|
EP-ALELNÖK
Tőkés: nem segít az EU a Székely Mikó Kollégium ügyében
Krónika, 2011. április 14.
A visszaszolgáltatási ügyek nem tartoznak az Európai Bizottság hatáskörébe – szögezte le Viviane Reding jogérvényesülésért felelős uniós biztos Tőkés Lászlónak küldött válaszlevelében annak kapcsán, hogy az EP-alelnök a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium restitúciója ügyében fordult hozzá februárban.
Tőkés László idén februárban fordult levélben Viviane Reding uniós biztoshoz a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium visszaszolgáltatása ügyében, illetve annak kapcsán, hogy az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály (DNA) vádat emelt az Országos Restitúciós Bizottság három tagja ellen annak gyanújával, hogy az iskola épületét jogsértő módon szolgáltatták vissza az Erdélyi Református Egyháznak.
Az EP-alelnök szerdai közleménye szerint az uniós biztos március végi válaszlevelében „mindössze annak megállapítására szorítkozik, hogy az Európai Unió alaptörvényei értelmében a restitúciós ügyek nem tartoznak az Európai Bizottság hatáskörébe. Viviane Reding szerint az Unió csak abban az esetben élhetne jogorvoslási felszólítással egy tagállam irányában, amennyiben az adott ország egy uniós szintű törvény alkalmazása során követ el kihágásokat vagy sérti meg az Emberi Jogok Európai Chartáját, írja közleményében Tőkés.
Az ingatlan-visszaszolgáltatásra vonatkozó törvénykezés és ennek gyakorlatba ültetése, a szubszidiaritás elvének megfelelően, tagállami hatáskörbe tartozik. Ennek következtében Románia – és valamennyi tagállam – szuverén döntése az, hogy milyen módon jár el az uniós csatlakozása előtt eltulajdonított ingatlanok visszaszolgáltatásának ügyében, idézi Tőkés László Reding asszony válaszát.
Mint arról beszámoltunk, a sepsiszentgyörgyiek januárban gyertyás felvonulással tiltakoztak a Székely Mikó Kollégium ingatlanának visszaállamosítása ellen, a néma tüntetésen ugyanakkor szolidarizáltak a restitúciós bizottság megvádolt tagjaival.
Valamivel biztatóbb hangot üt meg az európai biztos válasza Tőkés Lászlónak a romániai jogállamisággal kapcsolatosan kifejezett aggodalmaira vonatkozóan. Viviane Reding kiemeli, hogy „az EB számára ismeretes az a tény, miszerint Romániának folytatnia kell az igazságügyi reformot, hiszen 2006-ban vállalt kötelezettségei értelmében záros határidőn belül eredményeket kell felmutatnia a korrupció visszaszorításában, valamint az igazságügyi reform területén".
Amint erre a Bizottság 2010. júliusi, az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett Jelentése rávilágít, Románia tett ugyan előrelépéseket a 2009-es Országjelentésben felvázolt állapotokhoz és helyzethez képest, mindazonáltal vállalásainak teljesítésében még mindig jelentős hiányosságok észlelhetők. „A Bizottságnak továbbra is komoly fenntartásai vannak a romániai igazságügyi eljárások hatékonysága, az igazságszolgáltatási harmonizáció és az igazságszolgáltatás számonkérhetősége tekintetében. Éppen ezért – írja a biztos – a Bizottság továbbra is megfigyelés alatt tartja és ellenőrizni fogja országunknak ebben a tekintetben kifejtett törekvéseit és eredményeit.
RMDSZ
Az RMDSZ megvédi Cseke Attila egészségügyi minisztert
MTI, 2011. április 13.
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) értetlenül figyeli az elmúlt napok heves és agresszív médiakampányát Cseke Attila egészségügyi miniszter ellen – áll a szövetség szerdán közzétett állásfoglalásában.
A szervezet azzal kapcsolatosan látta szükségesnek megvédeni egészségügyi miniszterét, hogy az elmúlt időszakban az ellenzék számos politikusa vádolja Cseke Attilát: „etnikai alapon" döntött a kórházak bezárását, összevonását, illetve átalakítását is magában foglaló reformlépésekről, mégpedig a lakosság rovására, a magyar népességnek kedvezve.
A közvéleményben kétségtelenül felkavarta a kedélyeket, hogy nemrég a Konstanca megyei Baneasán szívinfarktusban, a Valcea megyei Balcesti-en pedig agyvérzésben halt meg egy beteg, miután mindkét településen felszámolták a helyi kórházat, a mentőszolgálat pedig nem tudta időben ellátni a betegeket.
Az RMDSZ-es tárcavezetőt korábban maga Emil Boc miniszterelnök vette védelmébe, hangsúlyozva: nincs arra vonatkozó bizonyíték, hogy a miniszter felelős lenne a halálesetekért. A kormányfő továbbra is támogatásáról biztosította Cseke Attilát és a nevéhez fűződő reformot.
Az RMDSZ szerdán közzétett állásfoglalásában egyebek között megállapította: a 2009-es kormányalakítás során világos volt, hogy az egyik legproblematikusabb tárca vezetését elvállaló RMDSZ-politikusnak nem lesz könnyű dolga, ennek ellenére elfogadta a kinevezést, és vállalta azt, hogy a romániai egészségügyi rendszer több mint egy évtizede húzódó reformját megvalósítja.
A kórházak átalakítását szükségessé teszi a működőképesség és a páciensnek nyújtott egészségügyi szolgáltatás minősége – állapítja meg a Kelemen Hunor elnök aláírásával kiadott dokumentum. Emlékeztet: az egészségügyi tárca a helyi önkormányzatokkal közösen több hónapon keresztül figyelte a kórházak működését, ezt követően választották ki az átszervezésre javasolt egészségügyi intézményeket.
A minisztérium és az Országos Egészségbiztosítási Pénztár szakemberei részletekbe menő elemzést végeztek a kórházi ellátásra, az intézmények fenntartására, decentralizálására és az informatikai rendszerre vonatkozóan. Az elemzés nyomán 67 intézmény további fenntartását kórházként nem javasolják, ezekkel az Egészségbiztosítási Pénztár április 1-től nem köt szerződést orvosi ellátásra.
Ezzel párhuzamosan az Egészségügyi és a Munkaügyi Minisztérium kidolgozta az „Idősotthonok hálózatának fejlesztése" elnevezésű, országos érvényű programot, amely lehetőséget teremt 67 kórház idősotthonná való átalakítására, állami költségvetési finanszírozással – emlékeztet a dokumentum.
Az RMDSZ szerint az egészségügyi rendszer reformja szükségszerű a romániai társadalom számára, ezért egyértelműen támogatja Cseke Attila miniszter tevékenységét – fogalmaz az állásfoglalás. Kelemen Hunor megengedhetetlennek tartja, hogy „tisztességtelen módon kompromittáljanak egy felelős politikust, aki a romániai magyar közösség, a szövetség és a kormánykoalíció érdekeit tartva szem előtt végzi feladatát".
ERDÉLY
Megrongálták Wass Albert síremlékét Marosvécsen
MTI, 2011. április 13.
Megrongálták Wass Albert író síremlékét az erdélyi Marosvécsen (Brincovenesti), az ottani Kemény-kastély kertjében – közölte az MTI-vel szerda este Nagy Kemény Géza, a kastély egyik tulajdonosa.
Elmondása szerint a kő síremlékről ismeretlenek lecsavarozták és elvitték az író portréját ábrázoló, Hunyadi László szobrász által öntött bronz emlékplakettet.
A bűncselekményről a helyi rendőrség értesítette Nagy Kemény Gézát. A rendőrök azt mondták neki: lopás vagy garázdaság történt, esetleg sírgyalázásról van szó.
Nyitásra kész az MPP
Háromszék, 2011. április 14. – Farkas Réka
Készül a jövő évi választásokra az MPP, a párt elnöksége tegnap Kézdivásárhelyen ülésezett, és elkészítette azt az ütemtervet, amely alapján év végéig összeállítják jelöltlistájukat, kidolgozzák stratégiájukat – mondta el Szász Jenő pártelnök Sepsiszentgyörgyön. Továbbra is várják az EMNP közeledését, és bíznak Rácz Károly ártatlanságában – hangzott el.
Minden megyébe ellátogat az elnökség, elemzik, hogyan áll a párt, mekkora a népszerűsége, mit kell tenniük, hogy eredményesek legyenek a 2012-es megmérettetésen. „Számba kell vennünk, hol kell erősítenünk, mire kell koncentrálnunk" – mondotta Szász. Hangsúlyozta, az már most kitetszik, erősebb a szervezetük Maros és Kolozs megyében, és sokakat meglepett az is, hogy Szatmár megyében minden időközi választást megnyertek. Három településen tartottak ilyet, két helyen a polgári párt jelöltje győzött, Avasváralján pedig az RMDSZ-szel közösen állítottak jelöltet. Szász bizakodó, tapasztalatuk azt mutatja, az emberek mindenütt igénylik az alternatívát.
Az MPP elnöke elismételte korábban már hangsúlyozott álláspontját: a bejegyzés előtt álló új magyar pártot, a Tőkés László-féle Erdélyi Magyar Néppártot várják az RMDSZ-szel szembeni nemzeti alternatíva oldalára, „ez az összefogás az egyetlen járható út, az egyetlen értelmes és racionális berendezkedés". Tőkés Lászlóval még nem sikerült tárgyalnia, de sokan dolgoznak a találkozó létrejöttén, mondotta, és megjegyezte, a EMNT mostanában egyre jobban távolodik az RMDSZ-től, és minden ilyen lépés közelebb hozza az MPP-hez. Szász megfogalmazta kételyeit azzal kapcsolatban, hogy sikerült az új párt bejegyzéséhez szükséges aláírásokat összegyűjteni az Erdélyen kívüli megyékben és Bukarestben, tapasztalatból tudja, hogy ez „keservesen nehéz", és az esetleges bejegyzési kudarc esetén felajánlotta a jobboldali MPP már létező jogi keretét a majdani megmérettetésekre.
Szász Jenő azt is elmondta, a tegnap délutáni elnökségi ülést nem véletlenül tartották Kézdivásárhelyen, így kívánták jelezni, támogatják Rácz Károly polgármestert, és hisznek benne, sikerül bebizonyítania ártatlanságát. Az MPP elnökének meggyőződése, az RMDSZ keze van Rácz letartóztatása mögött, ha rendelkeznek majd kellő bizonyítékkal, be is mutatják – mondotta. Letartóztatása után Rácz Károly kérte, függesszék fel a párt alelnöki tisztségéből, most neki kell majd nyilatkoznia, visszakapná a tisztséget, vagy inkább önmaga tisztázására koncentrál.
Szász befogadná az EMNT-seket
Krónika, 2011. április 14. – Bíró Blanka
Ha az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) egy lépéssel eltávolodik az RMDSZ-től, egy lépéssel közelebb kerül a Magyar Polgári Párthoz (MPP) – állapította meg Szász Jenő, a polgári párt elnöke tegnap Sepsiszentgyörgyön.
A politikus ezzel arra utalt, hogy elmarad az áprilisra tervezett RMDSZ–EMNT-találkozó. Szász elmondta, saját tapasztalataiból kiindulva kételyei vannak azzal kapcsolatban, hogy az EMNT mind a 18 megyében és Bukarestben is összegyűjtötte a pártbejegyzéshez szükséges aláírásokat. „Nem az a fontos, hogy az EMNT-nek lesz pártja, vagy sem, hanem az, hogy melyik oldalon kíván részt venni a választásokon" – hangsúlyozta az MPP-elnök. Szerinte a nemzeti oldalnak össze kell fognia, ezért felajánlotta az EMNT jelöltjeinek pártja intézményes kereteit.
„Nem szabad újra kommunistákkal, posztkommunistákkal szövetkezni, mint húsz évvel ezelőtt. Őket ott kell hagyni a baloldalon, az RMDSZ-ben, és nemzeti alternatívát kell felajánlani az erdélyi magyarságnak" – fejtette ki a pártelnök, megismételve korábbi nyilatkozatát, miszerint zajlanak a háttéregyeztetések, amelyek a Tőkés Lászlóval való találkozóját készítik elő.
Tegnap Kézdivásárhelyen szervezték meg az MPP országos elnökségi ülését, ahol többek között a jövő évi választások előkészítéséről tárgyaltak. Szász elmondta, év végéig összeállítják a jelöltlistákat, de az RMDSZ-től eltérően nem fogják titokban tartani ezeket.
Szerinte szimbolikus üzenete van annak, hogy Kézdivásárhelyen szervezték az ülést, így Rácz Károly polgármester lehetett a házigazda – mint ismeretes, az elöljáró ellen csúszópénz elfogadása miatt vádat emelt a korrupcióellenes ügyosztály, és nem hagyhatja el a települést. „Rácz Károlynak az a feladata, hogy bebizonyítsa ártatlanságát, ha ez sikerül, hős lehet, és a letartóztatása körüli botrány miatt az veszít politikai tőkéjéből, aki kitervelte" – mondta az MPP-elnök. Hozzátette, nem tudja bizonyítani, de szerinte az RMDSZ áll a háttérben, és félelmetesnek tartja, hogy ilyen eszközökhöz nyúlt.
A képviselőház az egyházi levéltári anyagok visszaszolgáltatásáról tárgyal Népújság, 2011. április 14.
Elhalasztotta tegnap a szavazást a képviselőház kulturális szakbizottsága a kommunizmus idején jogtalanul elkobzott egyházi levéltári anyagok visszaszolgáltatásáról rendelkező törvénytervezet ügyében, amelyet a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) két törvényhozója terjesztett be.
Máté András és Kerekes Károly parlamenti képviselők az 1996-os levéltári törvény módosítását kezdeményezték. Ennek értelmében a romániai történelmi egyházak visszakérhetnék az 1950-ben és a hetvenes években elkobzott levéltári anyagaikat.
A módosító indítvány tavaly elbukott a szenátusban, most a képviselőháznál van. Március végén a képviselőház kulturális szakbizottsága kedvezően véleményezte az RMDSZ-es képviselők által beterjesztett indítványt, akkor 12 támogató és 2 ellenszavazat, valamint egy tartózkodás mellett a grémium kedvező jelentést fogadott el a törvénytervezetről.
A román sajtóban azonban nacionalista hangvételű kampány indult a visszaszolgáltatás megakadályozása érdekében. Főleg a román levéltárosok országos egyesülete ellenzi a visszaadást, de egyes román történészek is tartanak a „román nemzeti kulturális örökség megcsonkításától". Ennek nyomán a képviselőház egésze visszaküldte a tervezetet a kulturális szakbizottsághoz, amely szerdán ismét megvitatta a tervezetet.
Márton Árpád, a kulturális bizottság RMDSZ-es tagja az MTI-nek elmondta, hogy a szerdai bizottsági vitán is „előkerültek a nacionalista szlogenek". Az ellenzéki pártok képviselői egyebek között amiatt aggódnak, hogy a visszaszolgáltatás nyomán az egyházak tulajdonába kerülő levéltári anyagok esetleg eljutnak a Vatikánba vagy éppen Budapestre. A bizottság végül a jövő hétre halasztotta az újabb módosító indítványokról és a jelentésről szóló szavazást. Ez utóbbi arról szól majd, hogy a bizottság a törvénytervezet elfogadását vagy elutasítását javasolja-e.
Az egyházi levéltári anyagok visszaszolgáltatásában az erdélyi magyar történelmi egyházak is érdekeltek. A római katolikus, a református, az unitárius és az evangélikus egyház vezetői már régóta szorgalmazzák a tőlük jogtalanul elvett, anyakönyvi iratokat és más értékes dokumentumokat tartalmazó levéltári anyagok visszaszolgáltatását.
Nacionalista kampány hátráltatja a levéltári anyagok visszaszolgáltatását
hirado.hu, 2011. április 13.
Elhalasztotta szerdán a szavazást a román képviselőház kulturális szakbizottsága a kommunizmus idején jogtalanul elkobzott egyházi levéltári anyagok visszaszolgáltatá- sáról rendelkező törvénytervezet ügyében, amelyet a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) két törvényhozója terjesztett be.
Máté András és Kerekes Károly parlamenti képviselők az 1996-os román levéltári törvény módosítását kezdeményezték. Ennek értelmében a romániai történelmi egyházak visszakérhetnék az 1950-ben és a hetvenes években elkobzott levéltári anyagaikat.
A módosító indítvány tavaly elbukott a szenátusban, most a képviselőháznál van. Március végén a képviselőház kulturális szakbizottsága kedvezően véleményezte az RMDSZ-es képviselők által beterjesztett indítványt, akkor 12 támogató és 2 ellenszavazat, valamint egy tartózkodás mellett a grémium kedvező jelentést fogadott el a törvénytervezetről.
A román sajtóban azonban nacionalista hangvételű kampány indult a visszaszolgáltatás megakadályozása érdekében. Főleg a román levéltárosok országos egyesülete ellenzi a visszaadást, de egyes román történészek is tartanak a „román nemzeti kulturális örökség megcsonkításától".
Ennek nyomán a román képviselőház egésze visszaküldte a tervezetet a kulturális szakbizottsághoz, amely szerdán ismét megvitatta a tervezetet.
Márton Árpád, a kulturális bizottság RMDSZ-es tagja elmondta, hogy a szerdai bizottsági vitán is „előkerültek a nacionalista szlogenek". A román ellenzéki pártok képviselői egyebek között amiatt aggódnak, hogy a visszaszolgáltatás nyomán az egyházak tulajdonába kerülő levéltári anyagok esetleg eljutnak a Vatikánba vagy éppen Budapestre.
A bizottság végül a jövő hétre halasztotta az újabb módosító indítványokról és a jelentésről szóló szavazást. Ez utóbbi arról szól majd, hogy a bizottság a törvénytervezet elfogadását vagy elutasítását javasolja-e.
Az egyházi levéltári anyagok visszaszolgáltatásában az erdélyi magyar történelmi egyházak is érdekeltek. A római katolikus, a református, az unitárius és az evangélikus egyház vezetői már régóta szorgalmazzák a tőlük jogtalanul elvett, anyakönyvi iratokat és más értékes dokumentumokat tartalmazó levéltári anyagok visszaszolgáltatását.
MAGYARORSZÁG
Csoportos magyar állampolgársági eskütételt tartottak New Yorkban
MTI, 2011. április 14. 08:00
Tizenöten tették le szerdán a magyar állampolgársági esküt New Yorkban, az egyesült államokbeli első csoportos honosítás legifjabb alanya 11, a legidősebb pedig 104 éves volt. A kettős állampolgárságról szóló törvény elfogadása után az amerikai kontinensen az első ilyen eskütételt április 10-én Torontóban tartották. Mind a kanadai, mind pedig a New York-i esemény zárt ajtók mögött történt.
"Reméljük, hogy még nagyon sok eskütétel fog következni, hiszen egyre többen kérik az állampolgárságot" - jelentette ki az MTI-nek New Yorkban Répás Zsuzsanna, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkára, aki jelen volt a ceremónián.
"Boldog vagyok. Ez a léleknek egy nagyon felemelő érzés. Én mindig is magyarnak éreztem magam" - jelentette ki az MTI-nek Kóci Ágnes 24 éves, Szabadkáról származó színésznő, a manhattani Martha Graham Kortárs Tánciskola hallgatója, az eskütevők egyike. "Úgy érzem magam, mint akit végre hazahívtak és mehet haza. Nagyon hálás vagyok a lehetőségért és sorban kezet fognék mindenkivel, aki ezt lehetővé tette" - mondta a távirati irodának a szerdán honosított Boián-Togyik Félix, egy New Jersey-i napelem-gyártó cég munkatársa, aki Szatmárnémetiből vándorolt ki Amerikába.
A New Yorkban szerdán honosított személyek legfiatalabbika a Munkácsy-gyűjteményéről ismert Pákh Imre milliárdos befektető lánya, a legidősebb pedig az édesapja volt. "A csoportos eskütételnek szimbolikus jelentősége van. Nagyon sokan ezáltal élik meg a magyarsághoz való tartozásukat és ezáltal élhetjük meg valamennyien, hogy a magyar nemzet összetartozik" - nyilatkozott Répás Zsuzsanna, aki hangsúlyozta, hogy az utóbbi időben nagyon háttérbe szorult a határon túli magyarság, de különösen a nyugati diaszpórában élők.
"Most szeretnénk kinyitni egy ablakot feléjük is és szeretnénk, ha ők is éreznék, hogy Magyarország odafigyel rájuk és hogy a közös jövőnket közös együttműködéssel tudjuk alakítani" - mondta a helyettes államtitkár.
Dán Károly főkonzul, akinek apai nagyszülei Erdélyből származtak el, a maga számára "kivételesen felemelő érzésnek nevezte", hogy az első esketést az Egyesült Államokban éppen az irányítása alatt álló New York-i képviselet végezte el és méltatta az amerikai magyar szervezeteknek az előkészítésben játszott szerepét. "Egy nagyon hosszú ideje fennálló tartozást sikerült ma letudnunk az amerikai magyarság felé és végre úgy tudunk egymásra tekinteni, ahogy mindig is kellett volna, ahogy magyar tekint a magyarra" - nyilatkozott a főkonzul, aki elmondta hogy a képviselet a következő hónapokban a kihelyezett konzuli napok után kihelyezett esketést is fog tartani, például Chicagóban.
Bencsik Zita konzul az MTI-nek elmondta: az egyszerűsített honosításról nyújtott tájékoztatás pozitív mellékhatása, hogy az amerikai magyarság intézményesen is elkezdett foglalkozni a saját magyarságával. Példaként említette, hogy a második és harmadik generációs bevándoroltak körében megerősödött a magyar nyelv tanulása utáni érdeklődés.
EURÓPAI PARLAMENT/EURÓPAI UNIÓ
Székelyföldi iroda Brüsszelben
Krónika, 2011. április 14.
Közös képviseleti irodát nyit június elején Brüsszelben Kovászna, Hargita és Maros megye, ez a Magyar Régiók Házaként is ismert épületben működik majd – jelentette be tegnap Demeter János.
A Kovászna Megyei Tanács alelnöke a Mediafaxnak elmondta, az RMDSZ három EP-képviselője, Sógor Csaba, Tőkés László és Winkler Gyula május 31-én fogadást ad az Európai Parlamentben, majd június elsején hivatalosan is megnyitják az irodát. A kezdeményezők szerint a brüsszeli iroda feladata lesz összegyűjteni, feldolgozni és továbbítani az EU intézményeivel, ezek politikájával kapcsolatos információkat, tájékoztatni az önkormányzatokat az Európai Parlament, az Európai Bizottság, a Régiók Tanácsa és más EU-s intézmények döntéseiről, hozzáférni a közösségi pályázatokhoz és támogatni a helyi érdekeltségű projekteket.
Székelyföldi képviselet nyílik Brüsszelben
Háromszék, 2011. április 14. – Szekeres Attila
Székelyföldi iroda nyílik Európa fővárosában, Brüsszelben. Kétnapos ünnepélyes megnyitót szerveznek május 31-én és június 1-jén. Az eseményről és tervekről a kezdeményezőt, Demeter Jánost, Kovászna Megye Tanácsának alelnökét kérdezte a Háromszék.
Első nap a három romániai magyar európai parlamenti képviselő, Tőkés László, Sógor Csaba és Winkler Gyula fogadást ad az EP-s kollégáknak, ezáltal igyekezve tudatosítani az iroda létét, a tényleges megnyitóra másnap kerül sor. Erre meghívják a magyar és román kormány képviselőit és a brüsszeli küldöttségeket. Az irodának a Magyar Régiók Házában biztosítottak helyet a magyar kormány támogatásával a magyarországi régiók, valamint a Magyar Turizmus Zrt., a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara képviselete, továbbá a HunInEu-iroda, a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma által kezdeményezett Magyar Nemzeti Kisebbségek Európai Érdekképviseleti Irodája mellett. Jól jön a szomszédság, véli Demeter János, hiszen tapasztalatokat vehetnek át a kollégáktól.
Az irodát a Kovászna és Hargita megyei tanács tartja fenn, székelyföldi jellegűvé Maros megye részvétele terjeszti ki. Igaz, nem a megyei önkormányzat, hanem a Nyárád Mente Kistérségi Társulás szállt be, az képviseli Marosszéket. Működése egyelőre időszakos lesz, fejtette ki érdeklődésünkre az alelnök: mivel nem tartozunk a Schengen-övezethez, román állampolgár egy fél évben legtöbb kilencven napot tölthet ott munkajogi kötelékek nélkül. Így a két legforgalmasabb időszakban működtetik a képviseletet: április elejétől június végéig, valamint szeptember közepétől december közepéig. A tulajdonképpeni munka szeptemberben kezdődik, de ragaszkodtak ahhoz, hogy Magyarország EU-elnöksége idején nyissák meg a képviseletet, mondotta Demeter János. A fennmaradó hónapban az iroda berendezésével, tájékoztató anyagokkal való ellátásával foglalkoznak.
Autonómiáról az Európa Tanácsban
Háromszék, 2011. április 14.
Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének (ETPK) tegnapi ülésén a képviselők a Grúziáról szóló jelentést vitatták meg. Gaudi-Nagy Tamás, a magyar delegáció tagja a jelentés kapcsán hangsúlyozta: „Meg kellene vizsgálnunk a tanács összes tagállamát, elsősorban a korábbi szovjet blokkból származókat, melyekben a nemzeti közösségek hasonló gondokkal küszködnek. Hadd emlékeztessek az ETPK idén januári ülésszakára, amikor Románia elnöke kijelentette itt előttünk: a román politikusok egyöntetűen azon a véleményen vannak, hogy nem tudnak egyetérteni az etnikai elven alapuló autonómia elméletével."
A magyar képviselő emlékeztetett arra – közölte a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) sajtóirodája –, hogy Grúziához hasonlóan Romániában is számos nemzeti közösség él, köztük több mint másfél millió magyar Erdélyben, több mint hatszázezer sajátos kulturális és történelmi hagyományokkal rendelkező székely többségben a Székelyföldön, akik választott képviseletük, a Székely Nemzeti Tanács révén a területi autonómiát kívánják megvalósítani. Gaudi-Nagy Tamás utalt arra a levélre is, amelyet nemrég a román külügyminiszter küldött Izsák Balázs SZNT-elnöknek, amelyben Teodor Baconschi leszögezi: „Romániának nincs semmilyen kötelessége arra nézve, hogy etnikai alapú autonómiát biztosítson az ország bármelyik régiójának."
Gaudi-Nagy Tamás emlékeztetett az 1993/1201-es ET-ajánlás 11. cikkelyére, amely kimondja: azon régiókban, melyekben egy nemzeti kisebbséghez tartozó személyek többséget alkotnak, ezeknek biztosítani kell azt a jogot, hogy helyi vagy autonóm hatóságaik legyenek, vagy pedig sajátos jogállással bírjanak, specifikus történelmi és területi helyzetüknek megfelelően és összhangban az adott ország belső törvényeivel. Következésképpen Romániának kötelessége területi autonómiát biztosítani Székelyföld számára – tette hozzá.
Magyar képviselő az Európa Tanácsban a csángók magyar nyelvű misézéséért
MTI, 2011. április 13.
Kalmár Ferenc (KDNP) az Európa Tanács (ET) keddi konferenciáján szót emelt a csángók azon jogáért, hogy anyanyelvükön misézhessenek Romániában.
Az ET a kultúrák közötti párbeszéd vallási dimenziójáról tartott vitanapot, amelyen a magyar képviselő hangoztatta, hogy az európai országoknak hivatalosan is el kell ismerniük a területükön lévő kulturális sokszínűséget. Ha ez megtörténik, véli Kalmár Ferenc, akkor a kulturális vagy etnikai autonómia gondolata sem lesz elfogadhatatlan.
Kifejtette, hogy a különféle egyházak képviselőinek terjeszteniük kell a más népek és vallások tiszteletét, de szerinte ezzel még sok európai ország adós. Példaként említette a csángó magyarokat, akiket az egyházi hatóságok megfosztanak azon joguktól, hogy anyanyelvükön misézhessenek.
Csángó Közösségfejlesztési Tervet dolgoztak ki
A magyar kormány hathatós támogatására számít a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége (MCSMSZ) annak a közösségfejlesztési tervnek a megvalósításában, amely a moldvai magyarság megmaradásához szükséges célkitűzéseket tartalmazza - írta keddi számában a Krónika.
Az erdélyi napilap emlékeztet: a civil szervezet tíz évvel ezelőtt, a csángóföldi magyar oktatási program beindításakor dolgozta ki a Csángó Cselekvési Tervet. Ennek mintájára készült el az elmúlt hétvégén megtartott háromnapos konferencián a terv új változata, amely a következő tíz évre vonatkozó teendőket tartalmazza – mondta a Krónikának Hegyeli Attila, az MCSMSZ ügyvivője, aki szerint a dokumentum néhány napon belül a szervezet honlapján is elérhető lesz.
Ez tartalmazza, mi a teendő a következő időszakban az oktatás, a gazdaság, a kultúra, a vallás terén annak érdekében, hogy a moldvai magyarság megőrizze hagyományos kultúráját, nyelvét, vagy legalább azokon a településeken lassítani lehessen az asszimilációt, ahol kisebb a nyelvromlás.
Az ügyvivő rámutatott: a Szeret-Klézse Alapítvány által tavaly kidolgozott javaslatcsomag a munkájukat segítő civil szervezetek, tudósok, politikusok véleményével egészült ki. A közösségfejlesztési tervet négy szervezet – az MCSMSZ, a Pusztinai Házért Egyesület, a Pusztinai Szent István Egyesület és az RMDSZ Bákó megyei szervezete – már aláírta, és újabbak csatlakozását várják. A dokumentumot eljuttatják a magyar kormányhoz is, amelytől hathatós támogatást remélnek.
„Az oktatás terén hatalmasat léptünk előre, de Csángóföldön csak akkor lesz jövője a magyarságnak, ha legalább ilyen mértékben tudunk előrehaladni a vallási, a gazdasági, az ifjúsági és a szociális ügyek terén. Ez lesz a következő tíz év nagy feladata" – mondta Hegyeli.
Jelezte: további 40 településre szeretnék kiterjeszteni a jelenleg 16 helységben 960 gyereket érintő, állami keretek között zajló magyarórákat, de az iskolán kívüli foglalkozásokat is folytatnák. Emellett a városokban kétnyelvű napközi otthonokat, míg a falvakban magyar magánóvodákat létesítenének. Folytatnák a magyar házak építését is, mivel úgy vélik, az ezzel rendelkező településeken nagyobb tekintélye lett a magyar kultúrának. További tervük egy kollégium létrehozása Bákóban, amely idővel magyar tannyelvű iskolává nőhetné ki magát.
INTERJÚK, ELEMZÉSEK, PUBLICISZTIKA
Marosvásárhely fekete márciusa — Sütő András: Szemet szóért (részletek)
Háromszék, 2011. április 14.
Tófalvi Zoltán följegyzéséből értesülök utólag a következőkről: "Este fél kilenc után rendkívül veszélyessé vált a helyzet: a kiszórt papírokat, nyomtatványokat, könyveket, újságokat meggyújtották, az épület, a padlásfeljáró felgyújtásával fenyegetőzött a tömeg. Ekkor hívtam újra Sütő András lakását. Éva kétségbeesett hangját azóta is hallom: mi van Andrással? Mikor elmondtam, hogy az épület felgyújtásával fenyegetőznek, Éva kiejtette kezéből a telefonkagylót. Még hallottam, hogy kétségbeesett zokogása visszhangzik az ismerős lakásban. Valaki helyére akasztotta a kagylót."
A gyújtogató szándék nem sokkal ezután tényként, valóságos hírként sújtott ugyancsak telefonon Évára. Ekkor, nyilván az eszméletlenség határán, homlokát olyan erővel verte a falba, hogy az agyrázkódás következményeit mindmáig szenvedi.
Nem tudom, az alkonyatnak melyik szakában szóltak, hogy valaki, egy román fiatalember akar beszélni velem. A padlásfeljárat torkában állt, onnan szólt föl hozzám jóindulattal:
– Sütő úr, nagyon kérem, jöjjön le, hagyja el az épületet.
– Miért kellene elhagynom? – kérdeztem.
– A végveszély elkerülése végett – mondta.
Azt kérdeztem tőle, miért csak engem szólít föl a távozásra?
Hiszen itt sokan vagyunk, és mindannyian életveszélyben. Vagy együtt távozunk innen, vagy maradunk mindahányan.
Válasza, magyarázata homályos volt. Szavaiból olyasmit hámozhattam ki, hogy föltétlen védelmet nem garantálhat, de mindent megtesz békés távozásom érdekében. Ajánlatát, amelynek oka, háttere homályos volt, nem fogadtam el. A fiatalembert arra kértem, üzenjen azonnal Ion Scrieciu tábornok úrnak, hogy valamennyien követeljük, biztosítsa távozásunk lehetőségét. Kötelessége ezt megtenni, hiszen a megye vezetője, a hadsereg és a rendőrség fölött is rendelkezik.
A tábornok úr helyett Judea ezredes jelentkezett.
Fejszés, botos, emberi mivoltukból kivetkőzött, vörös szemű lények tömegéből szólt föl a padlásra, engem kéretvén a feljárathoz. Megkérdeztem, mit óhajt? Határozott, pattogó hangon közölte velem, hogy mihamarabb el kell hagynom az épületet, különben végzetes veszedelembe sodródunk valamennyien. Megismételtem a kérdést: miért csupán engem szólít föl a távozásra? Miért nem valamennyiünket? Az ugyancsak zavaros magyarázatból olyasmi derült ki, hogy mindenekelőtt én vagyok a feszültség, a tömegőrület oka, táplálója, ezért a társaimra nézve is jót tenne a távozásom, melynek biztonságát ő garantálja. Társaim egyöntetű véleménye alapján azt is kértem az ezredestől, hogy közölje azonnal a tartalékos tábornokkal: életveszélyben vagyunk, gondoskodjék a gyilkos bandák szétoszlatásáról, küldjön katonai járművet érettünk, de olyat, amelynek rakterét nem ponyva borítja; amely – ha egyszer fölszálltunk rá – védelmet jelenthet számunkra a fejszés támadók ellen. Judea úr válasza az volt, hogy hiú reményeket fűzök a tartalékos tábornok jóindulatához. "Azért kérem őt – mondtam –, mert vele januárban még szót tudtam érteni." "Ami volt, elmúlt!" – mondta cinikusan az ezredes.
De úgy távozott, mint aki mégis intézkedni fog az életünk megmentése végett.
Nem tudom, mennyi idő telt el az ezredes újabb megjelenéséig.
Akkor is csak velem volt hajlandó tárgyalni. Közölte, hogy kívánságunknak megfelelően a hadsereg teherautója várakozik ránk a kapu előtt. Ugyancsak kérésem szerint megérkezett Scrieciu tábornok úr is, szabad elvonulásunk másik "garanciája". Ha pedig nem lennénk hajlandók elhagyni a padlást, mindazért, ami be fog következni, senki semmilyen felelősséget nem vállal. Figyelmeztetett, hogy a felbőszült tömeg mindenre képes, így például könnyen megeshet, hogy festékkel öntik le a padlásfeljárót. "S akkor vége mindennek!" Mondhatott volna benzint, nyersolajat is. Azt is mondhatta volna, hogy ha élve kapnak el bennünket, akkor a hodáki parasztok marószódával égetik ki a szemünket. Nyilván mindenről tudott, amit ellenünk megterveztek, hiszen egyik legaktívabb részese volt a nap eseményeinek. Az viszont gyanús volt, hogy miért éppen hozzám ragaszkodik őkelme a távozás dolgában. Vele együtt pedig a már említett, ismeretlen férfiú is, aki állítólag később is mellettem volt a sürgősségi klinikán.
Társaim majdnem egyöntetűen a maradás mellett döntöttek. Véleményükkel, miszerint az ezredes úrnak egyetlen szavát sem szabad elhinni, magam is egyetértettem. De akkor már határozottan úgy véltem, hogy az elszabadult állati indulatokon senki sem tud, nem is akar erőt venni. Mindegy, hogy az ezredes mit hazudik, és miként akar engem meglincseltetni: a végveszély elkerülhetetlen. Ha konokul ragaszkodom a maradáshoz: porrá égünk valamennyien! Ha megkísérlem a távozást a felajánlott módon, vagyis a félszájúlag hangoztatott rendőrségi védelem és a hadsereg teherautójának igénybevétele révén, akkor talán... talán halovány reményem lehet az életben maradásra. Azt is tudtam, erős meggyőződésemmé lett a tapasztalatok alapján, hogy ha elhagyom az ostromlott padlást: a biztos tűzhalál veszélye mindannyiunk feje fölül elmúlik, és valamilyen csoda folytán föltűnik a megmenekülés lehetősége.
Úgy döntöttem tehát, hogy alászállok a vérszomjasok közé. A még védett padlásról a védtelenség állapotába.
(Káli István erről így vélekedik a Fehér Könyvben közölt emlékezésében: "Sütő Andrásban felülkerekedett a jóérzésű ember vak bizalma a többszörösen kiadott tiszti becsületszó iránt. Neki nem volt alkalma többször is áttekinteni személyesen a tanácselnök úr gerincének röntgenképét.") Hogy nem lett volna? Több ízben is. Hiszen jól tudtam magam is, milyen szerepet játszott a meghamisított amerikai plakát ürügyén keltett sovén uszításban; beszámoltam arról is, miként próbálta megakadályozni magyar nemzetiségű személyek részvételét a városi vezetésben. De nem erről van szó. Nem is holmi vak bizalomról, önáltatásról, avagy balekségről.
Egy adott helyzet parancsáról van szó.
Bizonyossá lett bennem, hogy ha nem távozom, ha nem engedek a többszöri, ultimátumszerű fölszólításnak: mindannyian elhamvadunk a tűzben. Meggyőződésemmé vált, hogy határozatommal társaim életben maradását is szolgálom. Ha én akkor egy teljesen értelmetlen, sőt, az összes, padlásra menekült halálát jelentő konok maradáshoz, "egységhez" ragaszkodom: az végzetes lett volna. Hiszen semmilyen segítségre nem számíthattunk, és arra sem, hogy az őrjöngés végső határáig fölhergelt tömeg hajlandó lenne abbahagyni a székház ostromát; hogy képes lenne tudomásul venni a kudarcát. Ehhez először ki kellett volna józanítani, netalán emberségében újjáteremteni.
A továbbiak engem igazoltak. Hála Istennek, ösztönöm nem csalt meg.
Úgy döntöttem tehát, hogy elhagyom a padlást. Társaim közül néhányan ugyanígy határoztak. Közülük egyik-másik megszenvedett azért, hogy velem jött. A fiatal Bíró Leventét velem együtt kezdték ütlegelni, mire bemászott a teherautó alá, amely aztán induláskor a lábát roncsolta össze. Juhász Ilonát is lesegítették, bár ne tették volna! Velem együtt került a kórházba.
Akik engem követtek a távozásban: nyugodtan a padláson maradhattak volna. Utólag viszont könnyű okosnak lenni.
A padlásfeljáróban Judea ezredes fölszólított, hogy kövessem őt a betörők által megszállt termeken át, a rendőrkordon előtt.
Megjelenésünk csöndet teremtett. Hallani lehetett a zsiványok nehéz lélegzését. A gyűlölettől, alkoholtól és fáradtságtól vörösen, sárgán izzó tekintetek borzalmas látványát nehéz fölidézni. Dante Poklából sem tudnék olyan mozzanatot említeni, amely kisegítene az ábrázolásban; annak érzékeltetésében, hogy miként tapadhat a védtelen emberre több száz gyilkos, az irracionális gyűlölet fenyegetésével, a vérszagra gyűlt éji vadak éhének-szomjának reszkető nyugtalanságával.
A látszat, miszerint a győztes ezredes nyilvános akasztás végett vezet kifelé bennünket, valamelyes fegyelmet teremtett.
Így nem szaggattak széjjel, nem vágtak négyfelé bennünket a hosszú késekkel. Valójában kegyesek voltak hozzánk, és csak egy-egy ökölsújtással, bokán rúgással jelezték indulataikat. A rendőrök vagy kiskatonák közönyösen nézték, ahogy a válluk fölött öklöznek bennünket.
Az ezredes néha visszanézett, és barátságosan feddő szavakkal próbálta csillapítani a bátor bitangokat:
Ejnye, fiacskáim, gyermekecskéim! Ne rosszalkodjatok!
Mintegy hozzánk, foglyaihoz szólva hozzátette még: "Sajnos, ilyen ez a mi forradalmi ifjúságunk! Ég a tettvágytól."
Ezért levettem hát a szemüvegemet, kabátom zsebébe dugtam. Attól kellett tartanom: ha valamelyik forradalmár ifjú öklével szembevág, a törött okuláré kiszúrhatja a szememet.
Kijutottunk aztán a boltíves kapu alá. Ez két irányból ostromlott, de valamennyire mégis védett területnek mutatkozott. A polgári és katonai hatalomnak két magas rangú képviselője – Scrieciu tábornok és a testes rendőrfőnök – már-már cinikus nyugalommal fogadott bennünket. Úgy tettek, mintha senkit semmi veszély nem fenyegetne, mintha valamilyen ünnepség kezdetére várakoznánk.
A tömeg jelen van, fáklyafényben hullámzik, és vár valamire, valakinek a megnyitó szavaira, a Himnusz hangjaira, hogy azután kezdetét vegye... a felvonulás? Nyúzás? Mészárlás? Avagy tűztánc az elejtett zsákmány körül?
A kapunak mind első, mind hátsó bejáratánál ugyancsak vérmes szemű tömeg várta már-már látható állkapocsremegéssel az áldozatát, az említett hatalmi férfiak jelenléte azonban valamelyes önmegtartóztatásra késztette a leginkább őrjöngőket is. A Bolyai tér felé pillantva rögtön láthattam, hogy a katonai teherautót ponyva borítja. Nem azt küldték, amit kértem, amit követeltünk. A kocsi szélességének megfelelő útszakaszon kétoldalt, egymás kezét fogva kiskatonák jelezték a védelmi vonalat. Rájuk nézve így szóltam a tábornokhoz:
– Ez a tucatnyi legényke képtelen lesz bennünket megvédelmezni.
– Nagyobb katonai egység nem áll rendelkezésemre – mondta Scrieciu.
– A teherautó ponyváját könnyűszerrel fogják leszaggatni – folytattam.
– Ennél biztonságosabb járművel nem rendelkezünk – mondta a tábornok.
(Másnap kiderült, hogy páncélkocsikkal is rendelkeznek, katonák ezreivel, mindennel, aminek csekély része is elegendő lett volna 19-én a Bolyai téri bandák féken tartására.)
– Akkor hát mi a teendő? – kérdeztem.
– Várnunk kell még – mondta a tábornok a szótlan rendőrfőnök helyett is, aki emlékezetem szerint semmilyen véleményt nem nyilvánított a helyzetről. Csak állt hallgatagon, titokzatosan és látszólag közömbösen.
A várakozás oka kettős volt. Egyrészt a padlásról vártak újabb öngyilkosjelölteket, másrészt arra hivatkoztak, hogy a tömeg fegyelmezetlensége miatt a tehergépkocsi még nem hátrálhatott eléggé közel a kapuhoz. Ez persze hazugság volt. A gépkocsi a két parancsnok erélyes közbeszólására egészen a kapu torkáig hajthatott volna. Csakhogy – mint később kiderült – azt a gépkocsit nem mentőnek, hanem vérpadnak szánták, a hozzá vezető kis üres teret pedig az előzetes megbotoztatás helyszíneként őriztették a kiskatonákkal. "Védelmezőink", biztonságunk "garantálói" a kapunak kissé megemelt szintjéről mint valami páholyból óhajtották végignézni a legyilkolásunkat.
(folytatjuk)
Nacionalista párt született a marosvásárhelyi iskolában, az igazgató leváltását kéri a Pro Europa Liga
Krónika, 2011. április 14. – Szucher Ervin
Smaranda Enache szerint az Alexandru Papiu Ilarian Főgimnázium igazgatója, Simion Bui törvénytelenséget követett el, amikor engedélyezte az ultranacionalista Vatra Româneascának, hogy Marosvásárhely legnagyobb román tannyelvű iskolájában tarthassa közgyűlését.
A marosvásárhelyi Alexandru Papiu Ilarian Főgimnázium igazgatójának a menesztését kéri a Pro Europa Liga (PEL). Az emberjogvédelmi szervezet tegnap levelet intézett Maros megye főtanfelügyelőjéhez és az oktatásügyi miniszterhez, melyben Simion Bui törvényszegésével indokolja követelését. A PEL elnöke, Smaranda Enache szerint az intézményvezető törvénytelenséget követett el, amikor engedélyezte az ultranacionalista Vatra Româneascának, hogy Marosvásárhely legnagyobb román tannyelvű iskolájában tarthassa közgyűlését. „A 2011/1-es oktatási törvény 7-ik cikkelye világosan kimondja, hogy a tanintézetek semmilyen politikai rendezvénynek nem adhatnak helyet.
Márpedig a Vatra gyűlésén nyilatkozatot fogadtak el a Nacionalista Párt létrehozásáról. Mi több, az igazgató a szervezők prezídiumában, a Vatra és a Noua Dreaptă képviselői mellett foglalt helyet" – mutatott rá Smaranda Enache. Annak ellenére, hogy Bui soha nem rejtette véka alá az 1990 elején alakult magyarellenes szervezet iránt táplált szimpátiáját és tagságát sem, a Pro Europa Liga szerint sokkoló volt tanáremberként a szélsőségesek között látni. „Támogatásával és jelenlétével hitelesítette a rendezvényt. Úgy gondolom, ezért el kellene nyernie méltó büntetését" – fűzte hozzá Enache, aki szerint a hatóságoknak kötelességük lenne meneszteni tisztségéből a vásárhelyi románság jelképének számító Papiu igazgatóját.
Bui nem talál kivetnivalót a gyűlésben
Ezzel szemben Simion Bui nem érzi vétkesnek magát. Mint mondta, a 17 órakor elkezdődött rendezvényen egyetlen diák sem vett részt, ő pedig házigazdaként és társszervezőként ült ki az asztalhoz. „Kérvényt adtak be, kifizették az óránkénti 25 eurós terembért, az oktatási folyamatot nem zavarták. Hogy én mit kerestem a prezídiumban? Házigazdaként ott volt a helyem, annál is inkább, mivel a társszervező Avram Iancu Egyesületnek és az Astrának a vezetőségi tagja vagyok" – fejtette ki a Krónikának a történelem szakos pedagógus, leszögezve, hogy az általa vezetett tanintézet más kulturális jellegű rendezvényeknek is otthont adott. Felvetésünkre, hogy a művelődési esemény és a pártalapítási szándék kinyilatkoztatása között van némi különbség, Simion Bui azzal érvelt, hogy nem várta meg a gyűlés végét, és nem is tud a politikai alakulat létrehozásáról.
Magyarellenes nyilatkozat
Az iskolában tartott közgyűlésen az egybegyűltek a pártlétesítés tervén kívül egy hétpontos nyilatkozatot is elfogadtak. Ebben többek között az oktatási törvény kisebbségekre vonatkozó passzusainak módosítását, a kettős állampolgársággal rendelkező személyek vezetői tisztségüktől való megfosztását, Kövér László magyar házelnök autonómiával kapcsolatos nyilatkozatainak elítélését követelik. A dokumentumot a Vatra országos elnökén, Florin Oproiescun kívül több, magyarellenességéről és retrográd nézeteiről elhíresült marosvásárhelyi szervezet vezetője írta alá. Smaranda Enache szerint nincs miért csodálkozni a Soros Alapítvány legfrissebb felméréseinek eredményein, melyekből kiderül, hogy a romániai iskolások 34 százaléka megveti a zsidókat, 35 százaléka pedig a magyarokat. A hatezer megkérdezett csaknem 40 százaléka szerint a katonai diktatúra sokkal inkább megfelelne Románia számára, mint a demokratikus államforma.
A Pro Europa Liga feljelentése nyomán Dumitru Matei főtanfelügyelő elmondta, kivizsgálást indítanak az ügyben. Hangsúlyozta, nem támogatja, hogy politikai rendezvényeket tartsanak az iskolákban, ezért ellenőrzést kezdeményez az ügyben. Az iskolaigazgató felel azért, ami a tanintézetekben történik – tette hozzá a főtanfelügyelő.
Az „elbújtatott" Mátyás
Szabadság, 2011. április 14. – GAAL GYÖRGY
Még tíz nap sem telt el azóta, hogy április 2-án sok zászlóval, koszorúval, s még több szónoklattal végre „hivatalosan" is megtörtént a főtéri Mátyás-szobor felavatása. Két ország miniszterei rótták le tiszteletüket a nem kevés pénzzel helyreállított impozáns szoborcsoport előtt. Magáról az elhúzódó restaurálási műveletről, az abban részt vevőkről alig esett szó.
Az eredmény azonban szívet-lelket gyönyörködtető. Nem csak az ünnepségeket követően, hanem még a következő napokon is jöttek az idősebb-fiatalabb emberek, hogy megcsodálják a csillogóan fehér talapzaton álló patinás bronz-alakokat. Sokan már elhaladtak előtte néhányszor a munkálatok novemberi befejezése óta, de csak most szakítottak maguknak időt arra, hogy szemügyre vegyék az eredményt. Talán új korában sem volt szebb a szobor-együttes, jóformán csak a címer hiányzik róla. S persze, a környező dísztér hiánya is sokaknak fáj.
A Mátyás-szobrot egy dísztérre tervezték, mi több, a teret úgy alakították dísztérré, hogy minél jobban kiemelje a szobor fenséges hatását. Ez a szoborcsoport képes uralni egy egész teret. Csakhogy a dísztér eltűnt a környezetéből. Lett helyette újra piactér, zsibvásár, felvonulási terület, szabadtéri koncertek, színpadok és sátrak színhelye. A restaurálás befejezése óta volt már itt karácsonyi vásár és műjégpálya, hosszasan átmeneti rendetlenség. Éppen a felavatás időpontjára szabadították fel a teret az oda nem illő ideiglenes építményektől.
Eltelt a felavatás után tíz nap, s máris újra „használatba vették" a teret. Ezúttal Gaudeamus könyvvásár részére. A hosszú sátrat úgy húzták fel, hogy az a szoborcsoportot teljesen eltakarja. Most aztán egy hétig, beleértve a virágvasárnapot is, nem csodálhatjuk meg városunk díszét, a turista nem készíthet egyetlen épkézláb felvételt sem a szoborról. Mert a teret „használni" kell. S ilyenkor Mátyás fölöslegessé válik, sőt inkább zavarja a tér benépesítőit.
Közel húsz éves küzdelmet zárt le a felavatás a Mátyás-szobor történetében. Hiszen még sokan emlékezünk 1992. november 30-ra, amikor az új polgármester utasítására mesteremberek kezdték vésni a szobor talapzatát, s csak rendre derült ki, hogy oda a Iorga-féle táblát fogják erősíteni, hogy azt másnap a polgármester felavathassa. Aztán jött a szoborzászlózás, a felirat-módosítás ötlete, az elköltöztetési terv, a tér felásása, az capitoliumi farkas-szobor, majd a Traianus-oszlopa térre állításának terve, sőt még a görögkeleti székesegyház oda helyezése is felmerült. Ezek – szerencsénkre – nem valósultak meg, csak a dísztér veszett el. S maradt egy üvegkalitka a tér közepén néhány római kori kődarabbal a mélyben, amelyekre már senki sem tekint.
Véleményünk szerint, ha már – magyar közreműködéssel is – eltűnt a dísztér a Mátyás-szobor körül, annyi tiszteletet adhatnánk a műalkotásnak, hogy az üvegkalitka és a szobor közti részt, bármilyen eseményről is legyen szó, mindig üresen hagyjuk. A turisták gyakran csak egy fél napot töltenek városunkban. Nem foszthatjuk meg őket a szobor látványától. De nekünk, kolozsváriaknak is erőt, bizalmat kölcsönöz, hogy Mátyás vitézei társaságában ránk tekint, őrzi a teret, a várost.
Végletesen fejlődő Erdély
Új magyar Szó, 2011. április 14. – Totka László
A multinacionális vállalatok letelepedési preferenciái mellett az elvándorlás és az egykor összefüggő történelmi régiók szétszabdalása is hozzájárult ahhoz, hogy az erdélyi megyék egymástól szögesen eltérő gazdasági fejlettségi mutatókat produkálnak.
A végletek jellemzik az erdélyi megyék idei fejlődési kilátásait: ebben a régióban ugyanis egymás tőszomszédságában találhatóak az ország legdinamikusabban előretörő és leglassabban növekedő közigazgatási egységei. Az Országos Előrejelző Bizottság adatai szerint a Romániában idén legjobban prosperáló négy megye közül három Erdélyben található: Kolozs, Brassó, Szeben és Argeş.
Tavalyhoz viszonyított két százalék fölötti bruttó össztermékükkel (GDP) még Bukarestet és Ilfovot is megelőzik. Míg Maros és Hargita megye 2011-ben „ráérősen" halad a fejlődés útján, Kovászna a határmenti Bihar, Szatmár, Szilágy megyékkel a legszerényebb, egy százalék alatti gazdasági fellendülésre számíthat, amit az elemzők a „problémás" jelzővel illetnek.
Nyugat „alkonya"
„A Közép-erdélyi megyéknek a határmentiekhez viszonyított gyorsabb fejlődése ellentmondásosnak tűnik annak a közgazdasági elméletnek a fényében, miszerint Nyugat-Európából a kontinens közép-keleti része felé haladva folyamatosan romlanak a gazdasági mutatók. Hogy ez mégsem így van, többek között annak köszönhető, hogy a peremmegyékben nagyobb elszívó hatás érvényesül, innen többen távoztak Nyugat-Európába dolgozni" – magyarázta lapunknak a szembetűnő eltérést Colţea Tibor közgazdász.
Másrészt a Románia nyugati megyéivel szomszédos régiók – kevés kivétellel – történetesen Magyarország legfejletlenebbjei közé tartoznak. Colţea emellett még egy történelmi okot is megjelölt: szerinte az első világháborút lezáró békeszerződés összefüggő, egymásra utalt gazdasági egységeket szabdalt szét, a továbbiakban is ellehetetlenítve, hogy ezek kölcsönösen erősítsék egymást.
„Nagyvárad például egykor a régió kereskedelmi központja volt, míg Debrecen a nyersanyagszállítója, a szerepek megbomlása után pedig a városok a mai napig nem tudtak magukra találni" – fogalmazott a közgazdász. Ezzel szemben Kolozsvár, Szeben és Marosvásárhely környéke megőrizhették viszonylagos egységüket és megmaradhattak Erdély belső részének karakteres kulturális-gazdasági központjaiként.
Az export hátszele
„A leggyorsabban fejlődő térségek egyben azok, amelyek exportra dolgoznak, így például a Kolozs és Argeş megyékben jelenlevő erős multinacionális vállalatok, mint a Nokia vagy Dacia egyértelműen javítják a statisztikát" – magyarázta Ilie Şerbănescu gazdasági elemző az Adevărulnak, rámutatva, ilyen értelemben az ország talpraállása túlságosan is függ a külföldi megrendelésektől.
A mutatókra pedig az is rányomja a bélyegét, hogy a nagyvállalatok adói nem feltétlenül a helyi-, megyei költségvetést gyarapítják, hanem a központi államkasszába vándorolnak. Az előrejelzés készítői idén a nettó átlagkereset 5,2 százalékos növekedésére számítanak. A bérek vonatkozásban már a főváros vezet, ahol az alkalmazottak 2004 lejes átlagfizetéssel hónap végén – statisztikailag – kétszer annyit vihetnek haza, mint a legszerényebben kereső háromszékiek vagy Bihar megyeiek.
Mindez jól mutatja azt is, hogy a gazdasági fejlettséget mennyire befolyásolja a vásárlóerő, illetve az ennek nyomán alakuló fogyasztás. Bár a tömöttebb pénztárcák és a nagyobb áruforgalom közvetlenül élénkítik a gazdaságot – figyelmeztetnek a szakértők –, a túlnyomórészt importra alapuló romániai fogyasztás nem minden ágazatot futtat fel egyformán, elsősorban a hazai gyártóknak nem kedvez.
|
