|
EMNT/EMNP/D.K.
Népszámlálás: 45 ezer szórólapot oszt szét az EMNT Közép-Erdélyben
Transindex, 2011. szeptember 26.
Közép-erdélyi népszámlálási kampánya keretében 45 ezer szórólapot oszt szét az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács. A Voltunk, vagyunk, leszünk jelmondattal ellátott tájékoztató lapocska hátoldalán levő szövegben arra buzdítják a célközönséget, hogy vállalják magyarságukat. Az EMNT mai, Kolozsváron megtartott sajtótájékoztatóján Szász Péter, az EMNT Kolozs megyei alelnöke elmondta, fontos, hogy a népszámláláskor ne székelynek, vagy erdélyinek, hanem magyarnak vallja magát minden illetékes, ugyanakkor az anyanyelvet firtató kérdésre ugyancsak a "magyar" legyen a válasz.
Szász elmondta, az EMNT egy telefonos tudakozó szolgálatot is működtet: a 0264-308208 számot hívók a népszámlálással kapcsolatos bármely kérdésükre választ kaphatnak. Elhangzott, a népszámlálással kapcsolatosan a www.magyarnaklennijo.ro címen is tájékozódhatnak az érdeklődők.
A népszámlásról a szórványban
Krónika, 2011. szeptember 27. – Babos Krisztina, Kiss Előd-Gergely
Voltunk, vagyunk, leszünk jelszóval a magyar identitás vállalásának fontosságát hangsúlyozó tájékoztatási kampányba kezd az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és az Erdélyi Magyar Néppárt a népszámlálást megelőzően – jelentette be tegnap Szász Péter, az EMNT Kolozs megyei alelnöke.
Emlékeztetett, a közép-erdélyi régióban 2002-ben 186 ezer ember vallotta magát magyarnak, idén azonban kérdéses, hogy alakul ez a szám. „Számolnunk kell azzal, hogy ebben a régióban a legnagyobb az asszimiláció, a legtöbb a vegyes házasság, és a szórványtelepüléseken a magyar emberek nem magyar médiafogyasztók, így nem jutnak el hozzájuk a magyar identitás felvállalását népszerűsítő cikkek, ezért 45 ezer szórólapot osztunk szét" – tájékoztatott Szász.
Hozzáfűzte, a http://www.magyarnaklennijo.ro/ honlapon részletes tudnivalókkal szolgálnak a népszámlálásról, illetve az érdeklődők rendelkezésére áll a telefonos tudakozó is a 0264-308208-as telefonszámon. Az EMNT Kolozs megyei alelnöke ugyanakkor elmondta: számos – a népszámlálást népszerűsítő – kulturális rendezvényt is szerveznek országszerte. Az EMNT–EMNP pályázatot hirdetett helyi és partnerszervezetei számára, végül 44 kulturális rendezvény pályázatát bírálták el kedvezően, elsősorban vidéki helyszíneken. Az események szervezésében részt vesz az Erdélyi Magyar Ifjak és a Magyar Ifjúsági Tanács is. Soós Sándor EMI-elnök emlékeztetett, ha a Székelyföldön 12 ezernél többen székelynek vallják magukat, a székelyeket is önálló népcsoportként fogják nyilvántartani. Bozsó Imre Lehel, a Magyar Ifjúsági Tanács elnöke az egyházi ifjúsági szervezetek szerepének fontosságáról beszélt, amelyek a nehezen elérhető, szórványban élő magyar családokhoz is eljutnak. Az EMNP a Youtube videomegosztón elérhető klipet is készíttetett. A videó a kommunista rezsim utolsó éveiben népszerű viccből indul ki. Nicolae Ceauşescu, a diktátor megkérdi egy kisfiútól: „Cum te cheamă pui de dac?" (Hogy hívnak dákfióka?) „Attila" – érkezik a válasz.
Veres-Kupán Enikő szatmári EMNT-elnök a népszámlálás kapcsán tartott tegnapi sajtótájékoztatóján kifejtette: minden eszközt megragadnak annak érdekében, hogy a magyarokkal megértessék, létkérdés, hogy magyar nemzetiségűnek vallják magukat. Bemutatta a szórólapjukat is, melyeket – állítása szerint – az elkövetkező három hétben igyekszenek minden érintett családhoz eljuttatni. Kifejtette: arra kérik majd az embereket, hogy figyeljenek oda, hogy a nemzetiséget rögzítő kérdéshez a „magyar" kerüljön, és ne egyezzenek bele abba, hogy a számlálóbiztos ceruzával töltse ki az ívet. Arra is felhívta a figyelmet, hogy mindenkinek jogában áll magyar nyelvű formanyomtatványt kérni. „Nagyon fontos, hogy hány romániai vallja magát magyarnak, hisz létszámunktól függ, hogy alapítanak-e további magyar iskolákat, hogy indítanak-e kellő számú magyar tannyelvű osztályt, hogy kapnak-e elégséges támogatást a kulturális intézményeink, illetve, hogy lesznek-e kétnyelvű utca- és helységnévtáblák a köztereinken" – hangsúlyozta Veres-Kupán Enikő.
Kivétel nélküli részvételt a népszámláláson
2011. szeptember 27. – Zay Éva
A küszöbön álló népszámlálás nemzeti ügynek tekinthető, hiszen eredményei meghatározzák majd a következő évtized történéseit, magyarságunk számarányától függ, hogy hol használhatjuk majd anyanyelvünket a közintézményekben, részesülnek-e állami támogatásban iskoláink és kulturális intézményeink.
A felekezeti hovatartozás vállalása meghatározhatja az egyházak további sorsát – emelte ki Szász Péter, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) Kolozs megyei szervezetének alelnöke, a Soós Sándorral és Bozsó Imre Lehellel, az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) és a Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) elnökeivel közösen tartott tegnapi kolozsvári sajtótájékoztatón, ahol az EMNT – Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) és partnerszervezeteik közös népszámlálási kampányának főbb irányelveit körvonalazták.
A 2002-es népszámlálás alkalmával a Kolozs, Beszterce-Naszód, Hunyad, Szeben megyét ötvöző közép-erdélyi régióban 186 ezer ember vallotta magát magyarnak, az elsődleges cél pedig nyilván az, hogy ez a létszám az októberi összeírás alkalmával se csökkenjen – részletezte Szász Péter. Mint elmondta, az asszimiláció mértéke ebben a régióban a legnagyobb, itt a legtöbb a vegyes házasság, a szórványközösségek pedig jellemzően nem magyar médiafogyasztók, így a népszámlálással kapcsolatos üzeneteket ily módon nem is kaphatják meg. Ezért az EMNT–EMNP és partnerszervezetei önkéntesek segítségével 45 ezer szórólapot juttatnak el a háztartásokba, plakátokat terjesztenek településeken és központokban. Az EMNT–EMNP mindemellett pályázatot hirdetett meg saját helyi és partnerszervezeteinek olyan kulturális jellegű rendezvények szervezésére, amelyek a népszámlálást és a magyar identitás vállalásának fontosságát népszerűsítenék.
A sikeres pályázatoknak megfelelően 44 helyszínen szerveznek majd Erdély-szerte kisebb-nagyobb településeken rendezvényeket. A cserkészek például egy adott útvonalon bicikliznek majd végig, és juttatják el az egyes helyszínekre az anyagokat – tájékoztatott Szász Péter, aki az összeállított szórólapot is bemutatta. Az EMNT–EMNP népszámlálási logója három gyermeket jelképez, a legalább háromgyermekes családvállalás fontosságára való utalásként. A Voltunk, Vagyunk, Leszünk szlogen értelmében hangsúlyt kap a történelmi múlt, a szülőföldjén otthonáért munkálkodó nemzeti közösség jelene, és a jövő, amelyet nagymértékben meghatároz majd az október 20. és 31. közötti népszámlálás eredménye. Az egyszerűsített honosítási eljárás népszerűsítésében sikerrel használt www.magyarnaklennijo.ro, a jelmondatot tartalmazó című honlapon, valamint a 0264-308-208 telefonszámon részletes információkat szerezhet mindenki a népszámlálás folyamatáról és a különféle részletekről.
– A MIT-tel együtt vállaltuk, hogy október 23-ig, a tulajdonképpeni összeírás kezdőnapjáig mindenhová eljuttatjuk üzenetünket, tájékoztatásban illetékes szakembereinket – emelte ki Soós Sándor EMI-elnök, aki felhívta a figyelmet a részletkérdések fontosságára: így például, mindenkinek tudnia kell, hogy a kérdőív melyik pontjánál jelölendő be magyar nemzetisége, illetve azt, hogy feltétlenül a magyarsághoz tartozónak kell magát vallania. Ugyanis az uniós irányelveknek megfelelően a székely etnikum-kategóriát bejelölő polgárokat kisebb létszám esetén hozzáadják a magyarokhoz, de tízezres nagyságrendek esetében már különálló közösségnek minősítik. – A népszámlálás nemzeti ügy, mindenkinek, így politikumnak, civil szférának, sajtónak, nem utolsósorban az egyházaknak, és természetesen minden magyarnak részt kell vállalnia benne – hangsúlyozta Soós Sándor. Az EMI idei programpontjaiban kiemelten szerepel a népszámlálás kérdése, az azt népszerűsítő szórólapokat, plakátokat az EMI saját kampányanyagaival együtt valamennyi betervezett rendezvényükön és a már említett 44 helyszínen is terjesztik majd, különös tekintettel arra, hogy az információkat a szórványtelepülésekre, és nem utolsósorban a nagyvárosok lakótelepein élő magyarsághoz is el kell juttatni. A civil szervezet elnöke említést tett arról is, hogy a sikeres pályázók mellett más szervezetek is jelezték társulási szándékukat a népszerűsítő kampányban.
Bozsó Imre Lehel MIT-elnök szerint a nagyvárosokban élő, az identitásvállalás határán álló polgárokat elsősorban a fiatal nemzedéken keresztül lehet elérni az alapüzenettel, miszerint vállalják identitásukat, vallják magukat magyarnak. Kolozsvár nagy lakótelepeit például önkéntesekkel szándékoznak végigjárni a kampányban részt vállaló szervezetek, minden egyes magyar családhoz eljuttatva a szórólapokat. Az egyházi gyülekezetek és ifjúsági szervezeteik (így az ODFIE, IKE stb.) a lelkészek, presbitériumok segítségével szintén közreműködnek majd az információk terjesztésében – fejtette ki. A kétnyelvű (magyar–román) népszámlálási plakátokat a köztereken is elhelyezik.
RMDSZ
Antal Árpád: aszfaltnál fontosabb a magyarok közérzete
Háromszék, 2011. szeptember 27. – Váry O. Péter
Nem elég aszfaltozni, építeni, Székelyföld modernizálása vagy inkább jövője szempontjából fontosabb az erdélyi magyarság közérzete: az, hogy itthon marad-e, vállal-e még egy gyereket, attól függ, politikai vezetői, választott tisztségviselői elég bölcsek tudnak-e lenni, keresik-e a lehetséges összefogás útjait az elkövetkezőkben – véli Antal Árpád, az RMDSZ sepsiszentgyörgyi szervezetének elnöke, a város polgármestere az Erdélyi Magyar Néppárt és az RMDSZ viszonyáról.
Sokan azt hiszik, az EMNP bejegyzése önmagában érték, ez viszont csak keret, lehetőség: az a fontos, milyen programot mutatnak fel, és kik állnak mögéje – mondta. Szerinte a jövő évi választásokra készülve sem a szavazatmaximalizálás a fontos, hanem az erdélyi magyarság közérzetének javítása. Ebben a munkában az RMDSZ eredményeket tudott elérni, véleménye szerint a szervezetben vannak meg azok a lehetőségek, keretek, amiket fel lehet használni a közösségépítésben.
A megegyezést az EMNP-vel fontosnak tartja, bár összetett, rétegzett az erdélyi magyar társadalom, azért minden településen, minden megyében meg kell vizsgálni az összefogás lehetőségét, annak függvényében dönteni, ki mit tud hozzátenni ahhoz, hogy ez a rendszer működjék.
Antal Árpád felemlítette az MPP-vel való rossz tapasztalatát. Mint mondta, semmit sem tettek a város fejlődéséért, annál inkább hátráltatták, „és aki nem csinál semmit, hiteltelen abban, hogy másokat kritizáljon". Az MPP egyébként azért lett ennyire összefogáspárti – tette hozzá –, mert ha 2012-ben nem indítanak jelöltet a parlamenti választáson, megszűnik a párt. Mindezek ellenére, ha a polgári párt megújul, ha letesz valamit az asztalra, velük is érdemes tárgyalni.
Az erdélyi magyarság politikai vezetőinek mindenekelőtt bölcsességre lesz szükségük az elkövetkezőkben annak érdekében, hogy ne maradjunk parlamenti képviselet nélkül, hiszen akkor nem tudjuk érvényesíteni érdekeinket még az önkormányzatokban sem – figyelmeztetett Antal Árpád.
Újabb nekifutás
Szabadság, 2011. szeptember 27.
Októberben újrakezdődik a kisebbségi törvénytervezet vitája a parlamentben – legalábbis erről állapodtak meg tegnap a kormánykoalíciót alkotó pártok. Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke bejelentette, hogy a hétfői koalíciós tárgyaláson megegyeztek, előbb a koalíciós pártok szakértői elemzik, mi az a tervezetben, amiről még tárgyalni kell, és mely részek nem képezik már vita tárgyát, majd ezt követően októberben a szakbizottságban folytatódhat a tervezet elfogadási procedúrája.
Varujan Pambuccian, a nemzeti kisebbségek frakciójának vezetője is megerősítette, hogy az őszi ülésszakban prioritást képez a koalíció számára a kisebbségi törvénytervezet elfogadása. Pambuccian szerint a nézeteltérések formai jellegűek, és nem tartalmiak, de azokat is tisztázni kell.
Mint ismert, a kisebbségi törvényt a Călin Popescu Tăriceanu vezette kormány terjesztette a parlament elé, azonban a jogszabályt elutasította a szenátus, majd a képviselőházban évekig megrekedt a tervezet vitája. A kormánykoalíció által februárban aláírt újabb megállapodás úgy tűnt, hogy lendületet ad a jogszabály elfogadási folyamatának, de júniusban ismét kudarcba fulladtak a tárgyalások, amikor az RMDSZ elutasította a Traian Băsescu és a Demokrata Liberális-Párt (PD-L) által szorgalmazott területi-közigazgatási átszervezést. Megfigyelők szerint a PD-L azért is dobta be hirtelen a régiók átszervezésének témáját, hogy ürügyet találjon a kisebbségi törvény elfogadásának újbóli elodázására. A februári koalíciós megállapodásban a 2011-es év szerepel a tervezet elfogadásának határidejeként, de a felek szóbeli egyezsége szerint már a tavaszi ülésszakban el kellett volna fogadni a jogszabályt.
ROMÁNIA
Új szövetség a láthatáron
Szabadság, 2011. szeptember 27.
Új politikai szövetség alakulhat, miután Sorin Frunzăverde, a Demokrata-Liberális Párt (PD-L) első alelnöke bejelentette, hogy javasolta a demokrata pártnak a Népi Mozgalom (Mişcarea Populară) nevű szervezet megalapításának előkészítését.
A Népi Mozgalom – ami még nem világos, hogy pontosan milyen formában fog működni, szövetségként, pártként vagy csak lazább formájú mozgalomként – létrehozását Traian Băsescu államfő dobta be a köztudatba. Az államfő a múlt héten egy televíziós műsorban bejelentette, hogy nagyobbik lányát megkérte, védje le ezt a nevet a szabadalmi hivatalnál, ugyanis az államfő szükségesnek tartja egy ilyen mozgalom létrehozását. A tervek szerint az új szövetség zászlaja alá gyűlhetnek össze azok a jobboldali politikai erők, amelyek az Európai Néppárt családjához kívánnak tartozni. Nem világos egyelőre, hogy kik csatlakoznak majd az új tömörüléshez, hiszen Frunzăverde tegnap csak annyit mondott, hogy politikai, civil szervezetek és magánszemélyek egyaránt beléphetnek. A jelenleg már létező jobboldali, parlamenten kívüli párt közé tartozik a Keresztény-demokrata Nemzeti Parasztpárt (PNTCD), a Corneliu Vadim Tudor vezette Nagy-Románia Párt (PRM), a Gigi Becali által irányított Új Nemzedék Pártja (PNG) és a Dan Diaconescu televíziós sztár által alapított új politikai erő.
A sajtóban felröppent a hír, miszerint a népi mozgalomhoz csatlakozhat e három kétes hírnevű pártelnök, ami a PD-L-t egyelőre megosztja. Cristian Preda és Sever Voinescu például határozottan elutasítja, hogy a demokrata párt ilyen politikusokkal szűrje össze a levet, másik oldalon viszont Radu Berceanu, aki a PD-L Dolj megyei szervezetének elnöke, kijelentette: senkit sem szabad kizárni a Népi Mozgalomból, hiszen ha azt mondják egy politikusról, hogy nem szalonképes, akkor az ő szavazótábora sem szalonképes, és ez szerinte korlátozná a mozgalom sikerét. Az együttműködésről szóló találgatásokat az indította el, hogy Gigi Becali elsőként felajánlotta magát, hogy együttműködik a PD-L-vel az új tömörülés keretében, és kijelentette, hogy megpróbálja meggyőzni Vadim Tudort is arról, hogy csatlakozzon a Népi Mozgalomhoz. Ez utóbbiról azonban még szinte semmit nem lehet tudni, azt sem, hogy a demokraták milyen szerepet szánnak az új szervezetnek. Megfigyelők szerint Băsescu elvesztette bizalmát a PD-L-ben, és ennek az új szövetségnek a létrehozásával új köntösbe öltöztetné a párt hozzá hűséges szárnyát a jövő évi önkormányzati és parlamenti választások, valamint a 2014-es államelnök-választás előtt.
Nagyon közel a Népi Mozgalom?
Nyugati Jelen, 2011. szeptember 27.
Teodor Baconschi, a PDL első alelnöke ma azt nyilatkozta, érdekli, kik a PDL lehetséges és objektív szövetségesei a Népi Mozgalomban. Kifejtette, léteznie kell egy párbeszédnek az akadémiai testülettel, az egyházzal és a civil társadalom egészével.
Baconschi a PDL Országos Állandó Bürójának (BPN) ülése előtt mondta el: Sorin Frunzăverde, a PDL első alelnöke bejelentette, hogy felveti a Népi Mozgalom létrehozatalának kérdését.
„Engem is érdekel, kik a PDL lehetséges és objektív szövetségesei a jobb-közép erők összefogásának erőfeszítésében. Elemezni kell a helyzetet, főleg a civil erőkét, mert nagyobb nyitásra van szükség, a PDL sokkal jobban kommunikál a májusi kongresszus óta, amióta a vezetőség sok mindenkit bevont, de ennek nem kell monológgá válnia, hanem párbeszédre van szükség."
Arra a kérdésre, hogy a Népi Mozgalomban helyet kaphat-e Dan Diaconescu vagy George Becali pártja, Baconschi azt mondta, nem kell még választások előtti szövetségekről beszélni.
A Népi Mozgalom megalakításának időpontjáról kérdezett Traian Igaş, a PDL alelnöke azt mondta: ez már „nagyon közel van".
Sorin Frunzăverde, a PDL első alelnöke hétfőn a BPN ülése előtt azt nyilatkozta: azt javasolja a testületnek, kezdjék el a Népi Mozgalom megszervezését, hogy december elejéig a folyamat végére juthassanak.
Ezt a PDL kezdeményezi, ő adja a lényegét, egy jól felépített politikai erőről van szó, amely gyakorlatilag egy választási szövetség lesz.
Frunzăverde szerint a Népi Mozgalomban politikai csoportosulásoknak, a civil társadalom képviselőinek, szakszervezeteknek és akár magánszemélyeknek kell majd helyet kapniuk.
ERDÉLY
Népszerű a honosítás Háromszéken is
Háromszék, 2011. szeptember 27. – Farkas Réka
Az év eleje óta majdnem hétezer háromszéki polgár igényelt magyar állampolgárságot. Legnagyobb forgalmat a sepsiszentgyörgyi Demokrácia Központ bonyolított le, 4150 iratcsomót állítottak össze, Kézdivásárhelyen 1453-at, Kovásznán négyszázat, Baróton pedig kilencszáz kérést véglegesíttek.
A háromszéki adatok szerint eddig körülbelül hétezer idevalósi igénylő tette le az állampolgársági kérelmet. A nyár folyamán igen nagy volt a forgalom, különösképpen Sepsiszentgyörgyön, Erdély szintjén negyedik helyen áll az itteni iroda a lebonyolított ügyek szempontjából.
Nemes Előd, az iroda vezetője azt is elmondta, ma már zökkenőmentes az ügyfélfogadás, megszűnt az év elején tapasztalt torlódás. Háromszéken egy 101 éves erdőfülei asszony is benyújtotta igényét, ő a legidősebb kérelmező.
A bővítéseknek köszönhetően egyértelműbbé vált a helyzet a csíkszeredai konzulátuson is – tájékoztatott Nemes Előd. A Lazarus Házban (Gál Sándor utca 9. szám) iktatják a kérelmeket, és ugyanott lehet letenni az esküt is, az útlevél- és magyar igazolvány igényléseket a Petőfi Sándor utca 45. szám alatti régi konzulátuson fogadják. Ott lehet kivenni az eskütétel után érkező születési és házassági leveleket, valamint a személyi kártyákat is.
Hatvanhét éve fájó seb: Szárazajta
Háromszék, 2011. szeptember 27.
Hatvanhét esztendő telt el, amióta Gavrilă Oltean Maniu-gárdista serege behatolt a háború zaja ellenére is csendes Szárazajtára, és tizenhárom ártatlan embert a legbarbárabb módon kivégzett.
Erre akkor is emlékeznünk kell, ha sokan már idejét múltnak tartják az emlékezést, s úgy vélik, a mára kell figyelni. Nem feledhetjük el, hiszen elődeink sorsa a mi életünk része, gyökér, mely nélkül nem létezne a nemzet sem – hangzott el a tegnap tartott megemlékezésen.
A szárazajtai közösséget szolgáló református lelkipásztor, Bartalis Sz. Pál az Apostolok cselekedetéből vett igére épített beszédében arra kérte a jelenlevőket, vizsgálják meg szívüket, s meglátják, a szeretet mellett mindannyiunkban ott a gyűlölet is. De nem szabad engedni, hogy a bosszúvágy felülkerekedjék a jóságon, mint ahogy azt sem, hogy a jó értelemben vett, nemzet iránti elkötelezettség sovinizmussá váljék. Mint mondotta, azzal a reménnyel kell élnünk, hogy az 1944. szeptember 26-án történtek soha meg nem ismétlődhetnek.
A Lármafa Kulturális és Sportegyesület számára az Ex Libris-díjat átadó dr. Gubcsi Lajos Hende Csaba honvédelmi miniszter levelét olvasta fel. "Az a pillanat, akkor és ott, 1944 rettenetes őszén Szárazajtán a nemzet történetének egy szomorú pillanata volt. Olyan pillanat, amelyből sok adódott ugyan évezredes történelmünkben – különösen itt, Erdélyben. Mégis fontos: nagyon értékessé és drágává teszi a hazát. A hazát, a földet, ahol apáink és anyáink vére folyt. Ha emlékezünk, ha megértjük és lélekben átéljük, miért kellett meghalniuk, a mi számunkra is nagyon drága lehet, nagyon drága lesz a haza." Tamás Sándor megyeitanács-elnök a megyezászló átadásakor úgy fogalmazott, nem másoktól kell elvárnunk, nekünk kell cselekednünk szülőföldünk érdekében.
Az IKE-sek és az Ajtai Abod Mihály Általános Iskola diákjainak rövid programját követően a nagybaconi rezesbanda kíséretében haladt a több száz fős emlékező közösség a központban 1994-ben felállított emlékműhöz. Nagybacon polgármestere, Bardocz Csaba a tizenhárom áldozat értelmetlen haláláról szólt. A Történelmi Vitézi Rend nevében Benkő Emőke figyelmeztetett: mindig emlékeznünk kell az igazságtalanságokra, jogfosztásaink pillanatára, s ahányszor csak alkalmunk adódik, el kell mondanunk: mi nem vagyunk másodrendű polgárok. Az áldozatokat – Elekes Lajos, Gecse Béla, Nagy András, Nagy D. József, Nagy Sándor, Málnási József, Németh Gyula, Németh Izsák, Szabó Beniám, Szép Albert, Szép Albertné Málnási Regina, Szép Béla és Tamás László – Németh Izsák unokája, Pap Sándor nyugalmazott református tiszteletes idézte fel, majd a kegyelet koszorúit helyezték el.
A megemlékezést követően Benkő Levente újságíró, történész a szárazajtai vérengzésről írt könyvének második, bővített kiadása bemutatásán a tényfeltárás körülményes – és sokszor megnehezített – voltáról beszélt. Cáfolta azokat a vádakat, melyek szerint a helybéli magyarok valaha is fegyverrel szálltak volna szembe a román hadsereggel, így nem állhatja helyét az a román oldalról érkezett magyarázat sem, hogy a tizenhárom áldozatot szedő vérengzés valójában jogos megtorlás lett volna.
Kovászna megye: nem érvényesülnek a nyelvi jogok minden közintézményben
Transindex, 2011. szeptember 26.
Hivatalos álláspontot kér a Kovászna megyei prefektúra az illetékes állami hivataloktól annak kapcsán, hogy egyes állami intézmények nem tüntették fel elnevezésüket a román mellett magyar nyelven is Kovászna megyei székhelyeiken.
György Ervin prefektus mai sajtótájékoztatóján elmondta, az állami közintézményeknél használt kétnyelvű táblákra vonatkozó törvények nem egyértelműek.
"A megyei intézmények esetében egyelőre a feliratok kapcsán érdeklődünk, de persze a magyar nyelvű felirat ügye a közönséggel való kapcsolattartásra vonatkozó többi joggal összefüggésben áll" - mondta el György Ervin arra vonatkozó kérdésünkre, hogy a tábla kérdése mellett a magyar nyelvű ügyintézés kapcsán érdeklődik-e a prefektúra.
Hozzátette, Kovászna megyében a közintézmények túlnyomó többsége - mintegy 60-75%-uk - kitette a magyar nyelvű elnevezését is tartalmazó táblát.
Elmondta, azok az intézmények, amelyek felszólítást kaptak, többnyire kitették a kétnyelvű feliratot, pár, újonnan létrejött intézmény esetében lehetnek még hiányosságok ezen a téren. A kataszteri hivatal például nem tett eleget a prefektúra felkérésének, azzal hárítottak, hogy a bukaresti anyaintézménnyel kell ez ügyben tárgyalni, hiszen nekik ilyen célra nincs elkülönített keretük.
"A dekoncentrált intézmények központja általában Bukarestben van. Azonban én úgy gondolom, hogy Kovászna megyében a jóérzés, a tolerancia, a párbeszéd jegyében illene kitenni a magyar feliratokat, hiszen a lakosság 75%-a magyar" - véli a prefektus. (hírszerk.)
Kétnyelvű táblák: döntsön a kormány!
Krónika, 2011. szeptember 27. – Bíró Blanka
Hivatalos állásfoglalást kér a kormánytól a Kovászna megyei prefektúra a kétnyelvű táblák alkalmazására vonatkozóan. György Ervin prefektus elmondta, az állami közintézményeknél használt kétnyelvű táblákra vonatkozó törvények nem egyértelműek, ezért a kormányzati hivataloktól, többek között a kormány etnikumközi kapcsolatokat felügyelő főosztályától kérnek eligazítást.
Több, Románia által ratifikált nemzetközi előírás megengedő a kisebbségek nyelvhasználati jogát illetően. Azonban a 215-ös számú helyi közigazgatási törvény csak a helyi önkormányzatokat és az alárendeltségükben levő intézményeket kötelezi, hogy szavatolják az anyanyelvhasználat jogát, ha a kisebbség számaránya az adott településen meghaladja a 20 százalékot. Állami intézményekre egyértelmű törvény nem vonatkozik, ezért a prefektúra ezeket nem tudja kötelezni a kétnyelvű táblák használatára, szögezte le a prefektus. Elmondta, a központi intézmények általában Bukaresttől kapják a névtábláikat, a helyi igazgató hiába tenné ki a magyar nyelvű feliratot, ha erre a központból nem kap jóváhagyást. „Addig is, amíg a helyzet tisztázódik egy demokratikus társadalomban, ahol a toleranciának és a párbeszédnek kell a főszerepet játszania, a jóérzés és jóhiszeműség kellene rávigye ezen intézmények vezetőit arra, hogy egy 75 százalékban magyarlakta megyében magyar feliratokat is használjanak" – szögezte le.
Mint arról beszámoltunk, a nyár folyamán Valentin Ionaşcu alprefektus hadjáratot indított a magyar nyelv használata ellen, a múlt héten György Ervin körlevélben szólította fel a közintézmények vezetőit: használjanak kétnyelvű táblákat. Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere ennek kapcsán kifejtette, örül, hogy a prefektúra már nemcsak a román, hanem a magyar nyelv alkalmazása felett is őrködik.
Leszerelt helységnévtábla Előpatakon
Leszerelték a magyar helységnévtáblát a Kovászna megyei Előpatakon. Sajtóértesülések szerint Dumitru Marinescu polgármester a törvényre hivatkozva vétette le a magyar feliratot, mert a településen a magyarság aránya nem éri el a 20 százalékot, csak 15 százalékos. György Ervin Kovászna megyei prefektus szerint azokon a településeken, ahol a kisebbség számaránya a közigazgatási törvény 2001-es megjelenésekor elérte a 20 százalékot, ki kell tenni a többnyelvű helységnévtáblát, akkor is, ha azóta megfogyatkozott. Ez azonban Előpatakra nem vonatkozik, ott ugyanis tíz évvel ezelőtt sem voltak többen a magyarok.
Múlt, mely ápol s eltakar
Háromszék, 2011. szeptember 27.
Tulipános rendezvénnyel méltatták tegnap Háromszék vármegye 135 évvel ezelőtti megalakulását. Az RMDSZ-es ünnepségen jutalmazták ez alkalomból mindazokat, akik az elmúlt húsz évben választott tisztségviselőként szolgálták a közösséget (szövetséget?). Felvonult az RMDSZ egykori és jelenlegi országos vezérkara, s olybá tűnt a nagy protokol, mintha Markó Béláék alapították volna egykoron a vármegyét.
S ha már kitüntetések, érdemek elismerése került előtérbe, bőven esett szó az elmúlt két évtized megvalósításairól, mindarról, amit az érdekvédelmi szövetségnek sikerült elérnie. Pillanatnyi eredmény kevés, így hát újra és újra felemlegetik, mily mértékben bővültek az erdélyi magyarság jogai, s hála az RMDSZ-nek, dicső politikusainak, sikerült ismét otthont teremteni a hazában.
Mindez azonban csak részben igaz, s pont az ilyen nagy csinnadrattával szervezett, ugyancsak kerek évfordulók (550 éves város, 135 éves vármegye, 800 éves falu), a nagy ünneplések takarják ki mindazt, ami még hibádzik. Például, hogy továbbra sem természetes a kétharmadában magyarok lakta Háromszéken egy állami intézmény magyar elnevezésének feltüntetése, de leszedetheti a prefektúra azt a táblát, amelyen nem román az első felirat, leválthatja a román bíróság a magyar könyvtárigazgatót. Egyre-másra azzal szembesülünk, ugyancsak képlékenyek azok a törvények, melyeket az RMDSZ egyértelmű érdemként sorjáz. A helyi önkormányzatokat kötelezik ugyan, hogy a húsz százaléknál nagyobb arányú kisebbségek nyelvhasználati jogait biztosítsák, de mindez nem érvényes a kormánynak, minisztériumnak alárendelt, úgynevezett dekoncentrált intézményekre, nekik legfeljebb ajánlhatja a kormánybiztos a magyar nyelv használatát, és remélheti, lesz annyi jó érzés bennük, tisztelet a többségi lakossággal szemben, hogy helyet találnak a magyar feliratnak is. Egyre-másra kiderül, amit megszerzett jognak hittünk, valahol megbicsaklik, mégsem úgy fest a dolog, ahogy gondoltuk, a törvény értelmezhető, és amikor a román bíróságra hárul ez a feladat, soha nem a magyaroknak kedvez az ítélet.
A húsz esztendő mérlege egyáltalán nem olyan szívderítő, mint RMDSZ-es körökben láttatni szeretnék, jó néhány dolog papíron létezik, a valóságban azonban nem érvényesül, s egyre vaskosabb a hónapról hónapra, évről évre halogatott célkitűzések listája. A kisebbségi törvénynél az a legnagyobb eredmény, hogy sikerült haladékot nyerni, nem fogadták el a számunkra kedvezőtlen formát, a regionális átszervezést emlegetni sem merik, mert rögtön Băsescu nyolc nagy megyéje kerül napirendre, a székelyföldi autonómiáról meg jó, ha mi beszélünk, a politikusok majd csak a kampányban szajkózzák unalomig.
A 135 éves Háromszék vármegyét ünnepelte tegnap az RMDSZ, kitüntetett, jutalmazott. A múlt dicsősége ismét jó alkalmul szolgált mindennapi bajaink elfödésére.
MAGYARORSZÁG
Életének 76 évében elhunyt Makovecz Imre
MTI, 2011. szeptember 27.
A Kossuth-díjas építész haláláról az MTI számolt be kedd délelőtt.
A magyar organikus építészet legismertebb képviselője, a Magyar Művészeti Akadémia alapítója, örökös elnöke 1935-ben született Budapesten, de gyermekkorában sok időt töltött a Zala megyei Nagykapornakon, ami visszaemlékezései szerint nagy hatást gyakorolt későbbi pályájára. 1959-ben szerzett diplomát a Műegyetemen. "Kezdettől azt az egy épületet szerettem volna megépíteni, amely az emberiség kezdete előtt már állt" - mondta saját munkásságáról 2002-ben.
Első, már a saját stílusát hordozó épülete a berhidai étterem volt, 1964-ben. Erdélyben is több épületet tervezett, többek közt Temesváron, Csíkszeredában, Vargyason, Sepsiszentgyörgyön, Kolozsváron építettek az ő tervei alapján templomokat, illetve egy ravatalozót. (mti/hírszerk)
November 13-a a magyar nyelv napja ezentúl
MTI, 2011. szeptember 27.
A magyar nyelv napjává nyilvánította november 13-át, a magyar nyelvet az államigazgatásban és a közoktatásban hivatalossá tevő 1844. évi II. törvénycikk elfogadásának napját hétfőn az Országgyűlés.
Az erről szóló határozatot 339 igen szavazattal, tartózkodás és ellenszavazat nélkül elfogadott határozat szövegében.
Az Országgyűlés felhívja az intézményeket, szervezeteket, és egyúttal felkéri a polgárokat, hogy 2011-től kezdve ezt a napot közösen, méltó keretek között ünnepeljék meg.
Felkérték emellett a kormányt arra, hogy a tudományos élet szereplői, az egyházak és a civil szervezetek bevonásával vizsgálja meg a magyar nyelv használatának helyzetét, ennek alapján készítsen elő intézkedési tervet a magyar nyelv értékeinek védelme, korszerű továbbfejlesztése és népszerűsítése céljából, és erről 2012. június 30-ig tájékoztassa az Országgyűlést
KÁRPÁT-MEDENCE
A tartományi ombudsman erélyesen elítéli a táblarongálást
Vajdaság.ma, 2011. szeptember 27.
A vajdasági ombudsman a legerélyesebben elítéli, hogy ismeretlen tettesek festékszóróval lefújták a közelmúltban elhelyezett többnyelvű helységnévtáblán a magyar feliratot Újvidéki Temerin felőli bejáratánál, mint ahogyan arról a média is tájékoztatott az elmúlt hétvégén.
A többnyelvű helységnévtáblák elhelyezése, mint a nemzeti kisebbségek identitásának megőrzését szolgáló jog megvalósulási formája a helyi önkormányzatok kötelessége is, a Szerb Köztársaság Alkotmánya mellett két törvény, egy tartományi képviselőházi döntés, s a helyi önkormányzatok statútuma is előlátja.
A tartományi ombudsman június végén küdte el ezzel kapcsolatos ajánlásait az újvidéki önkormányzat felé, Újvidék város pedig szeptember 20-án tájékoztatta a tartományi ombudsmant, hogy Temerin, Veternik és Pétervárad felől elhelyezeték a többnyelvű táblákat, a többi irányból pedig folyamatban van azok elhelyezése.
A tartományi ombudsmani hivatal a mostani vandál cselekedetet egyúttal saját maga, e független és önálló intézmény elleni támadásnak is minősíti, amely megfogalmazta és továbbította az említett ajánlás
Újvidék: befestették a magyar helységnévtáblákat
Háromszék, 2011. szeptember 27.
Az újvidéki tartományi ombudsman közbenjárására tizenegy többnyelvű táblát helyeztek ki a tartományi székvárosban.
Korábban csak szerb nyelvű tájékoztatók voltak. A magyarság öröme azonban kérészéletű lehetett, rövid idővel a táblák kihelyezése után ismeretlen tettesek átfestették a magyar, Újvidék megnevezést a tartományi székvárosnak Temerin felőli bejáratánál. Festékszóróval csak a település magyar nyelvű elnevezését fújták le.
A magyar feliratot is tartalmazó táblák kihelyezésére azt követően került sor, hogy a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége a kisebbségi nyelvhasználatról szóló törvény alkalmazására hivatkozva kezdeményezte a tartományi ombudsman közbenjárása révén. A táblarombolás miatt feljelentésről vagy nyomozásról nincs tudomásunk.
Megrongálták az újvidéki magyar művelődési központot
MTI, 2011. szeptember 27.
Ismeretlen tettesek a hét végén betörtek az újvidéki Petőfi Sándor Magyar Művelődési Központba, és súlyosan megrongálták az épület nagytermét - írja a VajdaságMa délvidéki hírportál.
A honlapon hétfő este megjelent tudósítás szerint a behatolók összetörték a zongorát és a rádiót, a csillárokat székekkel zúzták szét, a balkonról ledobálták a virágcserepeket, az ajtókon betörték az üveget, az emlékfolyosón felállított Petőfi-mellszobrot pedig virágcserepekkel dobálták meg.
"Példátlan vandalizmus ez, ami a Petőfi művelődési központ 80 éves fennállása során sohasem történt meg. Nem tudjuk pontosan, mikor és milyen indítékkal követték el a vandál cselekedetet" - közölte a portállal Bátori József, a művelődési központ titkára.
Az újvidéki rendőrség és az ügyeletes vizsgálóbíró hétfő reggel elvégezte a Petőfiben a helyszínelést. Stevan Krstic, helyettes rendőrfőnök, aki Újvidék polgármesterével, Igor Pavliciccsel járt a helyszínen, azt mondta az újságíróknak: a rendőrség mindent meg fog tenni, hogy mielőbb kézre kerítse a tetteseket.
A vandál cselekedetet elítélték a köztársasági és a tartományi ombudsmanok helyettesei is, akik hétfőn ugyancsak felkeresték a művelődési központot.
A Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP) is elítélte az újvidéki kulturális központ ellen elkövetett garázdaságot, A párt elítélte továbbá egy szabadkai óvodában elkövetett rongálást is. Ezek a szemmel láthatóan magyar intézmények elleni támadások arra utalnak, hogy a vajdasági magyarság elleni kilengéseknek új hulláma indult el - áll a VMDP közleményében.
Újabb magyarellenes kampány
Vajdaság.ma, 2011. szeptember 27.
A Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP) mélységesen elítéli az újvidéki Petőfi Sándor Magyar Művelődési Központ ellen elkövetett garázdaságot, valamint a szabadkai radanováci helyi közösség területén levő óvoda épületének, udvarának és játszóterének vandál módon történt megrongálását.
Ezek a szemmel láthatóan magyar intézmények elleni támadások arra utalnak, hogy a vajdasági magyarság elleni kilengéseknek új hulláma indult el. Tekintettel a nemzetiségi viszonyokban mutatkozó súlyos frusztrációkra, a helyzeten csak akkor lehet javítani, ha az illetékes szervek megtalálják az elmúlt tíz nap kilengéseinek elkövetőit – szerbeket, magyarokat vagy bárki mást – s gyors és példás büntetésben részesítik őket.
A VMDP már korábban rámutatott, hogy a magyarok kárára elkövetett időről-időre felerősödő inzultusok – még ha időnként sor kerül egy-egy magyarok által végrehajtott támadásra is – hosszú évek folyamatában szemlélve, váltakozó intenzitású lélektani hadviselésre utalnak.
A hivatalos intézmények jellegzetesnek mondható eredménytelensége, az objektív nehézségek ellenére állandósítja a nemzetek közötti feszültséget.
Itt az ideje, hogy a politikai tényezők, amelyek felelősséget viselnek e nyomasztó helyzet beálltáért, határozott intézkedésekkel, jól érzékelhető lépésekkel, valóban mindent megtegyenek azért, hogy útját állják az erőszakos cselekmények további elburjánzásának. Az elkövetőkben végre tudatosítani kell, hogy a nemzeti türelmetlenség szítását az illetékes szervek, és Szerbia egész társadalma elfogadhatatlannak tartja.
Ha az illetékes szervek – mint ahogy egyesek állítják – valóban nincsenek birtokában a megfelelő eszközöknek ahhoz, hogy hatékonyan felfedjék a társadalmi szempontból különösen veszélyes cselekmények elkövetőinek motívumait, akkor ezt a hiányosságot mielőbb ki kell küszöbölni.
Addig is teljes mértékben élni kell azokkal a szankciókkal, amelyeket a kihágásokról szóló köztársasági törvény tartalmaz. A nyomozás, majd a szabálysértési eljárás ilyen-olyan okokból történő mellőzése, vagy indokolatlan elhúzódása csak olaj a tűzre.
A VMDP szeretné tapasztalni, hogy a nemzetek közötti viszonyok további elmérgesedése a politika egyetlen felelős tényezőjének sincs érdekében. Akkor sem, ha választások vannak a láthatáron, áll a VMDP szerkesztőségünkhoz eljuttatott közleményében, amelyet a párt elnöke, Ágoston András írt alá.
Újabb incidens Temerinben
Vajdaság.ma, 2011. szeptember 27.
Tegnap 16.00 óra körül még egy incidens történt Temerinben, amelyben megsérült egy középiskolás diák.
A Vajdaság Ma nem hivatalos értesülései szerint a 15-16 éves szerb diák a park padján ülő magyar szintén középiskolás korú diákot nemzeti alapon provokált és sértegetett, amit az nem hagyott annyiban. A vita dulakodássá fajult, majd tettlegességé, miközben a magyar diák védelmére kelt magyar barátja. A verekedés minden résztvevője kisebb sérülésekkel megúszta. A verekedésben részt vevő középiskolások cáfolták a szerb média állítását, miszerint a 64 vármegye szélsőséges csoport tagjai lennének.
A rendőrség a tegnapi és a korábbi incidensek miatt az est folyamán minden a község központjában tartózkodó fiatalt bekísért kihallgatásra, kiürítette a szórakozóhelyeket, hogy megakadályozza az esetleges tömeges gyülekezést. Az Obraz szerb klerofasiszta szervezet vasárnap délelőttre Temerin központjában a helyi szerbek védelmében tiltakozó megmozdulást jelentett be, melyet a helyi rendőrség jelenlétében visszavont, azzal magyarázva visszalépésüket, hogy nem akarják tovább fokozni a feszültséget.
Ismét megrongálták Petőfi ungvári szobrát
UMDSZ, http://www.umdsz.uz.ua/ 2011. szeptember 26.
Ma hajnalban megrongálták Petőfi Sándor Ungváron, a költőről elnevezett téren felállított szobrát — közölte a megyei rendőr-főkapitányságra hivatkozva a kárpátaljai Zakarpattya on-line portál arról tájékoztatva, hogy ismét a szobor kardját törték le.
A hírportál közlése szerint a rend őrei forró nyomon indultak a tettesek felkutatására, s őrizetbe is vettek két gyanúsítottat, akiket a városi rendőrkapitányságon állítottak elő. A Btk. 194. sz. cikkelye szerint huliganizmussal vádolják őket.
Az írás szerint két fiatal — egy fiú és egy lány — rongálta meg a szobrot, akik ittas állapotban fényképezkedtek mellette.
Csak emlékeztetőül: a Petőfi-szobrot korábban már többször is megrongálták: idén tavasszal a kardját kurtították meg (a fotón), amit később helyreállítottak, 2009-ben pedig fehér festékkel öntötték le. Bacskai József ungvári magyar főkonzul az esetek nyomán azt javasolta, hogy térfigyelő kamerával vigyázzák a szobrot, illetve a teret.
EURÓPAI PARLAMENT/EURÓPAI UNIÓ
Erdélyi EP-képviselő a marosvásárhelyi magyar nyelvű orvosképzésért szólalt fel a plenáris ülésen
MTI, 2011. szeptember 26.
A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen kialakult helyzetre hívta fel a figyelmet európai parlamenti plenáris felszólalásban Sógor Csaba (RMDSZ) erdélyi magyar képviselő hétfő este Strasbourgban.
Emlékeztetett arra, hogy az idén elfogadott új oktatási törvény multikulturális felsőoktatási intézményként határozza meg az egyetemet, ahol már eddig is a hallgatók fele magyar nemzetiségű volt.
"Bár az elfogadott törvény különálló magyar kar létrehozatalát irányozza elő, az egyetem többségi nemzethez tartozó vezetősége nem hajlandó ezt lehetővé tenni. Minden eszközzel akadályozza a fele részben magyar hallgatók által látogatott, hivatalosan is multikulturálisként elismert egyetemen a magyar nyelvű orvosképzést" - jelezte a képviselő.
Úgy vélte, lehetővé kell tenni, hogy a csatlakozás után is számonkérhetők legyenek a koppenhágai kritériumok. "Európában, különösen annak keleti felében, feszültek az etnikumközi viszonyok. Ezt figyelmen kívül hagyni óriási hiba, amely a jövőben megbosszulhatja magát" - fogalmazott Sógor Csaba.
INTERJÚK, ELEMZÉSEK, PUBLICISZTIKA
Népszámlálási kampány – jobb későn, mint soha?
Új Magyar Szó, 2011. szeptember 27. – Cseke Péter Tamás, Sipos M.
Miközben az RMDSZ népszámlálási kampánya, illetve az október végi cenzusra való felkészülés immár kilenc hónapja tart, a néhány napja pártként bejegyzett Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) tegnap, azaz alig több, mint három héttel a népszámlálásrajt előtt indította el saját kampányát.
Miközben az RMDSZ népszámlálási kampánya, illetve az október végi cenzusra való felkészülés immár kilenc hónapja tart, a néhány napja pártként bejegyzett Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) tegnap, azaz alig több mint három héttel a népszámlálásrajt előtt indította el saját kampányát.
Hegy alatt abrakolnak
A volt református püspök híveit tömörítő, „Tőkés-pártként" ismert politikai alakulat néhány tagja tegnap tartott sajtótájékoztatót Kolozsváron az EMNP népszámlálási kampányrajtjáról. „Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) pályázatot hirdetett meg társszervezetei számára, ezen részt vettek az Erdélyi Magyar Ifjak, a Magyar Ifjúsági Tanács, az Ifjúsági Keresztény Egyesület, az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet, valamint az erdélyi cserkészmozgalom is.
A pályázatot olyan kulturális programok megszervezésére írták ki, amelyek a népszámlálást népszerűsítik az erdélyi magyarság körében" – fogalmazott tegnap az EMNP és az EMNT közös sajtótájékoztatóján Szász Péter, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Kolozs megyei alelnöke.
A politikus hangsúlyozta, Kolozs megyében és a belső-erdélyi régióban a legsúlyosabb az asszimiláció, ez azzal is jár, hogy az itt lakók elsősorban nem a magyar nyelvű média fogyasztói. Ezért az EMNP 45 ezer szórólapot nyomtatott, ezeken a népszámlálással kapcsolatos legfontosabb információk olvashatók. A tájékoztató anyagot a párt és a partnerszervezetek önkéntesei szórják majd szét a vidéki falvakban, valamint a kolozsvári magyarok között. Mint állította, a népszámlálást ismertető és népszerűsítő kétnyelvű (magyar és román) plakátok is elkészültek már.
„Nem ellenkampány"
Minthogy az Új Magyar Szó felfedte a pártbejegyzéssel kapcsolatos aláírásgyűjtés során tapasztalt okirathamisítást, Tőkésék válaszul lapunkkal szemben silentio stampát hirdettek, így nem kérdezhettük meg az EMNP illetékeseit arról: szerintük mennyi hasznát vehetik még az erdélyi magyarok az utolsó pillanatban elindult népszámlálási kampánynak.
Demeter Szilárd, az EMNP népszámlálási megbízottja a Manna.ro portál kérdésére csupán arról beszélt: a külön kampány szervezése annak köszönhető, hogy ők „még a tavasszal megkeresték az RMDSZ vezetését az együttműködés érdekében, de nem kaptak választ". Kovács Péter, a szövetség főtitkára erre reagálva lapunknak úgy fogalmazott: az RMDSZ nem várhatott hónapokat, míg az EMNP-t bejegyzik, ezért indult hamarabb a tulipános akciósorozat.
A népszámlálási kampánymenetbe a véghajrában bekapcsolódott Tőkés-párt „konkurenciája" azonban nem zavarja az RMDSZ-t. „A népszámlálás közös, nemzeti ügy, minél többen fogunk össze azért, hogy hatékonyan folyjon a felmérés, annál jobb" – nyilatkozta ezzel kapcsolatban az ÚMSZ-nek Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára.
Székely István főtitkárhelyettes, az RMDSZ népszámlálási megbízottja szerint pártállástól függetlenül mindenki a hatékonyságra törekszik. „Már voltak is egyeztetések, például akkor, amikor arról döntöttünk, hova küldünk kulturális műsorokat a kampány során. Ha jól tudom, az EMNP a saját programtervét is ennek ismeretében állította össze, és ezt maximálisan korrekt eljárásnak tartom" – ütött meg békülékeny hangot Székely.
Idejében elkezdték
Az RMDSZ tavaly decemberben rendezett először szakmai kerekasztalt annak érdekében, hogy minél hatékonyabb legyen a felkészülés az egész erdélyi magyarságot érintő adatrögzítésre. Székely István lapunknak elmondta: az általa vezetett szakértői csapat arra összpontosít, hogy minél pontosabb képet kapjanak az erdélyi magyarok a minden eddiginél átfogóbb felmérésről. Most ugyanis több lesz a kérdőív, és több információt dolgoznak fel, mint például a 2002-es népszámlálás idején.
A szövetség külön figyelmet fordít a magyar identitással rendelkező romákra és a magyar ajkú svábokra is. „Mi nem akarunk az identitásról hitvitákat, és nem fogunk missziós tevékenységet végezni a romák között, de szeretnénk elérni, hogy biztosítva legyen az identitásválasztás szabadsága" – nyilatkozta Székely István. A szakértő elmondta: nemcsak a felmérés módja miatt rendkívüli az idei adatrögzítés, a társadalmi folyamatok is jelentősen megváltoztak.
„Tény például, hogy két és fél millió ember tartózkodik külföldön, követni kell: ki az, aki ideiglenesen van távol" – hangsúlyozta Székely.
Népszámlálási honlapvita
A két szervezet kampánya két külön internetes honlapon folyik: míg az RMDSZ a Nepszamlalas.ro webhelyen, az EMNP a Magyarnaklennijo.ro internetes címen gyűjti és közli a közérdekű információkat. Amint az lapunkhoz eljutott, EMNT-s körökből olyan információk terjednek, miszerint az RMDSZ „lenyúlta" a honlapot, amelyet eredetileg a két szervezet közösen hozott létre.
„Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács sem anyagiakkal, sem más módon nem járult hozzá a Nepszamlalas.ro honlap létrejöttéhez" – szögezte le lapunknak Székely István, aki szerint az internetes oldal megalkotását már tavaly ősszel kezdeményezte az RMDSZ-es munkacsoport.
„Akkor az EMNT még azt sem tudta, hogy lesz népszámlálás, és azóta sem volt semmilyen apportjuk a honlap létrejöttéhez" – magyarázta Székely. Mint hozzátette: amúgy a honlapon az RMDSZ csak a támogatók között szerepel, az internetes oldal látogatóinak az EMNT elérhetőségét is megadták.
Autonómiátlan marad az autonómiatanács?
Új Magyar szó, 2011. szeptember 27. – Cs. P. T.
Leghamarabb jövő héten kerülhet ismét a képviselőház emberjogi szakbizottsága elé a kisebbségi törvény tervezete – tudtuk meg tegnap Fekete Szabó András RMDSZ-es szenátusi frakcióvezetőtől a koalíciós pártok vezetőinek tegnapi bukaresti tanácskozása után.
Leghamarabb jövő héten kerülhet ismét a képviselőház emberjogi szakbizottsága elé a kisebbségi törvény tervezete – tudtuk meg tegnap Fekete Szabó András RMDSZ-es szenátusi frakcióvezetőtől a koalíciós pártok vezetőinek tegnapi bukaresti tanácskozása után.
Tájékoztatása szerint a jogszabálynak azt a változatát vitatja majd meg a testület, amelyben előzőleg a kormánypártok képviselői egyezségre jutnak. „Vannak még olyan kérdések, amelyekben koalíciós szinten nincs egyetértés. Ezeket kell előbb tisztáznunk, hogy a törvényt zökkenőmentesen megszavazzák a bizottságban" – mondta Fekete.
Varga Attila képviselő, az emberjogi szakbizottság tagja szerint a nagyobbik koalíciós partner Demokrata Liberális Pártot (PDL) elsősorban autonómiatanács intézménye zavarja a törvény szövegében.
„Egyrészt azt nem tudják lenyelni, hogy az intézmény nevében szerepel az autonómia szó. Emil Boc miniszterelnök szerint ez csak formális kérdés, szerintünk azonban tartalmi kérdés" – magyarázta az ÚMSZ-nek a képviselő. Varga szerint az autonómiatanácsok hatáskörével sem ért egyet a PDL. A testületnek ugyanis jogában állna közvetlenül beleszólni a kisebbségeket érintő kérdésekben, így például megvétózhatná egy magyar iskola igazgatójának a leváltását.
„A koalíciós partner azt szeretné, hogy az autonómiatanácsoknak csak konzultatív szerepe legyen a kisebbségeket érintő kérdésekben. A tervezet előírásai szerint a testület beleegyezése nélkül semmilyen kisebbségeket érintő kérdésben nem lehetne döntés hozni" – mondta Varga Attila. A képviselő szerint további egyeztetésre szorul a törvény 14. paragrafusa is, amely eredetileg azt írta elő, hogy egy adott térség etnikai arányai közigazgatási eszközökkel nem változtathatók meg. Ezt a cikkelyt a nyár elején bizottság módosította úgy, hogy az etnikai arányok megváltoztathatók „ha a kisebbségek jogai nem csorbulnak".
A megfogalmazás ellen az RMDSZ annak idején hevesen tiltakozott, annál is inkább, mert a Románia által ratifikált kisebbségvédelmi keretegyezménynek is ellentmond. „Erre a paragrafusra még föltétlen vissza kell térnünk a szakbizottságban" – mondta Varga Attila. Hozzátette, a még függőben lévő kérdéseket jövő hét elején vitatják meg a koalíciós pártok szakértői.
Mint ismert, a koalícióban korában abban állapodtak meg a felek, hogy a kisebbségi törvényt június 30-ig elfogadja a parlament.
Kemény dió a választási törvény
Holnap ülésezik újra a választási törvény módosítására létrehozott koalíciós bizottság, ez alkalommal a kormányt támogató pártok mindegyike előterjeszti a maga jogszabályváltozatát.
Az RMDSZ tervezetét Márton Árpád képviselő dolgozta ki. Eszerint megmaradnának az egyéni választókerületek, ám a jelöltek országos kompenzációs listáról is bekerülhetnek a parlamentbe.
Az örökség – Erdélyi magyar szemmel mégsem ez a legnagyobb dilemma
Új Magyar Szó, 2011. szeptember 27. – Székedi Ferenc
Olvasom, hogy egy erdélyi magyar szervezet nem kivánatos személynek nyilvánította Kertész Ákost Nagyváradon, akit – gondolom – a jól ismert nagyváradi irodalmi folyóirat nem publicistaként, hanem íróként hívott meg, és több mint valószínű, ugyanúgy kisiklásnak tartja az Amerikai Népszavában megjelent általánosító jellegű, a szavak és összefüggések lehetséges magyarázatai mögé nem tekintő Kertész-írást, mint az erdélyi magyar értelmiségiek jelentős része.
Kertész Ákost viszont ezért a szövegéért aligha lehet kiírni a magyar irodalomból, mint ahogyan az éppen Nagyváradon bemutatott Csurka István daraboknak sem von le az irodalmi értékéből szerzőjének későbbi, meglehetősen zaklatott és ellentmondásos politikai pályafutása.
Kertész Ákost büntetésként kiebrudálták a budapesti díszpolgárságból, és valljuk be, ezen is el lehet tűnődni így is, meg amúgy is, méghozzá aprópénzre váltva mindazt, amit a megnevezés takar. A legáltalánosabb megfogalmazások szerint ugyanis a díszpolgári cím erkölcsi elismerés, amellyel a település tiszteletét és háláját fejezi ki a kitüntetett személynek, és a megtiszteltetést általában az nyerheti el, aki közösség érdekében kifejtett tevékenységével, magatartásával eredményesen elősegítette a helység anyagi és szellemi értékeinek gyarapítását.
Szóval, mindezen el lehet töprengeni. De erdélyi magyar szemmel mégsem ez a legnagyobb dilemma. Hanem az, hogy ugyanezen címtől most fosztották meg Haynau osztrák hadvezért, Jellasics horvát bánt, Windischgrätz osztrák tábornokot és Alexander von Bach osztrák belügyminisztert, valamint Ivan Paszkievicset, az 1849-es orosz hadsereg főparancsnokát és még három, mifelénk kevésbé ismert osztrák tisztségviselőt és katonai vezért.
A listáról kihúzott Sztálinról pedig azért nem beszélek, mert a Brassót lecserélő Sztálinváros és a népek atyjának állított szobrok áradata még ha nemzedékektől függő mértékben is, de mifelénk még mindig fellelhető a köztudatban.
De hogy az aradi vértanúkat és Batthyány Lajost kivégeztető, százakat várbörtönökbe küldő Haynau mostanig Budapest (akkor még Pest) díszpolgára volt? Akárcsak az az osztrák belügyminiszter, akinek nevéről az 1851-1859 között tartó, magyarországi nyílt abszolutista önkényt, a Bach-korszakot nevezték el? Vagy a magyar szabadságharc leverésére küldött hadsereg orosz hadsereg főparancsnoka, Paszkievics úgyszintén mindeddig a magyar főváros erkölcsi elismertje? És Jellasics, aki hazájában ugyan nemzeti hős, terek viselik nevét és szobrok emlékeztetnek nemzetének szabadságáért küzdő horvát bánra, de mifelénk nem is annyira a történelemkönyvekben, mint a magyar nemzeti lírában futóként, gyáváként, árulóként rögzült az alakja, még a huszonegyedik században is magyar hálára és elismerésre méltó maradt?
Mindez egy kissé meglepő. Nem is a kétely, amiről mostanság elmorfondíroznak a Duna-partján, hogy a jelenlegi budapesti tanácsnak van vagy nincs joga belekotorni az történelembe, hanem az a tény, hogy mindezen személyek az 1848-49-es magyar forradalom és szabadságharc leverése után kapták meg a díszpolgári címet. Persze, tudjuk, hogy milyen korban, hogy a győztes akkor is vitt mindent, de ki van zárva, hogy csupán osztrákok, oroszok és horvátok adományozták volna ezt a kitüntetést. Hanem egészen biztosan ott voltak a magyarok is. Korabeli magas rangú magyar tisztségviselők.
Vajon minderről miért nem olvasni a történelemkönyvekben? Mint ahogyan a nemzeti történelem más olyan eseményeiről sem, amelyet a „csak a szépre emlékezés" lázában szeretnénk szemérmesen elhallgatni.
Emlékszem, valamikor kamaszkoromban megdöbbentem, amikor a történelemírás kifejezést hallottam. Hogy a történelem nem csak úgy van, hanem írják. Már régóta tudom, hogy nem is akárhogyan.
De vajon nem kellene eljöjjön az ideje a higgadt és nyugodt, kiegyensúlyozott és tárgyilagos történelemírásnak, ahogyan azt más nemzetek is megtették és azóta nyugodtan néznek szembe önmagukkal?
A jelenlegi hivatalos történelemszemlélet szerint a magyarság kizárólag a forradalmak és dicső csaták hevületében él tovább. És ami a forradalmak között történt? Az vajon kinek az öröksége?
Cinizmusból jeles
Új Magyar szó, 2011. szeptember 27. – Salamon Márton László
Mottó: Megy a bolha és az elefánt a hídon. Egyszercsak megszólal a bolha: hallod-e, komám, hogy dübörgünk?
Ha a politikának a cinizmus nemcsak szükséges, hanem elégséges kelléke is lenne, akkor a jogilag már annak számító Tőkés-pártnak mindene meglenne ahhoz, hogy igazi politikai alakulatnak tekinthesse magát. Így azonban még csupán ígéretesnek nevezhető annak a módja, ahogyan az Erdélyi Magyar Néppárt cinizmusból máris letette a vizsgát: hosszú hónapok semmittevése után, alig napokkal az októberi cenzusrajt előtt ők is „népszámlálási kampányt indítottak". Hogy például a lényegről – a cenzusban részt vevő, az annak során gyűjtendő adatok hitelességét egyedül biztosítani tudó magyar számlálóbiztosok toborzását segítő háttérmunkáról – lemaradtak, nos, erről és hasonló lényegtelen dolgokról természetesen nem szól a fáma.
És nem szól arról sem, hogy Tőkés Lászlóék a pártbejegyzéssel, a támogató aláírások meghamisításával, nemlétező személyek és személyi azonosítószámok begyűjtésével voltak elfoglalva akkor, amikor mások a népszámlálás jogi kereteinek kisebbségi szempontból minél előnyösebb formában történő megrajzolásáról egyezkedtek a román politikummal. A pártbejegyzést elutasító elsőfokú döntés elleni fellebbezéssel és az elutasítás miatt a politikai ellenféllel szembeni – a végkifejlet ismeretében rágalmazásnak bizonyult – vádaskodással voltak elfoglalva akkor, amikor az illető ellenfél éppen gőzerővel kampányolt a magyar számlálóbiztosok toborzása érdekében.
A bukaresti táblabíróságon – a nyilvánvaló okirathamisítás dacára – alig néhány napja másodfokon bejegyzett Tőkés-párt tehát máris megmutatta, hogyan kell kisajátítani nem létező érdemeket, hogyan kell – másokat örökösen túlkiabálva – a semmiből is politikai hasznot húzni. Magyarán: hogyan kell lopni, csalni és hazudni. Ezzel az eszköztárral felfegyverkezve Tőkésék már joggal reménykedhetnek a jövő évi választási sikerben.
Hacsak... hacsak a választó mégsem hülye. Ha a választó a pecsételés pillanatában mégiscsak úgy dönt, hogy a bombasztikus, de üres szavak örök ünnepéért cserében mégsem adja fel a néha szürke, néha keserű hétköznapok biztonságát.
MINDENNAPOS GYŐZELMEINK
Transindex, 2011. szeptember 27. – Borboly Csaba
A kölcsönös garanciák rendszere: irányváltásra van szükség az autonómiaküzdelemben
A közigazgatási átszervezés kapcsán újra lendületet kapott a Székelyföld területi autonómiájáról szóló húsz esztendős egymás mellett való elbeszélés.
Románia közigazgatási átszervezése kapcsán újra lendületet kapott a Székelyföld területi autonómiájáról szóló húsz esztendős „vita", vagy inkább: egymás mellett való elbeszélés. Sajnos ebben a témában a politikai diskurzus a sajtó asszisztenciája mellett az elmúlt években már megszokott és talán már meg is unt modellt követi: magyar oldalról a szerepelni vágyók lufikat eregetnek, a román politikusok pedig légvédelmi ágyúval lövöldöznek e lufikra, miközben egymás sarkára hágva oltalmazzák az ország egységét. Ezt a mutatványt a nagyközönség egyre általánosabb érdektelensége övezi.
Ennek ellenére kevés szó esik arról, hogy milyen gazdasági-társadalmi alapjai vannak az autonómiának, és miként válhatna mind a magyar, mind pedig az itt élő román közösség előnyére egy széles jogkörökkel rendelkező székelyföldi önkormányzati rendszer bevezetése. Egy dél-tiroli (olaszokból és németekből álló) küldöttség Székelyföldi látogatása jó alkalom volt arra, hogy az ő tapasztalataikra támaszkodva gyakorlatiasabb megvilágításba helyezzük az autonómia kérdését.
Mindennapos győzelmeink
Az elmúlt évek székelyföldi hétköznapjai nem voltak esemény nélküliek. A szemünk láttára, napról napra épül ki a székelyföldi autonómiát megalapozó jogi-gazdasági rendszer – a székely emberek és önkormányzatok, valamint a Bukarestben dolgozó RMDSZ-es parlamentereink, kormányzatisaink közreműködésével. Egyik héten a kórházak kerülnek helyi irányítás alá, másik héten az iskolák. Elérhető közelségben van a kisebbségi törvény elfogadása, fejlődik a székelyföldi infrastruktúra. A „Székelyföldi napok" keretében több hetes rendezvény-sorozatot szervezünk kultúránk, hagyományaink ápolására, megújulnak iskoláink, kultúrházaink, felújítjuk templomainkat, gazdák önszerveződést támogatjuk, és a székely termékek ügyét is visszük előre.
Minderre a gazdasági válság időszakában kerül sor, amely mindannyiunk életét megnehezíti. A gazdasági statisztikákból azonban az is látszik, hogy Székelyföld olyan térsége a vidéki Romániának, amely keresi a boldogulását, amely nem hagyja el magát, és amely nem akar kiürülni, kivándorolni. Elég csak megnézni az európai uniós pályázatokat - az egy főre eső vidékfejlesztési támogatások tekintetében Hargita megye az első az országban, és Kovászna megye is az élbolyban van. Ha a demográfiai adatokat nézzük, akkor azt látjuk, hogy mindkét megye az élbolyhoz tartozik a születési rátát tekintve. Tehát minden azt sugallja, hogy e térség nem akar leszakadni, lemaradni. Történik ez annak ellenére, hogy nálunk nincsenek nagyvállalatok, nincsenek nagy állami beruházások, nem jöttek nagy külföldi beruházók hozzánk, és mégis, a kommunista rendszer által ránk erőltetett sereghajtó pozícióból az elmúlt 20 év alatt sikerült felküzdenünk magunk a gazdasági középmezőnybe. Ezen folyamatnak új lendületet adna egy jól átgondolt, kellő körültekintéssel kiépített autonóm státusz, hisz eddigi eredményeink arra utalnak, hogy ha más romániai térségekkel egyenlő feltételekkel indulunk a versenyben, akkor nagyon is helyt tudunk állni.
Írnak levelet az elnöknek – de minek?
Úgy vélem, itt lenne az ideje, hogy az erdélyi magyar politikum a sajtó hathatós közreműködésével kicsit letisztítsa az autonómiaküzdelem körül kialakult zavaros vizet. Az elmúlt 20 évben tévesen rögzült és a közbeszédbe gyökeret eresztett egy olyan képzet, mely az autonómia-küzdelmet – Csaba testvér szavait parafrazálva – a vesztett csaták nagyhangú tábornokainak a homokozójává szűkíti le. E képzet szerint az dolgozik az autonómiáért, aki hetente a legnagyobb számú autonómiakiáltványt, autonómiakoncepciót kidolgozza, illetve két koncepció meg statútum kidolgozása közötti időszakot az ENSZ, a NATO, az EBESZ, az Európai Unió és más hasonló szervek elnökeinek szóló nyílt levelek írogatásával tölti. Igaz, hogy levelét rendszeresen a papírkosárba dobják, de ez nem számít, a lényeg, hogy meg lett írva, aztán a helyi sajtóban nagy hűhót lehet csapni körülötte – holott a levél írója már a feladás pillanatában pontosan tudja, hogy ennek a világon semmi eredménye nem lesz.
E virtuális tevékenység hosszabb távon való fenntartásához kell a sajtó partnersége is. Mindaddig vesztett csatákba fogunk belelovagolni, amíg számos sajtóorgánumnál úgy gondolják a szerkesztők, hogy ha Izsák Balázs SZNT elnök levelet írt valamely államfőnek, az címlapsztorit érdemel, viszont az, hogy a nyikómenti gazdák összefognak és közös erővel megnyitják a bezárt székelykeresztúri tejgyárat, az nem hír, vagy ha igen, mínuszos, az utolsó oldal alján.
Persze nem baj az, ha az SZNT elnöke más elnökökkel levelez, vagy ha az MPP elnöke bejelenti (hetente), hogy Székelyföldnek aszimmetrikus autonómiamodellre van szüksége. Az sem gond, ha esetleg senki nem érti, mit jelentene konkrétan az aszimmetrikus autonómia, mit akar ezzel mondani a pártelnök úr. És még az sem gond, ha az SZNT és MPP elnökei, amikor éppen nem autonómiamodellt gyártanak, és nem elnökökkel leveleznek, akkor felüdülésként kiröppennek Budapestre, ahol fogadja őket az Országgyűlés elnöke, aki civilben még MPP tiszteletbeli elnök is, és közösen jól kibeszélik az autonómiát. Ami a gond, az az, hogy erről szól a székelyföldi közbeszéd évek óta autonómia-témában: vége-hosszát nem érő papírgyártás, sajtószereplés, meg dumálás. Van egy olyan gyanúm, hogy a szerkesztők megszokásból irányítanak címlapra mindent, amiben egyaránt szerepel az „elnök" és az „autonómia" szó, annak ellenére is, hogy a témában húsz éve folyó szócséplést már tíz éve köztudottan mindenki megunta és elengedi a füle mellett. Mindeközben a Székelyföld sikereit, az autonómia irányába ténylegesen megtett gyakorlati lépéseket nem tartjuk a közbeszéd középpontjában. Nem beszélünk a decentralizációról, nem beszélünk az új oktatási törvény adta lehetőségekről, pedig ezekből kellene erőt merítenünk, hogy a realitás talaján állva, valós helyzetértékelés alapján használjuk ki lehetőségeinket, mert van belőlük bőven.
Ülhetünk, sóhajtozhatunk még ötven évig, írogathatjuk az autonómiakoncepciókat meg anyagi bázis nélkül papírpocsékolásnak, üres szólamok halmazának minősülő grandiózus gazdaságfejlesztési terveket, attól egy fikarcnyival sem haladunk előrébb, és nem lesz több autonómiánk. Ráadásul maguknak a székelyföldi embereknek is elmegy a kedve a nagy „autonómiázástól".
Az autonómia nem öncél, hanem eszköz – a Székelyföld jólétének megteremtésére
Ma ott tartunk, hogy (még?) szép és jó dolognak tartja a székelység az autonómiát, de amikor arra kérdeznek rá a kérdezőbiztosok, hogy melyek napjaink prioritásai, akkor már nem tartozik a kiemelt közéleti ügyek közé az autonómia. Az oktatás, az egészségügy, a munkahelyteremtés, a bérek, ezek azok a kérdések, amelyek a székelyföldi emberek számára prioritást képeznek jelenleg.
Időszerű belátni, hogy az 1990-es években használt, harsány, harcos autonómiafogalom napjainkra kifulladt, és lassan átveszi a helyét az autonómiában nem a konfrontációt, hanem az együttműködést kereső, az autonómiában a megmaradás szellemi és egzisztenciális feltételeit megteremtő hatékony eszközt meglátó szemléletmód.
Székelyföldön nemcsak azért van szükség autonómiára, hogy megőrizzük nemzeti önazonosságunkat. Nem azért van szükségünk autonómiára, mert nem tudunk anyanyelven tanulni, nem tudjuk használni anyanyelvünket a közigazgatásban és az élet számos más területén. Mindezeket a problémákat a jelenlegi közigazgatási szerkezetben is meg tudjuk oldani. Székelyföldön elsődlegesen azért van szükség autonómiára, mert a gazdaság, a közösségi élet szabályozásának decentralizálásával jobb életfeltételeket tudunk magunknak teremteni. A szubszidiaritás elvének érvényesülésével növelni tudnánk versenyképességünket, s ennek révén Székelyföld életminőségét tudnánk javítani.
Mi úgy gondoljuk, hogy ha Bukarest hagyja, hogy mindennapjaink megszervezésében az általunk jónak és helyesnek tartott szabályok mentén éljünk és dolgozzunk, akkor Székelyföld fiataljai nem kellene majd nagyvárosokba, külföldre költözzenek egzisztenciájuk biztosítása végett. Az elmúlt évek sikerprojektjei, a székely termékek ügye, a közbirtokosságok talpraállása, az önszerveződő székelyföldi vállalkozói szféra, a boldogulását kereső gazdatársadalom, a virágzó népi kultúra, a székelyföldi turizmus önálló marketingje, mind olyan eredmények, amelyek azt mutatják, hogy Székelyföld nem akar beletörődni abba a periferiális helyzetbe, amelyet a történelem számára kiszabott, hanem fejlődni, gyarapodni akar. Az autonómiára ehhez az előrelépéshez van szüksége közösségünknek.
A Székelyföldön élő románság a mai status quo vesztese
A Székelyföld autonómiájának megteremtésében nagy feladat jut az itt élő románságnak. Meggyőződésem, megérett az idő arra, hogy a székelyföldi román közösség felülvizsgálja álláspontját, mely szerint a dolgok jelenlegi állása számára kifizetődő. A demográfiai adatok azt bizonyítják, hogy - minden közhiedelem ellenére - csökken a románság számaránya Székelyföldön.
A postánál, vasútnál, katonaságnál, rendőrségnél, közigazgatásban bekövetkező létszámleépítések jelentős érvágást jelentenek e közösség számára. Köztudott, hogy a szocialista nagyvállalatok bezárását követő munkanélküliséget az 1990-es évek elején a Hargita, Kovászna és Maros megyei románság a számára preferenciálisan osztogatott állami posztokon vészelte át, szemben a magyarsággal, amely munkanélkülivé válva kénytelen volt kitelepedni, munkát vállalni Magyarországon.
Napjainkban már lényegesen csökkent ezen etnikai jellegű állami „védőháló" szerepe, ezért aki Maroshévízen, Balánbányán, vagy Galócáson jár, szép számmal találkozhat Spanyolországból, Olaszországból hazalátogató román nemzetiségű volt helyi lakosokkal. Városaink '70-es, '80-as években felduzzasztott román közösségei számára a privatizációt követően nem jelentenek egzisztenciát sem az erdők, sem a földek, s a románság – néhány falusi települést leszámítva – teljesen kiszolgáltatott a gazdasági folyamatoknak. A román milliárdosok, bár Maybachjaikat félévente váltogatják, és a kolostorokat építgetik, Székelyföldre nem jöttek munkahelyet teremteni.
Ezért napjainkban ott tartunk, hogy egzisztenciális szempontból a székelyföldi románság jobban kiszolgáltatott a gazdasági válság hatásainak, mint a helyi magyarság. Az a fajta politika, amivel az 1990-es években helyben tudták tartani a románságot, napjainkra kifulladt. Mindennek következtében a jelenlegi államigazgatási, közhatalmi berendezkedés mellett a székelyföldi románság hatalmi pozícióin nem rontana, hanem javítana egy új autonómiakonstrukció meghonosítása.
Hargita Megye Tanácsában jelenleg két román képviselő van. Amikor kellőképpen megoszlottak a román szavazatok, akkor egy sem volt. Mi magyar tanácsosok az üléseken magyarul beszélünk, román kollégáinknak, ha szükséges, tolmács fordít. Ők románul beszélnek, nekünk nem szükséges a tolmács, mert tudunk románul. Mi 29-en vagyunk, ők ketten. Ilyen etnikai arányok mellett esélye sincs a román közösségnek, hogy bármiféle döntést kikényszerítsen. Amit döntünk mi magyarok, az van. Természetesen odafigyelünk, és patikamérleg-pontossággal osztjuk el a pénzeket, mert egyfelől így korrekt, másfelől ugyanilyen korrektséget várunk el a szórványmegyék román politikusaitól. Mindez azonban nem változtat a lényegen: ahogy a székelységnek nincs intézményes garanciája a közösségi jogainak érvényesítésére Romániában, ugyanúgy a székelyföldi románságnak sincs garanciája a jogai érvényesítésére a Székelyföldön. Ezzel szemben, ha a dél-tiroli modell honosulna meg nálunk, a többségi magyarság nem tehetné meg azt, hogy 50% + egy szavazattal mindent eldönt.
Magyar-román párbeszéd az autonómiáról – dél-tiroli közvetítéssel
Ennek a megoldásnak a részleteire és ígéretességére a szeptember 16.-án Csíkszeredában tartott konferencia hívta fel a figyelmet. A konferencia fő üzenete az volt, hogy az autonómia lényege a különböző entitások közti konszenzus kialakításának kényszere. A modell bevezetése azt jelenti, hogy Bukarest nem dönthet a székelység ellenében, de a 15% Hargita megyei román ellenében sem dönthet a 85% magyar. Számomra nem kétséges, hogy a dél-tiroli autonómiamodell meghonosítása a románságnak helyi szinten többletjogokat eredményezne, számunkra meg jelentős önkorlátozással járna. Erről nem beszélünk, erre nem gondolunk, pedig ez is benne van a pakliban. Én azt is gondolom, hogy ez nagyon is jól lenne így, mert kisebbség és többség egymásra van utalva, és az együtt-döntés – még ha esetenként nehézkesebb is – hosszú távon eredményesebb, mint az egymás torkán legyúrt döntés.
Természetesen felvetődik a kérdés, hogy akkor nekünk minek autonómia, ha azzal a románoknak több beleszólása lesz a dolgokba, nekünk meg megszűnik – igaz, csak helyi – hegemóniánk? Erre a válasz egyszerű. Azért kell autonómia, mert azáltal sokkal több dologba lesz beleszólásunk nekünk székelyföldi magyaroknak – közösen a románokkal. Ha bekövetkezne a változás, akkor számos tekintetben amit mostanáig Bukaresttel kellett megbeszélnünk és Bukarestben kellett megvédenünk parlamenti képviseletünk által, azt ezután itthon, Székelyföldön kellene leegyeztessük a helyi román közösséggel. És nem kétséges, hogy azokkal, akikkel együtt élünk, akikkel a bajaink, gondjaink, örömeink közösek, könnyebb lesz zöld ágra vergődni, mint a bukarestiekkel.
A dél-tiroli küldöttség látogatást tett a Hargita-Kovásznai megyei Ortodox püspökségen is, és ott szívélyes fogadtatást követően eszmét cseréltek a püspök úrral. Remélem, hogy a székelyföldi románság számára meghatározó személyiségek, mint Salagean püspök úr és más véleményformálók, az elkövetkező időszakban látogatást tesznek Dél-Tirolban, hogy megismerhessék azon térség mindennapjait, amelyre mi, székelyföldi magyarok oly sokszor hivatkozunk.
Ugyanakkor remélem, hogy a székelyföldi román véleményformálók mellett minél több székelyföldi magyar embernek is módja nyílik ezen térséget minél behatóbban tanulmányozni, mert az ott elért eredmények azt bizonyítják, hogy van mit tanulnunk tőlük: magyaroknak, románoknak egyaránt. Bízom benne, hogy ha a székelyföldi románok és magyarok megismerik a dél-tiroli helyzetet, akkor lecsökken azoknak a száma (román oldalról), akik ördögtől való dolognak tartják az autonómiát, és megnövekszik azoknak a száma (román és magyar oldalról egyaránt), akik látják ennek konkrét hasznát, az emberek mindennapjaira, életszínvonalára befolyást gyakorló lehetőségét.
Meghalt Makovecz Imre
Index.hu, 2011. szeptember 27., kedd 11:07
Hazai és nemzetközi hírnevét építészként szerezte. Építészi korszaka két jellemző részre osztható. 1981-ig állami szolgálatban állt különféle tervezővállaltoknál, illetve – egyfajta önkéntes száműzetésben – a Pilisi Parkerdő Gazdaság főépítészeként.
1981-ben önálló tervezőirodát alapított, és az ezt követő munkáival vált híressé jellegzetes, kupolás, organikus épületeivel.
Első igazi "makoveczes" alkotása a paksi római katolikus templom volt. Ugyancsak jellegzetes és nagyszabású munkája a Pázmány Péter Katolikus Egyetem piliscsabai épületegyüttese, a sárospataki gimnázium, a makói Hagymaház, az egri uszoda, az 1992-es sevillai világkiállítás magyar pavilonja. Ez utóbbi volt az egyetlen állami megrendelése.
A Makovecz Imre alapította Magyar Művészeti Akadémiát a parlament idén nyáron civil szervezetből köztestületté alakította, és az új alkotmányban is nevesítették. "Az Akadémia köztestületként való létrehozása kiemelt fontosságú, de nem önmagáért való feladat. Hosszabb távon egy eddig nem tapasztalt inspiratív erőt kifejező kulturális közeg kialakítását célozza" - olvasható az indoklásban.
Egyik utolsó interjújában, amit tavasszal a Heti Válasznak adott, így vall az általa megteremtett organikus építészetről: "Az a fa viszont a föld alatt ugyanakkora, mint a föld felett. A mélyben lévő rész, a láthatatlan gyökérzet élteti. Ilyen gyökérzet a magyar szellem. Az organikus építészet lényege is ez - nem arról van szó csupán, hogy szerves formákat rajzolgatunk. Tetszik tudni, mire kell megtanítani ma egy végzett építészmérnököt? Például arra, hogyan kell belépni egy szobába. Vagy hogy egy családi ház tervezésénél az asszonyt kell megkérdezni, hiszen az otthont ő teremti, a férfi dolga, hogy a pénzt megszerezze rá."
A rendszerváltás környékén a konzervatív oldalhoz kötődő közéleti személyiségként lépett színre, az Országépítő Alapítvány egyik alapítója, a kilencvenes években tagja volt a Magyar Nemzet szerkesztőbizottságának, a Balassi kuratórium elnöke, 2002-től részt vett az Orbán Viktor alapította Szövetség a Nemzetért polgári kör munkájában. 2011 tavaszán díszpolgári címet kapott.
A már idézett interjúban politikai hitvallásáról így nyilatkozott: "A Fideszben pedig van olyan polgármester, akivel meggyűlt a bajom, de létezik olyan szocialista, akivel remekül együtt lehet dolgozni. Én tehát nem a Fideszre, hanem Orbán Viktorra esküszöm föl."
Tervezőirodája 2010-ben ment csődbe, hat embert kellett elküldenie, erről keserűen nyilatkozott: "Az ember leszállítja a munkát, kér egy teljesítési igazolást, majd elküldi a számlát. Pénz még sehol, az összeg negyedét viszont rögtön be kell fizetni az államkasszába. Aztán nem fizet a megrendelő. A következő sem fizet. Az APEH ekkor zárolja a számládat, két hónap múlva már a rezsit sem tudod fizetni, küldheted el az embereket."
Irodájának, a Makonának a felszámolása egybeesett azzal, hogy Rómában a La Sapienza Tudományegyetemen díszdoktori címet vehetett át. Erről így beszélt az Építészfórumnak: "Ez egy rendkívül érdekes, ambivalens helyzet. Ott barokk ruhába fölöltöztetik az embert, nagy ünneplést rendeznek, és miközben ezt átéli, elkerülhetetlenül átéli azt is, hogy 75 éves korában bezárták a boltját."
|
