|
ROMÁNIA
Kelemen Hunor is megpályázza az RMDSZ-elnökséget
Szabadság, 2010. november 24. – B. T.
Hivatalosan még nem jelentette be ezt a döntést, de már hetek óta tárgyalásokat folytat az RMDSZ területi szervezeteivel Kelemen Hunor, az RMDSZ ideiglenesen felfüggesztett ügyvezető elnöke arról, hogy támogassák a szövetségi elnöki tisztségéért vívandó küzdelemben. Ez a döntés megerősíti azokat a feltételezéseket, miszerint Markó Béla, az RMDSZ jelenlegi elnöke nem vállal újabb négyéves mandátumot. Markó azonban szintén nem közölte még hivatalosan döntését.
Kelemen Hunor tegnap a Román Televízió magyar adásának Sajtóban című műsorában beszélt az esetleges jelöltségéről. Újságírói kérdésre válaszolva elmondta, hogy a december 11-ére tervezett Szövetségi Képviselők Tanácsán (SZKT) jelenti be, hogy indul-e az RMDSZ elnöki tisztségért vívott megmérettetésen, vagy sem.
Rámutatott: öt területi szervezet mondta azt neki, hogy őt támogatja, ha jelölteti magát. Arra a kérdésre, hogy ez mekkora támogatottságot jelent, Kelemen azt mondta: mind nagy – vagyis sok küldöttet delegáló – területi szervezetekről van szó. Hozzátette: nem kevés ez a támogatottság, hiszen egy választáson senki nem törekedhet arra, hogy százszázalékos támogatottságot élvezzen, és ellenszavazat nélkül válasszák meg. – Akikkel eddig szóba álltam, támogatnak engem, és mind nagy szervezetek – mondta Kelemen Hunor.
Jelezte, hogy a következő időszakban folytatja az egyeztetéseket. Leszögezte, hogy a jelöltségről szóló bejelentésekor nemcsak a megmérettetésen való részvétel tényét akarja közölni, hanem javaslatokkal áll elő az RMDSZ alapszabályzatáról, működéséről. – A csapatról is van és lesz elképzelésem, és amikor ezt bejelentem, azt is elmondom, hogyan látom a következő esztendőben az RMDSZ működését, de ami ennél fontosabb, hogyan látom a romániai magyarság jövőjét a mostani politikai, társadalmi kontextusban" – mondta a politikus. Hangsúlyozta, hogy nem szeretne olyan bejelentést tenni, amelyben pusztán az indulását jelzi, mert ez felületesnek tűnne.
A tisztújításról kifejtette: annak örvend, ha két, három vagy négy személy is indul majd a megmérettetésen. Nem kívánta kommentálni Eckstein-Kovács Péter jelölését. Mint mondta, verseny van, ő is olyan jelölt, akivel számolni kell. – Bárki is lesz a következő jelölt, az ellenjelöltekkel komolyan számolni kell. Eckstein-Kovács az elmúlt években az RMDSZ életében nem vett részt, ennek ellenére tagja a szövetségnek, és joga van indulni a megmérettetésen – mondta Kelemen. Az RMDSZ február végén tartja Nagyváradon tisztújító kongresszusát. Eddig csak Eckstein-Kovács jelentette be hivatalosan, hogy megpályázza a szövetség elnöki tisztségét.
Románia: bizottság előtt a kisebbségek számára hátrányosabb törvénytervezet
MTI, 2010. november 23. 19:15
A román szenátus oktatási szakbizottsága kedden immár másodszor vitatta meg az oktatási törvénytervezetnek azt a változatát, amely gyökeresen eltér a kormány által beterjesztett szövegtől, és amely hátrányos módon változtatta meg a tervezet kisebbségbarát rendelkezéseit. Az említett szakbizottságban többségben vannak az ellenzéki Szociáldemokrata Párt (PSD) és a Nemzeti Liberális Párt (PNL) tagjai, s a hét végén úgy ültek össze, hogy nem voltak jelen a kormánypárti - a Demokrata-Liberális Párthoz (PD-L) és a Romániai Magyar Demokrata Szövetséghez (RMDSZ) tartozó - szenátorok.
Az ülés résztvevői alaposan átírták a kormány által beterjesztett oktatási törvénytervezetet, amelynek kisebbségbarát rendelkezéseit is módosították. Többek között kiiktatták azt a cikkelyt, amely biztosítaná a kisebbségi diákok számára, hogy a jelenlegi gyakorlattól eltérően anyanyelvükön tanulhassák Románia történelmét és földrajzát. Ez a cikkely az RMDSZ határozott kérésére került be a törvénybe, a szövetség többek között ennek elfogadásától tette függővé maradását a kormányban.
A kormánypártok nehezményezik, hogy - mint állítják - őket nem is értesítették az ellenzékiek a szakbizottsági ülésről, amelyet egyébként szabálytalannak is tartanak, mivel az ellenzéki szenátorok a házbizottság jóváhagyása nélkül üléseztek. Ecaterina Andronescu, a testület szociáldemokrata alelnöke viszont úgy vélte: a testület a hat ellenzéki tag részvételével is határozatképes volt.
Hétfőn a szenátus házbizottsága úgy döntött, hogy az oktatási szakbizottságnak meg kell ismételnie a hét végén tartott ülést. Ezt kedden meg is tették, de szintén csak az ellenzéki tagok jelenlétében ülésezett a grémium, amely továbbra is mellőzte a kisebbségbarát rendelkezéseket.
Az oktatási törvénnyel kapcsolatosan most alkotmányjogi vita is folyik. A kormánypártok ugyanis nemrég megelégelték, hogy a szenátus oktatási bizottságában csaknem fél éven át elakadt a tervezet, ezért néhány héttel ezelőtt felelősségvállalással, vagyis parlament vita lehetősége nélkül terjesztették elő azt. Az ellenzék ez esetben a kormány egésze ellen nyújthat be bizalmatlansági indítványt, ha nem teszi, a törvény automatikusan érvénybe lép.
Mircea Geoana, a szenátus szociáldemokrata elnöke az alkotmánybíróságon támadta meg ezt a felelősségvállalási procedúrát. A taláros testület dodonai döntést hozott: nem adott igazat a kormánynak, ugyanakkor nem fogalmazott világosan azzal kapcsolatosan, hogy lehet-e folytatni a felelősségvállalási procedúrát vagy sem.
Nem biztosítja a teljes anyanyelvű oktatást a tanügyi törvény tervezete
Krónika, 2010. november 23. – Balogh Levente
Az oktatási törvény szövegének a szenátus oktatási bizottsága által elfogadott verziójáról szavaz hétfőn a szenátus – döntötte el kedden a házbizottság azt követően, hogy reggel a hétvégi üléshez hasonlóan ismét csak csonkán, a kormánypárti tagok nélkül fogadta el jelentését, amely nem támogatja a történelem és a földrajz anyanyelven való tanulását. A jelentést annak ellenére találta vitára alkalmasnak a házbizottság, hogy ugyanolyan körülmények között született, mint az első, így ugyanúgy szabálytalannak minősül.
Mint arról beszámoltunk, a hétvégén szintén csupán a testület hat ellenzéki tagja vitatta meg a jogszabálytervezetet, a házbizottság azonban arra hivatkozva, hogy az ülést jogszerűtlenül hívták össze – erre ugyanis csupán a bizottság elnökének van joga –, visszadobta a jelentést, és felszólította a testületet, hogy újra vitassa meg a dokumentumot, és fogadjon el új jelentést. A keddi jelentést ugyanakkor annak ellenére vitatják meg, hogy ugyanolyan körülmények között született, mint az első, így ugyanúgy szabálytalannak minősül.
A házbizottság keddi ülésén úgy döntöttek, hogy a hétfőn délután három órakor kezdődő ülésen politikai nyilatkozatok nem lesznek, hanem egyenesen rátérnek a vitára. Mihail Hărdău, a bizottság demokrata-liberális párti (PDL) elnöke még hétfőn közölte: mindaddig, amíg az alkotmánybíróság nem tesz közzé újabb állásfoglalást azzal kapcsolatosan, hogy alkotmányos-e, ha a kormány felelősségvállalással, azaz a parlamenti vita megkerülésével akarja elfogadtatni a törvényt, vagy le kell folytatni a szenátusi vitát, nem hívja össze a bizottsági ülést. Hărdău kedden úgy vélte, az ellenzék csupán azért siettette a bizottsági vitát, amelynek során nem vitatták meg cikkelyenként a törvényt, hogy ellensúlyt képezzen a kormány verziójával szemben, amelyért felelősséget kíván vállalni. Leszögezte: a jogszabályt cikkelyről cikkelyre, alaposan át kell tárgyalni.
Az ügy kapcsán kedden megszólalt Markó Béla miniszterelnök-helyettes, az RMDSZ elnöke is. A politikus szerint az oktatási törvény ügyében folytatni kell a kormányzati felelősségvállalási folyamatot, mivel álláspontja szerint lehetséges ily módon elfogadtatni a jogszabályt. Markó úgy véli, ez lehetőséget biztosítana a parlamentnek, hogy „végszavazzon" a törvényről, hiszen a felelősségvállalás nyomán benyújtandó bizalmatlansági indítvány vitája erre lehetőséget biztosít.
Az RMDSZ-elnök álláspontja szerint ez kívánatosabb, mintha a parlament egyik háza – ez esetben a szenátus, amely döntéshozó kamara – döntene a jogszabály végső formájáról. Kijelentette: a jogszabályt a reform sürgőssége miatt mindenképpen felelősségvállalással kell elfogadtatni. Úgy vélte, elfogadhatatlan lenne, ha az alkotmánybíróság alkotmányellenesnek nyilvánítaná a felelősségvállalást egy olyan törvényért, amely a parlament valamely háza előtt van, hiszen így egyszerűen azáltal is blokkolni lehetne a felelősségvállalási folyamatot, hogy benyújtanak egy hasonló tartalmú jogszabályt.
Az alkotmánybíróság várhatóan szerdán teszi közzé állásfoglalását az ügyben. Mint arról beszámoltunk, az RMDSZ a koalícióban maradás feltételéül szabta a kisebbségek számára kedvező oktatási törvény elfogadását, ám a szenátusban jóval ingatagabb a kormánytöbbség, mint a képviselőházban, amely korábban már a kormány által beterjesztett, a kisebbségek számára kedvező verziót elfogadta.
Kedden egyébként Mircea Geoană, a szenátus szociáldemokrata hevesen bírálta Markó Bélát annak hétfői kijelentése miatt, amelyben arra utalt: időszerűvé vált Geoană menesztése, mivel elnöki minőségében nem szabadott volna megengednie a törvénytelen bizottsági ülés összehívását. Geoană tegnap úgy vágott vissza: Markó koalíciós partnerét ugyan zsarolhatja, de a szenátus elnökét nem.
ERDÉLY
Jó reggelt, Csipkerózsák!...
Népújság, 2010. november 4. – Mózes Edith
A Székely Nemzeti Tanács múlt heti budapesti ülése felrázta az amúgy szinte Csipkerózsika-álmot alvó helyi pártvezetőket. A kevésnek is csupán jóindulattal mondható „párttevékenység" helyett hangzatos szólamokkal, bár egy nyilatkozat erejéig, fontosnak érezhették magukat. A Szociáldemokrata Párt megyei elnöke, miután a parlamenti és az elnökválasztás elveszítését követően egészen a közelmúltig szinte kámfort játszott a politikai életben, végre talált magának egy luftballont. És fújja, fújja, pardon, rettenetesen aggódik.
Aggodalmának oka az SZNT fentebb említett ülése, illetve a román hatóságok – szerinte szükségszerű és lehetőleg minél vehemensebb – reakciójának az elmaradása, holott azonnal tiltakoznia kellett volna az államelnöknek, a kormánynak, a külügynek, a prefektusnak, mindenkinek, aki él és mozog és akit „aggaszt" az erdélyi románok sorsa. Annak ellenére, hogy semmiféle tiltakozás nem történt sem a hatóságok, sem a „nép" részéről, a pártelnök úgy gondolja, hogy „az ilyen események aggodalmat keltenek a lakosságban".
A nagyobbik kormányzó párt megyei képviselője szerint sem „normális", hogy a budapesti parlament helyet adott az eseménynek, és véleménye szerint (az „átkosból" örökölt szöveg alkalomadtán jól hangzik) „Magyarországnak nem kellene beavatkoznia Románia belügyeibe". Viszont – ellentmondásba keveredve önmagával – a központi hatóságok reakciójának elmaradását az esemény jelentéktelenségével magyarázza.
Ugyancsak jól jött az esemény a Nagy-Románia Pártnak is, amelynek megyei elnöke Románia belügyeibe való „súlyos" beavatkozásnak nevezte „az SZNT gesztusát". És „természetesen" rátett még egy lapáttal, kijelentve: „annyi éve provokálják" őket, és senki sem foglal állást ellenük, annak ellenére, hogy az emberek tudatába vissza-visszatérnek a 40-es évek emlékei".
A liberálisok képviselője belekeverte az alkotmánymódosítást, a román kül- és belpolitika csődjét, s az alkotmány 1-es cikkelyét emlegette, amely kimondja, hogy Románia egységes állam, és „ezt nem Budapesten döntik el". A konzervatívok helyi vezetője az SZNT részéről kampányfogásnak, a magyar kormány részéről udvarias gesztusnak nevezte az eseményt, hangsúlyozva, „nevetséges lenne azt hinni, hogy Magyarország rátámadna Romániára, kinyitva ezzel Pandóra szelencéjét". Lám-lám, a múlt heti SZNT-tanácskozás úgy jött egyesek számára, mint az égi manna. Volt „témájuk", „igazolhatták" létüket.
Marosvásárhelyen tüntet december 1-jén az Új Jobboldal
Krónika, 2010. november 23.
„A magyar szeparatizmus" ellen szervez tüntetést december 1-jén Marosvásárhelyen az Új Jobboldal (Noua Dreaptă) nevű román szélsőséges szervezet, amely az egykori Vasgárda szellemi örökösének tekinti magát.
„Ha eleged van a magyar szeparatista nyomásból, ha nem vagy közömbös a Hargita, Kovászna és Maros megyei románok sorsa iránt, akik idegenné váltak a saját hazájukban, ha román vagy és erre büszke is vagy, gyere a felvonulásra a nemzeti ünnepen. December 1-jén, a te és az összes román napján várunk Románia szívébe, Marosvásárhelyre, hogy megünnepeljük Erdély és az anyaország egyesülésének 92. évfordulóját" – áll a szervezet honlapján közzétett felhívásban.
Marius Paşcan, Maros megye prefektusa az ügy kapcsán úgy nyilatkozott, hogy ő bármilyen december 1-jei rendezvényt támogat, de csak abban az esetben, ha az ünneplés a cél. A marosvásárhelyi polgármesteri hivatal közlése szerint az Új Jobboldal kérelmezte a felvonulás engedélyezését, az illetékes városházi bizottság pedig a következő napokban bírálja el a kérelmet. Mint ismeretes, az Új Jobboldal tavaly Sepsiszentgyörgyön és Gyergyószentmiklóson is szervezett hasonló megmozdulásokat.
Eközben – mint arról lapunkban beszámoltunk – az Új Magyar Gárda Kulturális és Hagyományőrző Mozgalom Győri Wass Albert Zászlóalja Székely Szakasza ebben az évben is megemlékezne Kolozsváron a Székely Hadosztály megalakulásáról december elsején, a rendezvényre már toborozzák a résztvevőket a legnagyobb magyar közösségi portálon, az iwiwen.
Csibi Barnától, a Székely Gárda Kulturális és Hagyományőrző Egyesület alelnökétől megtudtuk, a szervezet már tájékoztatta szándékairól a városházát, hogy december elsején egy legtöbb 30 fős csoport megemlékezést fog tartani a Főtéren – bár Csibi szerint idén sem lesznek hatnál többen –, majd átvonulnak a Farkas utcai Szent György-szoborhoz, ahol koszorút fognak elhelyezni.
Magyar–román érdekek és értékek
Szabadság, 2010. November 24.
Magyarország és Románia államközi kapcsolatainak előnyös alakulását hangsúlyozta tegnap Füzes Oszkár bukaresti magyar nagykövet a két ország közötti diplomáciai kapcsolatok fennállásának kilencvenedik évfordulója alkalmával. Ugyanakkor kifejtette: nem ért egyet azzal, hogy a magyarországi román kisebbség a budapesti Nemzeti Színházban ünnepelje meg december 1-jét.
- Jelenleg nemcsak papíron, hanem nemzetközi összefüggésben is szövetségesek vagyunk. Érdekek és értékek egyaránt összekötnek minket – nyilatkozta a diplomata, aki szerint a két országnak mostanra már sikerült nyomasztó történelmi terheitől megszabadulnia.
Beszédében Füzes Oszkár a kölcsönös bizalom érvényesülését emelte ki a Románia felé irányuló diplomáciai kapcsolatok meghatározó tényezőjeként. – Méltók szeretnénk lenni Románia velünk szemben tanúsított bizalmára – jelentette ki. A magyar nagykövet szerint a harminc év előtti diplomáciai problémák terjengős listájával szemben napjainkban egy jóval hosszabb, megvalósításokat felsoroló jegyzéket is össze lehetne állítani.
A diplomata úgy vélekedett: a közeljövőben is munkálkodni kell a hatékonyabb és szorosabb államközi együttműködés fejlesztésén, ugyanis amíg a két ország összefogással csodákra is képes lehet, egymással ellentétben nem léphetnek előre.
– Magyarország minden tőle telhetőt megtesz annak érdekében, hogy az alakuló magyar–román tengely a regionális együttműködés motorjául szolgálhasson – mondta Füzes Oszkár, aki jókívánságait fejezte ki a közelgő román nemzeti ünnep alkalmából.
– Meg kell érteni a magyar fél érzékenységét azt illetően, hogy a budapesti Nemzeti Színház azon esemény ünnepléséül szolgáljon, amely Magyarország számára Erdély elvesztését jelentette – magyarázta a nagykövet, visszautalva az ennek kapcsán adódott feszültségekre. Füzes Oszkár szerint az első hibát a magyarországi román nagykövetség követte el, amelynek nem ezt a helyszínt kellett volna választania nemzeti ünnepük rendezvényeinek színhelyéül. A második hiba a rábólintás, a harmadik pedig ezen álláspontunk megváltoztatása volt – közölte Füzes Oszkár, aki úgy vélte: a Nemzeti Színház kivételével bármilyen más helyszínen megünnepelhetik a magyarországi románok december elsejét.
Civil mozgalom szerveződik
SZFU, 2010. november 23. – ELEK GYÖRGY
Szatmár megye több községében szerveződik az Erdélyi Magyar Társadalomért Civil Mozgalom.
Tegnap az egri iskola tanári szobájában első alkalommal ismertette Kereskényi Sándor, az Erdélyi Magyar Társadalomért Civil Mozgalom célkitűzéseit.
Az iskola pedagógusai mellett jelen volt Szabó Elek polgármester is. Az elkövetkező hetekben több községben is lesz ismertető. Az alakuló civil mozgalom szükségességéről és annak célkitűzéseiről a kezdeményező, Kereskényi Sándor tájékoztatta lapunkat:
— A civil mozgalom létrehozása amiatt vált szükségessé, mert a jelenlegi politikában nem veszik figyelembe az értelmiség véleményét, azaz az értelmiség csak akkor kap szerepet, ha kiszolgálja a politika érdekeit. Én arra a következtetésre jutottam, hogy ezt csak akkor tudom megvalósítani, ha kilépek az RMDSZ–ből, hogy a szervezetnek ne legyenek elvárásai velem szemben és ne tudjon befolyásolni. Az elmúlt egy hónapban felvettem a kapcsolatot a megye magyar polgármestereivel, az ötletet többen jónak tartják, egyelőre nyíltan csak Kovács Jenő, Nagykároly polgármestere vállalta fel, hogy támogat. Be kell bizonyítani, hogy ez a térség képes olyan kezdeményezésekkel előállni, amelyek erdélyi vagy országos érvényűek, figyelembe véve az elvárásokat.
- Milyen formában fog szerveződni ez a mozgalom?
Olyan alapszabályzatra van szükség, ami nem korlátozza az embereket, hanem felszabadítja őket, hogy aktivizálják magukat. A lényeg az, hogy az értelmiség újra utat találjon a közéletben, mint aktivizálható tényező. Lehetőleg úgy szerepeljen, és nem mint pártértelmiség, de ha az is, tartson egy olyan távolságot, hogy ne fújja annak a kultúrpolitikai nótáját. A szatmári értelmiség többsége abban gondolkodik, hogy változtatni kell az RMDSZ programján, érzéketlenségén. Ez a kezdeményezés remélhetőleg mozgalommá fog válni. Legfőbb cél a kisebbségi magyar értelmiség aktivizálása, szellemi és erkölcsi méltóságának visszaadása. Semmiképp sem cél a hatalom megszerzése, hanem a hatalom befolyásolása. A civil társadalom foglalja el végre a hatalmi szerkezetben azt a helyet, ami megilleti. A civil társadalmat ne akkor szólaltassa meg a hatalom, amikor neki tetszik, hanem akkor szólaljon meg, amikor kötelessége és a hatalmat kényszerítse meghallgatásra. Azt kell elérni, hogy az értelmiséginek ne az legyen a fontos, hogy bekerüljön a politikába, hanem, hogy tudja elérni céljait anélkül, hogy koldulná a politika jóakaratát
MAGYARORSZÁG
Egy elmaradt előadás margójára
Új Magyar Szó, 2010. november 24. – Székely Ervin
Ugyanakkor a kormányfő és pártja mindeddig nem tartotta szükségesnek elhatárolódni a Jobbik nyílt rasszizmusától.
Már azt hittük, hogy kinőttük. Kezdte elfeledtetni velünk Schengen, a Duna stratégia, a Nabucco gázvezeték meg a regionális együttműködés, hogy ilyen is volt. Aztán kutakodunk az emlékezetünkben. Megjelenik Ceontea, Funar, az alapszerződés, a kolozsvári magyar főkonzulátus odisszeája, meg a magyar igazolvány fura ügye. Amikor a nacionalista hecckampányt, ha nem is az állampolitika, de az állami intézmények szintjére lehetett emelni.
Már azt hittük, hogy kinőttük. Kezdte elfeledtetni velünk Schengen, a Duna stratégia, a Nabucco gázvezeték meg a regionális együttműködés, hogy ilyen is volt. Aztán kutakodunk az emlékezetünkben. Megjelenik Ceontea, Funar, az alapszerződés, a kolozsvári magyar főkonzulátus odisszeája, meg a magyar igazolvány fura ügye. Amikor a nacionalista hecckampányt, ha nem is az állampolitika, de az állami intézmények szintjére lehetett emelni.
Ma már ezek avítt emlékek. Nincs utánuk nosztalgiánk. Áporodott illatú, rossz emlékű monumentumai az intézményesített ostobaságnak. Ugyanakkor a gazdasági válság idején némi luxus is terméketlen, történelmi legitimációs kényszerből politizálni. Már azt hittük, hogy ez lehetetlen. És akkor jön ez az ügy Alföldi Róberttel és a Nemzeti Színház megígért bérbevételének visszavonásával...
Tény, hogy ezt a döntést nem a magyar kormány vagy a külügyminisztérium hozta meg. Nem Romániát, hanem a Budapesti Román Kulturális Intézetet utasították el (vagy ki) a Nemzeti Színházból. Ugyanakkor az is tény, hogy az ígéret visszavonása és az előadás lemondása politikai okokból, a magyar kormánypárt nyomására történt. Az is egyértelmű, hogy egy magyar állami intézmény ebben az esetben politikai, mégpedig pártpolitikai döntést hozott. Nem szolgált, hanem kiszolgált, és ez önmagában is rendkívül súlyos dolog.
A Jobbik handabandázása semmiképp nem mentheti fel a Fideszt ama felelőssége alól, hogy visszafordult arra az útra, amelyen a román állampolitika 1990 és 2000 között tévelygett, s amiért az ország súlyos árat fizetett (lemaradt az integrációs folyamatban, épp hogy fel tudott kapaszkodni az utolsó brüsszeli vonat legutolsó vagonjára, kevesebb befektetés érkezett az országba stb.).
Alföldi Róbertre, a Nemzeti Színház igazgatójára sem lehet rákenni a malőrt. Tény, hogy ő is hibázott, amikor politikai nyomásnak engedelmeskedve visszavonta szóbeli ígéretét, azonban ezt olyan körülmények között tette, amikor a magyar kormány kultúr- és médiapolitikája egyértelműen a központosítás irányába mutat. Nyilvánvalónak tetszik, hogy a Fidesz nem tűri az autonóm intézményi döntéseket. Ahogyan a nemzeti megbékélés programja minden közhivatal falán ott van, ugyanúgy azok vezetői is a kormánypárt aktivistái kell, hogy legyenek.
Persze, azt is mondhatnánk, hogy mit fáj az nekünk – leendő magyar állampolgároknak –, hogy a magyar kormány központosít és diktatúrát épít? Van nekünk bajunk a magunkéval épp elég, szükségtelen a volt és majdani polgártársaink gondjait is a nyakunkba venni. Csakhogy a történet jelzésértékű a tekintetben is, hogy miként képzeli el a budapesti kormány a kétoldalú kapcsolatok alakítását.
Szomorú lenne, ha a nehezen megkezdődött, de annál fontosabb együttműködés helyét Románia és Magyarország kapcsolatában ismét átvenné a gyanakvás, egymás feljelentgetése különböző brüsszeli fórumokon. Egy ilyen fordulat egyszersmind azt is jelentené, hogy a két ország leszakad a gazdasági versenyfutásban, Európa perifériájára sodródik.
Másfelől pedig akkor, amikor a magyar kormány az Európai Unió soros elnökségének az átvételére készül, korántsem mindegy, hogy pragmatikus vagy szimbolikus politizálást kíván bevinni a közösségi döntéshozatalba. Az elmúlt héten Orbán Viktor José Manuel Barossóval folytatott megbeszélésein a magyar elnökség egyik kiemelt prioritásának a roma integráció kérdésének a megoldását jelölte meg.
Ugyanakkor viszont a kormányfő és pártja mindeddig nem tartotta szükségesnek elhatárolódni a Jobbik nyílt rasszizmusától. Remélhetőleg a magyar kormány megoldási javaslatait ebben a kérdésben nem a szélsőséges ellenzéki párt fogja indukálni.
Természetesen mindezek a lehetséges fejlemények nem következnek egyenesen és szükségszerűen a Nemzeti Színházban sajnálatosan elmaradt díszelőadás ügyéből. Remélhetőleg egyedi és elhamarkodott politikai döntésről van szó. Ugyanakkor a magyar kormány előbb-utóbb bizonyságát kell hogy adja a felelős bel- és külpolitikának, a kétoldalú kapcsolatok javítása iránti szándékának.
INTERJÚK, ELEMZÉSEK, PUBLICISZTIKA
Kisebbségsértő kisebbségvédelem?
Új Magyar Szó, 2010. november 24. – Bogdán Tibor
A nemzeti (magyar) kisebbségnek nyújtott „többletjogok" hátrányos helyzetbe hozzák a többségi, román nemzetet – fogalmazzák meg román akadémikusok az oktatási törvénytervezet kisebbségi oktatással foglalkozó fejezete kapcsán készült jelentésükben anakronisztikus félelmüket.
A kommunizmus „fénykorának", vagy – ami „holtverseny" – az 1990-es évek elejének sovén, magyarellenes hangulatát idézi fel, mintegy húsz évnyi késéssel a Román Akadémia oktatási törvénytervezetről készült jelentése, amely a jogszabály kisebbségi oktatást szabadabbá tevő demokratikus előrelépéseit szedi ízekre.
Az Iliescu-korszak szellemében
A Román Akadémia Etnikai Kérdéseket Tanulmányozó Európai Központja a törvényhozás szenátusnak kérésére jelentést készített az oktatási törvénytervezet kormány által elfogadott formában történő alkalmazásának a következményeiről. A testületet a Nagy-Románia Párt volt tagja, Olguţa Vasilescu jelenlegi szociáldemokrata szenátor, a felsőház esélyegyenlőségi bizottságának elnöke kérte fel a kérdés tanulmányozására.
Mivel a dokumentumot az etnikai kérdésekkel foglalkozó központ készítette el, a jelentés természetszerűen a jogszabály kisebbségi oktatásra gyakorolt kihatásait elemzi – különös tekintettel a magyar anyanyelvű oktatásra.
Készítői, mintegy Ion Iliescu korai, kilencvenes évekbeli szóhasználatát felújítva az „etnikai kritériumok alapján történő szegregációban" az etnikumközi feszültségek kiéleződésének illetve Hargita és Kovászna megye enklavizálódásának veszélyét látják. Az akadémikusok attól tartanak, hogy a nemzeti (magyar) kisebbségnek nyújtott „többletjogok" hátrányos helyzetbe hozzák a többségi, román nemzetet. A dokumentum már a szenátus házbizottságánál van, amely a törvénytervezet plénumbeli vitáján szándékozik nyilvánosságra hozni azt.
Pozitív diszkrimináció – csak románoknak
A Román Akadémia magyarellenes, jogfosztó érvelését a demokrácia elveire alapozza, leszögezve, az oktatási törvénynek az európai értékekkel összhangban a nacionalizmus visszaszorításához kellene vezetnie, ehelyett jelenlegi formájában az integráció helyett éppen az elkülönülést szorgalmazza. Mindez megakadályozza „a tanulók közötti interkulturális interakciót" – hangzik az akadémikusok tudományosnak szánt álláspontja.
A Román Akadémia kutatói a román nyelv „írásban és szóban történő használatának korlátozásától" igyekeznek megóvni a nemzeti kisebbségi (elsősorban magyar) iskolásokat. Egyben úgy értékelik, hogy a törvény idegen nyelvvé teszi a románt a kisebbségi iskolákban – megfeledkezve a tényről, hogy a nem román anyanyelvű gyermekek számára a román valóban idegen nyelv.
A jelentés aláírói szükségtelennek tartják azt is, hogy az iskolák és megyei tanfelügyelőségek vezetőségében a kisebbségek is képviseltethessék magukat, mivel a jelenlegi romániai törvénykezés nem tartalmaz etnikai alapú jogkorlátozásokat. Mi több, azoknak a megyéknek az esetében, amelyekben „a többség helyi kisebbséggé változik", „parancsoló szükségszerűségként jelentkezik" annak követelménye, hogy a szakminisztérium szintjén az oktatási miniszter mellett külön tanácsosi tisztséget hozzanak létre, az érintett megyékben pedig a helybeli románok javaslatára, a román közösséggel foglalkozó felügyelőt nevezzenek ki a megyei tanfelügyelőségeken.
„Szuperdiszkrimináció"
Az akadémikusok veszélyt látnak abban is, hogy a kisebbségek számára sajátos tankönyveket hozzanak be az országba: szerintük ezzel „Románia önként feladná az államrend alkotóelemei közé tartozó kulturális folyamatok fölötti ellenőrzést".
De nem csak elvi, hanem egészen konkrét, már-már aprópénzre váltott gyakorlati kifogásokat is felhoznak az oktatási törvénytervezet kormány által elfogadott változata ellen. Így például nem értenek egyet azzal, hogy ott, ahol igény mutatkozik a kisebbségi nyelven történő oktatás iránt, kisebb létszámú osztályok is indulhassanak, aminthogy ellenzik azt is, hogy a kisebbségi iskolával nem rendelkező településeken élő tanulókat meghatározatlan távolságig szállíthassák a legközelebbi, kisebbségi nyelven oktató tanintézetbe, a román iskolások számára csak 50 kilométeres körzetben biztosított a szállítás – ami, az akadémikusok szerint „további szuperdiszkrimináció".
„Túlzott támogatásnak" minősítik a jogszabály-kezdeményezésnek azt a kitételét is, miszerint a kisebbségi tanulók anyagi támogatást kapnának a szállítás költségeinek fedezésére, és ingyenes elszállásolásban, étkeztetésben részesülnének. „Mindez előjogok mechanizmusát alakítaná ki a modern korszak kellős közepén" – fogalmazzák meg félelmeiket a 21. század első évtizedének román akadémikusai.
A magyarok is?
A jelentés szerzőinek állítása szerint a vizsgálódásokat idén novemberben, Hargita és Kovászna megyében végezték „román és magyar nyelven beszélő, különféle nemzetiségű tanulók, tanárok, tanfelügyelők, felelős politikusok, helyi tanácsosok soraiban". Mindennek nyomán arra a következtetésre jutottak, hogy „a román és a magyar etnikumúak véleménye szerint a román nyelv egyetem előtti oktatásban történő korlátozásának legfőbb következményét az enklavizálódás hangsúlyosabbá válása" jelenti.
A dokumentum aláíróinak állítása szerint „mind a román, mind a magyar fiatalok elismerik az etnikai megalapozottságú feszültségek létezését, amelyeket legfőképpen az iskolák nyelvi szempontú különválasztása okoz". A román és magyar nyelvű tanárok véleményének megfelelően a feszültségek fő forrása szintén az iskolák különválasztása, amely egyben „a történelem tankönyvek elpolitizálásához" is vezet.
„A történelem tankönyvekben már jelenleg is politikai behatás érezhető, az országon kívül nyomtatott történelem tankönyvek pedig csak tovább fokozzák majd politikai-ideológiai tartalmát" – fogalmazzák meg végül anakronisztikus félelmeiket az akadémikus-kutatók.
Magyar–román érdekek és értékek
Szabadság, 2010. november 24.
Magyarország és Románia államközi kapcsolatainak előnyös alakulását hangsúlyozta tegnap Füzes Oszkár bukaresti magyar nagykövet a két ország közötti diplomáciai kapcsolatok fennállásának kilencvenedik évfordulója alkalmával. Ugyanakkor kifejtette: nem ért egyet azzal, hogy a magyarországi román kisebbség a budapesti Nemzeti Színházban ünnepelje meg december 1-jét.
– Jelenleg nemcsak papíron, hanem nemzetközi összefüggésben is szövetségesek vagyunk. Érdekek és értékek egyaránt összekötnek minket – nyilatkozta a diplomata, aki szerint a két országnak mostanra már sikerült nyomasztó történelmi terheitől megszabadulnia.
Beszédében Füzes Oszkár a kölcsönös bizalom érvényesülését emelte ki a Románia felé irányuló diplomáciai kapcsolatok meghatározó tényezőjeként. – Méltók szeretnénk lenni Románia velünk szemben tanúsított bizalmára – jelentette ki. A magyar nagykövet szerint a harminc év előtti diplomáciai problémák terjengős listájával szemben napjainkban egy jóval hosszabb, megvalósításokat felsoroló jegyzéket is össze lehetne állítani.
A diplomata úgy vélekedett: a közeljövőben is munkálkodni kell a hatékonyabb és szorosabb államközi együttműködés fejlesztésén, ugyanis amíg a két ország összefogással csodákra is képes lehet, egymással ellentétben nem léphetnek előre. – Magyarország minden tőle telhetőt megtesz annak érdekében, hogy az alakuló magyar–román tengely a regionális együttműködés motorjául szolgálhasson – mondta Füzes Oszkár, aki jókívánságait fejezte ki a közelgő román nemzeti ünnep alkalmából.
– Meg kell érteni a magyar fél érzékenységét azt illetően, hogy a budapesti Nemzeti Színház azon esemény ünnepléséül szolgáljon, amely Magyarország számára Erdély elvesztését jelentette – magyarázta a nagykövet, visszautalva az ennek kapcsán adódott feszültségekre. Füzes Oszkár szerint az első hibát a magyarországi román nagykövetség követte el, amelynek nem ezt a helyszínt kellett volna választania nemzeti ünnepük rendezvényeinek színhelyéül. A második hiba a rábólintás, a harmadik pedig ezen álláspontunk megváltoztatása volt – közölte Füzes Oszkár, aki úgy vélte: a Nemzeti Színház kivételével bármilyen más helyszínen megünnepelhetik a magyarországi románok december elsejét.
|
