Dobre börtönnel fenyegeti Tőkést
Paprika Rádió, 2010. december 3.
Tőkés nyilatkozatai sértik a hatóságokat és ez börtönnel büntethető bűncselekmény - nyilatkozta csütörtökön Ciprian Dobre, Maros megyei PNL-s képviselő.
Dobre szerint Tőkés László EP képviselő, Románia nemzeti ünnepével kapcsolatos nyilatkozatai sértik a román hatóságokat, ez bűncselekménynek tekinthető. Dobre számára az a felháborító, hogy Tőkés szerint december elseje a magyarok számára gyásznap. Dobre úgy véli ez sérti a román hatóságokat. - Máig hatnak Trianon következményei, ezért szükség van a gyógyításra - hangsúlyozta Tőkés László, az Európai Parlament alelnöke, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke által szerdán Budapesten, a Kempinski Szállodában tartott sajtófogadáson. Drámainak nevezte Trianon utóéletét, hogy csaknem egy évszázad alatt Romániában a többségi románság és a kisebbségek kezdeti 55-45 százalékos, kiegyensúlyozott aránya - a mesterséges asszimiláció, az erőltetett betelepítési politika és a kisebbségiek elvándorlásának szándékos gerjesztése következtében - 80-20 százalékra torzult. Az EMNT elnöke őszinte jókívánságát fejezte ki a románságnak nemzeti ünnepük alkalmából, ugyanakkor kiemelte: a feltétlen jószándék és szolidaritás sem feledtetheti, hogy örömünnepük számunkra gyásznap, hiszen kilencven évvel ezelőtt "Nagyrománia Magyarország feldarabolásával jött létre".
Toró T. Tibor: „Olyan párt szükséges, amely valóban képviseli az autonómiát" – Évi küldöttgyűlését tartja szombaton, Székelyudvarhelyen az EMNT
Szabadság, 2010. december 3.
Az esetleges új erdélyi magyar párt létrehozására vonatkozó szándék kinyilvánítása is napirenden szerepel az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) szombati, székelyudvarhelyi évi küldöttgyűlésén. Toró T. Tibor a Szabadság kérdésére elmondta: a szervezet éves tevékenységének kiértékelése és a Demokrácia Központok létrehozása mellett tisztújításra is sor kerül. A pártalapítási szándékról az EMNT ügyvezető elnöke kifejtette: olyan politikai alakulat létrehozása szükséges, amely nem csak retorikai szinten és szavazatgyűjtés céljából használja az autonómia „címkéjét", hanem valóban képviseli az autonómia törekvéseket; ezeknek az
elvárásoknak az elmúlt időszakban sem az RMDSZ, sem az MPP nem tett eleget, ezért van szükség egy autonomista párta. Nem a harmadik erdélyi magyar párt akarnak lenni, hanem az első helyen szereplő politikai alakulat, a stratégiai célkitűzések tekintetében pedig nemzeti minimumot szeretnének kialakítani a többi politikai erővel.
– Székelyudvarhelyen tartja szombaton az EMNT évi küldöttgyűlését, amelyen várhatóan döntés születik az új magyar párt létrehozására vonatkozó szándék kinyilvánításáról is.
Már néhány hónapja uralja a közbeszédet, hogy harmadik magyar párt van születőben. Ez sajnálatos módon vagy úgy ment be a köztudatba, hogy Tőkés László pártot alapít, vagy pedig az EMNT párttá alakul. Ezek közül egyik sem igaz. Az EMNT nem akar párttá alakulni, legalábbis sehol nem hangzott el ilyen javaslat, s az elnökség és a választmány elé sem került ilyen indítvány. Konszenzus van abban, hogy az EMNT-nek civil mozgalomként kell folytatnia a tevékenységét, és ezt meg fogja erősíteni a szombati évi küldöttgyűlés. A választmányban valóban felvetődött egy új párt létrehozásának a szükségessége, amely az autonómia kérdését pártpolitikai eszközökkel is képviseli. Érvényes még mindig az a megállapításunk, hogy a létező pártok ezt nem teszik meg úgy, ahogyan mi azt szeretnénk. Sem az RMDSZ, sem az MPP nem felelnek meg ennek az elvárásnak. Ezért olyan politikai alakulat létrehozására van szükség, amely nem csak retorikai szinten és szavazatgyűjtés céljából használja az autonómia címkéjét, hanem valóban képviseli az autonómia törekvéseket. Egyelőre még nem kristályosodott ki, milyen formában szülessen meg az új párt, illetve az EMNT milyen szervezethez adja erkölcsi és logisztikai támogatását.
Tisztában vagyunk azzal, hogy a pártalapítás nagy feladat, Romániában a párttörvény nagyon szigorú, leginkább ezt az MPP tagjai tudják, akik már végigmentek ezen. Ugyanakkor nyilván azzal is szembesülnünk kell, hogy Erdély-szerte a politika ázsiója nagyon alacsony. Az emberek igazából azt várják a politikától, hogy oldja meg a problémáikat. Mivel már elég régóta azt látják, hogy a bukaresti politizálás nem megold, hanem teremt problémákat, egyre szkeptikusabbá válnak. Ennek mi tudatában vagyunk, illetve azt is érezzük, hogy nagyon sokan tartanak az erők szétforgácsolásától. Mindezeket a szempontokat nyilván figyelembe kell vennünk, amikor bármilyen döntést hozunk. Az is kétségtelen viszont, ha nincs olyan politikai közszereplő, amely képes pártpolitikai eszközökkel az autonómiáért harcolni, akkor azt létre kell hozni. Nyilván nem hanyagolható el a másik két pártnak a helyzete és álláspontja sem. Az RMDSZ kongresszus előtt áll, beindult egy forrongás, mozgások zajlanak a szervezeten belül. Nem feltétlenül jó irányba, de valami történik. Másrészt az MPP-ben régóta eléggé jelentős az elégedetlenség a vezetőséggel szemben. Amennyiben sikerülne valamilyen érdemi párbeszédet elindítani ezekkel a politikai szereplőkkel, és látnánk, hogy valami megmozdul, akkor gondolkodhatnánk más megoldásokban is, de igazából erre most garanciát nem látunk. Azért fogalmazok óvatosan, mert nem akarom befolyásolni a sajtón keresztül a szombati küldöttgyűlés szuverén döntését. Az elnökség többször is foglalkozott az elmúlt hetekben ezzel a kérdéssel, minden alternatívát a testület elé tárunk, és várhatóan kialakul majd egy végleges álláspont.
– Megalakult-e már az a kezdeményező bizottság, amely a küldöttgyűlés elé terjeszti a pártalapításra vonatkozó szándékot?
Ami biztos, hogy az EMNT választmánya nemrég megfogalmazott egy álláspontot. Ezt fogja az elnökség kiegészíteni az alternatívákkal, s a szombati küldöttgyűlés elé tárni. Amennyiben a döntés pozitív lesz, megalakul az a kezdeményező bizottság, amely a nevét is adja az egészhez. Nyilván mi tudjuk, hogy kik ezek az emberek, de nem akarjuk a küldöttgyűlés előtt ezt megelőlegezni.
Az emberek igazából azt várják a politikától, hogy oldja meg a problémáikat."
– Kikből állna az új párt tagsága, kiknek a támogatására számítanak? Milyen bázisra épülne fel az új politikai alakulat?
Nyilván az autonomistákra számítunk. Mindazokra, akik az autonómiát fontosnak tartják. Naivitás azt gondolni, hogy az erdélyi magyar politikai elit egyöntetűen csak az autonómiában látja a megoldást. Az RMDSZ-ben többségben van az az álláspont, hogy nem autonómiára, hanem egyféle bukaresti politikára van szükség. Az EMNT hathatós tevékenységének köszönhetően közösségünk tagjainak nagy része azonban az autonómiában látja a megoldást. Igazából itt nem a nyilatkozatok számítanak, hanem a politikai cselekvések, a döntések. Ha hozzáértő ember megvizsgálja ezeket, akkor arra a következtésre jut, hogy igazából nem az autonómiáért harcolnak Bukarestben, hanem a jelenlegi rendszer fenntartásáért.
Az autonómia kérdése kicsit olyan, mint a kollektív munkaszerződés, amely rögzíti a munkavállalók jogait a mindenkori munkaadókkal szemben. A magyarságnak is szüksége van egy ilyen kollektív munkaszerződésre, amely nem más, mint az autonómia közjogi rendszere. Ebben rögzítve lennének az alapvető jogok függetlenül attól, hogy éppen ki a „főnök" Bukarestben, azaz ki van kormányon, vagy milyen többség uralkodik a parlamentben. Az RMDSZ nem törekszik egy kollektív munkaszerződés megkötésére, hanem a mindenkori „főnökkel" próbál meg jóban lenni, ott lenni mellette, és amikor valami döntés születik, akkor megpróbál valamilyen morzsákat magának lecsípni, amiket aztán hazavisz, s eredményként mutat fel. Amennyiben létezne kollektív munkaszerződés, akkor erre nem lenne szükség, hanem arra kellene ügyelnie a mindenkori politikai képviseletnek, hogyan tartsa be azt, és az ebben rögzített jogokat miként érvényesítse. Amíg ezen a téren nem alakul ki konszenzus, vagy legalábbis nem szerez többséget ez a szemléletmód, addig nem lesz áttörés az autonómia kérdésében. Egyébként a Markó Béla vezette csapat mindig tökélyre vitte azt, hogy a „főnökkel" mindig jóban van, és akkor részesedik valamelyest, minimálisan, ebből a státusból kifolyólag. Mi ezen változtatni szeretnénk, ehhez azonban meg kell szerezni a társadalom támogatását. Jelenleg ezen dolgozunk, a pártalapítás gondolata is ennek a szellemiségnek van alárendelve. Szövetségeseket szeretnénk találni, akár a többi párt – RMDSZ és MPP –keretében egyaránt, de az egyházak és a civil társadalom körében is. Közöttük keressük a leendő autonomista párt bázisát, függetlenül attól, hogy az RMDSZ-ből vagy az MPP-ből kerülnek majd ki ezek a személyek, illetve nincsenek sehol, a kettő között, a senki földjén tengődnek.
– Egy újabb magyar párt létrehozása nem veszélyezteti-e a közösség egységét, nem vezethet-e annak további megosztásához?
Tudatában vagyunk annak, hogy a magyar közösség azt szeretné, ha vezetői megegyeznének, s konszenzus alakulna ki közöttük. Mi is ezt a konszenzust keressük. Nem azért hozunk létre esetleg egy újabb magyar pártot, hogy feltétlenül civakodjunk, és a többiekkel versenyezzünk. Azt szeretnénk, hogy a stratégiai célkitűzésekben nemzeti minimum alakuljon ki. Amikor pártalapításról beszélünk, a többiek felé egy ajánlattal jövünk, hogy gyertek, jöjjetek ide. Nem egy harmadik párt akarunk lenni, hanem az első párt, amely végre a kollektív munkaszerződésért harcol. Ehhez szeretnénk megnyerni szövetségesnek a többieket is, illetve a többi pártnak azt a részét, akik ebben hisznek. Azt hiszem, ha ezt sikerül összerakni, konszenzust tudunk teremteni, és képesek leszünk a közösségnek az autonómián keresztül mondani valamit – akkor nem merül fel a kérdés, hogy lesz-e ennek a pártnak támogatottsága? Tudatában vagyunk annak, hogy minden ilyen dolog megosztásként csapódhat le. Azoknak, akik jelenleg úgymond birtokon belül vannak az RMDSZ-ben vagy MPP-ben, érdekük lehet, hogy ezt az érzést tovább gerjesszék. Azt hiszem azonban, ha hitelesen mondjuk a magunkét, akkor a választópolgár meg tudja majd különböztetni a propagandát a hiteles szövegtől, és ennek alapján dönteni tud.
– Hogyan képzelik el az RMDSZ-szel és az MPP-vel való együttműködést választások esetén?
Az erdélyi magyarság különböző élethelyzetekben él Erdélyben. Ahány település, annyiféle élethelyzet van, s annyiféle megoldást kell találni. Soha nem voltunk hívei az egységes, sablonos megoldásnak. Az EMNT is három régió – Partium, Közép-Erdély és Székelyföld – szerint szerveződik, és ehhez próbáljuk igazítani a politikai döntéseket. Azt is el tudom képzelni, hogy Székelyföldön vagy az Érmelléki tömbkörnyezetben a közösség természetesnek vesz majd egy versenyt a helyhatósági választásokon. Valószínű lesznek olyan régiók, ahol a különböző politikai szereplők eleve együttműködve jelennek meg a választópolgárok előtt. Azt is el tudom fogadni, hogy országos szinten olyan típusú keretegyezményt kötünk a többi politikai szereplővel, amely megengedni ezeket az alternatívákat, és a helyi szereplőkre bízza, melyiket választják ezek közül. Azt hiszem, teljes mértékben rugalmasnak kell lennünk. Ha valaki csak a saját kicsi szemétdombjáról és alacsony perspektívából közelíti meg a helyzetet, s megpróbál ráerőltetni a többiekre megoldásokat, egészen biztosan vesztes lesz. Értem ezt az RMDSZ és az MPP egyes vezetői esetében, akik mindig saját kicsi környezetükből indulnak ki, s megpróbálják álláspontjukat rákényszeríteni a többiekre. Az EMNT soha nem volt ilyen, ezért van nekünk három régióelnökünk, és jöttek létre a regionális struktúrák.
– Konkrétan meddig kellene megalakulnia az új politikai alakulatnak, ha szombaton meglesz az elvi döntés?
Azt szeretnénk, hogy a következő fél évben mindképpen pontot tegyünk erre a kérdésre. Valamikor a 2011-es esztendő nyaráig tiszta képet kell alkotni, hiszen 2012-ben önkormányzati választások lesznek. Úgy érzem, Tusványosnak kell lennie annak az időpontnak, amikor ezzel a kérdéssel el kell számolnunk, hiszen általában ez az alkalom, amikor mérleget vonunk.
– Milyen reményekkel néz a jövő februári RMDSZ-kongresszus elé?
Egy fecske nem csinál tavaszt, vagyis egy személy nem elegendő a változásokhoz. Bárki lehet az RMDSZ elnöke, ha a szemléletmód nem változik meg, akkor kudarcra van ítélve. Még akkor is, ha az illető jó szándékú. Különben több olyan személy van az RMDSZ-ben, akik az autonómiában hisznek, de ezek markáns kisebbségben vannak. Információim nem annyira mélyek, mint amikor parlamenti képviselőként belülről láthattam a történéseket. De azt hiszem, hogy az RMDSZ-nek jelenleg nincs esélye megújulni. Még akkor sem, ha Markó Béla visszavonul. Nem látom azt a szándékot, hogy radikálisan megváltozzon a jelenlegi szemléletmód. Nem Bukarestben kell intézni feltétlenül a dolgokat, és nem az egyedi esetekre kell helyezni a hangsúlyt, hanem azon a bizonyos kollektív
munkaszerződésen kell dolgozni. Nem látom, hogy ezt ki tudná felvállalni. Székelyföldön vannak olyan politikusok, akik erre képesek lennének, de a jelenlegi rendszerben nem látom, hogyan tudnának többséget szerezni. Annyira be van csontosodva az RMDSZ retorikájába a szemlélet, miszerint azért megyünk Bukarestbe, hogy ott kijárjunk dolgokat. Aki egyszerűen más látásmóddal jelenik meg, eleve kisebbségi sorsra van ítélve. Ezért nem is merem venni a bátorságot, hogy bármilyen nevet kiejtsek a számon az esetleges RMDSZ-elnök személyét illetően.
ROMÁNIA
Antal Árpád: a magyarok is ünnepelhetnék Románia nemzeti ünnepét
Krónika, 2010. december 3.
A magyarok akkor csatlakoznának Románia nemzeti ünnepéhez, ha az nem december elsején lenne, vagy ha a Székelyföld területi autonómiát kapna – vélekedik Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere.
Antal Árpád szerint a magyarok is ünnepelnének Románia nemzeti ünnepén, ha két feltétel közül valamelyik teljesülne: ne december 1-jén, hanem egy másik napon legyen az ünnepnap, illetve hogy a Székelyföld kapjon területi autonómiát.
A sepsiszentgyörgyi polgármester csütörtöki sajtótájékoztatóján kifejtette: egy olyan napot kellene választani a nemzeti ünnep időpontjául, amely kifejezhetné az ország minden lakójának „közös örömét". A másik alternatíva az lehetne, folytatta Antal, hogy teljesüljenek az 1918 december 1-jén a magyar közösségnek tett ígéretek, vagyis biztosított legyen a Székelyföld autonómiája. „Akkor együtt örülnénk: mi annak, hogy van autonómiánk, Románia pedig annak, hogy Erdély az övé. Anélkül, hogy e két feltétel egyike teljesüljön, azt hiszem, nem korrekt az az elvárás, hogy mi részt vegyünk a december 1-jei ünnepségeken" – mondta Antal Árpád.
A sepsiszentgyörgyi városvezető úgy véli, az 1989 decemberi forradalom valamelyik napja alkalmasabb lenne az ország nemzeti ünnepének, mind a románok, mind a magyarok számára.
A román nemzeti ünnep időpontjának felülvizsgálatát javasolta a múlt héten Mădălin Guruianu, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) sepsiszentgyörgyi elnöke is, aki szerint „nem túl szerencsés", hogy december 1. az ország hivatalos ünnepe, mivel a magyarok számára nem ugyanazt jelképezi, mint a román nemzetiségűeknek, a hivatalos ünnepet pedig az ország minden lakosának a magáénak kell éreznie.
Bizonytalan, hogy ki lesz Markó utóda
kitekinto.hu, 2010. december 3.
A „Hunor for president" feliratú pólók még nem az utódlási harc kellékei, ezeket még tavaly készítette az RMDSZ kampánystábja, amikor a szövetség Kelemen Hunort indította az államelnök-választáson.
Mind ügyvezető elnöki kinevezését, mind pedig a román elnökválasztási kampányban való részvételét úgy értelmezte a sajtó, hogy Markó Béla őt szeretné utódjául. Senki sem feltételezi, hogy Kelemen Hunor megpályázná az RMDSZ elnökségét, ha Markó Béla újabb mandátumért indulna. Így sokan a 18 éve tisztségben lévő RMDSZ elnök visszavonulási szándékát sejtik a mögött, hogy Kelemen Hunor támogatást keres a területi szervezeteknél.
- A december 11-én tartandó szövetségi képviselőtanácsi ülésen döntünk bizonyos hátralévő szervezési ügyekben, ott nyilatkozom erről. Azt gondolom, hogy akkor kell tudniuk a szövetségi képviselőtanácsi tagoknak is, hogy az RMDSZ elnöke akarja-e tovább jelöltetni magát, vagy nem – fejtette ki Markó Béla miniszterelnök-helyettes, az RMDSZ elnöke.
Egyelőre csak Eckstein-Kovács Péter indulása vehető biztosra. Mint mondta, azért akart első lenni, mert elhatározása nem attól függ, kik lesznek az ellenfelek. Jelöléséhez a Kolozs megyei RMDSZ szervezete is hozzájárult – de arról még nem döntött, neki adja-e szavazatait. Az RMDSZ-ben zajló tisztújítás ügyében ellenkező előjellel is tisztult már kép. Borboly Csaba, a Hargita megyei Tanács elnöke – akit a sajtó a lehetséges jelöltek között tartott számon kijelentette: nem indul az elnökségért.
Feltehetően Markó Béla szándékainak tisztására vár Frunda György és Borbély László is, akik nem zárták ki, de nem is erősítették meg, hogy megpályáznák az RMDSZ elnöki székét. Kelemen Hunor is csak Markó Béla után akar indulásáról nyilatkozni.
- Az a jó, ha több jelölt van és a szövetségnek kell megtalálnia az elnököt, nem az elnöknek kell megtalálni a széket. A megyei, területi szervezetek, platformok, társult szervezetek azok bölcsen arra fogják bízni a következő időszakban az RMDSZ-nek a vezetését, akiben látják azokat a garanciákat, amelyek nélkül 2012-ben nem lehetséges a magyar képviseletnek a megőrzése – mondta Kelemen Hunor Kulturális és Örökségvédelmi miniszter.
Markó Bélának a legutóbbi két tisztújításon nem volt kihívója. Az RMDSZ 10-edik, kongresszusát Nagyváradon rendezik február 26-27-én. A jelek szerint itt több jelölt is verseng majd a szövetség elnöki tisztségéért.
ERDÉLY
Kiderül, lesz-e párt
honline.ro, 2010. december 3.
A székelyudvarhelyi Művelődési Házban megrendezendő országos tisztújító küldöttgyűlésüket, illetve az azt követő zenés megemlékező estet harangozta be Nagy Pál, az EMNT udvarhelyszéki elnöke, illetve Kovács Csaba, a szervezet országos igazgatója.
Nagy nap lesz a szombati az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) küldötteinek életében: országos tisztújító gyűlésükön a pártbejegyzésről is szavazniuk kell. Mint Kovács Csaba, az EMNT országos igazgatója ismertette, a gyűlésen a területi szervezetek küldöttei vesznek részt, összesen 240-en. A köszöntőket és beszámolókat követően tisztújítási szavazásra, illetve különböző határozatok elfogadására kerül sor, majd a küldöttek arról döntenek, kezdeményezik-e egy párt alapítását. „Az EMNT megmarad mostani formájában, nem alakul át, legfeljebb egy bizottságot kér fel a pártbejegyzéshez. A mostani döntés tehát arról szól, hogy az EMNT támogatja-e ezt a kezdeményezést" – magyarázta Kovács. Nagy Pál azt fűzte hozzá, hogy a magyar kormány is üdvözli ülésüket, sőt Répás Zsuzsanna nemzetpolitikai helyettes államtitkár is jelen lesz, illetve Bunta Levente polgármester is köszönti az ülésezőket. A küldöttgyűlést követően 20 órától a 2004. december 5-i népszavazás apropóján Magyarnak lenni jó! címmel zenés megemlékezésre kerül sor: a Transylmania együttes az alkalomhoz illő zenei összeállítással jelentkezik, illetve beszédet mond Tőkés László EP-alelnök, az EMNT elnöke.
A magyar tudomány napja Erdélyben
Erdély.ma, 2010. december 2.
Kilencedik alkalommal rendezett tudományos fórumot az Erdélyi Múzeum-Egyesület a magyar tudomány napja alkalmából.
2010.november 19-én az erdélyi társadalom- és természettudományok jeles kutatói, tudósai tartottak plenáris előadásokat a Protestáns Teológiai Intézet dísztermében. A régiók tudománya – a tudományok régiói című rendezvénysorozat rangját fémjelezte, hogy fővédnökségét Pálinkás József, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke vállalta el. A jelenlevőket Sipos Gábor, az EME új elnöke, illetve Görömbei András professzor, az MTA rendes tagja, az MTA Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottság elnöke nyitotta meg.
A termet az erdélyi tudományosság kiemelkedő művelői, a szakmai és a tudománykedvelő közönség töltötte meg. A székelykapukról tartott színes előadást Pozsony Ferenc professzor, az erdélyi történetírás professzionalizálódásának folyamatát elemezte Pál-Antal Sándor. Kovács András az erdélyi fejedelmek gyulafehérvári palotáját mutatta be. Őt követte Garda Dezső, aki Gyergyóról beszélt a 18–19. század fordulóján keletkezett források alapján.
Az előadások között került sor a Romániai Magyar Irodalmi Lexikon két záró kötetének bemutatására, illetve Vremir Mátyás elismerésére. A Balaur bondoc, a zömök sárkány akár a jelképe is lehetett volna a tudománynapi rendezvénysorozatnak. A fiatal kutató, Vremir Mátyás geológus által kiásott 70 millió éves dinoszaurusz-lelet a krétai időszak messzeségébe vezet, de a felfedező a jövendő tudományosság ígérete, gesztusa pedig – amellyel a fosszíliát az Erdélyi Múzeum-Egyesületnek ajándékozta, azzal a kinyilvánított szándékkal, hogy egy új gyűjtemény alapját vesse meg – az erdélyi magyar tudományos közösség erejét, elkötelezettségét jelképezte. A világszenzációt keltett leletet az egész napos ülésszak után, az Erdélyi Múzeum-Egyesület székházában mutatta be felfedezője a magyar tudomány napja tiszteletére rendezett ünnepi eseménysorozat keretében a nagy számban megjelent közönség előtt.
A délutáni előadások az erdélyi gyógynövénykutatás úttörőjéről, Páter Béláról (Farkas Zoltán), a romániai régióképződési folyamatokról (Benedek József), illetve a székelyföldi nyelvi térvesztésről szóltak (Papp Kincses Emese).
A rendezvénysorozat második napját az Erdélyi Múzeum-Egyesület szakosztályai, fiók- egyesületei szervezték. Tizenegy helyszínen folytak az előadások bölcsészettudományi, természettudományi, jog-, közgazdaságtudományi stb. témákról, illetve az alkalmazott tudományok köréből. Nagyszámú érdeklődő fordult meg ezen a napon is a szakterületi rendezvényeken, 147 előadás hangzott el (266 szerző munkája), összesen 477 fő részvételével.
A magyar tudomány napja alkalmából életre hívott kolozsvári rendezvénysorozat szervesen illeszkedett egyfelől az egyetemes magyar tudományosság ünnepi programjába, másfelől a hagyományos rendezvénysorozat gazdájának, az Erdélyi Múzeum-Egyesületnek törekvéseibe: hidat verni a múlt értékei, a jelen kutatásai, a jövendő eredményei közé, s mindezzel szolgálni a magyar tudományt, az erdélyi magyar közösséget.
Pénzbírságot róttak ki a kolozsvári megemlékezést szervező gárdistákra
Krónika, 2010. december 3.
Pénzbírságot rótt ki a kolozsvári rendőrség arra a nyolc magyar fiatalra, akik szerda este a Székely Hadosztály megalakulásáról akartak megemlékezni. A magukat az Új Magyar Gárda Kulturális és Hagyományőrző Mozgalom Győri Wass Albert zászlóalja Székely Szakasza tagjainak valló erdélyi és magyarországi és felvidéki fiatalokat még a megemlékezést megelőzően az utcáról kísérték be a rendőrségre.
Ilie Milici csendőrségi szóvivő szerda este még úgy nyilatkozott, hogy a fekete egyenruhába öltözött fiatalokat azért kísérték be, mivel a Magyar Gárda, illetve Magyarország zászlaját bontották ki, miközben a városközpont fele tartottak. A hatóságok végül két személyt engedély nélküli köztéri gyülekezés miatt, a többieket pedig az ezen való részvétel miatt bírságolták meg.
Csiszér Lóránt, az egyik megbírságolt tájékoztatása szerint két személyre ezer-ezer lejes bírságot róttak, egy kolozsvári társuk, valamint a négy magyar és egy szlovák állampolgárságú személyt pedig 500 és 800 lej közötti összeggel büntettek. "Lefényképeztek, újlenyomatot vettek tőlünk, úgy érzem emberi méltóságomban sértettek meg" - magyarézta Csiszér. Mint mondta: kihallgatásuk után visszavitték őket az Agape étterem elé - ahonnan bekísérték -, a rendőrök itt feldúlták küldöldi társaik autóját. "Nemzeti jelképeink dobálták a földre majd elkoboztak egy az Új Magyar Gárda ismertetőjeleit hordozó pólót" - mondta.
A gárdisták korábban kérték ugyan a polgármesteri hivatal engedélyét a felvonulásukhoz, az intézmény azonban ezt a román nemzeti ünnep alkalmával szervezett rendezvényekre hivatkozva visszautasította. Ezért úgy döntöttek, hogy a Szent Mihály templomtól a Farkas utcai Szent György szoborhoz „sétálnak", ahol verses megemlékezést tartanak az egykori Székely Hadosztály tiszteletére, amely 1918. december 1. után harcolt még a román csapatok ellen.
Eltérő módon lép fel a rendőrség a Székely Gárdával és a Noua Dreaptával szemben
Krónika, 2010. december 3.
Ismét kettős mércét alkalmaztak a hatóságok a román és a magyar szélsőjobboldali szervezetek megnyilvánulásaival szemben december elsején: míg Kolozsváron a Székely Gárda Kulturális és Hagyományőrző Egyesület képviselőit bekísérték a rendőrségre, majd megbírságolták őket, a Marosvásárhelyen engedély nélkül felvonuló, a „magyar szeparatizmus ellen" skandáló Noua Dreaptă és a Vatra Românească szélsőségesen nacionalista szervezetek ellen sem a rendőrség, sem a csendőrség nem folytat eljárást.
Szokásos forgatókönyv. A gárdásokat idén is rabomobillal vitték el
Csütörtökön kiderült, összesen húszezer lejes bírságot rótt ki a kolozsvári rendőrség arra a nyolc magyar fiatalra, akik szerda este a székely hadosztály megalakulásáról akartak megemlékezni a kincses városban. A magukat a Székely Gárda Kulturális és Hagyományőrző Egyesület tagjainak valló fiatalokat – köztük négy magyar és egy szlovák állampolgárságút – még a megemlékezést megelőzően az utcáról kísérték be a rendőrségre, ahol közel négy órán keresztül hallgatták ki, illetve nyilatkozatokat írattak velük.
Ilie Milici csendőrségi szóvivő szerda este még úgy nyilatkozott, a fekete egyenruhába öltözött fiatalokat azért kísérték be, mivel a városközpont felé tartva a Magyar Gárda, illetve Magyarország zászlaját bontották ki. A hatóságok végül két személyt engedély nélküli köztéri gyülekezés megszervezése, a többieket pedig az ezen való részvétel miatt bírságoltak meg.
Jogorvoslatot kér a Székely Gárda
A gárdisták korábban jelezték a polgármesteri hivatalban a felvonulást, az intézmény azonban a román nemzeti ünnep alkalmával szervezett rendezvényekre hivatkozva leszögezte: nem értenek egyet a megemlékezés lebonyolításával. Tudni kell ugyanakkor, hatályos jogszabály rendelkezik arról, hogy a megemlékező jellegű rendezvényeket nem kötelező bejelenteni.
A Székely Gárda a Szent Mihály-templomtól a Farkas utcai Szent György-szoborig vonult volna, ahol verses megemlékezésre került volna sor az egykori székely hadosztály tiszteletére, amely 1918. december 1. után még harcolt a román csapatok ellen. Erre azonban nem kerülhetett sor, ugyanis a szélsőjobboldali magyar alakulat nyolc tagját már a városba való érkezésük után, a Szentegyház utcai Agapé vendéglő előtt „lekapcsolta" a rendőrség.
A fiatalokkal jegyzőkönyvet írattak, ujjlenyomatot vettek tőlük, lefényképezték őket, és csütörtökön kibocsátott közleményük szerint „többféle verbális és fizikai megaláztatásnak" vetették alá őket. Az egyesület közölte: tiltakozik „az emberi jogok ilyenfajta megsértése ellen, és tagjai a törvény által kívánják igazukat bizonyítani, valamint a hazai és nemzetközi fórumokon és törvényszékeken sérelmeikre jogorvoslatot keresni".
Mint ismeretes, tavaly december elsején kommandósok vitték el Kolozsváron az Új Magyar Gárda Kulturális és Hagyományőrző Mozgalom Győri Wass Albert Zászlóalja Székely Szakaszának tagjait, amikor azok koszorút akartak elhelyezni a Mátyás-szobor előtt. Ezzel szemben az ellenük tüntető Noua Dreaptă (Új Jobboldal) nevű ultranacionalista szervezet képviselőinek semmi bajuk nem esett, bár sértő és rágalmazó, a magyarságot gyalázó és Trianont éltető szlogeneket skandáltak.
A rendezvény szervezőjét, Balázs Pál Gergelyt 50 ezer lejjel bírságolta meg a rendőrség, a szervezet azonban fellebbezett az ügyben. A kolozsvári bíróság később úgy döntött, a jegyzőkönyv megalapozottság hiányában érvénytelen, ugyanakkor a felperes Kolozs megyei rendőrségnek nem sikerült bebizonyítania, hogy a szóban forgó rendezvény veszélyeztette volna a közrendet és közbiztonságot.
Békén hagyják a román szélsőségeseket
Eközben Marosvásárhelyen sem a rendőrség, sem a csendőrség nem folytat eljárást a Noua Dreaptă és a Vatra Românească szélsőségesen nacionalista szervezetek ellen, amelynek mintegy kétszáz tagja vonult fel ugyancsak szerdán a „magyar szeparatizmus ellen", noha a Maros-parti város önkormányzata visszavonta korábban kibocsátott engedélyét. Daniel Manea őrnagy, a Maros megyei csendőrség szóvivője a Krónikának elmondta: a városháza tévedett, amikor csak 24 órával az esemény előtt döntött a román szervezetek akciójának betiltásáról, holott az esemény előtt legkevesebb 48 órával meg kellett volna tennie.
„Nekem nem áll hatáskörömben, hogy felhívjam a polgármesteri hivatal munkatársainak figyelmét a törvény előírásaira" – válaszolta a szóvivő kérdésünkre, miszerint a marosvásárhelyi polgármesteri hivatal tiszteletben tartotta-e a jogszabályokat. Daniel Manea hozzátette: nincs információja arról, hogy a csendőrség bármiféle eljárást folytatna a szervezőkkel szemben. Tudor Ionescu, a Noua Dreaptă vezetője különben korábban úgy nyilatkozott: a felvonulást azért rendezik meg, mert a marosvásárhelyi városházától semmiféle hivatalos átiratot nem kaptak az akció „lefújásáról", és szerinte különben sem lehet valakinek megtiltani, hogy megülje Románia nemzeti ünnepét.
INTERJÚK, ELEMZÉSEK, PUBLICISZTIKA
A reálpolitika ma – kell, mert lehet
Krónika, 2010. december 3. – B. Kovács András
A kelet-európai kultúrák provincializmusát részben a kormányzatoknak a 19. századi, jórészt Nyugaton kidolgozott nemzetépítő stratégiákhoz való makacs, tekintet nélküli ragaszkodás okozza.
Kelet- és Közép-Európa ilyen értelemben maga az anakronisztikus törekvésekbe beleragadt, abból kitörni nem tudó nemzeti torzsalkodások fészke. A realitásokkal nem számoló, illetve azoktól szándékosan elvonatkoztató nemzeti ideológiákban gyökereznek a térség kisebb-nagyobb népeinek, a Duna-táj „fél nemzetecskéinek" kölcsönös sérelmei, amelyekért a kontinensen végigsöprő világháborúk idején is próbáltak egymásnak megfizetni.
Nagyhatalmak védőszárnyai alá bújva ez hol sikerült, hol nem. Amíg a nagyhatalmak, két-három erőközpont körül csoportosulva, fegyverrel próbálták megoldani érdekkonfliktusaikat, addig e taktika némi sikerrel is kecsegtetett. Ma, amikor a kontinenst az integrációs törekvések és a nemzetközi tőke akadálytalan mozgási szabadsága hajtotta uralma alá, egy, a világrész felét felölelő szövetségi állam megalapozása folyik, s a háborút mint forgalmi akadályt, sőt öngyilkos veszélyforrást eltávolították az útból – Kelet-Európának is új taktika után kell néznie belső ellentétei feloldása érdekében.
A mai bajok részben az elavult nemzetépítő stratégia melletti oktalan kitartásból fakadnak. Ezt bizonyítja a sajtó hangvétele és mindaz, ami a parlamentben napjainkban folyik. A 19. századi magyar, a 20. századi román, szlovák, szerb stb. nemzeti ideológiák mind arra törekedtek – és az utódállamokban ma is, némi engedmények után, állandóan ahhoz térnek vissza –, amit a nemzetépítés értékrendjének megalkotói száz-kétszáz éve kidolgoztak. Egyfelől azt vallották: a népesség etnikailag saját részét az oktatási és a politikai rend révén a leghevesebb nemzeti érzelmekkel kell feltöltetni, egyfajta ideológiai homogenizációt hajtva végre e szempontok kizárólagossá tételével és a hazafiság erőteljes etatizálása és sovinizmusig menő elfogultságra való hangolása útján. Az ellenségkép kialakítása itt kap funkcionális szerepet, a munka ugyanis másfelől a kiszorítandó, lefokozandó népcsoport kulturális és demográfiai hátrányba taszításával folytatódik.
Elvitatott jogok
A magyarság történelmi balsorsa, hogy az ily módon feltörekvő kisnépek, megkésett nemzetépítők útjába került, azok ellenségképüket máig hatóan őrá kihegyezve alkották meg. Ezért volt például lehetséges a Kis-Antant idején a revízióra törekvő magyar állam valóságos bekerítése a sakkban tartás céljával. A megkésett nemzetépítők aztán túllicitálták mindazt, amit a dualizmus idején az állam megkísérelt rajtuk elkövetni, illetve amit szecesszióra törekedve belevetítettek. Mindent kipróbáltak az elszakított nemzetrészeken az elnyomástól, jogfosztástól az erőszakos asszimilációig és az elüldözésig, amit csak lehetett az adott körülmények közt. (A kérdéskör vizsgálatának emiatt olyan tapasztalati anyaga gyűlt fel a magyar érdekvédelemben, melynek mára nemzetközi jelentősége van pontosan a nemzeti kérdés korszerű kezelése tekintetében. A magyarság nemzetépítési és -védelmi tapasztalata ezért nemzetközi jelentőségre tarthat számot.)
Teljes gőzzel folyt 1918 után a valóság zárójelbe tétele, illetve hozzáigazítása a kisnemzeti ideológiák róla alkotott képéhez. Egy valójában etnikai-nemzeti kevertség állapotában létező népesség körében, a szélsőséges uszítás szellemében intézményesítették a kisebbségbe taszított nemzetrészek másodrendűségét. Elvitatták a méltányos bánásmódhoz fűződő jogukat is. Magyar, szász, sváb, zsidó, horvát, szerb, szlovák, ukrán, lengyel stb. népcsoportok szenvedték meg e keserves állapotot.
A Délvidék, a Felvidék és Erdély jó része ennek ellenére máig többnemzetiségű területnek számít, és ennek ma érvényt lehet, kell is szerezni. A „lehet, mert kell" jelszavát a mai enyhülés és integráció légkörében a „kell, mert lehet" jelszavával egészíthetjük ki. Amit reálpolitikának neveztünk eddig, az is alapvető változáson esik át: elérhetővé válik, ami eddig nem minősült annak. Ezen belül, hogy egyetlen példával éljünk, a Székelyföld és Dél-Szlovákia a maga specifikumának külön elismerésére tarthat igényt, miként a Vajdaságban az már folyamatban van. De tágul a vegyes vagy a szórványkörülmények közt élők cselekvési tere is.
Ami Moldvában, Dobrudzsában, a Vajdaság egyes részein, pl. a Timok völgyében és Közép-Szlovákiában sikerült a nemzeti kormányoknak – az asszimilációt nemzeti-nyelvi-vallási-tudati tekintetben is teljesen vagy jórészt befejezték –, az a szívósabban ellenállók körében ma e folyamat megállításának és ésszerű megfordításának reményével kecsegtet. Erdélyben például, bár alaposan megtépázták, fennáll a valamikori magyar többségű településhálózat számottevő része. (A középkori autonómiák természetszerűleg rendeződtek e szász–magyar–román stb. települési különállás szerint, ezért álhatott fenn itt például egy egymást funkcionálisan kiegészítő, egy államot alkotó, annak adózó és azt védő, de belső ügyeit mégis párhuzamos etnikai társadalmak intézményeivel igazgató szerkezet.)
Szövetségek, szakítások
Rátérve a mai romániai valóságra: nyilvánvalóan kétféle kisebbségi csoporttal rendelkezik az ország. A törpekisebbségek elváráshorizontja is más, mint a magyaré. Mára nem vonható kétségbe, hogy az ún. magyarkérdés az élenjáró őshonos európai kisebbségek által kiharcolt területi és kultúrautonómiák meghonosítása útján kezelhető. Ezek ugyanis, mint a nyugati példák igazolják, beilleszthetők az önkorlátozó, az ezredforduló igényeihez, az EU belső viszonyaihoz és realitásaihoz hozzáigazítottan fennálló nemzetállamok intézményrendszerébe.
A korábbi magyar kormányzat az ehhez való ragaszkodást vízözön előtti nacionalizmusként démonizálta, nem tévén különbséget például az önvédelmi nemzetépítés és az agresszíven elnyomó többségi között sem. Ezzel persze nemegyszer mintegy cinkosává is válhatott az utóbbinak. A demokrácia és az emberi méltóság óvását, kiteljesítését zászlajukra tűző kényszerkisebbségeket ebben a vétekben elmarasztalni több volt, mint igazságtalanság. A mai pártszövetség igazgatta magyar állam esetleges védhatalomként való fellépése, egy új, nem területi revízióra törekvő, hanem a határokon felülemelkedő nemzeti egység megalkotása nem veszélyezteti a polgári szabadság és egyenlőség általános értékeit, mi több, annak szükséges voltát értékes régióbeli tapasztalatokkal támasztja alá.
Erdélyben a kérdés persze nem a potencialitások kétségtelen módosulásának felismerése, hanem annak értékelése. Előre látható, hogy a romániai magyarság legerősebb érdekszövetségének elitje megosztottan viszonyul a „kell, mert lehet" helyzethez. A „nem kell, mert nem lehet", illetve a „hiába lehet, ha nem érdemes" álláspontnak befolyásos tábora van vezetőségében, sokan kimondottan a fennálló helyzet fenntartása mellett kötelezték el magukat, mert valami miatt jól érzik magukat a „komprádori" szerepkörben, s úgy vélik, abból egyfajta legitimitást meríthetnek.
Ha választás elé kerülnek – márpedig az új belső és külső konstellációban oda kerülnek –, többféle forgatókönyv képzelhető el az irányváltástól a szakadáson át egészen a román körökben való új támaszkeresésig. Ne feledjük, az RMDSZ mai vonalvezetése a népcsoport kettős magárahagyatottsága idején alakult ki a kilencvenes évek elején, ez a Demokratikus Konvenció 1996-os kormányra kerülésétől kezdve máig hatóan módosult, a szervezet egységét azonban mindvégig politikai monopóliuma szavatolta, mely mára a múlté. Nagy a valószínűsége annak, hogy mégis bele kell illeszkednie az új plurális szereposztás rendszerébe, amely ellen kézzel-lábbal tiltakozott eddig.
Eszi a fene a végeket
Polgári Élet, 2010. november 30. – Balázs Árpád, Fülöp D. Dénes, Zsidó Ferenc
Folytatódik Székelyföld elrománosítása
A végeken mindenhol eszi a Székelyföldet a fene. Balassi híres Egy katonaének című versében még úgy fogalmaz: Vitézek, mi lehet ez széles föld felett szebb dolog az végeknél?", mára azonban eme végek feladni látszanak a harcot. Ostromzóna, kontakt-terület: ismerős kifejezések, ugye? Úgy tűnik, a végeknek elegük van az ostromállapotból: megadják magukat. A Székelyföldön élő közel 800 ezer magyar falusi környezete, kompaktsága kevésbé változott az utóbbi évtizedekben, de a nagyobb városokban (Sepsiszentgyörgy, Csíkszereda, Székelyudvarhely) a regáti és moldvai románok tömeges betelepedése miatt a magyarok aránya 65–75%-ra csökkent. Csíkszeredába csak az utóbbi 10 évben 8 ezer románt telepítettek. Marosvásárhelyen ma már csak a lakosság körülbelül fele magyar, mert a nyolcvanas években több mint 20 ezer román jött ide.
A Székelyföldhöz csatlakozik a Barcaság (Brassó és Hétfalu vidékének) közel 100 ezres magyarsága, jelentős részük székelyföldi származású, közéjük és a szászok közé folyamatosan beékelődnek a románok. Székelyföld keleti és észak-keleti részei népességének történetével legátfogóbban Kölönte Béla foglalkozott, aki tanulmányában leírja, hogy a románság a XVII. század közepétől kezdett beszivárogni Gyergyóba, ahol a havasokban pásztorokként telepedtek le. Csík-, Gyergyó- és Kászonszék vezetői eleinte keményen rendelkeztek a letelepedésük és befogadásuk ellen. A XVII. század végén már tömegesen jöttek be, mert jobb megélhetést és békésebb életkörülményeket találtak itt. Különösen a szárhegyi nagybirtokos Lázár család a Gyergyóban szétszórtan fekvő részbirtokaira, mint zselléreket kitelepítette. Ennek lett egyik eredménye Vasláb, amelynek lakói – dacára a tiszta székely környezetnek – a mai napig megtartották román nyelvüket, viseletüket és népszokásaikat.
Ditró község külső területein a földnélküli moldovaiak alkalmazása elrománosította a kisebbségbe került székelyeket, Várhegy, Várhegyalja, Gödé, míg a volt gyepűsávon Holló, Bélbor, Tölgyes, Békás, Zsedánpatak, Domuk, Salamás és Hódos falvakat.
Vámszer Géza kutatásai szerint Csíkszék keleti részén, a moldvai határ mentén létezett egy kb. 30-50 km széles gyepű határsáv, ahol a XVII. század végéig állandó települések nem alakultak ki, csak azután, az erőteljes román betelepedéssel.
Egy hágótői származású székelyudvarhelyi asszony elmondta, hogy édesapja is román származású, de elmagyarosodott, viszont északabbra fordított a helyzet, az ottani kisebb falvakban a székelyek románosodtak el. A XVI-XVII. század zavaros, éhínségekkel, pestisjárvánnyal és háborús veszteségekkel meggyengült Gyergyó peremvidékére, a lakatlan erdős-hegyes területekre többségükben moldvai és erdélyi román telepesek, de székelyek is kiköltöztek és keveredtek. A XVI. század közepén létesült Maroshévíz (régebben Gyergyótoplica), kb. a XVII. század végén Vasláb, a XVIII. század elején Tölgyes, Holló a XVIII. század végén, Marosfő a XIX. Század elején, stb.
A délnyugati tengely
Egy tipikus példa Székelyföld délnyugati pereméről: Héjjasfalva, Fehéregyháza. Elvileg a történelmi Keresztúr-fiszék részei lennének, sajnos azonban teljesen elveszítették a kötődést, a Székelyföldhöz való szerves tartozást. És ezzel megpecsételődni látszik sorsuk. Most még majdnem magyarok, de a románosodási (cigányosodási?) folyamat erőteljesen felgyorsulni látszik. Elég, ha csak azt mondom, a fiatalság nem a keresztúri magyar iskolákba, hanem a segesvári román iskolákba jár (pedig a távolság egyforma), a vegyes házasságok teljesen elfogadottak, az ügyintézés a polgármesteri hivatalban román nyelvű. És ami a legfájóbb: a magyarság kezdi román akcentussal beszélni a magyar nyelvet. Tudják, miről beszélek, ugye? A hanghordozás „éneklőssé" válik, a szóhangsúly az első helyett a másodikra kerül... És már lélekben sem magyarok igazán. Számszerűségükben még elég sokan vannak – per pillanat még többségben vannak Héjjasfalván is, Fehéregyházán is, de a morális veresége rég elfogadták. Csak élni akarnak, nem magyarul élni. Akiknek az így kialakuló élettér nem tetszik, sokan beköltöznek városra, de ismét csak nem Keresztúrt választják, hanem Segesvárt. Nagy problémája Székelyföld peremvidékének az, hogy szászok kitelepedése után keletkezett űrt kihasználva, románok és cigányok telepedtek le a kontaktzónába. És „rágják" a Székelyföldet.
Patakból ér lettünk
Ha Kolozsvár irányába utazunk, vagy jövünk, mindig szemünk elé kerül a Maros partján álló négyzet alakú, sarkain bástyákkal megerősített várkastély, amely a 16. században épült. I. Rákóczi György 1650 körül átépíttette. 1910-ben 2109 lakosából 1498 magyar és 595 román volt. Napjainkra a lakosság aránya megfordult. 1992-ben 5954 lakosából 4208 román, 1379 magyar, 352 cigány és 13 német volt. Radnóton járunk.
Balázs Imre helybéli lakos szerint az aránymegváltozás a hőerőmű építésével kezdődött. A hatvanas évek elején az ország minden sarkából toboroztak munkaerőt a telepre, ekkor kezdődött meg a panellakások építése is, az idecsábított családok számára. Ezzel egy időben beindult a középiskola, az energetikai technikum, ahol román nyelven zajlott a felvételi, ezért a magyarok simán kiestek. Ez volt a kezdet, majd Gheorghe Gheorghiu-Dej halálát követően az volt a politika, hogy lehetőleg román szakembereket vegyenek fel. Szemszúrásból magyarokat is alkalmaztak, de legtöbbjük hamar elment a településről. A radnóti középiskolában évtizedeken keresztül párhuzamosan volt magyar és román osztály, mára ez teljesen elsorvadt, csak I-VIII. osztály van, de félő, hogy jövőben már nem indul első osztály. Kifogytunk a magyar gyermekekből. A kijelölt „nemzeti politikának" köszönhetően, aki tehette és tehetséges volt, elment, nem is jött vissza, sajnos, a törzsgyökeres radnótiak sem, akik viszont jöttek, azok egy része beilleszkedett, a másik része továbbállt. Mint mindenütt a szórványban, itt is jellemző a beolvadás, tudni kell, hogy 1919 óta itt nem volt magyar világ. Az emberekben generációkon keresztül már benne van a félelem, a szülők nem szólnak bele a szerelembe, ezt követi majd a nyelv kiszorulása. Ismerek olyan családot, ahol az anyuka magyar, két gyereket nevel egyedül, de mind a kettővel románul beszélget. Olyan is van, hogy a román vej miatt az egész család románul beszél. Ebből kifolyólag egyre romlik az anyanyelv, identitástudat még van, de nincs kellő hozzáállás és méltóság, hogy ezt vállalják. A kilencvenes években az RMDSZ megjelenése összefogta a magyarságot, de látva, hogy nem kellőképpen képviselik érdekeinket a parlamentben, nagy lett a kiábrándultság, a patakból ér lettünk, mondja Balázs Imre.
|
