Gyergyói EMNT: Bákai és Baróti az alelnök
Hargita Népe, 2010. november 29. – Balázs Katalin
Bákai Magdolnára és dr. Baróti Lajosra ruházta az alelnöki tisztséget Parászka Géza, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) gyergyószéki szervezetének frissen megbízott elnöke. Döntését azzal indokolta, hogy a szervezetben feltétlenül szükség van a mezőgazdaság, a tanügy, a kultúra és a vidékfejlesztés terén tevékenykedő szakemberekre. Parászka hangsúlyozta, nem politikai megfontolás alapján választotta ki munkatársait.
Bákai Magdolna a gyergyószentmiklósi könyvtár igazgatójaként, majd a Hargita Megyei Művelődési és Nemzeti Örökség Igazgatóságának vezetőjeként dolgozott. Munkaviszonyának megszűnése óta próbálja visszaszerezni a könyvtárigazgatói széket, mindeddig sikertelenül. Dr. Baróti Lajos a Hargita Megyei Szarvasmarha-tenyésztők Egyesületének ügyvezetője.
Parászka a december 4-i EMNT-kongresszuson megfigyelőként részt vevők névsorát is összeállíotta: Gyergyószéket Suciu Gábor, Virág Zsolt, Bákai Magdolna, Leopold Anna és Baróti Lajos képviseli.
Élő kapocs szerepét töltenék be a Demokrácia Központok
Szabadság, 2010. november 29. – PAPP ANNAMÁRIA
Beszélgetés Gergely Balázzsal, a hálózat igazgatójával
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) kezdeményezésére december 4-től Erdély-szerte Demokrácia Központok jönnek létre, amelyek januártól a magyar állampolgárság megszerzésében is segítséget fognak nyújtani a romániai magyar külképviseleteknek. Erre vonatkozóan az EMNT az elmúlt héten együttműködési megállapodást írt alá a magyar kormánnyal, amelyben leszögezték: a Demokrácia Központokat partnernek tekintik az egyszerűsített honosításhoz kapcsolódó kérdésekben, problémákban és az ügyintézés egy részében. A Demokrácia Központok létrehozásáról, céljairól és a távlati elképzelésekről Gergely Balázst, a hálózat igazgatóját kérdeztük.
Egy év telt el azóta, hogy a 2003-ban Tőkés László körül megszerveződött EMNT a megújulás jegyében rendezte a sorait és egy új, bizonyos mértékben átalakított rendszerben belevágott az erdélyi autonómia mozgalom alapjainak kiteljesítéséhez. Céljaink továbbra sem változtak, törekvéseink lényegét továbbra is a magyar önkormányzat létrehozása jelentette, ugyanakkor a Demokrácia Központok létrehozásával, belátva az átalakulás szükségességét, egy magasabb sebességi fokozatba kapcsoltunk. Az elmúlt egy évet az építkezésre szántuk, s visszatekintve mindenfajta szégyenkezés nélkül mondhatjuk eredményesnek. Szándékosan mellőzném az eredmények tételes felsorolását, mert remélem, hogy a tevékenykedésünk hatását a szélesebb közösségünkbe tartozó rétegek is érezhették. Kolozsvári viszonylatban jó példa az első ízben megrendezett Kolozsvári Magyar Napok többnapos rendezvénysorozat. Ezen keresztül pontosan lemérhető a szándék, a hozzáállás, és nem utolsó sorban az eredmény. Jelszavunk a széles körű együttműködés serkentése, az egyre inkább gyengülő közösségeink újjáélesztése céljából. A Demokrácia Központok létrehozása egy természetes, konkrét lépés, amely közelebb visz e cél eléréséhez.
- Mi lenne pontosan a Demokrácia Központok feladata, milyen jellegű tevékenységet fejtenének ki?
A feladat egyértelműen az EMNT által kitűzött célok megvalósítása. Az erdélyi Demokrácia Központ hálózat létrehozásával stabil, professzionális hátteret szeretnénk hozzárendelni a mozgalomhoz. Elképzelésünk, hogy a hálózaton keresztül megfelelő infrastrukturális hátteret biztosítsunk az önkéntes alapon szerveződő, céljainkhoz elkötelezett embereknek. Irodáink egy új, élő kapocs szerepét töltenék be a magyar közösség, s a tőlük némiképp elszakadt politikai szereplők, csoportosulásaik között. A központokon, mint kommunikációs csatornákon keresztül már idejében, a döntéselőkészítő szakaszban értesülhetünk a mindannyiunkat érintő, többnyire a helyi és megyei önkormányzatok boszorkánykonyháin érlelődő történésekről. Ugyanakkor összegyűjtik, és az EMNT-én keresztül hangot adnak a jól kitapintható véleményeknek ezekben a kérdésekben. Felvállalják a civil kontroll szerepét, amely pillanatnyilag hiánycikk a hazai magyar közélet palettáján. Figyelemmel kísérik a megszerzett nyelvi jogaink érvényesítését, s ha kell nyomást gyakorolnak az illetékesekre annak érdekében, hogy élhessünk is a törvény által biztosított lehetőségekkel. Pályázatokat figyelnek, és amennyiben szükséges, a támogatást igénylő civil szervezeteknek konkrét segítséget nyújtanak a pályázati anyagok összeállításában. Multifunkcionális összekötő szerepet vállalnak a közösségünk tagjai, csoportjai és a döntéshozó testületek között. Monitorizálnak, feldolgozzák a megszerzett információkat, végül pedig közvetítik a széles nyilvánosság irányába, és ha kell, az EMNT segítségével jogorvoslatot kérnek. Kulcsszavakban: monitoring, tudásbevitel, mediátori tevékenység, társadalmiasítás.
- Hol működnének a központok, illetve hogyan nézne ki ezek szerkezeti és személyzeti felépítése?
Terveink szerint húsz településen indítunk Demokrácia Központot Erdélyben, egyet Csángóföldön, egyet pedig Bukarestben. A hálózat felépítésének ütemét jelentős mértékben befolyásolják az anyagi kereteink, amelyekből pillanatnyilag tizenkét-tizennégy iroda felállítását tartjuk reálisnak. Kolozsváron jön létre a hálózat koordinációs központja, emellett Nagyváradon, Szatmárnémetiben, Nagybányán, Zilahon, Betlenben, Aradon, Temesváron, Marosvásárhelyen, Székelyudvarhelyen, Csíkszeredában, Sepsiszentgyörgyön, Brassóban és Szebenben nyílnak irodáink, legkésőbb január elejéig.
A magyar állampolgárság megszerzésében nyújtandó segítség az alaptevékenységeink mellett a kiegészítő feladatok egyike. A magyar kormány pozitívan fogadta az erre vonatkozó felajánlásunkat, és pár nappal korábban egy négyoldalú megállapodás keretében rögzítettük ennek keretét. A Demokrácia Központok a két erdélyi konzulátus munkáját egészítik ki január elsejétől azzal a céllal, hogy megkönnyítsük az állampolgárságot igénylők ügyintézési folyamatát, és lerövidítsük a várakozási időt. A megállapodás értelmében egyebek mellett segítünk a népszerűsítésben, az iratcsomók összeállításában, és előzetes ellenőrzésében, valamint az eskütételek megszervezésében.
- Szó van-e arról, hogy a központok átvennék-e a státusirodák feladatkörét?
Szó sincs erről. A státusirodák pontosan meghatározott célból jöttek létre. Működtetésükről az RMDSZ, és – mint finanszírozó – a magyar kormány hivatott dönteni. Az említett felek közötti szerződés nem tartalmaz a magyar állampolgárság megszerzésére vonatkozó pontokat. Ettől függetlenül, számítunk a politikai pártok, az RMDSZ és az MPP segítségére egyaránt, hiszen az előttünk álló feladat egyértelműen a pártpolitikai szempontok fölött áll, s csakis akkor lesz igazán eredményes, ha az egyházaink és civil társadalmunk mellett a politikai szervezeteink is teljes mellszélességgel mellé, mellénk állnak.
Furcsállott együttműködés
Új Magyar Szó, 2010. november 29.
Furcsállotta Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke a hétvégén Marosvásárhelyen megtartott Területi Elnökök Konzultatív Tanácsát (TEKT) követően, hogy a magyar kormány megállapodást kötött az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanáccsal (EMNT).
Furcsállotta Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke a hétvégén Marosvásárhelyen megtartott Területi Elnökök Konzultatív Tanácsát (TEKT) követően, hogy a magyar kormány megállapodást kötött az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanáccsal (EMNT).
Mint írtuk, a Tőkés László nevével fémjelzett szervezet együttműködési szerződést írt alá a FIDESZ-kormánnyal, amelyben vállalta, hogy „elősegítendő az egyszerűsített honosítási eljáráshoz kapcsolódó kérelmek zökkenőmentes benyújtását" Erdélyi Demokrácia Központokat állít fel.
A húsz fiókos hálózat „önkéntességi alapon" ellenőrzi az állampolgársági kérelmeket alátámasztó dokumentumokat, hogy „az igénylők ne vesztegessenek el sok időt a sokszor amúgy is zsúfolt konzulátusokon".
„Már azt is furcsállnom kellett, hogy az EMNT bejelentette, pártot akarnak létrehozni, és utána Magyarországon is voltak ezzel egyetértő megnyilatkozások, még ha nem is a kormány részéről" – fogalmazott Markó. Hozzátette: az erdélyi magyarságnak van érdekvédelmi szervezete, amely mindent megtett annak érdekében, hogy az egész magyarságot képviselje. „Amikor láttuk, hogy ez nem teljesen sikerül, akkor létrehoztuk az erdélyi magyar összefogást, amely működött és meghozta az eredményt.
A külön egyezségek azt sugallják, az EMNT megpróbál egy politikai alternatívát teremteni az RMDSZ-szel szemben, ahelyett hogy az összefogás folytatását szorgalmaznák. Ha itt kezdünk pártokat létrehozni, annak könnyen az lehet az eredménye, hogy egyik szervezetnek sem lesz ereje ahhoz, hogy egyáltalán megszólaljon a magyarság érdekében" – szögezte le az RMDSZ elnöke.
Még csak „tudomásul veszik" Eckstein indulási szándékát
Korábbi, lapunknak adott nyilatkozatát ismételte meg a hétvégén Markó Béla amikor leszögezte: a Szövetségi Képviselők Tanácsának (SZKT) december 11-i tanácskozásán jelenti be, hogy indul-e újabb elnöki mandátumért.
Ugyancsak a hétvégén került sor Kolozsváron a szövetség Kolozs megyei éves közgyűlésére, ahol Eckstein-Kovács Péter volt szenátor, az államfő jelenlegi kisebbségügyi tanácsosa bejelentette indulási szándékát az RMDSZ legmagasabb tisztségéért folyó versenyben. A küldöttek elvi döntést hoztak arról, hogy „tudomásul veszik Eckstein-Kovács indulási szándékát", viszont arról, hogy őt vagy más jelöltet támogatnak majd a jövő februári kongresszuson, csak a Megyei Küldöttek Tanácsának december 17-i ülésén döntik el.
ROMÁNIA
TEKT: prioritás az oktatás – Ma kerül a szenátus plénuma elé „az ellenzék tanügyi törvénye"
Új Magyar Szó, 2010. november 29.
Ma kerül a szenátus plénuma elé a tanügyi törvénynek az a változata, amelyet az oktatási bizottság ellenzéki honatyákból álló „csonka" testülete véglegesített a múlt hét végén. A frakcióvezetők között született egyezség értelmében azonban politikai nyilatkozatokra nem kerül sor a szavazás előtt.
Ma kerül a szenátus plénuma elé a tanügyi törvénynek az a változata, amelyet az oktatási bizottság ellenzéki honatyákból álló „csonka" testülete véglegesített a múlt hét végén. A frakcióvezetők között született egyezség értelmében azonban politikai nyilatkozatokra nem kerül sor a szavazás előtt. Mint arról hírt adtunk, az ellenzéki szenátorok a kormánypárti tagok távollétében fogadták el a tanügyi törvényről készített jelentést.
A kormánypártiak szabályzatellenesnek tartják a testület ülését, amely többek között kiiktatta a jogszabály-tervezetből azt a cikkelyt, amely biztosítaná a kisebbségi diákok számára, hogy a jelenlegi gyakorlattól eltérően anyanyelvükön tanulhassák Románia történelmét és földrajzát. Mint ismeretes, a cikkely az RMDSZ határozott kérésére került be a törvénybe, a szövetség többek között ennek elfogadásától tette függővé a kormányon maradást.
Emil Boc megvédte a „másik verziót"
A tanügyi törvény másik „verziója" eközben a parlament együttes házbizottságának összehívására vár, ugyanis a kabinet az Alkotmánybíróság múlt heti – értelmezése szerint számára kedvező – határozata után a felelősségvállalási procedúra folytatása mellett döntött.
Hétvégi besztercei látogatása alkalmával Emil Boc kormányfő ismételten letette a garast a tanügyi törvénynek eme, a kabinet által támogatott változata mellett, hangsúlyozva, arra számít, hogy „a jogszabályt a következő időszakban napirendre tűzik és a kormány ellen benyújtott bizalmatlansági indítványt megvitatják".
A miniszterelnök szerint a tanügyi törvény összhangba hozza az oktatási rendszert azzal, amit a társadalom elvár az iskolapadokból frissen kikerült diákoktól. Emil Boc válaszolt arra az ellenzéki vádra is, miszerint a tanügyi törvény az RMDSZ „zsarolására" készült. „,Koalíciós partnerek vagyunk az RMDSZ-szel és tiszteletben tartjuk az ország nemzeti kisebbségeinek jogait. Ők is román állampolgárok, partnereink, akikkel jól megértjük egymást és akikkel nyugalomban és békében akarunk élni" – fogalmazott a miniszterelnök.
Markó: a tanügyi törvény a legfontosabb prioritás
„Az RMDSZ területi szervezetei egyetértenek velem és a Szövetség országos vezetőségével, hogy ebben a pillanatban az oktatási törvény elfogadása a legfontosabb prioritás, és hogy ettől függ a további kormányzati, koalíciós részvételünk. Itt is igazolódott, hogy a törvény elfogadása nélkül nem tudunk továbbmenni ebben a kormányban" – jelentette ki Markó Béla szövetségi elnök szombaton, Marosvásárhelyen, a Területi Elnökök Konzultatív Tanácsának (TEKT) ülését követően.
A konzultatív testület tanácskozásán kiértékelték a koalíciós tevékenységet és beszéltek a következő időszak prioritásairól is. A miniszterelnök-helyettes közölte: a területi elnökök egységesen úgy értékelték, az RMDSZ további kormányzati jelenléte vagy a kilépés közötti dilemma még nem oldódott fel, a koalíciós többségnek pedig mindent meg kell tennie annak érdekében, hogy a jogszabályt mihamarabb elfogadják, ez elől az Alkotmánybíróság döntése nyomán gyakorlatilag elhárultak az akadályok – mutatott rá.
Boc bepanaszolta a gáncsoskodó ellenzéket az európai oktatási biztosnál
Emil Boc kormányfő panaszt tett az európai oktatási biztosnál amiatt, hogy az ellenzék akadályozza az oktatási reform bevezetését. „A legjobbkor van itt, ugyanis épp egy olyan oktatási reformot készülünk elfogadni, amely az európai standardokhoz igazítaná a hazai oktatási rendszert" – mondta el Androulla Vassiliou európai oktatási, kulturális és ifjúsági biztosnak a kormányfő, aki arra panaszkodott, hogy az ellenzék hozzáállása rendkívül megnehezíti a törvény elfogadását.
Az RMDSZ kormányzati jelenléte és a kilépés közötti dilemma nem oldódott fel
Transindex, 2010. november 29.
"Az RMDSZ területi szervezetei egyetértenek velem és a szövetség országos vezetőségével, hogy ebben a pillanatban az oktatási törvény elfogadása a prioritás, és hogy ettől függ a további kormányzati, koalíciós részvételünk. Itt is igazolódott, hogy a törvény elfogadása nélkül nem tudunk továbbmenni ebben a kormányban" – jelentette ki Markó Béla szövetségi elnök szombaton, Marosvásárhelyen, a Területi Elnökök Konzultatív Tanácsának (TEKT) ülését követően. A konzultatív testület tanácskozásán kiértékelték a koalíciós tevékenységet és beszéltek a következő időszak prioritásairól is.
A miniszterelnök-helyettes közölte: a területi elnökök egységesen úgy értékelték, az RMDSZ további kormányzati jelenléte vagy a kilépés közötti dilemma még nem oldódott fel, a koalíciós többségnek pedig mindent meg kell tennie annak érdekében, hogy a jogszabályt mihamarabb elfogadják, ez elől az Alkotmánybíróság döntése nyomán gyakorlatilag elhárultak az akadályok – mutatott rá. Mint mondta, az ülésen beszéltek más kormányzati kérdésekről, köztük a fizetéstörvényről, a költségvetésről, valamint a beruházások kérdéséről. Elmondta: egyetértés volt abban, hogy a kormánynak törekednie kell a beruházások folytatására, hiszen ezeknek élénkítő hatásuk van a gazdaságra nézve. "Szóba kerültek olyan konkrét kérdések, mint az észak-erdélyi autópálya, ennek kapcsán szintén egységes volt a vélemény, hogy meg kell próbálnunk kikényszeríteni a beruházás folytatását" – hangsúlyozta Markó Béla. (hírszerk.)
ERDÉLY
Stratégiai partnerség minden vonalon?
Erdély.ma, 2010. november 27. – Pap Szilárd István
A romániai magyar belpolitikai erőviszo- nyok megváltoztatásához is hozzájárulhat a magyar kormány és az Erdélyi Magyar Nem- zeti Tanács által kötött megállapodás, amelynek értelmében az utóbbi a könnyített honosítás folyamatában asszisztálna az anyaországi intézményeknek.
Újabb dimenzióval bővül a stratégiai partnerség
Szerdán, november 24-én megállapodást írt alá az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács a magyar Külügyminisztériummal illetve a közigazgatási és igazságügyi tárcával. A budapesti ceremónia után Toró T. Tibor csütörtökön sajtótájékoztatót tartott Nagyváradon, amelyről a Krónika napilap tudósít. A Tőkés László nevével fémjelzett szervezet ügyvezető elnöke beszámolt arról, hogy a megállapodás tárgya az egyszerűsített honosítási eljárás megszerzésével kapcsolatos tájékoztatás. Elmondása szerint az „Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsnak, azon belül is Tőkés László elnöknek nagy szerepe volt abban, hogy a határon túli magyarok könnyített honosításának kérdését a köztudatban tartsa", ezért helyes, hogy őket kérték fel a kérdés erdélyi kezelésére.
Mint ismeretes, az EMNT már korábban bejelentette az ún. Erdélyi Demokrácia Központok létrehozását, amelyek civil funkciót, a polgárokkal való kapcsolattartás szerepét töltenék be. Ez a leendő infrastrukturális keret az egyezség révén új tartalommal is megtelik. Gergely Balázs, a demokrácia-központok országos koordinátora a Krónika összefoglalója szerint elmagyarázta, hogy Magyarország erdélyi konzulátusainak részleges tehermentesítését szolgálja majd a kezdeményezés. Az állampolgárságot igénylők iratcsomóinak ellenőrzésében, az igénylők informálásában kívánnak szerepet vállalni. Segíthetnek a kihelyezett konzuli napok megrendezésében, valamint az állampolgársági fogadalomtétel dátumának egyeztetésében is.
Gergely Balázs azt is kifejtette, hogy a központok dolgozói részt vehetnek azokon a képzéseken, amelyeken a külképviseletek munkatársai is, így gyakorlatilag rendelkezni fognak minden szükséges ismerettel is. Az Új Magyar Szó arról is beszámol, hogy az elképzelések szerint húsz ilyen demokrácia-központ nyílna meg jövő év januárjában, Nagyváradon pedig már az elkövetkező tíz napban elindul a működés. A határ menti városon kívül hasonló intézmények nyitják meg kapuikat többek között Szatmáron, Kolozsváron, Zilahon, Marosvásárhelyen, Csíkszeredában, Udvarhelyen, Sepsiszentgyörgyön és Brassóban is.
Eszközök a hatalmi harcban
Kétségtelen, hogy a felvázolt infrastruktúra-rendszer elengedhetetlen ahhoz, hogy a könnyített honosítási eljárás tényleg „könnyen" működjön, senki sem várhatja el, hogy a három romániai külképviselet (Bukarest, Kolozsvár, Csíkszereda) egyedül megbirkózzon ezzel a feladattal. Gyanúsabb kérdés azonban a folyamat igen hangsúlyos átpolitizálása. Ne feledjük el ugyanis, hogy az EMNT többször is beharangozta pártalakítási szándékát, a kettős állampolgársággal kapcsolatos információszolgáltatás és segítéség könnyen politikai tőkévé kovácsolható.
Korábban sem volt titok, hogy az Orbán-kormány kiemelkedő státuszt szán Tőkés László és a körülötte kialakult tömörülésnek a nemzetpolitikai rendszerváltás által létrejövő új helyzetben. Ezt támasztja alá a stratégiai partnerség megkötése is. Az új megállapodást tehát joggal értelmezhető úgy, mint az anyaországi vezetés tudatos beavatkozása a romániai magyar politikai erőtérbe.
A módszer nem új, hiszen hasonló minta volt felfedezhető a kedvezménytörvény életbe lépése után megszülető státusirodák kapcsán is. Abban az időben Erdélyben a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) égisze alatt lettek átpolitizálva a szolgáltatások. Igaz, akkor sokkal kisebb mértékben volt versenyhelyzet a különböző csoportosulások között, következésképpen a dolog tétje is alacsonyabb volt. A kötekedők nyugodtan kérdezhetik meg, hogy miért nem használták a kettős állampolgárság esetében is a már meglévő státusirodák adta szervezeti hálót.
Ennek a kérdésnek a kapcsán, a hónap elején a Nyugati Jelen közölt egy összeállítást. Székely István, az RMDSZ mellett működő státusiroda-hálózat vezetője elmondta, hogy szó sincs a rendszer megszűnésétől. Ettől függetlenül azonban, a sajtóorgánum szerint megfigyelhető egy fokozatos leépülés párhuzamosan a kedvezménytörvény fontosságának leértékelődésével. A magyar állampolgárság felvételével ugyanis automatikusan érvényét veszti a jogszabály, igaz a kettő harmonizálásának konkrétumairól keveset nyilatkoztak a nemzetpolitika döntéshozói. A státusirodák közrejátszanak még az oktatási-nevelési támogatások megpályázásában és kézbesítésében, ám ezek a funkciók is átkerülhetnek az EMNT fennhatósága alá.
Persze az RMDSZ sem kívánja teljesen átengedni a kettős állampolgárság témája fölötti monopóliumot az EMNT-nek. Ennek bizonyítéka, hogy a párt Bihar megyei szervezete nemrégiben tájékoztató körutat kezdett, és egy füzetet is kiadott a szükséges információkkal. A témáról tudósító Krónika kérdésére Tóró T. Tibor kijelentette, tudomása van, hogy „a piacon nyüzsög más is", ám alapjában véve helyesnek tartja, hogy az RMDSZ is érdeklődik a téma kapcsán. A kettős állampolgárság körüli imázs-harcban azonban nagy valószínűséggel az EMNT rendelkezik több ponttal, főként, ha figyelembe vesszük a másik oldalon tapasztalható nem egyértelmű viszonyulást a kérdéshez. A döntő tényező persze továbbra is az marad, hogy az erdélyi magyarság mekkora jelentőséget tulajdonít a témának.
Csúsztat a „lenullázott" bukaresti Új Magyar Szó
Krónika, 2010. november 29. – Rostás Szabolcs
Részigazságokkal tűzdelt, Fidesz-fityisz az ÚMSZ-nek címmel ellátott vezető anyagot szentelt pénteki számában az Új Magyar Szó annak, hogy a Szülőföld Alap idén egyetlen forinttal sem támogatta a Bukarestben szerkesztett napilapot.
Az önmagát szerénytelenséggel „egyetlen országos, Románia minden megyéjébe eljutó magyar napilapnak" tituláló újság elsősorban amiatt méltatlankodik, hogy a magyar állami költségvetési pénzekkel gazdálkodó intézmény „bőkezűnek bizonyult a jelenlegi budapesti kormány szívének kedves" erdélyi magyar médiával – az 1,5 millió forinttal támogatott Krónikával, az Erdélyi Napló hetilappal (1,1 millió forint) és a sepsiszentgyörgyi Háromszékkel (1,1 millió) –, miközben az ÚMSZ-hez hasonlóan a Transindex hírportál és az Erdélyi Riport hetilap pályázata is nyeretlennek bizonyult.
Az SZA-tól az elmúlt öt évben mintegy 18 millió forintot „bezsebelő", a korábban Verestóy Attila RMDSZ-es szenátor tulajdonában lévő Scripta Kiadó által kibocsátott lap azonban mélységesen elhallgatja, hogy a most „lenullázott" sajtóorgánumok mennyit „kaszáltak" az alaptól a budapesti balliberális kormányzás idején.
Tavaly például – amikor a Krónika pályázatát forráshiányra hivatkozva elutasították – az Erdélyi Riport 2,5, a Transindex 3, az ÚMSZ pedig 3,5 millió forintot kapott, 2008-ban az ÚMSZ 2,5-t (a Krónika nulla forintot), 2006-ban az Erdélyi Riport 5, az ÚMSZ 5,5 milliót (a Krónika semmit), 2005-ben pedig az ÚMSZ 7, az Erdélyi Riport 2, a Krónika pedig 1,5 milliót.
MAGYARORSZÁG
Bethlen Gábor Alap létrehozását kezdeményezi a Szülőföld Alap helyett a kormány
MTI, 2010. november 26.
Bethlen Gábor Alap létrehozását kezdeményezi a kormány; a nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes által jegyzett indítvány szerint az új alap a Szülőföld Alap általános jogutódjaként működne, egységesítve a határon túli magyarságnak szánt támogatási rendszert. Semjén Zsolt indítványában a határon túli magyarságnak a szülőföldjén való anyagi és szellemi gyarapodását, az anyaországgal bővülő és erősödő kapcsolattartást elősegítő programok megvalósítására, pénzügyi forrás képzésére és felhasználási céljaira tesz javaslatot.
Az új alap elnevezésekor azért esett a választás Bethlen Gáborra, mivel nevét és a hozzáfűződő erdélyi rendi, gazdasági és társadalomszervezési aranykort minden magyar ismeri - olvasható az indítványban.
A törvény alapján lehetőség nyílna a Bethlen Gábor Alap javára önkéntes befizetésekre, és adományokra, állampolgárságtól és lakóhelytől, illetve telephelytől függetlenül bármely jogi személy, jogi személyiség nélküli szervezet és természetes személy számára.
A büdzsében meghatározott forrásokat is biztosítanának az alap javára, mindenkori működőképességének megőrzése érdekében a törvény egy minimális költségvetési támogatás kötelezettségét írja elő, azaz minden költségvetési évben legalább egy milliárd forintra ki kell egészíteni az alap pénzeszközeit.
A tervezet felidézi, hogy az Országgyűlés a határon túli magyarságnak a szülőföldjén való anyagi és szellemi gyarapodását, az anyaországgal bővülő és erősödő kapcsolattartást elősegítő programok megvalósítása érdekében Szülőföld Alap elnevezéssel elkülönített állami pénzalapot hozott létre.
Az alappal megvalósítani kívánt cél nem változott: a határon túli magyarságnak a szülőföldjén való egyéni és közösségi boldogulása, anyagi és szellemi gyarapodása, nyelvének és kultúrájának megőrzése és továbbfejlesztése, az anyaországgal való és egymás közötti sokoldalú kapcsolatának fenntartása és erősítése érdekében támogatások nyújtása - rögzíti a javaslat. Megállapítja, hogy a jelenlegi rendszer nem alkalmas arra, hogy ez a cél hatékonyan és maradéktalanul megvalósuljon.
Az elmúlt években már csak ötletszerűen elnevezett célelőirányzatok nem mutatják egyértelműen, hogy az ezekkel gazdálkodó költségvetési szervek korábban mire is költötték az adott forrást, mostanra a támogatási rendszer átláthatatlanná, sok esetben párhuzamossá vált. Amennyiben a nemzetpolitikában egy adott költségvetési évben váratlan fordulatok következnek be (ez gyakran megtörténik a környező országok tekintetében), a célelőirányzat nem képes hatékonyan lekövetni a módosult célokat, ehhez túlzottan bürokratikus és hiányzik belőle a terepismeret.
Az előirányzatok felhasználása és elszámoltatása nem egy folyamatos, monitoring-rendszerben, helyszíni záró ellenőrzéssel történik, hanem pusztán a minisztérium rendszerében működő egyik pénzügyi osztály általi számlamásolatok bekérésével, így az elmúlt években igen halvány nemzetpolitikai célok valódi megvalósulása sem kimutatható.
Ezen okok miatt szüntetné meg a kormány a Szülőföld Alapot, és hozná létre a feladatok teljes nemzetpolitikai palettával való kibővítése révén az új, egységes Bethlen Gábor Alapot. A 2011. évi költségvetési törvénytervezetben a határon túli magyarokat illető, közigazgatási tárcánál lévő célelőirányzatokat az alapba emelnék be.
Az új alapból a támogatások nyilvános pályázat vagy egyedi kérelem benyújtása keretében lennének elnyerhetők.
A javaslat kitér a szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvény módosítására, amelynek értelmében, a szomszédos államokban lakóhellyel rendelkezők a magyar állampolgárság megszerzésétől függetlenül továbbra is igénybe vehetik, illetve részesülhetnek a meghatározott kedvezményekben és támogatásokban.
A törvény, ha az Országgyűlés elfogadja, 2011. január 1-jén lép hatályba.
Kezelhetetlen a Szülőföld Alap?
Manna.ro, 2010. november 25.
Még mindig nem működik olajozottan a kisebbségben élő magyar szervezetek támogatása. Míg a hoppon maradtak nem olajozottnak, hanem lezsírozottnak találják a pénzek odaítélését, a bennfentesek strukturális akadályokról beszélnek, és intézményi átalakítást helyeztek kilátásba.
Az idei első fél évben három hónapot késett a kisebbségi magyar szervezetek által létfontosságúnak tartott támogatások elbírálása. A Szülőföld Alap illetékesei akkor azt ígérték, őszre helyre áll a kormányváltás miatt felborult rend. November 24-én valóban megjelentek a második félévi pályázati kiírás eredményei, ám a döntés módját, az elosztott pénzügyi alap mértékét az illetékesek is vitatják.
Megunták a csöpögtetést
Székely István, a Kulturális, Egyházi és Média Kollégium romániai kuratóriumi tagja a manna.ro kérdésére elmondta, meghaladja az Alap kapacitását a beérkező pályázatok száma.
"Bebizonyosodott, hogy a Szülőföld Alap egyre nehézkesebben tudja ellátni a feladatát. Annak idején, amikor az Illyés Alapítvány által képviselt struktúrát – amely a kis pályázatok támogatását biztosította – felváltotta a Szülőföld Alap, és viszonylag kevés, de nagy volumenű folyamodvány érkezett hatékonyan lehetett dolgozni. Mára azonban egyre több intézmény jelentkezik támogatásért, az elv pedig az, hogy minél többnek kell jusson a pályázati alapból, így az elérhető összegek felaprózódnak. Ez egy 0 összegű játék, van, akinek jut a pályázati alapból, és van, akinek nem. Amit egy pályázónak odaadunk, azt egy másik pályázótól el kell vennünk" – figyelmeztetett Székely, aki jelentős részben kielégítőnek nevezte a kollégiumok munkáját, bár elismerte, hogy
a média kollégiumban „elfogultság tapasztalható".
Az őszi kuratóriumi döntés ugyanis kedvezően bírálta el a kolozsvári Krónika, valamint az Erdélyi Napló pályázatát, nem kapott pénzt viszont a bukaresti Új Magyar Szó. Székely arra figyelmeztetett, hogy a kuratóriumi tagok, bár megteszik saját javaslataikat, a Szülőföld Alap elnökétől kapott előterjesztésen már nem tudnak érdemben változtatni.
Hasonlóan ellentmondásos döntések tapasztalhatók egyes kulturális rendezvények esetében is. Székely István jogosnak minősítette a manna.ro felvetését, de hangsúlyozta, hogy a támogatások odaítéléséről
a kuratóriumi tagok nem önállóan döntenek.
Ulicsák Szilárd, a határon túli magyar kapcsolatokért felelős, frissen kinevezett miniszteri biztos megerősítette, hogy „kezelhetetlenné" vált a Szülőföld Alap a beérkező pályázatok mennyisége miatt. A tervek szerint jövőre külön járnak el a kis pályázókkal, és külön kezelik azokat a nagy intézményeket, amelyeknek a működtetése jelentős pénzügyi keretet igényel.
A kis pályázatokon maximum néhány milliós támogatást lehet majd igényelni az eddigi elbírálási rendszerhez hasonlóan. Az úgynevezett „nagy" pályázók esetében áttekintik, hogy az adott intézmények milyen feladatokat látnak el, és azokat fontossági sorrendben, normatív alapon támogatják.
A Szülőföld Alap további működésével kapcsolatban a miniszteri biztos a manna.ro kérdésére elmondta: várhatóan megszűnik, de legalábbis jelentős mértékben átalakul az intézmény. „A jelenlegi törvénykezési hullámban nehéz megmondani, hogy mikor születhet meg az erre vonatkozó jogszabály" – figyelmeztetett az illetékes.
Arra a felvetésre, hogy a Szülőföld Alap médiatestülete elfogultan bírálta el a pályázatokat, Ulicsák azt válaszolta, nem lát bele annyira a „határon túli" ügyekbe, hogy érdemben mérlegelni tudjon, de a döntéseket a Regionális Egyeztető Fórumok által jelölt kuratóriumi tagok hozzák, tehát
elvileg a kisebbségben élő magyarok is döntenek a kérdésben.
A miniszteri biztos az idei támogatási keretet a manna.ro kérdésére elégtelennek minősítette. „Az idén megszerezhető támogatások olyan alacsonyak, hogy azokból átfogó stratégiát úgysem lehet kialakítani, ezek egy-két havi túlélést tesznek lehetővé. Most készül a Kárpát-medencei Médiastratégia, annak keretén belül lehet majd dönteni a hatékonyabb támogatásról. Nem hiszem, hogy most jelentős aránytalanság történt volna, ami a sajtót érintő döntést illeti" – kommentálta Ulicsák.
KÁRPÁT-MEDENCE
MÁÉRT-botrány
Vasárnapi Hírek, 2010. november 14.
Mindeddig szinte visszhangtalan maradt a határon túli magyar vezetők részéről a múlt heti Magyar Állandó Értekezlet-tanácskozás. Az érdemi kommentárok hiányából, az érintettek némaságából csakis két dologra lehet következtetni: vagy nincs mit kommentálniuk, vagy olyasmiket hallottak a Parlament Vadásztermében, amelyeket azóta sem sikerült megemészteniük.
Ez is, az is elképzelhető – ám az összejövetel dokumentumai alapján inkább az első verzió látszik valószínűbbnek. Ezekből ugyanis – a fideszes állítások ellenére – egyáltalán nem az derül ki, hogy a felújítására valóban elengedhetetlenül szükség volt a határon átnyúló nemzetegység erősítése szempontjából. És ezt a benyomást látszik erősíteni Orbán Viktor felszólalása is, amelyet a külhoni részvevők többsége rezzenetlen arccal, emóciók nélkül (mondhatni unottan) hallgatott végig. Alighanem azért, mert a kormányfő tulajdonképpen nem is nekik beszélt, gyakran leragadt őket kevéssé érdeklő témáknál.
E jórészt hazai fogyasztásra szánt fejtegetésekből a határon túliak olyasmikről értesülhettek például, hogy a budapesti kormány Európában párját ritkító módon stabil, vagy hogy a kormányzáshoz nagy-nagy lelkierő kell. Továbbá arról is, hogy manapság keleti szelek fújnak a világban. Arról viszont egyetlen szó sem hangzott el, hogyan is képzelik el Orbánék az együttműködést a külhoni magyarok szervezeteivel újabb országlásuk éveiben. Netán úgy, mint az előző Orbán-kabinet idején? Némely határon túli magyar pártok most alighanem leginkább ettől tartanak. Merthogy a szóban forgó időszak sok mindennek mondható a magyar-magyar kapcsolatok szempontjából, csak kiegyensúlyozottnak, partnerinek nem. Hiszen Orbánék előző kormányzati ciklusa a külhoni magyar pártok esetében a megosztás, a kézi vezérlés jegyében telt el. A fideszes politikusok folyamatosan beavatkoztak az ottani magyar közösségek életébe, döntőbíróként próbáltak fellépni belső vitáikban és figyelmük jelentős hányadát ottani kedvenceik menedzselése kötötte le.
Ennek megfelelően az anyaországi támogatások elosztása is gyakran „pofára ment". Vagyis a Fideszközeli szervezeteknek, csoportosulásoknak több pénz jutott, azoknak pedig, akik nem paríroztak, értelemszerűen kevesebb (mindkét dologról sokat tudnának mesélni például az RMDSZ akkori és mai vezetői, ha éppenséggel olyan kedvükben lennének; de szemmel láthatóan nincsenek). E megosztó politika fóruma lett az egykori MÁÉRT is – máig emlékezetesek az akkori tanácskozásokat kísérő botrányok, sértődések és kioktatások.
Miután a 2004-es kettős állampolgársági népszavazást követően befagytak a magyar-magyar kapcsolatok, Gyurcsány Ferenc úgy döntött, szünetelteti a MÁÉRT-et. Máig eldönthetetlen, menynyire játszott szerepet ebben az elhatározásban a puszta személyes sértettség. Ugyanígy az is vitatható, mennyire volt racionális e lépés az akkori helyzetben. Mindenesetre a MÁÉRT jegelését sok bírálat érte – köztük szocialista politikusok részéről. Viszont az ma sem vitatható, hogy a MÁÉRT helyébe lépett mechanizmus elégségesnek bizonyult a kialakult támogatási rendszer működtetéséhez, a határon túliaknak jutó pénzek szinten tartásához.
Nem kétséges, hogy a támogatások ügye a MÁÉRT felújítására érkezett külhoni magyar vezetőket igencsak érdekelhette. De az is, milyen szerepet is szánnak a jövőben Orbánék e fórumnak és milyen eszközök révén akarják majd gyakorolni az együttműködést szervezeteikkel: ismét a kézi vezérlés évei következnek, vagy e tekintetben netán tanult valamit a Fidesz a korábbi botrányokból? Mindebből magán a MÁÉRT-en nem sok minden derült ki. Viszont a szuverenitásukra kényes külhoni magyar pártok vezetőinek vélhető szorongásait ez a tanácskozás aligha oldotta. Nyilván nem kerülte el ugyanis figyelmüket Orbánék néhány olyan lépése, amelyek számukra nagyon is beszédesek lehetnek. Így például a masszív budapesti beavatkozás a szlovákiai és a kárpátaljai magyar pártok választási kampányába. Talán még ennél is többet árulhat el nekik az Orbánkormány nemzetpolitikai szándékairól a szlovákiai Híd törlése a külhoni MÁÉRTmeghívottak listájáról. Így történhetett meg aztán az a szégyenletes botrány, hogy a nemzeti egység demonstrációjának szánt felújított MÁÉRT-en nemkívánatosnak és nem magyarnak nyilváníttatott az a szervezet, amely nemrégiben a szlovákiai magyarság túlnyomó többségének akaratából jutott be a pozsonyi törvényhozásba.
Szlovák polgármestert választott a magyar többségű Révkomárom
A szlovákiai magyar pártok egymás esélyeit rontották az önkormányzati választásokon
168 óra, 2010. november 29.
Több okból tanulságos a november 27-én lebonyolított szlovákiai helyhatósági választások kimenetele a Pozsonyban kormányon lévők és az ellenzéki pártok számára egyaránt. A koalíció gyengébben, a Fico-féle ellenzéki Smer a vártnál jobban szerepelt. A két magyar párt egymás esélyeit rontotta. A függetlenek helyi szintű nagyarányú térnyerése érdemes még említésre, jelezve a pártokból történő kiábrándulás erősödését északi szomszédunknál.
A szlovákiai helyhatósági választásokon közel háromezer polgármestert és több mint 21 ezer helyi képviselőt választott a 4,3 millió arra jogosult szavazó 49,69 százaléka.
Országos szinten is feltűnést keltett, hogy Pozsonyban a főpolgármesteri címet először sikerült a baloldalnak megszerezni. Az eddigi pozsony-ligetfalui (Petrzalka) kerületi polgármester, Milan Ftácnik legyőzte a koalíció által támogatott Magda Vásáryová egykori színésznőt, későbbi diplomatát. (Ftácnik volt egyébként az egyetlen szlovák képviselő, aki a kilencvenes évek közepén az első nyelvtörvény ellen szavazott a pozsonyi parlamentben.) A függetlenként, de a Smer támogatásával indult 54 éves Ftácnik a győzelem bejelentése után azt mondta, valamennyi pozsonyi polgármestere kíván lenni, azoké is, akik nem rá szavaztak.
Ezt akár olyan célzásnak is lehet érteni, hogy meg szeretne azt jelenti, hogy meg szeretne szabadulni erős patrónusától, a Smertől, amely természetesen saját érdemként tünteti fel Ftácnik győzelmét. Minden attól függ, sikerül-e megőriznie azt a pragmatikus, konfliktuskerülő magatartását, amely jellemezte Pozsony-Ligetfalu élén – vélik szlovák elemzők. A pozsonyi főpolgármester-választás eredményét kommentálva Mikulás Durinda az SDKÚ elnöke is elismerte, hogy Ftácnik eddigi eredményes ligetfalusi polgármesteri tevékenységével nyelte el a fővárosi választók bizalmát. A 45 fős fővárosi képviselő testületben a többséget, összesen 30 mandátumot viszont a jobboldali koalíció szerezte meg, amelyben a Híd–Most párt is részt vesz.
Figyelmet érdemlő fejlemény, hogy Kassán öt év után ismét baloldali jelölt került a városháza élére. Richard Rasi, aki a Fico-kormányban egészségügyi miniszteri posztot töltött be a Smer és a Most-Híd közös jelöltjeként indult a főpolgármesteri posztért.
Egyébként a nyolc szlovákiai kerületi (a magyarországi megye megfelelője) székhely közül hat városban (Besztercebánya, Kassa, Nagyszombat, Pozsony, Trencsény, Zsolna) foglalják el új emberek a polgármesteri széket. Ugyanakkor Nyitrán és Eperjesen a városok eddigi első embereinek szavaztak bizalmat a választók.
A 45 fős fővárosi képviselő testületben a többséget, összesen 30 mandátumot viszont a jobboldali koalíció szerezte meg, amelyben a Híd–Most párt is részt vesz.
"Örömtelinek" nevezte az önkormányzati választások eredményeit Bugár Béla, a Híd elnöke, jóllehet nem titkolta: Dél-Szlovákiában – a Csallóközben – jobb eredményekre számítottak. "Annak dacára, hogy a párt csak másfél éve szerepel a szlovák politikai színtéren, 1300 képviselője, és mintegy 300 polgármestere van, önállóan, vagy koalícióban" – mondta Bugár, aki egyben sajnálta polgármesterjelöltjei dunaszerdahelyi és komáromi vereségét. "Személyesen elszomorít a somorjai (Samorín) eredmény, mivel ott élek" – mondta. (Somorján Bárdos Gábor, a Magyar Koalíció Pártja jelöltje nyert.) A Hídnak 95 önálló polgármesterjelöltje volt, 126 koalíciós, 54 esetben pedig függetleneket támogattak.
Bugár szerint a legjobban Közép- és Kelet-Szlovákiában szerepelt pártja. "Ahhoz, hogy a jövőben jobb eredményeket érjünk el, meg kell találnunk azokat az embereket, akit hitelesek, és akiknek hisznek az emberek" – vázolta a párt jövőképét, egyben kilátásba helyezve, hogy a Híd az eredményekből levonja a megfelelő következtetéseket, és megnevezi a felelősöket.
Az eredmény, melyet a Magyar Koalíció Pártja ért el, jó alap lehet a parlamentbe való visszakerüléshez – értékelte a voksolás kimenetelét Berényi József pártelnök, kiemelve, hogy az MKP javított a júniusi parlamenti választások eredményéhez képest (amikor is kiesett a Nemzeti Tanácsból). Tény, hogy a megszerzett polgármesteri helyek számát (129) tekintve a parlamenten kívüli MKP a negyedik lett, megelőzve a Hidat. Berényi szerint a választás válasz lehet az MKP létjogosultságát megkérdőjelezők számára.
Bugár csak érintőlegesen említette, Berényi hallgatott róla, de a legerősebb visszhangot a felvidéki magyarság körében a révkomáromi önkormányzati választás kimenetele váltotta ki. Itt ugyanis az a fátum esett meg, hogy a 60 százalékos magyar többségű Duna-parti városban szlovák nemzetiségű polgármestert választottak. Szlovákiában közel két tucat településen sikerült az MKP és a Híd helyi szervezeteinek közös polgármester jelölésében megállapodni (ott ezek győztek is), ám Klapka városában a nevető harmadik, a függetlenként induló, magyarul is kifogástalanul beszélő Anton Marek orvos hódította el a posztot. Révkomárom új polgármestere az eddigi városvezetőt, a Híd parlamenti képviselőjét és polgármesterjelöltjét, Bastrnák Tibort váltja. Az MKP Stubendek Lászlót indította, ő is megelőzte Bastrnákot. Az ottani önkormányzatba viszont a Híd 11, az MKP 6, a függetlenek 8 képviselőt küldhetnek.
A magyar pártok széthúzásának következménye közvetlenül az eredmények nyilvánosságra kerülése után elkeseredett kommentárokat eredményezett az internetes fórumokon.
A magyar pártvezetők hangsúlyozottan optimista, de legalábbis bizakodó nyilatkozataival ellentétben akadtak, akik már a nemzethalált, de legalábbis a felvidéki magyarság gyors eltűnését vizionálták. A mérsékeltebbek sem örültek azoknak a kudarcoknak, amelyek a pártviszályok elkerülésével jórészt elháríthatók lettek volna, de nem tekintették tragédiának, hogy egyes településeken a lakosság jobban megbízott egy-egy helyi szlovák politikusban, mint az egymásra kígyót-békát kiabáló magyar indulókban.
Mindenesetre Szlovákiában most egyelőre eltehetik a választási urnákat (legközelebb 2013-ban kerül sor újabb, a megyei önkormányzatokról döntő szavazásra), a kialakult helyzetről, annak okairól és a jövőbeni teendőkről törheti a fejét a szlovákiai politikai elit, nemzetiségre való tekintet nélkül.
INTERJÚK, ELEMZÉSEK, PUBLICISZTIKA
A magyarok megnyerhetik a XXI. századot – ORBÁN VIKTOR EXKLUZÍV INTERJÚJA A MAGYAR SZÓNAK
Magyar Szó, 2010. november 27. – Varjú Márta
Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke Boris Tadić köztársasági elnök és Mirko Cvetković Szerb kormányfő meghívására pénteken Belgrádba látogatott, ez alkalommal kértük fel, nyilatkozzon napilapunknak.
Felbecsülhetetlen értékű a vajdasági magyarság számára a gesztus, hogy könnyített eljárással megszerezhető a magyar állampolgárság a határon túli magyarok részére. Mennyire indokoltak azok a félelmek, hogy az állampolgársággal megnyíló munkavállalási lehetőség miatt megindul egy kivándorlási folyamat? Hogyan hat majd ez a vajdasági magyar közösség életképességére?
A kettős állampolgárság bevezetését megelőzően minden magyar közösséggel konzultáltunk. Kikértük az erdélyiek, a felvidékiek és a délvidékiek véleményét is. Az ő véleményük alapján hoztuk meg döntésünket. Márpedig szerintük nem kell ettől tartani. Aki el akart menni innen és mindent maga mögött akart hagyni, már megtette. A kettős állampolgárság éppen azt a lehetőséget teremti meg, hogy az ember, ha akar, átmeneti időre is úgy tudjon munkát vállalni, hogy közben nem kell felégetnie maga mögött minden hidat. Egész Európában a mozgás a jellemző, a tőke és a munkaerő szabad áramlása. Mozogni fognak Európában a szerbek is és a Szerbiában élő magyarok is. Az a kérdés, hogy haza akarnak-e jönni, vagy úgy gondolják, hogy végleg el kell menni. A kettős állampolgárság azt üzeni, hogy nem kell végleg elmenni innen, a Délvidékről ahhoz, hogy valaki az élete céljait kereshesse. Ilyen értelemben a kettős állampolgárság a határon túli magyar közösségek megtartó erejét növeli.
A délvidéki demográfiai adatok lesújtóak, hiszen naponta 11 magyarral van kevesebb itt, Vajdaságban. Ezért óriási jelentőségű az anyaország támogatása, hogy ez a kis közösség életben tartsa kultúráját, anyanyelvű oktatását. Ezen a téren várható-e valamilyen stratégia kialakítása az anyaország részéről?
Sajnos, a jelenség nem korlátozódik csupán a Délvidékre, a határon túli magyar közösségek mindegyikére igaz ez, és a magyarországi magyarok közösségére is. Ez a jelenség az összmagyarságra jellemző, amit én úgy fogalmaznék meg, hogy mi eddig egy vesztes népnek számítottunk. Az emberek így is tekintettek magukra. Úgy gondolták, hogy egy, a XX. században vereséget elszenvedő közösséghez tartoznak. Azt sulykolták beléjük, hogy ne bízzanak a saját életerejükben, ne higgyék, hogy övék lehet a jövő. A jövőt nem úgy látják, mint egy nagy ígéretekkel rendelkező területet, amit el kell foglalni, hanem mint olyat, aminek mentén védekezni kell. Egész addig, amíg a magyarok nem hiszik el magukról, hogy a jövő az övéké, amíg nem hiszik el, hogy a XXI. századot megnyerhetik, dacára annak, hogy a XX. századot elveszítették, ez így is marad. Ameddig nem hiszik el, hogy egy győztes nemzet tagjai lehetnek, addig nem is fognak gyarapodni se vagyonilag, se a kultúra tekintetében, de értékekben és persze lélekszámban sem.
Mindeközben persze terjed a cinizmus, ezért is rosszabb az egész Kárpát-medencei közösség állapota annál, mint amit a helyzet indokolna. Itt a politikai vezetők felelőssége jelentős. Legyen szó világi vezetőkről, politikusokról, értelmiségiekről, gazdasági vezetőkről vagy éppen egyházfőkről, mert nekünk, vezetőknek kell világossá tenni a magyarok számára, hogy a jövő várja őket. Érdemes a jövőről a gyarapodás és a győzelem logikája mentén gondolkodni. Amíg ezt nem érjük el, addig hanyatlani fogunk, minden tekintetben. Ennek a tendenciának a megfordításán dolgozik most a magyar kormány, és ennek a megfordításán tevékenykedik a délvidéki magyar közösség vezetése is. Én Pásztor István úrral évek óta dolgozom együtt, ez az egyetértés, ez a gondolat, amit most leírtam, ez adja a közös munkánk alapját.
Kérdőjelek Várad előtt - Másfél biztos lehetőség
Erdélyi Riport, 2010. november 27.
Két lehetőség van: vagy indul Markó Béla egy újabb elnöki mandátumért, vagy nem. Ha indul, akkor biztosra vehető, hogy meg is nyeri, mert a szervezetben még mindig ő a legnagyobb közös osztó, azaz a különböző irányzatokat leginkább integrálni képes egyéniség, aki ráadásul a legnagyobb érdekérvényesítő képességgel is rendelkezik.
Megítélésem szerint azonban ő nem akar indulni. Egy olyan óvatos (sőt, óvatoskodó) politikus, mint ő, nem lebegtette volna meg a visszavonulás lehetőségét, ha a legkisebb szándéka lenne az elnökség megtartására. Szerintem csak abban az esetben fog indulni, ha úgy látja, hogy Kelemen Hunornak nincs maximális esélye a tisztség elnyerésére. Ha ez bekövetkezne, akkor valószínűleg ez megterhelné az RMDSZ viszonyát mind a Fidesszel, mind Traian Băsescuval.
Ha tehát Markó Béla nem vállal egy újabb megmérettetést, akkor az RMDSZ következő elnöke Kelemen Hunor lesz. Ez az utódlás nem új keletű. Markó már több mint tíz éve készíti erre a szerepre a jelenlegi művelődési minisztert, aki kormányba lépése előtt az ügyvezető elnök volt. Idézzük fel, hogy 2001 augusztusában a kolozsvári Szabadság napilap közölte a Reform Tömörülés (emlékszik-e még rá valaki?) július végi titkos elnökségi ülésének emlékeztetőjét (ez volt az, amelyben szerepel az a döbbenetes mondat, hogy „Legyünk először erősek, utána igazunk is lehet").
Nos, ebben a dokumentumban már szerepel az a kijelentés, miszerint Kelemen Hunor lesz Markó Béla utóda. (Igaz, ezt a bejelentést általános derültség fogadta, az elnökségi tagok nem vették komolyan.) A tudatos felkészítés az elnöki szerepre megmutatkozik abban is, ahogyan Kelemen – Markó révén – egyre több és fontosabb tisztséget szerzett meg: az Egyeztető Tanács (a Kulturális Autonómia Tanács elődje) elnöke, ügyvezető elnök, kampányfőnök, elnökjelölt.
A Markó–Kelemen őrségváltást aligha fenyegeti különösebb veszély. A Szövetségben az ideológiai platformok szerepe jelentősen csökkent. Igazi befolyással inkább a területi lobbik bírnak, ezek közül is csak a Borboly Csaba neve által fémjelzett hargitai és az utóbbi időben teret vesztett bihari lobbi érdemel figyelmet. Úgy tűnik, hogy Borbolyt sikerült meggyőzni arról, hogy ne kísérletezzen az elnökség megszerzésével, a bihari lobbinak pedig egyelőre nincs olyan jelöltje, aki felvehetné a versenyt az intézményesen támogatott utóddal, Kelemen Hunorral.
(Magukat megnevezni nem kívánó források ugyan arról tájékoztattak, hogy felmerült Borbély László vagy Cseke Attila támogatásának a gondolata, azonban az előbbi nem akar indulni, az utóbbi pedig nem tudná megszerezni a tisztséget).
Persze ebben a játszmában lehetnek még meglepetések, a kongresszusig közel száz nap van még.
Eckstein-Kovács indul
Indul az RMDSZ elnöki tisztségéért Eckstein-Kovács Péter, a Szabadelvű Kör elnöke, a román államfő kisebbségi tanácsosa; a Kolozs megyei szervezet támogatja ebben. „Nagyon régóta vagyok tagja ennek a Szövetségnek, és remélem, hogy kapok majd támogatást. Nem valaki ellen vagy valaki mellett akarok fellépni ebben a versenyben, van egy elképzelésem azzal kapcsolatban, hogy hogyan kell kinézzen az RMDSZ az elkövetkező időszakban, és hogyan kell tevékenykedjen ennek vezetője. (...) Nem arról van szó, hogy az RMDSZ-szamárlétrán egyet előre akarnék lépni. Forradalmat nem akarok és nem fogok csinálni, ha megválasztanak. Számomra van egy érték, amely mindenekfelett való, és ez az RMDSZ függetlensége" – nyilatkozta Eckstein-Kovács Péter a Paprika Rádiónak.
Szabad Újság, 2010. november 29. – Barta József,
Az igazság felmagasztalja a nemzetet (Péld 14,34) ... és lesz az igazságnak műve békesség és az igazság gyümölcse nyugalom és biztonság (Ézs 32,17)
Pár hete a Magyar Köztársaság Érdemrend Középkeresztjét vehette át. Jóleső érzés, hogy elismerik, sőt nagyra értékelik eddigi tevékenységét?
– Igen, jóleső érzés. Nagy örömöt szerzett vele mind a javasló, mind az adományozó, azaz Magyarország két legmagasabb közjogi méltósága. Ennek kapcsán szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy számomra egyáltalán nem mindegy, sőt döntően fontos, kik tartják számon, kik értékelik a munkámat. Megvallom, felemelő érzés volt az érdemrend átvétele és a baráti kézfogás a közélet három olyan kiválóságával, mint Schmitt Pál köztársasági elnök, Orbán Viktor miniszterelnök és Kövér László országgyűlési elnök úr.
Debreceni Szappanos János 17. Század elejéről származó éneke jutott eszembe a minap, az „Állapotjainkrul jelentem", amelyben bizony elég lesújtó képet fest a korabeli magyarságról. Jelenlegi állapotunkat, leszűkítve a felvidéki magyarságra, hogyan látja?
– Azt kell mondjam, nem állunk jól. Ugyanis minden megosztás öngyengítő, nem kívánt eredménye az ellenségeskedéstől sem mentes megosztottság, ami, ha engedjük, képes hosszú időre vészesen szétzilálni az amúgy is fenyegetett helyzetben levő közösségünket. A megosztottság jövőt elfedő, kilátástalanságba sodró és minden távlatot nélkülöző. Csupán kivételezetteknek jelenthet esetlegesen némi hasznot. Pillanatnyi helyzetünk és állapotunk, bizony számos vonatkozásban ellentétes valódi érdekeinkkel. Megosztottan kevésbé lehetséges, talán lehetetlen is bekapcsolódni az unióban lassan beinduló, Magyarországon már folyamatban levő megújulásba. Mára pedig, körültekintve, annak vagyunk tanúi, hogy minden kisebbségnek, más államok kötelékében élő nemzetrésznek, még a bevándorlóknak is, nemhogy a változatlanul szülőföldükön élőknek – mi ilyenek vagyunk – elemi érdeke harmonikusan együtt fejlődni anyanemzetének közösségével is. Mi, szlovákiai magyarok annak dacára is jó állampolgárok vagyunk, hogy sok és súlyos sérelmet voltunk kénytelenek elszenvedni, hogy alkotmányunk preambulumának értelmében nem vagyunk egyenrangúak az államalkotókkal, ami súlyosan diszkriminatív állapot-megjelölés, mert kirekesztő. De ezért nem mi vagyunk felelősek. Másrészt, mint minden nemzetiség a világon, a saját nemzetéhez tartozik, nemzeti önazonossági tudatunk alapján mi is a saját nemzetünk része vagyunk.
Még mindig kísért a múlt, többek között a Beneš-dekrétumok formájában, amelyekről a rendszerváltozás után, püspökként is is tapasztalhatta, mennyire mába nyúló a hatásuk. Folytatja még ez irányú harcát?
– Ez valóban küzdelem a javából, és hogy még mindig tart az nem a mi hibánk. Bármennyire bonyolultnak mondják is egyesek, talán éppen a haszonélvezők, már régen le lehetett volna zárni, mégpedig ránk nézve igazságosan és méltányosan. Az egész szörnyű, ránk nehezedő állapot: a kollektív bűnösség érvényének fenntartása, valamint a vele járó konfiskációs őrület ad acta tartományba kerülhetett volna, de nem így történt, pedig írva van: „jobb a kevés igazsággal, mint a gazdag jövedelem hamissággal" (Péld 14,34). A szégyenletes dekrétumok hatályosak maradtak, annak ellenére, hogy szöges ellentétben vannak az Európai Unió eszmeiségével és vonatkozó törvényeivel. Ez többek között azt jelenti, bármennyire képtelenség, hogy mi mindmáig háborús bűnösök vagyunk. Ez hallatlan és elfogadhatatlan igazságtalanság. Mi több, a brüsszeli parlamentbe küldött mindkét hazai megbízott a kollektív bűnösség bélyegét viseli, ami valóban abszurd és értelmezhetetlen állapot. Bárhogyan is nézzük ez a valóság. Tudni illik az igazság megkerülése és az igazságtevés mellőzése, ami olykor rejtetten, máskor nyíltan, de állandó jelleggel feszültséget gerjeszt. Bizony „még ma is kísért a sötét múlt", ahogyan Ön is megfogalmazta. A megnyugtató törvényes és igazságos megoldáshoz az illetékesek politikai akaratára van (és lesz) szükség. Ez elodázhatatlan feladat. Viszont megoldása mindkét félnek, különösen az érintetteknek javát szolgálná, és a megoldást az Európai Unió törvényei, szabályai is lehetővé teszik. Amint tudjuk, a demokrácia világában kérni kell, sőt megalapozottan követelni is szabad.
Mi minden vonatkozásban vállaljuk állampolgári kötelességeinket, és elvárjuk, hogy ugyan úgy vállaljon és védelmezzen bennünket az ország, amelyben élnünk adatott.
Ön nemrégiben úgy nyilatkozott, hogy mindig is igyekezett a szlovákiai magyar társadalomban tapasztalható passzivitáson, gondolkodásmódon változtatni, sőt, legnagyobb feladatának tekintette. Sikerek, kudarcok bizonyára egyaránt érték e téren...
– Valóban törekedtem a kiváró, passzív magatartás megváltoztatására, mert az ilyen a tétlenséghez áll közel. A változtatás folyamata azonban, amint tudjuk nehéz és hosszadalmas. Több tényező lassítja. A félelem, még mindig, továbbá a gyengülő identitás – hovatartozási tudat, ami ma nem várt jelenség, hisz a világban mindenütt felerősödőben van a gyökerek keresése. Nem tudom elfogadni, hogy szánalmas, jelentéktelen, eltűnő masszává válnánk. Ráadásul éppen most és éppen mi! Szeretném hinni, hogy egykori hazai költőnk Mécs László szavai ma sem fakultak ki:
„Én magyarságom soha nem tagadtam,
de soha nem is kérkedtem vele,
nem pávatoll: egy mártír-pillanatban
csak a bőrömmel együtt jönne le."
(Civis Romanus)
Bizony, ma is áldásos lenne a hazai politikum, de irodalmunk számára is életesebben, valóságosabban jelen lenni a közéletben.
A másik kérdésre az a válaszom, hogy igen, voltak sikerek, amelyek lendületet adtak a munka folytatásához és voltak kudarcok, csalódások. Hogy csak egyet említsek: amikor meghívásra másodízben jártam Brüsszelben, az ottani két megbízottunk késve jelent meg a teremben, ahol beszámolóm elhangzott és korábban távoztak. Ilyenformán még egy köszöntésre sem került sor. Viszont a világhálón megjelent egy minősíthetetlen hangvételű, minden alapot nélkülöző mocskolódó, személyemet lejárató szöveg. Tudomásom szerint angol nyelven is. Nos ennyi „támogatást" kaptam az ügyben, amit nekik lett volna kötelességük képviselni. Csalódásomat bennük csak fokozta, hogy a magammal vitt restitúciós dokumentumok iránt a külföldi sajtó is érdeklődött. A kudarcok és csalódások valóban elkeserítőek. Ugyanakkor tudván tudom, hogy csak azokat fékezhetik meg, esetleg téríthetik el a kitűzött jó céltól, akik megfeledkeztek az őket éltető közösségről, akiket csak önző egyéni érdekek vezetnek.
A legutóbbi parlamenti választásokat sokan úgy értékelték, hogy a felvidéki magyarság többsége feladta önmagát, igent mondott az asszimilációra. Mintha azt jelezték volna, elég volt a megpróbáltatásokból, nem magyarokként akarunk megmaradni. Mi erről a véleménye?
– Részemről az önfeladásnak már a gondolata is elfogadhatatlan. Egyáltalán nem hiszem, hogy a szlovákiai, azaz felvidéki magyarság döntő többségénél erről lenne szó. A nemzeti, vallási önazonosságtudat gyengülése már önmagában is kóros jelenség, súlyos, mélyre süllyesztő benső krízis jele, hogyan lehetne hát bárki számára a boldogulás biztosítéka, vagy kívánt boldogságának alapja. Aki mégis ezt gondolná, olyan mintha egy életveszélyes szervi betegségre akarná alapozni egyéni jövőjét. Mit kezdjünk a Janusz-arcú egyénekkel? Mécs László eleve megtagadta a helyezkedőket. „Örökarcú magyar" című versében a következőket írja:
„Nem kell nekem az újarcú magyar,
ki mint a tükrös szélkakas forog:
ha Prágát látja, Prágát tükrözi,
ha Moszkvát látja, már nemzetközi.
Maszkját mintázzák változó korok."
Korunkban nyilván új helységnevekkel bővíthetők a költői sorok. Gondolkozzunk, miért van az, hogy a szülőföldet, hazát elhagyó, különböző okok miatt kivándorló százezreknek még a harmadik negyedik generációs utódai is, akik őseik hazájától ezer kilométerekre, tehát teljesen idegen környezetben születtek és nőttek fel, ezért már anyanyelvüket sem sajátíthatták el, mégis az anyanemzethez tartozóknak vallják magukat, a mi esetünkben magyarnak. Amint mondták, magyar sikerekért szorítanak, és velünk együtt örülnek azoknak. Ráadásul ezt önként, szabadon teszik. Az esetleges kételkedők kedvéért mondom, hogy erről magam is meggyőződtem az amerikai kontinensen, mi több glóbuszunk túloldalán, Ausztráliában is. Undort keltő és visszautasítandó, mert tisztességtelen már az is, ha bárki bármilyen formában önfeladásra csábít. Még inkább, ha arra kényszerít. Ne csábuljunk, és ne engedjünk. A megoldás éppen a kényszer és önfeladás nélküli, egymást megbecsülő, tisztelő együttélésben van. Mindnyájan tartozunk, igen a többségiek is az ilyen gondolkodást elsajátítani, gyakorolni. Ami a megpróbáltatásokat illeti, azok mindig voltak és lesznek. Még az esetlegesen „átvedlett" állapotban is (elnézést kérek a szokatlan kifejezésért). Egy régi tapasztalatból leszűrt közmondás szerint, amitől fél az ember, attól nem menekül meg.
Az érintett pártszakadást a mi esetünkben és körülményeink között tragédiának tartom. Az ostoba és veszélyes pártoskodásra, megosztottságra történelmi múltunk elegendő visszatartó példát szolgáltat, amelyből okulni kellett volna már, hogy többé ne ismétlődjenek meg. Gondoljunk csak Mohácsra, II. Rákóczi Ferenc korára, vagy akár – így is fogalmazhatunk – a 20. századi labanckodások sorára.
Az a meggyőződésem, hogy csak annak a pártnak van és lesz jövője, amelyik következetesen kiáll saját népének, választóinak érdeke mellett, és ehhez úgy fog kisebbségi helyzetben a demokratikusan gondolkozó többségiek között megértő és jóindulatú, cselekvésre kész partnereket keresni, hogy közben nem engedi saját gerincét megtörni. Tehát nem osztódásra, hanem megújulásra, stílusváltásra van szükség. Politikusaink – de még az ügyetlenkedő politizálók is – feltétlenül legyenek tudatában annak, hogy aki elpártolás, „cserbenhagyás" nélkül képes megújulni, az nem használódik el. Ezt kell szem előtt tartani.
A felvidéki magyarság utazó nagykövetének is tartják, itthon, külföldön számos helyen fellépett, érvelt a közösség érdekében. Él hát a remény, mert különben nem tenné, amit tesz. Vagy ez a kijelölt életút része, amelyre már többször hivatkozott?
– Ez a vélemény nem tőlem származik, másokban fogalmazódott meg, valószínűleg nyilván munkám és magatartásom megítélése alapján, ezért vállalom, bár tudható, hogy rendkívüli felelőséggel jár. Az öncélú tetszelgés, a szereplési vágy ugyanis nagy kísértés, sokan belebuknak. Csak az őszinte alázat, és küldetéstudat, ami a hűségben mutatkozik meg, menthet meg tőle. Még korosodva sem szabad engedni a kísértésnek, mert az közösségünk jövőjére nézve fölöttébb ártalmas. Ami az élő reménységre vonatkozik, had mondjam el, hogy soha sem voltam sem pesszimista, sem optimista. Ez elméleti természetű, ingatag, mindig valamitől függő, lényegében lemondó magatartási forma, én pedig mindig reménykedő voltam és vagyok, és ez teljes összhangban van kijelölt és vállalt életutammal. A remény éltető erő. Amíg élek, addig remélek. Ezredévek óta hangzik a közmondás: Cum Spiro, Spero. A szentírásból pedig tudtató, hogy „a reménység nem szégyenít meg".
Üzenet gyanánt mit küldene olvasóinknak?
– Üzenem, hogy hit, reális víziók, közeli és távoli, de bizonnyal elérkező jövőlátás nélkül, szűklátókörű hiú érdekhajszolástól lefoglaltan, mezei pocok módra, ide-oda futkosva, kapkodva élni, nem méltó hozzánk. Hűségre, állhatatosságra van szükség. Éljünk másokat is tisztelve szeretettel fűszerezett, bár küzdelmes, de reményteljes életet, hisz „az élet (egyik) célja a küzdés maga". Ez emberhez méltó élet, de ne öncélúan, ne egymás ellen, hanem egymásért éljünk.
Nyílt kártyákkal
Háromszék, 2010. november 29. – Farcádi Botond
Függetlenül attól, hogy egyetértünk-e az RMDSZ elnöki tisztségére pályázó Eckstein-Kovács Péter elveivel, programjával, döntése, elszántsága figyelemre méltó.
A szövetségen belül régebben is a meglehetősen ritkává vált szókimondók, különvéleményt megfogalmazók közé tartozó szabadelvű politikus a hét végén hivatalosan bejelentette, vállalja a megmérettetést, és el is nyerte a Kolozs megyei szervezet támogatását.
Azt talán korai lenne latolgatni, milyen esélyekkel indul a szövetség kicsinyke liberális platformjának vezetője, főként, hogy ellenjelöltjeit sem ismerjük még, oly nagy a titkolódzás az RMDSZ berkeiben. Mindenki lélegzet-visszafojtva várja Markó Béla december 11-re, az SZKT ülésére ígért bejelentését, hogy folytatni kívánja-e tevékenységét a szervezet élén, vagy pedig átadja másoknak székét. Úgy hírlik, Kelemen Hunort támogatná a szövetségi elnök, de ha nem biztos védence győzelmében, inkább maga száll versenybe. A többi lehetséges jelölt ezért egyelőre hallgat, taktikusan kivár, Markó Bélával ugyanis eddig nem dívott szembeszállni, de még csak más álláspontra helyezkedni sem többek között ezért is veszítette el fokozatosan ernyőszervezet jellegét az RMDSZ, és vált mindinkább hasonlatossá a román pártokhoz. Ezúttal azonban bárhogy döntsön is a jelenlegi elnök legalább ketten küzdenek a vezetői székért, ami azt is jelenti a személyi kérdéseken túl , legalább kétféle koncepció, elképzelés ütközik, és talán-talán ebből építő jellegű vita alakulhat ki, melynek során egészséges önkritikával rámutathatnak a szövetség működésének eddigi hiányosságaira, vázolhatják a választókkal való szorosabb kapcsolat építésének módozatait.
Persze, ehhez az kellene, hogy nyílt kártyákkal játsszanak a pályázók, ötletekről, vízióról, elvekről szóljon a vita, ne pedig az eddigi gyakorlat szerint háttéralkuk, kulisszák mögötti egyezkedések, érdekből kötött szövetségek révén dőljön el, ki is vezeti a szervezetet a következő időszakban. A tisztújító kongresszus előtt valamivel több, mint két hónappal azonban éppen ez a nyílt küzdelem hiányzik leginkább. Mintha a pártosodás az egészséges versenyszellemet, az önálló gondolkodást is kikezdte volna a szövetségen belül.
Verseny és konszenzus
Új Magyar Szó, 2010. november 29. – Barna Gergő
A romániai magyarság egységes fellépése garantálhatja a parlamenti képviseletünket. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy a bejutási esélyek egyre törékenyebbek az általános apátia következtében.
2011. februárjában tisztújító kongresszust szervez az RMDSZ, így a közeljövőben várhatóan ismét felerősödik az RMDSZ-ről, és általában az erdélyi magyar politikáról való vita. Annál is inkább, mivel időközben az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) is dönt majd arról, hogy újabb romániai magyar pártot jegyeztet-e be.
Forgatókönyvek
Az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsának szeptember 25-i ülésén elhangzott elnöki beszámolóban két gondolat ütközik. Egyrészt Markó Béla csak 2011. január-februárjában jelenti be, hogy indul-e az elnöki tisztségért, de azt is elmondta, hogy szükség van személyi változásokra, de csak akkor, ha biztosítani tudják az ezzel kapcsolatos egyetértést. Vagyis: legyen verseny, de konszenzus is.
Másrészt az EMNT egy autonómia iránt elkötelezett új magyar pártot hozna létre, mivel szerinte akkor lesz valós tétje az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórumon belüli tárgyalásoknak, ha minden tekintetben egyenlő felek ülnek egymással szemben.
A leginkább hiteles forgatókönyv így fest: az EMNT év végéig dönt az új párt megalapításáról, amely a 2012 tavaszán esedékes önkormányzati választásokon megméretkezik az RMDSZ-el és a Magyar Polgári Párttal. Az eredmények függvényében „egyenlő félként" tárgyalhatnak majd a „magyar összefogás" jegyében, a parlamenti helyek elosztásáról.
Az RMDSZ is 2012-re készül. A februári kongresszus legkisebb kockázatú forgatókönyve az lehet, hogy újraválasztják Markó Bélát, vagy olyan formulát alkotnak, amelyben a szövetség jelenlegi elnöke meghatározója marad az RMDSZ politikájának. Ennek okai nem annyira személyiek, mint inkább szervezetiek. Egyrészt az elnöki szék nem is olyan vonzó jelen pillanatban, másrészt a kormányon lévő RMDSZ nem kockáztathatja a jelenlegi román gazdasági és politikai instabilitás közepette, hogy a szervezeten belül konfliktusok alakuljanak ki.
Párhuzamok
A 2004-es és a 2008-as parlamenti választások eredményeit összehasonlítva megállapítható, hogy az RMDSZ 190 ezer szavazatot veszített Erdély 16 megyéjében. A szavazatvesztés a közép-erdélyi tíz megye, és a székelyföld esetében volt hangsúlyos, a Partiumban nagyjából sikerült megőrizni a támogatottságot. A 2007-es és 2009-es Európa Parlamenti választások eredményei szintén érdekesek.
2009-ben az „összefogás listája" 9500 szavazat híján ugyanannyit hozott Erdélyben, mint 2007-ben az RMDSZ listára és Tőkés László független jelöltre leadott szavazatok összege. Az interetnikai ütközőzónákban (ahol a magyarok aránya 40-60 százalék közötti) 2009-ben sikerült növelni a közös lista támogatását, a szórványtelepüléseken viszont az összefogás mintegy 11 ezer szavazat elvesztésével járt.
Az erdélyi magyar társadalom regionálisan és a települések etnikai összetétele alapján tagolt, és különbözőképpen reagál a közösségen belüli próbálkozásokra. A többségben magyarok által lakott területek igénylik, az interetnikai ütközőzónákban élők helytelenítik a rivalizálást, a szórványban élők feltehetően szintén összefogás-pártiak. A verseny és a konszenzus iránti igény tehát egyszerre érhető tetten.
Belső választások
A jelenleg feltételezhető forgatókönyv szerint az önkormányzati választások képezhetnék az RMDSZ és EMNT közötti verseny színtereit, a parlamenti választások pedig az egység, az összefogás alkalmai lehetnének. Az önkormányzati választások esetében viszont csupán bizonyos etnikai arány felett képzelhető el a megméretkezés – hacsak egyes településeken nem akarják kockáztatni a magyarság önkormányzati képviseletét.
Az etnikai konfrontáció óhatatlanul etnikailag radikalizálódó – és egyértelműen székelyföld-centrikus – üzeneteket eredményez, amelyek nem építhetők le a rövid idő alatt bekövetkező „összefogás" keretében, így a kisebbségben élő magyarok választói magatartása kiszámíthatatlanná válik.
Az „összefogás" hitelességi kérdéseket is felvet, hisz nehezen elképzelhető, hogy egy rivális politikai szereplőkből álló magyar–magyar koalíció egységesen viselkedik majd a palamentben, vagy egy román–magyar kormánykoalícióban.
A fenti minta a konfrontáció „kiszervezésének" modellje. Ennek az alternatívája az erdélyi magyar közösségen belül intézményesített közvetlen, „belső" választás lehetne. Konszenzusra kellene jutni abban, hogy mely szervezet testületeit, vezetőit választják meg a belső megméretkezésen, a jelenlegi helyzetben az RMDSZ lenne a megfelelő, mint a legnagyobb ismertséggel és támogatottsággal rendelkező politikai szereplő.
A konfrontáció belső intézményesítése az „állam az államban" modell kiteljesítését is jelentené, amelyben a romániai magyar politikai intézményrendszer önálló eszközök segítségével valósulna meg. Ez a modell is számos kockázati tényezőt rejt magába, viszont jobban szolgálná a „verseny", majd pedig a „konszenzus" elveinek együttes érvényesülését.
A romániai magyarság egységes fellépése garantálhatja a parlamenti képviseletünket. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy a bejutási esélyek egyre törékenyebbek az általános apátia következtében. Ha feltételezzük, hogy elérheti a 65 százalékot a választási részvétel a következő parlamenti választásokon, akkor a magyarokat képviselő politikai szervezetnek legkevesebb 600 ezer szavazatot kell szereznie a választási küszöb átlépéséhez. Az utóbbi 3 évben ennyi nem jött össze, sem külön-külön, sem összefogva.
|
