Tartalomjegyzék

EMNT/EMNP/D.K.

Tőkés pártja a populistákat "segíti"

Népszava, 2011. október 6.

Emil Boc román miniszterelnöknek valamelyik populista párt támogatását kell elnyernie, ha a jövő évi választások után is kormányozni szeretne, mert jelenlegi koalíciós partnerét, az RMDSZ-t valószínűleg a bejutási küszöb alá szorítja Tőkés László új néppártja - állítja elemzésében a Reuters.

A hírügynökség szerint, bár az ellenzéki szövetség támogatottsága többszöröse a népszerűtlen intézkedések sorát foganatosító kormánypártokénak, mégsincs reális esélye a kormányalakításra.

Traian Basescu államfő határozottan kijelentette, hogy csakis abban az esetben ad kormányalakítási megbízást az ellenzéknek, ha az abszolút többséget szerez. Így a PDL-nek és Bocnak akár esélye is lehet a kormányzás folytatására, ám az RMDSZ-re aligha számíthat. Tőkés pártjának megjelenése kritikus helyzetet teremt a magyar érdekképviselet számára, megosztja a magyar szavazókat és a parlamenten kívülre szoríthatja a közösséget.

Ezzel a frissen alakult román populista Néppártot hozza helyzetbe, vagy esetleg más olyan erőt, amely a költségvetési egyensúly helyreállítására tett erőfeszítéseket, az eddigi reformokat és az ország hitelképességét veszélyezteti.

ROMÁNIA

A multikulturális jelleg érvényesítésére szólítja fel a MOGYE-t az oktatási minisztérium

Krónika 2011. október 6.

Az oktatási minisztérium hivatalos átiratban kérte a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) vezetőségétől, hogy maradéktalanul érvényesítse a multikulturális jelleget az intézmény egyetemi chartájában - olvasható az RMDSZ közleményében.

A dokumentum Markó Béla miniszterelnök-helyettesi hivatalának tájékoztatását idézi, mely szerint az oktatási minisztérium október 5-én hivatalos átiratban kérte a MOGYE vezetőségét, hogy maradéktalanul érvényesítse a multikulturális jelleget az egyetemi Chartában. A kért módosítások biztosítják a magyar tagozat, valamint az ehhez szükséges külön intézetek létrehozásának és működésének feltételeit is.

Az oktatási tárca az egyetemi Charta összesen tizenhat pontban történő kötelező módosítását kéri.

Az átirat előírja a Charta átfogalmazását, amely az új változat szerint úgy rendelkezne: a tanintézménynek egy önálló tagozatokból álló egyetemi struktúrát kell létrehoznia, ugyanakkor egy olyan új bekezdés beiktatását kéri, utóbbi kimondja a multikulturális egyetemek sajátos struktúrájának biztosítását és tiszteletben tartását.

A minisztérium továbbá az egyetemi Charta olyan módosítását is javasolja, a javasolt szövegváltozat egyértelműen leszögezi: az oktatási törvény értelmében, az egyetemen zajló elméleti oktatás, valamint a klinikai és szakmai gyakorlat román, magyar és angol nyelveken zajlik.

Homályos maradt a választási képlet

Krónika, 2011. október 6. – Rostás Szabolcs

Továbbra is mereven eltérnek az álláspontok a bukaresti kormánykoalícióban a választási törvény módosításával kapcsolatban, és e téren az új választási rendszert kidolgozni hivatott szakbizottság tegnapi ülésén sem született előrelépés.

Emil Boc miniszterelnök, a román Demokrata-Liberális Párt (PDL) elnöke tegnap úgy nyilatkozott, elvi egyetértés született a koalícióban arról, hogy a jövő évi parlamenti megmérettetésen azt a képviselő-, valamint szenátorjelöltet hirdessék ki győztesnek, aki a választókerületében begyűjtötte a legtöbb szavazatot. Az RMDSZ azonban ragaszkodik a kompenzációs listához.

Emil Boc szerint a koalícióban körvonalazódó – írásban azonban még nem szentesített – megállapodás lényege, hogy a harmadik vagy negyedik helyen végzett jelöltek ne szerezhessenek mandátumot. Ez a helyzet a 2008-as parlamenti megmérettetés idején számos választókerületben előfordult, az az évben elfogadott egyéni választókerületes rendszer, valamint a mandátumok elosztása alapján ugyanis megtörtént, hogy például az RMDSZ-es Kötő József – ázsiai és afrikai körzetében az 5. helyen végezve – 34 szavazattal lett az alsóház tagja, miközben a marosvásárhelyi Benedek Imre annak ellenére nem szerzett mandátumot, hogy a voksok többségének begyűjtésével első helyen végzett. Az RMDSZ elvben egyetért azzal, hogy a szenátori és képviselői mandátumok többségét egyéni választókerületekben szerezzék meg a jelöltek, közülük is azok, akik megnyerik az adott kerületet.

A koalícióban a tekintetben is egyeznek a vélemények, hogy a mandátumok fennmaradó részét valamilyen kompenzációs rendszer alapján oszszák ki, ennek a visszaosztásnak a módja azonban megosztja a PDL és az RMDSZ képviselőit. Márton Árpád, a szövetség parlamenti képviselője tegnap lapunknak elmondta, az RMDSZ az arányos választási rendszer kialakításában érdekelt, hiszen a romániai magyarság többféle helyzetben él: a Székelyföldön majdnem abszolút többséget alkot, más vidékeken fele-fele a lakosság aránya, míg a szórványban teljesen kisebbségbe szorul a magyarság. „Ilyen körülmények között a mi érdekünk az, hogy minél több szavazat feloldódjon a rendszerben, éppen ezért hajlandóak vagyunk támogatni a vegyes választási rendszert úgy, hogy az egyéni választókerületekben megszerzett mandátumokat egyenlítsük ki a fel nem használt szavazatok alapján kiosztottakkal. Csakhogy a demokraták nem támogatják a listás szavazást, jóllehet számos európai országban, továbbá az európai parlamenti választásokon többek között ez alapján zajlanak a választások" – nyilatkozta a Krónikának az alsóház művelődési, művészeti és tömegtájékoztatási bizottságának tagja. A háromszéki honatya szerint azonban a fel nem használt szavazatok elosztása híján fennáll a veszélye, hogy például a bánsági magyarok nem fognak a szavazóurnák elé járulni – vagy román pártok magyar jelöltjeire voksolnak –, mivel párt- vagy kisebbségi szervezet listája hiányában nekik nincs esélyük képviselőt vagy szenátort bejuttatni a törvényhozásba. Márton szerint további kockázatot rejteget az is, hogy mivel a PDL ragaszkodik az ötszázalékos parlamenti küszöb megőrzéséhez, a tiszta egyéni választási rendszer alapján előfordulhat, hogy nem szerez mandátumot a győztes jelölt, mert pártja nem lépi át a küszöböt.

Az RMDSZ továbbra is elutasítja a jelenleg 469 fős parlament (ebből 137 szenátor, 332 pedig képviselő) létszámának csökkentését, a honatyák számának apadása ugyanis egy-egy erdélyi megye magyarságát fosztaná meg a képviselettől. Márton Árpád úgy véli, 15 százalékos létszámcsökkenés esetében Arad, Brassó és Máramaros magyar honatya nélkül maradna, mivel ezek a megyék 2008-ban a listás viszszaosztás alapján szereztek mandátumot. Ha viszont 300 főre csökkenne a honatyák létszáma – ahogy azt Traian Băsescu államfő és a PDL szorgalmazza –, akkor nem lenne képviselője a Kolozs megyei magyarságnak sem, a szilágysági elveszítené szenátorát, sőt Márton számítása szerint a jelenlegi négy Hargita megyei RMDSZ-es képviselőből kettő, szenátorból pedig egy maradna, és ugyanez a helyzet állna fenn Kovászna megyében is.

Az RMDSZ illetékesei különben lapunknak cáfolták a Pro Tv ama értesülését, miszerint a koalícióban megállapodás született volna arról, hogy 2012-ben kétszáz parlamenti mandátumot az egyéni választókerületek győzteseinek, a fennmaradó százat pedig az alulmaradt jelölteknek osztanak ki – utóbbiakat a pártok által szerzett szavazatarány alapján. Fekete Szabó András, az RMDSZ szenátusi frakcióvezetője merő sajtóspekulációnak nevezte a tévécsatorna információját, leszögezve lapunknak: semmiféle hasonló választási képletről nem született döntés a PDL és a szövetség között.

ERDÉLY

Magyarságuk vállalására szólítják fel az egyetemistákat

Szabadság, 2011. október 6. – NAGY-HINTÓS DIANA

Jól áll a magyarság! címmel hirdeti meg a közelgő népszámlálás, illetve a magyarság vállalását népszerűsítő kampányát az Országos Magyar Diákszövetség (OMDSZ) és a Magyar Ifjúsági Értekezlet (MIÉRT) az egyetemi hallgatók körében, tudtuk meg Bodor László MIÉRT-elnöktől és Ravay Levente OMDSZ-alelnöktől. – Az egyetemisták által látogatott rendezvényeken, programokon és villámcsődületeken bonyolítjuk le a magyarság felvállalását ösztönző rendezvényeinket az októberi népszámlálás kapcsán – hangoztatták az ifjúsági szervezetek képviselői az e célból meghirdetett, és a 16-os diákbentlakás előtt szerdán megtartott sajtótájékoztatón. Nagyon fontos az, hogy a Kolozsváron egyetemi tanulmányaikat folytató egyetemisták magyarnak („maghiar") és ne székelynek vagy „ungurnak" vallják magukat a népszámláláskor. A Sapientia EMTE-vel közösen egy videópályázatot is meghirdetnek, amelyre október 31-ig lehet benevezni.

– Számláltasson meg minden Kolozsváron vagy más erdélyi nagyvárosban tanuló magyar egyetemista az októberi népszámláláskor – mondta Bodor László, a Magyar Ifjúsági Értekezlet (MIÉRT) elnöke a magyarságtudat vállalása kapcsán megtartott sajtótájékoztatón a kolozsvári 16-os diákbentlakás előtt. – Függetlenül attól, hogy az egyetemista rendelkezik-e az egyetemi tanulmányai helyszínén hivatalos címmel vagy ideiglenes tartózkodási engedéllyel, akkor is adatait a P jelzéssel ellátott, piros színű űrlapra kell felvezetnie golyóstollal és nem ceruzával. Ha viszont a számláló biztos a TP (temporar plecat – szerk. megj.) jelű, zöld színű űrlapra rögzítené az adatokat, akkor tiltakozni kell! A bentlakásban lakó egyetemistáknak különösképpen ügyelniük kell arra, hogy minden magyar szobatárs adatait a P űrlapra vezessék be. Az erdélyi nagyvárosokban tanuló egyetemi hallgatókat otthon is bejelentik, adataikat a P űrlapra írják. Nem gond, ha két helyen is megszámolnak; a diákok esetében ez az egyetlen helyes megoldás. Az albérletben lakó egyetemistáknak meg kell értetniük a főbérlővel, hogy az összeírásból egyik félnek sem származik baja még akkor sem, ha nem kötöttek hivatalos bérleti szerződést. Nagyon fontos az, hogy a nemzetiségre vonatkozó kérdésnél kizárólag a „maghiart" diktálják be az alanyok nemzetiségként és anyanyelvként is – magyarázta Bodor László. Egyébként a fentebbi tudnivalókat ízléses szórólapon is tudatják az egyetemistákkal.

Ravai Levente OMDSZ-alelnök elmondta: az erdélyi nagyvárosokban októberben villámcsődületet szerveznek ugyanebből a célból. Hamarosan elindítják azt a kezdeményezést is, miszerint a nepszamlalas.ro honlap Facebook oldalára október 31-én éjfélig tölthetők fel a magyarságtudat felvállalását népszerűsítő videofilmek. A legtöbb „like-ot" kapott film készítője pedig „zsebrevághatja" az ifjúsági szervezetek által felajánlott 1000 lejes díjat.

A sajtótájékoztatón – amelyen jelen voltak az ifjúsági szervezetek marosvásárhelyi, nagyváradi, brassói, sepsiszentgyörgyi, gyergyói, csíkszeredai, szatmári szervezetek képviselői is – elhangzott: az egyetemisták maguk keressék meg a számlálóbiztost.

Az ifjúsági szervezetek vezetői ugyanis attól tartanak, hogy amennyiben a népszámlálást végző személy – különböző okokból kifolyólag – nem találkozik személyesen a magyar egyetemi hallgatókkal, akkor a bentlakás gondnokától ugyan megkaphatja a legfontosabb adatokat, de ez azzal a veszéllyel is jár, hogy „azonosítatlan" jelzőt írja be a nemzetiséghez és/vagy a valláshoz. Az ifjúsági vezetők szerint a nemzetiségnél nem csak az szerepel, hogy „maghiar", hanem az is, hogy „ungur" meg „secui". – A népszámláláskor tekintsünk el a régiós hovatartozástól, illetve büszkeségtől, és mindannyian valljuk magunkat magyarnak, azaz „maghiar"-nak! – biztatott Bodor László MIÉRT-elnök.

Borzási Sarolta, a KMDSZ oktatási alelnöke elmondta: már felvették a kapcsolatot a BBTE-n tanító magyar oktatókkal, akiket arra kértek: engedjék be az ifjúsági szervezetek képviselőit az egyetemi előadásokra, hogy ott is pár percben felhívják a hallgatók figyelmét a magyarság felvállalásának fontosságára.

Székelyföld önrendelkezése felé

Háromszék, 2011. október 6.

„Székelyföld autonómiájának kivívása érdekében a Székely Nemzeti Tanács megalakulásától kezdve használni kívánta mindazokat a társadalmi, politikai, jogi eszközöket, amelyeket a demokrácia kínál.

Ezek közül a legfontosabb ebben a küzdelemben magának az érintett közösségnek az akaratnyilvánítása és aktív szerepvállalása, valamint az általa megválasztott önkormányzatok céltudatos és kezdeményező fellépése. Fontos az is, hogy elkötelezett parlamenti képviselők terjesszék, ha kell, többször is a román törvényhozás elé Székelyföld autonómiastatútumát, fontos az anyaország erőteljes támogatása, és nagyon fontos, hogy európai és nemzetközi fórumokon a székelyek önrendelkezési törekvését meg tudjuk jeleníteni, elő tudjuk mozdítani a nemzetközi jog kedvező alakulását" – olvasható az SZNT elnöke, Izsák Balázs által tegnap kiadott közleményben, mely üdvözli az Európa Ta­nács Par­lamenti Köz­gyűlésén elfogadott módosító javaslatot.

Az Európa Tanács elfogadott határozata megerősíti a Székely Nemzeti Tanács eddig használt érveit, alátámasztja célkitűzéseinek jogosságát, kimondva: a Köz­gyűlés úgy értékeli, hogy még a nemzetközi jogban sem jelenti automatikusan az elszakadás jogát az, ha egy etnikai kisebbség, illetve bizonyos ese­tekben egy nemzeti többség élni akar az önrendelkezés jogával. Az önrendelkezés jogát mindenekelőtt a nemzeti kisebbségek védelmére vonatkozó Kisebb­ségi Kere­tegyez­ményben és az Európa Tanács 1334-es ajánlásában leírtaknak, illetve a nemzetközi jog egyéb releváns eszközeinek megfelelően kell gyakorlatba ültetni.

A határozat nem csak elvi jelentőségű, ugyanis az Európa Tanács Par­lamenti Közgyűlése felkéri a tagországokat, hogy tartsák tiszteletben az 1334-es Köz­gyűlési Határozatban lefektetett alapelveket, Románia esetében ez Székelyföld területi autonómiájának törvény általi szavatolását jelenti.

Az SZNT küldöttsége 2010. szeptember 15-én Kö­vér László házelnökkel folytatott megbeszélés után tanácskozott az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének Braun Márton képviselő által vezetett magyar delegációjával. A tanácskozás során a magyar küldöttség tagjai vállalták, hogy támogatják, és az Európa Tanács­ban képviselik Székelyföld autonómiatörekvését.

„A tavaly elkezdődött együttműködés eredményei máris láthatóak, és bízunk abban, hogy a jövőben újabb lépéseket teszünk közös célunk felé. Köszönjük a magyar delegáció eddigi munkáját és elkötelezettségét Szé­kelyföld autonómiája iránt" – zárja sorait Izsák Balázs.

Dr. Brassai Attila lett a Bolyai Kezdeményező Bizottság elnöke

Erdély.ma, 2011. október 6.

Dr. Kincses Mária, a 2010/11-es tanévben nyugdíjba vonult, ezért a Bolyai Kezdeményező Bizottság új elnököt választott Dr. Brassai Attila, a MOGYE Általános Orvosi Karának gyógyszertan professzora, a BKB Koordinációs Testületének tagja személyében.

Kincses Mária rendkívül nehéz időszakban állt a BKB élén, bátor kiállása miatt több ízben halálos fenyegetéseket is kapott. Sok tekintetben a BKB elmúlt években kifejtett tevékenységének köszönhető, hogy az európai közvélemény megkérdőjelezte a román kisebbségpolitikáról kialakított pozitív képet.

A BKB tevékenységének súlypontját Marosvásárhelyre helyezi át, és ha szükséges, a polgári engedetlenség módszereivel fogja kikényszeríteni a MOGYE magyar intézeteinek létrehozását.

Legfontosabb feladatunknak továbbra is a külföldi közvélemény tájékoztatását, a román diplomácia esetenkénti valótlan állításainak megcáfolását, és a romániai magyar felsőoktatás távlati fejlesztési perspektíváinak kidolgozását tekintjük.

Újabb zászlóügy – újabb bírság Sepsiszentgyörgyön

Háromszék, 2011. október 6. – Váry O. Péter

Miután jónéhány évvel ezelőtt Albert Álmos volt városvezetőt pénzbírsággal sújtot­ta a bíróság, amiért a sepsiszentgyörgyi városháza tornyáról levetette a román nemzeti zászlót, most Antal Árpádon a sor.Ezúttal a sepsiszentgyörgyi ügyészség azért rótt ki ezerlejes büntetést a polgármesterre, mert levetette a Lábas Házról az épületben helyet kapott egyik román civil szervezet által kirakott trikolórt.

A Mihai Viteazul Ala­pít­vány tavaly októberben „ünnepélyes keretek között" tűzte ki a Lábas Ház hom­lokzatára Románia és az Európai Unió zászlaját, elég­telennek találták ugyanis, hogy az épületen csupán Sep­siszentgyörgy lo­bogója lengett. A polgármester más­nap le is vetette a két zászlót, azzal érvelve, ha bárki bár­mit ki szeretne tenni az épületre, előbb a tulajdonos beleegyezését kellene kérnie.

„Mond­ják el, mit szeretnének, elemezzük kérésüket, de az nincs rendjén, hogy oda­támasz­tunk egy létrát, és bár­milyen zászlót kifüggesztünk. Ez anarchia, holnap, holnapután jön másvalaki, kitesz egy másik zászlót" – mondta akkor, az alapítvány azonban nem elégedett meg ennyivel, feljelentést tett az ügyészségen. A hatóság pedig a polgármestert „a nemzeti jelképek megsértéséért" és „egyes jogok korlátozását eredményező hivatali vissza­élésért" bűnösnek találta, ezerlejes bírság kifizetésére kötelezve.

A büntetőjogi eljá­rás kezdeményezését viszont elvetette a testület. A Mihai Viteazul Alapítvány nem elégszik meg ennyivel, Maria Pe­ligrad, a szervezet elnöke a Mediafax hírügynökségnek azt nyilatkozta, a polgármestertől „az állam zászlaja iránti tisztelet jeleként" elvárja, saját kezű­leg tegye ki azt a Lábas Ház­ra, „így mutatva meg, nem nézi le Románia szimbólumait és a román népet". A Háromszék megkeresésére Antal Árpád úgy értékelte: ez a köszönet a Mihai Viteazul Alapít­vány­tól, amiért a város ingyen odaadta egyik irodáját.

„Ha korrekt módon akartak volna eljárni, kérik az önkormányzattól, hogy kitehessék a zászlót. Továbbra is az a vélemé­nyem, mi tehetünk ki vagy vehetünk le zászlót a város tulajdonát képező épületekre, hiszen nem a Lábas Házat adta oda nekik a város, hanem annak egy helyiségét. Úgy értékelem, ezzel az akcióval – amivel engem börtönbe akartak juttatni – köszönik meg, hogy ingyen használhatják a Lábas Ház egy részét" – fejtette ki.

A háromszéki EMNT és MPP közösen lépik fel a magyar orvosiért

Háromszék, 2011. október 6. – Fárcádi Botond

A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen (MOGYE) a magyar oktatásért szervezett tüntetésre közösen indít buszokat a háromszéki EMNT és MPP – jelentették be tegnap a két szervezet megyei képviselői.

„Fontos, hogy közösen lépjünk fel olyan ügyekben, amelyekről látjuk, külön-külön nem érhetünk el eredményt. Ma bebizonyosodott, akarjuk az együttműködést, következetesen gondolkodunk a magyarok számára fontos kérdésekben" – hangsúlyozta Kulcsár-Terza József, az MPP megyei elnöke. Nemes Előd, az EMNT ügyvezető igazgatója kiemelte: egyértelművé vált, a MOGYE ügyében erélyesebb fellépésre van szükség, éppen ezért kezdeményezte az EMNT, hogy a marosvásárhelyi Székely Vértanú oszlopánál megtartandó október 6-i megemlékezés után békés tüntetésen tiltakozzanak a magyar orvosképzés elsorvasztása ellen. Az egyezség értelmében a magyar szervezetek – az EMNT, MPP, RMDSZ – közösen vesznek részt 17 órától az aradi vértanúk előtti tisztelgésen, 18 órától pedig az orvosi egyetem elé vonulnak, hogy kifejezzék elégedetlenségüket a magyar kar ellehetetlenítése miatt. Háromszékről sok diák tanul a marosvásárhelyi orvosin, gyógyszerészetin, ezért fontos, hogy a tiltakozók között is ott legyenek, jelezzék, egész Székelyföldnek fontos az egyetem sorsa – emelte ki Nemes Előd.

A MOGYE-n néhány évtizede még magyar volt a tanárok 80 százaléka, ma már csak 28 százalékuk az, és az utánpótlást is akadályozzák, a román vezetőség nem hajlandó magyar asszisz­tenseket felvenni, így nemcsak a diákok gyakorlati óráinak egy része zajlik románul, de nincs, akit majdani professzorrá nevelni sem.

Az EMNT képviselője szerint az egyetem jelenlegi vezetőinek (a Ceauşecu-időkben vezetők, pártfunkcionáriusok voltak) „köszönhető", hogy egyre gyatrább a színvonal, a mostani besorolással visszaminősítették második kategóriás egyetemmé, és utolsó lett a hat romániai orvosi oktatási intézmény közül, s bár a második legnagyobb magyar érdekeltségű állami egyetem az országban (a Babeş–Bolyai Tudományegye­tem az első), a magyar csoportok ma már csak a kétharmados döntések meghozatalánál tudják érvényesíteni akaratukat a szenátusban.

Az RMDSZ október 6-ig kért haladékot, addig igyekszik kormányzati pozícióját kihasználva orvosolni a MOGYE-n kialakult helyzetet, ha eredményes lesz, a mai tüntetés okafogyottá válik, ám nagyok a kétségek sikerük kapcsán, és a két jobboldali háromszéki szervezet mindenképp felvonul legalább ötven tagjával, támogatójával Marosvásár­helyre. Az egyik kisbusz 12 órakor indul Kovásznáról, Kézdivásárhelyt érintve érkezik Sepsiszentgyörgyre, ahol 13 órakor még egy kisbusz csatlakozik hozzá, de többen mennek személygépkocsival is. Még van néhány üres hely, lehet jelentkezni a 0756 911 051-es telefonszámon – mondotta Nemes Előd.

Bálint József, a sepsiszentgyörgyi MPP elnöke arra is felhívta a figyelmet, nemcsak az orvosi egyetem, de a nagy magyar történelmi pillanatokról való megemlékezés is közös ügy, arra szólította fel szimpatizánsaikat, vegyenek részt Sepsiszentgyörgyön az Erzsébet parkban 17 órakor kezdődő megemlékezésen és az azt követő kopjafaavatáson.

Tüntetnek ma az orvosiért Marosvásárhelyen

Krónika, 2011. október 6. – Bíró Blanka, Kőrössy Andrea

Mégis sor kerül az orvosi és gyógyszerészeti egyetem (MOGYE) magyar tagozatáért szervezett tüntetésre ma délután Marosvásárhelyen – nyilatkozta a Krónikának Jakab István, az EMNT Maros megyei elnöke. Mint mondta, a Székely vértanúk emlékművénél 17 órától megrendezendő megemlékezést – amelynek során a résztvevők az aradi tábornokok és a vásárhelyi Postaréten kivégzett hősök előtt róják le tiszteletüket – demonstrációval kívánják zárni.

„A tüntetésen mindhárom romániai magyar politikai alakulat – az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT), a Magyar Polgári Párt (MPP) és az RMDSZ – részt vesz" – mutatott rá Jakab István. Tőkés László EMNT-elnök, az Európai Parlament alelnöke a sajtónak eljuttatott közleményében szólítja fel a magyar közösség tagjait, hogy csatlakozzanak a megmozduláshoz.

„A Székely vértanúk emlékművénél úgy tiltakozunk, hogy mindenki meghallja kiáltásunkat: a magyar orvosképzés ne váljék áldozatává a többségi agressziónak! Támogassuk a MOGYE érdekében kiálló magyar tanárainkat, támogassuk a jövőt. Ha elegen leszünk, lesz magyar nyelvű orvosképző tagozat" – olvasható a nyilatkozatban. A marosvásárhelyi tüntetésen háromszékiek is részt vesznek, az EMNT kisbuszokat indít Sepsiszentgyörgyről, Kovásznáról és Kézdivásárhelyről, a kezdeményezéshez az MPP is csatlakozott. Így akarják jelezni: a Székelyföld számára fontos a magyar orvosképzés. A két párt közös, tegnapi sajtótájékoztatóján elhangzott, néhány évtizede a MOGYE oktatóinak 80 százaléka magyar volt, ma már 28 százalékra csökkent az arányuk, mindössze két magyar aszszisztenst alkalmaztak, elvágva az utánpótlás lehetőségét.

Sokat romlott az oktatás színvonala, a magyar tagozat mozgástere csak annyi, hogy támogathatja a kétharmados döntéseket, különben kezdeményezéseit folyamatosan leszavazzák, sorolta a sérelmeket Nemes Előd. Az EMNT sepsiszéki ügyvezetője úgy tudja, ha ma délig lesz valami előrelépés a magyar tagozat ügyében, a tüntetést lefújják. Mint arról beszámoltunk, a három magyar politikai alakulat Maros megyei képviselői október elején, az október 6-i közös megemlékezés kapcsán úgy nyilatkoztak, nem kívánnak tüntetést szervezni a MOGYE-ért. Az EMNT később homályosan megfogalmazott közleményben jelezte, hogy felkarolja a felsőoktatási intézmény magyar tagozatának törekvéseit.

Marosvásárhely: tiltakozás vagy megemlékezés?

Új Magyar Szó, 2011. október 6. – Antal Erika

Az előzetes bejelentésekkel ellentétben mégis demonstrációval egybekötött megemlékezést tart ma az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Marosvásárhelyen az aradi vértanúk napján: a politikai szervezet tiltakozni kíván az ellen, hogy hónapok óta késik a helyi orvosi és gyógyszerészeti egyetem (MOGYE) magyar tagozatának megalakítása.

Jakab István, az EMNT Maros megyei szervezetének elnöke a Szekelyhon.ro-nak elmondta: Hargita, Kovászna és Kolozs megyéből is autóbusszal érkeznek a szervezet tagjai a marosvásárhelyi megemlékezésre, amelyen Tőkés László, az EMNT elnöke is beszédet mond. „Az EMNT egyértelműen és határozottan azt tartja fontosnak, hogy a megemlékezést olyan hangos tiltakozás zárja, amit nem csak az egyetem vezetésében hallanak meg, hanem az európai közvélemény fülébe is eljut" – fogalmazott Jakab István.

Hétfői közös sajtótájékoztatójukon az RMDSZ, az EMNT és az MPP még abban egyeztek meg, hogy az egyetem ügyeit politikai úton és nem az utcán kell rendezni.

Csegzi Sándor alpolgármester tegnap lapunknak elmondta: az RMDSZ szervezi Marosvásárhelyen a megemlékezést, amelyre az EMNT-t és az MPP-t is meghívta. Az elöljáró Jakab István nyilatkozatával ellentétben azt állítja: nem lesz tüntetés. „Buszokkal jönnek emberek a megemlékezésre, de nem fognak tüntetni" – szögezte le Csegzi, hozzátéve, hogy más jellegű demonstráció nincs is engedélyezve.

A mára beharangozott demonstráció előtt Marosvásárhelyt magyarellenes hangulat uralta, miután Marius Pascan, Maros megye prefektusa és Dorin Florea polgármester kedden sajtótájékoztatón foglalt állást a MOGYE-vel kapcsolatban. A prefektus szerint az egyetemen működő magyar tagozat a felelős azért, hogy csak a második kategóriás besorolást kapta a nagy múltú intézmény a hazai egyetemek rangsorában. A magyar tagozaton ugyanis tanárhiány van. Az elöljárók felvetették a MOGYE, a Művészeti Egyetem és a helyi Petru Maior Egyetem összevonásának lehetőségét. Marius Paşcan szerint a magyar érdekvédők által szervezett tiltakozások az oktatásszervezés kudarcairól terelik el a figyelmet.

Szeptember végén az EMNT Maros megyei szervezete még országos tiltakozó akciót is kilátásba helyezett a MOGYE magyar tagozatának megalakítása érdekében. Később Nagy Örs rektorhelyettes viszont úgy nyilatkozott, már csak politikai úton rendezhető az egyetemi átszervezés ügye.

Ünnepi programok Aradon

Ünnepi rendezvényekkel tisztelegnek Aradon a vértanúk emléke előtt, a hazai politikai és civil szervezetek. Tegnap kiállítás nyílt a negyvennyolcas szabadságharc ereklyéiből, az esti ünnepi előadást a város Kultúrpalotájában tartották.

Ma a belvárosi római katolikus templomban istentisztelettel folytatódnak a megemlékezések. Ezt követően az egykori vesztőhelyen és a Szabadság-szobornál tartanak koszorúzást.

A szoborcsoportnál beszédet mond Gheorghe Falca, Arad polgármestere, Kelemen Hunor RMDSZ-elnök, Călin Bibart, Arad megye prefektusa, Bognár László, Arad alpolgármestere és Soltész Miklós magyarországi szociális, család- és ifjúságügyi államtitkár.

Kötelezővé tették a kétnyelvű nyelvű feliratozást Sepsiszentgyörgyön

Krónika, 2011. október 6. – Bíró Blanka

A sepsiszentgyörgyi önkormányzati képviselő testület arra kötelezi a megyeszékhelyen reklámozó cégeket, hogy a köztéren kihelyezett népszerűsítő anyagaik – hirdető- és reklámtáblák – szövegének felét magyar vagy adott esetben román nyelven jelenítsék meg. A román városatyák nem értettek egyet a szabályozással, szerintük ez ellentétes a piacgazdaság működésével, sérti a vállalkozási szabadságot.

Vitatott határozat. Az önkormányzat döntése szerint ezentúl a magyar reklámokat is románra kell fordítani

Mădălin Guruianu tanácsos, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) sepsiszentgyörgyi elnöke, városi képviselő tegnapi sajtótájékoztatóján kifejtette, szerinte a tanácshatározat válasz a prefektúra felszólítására, hogy a reklámszövegeken is kötelező a román nyelv használata. Guruianu úgy véli, túlszabályozzák a nyelvhasználatot, hiszen a vállalkozók tudják, milyen célcsoportot akarnak megszólítani, és ezt milyen nyelven akarják megtenni. Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere hangsúlyozta, valójában a köztéren levő hirdetőtáblák tulajdonosai számára kötelező érvényű a határozat, ők kell hogy megteremtsék a nyelvi egyensúlyt. „A multikulturalitás költséges, de kifizetődő – ez az elvárás természetes gesztus az önkormányzat részéről" – szögezte le Antal Árpád.

A liberális képviselők azt is kifogásolták, hogy a kötelező kétnyelvűség miatt túlzsúfolt lesz a reklámfelület, például ha egy cégnek angol nyelvű jelmondata van, köteles azt románra és magyarra is lefordítani. Berecki Kinga polgári párti (MPP-s) tanácstag azt javasolta, hogy a lakosság számarányát figyelembe véve, a reklámtáblákon 75 százalék arányban jelenjen meg a magyar szöveg. Berecki Kinga kifejtette, a szabályozás a magyar cégvezetők esetében is szükséges, hiszen ők sem mindig használják a magyar nyelvet, nem elég öntudatosak. A multinacionális cégek sem figyelnek eléggé a regionális jellegzetességekre, ezt helyi szinten kell támogatni – mutatott rá. Sztakics Éva alpolgármester kifejtette, mivel mindenki ért románul, a vállalkozók gyakran kényelemből hajlamosak csak román nyelven népszerűsíteni a termékeiket. A határozat szerint a kötelező kétnyelvűséget több módon lehet érvényesíteni: a reklámfelület lehet kétnyelvű vagy felváltva magyar és román nyelvű.

A pannók tartalmának lecserélését különben is be kell jelenteni az urbanisztikai bizottságnak, így ellenőrzés alatt tudják tartani, ha egy hétig románul, majd egy hétig magyarul fogalmazzák meg a reklámot. Amint arról beszámoltunk, a Kovászna megyei prefektúra hivatalos állásfoglalást kért a kormánytól a kétnyelvű táblák alkalmazására vonatkozóan. György Ervin prefektus tegnap a Krónikának elmondta, még nem kaptak választ Bukarestből. A nyár folyamán az alprefektus a magyar nyelv használata ellen indított hadjáratot, többek között a Domo üzletláncot is felszólította, hogy reklámtáblákon ne csak magyarul hirdessen, majd György Ervin körlevélben szólította fel a közintézményeket, hogy használjanak kétnyelvű táblákat. Arról is beszámoltunk korábban, hogy júniusban a kolozsvári városháza megbüntette a helyi RMDSZ-t, mert a szövetség által szervezett, az erdélyi konzultációt hirdető pannója kizárólag magyarul tájékoztatja a polgárokat az akcióról.

KÁRPÁT-MEDENCE

Vészesen fogy a magyar

MTI, 2011. október 6.

A budapesti Központi Statisztikai Hivatal (KSH) Népességtudományi Kutatóintézetének igazgatóhelyettese szerint a magyar népesség csökkenése feltartóztathatatlan, optimális esetben mérsékelni lehet, de megállítani majdnem kizárt. 1981 óta csökken a népesség száma, Európában Magyarországon indult meg elsőként ez a folyamat, és évente egy kisvárosnyi lakosság tűnik el.

Pongrácz Tiborné az Országgyűlés nemzeti összetartozásának bizottsága tegnapi ülésén úgy fogalmazott, a határon túli magyar területeken az elvándorlás és az asszimiláció a népességfogyás elsődleges oka. Az igazgatóhelyettes kifejtette: Romániában a legutóbbi népszámláláson 1,5 millióan vallották magukat magyarnak, ami 180 ezres csökkenést jelentett a korábbi adatokhoz képest. A csökkenés 33 százaléka a Magyarországra történő végleges, 23 százaléka az ideiglenes elvándorlásból fakadt, és itt az asszimiláció csupán 5 százalék volt. Reménykeltőnek tartotta ugyanakkor, hogy az itt élő magyarság természetes szaporulata jobb, mint a románságé. Szlovákiában a rendkívül erős asszimilációra hívta fel a figyelmet, és azt mondta, hogy a mostani népszámláláson a pesszimista verzió szerint 60 ezerrel, az optimista szerint 34-35 ezerrel csökkenhet a magyarság száma. Ukrajnában, ahol 156 ezer magyar él, túlnyomó többségük Kárpátalján, az asszimiláció mellett a fő veszélyt az jelenti, hogy szórványosodik a magyarság.

Pongrácz Tiborné az anyaországról szólva elmondta: 1981 óta csökken a népesség száma, Európában Magyarországon indult meg elsőként ez a folyamat, és évente egy kisvárosnyi lakosság tűnik el. Ennek okát egyrészt abban jelölte meg, hogy nagyon rossz a halálozási és születési mutató, a férfiak születéskor várható élettartama 70 év, aminél csak Oroszországban és Romániában rosszabb a helyzet, míg Svédországban közel 80 év. A nőknél 77-78 év, amivel csak Romániát, Bulgáriát és Oroszországot sikerül megelőzni. Kardinális kérdésnek nevezte még a születésszámot, és ezzel összefüggésben azon félelmének adott hangot, hogy az jövőre 90 ezer alá fog csökkenni. A csökkenés oka szerinte, hogy egyre kevesebben kötnek házasságot, jelenleg 40 százalék a valószínűsége annak, hogy egy nő élete során házasságra lép. „Ugyanakkor a házasságokból több gyermek születik, mint az élettársi kapcsolatokból" – jegyezte meg. Kitért arra is, hogy napjainkban egyre elfogadottabbá válik az élettársi kapcsolat, ami demográfiai szempontból nagyon negatív tendencia.

Míg 1991-ben az emberek mintegy negyede értett azzal egyet, hogy a társadalom szempontjából mindegy, hogy valaki házasságban vagy élettársi kapcsolatban él, mostanra ez az arány 71 százalékra nőtt. Pongrácz Tiborné beszélt arról is, hogy egyre későbbre tolódik a házasságkötések és az első gyermek vállalásának ideje. A nők későn szülnek, és kevesebb gyermeket – összegezte, hozzátéve: a 30 évesek 48 százaléka, míg a 30–34 évesek 35 százaléka gyermektelen. Ilyen magas arány még soha nem volt. Az igazgatóhelyettes attól tart, hogy egyre elfogadottabbá válik, ha valakinek nincs gyermeke, és szerinte ezt az értékváltozást mindenképpen meg kell akadályozni.

A magyar külügy biztatónak tartja a Malina-ügy fejleményeit

MTI, 2011. október 5.

Prőhle Gergely, a Külügyminisztérium helyettes államtitkára biztatónak nevezte a Malina Hedvig-ügy fejleményeit. A helyettes államtitkár Doroslav Trnka főügyészhelyettesnek arra az előző napi nyilatkozatára reagált, amely szerint véglegesen lezárult Malina Hedvig ügyének kivizsgálása.

Prőhle Gergely azt mondta, ez "biztató jele annak, hogy az igazságszolgáltatás minden politikai befolyás nélkül érvényesülhet". Egy a tárca által szervezett háttérbeszélgetésen a helyettes államtitkár kérdésre válaszolva reményét fejezte ki, hogy Malina Hedvig megkapja az "erkölcsi rehabilitációt" a szlovák közvélemény előtt.

Emlékeztetett, az ügyben több alkalommal szakértők "gyökeresen mást" mondtak, mint ami a korábbi hivatalos szlovák nyilatkozatokban elhangzott.

Prőhle Gergely azt mondta, reméli, hogy "ezek után újabb kanyarok már nem nagyon lesznek" az ügyben. A magyar nemzetiségű egyetemista Malina Hedviget 2006. augusztus 25-én verték meg Nyitrán, állítása szerint azért, mert magyarul beszélt az utcán. Robert Fico volt szlovák miniszterelnök szerint a Malina Hedvig-ügy kísérlet volt kormánya lejáratására és hangulatkeltésre. Robert Kalinák volt belügyminiszter azt állította: az eset nem történt meg, illetve másképpen történt, mint ahogy azt a lány állította. Azóta Malina Hedvig ellen folyik eljárás állítólagos hamis tanúzás miatt.

Hírek szerint a szlovák kormány a múlt héten úgy döntött, hogy nyilatkozatban kér bocsánatot Malina Hedvigtől, mert a vizsgálat folyamán sérültek emberi és állampolgári jogai.

Dobroslav Trnka szlovák főügyészhelyettes kedden úgy nyilatkozott, véglegesen lezárult Malina Hedvig ügyének kivizsgálása, s már csak a bírósági szakértő kihallgatása van hátra Roman Kvasnicának, a lány ügyvédjének jelenlétében. A főügyészhelyettes azt mondta, hogy még októberben a bírósági ítéletnek is meg kellene születnie. Hozzátette ugyanakkor, meglepte a kormány döntése, hogy Malina Hedvigtől nyilvánosan bocsánatot kér. Malina Hedvig, aki időközben férjhez ment és két gyermek anyja, ennek ellenében visszavonná beadványát az Európai Emberi Jogi Bíróságon.

Nem indít nyomozást az ukrán rendőrség a vereckei emlékmű megrongálása miatt

MTI, 2011. október 6.

Nem indít nyomozást az ukrán rendőrség a vereckei magyar honfoglalási emlékmű idén augusztusban történt rongálása ügyében, mert hatósági vélemény szerint az ukrán állami címer felszerelése az emlékjelre nem minősül rongálásnak – adta hírül csütörtökön megjelent számában a Kárpátalja című beregszászi hetilap.

A cikkből kiderül, hogy a napokban érkezett meg a hivatalos válasz Kovács Miklósnak, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) elnökének a vereckei honfoglalási emlékmű 2011. augusztus 24-i megrongálása miatt tett bejelentésére. Az írás szerint Jurij Markovszkij, a kárpátaljai rendőrség helyettes vezetője levelében arról tájékoztatott, hogy a megyei és a volóci járási belügyi hatóságok a KMKSZ elnökének bejelentése nyomán vizsgálatot folytattak a helyszínen. Ennek eredményeként megállapították, hogy a megyei rendőrség volóci járási parancsnokságán augusztus 25-én ismeretlen személy bejelentést tett, amely szerint a vereckei emlékmű külalakja megváltozott azáltal, hogy a tetején elhelyezték Ukrajna címerét.

A járási rendőrség nyomozócsoportja a helyszínen az emlékmű semmiféle sérülését nem állapította meg, ezért beszüntették a bejelentés nyomán kezdett vizsgálatot – áll a levélben.

Mint a hetilap írása emlékeztet, a szélsőséges Svoboda (Szabadság) párt tagjai az ukrán függetlenség napján ukrán állami címert szereltek fel a vereckei magyar honfoglalási emlékmű tetejére. Az esetnek számos szemtanúja volt, az akcióról írásos beszámolók és fotók jelentek meg ukrán internetes portálokon, amelyeken az elkövetők is láthatók.

EURÓPAI PARLAMENT/EURÓPAI UNIÓ

Brüsszelben érveltek a ciántechnológia ellen

Krónika, 2011. október 6. – Rostás Szabolcs

A Verespatakra tervezett ciántechnológiás bányaberuházást vette górcső alá tegnap az Európai Parlament (EP) petíciós bizottsága két romániai civil szervezet beadványa nyomán.

A petíciót a romániai tudományos élet képviselőit tömörítő AD Astra Egyesület és a Roşia Montană Kulturális Alapítvány terjesztette az uniós törvényhozás elé, arra kérve az Európai Bizottságot, hogy mérje fel az ipari létesítménynek a környezetre gyakorolt várható hatásait, ugyanakkor állíttassa le a bányászat beindítását célzó munkálatokat, amíg a projekt nem felel meg maradéktalanul az európai jogszabályoknak. A beadvány aláírói – közöttük Sorin Jurcă és Aurel Sântimbreanu, a néhány évvel ezelőtt bezárt verespataki állami bányavállalat geológusa és főmérnöke – szerint a Roşia Montană Gold Corporation (RMGC) terve határon átnyúló ökológiai katasztrófával fenyeget, mivel nem lehet szavatolni a 180 méteres kőgáttal ellátott, 200 millió tonna zagy tárolására hivatott meddőhányó biztonságosságát. Victor Boştinaru, a román Szociáldemokrata Párt (PSD) EP-képviselője a bizottsági ülésen elégtelennek tartotta, hogy az RMGC mindössze 150 millió eurót helyez letétbe pénzügyi garanciaként egy esetleges majdani üzemi baleset következményeinek elhárítására, miközben a magyar hatóságok közel 500 millió eurós büntetéssel sújtották a Mal Zrt.-t az egy évvel ezelőtti kolontári iszapömlés miatt. „Az Európai Bizottságnak nem szabad a kanadai beruházóra vagy a befektetést támogató román kormányra hallgatnia. Brüsszelnek be kell avatkoznia, és ki kell mondania, hogy a verespataki arany árából meg lehet vásárolni a szegény emberek házát, a romániai sajtót, politikusokat, sőt kormányokat is, viszont az EU törvényhozási és végrehajtó szervét nem" – hangoztatta Boştinaru.

A petíciós bizottság ülésén felszólalt Tabajdi Csaba is, aki szerint súlyos aggályokat vet fel, hogy a román kormány által támogatott verespataki bánya ugyanazt a cianidos technológiát alkalmazná, amely a 2000-es nagybányai ciánkatasztrófához vezetett. A Magyar Szocialista Párt EP-delegációjának vezetője felhívta a figyelmet, hogy Bukarest nem követeli meg a beruházótól a biztonságosabb zárt cianidos technológiát, és nem írja elő a kötelező környezetvédelmi biztosítás megkötését sem. „Más EU-tagállamokkal ellentétben Romániában a veszélyes anyagok regisztrációjáról és helyettesítéséről szóló uniós rendelet megsértése miatt nem indítható büntetőeljárás. A verespataki aranybánya ilyen feltételek mellett elfogadhatatlan kockázatot jelent az európai környezetre, és súlyosan veszélyezteti a Tisza élővilágát" – jelentette ki Tabajdi, hozzátéve: bár Svédországban és Finnországban is zajlik aranykitermelés hasonló módszerrel, ott zárt cianidos technológiát alkalmaznak, amellyel elkerülhető, hogy nagy mennyiségű cianidos zagyot kelljen ülepítőmedrekben tárolni.

A szintén MSZP-s Göncz Kinga amellett érvelt, amiről korábban már EP-határozat is született, vagyis hogy az Európai Bizottság – az EU legfőbb végrehajtó testülete – tegyen lépéseket a ciántechnológia betiltásáért. „Emlékezetes, hogy 11 éve a romániai Nagybányánál a Tiszába ömlő cianidos zagylé a folyó csaknem teljes magyarországi szakaszán elpusztította az élővilágot, és több tízezer ember megélhetését sodorta veszélybe" – emlékeztetett a volt magyar külügyminiszter. Az AFP hírügynökség egyébként tegnap arra figyelmeztetett: Verespatakon 12 ezer tonna cianidot használnának fel évente, ami tizenkétszer nagyobb, mint Európa összes színesfémbányájában felhasznált mennyiség. Ennek kapcsán Dragoş Tănase, az RMGC vezérigazgatója úgy nyilatkozott: „nem a mennyiség a fontos", mivel szerinte a kanadai–román társaság „a világ legbiztonságosabb technológiáját" alkalmazza majd Erdélyben.

Megemlékeztek az iszapömlésről A katasztrófa felelőseit meg kell nevezni és meg kell büntetni, ezzel tartozunk az áldozatoknak, az itt élőknek és az igazságnak – jelentette ki tegnap Kontrát Károly, a magyar Belügyminisztérium parlamenti államtitkára a vörösiszap-katasztrófa egyéves évfordulója alkalmából rendezett kolontári megemlékezésen. Tavaly október 4-én Magyarország eddigi legnagyobb, ökológiai következményekkel járó ipari katasztrófája történt, amikor a Magyar Alumínium Termelő és Kereskedelmi (Mal) Zrt. Ajka melletti X-es tározójából több mint egymillió köbméter vörösiszap és erősen lúgos víz elegye a Torna-patakon keresztül elöntötte Kolontárt, Devecsert és Somlóvásárhelyt. A katasztrófa következtében tíz ember vesztette életét, csaknem háromszázan szorultak egészségügyi ellátásra, százhúsz ember kórházba került. A vörösiszap a három településen 358 házat tett lakhatatlanná, azok többségét le kellett bontani, ezekből 112 ingatlant újjáépítettek. A károsultak száma meghaladja a hétszázat, a vörösiszap-katasztrófára az állam eddig több mint 35 milliárd forintot költött.

Az autonómiára utaló módosító javaslatot fogadtak el

Szabadság, 2011. október 6.

Az autonómiára utaló módosító javaslathoz sikerült többségi támogatást szerezniük magyar országgyűlési képviselőknek az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének őszi ülésszakán a nemzeti szuverenitás és az államiság kérdéséről szóló határozathozatal kapcsán.

A keddi strasbourgi ülésnapon szerepelt a napirenden az a határozati javaslat, amely arról szólt, hogy miként lehetne tisztázni a nemzetközi jog jelenleg meglehetősen ellentmondásos kérdését, a nemzeti szuverenitás és az államiság elvének egymáshoz való viszonyát. A kiinduló pont az volt, hogy a tisztázatlanság folytán számos olyan szakadár tendencia figyelhető meg Európában – legyen szó akár Ciprusról, akár Grúziáról, vagy éppen Koszovóról –, ami veszélyt jelenthet a békére és biztonságra nézve. A nemzetközi jogi tisztázás célja eszerint az lenne, hogy jogszerű kereteket biztosítsanak az etnikai, nemzeti kisebbségi törekvéseknek, és ezzel megelőzzék a szeparatista irányzatok kezelhetetlenné válását.

Az eredeti határozati javaslat azt szorgalmazta, hogy az ilyen jellegű problémák kezelésére az Európa Tanács korábbi, kisebbségvédelmi keretegyezményében foglalt – kisebbségvédelmi jogi szempontból általános megítélés szerint meglehetősen erőtlen – előírások alapján törekedjenek.

A KDNP-s Kalmár Ferenc András, valamint a jobbikos Gaudi-Nagy Tamás országgyűlési képviselő azonban kellő számú támogatást szerzett ahhoz a módosító indítványhoz, amely a keretegyezmény előírásaira való utaláson túlmegy, és a különböző autonómiaformákat támogató, a területi autonómia gondolatát sem elvető, 2003-ból származó, 1334-es számú Európa tanácsi határozatra hivatkozik.

A szóban forgó 2003-as határozat egyébként – amelynek címe „Az autonóm régiók pozitív tapasztalata, mint konfliktusmegoldást sugalmazó ihletforrás Európában" – annak idején Andreas Gross svájci szocialista képviselő kezdeményezésére született meg, és a határozatra való visszautalás javaslatát most Gross is támogatta.

Szintén felszólalt a vitában Szabó Vilmos szocialista országgyűlési képviselő, aki a határon túli magyarok helyzetét illetően felhívta a figyelmet az anyanyelv használatának biztosításával összefüggő gondokra, az önigazgatási formák, az autonómia létesítésének akadályozására, illetve a kárpótlások megoldatlanságára. Megjegyezte, hogy „a kollektív bűnösség elve sem tűnt még el", és ezzel összefüggésben kitért a Szerbiában éppen most elfogadott kárpótlási törvényre, amely – mint fogalmazott – „kifejezetten diszkriminatív", s a kollektív bűnösség elvét alkalmazza a magyar kisebbséggel szemben.

INTERJÚK, ELEMZÉSEK, PUBLICISZTIKA

A magyarság lélekszáma a korai századokban

Háromszék, 2011. október 6. – Kádár Gyula

Az állandó hadsereg
Ha Kristó Gyula figyelmesebben olvasta volna Gardézi és Ibn Ruszta kazárokról szóló tudósításait, akkor nemcsak arról értesült volna, hogy a kazárok királya tízezer lovas élén indult harcba, de arról is, hogy e lovas haderő nem néphadseregként verődött össze, nem a teljes férfilakosság mozgósítását jelentette.

A fejedelmi had állandó katonaságból és fegyveresek kiállítására köteles társadalmi rétegek soraiból verbuválódott. Gar­dézi szerint, míg a lovasok némely része úgynevezett segélydíjas volt, „a többi oly vagyoni állapotban van, hogy saját költségükön látják el magokat a szükséges hadi készülettel, s így kísérik királyukat". Ibn Ruszta is tud erről: „Lovassága tízezer lovasból áll, akik közt vannak azok, akik állandó fizetést húznak, és olyanok, akiknek eltartását a király a gazdagokra rótta."

Mindkét tudósítás arról számol be, hogy a kazár kagán támadó jellegű katonai expedícióin a zsoldosokat a kagán fizette, de rajtuk kívül még voltak, akik a saját költségükön hadakoztak. A kagán különböző adókat azért szedett be, hogy ebből a pénzből fizetni tudja a zsoldosokat. Gardézi és Ibn Ruszta fontosnak tartotta feljegyezni, hogy a gazdagok, a vagyonosak saját felszereléssel vonultak hadba. Ezért állíthatjuk, hogy szó sincs hirtelen összecsődített, minden fegyverforgatásra alkalmas férfi katonai mozgósításáról. Györffy György úgy látja, hogy a magyaroknál a kazárokéhoz hasonló módon történt a haderőszervezés. Szerinte a fejedelem válogatott lovas hadseregében „a középréteg, elsősorban a főemberek kísérete vett részt... Csak a vagyonos rendelkezett fölös számú lóval és fegyverrel, ami a hadba vonulást lehetővé tette."

Kristó nem fogadja el Györffy idézett megállapítását, azzal érvel, hogy a honfoglalás kori magyarságnál még nem alakult ki a társadalmi tagozódás olyan mértéke, mint a kazároknál. A magyar törzsek nem rendelkeztek olyan gazdasági háttérrel, amely lehetővé tette volna a fegyveres kíséret állandó jellegű fenntartását. Kitart amellett is, hogy a honfoglalás előtt és után, egészen a X–XI. századfordulóig a hadakozásokban „minden kétséget kizáróan a szabadokból álló társadalom férfi tagjai vettek részt. Minden fegyverfogható férfi egyszersmind katona is volt." Megálla­pítása részben igaz. Nagy veszély idején a védelmi harcokban valóban minden fegyverforgatásra alkalmas személy részt vett. Ilyen értelemben minden férfi egyben harcos is, de az arab források nem erről beszélnek, hanem arról, hogy a támadó hadjáratban a fejedelem milyen számú fegyveressel indul harcba.

Kris­tó és más kutatók tévedtek, amikor a húszezer lovast úgy képzelték el, hogy az a hadsereg magában foglalt minden mozogni képes férfit, sihedertől öregig, tehát minden férfi harcos volt, de ott követték el a legnagyobb hibát, amikor e lovas hadsereget a nyolc törzs együttes haderejeként mutatták be. Az arab forrás ilyen értelmezése alapján terjedt el a szakirodalomban az a vélekedés, hogy a honfoglalók összlétszáma mindössze százezer fő lehetett. Kristó e kis lélekszám védelmében szembeszáll mindazokkal, akik félmilliós, illetve még ennél is több honfoglalói létszámot emlegetnek: „Ha 500 000-es honfoglaló magyarságot tételezünk fel, ez azt jelenti, hogy közülük csak minden 25. számított fegyverforgató lovasnak. A nomádokra nézve efféle arány nem alkalmazható." Példákkal igyekszik alátámasztani a kis lélekszámú honfoglalókról vallott felfogását. Az egyik kínai krónika alapján rámutat arra, hogy az ujguroknál minden három személyből egy katona volt. Analógia alapján következtethetünk: a magyaroknál is elképzelhető az, hogy minden öt személyből egy fegyverre fogható. Ezt senki, tehát e sorok írója sem vonja kétségbe. Arról lehet szó, hogy a törzsszövetség né­pének vándorlása, költözése idején, illetve ha a törzsszövetséget katonai támadás érte, minden fegyverforgatásra alkalmas személynek fegyverrel a kézben kellett harcolnia, köztük a nőknek is. Kiskoruktól fogva a leányok is lovagoltak, vadásztak, jól bántak a fegyverekkel, kiképzésben részesültek.

A törzsi hadak önállóak
A törzsi hadak önállóságának bizonyításával igazolható az, hogy az említett lovas hadsereg csak egy turk (magyar) törzs hadereje lehetett. Dzsajháni adatának téves értelmezése abban áll, hogy a szakemberek egy törzs helyett az egész törzsszövetségre gondolnak. E sorok írója azért sem fogadhatja el e gondolatot, mert tudja azt is, hogy a magyar törzsek az államalapítás előtti korban soha nem szerveztek közös, egységes hadsereget. Egyetlen adatot sem találunk arra, hogy a nagyfejedelem irányítása alatt valaha sor került volna a nyolc törzs haderejének együttes felvonultatására. Támadó jellegű hadjáratok idején a fejedelmek csak saját törzsük haderejét mozgósították. Ez a csatlakozott népekre is érvényes. Bíborban­született Konstantin csá­szár szerint 950 táján a csatlakozott kavar törzsek hadserege (is) saját fejedelmének engedelmeskedve harcol. Egy 881-ből származó feljegyzés beszámol a magyarok Közép-Európába szervezett egyik hadjáratáról. Ebből megtudjuk, hogy a Bé­cset ostromló magyarok mellett a kavarok külön hadtestben, vezetés alatt harcoltak.

A források alapján azt tapasztaljuk, hogy a törzsi fejedelmek a saját hadseregük irányítását soha nem engedték ki a kezükből. Még az államalapítás első évtizedeiben is saját fejedelmi udvartartással és hadsereggel bírt az erdélyi Prokuj Gyula és a Temes-vidéken uralkodó Ajtony is. Ez érthető, ha tudjuk azt, hogy a magyar honfoglalás idején, amikor rövid időre megszilárdult a magyar törzsszövetség központi irányítása, amíg Árpád volt uralmon, érvényesült a közös és átgondolt külpolitika, a katonai erők egységes felhasználása. Erre bizonyíték a 907-es pozsonyi csata, amikor a magyar katonai erők egyetlen irányítás alatt verték szét Nyugat-Európa egyesített haderejét. Árpád halála után a központi hatalom ténylegesen a nagyfejedelem törzsére korlátozódott, bár a nagyfejedelem, Árpád utódai formailag az egész törzsszövetségi állam vezetői is. Árpád halála után megfigyelhető a törzsi fejedelmi központok és hatalom újbóli megszilárdulása. Ismét a törzsi fejedelmek döntenek törzsük, uruszáguk megszervezéséről, irányításáról, katonai erejének felhasználásáról. (folytatjuk)

Szekuritátés dossziék nyomában

Erdélyi Napló, 2011. október 6. – Makkay József

A protestáns egyházak a közélet megtisztulásának kovászai akarnak lenni. Az Erdélyi napló munkatársa Antal János egyházi tanácsossal beszélgetett a Királyhágómelléki Református Egyházkerületben folyó átvilágításról.

– Az erdélyi történelmi magyar egyházak között a Királyhágómelléki Református Egyházkerület volt az első, amelyik közvetlenül a rendszerváltás óta szorgalmazza a múlttal való szembenézés szükségességét. Hogyan kezdődött az egyházkerületben az átvilágítás?
– Valóban közvetlenül a rendszerváltás óta szívügye, illetve lelkiismereti felelőssége a Királyhágómelléki Református Egyházkerületnek a közelmúlttal való szembenézés. Egyértelmű felelősséggel tartozunk azért, hogy egyházkerületünk megtisztuljon. Igazi kutatómunkába azonban csak 2006-tól, a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottság (CNSAS) megalakulása óta foghattunk, akkor szembesültünk a korabeli dokumentumokkal. A kilencvenes években lelkiismereti alapon történt az átvilágítás: több közgyűlési, igazgatótanácsi határozat mondta ki, hogy akik együttműködtek a kommunista rendszer titkosszolgálatával – lelkiismereti kényszer alatt – ne vállaljanak egyházi tisztséget, tartózkodjanak a jelöléstől. 1998-ban fordulópont következett be: a választásokon induló egyházi személyeknek nyilatkozniuk kellett arról, hogy együttműködtek-e, vagy sem a titkosszolgálattal. Akkor ezt tudomásul vette egy bizottság, de a levéltári dokumentumokkal való szembesítésre nem nyílt lehetőség.

– Mikor történt meg az első szembesítés?
– Kereken tíz évvel később, 2008-ban. S bizony már az első körben találtunk hamisan nyilatkozót...

– A romániai egyházak közül az erdélyi magyar történelmi protestáns egyházak kezdeményezték a teljes körű átvilágítást. Ön szerint ennek miért nem volt nagyobb visszhangja a közéletben?
– A magyar protestáns egyházak az erdélyi magyar megtisztulás kovászai akartak lenni. Az, hogy a Királyhágómelléki Református Egyházkerület az átvilágítást elsőként vállalta fel a romániai egyházak közül nem azt jelenti, hogy csak a mi egyházkerületünk kebelében voltak ügynökök, informátorok. Hovatovább az erdélyi magyar közvélemény legalább annyira kíváncsi az RMDSZ politikai vezetőinek aktáira, mint bármelyik protestáns egyház tisztségviselőinek múltjára. Ugyanakkor azt is tudomásul kell venni, hogy az egyház nem „e világi" intézmény. Az egyháznak etikai, erkölcsi, teológiai tartása van, amit a hívek elvárnak és számon is kérhetnek. A közvélemény az egyházi besúgókat következésképpen másként kezeli, másként viszonyul hozzájuk, mint egy közönséges gyári spiclihez. A deklaráltan ateista állammal való együttműködés, a véreskezű politikai titkosrendőrségnek a kiszolgálása megbotránkozást kelt a hívek körében. Az, hogy az ortodox egyház nem kíván részt venni az átvilágításban, érthető: 23 püspökükből 22 volt bizonyítottan besúgó, illetve a mai pátriárkának, Dánielnek a titkos irati anyaga megsemmisült. Nem tisztem a többi egyház múltjának a minősítése, meggyőződésem viszont, hogy a magyar protestáns egyházak úttörő munkája az átvilágítás terén követendő példa lesz más egyházak illetve az erdélyi közélet és politikum számára.

– Hogyan történik egyházkerületükben az átvilágítás? Milyen a munkamegosztás az átvilágítást végzők között?
– A közelmúlt kutatása két tagozaton működik egyházkerületünkben. Létrejött az Átvilágító Bizottság, amelynek munkáját egy úgynevezett Kutató Bizottság segíti; ez utóbbinak feladata a levéltári kutatás. Jómagam ennek a négytagú kutatóbizottságnak vagyok tagja. 2008 óta a CNSAS-től rendszeresen kikérjük a fellehető dokumentumokat. A bukaresti hivatallal történő együttműködés azonban nem mindig gördülékeny, hiszen továbbra sem tudni, hogy 2011 Romániájában kik a „titokgazdák", kik és milyen céllal tartanak vissza vagy bocsátnak rendelkezésünkre dossziékat?

– Ezek szerint sok minden akadályozza az átvilágítás menetét?
– A CNSAS sajnos mindig túlterheltségre, munkaerő- és infrastruktúrahiányra hivatkozik. Hogy haladhassunk a munkával, az erdélyi magyar történelmi protestáns egyházak két nagy teljesítményű fénymásolóval támogatták a bukaresti hivatal munkáját. Ki kell emelnem Csendes Lászlónak, a CNSAS volt elnökének a hivatali szerepvállalását – ő az evangélikus testvéregyházunk főgondnoka –, jelenléte ugyanis lehetőséget teremtett arra, hogy sokkal otthonosabban mozogjunk ebben az intézményben. Mindezek mellett is körülményes és nehéz a munkavégzés. Az eredeti dossziékat a helyszínen lehet tanulmányozni, azonban a teljes iratanyagnak csupán a 60 százalékáról igényelhető fénymásolat. Ehhez egy bukaresti bizottság jóváhagyására van szükség, amelyik az emberi illetve a magánélethez való jogra hivatkozva bizonyos neveket, vagy akár egész cselekménysort kisatírozhat.

– Ilyen önkényes beavatkozások után mennyire hiteles egy-egy dosszié tartalma?
– Nem tudjuk, hogy milyen törvényi szabályozás rendjén satíroznak ki információkat, csupán azt feltételezzük, hogy a román titkosszolgálatok ma is aktív bedolgozóit védik ekképpen. Nagyon fontos a Bukarestben végzett kutatómunka: a bizottság feladata, hogy a dossziékat alapos jegyzetanyaggal lássa el, hogy ezt követően az Átvilágító Bizottság asztalára kerölhessenek.

– Milyen prioritást állítottak fel az átvilágítási munka során? Kik és milyen sorrendben szerepelnek a kikért dossziék listáján?
– Legutóbb épp a nyári egyházkerületi közgyűlés sürgette meg, hogy az Átvilágító Bizottság számára további dokumentációt hozzunk a bukaresti irattárból. Első körben – 2008-ban – Tőkés László püspök megbízásából az egykori és az akkori egyházi tisztviselőket és tisztségviselőket világítottuk át: gondnokok, főgondnokok, esperesek, jegyzők, közgyűlési tagok, igazgatótanácsi tagok fellelhető adatait kértük ki a CNSAS-től. Tőkés László akkori püspök úr több körlevélben kérte a lelkészektől és tisztségviselőktől, hogy ők maguk is kérjék ki titkosszolgálati anyagjaikat, ezzel is segítve az egyházkerület munkáját. Ritka kivételtől eltekintve sajnos a püspöki felkérésre nem érkezett visszajelzés, ezért is értékelődött fel bukaresti kutatómunkánk.

– Említette, hogy 2008-ban kezdődhetett el az igazi átvilágítás. Az azóta eltelt három év tapasztalatát miként összegezné?
– Fontos hangsúlyozni, hogy Tőkés László püspök következetessége vitte oda az egyházkerületet, hogy az maradéktalanul felvállalja az átvilágítás ügyét. Hosszas előkészületek után, 2008-ban jutottunk el a jég megtörésig. A levéltári anyag megmutatta, hogy a beépített ügynökök, informátorok első kiképzésük során technikai utasításokat kaptak arra nézve, hogy miként kell offenzívát folytatni, ha esetleg lelepleződnek. Ennek lehettünk tanúi 2008-tól mostanáig. A leleplezett besúgok fegyvertára igencsak gazdag: a tagadástól a vádaskodásig, a bagatellizáláson és a kompromittáláson keresztül széles skálán mozog az átvilágítás rendjén tapasztalt ellenállás. Az átvilágítást végzők számára ez személyes keserűséget is jelent. Nem értjük, hogy az egykori informátorok, ügynökök mire számítottak? Az evangélium világosan fogalmaz: nincs olyan titok, amely nyilvánvalóvá ne lenne, és nincs olyan rejtett dolog, amely ki ne tudódnék, és világosságra ne jönne. És tetteinkért felelősséget kell vállalnunk... Az érintettek részéről az átvilágítás nagy ellenállásba ütközik. Az átvilágítási munka során ugyanakkor egyértelművé vált, hogy az ateista-kommunista rendszerben a legnagyobb nyomás az egyházi szolgákra nehezedett, éppen ezért ki kell emelnünk azokat a lelkészeket, akik lelkiismeretükhöz és lelkészi esküjükhöz hűek maradva ellen tudtak állni a kommunista titkosrendőrségnek. Sok ilyen esetet elemeztünk már, és hála Istennek, ők vannak többségben. Az ötvenes, hatvanas években döbbenetes méretekben terrorizálták az egyházi szolgákat. Egyházkerületünknek is megvannak a saját mártírjai, gondolok itt elsősorban Sas Kálmánra, akinek halálos ítéletével és kivégzésével nemcsak református egyházunkat, de az egész erdélyi magyarságot akarták megfélemlíteni. A hetvenes, nyolcvanas években ez a sztálinista terror alábbhagyott, illetve más formát öltött. Azonban mind az ötvenes, mind a hatvanas vagy nyolcvanas években több olyan lelkész volt, aki mindenféle beszervezési kísérletnek ellenállt, és a legszörnyűbb nyomás sem tudta térdre kényszeríteni.

– Mi történik akkor, amikor egy-egy ügy letisztázódik?
– Az átvilágítás többfázisú munka. Az Átvilágító Bizottságnak öt lelkészi tagja van. Ők sorra áttanulmányozzák az írott anyagot, és utána behívják megbeszélésre az illető lelkészt. Ekkor szembesítik a bizottság rendelkezésére álló dokumentumaival, majd meghallgatják az érintett véleményét. Az írásos dokumentáció elkészítését illetve a meghallgatást követően a bizottság körültekintéssel és alapos mérlegelés nyomán meghozza döntését. Minden határozatnak van egy záradéka: ha további adatok és dokumentumok kerülnek elő a CNSAS levéltárából, azok alapján újra kell tárgyalni az ügyet. Voltak esetek, amikor kutatásaink során egy-egy személy megfigyelési dossziéjához jutottunk hozzá, de ha bizonyos idő után ismét kértük az illető személy fellelhető dokumentumait, előkerült a hálózati dosszié is, így már egész más színben tűnt fel az adott lelkész szerepvállalása. Más esetekben kiderült, hogy olyan lelkészeknek képeztek hálózati dossziét, akik egyetlenegy információs anyagot sem szolgáltattak.

– A megszületett szentenciák nyomán sikerült-e egyházi tisztségviselőt lemondatni, aki együttműködött az egykori szekuritátéval?
– Az átvilágítási folyamatnak érezhető hatása van. Azok, akik „könnyűnek találtattak", többen is nyugdíjba vonultak, mások lemondtak választott tisztségükről, van, aki külföldi szolgálatra szegődött el, mások már nem jelöltették magukat új tisztségre. Ez az öntisztulási folyamat része.

– Említette, hogy sokan ellenálltak a szekuritáté beszervezési kísérletének. Lehet-e tudni, hogy a rendszerváltás előtt szolgálatot teljesítő lelkészek közül milyen arányban szerveztek be besúgókat?
– Egyházkerületünk lelkészi közössége mára teljesen átalakult, kicserélődött. A rendszerváltás után végzett lelkészek aránya ma már több mint 80 százalék: ennek a nemzedéknek kisebb mértékben volt köze a román politikai titkosrendőrséghez. Az idősebb lelkészek ügyében sem szeretnék találgatásokba bocsátkozni. Eddig 36 lelkész esetében hozott döntést az Átvilágító Bizottság: ezt az Igazgatótanács elfogadta, és a jegyzőkönyveket hozzáférhetővé tette egyházkerületünk honlapján. Egyházkerületünk elnöksége és az illetékes fegyelmi bizottságok pedig végre fogják hajtatni az ítéleteket, a közgyűlés előtti bocsánatkéréstől a fegyelmi eljárás lefolytatásáig. A munka folytatódik, hiszen az átvilágításra váró lelkészi és világi szolgák névsora hosszú.

– A teljesen megfiatalodott lelkészi gárda és maguk a hívek, a gyülekezetek hogyan viszonyulnak az átvilágításhoz?
– Az egyházkerületi közgyűlés idén egyhangúlag döntött arról, hogy folytatódjék az átvilágítás. Ennek fontos üzenetértéke van! A közgyűlési határozatnak fontos szerepe van abban, hogy módszeresen, precízen és teljes egyházi támogatással folytatódjék a munka. Nem csak a lelkészek számára égető kérdés ez, hanem befolyásolja az egyházkerület jelenét és jövőjét is. Az átvilágításra a hívek körében is igény van, hiszen egyfajta morális értékítéletet szeretnének kapni arról, hogy egyházunk miként tudott hű maradni az ateista diktatúra idején.

– Megoszlanak a vélemények azokról a lelkészekről, akik Isten szolgájaként az ateista-kommunista rendszert kiszolgálva, az emberi lelkekkel kufárkodtak. Van-e erre bocsánat? Az ilyen lelkész továbbra is nyugodt lélekkel hirdetheti Isten igéjét a szószékről?
– Nem tisztem értékítéletet mondani, viszont itt egy jelenségről kell beszélnem. Azt látom, hogy a leleplezett besúgók részéről nem hogy bűnbánat nincs, hanem tagadják bűneiket, vagdalkoznak és mocskolódnak. A bűnbocsánat minden olyan esetben érvényes, amikor azt megelőzi a bűnbánat. Viszont azt is tisztán kell látni, hogy a lelkészekre nehezedő hatalmas nyomás fő bűnöseit, a tartótiszteket, a titkosszolgálatok megannyi tisztségviselőjét, a kommunista rezsim pribékjeit a mai napig nem vonta senki felelősségre. A rendszerváltás kínálta egyházi és társadalmi katarzis elmaradt: híveink keserűen tapasztalják, hogy az egykori funkcionáriusok és szekusok megúszták az elszámoltatást, sőt jelenleg is jól megy soruk. Ugyanakkor szembe kell néznünk a tényekkel: következményei kell legyenek annak, ha az egyházi szolga karrierjét köszönhette a román titkosrendőrséggel való együttműködésnek, vagy pénzért árulta el lelkésztársait, híveit, barátait. Ezt a lehetetlen helyzetet fel kell oldani, legalább úgy, hogy beszélünk róla, és a közvélemény, a hívek tudomására hozzuk ezeket az eseteket. Erdélyben a legfájóbb dolog, hogy mára relativizálódott az a fajta értékítélet, ami egyértelműen különbséget tesz a becsületes, erkölcsös, a kommunista rezsimmel szemben álló ember és a szakmai, anyagi előremeneteléért megalkuvó személyek között.

– Az egyházkerület külügyi tanácsosaként sok helyen megfordult az elmúlt években. Milyen tapasztalatai vannak más közép-kelet-európai országok átvilágítási gyakorlatáról?
– Számunkra az egykori kelet-német egyházak helyzete a pozitív példa, ahol teljes körű átvilágítás történt, és erre rögtön a német egyesítés után kerítettek sort. Csehországban és Szlovákiában is bizonyos mértékig kezelték a kérdést, Magyarországon és Erdélyben azonban mintegy húszéves késéssel lehetett hozzáfogni a kordokumentumok kutatásához. Ebből kifolyólag a megtisztulás hatásfoka sem lehet ugyanaz, mint a kelet-német egyházak esetében. Az átvilágítás viszont olyan feladat, amit ha késve is, de el kell végezni. Ezzel nemcsak magunknak tartozunk, hanem mártírok és üldözöttek emlékének is, illetve az eljövendő nemzedékeknek.

Összefogás a gyásznapon

Háromszék, 2011. október 6. – Szekeres Attila

Október 6-i ünnepségre és hálaadó istentiszteletre hív egy erdélyi nagyváros egyik magyar szervezete. Mit ünnepelünk? Miért a hála? – adódnak a kérdések, mert igazából gyásznapra emlékezünk.

A világosi fegyverletétel után 1849. október 6-án végezték ki Aradon a magyar honvédsereg vezetőit, tizenkét tábornokot és egy ezredest. Az aradi vértanúk közül négyet katonához méltóan, golyóval, kilencüknek, az utolsó tolvajhoz hasonlóan, kötél általi halált szántak. Utóbbiak „bűnét" tetézte, hogy közvetlenül harcoltak az osztrák sereg ellen.

Azóta gyásznap október 6-a, s a magyar nép megemlékezik róla. Nem ünnepel, megemlékezik. És nemcsak az aradi tizenhármakról, hanem Magyarország első alkotmányos miniszterelnökéről, németújvári gróf Batthyányi Lajosról is. Őt is ezen a napon, de más helyszínen, Pesten végezték ki. A kivégzőosztag előtt térdre ereszkedett, s azt kiáltotta: Éljen a haza! Rajta, vadászok!

Kossuth Lajos Aradot a magyar Gol­go­tának nevezte. A legjelentősebb megemlékezés minden évben Aradon zajlik: a vesztőhelyen s a Szabadságszobornál. Utóbbinál addig, amíg állt, s azóta, amióta 2004-ben visszaállították. De rendezvények zajlanak minden magára valamit adó városban, vagy akár kisebb településen is.

Jó jel, hogy Háromszéken együtt lesznek az RMDSZ, a Magyar Polgári Párt és az Erdélyi Magyar Néppárt képviselői. Ez alkalommal nincs széthúzás, senki nem sajátítja ki a szervezést, nem kezdeményez ellenrendezvényt. Hasonló a helyzet Maros­vásárhelyen, ahol a magyar nyelvű orvosképzés ellehetetlenítése ellen emelik fel szavukat a megemlékezés után.

De ne csak alkalmakkor legyen ilyen, hanem mindennapjainkban is. Amint a múltunk fontos mozzanataira közösen tudunk emlékezni, úgy a jelenben munkálkodva a jövőt is teremtsük együtt, mert nem engedhetjük meg magunknak, hogy – mint történelmünk kevésbé dicső időszakaiban annyiszor – egymás ellen harcoljunk. A mártírok előtt hajtsunk fejet, aztán emeljük fel azt, jelképesen fogjuk meg egymás kezét, s cselekedjünk önrendelkezésünk megvalósításáért.

Smaranda Enache: másképp kell adminisztrálni Marosvásárhelyt

Népújság, 2011. október 6. – Mózes Edith

– Ön egyike azoknak a személyiségeknek, akik bejelentették, hogy Marosvásárhely polgármesteri székéért indulnak a jövő évi önkormányzati választásokon. Független jelölt vagy inkább a civil társadalom jelöltje?
– Elsősorban a Pro Európa Ligának és a liga elveinek a jelöltje szeretnék lenni, mert az utóbbi húsz évben ennek a szervezetnek az ivadéka vagyok, és ezzel a szervezettel tudtam elérni azokat a megvalósításokat, elképzeléseket, amelyekkel nagyban hozzájárultunk ahhoz, hogy Romániában az emberi és kisebbségi jogok fontosak legyenek. Sokat tettünk ezért az úgymond népi diplomácia keretén belül, és abban a kihívásban is részt vettünk, amely a román–magyar történelmi megbékélést célozza.

– Nehéz küzdelem vár önre, egyrészt mert nem áll erős politikai szervezet a háta mögött, másrészt pedig maga a román társadalom sem eléggé érett meg arra, hogy egy nőt fenntartás nélkül elfogadjon vezetőnek.
– Tisztában vagyok azzal, hogy sokkal nagyobb esélye van annak, aki egy párt vagy pártszövetség színeiben indul. Engem valójában az motivált, hogy úgy éreztem, frusztráció, elégedetlenség van bennem azzal szemben, amit a pártok tesznek nemcsak Marosvásárhelyen, hanem általában az országban. És ha csak a pártokra bízzuk a közügyek rendezését és a közjó megvalósítását, a társadalom egy részét egyből kizárjuk. Lehet, ha stabilizált demokráciában élnénk, nem volna szükség függetlenekre, sem pártkoalíciókra, minden párt külön indíthatna jelöltet. Marosvásárhelyen 1990-ben törés következett be, amely még nem gyógyult be. Másrészt adott egy politikai helyzet, amelyet a mostani polgármester alakított ki: erős politikai klientúrát tudott létrehozni a város minden területén, s tehetséggel tudja kezelni ezt a klientúrát. A mandátuma alatt mindig eleget tesz az elvárásainak, és jól tudja mobilizálni a választások idején. Úgy néz ki, mintha a marosvásárhelyiek nevében politizálna, de nagyon erőszakos, agresszív retorikát használ, így a polgári rétegek kimaradtak. A város főterét ki tudja cicomázni, az embereket be tudja csapni. De valójában a városnak nincs perspektívája, nem tudta visszatornászni magát legalább a 60–70-es évek szintjére.

Ahhoz, hogy le tudjuk bontani Vásárhelyen ezt a klikkpolitizálást, hogy minden polgárnak legyen helye és megszólalási lehetősége, vissza tudjuk hozni a város polgári, kulturális és kis fővárosi mivoltát, széles körű összefogásra volna szükség. Függetlenként indulok, de nagyon remélem, hogy azok a pártok, amelyek elkötelezettek az európai és a demokratikus elvek iránt, rájönnek, hogy ha nekem van a legnagyobb esélyem legyőzni a mostani polgármestert, engem kell támogassanak. Ha külön-külön indulunk mindannyian, akkor borítékolható, hogy dr. Dorin Florea lesz újra a polgármester.

Nőként valóban nehéz, nem csak azért, mert a társadalom nem fogad el olyan könnyen nőket a politikában. Bár én elég kiváltságos helyzetben vagyok, mert az emberek tisztelnek, kedvesek hozzám, és sokat segítettek. De egy nőnek nagyon sok más feladata is van.

– A polgármesteri funkció viszont egész embert követel...
– Nyilván végiggondoltam ezeket, amikor vállaltam. És a családom, édesanyám, a fiam, a férjem is támogat. Nem a címre vágyom, bár megtiszteltetés lenne számomra, hogy a szülővárosom polgármestere lehessek, de eddig nagyjából elértem mindent, amit egy nő elérhet: nagyon jók a nemzetközi kapcsolataim, Románia finnországi nagykövete voltam, sok mindent megvalósítottam Marosvásárhelyen, az országban és nemzetközileg is. Azonban a marosvásárhelyi és általában a romániai helyzet olyan rossz, hogy úgy érzem, számunkra, akik még nem fáradtunk bele a társadalmi militantizmusba, kihívás, hogy tegyünk valamit, bizonyítsuk be, lehet másképp is politizálni vagy egy várost adminisztrálni. Ha ez sikerül, akkor ilyen kis modellekből kell kialakítani egy újabb modellt Románia-szerte, hogy sikeresebben működjék, mint a mostani politikai felépítés. A mi problémánk, hogy sokan úgy érezzük, a forradalom nem teljesedett ki, az européer, demokratikus erők 1990-ben nem tudtak hatalomra jutni, és Romániában valójában a múlt rendszer hagyománya és főleg a mentalitása folytatódik.

– Azt mondta, reméli, hogy a demokratikus erők támogatni fogják. Ám ha végignézünk a politikai palettán, azt látjuk, hogy a szervezetek nagy részének nevében benne van a demokrata vagy demokratikus jelző, de nem látom, melyikük vállalná fel ön mellett a demokráciát, az európaiságot és mindent, ami ezzel jár.
– Egyetértek ezzel. Én magam többször próbálkoztam pártokban tevékenykedni, legutóbb épp a Liberális Pártban. És ott kellett hagynom, pont azért, mert annak ellenére, hogy européer demokratikus pártnak vallják magukat, olyan módon nyilvánultak meg, amikor a történelem és földrajz magyar nyelven való oktatásáról volt szó, amit én párttagként nem tudtam elfogadni.

Amikor helyi koalícióról beszélek, olyan összefogásra gondolok, amelyben a magyar pártok, a Liberális Párt, a zöldek, a civil társadalom szövetkezne, nem hogy Smaranda Enachét támogassák, hanem azt a személyt, aki a felmérésekben a legjobban áll, hogy a mostani polgármester által létrehozott politikai klikket végre el lehessen távolítani. Nagyon fontos a város ügyeinek a tisztázása is. Ha a mostani polgármester és a csapata marad, akkor a következő négy évben szépen eltüntetik pénzügyi manővereik nyomait, amivel a város adósságát létrehozták, s kizárták a gazdasági konkurenciából azokat, akik nem tartoznak az ő klientúrájukhoz. Tehát most nagy szükség volna, hogy egy egészen más hatalom jöjjön. Másképp kell adminisztrálni Marosvásárhelyt a XXI. században.

– Kevés esélye van egy ilyen koalíciónak, hiszen a liberálisok máris a szociáldemokratákkal szövetkeztek, a magyar pártok meg egymás között sem tudnak megegyezni...
– Ezt mind tudom, de meggyőződésem, a liberálisok, ahol az érdekük azt diktálja, más jelöltet fognak támogatni, mint a szocdemek.

Tudom, hogy a magyar pártok között nincs harmónia, de azt is tudom, hogy mindannyiunknak, akik úgy érezzük, Marosvásárhely többet érdemel, az a célunk, hogy a városnak új vezetősége legyen. Ezért a célért kell összefogni olyanoknak is, akik a mindennapi körülmények között ellenfelek. Ha én leszek az a személy, aki a felmérésekben a legjobban áll Florea után, akkor engem kell támogatni, ha más lesz a legnagyobb esélyes, akkor azt. Nem személyekhez és pártokhoz kell kötni a megoldást, hanem a célhoz.

– Ön nemcsak a románok, de a magyarság egy részének a szavazatára is számít. Ezért már nemegyszer elhangzott, hogy megosztja a magyarságot.
– Többször kérdezték tőlem, merném-e tovább képviselni a Pro Európa Liga álláspontját az autonómiával, a kétnyelvűséggel kapcsolatosan, mert ez nem sok szavazatot hozna a románság részéről. Erre az a válaszom, hogy most nem fogok egy más retorikát kitalálni. A magyar közösségnek vannak céljai, és meglehet, a három párt egyformán legitimnek érzi, hogy ezeket képviselje. Máris van három párt, így az én részemről megosztásról nem is lehet szó. Szerintem a törés nem a magyar közösségen belül van, nem a magyarok és a románok között van Vásárhelyen. A harc a polgári, felvilágosult XXI. század felé tendáló Marosvásárhely és a posztkommunista, diktatórikus kis Ceauşescukból létrehozott klikk között lesz.

Gyanakvás

Krónika, 2011. október 5. – Rostás Szabolcs

Ismét ráirányította a figyelmet a könnyített honosítási eljárásra, pontosabban az ezzel kapcsolatban a Magyarországgal szomszédos országokban időnként felbukkanó anomáliákra annak a sepsiszentgyörgyi bírónőnek az esete, aki jelezte: igényelni szeretné a magyar állampolgárságot.

Azazhogy fontolgatja, mivel időközben kiderült: a Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanács beleegyezése ellenére a háromszéki megyeszékhely városi bíróságának munkatársa attól tart, a mai törvényértelmezés holnapra már hatályát veszítheti. Ennek megfelelően esetleg majd választania kell magyar állampolgársága, illetve hivatása között. Az utódállamok közül Románia viszonyult a legpozitívabban az Orbán-kormány honosítási törvényéhez. Igazság szerint Bukarest nem is tehetett másként, hiszen jó ideje határon túli románok tízezreinek nyújt állampolgárságot egyszerűsített módszerrel – nem véletlenül tekintette alapnak Budapest a román állampolgársági jogszabályt.

Ukrajna alkotmánya szerint az ország állampolgárainak csak egy állampolgársága lehet, de mivel a hatályos törvények nem írják elő az ukrán állampolgárságtól való automatikus megfosztást azok esetében, akik felveszik más országokét, szép számban előfordulnak kettős állampolgárok ott is. Más a helyzet Szlovákiával, ahol a Fico-kormány még tavalyi bukása előtt, kimondottan a magyarok könynyített honosításáról hozott budapesti döntésre reagálva alkotta meg állampolgársági törvényét, amely alapján megvonják a szlovák állampolgárságot azoktól, akik felveszik egy másik országét. Túl azon, hogy a rossz emlékű Fico-kormányt annak idején magyarellenes indíttatás vezérelte, ott munkált benne az a mentalitás is, miszerint a kettős állampolgárok megbízhatatlanok Szlovákia számára, akiket egy másik országhoz fűződő közjogi kapcsolatuk végképp „alkalmatlanná" tesz arra, hogy választott vagy magas beosztású tisztséget töltsenek be államhatalmi szervekben.

Ez a totalitárius rendszereket idéző gondolkodásmód tetten érhető számos román politikusnál is, akik szerint a kettős állampolgárságú magyarok elveszítik Románia iránti lojalitásukat. Viszont bízzunk benne, hogy ezeknek a hangja egyre gyengébb lesz, ellenzékben marad, a romániai törvények nem fordulnak a visszájukra, a szentgyörgyi bírónő pedig az első – de nem utolsó – kettős állampolgár lesz a hazai bírói karban.

Igen: tessék!

Krónika, 2011. október 6. – Benkő Levente

Akár furcsának is mondható, hogy Sepsiszentgyörgy önkormányzatának jogi szabályozáshoz kell folyamodnia a magyar nyelv védelmében. A hetvenöt százalékban magyarok lakta városban a magyar nyelvű reklám-, illetve eligazító feliratok használata érdekében elfogadott – ösztönző és nem tiltó! – tanácsi határozat amilyen pirongató, annyira helyénvaló, s a tétel fordítva is érvényes.

Mert valóban nem lehet szótlanul és főleg tétlenül elmenni amellett, hogy mind a köz-, mind a hivatalos nyelv használatában iszonyú a magyar pusztulása. Következésképpen tévúton jár például az a román ember, aki a nemzetisége, netán az anyanyelve elleni támadást véli felfedezni a szentgyörgyi határozatban, hiszen az nem ellene szól, hanem elsősorban azt a magyart próbálja észhez téríteni, aki lustaságból, tunyaságból, nyugatmajmoló törekvésből, Isten tudja milyen más buta megfontolásból, de inkább megfontolatlanságból mellőzi saját anyanyelvét. Ha viszont mégis akadna olyan román, netán multivállalkozás, amelyik szisszenne a sepsiszentgyörgyi határozatra, nos ennek nem kellene szem elől tévesztenie, hogy ha a piaci terjeszkedés, tehát pénzszerzés egyik eszközeként megvásárolt hirdetőfelületre szüksége mutatkozik, márpedig mutatkozik, akkor az üzleti érdek mellett puszta tiszteletből is megszólíthatja anyanyelvén az őshonos magyart.

Hiszen egyszerűen: jólesik neki. Mert kolozsvári jelenlétem óta én is szívesebben vásárolok abban a Selgrosban, ahol az én anyanyelvemen is üdvözölnek, eligazítanak, s az ott hagyott pénzemért köszönetet mondanak a feliratok; vagy megyek be azokba a boltokba, hivatalokba, ahol az Igen, tessék! feliratú, kis zöld öntapadó eleve megnyugtat: odabent az én nyelvemen is boldogulhatok. Mátyás király szülővárosában ugyanis (még mindig) nem mindenütt mosolyognak és köszönnek vissza úgy, ahogy kell a jó értelemben kicsit kihívó, de mindenképpen kíváncsi adjon Isten jó napotra. Mindent egybevetve: a szentgyörgyi határozat jó. És helyénvaló. Lenne olyan ragadós, mint a – lám, Magyarországra is átterjedt! – Igen, tessék! mozgalom. Mert anyanyelvünk kertjében sem árt rendet tartani. S gyomlálgatni. Csak tessék, mert az effajta munka sohasem hiábavaló!

Egyház és politika

Polgári Élet, 2011. október 5. – Balázs Árpád

Egyre több eseményen találkozunk mostanában templomba járó, az egyházakat támogató politikusokkal, akik az egyházi méltóságok közelében tetszelegnek. Jut eszembe, milyen visszatetszést keltett több településen, hogy a 1989-es eseményeket követően olyan levitézlett személyek tülekedtek a templom első soraiban, lettek buzgó hívők, akik néhány héttel azelőtt még hallani sem akartak az egyházi életről, sőt határozottan tiltották. Keresték a helyüket a padsorokban, de az egyházi tanácsokban is mindjárt megjelentek. Ismerősöm mesélte, hogy egy alkalommal templomjavításra gyűjtött, s az egyik tanárember szabályszerűen kitessékelte az ajtón. Ez a személy a változásokat követően egyszeriben buzgó hivő ember lett, majd rá két évre a pap bizalmija. Azóta az ismerősöm már nem tagja az egyháztanácsnak.

Érdekes évek voltak, de úgy látszik, nem múltak el a történések. Azt látjuk mostanában, hogy a templomkerülő politikusaink egyszeriben adakozóak lettek, fontosnak tartják az egyház szerepét a társadalomban, sőt szoros együttműködést hirdetnek az egyházainkkal. Olyannyira, hogy a párt valamennyi megmozdulásán számítanak a részvételükre. Sőt ravatalozók alapkőletételéhez is meghívatják magukat. Nos, nem is lenne ezzel baj, de néha észre kellene venni, hogy a politikus eszközként, a maga fényezésére használja az egyházi személyt, mert a jövő évben választások lesznek. Így történhet meg, hogy aszfaltot és koptatóréteget áldanak meg a Gagy-völgyében, vagy a napokban Sikaszóban ki tudja, hányadik nekirugaszkodáshoz adtak áldást a villanypózna állításakor. Ez utóbbinál az áldást a folyamatos munka segíthetné, mert az ünnepi szónoklatokat követően eltűntek a munkások a környékről. Van olyan politikus, aki már háromszor nyert választást a villamosítási ígéretekkel.

Manapság nagy divat kérni az áldást mindenféle tevékenységre. Ennek is megvan a maga magyarázata: a hívők lelkét melengeti, a nem hívők meg akár úgy is gondolhatják, ha nem használ, nem is árt, de az egyszerű szavazópolgár, akinek a voksát jó időben meg kell nyerni, legalább azt gondolhatja: hűha, ezek mennyire keresztényi értékrend szerint végzik a munkájukat! Két évtizede ígérgetik, hogy lesz világosság Sikaszóban és Libánban, már régen áram kellene legyen, de egy erkölcsi szempontból teljesen felhígult, alapvető emberi normákat semmibe vevő társadalomban élünk. Húsz éve tartják sötétségben az embereket, ideje lenne látni az urak színeváltozásit. Nem áldás jár ezeknek, hanem valami más.

IWIW Twitter Facebook Yahoo MyWeb Google
Cimkék:   
Kapcsolódó cikkek