Tartalomjegyzék

EP-ALELNÖK

Tőkés László nem akar tovább az Európai Parlament alelnöke lenni

Erdély.ma, 2011. december 8.

Tőkés László, az Európai Parlament (EP) alelnöke januártól nem kívánja jelöltetni magát újabb EP-alelnöki mandátumra – derül ki az Erdély.ma szerkesztőségébe eljuttatott közleményből.

A dokumentum szerint is általános tisztújításra fog sor kerülni az Európai Parlamentben, Tőkés László alelnök 2011. december 2-án levélben fordult Szájer József képviselőhöz, az Európai Néppárti Frakció alelnökéhez, valamint Gyürk András képviselőhöz, a Magyarországi Néppárti Küldöttség vezetőjéhez, tudomásukra hozva, hogy a parlamenti ciklus második felére nem kívánja meghosszabbíttatni alelnöki mandátumát, s ennek megfelelően a 2012 januárjában sorra kerülő választásokon nem vállalja a jelöltséget erre a tisztségre.

Levelében Tőkés László köszönetet mondott azért, hogy a magyar delegáció jelölésével és a néppárti politikai csoport támogatásával a Magyarország államelnökévé megválasztott Schmitt Pál nyomdokába lépve választották meg az Európai Parlament alelnökének.

„Másfél esztendőre terjedő szolgálati időmet igyekeztem a lehető leghasznosabban és legeredményesebben kitölteni. A »Keresztény Európát« meghirdető képviselői programom szellemében – egyebek mellett – a Lisszaboni Szerződés 17. cikkelye értelmében munkálkodtam az EU intézményei és az egyházak közötti párbeszéd előmozdításán és intézményesítésén, ami közvetlen módon is alelnöki hatáskörömbe tartozott" – írta levelében erdélyi képviselőnk, majd arra mutatott rá, hogy az EP-képviselői feladatai mellett miért nem folytatja az alelnöki munkát.

„Folytatva, amit 2007-ben elkezdtem, tehát az EP-képviselői vállalásaim mellett a rendelkezésemre álló minden időmet és energiámat az erdélyi magyarság otthoni szolgálatára kívánom fordítani, különös tekintettel a tavaly elkezdődött nemzetpolitikai rendszerváltozásra, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács mozgalmi és intézményi tevékenységének a kiterjedésére, valamint az Erdélyi Magyar Néppárt létrejöttére és az abban betöltött védnöki szerepkörömre" – olvasható a levélben.
Amint az közismert, legutóbbi – budapesti – találkozásuk alkalmával, Orbán Viktor miniszterelnök és Tőkés László, az EMNT alelnöke „stratégiai szövetségüket" megerősítve egyeztettek erdélyi, illetve nemzetpolitikai kérdésekben. Erdélyi képviselőnk a kormányfővel is közölte, hogy a következő időszakban, az európai érdekérvényesítés mellett, nagyobb hangsúlyt kíván fektetni a hazai munkára – az erdélyi és Kárpát-medencei politizálásra.

„Dolgoznunk kell, ha élni akarunk, és akarunk élni, tehát dolgozni fogunk" – írta Kós Károly a Kiáltó Szóban, 1921-ben. Címtől és rangtól függetlenül, odakint vagy idehaza: dolgoznunk kell, és dolgozni fogunk" – zárta levelét Tőkés László, az Európai Parlament magyar néppárti küldöttségének a tiszteletbeli elnöke.

Nem vállal újabb EP-alelnöki mandátumot Tőkés László

Krónika, 2011. december 8.

Nem vállalja a jelöltséget az Európai Parlament (EP) alelnöki tisztségére Tőkés László a 2012 januárjában esedékes választásokon. Tőkés levélben tájékoztatta Szájer József képviselőt, az Európai Néppárti Frakció alelnökét, valamint Gyürk András képviselőt, a Magyarországi Néppárti Küldöttség vezetőjét arról, hogy a parlamenti ciklus második felére nem kívánja meghosszabbíttatni EP-alelnöki mandátumát. Az EP-képviselő többet kíván foglalkozni az EMNT-vel, amelynek elnöke, valamint a szeptemberben bejegyzett EMNP-vel.

Levelében Tőkés László köszönetet mondott azért, hogy a magyar delegáció jelölésével és a néppárti politikai csoport támogatásával a Magyarország államelnökévé megválasztott Schmitt Pál nyomdokába lépve választották meg az Európai Parlament alelnökének – tájékoztatott szerdán Tőkés sajtóirodája.
Másfél esztendőre terjedő szolgálati időmet igyekeztem a lehető leghasznosabban és legeredményesebben kitölteni. A »Keresztény Európát« meghirdető képviselői programom szellemében – egyebek mellett – a Lisszaboni Szerződés 17. cikkelye értelmében munkálkodtam az EU intézményei és az egyházak közötti párbeszéd előmozdításán és intézményesítésén, ami közvetlen módon is alelnöki hatáskörömbe tartozott" – írta december 2-i keltezésű levelében az EP-alelnöke.

Tőkés azzal indokolta döntését, hogy EP-képviselői vállalásai mellett idejét és energiáját „az erdélyi magyarság otthoni szolgálatára" kívánja fordítani, „különös tekintettel a tavaly elkezdődött nemzetpolitikai rendszerváltozásra, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács mozgalmi és intézményi tevékenységének a kiterjedésére, valamint az Erdélyi Magyar Néppárt létrejöttére és az abban betöltött védnöki szerepkörömre".
Tőkés Lászlót 2010 júniusában választották az EP alelnökévé a jobboldali pártokat tömörítő Európai Néppárt jelöltjeként, a Fidesz javaslatára, miután a tisztséget addig betöltő fideszes politikus, az azóta köztársasági elnökké választott Schmitt Pál hazatért Budapestre, hogy átvegye az Országgyűlés elnöki tisztségét.

Otthoni szolgálatra készül Tőkés (Nem vállal újabb EP-alelnöki mandátumot)

Háromszék, 2011. december 8.

Tőkés László nem kívánja jelöltetni magát januártól újabb európai parlamenti alelnöki mandátumra – derül ki a képviselő sajtóirodájának tegnapi közleményéből.

Tőkés december 2-án küldte el Szájer Józsefnek, az Európai Néppárt EP-frakciója alelnökének, valamint Gyürk Andrásnak, a magyarországi néppárti küldöttség vezetőjének azt a levelet, amelyben erről az elhatározásáról értesítette őket.
Tudomásukra hozta, hogy a parlamenti ciklus második felére nem kívánja meghosszabbíttatni alelnöki mandátumát, s ennek megfelelően a 2012 januárjában sorra kerülő választásokon nem vállalja a jelöltséget az EP-alelnöki tisztségre. Tőkés László köszönetet mondott azért, hogy a magyar delegáció jelölésével és a néppárti politikai csoport támogatásával a Magyarország államelnökévé megválasztott Schmitt Pál nyomdokába lépve választották meg alelnöknek. "Másfél esztendőre terjedő szolgálati időmet igyekeztem a lehető leghasznosabban és legeredményesebben kitölteni. A Keresztény Európát meghirdető képviselői programom szellemében – egyebek mellett – a Lisszaboni Szerződés 17. cikkelye értelmében munkálkodtam az EU intézményei és az egyházak közötti párbeszéd előmozdításán és intézményesítésén, ami közvetlen módon is alelnöki hatáskörömbe tartozott" – áll az erdélyi magyar vezető levelében.

Rámutatott: azért nem akarja folytatni ezt a munkát, mert a rendelkezésére álló minden idejét és energiáját az erdélyi magyarság otthoni szolgálatára kívánja fordítani. Ezen belül különös tekintettel a tavaly elkezdődött nemzetpolitikai rendszerváltozásra, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) mozgalmi és intézményi tevékenységének kiterjesztésére, valamint az Erdélyi Magyar Néppárt létrejöttére és az abban betöltött védnöki szerepkörére.

A közlemény felidézi, hogy legutóbbi, budapesti találkozásuk alkalmából Orbán Viktor miniszterelnök és Tőkés László, az EMNT elnöke megerősítették stratégiai szövetségüket. Tőkés akkor közölte Orbánnal, hogy a következő időszakban nagyobb hangsúlyt kíván fektetni a hazai munkára, az erdélyi és a Kárpát-medencei politizálásra.

EMNT/EMNP/D.K.

Államtitkárt hoz az EMNT Kolozsvárra

Manna.ro, 2011. december 7.

Szatmáry Kristóf ad elő a schengeni övezetről és a nők gazdasági szerepéről. Szorítsátok meg kérdésekkel, mert nagy közhelybajnok.

Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) Kolozs megyei szervezete a Kolozsvári Magyar Diákszövetség Közgazdász Klub (KGK) szakosztályával közösen közgazdaságtani beszélgetőestet szervez. Szatmáry Kristóf meghívott, a Nemzetgazdasági Minisztérium gazdaságszabályozásért felelős államtitkára olyan aktuális és népszerű témák mentén fog értekezni, mint a nők szerepe a gazdasági életben vagy a családalapítás karrierre mért hatásai.

Szóba kerülnek továbbá a Mikó terv, az emigráció és a globalizáció viszonya, valamint a schengeni övezetben működő multinacionális vállalatok sajátosságai is. Az EMNT-beszélgetések tizenegyedik kiadása december 8-án 20 órától, a Bulgakov Irodalmi Kávéházban (Virág/Inocenţiu Micu Klein utca 17. szám) kezdődik.

Kevéssel korábban Dr. Patay Géza és Görög Staub Károly Wekerle Sándor című könyvét mutatják be. A művet Hunyadi Attila, a Magyar Történeti Intézet adjunktusa méltatja. Az eseményen Molnár Levente színész is közreműködik.
Az érdeklődőket 16 óra 30 perctől a Kárpátia Magyar-Román Kereskedelmi és Iparkamara dísztermébe (Ferenc József/Horea út 3. szám) várja a szervező EMNT Kolozs megyei szervezete, a Helikon Kiadó és a Kárpátia Magyar-Román Kereskedelmi és Iparkamara.

RMDSZ

A helyére került a Fidesz-RMDSZ-viszony

bukarestiradio.ro, 2011. december 7.

Azt ígértük, hogy a viszonyt rendezzük, és rendeztük – mondja Kelemen Hunor. A szövetségi elnök a Bukaresti Rádió hétfői háttérműsorában ugyanakkor hangsúlyozta: az RMDSZ nem fut versenyt senkivel a Fidesz kegyeiért, mint fogalmazott, „sem Tőkés Lászlóval, sem Tőkés László pártjával".

Nekünk a célunk az, hogy olyan kérdésekben is amelyek bennünket erdélyi magyarokat is érintenek legyen konzultáció. Olyan kérdésekben amely a két ország viszonyát érinti legyen konzultáció, az RMDSZ-t vegyék komolyan, ne lehessen megkerülni – mondotta Kelemen Hunor RMDSZ elnök.

Bihar: készülnek az időközi választásra

Krónika, 2011. december 8.– Nagy Orsolya

Lapunk értesülései szerint Bacsó László bihardiószegi polgármester is esélyes arra, hogy az RMDSZ színeiben induljon a Bihar megyében rendezendő időközi parlamenti választáson.

Lakatos Péter képviselő mandátuma azt követően üresedett meg, hogy a honatya szeptember végén az Állami Számvevőszékben kapott tanácsosi helyet, így el kellett hagynia a képviselőházat. A bihardiószegi elöljáró lapunk megkeresésére nem cáfolta, hogy szerepel az esetleges jelöltek listáján, de kijelentette: a dologról többet nyilatkozni még korai, hiszen mások is pályáznak a jelöltségre, és azt az RMDSZ Bihar megyei szervezetének választmánya dönti el, hogy végül ki indulhat a parlamenti mandátumért. A megyei választmányt egyelőre nem hívták össze. Lakatos körzete, a 2-es számú Bihar megyei választókerület Északnyugat-Biharban, az Érmelléken található, többségében magyarok lakta térségben. A választás dátumát január 15-éig ki kell tűzni.

Felelősségvállalás RMDSZ-es igennel

Új Magyar Szó, 2011. december 8. – Cs. P. T.

Az RMDSZ képviselői és szenátorai támogatják, hogy a kormány parlament előtti felelősségvállalással fogadtassa el a jövő évi választások összevonásáról szóló törvényt – közölte tegnap Kelemen Hunor az RMDSZ frakcióinak együttes ülése után.

Az RMDSZ képviselői és szenátorai támogatják, hogy a kormány parlament előtti felelősségvállalással fogadtassa el a jövő évi választások összevonásáról szóló törvényt – közölte tegnap Kelemen Hunor az RMDSZ frakcióinak együttes ülése után. A szövetségi elnök tájékoztatása szerint a feltételük az, hogy ne módosuljon a honatyák száma és megmaradjon a 2008-ban is alkalmazott választási rendszer. A politikus elismerte, ennek a rendszernek több hiányossága is van.

„Tudjuk, hogy ez a rendszer nem tökéletes, de legalább biztosítja a pártok arányos képviseletét a parlamentben. Nem tudtuk meggyőzni koalíciós partnereinket a vegyes választási rendszer bevezetéséről, így hát nem volt más kiút: marad minden a régiben" – mondta a politikus. Hozzátette, év végéig már nincs idő módosítani a választási törvényt, és az RMDSZ nem ért egyet azzal, hogy a jogszabály a későbbiekben, csupán néhány hónappal a választások előtt módosuljon.

Az RMDSZ az egykamarás parlament bevezetésével és az alkotmány ilyen irányú módosításával sem ért egyet. „Az alkotmánymódosításhoz nincs is meg a kétharmados parlamenti többség" – magyarázta.
kep alairas

A kormány tervei szerint egy napon hat cédulára kell majd pecsétet ütni
Kelemen Hunor szerint a koalícióban csak hétfőn születik döntés a választások összevonásáról szóló törvény elfogadtatásának módjáról, ám megerősítette azt, hogy minden jel szerint a kormány a parlament előtt vállal majd felelősséget a jogszabályért – azaz a tervezetet a parlamenti vita kikerülésével fogadtatják el. Érvelése szerint a döntést mielőbb meg kell hozni, mert a pártoknak tudniuk kell, hogy májusban vagy novemberben tartják a választásokat.

Újságíró kérdésre válaszolva az RMDSZ elnöke elismerte: csupán a Demokrata Liberális Párt (PDL) szóbeli ígérete az egyetlen garancia arra, hogy a későbbiekben már nem módosul a választási törvény. „Másfelől a PDL egyedül úgysem tudna változtatni a jogszabályon" – tette hozzá.

Mint ismeretes, hétfőn úgy döntöttek a koalíció vezetői, hogy jövőre az érvényben lévő választási törvényt alkalmazzák. Annak ellenére történt így, hogy három hete a kormánypártok közötti elvi egyezség született a jogszabály módosításáról. A PDL elfogadta az RMDSZ-nek azt a javaslatát is, hogy a szenátorok száma megyénként kettő, összesen 89 legyen (Bukarestben kerületenként egy-egy mandátum, illetve a határon túliak számára egy mandátum). Fekete Szabó András szerint a PDL ezt utóbb már nagyon megbánta. „Azért borultak az egyezség, mert a demokrata liberálisok későn ébredtek fel. Utánaszámoltak, és kiderült, hogy számukra előnytelen, ha a megyénként egységesen két szenátor lesz" – magyarázta az ÚMSZ-nek az RMDSZ szenátusi frakcióvezetője.

ROMÁNIA

Alkotmányellenes a levéltári törvény

MTI, 2011. december 7.

Alaptörvénybe ütközőnek nyilvánította a román alkotmánybíróság a bukaresti parlament által elfogadott levéltári törvényt, amely lehetővé tette volna az egyházi levéltári anyagok visszaszolgáltatását.

A román képviselőház november elején fogadta el az új levéltári törvényt, amelynek az 1996-os jogszabály helyett kellett volna hatályba lépnie. Az új törvény egyebek között lehetővé tette volna az egyházi levéltári anyagok visszaszolgáltatását. Az erre vonatkozó módosító indítványt az RMDSZ három parlamenti képviselője nyújtotta be.

A javaslatuk számos vitát váltott ki, de végül bekerült a jogszabályba, hogy az egyházaknak visszaadható a kommunizmus idején tőlük elkobzott levéltári anyag. A jogszabály szerint a visszaszolgáltatandó iratokról mikrofilmes másolatot készített volna a levéltár, amely a tulajdonában marad. A törvénynek ez az előírása főként az erdélyi magyar történelmi egyházakat érintette volna, amelyek már tizenöt éve kérik az elkobzott levéltári anyagaik visszaszolgáltatását.

Az ellenzéki Szociáldemokrata Párt fordult az alkotmánybírósághoz, s egyebek között a visszaszolgáltatás miatt is kérte a törvény alkotmányellenesnek nyilvánítását. A taláros testület végül formai hibát talált. A grémium egyhangúlag úgy határozott, hogy a jogszabály elfogadása révén sérült a parlament kétházas törvényhozási jogalkotási elve, mivel a jogszabály jelentős változáson esett át a képviselőházban, amiről a szenátusnak nem volt alkalma véleményt nyilvánítani.

Ismét elutasították a marosvásárhelyi orvosi egyetem chartáját

MTI, 2011. december 7.

A román oktatási minisztérium újból elutasította a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) chartáját, miután a felsőoktatási intézmény román többségű szenátusa továbbra sem hajlandó engedélyezni a magyar intézetek létrehozását.

A bukaresti szaktárca december 6-án keltezett átiratában arra kéri az egyetem vezetőségét, hogy érvényesítse az idén hatályba lépett román oktatási törvény multikulturális egyetemekre vonatkozó előírásait, és tegye lehetővé a magyar intézetek megalakulását.

A Krónika című napilap honlapja által szerdán ismertetett dokumentum megállapítja: az egyetem szenátusa csak részben tett eleget a minisztérium korábbi átiratának, és felsorolja, milyen további módosításokat javasol az egyetemi charta szövegében. Összesen hét pontban kellene változtatnia az egyetemnek a saját működési szabályzatán.

A minisztériumi átirat elsőként arra emlékezteti az egyetemet, hogy az oktatási törvényből fakadóan az olyan multikulturális egyetemeken, mint a MOGYE létezniük kell a multikulturális jellegéből fakadó sajátos struktúráknak. Ez azt jelenti, hogy a chartának lehetővé kell tennie az önálló magyar intézetek létrehozását, amit a román többségű szenátus hónapok óta elutasít az egyetemi autonómiára hivatkozva.

Arra is figyelmezteti a MOGYE vezetőségét, hogy az új tanügyi törvény előírásai szerint a nemzeti kisebbségekhez tartozó diákok anyanyelvükön tanulhatnak a felsőoktatás valamennyi szintjén, így a záróvizsgákat is ennek alapján kell megszervezni.

A minisztérium legutóbb október elején szólította fel az egyetemet arra, hogy érvényesítse az oktatási törvénynek a nemzeti kisebbségekre vonatkozó előírásait.

A jogszabály szerint az egyetem szenátusa által elfogadott chartát az oktatási minisztériumnak is jóvá kell hagynia. Amíg ez nem történik meg, a MOGYE nem rendelkezik érvényes működési szabályzattal.

Az alapításakor még kizárólag magyar tannyelvű MOGYE-n jelenleg a diákoknak majdnem fele tanul magyar nyelven, az oktatói gárdának azonban csak mintegy egyharmada magyar. Az egyetemen jelenleg magyar tagozat sem létezik, ezért jelentene előrelépést a magyar intézetek vagy főtanszékek megalapítása.

ERDÉLY

„Muszáj-metropolisok" Erdélyben

Új Magyar Szó, 2011. december 8. – Antal Erika

Egy kedvező törvényhozási döntés nyomán felgyorsulni látszik a metropolisövezetek kialakítása: tizenkét „megaváros" alakulhat Romániában a nagyvárosok és a vonzáskörzetükben levő kisebb települések összeolvadása révén. A nagyvárosok vezetői szerint elkerülhetetlen a folyamat, a kisközségek azonban nem rajonganak a kényszerszövetség ötletének.

Tíz éve kezdődött el, és most felgyorsulni látszik a metropolisövezetek kialakítása – tizenkét „megaváros" alakulhat Romániában, köztük több Erdélyben: Kolozsvár, Brassó, Nagyvárad, Marosvásárhely, Nagyszeben, Nagybánya és Vajdahunyad környékén. Marosvásárhely például nyolc szomszédos települést „kebelezne be", Kolozsvár tizenhat településsel már „összeházasodott". A nagyvárosok vezetői szerint elkerülhetetlen a folyamat, mert így felgyorsíthatóak az infrastrukturális fejlesztések, hatékonyabbá tehetőek a közösségi szolgáltatások, a kisközségek azonban nem rajonganak a kényszerszövetségért, mert attól tartanak, hogy nehézkesebb lesz az ügyintézés és nőnek a helyi adók.

Marosvásárhely: kell, de nem így
Dorin Florea marosvásárhelyi polgármester a napokban jelentette be, hogy a várost már jövőre metropolisövezetté alakítaná, és ennek érdekében mihamarabb ügydöntő népszavazást írnak ki. Vannak, akik szerint régóta megvalósításra váró fontos projektről van szó, és olyanok is, akik szerint a bejelentés egyszerű kampányfogás.

Csegzi Sándor marosvásárhelyi alpolgármester Florea felvetésével kapcsolatban lapunknak úgy vélekedett: az ötlet jó, de a polgármesterétől eltérő megközelítésre van szükség. „Tény, hogy minél nagyobb egy közösség, annál életképesebb. A következő évek gazdasági szempontjai sok mindenben függnek attól, hogy egy közösség mekkora" – összegezte a városatya, aki emlékeztetett: a városhatár kiterjesztéséért a korábbi években RMDSZ-es politikusok is lobbiztak.

Az ötlet támogatói azért bíznak a kezdeményezésben, mert ez újabb uniós támogatások lehívását tenné lehetővé, Marosvásárhely 130 ezer fős lélekszáma pedig 200 ezerre duzzadna. Az alpolgármester azonban úgy véli, a javaslat nem a nagyváros fejlesztéséről, hanem a kisközségek elsorvasztásáról, a polgármesteri hivatalok felszámolásáról szól.  Csegzi hangsúlyozta: az átszervezésnek nincsenek meg a törvényes feltételei. Ha azonban a kistelepülések számára is megnyugtató jogi keretet lehetne biztosítani, akkor a metropolisövezet létrejötte sokak számára jelenthetne előrelépést. „Egy kétszázezer lakosú város költségvetése, finanszírozása más lépték, és ez sokak számára előnyt jelenthetne" – véli az alpolgármester, aki szerint az átalakításnak etnikai szempontból is lehetnek pozitív következményei. „Ha most meglenne az a nyolc községünk, amelyekről a polgármester beszél, nem volna gond a polgármesterválasztás" – utalt Csegzi Sándor a többek között Dózsagyörggyel, Maroszentannával, Jedd-del, Marosszentgyörggyel tervezett egybeolvadásra.

Az ötlet ellen egyelőre az érintett települések tiltakoznak. Vasile Tătar, Jedd polgármestere arra figyelmeztet, hogy a települések társulásakor mindig a nagyobb fél van kedvezményezett helyzetben. Az elöljáró attól tart: most is a Marosvásárhely tőszomszédságában lévő község „húzza majd a rövidebbet". Ugyanilyen véleményen vannak a dózsagyörgyiek, akik a nehézkes adminisztrációtól, a Marosvásárhelyre áthelyezett ügyintézéstől tartanak.

A falvakon élők közül azonban vannak, akik a bíznak a változásban. „Eddig még a szemét elszállítása is gondot okozott Jedden, kéthetente egyszer jött a kukásautó, hátha legalább így emberiek lesznek a körülmények" – nyilatkozta a jeddi Székely Attila.

Kolozsvár: pozitív tapasztalatok
Kolozsváron pozitívak a tapasztalatok az átalakítással kapcsolatban. „Ez egy elkerülhetetlen folyamat" – foglalt állást László Attila polgármester. Kolozsvár 16 községet „kebelezett be", de az elöljáró szerint közös érdek állt az összefogás mögött. „Kezdetben nem volt könnyű, mert valamennyi, a metropolisövezetet érintő döntést egyhangúlag kell meghoznunk, és 17 embert közös nevezőre hozni nem könnyű" – összegezte az elöljáró. Arra a kérdésre, hogy melyek a leglátványosabb következményei az átalakításnak, László Attila azt válaszolta: a legfontosabbak a tömegszállítással és az egészségügyi ellátással kapcsolatos módosítások. Az alpolgármester emlékeztetett: a szemétszállítás átszervezését  éppen a múlt héten fejezték be.

Nagyvárad: elsők között
Országos szinten az elsők között kötöttek megállapodást Nagyváraddal Csatár, Pályi, Váradszentmárton, Szentandrás, Fugyivásárhely és Bors községek, létrehozva Nagyvárad metropolisövezetét. Még ezt megelőzően, az első ilyen övezetet 2004-ben, Iaşi-ban hozták létre, a moldvai nagyváros 13 települést kebelezett be. Hasonló szövetséget kötött a környező településekkel többek közt Brassó, Craiova, Konstanca, Bákó, Ploieşti vagy Temesvár is. A folyamatot felgyorsíthatja a törvényhozás felsőházának november végi döntése, mely szerint a megyeközpontok a jövőben könnyített eljárással köthetnek együttműködési szerződést a vonzáskörzetükben lévő helységekkel. Korábban csak a 200 ezer lakosnál nagyobb városok – az úgynevezett „nulla kategóriás municípiumok" – pályázhattak erre a címre, az új törvény értelmében azonban az ennél kisebb, „1-es kategóriába" sorolt megyeközpontok is vállalkozhatnak az adminisztratív átalakításra.

Továbbra sincs magyar tanszék Marosvásárhelyen

hirado.hu, 2011. december 8.

Önálló magyar főtanszékekbe kellene szerveznie az oktatást a marosvásárhelyi orvosi egyetemnek, ezt írják elő a román törvények.

Továbbra sincs önálló magyar tanszék a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen, annak ellenére sem, hogy a román törvények ezt előírják. Az oktatási minisztérium érvénytelennek tartja az egyetem szabályzatát, a magyar tanárok pedig bojkottálták azt a választást, ahol a vegyes szakokról szavaztak – számolt be a Duna Televízió Híradója.

Az új oktatási törvény szerint azokon a román egyetemeken, ahol több nyelven tanítanak, az oktatás nyelve szerint önálló főtanszékeket kell szervezni. A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen azonban nem hagyták jóvá a magyar tagozat elkülönülését, hanem a magyar oktatókat is a románokkal közös főtanszékekbe sorolták. A magyar oktatók tiltakozásképpen nem vettek részt a vegyes főtanszékek megalakításában.

Nem vonjuk kétségbe a legitimitásukat, de úgy gondoljuk, hogy ez minket nem érint, mi várjuk azt, hogy a törvénynek megfelelően legyenek meg a magyar departamentumok is – mondta Brassai Attila professzor, a Bolyai Kezdeményező Bizottság elnöke.

Az egyetem szerkezetét a charta rögzíti. Az oktatási tárca már többször jelezte: nem hagy jóvá olyan egyetemi chartát, amely nem tartja tiszteletben az oktatási törvényt. Ezért azt a struktúrát sem ismeri el, amelyet a marosvásárhelyi orvosi egyetemen alakítottak meg.

Jelenleg a minisztérium álláspontja szerint nincs elfogadott chartája az egyetemnek, ezért bármilyen lépése az egyetemnek az vagy partizánakció, vagy belső okoskodás – nyilatkozta Király András oktatási államtitkár.

Az egyetem szenátusa eheti ülésén ismét napirendre tűzi az egyetemi charta módosítását. A Híradó szerint a minisztérium másodszor is figyelmezteti az egyetemet, hogy a magyar oktatást önálló magyar főtanszékekbe kell szerveznie.

Népszavazás nem hivatalosan (Új megoldást javasol az MPP)

Háromszék, 2011. december 8.

Az MPP azt fontolgatja, hogy visszavonja a székelyföldi népszavazás szervezését kezdeményező határozatát, és azt javasolja, ha másképp nem lehetséges, március 15-én a régió minden településén tartsanak nem hivatalos referendumot – jelentették be a párt megyei vezetői.

Kulcsár-Terza József pártelnök, Kovászna Megye Tanácsának tagja elmondta, szentül meg voltak győződve, hogy Tamás Sándor tanácselnök és György Ervin prefektus között megállapodás született, és a kormánybiztosi hivatal nem támadja meg a határozatot, ezért szavaztak a múlt heti ülésen arra, hogy ne vonják vissza a kezdeményezést. Kétszínűnek nevezte az RMDSZ politizálását, és felszólította Tamás Sándort, az RMDSZ megyei elnökét, határolódjék el az RMDSZ által kinevezett prefektustól.

Fazakas Tibor, a polgári párt egyik országos alelnöke kifejtette: miután kezdetben örvendtek, hogy az RMDSZ is támogatja kezdeményezésüket, mára számukra is nyilvánvalóvá vált, nem akarják a referendumot, csupán időhúzásra játszanak. Az MPP júliusban terjesztette be tervezetét, ha őszinte a szándék, lett volna alkalom a hibák kijavítására, a megyei tanács jogászának figyelmeztetnie kellett volna a kezdeményezőket a rendellenességekre. A Hargita megyei tanácselnök, Borboly Csaba ellentmondásos nyilatkozatai is azt jelzik, az RMDSZ csak látszólag támogatja a népszavazás megszervezését – vélekedett. Az MPP-frakció megfontolja, hogy visszavonja a határozatot – jelentette be, igaz, azt is hozzáfűzte, ezt nem a decemberi ülésen teszik meg, esetleg a januárin, s azt is elismerte, lépésüknek valószínűleg semmilyen jogi következménye nem lesz, a visszavonás csak akkor érvényes, ha szavaznak róla, és az RMDSZ többséggel rendelkezik a testületben. Nem kívánnak időt húzni, de remélik, hogy sikerül leülniük és egyeztetniük a szövetség vezetőivel – mondotta Fazakas.
Az MPP azt is javasolja, ha nem lehetséges a hivatalos népszavazás, akkor március 15-én tartsanak nem hivatalos referendumot Székelyföld minden településén. A tárgyalásokra azért is szükség van, mert ezt csak akkor tudják eredményesen megszervezni, ha minden magyar politikai erő támogatja – fejtették ki a polgári párt politikusai.

Önmagának ellentmondva torpedózta meg az alkotmánybíróság a levéltári restitúciót

Krónika, 2011. december 8. – Nagy Orsolya, Bálint Eszter

Ellentmond Románia alaptörvényének a Román Állami Levéltárról szóló, 1996/16-os számú törvény módosítása – döntött tegnap egyhangúlag az alkotmánybíróság. Mint arról beszámoltunk, Máté András, Kerekes Károly és Márton Árpád RMDSZ-es képviselő dolgozta ki a módosító javaslatot, amely lehetővé tenné, hogy az egyházaknak visszaszolgáltassák a kommunizmus idején elkobzott levéltári dokumentumaikat, a módosításokat pedig – miután tavaly a szenátus elutasította – november elején a képviselőház döntéshozó fórumként elfogadta.

Ezt követően a Szociálliberális Unió (USL) az alkotmánybírósághoz fordult jogorvoslatért, tartalmi kifogásokat emelve ellene. Akárcsak a szélsőséges szervezetek, a balliberálisok is azt kifogásolták, hogy ezeket a dokumentumokat visszakaphatják egykori tulajdonosaik, amelyek főként a történelmi magyar egyházak. Most azonban az alkotmánybíróság nem a tartalmi kifogásoknak adott helyt, hanem az alkotmány 61-es cikkelyére hivatkozva leszögezte: a törvény elfogadásának módja mond ellent az alaptörvénynek, mivel megszegi a kétkamarás parlamentarizmus elvét.
„A módosítások tartalmáról nem, csakis a törvénymódosítás procedúrájáról tárgyalt az alkotmánybíróság, s azt találta végül alkotmányellenesnek" – nyilatkozta a Krónika megkeresésére Puskás Bálint alkotmánybíró. Elmagyarázta: a javaslatot az elfogadás procedúrájának hibái miatt küldték viszsza a parlamentnek, innentől kezdve a honatyák dolga, hogy akár ugyanebben a formában, de immár a helyes procedúrával újra elfogadják a módosításokat, amennyiben akarják.

Máté nem adja fel
„Vajon Romániában mi alkotmányos, és mi nem?" – tette fel a költői kérdést Máté András, aki lapunktól értesült a rossz hírről. Szomorúnak nevezve a taláros testület döntését, leszögezte, meg fogja vizsgálni az ügyet. „Fura, hogy a kétkamarás parlamentarizmus elvével érvelnek, amikor az általunk javasolt módosításokat megtárgyalta a szenátus, mielőtt elutasította volna azokat. Ezzel szemben a bérek és nyugdíjak befagyasztásáról szóló, 80-as kormányrendelet módosításait nem is tárgyalta meg a szenátus" – fejtette ki a jogász képviselő, aki nem adja fel, tovább küzd a levéltári anyagok visszaszolgáltatásáért.

Továbbra is kérik tulajdonukat
Bár nagyon örült a törvénymódosítás hírének, már eleve gyanúsnak találta, hogy a hatóságok ennyire aggódnak amiatt, hogy hol és hogyan tárolják majd a visszakapott levéltári dokumentumokat az egyházak – jelentette ki lapunknak Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke. „Fenntartom, hogy az államnak érdekében áll nem visszaadni, amit elvett" – szögezte le az egyházi elöljáró. Csűry István szerint a törvénymódosítás ellenzői attól tartanak, hogy a kikerült iratok egészen más képet festenek majd Romániáról, mint amit ma ismerünk, az alkotmánybíróság döntése tehát egyértelműen a dokumentumok tartalmi vonatkozásait érinti. Csűry István leszögezte: éppúgy, mint eddig is minden évben, ezután is rendszeresen kérvényezni fogják majd a levéltári dokumentumok visszaszolgáltatását az államtól minden egyházkerületi közgyűlés alkalmával.

Nem lepődtek meg
„Kezdettől számítottam arra, hogy a törvénymódosítás soha nem lép életbe" – mondta a Krónikának Emődi András, a Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye levéltárosa. Mint mondja, a román közvélemény, illetve a különböző szervezetek részéről olyan negatív fogadtatásban részesült a módosító javaslat, hogy a mondvacsinált vádakkal nemcsak a közt, de még az államelnököt is sikerült manipulálni például azzal, hogy a visszaszolgáltatás Románia szuverenitására és egységére jelentene veszélyt. Emődi András szerint azok, akik ezzel manipulálnak, tendenciózusan összemossák az állami és az egyházi anyakönyvvezetést, holott a kettőnek az égvilágon semmi köze nincs egymáshoz. Emődi András elmondása szerint egyébként a román államnak nem volna félnivalója attól, hogy mi derülhet ki a dokumentumokból, hiszen azok 90 százaléka teljesen ártatlan egyházi anyakönyv születésekről, házasságkötésekről és temetésekről.

A maradék az egyházi vagyonról szól – ettől esetleg „félhetnének" a hatóságok, hiszen az egyházi birtokok jó része a mai Románia területén található.
Malaga Pétert, a Szatmári Római Katolikus Egyházmegye levéltárosát sem lepte meg különösebben az alkotmánybíróság döntése, hiszen, mint mondja, román részről kezdettől fogva igen barátságtalan megnyilvánulások jelentek meg a módosító javaslattal kapcsolatban. A szatmári egyházmegyének egyébként nincs sok viszszakérni való dokumentuma, és a többi katolikus egyházmegyéhez hasonlóan itt is megőrizték az anyakönyvek másolatait, viszont csak 1825–1826-tól készültek a dokumentumok két példányban, az államosításkor pedig annál jóval korábbi, 1700-as évekből származó papírokat is elvittek.

A tulajdonhoz való jog alkotmányellenes?
Ősz Sándor Előd, az Erdélyi Református Egyházkerület levéltárosa azt mondja, bár ő sem lepődik meg különösebben a rossz híren, mégis elvárta volna, hogy az alkotmánybíróság ennél korrektebbnek bizonyuljon. „A tulajdonhoz való jog alkotmányellenes? Ezek szerint ha az alkotmánybíró úrtól elvették volna az autóját, azt is alkotmányellenes volna visszaadni?" – háborgott a levéltáros. Tudomása szerint a visszaszolgáltatás ellenzői azzal is érvelnek, hogy Nyugat-Európában állítólag sehol nem az egyházak őrzik a saját anyakönyveiket. Ősz Sándor Előd szerint azonban ez úgy hazugság, ahogy van. Mint mondja, saját szemével látta, és nemrég fel is lapozta a németországi evangélikus egyház irattárának egyes dokumentumait, amelyeket természetesen az egyház őrzött. A másik mondvacsinált érv az, hogy az egyházak elrejtenék az iratokat. A levéltáros azt mondja, ennek épp az ellenkezőjét bizonyította az ERE a márciusban visszakapott néhány irat esetében.

Duşa: megmenekült az állam egysége
Az alkotmánybíróság megakadályozta az állam egységes mivolta ellen intézett támadást, amikor alkotmányellenesnek minősítette az állami levéltári törvény módosításait – jelentette ki a taláros testület döntését követőn Mircea Duşa, a Szociáldemokrata Párt (PSD) képviselőházi frakcióvezetője. „Miután az ellenzék jogorvoslati kéréseit sorozatosan elutasította az alkotmánybíróság, a PSD sikere az, hogy a taláros testület az alaptörvénynek ellentmondónak minősítette a levéltári törvény módosításának 19-es cikkelyét, amely támadást jelent Románia egységes nemzetállamisága ellen azáltal, hogy magán szerveknek átadta volna az 1918-as egyesülésre vonatkozó dokumentumokat, a tulajdonleveleket, valamint az anyakönyveket" – érvelt Duşa, miközben – mint cikkünkből kiderül – az alkotmánybíróság a módosítások tartalmáról nem is tárgyalt tegnap, csak azok elfogadási procedúráját kifogásolta. Szerinte éppen az általa felsorolt indokok miatt várható volt a taláros testület ezirányú döntése, hiszen „lehetetlenség lett volna, hogy a román állam egyik szerve – bármenynyire is átpolitizált legyen – magánkézre juttatta volna az ország egységes nemzetállamiságát bizonyító dokumentumokat, azok pedig minden valószínűség szerint eltűntették volna ezeket".

Nyárádszeredai köszönőlevél

Új Magyar Szó, 2011. december 8.

Az RMDSZ nyárádszeredai szervezete köszönetét szeretné kifejezni Kelemen Hunor szövetségi elnöknek, Markó Béla miniszterelnök-helyettesnek, a Maros megyei RMDSZ vezetőinek, és legfőképp Kerekes Károly képviselő úrnak, a tanácsosok és a főispán úr peres ügyében tanúsított melléállásért és segítségért.

Az RMDSZ nyárádszeredai szervezete köszönetét szeretné kifejezni Kelemen Hunor szövetségi elnöknek, Markó Béla miniszterelnök-helyettesnek, a Maros megyei RMDSZ vezetőinek, és legfőképp Kerekes Károly képviselő úrnak, a tanácsosok és a főispán úr peres ügyében tanúsított melléállásért és segítségért, hiszen meggyőződésünk, hogy a prefektus nem lépett volna vissza olyan egyszerűen a pertől, ha nincs felkérve erre. Sajnálatos dolog, hogy amíg egyes tanácsosok teljes erőbedobással a legtöbbet akarták kihozni ebből a kényes ügyből, végül kiderült, sikerrel, addig egyes „bajtársak" a sarokból csaholgatva, várva a megoldást a kormánytól pillanatok alatt, nemmel szavazva a határozat elfogadásakor – tudva, hogy a többségi szavazat úgyis kirántja őket is a bajból – a végén felelőtlenül és hősként nyilatkozgatnak, holott kellene szégyeljék magukat. Ezeknek az embereknek megjött a válasz a hétfői tárgyaláson, mert még az utolsó percben sem akarták elhinni, hogy a tárgyalóteremből a per törlésével és a pénzbírság visszavonásával fogunk kilépni. Még egyszer köszönjük azoknak, akik ennek a célnak az elérésében segítettek.

Mátyás János RMDSZ-elnök
Tóth Sándor alpolgármester

MAGYARORSZÁG

Emigrált Semjén Zsolt főtanácsadója

Index, 2011. december 8.

Kanadában kért menedékjogot Kamarás István, Semjén Zsolt roma főtanácsadója. Az egyik KDNP-közeli roma szervezet elnöke családjával együtt júniusban hagyta el az országot, mert nem akarta a nevét adni a kormány cigányokat megnyomorító intézkedéseihez – írta a Népszava.

– Üzenem nemzetemnek, hogy Magyarországon, de talán egész Európában a cigányság tisztességes érdekképviselete lehetetlenné vált, talán soha nem is valósult meg – többek között ezzel indokolta a Népszavának Kamarás István, a KDNP-hez köthető Barankovics Roma Műhely elnöke, hogy miért döntött az emigráció mellett. Kamarás azt mondta a lapnak, hogy nem akarta nevét adni a kormány cigányokat megnyomorító intézkedéseihez.

Semjén Zsolt roma főtanácsadója családjával együtt menedékjogot kért Kanadában.
Kamarás egyetemet végzett, az utóbbi években egyházi körökben és a KDNP vezető politikusai között is „jól forgott", alapítója volt a kormány által később felkarolt Roma Szakkollégiumi hálózatnak, majd később a KDNP-elnök főtanácsadója lett.

Nála kellett kopogtatni
Az elmúlt másfél évben nem volt olyan, a kormány által roma értelmiségieknek szervezett beszélgetés, ahol Kamarás vendégként vagy előadóként ne vett volna részt. Többen úgy tartották, ő az az ember, akin keresztül Semjén Zsolt miniszterelnök-helyetteshez és Balog Zoltán társadalmi felzárkózásért felelős államtitkárhoz is könnyebb eljutni.

Kamarás a Népszavának azzal magyarázta döntését, hogy nem akart beállni azok sorába, akik bár bőséges javadalmazást és jól csengő címet kapnak, de kritika és ellenállás nélkül kell fogadniuk és közvetíteniük a romák felé kellemetlen kormányzati intézkedéseket.

Kamarás szerint bár a kereszténydemokraták Farkas Flóriánt, az ORÖ elnökét egyszerűen „félkegyelműnek" jellemezték, és Semjén sem tartotta elfogadható partnernek, nem volt választási lehetősége a KDNP-nek, hogy együttműködik-e vele. Más értelmiségieket pedig nem mert alkalmazni a Balog Zoltán vezette társadalmi felzárkózásért felelős államtitkárság: nem tudhatták, nem lehettek biztosak ugyanis azok feltétlen lojalitásában - nyilatkozta a Népszavának Kamarás.

Attól tart, hogy utána nyúlnak
Közlése szerint aggályait – a közfoglalkoztatás rendszerének átalakítása, a szociális juttatások lefaragása, a vidéken tapasztalható nyomor és az ezzel járó esetleges éhséglázadás – személyes találkozó alkalmával megosztotta Semjén Zsolttal is, aki ez alatt „a falat nézte", Balog Zoltán államtitkár pedig elmondása szerint úgy reagált: „nehéz kimondani, de ennél rosszabb lesz". A végső döntést júniusban hozta meg, a Lakitelken szervezett nyári egyetemen, ahol értésére adták: ahhoz, hogy megmaradjon státusában, csendben kell maradnia. Lapunknak azt mondta, bár tart attól, hogy a kormányzat „utána nyúl", de egyúttal példát is szeretne mutatni másoknak, hogy ne engedjék magukat „bedarálni" azok, akik roma ügyben mást mernek gondolni, mint a hatalom-közeliek.

A kereszténydemokraták nevében Mészáros József, a Barankovics István Alapítvány kuratóriumának elnöke – egyben az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság főigazgatója – válaszolt a lapnak, és kifejtette: „Kamarás István elektronikus levélben értesítette ismerőseit kanadai tartózkodási szándékáról, mely levél érzelmileg túlfűtött hangulatban, sokkal inkább Kamarás István megíráskori lelkiállapotát, mintsem a tényeket tükrözte. A kereszténydemokrata mozgalom továbbra is szívügyének tekinti a cigányok felemelését, integrálását, mint hazánk egyik sorskérdését."

Kövér László létrehozná a külhoni egyéni választókerületet

MTI, 2011. december 7.

A határon túli magyaroknak is két szavazatuk lenne az eredetileg tervezett egy helyett, ha az Országgyűlés elfogadja Kövér László erre vonatkozó módosító indítványát. A parlament és a Fidesz választmányának elnöke hétfőn nyújtotta be módosító javaslatát az új választójogi törvényhez.

Indítványa szerint a magyarországi lakóhellyel nem rendelkező választópolgárok egy külhoni egyéni választókerületben választhatnának képviselőket, emellett – ahogy az eredeti kormánypárti tervben is szerepel – pártlistára voksolhatnának. A külhoni egyéni kerületben kiosztott mandátumok száma a jelöltekre leadott szavazatok számától függene.

Kövér László javaslata alapján a határon túli magyarokra vonatkozó külön szabályok értelmében a külhoni egyéni választókerületben független jelöltként az a magyarországi lakóhellyel nem rendelkező jelölt indulhatna, aki legalább 1500, magyarországi lakóhellyel nem rendelkező választópolgár ajánlását megszerzi. Mandátumhoz pedig az jutna, aki legalább annyi szavazatot gyűjt, mint a legkevesebb szavazatszámmal magyarországi egyéni képviselői helyet szerző jelölt.

Az indítvány alapján a parlament tervezett 199-es létszámába nem számítanának bele a külhoni egyéni választókerületben megválasztott képviselők, ahogyan a nemzetiségi listán megválasztottak sem.

A házelnök ugyanis a nemzetiségi választópolgárokra vonatkozó szabályokat is módosítaná, mégpedig úgy, hogy az országos nemzetiségi önkormányzatok egy közös nemzetiségi listát állítanának. A listára az a nemzetiségi jelölt kerülhetne fel, akit valamely országos nemzetiségi önkormányzat vagy 1500, a névjegyzékben nemzetiségi választópolgárként szereplő választó ajánl.

A listáról az kapna mandátumot, aki megszerzi a pártlistákon elnyerhető mandátumok kiosztásához elegendő szavazatot. A nemzetiségi listán a mandátumot nem nyerő jelöltekre leadott szavazatokat összesíteni kellene, majd el kellene osztani a pártlistákon a mandátumok kiosztásához elegendő szavazatszámmal. Az így nyert hányados egész számának megfelelő mandátumot a nem nyertes jelöltek között a rájuk leadott szavazatok sorrendjében osztanák ki. Aki így sem jut mandátumhoz, de kapott szavazatot, nemzetiségi szószólóként vehetne részt az Országgyűlés munkájában.

Kövér László indoklása szerint az indítványa megnöveli a nemzetiségi listán induló jelöltek esélyeit a más listán egyébként elvesző töredékszavazatok beszámításával. Így a legtöbb szavazatot összegyűjtő nemzetiségi listás jelöltek a sajátjukon kívül képviselhetik más, mandátumot nem szerző nemzetiségek érdekeit is – írta.

A házelnök a határon túli magyarok esetében javasolt megoldás melletti érvéként hozza fel: azzal, hogy a választókerületben független jelöltek indulhatnak, lehetőség nyílna, hogy a külhoni magyarság saját soraiból küldjön képviselőket az Országgyűlésbe, emellett pedig elkerülhetővé válik a szavazatok egyenlőségének elvét sértő szabályozás.

A Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumának (KMKF) pénteki ülése után Szász Jenő, az erdélyi Magyar Polgári Párt elnöke bejelentette: módosító javaslatot fogalmaztak meg, hogy a határon túli magyarok ne csak listára voksolhassanak, hanem egyéni választókörzetben is szavazhassanak. Az akkor elhangzottak szerint a módosító indítványt bizottsági javaslatként az Országgyűlés nemzeti összetartozás bizottsága terjeszti be.

Kövér László a Duna Televízió Heti hírmondó című műsorában vasárnap este azt mondta: egyetért azzal a felvetéssel, hogy a határon túl élő magyar állampolgárok ne csak pártlistára, hanem egyéni jelöltre is szavazhassanak, csakúgy, mint a Magyarországon élők.

Gulyás Gergely: el kell ítélni a kommunizmus bűneit!

MTI, 2011. december 7.

- El kell ítélni a kommunizmus bűneit - hangoztatta Gulyás Gergely fideszes országgyűlési képviselő, a "lex Biszku" egyik beterjesztője egy szerdai budapesti vitaesten.

A Bűn és bűnhődés? - Az igazságtétel kérdései című, a Rákóczi Szövetség és az Aspektus szervezésében tartott vitaesten Gulyás Gergely azt mondta: ugyanakkor nem az az elsődleges cél, hogy "ma már nagyon öreg embereket" lásson a társadalom bíróság előtt, hanem az, hogy a kommunizmust elítéljék. A büntetőjogi eljárásokat gyorsan kell lefolytatni, de ezenkívül nagyon sok eszköz van arra, hogy a kommunizmusról általánosan negatív vélemény alakulhasson ki, ez lenne a legkívánatosabb - tette hozzá.

Az Országgyűlés július 22-én fogadta el azt a "lex Biszkuként" emlegetett határozatot, amelyben felkérte a kormányt, tegyen javaslatot arra, hogy a történelem szempontjából kiemelkedően fontos dokumentumfilmek és történelmi dokumentumok nyilvánosságra hozatala ne legyen minden esetben kizárható személyiségi jogokra hivatkozással. A három fideszes képvielő által benyújtott előterjesztés apropóját az adta, hogy Biszku Béla és hozzátartozói nem járultak hozzá az egykori belügyminiszterről, az 1956 utáni véres megtorlások egyik irányítójáról készült dokumentumfilm levetítéséhez, így a Bűn és büntetlenség című alkotás díszbemutatója elmaradt.

Gulyás Gergely október 19-én terjesztette az Országgyűlés elé azt a javaslatát, amellyel törvényben rögzítené, hogy a nürnbergi katonai törvényszék alapokmányában meghatározott, emberiesség elleni bűncselekmények nem évülnek el, büntetési tételüket pedig az elkövetéskor hatályos jog alapján kell megállapítani. (Az emberi jogi bizottság módosító indítványa alapján figyelemmel lennének ugyanakkor arra a büntetőjogi alapelvre is, hogy súlyosabb büntetés nem szabható ki a jelenleg lehetséges szankcióknál.) A kormánypárt e törvénnyel vonná felelősségre az 1956-os forradalmat követő megtorlások politikai megrendelőit.

Az indítvány emlékeztet arra, hogy az emberiesség elleni bűncselekmények elévülésének kizárását az 1968-ban New Yorkban elfogadott egyezmény rögzíti, amelyet Magyarországon 1971-ben egy törvényerejű rendelettel ki is hirdettek, ám - Gulyás Gergely szavai szerint - anélkül, hogy a tényállásokat a magyar jog részévé tették volna. Gulyás Gergely korábban azt mondta: előterjesztése szűk személyi kört, legfeljebb néhány tucat embert érintene, közülük Biszku Bélát nevesítette.

Gulyás Gergely a vitaesten a moderátornak a pártállami politikusok büntetőjogi felelősségét firtató kérdésére úgy fogalmazott: "az én tudomásom szerint sem Pozsgay Imre, sem Szűrös Mátyás olyan bűncselekményt nem követett el, amely a büntethetőségüket indokolttá tenné". Megjegyezte, "a nyugdíjuk, az egy más kérdés".
Szólt arról, hogy a jogalkalmazók feladata lesz annak meghatározása, kikre vonatkozik majd a törvény. Emlékeztetett: az 1990 utáni igazságtételi kísérletek sorra elhaltak, és a nemzetközi jogon alapuló igazságtételre is csak szűk körben akadt példa, így a sortűzperek esetében, pedig a nemzetközi büntetőjog - megítélése szerint - ennél szélesebb körű igazságszolgáltatásra adott volna lehetőséget.

Utalt arra, hogy az Alkotmánybíróság egy korábbi döntése értelmében üldözhetőek a nemzetközi jog alapján a kommunizmus bűnei. A büntetőjogi felelősségre vonás mellett azonban meg kell vizsgálni a vezető párttisztségviselők magas nyugdíjait is - jegyezte meg.

Kiemelte, hogy a kommunizmus bűnei nem évülnek el, mert "az elévüléshez való jog nem alkotmányos alapjog a nemzetközi jog szerint sem".     Ha azt akarjuk, hogy a felelősségre vonás eredményes legyen, akkor az 1956 utáni megtorlásokkal foglalkozó történészek kutatási eredményeit is figyelembe kell venni, és szakértői véleményeket kell kérni tőlük - hangsúlyozta, hozzátéve: támogatja az ügynökmúlt dokumentumainak megismerését is.

Zinner Tibor jogtörténész kiemelte: az 1989-es békés rendszerváltás azzal indult, hogy a felelősségre vonás elmaradt, ami "egyrészt a belső fejlődésből, másrészt a nemzetközi igényekből fakadt". Így a háborús és népellenes bűntettek kérdése "a szőnyeg alá söprődött" - állapította meg.

Kitért arra, hogy 1992-ben bevezették a pártállami idők törvénysértő pereinek felülvizsgálati eljárását, ugyanakkor csak szűk körre terjedt ki a kárpótlás lehetősége. Az 1956-os forradalmi eseményekben való részvételért elítéltek hozzátartozóinak adott kárpótlás során pedig visszásnak nevezte, hogy szülőnek vagy gyermeknek egymillió forintot adtak, míg a kivégzett emberek testvérei csak félmilliót kaptak.

Kahler Frigyes kollégiumvezető bíró fontosnak mondta az erkölcsi, anyagi jóvátételt a sértetteknek és a volt pártállami vezetők kedvezményeinek megszüntetését, valamint a meghurcoltak, bebörtönzöttek, kivégzettek büntetőjogi rehabilitációját. "A bűnök elkövetőit felelősségre kell vonni", mert "vannak olyan cselekedetek, amelyek nem évülnek el" - mutatott rá.

"Egyszer végre ki kell mondani és le kell írni a törvényhozásban és a bírói ítéletekben is, hogy teljesen mindegy, miszerint emberek tömegét egy hamis és hazug fajelmélet alapján, vagy egy hamis és hazug osztályelmélet alapján küldték a halálba". Meg kell értetni mindenkivel, hogy kettős mérce a diktatúrák megmérettetésében nem alkalmazható - jelentette ki.

Kónyáné Kutrucz Katalin, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának főigazgató-helyettese arról beszélt, hogy mindenkinek, "aki a hatalomban van",  tudatában kell lennie annak, hogy a későbbiekben el kell tudnia számolni a tetteivel. Szólt arról is, hogy "borzasztó nagy az elfojtás ebben az országban" a kommunizmus bűneit illetően, ezért "kommersz filmeket" kellene készíteni, amelyek alapján mindenki megismerhetné a kommunizmus megtorló gépezetének működését.

Választójog - Hétfőn dönt a Fidesz-frakció a külhoni egyéni választókerületről

MTI, 2011. december 7.

- Jövő hétfőn dönt a Fidesz-frakció a választójogi törvényhez benyújtott módosító javaslatokról, így Kövér László házelnök azon indítványáról is, amely külhoni egyéni választókerületet hozna létre - mondta Gulyás Gergely szerdán, az alkotmányügyi bizottság ülése után az MTI-nek.

Az előterjesztőket képviselő fideszes politikus a bizottsági vitában elmondta: még nem alakították ki álláspontjukat a házelnök javaslatáról, amely lehetővé tenné, hogy a határon túl élő magyar állampolgárok ne csak listára, hanem egy külhoni választókerületben egyéni jelöltre is szavazhassanak. Azaz - magyarázta - nincs döntés arról, hogy számukra is biztosítsák-e a választójog teljességét.

Ezzel kapcsolatban az MTI-nek nyilatkozva Gulyás Gergely hangsúlyozta: a január 1-jén életbe lépő alaptörvény lehetőséget ad arra, hogy a választójog teljességét magyarországi lakóhelyhez kössék, így a kormánypárti frakciónak most politikai döntést kell hoznia arról, hogy ezt teszik-e.

Arra a kérdésre, hogy ha a határon túl élő magyaroknak is két szavazatot biztosítanak, elképzelhetőnek tart-e más megoldást, mint amit Kövér László javasol, nemmel felelt, véleménye szerint ebben az esetben az egyetlen külhoni választókerület kialakítása kivitelezhető.

Gulyás Gergely szerint - bár ezt nehéz megjósolni - a házelnök kezdeményezése feltehetően négy-öt, a határon túli egyéni választókerületben megszerezhető mandátumot eredményezne a parlament 199-es létszámán felül. Felvetette ugyanakkor, hogy talán jobb megoldás lenne, ha a mandátumszerzés feltételeit másképp határoznák meg. Kövér László javaslata értelmében ugyanis az juthatna képviselői helyhez a külhoni választókerületben, aki legalább annyi voksot gyűjtött, mint a legkevesebb szavazatszámmal magyarországi egyéni képviselői helyet szerző jelölt. Gulyás Gergely szerint viszont igazságosabb lenne, ha a mandátumot szerző hazai egyéni képviselők eredményének átlaga lenne az irányadó. Aláhúzta azonban, hogy először az említett elvi döntést kell meghozni a külhoni választókerület kialakításáról vagy elvetéséről.

A kormánypárti képviselők egyébként az alkotmányügyi bizottságban megosztották szavazataikat, a testület így 9 igen szavazattal, 4 ellenében, 11 tartózkodás mellett nem támogatta a házelnök indítványát, ahogyan - Csonka Ernő, a területi közigazgatásért és választásokért felelős helyettes államtitkár tájékoztatása szerint - a Közigazgatás és Igazságügyi Minisztérium sem. A javaslat ugyanakkor megkapta az egyharmados támogatást, így a parlament mindenképp szavazhat róla.

Az ülésen egyébként több kormánypárti politikus, köztük Salamon László (KDNP) bizottsági elnök és Turi-Kovács Béla is amellett érvelt, hogy a határon túl élő magyarok az itt lakókhoz hasonlóan egyéni jelöltekre is szavazhassanak.

Támogatta ugyanakkor a bizottság Kövér László házelnök azon javaslatát, amely alapján a nemzetiségek egy közös listát állíthatnának. A választójogi törvény fideszes előterjesztőit képviselő Gulyás Gergely - bár egyelőre ennek támogatásáról sem nyilatkozott - azt mondta: az indítvány segítené a nemzetiségek mandátumszerzését azzal, hogy az egyébként elvesző töredékszavazatokat is beszámítaná. E módosítással kapcsolatban ugyanakkor több kormánypárti képviselő is kérdésesnek nevezte, hogy a kisebbségek meg tudnak-e egyezni a közös listaállításról.
Gulyás Gergely a vitában arra is kitért: készek támogatni, hogy az általuk javasolt ezerötszáznál kevesebb ajánlószelvényt kelljen összegyűjteniük az egyéni jelölteknek, de Karácsony Gergely (LMP) indítványát, amely ötszázra csökkentené a szükséges cédulák számát, ellenezte, mondván, hogy így valós társadalmi támogatottsággal nem rendelkező jelölteknek is esélyt adnának az indulásra.

A jobbikos Gaudi-Nagy Tamás hosszan érvelt az LMP-s Ertsey Katalinnal közös, női kvóta bevezetését javasló indítványa mellett. Felhozta, hogy még Azerbajdzsánban és Tádzsikisztánban is nagyobb a női képviselők aránya, mint Magyarországon, Lengyelországon pedig a közelmúltban 35 százalékos kvóta mellett döntöttek, az elképzelés a római pápa támogatását is bírja, azt pedig kutatások támasztják alá, hogy jót tesz egy társadalomnak, ha a döntéshozatalban a nők társadalmi arányuknak megfelelően vesznek részt.

A módosító indítványt végül egyetlen képviselő sem szavazta meg: az LMP-s Schiffer András nem vett részt az ülésen, a többi jobbikos ellenezte a női kvótát, Gaudi-Nagy Tamás pedig felszólalása után - mivel annak nyomán a kormánytöbbség felszólalási időkeret előírásáról döntött - távozott az ülésről.

A bizottságban egyébként egyetlen képviselői módosító javaslat nyerte el az előterjesztő támogatását: Semjén Zsolt KDNP-elnök kezdeményezésére így Kiskőrös helyett Kalocsa lehet az egyik Bács-Kiskun megyei egyéni választókerület központja.

KÁRPÁT-MEDENCE

Szimpátiatüntetés Rimaszombatban Tamás Aladárné mellett –  Mentsük meg Ilonka nénit!

MTI,  2011. december 7.

Mentsük meg Ilonka nénit! - jelszóval szimpátiatüntetést szerveznek Rimaszombatban Tamás Aladárné Szűcs Ilona mellett, akit a napokban szólítottak fel a szlovák hatóságok, hogy adja le szlovák személyi okmányait.

A Hírek.sk szlovákiai magyar televíziós hírportál szerint a szimpátiatüntetést, amelyre jövő kedden délután kerül sor, Auxt Ferenc, a Magyar Koalíció Pártjának (MKP) rimaszombati járási elnöke szervezi. "Az idős tanítónő nyugalmának és méltóságának +megmentése+ mellett a méltányosságot és az igazságot is meg kellene menteni Szlovákiában" - mondta a portálnak a megmozdulás szervezője.

A szimpátiatüntetésre Rimaszombat és környékének lakóit várják. A tiltakozók a tervek szerint kifejezik együttérzésüket az állampolgárságától megfosztott, majdnem 100 éves tanítónővel. Az asszony időközben Magyarországra távozott, ott élő lányánál tartózkodik és ezért halasztást kért. A Rimaszombat főterén megtartandó szimpátiatüntetésen elítélik a rossz "ellentörvényt", felidézik a történteket, mert a környék lakosságát nagyon megrázta Ilonka néni esete, illetve a hatóságok mérhetetlen érzéketlensége.

Auxt Ferenc a Hírek.sk-nak kifejtette: annak ellenére, hogy a tanítónő pedagógusként számtalan értékes embert nevelt ennek az országnak, ugyanolyan sors vár rá, mint az afgán menekültre, akinek nincsenek rendben a papírjai. Szerinte tarthatatlan, hogy a helybeliek körében csak mindenki tanító nénijeként emlegetett Ilonka néninek menekültként kell majd élnie abban az országban, ahol született és leélte életét. "Ezért rázta meg érzelmileg az itt élőket az eset" – szögezte le hozzá Auxt.

EURÓPAI PARLAMENT/EURÓPAI UNIÓ

Néppárt-kongresszus – Orbán: ha leértékelik az eurózónát, az minket is magával ránt

MTI, 2011. december 8.

Bár Magyarország nem tagja az eurózónának, de ha annak rosszul megy, Magyarországnak is rosszul megy, és ha leértékelik az euróövezetet, az magával rántja Magyarországot is – mondta Orbán Viktor miniszterelnök szerdán az Európai Néppárt kongresszusán Marseille-ben magyar újságíróknak.

A kormányfő szerint „bár mi nem vagyunk tagja az eurózónának, mégis azért érdemes szorítanunk, hogy az eurózóna országainak miniszterelnökei megegyezésre jussanak". Hozzátette: az biztosnak látszik – és a magyar nemzeti érdekekkel is egybeesik -, hogy a közös pénz, „az euró mögé közös költségvetési gazdálkodást és szigorú gazdálkodási elveket helyeznek majd az eurózóna tagállamai".

Orbán Viktor úgy véli, középtávra ugyan egyetértés formálódik – az euróválság megoldásaképpen – a közös költségvetési politikával kapcsolatban, a gond azonban az, hogy „közben ég a ház, a baj az ajtón kopog". Nyilatkozatában rámutatott, hogy e problémára, vagyis az európai gazdaságok közvetlen és azonnali leértékelésére, nem válasz az, hogy „mi néhány hónapon belül majd úgy módosítjuk az alapszerződést, hogy utána még egyszer már nem fordulhat elő olyan eladósodás, mint amilyentől ma szenved a kontinens".

A rövid távú megoldás az igazán fontos, de ennek körvonalai szerda este még nem látszanak – mondta a magyar kormányfő, megjegyezve, hogy jelenleg különböző elképzelések vannak forgalomban, ám remélik, hogy csütörtök estig, péntek reggelig a javaslatok egy része lekerül a terítékről, és csak a végleges vitaanyag marad ott.

Orbán Viktor kérdésre válaszolva kifejtette: ebben a pillanatban a közös költségvetésre vonatkozó szabályok nem érintik Magyarországot, hiszen azok az eurózóna tagállamaira vonatkoznának. „Bennünket annyiban érint, hogy később, amikor majd csatlakozunk az euróhoz, akkor már ránk is vonatkoznak ezek a szabályok. De a magyar gazdaság mostani állapotát tekintve nem várható, hogy ez a következő néhány év problémája lesz. Ez legközelebb 2018 és 2020 között kerül majd az akkori parlament asztalára" – mondta.

A kérdés szerinte az – folytatta -, hogy a jelenlegi kettőből lesz-e három- vagy négysebességes Európa. „A magyar nemzeti érdek az, hogy olyan megoldást találjanak az eurózóna tagállamai, amely nem feszíti szét a 27 országból álló európai uniós kereteket. Ez a kompromisszum nagyjából valahol a német álláspont irányában található, ide szeretnénk eljutni péntek délutánra" – zárta szavait a kormányfő, utalva arra, hogy a kongresszus második napján, csütörtökön összeülnek a néppárthoz tartozó állam- és kormányfők, akik felkészülnek a hét második felében, csütörtökön és pénteken esedékes brüsszeli Európai Tanács-ülésre, ahol az EU állam- és kormányfői tárgyalnak az euróövezeti válságra adandó újabb átfogó megoldásról. A kérdés rendezését az elmúlt 21 hónap alatt már tucatnál is több csúcstalálkozón próbálták elérni.

Orbán Viktor hétfőn Budapesten – miután tárgyalt Wolfgang Schäuble német pénzügyminiszterrel – azt mondta, Európa döntő hét előtt áll, és azt várják az európai vezetőktől, hogy olyan döntéseket hozzanak, amelyek hosszú évekre eldöntik Európa sorsát.

Az Európai Néppárt kétnapos kongresszusának szerdai ülésszaka előtt Orbán Viktor kétoldalú megbeszélést folytatott Marseille-ben – elsősorban a gazdasági együttműködésről – Jyrki Katainen finn miniszterelnökkel.

Az Unió érdekeinek és értékrendjének megszilárdítását szorgalmazza az Európai Néppárt

Erdély.ma, 2011. december 8.

Az Európai Néppárt (ENP) huszadik kongresszusának munkálatai folynak Marseille-ben, folyó év december 7. és 8-án. A kongresszus alkalmából a néppárt politikai családjához tartózó állam- és kormányfők egyeztető ülést tartanak, mely révén a közelgő brüsszeli Európai Tanács-ülés munkálatait készítik elő. A résztvevők magas rangú politikai döntéshozók, többek között Angela Merkel német kancellár, Nicolas Sarkozy francia elnök, Donald Tusk, az Európai Unió (EU) soros elnöki tisztségét betöltő lengyel miniszterelnök, José Manuel Barroso, az Európai Bizottság (EB) elnöke, valamint Jerzy Buzek, az Európai Parlament (EP) elnöke.

A Kongresszus kiértékelte az ENP szerepét a többlépcsős európai integrációs folyamat kiteljesítésében. Megállapították, hogy a Vasfüggyöny okozta megosztottság felszámolásában és a főleg Közép-Kelet-Európa térségéből csatlakozott tagállamok politikai, történelmi és kulturális értékrendszerében beállt változások előidézésében a frakció szerepe egyaránt döntő jelentőségű volt. Az ENP álláspontja szerint a nemzetállamok egymaguk nem képesek megvédeni az európai értékeket és érdekeket. Ám meg kell magyarázni a polgároknak, mi az EU szintű döntések hozzáadott-értéke és főleg miért. Szükség van továbbá monitorizálásra a döntések hatékonyabb gyakorlatba ültetése végett. A felszólalók hangsúlyozták: az EU döntéseit még átláthatóbbá kell tenni, mert sok vonatkozásban az egységes, uniós szintű döntéshozásnál hatékonyabb lehetne a nemzeti, a regionális vagy a polgárokhoz igazán közel álló helyi szintű intézkedés.

Sógor Csaba RMDSZ-es EP képviselő az Európai Néppárt és az EP Néppárti Képviselőcsoportjának együttes ülésén szólalt fel, a Mediterrán-térség ébredésének, az „arab tavasz" jelenségének elemzése kapcsán. Az erdélyi magyar képviselő szerint az EU-nak át kell értékelnie a saját területén élő nemzeti kisebbségi közösségekhez való viszonyát. Kifejtette, hogy az Uniónak mindenekelőtt meg kellene szüntetnie az egyes tagállamainak területén tapasztalt jogi visszaéléseket.

- Franco Frattini említette, nem tűrhetjük a keresztyének üldözését. Kérdésem, hogyan támogassuk az érintett országokat a demokratikus átalakulás folyamataiban, hogy megszűnjön a keresztyének üldöztetése, hogy tiszteletben tartsák az emberi jogokat, kisebbségek jogait, amikor az EU tagállamaiban ma is üldöznek keresztyéneket, a hagyományos nemzeti kisebbségi közösségekhez tartozó keresztyéneket? Mi módon? Nyelvtörvényekkel, második világháborús kollektív bűnösséget felmelegítő törvényekkel? A napokban egyik tagállamunk megfosztotta állampolgárságától egyes polgárait, mert azok egy másik uniós ország állampolgárságával is rendelkeznek – fejtette ki.

A képviselő véleménye szerint a legjobb segítség az EU részéről a példamutatás lenne. – Meg kell szüntetnünk az említett jogsérelmeket, abba kell hagynunk a kisebbségek diszkriminálását az EU tagállamaiban. Becsüljük meg őket, mutassunk példát a demokrácia első lépéseit tevő észak-afrikai államoknak – összegezett Sógor Csaba.

Felálltak a csapatok: sorsdöntő csúcsra készül az Európai Unió

Népszabadság, 2011. december 8. – Zalán Eszter

Fogyni kezdett az csütörtökön kezdődő Európai Tanács csúcstalálkozóját megelőző optimizmus szerda este, miután úgy tűnt, az álláspontok megkeményedtek. Ekkorra körvonalazódott, milyen ötletek lesznek majd a tárgyalóasztalon, de egyikben sem lesz könnyű a megegyezés. Azt ígérik, Angela Merkel német kancellár és Nicolas Sarkozy francia elnök addig nem állnak fel pénteken a csúcsról, amíg nem tudnak „erőteljes" egyezséggel a világ elé állni. Hosszú hétvége elé néz az EU.

Gyors, piacokat megnyugtató lépésekre leginkább az Európai Központi Bank képes, amely politikai egyezségre vár. Ez a remélt „fiskális paktum" szorosabbá fűzné a tagállamok, elsősorban az eurózóna tagjainak pénzügyeit. Ennek a megvalósításához azonban a tagállamoknak fel kéne adniuk valamennyit a szuverenitásukból, amire pont most, mikor az európai kilátások oly bizonytalanok, nem nagyon hajlanak (nem mintha más időkben rajonganának érte). Továbbá valamilyen mértékű szerződésmódosításra lenne szükség, amelynek tartalmáról és módozatáról szintén nehéz lesz megállapodni.

Van Rompuy levele
Kiszivárgott az Európai Tanács elnökének, Herman Van Rompuynak az a pár oldalas jelentése, melynek elkészítésére még az előző csúcs hatalmazta fel. Ebben a belga politikus elég messzire mutató javaslatokat tesz. Alkotmányba (vagy azzal egyenértékű jogszabályba) kéne szerinte foglalni a költségvetési deficitre vonatkozó „aranyszabályt", amely számon kérhető lenne, és amelynek teljesítésére közös naptárt hozna létre az unió.

Az Európa Tanács elnöke megerősítené a december közepén hatályba lépő hatos csomagban – amely már szintén a közös gazdasági kormányzás felé mutató szabályrendszer – felvázolt lehetőséget arra, hogy a „bűnbe eső" országokat majdnem automatikus módon megbüntessék. (Andor László uniós szociális biztos egyébként „viccnek" nevezte az automatikus szankciók elképzelését, épp a demokratikus kontroll hiánya miatt.)

A terv szerint a bajba jutott, de magukon segíteni nem tudó vagy nem akaró országokat mentőcsomagban lehetne részesíteni a bizottság ajánlása és feltételei alapján. Van Rompuy rendszeresítené az eurózóna tagországainak pénzügyminisztereit felsorakoztató eurócsoport találkozóit is.

A közös kötvény újra az asztalon
Az Európai Tanács elnöke – Berlin eddigi heves tiltakozása ellenére – azt javasolja az uniónak, hogy induljon el a közös kötvények kibocsátása felé, és minél előbb véglegesítse az Európai Stabilitási Mechanizmus (ESM), az eurózóna 2012-ben felállítandó állandó mentőalapjának szerződését is. Ebben Van Rompuyék szerint világossá kéne tenni, hogy a magánszektortól nem kérnék többé adósság leírását (ahogy a görög adósság esetében történt), s a döntéshozatalhoz elég lenne a 85 százalékos többség, nem kéne egyhangúan határozni, vagyis egy ország nem tudná megvétózni az összes többi akaratát. A szöveg azt is javasolja, hogy az ESM viselkedjen bankként – amit a németek eddig szintén elleneztek.

Ehhez az egyébként részben szerződésmódosítással eszközölhető célok megvalósítására Van Rompuyék egy diplomata megfogalmazása szerint „kreatív" jogi megoldást találtak. A szerződés 12-es, túlzottdeficit-eljárásra vonatkozó jegyzőkönyvének módosításához elég a Tanács egyhangú döntése, nem kell a több hónapig, netán évekig tartó, ír referendummal járó hercehurcát végigkínlódni.
Azokat az elemeket, amelyek nem járnak kompetenciák átruházásával, egyszerűsített eljárásban is meg lehet változtatni. Ez persze felvet demokratikus aggodalmakat: mióta irányítják a piacok az európai parlamenti demokráciákat, mióta cél a parlamentek, a szavazók megkerülése? Azonban az idő sürget, s ahogy egy diplomata fogalmazott: minél előbb jó benyomást kell tennünk a piacokra és azokra, akik befolyásolják a piacokat.

"Merkozy" levele
Szerdán Merkel és Sarkozy is eljuttatták javaslataikat Brüsszelbe. A két vezető a britek és az írek számára nehezen lenyelhető, a közös adópolitika irányába mutató lépésekre tesznek javaslatot. A német–francia tandem közös társasági adót és a pénzügyi tranzakciók megadóztatását javasolja.

David Cameron brit kormányfőnek ez az egész szerződésmódosítósdi nem tetszik, de – ahogy egy forrásunk fogalmazott – az összes tagállamot nem tarthatják túszul a britek. Közös érdek az eurózóna stabilitása, és Cameron nehezen tudná maga mellé állítani az euró bevezetésére egyébként kötelezettséget vállaló egyelőre nem eurótagokat. Míg a franciák sokáig azt erőltették, hogy a 17 eurózónatag egy közös szerződés keretében erősítse együttműködését, a németek – ameddig értelme van – ragaszkodnak ahhoz, hogy 27-es, vagy legalábbis a lehető legszélesebb körben menjen a pénzügyi együttműködés erősítése.

Ugyanakkor az is előfordulhat, hogy makacsságuk miatt egyszer csak egyedül találják magukat a németek a tárgyalás hevében – ami sosem jelent jót egy brüsszeli maratonon.

Egymást masszírozzák
Szerda este már megkezdődött egyelőre a tagállamok „serpái" (vagyis a csúcsok témáit előrágó diplomatái) között az egyeztetés a Van Rompuy-papírról, amelyet aztán csütörtökön tovább emésztenek magasabb szinteken.

A csúcs hivatalos indulása előtt a pár hete alakult "frankfurti csoport" is tárgyal szűk körben. Ezt az igen befolyásos (demokratikus felhatalmazás nélküli) klubot a következő szereplők alkotják: Angela Merkel német kancellár, Nicolas Sarkozy francia államfő, Herman Van Rompuy ET-elnök, Mario Draghi, az Európai Központi Bank elnöke (aki állítólag sokkal inkább részt vesz a pénteki alku kidolgozásában, mint azt a politikai vezetők láttatni akarják), Jean-Claude Juncker, luxemburgi pénzügyminiszter, az eurócsoport vezetője, Jose Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke, valamint Olli Rehn, a finn pénzügyi szuperbiztos.
Az elitklub megbeszélése után csütörtökön este egy informális vacsora keretében a 27 tagállam elnökei és kormányfői megkezdik egymás „masszírozását" az euróválság végső lezárására tett sokadik kísérletük során.

INTERJÚK, ELEMZÉSEK, PUBLICISZTIKA

Szekus önvallomás – Titkosszolgálati ablak

Népújság, 2011. december 7. – Vajda György

Kedden délután különös életpályájú szerző különleges könyvét mutatták be igen válogatott társaságban. A Grand Szálloda zsúfolásig megtelt termében Aurel I. Rogojan: A titkosszolgálatok ablaka – Románia a globális stratégiák játékában címmel írt kötetét ismertették.

Aurel I. Rogojan 1970-ben évfolyamelsőként végezte az állambiztonsági főiskolát (szekuritáté), ahol kémelhárításban szakosodott. 1973-ban jogot tanult egyetem utáni képzésben. 1970-től Bukarestben a belbiztonsági szolgálat alkalmazottja, 1977 és 1985 között Iulian Vlad akkori belügyminisztériumi államtitkár (országos szekuritátéparancsnok) kémelhárításért felelő kabinetvezetője. 1987-ben államtitkári rangban dolgozott. 1990-ben aktívan részt vett a Román Hírszerző Szolgálat (RHSZ) megalakításában és felépítésében. A könyvet elsősorban volt kollégáknak („camarazi") szánta, akik szép számban jelen voltak a könyvbemutatón.

Ha csupán felsoroljuk azokat, akik a könyvet méltatták – Vasile Dobrescu történész, egyetemi tanár, Ioan Pop Sabău ügyvéd (mindketten a Vatra Românească hajdani és jelenleg is igen aktív tagjai), Adrian Bărbulescu, az RHSZ tábornoka és Iulian Vlad tartalékos tábornok, 1989-ben a szekuritáté főparancsnoka – akkor anélkül, hogy mélyebben tanulmányoznánk a kötetet, rájöhetünk, hogy tulajdonképpen milyen céllal jelentette meg a szerző.

A könyvben a szerző érdekes fejezetekbe foglalva a romániai kémelhárítás „kulisszatitkaiba" vezeti be az olvasót. Nem tekinthetünk el attól sem, hogy a szerző, aki a múltat, a közelmúltat és a napjaink eseményeit elemzi, igen sok kulcsfontosságú információhoz jutott az évek során, így nagyon jól dokumentált a könyv. Nem kétséges, hogy a szelekció tendenciózus, de ezt maga a szerző sem tagadja, hiszen a könyv 554 oldalon nagyrészt azt elemzi, hogy az egységes Romániát miként próbálták meg évszázadok óta a nagyhatalmak különböző érdekszférákba sorolni, területét feldarabolni.

Többé-kevésbé köztudott és a történészek is bizonyítják, hogy az angolok voltak azok, akik a második világháborúban a Balkán északi részének két országát, Bulgáriát és Romániát a szovjeteknek játszották át. S hogy kinek milyen szerepe volt ebben, erről is érdekes epizódokat említ a szerző. A nem történészi szempontok szerint összeállított kötetben szó esik néhány olyan disszidensről is, akik a szerző szerint tulajdonképpen úgy ellenezték Ceauşescu rendszerét, hogy mindvégig a szovjetek malmára hajtották a vizet, magyarán: háttérből Románia sorsát a KGB irányította beépített értelmiségiekkel. Rogojan tábornok külön fejezetet szentel I. M. Pacepának is, aki tettével „elárulta nemzetét".

Egy másik igen érdekes fejezet az 1989-es rendszerváltásról szól, nevezetesen arról, hogy a volt szekuritáténak milyen szerepe volt a decemberi és az azt követő eseményekben. A könyvbemutatón elhangzott, azt bizonyítja a tábornok, hogy abban az igen zavaros időszakban a szekuritáté mentette meg Romániát a széteséstől, attól, hogy az 1990-es évek elején geopolitikailag átrendeződő Európában a nagyhatalmak „ne osszák újra Romániát". S hogy kik „formáltak jogot a nemzeti egységállamra"? – ezzel két – elsősorban nekünk, magyaroknak is igen érdekes fejezet foglalkozik. „A magyar delírium: propaganda, kémkedés és szélsőségesség Szent István Magyarországáért" – című részben a szerző az első világháborútól napjainkig végigköveti mindazt „az erőfeszítést, amelyet az anyaországiak és az erdélyi magyarok megtettek és tesznek annak érdekében, hogy átrajzolják Románia térké-pét". Az adatok igen pontosak, tényszerűek – nyilvánvalóan mondhatnánk, de rögtön hozzá is tehetjük: sértően egyoldalúak, tendenciózusak, félrevezetőek. Belelapozgatva, igen vitatott kötetet juttattak eszembe. Ion Lăncrănjan történésznek valamikor a '80-as években megjelent: Egy szó Erdélyről című gyűlölködő torzítása köszönt vissza az igen dokumentált főszekus művében. Igaz, ezúttal a kötet írója nem értelmez, magyaráz, csupán féligazságokat közöl.

S hogy ne csak a magyarokat viktimizálja mindazért, ami ma történik az országban, az utolsó fejezet Jugoszlávia és Románia árnyékháborúját ecseteli, felvázolva mindkét ország 1945 és 1989 közötti kémelhárító tevékenységét. S hogy ennek a küzdelemnek mi volt az igazi tétje? Nem kétséges, állítja a szerző, a szerbek a Bánságot akarták elcsatolni Romániától. E részből kiderül, hogy az éber szekuritáté miként akadályozta meg azt, hogy ez az országrész se váljon ki „a történelmi Romániából".

Mindezek mellett – állítja egy másik rész –, ma az ország politikusainak a globalizáció gazdasági fenyegetettségével is szembe kell nézniük. Az üzleti érdekháborúnak is az a célja, hogy felossza az országot. Ezúttal nem a politikai átrajzolásról van szó, hanem arról, hogy a hazai erőforrásokat, a nyersanyagok kiaknázását egyes érdekek szerint átjátsszák a külföldi konszerneknek.

A bemutatón többek között az is elhangzott, hogy az 1989-es rendszerváltást követő események, az említett területi és gazdasági jellegű fenyegetettség kényszere miatt alakult meg a Román Hírszerző Szolgálat. A könyv szerzője pedig egyike volt, aki ezt a struktúrát újraépítette. Erről olvashat az érdeklődő a munkában, amely tulajdonképpen a „kémszolgálatok fölöttébb szükséges voltáról" próbálja meggyőzni az olvasót.

A mindenkori kémeknek, a belbiztonságiaknak az a szerepük, hogy megbízható, naprakész információt szolgáltassanak a politikusoknak, hogy a megfelelő információ birtokában a legjobb döntéseket hozzák – hangsúlyozták többen a teremben. A történelmi idők óta a kémek nemzeti érdeket szolgáltak – vallották többen is a pulpitusról.

Attól függ kinek, milyen érdeket – tehetjük hozzá a könyv olvastán.

Emigrált Semjén főtanácsadója

Népszava, 2011. december 8. – Ignácz József

Még júniusban családjával együtt menedékjogot kért Kanadában Kamarás István, a KDNP-hez köthető Barankovics Roma Műhely elnöke, Semjén Zsolt roma főtanácsadója. Lapunknak azt mondta, nem akarta a nevét adni a kormány cigányokat megnyomorító intézkedéseihez, ezért inkább elhagyja az országot.

Eközben - lapértesülések szerint - Miskolcon és Egerben járt Tamara Guttmann, Kanada budapesti nagykövete, hogy tájékozódjon a romák életkörülményeiről. Nem kizárt, hogy Kanada júniustól ismét szigorítja a bevándorlási szabályokat.
Nem akarta nevét adni a kormány cigányokat megnyomorító intézkedéseihez - a többi között ezzel indokolta lapunknak Kamarás István, a KDNP-hez köthető Barankovics Roma Műhely elnöke, Semjén Zsolt roma főtanácsadója, hogy családjával együtt menedékjogot kért Kanadában.

Kamarás egyetemet végzett, az utóbbi években egyházi körökben és a KDNP vezető politikusai között is "jól forgott", alapítója volt a kormány által később felkarolt Roma Szakkollégiumi hálózatnak, majd később Semjén Zsolt főtanácsadója lett. Az elmúlt másfél évben nem volt olyan, a kormány által roma értelmiségieknek szervezett beszélgetés, ahol Kamarás vendégként vagy előadóként ne vett volna részt. Többen úgy tartották, ő az az ember, akin keresztül Semjén Zsolt miniszterelnök-helyetteshez és Balog Zoltán társadalmi felzárkózásért felelős államtitkárhoz is könnyebb eljutni, de nála kellett akkor is kopogtatni, ha Bölcskei Gusztáv református egyházfőtől kért valaki "romaügyi audienciát".

Az ígéretesnek tűnő politikai karrier azonban ez év júniusában furcsa fordulatot vett: Kamarás és családja menedékjogot kért Kanadában.
"Üzenem nemzetemnek, hogy Magyarországon, de talán egész Európában a cigányság tisztességes érdekképviselete lehetetlenné vált, talán soha nem is valósult meg". Szerinte a tisztességes együttműködés, a kiegyezés az egész ország érdeke lenne, csak épp a politikai pártok nem így gondolják. "Nekik megfelel különböző okok miatt ez az egyre erősödő társadalmi megosztás, konfliktus.

Itt most azt, aki tisztességes párbeszédet szeretne, kiröhögik. Aki szeretné saját népét képviselni, ellehetetlenítik, rosszabb esetben meghurcolják, akár börtönbe is zárják. Ezért az országból emigrálni kényszerülök és a cigányság évszázados kilátástalanságát kényszerülök a szívembe fogadni". - írta Kamarás a romnet.hu weboldalon.

Kamarás István döntésének hátteréről lapunknak azt is mondta, nem akart beállni azok sorába, akik bár bőséges javadalmazást és jól csengő címet kapnak, de kritika és ellenállás nélkül kell fogadniuk és közvetíteniük a romák felé azokat a kormányzati intézkedéseket, amelyekről a döntéshozók is azt vélelmezték, hogy erős ellenállást fog kiváltani a roma közösségek és a roma értelmiség részéről.

Kamarás szerint bár a kereszténydemokraták Farkas Flóriánt, az ORÖ elnökét egyszerűen "félkegyelműnek" jellemezték és Semjén sem tartotta elfogadható partnernek, nem volt választási lehetősége a KDNP-nek, hogy együttműködik-e vele. Más értelmiségieket pedig nem mert alkalmazni a Balog Zoltán vezette társadalmi felzárkózásért felelős államtitkárság: nem tudhatták, nem lehettek biztosak ugyanis azok feltétlen lojalitásában - nyilatkozta lapunknak Kamarás.

Közlése szerint aggályait - a közfoglalkoztatás rendszerének átalakítása, a szociális juttatások lefaragása, a vidéken tapasztalható nyomor és az ezzel járó esetleges éhséglázadás - személyes találkozó alkalmával megosztotta Semjén Zsolttal is, aki ez alatt "a falat nézte", Balog Zoltán államtitkár pedig elmondása szerint úgy reagált: "Nehéz kimondani, de ennél rosszabb lesz". A végső döntést júniusban hozta meg, a Lakitelken szervezett nyári egyetemen, ahol értésére adták: ahhoz, hogy megmaradjon státusában, csendben kell maradnia. Lapunknak azt mondta, bár tart attól, hogy a kormányzat "utána nyúl", de egyúttal példát is szeretne mutatni másoknak, hogy ne engedjék magukat "bedarálni" azok, akik roma ügyben mást mernek gondolni, mint a hatalom-közeliek.

A kormány egyébként már most tompítani igyekszik az esetleges újbóli kanadai vízumkényszer bevezetésének következményeit, így nem véletlen, hogy az Észak-Amerikai országban menedékjogot kérő magyar romákról idehaza sok esetben bűncselekményekkel, szervezett bűnözéssel (embercsempészet) összefüggésében hallani a sajtóban. Legutóbb a köztelevízió "A Lényeg" című műsorában Farkas Flórán, az Országos Roma Önkormányzat (ORÖ) elnöke érvelt a kiutazás ellen, hozzátéve, nem is érti, hogy a környező országokból miért nem jönnek tömegesen romák Magyarországra, amikor itt a legjobb az "életminőség és a program".

Lapértesülések szerint egyébként a napokban Miskolcon és Egerben járt Tamara Guttmann, Kanada budapesti nagykövete, hogy tájékozódjon a romák életkörülményeiről. Nem kizárt, hogy Kanada jövő júniustól ismét szigorítja a bevándorlási szabályokat.

"Érzelmileg túlfűtött"
A kereszténydemokraták nevében Mészáros József, a Barankovics István Alapítvány kuratóriumának elnöke - egyben az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság főigazgatója - válaszolt lapunk megkeresésére. Mint kifejtette, "Kamarás István elektronikus levélben értesítette ismerőseit kanadai tartózkodási szándékáról, mely levél érzelmileg túlfűtött hangulatban, sokkal inkább Kamarás István megíráskori lelkiállapotát, mintsem a tényeket tükrözte. A kereszténydemokrata mozgalom továbbra is szívügyének tekinti a cigányok felemelését, integrálását, mint hazánk egyik sorskérdését."

Mészáros József emellett úgy tájékoztatott, hogy Kamarás a Barankovics Alapítvány támogatásával létrehozott Barankovics Roma Műhely elnöke volt, a műhely célja pedig akkor és most is "a roma fiatalok integrációjának elősegítése keresztény szellemben."

Nagyotmondás

Háromszék, 2011. december 8. – B. Kovács András

Üdvözli egy különben fontos székely önkormányzati vezető, hogy végre tárgyalóasztalhoz ült a Fidesz az RMDSZ-szel – úgy látszik, erre korábban nemigen került sor (na kinek a hibájából?) –, de ahogyan örömének hangot ad, az igazi hamisítatlan nagyotmondás.

Olyan elvetése ama szólásbeli sulyoknak, hogy azzal akár pályázni is lehetne a rekordok könyvébe.

Merthogy azért lenne e megfogalmazás szerint – és nem egy közéleti vezetőnk osztja a nézetet, érdemes szóvá tenni – üdvözlendő a kapcsolatkeresés, mert a Kárpát-medence pillanatnyilag és a maga területén két legerősebb magyar pártja nyújt általa kezet egymásnak, két olyan politikai szervezet, mely egyaránt kormányon van, miniszterekkel és államtitkárokkal miegyébbel rendelkezik.

A két szervezet ilyetén való közös nevezőre hozása, egy súlycsoportba sorolása ezek szerint vágyálma egy közéleti csoportocskának, de az álmok és a valóság két külön dolog, és esetünkben alkalmasint nagy szerencsétlenséget hozna ránk, ha nem így lenne.

Hogyan is lehet egy napon említeni egy olyan pártot, mely mögött állam, méghozzá a sajátja áll egy olyannal, melyről lépten-nyomon bebizonyosodik, hogy ezt nem mondhatja el magáról, akárhány tárcavezetővel, államtitkárral és vezérigazgatóval dicsekszik is?

Kormányfőhelyettese oktatási kérdésekért felel, de a vásárhelyi, tőlünk orvul elvett orvosin egy nyomorúságos saját tagozat létrehozásának elősegítéséhez sem elegendő a befolyása! Egyetlen példa, de a Bolyai Egyetemtől a területi és személyi autonómiaformák ügyéig számtalan másikkal kiegészíthető. A mai román politikai rendszerbe betagolódott (milyen áron?) párt a többi hazai társával valóban kerülhet egy akolba, akár hasonszőrűnek is nevezhető, tetszés szerint, de amíg pontosan a saját nemzetépítés tilos vagy lehetetlen számára, addig a magyarországiaktól bizony ég és föld különbség választja el.

Esetleg ha egy önigazgatási szerkezet, egy saját társadalmát megszervező és adminisztráló „belső haza" állna mögötte, akkor lenne összemérhető az anyaországi kormánypárttal, bár a súlycsoport dolgában azért akkor is óvatosabban bánnék a minősítésekkel.

De addig? Jobb lenne szerényebb húrokat pengetni, és úgy igazodni, hogy annak erdélyi népünk egésze vegye hasznát.

Tanuljuk a kisrégiókat is

Háromszék, 2011. december 8. – Kolozsi Béla

Tegyük konkrétabbá, szó szerint – vagyis közkeletű térképeken is – körvonalazottabbá és a mainál ismertebbé az államterületünkön kívülre került magyar többségű, legalább 51 százalékban magyar népességgel rendelkező szűkebb hazák, tájegységek világát!

A számítástechnika lehetőségeit felhasználva egyszersmind egy legalább 20 százalékos és egy 15 százalékos magyar népességű változat is kapcsolható az említett feltérképezéshez – ha talán kezdetben a közoktatáshoz nem is.
Ezek az etnikumtól független területi populációkat körülíró, körvonalazandó „tájegységek" kisebbek lehetnek az egykori székelyföldi Magyar Autonóm Tartománynál.

Nagyságrendjük talán valahol a magyarországi járás és a hagyományos megye területe között helyezkedhet el. A szóban forgó egységek körvonalazásánál egy magyar többségű (vagy egyötödnyi, egyhatodnyi, tehát a magyarságát illetően mégis viszonylag magas részarányú) tájegység nemzetiségtől független népességszámát ne definiáljuk alacsonyabbra, mint amilyen valamely magyarországi járásé, választókörzeté lesz mintegy 90 000 lakossal – etnikumtól függetlenül –, tehát ezen belül 45 000 (az előbb jelzett alacsonyabb arányoknál pedig 18 000, illetve az ilyen össznépességen belül hozzávetőleg legalább 13 500) magyarral.

Csupán egyfajta kulturális karaktere lehetne e körvonalazandó tájegységeknek, egyelőre legalábbis minden szervezeti, szervezési vonatkozás nélkül, illetve attól függetlenül. Csallóköz, Mátyusföld, Felső-Bodrogköz, Bereg, Érmellék, a délvidéki Tisza mente éppen csak ismertebb és nagyobb volumenű példái lehetnének ezeknek.

A Kárpát-medence egészén belül kiemelten is a tömbmagyar vidékek, továbbá a helyi magyar többségű települések és a szórványvilág magyarjainak, valamint az általunk nagyon is becsült nem magyar nemzetrészeinek differenciált kezelése, ismerete tartozzék hozzá nemzeti műveltségünkhöz!

Gyakran némi illúzióval vártuk – hiába – az autonómiák „megadását", hogy majd az autonómia területe definiálja a helyi nem magyar belső (sokszor az ottani állami többséghez tartozókból verbuválódott), szekunder kisebbségekkel is rendelkező, de egészében mégis magyar többségű, akár megye nagyságú tömbmagyar vidékeket. Holott autonómia nélkül, sőt, akár bármilyen igazgatási szervezettség nélkül is, a közösségi lét igazgatási vonatkozásai nélkül is léteznek ezek a kishazák, tájegységek. Létüket, a rájuk vonatkozó konkrét ismereteket ugyanolyan részletességgel kell tanítani a magyar közoktatásban, mint a magyarországiakat!
Indításként értelemszerűen kutatómunka, majd közoktatásbeli hasznosítás lehet a programon belüli sorrend.

Kinek lehetne kifogása az ellen (talán csak a bennünk nyafogó, magunk fabrikálta, bensővé tett Trianonunknak), ha a kialakuló Magyar Regiszterekre is támaszkodva az MTA és a magyar akadémiai szféra – kellő és hathatós elemzés után – körülrajzolná és leírná ezeket a Kárpát-medencén belüli, magyar többségű vidékeket, területeket, és ezek az ismeretek beépülnének a magyar közoktatási tananyagokba? Sőt, a teljes magyar köztudatba is. Az akadémiai szféra kutató-, oktatási anyagokat és az említett tájegységeket is bemutató térképatlaszokat szerkesztő munkáját kiegészíthetné és koordinálhatná a nemzetpolitikai tanulmányok intézménye.

Csak halkan mondjuk: az oktatás örve alatt így már most megrajzolhatnánk azokat a területeket és tájegységeket, amelyek közül némelyek jó időkben talán majd autonómiára is alkalmasak lehetnek.

A budapesti amerikai nagykövet cikke a Heti Válaszban

MTI, 2011. december 7.

- A budapesti amerikai nagykövet cikkét közli csütörtökön megjelenő számában a Heti Válasz. Az írásban, amelynek szövegét a hetilap szerkesztősége szerdán eljuttatta az MTI-hez, Eleni Tsakopoulos Kounalakis hangsúlyozza: az Egyesült Államok számára fontos, hogy az erős, élénk magyar-amerikai kapcsolat továbbra is megmaradjon és fejlődjön.

Az Egyesült Államok magyarországi nagykövete emlékeztet arra, hogy két éve tölti be posztját, és ebben az időszakban több közös cél - így a líbiai átmenet vagy a Balkán térségének stabilitása - érdekében volt lehetősége szorosan együttműködni a magyar kormánnyal.

Ahogyan az elmúlt 21 év során mindig is volt: Magyarország és az Egyesült Államok kapcsolata ma is erős és élénk - írja.

"Fontos számunkra, hogy kapcsolatunk erős maradjon, és hogy a továbbiakban is fejlődhessen. Ezért dolgoztunk szorgalmasan az elmúlt néhány hónapban azon, hogy megértsük, merre tart a magyar kormány, különös tekintettel azokra a nagy ívű reformokra, amelyeket hatalomra kerülése óta végrehajtott" - fogalmaz Eleni Tsakopoulos Kounalakis.

A diplomata azt írja, hogy a magyarországi reformokkal kapcsolatban mindig fontosnak tartja néhány alapvető tény kiemelését. Először is azt, hogy Orbán Viktor miniszterelnök kormánya "szabad és tisztességes választásokon nyert hatalmas többséget", és ezt az Egyesült Államok tiszteletben tartja. A második helyen azt említi, hogy Magyarország demokrácia; ezért a magyar nép dolga eldönteni, hogy országa mely irányba haladjon.

Harmadszor, amikor az Egyesült Államok "aggodalmaknak ad hangot a magyar demokrácia irányát illetően, akkor mi azt barátként tesszük" - áll Eleni Tsakopoulos Kounalakis írásában.

Amikor Hillary Clinton külügyminiszter nyáron Budapesten járt, a kormány már csaknem kétszáz új törvény és az új alaptörvény elfogadásán volt túl, alig egy évvel azután, hogy hatalomra került. Magyarország világszerte megjelent a hírekben az itteni reformok gyors tempója és átfogó jellege miatt - írja a diplomata, kitérve arra, hogy az amerikai külügyminiszter a nyilvánosság előtt is kifejezte támogatását a gazdaság újjáépítése és megerősítése iránt.

Clinton arra is biztatta ugyanakkor a kormányt, hogy "legyen éber: őrizze meg demokratikus intézményeit a szükséges fékek és ellensúlyok biztosításával", valamint valódi elkötelezettséget kért "az igazságszolgáltatás függetlensége, a szabad sajtó és a kormányzati átláthatóság mellett" - olvasható a cikkben.

Amióta az Országgyűlés ősszel ismét összeült, folytatódott egy olyan törvényhozási menetrend, amelynek eredményeként szinte valamennyi fontos közintézmény rendszere átalakul majd, köztük a demokrácia négy alappillére közül három: a törvényhozás, az igazságszolgáltatás és a média - olvasható a cikkben.

Mint Eleni Tsakopoulos Kounalakis megjegyzi: Magyarországon évek óta biztatnak reformokra a politikusok, a szakmai szervezetek, a vállalkozások és a civil szervezetek.

Senki nem állítja, hogy nincs szükség reformokra - emeli ki, hozzáfűzve, hogy a napirenden lévő reformokkal azonban a kormány a hatékonyság növelésére helyezi a hangsúlyt.

A diplomata úgy fogalmaz, hogy a budapesti amerikai nagykövetség munkatársai és washingtoni kollégái "alapos munkát végezve próbálták megérteni", milyen hatással lesznek ezek a sarkalatos törvények a demokráciára. Eleni Tsakopoulos Kounalakis hozzáteszi: "továbbra is aggódunk".

A diplomata emlékeztet arra, hogy a következő néhány héten belül befejeződik a sarkalatos törvények szövegezése, és hatályba lép Magyarország új alaptörvénye.

"Mielőtt ez megtörténne, arra biztatom a kormányt, hogy jól fontolja meg intézkedéseit" - írja. Mint hozzáteszi: "számos hiteles hang tesz fel kérdéseket." Ezek között említi például, hogy megfelelő fékek és ellensúlyok vannak-e az új rendszerbe építve ahhoz, hogy megőrizzék a demokratikus intézmények függetlenségét a magyarok eljövendő generációi számára. A fontos kérdések közé sorolja a következőt is: hogyan képes egy kormány a demokrácia intézményeit - mint a bíróságok és a média - a legjobban működtetni és szabályozni.

Eleni Tsakopoulos Kounalakis hangsúlyozza, hogy ezek nem könnyű kérdések, valamennyi demokráciának meg kell válaszolnia őket. Megjegyzi azt is, hogy ezeket a kérdéseket nem egyetlen alkalommal teszik fel, és nem elég rájuk egyetlen alkalommal választ adni. A diplomata kiemeli: az Egyesült Államok érdekelt Magyarország sikerében.

Mostohasors

Heti Válasz, 2011. december 7. – G. Fehér Péter

Nem szüntette meg, csak elfedte az ellentéteket a Magyar Állandó Értekezlet másfél hete zajlott ülésének részvevői között az állampolgársági törvény jó megítélése. Közben a környező államokban adminisztratív módon rontják a magyarok statisztikáját.

Csak egy belügyminisztériumi osztályvezető írta alá azt a levelet, amelyben közölték Boldoghy Olivérrel, hogy elvesztette szlovák állampolgárságát. Ez azért érdemel említést, mert az ilyen – a nemzetközi gyakorlatban ritka – dokumentumot rendszerint az államfő látja el kézjegyével. A révkomáromi színész-vállalkozónak azért kell bűnhődnie, mert a hazai könnyített honosítási törvény alapján felvette a magyar állampolgárságot is. „A törvény Ön esetében nem teszi lehetővé a kivételt, mivel Ön nem egy magyar állampolgár férje... Az Ön állampolgárságának elveszítését a belügyminisztérium bevezette a Szlovák Köztársaság lakosainak jegyzékének információs rendszerébe, aminek alapján Önből a jegyzéken kívüli és bejelentett lakhely nélküli személy lett" – állt a dokumentumban.

Két úr szolgái

Az MKP az alkotmánybírósághoz fordult a Boldoghy-ügy miatt, mivel a szlovák alaptörvény kimondja, hogy akarata ellenére senkit nem lehet megfosztani állampolgárságától. A kérdés kiemelt fontosságot kapott a Magyar Állandó Értekezlet (Máért) múlt heti, tizedik ülésén is, különösen azért, mert jövő márciusban Szlovákiában választások lesznek, és azok egyik tétje, hogy a Magyar Koalíció Pártjának (MKP) sikerül-e ismét bejutnia a törvényhozásba, vagy a Híd – Most magyar-szlovák vegyes alakulat ismét elveszi előle a szavazatokat. Hiába pozsonyi kormányzati tényező a Híd, mégsem kapott meghívást – az MKP-val ellentétben – a Máértre. Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes már tavaly felszólította a „hidasokat", hogy valljanak színt: magyar pártnak tartják-e magukat. Miután válasz nem jött Pozsonyból, a Híd nem vehet részt az összmagyar politika kialakításában.

A Kárpát-medencei vegyes pártokkal való kísérletezés, illetve magyar politikusok szerepvállalása valamely többségi pártban eddig meglehetősen negatív tapasztalatokat hozott. Semjén negatív példaként említette, hogy a szerb kárpótlási törvény – mely kollektíven kizárta volna a vajdasági magyar közösséget a kedvezményezetti körből, mert tagjait a második világháborúban besorozták a Magyar Honvédségbe – parlamenti szavazásakor a szerb kormánypártok soraiban ülő magyar képviselők is igennel voksoltak.

A szerb parlament nemrég ismét napirendre tűzte a törvényt, és a beterjesztett módosítás következtében kikerült belőle a kollektív bűnösségre utaló passzus. Csak az a személy esik ki a kedvezményezetti körből, akit jogerősen ítéltek el háborús bűnökért. Az ügy előzménye, hogy a magyar kormány egyértelművé tette: nem járul hozzá Szerbia EU-tagfelvételéhez, ha a törvényen nem változtatnak. A dolgok pikantériája, hogy Szerbiában élvezik a legtöbb kollektív jogot a nemzetiségi kisebbségek, így a magyarok is. Garantált az anyanyelvi képzés, a történelmet magyarországi tankönyvből oktatják a magyar diákoknak, nincs probléma a kétnyelvű feliratozással, a nemzetiségi sajtó szabadon működhet, Vajdaságban pedig mind a hat nemzetiségi nyelv hivatalosnak számít.

A környező országokban a magyar pártok részesedése a hatalomból felveti azt a kérdést is, amit most Kövér László házelnök is hangsúlyozott: valójában mit képviselnek?

Megosztottság

A magyarok érdekeit a többségi államvezetésben, vagy a többségi államvezetés érdekeit a magyarok között? Esetleg közvetítő szerepet vállalnak? A kiválasztott szerep ugyanis meghatározza a magyar kormányhoz fűződő viszonyt. A Romániai Demokrata Szövetség (RMDSZ) az elmúlt húsz évben majdnem minden bukaresti kormányban részt vett, programjában szerepel a székelyföldi autonómia megteremtése, de eddig áttörő eredményt nem tudott elérni az erdélyi magyar önrendelkezés ügyében. Az RMDSZ-nek ezért megromlott a viszonya a Fidesszel. Az sem segített sokat a kapcsolatokon, hogy Markó Béla elnök helyére év elején Kelemen Hunor lépett. RMDSZ-es bennfentesek úgy vélik, a szövetséget a háttérből változatlanul Markó irányítja. „Egy párt, egy elnök" – ez a budapesti kormányzati álláspont, amit többször meg is mondtak Kelemen Hunornak. Vagyis vele tárgyalnak, és a szájából nem a volt elnök szavait akarják hallani. Az RMDSZ sikertelen érdekérvényesítő szerepe hozta létre a másik két magyar tömörülést, a Tőkés László nevével fémjelzett Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsot (EMNT) és a Szász Jenő vezette Magyar Polgári Pártot.

A romániai magyar politikai élet pluralizmusa színesebbé teszi a politikai palettát, de azzal a veszéllyel is jár, hogy a megosztottság következtében a romániai népesség hét százalékát képviselő magyarság egyik pártja sem szerzi meg a parlamenti bejutáshoz szükséges öt százalékot. Ezért a Máért-ülés napjaiban az EMNT alelnöke, Toró T. Tibor azt javasolta az RMDSZ-nek, hogy kormánypártként érje el a választójogi törvény módosítását. Ennek értelmében a romániai magyarság arányának megfelelően meghatározott számú képviselői hely állna rendelkezésre, melyekért csak a magyar pártok versenghetnének.

Trükköztek az ívekkel

Az utóbbi években gyakorlatilag egyetlen határon túli magyar közösség sem volt képes megteremteni a saját egységét. A mostani Máérten jelen volt például az a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ), amely a Magyar Nemzeti Tanácsban (MNT) – a szerbiai magyarok országos kisebbségi önkormányzati szerve – a legerősebb tömörülés, és az a Vajdasági Magyar Demokrata Párt is, amely nem volt hajlandó közös táborba kerülni a VMSZ-szel, mondván, az elvtelen kompromisszumokat köt a szerb pártokkal. A megosztottságnak már korábban is negatív hozadéka volt, mert a 2008-as szerbiai parlamenti választásokon a vajdasági magyarok csak négy parlamenti helyhez jutottak, és öt mandátum kellett volna a frakcióalakításhoz. A parlamentbe jutás kérdése Ukrajnában a legkritikusabb. Ott jövőre szólítják urnák elé a polgárokat, de új választókerületi határokat húztak meg. Ezzel hat részre darabolták az eddig egy tömbben voksoló 160 ezres magyar közösséget. Így még elméletileg sincs esélye annak, hogy öt év után magyar képviselője legyen a kijevi törvényhozásnak.

Ráadásul kevés jele van annak, hogy az örökösen vitában álló két magyar szervezet, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) és az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) vitái lecsillapodnának. A vita háttere: az UMDSZ igyekszik jobban alkalmazkodni az ukrán elvárásokhoz, a KMKSZ viszont mindig elmegy a „falig". Az UMDSZ-es beregszászi polgármester nem ment bele abba az ötletbe, hogy a testületi ülések előtt az ukrán himnusz mellett a magyar is felcsendüljön – amiért pedig a KMKSZ élesen elítélte.

Nem mellékes tényező, hogy Szlovákiában, Romániában és Szerbiában idén népszámlálást tartottak, és mindhárom helyről a kérdezőbiztosok „trükközéseiről" érkeztek hírek. Felvidéken például a vegyes házasságban élőknél mindkét házastársat és a gyerekeket is automatikusan szlováknak igyekeztek feltüntetni. Így ha egy nemzetiség létszáma papíron húsz százalék alá csökken egy településen, a helységnévtáblát már csak szlovákul kell kiírni. Romániában a magyaron kívül feltüntették a székely és csángó nemzetiséget is a kérdőíveken, így a magyarok létszámát csökkenteni lehet, a másik két népcsoportot pedig le lehet „választani" az anyaországról. Nem is beszélve arról, hogy a települések oktatási célú állami támogatása is a helyi nemzetiség számarányától függ.

Szabadságunk ára

Szabadság, 2011. december 8. – ÚJVÁRI ILDIKÓ

Szabadságunkért az elmúlt több mint két évtized alatt meg kellett dolgoznunk, küzdenünk – azért, hogy a Szabadságvalóban szabad lehessen. Úgy kezdődött minden, hogy egy lelkes csapat úgy érezte/éreztük, a kolozsvári, Kolozs megyei valamint a szomszédos megyék magyarságának szüksége van és lesz egy magyar nyelvű napilapra; úgy gondolták/gondoltuk, szolgálnunk kell magyar közösségünket a magunk módján: újságírással-tájékoztatva; azt remélték/reméljük, hogy közösségünknek mindenkor szüksége lesz egy saját napilapra, amelyet azáltal tart meg, hogy nem mond le róla.

Ennek tudatában kezdte feladatát a csapat, amely időközben cserélődött, fiatalodott, és ez a megújult kis közösség folytatja a munkát olyan irányelvek továbbvitelével és megőrzésével, mint a lelkesedés, szakmaiság, őszinteség, feltétlen igyekezet, lelkiismereti tisztaság, erkölcsi értékek közvetítése, közösségi szolgálat révén közösségi összetartás.

A világ változott, és benne változtunk mi is, anélkül, hogy megfeledkeztünk volna az újságírással vállalt feladatunkról: összetartani magyar közösségünket azáltal, hogy róluk írunk, őket tájékoztatjuk közös dolgainkról, örömről és bánatról, jóról meg rosszról, szépről és kellemetlenről egyaránt. Mert az újságírásnak is, mint az életben mindennek, vannak jó és rossz oldalai. Időnként tükröt állít vagy feltár, máskor inkább elővigyázatos vagy éppenséggel leleplező – emiatt egyesek kifogásolnak, mások elégedettek, van, aki hiányol vagy éppenséggel nem tart igényt adott tartalomra. A változó igényeket változatos kínálattal-tartalommal igyekeztünk, igyekszünk kielégíteni: szólunk/írunk a csupán kíváncsi olvasónak, a közösség dolgai iránt érdeklődőnek, az idősnek, diáknak, családoknak és kisgyerekeknek, kultúrát kedvelőnek, politikai és nagyvilági híreket figyelemmel követőnek – szabad teret hagyva a ma már szabadon hangoztatható véleményeknek.

Amit azonban mindig szem előtt tartottunk, az a tárgyilagos, tényszerű tájékoztatás. Mert a Szabadság megtehette, hogy éljen szabadságával: nem áll mögöttünk üzleti vállalkozó, sem valamely politikai alakulat, tulajdonosunk a Minerva Művelődési Egyesület. A Szabadság nincs tehát elkötelezve sem anyagilag, sem ideológiailag egyetlen üzleti illetve politikai alakulatnak sem, és természetesen nem fizet (se meg, se le) senki (állami intézeteket is ideértve). Tényleges szabadságunknak azonban ára van, mert függetlenségünkből kifolyólag fenntartási költségeinket kizárólag az előfizetésekből és az utóbbi években már vészesen lecsökkent reklámok értékéből tudjuk csak fedezni. Anyagi fenntartásunk, következésképpen az újság megtartása kényszerített lapáremelésre: a havi előfizetési díj három lejjel emelkedett. Az alapár tehát a jelenlegi 24 lejről 27 lejre emelkedik, amihez a lapterjesztő cégek még hozzáadják saját kihordási díjukat (annak ellenére, hogy szerkesztőségünk is fizet bizonyos százalékot feléjük, szintén terjesztésért): a posta az újság terjesztéséért jelenleg körülbelül 2 lejt számol fel az előfizetésnél, a Gift Media lapterjesztő 5 lejt, az Apex pedig 8 lejt számol pluszban az alapárra az újság kihordásáért. Sajnos, mindenek ellenére a terjesztés nem problémamentes, folyamatosan jelzik olvasóink elégedetlenségüket amiatt, hogy nem jelentkezik a terjesztő az előfizetés megújításáért, késve vagy hiányosan viszik házhoz az újságot, a posta szombatonként nem dolgozik (bár ez csak Kolozsváron kívülre, a megye településein és a külmegyékben lenne érvényes, legalábbis az intézmény értesítése szerint). Szerkesztőségünknek nincs lehetősége saját terjesztési hálózatot működtetni, ezért csak így, az említett cégekkel szerződést kötve tudjuk az újságot eljuttatni olvasóinkhoz – a szabadárusítást is beleértve, amelyet szintén a kereslet-kínálat, illetve az árusítást lebonyolító cégtől érkező megrendelés irányít. Lapunknak tehát ezzel a nehézséggel is meg kell küzdenie, nem említve a már korábban is többször hangoztatott olvasási szokásváltozásokat, más médiatípusok terjedését, számos „könnyű műfaj" térhódítását, ízlések és igények folyamatos változását.

Tudatában vagyunk annak, hogy különböző szempontokból ugyan, de nehéz év áll mögöttünk, illetve kifürkészhetetlen év elé nézünk, tele baljóslatokkal, ijesztgetéssel, gazdasági fenyegetésekkel. Tudjuk azonban azt is, ha csüggedünk, ha szem elől tévesztjük egymást, ha megfeledkezünk a másikról – legyen az társunk vagy hozzátartozónk, intézményünk, könyvünk, újságunk, rendezvényünk, közösségünk –, akkor elvesztünk. Kívánom, hogy mindannyian találjuk meg magunkban az erőt és akaratot arra, hogy közösen odafigyeljünk egymásra, megtartásunk és megmaradásunk érdekében.

A hitelesség szüksége

Új Magyar szó, 2011. december 8. – Ambrus Attila

Olyat mondott a minap Sógor Csaba, amilyet kelet-európai politikus soha nem mond. Fábián Ernő erdélyi magyar gondolkodó kovásznai szobrának avatóján az európai parlamenti képviselő arra figyelmeztetett, meg kell becsülni azokat az értelmiségieket, akik ma Fábián Ernő példaadó erkölcsét követve vállalják, ki is mondják saját véleményüket.

Olyat mondott a minap Sógor Csaba, amilyet kelet-európai politikus soha nem mond. Fábián Ernő erdélyi magyar gondolkodó kovásznai szobrának avatóján az európai parlamenti képviselő arra figyelmeztetett, meg kell becsülni azokat az értelmiségieket, akik ma Fábián Ernő példaadó erkölcsét követve vállalják, ki is mondják saját véleményüket. Remélem, nem csak mi – újságírók, pedagógusok, a civil társadalom képviselői – hallottuk meg Sógor Csaba üzenetét, hanem azok is, akik a politikai hatalmat gyakorolják, vagy annak gyakorlására készülnek. Mert ők azok, akik Kelet-Európa szerte a közössége sorskérdéseivel foglalkozó, azokra választ, alternatívát kereső értelmiséget vagy ellenségüknek, vagy – ami még rosszabb – csicskájuknak tekintik.

Némiképpen egyszerűbb volt a képlet Fábián Ernő alkotó éveiben. A kisvárosban élő középiskolai tanárt a totalitarista hatalom veszélyes elemnek tartotta, nem megvásárolni próbálta, hanem rettegésben tartani. Még a kilencvenes évek elején is, amikor Fábián Ernő házának ablakait a március 15-i ünnepségek előtt máig ismeretlen garázdák mind betörték, a hatalom úgy vélte, a gondolkodni, beszélni merő emberek ellen ez a legjobb módszer: a megfélemlítés.

Aztán a politikai demagógia évtizedeiben egyre elterjedtebb lett a megvesztegetés. Egy-egy semmire sem való bizottság vezetői tisztségének a felajánlása, néhány ölbe hullatott garas, a hatalomban való részvétel illúziójának keltése nyomán sokkal több értelmiségi adta be a derekát, mint a kommunizmus éveiben, és lett csicskás a politikum (hatalom vagy az ellenzék) szekértáboraiban. Szolgálta, szolgálja azokat, akik túlkapásai, hazugságai ellen a közössége nevében valójában fel kellene lépnie.

Az értelmiség árulásának is a következménye, hogy a válság közepette cselekvésképtelen politikusok ócska demagógiában keresnek menedéket, s ezzel felrúgják az alapvető elveket, amelyek nélkül a demokrácia – a nyugati civilizáció – nehezen tartható fenn. Ha egyáltalán fenntartható. A mai politikusok demagógiája már-már a múlt század bal- és jobboldali totalitárius államainak nyelvezetére emlékeztet. Szerencséjükre ez azonban sokaknak nem is tűnik fel, hiszen a – főként magyarországi, de újabban az erdélyi – sajtó, közgazdaságtan, filozófia, egyházak nyelve is hasonul a népcsaló, népámító szónokok üresjáratú beszédéhez.

Merőben más, mint Fábián Ernő hangja. A kilencvenes évek elején plasztikusan a labdarúgáshoz hasonlította a kisebbségi politizálást: „A politikusok futkorásznak össze-vissza a pályán, hogy a lelátón ülőknek lehetőleg tessenek. Közben nem veszik észre, hogy labdát sem osztottak nekik, s kapuk sincsenek, így aligha lehet eredményt elérni. Nincs eszközük és céljuk sincs. Az eszköz nálam van, meg a magamfajta töprengő, gondolkodó értelmiségieknél. De nekünk folyton azt üzenik: civil, le a pályáról!"

Ma nem csupán azoknak kellene viszonyítaniuk szellemi örökségéhez mindennapi cselekedeteiket, akiknek fiatalokként mentoruk volt, hanem elsősorban a XXI. századi értelmiségieknek. Fábián Ernő életművének legnagyobb erénye az őszinteség, s ami ebből fakad: a hitelesség. Ami ma az értelmiség ismérve. Hovland és Weiss múlt század fordulóján végzett kutatásai  bebizonyították, hogy a magas hitelességű közlőhöz társított üzenetek nagyobb attitűdváltozást eredményeznek. Márpedig a gazdasági és morális válság közepette erre a váltásra feltétlenül szükség van. A hazudj igazat és szépet parancsa, az erre való felkérés csábítóan hangzik, de zsákutcába terel.

A közösségnek és a közösséget vezető politikusoknak is arra van a legnagyobb szükségük, hogy életük, munkájuk kritikáját hiteles emberek végezzék el, csak így javíthatnak azon. Ezért kellene felhagyniuk az őszinteséget keresztként hordozó, a hatalom megbecsüléséről – s ezzel a nyugodt és kényelmes (kis)polgári létről – lemondó értelmiségiek megfélemlítéséről, a bosszúról vagy ami még rosszabb, a megvásárlási kísérletekről.

Ez Sógor Csaba felkérésének lényege, amely által Fábián Ernő ismét üzent mindig féltett erdélyi magyarjainak.

Tessék választani!

Új Magyar szó, 2011. december 8. – Bogdán Tibor

Nemzetközi intézmények (így a Velencei Bizottság is) több alkalommal leszögezték: a választási törvény ugyan nincs kőbe vésve, ám folytonosan változtatni sem szabad rajta – különösképpen alig egy évvel voksolás előtt.

Nemzetközi intézmények (így a Velencei Bizottság is) több alkalommal leszögezték: a választási törvény ugyan nincs kőbe vésve, ám folytonosan változtatni sem szabad rajta – különösképpen alig egy évvel voksolás előtt.

Márpedig Romániában éppen ez történik: hol itt, hol ott változtatnak a jogszabályon, amelyből immár jelentős választék áll a választó rendelkezésére, minden politikai párt a maga valós vagy vélt érdekeinek megfelelően alakítgatja szövegét. Miután másfél évtizedig működött a rendszer, miszerint négy évenként helyhatósági, majd – azonos időpontban – parlamenti és elnökválasztásokat tartottak, a Năstase-kormány öt évre hosszabbította meg az addig négy éves államfői mandátumot, abban bízva, hogy megnyeri az elnökválasztást.

A Tăriceanu-kabinet elképesztő következményekkel járó egyéni választókörzetes voksolást vezetett be, amelynek során az első helyen végzett jelölt helyett nem egyszer a harmadik-negyedik helyre került politikus jutott a parlamentbe – akár a szavazatok 7 százalékával is.

Következett a Boc-kormányok sora; közülük az ötödik idén nyáron úgy határozott, hogy a polgármestereket a jövőben egyfordulós rendszerben válasszák meg, aminek a nyomán többjelöltes körzetekben, az urnához járulók 15 – gyakorlatilag tehát a voksolásra jogosultak alig 8-10 – százalékának szavazatai is elegendőek a győzelemhez. Röviddel később a narancsvörös hatalom előállt a helyhatósági és parlamenti választások összevonásának gondolatával.

Azt persze az ötletgazdák egyike sem meri bevallani, hogy nem a szavazási rendszer tökéletesítésének, a minél igazságosabb és arányosabb képviseletnek a szándéka vezérli, hanem saját érdekeire – győzelmére – gondol, így az sem zavarja, ha a torz rendszer nyomán kialakuló parlament és létrejövő kormány mindent tükröz, csak a valós népakaratot nem.

A demokrata liberálisok is takarékossági okokra hivatkoznak az összevonásnál, holott civiltársadalmi szervezetek éppen a napokban figyelmeztettek a tervezett változtatások kapcsán arra az alapvető igazságra, hogy az állami költségvetés megtakarításaival nem legitimizálható olyan akció, amely veszélyezteti a demokratikus állam megfelelő működését. A jogállamiság megőrzése jóval többet ér annál a 20 millió eurónál, amely a demokrata liberálisok szerint megtakarítható lenne a költségcsökkentés számára.

A hirtelen támadt garasoskodás már csak azért is gyanús, mert a narancsvörös hatalom amúgy két kézzel szórja a pénzt válságidőkben igencsak luxusnak tekinthető sportcsarnokokra, futballpályákra, ott is, ahol csapat sincs, csak narancsvörös polgármester van. Országos viszonylatban pedig 20 millió euró aligha több, mint 50 ezer euró, annak a narancsvörös polgármesternek, aki – saját bevallása szerint – ennyiért még az ágyból sem lenne hajlandó felcihelődni.

Beszélgetés Muzsnay Árpád szatmárnémeti művelődésszervezővel

Krónika, 2011. december 2. – Babos Krisztina

Magyartanár, újságíró, művelődésszervező. 1941. június 21-én született Szatmárnémetiben. Kiskolcson és Batizon tanított, majd az Előre, a Falvak Dolgozó Népe, később a Falvak Népe , ez utóbbi megszűnését követően pedig rövid ideig a Szatmári Friss Újság belső munkatársa. 2003-ban az RMDSZ alkalmazottjaként ment nyugdíba. A rendszerváltást követően újjáalakult Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület partiumi alelnöke.

– Számos, évente ismétlődő, magyar vonatkozású, főként irodalmi rendezvény elindító-szervezője Szatmár megyében. Az ön nevéhez fűződnek a Páskándi-, Rákóczi- és Szilágyi Domokos-megemlékezések, az érmindszenti zarándoklatok, a Kölcseyhez fűződő rendezvények és még számos más megmozdulás. Számos, a nagyjaink előtt tisztelgő szobrok állításának is kezdeményezője volt. Miért érezte fontosnak ezt a tevékenységet?
A kommunizmus végén Szatmár, illetve Szatmárnémeti úgy nézett ki, mintha nem is élnének itt magyarok, szinte egyáltalán nem voltak itt magyar vonatkozású emlékhelyek. Annak ellenére, hogy ez a térség igen sok írót, költőt adott a magyarságnak. Sokan nem is tudják, hogy milyen sokat. Úgy éreztem, fontos felmutatni, hogy a jelenlegi romániai Szatmár megye, ha természeti látványosságokkal különösebben nem nagyon büszkélkedhet, vonzó lehet gazdag kulturális értékeinek köszönhetően. Szomorúan látom a mai napig, hogy a Magyarországról jövő turisták lényegében csak átutaznak rajtunk, esetleg bekukkantanak Kalotaszegre, aztán a Székelyföldig meg sem állnak, pedig itt is lenne bőven mit megnéznie egy olyan embernek, aki érdeklődik a kultúra iránt. Emellett pedig úgy éreztem, tartozom ezzel az itteni magyarságnak. Egyfajta népszolgálat ez a részemről: szolgálni azt a közösséget, mely taníttatott annak idején.

– Jelenleg Szatmárnémeti nem a pezsgő kulturális életéről híres, annak ellenére, hogy számos irodalmi, kulturális, történelmi személyiség származik innen. Miért van ez így ön szerint?
Szatmár soha nem tudta megtartani nagy szülötteit – talán Gellért Sándort kivéve. A térség soha nem számított kulturális központnak, és egyike volt azon vidékeknek, ahol a leghamarabb tűnt el a népi kultúra. Trianon pedig felszabdalta, és perifériára került. A pezsgő kulturális élet hiányáért részben az itt a magyar televíziózás kezdetétől mindig jól fogható magyar tévé is okolható. Az emberek rászoktak a televíziózásra, és ettől eléggé eltunyultak. „Ellustul" kissé az, aki mindent tálcán kap. A Ceauşescu-rendszerben a szatmáriak fizikailag itt tartózkodtak ugyan, de szellemileg a budapesti tévéadásoknak köszönhetően tulajdonképpen az összmagyarságban élték mindennapjaikat. S valljuk be, annak idején művelődési szempontból sokkal színvonalasabb műsorokat sugároztak, mint manapság. Talán ezek is hozzájárultak ahhoz, hogy nincs túl élénk kulturális élete a városnak. De korántsem vállalkoznék arra, hogy kimerítő választ próbáljak adni – épp egy beszélgetés keretében – erre a kérdésre.

– Hogyan fogadta az ön ténykedését 20 éve a magyar közösség, és hogyan értékelik ma?
Az 1989-es fordulatot követő esztendőkben nagyobb mozgósító erővel bírt egy-egy magyar kulturális rendezvény, mint manapság. A szatmárnémeti Kölcsey-szobor avatásán például több ezren vettek részt. Az első Dsida-megemlékezésre annyian jöttek el, hogy a színház kakasülője is megtelt, az első Ifjú szívekben élek Ady-pódiumvetélkedő pedig zsúfolásig megtöltötte a filharmónia termét, de a kezdetben maratonira sikeredett ökumenikus kórustalálkozók iránt is oly nagy volt az érdeklődés, hogy a főtéri római katolikus székesegyház szinte kicsinek bizonyult. Manapság jó eredménynek számít, ha 20-25 érdeklődő eljön egy eseményre. Az emberek nagyon elfoglaltak lettek, szinte semmire nem jut idejük. Talán nem ártana korosztályonként megnézni, felmérni, hogy kiknek mi tetszik, és aszerint alakítani a kulturális programokat.

– A város, valamint a megye románsága hogyan reagált a kezdeményezéseire?
– Az elején lehet, hogy voltak egyeseknek ellenérzéseik, de komoly gondjaim nem voltak e téren. Szilágyi Domokos szatmárnémeti szobrát például meg is rongálták közvetlenül a leleplezése után, mostanában azonban már nem történik ilyesmi. Mielőtt egy-egy ötletemmel előrukkoltam, mindig megpróbáltam a románok fejével is végiggondolni a dolgokat: románként én hogyan viszonyulnék a rendezvényhez? Úgy érzem, ezzel is magyarázható, hogy Majtény községben a román értelmiség is magáénak érzi Rákóczit és a vele kapcsolatos hagyományos megemlékezésünket.
Továbbá hogy Sződemeteren, ahol kezdetben nagyon is ellenségesen fogadták a Kölcsey-megemlékezéseket és emlékjelhagyásokat, az évek során olyannyira enyhült, változott a helyzet, hogy a polgármester részt vesz az ünnepségeinken, annak szervezésében ma már aktív szerepet vállal. Nem volt könnyű meggyőzni az ott élő románokat, hogy nincs szándékunkban az egykori Kölcsey-szülőházat erőszakkal elvenni a görögkatolikus egyháztól. Az Ady-megemlékezések kapcsán segítette a kölcsönös bizalmat, hogy ő – a jelenlegi Szatmár megyében Popp Aurel festőnek köszönhetően is – a románság számára már e vidék eleve elfogadott magyar személyisége volt. Egyféle híd a románok és magyarok között. II. Rákóczi Ferenc sem okozott gondot, hiszen nem csupán a magyar, de a Kárpát-medence történelmének legszebb, legelőremutatóbb alakja ő.

Hiszen a több nemzetiségű Kárpát-medence olyan utolsó társadalmi megmozdulását vezette, melynek zászlaja alatt egyesíteni tudta a nemzetiségeket, sőt a különböző társadalmi osztályok tagjait is és a korában igen kiélezett katolikus-református ellentétet is tompítani tudta. A mozgalmat nem árnyékolta így be sem nemzetiségi, sem felekezeti feszültség. Bár nem ez vezérelt, hatással voltak rám az 1990-es véres márciusi események is. Ma már bizonyos, hogy a Marosvásárhelyen véres etnikai konfliktusba torkollott úgynevezett „fekete márciust" eredetileg Szatmárnémetire tervezték, de legalábbis itt tartották a főpróbát. Nagy szerencsénkre azonban itt mind a magyarság, mind a románság körében akadtak olyanok, akik képesek voltak megakadályozni a komolyabb következményekkel járó összetűzést.

– Az ünnepségeket, főleg kerek évfordulókkor irodalmi, történelmi tanácskozással is egybeköti, az előadások kivonatait pedig általában kötet formájában jelenteti meg...
Igen, erre büszke vagyok. A tanácskozások anyagát – bár közművelődési rendezvények keretében állnak össze – a szaktudományok is értékelik, főiskolákon például ajánlott irodalomként szerepelnek.

-Körülbelül két évvel ezelőtt nyilvánosan bejelentette, hogy felhagy a közéleti tevékenységgel, átadja a rendezvényeit a fiatalabbaknak. Ennek ellenére ismét dolgozik, sőt az ön által elindított hagyományos rendezvények zömének szervezését újra kézbe vette. Mi történt?

– Ez egy olyan időszakban volt, amikor nagybeteg voltam, és nem tudtam, mi következik. Őszintén megmondva, nem voltam megelégedve azzal, ahogyan továbbvitték a rendezvényeket. Korántsem tetszett például, ahogy tavaly szervezték meg az Érmindszenti Zarándoklatot. Úgy döntöttem, hogy ameddig bírom, csinálom. Ezzel tartozom a feleségem emlékének is, aki mindvégig mellettem állt és támogatott. Sajnos eddig nem sikerült megtalálnom, illetve megtalálnunk az utódomat. Lehetséges, hogy velem van a baj, nehéz követni az elképzeléseimet.

Ez a feladat nem könnyű. Rámenősnek, erőszakosnak is kell lennie az embernek, ha azt akarja, hogy neves személyiségek jelenjenek meg a rendezvényein. Megtörtént például, hogy Szatmárról Kolozsvárra azért mentem el egy ünnepi fogadásra, mert tudtam, hogy ott lesznek azok az irodalmárok és politikusok, akiket valamelyik általam szervezett ünnepségre előadónak, vagy szónoknak meg szeretnék hívni. Másként fogadják ugyanis a felkérést tartalmazó e-mail-t, ha az egy olyan embertől jön, akivel már személyesen is találkoztak, szót váltottak az esemnényről.

– Mik a további tervei? A hagyományos rendezvények mellett tervez újakat is?
– Különböző elképzeléseink vannak a Kölcsey-kultusz ápolására, továbbéltetésére. Felmerült egy turisztikai útvonal terve is, mely a Hymnus szerzőjéhez leginkább kötődő településeket – Sződemetert, Álmosdot és Szatmárcsekét – egybefűzné, hogy segíthessünk abban, hogy az érdeklődők könnyebben eljuthassanak életének fő színhelyeire. Az irodalmunk nagyjaihoz kötődő emlékhelyek szerintem olyanok, illetve olyanok lehetnének, mint fizikaórán a kísérletek vagy a szemléltető gyakorlatok. Sokat segíthetnek a megértésben, az ismeretek elmélyítésében. Ezért jónak tartom a magyar kormány határon túli magyarlakta területeket célzó osztálykirándulás-programját, azonban ez csakis akkor érheti el a célját, ha előzetesen otthon a gyerekeket alaposan felkészítik, voltak ugyanis a téren negatív tapasztalataim is.

IWIW Twitter Facebook Yahoo MyWeb Google
Cimkék:   
Kapcsolódó cikkek