Tartalomjegyzék

EMNT/EMNP/D.K.

Népszámlálás: óvatosságra int a Partiumban az EMNP

Krónika, 2011. október 21.

Fokozott óvatosságra inti a partiumi magyar lakosságot az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT), valamint az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) regionális szervezete az október 31-ig tartó romániai népszámlálás űrlapjainak kitöltésével, ezen belül is a nemzetiségre, anyanyelvre és felekezetre vonatkozó kérdések megválaszolásával kapcsolatban.

Zatykó Gyula, az EMNT partiumi szervezetének megbízott elnöke előző nap Nagyváradon sajtótájékoztatón hívta fel a romániai magyarok figyelmét a népszámlálási ívek számukra legfontosabb kérdéseire.

Mint elmondta, az összes kérdés közül háromra, a nemzetiségre, anyanyelvre és felekezetre vonatkozó kérdésekre nem kötelező a válaszadás, ugyanakkor éppen ez az a három kérdés, amelyre nagyobb körültekintéssel kell válaszolni.

Felhívta a figyelmet arra, hogy ajánlatos a romániai statisztikai hivatal által az adatok feldolgozásánál használt kódokat is bediktálni a válaszok mellé. A válaszadó kérésére a számlálóbiztosoknak kötelező beírniuk a kódokat.

Ennek megfelelően a nemzetiséget firtató, 23-as, valamint az anyanyelvre vonatkozó 24-es számú kérdésnél az űrlapra a maghiar, vagyis magyar nemzetiség feltüntetése mellett az 1100-as kódnak kell az adatgyűjtő ívre kerülnie.

A felekezeti hovatartozás megvallásánál - ami a 25-ös kérdés - a római katolikusok esetében a "romano-catolic" (12-es kód), a reformátusoknál a "reformata" (14), az unitáriusoknál az "unitariana" (17), a baptistáknál a "baptista" (20) román megnevezéseket és kódokat kell beírni. Az evangélikusok esetében fontos, hogy ne csak az "evangelica", hanem az "evangelica lutherana" (16-os kód) szerepeljen a válaszban.

A szervezet szerint figyelni kell arra is, hogy a kérdezőbiztosok ne ceruzával töltsék ki az űrlapokat, és ha hibáznak a kitöltéskor, akkor ne javítsanak az íven, hanem új, üres űrlapot vegyenek elő és azt töltsék ki.

Minden kérdőívet román nyelven töltenek ki a biztosok, azonban azokon a településeken, ahol a magyarok aránya meghaladja a 20 százalékot, kötelező módon rendelkezniük kell egy magyar nyelvű mintakérdőívvel is.

A szervezet közleménye szerint minden frissen honosított, vagyis magyar állampolgárságot szerzett román állampolgárnak személyes döntése, hogy bediktálja-e vagy sem magyar állampolgárságát. Hangsúlyozzák ugyanakkor, hogy a családtagok is bediktálhatják a más városban élők adatait. Ajánlott fénymásolatot készíteni a távollévő személyigazolványáról, de az is elegendő, ha a családtagok tudják a személyi számot.

Az EMNT szerint a háromszéki romák eltávolodhatnak a magyarságtól

    Bukarest, 2011. október 20., csütörtök (MTI) - Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) szerint a romániai Kovászna megyében a magyar anyanyelvű roma közösség eltávolodhat a magyarságtól, mivel a helyi cigányság vezetői Bukarestbe járnak kiképzésekre - jelentette ki Nemes Előd, az EMNT sepsiszéki ügyvezető igazgatója.

    Az ügyvezető igazgató a romániai népszámlálás kapcsán csütörtökön az MTI-nek elmondta, hogy a Kovászna megye nagy részét képező történelmi Háromszéken 16-17 százalék a roma közösség számaránya, akiknek körülbelül a fele magyar anyanyelvű, másik fele pedig román anyanyelvűnek vallja magát.

    Az ügyvezető igazgató szerint a nemzeti identitást tekintve bonyolult a helyzet, hiszen faluról falura is változhat, hogy a helyi romák éppen minek vallják magukat. De azért eddig az volt a jellemző, hogy a magyar anyanyelvű cigányok többsége magyar nemzetiségűnek vallotta magát, míg a román anyanyelvűek inkább románként határozták meg nemzeti önazonosságukat - hívta fel a figyelmet.

    Nemes Előd szerint a romák helyi vezetői egyre gyakrabban járnak Bukarestbe roma kisebbségi jogvédő szervezetek kiképzéseire, ahol nincsenek tekintettel arra, hogy a háromszéki romák egy része magyar anyanyelvű. Emiatt az ügyvezető igazgató szerint előfordulhat, hogy a helyi romák elidegenednek a magyarságtól, és akár az autonómia ellenségeivé is válhatnak, holott gyerekeiket magyar iskolába járatják, és nem él bennük a magyarokról semmilyen ellenségkép.

    Az EMNT sepsiszéki szervezetének ügyvezető igazgatója szerint a székelyföldi politikai elitnek foglalkoznia kellene a romák helyi vezetőinek képzésével, és fel kellene világosítaniuk őket arról is, hogy melyek a székelyföldi magyarok gondjai, igényei. Rámutatott: ez a politikai elit eddig a romák valós gondjaira sem figyelt eléggé, így azok rendszerint csak választási kampányok idején kerültek napirendre.

    Nemes Előd szerint az idei népszámláláson várhatóan folytatódik a romák nemzeti öntudatra való ébredése, hiszen 2002-ben is megkétszereződött már Háromszéken a magukat romának valló romák számaránya az 1992-es cenzushoz képest. Felhívta a figyelmet arra is, hogy a Brassóból egyre nagyobb számban beköltöző románok is módosíthatják a jelenleg 75 százalékban magyarok által lakott Kovászna megye és Sepsiszentgyörgy etnikai arányait. Mint mondta, tízéves jelenségről van szó, amelynek okai elsősorban gazdaságiak, hiszen főként azok jönnek Háromszékre, akiknek túl költséges az élet a gazdasági központnak számító Brassóban.

Szatmárnémetiben járt két magyar konzul

szatmar.ro, 2011. október 21. –  Kocsis Zoltán

Csütörtökön Szatmárnémetibe érkezett Szűcs Zoltán és Kalló László, Magyarország kolozsvári konzuljai, akik a kedvezményezett honosítási eljárásban segédkeztek azok számára, akik valamilyen oknál fogva nem tudnak elutazni az erdélyi városba vagy valamelyik magyarországi önkormányzathoz.

A két konzulra a szatmárnémeti Demokrácia Központban összesen 330 olyan személy várakozott, akiknek a keresztlevele, házassági bizonyítványa és a lakcímkártyája megérkezett a kolozsvári konzulátusra, ám akik valamilyen oknál fogva nem tudtak elutazni a kincses városba. Rajtuk kívül tizenkét család adja le Magyarország két hivatalos képviselőjének a magyar állampolgárság megszerzéséhez szükséges dokumentációt.

Veres-Kupán Enikő elmagyarázta, hogy azok, akik valamilyen oknál fogva nem tudnak elutazni Kolozsvárra, azok jelentkezhetnek az Árpád (Vasile Lucaciu) utca 18. szám alatt található intézménynél, ahová a következőkben havonta ellátogatnak majd a konzulok.

A Demokrácia Központ vezetője elmondta továbbá, hogy lassan elérik a 4000. dokumentumot, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy összesen mintegy tízezer szatmári kérvényezte a magyar állampolgárságot ezen intézmény közreműködésével.

RMDSZ

Ismertette a MOGYE helyzetét Kelemen Hunor az Európa Tanács bizottságának

Erdély.ma, 2011. október 20.

A Keretegyezmény a Nemzeti Kisebbségek Védelméről alkalmazását felügyelő Európa Tanács-i bizottság tagjait tájékoztatta ma, október 20-án, Bukarestben Kelemen Hunor szövetségi elnök. Bevezetőjében elmondta, amikor az új törvényt előkészítették, az RMDSZ szakemberei azt tartották szem előtt, hogy az óvodától az egyetemig biztosítani lehessen a kisebbségek nyelvén való oktatást. A bizottság tagjai kiemelt figyelmet szenteltek a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen kialakult helyzet elemzésére.

„A törvény világosan kimondja, hogy három, multikulturális jellegű, felsőoktatási intézmény létezik az országban: a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem, a marosvásárhelyi Művészeti Egyetem és az Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem. Az első két tanintézmény esetében az egyetemi szenátusnak nem volt törvényértelmezési problémája, és megalakultak a magyar intézetek, ahogyan azt a jogszabály kéri. A magyar vonal kialakítása a Babes-Bolyai Tudományegyetemen példaértékű, hiszen azt mutatja, hogy bölcsességgel és párbeszéddel megtalálható a közös nevező. Mi is úgy véljük, hogy az egyetemi autonómia nagyon fontos és tiszteletben kell tartani, de ugyanakkor nem feledkezhetünk meg arról, hogy van egy érvényben lévő jogszabály, amit mindenkinek be kell tartania. A marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem nem utasíthatja vissza a tanügyi törvényt, amely az elmúlt évtizedek legjobb és legvilágosabb rendelkezéseit tartalmazó jogszabály. Úgy vélem, jóhiszeműséggel, nyitottsággal és tisztelettel kell kezelnünk ezt a problémát, nem kifogások keresésével és a törvény megszegésével” – tájékoztatta az Európa Tanács bizottságát Kelemen Hunor.

Kulturális és örökségvédelmi miniszterként arról számolt be, hogy kinevezése, 2009 decembere óta, hogyan változott a tárcánál a nemzeti kisebbségek kulturális programjainak és örökségének a finanszírozása.

„Mandátumom elején áttekintve a kulturális tárca ilyen irányú működését azt láttam, hogy súlyos eltérések vannak a többségi és kisebbségi kulturális projektek finanszírozásában. 2009-ben az erre szánt összeg 1,5%-át kapták a nemzeti kisebbségek pályázatai, mára ez a szám elérte a 11%-ot. A „Proetnicultura” nevű programom keresztül a kulturális minisztérium közvetlen módon támogatja a kisebbségek kulturális rendezvényeit. Finanszírozás szempontjából nagy különbségeket fedeztem fel az épített örökség terén is, 2009-ben a nemzeti kisebbségek tulajdonában lévő épített örökség csupán 0,2%-a részesült támogatásban, 2011-ben ez az arány 25%-ra nőtt. A 2009-es kormányalakítás után szimbolikus áttörést jelentett, hogy kisebbségi politikus vezeti a kulturális és örökségvédelmi minisztériumot” – ismertette Kelemen Hunor a tárcánál végbement változásokat.

Nyelvhasználati jogokat szorgalmaz az RMDSZ


Szabadság, 2011. október 21. – ZAY ÉVA

Máté András Levente, az RMDSZ képviselőházi frakciójának vezetője és Márton Árpád képviselő két újabb törvénytervezetet nyújtott be ezen a héten a parlamentnek. Korábbi kezdeményezéseiknek megfelelően a két honatya törvénymódosítása a kisebbségi jogok és a kisebbségi nyelvhasználat jelenleg hiányos alkalmazását hivatott javítani.

A prefektus intézményét szabályozó, 2004-es jogszabályra vonatkozó módosító-javaslatunk értelmében azokban a közigazgatási egységekben, ahol egy kisebbség aránya meghaladja a húsz százalékot, a prefektusnak rendelkeznie kell arról, hogy a dekoncentrált intézményekre kerüljenek fel az adott kisebbség nyelvén megjelenített feliratok. Továbbá ezekben az intézményekben olyan, az állampolgárokkal közvetlen kapcsolatban álló személyeket alkalmazzanak, akik beszélik az illető kisebbség nyelvét – hangsúlyozta tegnapi sajtótájékoztatóján Máté András Levente. Ugyanakkor a javaslat szerint a prefektusnak kötelessége eljárni azokkal az intézményvezetőkkel szemben, akik nem teljesítik a rendelet előírásait. Ha az illető a felszólítást követően sem alkalmazkodik a rendelkezésekhez, a prefektusnak meg kell tennie az elbocsátására irányuló lépéseket – tette hozzá.

A második javaslat a 2008/189-es, a kulturális közintézmények igazgatását szabályozó sürgősségi kormányrendeletet érinti. A módosítás kimondja, hogy azokban az intézményekben, amelyeknek oktatási vagy kulturális tevékenysége valamely nemzeti kisebbséggel kapcsolatos, az igazgatónak ismernie kell az illető kisebbség kultúráját és nyelvét.

ROMÁNIA

Akár a mostanihoz hasonló választási rendszer is lehet

Krónika, 2011. október 20. – Balogh Levente

Egy-másfél, esetleg két lépést sikerült előrelépni a választási törvény módosításának kérdésében – jelentette ki tegnap a Krónika kérdésére Fekete-Szabó András, az RMDSZ szenátusi frakciójának vezetője annak apropóján, hogy kedden este a koalíció két fő pártja, a Demokrata-Liberális Párt (PDL) és az RMDSZ vezetői, Emil Boc kormányfő, illetve Kelemen Hunor ismét tárgyalt egymással az ügyről.

Részleteket Fekete-Szabó nem kívánt elárulni. Fekete-Szabó azt azzal indokolta, hogy a koalíciós partnerrel arról állapodtak meg, hogy előbb mindkét alakulat megvizsgálja, melyik változat lenne a legjobb számára, majd hétfőn újra összeülnek tárgyalni, és akár az is elképzelhető, hogy megállapodnak, és döntés születhet a választási törvény módosításáról. Magánvéleményként ugyanakkor hozzátette: nem biztos, hogy hétfőn sikerül megállapodni. Mint elmondta, még ki kell dolgozni, hogy pontosan hány választókerület lesz, és hogy összesen hány képviselői és szenátori mandátumról dönthetnek a választópolgárok.

Márton Árpád, az RMDSZ képviselőházi frakcióvezető-helyettese az MTI-nek arról beszélt, akár áttörésnek is lehet nevezni a tárgyalásokat, ám hangsúlyozta, hogy „az ördög a részletekben rejlik”. Kifejtette, hogy egyszerre több kérdésről egyeztetnek, hiszen a választási rendszer mellett a választások időpontja is része lesz egy esetleges megállapodásnak, akárcsak a parlament jövőbeni létszáma is. A felek között az képezi a fő nézeteltérést, hogy míg a PDL tiszta egyéni választókerületes rendszert akar, a magyar szervezet ragaszkodik ahhoz, hogy az arányosság elvét is vegyék figyelembe, és ezért vegyes választási rendszert javasolt. Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke kedden a román közszolgálati televízióban azonban már jelezte, hogy felmerült egy olyan változat, amely hasonlít a jelenlegi választási rendszerhez, vagyis kizárólag egyéni választókerületekben lehet mandátumokat nyerni, de azok elosztásánál figyelembe veszik az arányosság elvét úgy, hogy egyes második és harmadik helyezett jelöltek is bejutnak a törvényhozásba. Kelemen jelezte, hogy az RMDSZ hajlandó tárgyalni erről a változatról.

A kormánykoalíciót alkotó pártok emellett egyetértenek abban is, hogy a jövő év őszén összevonva, vagyis egy időben szervezzék meg az önkormányzati és a parlamenti választásokat. Az RMDSZ azonban csak a számára megfelelő választási rendszer biztosításával hajlandó elfogadni a két politikai megmérettetés összevonását, amit a PDL szorgalmazott. A tárgyalásoknak azért képezi részét a román parlament létszáma is, mert 2009-ben Traian Băsescu államfő által kiírt érvényes és eredményes népszavazáson a lakosság egyetértett azzal, hogy a parlament maximum 300 tagú legyen a jelenlegi 470 fős testület helyett. Az RMDSZ ezzel a javaslattal azért nem ért egyet, mert a törvényhozói létszámcsökkentés jelentős mértékben csökkentené a romániai magyarság parlamenti érdekképviseletének erejét.

ERDÉLY

Folytatódó román betelepedés Sepsiszentgyörgyön?

Székely Hírmondó, 2011. október 21. – Nagy D. István, Székely Emőke

A népszámlálás kapcsán szervezett tegnap sajtóértekezletet az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács sepsiszéki szervezete, érdekes kulisszatitkokra is rávilágítva. Nemes Előd széki ügyvezető igazgató Jakabos Janka elnök társaságában többek között egy, a magyar öntudatú székelyföldi romákkal kapcsolatos, aggodalomra okot adó jelenséget nevezett meg, illetve a Sepsiszentgyörgyre történő román betelepülés folytonosságáról beszélt.

Nemes Előd elmondása szerint a háromszéki roma vezetők egy ideje emberjogi kérdésekkel foglalkozó képzésekre járnak Bukarestbe, amelyek kizárólag román nyelven zajlanak. A cenzus tekintetében ez annyiban érdekes, hogy a jelek szerint az országos roma szervezetek nincsenek tekintettel az itteni cigány közösség magyar anyanyelvére és sajátos identitására, és ez az összeíráskor gondot okozhat.

Ráadásul a jelenség idővel oda vezethet, hogy bukaresti nyomásra a háromszéki romák is ellenségesen viszonyulhatnak a magyar közösséghez, ami eddig nem volt tapasztalható. A roma öntudat erősödésére utal ugyanakkor, hogy a rendszerváltás óta lezajlott két népszámlálás során több mint megduplázódott Háromszéken a magukat ehhez az etnikumhoz tartozónak vallók száma, 1992-ben 2641, 2002-ben 6022 volt a számuk.

Egy másik folyamat is aggodalomra adhat okot, éspedig, hogy az EMNT felmérése szerint Sepsiszentgyörgynek a Brassóból történő bevándorlás által leginkább érintett Állomás negyedében a románok aránya 40-ről 42 százalékra nőtt, ami 77 családot jelent. Ez városi szintre levetítve megközelítőleg ennek tízszeresét jelentheti, bár a valós szám ennél kevesebb, 500 család körüli, vagyis 1300-1400 személy.

A szervezet megkapta az engedélyt az összeírás monitorizálására, amit a helyi központokban végeznek majd. Emellett az EMNT országos szervezete felhívást is indított a Magyarországon élő erdélyiek számára, Otthonról haza címmel, amelyben arra kérik az időszakosan kint tartózkodókat, hogy juttassanak haza egy fénymásolatot a személyi igazolványukról, hogy őket is nyilvántartásba vehessék.

Az űrlapokkal kapcsolatosan Nemes Előd ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy elírták a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház nevét, ezért az érintett magyarok jelezzék a biztosoknak, hogy a 16-os kódú felekezeti besorolásba tartoznak, különben a román evangélikus egyházhoz sorolják be őket.

Kit számolnak és kit nem?

A ma kezdődő népszámlálásról tartott sajtótájékoztatót Illés Andrea, a Kovászna megyei Statisztikai Hivatal vezetője is. Az intézményvezető elmondta: a cenzusnak van egy úgynevezett referencia-hete, ez az október 13-19. közötti időszakot fedi. Ha valakinek gyereke született október 19-én éjfélig, a csecsemőt nyilvántartásba veszik, ha viszont 20-án jött világra, akkor nem, még abban az esetben sem, ha a számlálóbiztos október 25-én látogatja meg a családot. Hasonló a helyzet az elhalálozásokkal is. Az a családtag, aki október 20-án vagy ez után hunyt el, élőként lesz nyilvántartva. Kovászna megyében 1070 számlálóbiztos végzi a terepmunkát, ugyanennyi körzetben október 20-31. között.

Több százan vették át állampolgársági irataikat Szatmárnémetiben

Krónika, 2011. október 21. – Babos Krisztina

A kolozsvári főkonzulátus jóvoltából 15 szatmári nyújthatta be Szatmárnémetiben kedvezményes honosításra vonatkozó kérelmét. Ezenkívül a magyar diplomaták további 330 személynek spóroltak meg egy-egy kolozsvári utat azzal, hogy a szatmárnémeti konzuli nap alkalmából magukkal vitték az elkészült állampolgársági okiratokat.

A szatmári megyeszékhelyen egyébként nem először tartanak konzuli napot – az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) helyi szervezete több alkalommal hívta már meg a magyar állam képviselőit annak érdekében, hogy helyben nyújthassák be kérelmeiket azok az igénylők, akiknek nehéz Kolozsvárra utazni. Veres-Kupán Enikő, a EMNT megyei szervezetének az elnöke a Krónikának elmondta: összeállítottak egy listát azokról, akik már letették az állampolgársági esküt, de irataikat még nem kapták meg, a névsor alapján pedig a konzulátus képviselői – Szűcs Zoltán és Kalló László konzulok – magukkal vitték Szatmárnémetibe az anyakönyvi kivonatokat, a lakcímkártyákat és adott esetben a házassági anyakönyvi kivonatokat. Az elnök szerint ezentúl minden hónapban szerveznek konzuli napot, hogy ne kelljen az igénylőknek Kolozsvárra utazniuk az iratok után, ha egyébként nincs dolguk a kincses városban. Veres-Kupán Enikő szerint év eleje óta a szatmárnémeti demokrácia- központban körülbelül 10 ezer személynek zárták le az állampolgársági kérelmét, és várhatóan jövő héten készül el a tizennégyezredik dosszié. A tanácsadásért betérőket is figyelembe véve állampolgárságügyben eddig közel 20 ezer ember kért tájékoztatást.

Szaporodnak a polgármesterjelöltek

Népújság, 2011. október 21. – Mózes Edith

Tegnap Alexandru Petru Frătean, a Szociáldemokrata Párt (PSD) megyei elnöke sajtótájékoztatón jelentette be, hogy Maros megyében eddig 39 településen állapodtak meg a Szociálliberális Szövetség (USL) polgármesterjelöltjéről. A többiről a jövő hét folyamán döntenek.

A Szociálliberális Szövetség marosvásárhelyi polgármesterjelöltje Cornel Brişcaru, a PSD megyei titkára, a megyei tanács elnöki tisztségére Ciprian Dobre képviselő, a Nemzeti Liberális Párt megyei elnöke pályázik. A jelölteket a szövetséget alkotó pártok által javasolt személyekről szervezett közvélemény-kutatás eredménye alapján választották ki. Marosvásárhely polgármesteri székére a PSD jelöltje Cornel Brişcaru volt, a liberálisok Ionela Ciotlăuşt, a marosvásárhelyi szervezet elnökét javasolták, a szövetség harmadik jelöltje a konzervatív dr. Silviu Morariu volt. A megyei tanács elnöki tisztségére a konzervatívok Dinu Socotar vállalkozót, a szociáldemokraták Al. Petru Frăteant, a liberálisok Ciprian Dobrét javasolták. A közvélemény-kutatás során a legtöbb szavazatot Ciprian Dobre, illetve Cornel Brişcaru kapta.

Újra indul a választáson a Demokrata-Liberális Párt alelnöke, ugyanakkor Maros megyei elnöke, a jelenleg is tisztségben levő dr. Dorin Florea. Smaranda Enache, a Pro Európa Liga társelnöke, akit a civil társadalom támogat, független jelöltként kíván megméretkezni a jövő évi önkormányzati választásokon.

A múlt héten az RMDSZ is bemutatta saját jelöltjét, dr. Vass Leventét, akit az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács is támogat. A lista még nem zárult le. Várhatóan indul dr. Benedek Imre kardiológus is, és a Magyar Polgári Párt még nem nyilatkozott, hogy közös magyar jelöltként Vass Levente mögé sorakozik-e fel, vagy saját jelöltet állít. 

Vass Leventét nem ijesztette el Szász Jenő bejelentése

Transindex, 2011. október 21.

Vass Levente nem vesztette el abbéli hitét, hogy a Magyar Polgári Párt is felsorakozik az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és az RMDSZ mögé, és így a három politikai alakulat közös jelöltjeként pályázhatja meg jövőre Marosvásárhely polgármesteri tisztségét.

Ma Szász Jenő, az MPP elnöke Marosvásárhelyen sajtótájékoztatót tartott, amelyen bejelentette, egyelőre három lehetséges jelölt támogatását fontolgatja, ők Biró Zsolt, Benedek Imre és Smaranda Enache.

Vass Levente több ízben is bejelentette: csak akkor száll versenybe Marosvásárhely polgármesteri tisztségéért, ha az RMDSZ, az EMNT és az MPP egyaránt támogatja. Az egészségügyi miniszter tanácsosa jelenleg előbbi két szervezet támogatását élvezi.

Kérdésünkre elmondta, saját értelmezése szerint Szász Jenő mai sajtótájékoztatóján nem azt mondta, hogy nem támogatja indulását, hanem azt jelentette be, hogy melyik az a három jelölt, akiknek politikai támogatást nyújthat az MPP a jövő évi polgármesteri választásokon, Marosvásárhelyen.

Elmondta, továbbra sem változik az az elhatározása, hogy vagy közös jelöltként indul, vagy nem indul egyáltalán. Hozzátette, egyelőre kivár, hiszen nem most, hanem a választásokkor kell közös jelölt legyen, és bízik abban, hogy az MPP bölcsen dönt, és majd a megfelelő pillanatban meghozza a megfelelő döntést.

"Nem gondolom azt, hogy csökkent a közös jelölt állításának esélye. A választásokon kell közös jelöltnek lennem, addig pedig még van idő" - sommázott Vass. (hírszerk.)

MAGYARORSZÁG

SAJTÓKÖZLEMÉNY – LMP: A Fidesz nem ad többletjogokat a határon túli magyaroknak

LMP Sajtó, 2011. október 20.

A határon túli magyaroknak ténylegesen többletjogokat biztosító LMP-s határozati javaslatot a kormánypárti képviselők leszavazták a Nemzeti összetartozás bizottsága legutóbbi ülésén, így az Országgyűlés még csak tárgyalni sem fog az előterjesztésről. Ezzel a Fidesz ismét bebizonyította, hogy valójában nem a határon túli magyar közösségek érdekeit, hanem kizárólag a sajátját akarja érvényesíteni.

A Dorosz Dávid, Schiffer András és Karácsony Gergely által jegyzett törvényjavaslat a Nemzeti Összefogás Tanács létrehozását kezdeményezte. A testület határon túli tagjai nemzetpolitikai kérdésekben vétójoggal is rendelkeznének, így a határon túli magyarok valóban élhetnének jogaikkal és alakíthatnák a döntéshozatalt.

Az LMP szerint kiemelt fontosságúak a Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) és a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma (KMKF) találkozói. Ezen testületek munkáját az LMP mindig támogatta, és a magyar-magyar párbeszédben tevékenyen részt is vett. A Nemzeti Összefogás Tanács létrehozása viszont azért lenne fontos, mert nem csak konzultatív, hanem döntéshozatali joggal is bírna.

Az LMP elkeserítőnek tartja, hogy a Fidesz valójában nem kíván többletjogokat adni a határon túli magyar szervezeteknek. Olyan testület megalakítását vétózták meg, ahol határon túli politikusok képviselhetnének határon túli magyar közösségeket, és nem magyarországi képviselők mondanák meg, hogy mi a jó a határon túliaknak.

Az LMP álláspontja változatlan: a határon túli magyarokról csak a véleményük figyelembe vételével szabad döntést hozni. A Nemzeti Összefogás Tanács elutasításával a fideszes képviselők világossá tették, hogy ők éppen ezt tartják elképzelhetetlennek.

Lemondásra szólította fel Szőcs Gézát az LMP

MTI, 2011. október 20.

Lemondásra szólította fel Szőcs Géza kultúráért felelős államtitkárt az LMP frakcióvezető-helyettese. Karácsony Gergely csütörtöki sajtótájékoztatóján azt mondta, hogy a jövő évi költségvetés egyik legnagyobb vesztese a kulturális ágazat lehet, amelynek érdekeit az államtitkár nem képviseli megfelelően.

    A politikus úgy fogalmazott, hogy az elmúlt másfél évben a kulturális kormányzat, élén az államtitkárral, semmit sem tudott elérni, leszámítva azt, hogy a miniszterelnök "Szőcs Gézát nem tette lapátra".

    Karácsony Gergely felhívta a figyelmet, hogy a kabinet tervei szerint a kulturális területen jövőre 25-30 százalékos forráskivonást hajtanak majd végre. Ha ez megtörténik, akkor az ágazat a tönk szélére kerül, ami pedig óriási leépítésekkel járhat, miközben múzeumok, levéltárak és megyei könyvtárak zárhatnak be - mondta.

    "Ha Szőcs Géza valóban kultúrembernek tartja magát és fontos számára a kultúra, akkor veszi a kalapját és lemond" – összegezte véleményét a frakcióvezető-helyettes.

    Karácsony Gergely arra is kitért, hogy képviselőcsoportjuk módosító indítványokkal próbálja elérni, hogy ne csökkenjen a kulturális terület támogatása. Az LMP alternatív költségvetési koncepciója nemcsak a kultúra, hanem az egészségügy és az oktatás területén is bemutatja, melyek azok a források, amelyek szükségtelenné teszik a megszorításokat – felelte arra a kérdésre, amelyik azt firtatta, hogy honnan csoportosítanák át a szükséges eszközöket. Ezeket ismertetve közölte, hogy visszaállítanák a progresszív adózást, a nagyvállalkozások adókedvezményeit visszaforgatnák a büdzsébe, illetve zöldadókat vezetnének be.

Schmitt: az autonómiatörekvésnek nincs alternatívája


MTI, 2011. október 21.

- Az autonómiatörekvésnek nincs alternatívája - jelentette ki Schmitt Pál köztársasági elnök, amikor a Kárpát-medencei Magyar Autonómia Tanács (KMAT) vezetőit fogadta pénteken a Sándor-palotában.

Az autonómiatörekvésnek nincs alternatívája, ha együvé akarjuk, hogy  tartozzon a nemzet, vagy ha azt a lemorzsolódást, ami az elmúlt évtizedekben a statisztikai adatokban is megjelent, részben meg akarjuk állítani, vagy menteni ami menthető - mondta az államfő.     A tanácskozáson részt vesz mások mellett Tőkés László, a KMAT és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke, Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára, valamint a Székely Nemzeti Tanács, a Magyar Polgári Párt, a Magyar Koalíció Pártja, a Vajdasági Magyar Szövetség, Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége, Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség és a Horvátországi Magyarok Demokratikus Közösségének képviselői.

INTERJÚK, ELEMZÉSEK,  PUBLICISZTIKA

Az amerikai kongresszusban beszéltek a külhoni magyarok sérelmeiről

MTI, 2011. október 21.

Méltó tisztelgés lenne 1956 hősei előtt, ha a Magyarországgal szomszédos államokban orvosolnák a magyar kisebbségeknek a kommunizmus idején okozott sérelmeket – jelentette ki Andy Harris, az amerikai képviselőház egyetlen magyar származású tagja. A politikus törvényhozásban elmondott beszéde helyi idő szerint szerdán jelent meg a kongresszusi jegyzőkönyvben.

„Az 1956-os magyar forradalom nemcsak a szabadságért, a demokráciáért és a függetlenségért folytatott magyarországi küzdelemnek a tetőpontja volt, hanem egyúttal előrevetítette a szovjet birodalom bukását. Az 1956-os forradalom és szabadságharc valójában az első szakadás volt a vasfüggönyön" – szögezte le a republikánus párti marylandi képviselő. Rámutatott, hogy 1956 hősei a szabadságért, a többpárti demokráciáért és a Szovjetuniótól való függetlenségért harcoltak és adták az életüket. Felidézte két amerikai elnöknek, John F. Kennedynek és Ronald Reagannek a magyar szabadságharcról mondott szavait.

Kennedy szerint „1956. október 23-a örökké élni fog a szabad emberek és nemzetek emlékezetében. Ez a bátorság, az öntudat és a győzelem napja volt. A történelem kezdete óta nem volt még egy olyan nap, amely világosabban megmutatta volna az ember csillapíthatatlan vágyát arra, hogy szabad legyen – bármilyen kicsi is az esély arra, hogy ezt kivívja, bármekkora legyen is az áldozat".

Reagannek a magyar forradalom 30. évfordulója alkalmából kiadott és a képviselő által idézett proklamációja szerint „az 1956-os magyar forradalom valódi népi, a nép által a népért vívott forradalom volt. Ami ezt motiválta, az az emberiség egyetemes vágya az életre, a hitre, a békés munkára és arra, hogy maga határozza meg a sorsát. A magyar forradalom örökre megcáfolta a kommunizmus azon állítását, hogy az embereket képviseli, és azt üzente a világnak, hogy vannak még bátor szívek, amelyek szembeszállnak az igazságtalansággal."

Harris rámutatott, hogy a szovjet inváziónak súlyos következményei lettek a Magyarországgal szomszédos országok magyar közösségeire nézve. Így például az, hogy a sztálinista román kormány gyakorlatilag felszámolta a magyar nyelvű kolozsvári Bolyai Egyetemet. Öt évvel ezelőtt Nobel-, illetve Wolf-díjas kiválóságok, köztük Elie Wiesel és Oláh György, valamint 69 más, nemzetközileg elismert tudós felszólította Romániát, hogy azonnal tegyen lépéseket az egyetem visszaállítása érdekében, ami mind ez idáig nem történt meg.

Szlovákia még mindig nem rehabilitálta Esterházyt

A képviselő felidézte: Esterházy János a kommunizmus áldozatává vált annak ellenére, hogy 1942-ben a szlovák parlamentben egyedüliként szavazott a zsidók deportálása ellen. 1957-ben csehszlovák börtönben halt meg, és noha Oroszország már rehabilitálta a maga részéről, Szlovákia még nem.

Hangsúlyozta: a magyar kisebbségek által a hidegháború idején elszenvedett sérelmek orvoslása és e kisebbségek jogainak tiszteletben tartása méltó megemlékezés lenne 1956-ról, és egyben tisztelgés a mindennapi hősök ezreinek emléke előtt. Harris szerint a mai generációnak – amely haszonélvezője a helyreállított szabadságjogoknak a kommunizmus bukása után – a demokrácia megerősítése és a szabadságjogok védelme érdekében szerte a régióban éberen őrködnie kell az alapvető emberi jogok és a nyugati normák felett, valamint fel kell lépnie a kisebbségi jogok megsértése ellen.

Andy Harris kitért arra, hogy a több mint egy évszázada alapított Amerikai Magyar Szövetség – amelyet ő a legrégebbi és legnagyobb amerikai ernyőszervezetnek nevez – most is, mint ahogy a forradalom bukása óta mindig tiszteleg azok emléke előtt, akiknek hatalmas áldozata 55 évvel ezelőtt hiábavalónak tűnt. Ma azonban már általánosan elismert, hogy a forradalom hozzájárult az Közép- és Kelet-Európa feletti szovjet uralom végső bukásához, a szabadság és a függetlenség helyreállításához Magyarországon és a régióban – tette hozzá.

Ha lehetséges, akkor muszáj!

kozpont.ro,  2011. október 21. – Szentgyörgyi László

Amióta nyilvánvalóvá vált, hogy egyfordulós szisztéma szerint választják a polgármestereket, valós esély lehet arra, hogy Marosvásárhelynek újra magyar elöljárója legyen.

Aki csak nyakán hordja a fejét, az mind tudja, kizárólag komoly összefogással lehetne csak visszahódítani azt, amit annak idején Fodor Imre elveszített, illetve el veszíttettek vele. Talán emlékszünk még, mekkora csalódást jelentett ez akkoriban. Az hogy az etnikai arányok átfordultak a románság javára, csak fokozta a csalódást. Azóta viszont folyamatos a kudarcélmény, amiben volt, van részünk. Akkoriban még maga Markó Béla is azt mondta, hogy Marosvásárhely-stratégiára van szükségünk, hogy intézményeket kell idetelepítenünk, fiatal szakembereket idevonzanunk, s meg is tartanunk. Aztán azon nyomban meg is feledkeztek az illetékesek a stratégiáról. S ha Fodornak még valós esélye lett volna a győzelemhez, Kelemen Atilla és Borbély László helyzete már jócskán reménytelen volt. Kelemen már talán nyerni sem akart, legalábbis erre lehetett következtetnünk, látván, tapasztalván azt a vérszegény kampányt, amit folytatott. Borbélyról úgy tűnt, valóban akarná a sikert, de hát az etnikai szavazás nem nagyon kecsegtette a győzelem reményével. Aztán a tetejébe még a városi képviselőtestületben is elveszítettük a többséget.

     A tavasszal viszont felcsillant a remény, hisz a politikai erők, talán józanon felismerték, hogy fontos, elengedhetetlen az összefogás. Ennek ellenére mintha nem tudnának egyről a kettőre jutni. Mintha mindenki mást akarna, az RMDSZ nem képes felülemelkedni azon, hogy erőpozícióból politizáljon, a többiek, az MPP és a frissen alakult EMNP pedig még mindig gyerekcipőben jár. Pedig az önkorlátozás eszközével az RMDSZ-nek kiváló alkupozíciói lehettek volna. De hát a jelek szerint ők sem képesek kibújni saját árnyékukból. Pedig nemcsak a polgármesteri szék lenne a fontos, hanem a képviselőtestületi többség, de még a megyei elnöki szék is. Az ötlet, hogy párton kívüli, de legalább nem teljesen elkötelezett pártkatona legyen a jelölt, nos igen jó ötletnek tűnt. Bölöni László neve jól csengett, ő talán román voksokat is begyűjthetett volna. Vass Leventének viszont mintha túl nagy lenne a jelölti kalap.

    Tévedés ne essék, nem vitatom szakmai képességeit, mert egyáltalán nem ismerem. Az, hogy az üzleti életben vitte valamire, azt bizonyítja, hogy felismeri a lehetőségeket és tud is élni velük. Ezzel még nem is lenne baj, azzal viszont már igen, hogy miniszteri tanácsosként egy ideig nem lenne szabad aktívan politizálnia. Nem feledjük, egy olyan miniszternek oszthatta a tanácsokat, aki állítólag szétverte a nem különösebben jól működő román egészségügyet. Egy ilyen kaland után nagyon csendben kellene maradnia. A még szóba került jelöltek mind pártonkívüliek, Smaranda Enache bájos jelenség, talán még Tőkés László bizalmát is élvezi, csakhogy nagy a gyanúm, nem gyűjthetne be annyi román voksot, mint magyart. Dr. Benedek Imre nehéz ember hírében áll, akár azt is mondhatni róla, önjáró politikus, szakmailag is vitte valamire, s amióta az RMDSZ-ből kiutálták, azóta jelentős a politikai tőkéje. Ő egy olyan jelölt lehet, aki körül meg lehetne szervezni a pártok támogatását. És eléggé motivált is ahhoz, hogy akár sikeres befutó is lehessen.
A választásokig még bőven van idő, még meg lehetne egyezni, csak ahhoz nem lenne szabad olyan sebeket ejteni egymáson, ami kizárná a későbbi megegyezést. Szatmárnémeti, de akár Szászrégen példája is azt bizonyítja, hogy lehetséges. S ha pedig lehetséges, akkor muszáj is.

Nemzeti identitások az egyesült Európában

Erdélyi Riport, 2011. október 21.

Amikor 1989 decemberében Romániában a kommunista-nacionalista diktatúra megbukott, kétféle kihívással kellett szembenézniük azoknak, akik a régi rendszer lebontására és egy új rendszer felépítésére vállalkoztak.

Ez a feladat némiképpen talán különbözött a volt szocialista tömb egyik-másik országának problémáitól, hiszen nem csupán a demokrácia általánosan érvényes elveit és intézményeit kellett újra meghonosítani, hanem a nemzeti-etnikai kérdésre is helyes választ kellett adni. Ugyanis Romániában olyan jelentős, több mint másfél milliós magyar közösség él, amelynek a román többséggel való viszonyát politikai-közigazgatási eszközökkel is rendezni kellett, nem lett volna elegendő csupán, ahogy mondani szokták, „a kisebbségekhez tartozó személyek jogainak” megadásáról beszélni.


Egyébként akkor nyilván még ezek az egyéni jogok sem voltak meg, szinte a nulláról indultunk, nekünk kellett a célokat megfogalmaznunk és fokozatosan kialakítanunk a megfelelő jogi kereteket. Ez a küzdelem még ma sem ért véget, de két évtized alatt természetesen sokat haladtunk előre. A legnagyobb változás az anyanyelvű oktatás és a magyar nyelv nyilvános használatának terén történt, ma az alkotmány szavatolja ezeket a jogokat, és törvény szabályozza a teljes körű anyanyelvű iskolarendszer működtetését, illetve húsz százalék fölötti kisebbségi lakosság esetén az anyanyelv használatát írásban és szóban a hatóságokkal való kapcsolattartásban és más helyzetekben. Nem kívánok most leltárt készíteni a már kivívott és a még hiányzó jogokról, hiszen mindkét lista hosszú lenne. Miközben lehetőségünk van saját nemzeti szimbólumaink szabad használatára, és az elállamosított egyéni és közösségi javakból is sokat vissza tudtunk szerezni, a kollektív jogok elfogadtatása és a különböző autonómia-formák kiépítése még mindig várat magára. Ismétlem, Közép- és Kelet-Európának nem minden országában volt és van ekkora súlyuk az etnikumközi viszonyoknak, mint Romániában, de nem is egyedülálló helyzet ez. Leginkább a volt Jugoszláviára utalhatnék, ahol ennek a kérdésnek a rendezetlensége véres erőszakhoz, etnikai  háborúkhoz vezetett. Ezzel szemben a magyarok Romániában, de a Magyarországgal szomszédos más országokban is, például Szlovákiában, ahol hasonlóan nagy arányban vannak jelen, a politikai eszközöket választották, amibe beleértődik a párbeszéd, az együttműködés vagy esetenként  a többségi pártokkal való szövetség is.


Mi 1989 végén Romániában közös magyar érdekvédelmi és érdekképviseleti szervezetet hoztunk létre, a Romániai Magyar Demokrata Szövetséget, amivel kétségtelenül megvetettük egy hosszútávú etnikai politizálás alapjait, hiszen ez a szervezet ma is egyedüli parlamenti képviselete a magyar közösségnek, és 1996 óta, néhány éves megszakítással, tagja a különböző kormánykoalícióknak, miniszterei, államtitkárai, más vezető tisztségviselői vannak. Persze, azt is hangsúlyozni kell, hogy miközben szervezetünk etnikai jellegét nem tagadjuk, és természetesen koalícióképesek vagyunk a jobb- és baloldallal is, mégsem vagyunk ideológiamentesek, hiszen 1993-tól tagjai voltunk az Európai Demokrata Uniónak, az EDU-nak, aztán pedig automatikusan tagjai lettünk az Európai Néppártnak. Úgy ítéltük meg ugyanis, hogy miközben teret adunk egy belső politikai-ideológiai pluralizmusnak, programunk fő erővonalai mégis jobbközépre mutatnak, ott van a helyünk, és azt gondolom utólag is, hogy ez jó és fontos döntés volt részünkről. Nem árt viszont újra meg újra visszatekinteni arra az időszakra, amikor végül is eldőlt, hogy mi magyarok csakis politikai, parlamenti és önkormányzati eszközökkel kívánunk élni a jogainkért folytatott küzdelemben, és hasznos feltenni időnként a kérdést: miben bíztunk? Mire, kire számítottunk küzdelmeinkben? Igazunk volt-e, beigazolódtak-e elvárásaink?


Ahogy Európa keleti, szovjet elnyomás alatt levő részének népei már a kommunizmus idején is a nyugati segítségre számítottak, érthető, hogy a totalitárius rendszerek összeomlása után ugyanezek a társadalmak az európai integrációtól remélték a demokratikus értékek érvényesülését.


A NATO-ba, majd az Európai Unióba való belépéstől már-már csodát vártak, azt, hogy országaik szinte egyik napról a másikra olyanná válnak, mint Nyugat-Európa országai, és ennek az integrációs célnak végül is hajlandóak voltak minden mást alárendelni. Ennek a túlzott elvárásnak természetesen hátrányai is voltak, mert saját belső értékrend kialakításával, sajátos megoldások érvényesítésével ezek az országok nem is próbálkoztak, viszont az előnyök összehasonlíthatatlanul nagyobbak voltak, hiszen az integrációs cél nemzeti konszenzust teremtett mindenütt, alig-alig lehetett disszonáns hangokat hallani, és azt kell mondanom, hogy ez a szolidáris erőfeszítés nemcsak a társadalmi, hanem az etnikai béke fennmaradásához is jelentősen hozzájárult.


Hogyan?
Egyrészt azáltal, hogy a mi esetünkben például a magyar közösség vezetői tudatában voltak annak, hogy alapvető érdekük az általános demokratikus értékek mielőbbi kiteljesítése. A szólás- és véleményszabadság a nemzeti kisebbségeknek is fontos. Hasonlóképpen a szabad, demokratikus önkormányzati és parlamenti választások, a pártatlan igazságszolgáltatás, a magántulajdon védelme, a gyülekezési szabadság, és sorolhatnánk tovább mindazokat a jogokat, amelyekre egy kisebbségi közösségnek legalább akkora szüksége van, mint a többségnek. Úgy véltük, hogy az Európai Unió garanciát jelent ezeknek a jogoknak a védelmére, és ezért nekünk azon kell lennünk, hogy országunk sürgősen tagjává váljon ennek az államszövetségnek. Voltak ugyan vitáink arról, hogy a román–magyar viszony megnyugtató rendezésére mikor és hogyan kerülhet sor, integráció előtt vagy után, de végül is arra az álláspontra jutottunk, hogy természetesen még a belépés előtt minél több nyelvi-oktatási-közigazgatási jogot vissza kell szerezni a magyarok és általában a kisebbségek számára, viszont sem lényegesen lassítani, sem megakadályozni Románia integrációját nem akartuk. Éppen ellenkezőleg, mint mondtam, saját érdekünknek tekintettük a gyors beilleszkedést.


Nem tagadom viszont, hogy nehéz dilemmát, szinte paradoxont kellett feloldanunk ennek az álláspontnak az elfogadásához, és ez a dilemma időről időre ma is előjön.
Az egyesült Európától az általános demokratikus értékek érvényesítését kérni, elvárni ugyanis magától értetődő. Ha mindezt üzletnek tekintenénk, azt is mondhatnánk, hogy az újonnan belépett országok felvevő piacot adtak a nyugati gazdaságnak ebben az időszakban, és cserében demokráciát, ahogy mondani szokás: politikai-eszmei know-how-t kaptunk az Európai Uniótól. Meg természetesen szolidaritást. Bár az utóbbi időben, úgy látom, itt is, ott is megjelent a kétely ezzel a szolidaritással kapcsolatosan.


Hatalmas paradoxonnak tűnhetett viszont már ezelőtt több mint húsz esztendővel is, hogy a globalizálódó Európától reméltünk pozitív választ, sőt, beavatkozást regionális etnikai-nemzeti sajátosságaink védelmében. Attól az Európától, amely éppen lebontja a határokat, amit egyébként mi is óhajtottunk, és persze, ma is nagyon rossz döntésnek tartom Románia schengeni csatlakozásának halasztását. A kisebbségi jogok érvényesítését, a különböző autonómia-formák kötelező normaként való elfogadását attól az Európától vártuk, amely azzal küszködik, hogy akadálytalan, közös kommunikációs és döntéshozatali mechanizmusokat alakítson ki, és ugyanakkor nem igazán tud valamit is kezdeni a huszadik-huszonegyedik századi bevándorlók kérdésével, vagy akár a sok évszázados múltra visszatekintő roma-problémával sem.
1993-tól kezdődően tizennyolc éven át voltam a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke, tehát végigkövethettem a különböző európai jelentéstevők, nemcsak az Európai Unió, hanem az Európa Tanács és az EBESZ változó érdeklődését a nemzeti-etnikai-kisebbségi kérdés iránt, és jól láthattam, hogy az emberjogi érvek mögött többnyire biztonságpolitikai megfontolások húzodtak meg. Sokakkal tárgyaltam helyzetünkről, és azt is megtapasztalhattam, hogy a kilencvenes évek elejétől, a helsinki és koppenhágai dokumentumok néhány éves nyitása után hogyan halkult el, hogyan szorult háttérbe ez a probléma. Azt is láthattam, hogy hosszú éveken át az Amerikai Egyesült Államok Nyugat-Európánál sokkal érzékenyebben figyelt ránk – néha még segített is – kisebbségjogi ügyekben, nyilvánvalóan szintén biztonságpolitikai okokból. Mára viszont az óceánon túliak érzékenysége is eltompult.
Akkor hát, ismétlem, vajon nem bizonyult-e illuziónak a globalizáció kínjaival szembesülő Európától várni a támogatást a nemzeti vagy etnikai egyenjogúság érvényesítéséhez ?


Ma is állítom, hogy nem mi tévedtünk, amikor azt gondoltuk, hogy az Európai Uniónak közösen kell megoldásokat keresnie a nemzeti, kulturális, nyelvi identitások védelmére, és minden látszat ellenére ma sem a gazdasági kihívásra válaszolni a legnehezebb, hanem a nemzeti identitáshoz kapcsolodó problémákra. Ez a kettő természetesen össze is fonódhat egy-egy pillanatban, hiszen ma például a válság közepette egyik-másik erősebb, gazdaságilag viszonylag jobb állapotban levő ország gondolhatja ugyan, hogy nemzeti keretek között jobban boldogulna, és hogy a szolidaritás igénye csak visszahúzza, de ez csupán pillanatnyi félreértés: hosszú távon semmiféle autarchia nem működőképes egy egységes európai gazdasághoz képest. Az Európai Unió jövője szerintem nem a gazdasági válságra adott válaszoktól függ – bár ezek is rendkívül fontosak –, hanem a minden szempontból bonyolult – természetesen gazdasági elemeket is tartalmazó – nemzeti identitások egybeillesztésétől. A jövő attól függ, hogy miképpen értelmezzük ezt az integrációt: a nemzeti identitások fokozatos feloldódását, egy közös európai identitásba való beolvadását tervezzük-e – és akkor esetleg kudarcot vallunk – , vagy pedig magát az európai identitást egy olyan mozaiknak látjuk, amelynek kívülről ugyan megvannak a közös azonosítási jegyei, belülről viszont színes, erőteljes tarkaságot jelent, amelyben minden nemzet és etnikum rendelkezik eszközökkel identitásának megőrzésére. Ugyanis nem elég érzelmileg optálni egyik vagy másik változatra, jogi és intézményes eszközöket kell teremteni ahhoz, hogy működjék is egy ilyen Európa. Tulajdonképpen ma az Európai Unió legfontosabb igazsága továbbra is az, hogy mindannyian kisebbségiek vagyunk a közös Európában, még a legnagyobb nemzetek is, és ez ad okot nekem némi mérsékelt optimizmusra, hogy mi, úgymond „valódi” kisebbségiek is profitálni tudunk ebből a helyzetből, hiszen a határok eltűnésével kötelezően ki kell alakulniuk másfajta eszközöknek a nemzeti identitások védelmére. Nem véletlen, hogy ma már az Európai Unióban az önkormányzati és európai parlamenti választásokon a választójogot nem az állampolgársággal, hanem a lakhellyel kapcsolják egybe, illetve hogy egyes országok próbálják a nemzeti identitás kérdését a lakhelytől nem függő állampolgársággal összekötni. Annyi biztos, hogy az ismét fel-fellángoló nacionalizmusok, fundamentalizmusok vagy az idegengyűlölet hatékony ellenszere nem a különbözőségek egybemosása, ami úgysem sikerülne, hanem a nemzeti identitások valós egyenlőségének érvényesítése és az erre szolgáló uniós irányelvek mielőbbi kidolgozása.


Persze, a nagy kérdés az, hogy mit értünk nemzeti identitáson. A nyelvek egyenjogúsága fontos kritérium, az például nagyszerű megoldás, hogy az Európai Uniónak több mint húsz hivatalos nyelve van, és hogy a bábeli zűrzavart sikerült szabályozni, keretbe foglalni, és ilymódon rend lett a zűrzavarból. Tolmácsok és fordítók egész hadserege dolgozik folyamatosan ennek a nyelvi egyenjogúságnak az érdekében, de még így sem működik ez minden helyzetben, például a bizottsági munkában vagy kisebb munkatanácskozásokon. Viszont én azt gondolom, hogy amikor a nemzeti identitásokról beszélünk, akkor nem szorítkozhatunk csupán a nyelvi jogok körére. Más szóval: attól még nem marad sokszínű Európa, ha egy kozmetikai cikkre apró betűvel ráragasztják nyolc-tíz nyelven a használati utasítást, vagy ha ugyanazt az árut Párizsban franciául, Bukarestben románul reklámozzák. Sőt, még az sem elég, ha Erdélyben számos helyen kétnyelvű, román és magyar reklámok is vannak. Tudom, hogy nehéz szembenézni bizonyos identitás-problémákkal, amikor a gazdasági hatékonyság az elsődleges, de nem hiszek abban, hogy olyan Európát kell építenünk, amelyben feltétlenül ugyanazt a paradicsomot esszük, és ugyanazt az ásványvizet isszuk Spanyolországtól Bulgáriáig mindenütt. Azzal egyetértek, hogy ugyanolyan egészséges élelmiszerekre van szükség mindenütt, és ugyanolyan szigorú ellenőrzés kell ehhez, de ennek a célja nem a különbözőség eltüntetése kell hogy legyen. Mi köze ennek a nemzeti identitások problémájához, kérdezhetné valaki. Nagyon is sok! Gyengének és túlbürokratizáltnak vélek egy olyan Európát, amely fél a nemzeti sajátosságoktól, és mindannyiunkat Prokusztész-ágyba akar kényszeríteni, népeket is, mezőgazdasági és ipari termékeket, gyógyszereket is. Azt hiszem, hogy a közeljövő nagy kihívása lesz erre a dilemmára jól válaszolni. A lényeg talán az, hogy az elveknek kell közöseknek lenniük, és az sem árt, ha a mobiltelefon-töltők kompatibilisek lesznek, akárcsak a számítógépek vagy a gépkocsik, azt viszont lehetővé kell tenni, hogy ezeken az általános kereteken belül ki-ki szabadon mozogjon. Mondok egy jó példát, és ez már közvetlenül kapcsolódik a nemzeti-etnikai identitáshoz. Mi romániai magyarok rossznak tartjuk, hogy az Eurostat rendkívül kis mozgási lehetőséget hagyott a gazdasági fejlesztési régiók kialakítására, és nem vette figyelembe, hogy a mennyiségi kritérium mellett legalább olyan fontosak a történelmi vagy akár az etnikai szempontok is. A romániai magyarok egy része, a székelyek ott élnek egy tömbben Erdély keleti felén, körülbelül 600-700 ezren, de az Európai Unió kritériumrendszere egyáltalán nem segít minket abban, hogy számukra külön gazdasági fejlesztési régiót hozzunk létre, ami nagyon is indokolt lenne.
Még jó, hogy a közigazgatási felosztás esetén nincsen ilyen kötelező kritériumrendszer, viszont ebben is távol áll az Európai Unió attól, hogy elismerje, a sajátos megoldások, például az etnikai szempontot is érvényesítő autonómiák nagyon is működőképesek lehetnének.


Végül is az alternatíva szerintem éles, világos, és dönteni viszonylag sürgős: a legapróbb részletekben is közös kritériumok szerint egyesülő Európában a soknyelvűség és sokkultúrájúság előbb-utóbb értelmét veszti. Nem hiszem, hogy ezt akarnánk, még akkor sem, ha a gazdasági válság újabb és újabb kijózanító sokkjai azoknak a szájába is érveket adnak, akik még a füvet is egyforma magasságúra szeretnék nyírni egész Európában. Irritáló lehet ilyenkor szabad identitásokról, nemzeti-etnikai különbözőségekről beszélni.


Pedig éppen most kell szerintem a lehető legélesebben és legnyíltabban szóba hozni ezt a témát, pontosan azért, hogy ne a centrifugális, hanem a centripetális erők érvényesüljenek, és Brüsszel senkit ne taszítson, hanem vonzzon mindannyiunkat. Egy Európai Egyesült Államoknak, amiről itt-ott hallani már, lehet értelme, de csak akkor, ha nem a népek, nemzetek olvasztótégelye lesz, mint a másik, az óceánon túli, az Amerikai Egyesült Államok, hanem megtalálja a közös – gazdasági, biztonsági, környezetvédelmi – érdekek, és a sajátos nyelvi, kulturális, vallási, mentalitásbeli, nemzeti értékek közti egyensúlyt.


Lehet, hogy túl naiv vagyok, de szerintem erre minden látszat ellenére van esély.
Mi romániai magyarok pedig abban bízunk, hogy egy ilyen európai vízió nekünk is új eszközöket kínál identitásunk megőrzésére.

Markó Béla október 18-án Brüsszelben, az Európai Parlament kisebbségi frakcióközi csoportjában tartott előadása.

Nem minden muszlim arab

Krónika, 2011. október 21.

    A változások korát éljük, az egész világon egyre erősebb a gazdasági krízis, szinte mindenhol tetten érhető a politikai és társadalmi instabilitás. Mindez jelentősen tükröződik az Európai Unióban, ahol szinte valamennyi polgárnak nehezebb lett az élete.

 

Előnynek számít azonban, hogy szinte eltűntek a nemzetek és kultúrák közötti határok, már nincsenek „egzotikus” világrészek, kinyíltak a kapuk a népek között, és nyilvánvalóvá válik bármilyen félreértés. Teljesen természetes, hogy a közép-keleti országokban a lakosságnak „tele lett a hócipője” a hatalmukat évtizedeken keresztül megtartani képes diktátorokkal – például az önkényuralmi rendszert „átörököltető” Al-Aszad családdal Szíriában –, és a változás szele végigsöpört a térség államain. Hasonló cipőben jártunk mi is itt, Kelet-Európában, ahol minden államnak sikerült túlélnie a szocialista diktatúrát, sőt a régió számos országa – például Románia – ma már az EU és a NATO tagja.

 

A legnagyobb butaság lenne azt állítani, hogy a kelet-európai szocializmus a keresztényeknek köszönhető! Noha nem lenne szabad összemosni a politikát a vallással, mégis akadnak, akik képesek radikális politikai hatalomként feltüntetni az iszlám vallást, amely erőszakra, gyűlöletre és fanatikus háborúra buzdítja híveit. Mondanom sem kell, mi a válasza egy egyszerű muszlim embernek arra, amikor egyesek csak azért sorolják a radikalizmushoz és fanatizmushoz, mert ő muszlim. Nem állítom, hogy szándékosan akarta megsérteni a muszlimokat, de sajnos Lőrinczi Lóránd (Iszlám kontra Izrael, Szempont) ebbe a hibába esett: a Föld második vallását, az 1,5 milliárd hívőt számláló, 1500 éves történelemmel és civilizációval rendelkező iszlámot lezsugorította egy feszült politikai helyzethez, a palesztin–izraeli konfliktushoz. Egyszerű muszlimként rendkívül zavar, ha egyesek csatasorba próbálják állítani a hitemet, a vallásomat egy „beültetett” kisállammal szemben.

Sokan nem tudják, de 1948 óta Izraelnek a mai napig nem volt az országban született minisztere vagy miniszterelnöke. A másik, általam a Krónikában már jelzett észrevétel, hogy helytelen az egykori brit gyarmatosítók által használt Közel-Kelet kifejezést használni, helyette a Közép-Kelet ajánlott. Magyarország soha nem volt gyarmatosító hatalom, akkor miért ragaszkodnak a magyar szerzők a gyarmatosítók régi kifejezéseihez? Ugyancsak helytelen a keresztes háborúk idején használt „ellenséges pogány muszlimok” kifejezés mintájára mohamedánokként emlegetni a muszlimokat, hiszen egyetlen muszlim sem akad, aki istenítené Mohamed prófétát, noha hiszünk benne prófétaként és Isten küldöttjeként. Sőt az iszlám az arab nyelvben az odaadás (isztiszlám) és a megbékélés (szelám) szavak összetételéből keletkezett, de szó sincs arról, hogy Mohamedet Istennek vagy istenfélének tartanánk, éppen ezért számunkra sértő a mohamedán jelző használata. Ugyanakkor a muszlim hívek döntő többsége (90 százaléka) egyistenhívő szunnita, miközben a síiták (10 százalék) a középkorban szakadtak el saját elvekkel. A két csoport között a mai napig nincs egyetértés és együttműködés, éppen ezért csodálkozom, hogy Lőrinczi Lóránt szerint a Muszlim Testvérek elnevezésű mozgalom együttműködne Iránnal. Holott ez lehetetlenség, már csak történelmi okokból sem lehet együttműködést elképzelni egy szunnita mozgalom és a síita perzsa állam között.

Ezzel ellentétben a Muszlim Testvérek minden országban szorgalmazta a politikai változásokat, miközben Irán határozottan ellenezte ezt, főleg Szíriában, ahol az uralkodó Al-Aszad család a 8 százalékot kitevő síita kisebbséghez tartozik. A világ 70 országára kiterjedő mozgalom valamennyi vezetője és tagja – néhány kivételtől eltekintve – az erőszakmentes, reformista iszlámmegközelítést vallotta. Élő példa erre, hogy amikor Egyiptomban forradalom tört ki, a Muszlim Testvérek tagjai védték az egyiptomi kopt (ortodox) keresztényeket a vasárnapi imaidőben, cserében a koptok őrizték a muszlim hívőket a pénteki közös imaidőben. (Ez is a nemzetek együttműködésének példája, még ha számos európai, iszlamofóbiás ember szerint ennek nem így kellene lennie.)

Hasonlóképpen nagy hibának tartom a cikkben – de általában a magyar nyelvterületen – észlelhető általánosítást, először is összekötni az iszlám vallást az arab nemzettel. E téren lényegtelen, hogy Mohamed próféta egy arab törzsben született Mekkában: 1500 év elteltével a muszlimok többségének etnikuma eltér az arab anyanyelvű országok lakosságától. Nem létezik „tiszta” arab fajú törzs, ezért az Arab Államok Ligája alapszerződésében az szerepel: „arab az, aki anyanyelvi szinten beszéli az arab nyelvet”. A Liga 25 tagállamában a népesség 80 százaléka muszlim, a többi arab keresztény hívő: például a palesztinok között is vannak keresztények, többségük Betlehemben, Jézus szülővárosában él.

Nem szabad a politikai változásokra vágyó népek forradalmait összemosni a Szent Háború (Dzsihád) középkori kifejezéssel, amit a muszlimok akkor használtak, amikor kiűzték a keresztes katonákat a Közép-Keletről. Az iszlám teológiában a legnagyobb dzsihádot akkor folytatja valaki, amikor meggátolja magát a bűnöktől – ami nem könnyű, főleg a mai „vágyteljesítő” világban.

Ugyanakkor én is nevetségesnek tartom Mahmúd Abbász palesztin elnöknek az ENSZ elé beterjesztett, Palesztina teljes jogú tagfelvételére – függetlenségének elismerésére – vonatkozó kérelmét. Tény, hogy történelmileg Palesztina egy ősi állam, de 1948 óta nem létezik, ennek megfelelően miként lehetne egy „ország” az ENSZ teljes jogú tagja? Ez kérem olyan elképzelhetetlen, mintha Erdély fordulna az ENSZ-hez teljes jogú tagságért. Először jöjjön létre a palesztin állam, és csak utána kérheti felvételét az ENSZ-től. A pár hónappal ezelőtt Szudántól függetlenedett Dél-Szudán például már másnap csatlakozott az ENSZ-hez.

Dr. Osman Mohamed

A szerző a Bihar megyei Iszlám Kulturális Közösség vezetője

NÉPSZÁMLÁLÁS – ROMÁNIA

Rendellenességek Brassóban és Sepsiszentgyörgyön a népszámlálás során

Erdon, 2011. október 21. –

Rendellenességre hívta fel a figyelmet Marthy Mátyás, a Brassó megyei RMDSZ ügyvezető elnöke.

A Szövetség képviselője azzal kapcsolatban fordult a Brassó városi és megyei népszámlálási bizottsághoz, hogy október 19-én egy népszámlálási biztos egy magyar családnál a nemzetiségre, anyanyelvre, és felekezeti hovatartozásra vonatkozó kérdést azzal vezette fel, hogy ezekre nem kötelező válaszolni. A válaszadó jelezte, hogy nyilatkozni szeretne ezekről a kérdésekről, amit a népszámlálási biztos csak többszöri felszólításra volt tudomásul venni.

A Brassó megyei RMDSZ ügyvezető elnöke az esettel kapcsolatban panaszt tett le a városi és megyei népszámlálási bizottsághoz.

Sepsiszentgyörgyön egy kérdezőbiztos nem volt hajlandó regisztrálni azon személyek adatait, akik nem tartózkodtak otthon. A megkérdezett személy az RMDSZ által működtetett zöld számon jelezte a rendellenességet, minek következtében a Szövetség megyei szervezete felszólította a Kovászna megyei Statisztikai Hivatalt, amely orvosolta a kérdést.

Kovács Péter főtitkár a két eset kapcsán elmondta: „Beigazolódik, hogy amennyiben a magyar emberek időben jelzik a tájékozatlanságnak vagy rosszindulatnak betudható rendellenességeket, a Szövetség munkatársai el tudnak járni a probléma kezelése érdekében.”

Az RMDSZ ismételten felhívja mindenki figyelmét, hogy a népszámlálási biztosnak minden esetben fel kell tennie a nemzetiségre, anyanyelvre és felekezeti hovatartozásra vonatkozó kérdést, az erre adott választ be kell írnia az űrlapba. Nem az ő tiszte, hogy eldöntse, a válaszadó akar-e nyilatkozni ezekről a kérdésekről, vagy nem. Amennyiben bármilyen rendellenességet tapasztalunk, jelezzük azt a helyi RMDSZ-nél, vagy a Szövetség által működtetett 0800-802009 ingyenes zöld számon.

 „Cenzurázott” romániai cenzus? – Visszaélésekkel és kapkodással kezdődött tegnap a népszámlálás Romániában

Új Magyar Szó, 2011. október 21.

Kapkodás, szervezési káosz jellemezte tegnap több erdélyi településen a népszámlálás első napját, és nem voltak ritkák a visszaélések sem. Nagyváradon és Kolozsváron a magyar válaszadók arra panaszkodtak az RMDSZ forródrótján, hogy a kérdezőbiztosok elmulasztották a nemzetiségi adatok rögzítését. 

Panasz panasz után érkezett tegnap, a népszámlálás első napján: a magyar válaszadók a nemzetiségi adatok rögzítésének elmulasztását, a román válaszadók közül többen a vallási hovatartozásra vonatkozó kérdéseket sérelmezték. A számlálóbiztosok a munkavégzés körülményeire panaszkodtak.

Káosz, verekedés, szabályszegés

Kolozsváron kapkodással kezdődött a népszámlálás: reggel, az utolsó utáni pillanatban, 160 számlálóbiztos mondott le, ezért a körzetek újraelosztása még délután is zajlott. Egy nappal az adatrögzítés megkezdése előtt az 1700 körzetből 460-at még nem osztottak ki.

A biztosok „menekülésének” elsősorban anyagi oka volt, a munkavállalók kevesellték a bruttó ötven lejes napidíjat, de az pénz miatti elégedetlenség mellett a munkavégzés biztonságát is sokan kétségbe vonták. A félelmeket igazolta, hogy egy számlálóbiztost megkergettek a tegnap, a rendőrség közbelépésére volt szükség. Az atrocitás hátteréről lapzártánkig nem érkezett jelentés.

László Attila alpolgármester szerint a számlálóbiztosok közül többen nem ismerik az adatrögzítés szabályait, a monostori negyedben például egyikük a telekkönyvi kivonatot kérte az adatközlő ingatlantulajdonostól. Az RMDSZ-hez azért érkezett bejelentés, mert a Györgyfalvi negyedben egy számlálóbiztos nem volt hajlandó igazolni magát.

Az egyetemi városban tanuló hallgatók közül többen tapasztalták, hogy esetükben csak az ideiglenesen a településen tartózkodókra vonatkozó űrlapot töltötték ki, a személyi adatokat rögzítő „P” jelű adatlapot (amelyen többek között a nemzetiségre és vallási hovatartozásra vonatkozó adatok szerepelnek) nem.

Az ÚMSZ által elkísért számlálóbiztos, Kacsó Zsolt úgy összegezte az első nap tapasztalatait, hogy nehéz, de nem sikertelen „bevetésen” van túl. „Romanegyedben voltam, nagyon kedvesen fogadtak, de rengeteg munka volt itt. Voltam olyan lakásban, ahol 14-en laknak” – mesélte a kolozsvári adatrögzítő.

Visszaütött a félretájékoztatás

Bihar megyében az RMDSZ forródrótján már tegnap délelőtt több bejelentés érkezett arról, hogy a számlálóbiztosok nem rögzítik a nemzetiségre vonatkozó adatokat. A megyei szervezet közleményben figyelmeztette a térségben élőket, hogy ragaszkodjanak az űrlapok helyes és maradéktalan kitöltéséhez.

Az RMDSZ szerint a szabályszegések magyarázata az, hogy a hét elején a Statisztikai Hivatal munkatársai félretájékoztatták a kérdezőbiztosokat, és azt az utasítást adták, hogy a távolban lévő családtagok nemzeti és vallási hovatartozásra vonatkozó adatait ne rögzítsék.

Az eljárás miatt tiltakozott Kelemen Hunor szövetségi elnök, a Statisztikai Hivatal országos vezetője, Virgil Voineagu pedig a hiba korrekciójára és a szabályok betartására szólította fel az illetékeseket.

Ellenkampány

Ismeretlen tettesek a Magyar Polgári Párt (MPP) népszámlálást népszerűsítő képeslapjához hasonlító szórólapokat dobtak több sepsiszentgyörgyi postaládába tegnap hajnalban, ezeken a párt jelképei mellett a „Jelentem székely vagyok” felirat szerepelt. Az eredeti szóróanyagon az MPP a „Jelentem magyar vagyok” feliratot tüntette fel.

Kulcsár Terza József, a Kovászna megyei MPP-szervezet elnöke „súlyos diverziónak” nevezte az esetet, és feljelentést tett az ügyészségen ismeretlen tettesek ellen, mert a hamisított képeslapon visszaéltek a párt nevével és azonosító jelével. A polgári párt elnöke szerint az akciónak két célja volt: az elkövetők így akarták megosztani a magyarokat, a lejárató kampánnyal pedig az MPP hitelét rontották.

Sepsiszentgyörgy Románia legnagyobb magyar többségű városa, ahol 2002-ben a lakosság 75 százaléka vallotta magát magyarnak. A legutóbbi adatrögzítéskor 14 válaszadó választotta a magyar nemzetiség helyett a „székely” megjelölést.

A magyarok nyitottabbak

Marosvásárhelyen a magyar családok felkészülten és nyitottan, a román családok azonban fenntartásokkal fogadták az ÚMSZ által elkísért számlálóbiztost. Pál Ildikó még tegnapelőtt értesítette azokat, akiket az első nap felkeresett, ennek ellenére sokan nem tartózkodtak otthon a megjelölt időpontban.

Az adatközlés viszonylag zökkenőmentesen zajlott, bár sokáig tartott, mert a nyilatkozók nem csak a kért adatokat közölték, hanem nagyon szívélyes és hosszas magyarázatokba fogtak a különböző életrajzi tényekkel kapcsolatban. A nemzetiségi adatok felvétele nem okozott gondot, a vallási hovatartozásról azonban több adatközlő is vonakodott nyilatkozni. Volt olyan háztartás, ahol az apa ortodoxnak, az anya jehovistának mondta magát, gyermekük pedig elzárkózott a nyilatkozattól.

 

Népszámlálás – több panasz az első napon

Manna.ro, mti, 2011. október 21.

A romániai népszámlálás első napján - csütörtökön - a panaszok elsősorban a kérdőívek nemzetiségre, anyanyelvre és felekezeti hovatartozásra vonatkozó kérdéseivel voltak kapcsolatosak a Krónika című kolozsvári és a Nyugati Jelen aradi napilap beszámolói szerint.

 

A Krónika úgy értesült, hogy Kolozsváron egy családnál a számlálóbiztos megtagadta a nemzetiséget, anyanyelvet és a vallást rögzítő P űrlap bemutatását, és a háztartásra vonatkozó adatokat rögzítő G űrlapot is csak többszöri felszólításra vette elő, a kitöltését pedig határozottan visszautasította.

Máté András, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) megyei elnöke a szövetség által működtetett ingyenesen hívható telefonszámra érkezett bejelentés alapján panaszt tett a kolozsvári népszámlálási bizottságnál a számlálóbiztos felelősségre vonását, és a panaszos adatainak megfelelő regisztrálását kérve.

Brassóban egy magyar családnál a nemzetiségre, anyanyelvre és felekezeti hovatartozásra vonatkozó kérdést azzal vezette fel a számlálóbiztos, hogy azokra nem kötelező válaszolni. A válaszadó ugyan jelezte, hogy nyilatkozni szeretne, ám a számlálóbiztos csak többszöri felszólításra volt hajlandó tudomásul venni a kérést. A kolozsvárihoz hasonlóan ebben az esetben is hivatalos vizsgálatot kértek.

Bihar megyében több településről jelentettek rendellenességeket az RMDSZ megyei szervezetének forródrótján. Többször előfordult, hogy a számlálóbiztos vagy nem akarta helyben beírni a nemzetiségre, anyanyelvre és felekezeti hovatartozásra vonatkozó adatokat, vagy azt állította, hogy családtagnak nem áll jogában nyilatkozni hozzátartozója etnikai és vallási jellemzőiről.

A Nyugati Jelen híradása szerint az Arad megyei Fazekasvarsándon több esetben ceruzával akarták kitölteni az anyanyelvre, nemzetiségre és felekezeti hovatartozásra vonatkozó adatokat a számlálóbiztosok. A panaszok nyomán az érintettek adatait ismét rögzítik.

A Krónika beszámolt egy esetről, amely Sepsiszentgyörgyön történt a népszámlálás első napján, csütörtök hajnalban. Ismeretlenek "Jelentem: székely vagyok!" feliratú lapokat dobáltak be a postaládákban, amelyek megtévesztésig hasonlítanak a Magyar Polgári Párt (MPP) "Jelentem: magyar vagyok!" mottójú szórólapjára. Az MPP feljelentést tett, amiért ismeretlen tettesek visszaéltek a párt nevével és logójával.

A lap által idézett Antal Árpád polgármester úgy véli, hogy az akció hátterében olyanok állnak, akik azt akarják elérni, hogy a népszámláson eredményeként csökkenjen a magyarság aránya a városban.

Eközben a Kovászna, Hargita és Maros Megyei Románok Civil Fóruma bejelentette, hogy a három megyében felügyelni fogja a népszámlálás menetét. A szervezet ezt azért tartja szükségesnek, mivel a magyarok „különböző manipulációs eszközökkel mesterségesen növelnék a magyarság számát”, hogy alátámaszthassák a területi autonómia igényét – olvasható a Krónika pénteki számában.

Népszámlálási diverzió 

Háromszék, 2011. október 21. –  Farcádi Botond

Súlyos diverziónak minősítette, és ügyészségi feljelentést tett Kulcsár-Terza József, a Magyar Polgári Párt megyei elnöke a szerdán megjelent, hamisított szórólapok miatt.

Mint tegnap beszámoltunk róla, az MPP-nek a népszámláláson magyarságunk vállalására buzdító szórólapját ismeretlenek átírták, a képeslap első oldalán a Jelentem: magyar vagyok üzenet helyett a Jelentem: székely vagyok jelent meg, hátoldalára pedig az eredetitől teljesen eltérő szöveget nyomtattak. A félrevezetésnek nem szabad bedőlni – hívta fel a figyelmet Kulcsár-Terza József és Antal Árpád, az RMDSZ sepsiszentgyörgyi szervezetének elnöke tegnapi közös sajtótájékoztatójukon.

A hamisított képeslap épp olyan, akár az eredeti, ugyanolyan jó minőségű, hátoldalán az MPP logója éppúgy szerepel, akár a valódin, tehát könnyen elhiheti, aki postaládájában ilyent talált, hogy az MPP meggondolta magát, s miután megkezdték a kampányt, hogy a ma kezdődő népszámláláson magyarnak valljuk magunkat, most mégis „székelykedni" akarnak. Az MPP továbbra is arra szólít fel minden magyar nemzetiségűt, a népszámlálási kérdőíven ne a székely, hanem a magyar etnikumot jelöltessék be.

A hamisított képeslap fő célja a magyarság megosztása, véli Kulcsár-Terza József, másodlagos célja pedig ellehetetleníteni, ütni egyet az MPP-n, és azért épp Sepsiszent­györgyön dobták be a diverziót, mert a polgáriak itt a legmozgalmasabbak, a nemzeti ügyeket olyan irányba próbálva terelni, hogy az a magyarságnak jó legyen. A hátoldali szö­veg megfogalmazásából Kulcsár arra gyanakszik, nem magyar írta. Az MPP nevének és logójának felhasználásáért ismeretlen tettesek ellen bűnügyi feljelentést tett tegnap.

Nem első alkalom, hogy a magyarság számára fontos döntések, események előtt diverziót keltenek valakik, jelen esetben azok kezdeményezhették a szórólap meghamisítását, akiknek az az érdekük, hogy Sepsiszentgyörgyön a magyarság számaránya csökkenjen – fogalmazta meg Antal Árpád. A 2002-es népszámláláskor a város lakosságának 75 százaléka vallotta magyar nemzetiségűnek magát, az akkori kérdőíven fel nem tüntetett nemzetiségekhez tartozónak csupán 14-en, ezek között lehettek, akik a székelyt íratták be, de számuk elenyésző. Máskor is voltak, most is vannak érdekek, hogy jelentősen csökkenjen Románia legnagyobb magyar többségű városában a magyarok aránya, a székely etnikum szerepeltetésével a kérdőíveken először az 1930-as népszámláláskor próbálkozott a román hatalom, akkor meghiúsult, majd 1971-ben jelent meg, és az RMDSZ-nek most sem sikerült megakadályoznia szerepeltetését, a román hatalom ehhez túlzottan ragaszkodik.

Az RMDSZ városi szervezetének elnöke egyúttal más visszaélési lehetőségekre is felhívta a figyelmet, így például a regionális identitás – a mócok, mokánok esetét említette – automatikusan románnak számít. A római katolikus vallásúaknak fontos, hogy ne csupán katolikust írassanak be, hiszen akkor könnyen a görög katolikusokhoz sorolhatják őket. A külföldön tartózkodó mintegy 4,3 millió román állampolgár regisztrálásában is akad egy furcsaság, a népesség e szeletében alulreprezentált a magyarság. Tudni kell, a külföldön tartózkodó családtagok nemzetiségét, vallását beírathatjuk, ha ezt a számlálóbiztos nem akarja megtenni, jelenteni kell bármelyik magyar szervezetnél, de akár a sepsiszentgyörgyi városházán is – mondta a polgármester. Végül a vegyes házasságban élőkhöz fordult azzal a felhívással, vallják magukat magyarnak, hiszen a nyelv, a kultúra érték és lehetőség.
Rendellenességek az első napon

A Kovászna megyei prefektúrára a népszámlálás első napján semmilyen panasz nem érkezett, a polgármesterek sem jeleztek gondokat – közölte lapunk érdeklődésére György Ervin kormánymegbízott.

Az RMDSZ közleménye szerint Tischler Ferenc, a szövetség háromszéki szervezetének ügyvezető elnöke panaszt tett le a Sepsiszentgyörgy városi és Kovászna megyei népszámlálási bizottsághoz, amelyben jelezte, hogy egy népszámlálási biztos egy magyar családnál a lekérdezés ideje alatt a lakásból hiányzó személyeket csak a G (háztartás – gospodărie) űrlapra vezette fel, és a P (személyek – persoane) űrlapot – amelyen szerepel a nemzetiség, anyanyelv, felekezeti hovatartozás – nem töltötte ki. A válaszadó az esetet jelentette, ezt követően az illetékesek a népszámlálási biztost visszaküldték a családhoz, ahol kitöltötte a P űrlapot, beírva a nemzetiséget, anyanyelvet és felekezeti hovatartozást is. A Háromszék szerkesztőségében egy másik gondot jeleztek: az űrlap kitöltése után nem írták azt alá a kérdezettek. Ilyen esetben a mulasztást észlelő lakos a polgármesteri hivatalnál jelezheti a problémát, és a biztost visszaküldik.

Népszámlálás: sok a rendellenesség

Krónika, 2011. október 21.

Alig kezdődött el, máris rengeteg rendellenességet jelentettek a lakosok a népszámlálás kapcsán, a csütörtöki panaszok elsősorban a nemzetiségre, anyanyelvre és felekezeti hovatartozásra vonatkozó kérdésekkel kapcsolatosak. A legsúlyosabb visszaélést Kolozsvárról, a Györgyfalvi lakónegyedbeli Detunata utcáról jelentették, ahol a számlálóbiztos indokolatlanul visszautasította a nemzetiséget, anyanyelvet és a vallást rögzítő P űrlap bemutatását, és a háztartásra vonatkozó adatokat rögzítő G űrlapot is csak többszöri felszólításra vette elő, a kitöltését azonban határozottan viszszautasította.

Székellyé lett magyar. A diverziókeltők az MPP szórólapját „másolták le”

Máté András megyei RMDSZ-elnök a bejelentés alapján panaszt emelt a kolozsvári népszámlálási bizottságnál a törvénysértő cenzor felelősségre vonását, illetve a panasztevő adatainak megfelelő regisztrálását kérve.

Elutasított etnikai, vallási jellemzők

Rendellenességre hívták fel a figyelmet Brassóból is, ahol a számlálóbiztos egy magyar családnál a nemzetiségre, anyanyelvre és felekezeti hovatartozásra vonatkozó kérdést azzal vezette fel, hogy ezekre nem kötelező válaszolni. A válaszadó jelezte, hogy nyilatkozni szeretne, amit a cenzor csak többszöri felszólításra volt hajlandó tudomásul venni. A megyei RMDSZ ügyvezető elnöke panaszt tett a városi és megyei népszámlálási bizottságnál. Sepsiszentgyörgyön egy kérdezőbiztos nem volt hajlandó regisztrálni azon személyek adatait, akik nem tartózkodtak otthon. A megkérdezett az RMDSZ által működtetett zöld számon jelezte a rendellenességet, minek következtében a szövetség megyei szervezete felszólította a megyei statisztikai hivatalt, amely orvosolta a kérdést. Az Arad megyei Fazekasvarsándon több háztartásban ceruzával akarták kitölteni az anyanyelvre, nemzetiségre és felekezeti hovatartozásra vonatkozó adatokat. Az RMDSZ panaszt tett a helyi népszámlálási bizottságnál, így az érintett személyek adatait ismét rögzítik. Bihar megyében több településről is jeleztek rendellenességeket a polgárok az RMDSZ megyei szervezetének forródrótján. Több ízben is előfordult, hogy a számlálóbiztos vagy nem akarta helyben beírni a nemzetiségre, anyanyelvre és felekezeti hovatartozásra vonatkozó adatokat, vagy azt állította, hogy családtagnak nem áll jogában nyilatkozni hozzátartozója etnikai és vallási jellemzőiről.

Kovács Péter RMDSZ-főtitkár az esetek kapcsán elmondta, ezek is igazolják, hogy amennyiben a magyar válaszadók időben jelzik a rendellenességeket, kiküszöbölhető a probléma. Ismételten felhívta a figyelmet, hogy a számlálóbiztosnak minden esetben fel kell tennie a nemzetiségre, anyanyelvre és felekezeti hovatartozásra vonatkozó kérdést, és a választ be kell vezetnie az űrlapra. Akik rendellenességet tapasztalnak, a szövetség által működtetett 0800-802009-es, ingyenesen hívható zöldszámon vagy a helyi RMDSZ-nél jelezhetik, a bihari szervezet egy mobilszámot is működtet a cenzus alatt, a 0742–084503-as szám éjjel-nappal hívható.

Diverzió Sepsiszentgyörgyön

A népszámlálás első napjára, csütörtökre virradóra Jelentem: székely vagyok! feliratú lapok jelentek meg a sepsiszentgyörgyi postaládákban, amelyek megtévesztésig hasonlítanak a Magyar Polgári Párt (MPP) Jelentem: magyar vagyok! mottójú képeslapjára. Antal Árpád polgármester is kapott egyet, ő hívta fel az MPP vezetőinek a figyelmét a diverzióra, majd sajtótájékoztatóra hívta Kulcsár Terza József megyei elnököt, hogy tisztázza a félreértést. Utóbbi hangsúlyozta, pártjának semmi köze a reklámanyagokhoz, feljelentést tett az ügyészségen, hogy ismeretlen tettesek visszaéltek az alakulat nevével és logójával. Mint arról beszámoltunk, az MPP Jelentem magyar vagyok! felirattal több ezer képeslapot szórt ki Erdély-szerte. A diverziós lapokon ugyanaz a kis huszár látható, a másik oldalon az MPP logója jelenik meg a következő szöveggel: „Vállaljad (sic!) nemzetedet az októberi népszámláláson! Mindig székelyek voltunk! Székelyeket Székelyföldnek!”.

Antal Árpád hangsúlyozta, a magyar közösség számára fontos események előtt gyakoriak a hasonló diverziók, volt már a választások vagy március 15. előtt is. Szerinte a diverzió hátterében azok állnak, akiknek érdekük, hogy a népszámlás után az derüljön ki: csökkenjen a magyarság aránya. Sepsiszentgyörgy Románia legnagyobb, többségben magyarok lakta városa, 2002-ben a lakosság 75 százaléka vallotta magát magyarnak. Akkor a székely nem jelent meg külön etnikumként, ám mindössze 14-en szerepeltek a „más nemzetiségű” öszszesítésnél, valószínűleg ők székely nemzetiségűnek vallották magukat. Antal Árpád elmondta, a román hatalom már 1930-ban próbálkozott azzal, szerencsére sikertelenül, hogy a székely etnikum megjelenjen a népszámlálási íveken, majd 1977-ben ez megtörtént. Az RMDSZ 2011-ben sem tudta ezt az opciót kivetetni, holott a román regionális identitást, például a mócként vagy morosánként bemutatkozókat automatikusan román nemzetiségűnek regisztrálják. Szász Jenő MPP-elnök csütörtöki marosvásárhelyi sajtótájékoztatóján egyébként felrótta az RMDSZ-nek, hogy nem sikerült megakadályoznia, hogy az űrlapokon a maghiar mellett az ungur, a secui és a ceangău is megjelenjen etnikumként.

Eközben a Kovászna, Hargita és Maros Megyei Románok Civil Fóruma bejelentette, hogy a három megyében felügyelni fogja a népszámlálás menetét. A szervezet ezt azért tartja szükségesnek, mivel „a magyar szervezetek túlzott etnikai jelleget tulajdonítanak ennek a közigazgatási akciónak. Mint írják, a magyarok „különböző manipulációs eszközökkel mesterségesen növelnék a magyarság számát”, hogy alátámaszthassák a területi autonómia igényét.

A népszámlálás kezdése egyébként országszerte gondot jelentett a számlálóbiztosok nagyszámú visszalépése miatt, Kolozsváron például csütörtökön reggel 160 cenzor visszakozott és napközben is zajlott a pótlistán lévők felkészítése. Emil Boc kormányfő a helyzet kiértékelését kérte.

A pszichológiai küszöb alatt? A 20 milliós „pszichológiai küszöb” alá csökkenhet Románia lakosságának hivatalos száma – figyelmeztet Mircea Kivu szociológus. A szakember szerint a lakosság száma 21 millióra tehető, de ebből 2–3 millióan külföldön dolgoznak, és többé-kevésbé le vannak telepedve ott. Hangsúlyozta, hogy a hiányzók az aktív lakosság soraiból kerülnek ki, így az új adatok szerint a lakosság még nagyobb része lehet eltartott, azaz nyugdíjas, munkanélküli vagy kiskorú.

Romániai népszámlálás - több panasz az első napon

Népszava, 2011. október 21.

A romániai népszámlálás első napján - csütörtökön - a panaszok elsősorban a kérdőívek nemzetiségre, anyanyelvre és felekezeti hovatartozásra vonatkozó kérdéseivel voltak kapcsolatosak a Krónika című kolozsvári és a Nyugati Jelen aradi napilap beszámolói szerint.

A Krónika úgy értesülést, hogy Kolozsváron egy családnál a számlálóbiztos megtagadta a nemzetiséget, anyanyelvet és a vallást rögzítő P űrlap bemutatását, és a háztartásra vonatkozó adatokat rögzítő G űrlapot is csak többszöri felszólításra vette elő, a kitöltését pedig határozottan visszautasította.

 

Máté András, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) megyei elnöke a szövetség által működtetett ingyenesen hívható telefonszámra érkezett bejelentés alapján panaszt tett a kolozsvári népszámlálási bizottságnál a számlálóbiztos felelősségre vonását, és a panaszos adatainak megfelelő regisztrálását kérve.

Brassóban egy magyar családnál a nemzetiségre, anyanyelvre és felekezeti hovatartozásra vonatkozó kérdést azzal vezette fel a számlálóbiztos, hogy azokra nem kötelező válaszolni. A válaszadó ugyan jelezte, hogy nyilatkozni szeretne, ám a számlálóbiztos csak többszöri felszólításra volt hajlandó tudomásul venni a kérést. A kolozsvárihoz hasonlóan ebben az esetben is hivatalos vizsgálatot kértek.

Bihar megyében több településről jelentettek rendellenességeket az RMDSZ megyei szervezetének forródrótján. Többször előfordult, hogy a számlálóbiztos vagy nem akarta helyben beírni a nemzetiségre, anyanyelvre és felekezeti hovatartozásra vonatkozó adatokat, vagy azt állította, hogy családtagnak nem áll jogában nyilatkozni hozzátartozója etnikai és vallási jellemzőiről.

A Nyugati Jelen híradása szerint az Arad megyei Fazekasvarsándon több esetben ceruzával akarták kitölteni az anyanyelvre, nemzetiségre és felekezeti hovatartozásra vonatkozó adatokat a számlálóbiztosok. A panaszok nyomán az érintettek adatait ismét rögzítik.

A Krónika beszámolt egy esetről, amely Sepsiszentgyörgyön történt a népszámlálás első napján, csütörtök hajnalban. Ismeretlenek "Jelentem: székely vagyok!" feliratú lapokat dobáltak be a postaládákba, amelyek megtévesztésig hasonlítanak a Magyar Polgári Párt (MPP) "Jelentem: magyar vagyok!" mottójú szórólapjára. Az MPP feljelentést tett, amiért ismeretlen tettesek visszaéltek a párt nevével és logójával.

A lap által idézett Antal Árpád polgármester úgy véli, hogy az akció hátterében olyanok állnak, akik azt akarják elérni, hogy a népszámláson eredményeként csökkenjen a magyarság aránya a városban.
Eközben a Kovászna, Hargita és Maros Megyei Románok Civil Fóruma bejelentette, hogy a három megyében felügyelni fogja a népszámlálás menetét. A szervezet ezt azért tartja szükségesnek, mivel a magyarok "különböző manipulációs eszközökkel mesterségesen növelnék a magyarság számát", hogy alátámaszthassák a területi autonómia igényét - olvasható a Krónika pénteki számában.

Diverziós szórólapok Sepsiszentgyörgyön

Székelyhon.ro, 2011. október 20. – Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse. , Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.

A népszámlálás kezdetének előestéjén diverziós szórólapok jelentek meg Sepsiszentgyörgyön. A postaládákba bedobott lap a Magyar Polgári Párt (MPP) magyarság vállalására buzdító képeslapjának hű másolata, csak a szöveg más. A „Jelentem: magyar vagyok!” felirat helyett a „Jelentem: székely vagyok!” szerepel. Az MPP megyei vezetősége feljelentést tett az ügyészségen ismeretlen tettes ellen.

Más különbség is van a két szórólap között. Míg az MPP által kiadott nyomtatványon a „vállald” szót használják, az utánzaton a „Vállaljad nemzeted az októberi népszámláláson! Mindig székelyek voltunk! Székelyeket Székelyföldnek!” olvasható.

„Már megszokott, hogy minden jelentős esemény előtt diverziós szórólapok lepik el a várost. A népszámlálás nagyon fontos számunkra, hiszen ez fogja meghatározni a jövőt, a következő tíz évet mindenképpen” – mondta csütörtöki sajtótájékoztatóján Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere.
A szórólapokat is ő fedezte fel szerda este, azonnal hívta az MPP megyei elnökét, Kulcsár Terza Józsefet, aki szerint megtévesztésről, félrevezetésről van szó, egyértelmű, hogy valakik a magyarság megosztását akarják.

„Mi következetesen arra biztattuk az embereket, hogy vallják magukat magyarnak” – hangsúlyozta Kulcsár Terza József. Hozzátette: az MPP logójának jogtalan használata és a párt imidzsének a rombolása miatt ismeretlen tettes ellen feljelentést tett az ügyészségen.

„Gyakorlatilag azt akarták elhitetni, hogy az az MPP szórólapja, ez pedig hamisítás, félrevezetés. Diverziókeltésről van szó” – mondta csütörtökön Marosvásárhelyen az MPP elnöke, Szász Jenő. Ugyanakkor kifogásának adott hangot, miszerint a kérdőíveken külön kóddal szerepel az ungur, a maghiar, a ceangăi és a secui. „Nem értem, miért van ott az RMDSZ Bukarestben, ha ezt megengedték?” – fogalmazota meg kérdését.

Korrekt népszámlálást ígérnek az RMDSZ-nek

MTI, 2011. október 21.

Vergil Voineag, a román országos statisztikai hivatal igazgatója arról biztosította a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnökét, hogy a számlálóbiztosok mindenhol megkapják a szükséges információkat, amelyek kizárják a népszámlálás módszertanának téves értelmezését.

Az RMDSZ közleménye emlékeztet arra: Voineag azt követően írt Kelemen Hunornak, hogy az RMDSZ elnöke levélben kereste meg a statisztikai hivatal vezetőjét. Kelemen felhívta Voineag figyelmét arra, hogy három erdélyi nagyvárosban, Marosvásárhelyen, Kolozsváron és Nagyváradon tévesen képezték ki a biztosokat. Egy részüknek ugyanis azt mondták a statisztikai hivatal akkreditált kiképzői, hogy a háztartásból ideiglenesen távol lévő személyek nemzeti identitásáról, anyanyelvéről és vallásáról a családtagok sem nyilatkozhatnak, ami ellentétben áll a romániai népszámlálás módszertanával.

Voineag az RMDSZ elnökéhez küldött válaszlevelében azt írta, hogy figyelmeztette Bihar, Kolozs és Maros megye népszámlálási bizottságait a téves tájékoztatásra. Biztosította az elnököt arról: minden számlálóbiztos megkapja írásban a szükséges információkat, amelyek kizárják a népszámlálási módszertan téves értelmezését, és lehetővé teszik, hogy a cenzus eredményei a lehető legpontosabban tükrözzék a valóságot.

Romániában csütörtökön kezdődik a népszámlálás, amelynek egyik legfőbb újdonsága a legutóbbihoz, a 2002-eshez képest, hogy az egyetemi hallgatókat nem szülőhelyükön regisztrálják, hanem egyetemi tanulmányaik helyszínén. A romániai magyar politikai szervezetek ezért arra kérik a romániai magyar diákokat, hogy az egyetemi városokban feltétlenül kerítsenek sort a számlálóbiztossal való személyes találkozóra, mert a kollégiumok adminisztrátorai ugyan bediktálhatják nevüket és személyi számukat, de a nemzeti identitásukról, anyanyelvükről és vallásukról csak ők maguk nyilatkozhatnak.

Ugyanakkor a diákok szüleit is arra kérték a magyar politikai szervezetek, hogy otthon is jelentsék be gyermekeik adatait, mert a kétszer szereplő személyeket a statisztikai hivatal később amúgy is kiszűri. Ebben az esetben azonban fennáll az a veszély, hogy a kiszűrés során a hallgatókat az egyetemi város lakosságához sorolják, ugyanis a népszámlálás módszertana ezt írja elő. Így nemzetiségre, anyanyelvre és vallásra vonatkozó adatok nélkül kerülhetnek be az egyetemisták a végső statisztikába, ha nem találkoznak egyetemi városukban is a számlálóbiztossal.

Ungurok legyünk, vagy secuiok?

Manna.ro, 2011. október 21. – Pál Edit Éva

Elvileg semmitől sem kell tartanunk. Gyakorlatilag azonban Romániában élünk, és senki sem garantálja, hogy utólag az egységes magyar elnevezés lesz az irányadó a különböző kisebbségi és nyelvi jogok megadásánál. 

Körlevélben értesültünk a románok székelyeket is meghazudtoló furfangjáról: nem elég, hogy a székelyt is felvették a nemzetiségek listájára a népszámláláson, a magukat magyarnak vallók is lehetnek ungur és maghiar nemzetiségűek.

A háromszéki MPP elnöke, Kulcsár Terza József közleményben támadja az RMDSZT, amiért nem akadályozta meg a románoknak a magyarság megosztására irányuló trükkjeit.

Demeter Szilárdot, az EMNT népszámlálási munkacsoportjának vezetőjét kérdeztük, s elmondta, hogy igazság szerint ők is bűnösnek tartják ebben az RMDSZ-t. Tőkésék pártja a nyár folyamán kérte Markó Attila kisebbségügyi államtitkárt, hogy az RMDSZ mint kormánypárt találjon megoldást a helyzetre, de fölényes visszautasításba ütköztek.

Inkább féljünk, mint megijedjünk

Demeter igazolta a rémhírként terjedő körlevél információit, hogy valóban létezik a hármas kódolás, vagyis aki székelynek vallja magát, annál az 1103 -as, az önmagát maghiar nemzetiségűnek mondónál az 1101-es, míg az ungur etnikumú egyéneknél 1102-es szám fog szerepelni a kérdőívben.

Ezt a három számot azonban később besorolják az 1100-as felsőbb szintű kódba, amely az egységes maghiar elnevezésnek felel meg.

Tehát elvileg nem kell tartanunk attól, hogy a magukat székelynek vagy ungurnak vallók majd az „egyéb nemzetiségek” kategóriába kerülnek – nyugtat meg Demeter.

Gyakorlatilag azonban Romániában élünk, és senki sem garantálja, hogy utólag az egységes magyar elnevezés lesz az irányadó a különböző kisebbségi és nyelvi jogok megadásánál – figyelmeztet a szakértő.

De hová álljanak a csángók?

A Statisztikai Hivatal munkatársai a nyáron azon vitáztak, hogy a csángók és a magyarcigányok különálló etnikumot képeznek-e. Arra a következtetésre jutottak, hogy magyarcigányok nincsenek, csángók pedig vannak - tudjuk meg a nepszamlalas.ro-ról letölthető tájékoztató füzetecskéből. A nemzetiségi, anyanyelvi és vallási hovatartozás kódolása című online kiadvány alapján csángó nyelv sincsen.

A csángókat egyébként a 3201-es számmal jelölik, és az "egyéb népcsoportok" kategóriájában futnak majd. Főhet majd a feje a csángóknak és az önkormányzatoknak, ahol létszámuk meghaladja majd helységükben a 20 százalékot. Ők elméletileg követelhetik, hogy többek közt a hivatali ügyintézés anyanyelvükön történjen. Mivel csángó nyelv hivatalosan nem létezik, hoppon maradhatnak – mondja a Demeter Szilárd.

Ugyanígy járhatnak a székelyek is, ha a magukat székely nemzetiségűnek vallók számaránya meghaladja a 20 százalékot, székelyül is kötelező lenne a helységnévtáblák használata, a hivatali ügyintézés. "Akkor mi lesz? Kötelezni fogják az önkormányzatot, hogy határozatait rovásírással is jegyezze majd?" - tette fel a költői kérdést a népszámlálási munkacsoport-vezető.

Az ilyen helyzetek elkerülése érdekében az összes erdélyi magyar politikai szervezet azt tanácsolja, hogy egységesen a maghiar nemzetiséget és magyar anyanyelvet diktáljuk be a népszámlálási biztosnak.

A nemzetiségi, anyanyelvi és vallási jellegű kérdésre egyébként nem kötelező válaszolni, de a népszámlálási biztosnak kötelező feltennie azokat. Ha nem így történik, jogunkban áll megtagadni a kérdőív aláírását, és ezért a huncut-hanyag biztos üti meg a bokáját.

Egyetemisták és külföldön tartózkodók

Végigböngésztük a nepszamlalas.ro-n feltett lakossági kérdéseket, és ha már felhívtuk, Demeter Szilárdot is megkérdeztük arról, hogy mi okoz fejtörést a népnek megszámláltatásukkal kapcsolatban.

Legtöbben az egyetemisták és a hosszabb-rövidebb ideig külföldön tartózkodók, külföldön élők bejelentésével kapcsolatban értetlenkednek.

A szakértő tájékoztatott, az egyetemisták esetében erősen fontos, hogy várják meg, vagy utólag keressék meg a népszámlálási biztost nemzetiségi adataik bediktálása érdekében abban az egyetemi városban, ahol épp élnek. Esetükben a P nyomtatványt töltik ki szorgalmasan.

Ugyanakkor otthon a szülők is diktálják be a más helységben tanulmányaikat végző gyermekeik adatait.

Ez azért lényeges, mert a duplikátumokat a személyi szám alapján a feldolgozásnál kiszűrik, de a P nyomtatványt veszik figyelembe, és ezzel annak a városnak a magyarjainak a számát szaporítják, ahol épp életvitelszerűen élnek - közölte Demeter Szilárd.

Úgy spekuláltunk, hogy így a magyar-román számarány szempontjából stratégiai jelentőségű egyetemi városokban, Marosvásárhelyen, Kolozsváron, Nagyváradon stb. jobb érzés lehet majd magyar egyetemistának lenni. S ha kinőttük az egyetemet, de ott maradunk, családot alapítunk, akkor is élvezhetjük az előnyeit.

A külföldön tartózkodóknak főleg a szülei, itthoni hozzátartozói érdeklődnek, nekik azt tanácsolja Demeter, hogy szedjék össze elvándorolt rokonuk személyi adatait, és tolmácsolják azokat a népszámlálási biztosnak.

Azokat, akik külföldön élnek, de az utóbbi 12 hónapban legalább egyszer hazalátogattak, a P űrlapon jegyzik, a 12 hónapnál hosszabb időre eltávozott rokonokat a PPI űrlapon fogják regisztrálni.

Mi van, ha nem talál otthon a biztos?

A népszámláló biztosnak elvileg többször is ki kell mennie egy címre, ha a helyzet megköveteli.

És ugyancsak elvileg már meg is kaptuk az értesítést, hogy milyen időpontokban látogatnak meg, gyakorlatilag sem a népszámlálási munkacsoport vezetője, sem szerkesztőségi tagjaink nem kaptak erre nézve információkat.

Már a népszámlálás első napján rendellenességek jelentkeztek


Szabadság, 2011. október 21. – KISS OLIVÉR, ZAY ÉVA

Na és a nemzetisége?

Új Magyar Szó, 2011. október 21. – Cseke Péter Tamás

Ez az egyik kérdés, amely több milliószor elhangzik majd a következő napokban Romániában a népszámlálás ideje alatt. És ez az a kérdés, amelyet ha más körülmények között intéznek a polgárokhoz, visszatetszően hat a 21. századi Európában.

Ez az egyik kérdés, amely több milliószor elhangzik majd a következő napokban Romániában a népszámlálás ideje alatt. És ez az a kérdés, amelyet ha más körülmények között intéznek a polgárokhoz, visszatetszően hat a 21. századi Európában. Visszatetsző, mert tolakodó: szinte nincs is olyan élethelyzet, amelyben a válasz relevanciával bírna a fejlett nyugati társadalmakban.

Az Európai Unióban a nemzetiség az intim szférához tartozik, akárcsak a vallás, a szexuális irányultság vagy az egészségi állapot, titkosságát pedig – ha az adatot a hatóságok kérik – adatvédelmi törvény szavatolja.

Az EU-tagállam Románia ebből a szempontból (is) sajátos helyzetben van. Míg Európa legtöbb országában a nemzetiségről, etnikumról faggatózó kérdésre adott válaszok legfeljebb a statisztikusok számára érdekesek, idehaza már egész közösségek életét befolyásolhatják. Romániában ugyanis bizonyos közösségi jogok gyakorlását a törvények az adott település lakosságának nemzetiségi arányaitól teszik függővé. Így például adott esetben alig néhány, a számlálóbiztosnak adott válaszon múlik: megjelenik-e a település határán a többnyelvű helységnévtábla.

Sajátos helyzetben van a romániai magyarság is. Az alkotmány e közösséggel továbbra sem számol nemzetalkotó tényezőként. Ám ha az anyaország elszívó hatása, a könnyebb lét reményében történő kivándorlás, a természetes asszimiláció és a demográfiai csökkenés ellenére sem fogyatkozott meg számottevően a lélekszáma, akkor a közösség továbbra is megkerülhetetlen marad a mindenkori román államvezetés számára.

„Na és a nemzetisége?” – bizonyára sok olyan erdélyi magyar van, aki a kérdésre ma már nem tud egyértelmű választ adni. Van, aki azért, mert az anyanyelvét az iskolában soha, legfennebb a családban, ott is csak a nagymamától hallotta. Van aki azért, mert hosszú évek óta vegyes házasságban él. Akad, aki azért, mert nem tudja eldönteni, valójában magyar-e vagy székely, esetleg csángó vagy roma. Emellett sokan vannak olyanok is, akiknek a válasz nemcsak hogy egyértelmű, de szükségét is érzik, hogy akár minden nap világgá kürtöljék – akkor is, ha nem kérdezi őket senki.

Ám akadnak olyanok, akiknek a kérdésre adott válasz legfennebb évente egyszer jut eszébe: amikor szilveszterkor elhangzik a rádióban a Himnusz és a Szózat. Románia akkor lépne a normalitás útjára, ha népszámláláskor az is kiderülne: ezek a magyarok vannak a legtöbben.

IWIW Twitter Facebook Yahoo MyWeb Google
Cimkék:   
Kapcsolódó cikkek