|
ROMÁNIA
A romániai népszámláláskor a magyarságnak vállalnia kell identitását
MTI, 2011. január 26. 13:20
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ), a román parlamenten kívüli magyar politikai tömörülések, az egyházi és civil szervezetek egyaránt arra bátorítják a romániai magyarokat, hogy a következő népszámláláskor félelem nélkül vállalják magyar mivoltukat - írta szerdai számában a Krónika. A Krónika című kolozsvári napilap honlapján olvasható cikk szerint Kiss István, a Magyar Polgári Párt (MPP) alelnöke javaslatát - a gyes megadása a könnyített eljárással magyar állampolgárságot szerzőknek - a Magyar Állandó Értekezlet (Máért) művelődési és oktatási bizottságának legutóbbi, január 17-i budapesti ülésén terjesztette elő.
A vezércikk szerzője szerint rendkívül pozitív üzenete van az ilyesfajta kezdeményezésnek. Úgy véli: például a moldvai Csángóföldön vagy Erdélynek, netán a Kárpátokon túli részeknek is olyan vidékein, ahol a magyarok magukra hagyottan és az anyanyelvű kultúra, a magyar nyelvi közeg tekintetében a sanyarúbbnál is sanyarúbb körülmények között, vagy bárhol vegyes házasságokban élnek, nagy a beolvadás, a lemondás veszélye.
Felhívja a figyelmet egyes számlálóbiztosok alattomos szándékára is. Elég akár szándékosan, akár tévedésből csak egy kicsit homályosan kérdezni, és összemosni a nemzetiségre vonatkozó kérdést például az állampolgársággal vagy az anyanyelvvel, máris torzulhat a valóság, s vele együtt természetesen a végeredmény - írja a szerző.
A Krónika, a bukaresti Új Magyar Szó (ÚMSZ) és a kolozsvári Szabadság egyaránt beszámolt arról, hogy a napokban az e témában tartott kolozsvári szakmai értekezleten elhangzott: nem kizárt, hogy az idei romániai népszámlálás során a számottevő magyar közösséggel rendelkező településeken kétnyelvű – magyar és román – formanyomtatványt használhatnak a kérdezőbiztosok Az RMDSZ ügyvezető elnökségének székházában rendezett megbeszélésen Kelemen Hunor kulturális miniszter elmondta: a szövetség aktív, "jó hangulatú" kampányba fog a népességösszeírás kezdetéig, amelynek során arra bátorítja a romániai magyarokat, hogy vállalják identitásukat, büszkén vallják magukat magyar nemzetiségűnek.
Felhívta a figyelmet: az utóbbi két népszámlálás között a magyarok száma közel 200 ezer fővel csökkent, arányuk pedig Erdélyen belül 20,8-ról 19,6 százalékra zsugorodott. A 2011-es népszámlálás adatai viszont kimutathatják, hogy a magyarok arányvesztése mérséklődött, ehhez azonban a magyar identitás vállalása szükséges – tette hozzá az RMDSZ-es politikus. Kapitány Balázs, a budapesti Központi Statisztikai Hivatal, valamint Kiss Tamás, a kolozsvári Kisebbségkutató Intézet (KKI) tudományos titkára előadásában egyaránt rámutatott: az ezredforduló óta a termékenység, a gyerekvállalási kedv a magyaroknál meghaladja a románokét, miközben a többségi lakosság elvándorlása jóval nagyobb méreteket ölt a magyarokéhoz képest.
Horváth István, a KKI igazgatója azt emelte ki, hogy 1992-höz képest az idén teljesen más közhangulatban zajlik a népszámlálás, például teljesen nyitott lesz az etnikai hovatartozás kérdése, ami a posztkommunista rendszerben újdonság. A szakemberek ugyanakkor arra is felhívták a figyelmet, hogy a romániai cigányság a roma érdekképviseletek hatására disszimilálódik, előreláthatóan az erdélyi, magyarul beszélő cigány emberek, akik korábban magyarnak vallották magukat, most vállalni fogják roma identitásukat.
Eckstein: Vissza kell téríteni az RMDSZ-t a választóihoz
Nyugati Jelen, 2011. január 27. – Pataky Lehel Zsolt
Mint köztudomású, Eckstein-Kovács Péter megpályázza a szövetségi elnöki tisztséget az RMDSZ februári nagyváradi tisztújító kongresszusán.
A volt kisebbségi miniszter, Traian Băsescu államfő kisebbségi ügyekben illetékes tanácsadója, a Szabadelvű Kör nevű RMDSZ-platform elnöke ezáltal az első számú kihívója Kelemen Hunor kulturális miniszternek, a Markó Béla után megüresedő poszt „hivatalos" várományosának. A Nyugati Jelen arra kérte Eckstein-Kovács Pétert, fejtse ki, mit változtatna az RMDSZ-ben, ha megválasztanák elnöknek.
– Az ön programja a demokrácia és az autonómia köré épül. Miben más ez az RMDSZ alapszabályzatában rögzített demokratikusságnál és a célként megfogalmazott autonómiánál?
– Cifra volna, hogy ha az RMDSZ elnökjelöltjének a programja ellentétben állna az RMDSZ-ével. Nyilván nagyban hasonlít a kettő, de én a felépítésre gondoltam, és hogy gyakorlatba is ültessem a demokráciát a változásra megért területeken. Az RMDSZ a választóit képviseli, és a demokráciának az alapelve az, hogy a választók akarata szerint cselekedjünk. Ez nem mindig így történt, de ha én leszek az RMDSZ elnöke, akkor így lesz. Demokrácia-kérdés az is, hogy a döntéshozatalban mennyire kapnak helyet a területi önkormányzati képviselők, akik a legközelebb állnak a választókhoz, és akiknek többségben kellene lenniük a döntéshozatali testületekben.
- Az autonómia-törekvések új irányt vennének?
– A területi és kulturális autonómia-törekvések benne vannak az RMDSZ programjában, de én ezt kiterjeszteném – s ez az újdonság – a szervezeti életre is. Elfogadom, sőt támogatom, hogy megyei szervezetek közös célok és projektek érdekében összefogjanak, s ha kell, alakuljanak regionális RMDSZ-szervezetek, amelyek egy nagyobb régió gazdasági, társadalmi és politikai igényeit tudják megjeleníteni. Mindig éreztem az RMDSZ vezetőségében egyfajta félelmet az iránt, hogy ezek a regionális egységek túlságosan megerősödnek, és a vezetőik konkurenciát fognak jelenteni – de én nem tartok ettől.
– Ön a területi vagy a kulturális autonómia híve? Vagy ez a földrajzi fekvéstől, a magyarság számarányától függ a különböző régiókban?
– Nyilvánvalóan nagyon fontos az alulról jövő kezdeményezés, nem én akarom megmondani, hogy milyen autonómiaformára van szüksége egyik vagy másik régiónak. Nagyon komolyan veszem a területi autonómiát, és azt, hogy ez egy adott területhez kötődik, és annak minden lakosát érinti. Ezt az ügyet nagyban segítené, ha a Székelyföldön élő románok vagy romák is támogatnák a területi autonómiát. Ezért velük is meg kell ismertetnünk ennek előnyeit, hogy a magukénak érezzék, értsék meg, hogy jobban fognak élni, ha autonóm státust kap az illető régió.
– Az autonómia elfogadtatása a románokkal könnyebben menne önnek, lévén, hogy a román elnök személyes tanácsadója nemzetiségi kérdésekben? Egyáltalán, mi Traian Băsescu álláspontja ezzel kapcsolatban? Mindnyájan emlékszünk a kijelentésére, hogy a magyaroknak nem lesz autonómiájuk Romániában, de önnek tudnia kell, hogy valójában hogyan is viszonyul ehhez...
– Lehet, hogy egyesek reménykedtek abban, ha odamegyek tanácsosnak, akkor a román elnök már másnaptól autonómiapárti lesz, de erről szó sincs. Hangsúlyoztam már egyébként, hogy ha megválasztanak RMDSZ-elnöknek, lemondok az államelnöki tanácsosi posztomról. Amúgy Băsescu szerintem tett egy-két lépést előre az autonómiaügyben az elődeihez képest. A decentralizációt és az önkormányzatiságot következetesen támogatja, és román elnöktől hallani, hogy idézi a Gyulafehérvári Nyilatkozatot, miszerint Erdély népei a saját nyelvükön tanuljanak, igazgassák életüket, és anyanyelvükön folyjon az igazságszolgáltatás, véleményem szerint nagy lépés.
– Mi lenne az első dolga RMDSZ-elnökként?
– Nyilvánvalóan a konzultáció, mert ez egy nagy és bonyolult szervezet, s meg kell egyezni a döntéshozókkal. A második lépés az lenne, hogy találkozót és dialógust kezdeményeznék az RMDSZ-en kívüli szervezetekkel. Hangsúlyozom: szervezetekkel, mert a pártokkal versenyhelyzetben vagyunk, és bár lehet velük is beszélni, mégis más a viszony.
– A Magyar Polgári Párttal és – ha majd megalakul – az Erdélyi Magyar Néppárttal elképzelhetőnek tart egy esetleges választási koalíciót? Merthogy korábban kijelentette: ön számára a parlamenti jelenlét fontosabb a kormánytagságnál.
– A helyhatósági választások előtt sok egyeztetésnek nincs helye a pártokkal, de azok után elképzelhető. Bár nagyon nehéz egy ilyen koalícióban versenybe szállni, mert ezek esetében nem öt-, hanem nyolcszázalékos a bejutási küszöb, ami nagyon nehezen elérhető a romániai magyarság számára.
– Az RMDSZ-elnökválasztási versenyben ön szerint sérült az esélyegyenlőség azzal, hogy egyre több területi szervezet nyíltan támogatja az ellenjelöltet, Kelemen Hunort? Olybá tűnik lassan, hogy nem is kellene megtartani már a tisztújító kongresszust...
– Az esélyegyenlőség nem emiatt csorbult, hanem azért, mert az RMDSZ központi apparátusa, és helyenként a megyei szervezeteké is, nyíltan Hunor mellett kampányolt, illetve Hunor rendelkezésére állt az egész infrastruktúra, adatbankokhoz, közvélemény-kutatási eredményekhez bármikor hozzáfért, ami a többi jelöltnek nem adatott meg. A kampány során meg kellett harcolni ezekért. Nincs szabályozva ez a támogatási módszer. Etikai kódexet kezdeményeztem, hogy ne élhessen vissza senki a pozíciójával, de erre csak Olosz Gergely jelölttársam reflektált, Kelemen Hunor, aki a leginkább érintett, nem. Hogy nem kellene megtartani a kongresszust? Az egy dolog, hogy egyes területi szervezetek rettentő vitatható módon – nem nevezhetem törvénytelennek, mert nincs szabályozás – döntöttek a támogatásról, mert lehet, hogy a nyilvános szavazáson nem mindenki a belátása szerint voksolt, tartanak az emberek attól, hogy ha nem támogatják a pozícióban lévő jelöltet, akkor felelősségre vonják őket. Volt is rá példa, hogy a jelölt közeli „erős fiúk" rosszallották, hogy miért támogatott valaki másik jelöltet... Mindez nem jelenti azt, hogy a kongresszuson – ahol nagyon remélem, hogy lesz szavazófülke, és nem fog állni egy-egy megbízott, aki ellenőrzi, ki hogyan voksol – a küldöttek nem a lelkiismeretük szerint szavaznak majd, és akkor már nem lesz ilyen egyértelmű egyik vagy másik pályázó fölénye.
– A választási kampányban találkozott több városi és falusi tisztségviselővel. Mit mondtak a helyi tanácsosok, RMDSZ-es elöljárók: elfordultak a szervezettől a tagok, a választók a kormány népszerűtlen döntései miatt, amelyekhez – olykor kelletlenül – az RMDSZ is asszisztált?
– Nem nevezném elfordulásnak, inkább fásultságnak és eltávolodásnak. Bizony sok helyen tapasztaltam ilyesmit. Ennek egyik oka lehet a megszorító intézkedésekben játszott szerepünk, de ha több együttérzéssel kommunikáltunk volna az emberekkel, akkor nem lettek volna ilyen negatív következményei. De sok minden közrejátszik ebben: a vezetőségnek az eltávolodása a bázistól, vagy hogy a megyei középvezetőket, akik tíz-tizenöt éve a szövetségért dolgoznak, és akik a legjobban ismerik az emberek véleményét, gondjait, nem hallgatják meg. Az RMDSZ csúcsvezetőségében az önkormányzatisoknak, a megyei elnököknek az aránya csekély, a döntéseket egy szűk kör hozza Bukarestben, és a területi szervezetek gyakran nem is értenek egyet ezekkel, de nem tudnak kommunikálni az
elnökséggel. Ezen kell változtatnunk.
Vannak, akik immúnisak az RMDSZ-re
Új Magyar Szó, 2011. január 27. – Parászka Boróka
„Napjainkra kialakult egy jelentős, tíz-húsz százalékos választói réteg, amely egyszerűen immunis az RMDSZ üzeneteire" – véli a Hargita megyei tanácselnök, aki hangot váltana.
Egy hónap múlva, a nagyváradi RMDSZ-kongresszuson zárul a szervezet alapszabályzatának átalakítása. Az eddig legtöbb támogatást begyűjtött szövetségi elnökjelölt, Kelemen Hunor programjában felvállalta az RMDSZ-en belüli regionális szervezetek megalakításának támogatását. Az új szerveződésről, a székelyföldi politikai versenyhelyzetről Borboly Csabával, Hargita Megye Tanácsának elnökével beszélgettünk.
Te pályakezdő politikusként is már részt kértél az RMDSZ alakításából. Most, középgenerációs döntéshozóként hogy látod: honnan hova jutott el a Szövetség az elmúlt 18 év alatt?
Egy politikai érdekképviseleti szervezetet teljesítményét az elért eredmények alapján kell megítélni. E tekintetben nem túlzás azt kijelenti, hogy a térség legsikeresebb politikai szervezete az RMDSZ. Szükségtelennek tartom felsorolni mindazon eredményeket, amelyeket elértünk, mert azokat mindenki ismeri. Egy biztos, nemzeti kisebbségünk megmaradásához szükséges jogi, intézményi feltételek megteremtése terén néhány kivétellel teljes körű sikerről beszélhetünk.
Még van tennivalónk a felsőoktatás terén, és itt gondolok például a Sapientia Egyetem román állami támogatásának megszerzésére, amivel valójában a romániai önálló magyar egyetemi hálózat létrehozására vonatkozó igényt teljesíthetjük. (Arról, hogy a következő időszakban a romániai magyar magánegyetemek a román magánegyetemekhez hasonlóan nem számíthatnak állami támogatásra Király András, RMDSZ-es oktatásügyi államtitkár nyilatkozott a manna.ro-nak – szerk.) Feladatként említhetem a jelenlegi regionális felosztás megváltoztatását, illetve a szórványmagyarság megmaradását biztosító kisebbségi törvényt.
Ha az előbbi három területen sikerül továbbmennünk, akkor mindaz teljesül, amiért az RMDSZ létrejött. Természetesen a szerzett jogok védelme is folyamatos feladat, amelynek ellátása, úgy gondolom, szintén biztosítható, mert az RMDSZ-nek olyan tekintélyt, befolyást sikerült kivívnia a belföldi és a nemzetközi porondon, hogy nagyon sokat kockáztat az a román politikai párt, politikus, aki „nekimegy" a magyarságnak. Ezért, ha sikerül megőrizni egységünket, erőnket, befolyásunkat, akkor jogaink védelmét is garantálva látom.
Az általad is támogatott regionális reform a szervezeten belül hogyan érinti a szervezet egészének a működését: milyen új értelmet nyer az egységes magyar érdekképviselet fogalma?
A szervezeten belüli regionális reform célja nem a megosztás, hanem a különböző magyarlakta térségek speciális igényeinek érvényesítését elősegítő szervezeti, döntési struktúra kialakítása. Egyetértünk abban, hogy a helyi autonómia kiterjesztése, kibővítése erősíti az államot, nem gyengíti. Ez az állítás igaz egy politikai szervezetre is.
Bővíteni kell az egyes térségi struktúrák autonómiáját, és ez nem gyengíti, hanem erősíti a szervezetet, jelen esetben az RMDSZ-t. Ezért szorgalmazzuk ezt, de nyitott kapukat döngetünk, mindenki a jó megoldást keresi. Nem a mit, hanem a hogyan kérdése képezi vita tárgyát jelenleg.
A külső szemlélő szerint a székelyföldi politikai élet konfliktusokkal terhelt. (Évekig meghatározó volt az RMDSZ-MPP között kialakuló nézeteltérés-sorozat, most az EMNT mögül előbukkanó párt teremt versenyhelyzetet). A regionális átalakítás milyen hatással lesz a konfliktusok kezelésére?
Én azok közé az RMDSZ-es politikusok közé tartozom, akik nem látnak abban semmi rendkívülit, hogy a Szövetségen kívül létrejönnek új politikai alakulatok Székelyföldön. Ez nem tragédia. A választók bölcsességére kell bízni a döntést. 2008 tavaszán Tőkés László együtt kampányolt Szász Jenővel Hargita megyében, az RMDSZ mégis meghatározó szereplő tudott maradni. És biztos vagyok benne, hogy így fog ez maradni 2012 után is, ezt bizonyítják a legutóbbi időszakban készített közvélemény kutatások. A verseny a politika velejárója. Az alkalmasságot négyévente meg kell méretni. E megméretésnek helye van Székelyföldön.
Egészen más a helyzet Székelyföldön kívül, illetve Székelyföld legfontosabb városában, Marosvásárhelyen. Ott is helye van, sőt szükséges a verseny, de azt nem a román pártokkal egy napon, a választások napján kell megvívni, hanem előválasztások vagy más megmérettetések során, közös jelöltekkel, listákkal. Két-három magyar polgármesterjelölt Marosvásárhelyen egyértelmű bukás. De ha ez Csíkszeredában történik vagy Sepsiszentgyörgyön, az egy normális dolog. A regionális átalakítás Székelyföldön egyértelműen erősítené a székelyföldi RMDSZ, illetve jelöltjeink helyzetét.
Te milyen viszonyt tudsz elképzelni a most születő Erdélyi Magyar Néppárttal?
Ez a párt még nem született meg, és még nem mérette meg magát választáson. Amennyiben ez megtörténik, és világossá válnak a politikai szándékok, akkor lesz időszerű erről a kérdésről érdemben nyilatkozni.
Nekünk Székelyföldön világos programunk van. A térség autonóm fejlődését elősegítő programok tucatjait, százait valósítjuk meg. Sikeresek vagyunk az uniós és kormányzati pályázati programokban. Segítjük a gazdák önszerveződését. Támogatjuk a székely öntudat megerősítését, a székely vállalkozókat, a székely termékek ügyét. Hargita megye hivatalos zászlója a székely zászló. Sorolhatnám az eredményeket.
Viszonyunkat a néppárt célkitűzéseinkhez való hozzáállásának megfelelően fogjuk alakítani. Ha a mi elképzeléseinknél jobb, kivitelezhetőbb javaslatok lesznek, akkor azokat elfogadjuk, és elvárjuk, hogy hasonlóan viszonyuljanak ők is a mi munkánkhoz.
A mögöttünk hagyott esztendőkben általuk befutott pályát tekintve álláspontom szerint Kelemen Hunor az a jelölt, aki szövetségi elnöki funkció által megkövetelt tapasztalatok teljes körére szert tett.
Mit gondolsz, hogyan alakul a Székelyföld és a többi erdélyi régió viszonya a továbbiakban?
Feltételezem, a kérdés az RMDSZ-en belüli viszonyok alakulására vonatkozik. E tekintetben nem várok markáns változásokat. Az etnikai arányok, a pártpolitikai környezet tekintetében eltérő viszonyok között politizálunk, ebben látom a magyarázatát annak is, ha időnként másként ítélünk meg bizonyos dolgokat. De ezek részletkérdések, a fontos kérdésekben nincs vita.
Számodra mit jelent Markó politikai öröksége? Mi az, amit szerinted tovább kell vinni, és mi az , amin változtatni kell?
Markó Béla politikai örökségéről beszélni időelőtti, ugyanis aktív tagja marad az RMDSZ-nek, továbbra is meghatározó lesz szerepe a Szövetség politikai irányvonalának megszabásában. Változtatni mindig kell, az élet szabja a körülményeket, és ezekhez alkalmazkodni kell.
Változtatások terén talán a választókkal való kapcsolattartást említeném, beleértve ebbe a Szövetség kommunikációját is. Azt látom, hogy e téren módosítani kell az eddig követett irányvonalon, mert napjainkra kialakult egy jelentős, 10-20 százalékos választói réteg, amely egyszerűen immunis az RMDSZ üzeneteire.
Keresni kell a módját, hogy őket megszólítsuk, rávegyük arra, jöjjenek el szavazni, mert a tétre menő választásokon a Kárpátokon túli térségek vidéki lakossága leköröz bennünket a választási részvételt illetően. De a jelenlegi politikai irányvonalat, amelynek sarokköveit Markó Béla lerakta, folytatni kell.
Olosz Gergely: „Az elnöki feladatot mindenekelőtt szolgálatnak tekintem"
2011. január 27. – PAPP ANNAMÁRIA
–Elsőként nyújtotta be hivatalosan az RMDSZ elnöki tisztségének megpályázásához szükséges dokumentációt. Miért döntött úgy, hogy indul az RMDSZ elnökségéért folytatott megmérettetésen?
- Ezt azért teszem, mert a romániai magyar közösséget olyan új kihívások érik, amelyekre meg kell találni a jó válaszokat és a jó cselekvési programokat. Jó válaszok és jó cselekvési programok azok, amelyek közösségünk egészének a versenyképességét erősítik, az érdekképviseleti munkát gazdagítják és hatékonyabbá teszik. A romániai magyar közösség számára az egységes célrendszer, az egységes jövőkép, az egységes cselekvési keret a legfontosabb. Ennek a megteremtése jelentős szemléleti és gyakorlati váltást igényel, hiszen az elmúlt két évtized arra nevelt, hogy nehéz helyzetben össze kell húznunk magunkat, és nem tanított meg az önálló cselekvésre. Váltás kell a magyar közösséghez való viszonyban, váltás kell az országos érdekképviseleti munkában, és váltás kell a magyar nemzeti integrációs folyamatban való szerepvállalásban. Szeretném hangsúlyozni, hogy az olyan váltás híve vagyok, amely egyeztetésre és együttműködésre épül. Minden eredmény fontos, amit eddig elértünk, mindenki részvétele fontos, aki az elkövetkező munkában szerepet tud és szerepet akar vállalni. Mérlegelni, dönteni és cselekedni azonban bátrabban, határozottabban kell! Nyilvánvaló, hogy az apró lépések is fontosak, de ha nincsenek jól körvonalazott, határozott nagy lépéseink, akkor a sok apró lépés – akárcsak a táncban – helyben toporgáshoz vezet, vagy legalábbis annak tűnik.
- Hogyan értékeli azt, hogy saját szervezete nem Önt támogatta, hanem Kelemen Hunor mellett tette le a voksát? Kiknek a támogatására számít elsősorban?
- A kampány lehetőséget ad arra, hogy nevükön nevezhessük a dolgokat. Ezt a lehetőséget senki sem veheti el egyetlen jelölttől sem. Az alapszabályzat értelmében lehetőségem van közvetlenül közösségünkhöz fordulni, és én éltem is ezzel a lehetőséggel. A területi szervezet döntése várható volt, hiszen már korábban értesültem arról, hogy annak elnöke más jelöltet támogat. Nem engedhettem meg, hogy az én személyem a szervezet testületeiben megosztó eszközzé váljék, az emberek egzisztenciáját fenyegesse, vagy arra kényszerüljön valaki, hogy lelkiismerete ellen szavazzon, nyomás vagy fenyegetettség következtében.
Én az összefogás és az integráció híve vagyok. A döntést a testületekre bíztam, de visszatértem közösségünk tagjaihoz is, hogy igazi megerősítést szerezzek a megméretkezéshez. Nem tűrhetjük, hogy a szövetség egyes vezetői saját döntéseiket testületi döntések mögé megbújva legitimálják, szakítani kell ezzel a gyakorlattal. Alig pár nap alatt közel hétezer támogató aláírást kapott ez a véleményem, és kiérdemeltem a Történelmi Máramaros RMDSZ szervezetének, valamint a Nemzeti Szabadelvű Kör RMDSZ-platformnak a bizalmát az elnökjelöltként való indulásomhoz. Január 24-én reggel átadtam az Ügyvezető Elnökség munkatársának, Juga Tibornak az elnökjelölti pályázathoz szükséges dokumentumokat. Az iratcsomóban helyet kapott 6853 támogató aláírás, köztük több mint 1500, RMDSZ-szervezetek által leellenőrzött fizető tag aláírása. Ez utóbbi feltétel Kovács Péter kongresszusi biztos január 21-i leveléből derült ki. Az aláírásokat pár nap alatt összegyűjtöttük, Háromszékről, a megyén kívülről, a szervezeten belülről és kívülről egyaránt érkeztek, bizonyítva, hogy van talaja a megújításnak, a demokratikus törekvéseknek. A pályázati anyag tartalmazza még a támogató szervezetek listáját, valamint egy erkölcsi bizonyítvány másolatát.
- Mit tud ajánlani az erdélyi magyar közösségnek? Melyek programjának főbb célkitűzései?
- A szó szoros értelmében komolyan kell venni azt, hogy a romániai magyar társadalmat képviseljük. A kisebbségben élő magyarságnak nem csak az anyanyelv használat jogára, vagy az önszerveződés jogára van szüksége – a sort még folytatni lehetne –, hanem munkahelyre, biztos családi háttérre, társadalmi szolidaritásra, saját magába és másokba vetett bizalomra, magas szintű szakmai kompetenciákra, biztató jövőképre is. Ezt a kétféle igényt össze kell kapcsolni, kisebbségi közösségben egyik a másik nélkül keveset ér. A megszerzett joggal, a visszaszerzett anyagi javakkal olyan társadalmi folyamatokat kell elindítani, amelyek bizonyíthatóan versenyképessé teszik közösségünket. Ezt egyelőre nem nagyon csináljuk, nem vagyunk erre eléggé felkészülve.
Ezekkel a témákkal a kisebbségpolitika szintjén nem foglalkoztunk, talán föl sem ismertük, egyes vezetők azt mondták, hogy ezek nem kisebbségi kérdések, a gondok majd megoldódnak a többséggel együtt. Ahogy többen is mondták: nem a mi dolgunk. Dehogynem azok! Ha valaki azt mondja, hogy a társadalmi versenyképesség egy kisebbség életében nem kérdés, ezzel a közéleti-politikai elitnek nem kell foglalkoznia, akkor az azt jelenti, hogy az illető nem a mában él, vagy még nem nézett ki ablakon.
- Hogyan látja a szórványban élők helyzetét? Milyen elképzelései vannak a nem tömbben élő magyarság számára?
- Számomra minden magyar ember egyformán fontos, bárhol éljen a Kárpát-medencében, vagy azon kívül. A romániai magyar közösség színes, több elemű, összességében különlegesen értékes társadalmi mozaik. Fontos és szükséges az egyes alkotórészek önálló színe, karakterisztikája, önálló működése. De aki a mozaik széttörésére játszik, az a magyar közösség egészének sorsát teszi kockára. Számomra minden hazai magyar annak a közösségnek a része, amely együtt erősebb mindennél, és ugyanannyi figyelmet, törődést érdemel. Meg kell szólítani mindenkit, Székelyföldön, a Partiumban, a szórványban, és ne feledjük a Kárpátokon kívül élőket sem! Ne mondja senki, hogy nem lehet elérni mindenkit, aki fontos számunkra, és aki bennünket is számon tart.
És azt se mondja senki, hogy akit megkeresünk, az nem veszi szívesen a megkeresést. Mindenki egyformán fontos, aki ehhez a közösséghez tartozónak érzi magát. Különösen figyelnünk kell a döntések meghozatalánál, hogy másak az igények a Partiumban, másak a Székelyföldön és teljesen másak a szórványban. A döntéshozatal folyamán nem tekinthetünk el ezektől a különbségektől, ezeket nem szabad egymás ellen fordítani, hiszen éppen az a feladat, hogy a különböző igényeket összehangoljuk.
- Egyre nő a szakadék az RMDSZ és választói között. Hogyan lehetne megállítani a lemorzsolódást?
- A politikus felelőssége az, hogy a társadalom minden részére figyeljen. Aki tudja, hogyan él az emberek többsége, milyen helyzetben vannak a leszakadó települések, ismeri a családok mindennapi gondjait, az nem csodálkozik azon, hogy társadalmi szolidaritásról, hitről és bizalomról, a biztonság és anyagi jólét fontosságáról beszélek. Olyan értékekre, olyan értékrendszerre utalnak ezek a kifejezések, amelyek hosszú ideje meghatározzák Európa mindennapjait. Ma ezek az értékek újra hangsúlyosan előtérbe kerülnek, és nagy hiba lenne, ha nem vennénk észre, hogy egy kisebbségi társadalom számára milyen előnyt jelenthet a nagy európai tradíciókra alapozó, értékelvű társadalomszemlélet és politizálás.
Határozottan szakítanunk kell azzal a gyakorlattal, hogy a csúcsvezetők némelyike magát magasabb rendűnek véli, és lenézi a „mezei" RMDSZ tagságot, akiket szerintük vezetni kell! A ránk adott voksoktól nem leszünk magasabb rendűek, én az elnöki feladatot inkább szolgálatnak tekintem, amelyet olyanok vállaljanak el, akik képesek plusz terheket elviselni, mert elég erősek, bátrak és alázatosak ahhoz, hogy sok-sok munkával és odafigyeléssel előbbre vigyék közösségünk dolgait. Nem értek egyet azzal az egyik elnökjelölt által hangoztatott felfogással sem, hogy az RMDSZ a néppel kötött szövetséget, hiszen ez is azt tükrözi, mintha itt elkülönülnének a felruházottak és azok, akiknek a döntéseket tudomásul kell venniük. Az RMDSZ az erdélyi magyar közösség megtestesítője, igaz azonban, hogy az ernyőjelleg helyett, amelynek érvényesülnie kellene, lassan lehúzott ernyővé válik, amelyből kiszorulhat mindenki, akinek más véleménye van, és kívülről sem lehet belátni, hogy mi történik az ernyő alatt. Az ernyőt újra fel kell húznunk.
- Semjén Zsolt és a Fidesz barátjaként tartják számon. Milyen a kapcsolata a kormányzó magyar párttal?
– Én mind magánemberként, mind politikusként jó viszonyokat ápolok a magyarországi jobboldallal, a Fidesz–KDNP szövetséggel. Kapcsolataim nem konjunkturális jellegűek, én már akkor is kimondtam és vállaltam a jobboldalhoz való szoros kötődésemet, amikor egyes RMDSZ-vezetők az egyenlő távolságtartást szorgalmazták. Meggyőződésem, hogy mi nem lehetünk egyenlő távolságra a nemzetet eláruló Gyurcsánytól, és a nemzetet egyesítő Orbán Viktortól meg Semjén Zsolttól! A romániai magyarság nemzeti identitása az anyaországi kormányváltás után új dimenziókban bontakozik ki, és olyan lehetőségek nyílnak meg előttünk, amelyekről korábban álmodni sem mertünk. Az Orbán-kormány leegyszerűsítette az állampolgárság megadásának feltételeit a határon túli magyarság számára, és eddig nem tapasztalt figyelmet szentelt kulturális és szellemi értékeinknek. Újra kell gombolni a kabátot az RMDSZ és az Orbán-kormány viszonyában, mert a jó kapcsolatok a hazai magyarság számára jó eredményeket hoznak. Mindezek mellett a budapesti kormány nagyon jól együttműködik a bukarestivel, Magyarország vállalta, hogy a soros EU-elnöksége alatt segít Romániának egy sor stratégiai cél elérésében, beleértve az ország schengeni csatlakozását. Az RMDSZ elnökének ki kell mozdítania a holtpontról a szövetség és az Orbán-kormány kapcsolatát, nekünk feltételek nélkül támogatnunk kell a jobboldali magyar kormány nemzetegyesítő politikáját, és mindent alá kell rendelnünk közösségünk érdekeinek.
Névjegy
Olosz Gergely 1976. szeptember 30-án született Sepsiszentgyörgyön. Jelenleg az RMDSZ háromszéki képviselője, az érdekvédelmi szervezet képviselőházi frakciójának a vezetője. Iskoláit a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégiumban kezdte, a középiskolát a pannonhalmi bencések gimnáziumában végezte. Később ugyancsak Magyarországon szerzett jogi és közgazdasági oklevelet. Tanulmányai befejezése után hazatért szülőföldjére és családot alapított, két kislány édesapja. „Politikai példaképeim között elsősorban édesapámat említeném. A sort Széchenyivel, Kossuthtal, és ha említhetek nemmagyart, akkor Churchillel folytatnám" – vallja az RMDSZ politikusa.
ERDÉLY
Együttműködne az RMDSZ-szel az Erdélyi Magyar Néppárt
Krónika, 2011. január 27. – Bíró Blanka, Nagy Orsolya
Választási pártot vagy akár pártszövetséget is alapítana az RMDSZ-szel közösen az Erdélyi Magyar Néppárt – jelentették be tegnap Nagyváradon az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács megyei vezetői. Az Erdélyi Magyar Néppárt bejegyzésének szükségességét hangsúlyozták tegnapi sajtótájékoztatójukon a Magyar Polgári Párt (MPP) Kovászna megyei vezetői is.
Választási pártot vagy akár pártszövetséget is létrehozna az RMDSZ-szel közösen az Erdélyi Magyar Néppárt – jelentették be tegnap Nagyváradon az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács megyei vezetői. Biharban tegnap kezdték el az új párt bejegyzését támogató aláírások gyűjtését.
Az EMNT eredetileg nem azzal a céllal alakult, hogy később párt létrehozását kezdeményezze, de az azóta eltelt idő alatt rá kellett ébredniük: sem az RMDSZ, sem a politikai élet más szereplője nem ül velük tárgyalóasztalhoz, amíg nem lépnek fel pártként – magyarázták tegnapi sajtótájékoztatójukon az EMNT megyei vezetői, Török Sándor megyei elnök, Zatykó Gyula alelnök, illetve Orbán Mihály partiumi régióelnök. Hangsúlyozták: az új párt bejegyzésével nem az erdélyi magyarság további megosztását, hanem egységét kívánják szolgálni, meggyőződésük ugyanis, hogy az Erdélyi Magyar Néppárt olyanokat is visszacsábít majd a szavazófülkékbe, akik egy ideje nem vettek részt választáson, vagy csalódtak az RMDSZ-ben.
Ahhoz azonban, hogy helyhatósági pozíciókat vagy parlamenti jelenlétet szerezzenek, együttműködésre van szükség.
Orbán Mihály kijelentette: ha valóban egyfordulóssá válnak az önkormányzati választások, sok helyütt reális esély nyílik arra, hogy magyar legyen a polgármester – például a legutóbbitól eltekintve az első fordulót Nagyváradon is mindig a magyar jelölt nyerte.
Török Sándor azt is elmondta, hogy az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum gyűlésein mind az EMNT, mind az RMDSZ küldöttei is sokszor értetlenkednek annak láttán, hogy Bihar megyében semmiképpen és semmilyen témában nem sikerül megegyezésre jutnia a két oldalnak, holott máshol bizonyos ügyeket közösen is képesek képviselni. Kijelentette: a készülő új párt már csak azért sem a széthúzást szolgálja majd, mert elsődleges célkitűzéseként épp azt jelöli meg, amit megalakulásakor az RMDSZ: az autonómiát.
Mindhárman leszögezték: azzal, hogy valaki aláírja a párt létrehozását támogató ívet az EMNT önkénteseinél vagy a demokrácia-központokban, nem lesz a párt tagja, sőt aláírásával akkor is támogathatja a bejegyzést, ha más politikai alakulatban tevékenykedik. A néppárt létrehozásához 25 ezer aláírásra van szükség 18 megyéből, illetve Bukarestből.
Az Erdélyi Magyar Néppárt bejegyzésének szükségességét hangsúlyozták tegnapi sajtótájékoztatójukon a Magyar Polgári Párt (MPP) Kovászna megyei vezetői is. „Tőkés Lászlónak erkölcsi és nemzeti felelőssége, hogy megalakítsa az Erdélyi Magyar Néppártot" – jelentette ki Nagy András megyei ügyvezető elnök. A politikus szerint ugyanis Tőkés személye lehet a garancia arra, hogy megvalósul az autonómia, ő képes rá, hogy az erdélyi erőket üsszefogja, megfogalmazta és megtartotta azt a nemzeti minimumot, amiből nem engedhet az erdélyi magyarság. Tőkés a kiállásból mutatott példát, amikor megvédte az Európai Parlamentben az Orbán-kormányt, jelentette ki Nagy András, aki hasonló magatartásra biztatja párttársait és a magyar elöljárókat.
„Tőkés László, tetszik, nem tetszik, az erdélyi magyarság ikonja, és ezen sem Markó Béla, sem Szász Jenő nem tud változtatni, mert Tőkés magasra tette a mércét, és mindent megtesz, hogy ott is tartsa" – szögezte le az MPP-s politikus. Hangsúlyozta, Tőkést segíteni kell abban, hogy a magyar szervezetek a nemzeti minimum mentén összefogjanak, hiszen szerinte ő a garancia arra, hogy létrejöjjön egy koalíció az erdélyi magyar szervezetek között, és megvalósuljon az autonómia. Hozzátette, az MPP megyei ügyvezető elnökeként hajlandó segíteni, hogy öszszegyűljenek az Erdélyi Magyar Néppárt bejegyzéséhez szükséges aláírások.
Kulcsár Terza József, az MPP megyei elnöke hozzátette, az erdélyi magyar jobboldalnak össze kell fognia. Mint mondta, ez okból keresték meg az EMNT háromszéki vezetőit, ugyanis szerintük a koalíciókat még a pártbejegyzés előtt meg kell kötni.
Kodifikálja az autonómiát az MPP
Paprika Rádió, 2011. január 27.
Ezt Farkas Csaba, a Magyar Állandó Értekezlet alelnöke jelentette be, aki elmondta, hogy a MÁÉRT külpolitikai és jogi bizottsága három-négy hónapon belül kodifikálja az autonómiát, meghatározza a Magyarország határain túl élő összes magyar autonómiaköveteléseire érvényes alapfogalmat.
„A kidolgozáshoz három-négy hónapra lesz szükség. Első lépésként a bizottság elnöke, Németh Zsolt elemzi a kulturális autonómiáról szóló létező európai jogszabályokat. Második lépésként kodifikálni kell a kritériumokat, mert a szlovákiai úr mást ért autonómia alatt és mást mond az RMDSZ, vagy mi. Teljes összevisszaság van, senki nem tudja, mi hogyan legyen. Ha megállapodtunk ezekben a konkrét kérdésekben, mindenki kidolgozhatja azt a jogszabályt, amely összeegyeztethető országa törvényeivel. Természetesen nem lehet egyetlen törvényt kidolgozni az egész Kárpát-medencére", mondta. Hangsúlyozta, hogy az autonómia-kodifikáció alapján lehet kidolgozni a minden magyarok lakta országra külön-külön érvényes törvénytervezeteket, amelyeket az érintett magyar közösség mellett a magyar kormány is támogatna.
Népszámlálás: vállalni a magyar identitást
Krónika, 2011. január 26. – Rostás Szabolcs
Átfogó kampányt indít útjára az RMDSZ az idén októberben rendezendő romániai népszámlálást megelőző időszakban annak érdekében, hogy a romániai magyarok félelem nélkül vállalják identitásukat. A témában tegnap rendezett kolozsvári tanácskozáson társadalomkutatók és politikusok egybehangzóan állították: az erdélyi magyarság népesedési helyzete nem megnyugtató ugyan, viszont alaptalan „nemzethalált vizionálni", mivel jelentősen mérséklődött a magyar kisebbségnek a többséggel szembeni arányvesztése – például azáltal, hogy lelassult az anyaország irányába tartó elvándorlás, a magyar nők gyermekvállalási kedve pedig magasabb a románokénál.
Nem kizárt, hogy az idei romániai népszámlálás során a számottevő magyar közösséggel rendelkező településeken kétnyelvű – magyar és román – formanyomtatványt használhatnak a kérdezőbiztosok, és cél az is, hogy a biztosok között minél nagyobb számban vegyenek részt magyar nemzetiségű személyek – hangzott el az október 22. és 31. között rendezendő romániai népszámlálás tárgyában tartott kolozsvári szakmai értekezleten.
Az RMDSZ ügyvezető elnökségének székházában rendezett megbeszélésen Kelemen Hunor kulturális miniszter elmondta, a szövetség aktív, „jó hangulatú" kampányba fog a népesség-összeírás kezdetéig, amelynek során arra bátorítja a romániai magyarokat, hogy vállalják identitásukat, büszkén vallják magukat magyar nemzetiségűnek. „Népesedési helyzetünk nem megnyugtató, de hamis és káros az a felfogás, amely a demográfiai folyamatokat a nemzethalál víziójával köti össze.
Az utóbbi két népszámlálás között a magyarok száma közel 200 ezer fővel csökkent, arányuk pedig Erdélyen belül 20,8-ról 19,6 százalékra csökkent. A 2011-es népszámlálás adatai viszont kimutathatják, hogy a magyarok arányvesztése mérséklődött, ehhez azonban a magyar identitás vállalása szükséges" – jelentette ki az RMDSZ-es politikus. Kelemennek az erdélyi magyarság népesedési kilátásaival kapcsolatos optimizmusát a jelen lévő társadalomkutatók támasztották alá.
Kapitány Balázs, a budapesti Központi Statisztikai Hivatal, valamint Kiss Tamás, a kolozsvári Kisebbségkutató Intézet (KKI) tudományos titkára előadásában egyaránt rámutatott: az ezredforduló óta a termékenység, a gyerekvállalási kedv a magyaroknál meghaladja a románokét, miközben a többségi lakosság elvándorlása jóval nagyobb méreteket ölt a magyarokéhoz képest. Migrációs téren a leghangsúlyosabb a különbség.
A gazdasági válság előtt a románok körében óriási, békeidőkre egyáltalán nem jellemző kivándorlási hullám volt tetten érhető (a külföldön élő románok száma ma meghaladja a 2,5 milliót, a lakosság tíz százalékát), ehhez képest az erdélyi magyarok körében tapasztalt „menekülthullám" (1987–1991 között 85–100 ezer, 1992–2002 között több mint 100 ezer magyar hagyta el Romániát) az ezredforduló után lelassult. Kapitány előrevetítette, számolni kell azzal a potenciális negatív forgatókönyvvel, hogy Magyarországról idén májustól beindul egy kivándorlás Németországba és Ausztriába (a két állam ekkor megnyitja munkaerőpiacát), ennek következtében szerinte naivság lenne azt hinni, hogy a magyar állami akarat és a „piac logikája" nem a határon túli magyarokkal próbálja majd betölteni a keletkező munkaerőhiányt. „A védekezésnek egy útja van: az erdélyi magyarok érdeke a magyar–román nettó bérarány gyors, akár Románia versenyképességét nem támogató javítása" – jelentette ki a pesti szakértő.
Kiss Tamás a románok esetében hangsúlyosabb kivándorlási kedven túlmenően többek között a magyarok pozitív gyerekvállalási tendenciájával illusztrálta, hogy miközben a 2011-es összeíráson várhatóan 1,265–1,3 millió között alakul majd az erdélyi magyarok létszáma (2002-ben ez 1,42 millió volt), a közösség számaránya Erdélyben a tíz évvel ezelőtt mért 19,6 százalék körül marad. Míg 1964–2007 között magasabb volt a román nők termékenysége, mára ez a tendencia megfordult, sőt felmérések szerint a magasabban képzett magyar fiatalok több gyereket szeretnének, mint a román értelmiség, amelynél az egykézés a domináns modell. Ez a trendváltás kiegyenlíti a vegyes házasságok asszimilációs veszteségét, ami nem elhanyagolható: a magyarok közel 19 százaléka választ magának román házastársat, és az eme házasságokból születő gyerekek kétharmada román, egyharmada pedig magyar lesz.
Horváth István, a KKI igazgatója azt emelte ki, hogy 1992-höz képest idén teljesen más közhangulatban zajlik a népszámlálás,
például teljesen nyitott lesz az etnikai hovatartozás kérdése, ami a posztkommunista rendszerben újdonság. A kincses városi intézet már lefordította magyarra a típusnyomtatványokat, amelyek alkalmazásáról, valamint a magyar nemzetiségű kérdezőbiztosok esetén az anyanyelven történő kommunikáció engedélyezéséről hamarosan döntés születik Bukarestben.
Székely István, az RMDSZ népszámlálási bizottságának vezetője alapvető kérdésnek nevezte, hogy az összeírás során vegyék figyelembe az etnikai-nyelvi sajátosságokat, e téren például interetnikus környezetben toborozzanak az összeírás lebonyolításával megbízott önkormányzatok magyar biztosokat is. Fontosnak tartotta kiemelni az erdélyi magyar felekezetekkel való együttműködést, hiszen az egyházak olyan népességi csoportokhoz – például az etnikai-nyelvi peremvidékeken élőkhöz – is eljutnak, ahová a politikai-közéleti szervezetek vagy a magyar nyelvű sajtó nem. „Azt kívánjuk hangsúlyozni, hogy jó dolog, érték a magyar identitás vállalása, és abban bízunk, hogy a népszámlálás eredménye vissza fogja igazolni: megállt a magyaroknak a románokkal szembeni térvesztése" – szögezte le Székely István, aki szerint össztársadalmi projektté kellene kiszélesíteni a kommunikációs kampányt, amelynek gyakorlati lépéseit össze kell hangolni más politikai-közéleti szervezetek elképzeléseivel.
A tanácskozáson Szász Péter, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Kolozs megyei szervezetének alelnöke egyetértett az RMDSZ szakértőjével, hiszen az EMNT ugyancsak nemzetstratégiai ügynek tekinti a népszámlálást, amelynek sikeressége érdekében Magyarnak lenni jó! mottóval széles körű összefogást szorgalmazott.
A kolozsvári eszmecserén részt vevő neves szakemberek – többek között Péntek János nyelvész, Pozsony Ferenc néprajzkutató és Vetési László szórványügyi előadó – a „rejtőzködő magyarok", az erdélyi magyar cigányok, a csángók vagy a partiumi svábok megszólításának fontosságát hangsúlyozták. Péntek János szerint arra kell biztatni mindenkit, hogy ha a magyar identitását nem is, legalább az anyanyelvét vállalja, Romániában ugyanis a magyar az egyetlen kisebbség, amelynek több az anyanyelvi beszélője, mint ahányan magyarnak vallják magukat.
MAGYARORSZÁG
MTI, 2011. január 26.
Magyarország felül fogja vizsgálni a médiatörvényt, és olyan megoldást talál, amely mindenki számára kielégítő lesz - közölte Martonyi János külügyminiszter újságírókkal Brüsszelben.
Az Európai Parlament külügyi bizottsága előtt tartott meghallgatását követően a magyar diplomácia irányítója nemzetközi sajtótájékoztatón újságírói kérdésre azt mondta: Neelie Kroes EU-biztos a médiatörvénnyel kapcsolatban "útmutató jellegű" levelet intézett a magyar kormányhoz. Az erre adandó válasz - tette hozzá - el fogja oszlatni a médiatörvénnyel kapcsolatos kételyeket. Arra a további kérdésre, hogy módosítják-e a törvényt, Martonyi "mindenkinek elfogadható megoldást nyújtó felülvizsgálatot" helyezett kilátásba.
A külügyi bizottsági meghallgatás témája a magyar EU-elnökség uniós bővítéssel kapcsolatos koncepciója volt - a külpolitika összes aspektusa nem, hiszen a külügyminiszterek tanácskozásain a külügyi témákban az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselője elnököl és szabja meg a napirendet. Az EU-bővítés ügye ugyanakkor az úgynevezett általános ügyek tanácsához tartozik. E testület szintén a külügyminiszterek fóruma, és ott a soros elnök ország képviselője elnököl.
Az EU-tagságra pályázó Albánia mind a meghallgatáson, mind a sajtótájékoztatón az érdeklődés előterébe került, hiszen az országban véres összecsapások voltak. A magyar külügyminiszter hangsúlyozta, hogy az EU-nak nem feladata állást foglalni az albánok belső viszályában. Ha azonban az egymással szemben álló felek meg akarják őrizni az ország "európai perspektíváját - tette hozzá -, akkor normalizálniuk kell a helyzetet, helyre kell állítaniuk a nyugalmat, és kísérletet kell tenniük az együttműködésre.
Martonyi János a meghallgatáson kiemelte, hogy Magyarország a horvát EU-csatlakozási tárgyalások mielőbbi, még a magyar elnökség ideje alatti sikeres befejezésére törekszik. Gratulált és köszönetet mondott az EP külügyi bizottságának, amely a nap folyamán ugyanezen irányba mutató állásfoglalást fogadott el. Megállapította, hogy ez azt jelzi: "az elnökség és a parlament is a bővítés barátja". Elismerte egyúttal, hogy az unióban tapasztalható a "bővítési fáradtság" jelensége is.
Martonyi hangsúlyozta, hogy a horvát csatlakozási tárgyalások eredményes befejezése - miután tavaly december 22-én három témafejezetet is sikerült lezárni - elérhető közelségbe került.
A magyar külügyminiszter szerint az EU-bővítési folyamatnak kiszámíthatónak, hitelesnek és feltételekhez kötöttnek kell lennie. A horvát csatlakozás azért is fontos, hogy a még nem EU-tag európai országok láthassák: ha eleget tesznek a kritériumoknak, akkor beléphetnek az EU-ba.
Mint megjegyezte, az a célkitűzés, hogy minden európai országra kiterjedjen az integráció, egyelőre "befejezetlen vállalkozás". Szerinte azonban "a vonat halad", akkor is, ha pontosan még "nem tudjuk, ki mikor száll fel rá".
Martonyi János úgy vélekedett, hogy az EU bővítése és az integráció elmélyítése nem egymással ellentétes, hanem egymást erősíti. Minden eddigi bővítést az integráció elmélyítésének szakasza követte - tette hozzá. A bővítés az EU-nak is érdeke - mondta, és emellett egyebek közt gazdasági, energiabiztonsági szempontokkal érvelt. Úgy vélekedett, hogy a horvát csatlakozás elő fogja mozdítani a nyugat-balkáni regionális együttműködés ügyét is.
Martonyi elmondta, hogy a tagjelölt országok képviselőit meg fogják hívni az informális miniszteri tanácsülések bizonyos szakaszaira.
Törökországgal kapcsolatban a magyar külügyminiszter arra az álláspontra helyezkedett, hogy ennek az országnak is az unióban van a helye, és hogy az EU a török csatlakozással fontosabb tényezővé válna a globális versenyben. Mint mondta, szeretné, ha a magyar elnökség alatt sikerülne új csatlakozási témafejezeteket megnyitni Törökországgal.
A szintén az EU-ba törekvő Izlandot illetően Martonyi - utalva arra, hogy az ország az Európai Gazdasági Térséghez tartozik - lehetségesnek mondta, hogy a valószínűleg júniusban megkezdődő csatlakozási tárgyalásokon a megnyitás után akár rögtön le is zárhatnak egyes témafejezeteket, megállapítva azt, hogy Izland számos területen már most eleget tesz az uniós normáknak.
Macedóniáról a magyar külügyminiszter azt mondta: az EU-elnökség továbbra is "bátorítja" a feleket (Macedóniát és Görögországot) az ország elnevezésével kapcsolatos vita megoldására. Montenegrót "örömmel üdvözölte" Martonyi a tagjelöltek sorában. Szerbia esetében - közölte - az lesz a következő lépés, hogy Belgrád átadja az Európai Bizottságnak azt a kitöltött kérdőívet, amelynek alapján az uniós végrehajtó testület áttekintheti, felkészült-e Szerbia a csatlakozási tárgyalások megkezdésére.
Martonyi János arra a kérdésre, hogy indokolt lenne-e uniós megbízottakat küldeni Tunéziába, azt válaszolta, hogy ott a helyzet egyelőre meglehetősen átmeneti jellegű, nem eléggé világos.
Lejáratókampány MSZP-s munícióval
Magyar Nemzet, 2011. január 27. – Bodacz Balázs, Kottász Zoltán
Bár a magyar szocialisták minden módon tiltakoznak az ellen, hogy ők állnának Magyarország nemzetközi lejáratása mögött, a lapunk birtokába került dokumentum mást bizonyít. Az Orbán Viktor strasbourgi programbemutatójára készült háttéranyag az európai szocialisták kezébe adott muníciót a magyar miniszterelnökkel szemben. Az iromány végén a következő aláírás olvasható: „The Hungarian Socialist Delegation" (a magyar szocialista delegáció).
A magyar kormányt lejárató levelet köröztetett a magyar szocialista delegáció az Európai Parlamentben napokkal azelőtt, hogy Orbán Viktor miniszterelnök bemutatta a magyar európai uniós elnökség programját a strasbourgi intézmény ülésén.
A magyar elnökséget a kezdetektől fogva a bizalmatlanság szokatlan érzése veszi körül, amely alapvetően három főbb tényezőhöz vezethető vissza – kezdődik a szocialisták levele, amelyben ismertetik a magyar médiatörvényt szocialista szemszögből, Orbán Viktor tavaly februári, még az ellenzék vezetőjeként elmondott kötcsei beszédét, a nyugati lapok Magyarországgal kapcsolatos bírálatait, illetve csatolták azt az Európai Bizottságnak címzett levelet is, amelyben tizenhárom, Magyarországon tevékenykedő külföldi vállalat kifogásolja a magyar különadókat.
Levelükben a szocialisták arra hívják fel európai parlamenti kollégáik figyelmét, hogy a tavalyi magyarországi választások után az Orbán-kormány gyengítette a demokratikus intézményeket, korlátozta az Alkotmánybíróság jogköreit, gúzsba kötötte a független Költségvetési Tanácsot, pártkatonákat helyezett kulcspozíciókba, köztük Schmitt Pál államfővé, illetve Polt Péter legfőbb ügyésszé történő kinevezését említik. – A Fidesz kétharmados többsége által irányított parlament vitatott médiatörvényt fogadott el, most pedig a Magyar Nemzeti Bank kezét akarja megkötni, többek között úgy, hogy pártembereket delegálnak a jegybank monetáris tanácsába – olvasható a levélben.
A szocialisták kifogásolják továbbá azt, hogy „hazafias gazdaságpolitikája" érvényesítése érdekében az Orbán-kormány elutasította az EU, a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank által dobott mentőcsomag felújítását, amely nélkül a magyar gazdaság összeomlott volna 2009-ben. Az MSZP képviselői a levélben ráerősítettek azokra a nyugati ellenérzésekre is, amelyek – teljesen alaptalanul – külföldellenességgel vádolják Orbán Viktort. A magyarországi szocialisták ugyanis világossá tették: véteknek tartják, hogy a magyar kormány a „fősodratú európai ötletekkel" ellentétben máshogy képzeli el a válságkezelést, és nem veszi figyelembe az Európai Bizottság javaslatait az államháztartási hiány csökkentésével kapcsolatban. További gond, adták külföldi politikai partnereik tudomására, hogy a magyar kormány megszorítások helyett válságadókat vezetett be a gazdaság olyan ágazataiban, ahol „elsősorban külföldi vállalatok tevékenykednek".
A Magyarországon ellenzékbe szorult baloldaliak – nem kis csúsztatással – azt is tudatták nyugati barátaikkal, hogy Orbán Viktor kormánya „államosította a nyugdíjrendszer második és magánpillérét". Hogy nem államosításról, hanem a kötelező befizetések központi kezelésbe vételéről van szó, továbbá hogy a magánmegtakarításokhoz valójában nem nyúlt a kormány, arról nem szól a fáma.
A szocialisták szerint „sokan megkérdőjelezték Orbán Viktor európai elkötelezettségét, több, korábban hangoztatott, vitatott kijelentése miatt". Az MSZP felrója Orbán Viktornak, hogy négy hónappal az EU-elnökség kezdete előtt a külföldre akkreditált magyar nagyköveteknek címzett beszédében egy szóval se említette meg az elnökséget. Az elnökség sikerét pedig kockáztatta az, hogy „óriási elbocsátások" mentek végbe a köztisztviselők körében – írják.
Hazai szocialistáink természetesen a médiatörvény kapcsán is részletes „tájékoztatást" adtak pártcsaládjuk tudatlanabb tagjainak. Egyebek mellett az is kifogásaik között szerepel, hogy törvénysértés esetén – „egyedülálló módon" – a szolgáltatók vezetőit is megbírságolhatja a médiahatóság. Arról hallgattak, hogy ez a rendelkezés szerepelt a szocialista Jánosi György által benyújtott, és az MSZP által támogatott 2009-es médiatörvény-koncepcióban is.
Az Európai Parlament MSZP-s képviselői a hazugságtól sem riadtak vissza, amikor azt írták: bár a hatóság által kivetett szankciók megtámadhatók a bíróság előtt, a bírságokat ez esetben is ki kell fizetni a hatóság által előírt határidőn belül, hacsak a bíróság erre nézve nem engedélyez halasztást. Az igazság ezzel szemben az, hogy a bíróság nem csupán elhalaszthatja a fizetési kötelezettség határidejét, hanem meg is semmisítheti a hatóság döntését.
A fentiek tükrében különösen figyelemre méltó, hogy az MSZP tegnap bejelentette: Kósa Lajos (Fidesz) nem tudta bizonyítani huszonnégy órán belül azon „alaptalan rágalmait", amelyek szerint a magyarországi szocialisták állnak a nemzetközi lejáratókampány mögött. Az MSZP „ezért a következő napokban meg fogja tenni a megfelelő lépéseket".
Vádat emelt Biszku Béla egykori magas beosztású MSZMP-politikus, belügyminiszter ellen csütörtökön az ügyészség.
MTI, 2011. január 27,
A Budapesti I. és XII. kerületi Ügyészség vádiratot nyújtott be B. Béla ellen a „nemzeti szocialista és kommunista rendszerek bűneinek nyilvános tagadása" bűntette miatt – tájékoztatta Skoda Gabriella, a Fővárosi Főügyészség szóvivője csütörtökön az MTI-t.
Hozzátette: a vádirat lényege szerint B. Béla egy 2010. augusztus 4-én közzétett televíziós műsorban nagy nyilvánosság előtt a kommunista rendszer bűneit jelentéktelen színben tüntette fel – közölte a szóvivő. Az eljárást a Budai Központi Kerületi Bíróság folytatja.
KÁRPÁT-MEDENCE
Jóváhagyta az állampolgársági törvényt módosító javaslatokat a szlovák kormány
MTI, 2011. január 26. 14:04
Jóváhagyta a szlovák állampolgársági törvényt módosító javaslatokat kedden a pozsonyi kormány. A téma februárban kerül a szlovák parlament elé. A módosítási indítvány leglényegesebb elemei, hogy a jövőben már nem veszítené el szlovák állampolgárságát az, aki felvenné egy más ország állampolgárságát.
Ugyanakkor azok, akik a tavalyi módosítás alapján már elveszítették állampolgárságukat, visszakaphatják azt. A további fontos, de sokat vitatott elem, hogy a kettős állampolgárok a jövőben nem dolgozhatnának a hadsereg, a rendőrség, a titkosszolgálatok, a fegyőrség, a vámőrség, a vasútrendészet és az állami tűzoltóság kötelékében.
A Híd ez utóbbi, az eredetileg a kereszténydemokrata képviselők által kidolgozott javaslatot ellenzi. Bugár Béla pártelnök szerint ezt a kört azokra kellene szűkíteni, akik államtitkokkal kerülnek kapcsolatba. Pavol Hrusovsky, a kereszténydemokraták frakcióvezetője kedden jelezte, hogy számára elfogadható lenne a Híd által javasolt kompromisszumos megoldás.
A parlamenten kívüli Magyar Koalíció Pártja (MKP) közleményben bírálta, hogy korlátoznák a kettős állampolgárok munkavállalási jogait. "...véleményünk szerint a kormány által jóváhagyott szigorítás több ponton ütközik az Európai Uniónak a munkaerő szabad áramlására vonatkozó elvével, mivel az jóval szélesebben értelmezi az említett elv alóli kivételeket, mint az Európai Bíróság joggyakorlata. A törvényjavaslat parlamenti jóváhagyása esetén az MKP kezdeményezni fogja az uniós szabályozásba ütköző törvény Európai Unió általi felülvizsgálatát" - olvasható a Berényi József pártelnök által aláírt közleményében, amelyet a párt sajtóosztálya juttatott el az MTI pozsonyi tudósítójához.
A jogszabály tavalyi módosítása, amelyet a határon túli magyarok egyszerűsített honosítására vonatkozó budapesti törvénymódosításra válaszul fogadott el a szlovák parlament, kimondja: automatikusan elveszíti eredeti állampolgárságát minden olyan szlovák állampolgár, aki felveszi egy másik ország állampolgárságát.
Szlovákiában fél év alatt 25-en veszítették el állampolgárságukat amiatt, hogy felvették egy másik ország állampolgárságát - közölte a Pravda című független szlovák napilap kedden.
Az Iveta Radicová vezette jobbközép szlovák kormány tavalyi hivatalba lépésekor megígérte, hogy módosítja a Robert Fico-féle módosítást, amelyet diszkriminatívnak tart, mert bünteti a szlovák állampolgárokat. A vita a koalícióban már hónapok óta folyik, de máig sincs végleges megállapodás arról, hogyan módosítsák a törvényt.
A legújabb kezdeményezéssel az SaS parlamenti frakciójának tagja lépett elő. Igor Matovic képviselő társai nevében javasolta: úgy módosítsák a törvényt, hogy csak azok veszítsék el szlovák állampolgárságukat, akik anélkül vesznek fel egy másik állampolgárságot, hogy az illető országban lakóhelyük lenne. Ez a gyakorlatban nyilvánvalóan azokra a szlovákiai magyarokra vonatkozna, akik magyar állampolgárságot kérnek.
Minthogy a Robert Fico vezette ellenzéki Irány-Szociáldemokrácia (Smer) is jelezte, hogy szintén beterjesztene egy módosítást, pillanatnyilag lehetetlen megmondani, hogyan fog megváltozni az eddigi jogszabály, s megváltozik-e egyáltalán.
A kormány elfogadta a szlovák állampolgársági törvény módosításátFegyveres erőknél nem szolgálhat kettős állampolgár
Bumm.sk, 2011. január 27.
Nem fogják elveszíteni állampolgárságukat azok, akik saját akaratukból a szlovák mellé felvesznek egy másik állampolgárságot is. A kormány elfogadta az állampolgárságról szóló képviselői törvényjavaslatot.A képviselők a jogszabály-módosítással vissza akarják állítani a 2010 július 17-e előtti jogállapotot. Ekkor lépett érvénybe Robert Fico kabinetjének ellentörvénye, mely a magyar kedvezményes honosításról szóló törvényre reagált.
A szlovák állampolgárságot a javaslat szerint egyetlen módon lehet elveszteni, ha az illető önként lemond róla.
Az SaS, a Híd és az SDKÚ képviselői által kidolgozott javaslatban szerepel az is, hogy Szlovákia nem ismeri el egy másik ország állampolgárságának megszerzését, ha azt a polgár a nemzetközi joggal, szokásokkal és alapelvekkel ellentétesen szerezte. A kormány által elfogadott jogszabály lehetővé teszi azoknak a kedvezményes visszahonosítását, akik az előző kormány „antitörvényének" érvényessége idején vesztették el szlovák állampolgárságukat.
A koalíció sem egységes
A javaslatot az ellenzék és a kormánypárti KDH is bírálta. Radoslav Procházka (KDH), a parlament alkotmányjogi bizottságának vezetője úgy látja, a koalíciós partnerek által benyújtott
állampolgársági törvényjavaslat nevetségessé teszi a szlovákiai jogrendszert. Az a része, mely szerint Szlovákia nem ismeri el egy másik állampolgárság megszerzését, ha a polgár azt a nemzetközi joggal, szokásokkal és alapelvekkel ellentétes módon szerezte, pusztán deklaratív jellegű, idegen törvények semmiképpen sem hatályosak Szlovákia területén.
Az Egyszerű Emberek polgári társulás képviselői, akik az SaS parlamenti frakciójának tagjai, azzal a feltétellel fogadják el a jogszabályt, ha a parlament elfogadja az ő módosító javaslatukat. Azt szeretnék, hogy csak az vehessen fel más állampolgárságot a szlovák mellé, aki hosszú ideje a másik országban él, ott tanul, dolgozik vagy vállalkozik, esetleg családi kötelékei az adott államhoz kötik. Mivel javaslatuknak még nem készült el a paragrafusos változata, a koalíciós képviselők visszafogottan értékelik a módosítást.
A fegyveres erőknél szolgálók nem lehetnek kettős állampolgárok
Egyes állami alkalmazottak elveszthetik munkájukat, ha kettős állampolgárrá válnak. A kormány ugyanis elfogadta az erről szóló képviselői javaslatot is. Elsősorban a rendőrökről, vámosokról és hivatásos katonákról van szó. Az állami szolgálat feltételévé válik a kizárólagos szlovák állampolgárság, melyet a rendőröknek és vámosoknak becsületbeli nyilatkozattal kell igazolniuk.
Abban az esetben, ha az ilyen szolgálatban dolgozók 2011 márciusa előtt szerezték meg egy másik ország állampolgárságát, augusztus 30-ig bizonyítaniuk kell, hogy már elvesztették azt, vagy ilyen irányú intézkedést tettek. Ha nem tesznek így, menesztik őket funkciójukból.
Radoslav Procházka, Pavol Abrhan és Pavol Hrušovský, a javaslat beterjesztői azt kifogásolják, hogy egy más állampolgárságot felvevő személynek hűségesküt kell tennie az adott államnak. Gál Gábor, a Híd képviselője szerint azonban ez a javaslat aránytalan, s csak azokra kellene korlátozni, akik titkosított információkhoz férnek hozzá. Pavol Hrušovský az alkotmányjogi bizottság keddi ülésén kijelentette, el tudnak képzelni ilyen módosítást. A KDH és a Híd tárgyalni fog a javaslat végleges formájáról.
Az MKP véleményét sajtóközleményben fejtette ki. "Megállapítható, hogy véleményünk szerint a kormány által jóváhagyott szigorítás több ponton ütközik az Európai Unió munkaerő szabad áramlására vonatkozó elvével, mivel az jóval szélesebben értelmezi az említett elv alóli kivételeket, mint az Európai Bíróság joggyakorlata" - áll a párt nyilatkozatában, melyet Dunajsky Éva, az MKP szóvivője küldött a Bummnak.
A törvényjavaslat parlamenti jóváhagyása esetén az MKP kezdeményezni fogja az uniós szabályozásba ütköző törvény Európai Unió általi felülvizsgálatát.
EURÓPAI PARLAMENT/EURÓPAI UNIÓ
Vita az Európa Tanácsban: Döntő fontosságú fékek és ellensúlyok gyengültek Magyarországon?
Paraméter sk, 2011, január 27
A demokrácia helyzete Magyarországon címmel tartott vitát az Európa Tanács szerdán. A strasbourgi testület szokásaitól eltérő módon a magyar ügy különleges eljárás formájában került a parlamenti közgyűlés napirendjére egy hétfőn született döntés eredményeként. A témát egy svájci szocialista képviselő, Andreas Gross javaslatára tűzték napirendre, és a vita lefolytatását az európai néppártiak sem ellenezték.
A vitát a tanács politikai bizottságának elnöke, a svéd szocialista Björn Von Sidow vezette fel. Beszédében megemlítette, hogy Magyarország alapvető szerepet játszott a Berlini Fal lebontásában. A tavalyi választási eredmények kapcsán azt mondta: a jelenlegi kormányzó-pártszövetség által szerzett kétharmados parlamenti többség nem jelenti azt, hogy reprezentálják az egész lakosságot.
Björn Von Sidow többször is úgy fogalmazott, hogy a demokráciákban döntő fontosságú fékek és ellensúlyok meggyengültek Magyarországon. Mint mondta: számtalan törvényt változtatott meg a kormány, közben pedig egyre több bírálat érte. Szóba hozta példaként az Alkotmánybíróság jogkörének szűkítését valamint a kilenc évre szóló kinevezéseket vezető tisztségviselők esetében. A médiatörvény kapcsán a szólásszabadság korlátozásáról beszélt. A szocialista politikus szerint mindezek komoly kérdéseket vetnek fel a magyarországi demokrácia helyzetével kapcsolatban. A svéd politikus szerint az Európa Tanácsnak lehetősége és kötelessége is vizsgálni (monitorozni) Magyarországot.
A második hozzászóló Andreas Gross volt. A svájci politikus többször úgy fogalmazott, hogy Magyarországon totalitárius tendenciák figyelhetők meg, és a kormányzó erők rosszul használják a kétharmados hatalmukat. Gross bírálta az Alkotmánybíróság jogkörének szűkítését, a közalkalmazottak elbocsátását megkönnyítő törvényt, valamint a magánnyugdíj-pénztári befizetések elvételét.
A brit Lord Tim Boswell azt mondta, hogy Magyarország kötelessége világos választ adni az aggodalmakra. A moldovai Grigore Petrenco úgy fogalmazott, hogy ami Magyarországon történik, az nem egyedülálló Európában. Krisztosz Purguridesz kijelentette, hogy nincs veszélyben Magyarországon a szólásszabadság, amit minden demokrácia ésszerű korlátok között tart, és a magyar médiatörvény is ezt teszi.
A litván Egidijusz Varejkisz hangsúlyozta: rosszul döntene az Európa Tanács, ha ítélkezne a magyar demokrácia felett. A fideszes Braun Márton szólt az Európai Bizottság és a magyar kormány közötti levélváltásról a médiatörvény ügyében. A politikus szerint csupán technikai kérdésekről van szó a kifogásolt részeknél. Vajkay Imre, a KDNP politikusa főleg az előző, szociálliberális kormányt bírálta. Mint mondta: a jelenlegi kormány az elmúlt fél évben mindent elkövetett, hogy Magyarország Európa része legyen. A Jobbik képviselője, Gaudi-Nagy Tamás azt kérdezte:"Mit csinált az Európa Tanács a szociálliberális kormány nyolc éve alatt, amikor sorozatosan megsértették a szabadságjogokat".
Kalmár Ferenc, a KDNP delegáltja a rómaiak mondását idézve azt kérdezte a vita kapcsán, hogy "kinek az érdeke ez?" A fideszes Gruber Attila felhívta a figyelmet a Magyarországot sújtó gazdasági válságra, és azt mondta: akik kifogásolják az alkotmánymódosítást, ne feledjék, hogy az eddig Sztálin műve volt. A szintén fideszes Székyné Sztrémi Melinda tagadta, hogy a médiatörvény korlátozná a szólásszabadságot. Mint mondta: a magyar kormány nyitott a párbeszédre.
A másfél órás vita végén szólalt meg az erdélyi magyar politikus, Frunda György, aki azt mondta: Magyarországon stabil, jól működő demokrácia van, és aki bírálja a jelenlegi kormányt, az legyen tisztában az előző, baloldali kormány "súlyos hibáival is". A felszólalások végén a levezető elnök közölte: a mostani vita nem azért volt, hogy nyilatkozatot fogalmazzon meg a testület.
Schmitt-Barroso: Magyarország elkötelezett a siker és az uniós értékek mellett
MTI, 2011. január 26.
Magyarország az európai uniós elnökség révén meg tudja mutatni vezetői képességeit és elkötelezettségét az uniós értékek tiszteletben tartása mellett - hangoztatta José Manuel Durao Barroso európai bizottsági elnök szerdán Brüsszelben, Schmitt Pál köztársasági elnökkel közösen tartott sajtótájékoztatóján.
Találkozójuk után a magyar államfő úgy fogalmazott: történelmi esély Magyarország számára, hogy megmutassa, képes nemcsak a saját népének, hanem az Európai Unió 500 millió polgárának gondjait is fél évre a vállára venni.
A köztársasági elnök - mint mondta - megköszönte Barrosónak, hogy az uniós partnerek a magyar elnökségi programot elfogadták, és úgy látják, illik a hosszú távú európai fejlesztési elképzelésekbe. Magyarország erős Európát akar, és meggyőződése szerint az elnökség végére Európa erősebb lesz, mint amilyen most - hangoztatta Schmitt Pál.
Barroso leszögezte: a következő hat hónapban sok munka vár a bizottságra és az elnökségre egyaránt, egyebek között segíteni kell az EU-t szembenézni a gazdasági kihívásokkal. "Magyarországra mint az európai integráció bajnokára van szükségünk most, és remélem, hogy ön és a kormány mindent meg fog tenni, hogy elnyerje az uniós elnökség aranyérmét" - fogalmazott a bizottsági elnök, utalva Schmitt Pál korábbi sportpályafutására. Elmondta: egyetértettek abban, hogy az előttük álló közös munkát összehangolt, határozott módon kell végezni. A bizottság készen áll arra, hogy együttműködjön az elnökség sikere érdekében.
Barroso bizonyosságát fejezte ki, hogy a magyar lakosság is büszke arra, hogy országa jelenleg megkülönböztetett módon járul hozzá az uniós integráció mélyüléséhez. A bizottsági elnök elégedettségének adott hangot, hogy az EU és a magyar elnökség prioritásai szorosan összefüggnek.
Schmitt Pál jelezte: Magyarország nem felejti el azt sem, hogy egy trió részét képezi, és bizonyos kötelező európai feladatokat tovább kell vinni. Hozzátette: ugyanakkor Magyarország is szeretne néhány fontos témát Európa asztalára tenni, mint a regionális együttműködés, a Duna-stratégia, a kelet-európai szomszédságpolitika, a balkáni kérdések, az európai romastratégia.
Barroso kitért a tíz nap múlva esedékes állam- és kormányfői EU-találkozóra is. Annak témájára utalva hangoztatta, hogy az energia a következő nagy uniós integrációs program. Mint mondta, az ágazat jövőjét illetően fontos döntéseket vár a csúcstól, beleértve az infrastruktúra fejlesztését, a külső partnerekhez fűződő viszonyt és a belső energiapiaci akadályok elhárítását.
Kérdésekre válaszolva a politikusok közölték: a megbeszélésen szó esett a médiatörvényről is. Barroso jelezte, nem kívánja megelőlegezni az Európai Bizottság vizsgálódásának eredményeit. Hozzátette, hogy az eljárás még csak az aggályok jelzésének és a konzultációnak a szakaszában tart, és a végrehajtó testület várja a kormány válaszát a múlt héten elküldött levelére. Az aggályokat el kell oszlatni - szögezte le, kitérve arra is, hogy a procedúra semmiben nem tér el a más tagországok esetében alkalmazottaktól.
Schmitt Pál kijelentette, hogy a sajtó szabadsága Magyarországon is szent dolog, és meggyőződése szerint ha korrekció válik szükségessé, azt a kormány megteszi. Magyarországon sokan korábban életüket adták a szabadságért, a szólás- és a sajtószabadság ma is kiemelten fontos - szögezte le az államfő.
Egy újságírói kérdés a sporttal kapcsolatos tervekre vonatkozott. Schmitt Pál elmondta, hogy az uniós elnökség is foglalkozik azzal az intézkedési tervvel, amelynek célja előmozdítani, hogy az EU-ban többen és rendszeresebben sportoljanak. A fiatalok 60 százaléka jelenleg nem csinál semmit, ezen a helyzeten változtatni kell - hangoztatta, hozzátéve, hogy a sportot stratégiai ágazatként kezeli.
Barroso pedig azt emelte ki, hogy a lisszaboni szerződés új illetékességekkel ruházta fel az EU-t a sport ügyében, de a témában továbbra is a tagországoké a főszerep. A sport fontos dimenzió a társadalom számára, és sok esetben a közös európai megközelítésnek is helye van - tette hozzá.
A köztársasági elnök kétnapos programjának utolsó pontjaként találkozott Barrosóval. Előzőleg az Európai Parlamentben folytatott megbeszéléseket mások mellett Jerzy Buzek elnökkel és a magyar EP-képviselőkkel. Kedden Schmitt Pál az uniós kormányfői tanácsot (Európai Tanács) elnöklő Herman Van Rompuy-jel folytatott tárgyalásokat, és fogadta őt II. Albert belga király is. Este pedig részt vett a magyar EU-elnökséghez kapcsolódó brüsszeli kulturális programsorozat, a Magyarország fókuszban nyitórendezvényén, a Nemzeti Filharmonikus Zenekar brüsszeli koncertjén.
INTERJÚK, ELEMZÉSEK, PUBLICISZTIKA
Sólyom László: Magyarország nem áll a diktatúra küszöbén
MTI, 2011. január 26.
Sólyom László szerint még a médiatörvény megalapozott bírálata alapján sem lehet arra következtetni, hogy Magyarország a diktatúra küszöbén áll, vagy hogy az ország könnyedén elveszítheti demokratikus jellegét. A volt köztársasági elnök a Közép-európai Egyetemen (CEU) tartott szerdai előadásában arról beszélt: nem tud egyetérteni azokkal a korai és alaptalan általánosításokkal, amelyek a médiatörvény által kiváltott nemzetközi bírálatokban megjelentek. Azt mondta, hisz a magyar alkotmányos demokrácia jövőjében, a magyar alkotmányos kultúra erősségében. Az Alkotmánybíróság első elnöke ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy a kormány olyan lépésekkel akarja megoldani a rendkívüli gazdasági-pénzügyi nehézségeket, amelyek az alkotmányba ütközhetnek.
A médiatörvénnyel kapcsolatban kijelentette: nem valamelyik EU-biztos, hanem az Alkotmánybíróság fog kötelező érvényű döntést hozni.
Sólyom László nagy érdeklődés mellett megtartott előadásában - amelyet külföldi nagykövetek is meghallgattak - arról beszélt: az alkotmányozással kapcsolatos kormányzati kommunikáció részben az érzelmi alapú, népi bírálatokat veszi tekintetbe, de az új alaptörvény konkrét jogai és intézményei szükségszerűen az európai alkotmányos hagyomány keretein belül fognak maradni.
A volt államfő elmondta, hogy az alaptörvény és annak működése, illetve egy új alkotmánnyal való felváltása az 1989-es rendszerváltás óta folyamatosan napirenden van. A hatályos alkotmánnyal kapcsolatban nem pontosan megfogalmazott kifogások szerinte ahhoz kapcsolódnak, hogy az alkotmányt teszik felelőssé az elmúlt húsz év minden politikai hibájáért és tévedéséért.
Azt mondta, a rendszerváltás miatti csalódottság és a keserű érzések idővel az alkotmány ellen fordultak. Azt mondta, az alaptörvény természetesen legitimálja az egész rendszert, ám szokatlan, hogy a politikai hibákért felelőssé tegyék. Kifejtette, még a legkeményebb hangú kritikák sem voltak képesek kimutatni az alkotmányban olyan konkrét szabályt vagy részt, amely az elmúlt húsz év politikai kudarcait okozta volna, ehelyett egyszerűen csak kommunista vagy sztálinista alaptörvénynek bélyegezték. Ezzel összefüggésben rámutatott: az 1989-es nemzeti kerekasztalon egy alapvetően új, az európai normáknak megfelelő alkotmány született, amelynek semmi köze nem volt a régi kommunista alaptörvényhez, kivéve azt, hogy Magyarország fővárosa Budapest.
Sólyom László azzal kapcsolatban, hogy a kormány olyan intézkedésekkel akarja megoldani a gazdasági nehézségeket, amelyek az alkotmányba ütközhetnek, úgy fogalmazott: sem az Alkotmánybíróság kizárása bizonyos törvények felülvizsgálatából, sem az alkotmány módosítása "nem alkotmányos kultúránk szellemét és örökségét tükröző megoldás".
Kifogásolta azt a jelenlegi gyakorlatot, hogy az alkotmányt mindennapi gyakorlati szükségletek szerint módosítják. Szerinte nem tudni, hogy a korlátlan hatalom érzése és tudata kedvezőtlenül fogja-e befolyásolni az új alkotmányt. Megjegyezte: biztos benne, az új alaptörvényben nem fog szerepelni a második kamara, illetve az, hogy az elnök politikai válság esetén feloszlathatja a parlamentet. Arra is kitért, hogy ő foglalkozna az alkotmányban a Magyar Köztársaság és a határon túli magyar közösségek kapcsolatával, illetve azt pontosan meghatározná az alaptörvényben.
Kiemelte azt is, hogy az Alkotmánybíróságot teljes jogkörével meg kell őrizni. Azt mondta, ha megvonnák a testülettől azt a jogát, hogy utólagos kontrollt gyakorolva megsemmisítse az alkotmányba ütköző törvényeket, lényegében megszüntetnék az Alkotmánybíróságot. "Ez politikailag elfogadhatatlan lenne Európában" - jelentette ki.
Sólyom László meggyőződése szerint az alkotmány és az alkotmányos kultúra - amely folyamatos, nem változik négyévente - a pártpolitika felett áll, a társadalom legfontosabb közös értékeit jeleníti meg.
A volt elnök azzal zárta előadását, hogy az alkotmányos kultúra ellenálló. "Ne felejtsük el: a szabadság, a demokrácia elvesztése mindig hosszú folyamat és - ha nem egy külső erő kényszeríti ki - azokban a társadalmakban megy végbe, amelyeknek belső hajlamuk van ennek elfogadására; biztos vagyok benne, hogy a magyarokban nincs ez meg" - mondta Sólyom László.
Sólyom László védi az alkotmányosságot
Népszabadság| 2011. január 27.
A volt államfő szót emelt a jelenleg hatályos alkotmányt és az egész elmúlt húsz évet megkérdőjelező kormányzati törekvések ellen, szerinte ezekkel az alkotmányosság eszméjét kérdőjelezik meg.
Komoly kihívások érik Magyarország alkotmányos kultúráját a jelenleg folyamatban lévő alkotmányozás, illetve az alkotmányos demokrácia jövőjével kapcsolatos kritikák formájában. Erről Sólyom László korábbi köztársasági elnök, az Alkotmánybíróság első elnöke beszélt tegnap a Közép-európai Egyetemen tartott előadásán. Kérdés, mondta, hogy az új alkotmány valóban új lesz-e, jelent-e érdemi újításokat, szakít-e a közös alkotmányos tradíciókkal.
Az új alkotmány előkészítésével kapcsolatban a volt államfő megjegyezte, komoly népszerűségre tettek szert olyan jelentős érzelmi töltettel bíró, nem egészen tisztázott elméletek a múltból, mint az ezeréves (íratlan) alkotmány méltatása, az alkotmányozó nemzetgyűlés összehívásának kezdeményezése, vagy a Szent Korona-tanra való hivatkozás. Ezek az alternatívák a hatályos alkotmánnyal szembeni elégedetlenséget fejezik ki, de különös, hogy az alkotmányt tegyék felelőssé a kormányok rossz működéséért vagy általában a politika hibáiért. Még a legkeményebb populista kritika sem tudott felmutatni olyan pontot a hatályos alkotmányban, ami ezt alátámasztotta volna.
Egyszerűn kommunistának, sztálinistának bélyegzik az alkotmányt, figyelmen kívül hagyva, hogy a rendszerváltáskor, a Nemzeti Kerekasztal-tárgyalásokon kidolgozott, teljesen új és az európai sztenderdeknek megfelelő alkotmány legfeljebb annyiban egyezik az 1949-essel, hogy „Magyarország fővárosa Budapest".
A kormány hivatalos kommunikációjában a jelenlegi és az új alkotmány közötti ellentétre fókuszál, folytatta Sólyom László, mintha az új alkotmány a jelenleg hatályos negatívja, tagadása lenne. Lehetne erre azt mondani, hogy ez csak politikai kommunikáció, és az új úgysem térhet el jelentősen a jelenlegitől – csakhogy a szavaknak hatalmuk van. „A hatályos alkotmány tekintélyének megsemmisítése magát az alkotmányosság eszméjét is sérti, aláássa a törvényességbe vetett bizalmat, megkérdőjelezi az 1990 utáni egész rendszer alapjait – noha éppen ez volt az a korszak, amely megteremtette az alkotmányossági kultúránkat."
Ami az új alkotmány koncepcióját illeti, az szakmai szempontból „a tankönyvekben sem szerepelhetne jobban", harmonikusan illeszkedik az alkotmányossági tradíciókhoz. Mivel a politikai kommunikáció szimbolikus ügyekre koncentrált, nem pedig jelentős változtatásokra, újításokra, így a tervekben szereplő változtatások nem indokolják a hatályos alkotmánnyal szembeni negatív hozzáállást. Ellenkezőleg: a nem szimbolikus, konkrét újítások javíthatnának is a mostani alkotmányon, például az adatvédelem, az információszabadság vagy a környezetvédelem területén. Az új alkotmányban véleménye szerint az „újszerűség érzésének kielégítésére", a szimbolikus hivatkozásokra a preambulum megfelelő hely lehet, a konkrét változtatásokról szólva pedig riasztónak nevezte az Alkotmánybíróság jogköreivel kapcsolatos bizonytalanságot.
Sólyom azt mondta, nem ért egyet azokkal a véleményekkel, hogy – az új médiatörvény elfogadásával – Magyarországon megszűnne a demokrácia, és a diktatúra szélére sodródtunk volna. „Megygyőződésem, hogy Magyarország támaszkodhat alkotmányos kultúrájának erejére". – Az alkotmányos kultúra folyamatos, nem változik négy évente, és ellenáll. A szabadság, a demokrácia elvesztése mindig hosszú folyamat és azokban a társadalmakban következik be, amelyeken belül eleve nincsmeg ezekről az egyetértés – mondta végezetül Sólyom László, meggyőződését fejezve ki, hogy nálunk van egyetértés.
Éhes Erdély, itt hagyunk?
Új Magyar Szó, 2011. január 27.
Szépen gyarapodunk, de csak számbelileg. Az asszimilációt túlsokasodnánk, de a zsebünk nyugatra fog húzni.
Az 1989 utáni két népszámlálás, azaz 1992 és 2002 között szinte kétszázezerrel csökkent a romániai magyarok száma. Egész pontosan 1 604 000 főről 1 417 000 főre a tágan értett Erdélyben, ahol a számarányuk is 20,8 százalékról 19,6 százalékra csökkent – írja Kapitány Balázs és Kiss Tamás szociológus a Korfa 2010/4-es számában. Mindketten jelen voltak kedden az RMDSZ népszámlálási bizottsága által szervezett szakmai tanácskozáson Kolozsváron.
Kapitány Balázs, a magyarországi Központi Statisztikai Hivatal tudományos titkára a népességfogyás egyik oka, a migráció mögött húzódó makrogazdasági folyamatokat vázolta. Úgy tűnik, most ez az égetőbb, bár a 2011-es népszámlálás még nem fogja kimutatni.
A kétszázezres népességfogyás feléért a kivándorlás a felelős:
az említett évtizedben mintegy százezer erdélyi magyar hagyta el Romániát. A másik mínusz százezer oka a természetes népességfogyás (több elhalálozás, mint születés) és a vegyesházasságok után fellépő intergenerációs asszimiláció. A folyamat egyszerűbb, mint a megnevezése: a román-magyar házasságokban született gyerekek egyharmada magyar, kétharmada román nemzetiségű lett. (A magyar népességre a felnőttkori nemzetiségváltás ugyanis nem jellemző.) A demográfusok szerint a magyarok 17-18 százaléka köt vegyes házasságot, így az asszimilációs veszteséget átlagosan 6,5 százalékra teszik, bár ez régiónként nagyon különböző.
A másik két ok viszont egymást erősítette: leginkább a családot még nem alapított fiatalok vándoroltak ki, az idősebbek maradtak. A kivándorolt fiatalok pedig már választott országukban alapítottak családot, vállaltak gyermeket, így aránytalanul megugrott az elhalálozások száma az itthoni születésekéhez képest.
Váratlan és biztató trendek
Az ezredforduló táján a magyar és a román nők termékenysége nagyjából azonos volt. Fél évtizeddel később viszont a magyaroké annyira megugrott (főként a diplomás nők jóval nagyobb gyermekvállalási kedve miatt), hogy 2006-ra már ki tudta egyenlíteni az asszimilációs veszteséget. Akár a következő évtizedre is kompenzálhatja az asszimilációt, ha a vegyes párkapcsolatok aránya nem nő tovább, mivel egy 2008-as felmérés szerint a felsőfokú végzettséggel rendelkező magyar nők jóval több gyereket szeretnének, mint román társaik.
Eközben olyan gazdasági folyamatok játszódtak le, amelyek radikálisan megváltoztatták a romániai emigrációs trendeket. A kétezres évek közepétől a magyarok masszív kivándorlása jelentősen csökkent, és minimális arányban bár, de mérhetővé vált a hazaköltözés is, mivel a hazai bérek elkezdtek felfele kúszni. Az EU-s csatlakozási folyamat egyre több nyugati munkaerőpiacot nyitott meg a román állampolgárok előtt, amit a románok milliós nagyságrendben kezdtek kihasználni.
Az Eurostat szerint 2009-ben már kétmillió román állampolgár élt más uniós tagországban (főként Spanyolországban és Olaszországban), és ha a nem uniós célországokat (pl. Svájc, Egyesült Államok) is beszámítjuk, akkor a demográfusok szerint Románia 2002-es lakosságának tíz százaléka jelenleg nem él az országban. Bár a románokat követve az erdélyi magyarok is kezdtek Magyarországtól nyugatabbra lévő országok felé orientálódni, ez a második hullám őket kevésbé érintette.
Az ezredforduló óta nyugati munkaerőpiacokra a nem magyar erdélyiek 8-11 százaléka távozott a becslések szerint, a gyermekvállalási korban lévőknek a 12-17 százaléka. Spanyolországban 2001-ben 999 gyermeket szültek román állampolgárságú nők, 2008-ban már 13 631 gyermeket. A magyar népesség korstruktúrája a kétezres évek elejére nagyon leromlott, de ez a trend alakult ki a románoknál is emiatt a második kivándorlási hullám miatt.
Mire számítottak a népességváltozást figyelők?
Kapitány Balázs nem hagyott kétséget afelől, hogy a migrációt a gazdaság, a kiszámítható jólét határozza meg. Így gazdasági változásokra alapozva igyekeztek belőni a népesség mozgását a kétezres évek végére.
Arra számítottak, hogy a 21. század első évtizedének végére a Partium ingázó zónává válik mindkét irányban. A magyarországi és a romániai bérek kezdtek kiegyenlítődni, ennek felerősödésére számítottak, és arra, hogy csökkenni fog a határ menti, egyirányú átköltözés. Mivel a spanyolországi munkaerőhiánynak demográfiai okai voltak, azt várták, hogy a románság gazdasági kivándorlása növekedni fog.
Amire nem számítottak: a gazdasági válság
Pontosabban arra, hogy a válság differenciáltan, nem egyidejűleg ér véget Európában, közelebb pedig Magyarországon és Romániában. Németország például nyertesnek számít, a válság alatt egy százalékkal csökkent a gazdasága, és váratlanul elkezdett zuhanni a hagyományosan magas munkanélkülisége. Kapitány szerint német nyelvterületen (Németország, Svájc, Ausztria) soha nem volt olyan magas a foglalkoztatottság, mint most.
Bár Németország hagyományosan a magyarországi kivándorlás célországa, és eddig is sok magyarországi és még több lengyelországi munkaerőt vonzott, májusban formálisan is megnyitja munkaerőpiacát. Nem számítottak továbbá arra, hogy Spanyolországban húsz százalékosra ugrik a munkanélküliség, a hagyományos román migrációs útvonal bedugul, hogy elhalasztják Románia schengeni csatlakozását, hogy a romániai bérszint befagy, sőt reálszinten csökken, és hogy a magyar kormány megkönnyíti a honosítást a határon túli magyarok számára.
Amire már most számíthatunk
Romániában idén sem lesz gazdasági növekedés, vagy csak elhanyagolható, 1 százalék körüli mértékben, amit az átlagkereső nem fog megérezni. Az országban a válság kirobbanása óta nem emelkedtek a bérek, és csak a tavalyi infláció 8 százalékos volt. Az új magyar kormány viszont olyan adócsökkentési intézkedéseket hozott, amelyek 2013 végéig akkor is emelik a magyar munkavállalók fizetését, ha azokhoz a munkaadó egy forintot sem tesz hozzá.
A magyarországi havi átlagkereset 2010-ben is nőtt, főként a versenyszférában, bár az inflációs érték alatt maradt. Jelenleg több mint 450 euró, és ha a munkáltatók egyáltalán nem emelnék, az egységesített adókulcs miatt 2013-ra úgyis eléri az 500 eurót. Ismét nyílik tehát az olló a magyarországi és a romániai, székelyföldi bérek között, a migráció pedig gazdasági alapú. Schengeni belépésünk elhalasztásával pedig biztos, hogy egyelőre nem alakul ki a partiumi ingázó zóna.
Közvetett szívóhatások
A német gazdaságnak nagymértékű munkerőre van szüksége, májusban megnyitják a munkaerőpiacukat. Németországban viszont nem képzetlen fizikai munkaerőre van szükség, hanem például magasan képzett egészségügyi személyzetre, de a német ipar is fel fogja szipkázni az elérhető szakképzett munkaerőt. Kapitány Balázs szerint a lengyeleknek megvannak az eszközeik arra, hogy ellenálljanak ennek az új igénynek, Magyarországról viszont szakképzettek tömegét fogja vonzani Németország.
Magyar állampolgárok vízummentesen utazhatnak az Egyesült Államokba, és három hónapig ott tartózkodhatnak. Január 28-án pedig felkerül az ország arra a listára, amelynek állampolgárai a helyszínen legalizálni tudják Egyesült Államokbeli tartózkodásukat a három hónapon túl, ha időközben munkát találnak. (Román állampolgárok már most élhetnek ezzel a lehetőséggel, számukra a kiutazás nehezebb a vízumkötelezettség miatt.) Kapitány úgy becsüli, ez évente harmincezer személyt fog kivonzani a magyar munkaerőpiacról.
Ez és a sokkal jelentősebb német vonzás strukturális hiányt fog okozni a magyarországi munkaerőpiacon, ami nagyon nagy veszély Kapitány szerint, mert a szakképzett munkaerő távozását nem tudja pótolni saját tartalékból. Magyarországi nyugdíjasok vagy erdélyi szakképzetlenek nem fogják tudni helyettesíteni az elvándorolt szakképzetteket. Emiatt aránytalanul megnőnek a bérek ezekben a hiányszakmákban, ami tovább emeli a magyarországi munkahelyek erdélyiekre gyakorolt vonzerejét.
Ráadásul a következő években fognak nyugdíjba menni Magyarországon az úgynevezett Ratkó-gyerekek. (Ratkó-gyerekeknek nevezik az 1950-56 között született magyar állampolgárokat, mivel a korszak első felében volt népjóléti, majd egészségügyi miniszter a születésösztönző intézkedéseket is foganatosító Ratkó Anna. Az – 1956 júniusában feloldott – abortusztilalom és a gyermektelenségi adó miatt a természetes szaporodás üteme ezekben az években jelentősen nőtt.)
Az erdélyieket tehát vonzani fogják a megüresedő magyarországi munkahelyek, de a magyar állampolgárság tömeges megadásával az így könnyebben elérhető német és amerikai munkaerőpiac is. A honosítás könnyítésekor egy pozitív és egy negatív hipotézist fogalmaztak meg. Az optimista szerint nem baj, hogy erdélyiek könnyebben kapnak magyar állampolgárságot, mert ez azokat irányítja Magyarország felé, akik amúgy is ki akartak vándorolni, csak esetleg Spanyolországba. Az egyébként is bekövetkező erdélyi veszteség így legalább Magyarországon köt ki.
A negatív szerint viszont az intézkedés megnyitja a migrációs útvonalat Németország, Ausztria, az Egyesült Államok felé. Ami Kapitány szerint viszont teljességgel bizonyos, hogy akiben megvan a kivándorlási szándék, abban ezt felerősíti. A demográfus úgy véli,
ez reális veszély, de lehet védekezni ellene.
Például úgy, hogy monitorizálják a kivándorlást, ami a szakember szerint nem nagy kunszt. Amennyiben észlelik, hogy a jövő év elején újból tömeges kivándorlás indul Erdélyből Magyarországra, meg kell változtatni a vezető elit gazdasági tennivalóit. Vagyis ki kell találni, hogyan, és el kell kezdeni emelni itt is a nettó béreket.
Kapitány szerint ez speciális magyar érdek és feladat. Mert akármennyire emelik a románok bérét, ha ők megindulnak Spanyolország vagy Nagy-Britannia felé, úgyis kimennek. Mesterségesen nem lehet akkorára duzzasztani a fizetéseket, hogy azok versenyképesek legyenek a spanyol vagy brit bérekkel.
Annyira viszont meg lehet emelni a béreket, hogy versenyképesek legyenek a magyarországiakkal. A demográfus úgy véli, ha száz százalék alatt marad a különbség a két ország bérszintje között, akkor karban tartható az erdélyi magyarok kivándorlása. Azonban egy újabb, százezres nagyságrendű kivándorlást az erdélyi magyar közösség a Székelyföldön kívül nem élne túl.
Herder tévedése
Krónika, 2011. január 26. – Benkő Levente
Ritka jó összefogás körvonalazódik romániai magyar berkekben. A romániai magyarság egyetlen parlamenti politikai alakulata, az RMDSZ, de parlamenten kívüli magyar politikai tömörülések, az egyház, a civil társadalom és a szakemberek a jelek szerint egyetértenek abban, hogy arra bátorítsák a magyarságot: a nem is olyan sokára esedékes újabb népszámláláskor félelem nélkül ki-ki vallja be magyar mivoltát.
Felesleges ecsetelni, hogy milyen pozitív üzenete van az ilyesfajta kezdeményezésnek. Mert elképzelhető, hogy például a moldvai Csángóföldön, vagy Erdélynek, netán a Kárpátokon túli részeknek is olyan vidékein, ahol a magyarok mondhatni magukra hagyottan és az anyanyelvű kultúra, a magyar nyelvi közeg tekintetében a sanyarúbbnál is sanyarúbb körülmények között, vagy bárhol vegyes házasságokban élnek, mekkora a beolvadás, a lemondás veszélye és kísértése. És olykor milyen a számlálóbiztosok gonosz szándéka.
Elég akár szándékosan, akár tévedésből csak egy kicsit homályosan kérdezni, és összemosni a nemzetiségre vonatkozó kérdést például az állampolgársággal vagy az anyanyelvvel, máris torzulhat a valóság, s vele együtt természetesen a végeredmény.
De elég csak egy kicsit rájátszani holmi nemzeti tartásnak nevezett érzelmekre, hogy kiderüljön: a Székelyföldön sem magyar minden magyar, mert székelyek is lakják e tájat, ami egyfelől a bennünket nem szeretők szempontjából politikailag is kiaknázható két külön tál tészta, másfelől pedig a mi szemszögünkből tévedés, mert az 1848–49-es magyar forradalom és szabadságharc alighanem végérvényesen tisztázta az egyazon magyar nemzetünkhöz való tartozást. Ezt kell tehát bebizonyítanunk: van itt magyar jövő, mert van helyben maradás, és van gyermekáldás. És azt kell bebizonyítanunk, hogy Herder Erdélyre vonatkozóan is tévedett.
Nem kell mást tennünk, csak annyit, hogy erősítsük a csüggedőt, a félelemben, magára hagyatottságban vagy vegyes házasságban élőt: ne félj bevallani, hogy magyar vagy. Egyszerűen és tényszerűen, hivalkodás, kivagyiság, melldöngetés nélkül. Csak. Az igazunknak megfelelően. Hogy amikor megszámláltatunk, ne találtassunk könnyűnek. És híjával sem.
|
