Tartalomjegyzék


• ERDÉLYI MAGYAR NEMZETI TANÁCS


Jogilag és virtuálisan is megszületett az EMNTemnt_logo

manna.ro, 2010. július 1.

Mától él az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács új honlapja, jelentette be Toró T. Tibor, az EMNT ügyvezető elnöke, egyúttal a honlapért felelős kiadó. Az új honlapot igyekeztek dinamikusra tervezni, helyet kaptak benne hírek, sajtószemlék, publicisztikák, eseménynaptár, fotó- és videógaléria. Közvetlenül kommentelni egyelőre nem lehet.

Szintén a Skype konferenciában megtartott sajtótájékoztatón hangzott el, hogy sikerült jogilag is bejegyezni a szervezetet Erdélyi Magyar Nemzeti Mozgalom néven, amelynek vezetőségét hívják ezentúl hivatalosan Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsnak.

Jogi státusa azonos az RMDSZ-ével, kisebbségvédelmi egyesületként működik. Az új egyesületi jogszabályok nem teszik lehetővé, vagy külön kormányengedélyhez kötik olyan szavak beemelését egy egyesület nevébe, mint például a tanács, ezért a már több területi egységgel rendelkező szervezet immár hivatalosan is mozgalom, amely az erdélyi magyarság politikai célkitűzéseit és a Tőkés László megjelenítette értékeket vállalja fel.

ROMÁNIA

Túl a szenátuson a feddhetetlenségi ügynökség működéséről szóló törvény

nyugatijelen.com, 2010. július 1.

Szerdán a szenátus 115 szavazattal és két tartózkodással elfogadta az ANI-törvény új, jogi bizottság által módosított változatát, miután Traian Băsescu államfő kérte annak újraelemzését. A szenátorok a jogi bizottság jelentéséről szavaztak, a Demokrata Liberális Párt kérését, miszerint cikkelyenként vitassák meg a jogszabályt, elutasították.

A Szociáldemokrata Párt (PSD), a Nemzeti Liberális Párt (PNL) és az RMDSZ szenátorai azt kérték, hogy a szavazás a jogi bizottság jelentése alapján történjék, míg a PD-L és Cătălin Predoiu igazságügyi miniszter a cikkelyenkénti vitát szorgalmazta.

A jogi bizottság jelentését – amelyben a Traian Băsescu által megfogalmazott kéréseknek csak egy részét iktatták be és bizonyos alkotmányellenesnek minősített cikkelyeket módosítottak – 111 igen szavazattal, egy ellenszavazattal és három tartózkodás mellett fogadták el. A szenátus plénumában elutasították a vagyonnyilatkozatok elévülési idejének meghosszabbítását egy évről három évre és a vagyon-vizsgáló bizottságok újraalakítását.

A vita során Cătălin Predoiu igazságügyi miniszter figyelmeztetett: ha a szenátorok a jogi bizottság által javasolt formában fogadják el a tervezetet, Románia azt jelzi, hogy nem érdekelt az együttműködési mechanizmusban.

„Ha a cikkelyenkénti vita nélkül fogadják el a jelentést, az üzenet egyszerű lesz: nem érdekel minket a feddhetetlenség ügye, az együttműködési mechanizmus, nem érdekel, hogy általában mi a véleményük rólunk” – mondta a szenátoroknak. Cáfolta azokat a nézeteket, miszerint az Országos Feddhetetlenségi Ügynökség (ANI) kizárólag belügy lenne.

„Az ANI az Európai Bizottság ügye, mert ez a bizottság 1996-ban befogadta Romániát és Bulgáriát a tagállamok közé a mechanizmus alapján, és a Bizottságra is óriási nyomás nehezedik a tagállamok parlamentjei részéről, ahol vannak olyan frakciók, amelyek azt kérdezik: mit keres Románia az EU-ban? Nem látják, hogy nem tesznek semmit? Nem látják, hogy vállaltak egy mechanizmust, amelyet nem tartanak tiszteletben? Nem látják, hogy olyanokkal tárgyalunk, akik hátat fordítottak nekünk, és azt kérik, ne avatkozzunk belügyeikbe?” – fejtette ki a tárcavezető.

Hangsúlyozta: Románia biankó-csekket kapott, és azt nem kellene elszakítania.

Cătălin Predoiu leszögezte: az igazságügyről szóló jelentés közvetlen kapcsolatban áll a szenátorok által elfogadandó törvénnyel. Az igazságügyi miniszter szerint az együttműködési és ellenőrzési mechanizmus rendkívül érintett lesz.

„Az ANI a második fejezet. Nem oldjuk meg ezt, nem zárjuk le a mechanizmust, és ami még súlyosabb, most felmerül, hogy összekapcsolják ez a Schengen-üggyel. Veszélyeztetjük azt a haladást és erőfeszítést, amelyet a Közigazgatási és Belügyminisztérium tett csak azért, mert az ANI-ügyben nem oldjuk meg a gondokat” – ecsetelte Predoiu.

A szenátus szakbizottságai kedden Traian Băsescu államfő több kérését is elutasították az ANI-törvény újraelemzése kapcsán, köztük a 115/1996-ös törvény által előírt vagyonvizsgálati bizottságok újraalakítását.

Az Emberi jogi és jogi bizottság tagjai elfogadtak egy jelentést Traian Băsescu kérése kapcsán, a kérések egy részét elfogadták, az államfő levelében szereplő javaslatok nagy részét elutasították.

Elfogadták az államfő javaslatát, miszerint az államfői, képviselői, szenátori, megyei tanácsosi, helyi tanácsosi, polgármesteri, megyei tanácselnöki tisztségre pályázó jelölteknek is közzé kell tenniük vagyonnyilatkozataikat, ezt egyhangúlag döntötték el.

A szakbizottságban elutasították azt a kérést, hogy hosszabbítsák meg egy évről három évre a vagyonnyilatkozatok ellenőrzésének elévülését.

Elutasították továbbá a 115/1996-ös törvény által előírt vagyonvizsgálati bizottságok újraalakítását, ennél a cikkelynél Toni Greblă, a jogi bizottság szociáldemokrata (PSD) elnöke a Demokrata Liberális Párt (PD-L) szenátoraival együtt szavazott a bizottságok létrehozása mellett. Úgy vélekedett, a bizottságokat nem lehet alkotmányellenesnek minősíteni, Iuliu Urban PD-L-s szenátor szerint pedig ezek újraalakítása létfontosságú az ANI-törvény működése szempontjából. Ioan Chelaru (PSD) és Frunda György (RMDSZ) úgy vélte, a bizottságok alkotmányellenesek.

A bizottság keddi ülésén úgy döntöttek, maradnak a szenátus által meghatározott vagyonnyilatkozatok, azaz a nyilvános és a bizalmas nyilatkozat, elutasították Traian Băsescu javaslatát, miszerint az alulírottnak azt is közzé kellene tennie, ha ő maga, házastársa, gyermekei, szülei valamely kereskedelmi társaság révén állami pénzekből finanszírozott üzletet bonyolítanak le, a szenátorok szerint az államfőnek nincs joga törvényeket kezdeményezni.

A szenátorok beiktattak egy cikkelyt, miszerint a vagyonnyilatkozatokat a törvény Hivatalos Közlönyben való megjelenése után 90 napon belül kell frissíteni.

A képviselőház június 22-én első megkeresett házként fogadta el az államfő által a parlamentbe újraelemzésre visszaküldött ANI-törvényt.


Kisebbségek az anyanyelvért

Háromszék, 2010. július 1. – B. Kovács András

Elkeseredésében évtizedes szélmalomharcnak minősítette a románnyelv-tanítás ésszerűsítéséért folytatott küzdelmet Balázs Lajos egyetemi tanár a hazai és Kárpát-medencei kisebbségek nyelvi helyzetének szentelt csíkszeredai konferencián.
A minősítést némileg indokolja, hogy a Sapientia EMTE-n, már két éve kidolgoztak egy magyar anyanyelvűeknek szánt külön románoktatási tantervet, be is nyújtották a minisztériumnak, az pedig a füle botját sem mozdította rá, miközben a létező tankönyvek bírálaton kívül mást nem kapnak már évek óta.

Az új tanügyi törvénytervezet vitája a végtelenbe látszik nyúlni a szenátusban, a pedagógiához és a tárgyhoz méltatlan politikai huzavona martalékává váltan ahelyett, hogy csökkentené, csak szaporítja a nebulók és tanárok amúgy is sok baját. Az égető gondok orvoslását a magyar érdekvédelem sem tekinti sürgető gondnak — tették szóvá többen is a konferencián.

A tanácskozást immár harmadszor tartják meg a Sapientia és a kolozsvári Kisebbségkutató Intézet gyümölcsözőnek bizonyult együttműködésének keretében, azon idén hazai kisebbségi és többségi, valamint határon túli kutatók is részt vettek szép számban. Volt szó a roma oktatás rendkívüli kérdéseiről — itt a romani nyelvnek a standardizálása még mindig folyamatban, a tulajdonképpeni didaktikai kérdések ezután dolgozandók ki —, felmerültek a hazai törpe kisebbségek anyanyelvhasználatának gondjai, élményszerű előadás taglalta a besszarábiai románság sajátos nyelvi helyzetét — itt az államnyelv hivatalosan a román, de valójában az az orosz is —, a legtöbb ismertetett dolgozat persze az erdélyi és moldvai magyarság nyelvállapotát taglalta. Horváth István intézetigazgató is fájlalta, hogy felajánlásukra, mellyel tanulmányaikat a törvényhozók rendelkezésére bocsátották volna, s hogy szolgáljanak azok iránymutatóként a tanügyi törvénytervezet vitájában, nem érkezett érdemi válasz a parlament részéről.
A legátfogóbb módszertani tanulmány vázlatát Péntek János ismertette, erre visszatérünk még lapunkban. A kolozsvári professzor többek közt leszögezte, tipológiailag a hazai kisebbségek annyira sokfélék, hogy igényeik sem vehetők egy kalap alá, oktatásuknak is más-más úton kell járnia. A románnyelv-oktatásban Péntek János a minden kisebbségek sajátos igényeiből, a tanulók saját anyanyelvéből kiinduló tankönyvek használata mellett szállt síkra, s rámutatott ama elvárás fonákságára, mely szerint csak a kisebbséginek kell kétnyelvűnek lennie, holott Erdélyben például a magyar is környezeti nyelv nem egy régióban. A professzor figyelmeztetett egyúttal arra is, hogy számunkra az anyanyelvi dominanciájú kétnyelvűség elérése lehet csak a cél, különben az nyelvvesztéshez, beolvadáshoz vezet.
„Nem csak a hatalom nyelvének van valóságteremtő ereje, minden nyelv valóságot teremt, ha használják, ha választják" — mutatott rá szociológiai vizsgálatában Sorbán Angéla kolozsvári kutató. Gál Noémi a nyelvi revitalizációs taktikák szükséges voltáról értekezett a szórványhelyzetbe vagy előnytelen helyzetbe szorult népcsoportok esetében. Aradi, marosvásárhelyi, csíkszeredai, temesvári, sepsiszentgyörgyi, gyimesfelsőloki, szabadkai stb. kutatók értekeztek sajátos helyi nyelvi jelenségekről, a hazai bírósági nyelvhasználat fonákságairól. Átfogó képet nyújtott a tannyelvpolitikákról Vámos Ágnes budapesti kutató. A romani nyelvet végre elismerték iskoláinkban anyanyelvnek — közölte Ioan Lăcătuş Crăciun roma kutató, itt-ott szerény kezdetektől is be lehet számolni, egyelőre tízezer kisdiák cigányul is tanul, 2010-ben a tantárgyolimpián külön tárgyként szerepelt, de a nyelvtanárképzés és a konzervatív helyi hatóságok ellenállásának a leszerelése egyelőre fő feladat. Szingapúr különös világába nyújtott betekintést Gordon Győri János előadása arról a városállamról, ahol négy hivatalos nyelv létezik, de jóformán senki nem tanul anyanyelvén. Zárszavában Horváth István megfontolandónak nevezte a kérdéskomplexum célszerű hazai kezelése végett annak nyelvi ideológiáktól való megtisztítását.

Már támadják Demetert

Új Magyar Szó, 2010. július 1. – Farkas István

Alig száradt meg a pecsét az RMDSZ által javasolt Demeter András István rádióelnöki kinevezésén, a Szociáldemokrata Párt (PSD) máris óvást nyújt be a döntés ellen a legfelsőbb bíróságon. Az ellenzéki alakulat mellett a szakmai szervezetek és szakszervezetek is kifogásolják az igazgatótanácsok keddi, politikai alapokon történt megválasztását.

Alig száradt meg a pecsét az RMDSZ által javasolt Demeter András István rádióelnöki kinevezésén, a Szociáldemokrata Párt (PSD) máris óvást nyújt be a döntés ellen a legfelsőbb bíróságon. Az ellenzéki alakulat mellett a szakmai szervezetek és szakszervezetek is kifogásolják az igazgatótanácsok keddi, politikai alapokon történt megválasztását.
PSD: törvénytelenség történt
„Zavaró, hogy a hatalom képviselői önkényesen döntöttek a közszolgálati médiaintézmények vezetőségéről” – nyilatkozta a NewsIn hírügynökségnek Aura Vasile, a PSD alelnöke. A képviselő szerint pártja azért óvja meg az új rádióelnök kinevezését, mert az RMDSZ jelöltjének, Demeter András Istvánnak törvényellenes volt a kinevezése. A politikus fenntartja: az igazgatótanács tagjai nem is tehettek más javaslatot Ovidiu Miculescu jelölésének elutasítása után.
Amint arról lapunkban beszámoltunk, a parlament két házának kulturális szakbizottságai és a parlament plénuma egyaránt nemet mondott a szociáldemokrata Ovidiu Miculescu elnökjelöltségére, ezért Márton Árpád RMDSZ-es képviselő egy „mentőjavaslattal” állt elő: a szakbizottságok hallgassak meg a rádió vezetőtanácsában felmerült másik jelöltet, azaz Demeter András Istvánt is, akit végül a honatyák megszavaztak.
A szakma kiábrándult
A közmédiumok igazgatótanácsának megválasztása után több médiaszakszervezet és szakmai szervezet kiábrándulását fejezte ki a politikai alapon történő kinevezésekkel kapcsolatban. „Nem a személyek ellen van kifogásunk, a javaslattétel módja az, ami kiábrándít” – jelentette ki lapunknak Karácsonyi Zsigmond, a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének (MÚRE) elnöke. Az ÚMSZ kérdésére kifejtette, jónak tartanák, ha a szakma és a civil társadalom is beleszólást kapna a vezetőtanácsi tagok jelölésébe.
„Úgy vélem, a szakmai szervezeteknek lehet egy-két olyan szakmai-etikai észrevételük, amelyek figyelembevételével elérhetnénk azt, hogy a romániai magyarság legrátermettebb tagját válasszák a közmédiumok igazgatótanácsába” – fogalmazott a MÚRE elnöke, aki fájlalta, hogy az RMDSZ nem konzultált velük, amikor igazgatótanácsi tagokat javasolt. „A szakmai szervezetek véleményét ki kell kérni, ennek pozitív hozadéka is lehet, s ugyanakkor a politikai delegálást is árnyalni lehetne” – összegzett Karácsonyi Zsigmond.
A játékszabályok szerint
„A keddi nap sorsdöntő volt számomra, szakmai szempontból más irányba terelte az életem. Hatalmas kihívás egy közintézmény élére állni” – kommentálta lapunknak rádióelnökké választását Demeter András István. Hozzátette: reméli, kinevezése garanciát nyújt arra, hogy a rádió korszerű európai rádióvá váljon. A szociáldemokraták óvásával kapcsolatban az intézményvezető elmondta: megválasztása a demokrácia játékszabályai szerint zajlott.
„A hatalom és az ellenzék viszonya úgy nyilvánult meg, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Az óvás is hozzátartozik a demokrácia játékszabályaihoz” – jelentette ki. Demeter ugyanakkor hangsúlyozta: „a parlamentnek meg kell szavaznia, nem pedig el kell fogadnia az igazgatótanács jelöltjét”.
Demeter furcsállja, hogy a szakmai szervezetek kiábrándítónak tekintik az igazgatótanács politikai alapokon történő kinevezését. Szerinte nem egészen egy hónappal ezelőtt ezeknek a szakmai szervezeteknek a nyomására utasította el a parlament az előző törvényt. (A Raluca Turcan által kezdeményezett törvénynek a közmédiumok politikamentesítése volt a célja – szerk. megj.) „Ezek a szervezetek mikor voltak, ha nem is őszinték, szakmaiak?” – méltatlankodott Demeter András István.
Kérdésünkre, mi lesz az első dolga rádióelnökként, Demeter elmondta: ismerkedés és a reális helyzetek felmérése következik, ugyanis eddig csak elméleti ismeretei voltak a rádió helyzetéről.

Gyenge marad az ANI – A szenátorok nem teljesítették tegnap Traian Băsescu államfő kéréseit

Új Magyar Szó, 2010. július 1. – Cs. P. T.

Az államfő által kért hat módosító indítványból csak kettőt fogadott el tegnap a szenátus az Országos Feddhetetlenségi Ügynökség (ANI) működését szabályozó törvény végszavazásakor. A szenátorok így nem követték a képviselők példáját, akik egy héttel ezelőtt teljesítették Traian Băsescu valamennyi kérését.

Az államfő által kért hat módosító indítványból csak kettőt fogadott el tegnap a szenátus az Országos Feddhetetlenségi Ügynökség (ANI) működését szabályozó törvény végszavazásakor. A szenátorok így nem követték a képviselők példáját, akik egy héttel ezelőtt teljesítették Traian Băsescu valamennyi kérését. Az államfő azért küldte vissza felülvizsgálatra a törvényt a parlamentbe, mert elégedetlen volt a korábban elfogadott tervezettel. Mivel ez esetben a felsőház a döntő ház, a jogszabály a tegnap megszavazott változatban lép érvénybe.
Eszerint az államfő kérésének megfelelően bekerült a törvénybe az, hogy nemcsak a tisztségben lévő, hanem a választott tisztségre pályázó jelölteknek is vagyonnyilatkozatot kell kitölteniük; emellett Băsescu javaslatára kiiktatták azt az előírást, amely szerint nem marasztalható el az a köztisztségviselő, aki hibásan tölti ki a vagyonnyilatkozatát.
Törölték azonban a szenátorok a törvény képviselőházban elfogadott változatából azt a passzust, amely szerint az ítélőtáblák keretében bírákból és ügyészekből álló bizottságok alakulnának a köztisztségviselők vagyonnyilatkozatának ellenőrzésére. A honatyák Frunda György javaslatára szavaztak így. Az RMDSZ-es szenátor korábban azzal érvelt, e testületek létrehozása az igazságszolgáltatás kebelében alkotmányellenes.
Szintén Frunda javaslatára az ANI ellenőrei a tisztségviselő mandátumának lejárta után nem három, hanem csupán egy évig vizsgálódhatnak. Nem került be a törvénybe az államfőnek az a javaslata sem, hogy a cégeket is birtokló köztisztségviselők a vagyonnyilatkozatukban adjanak számot az állammal kötött üzleti szerződéseikről. Emellett a szenátorok azzal sem értettek egyet, hogy a törvény által érintett személyeknek az ékszereikről, műtárgyaikról is be kell számolniuk a közvéleménynek.
Az ANI vezetője, Cătălin Macovei elégedetlen a törvény végső formájával. Úgy vélekedett: az intézmény hatáskörének megcsorbítását az Európai Bizottság visszalépésként fogja értékelni a romániai igazságszolgáltatás és a korrupcióellenes küzdelem helyzetéről szóló júliusi jelentésében.
Valamivel enyhébben fogalmazott Cătălin Predoiu igazságügyi miniszter, aki szerint „a törvény valamivel jobb az előző változatnál, de nem olyan, amilyennek szerettük volna”. A tárcavezető szerint ezen segíthet a feddhetetlenségi törvénykönyv, amelyet ősszel kíván a parlament elé terjeszteni a kormány.
Frunda György szenátor lapunknak nyilatkozva korábban már védelmébe vette az ANI-törvény általa elképzelt változatát. „Nem tettünk egyebet, mint alkotmányos mederbe tereltük az ügynökség működését” – érvelt a politikus, akit a civil szervezetek azzal vádolnak: jelentős mértékben hozzájárult az ANI hatáskörének megnyirbálásához.
A szenátor szerint az ANI a módosított törvény életbelépése után is „az marad, ami volt”: önálló intézmény, amely összeveti a köztisztségviselők vagyonnyilatkozatait, s ha fennáll a törvénytelen vagyongyarapodás gyanúja, felkéri az illetékes szerveket, azaz az adóhatóságot és az ügyészséget, vizsgálják ki az ügyet. A szenátor ugyanakkor emlékeztetett: egyetlen európai országban sem hoztak létre hasonló intézményt.
Mint ismert, az Alkotmánybíróság korábban alkotmányellenesnek nyilvánította az ANI-törvény több paragrafusát. A parlament módosított a jogszabályon, ám az államfő az új törvény felülvizsgálatát kérte a honatyáktól.


Erdélyben is igényelhető majd a magyar állampolgárság

Krónika, 2010. július 1.

Jövő év január elsejétől immár kedvezményes honosítási lehetőséggel élhetnek a határon túli magyarok, akik eddig rendkívül szigorú, költséges, időigényes és megalázó elbírálás után kaphatták meg a magyar állampolgárságot. Az Országgyűlés által május 26-án elfogadott, a kettős állampolgárságról szóló törvény révén azok is gyorsított eljárásban kapják meg az állampolgárságot, akik az utóbbi egy évben nyújtották be kérelmüket a magyar államhoz. Egyelőre nem tudni pontosan, milyen iratok szükségesek a magyar állampolgárság megszerzéséhez.

„A jogszabály alkalmazási normáinak kidolgozásáig azonban nem lehet pontosan tudni, milyen iratok szükségesek majd ahhoz, hogy az erdélyi, illetve a többi határon túli magyarok könnyített eljárásban szerezhessék meg a magyar állampolgárságot” – nyilatkozta a Krónikának Szilágyi Mátyás, Magyarország kolozsvári főkonzulja. A diplomata úgy véli, az állampolgárságot azokra is ki kell terjeszteni, akik már részlegesen asszimilálódtak, ezért már nem beszélik a nyelvet, de magyar vagy többes identitásuk van. Szilágyi szerint tág, befogadó nemzetkoncepció alapján kell állampolgárságot adni a külhoni magyaroknak. „Nem ördögtől való, hogy valakinek több nemzethez tartozó identitása van. Minél nagyobb a nemzet kulturális köre, annál nagyobb egzisztenciális lehetőségük van a polgároknak” – fogalmazott a kincses városi külképviselet vezetője. A főkonzul a Krónikának elmondta, a módosított állampolgársági törvény lényege, hogy nem köti lakhelyhez az állampolgárságot, és a korábbi 15 hónap helyett három hónap alatt bírálja el a kérelmeket a magyar állam. Az állampolgárságot ezentúl mindenki megkapja, aki igazolni tudja, hogy felmenői 1920 előtt a magyar királyság állampolgárai voltak. Az új, augusztus 20-án érvénybe lépő, 2011. január elsejétől alkalmazandó jogszabályban mellékfeltételként szerepel, hogy a kérelmezőnek magyar nyelvtudását is bizonyítania kell. Hogy ez pontosan mit jelent, azt a magyar Országgyűlés később szabályozza, a jogszabály alkalmazásának mikéntjét várhatóan őszig foglalják törvénybe a képviselők.
Ha kell, házhoz mennek
Az állampolgársági törvény 5. cikkelye értelmében magyar állampolgárságot Erdélyben a Magyar Köztársaság bukaresti nagykövetségén, valamint kolozsvári és csíkszeredai konzulátusán lehet igényelni, Magyarországon pedig a polgármesteri hivatalok anyakönyvvezetőjénél, „külön jogszabályban meghatározott körzetközponti jegyző székhelyén működő anyakönyvvezetőnél”, valamint a „kormány által kijelölt, az állampolgársági ügyintézésért felelős szervnél” terjeszthető be „az állampolgárság megszerzésére irányuló nyilatkozatot és kérelem”. Szilágyi Mátyástól megtudtuk, a több megyét felölelő főkonzulátusi területeken létezik az úgynevezett „főkonzuli napok” gyakorlata, ami abban áll, hogy a konzulátus munkatársai felkeresik a polgárokat, így nem elképzelhetetlen, hogy hazalátogatnak az idős, ágyhoz kötött emberekhez.
Az állampolgársági törvény leendő alkalmazási normái kapcsán a diplomata elmondta, szó volt arról, hogy a magyarigazolványok kibocsátására szakosodott egykori státusirodáknál is lehet majd igényelni a magyar állampolgárságot, ezt azonban kétli, mert az állampolgárság megadása minden ország szuverén joga, ezért valamennyi államban rendkívül szigorú a szabályozása. Hozzáfűzte, sok közös vonás van abban, ahogyan Magyarország és Románia a határon túli kisebbségekhez viszonyul. „Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes nem csak udvariasságból mondta, hogy a román mintát vették alapul az állampolgársági törvény megalkotásakor, hiszen valóban tüzetesen átvizsgálták a román jogszabályt” – mutatott rá a közös pontokra Szilágyi Mátyás. Mint ismeretes, Románia a Moldovai Köztársaságban élő románoknak ad könnyített eljárással állampolgárságot.

Egy bonyolult folyamat válik egyszerűbbé
A magyar állampolgárság, illetve az előszobájának számító tartózkodási engedély megszerzése eddig a már korábban bevezetett engedmények ellenére is meglehetősen bonyolult, drága – több százezer forintos megterhelés –, időigényes és néha megalázó volt. Magyarként szükség volt olyan okmányokra, amelyek igazolták, hogy a kérvényező felmenői között voltak magyar állampolgárok. Első fokú, egykor magyar állampolgárságú felmenő hivatalos magyar okmánya – például a magyar hatóságok által kiállított születési anyakönyvi kivonata – előnyt jelentett. Emellett a kérelmező magyar nemzetiségét is igazolni kellett, például olyan okmánnyal, amely bizonyítja, hogy tanulmányait magyar nyelven végezte. A szükséges dokumentumokat és személyi okmányokat természetesen le kellett fordíttatni magyarra, ami máris jelentős anyagi megterhelést rótt az igénylőre. Romániában készült fordítást ugyanis nem fogadtak el, az Országos Fordító és Fordításhitelesítő Irodában készített hivatalos fordítás pedig nem kevés pénzbe került.
Mindehhez hozzáadódik a kötelező orvosi vizsgálat, amelyet szintén jókora összeg fejében végeztek el, a vérvizsgálattól kezdve a tüdőszűrésen át a vizelet- és székletminta vételéig mindent felölelt; ezen a határon túli magyar jelentkezőnek a kijelölt egészségügyi intézményben ukrán és kínai bevándorlók társaságában kellett részt vennie. Mindezek beszerzéséhez természetesen csupán akkor volt érdemes hozzáfogni, ha az igénylő a szükséges okmányokkal bizonyítani tudta, rendelkezik a megélhetéshez szükséges anyagi forrásokkal, illetve ingatlannal, vagy – ha már magyar állampolgárságú rokonok fogadták be – az ő jövedelmük elegendő volt ahhoz, hogy a család és a befogadott családtagok megélhetését biztosítsa. Ezt meghatározott összeg alapján számítják ki, megszabták ugyanis, hogy egy személy havi megélhetésére mekkora minimális összeg szükséges.

A körülményeket, illetve azt, hogy a tartózkodási engedély igénylője valóban a megadott lakcímen lakik, a bevándorlási hivatal illetékesei a helyszínre kiszállva, akár rajtaütésszerűen is ellenőrizhették. Ha az igénylőnek olyan szakmája van, amely nemzetbiztonsági szempontból is érdekes lehet – például újságíró –, nemzetbiztonsági átvilágításra is sor került, amelyen a Nemzetbiztonsági Hatóság kilátogató illetékese alaposan kifaggatta arról, honnan jön, mivel foglalkozott, és mik a tervei Magyarországon.


Elfogadták az ANI-törvényt, az intézmény vezetői Frundát vádolják

Krónika, 2010. július 1.

Elfogadta szerdán a szenátus a magas rangú közméltóságok és tisztségviselők vagyonosodását vizsgáló Országos Feddhetetlenségi Ügynökség (ANI) működését szabályozó törvényt, így az – mivel a képviselőház már megszavazta a jogszabályt, és ebben a témában a felsőház számít döntéshozó kamarának – immár hatályba léphet, lehetővé téve, hogy a testület ismét elkezdhessen működni. Az ANI vezetői szerint a szenátorok összefogtak a vagyonvizsgálat ellen, és megfosztották az intézményt az ellenőrzés jogkörétől.

A jogszabályt 115 támogató vokssal, két tartózkodás mellett szavazták meg. Az ellenzéki Szociáldemokrata Párt (PSD), a Nemzeti Liberális Párt (PNL) és a kormánypárti RMDSZ kérésére elmaradt a nagyobbik kormányerő, a Demokrata-Liberális Párt (PDL) által javasolt cikkelyenkénti szavazás a jogi bizottság jelentéséről.

Mint arról beszámoltunk, a jogszabályt először az alkotmánybíróság nyilvánította az alaptörvénnyel ellentétesnek, majd a taláros testület észrevételei alapján módosított jogszabályt Traian Băsescu államfő kihirdetés helyett további módosításokra visszaküldte. Az államfő azt kérte a parlamenttől, hogy a vagyonnyilatkozatok nyilvános és bizalmas része azonos legyen, csupán a személyes adatok ne szerepeljenek a nyilvános dokumentumban. Băsescu egyúttal azt is szorgalmazza, hogy a közméltósági tisztségekre pályázó jelöltek vagyonnyilatkozata is legyen nyilvános. A képviselőház eleget is tett a kérésnek. Horia Georgescu, az ANI főtitkára közölte, a vagyonnyilatkozatok hasonlatosak lesznek az eddigiekhez, csupán nem szerepel majd a lakcím, az aláírás és a személyi szám, amelyeknek nyilvánosságra hozatalát alkotmányellenesnek minősítette a taláros testület.

Az alkotmánybíróság korábban a jogszabály egyik legfontosabb részét találta alkotmányellenesnek, nevezetesen a 13. cikkelyt, miszerint az ANI jogkörébe tartozik a tisztségviselők vagyonnyilatkozatainak ellenőrzése, a dokumentumok időben történő benyújtásának ellenőrzése, az esetleges törvényszegések és összeférhetetlenségek megállapítása, a bűnvizsgálati szervek értesítése és a szankciók kiszabása.
Nem működnek majd vagyonvizsgáló testületek
A szenátus jogi bizottságának jelentésében csupán néhány, az államfő által felvetett észrevételt fogadtak el. A szenátus által elfogadott jelentésből, illetve a jogszabályból így kimaradt a leköszönt tisztségviselők vagyoni helyzete vizsgálatának egyről három évre való meghosszabbítása, valamint a vagyonosodást vizsgáló, a bíróságok mellett működő csoportok újraalakulása.
A szenátorok annak ellenére hagyták ki ezeket az elemeket, hogy Cătălin Predoiu igazságügy-miniszter is a megszavazásuk mellett kardoskodott. Úgy vélte, amennyiben nem fogadják el a módosításokat, azzal azt az üzenetet küldik az Európai Bizottságnak, hogy Romániát nem érdekli az igazságügyi reform.
Leszögezte: az ANI nem tekinthető belügynek, mivel az Európai Unió csak azzal a feltétellel fogadta be Romániát és Bulgáriát, hogy létrejönnek, és hatékonyan működni kezdenek a korrupció visszaszorításáért küzdő testületek. A szavazás után ugyanakkor már azt mondta: a törvény jelenlegi formájában jobb, mint az eredeti változat. Megjegyezte ugyanakkor, hogy még mindig nem az a változat, amit szeretett volna. Úgy vélte, hogy az Európai Bizottság hamarosan elkészülő igazságügyi jelentése, amely a korrupció elleni küzdelem helyzetét is elemzi, enyhe visszaesésről számol majd be ezen a téren. Reményét fejezte ki, hogy még idén elkészül egy olyan feddhetetlenségi kódex, amely ősszel a parlament elé kerülhet, és amely tovább bővítheti az ANI jogköreit.
Frunda Györgyöt támadják az ANI vezetői
A szenátus jogi és emberi jogi bizottságainak keddi ülésén egyébként vita alakult ki Frunda György RMDSZ-szenátor, az emberi jogi szaktestület elnöke, illetve az ANI vezetői – Cătălin Macovei elnök és Horia Georgescu főtitkár – között. Miután Georgescu szóváltásba keveredett Frundával a vizsgálóbizottságok létrehozásának elutasítása kapcsán, majd Macoveijel együtt távoztak az ülésteremből, sérelmezve, hogy a jogi bizottság megnyirbálta az intézmény hatáskörét.
Frunda György utólag azt mondta: a jogi bizottsági döntéssel az ANI nem meggyengült, hanem alkotmányos keretek közé került a hatásköre és működése. Frunda azzal vádolta az ANI képviselőit, hogy félrevezettek Svájc bukaresti nagykövetét, valamint Hollandia és Nagy-Britannia követségének képviselőit, akik részt vettek a szakbizottságok együttes ülésén, és Frunda szerint pszichológiai nyomást gyakoroltak a szenátusi testületekre.
Az RMDSZ-szenátor elmondta: mindig is ellenezte az ANI létrejöttét, mivel ilyen intézmény egyetlen más országban sem létezik. A magas rangú tisztségviselők a legfelsőbb bíróságon számolhatnak el vagyonukkal, ha bebizonyosodik, hogy törvénytelenül tettek rá szert, a többi választott és a köztisztviselők pedig a meglévő igazságügyi rendszerben, a törvényszékeken – tette hozzá Frunda.
Cătălin Macovei, az ANI elnöke egy, az RFI rádiónak szerdán adott interjúban azt mondta: meggyőződése, hogy az intézményt megcsonkító honatyáknak van rejtegetnivalójuk, a keddi bizottsági ülésen pedig azt tapasztalta, hogy a politikai pártok, legalábbis a szenátusban, összefogtak a vagyonellenőrzés ellen.
Egy nappal korábban Horia Georgescu ANI-főtitkár vádolta azzal a két szaktestület „bizonyos szenátorait”, hogy az intézmény hatáskörének korlátozásával „személyes problémáikat” kívánják rendezni. Macovei a rádióinterjúban azt mondta: Frunda György „saját érdekeit szem előtt tartva” sürgette az ANI-törvény megcsonkítását, de mind mondta: „többet nem árulhat el, mivel a törvény tiltja”. Arra az újságírói kérdésre sem kívánt válaszolni, hogy az ANI vizsgálódik-e Frunda vagyona esetében.
Frunda vádjaira reagálva Macovei azt is elmondta: nem az ANI lobbizott az európai nagykövetségeknél, hanem fordítva, a követségek lobbiztak annak érdekében, hogy az ANI-törvénynek az államfő által szorgalmazott változata kerüljön elfogadásra. „Abszurdum, amit Frunda úr állít, mi nem kerestük meg a nagykövetségeket. Az ő kezdeményezésük volt, és ez is bizonyítja, mekkora az európai vezetések érdeklődése az ANI-törvény iránt” – mondta Macovei, aki szerint az EB Romániára vonatkozó júliusi igazságügyi jelentése katasztrofális lesz emiatt.

• ERDÉLY

 

Kettős állampolgárság, anyanyelv - zajlik az EU-tábor

MIÉRT sajtóiroda, 2010. július 1.

Kedden kezdődött Marosfőn a hetedik alkalommal megszervezett EU Tábor, ahol politikusok, szakemberek, civil és ifjúsági vezetők tartanak előadásokat öt napon át az Európai Uniós karrier-lehetőségekről.

Külföldi egyetem, helyi előny?

„Áthallgatás, nem lehallgatás” címmel hallgathattak előadást a hetedik EU tábor résztvevői június 30.-án.
Soós Anna, a Babeş-Bolyai Tudományegyetem Matematika és Informatika Karának dékánhelyettese, Patakfalvi Ágnes, a Márton Áron Szakkollégium által moderált részképzési program ösztöndíj-referense, illetve Szenkovics Dezső, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem kolozsvári karának főtitkára beszélt a pályázatok adta mobilitási lehetőségekről.

„Erasmus hallgató csak egyszer lehetsz a tanulmányaid során.” − hívta fel a hallgatóság figyelmét Soós Anna dékánhelyettes, aki a Life Long Learning program részeként működő ERASMUS pályázatok általános ismertetőjét követően kitért azok előnyeire, majd néhány hasznos tanáccsal látta el a vállalkozó szellemű hallgatókat. Elmondása szerint: „Legnagyobb előny, hogy a kiválasztott külföldi egyetemen nem kell az ottani tandíjat fizetni, sőt mindezek mellett az ösztöndíjas státusz is megmarad, tehát gyakorlatilag dupla ösztöndíjban részesül a diák.”

Patakfalvi Ágnes, a Márton Áron Szakkollégium által moderált részképzési program ösztöndíj-referense a Balassi Intézettel közösen működtetett pályázati kiírások kapcsán kiemelte: „a részképzések tekintetében nincsenek megkötések szakmai szempontból”, azaz választható a szakkal nem megegyező irányvonal is, ugyanis a programban hallgatni kívánt tárgyak listáját a diák önmagának állíthatja össze. A pályázó hallgatók számára a legnagyobb probléma, hogy „nincsenek hozzászokva a vezetőtanár- kereséshez, aki adott kutatáshoz kurzusokat tud ajánlani, és a bürokráciában is segít eligazodni.”

Ezt követően Szenkovics Dezső, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem kolozsvári karának főtitkára előadásában hangsúlyozta „a tapasztalatcsere, nyelvtanulás, kapcsolatépítés, kommunikációs készség, csapatmunka mind olyan képességek, amelyeket csak gyakorlatban, a megszokott környezetből kiemelve lehet fejleszteni.” Ezt szolgálják a szekcióülésen bemutatott képzési lehetőségek, ezért születnek az egyetemek közötti bilaterális együttműködési megállapodások is.

A szekcióülést kötetlen hangulatú kérdésözön zárta, amely során leginkább az Erasmus pogramra vonatkozó konkrétumokra voltak kíváncsiak a résztvevők, mindezek mellett a képzésekre vonatkozó tájékoztató dokumentumokból is magukkal vihettek.

„Kettős állampolgárság: dupla lehetőség?”

címmel tartottak kerekasztal beszélgetést az EU tábor szekcióülésén Bodó Barna, a Sapientia EMTE kolozsvári Karának egyetemi docense, Barabás János a Kolozsvári Magyar Főkonzulátus konzulja, illetve Székely István politológus.

Bodó Barna a magyar kettős állampolgárság kronológiáját mutatta be. Hangsúlyozta, hogy a kettős állampolgárság „a nemzeti integráció szimbolikus eszköze, egy plusz lehetőség, amivel a határon túli magyarok élhetnek”.

Barabás János konzul bővebben ismertette az állampolgársági törvényt, melyet „megengedő jellegű törvénynek nevezett”. Megjegyezte, hogy „nem kettős állampolgárságról van szó, hanem a magyar állampolgárság könnyített megadásáról főképp a Kárpát-medencében élő magyarok számára, melyet nem automatikusan kapnak meg az állampolgárok, hanem egyéni kérelemre.” Hozzátette, hogy „ez egy szimbolikus jelentésű törvény, amelynek akkor van értelme, ha van támogatás politikája, illetve ha komoly gyakorlati lépéseket tesznek a megvalósítása érdekében.”

Székely István politológus az állampolgársági törvény gyakorlatba ültetéséről beszélt. „Attól, hogy valaki megkapja a magyar állampolgárságot, nem kap automatikusan egészségügyi ellátást, hiszen ez befizetés alapon történik. Ebbe a kategóriába tartozik a szociális támogatás, illetve a jogsegély kérdése is.” - világított rá Székely István az állampolgársági törvény mibenlétére.
„A magyar állampolgárság megszerzése nem eredményezne kivándorlási, kitelepedési hullámot.” – összegezte beszédét Székely István.

Földrajz és történelem anyanyelven

A 2010 –es EU – tábor első napjának délutánján szekcióülésre került sor „Minden szinten szinte minden az oktatásról” címmel. Az ülés vezetői Pásztor Gabriella oktatásügyi államtanácsos, Széll Lőrincz, az Országos Sport és Ifjúsági Hatóság alelnöke és Farkas Zoltán a gyergyószentmiklósi Battyányi Ignácz Technikai Kollégium igazgatója voltak. A szekcióülés az új tanügyi törvénytervezet megvitatásával indult, melynek során az államtanácsos közölte, hogy a törvény a most véget érő parlamenti szesszióban nem került megszavazásra, ezt az őszi szesszióra tervezik.

„Az új tanügyi törvénytervezet a decentralizációt hivatott megvalósítani, mely segítségével nagyobb hatáskört lehet adni az iskoláknak. Szerintem ez az eddigi legjobb tervezet a kisebbségek szempontjából, mivel lehetővé tenné többek közt, a kisebbségek számára, a nemzeti nyelv más struktúrában való tanítását és Románia földrajzának, történelmének oktatása minden kisebbség anyanyelvén folyhatna.” – fogalmazott az államtanácsos.

Az ülés keretében Széll Lőrincz felszólalásával szóba került a non-formális oktatás jelentőségének kérdése is.
„Az non-formális oktatás, például a képzések, sokkal praktikusabbak, mint a formális társai! Ez nem azt jelenti, hogy a formális oktatás rossz, hanem azt, hogy szükség lenne a formális oktatás kiegészítésére a non-formális oktatás által, hiszen a diákok szempontjából fontos megtanulni bizonyos kompetenciákat, mint a pályázatírás, a vállalkozásfejlesztés, a menedzsment, vagy a kommunikáció.” – jelentette ki az alelnök.
Az ülés keretében felszínre került az oktatás minőségének kérdése is, ahol Farkas Zoltán a gyergyószentmiklósi Battyányi Ignácz Technikai Kollégium igazgatója hangsúlyozta, hogy a minőségi oktatás csak akkor valósítható meg maximális mértékben, ha az iskolák versenyhelyzetbe kerülnek, és maguk döntik el, hogy hány osztályt indítanak.
„Elsősorban a mentalitásbeli problémákat kellene megoldani, hogy a szülők is érdeklődjenek a gyerekük iskolája, oktatása iránt.” – fogalmazott az igazgató. „A minőségi oktatás az intézmény, az oktató és a diák felelőssége is.” – tette hozzá Pásztor Gabriella oktatásügyi államtanácsos.

Pásztor Gabriella államtanácsos szerint „20 éven belül a gyerekek még több időt töltenek majd az iskola intézményének szervezett körülményei közt, és nem csak azért, mert ez a nyugat-európai vagy amerikai példa, hanem, mert a legtöbb család ezt a formát részesíti előnyben: a gyerek az iskolában tanul, étkezik, és sportol.”


Emlékmű kitalált román vértanúknak

Népújság, 2010. július 1. – Mezey Sarolta

Július 11-én nagy ünnepségre készül az erdőszengyeli ortodox egyház. Az emlékmű – letakart felirattal – már áll. Az ortodox egyház honlapján az esemény ismertetőjében ez olvasható: az 1848-49-es forradalomban a településen kivégzett 100 román vértanúnak kívánnak emléket állítani. Az eseménynek olyan jeles meghívottja is lesz, mint Andrei gyulafehérvári érsek, aki egyben megáldja a felújított ortodox templomot.

Elektronikus történelem-hamisítás – tévedésből?

A hír megdöbbentette Nagyernye község magyar lakosságát, elektronikus úton körleveleket küldtek szét, amely a Népújsághoz is eljutott, hogy a közvélemény időben tudomást szerezzen az ortodox egyház szándékáról. A nagy esemény kapcsán történelemhez értő „írástudók” kutakodni kezdtek, de sehol sem bukkantak olyan emlékre, amelyből kiderülne, hogy Erdőszengyelen végigsepert volna az 1848-49 as forradalom, sőt még csak a szele sem érintette meg. A faluban a román lakosság körében még csak szóbeszéd szintjén sem emlegetnek vérengző atrocitásokat. A csíráját sem őrzik ilyen tragikus eseményeknek. Az itt lakók emberemlékezet óta békességben éltek és élnek együtt magyar sorstársaikkal.

Felmerült a gyanú, hogy a helybeli ortodox egyház lelkésze, az emlékmű értelmi szerzője óriási tévedésbe esett, amit honlapján (www.parohia-sangeru-de-padure.ro) közzé is tett. Miben áll a románmészárlásra vonatkozó nagy tévedés? Abban, hogy Mihai Dumitrescu tiszteletes több ízben és következetesen összetéveszt két Maros megyei települést. Nevezetesen a Sáromberke melletti Erdőszengyelt a Mezőbodon közeli Mezőszengyellel. Az erdőszengyeli ortodox egyház honlapján a Mezőszengyelre vonatkozó adatokat tüntették fel. Így kerülhetett fel az első okiratos említésre való hivatkozás, de az oktatásra vonatkozó statisztika is. Ezt bárki ellenőrizhette, vagy ellenőrizheti, ha időközben nem törlik le.

Csodák csodája: a mezőszengyeliek egy másik lapján (www.ecomunitate.ro) utalás történik egy 1848-49-es incidensre, amelyben száznál is többen életüket vesztették. Azonban itt nem mondják ki, hogy ezek az áldozatok román nemzetiségűek lettek volna. Jánosi Ferenc, Nagyernye polgármestere is tudott arról, hogy emlékművet készít állítani az ortodox egyház. – Kimentem a helyszínre, beszéltem a lelkésszel, s mondtam, történészekkel bizonyítsák, hogy itt mészárlás történt. Mi nem kellett engedélyt adjunk, mert nem közterületen, hanem az egyház területén állították fel az emlékművet – mondta a polgármester.

Erdőszengyelen nem volt semmilyen mészárlás

A Népújság szerkesztőségében is gyanút keltett az erdőszengyeli tiszteletes faluja, közössége és nemzete iránti „buzgólkodása”, vette a fáradságot, s utánanézett, milyen történelmi tények állnak a szándék mögött. Spielmann Mihály történészt kérdeztük meg, van-e tudomása az erdőszengyeli mészárlásról?

– Sok a téveszme az 1848-49-es forradalom kapcsán. Káros ezeket népszerűsíteni. A hitelesség kedvéért Peter Moldovan 2008-ban Kolozsváron kiadott Béke és háború (Pace şi război), román nyelvű, hitelesnek tekinthető kötetét átböngészve, szó sem esik erdőszengyeli mészárlásról. Viszont a mezőszengyeliről igen. A 317. oldalon olvasható, hogy 1849. január 25-én két gyalogos kompánia és lovas sereg, önkéntes vadászszázadok körbefogták, bekerítették Mezőszengyelt, több román lakost agyonlőttek, azokat, akik szökni próbáltak, illetve olyanokat, akik a megye területén raboltak. Júniusban Bem generális elrendelte a Szabó Lajos parancsnok vezette vadászcsapat letartóztatását, megbüntetését és feloszlatását. A szerző nem említi az áldozatok számát. Több áldozatról beszél, de nem százról. Ha lett volna erdőszengyeli mészárlás, akkor ez nem marad nyomtalanul, száz ember halálán nem siklik át a történelem. A két falut összetévesztették – mondta Spielmann Mihály, aki hozzátette, hogy veszélyes úgy emlékezni és emléket állítani, hogy azelőtt nem tájékozódnak, s alaptalanul mindenki mindenkit megvádol. Mi lenne, ha Marosjárában is emléket állítanának, ugyanis itt a falu magyar lakosságának felét kiirtották?!

Elnézést, Népújság, tévedtünk!

Tegnap nem találtuk Dumitrescu tiszteletest az erdőszengyeli parókián. Azonban a román vértanúknak szánt emlékmű létéről megbizonyosodhattunk. A lelkésszel Marosvásárhelyen találkoztunk, aki azzal kezdte, hogy nem szeretne etnikai feszültséget kelteni, de az áldozatokról, a mártírokról illik megemlékezni. Tudja, hogy rossz szájak lázítani próbálnak, de a két etnikum jól megvan egymással a faluban, s nem szeretné, ha gesztusukat provokációként értelmeznék.

Megkérdeztük tőle: szándékának milyen történelmi megalapozottsága van? Elmondta, hogy Mircea Păcuraru szebeni történészprofesszor munkáját és a falu monográfiáját vette alapul, és úgy érezte, kötelessége a száz mártírnak emléket állítani. Tájékoztattuk, hogy tévedés történhetett, ugyanis történészek segítségét kértük, nézzenek utána, hogy Erdőszengyelen 161 évvel történt-e vérengzés.

A lelkész nem hitt érvelésünknek, erősítette, lehet bármilyen véleményünk, ő a sajátját tartja igaznak. Feltettük a kérdést, utánanézett-e az egyházi anyakönyvben, levéltárakban, hány ortodox hunyt el 1849-ben a faluban, hiszen lehet, hogy a román lakosság száma el sem érte a százat. Megszámolta-e a síremlékeket? Megkérdezte-e az embereket, hogy hány családban emlékeznek áldozatokra, mert ahol vérengzés volt, ott a felmenők elbeszéléseiből tudnak a faluban.

– Igazság csak egy van – mondtuk a lelkésznek. – Nézzen utána! Kis idő múlva megcsörrent a telefon, Dumitrescu tiszteletes szólt bele: – Népújság? Elnézést kérünk! Tévedés volt! Önöknek van igazuk! Az ünnepséget Erdőszengyelen megtartják, az érsek felszenteli az ortodox templomot. Az emlékművet – ami a kerítésen kívül van – nem bontják le, csak a feliratát módosítják. A nemzet hősei emlékére.

Nem a kulturális autonómiára

Háromszék, 2010. július 1.

A Magyar Polgári Párt szerint nincs szükség semmilyen Kulturális Autonómia Tanácsra (KAT) — jelentette be Fazakas Tibor, a párt alelnöke. Úgy értékelte, az új testület létrehozatala a pénzről szól, az RMDSZ húsz éve megszerzett monopóliumát szeretné megtartani az itthoni és magyarországi pénzek elosztása terén, az EMNT pedig részesedni akar ebből.

Fazakas szerint a KAT azt jelenti, hogy a két magyar szervezet lemond a területi autonómia követeléséről, és megelégszik egy sovány kulturális autonómiával úgy, hogy még az ezt szabályozó kisebbségi törvény sincs meg. Az MPP szerint kerettörvényre lenne szükség, egyfajta szerződésre a román állam és az itt élő magyarság között, amely tartalmazza a székelyföldi területi autonómiát is.

 

• MAGYARORSZÁG


Bukarest kipipálva

Magyar Hírlap, 2010. július 1.

Bukarestbe látogatott tegnap román kollégája meghívására Martonyi János külügyminiszter, aki arról biztosította tárgyalópartnerét, hogy a módosított állampolgársági törvény alkalmazása nem vezet majd etnikai diszkriminációhoz, és a magyar állampolgárságot nem adják meg tömegesen.

Teodor Baconschi román külügyminiszter tegnapi, Martonyi Jánossal folytatott tárgyalása után kijelentette: Bukarest biztos akar lenni abban, hogy az állampolgársági ügyek tekintetében Budapest be fogja tartani nemzetközi kötelezettségvállalásait, valamint „a nemzetközi jog szellemét és betűjét”. Baconschi üdvözölte, hogy Martonyi a magyar államreformot említve kitért a kisebb létszámú parlament bevezetésére és arra, hogy a magyarországi román közösségnek nemsokára országgyűlési képviselője is lehet, a román ortodox egyházat pedig Magyarország történelmi egyházként ismeri majd el.
„Méltányoljuk a román kormánynak a Magyar Országgyűlés által a közelmúltban elfogadott törvényekhez (az állampolgársági törvény módosításáról, valamint a magyar összetartozás napjának bevezetéséről) való viszonyulását” – jelentette ki újságírók előtt Martonyi János. A Mediafax román hírügynökség szerint a magyar diplomácia vezetője azt mondta, hogy az állampolgársági jogszabály semmiben nem érinti a választójogi törvényt, amely előírja, hogy csak azok élhetnek szavazati jogukkal, akik magyarországi lakcímmel rendelkeznek. A kérdésre, hogy az állampolgársági törvény nem bátorítja-e a területi autonómia iránti törekvéseket, Martonyi azt válaszolta: „Ennek a jogszabálynak nincs köze a területi problémákhoz. Azt gyanítom, hogy az állampolgárság kérdése nem csak itt okoz gondot. Az állampolgárság ügye mind a szerbek, mind a horvátok, románok és más nemzetiségek esetében csak az emberekre vonatkozik, és nem a területekre. Az emberi közösségeknek jogukban áll megválasztani az együttélés módozatait és azt, hogy milyen jellegű önrendelkezési formákat kívánnak. Az állampolgárság és az autonómia két különálló probléma”.
Martonyi tárgyalt még Emil Boc miniszterelnökkel, Markó Béla miniszterelnök-helyettessel és a román államfő külpolitikai főtanácsadójával is. Októberben Bukarestben rendezik az ötödik román–magyar közös kormányülést, amelyen várhatóan olyan konkrét közös projektek kerülnek terítékre, mint az energiapolitika vagy a közlekedéshálózat fejlesztése. Martonyi hangsúlyozta, a jól előkészített együttes kormányülés újabb lendületet adhat a gazdasági, kulturális, tudományos és idegenforgalmi kapcsolatoknak.
A távirati iroda szerint Martonyi beszélt arról is, hogy az új magyar kormány új dimenziót kíván adni regionális politikájának, bővíteni szeretné azt, vagyis a visegrádi együttműködés fenntartása mellett fontosnak tartja a háromoldalú – így a lengyel–magyar–román – együttműködés különböző formáit is. Martonyi kedvezőnek nevezte, hogy mindkét országban az Európai Néppárthoz tartozó pártok kormányoznak, és ezek közé tartozik a Romániai Magyar Demokrata Szövetség is.

Kapkodnak a román útlevélért Ukrajnában
A nyugat-ukrajnai Csernyivci megyében már ötvenezer ember vette fel a román állampolgárságot, s a többségük nem mondott le ukrán állampolgárságáról. A kettős állampolgárságot tiltó Ukrajna megyéjében a helyi hatóságok már az 1990-es évektől kezdve figyelmeztetnek arra, hogy ukrán állampolgárok tömegesen kapnak román állampolgárságot. A moldovai zavargásokat követően azonban Bukarest még egyszerűbbé tette a román állampolgárság felvételét a Romániától 1940-ben elvett területeken, s még a román nyelvet sem kell beszélniük az ezt igénylőknek. Ellenzéki képviselők szerint az ukrán állampolgárok nem Románia iránti szeretetből veszik fel a román állampolgárságot, hanem sokkal inkább az európai uniós útlevél miatt.

Szakad az MSZP? Sziliék külön indulnak az őszi választásokon

Magyar Nemzet, 2010. július 1. – Török László

A Szili Katalin vezette Szövetség a Jövőért Mozgalom (SZJM) indulni kíván az őszi önkormányzati választásokon – információink szerint erről hozott egyhangú döntést a szervezet közgyűlése szerdán.

A Pallas Páholyban megtartott gyűlésen a küldöttek megalakították az országos választási előkészítő bizottságot, amelynek feladata a képviselő- és polgármesterjelöltek kiválasztása. Úgy tudjuk, hogy az SZJM közgyűlése határozott arról is, hogy a választásokra szövetségeseket keresnek – miként informátorunk fogalmazott – a civil mozgalmak és a baloldalon jelen lévő politikai erők között.

Szili Katalin már évek óta, különösen a 2004 decemberi, kettős állampolgárságról szóló népszavazás óta, egyre markánsabban különutas politikát folytat az MSZP-n belül. A volt házelnök népi nemzeti értékeket képviselő baloldali álláspontja a trianoni emléknap kapcsán is tetten érhető volt, hiszen a szocialista frakcióból egyedül ő vett részt a parlamenti megemlékezésen.

• KÁRPÁT-MEDENCE


Megalakult a szerbiai Magyar Nemzeti Tanács, Korhecz az elnök

MTI, 2010. június 30. 20:14

Megtartotta alakuló ülését a szabadkai városháza dísztermében szerdán az új összetételű Magyar Nemzeti Tanács (MNT). A szerbiai magyar kisebbség kulturális önigazgatásának legfőbb szerve élére Korhecz Tamást választották meg elnöknek - jelentette a Vajdaság Ma hírportál. Az ülésen ismertették a nemzeti tanácsi választások hivatalos végeredményét, illetve hitelesítették a mandátumokat. Az új összetételű MNT szombaton ülést tart, amikor a tervek szerint elfogadják az intézmény új alapszabályát és ügyrendjét, valamint két alelnököt is választanak.

Az alakuló ülés után Korhecz Tamás a Magyar Házban jelképesen "átvette a kulcsokat" Józsa Lászlótól, az MNT előző elnökétől.

A június 6-i választások alapján felállt új összetételű Magyar Nemzeti Tanácsban háromnegyedes többsége - 28 képviselője - van a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) által támogatott Magyar Összefogás listának, a maradék hét hely a választásokon szerepelt másik négy lista között oszlik meg.

A szerbiai kisebbségi nemzeti tanácsok egy tavaly elfogadott új törvény szerint széles körű javaslattételi és véleményezési joggal bírnak, sőt esetenként önállóan is dönthetnek az adott kisebbség kulturális és oktatási ügyeiben, valamint az anyanyelvi tájékoztatás és a nyelvhasználat kérdéseiben.

A Magyar Nemzeti Tanács a többi nemzeti tanácshoz hasonlóan többek között iskolákat, diákotthonokat alapíthat, előzetes jóváhagyására van szükség a magyar nyelven (is) oktató iskolák igazgatóinak megválasztásához, beleszólása lesz abba, milyen magyar nyelvű tankönyvekből tanítsanak. Emellett a magyar kultúra szempontjából kiemelt jelentőségűvé nyilváníthat ingóságokat és ingatlan javakat, magyar nyelvű újságot, rádiót, tv-t alapíthat és meghatározhatja egy település magyar elnevezését, ha az adott településen a magyar nyelvet hivatalosan használják.

EURÓPAI UNIÓ

Belgium az Európai Unió új elnöke, majd hazánk következik

Magyar Nemzet, 2010. július 1.

Belgium veszi át csütörtökön Spanyolországtól fél évre az EU soros elnöki tisztségét, hogy aztán az év fordulóján Magyarországnak adja azt tovább.

Uniós politikusok, diplomaták és elemzők többnyire szerénynek értékelik a spanyol elnökség teljesítményét. Madrid nem igazán tudott „szárnyakat adni az uniónak”, bár az adott feltételek között ezt nem is nagyon lehetett remélni – mondják.

A spanyol elnökséggel kezdődött az új, „lisszaboni szerződés szerinti” időszámítás. A tagállami csúcsvezetők testületét jelentő Európai Tanácsnak immár egyszemélyi elnöke is van, Herman Van Rompuy volt belga miniszterelnök, aki hatalmas energiával igyekezett mozgásteret kiharcolni magának.

A „gazdasági kormányzás” forszírozását illetően lényegében kivette a kezdeményezést a spanyolok kezéből, akik már csak azért is kénytelenek voltak engedni, mert nemzetgazdaságuk nem tartozik a válságot „tulajdonképpen egész jól” átvészelő gazdaságok közé. Épp ellenkezőleg: a görög hitelválság kirobbanása óta mást sem hallani, mint aggódó hangokat, hogy esetleg a spanyolok is segítségre szorulhatnak. Ezen aggodalmakat mindeddig sikerült visszafogni a határozott hangú cáfolatokkal, de tény, hogy a spanyolok nem tudtak vezérszerepet játszani a „hogyan húzzuk ki Európát a válság sarából” projektben.

A spanyolokat követő belgáknak eszük ágában sem lesz rivalizálni Van Rompuyjel. Ellenkezőleg: előre jelezték, hogy lehetőséget kívánnak adni az Európai Tanács elnökének elképzelései kibontakoztatásához, segíteni akarják az új, még helyét kereső funkció intézményes beágyazódását. Ha minden jól megy, ez a beágyazódás a belga elnökség végére, a magyar elnökség kezdetére lényegében már meg is történik.


• ELEMZÉSEK, PUBLICISZTIKA


A tábornok árnyéka Vásárhely felett – A szobor-ügy egyik lehetséges olvasata

Polgári Élet, 2010. június 29. – Szentgyörgyi László

Az elmúlt hét egyik legfontosabb eseményeként tálalta a sajtó a hírt, miszerint a Maros Megyei Törvényszék helyt adott Tőkés László keresetének: semmissé nyilvánította a Guşă-szobor Marosvásárhelyen történő felállítására vonatkozó helyi képviselőtestületi határozatot. A végzés nem jogerős, a városháza még fellebbezhet.

A Guşă-szobor felállítására vonatkozó határozattervezettel Dorin Florea polgármester állt elő, elfogadásának – tekintve a román képviselők egyfős többségét – megvolt a valós esélye. A két oldal – román és magyar – közötti hallgatólagos megegyezés értelmében, mely szerint a felek kölcsönösen elfogadják a másik által javasolt szobor, emlékmű felállítását, a paritás elve alapján az RMDSZ is élhetett jogával. Így született meg a Sütő András szobrának felállítására vonatkozó határozat. A felületes szemlélő számára úgy tűnhet: elvtelen alku eredményeként, a Guşă-szoborért cserében lehet Sütőnek szobra Vásárhelyen.
Az RMDSZ-es képviselők megtehették volna, hogy a határozattervezet ellen voksolnak, etnikai szavazás esetén azonban nem akadályozhatták volna meg annak elfogadását. Viszont felrúgták volna az utóbbi másfél-két évtized alatt kölcsönösen tiszteletben tartott hallgatólagos megegyezést, aminek következményeként belátható időn belül nem lett volna szobra sem Sütőnek, sem más jeles magyar személyiségnek a városban. Egyébként is: minden népnek, nemzetnek, közösségnek olyan szobrai, emlékművei vannak, amilyent megérdemel!
Aztán a szándékosan szított, s a nyilvánvaló politikai haszonszerzés céljából mindenáron fenntartott botrány rövidesen meghozta első „áldozatát” is: dr. Benedek István, a Köcsög utca felől érkező nyomásnak engedve, lemondott a városi önkormányzati képviselőtestület RMDSZ-frakciójának vezetői tisztségéről.
A szoborállítási szándékra először az RMDSZ ellenzéke figyelt fel, s fabrikált ügyet belőle, majd politikai tőkét. Aztán felébredtek az RMDSZ-ben is, különösen akkor, amikor valamiféle megvilágosodás nyomán rádöbbentek, kiváló alkalom ez arra, hogy leszámoljanak az egyik, talán utolsó, nem gombnyomásra, hanem többnyire öntörvényűen működő RMDSZ-es politikussal.
A történetnek azonban egyelőre még nincs vége: jelenleg még mindig dr. Benedek István az RMDSZ városi szervezetének elnöke, és sejthető, hogy előbb vagy utóbb onnan is megpróbálják majd eltávolítani. Ha pedig ez nem sikerül, akkor akár a városi szervezet felszámolása is szóba jöhet. Volt már erre példa

Katalónia egységes nemzet marad

globusz.net, 2010. július 1.

Négy évvel azt követően, hogy a katalóniai tartományi parlament megszavazta az autonómiát kinyilvánító alkotmányt, a spanyol alkotmánybíróság meghozta ítéletét, mely alkotmányellenesnek nyilvánította a dokumentum néhány kitételét. Ám a katalán újság úgy véli: a tartomány lakosságának szava előrébbvaló, mint némely jogászkodás, elvégre az alkotmányt egyértelmű többséggel fogadta el a barcelonai tartományi parlament.

A Madridban székelő magas testület mostani döntésének legalitása megkérdőjelezhető, jogilag inkompetens, így politikailag elfogadhatatlan – írja a lap. Nem szabad feledni, hogy katalán részről elébe mentek mindenféle kompromisszumnak. A szöveget, hosszú egyeztetés keretében, a spanyol parlamenttel megvitatták, egy referendum alkalmával a lakosság elfogadta, a király pedig alá is írta.

A demokratikus eljárás minden szabályát betartották, amit most az alkotmánybíróság elfogadhatatlan módon lesöpör az asztalról. Katalónia egységes állam, ezt a tényt pedig nem befolyásolhatja egy bírósági döntés – zárja indulatos cikként az El Punt.

Demokrácia: a nép uralma a nép felett?

Erdély.ma, 2010. június 30. – Babarczi Zoltán Péter

A demokrácia szó ógörög jelentése a nép uralma. Jelenlegi elméleti megközelítés szerint ennek a társadalmi rendszernek a lényege, hogy az adott közösség tagjainak túlnyomó többsége jogosult részt venni a közösséget érintő döntések meghozatalában, közvetlen, vagy sokszor már csak képviselők útján közvetett módon.

Viszont a mai megjelenési formájában a demokrácia intézményét mégsem vezethetjük az ókorig, tekintsük ezt inkább romantikus képzelgésnek, sokkal inkább az 1789 évtől datált francia forradalomra és annak folytatásaira, következményeire vezethető vissza. Ez volt a közelebbi európai történelem első esete, hogy a társadalom egy addig mellőzött, de agresszív elemekből álló csoportja a nép nevében vette át a hatalmat a nép felett, a vezető és uralkodó réteg megsemmisítésével, az addigi vélt vagy részben valós önkényuralmat totális és valódi önkényuralommal váltva fel. Eszközei a hazugság, a terror, az utcai csőcselék, és a kisemberek, szegények felbujtása, a múlt, az értékek, a hagyományok eltörlésének a szándéka. Eredménye a terror, a nagyobb szegénység, a káosz, több százezer ember halála, bebörtönzése vagy elűzése, és az, hogy világunkat eszméivel talán örökre megváltoztatta.

Módszere a kisember felbujtására nagyon egyszerű volt: azt mondták a tömegnek, amit hallani akart, és ez a demagógia és populizmus a mai tömegdemokráciáknak is az igazi alapja, ami által olyanok birtokolhatják a hatalmat, akiknek a kezében annak semmi keresnivalója nem lenne. A szabadság, egyenlőség, testvériség hármas hazugsága azóta is kísért, és pontosan azóta mindig az ellenkezőjére gondolt minden hatalom, ami nyilvánosan ezeket hirdette, és a kisember mégis mindig elhitte, mert el akarta hinni. Pedig általában a nyílt vagy burkoltabb diktatúrának készítette az útját azóta minden mozgalom ennek a hármas jelszónak a zászlaja alatt, ahol a szabadságot különböző eszközökkel elveszik, az embereket egymás ellen hangolják (divide et impera!), és az egyenlők közül előlépnek a „még egyenlőbbek”, akik a diktatúra irányítói, vagy ezek csatlósaként haszonélvezői lettek.

Az államok elméletben a társadalmak által sajt maguk fölé helyezett szervezetek, amiknek elsődleges feladata a társadalom megvédése lenne a vele szemben történő erőfölénnyel való visszaéléstől, káros külső és belső hatsoktól. Ezzel szemben a mai államok, már ami a „fejlett demokráciákban” maradt belőlük, a nemzetközi tőke érdekeit képviselik az emberek ellenében. Érdekes megfigyelni ebből a szempontból korunk biztonsági intézkedéseit: kamerák, kártyák, igazolványok, adatbázisok és nyilvántartások, karhatalom és biztonsági szervek, bürokrácia, mind-mind olyan állami eszközök, melyekkel a „távirányítású” államok elkeseredetten védik a nemzetközi gazdasági érdekeket a belső ellenségtől, tehát az emberektől, a „néptől”, tőlünk.

És ne felejtkezzünk meg a külső ellenségről sem, amikor a demokratikus államok „demokráciába bombáznak” távoli, szegény országokat a nemzetközi gazdasági szereplők érdekei mentén, mindezt missziónak, szabadság és demokrácia közvetítésének nevezve. A demokratikus közvélemény-formálás, mindezek normálisként elfogadtatása a média útján szinte tökéletesen működik, ahol rég nem objektív tényeket, hanem kész véleményeket szállítanak futószalagon.

Egyéb területekről, mint a közbiztonság, közszolgáltatások, közfeladatok egy része, fokozatosan próbál a kollaboráns állam kihátrálni, ami által ezek jövedelmező részei jól fizető monopóliumokként a nemzetközi vállalatok és tőke kezébe kerülnek, a többi része elsorvad. A gazdaságpolitikát is jobban befolyásolják külföldi hatások, mint saját intézkedések. A gond ezekkel csak az, hogy eközben az az állami pénz, amivel az állam gazdálkodik a mi adónkból lett összeadva. És elvileg a minket képviselő képviselők, és a mi pénzünkből fizetett vezetők döntik el, hogy ez az adó hogyan legyen felhasználva, és mégsem tudunk semmit tenni az ellen, ha ez a pénz a nemzetközi gazdasági érdekeknek megfelelően, de a mi érdekeinkkel ellentétben lett felhasználva…

A bizonyos demokratikus elit tagjainak legnagyobb bűne nem az, hogy öncéllal a hatalomra törekednek a hatalom birtoklásához szükséges képességek és nemes tulajdonságok nélkül, hanem hogy úgy szerzik azt meg, hogy visszaélnek a társadalmak egyre nagyobb számú lecsúszott rétegeinek tudatlanságával, tanulatlanságával, mérlegelésre, és objektív döntéshozatalra való képtelenségével, információhiányával, esetenként anyagi vagy szellemi nyomorával. Ez a jelenség a francia forradalom óta eltelt több mint kettőszáz év alatt az önmaga farkába harapó kígyóra hasonlít a „nép” szempontjából, hiszen ennek az új elitnek mindig szüksége van a társadalom alsó rétegeire hatalmának fenntartásához és legitimálásához. Érdeke tehát, hogy ezeknek a rétegeknek a szerencsétlen helyzetét konzerválja, felemelkedésüket megakadályozza, és arányszámukat növelje az adott társadalmon belül, amellett, hogy bizalmukat a felemelésük ígéretével nyeri el, valamint annak az ígéretével, hogy mindezért nem kell semmit tenniük. Így tarthatja sakkban a politikai-gazdasági elit a proletáriátus által azt az egyre szűkebb felelős rétegét a társadalomnak, amelyik alkalmas lenne arra, hogy a közügyek igazításában részt vegyen.

Mondhatjuk tehát, hogy napjaink demokráciának nevezett társadalmi berendezkedése a fenti alapokon nyugodva konkrétan a gazdasági-politikai elit uralma a különböző módszerekkel manipulált társadalmak felett.

A francia forradalom viszonyai és következményei a bolsevik típusú kommunista diktatúrákban ugyanúgy visszaköszönnek nyílt formában, mint a nyugati (neo)liberális kapitalista berendezkedések esetében burkolt formában. (A liberalizmus és a szocializmus, de bizony a különböző népek és kultúrák egymásra utalt együttélésének teret adó monarchiákat közvetve megdöntő nacionalizmus világszemlélete is a francia forradalom eszmei irányzataiban gyökerezik.) A társadalmak átalakítása, amit a forradalom elkezdett, néhány „bukfenc” után nagyjából a második világháború utáni évekre tudta teljesen felfordítani a világot. A „fordított értékrend” társadalmi elfogadtatása még napjainkban is zajlik, de az 1990-es évekre már átesett a holtponton. A hagyományos erkölcsök, értékrendek felfordításával széles tömegek veszítették ez azt a belső iránytűjüket, amely segítette őket abban, hogy önállóan meg tudják ítélni, hogy mi a „jó” és mi a „rossz”, mit „kell”, és mit „nem szabad” megtenni.

Nyugaton a kényelem, keleten a diktatúra vezette rá az embereket arra, hogy fokozatosan lemondjanak az önállóságukról, függetlenségükről, hogy az „új elit” számára minél kiszolgáltatottabb helyzetbe kerüljenek. Eszköze ennek ma már nem feltétlenül a nyílt terror vagy megfélemlítés, sokkal inkább a hedonista túlfogyasztás az eladósodás lehetőségével, a mesterségesen felkeltett vagy felerősített igények és vágyak kielégítése, illetve ezek lehetőségének megvonásával való fenyegetés, a kényelem vagy lustaság nem túl magasztos emberi tulajdonságaira építve. A mai tömegdemokráciák ugyanis arra az egyre erősödő jelenségre építenek, miszerint az emberek egyre nagyobb hányada menekül mindenféle szellemi vagy fizikai erőfeszítés elől, nem szeretne megdolgozni semmiért, megelégedve a készételekkel és előre gyártott gondolatokkal. A könnyebb út ára azonban a szabadságról, felelősségről, döntésképességről való önkéntes lemondás.

A kulcs ugyanis a szabadság és a felelősség. Az új világrend legnagyobb ellensége a gondolkodó, véleményt formálni tudó, függetlenségét és szabadságát szerető, és a saját életéért felelősséget vállalni tudó és akaró ember, aki a hagyományok tiszteletére alapoz, és munkájának célja nemcsak az önérdek, hanem értékek létrehozása, a közös jövő építése is. Az ilyen emberek által alkotott közösségek lehetnek képesek arra, hogy megfeleljenek az új világ kihívásainak, és talpon maradjanak, mivel ez az egyén szintjén egyedül nem lehetséges.

Hogy milyen formában képzelném én megfelelőnek a demokráciát? Az ilyen szabad emberek egymást segítő közösségeként. Viszont a szabadság egyik legfőbb alapja a rend. A szabadsággal felelősség is jár, és csak az lehet igazán szabad, aki ezt képes vállalni. A felelőtlen, korlátok nélküli szabadosság, amit ma hirdetnek, nem azonos a szabadsággal. Az csak annak az egyénnek a sajátja, aki képes az önkorlátozásra, a lemondásra mások és a közösség szabadsága, vagy a lakóhelye, élettere, a természeti környezet érdekében, hiszen ezek a viszonyok hosszú távon rá is visszahatnak. A közösséget ugyanis mindig a már eltávozott ősök, a most élők, és a majd később megszületők közösségeként kell felfognunk, és mindig azoknak a figyelembevételével és tiszteletben tartásával kell eljárnunk, akik már, vagy még nem lehetnek itt a döntések meghozatalánál.

A „régi világ” egy másik szabálya szerint a társadalmi viszonyok alapvetően jogokra és kötelességekre épültek. Aki teljesítette a kötelességeit a közösséggel szemben, és hajlandó volt többet áldozni az elvárhatónál, akár az élete kockáztatásával is, annak lehetősége nyílt arra, hogy élhessen bizonyos előjogokkal. (Hasonlítsuk össze ezt napjaink szétesett társadalmainak „demokráciájával”, ahol mindenkinek „jogai vannak”, de a kötelességekről nem sok szó esik, még a törvényi kötelességeket sem teljesítik sokan, nemhogy önként vállaltakat…) Az alkalmasság, a képességek mellett ez az egyszerű szabály volt az alapja a választott közösségi tisztségek viselésének, de a nemességnek, lófőségnek is. A hatalom, a közösség vezetése pedig elsősorban szolgálat. Alázat, becsület és igazságra való feltétlen törekvés nélkül nem alkalmas rá senki akkor sem, ha a vezetői képességei megvannak.

A társadalom azon széles rétegei pedig, akik nem hajlandóak kötelességeket teljesíteni, nem hajlandóak vagy nem képesek vállalni a felelősséget a saját életükért sem, és akik elvárják, hogy a társadalom tartsa el őket, tehát akikre a jelenlegi „demokrácia” támaszkodik, azoknak ne legyen beleszólásuk például országos ügyekbe, esetleg csak helyi szinten mondhassák el a véleményüket. A szabadság, a jogok azoknak járnak, akik felnőtt ember módjára, felelősen élik az életüket. Akik szellemi szinten inkább kiskorúként viszonyulnak a világhoz, a környezetükhöz, azokat kiskorúként is kell kezelni. Le kellene számolni végre a szocializmus legnagyobb hazugságával, miszerint minden ember egyenlő, és egyenlő jogok illetik meg. Mindenkit annyi jog illet meg, amennyi kötelességet teljesít saját magával és a környezetével szemben, és lehet, hogy ez a természet szeszélyessége, de nincsen két egyforma képességű ember, mint fizikailag, mint lelkileg, mint szellemileg mind eltérőek vagyunk.

Mesterséges társadalmi egyenlőséget nagyon nehéz, talán lehetetlen bármilyen téren úgy megteremteni, hogy mindenkit a legkiválóbb szintjére emelünk. Ezt az egyenlőségre hivatkozó totalitárius rendszerek a francia forradalom óta inkább a kiválóbbaknak a legalacsonyabb szintre való degradálásával (vagy megsemmisítésével) próbálták megoldani, ezt tapasztalhattuk, és ennek következményeit éljük ma is például a kommunista diktatúrák, a „népi demokráciák” (igen, ez is az a demokrácia…) kapcsán.

Viszont a szerencsésebb helyzetben lévő, jobb képességekkel megáldott „szabad embereknek” kötelességük közösségükben a kevésbé szerencséseket, a lecsúszottakat segíteni és gyámolítani, és az új világ folyamataival ellentétben a szellemi, lelki felemelkedésükön munkálkodni, ami idővel az anyagi önállóságukat is elhozhatja. Lehetővé kell tenni, hogy ha az akaratuk megvan rá, ők, vagy a gyermekeik, unokáik egyszer felelős, szabad emberré válhassanak, (és hogy az utóbbiakat lehetőleg ne a televízió nevelje fel…). A társadalom alsóbb rétegeinek felemelésével ki lehet venni a népuralmista elitünk kezéből a legnagyobb fegyvert, azt, hogy miránk, a „népre” hivatkozva foszthassanak ki minket és nyomoríthassák meg az életünket.

Ehhez az kell, hogy minden egyén, csoport helyi szinten, a saját környezetében kezdje el ezt a munkát, példamutatással, szorgalommal, türelemmel. Ne máshonnan várjuk a megoldást, ne az államoktól, ne a pártoktól, ne a médiától, és főleg ne a különböző idegen érdekeltségű szakértőktől és tanácsadóktól. A „jó tanácsokból” köszönjük, ennyi elegendő volt, nincsen rájuk szükségünk, hiszen elég, ha csak visszanyúlunk a régi hagyományainkhoz a társadalomszervezés terén, és arra építve adjuk meg a válaszainkat az új kor kihívásaira.

A régi társadalmunk szerves fejlődés során kialakult, alulról építkező rendszere tökéletes alap lehet ma is, gondoljunk akár a faluközösségi rendtartásra, a közbirtokosságok vagy uradalmak működési rendjére, a szabad városok önálló szabályrendszerére, egészen a régi székekig vagy a vármegyékig, és mindezek egymáshoz való viszonyára. Mindennek és mindenkinek megvolt a helye a világunkban. A rendszer azért működött jól, mert többségben voltak a felelős, szabad emberek, és mert a közösségi írott, íratlan, és erkölcsi szabályok rászorították az egyént felelős, közösségi érdeket szem előtt tartó gondolkodásra. Legyen a cél ma is olyan közeg megteremtése, ahol merhet valaki például több gyermeket vállalni, vállalkozást kezdeni, mert tudja, hogy nem marad egyedül, ha valami nem, vagy nem azonnal sikerül, és merhet hosszú távra tervezni. Éljünk az önrendelkezés lehetőségeivel, és küzdjünk a minél szélesebb körű önszerveződés lehetőségeiért. Ha kell, teremtsük meg hozzá közösségünk független társadalmi intézményeit is, először helyi szinten, úgy, ahogyan az nekünk megfelel.
Valahol itt kezdődik a valódi, felelős demokrácia.

„Ez kedvező történelmi pillanat” – Bukaresti interjú Martonyi János magyar külügyminiszterrel

Új Magyar Szó, 2010. július 1. – Salamon Márton László

A magyar–román kapcsolatok ebbe a térségi politikába helyezendők, és kis túlzással azt mondhatnám, ez egy kedvező történelmi pillanat. Ezzel a lehetőséggel élni kell, van egy csomó érdekazonosság köztünk, amelyeket azonosítani kell. Ilyen közös érdek például az, hogy Románia teljes schengeni csatlakozása 2011 márciusában megtörténjen, megszűnjön a határellenőrzés.

Feltűnő, hogy az új magyar kormány több magas rangú képviselője első útjainak egyike Bukarestbe vezetett: Németh Zsolt külügyi államtitkár és Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes után a magyar diplomácia vezetőjeként önt is itt üdvözölhetjük. Tudatosságot ugye szabad feltételezni ebben?

– Mi rögtön az elején jeleztük, hogy új minőséget akarunk adni a Közép-Európa-politikánknak, és azt is jeleztük, hogy ennek lesz egy kiemelten fontos déli dimenziója. Én magam már voltam Ljubljanában, voltam Zágrábban, voltam Belgrádban, most itt vagyok Bukarestben, és tulajdonképpen hasonló dolgokról beszélünk mindenütt – regionális politikákról, függetlenül attól, hogy az illető ország már EU-tag, vagy az lesz a közeljövőben.
A magyar–román kapcsolatok ebbe a térségi politikába helyezendők, és kis túlzással azt mondhatnám, ez egy kedvező történelmi pillanat. Ezzel a lehetőséggel élni kell, van egy csomó érdekazonosság köztünk, amelyeket azonosítani kell. Ilyen közös érdek például az, hogy Románia teljes schengeni csatlakozása 2011 márciusában megtörténjen, megszűnjön a határellenőrzés. De más ilyen területek is vannak: az új uniós pénzügyi perspektíva, az agrárpolitika, a kohéziós politika, az energiapolitika.

A román fél megértéssel viszonyul a magyar állampolgársági törvény módosításához, és ez a mostani látogatásán is megerősítést nyert.

– A magyar állampolgársági törvény rendkívül hasonlatos a románhoz, és amit mi mondani tudunk az az, hogy mi ezt a törvényt a nemzetközi jogrenddel összhangban fogjuk alkalmazni. Ami azt jelenti, hogy nem automatikus megítélésről, hanem automatikus határozathozatalról van szó, önkéntes egyéni elhatározás alapján. Az is világos, hogy a magyar állampolgársági törvényben nincs etnikai elem, hanem csupán nyelvi-kulturális elem. Román–magyar viszonylatban ez teljesen tiszta kérdés, és ennek örülünk.

Melyek azok a romániai, kisebbségi kérdésekkel kapcsolatos folyamatok, amelyeket figyelemmel követ a magyar diplomácia?

– Mi nagyon szeretnénk, hogy az oktatási törvény elfogadtassék a román törvényhozás mindkét házában, de ennek az esélyeit én nem tudom megítélni. Ez egy jó törvény, nemcsak a magyar nyelvű oktatás bővítése miatt, hanem azért is, mert decentralizációs tendenciát fejez ki, amit mi jónak tartunk.
Ha ezt a törvényt elfogadják, megnyílhat az útja annak is, hogy azt a réges-régen beterjesztett kisebbségi törvényt is elővegyék, ami szintén fontos kérdés számunkra. Látjuk, hogy Szerbiában nagyon fontos előrelépés történt ezen a területen, és nagyon bízunk abban, hogy a kisebbségi törvénynek a napirendre tűzése hasonló fejleményhez vezet Romániában is.

Minek tulajdonítja ön azt a tényt, hogy miközben a magyar–szlovák viszony minden korábbinál fagyosabbnak nevezhető, eközben a magyar–román kapcsolat mintha soha nem lett volna ennyire közeli?

– A szlovák–magyar viszony várakozásaink szerint javulni fog. Szlovákiában véget ért a választási kampány, megalakul egy új, jobbközép kormány. Vitás kérdések vannak, ez kétségtelen, de tárgyalni fogunk a szlovák kormány képviselőivel, és megpróbáljuk a vitás kérdéseket rendezni. Az, hogy a szlovák fél miért használt olyan hangnemet, mint amilyet használt az elmúlt hetekben, én nem elemezném most.

Pusztán aktuálpolitikai kérdés az, hogy a szlovák, illetőleg a román viszonyulás Magyarországhoz ennyire eltérő, vagy ennek vannak mélyebb, kulturális okai is?

– Biztos, hogy vannak mélyebb okai is, de ezt elemezni értelmiségi gyakorlat. A külügyminiszternek az a dolga, hogy megkísérelje javítani a kapcsolatokat azokkal az országokkal is, amelyekkel ez adott esetben eddig valóban nem a legjobban alakult. Örvendetes, hogy a román–magyar kapcsolatok ilyen jól alakulnak, és ennek ösztönzést kell jelentenie arra nézve, hogy a szlovákokkal ugyanilyen jó kapcsolatokat próbáljunk meg kialakítani.

Szlovákiában most egy szlovák–magyar párt, a Híd – Most jutott be a parlamentbe és úgy tűnik, kormányra is kerül. Romániában az RMDSZ kormányerő. Vigyük tovább a párhuzamot a két ország között, ebben a tekintetben is.

– Ha létrejön a négypárti koalíciós kormány Szlovákiában, én a magam részéről azon leszek, hogy a Híddal – amelynek választói becslések szerint háromnegyed részben magyarok – jó kapcsolatot építsünk ki. Persze ugyanúgy megőrizzük a kapcsolatainkat a másik, a szlovák parlamentbe be nem került alakulattal, a Magyar Koalíció Pártjával is.
Romániában az RMDSZ kormányzati tényező, és a legutóbbi napok fejleményei arra utalnak, hogy az is marad. Az RMDSZ az Európai Néppárthoz tartozik, akárcsak a másik romániai kormánypárt, a Demokrata-Liberális Párt, tehát ugyanahhoz a politikai családhoz tartoznak, mint a magyar kormánypárt, a Fidesz.


Románia EU-csatlakozása után úgy tűnt, kiürült a külpolitikai stratégia. Magyarország a regionális politikában keres új utakat, valamiféle víziót. Ez lehetne az irány Románia számára is?


– Magyarország számára most nagyon fontos a regionális politika, miközben továbbra is nagyon fontos az európai integrációs politika és a transzatlanti politika is. Nem kétséges, hogy most mi új dimenziót próbálunk adni a regionális politikánknak, változó geometriájú, rugalmas közép-európai politikát akarunk építeni. Ebben nagyon fontos a déli irány, a déli dimenzió, és ezen belül pedig különösen fontos ország számunkra Románia. De hogy Románia számára mi lenne a követendő irány, erről hadd ne én beszéljek.

A demokrácia eszközei

Krónika, 2010. július 1.

Demeter András István lett a Román Közszolgálati Rádió új vezetője, miután a parlament kedd esti lapzártánk után jóváhagyta az RMDSZ jelöltjének mandátumát. Amint arról korábban beszámoltunk, a kormánykoalíciót alkotó pártok előzetes megállapodásával ellentétben a rádió kedden jóváhagyott új igazgatótanácsának tagjai nem Demetert javasolták az intézmény élére a törvényhozás plénumának, hanem először ugyanannyi szavazatot kapott, mint a szociáldemokraták (PSD) által jelölt Ovidiu Miculescu, majd a megismételt szavazáson 7-6 arányban Miculescu lett a győztes, a plénum azonban – az ellenzékiek kivonulása után – nem hagyta jóvá Miculescu mandátumát.

„Nem nevezném botrányosnak a szavazást, mindenki törvényesen cselekedett a saját jogkörében, az érvényben lévő törvény feljogosítja a »hatalmat«, hogy ne szavazzon bizalmat a igazgatótanács által javasolt embernek, az pedig, hogy az ellenzék kivonult a teremből, a demokrácia egyik eszköze, amelyel tiltakozásukat fejezhetik ki, de szó sem volt törvénytelenségről” – mondta lapunknak a rádió új igazgatója. Amikor azzal szembesítettük, hogy ellenfele, Miculescu sajtóközleményben „a demokrácia arculcsapásának” nevezte a történteket, Demeter elmondta, hogy meglepi ez a reakció. „Egyrészt amiatt, amit már elmondtam, másrészt mert amikor az igazgatótanács szavazásán ő lett az első, én maximális együttműködésemről biztosítottam, hiszen elsősorban a rádió, a köz érdekét kell szem előtt tartanunk, nem a sajátunkat. Így civilnek és gyöngének tartom ezt a viselkedést, ugyanakkor emberileg megértem, és abban is biztos vagyok, hogy miután megemészti a kudarcot, Miculescu jó kollégám és segítőtársam lesz a munkában” – fogalmazott Demeter.

Az új feladatkörrel kapcsolatos terveiről Demeter egyelőre annyit árult el, hogy igyekszik mindazt megtartani a rádió működésében, ami jó, közben pedig feltérképezni a gyenge pontokat, és szakamberek segítségével megoldást találni a problémákra. „Jelenleg arra törekszem, hogy – miután az eddigi külső megfigyelői státusom megváltozott, és belülről vizsgálhatom meg a közszolgálati rádió működését – minél pontosabb képet alkothassak az intézményről, hogy munkatársaimmal minél gyorsabban nekiláthassunk a munkának” – mondta a temesvári Csiky Gergely Színház volt igazgatója, korábbi művelődési államtitkár. Amikor arról kérdeztük, hogy milyen változtatásokat eszközölne a rádió műsorpolitikájában, Demeter elmondta, hogy ilyen téren elsősorban a szakemberek, a rádió szerkesztőinek véleményére fog odafigyelni, és a szakszerű, életképes kezdeményezéseket mindenképpen támogatni fogja. „A célom az, hogy egy, a mának és a jövőnek szóló korszerű európai rádiót hozzak létre munkatársaimmal” – fogalmazott a tisztviselő.
Amikor arra kértük Demetert, hogy reagáljon Lia Olguţa Vasilescu PSD-s szenátor vádjára, amely szerint korábban lábbal tiporta meg az ország zászlaját, Demeter kifejtette, hogy semmilyen sajtóorgánumnak, semmilyen nyelven nem hajlandó reagálni erre a vádaskodásra. „Három éve egyszer már felröppent ez a híresztelés, úgy gondolom, hogy akkor már lefojtattam a sajtóval a párbeszédet ebben az ügyben, úgyhogy lezártnak tekintem” – nyilatkozta. Meghallgatásán egyébként Demeter a parlament kulturális bizottságának határozottan cáfolta, hogy valaha megsértette volna az állam jelképeit, ezt a vádat városi legendának nevezte.

Ellenforradalom

Magyar Nemzet, 2010. július 1. – Csermely Péter

„1970-ben olyan pártba léptem be, amely merészen új volt, Közép- és Kelet-Európa legmodernebb pártja. Számomra 19 éven keresztül megmaradt ilyen minőségűnek.”

„Az MSZMP választási sikere megítélésem szerint a hazai politikai stabilitás fő eleme.(…) Nem kétséges számomra, hogy ezt a tevékenységet csak és kizárólag az egységesen megmaradt és megtartandó MSZMP számára tudom elvégezni. Ebbe a pártba léptem be, és számomra más politikai megoldás nem létezik. A választási harc nyilvánvalóan kemény lesz, és ezt szakmai módon kell vívni: az MSZMP-ért.”

„Magyarán: a baloldal érthetetlen és történelmi felelősséget hordozó, a vezetés alkalmatlanságát tükröző szétverésével és szétesésével részben az MDF, részben az olyan radikális, agresszív pártok, mint az SZDSZ és a Fidesz alig ellenőrizhető csoportjai radikalizálódhatnak.”

Gubcsi Lajos,1989

A Hitlerjugend utolsó vezetője Arthur Axmann volt. A nürnbergi perben rámért hosszú börtönévek alatt volt ideje merengeni azokon a kockázatokon, amelyeket egy diktatúra ifjúsági szervezetének az irányítása hordoz magában. A magyarországi diktatúra működtetőinek nem adatott meg a többéves meditáció lehetősége, töprengeni sem volt idejük, mert villámgyorsan kellett felrohanniuk előbb a gazdasági élet, majd a politika csúcsaira. A sebességet az tette fontos tényezővé, hogy egymással versenyeztek. Azt a különös eseménysorozatot, amelyet találóbb szalonképes kifejezés híján manapság rendszerváltozásként emlegetünk, nemhogy elszámoltatás, de még beszámoltatás sem követte. Az ennek szükségességét felvető bátortalan hangokat elnyomta az akkor még csaknem kizárólagosan baloldali kézen lévő média, a keményen antikommunista választási jelmondatait pillanatok alatt sutba dobó SZDSZ, illetve, ha kellett, mert végül azért mégiscsak kellett, az akkori Alkotmánybíróság.

Eltelt húsz év. És most nagy tekintélyű emberek elemzik értetlenül, hogy ez a hálátlan magyar társadalom ugyan miért élte, éli meg csalódásként ezt a bizonyos rendszerváltozást. Nos, például ezért. Mert nem volt cezúra, nem volt katarzis. Egyes közviszonyok megváltoztak, de más körülmények bántóan ugyanazok maradtak. Tudom, tudom: hahaha, tetszettek volna forradalmat csi… De hiszen most csináltunk, nem?

Pár nappal ezelőtt Hende Csaba honvédelmi miniszter a tárcájához tartozó HM Zrínyi Kommunikációs Kft. ügyvezető igazgatójának nevezte ki Gubcsi Lajost. Gubcsi Lajos a KISZ KB tagja, az MSZMP KB osztályvezető-helyettese és a Magyar Ifjúságnak, a KISZ központi lapjának a főszerkesztője is volt. Most egy állami tulajdonú cég ügyvezető igazgatója. Hetekkel a „szavazófülkékben lezajlott forradalom” után. Időközben esetleg kitört az ellenforradalom?

Nehéz ugyanis elképzelni, hogy a változást, vagy ha úgy jobban tetszik, forradalmat óhajtó emberek tömegei azért rohamozták meg élesre fent szavazócédulákkal az urnákat, hogy egyes prominens KISZ KB-tagok élete annyi hányattatás után végre egyenesbe forduljon. Talán nem járok messze az igazságtól, ha azt mondom, hogy a szavazók ezt a kérdést éppen ellenkező eredménnyel kívánták elrendezni.

A polgári jobboldal mezejére sok irányból lehetett és lehet megérkezni. Ez akkor is tény marad, ha sokakat, köztük például engem is, nem tölt el örömmel a jelenség, hiszen a sok idevezető életút között akad néhány kifejezetten aggasztó is. Az egyes nevek hallatán fejüket csóválók azonban az elmúlt évek alatt kényszerűen megtanultak együtt élni azzal a baljós sejtéssel, hogy örömük előcsiklandozása talán már soha nem lesz nagypolitikai törekvések célja. Meg aztán voltak pozitív hozadékai is ennek a folyamatnak. Aki idejött, az vállalta, gyakorolta, és a tőle telhető legmagasabb színvonalon képviselte az itt talált értékeket, eszméket, és nem tegnaptól. Ám legyen. Nem vagyok Árgus, nem figyelem száz szemmel a magyar közéletet, tehát tévedhetek, de nem emlékszem arra, hogy Gubcsi Lajos nevével találkoztam volna az elmúlt évek politikai hánytorgásai során. Csak úgy jött, és kineveződött. Ha csak azt nem vesszük ide, hogy évekig meglehetős gyakorisággal írt leveleket Orbán Viktornak, majd ezek egy részét kiadta könyv formájában is. Ez utóbbi momentum, mármint a levelek közzététele, egyébként jelzi, hogy Gubcsi Lajos nyilvánvalóan nem normális, legalábbis a szó közhasználatú értelmében biztosan nem.

Húsz éve divat volt az MSZMP egészét és kapcsolt hálózatát vörös polipnak nevezni. Találó kifejezés volt, csakugyan. Most a polipot nagyon odavagdosta a parti kövekhez a történelem hullámverése, nem is maradt belőle sok, csak némi vörös nyálka. Ezt pedig le kellene lötykölni a kezünkről, nem kinevezni fontos állásokba.

Persze csak akkor, ha tényleg forradalmat csináltunk. Egyéb esetben megfontolásra ajánlom, hogy volt a KISZ KB-nak egy tehetségesnek mondott, hadari beszédű, táncos léptű, izgága tagja is. Talán neki is jut még egy állami cég.

IWIW Twitter Facebook Yahoo MyWeb Google
Cimkék:   
Kapcsolódó cikkek