|
ERDÉLY
Erdélyi Napló, 2010. ovember 19.
Az 1948-as évi államosításkor a kommunista hatalom felszámolta Szatmárnémeti felekezeti középiskoláit és tanítóképzőit, köztük a szatmári református egyház több mint négyszáz éves gimnáziumát is. Helyébe létrehozta, magyar tannyelvű állami középiskolaként, a Kölcsey Ferenc Líceumot.
Az új oktatási intézmény a megszüntetett Református Gimnázium főépületében kapott helyet ( a Református Tanítóképző és Református Leánygimnázium épületét más oktatási intézmények foglalták el), és rövid időn belül Erdély neves középiskolájává vált. Magas szakmai színvonalát a rendszerváltásig megőrizte, annak ellenére, hogy az 1980-as évek első harmadától vegyes – magyar-román - tannyelvűvé vált, s úgy tűnt, hogy a magyar tagozat sorsa pár éven belül megpecsételődik. A '89-es fordulat után az elsorvasztási folyamatot sikerült megállítani, az oktatás nyelvét visszaállítani, s azóta is állami középiskolaként, s jelenleg főgimnáziumként működik.
1991-ben, amikor a történelmi magyar egyházak kezdeményezésére sorra alakultak újjá Erdélyben az egykor felszámolt egyházi intézmények jogutódjaiként a teológiai szellemiségű középiskolák, Szatmárnémetiben is újraalakult a Református Gimnázium. Csak érdekességként jegyezzük meg, hogy újjáalakulása előtt az egyház tárgyalásokat folytatott a „Kölcsey" vezetőségével, és felajánlotta, alakuljon át felekezeti iskolává, lévén, hogy amúgy is az egyház épületében működik, de elutasították. A gimnázium négy éven keresztül osztozott a Kölcsey Ferenc Főgimnáziummal az épületen, igaz, csak az alagsorban működhetett, ráadásul délutáni oktatással. 1995-től a Szatmári Irgalmas Nővérek zárdájának egyik, leromlott állapota miatt üresen álló szárnyában kapott helyet. A Gimnázium saját erőből és adományokból újította fel az épületet, ebben működött 2007-ig. Innen az Önkormányzat ajánlására átköltözött két, egykor saját épületébe, amelyekben az államosítás előtt a leánygimnázium és a tanítóképző működött.
Időközben hatályba lépett az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásáról rendelkező törvény, amely alapján 2004-ben a Református Gimnázium épületei – de jure - visszakerültek a református egyház tulajdonába. Ám de facto nem, mert a törvény öt éves türelmi időt biztosított azoknak az intézményeknek, amelyek a visszaszolgáltatott ingatlanokban működtek, s így a Kölcsey Ferenc Főgimnázium további öt évig, 2009 májusáig az egyháznak fizetett bérleti díj fejében az egyházi épületben maradhatott.
Sajtókampány és hecckampány
Így érkeztünk el 2008 szeptemberéhez, amikor egy sajtós kollégák közötti magánbeszélgetéskor szóba került a Református Gimnázium épülete, amelyből bő fél éven belül ki kellene a Kölcseynek költöznie, és mégis „roppant nagy körülötte a csend". Alulírott kezdeményezésére sajtókampány indult, Csuka Tímea interjút is készített a Kölcsey Ferenc Főgimnázium igazgatójával, Elek Imrével. S ebből valóban az derül ki, hogy a Főgimnázium vezetőségének esze ágában sincs foglalkozni az üggyel. Íme a kérdések, illetve az igazgató válaszai: Hol fogják befejezni a hamarosan induló tanévet? – Hát itt. És utána is itt maradunk. – Mik a tervek? – Nekünk a terveink azok, hogy itt maradjunk. (erdon.ro, 2008. szeptember 10, Szatmári Friss Újság, szept. 11). A személyes érintettségtől azért sem tekinthetek el, mert a szóban forgó sajtóorgánumok – miután megismerték a városvezetés, a megyei RMDSZ-elnökség álláspontját (az interjúsorozat velük folytatódott) –, már ez utóbbiak álláspontják képviselték a Református Gimnáziummal szemben, vagy, ritkább esetben, a semlegesség álláspontjára helyezkedtek. A város és a megye RMDSZ-es vezetése ugyan hangsúlyozta, hogy az épület immár az egyház tulajdona, de nem titkolta, hogy a Kölcsey jövőjét a továbbiakban is az egyházi épületben képzeli el. A hatalomközeli megyei magyar média ezt a véleményt erősítette fel, s sikerült is a szatmári magyar közvéleményt a Református Gimnázium ellen hangolnia. De nemcsak a közvéleményt, hanem a Kölcsey tanári karát, sőt, a szülői bizottságot is. Ebben a felfokozott hangulatban a város polgármestere, Ilyés Gyula most már a két intézményre „bízta a megegyezést", Csehi Árpád megyei RMDSZ-elnök is felléphetett a békítő szerepében, s kompromisszumos megoldást ígért. Az indulatok a következő évre is áthúzódnak, s 2009. februárjában a Kölcsey szülői bizottsága a tanári kar egy részével egyetemben utcai demonstrációt helyez kilátásba, ha az iskolának „költöznie kell". A sajtóban egymást érték a tiltakozásra szólító felhívások.
A botrányt végül Tőkés László püspök beavatkozása révén sikerült elkerülni. Szatmárnémetin 2009 áprilisában Markó Béla országos RMDSZ-elnökkel találkozott, s kompromisszumos megoldás született: a Kölcsey az öt év letelte után még egy év haladékot kap a kiköltözésre.
A megállapodást mind a városvezetés mind a Szatmár Megyei Tanács tiszteletben tartotta. 2010. szeptember 15-ig a Kölcsey Ferenc Főgimnázium átköltözött az Irgalmas Nővérek zárdaépületének egyik szárnyába, a másik szárny felújítása után, rövidesen ez utóbbit is el fogja foglalni. Természetesen ez csak átmeneti megoldás, hisz az épület a rend tulajdona.
A Szatmárnémeti Református Gimnázium pedig hatvan év hányattatás után ettől az évtől végre ősi épületében működhet.
Szülőfalujában, Érmindszenten emlékeztek Ady Endrére
Krónika, 2010. november 22. – Végh Balázs
Mivel a szervezőknek nem sikerült konszenzusra jutniuk, idén két Ady-megemlékezést tartottak Érmindszenten. Az egyiket a még alakulóban lévő tasnádi Ady–Kölcsey Egyesület, a másikat a Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KREK), a Partiumi Magyar Művelődési Céh (PMMC), valamint Tőkés László EP-képviselő szervezte.
Összeegyeztethetetlen emlékezés. Idén két koszorúzást szerveztek
A tasnádiak, akik az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesülettől (EMKE) vették át a szervezést, irodalmi vetélkedővel ünnepeltek a volt városi mozi épületében, ahova az RMDSZ megyei parlamenti képviseletét is meghívták.
A megemlékezésen Ady Endre költeményére utalva Günthner Tibor szenátor elmondta: „Nem csupán az értől az óceánig kell eljutnunk, hanem visszafelé is meg kell tennünk az utat, vagyis látnunk kell, mi történik a nagyvilágban, de cselekednünk a szülőföldön kell". A tasnádiak az érmindszenti Ady-szülőház udvarán álló szobrot is megkoszorúzták.
Az 1957-ben megnyitott emlékmúzeum udvarán Tőkés László is elhelyezte az emlékezés koszorúit, az előbbi rendezvénytől függetlenül megtartott megemlékezésen. A zarándoklat rövid ünnepi istentisztelettel kezdődött az érmindszenti református templomban, amelyen Forró László idén püspökhelyettessé választott helyközkovácsi lelkipásztor hirdette az igét. A szobor körüli ünnepségen három református iskola, köztük a debreceni Ady Endre Gimnázium három osztálya is jelen volt. Tőkés László, az EMNT elnöke elmondta, a magyar ugartól el kell jutnunk az óceánig.
„Ady Endre faluja többet érdemel, fel kell szántani a magyar ugart, hogy sarjadjon az új magyar élet" – fogalmazott az EP-alelnök. A politikus hozzátette, súlyos adósságaink vannak, de nemcsak anyagiakban, hanem lelkiekben is; ennek megfelelően itt az ideje, hogy a nemzeti összefogás szellemében mindenki teljesítse azt, amit hite, nemzete és hazája megkövetel tőle.
Tőkés László emlékeztetett, 2002-ben a KREK a Széchenyi-terv keretében 320 millió forintot nyert egy érmindszenti beruházásra, ám az itt épülő termálfürdőre és kulturális központra szánt pénzeket az akkor hivatalba lépő Medgyessy-kormány „partiumi cinkosai" segítségével átirányította Nagyváradra, ahol csupán egy torzóban maradt kulturális központ készült el.
A volt református püspök szerint az érmindszenti zarándokhely megépítésének tervét nem adják fel, hiszen az nem csupán a település, hanem a térség gazdasági és kulturális életét is jelentősen fellendítené.
MAGYARORSZÁG
Nem csak az identitást erősíti, de mozgósítja is az összmagyarságot
Magyar Nemzet, 2010. november 20.
A jövő év elején elkezdődhet az összmagyar regiszter kialakítása, a kezdeményezéssel a világ minden pontján élő magyarok identitását szeretnék megerősíteni – mondta el Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes.
A regiszteren keresztül Magyarországról szóló, elsősorban magyar nyelvű üzeneteket, irodalmi műveket juttatnának el azokhoz, akik megadják e-mail címüket. Első lépésként a magyar szervezetekhez fordulnak majd, akiktől azt kérik, ismertessék meg tagjaikkal a magyar regiszter lehetőségét. A csatlakozók üzeneteit, javaslatait is szívesen fogadják majd, oda-vissza működne a regiszter.
Olyan államokban van hasonlóra példa, amelynek tagjai közül sokan élnek szétszórtan a világban. Az emigráció magyarságát a magyar nyelvű üzeneteken kívül pedig az adott ország nyelvén is érdemes megkeresni, hiszen az USA-ban, Kanadában, Ausztráliában a harmadik, negyedik, ötödik nemzedék nem beszéli olyan szinten a nyelvet, hogy az irodalmi műveket nehézség nélkül megértsék. Számukra angol nyelven is eljuttatnák az üzeneteket – mondta.
Tájékoztatás és segítség
Hozzátette: nyitottak arra is, hogy ha valakiben csak pislákol a magyar identitás, vagy csak szimpatizál a magyar üggyel, akkor ők is megkaphassák az üzenetet. A kormányfő kereszténydemokrata helyettese kiemelte: a regiszter gondolata abból a természetes igényből következett, hogy megerősítsék magyarságukban azokat a szétszórtságban élő magyarokat is, akiknek nincs lehetőségük az anyaországgal a közvetlen kapcsolattartásra.
Kitért arra is, hogy ha a magyar nemzet valamely részét sérelem éri, mint a szlovák nyelvtörvénynél történt, akkor a regiszter segítségével a világ magyarságát tudják tájékoztatni, és segítséget tudnak kérni. Akinek nagyobb befolyása van, írjon cikket a The Washington Postba, akinek kisebb befolyása van, az pedig a helyi falu értesítőjébe – mondott egy példát. Így lehetőség nyílik arra, hogy a magyar ügy mellett mozgósítsák az egyetemes magyarságot – emelte ki Semjén Zsolt.
Minimális költség
Az internetalapú regiszter működéséről kifejtette: az minimális költséggel megoldható lesz, s felhívta a figyelmet arra, hogy az állampolgárságról szóló honlapot is egyetlen fillér nélkül fejlesztették. Megjegyezte: az érdeklődés már most óriási a regiszter iránt, nagyon sok társadalmi felajánlás érkezett például művészektől, akik vállalták, hogy az üzenetek elkészítésében segítenek, illetve nyelvtanároktól, akik a fordításban ajánlották fel a segítségüket.
Arról, hogy civil szervezetek kezdeményezték, minden év februárjának utolsó napja legyen a Szórványmagyarság Napja, azt
mondta, hogy minden ilyen típusú javaslat szimpatikus, örül neki, mert a „magyar élet pezsgését jelzi". Meg kell fontolni és elemezni kell, mi az, amit meg lehet valósítani. Rögzítette ugyanakkor, hogy az államnak nem az a feladata, hogy a magyar szervezeteket kontrollálja, hanem inkább generálja az ilyen eseményeket. Legyen minél több tanácskozás, minél szorosabb kapcsolat a határon túli magyarsággal – hangsúlyozta a miniszterelnök-helyettes.
Kövér László: európai integráció nem képzelhető el nemzeti integráció nélkül
MTI, 2010. november 19.
Az európai integráció nem képzelhető el nemzeti integráció nélkül - mondta Kövér László házelnök a Székely Nemzeti Tanács pénteki ülése előtt tett sajtónyilatkozatában. Kiemelte: a magyar nemzeti integráció ügye európai ügy is, európai támogatást érdemel, és bizalmat minden érintett féltől, olyat, amilyet megérdemel egy közösség, amely saját el nem vitatható jogaiért mindig is korrektül, tisztességesen, békés eszközökkel és kitartóan küzdött.
A házelnök felidézte, hogy az Országgyűlés tavaszi megalakulása után két jelentős törvényt fogadott el, a nemzeti összetartozásról és az állampolgárság egyszerűsített megszerzéséről. E két, a nemzeti integráció felé mutató jogszabály után a pénteki találkozóval szimbolikusan is elmondható, hogy a Parlament nem csupán az ország, hanem a nemzet háza - hangsúlyozta a kormánypárti politikus. Hozzátette: a találkozót azért éppen ezen napon tartják, mert 1918-ban ekkor kezdeményezte Bethlen István későbbi miniszterelnök a Székely Nemzeti Tanács megalakulását, s a tanács a bolsevista diktatúra bekövetkeztéig a felsőházi teremben ülésezett. Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke azt mondta: a tanács és a székelyek életében nagy jelentőségű a pénteki nap.
Az elmúlt hét évben többször fordultak az akkori magyar vezetőkhöz, támogatást kérve a székelyföldi autonómiatörekvésnek. Kiemelte: a "demokrácia útját járó" törekvés, amely alkotmányos keretek között kíván autonómiát a szülőföldnek, meghallgatható és támogatható. Ez egész Európának azt üzeni, hogy ha támogatnak ilyen törekvést, azzal a békét és a stabilitást támogatják. Ennek ellenére nem találtak meghallgatásra - mondta.
A mostani választások után nemzetpolitikai fordulat következett be, ennek a jele a pénteki ülés az Országházban. A tanács ülése - folytatta - azért is rendkívüli fontosságú, mert először fogadnak el olyan határozatokat, amelyek átívelik a földrajzi távolságot Budapest és a Székelyföld között. Bízik abban - mondta Izsák Balázs -, hogy a magyar nemzetpolitikába beilleszthető a székelyföldi autonómiatörekvés, és az elkövetkező években a párbeszéd, a kölcsönös bizalom alapján el lehet odáig jutni, hogy a bukaresti parlamentben is tarthatnak hasonló ülést.
A tanácskozás előtt székely népviseletbe öltözött kórussal együtt énekelték el a küldöttek a Parlament lépcsőjén előbb a magyar, majd a székely himnuszt. Ezt követően a küldöttek megújították a Szent Korona előtt tett 2003-as esküjüket.
Kövér László: az Országgyűlés mától a nemzet háza is
MTI, 2010. november 19.
A magyar Országgyűlés a mai naptól kezdve már nem csak az ország háza, hanem a nemzet háza is - mondta a Székely Nemzeti Tanács pénteki, a Parlament felsőházi termében tartott ülésén Kövér László. A házelnök úgy fogalmazott, hogy a Parlament főbejárata felett a székely zászló lobog, ami azt jelzi, hogy: "székely testvéreink, önök hazaérkeztek". Kijelentette, az, hogy a Székely Nemzeti Tanács tagjai itt vannak, azt bizonyítja, hogy "összetartozunk, mindennek dacára együtt vagyunk és együtt maradunk". Kövér László azt mondta, megkezdődött a békés nemzetegyesítés folyamata.
Csaknem egy évszázada a magyarok és a románok között az volt a tét, hol húzódnak meg a haza és a szülőföld sorompókkal elválasztott határai. Ma viszont az a kérdés, élhető marad-e számukra a fizikai határoktól mentesülő szülőföld és annak megtartó ereje - fűzte hozzá. Szavai szerint a korabeli Székely Nemzeti Tanács mindent megtett, ami módjában állt: a magyar haza területi sérthetetlenségét nem tudták megmenteni, de a magyar önbecsülést igen.
Ma az európai közösségi térben a békés nemzetegyesítés útjára lépett magyarság képes a nemzeti integrációra - mutatott rá, hozzátéve, napjaink Székely Nemzeti Tanácsa ennek a magyar integrációnak a részese és annak egyik leghűségesebb katonája. A házelnök hangsúlyozta, hogy a magyarok "békés nemzetegyesítésének" kerete az Európai Unió által megtestesített nemzetközi integráció, alapja és eszköze pedig a nemzeti integráció. Kijelentette, hogy Magyarország feltétel nélkül támogatja, hogy Románia jövőre beléphessen a schengeni övezetbe.
Kitért arra, hogy az Európai Uniót nemcsak pénzügyi és gazdasági, hanem értékrendi és erkölcsi problémák is gyötrik. Választ kell adni arra, hogy mi az unió szerves kötőanyaga - mondta -, hangsúlyozva, hogy nincs európai azonosságtudat az európai népek azonosságtudata nélkül. Azt mondta, az európai kérdésekre vannak közös válaszok. Példaként említette, hogy Szlovákiát és Romániát követően Magyarország is felismerte: az európai közösségi térben a nemzet tagjait nemcsak lelki, de közjogi kötelékek is összekapcsolhatják, így jövőre a határon túli magyarok is megkaphatják a lehetőséget arra, hogy (magyarországi lakóhely nélkül is) állampolgárságért folyamodjanak.
Magyarország a környező országokkal együtt vallja, hogy "a nagyvilágban élő nemzettársaink" nem tehertételt hanem erőforrást jelentenek - emelte ki. A magyar Országgyűlés a mai naptól kezdve már nem csak az ország háza, hanem a nemzet háza is - mondta a Székely Nemzeti Tanács pénteki, a Parlament felsőházi termében tartott ülésén Kövér László. Azt mondta, a magyar nemzeti integráció egyik eszmei pillére, hogy "nincs többé határon inneni és túli magyar ügy, mert nincs többé határ, csak magyar ügy van".
Hangsúlyozta, hogy a Székely Nemzeti Tanács az egyetlen Kárpát-medencei közképviseleti szervezet, amely 2006-ban több mint 200 ezer embert tudott felsorakoztatni az európai önrendelkezési törekvései mögé. A kulturális és területi önrendelkezést is magába foglaló területi autonómia Európa számos országában létező valóság - mutatott rá. Szavai szerint a testület az erdélyi magyarság, valamint a székelység számára sem többet sem kevesebbet nem akar, mint ami kisebbségekben élő európai nemzeti közösségeknek jár. Ezt a célt a nemzetközi jog keretei között, a közvetlen demokrácia és a közképviselet eszközeivel, mindig békés módon próbálták elérni. Ebben a törekvésben mindig számíthatnak a magyar Országgyűlés erkölcsi és politikai támogatására - mondta Kövér László. Végül azt kívánta, hogy a Székely Nemzeti Tanács váljon a román állam által elismert, legitimációval rendelkező, a mindenkori magyar állam által támogatott kormányzati, önkormányzati szervezetté.
Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke azt mondta, hogy a szervezet megalakulásának pillanatától tudták, mit akarnak. Az általuk kétszer elfogadott és két alkalommal is a román parlament elé beterjesztett törvénytervezet világosan leírja azokat az intézményeket, amelyek a székelyek jelenkori szabadságának intézményei lennének, bárhogy is nevezzék őket. Mint mondta, az önkormányzati tanács lehetne a regionális parlament, míg az önkormányzati bizottság a regionális kormány, jól körülhatárolt eszközökkel és pontosan körülírt működéssel.
Kitért arra is, hogy népszavazást is tartottak, amelyen a megkérdezett 210 ezer székelyföldi polgár kinyilvánította igényét az autonóm Székelyföld törvény általi létrehozására. Elmondta, nem gondolták, hogy ezt az első vagy a második alkalommal sikerül elfogadtatni, de a tervezet beterjesztésével sikerült elindítaniuk a vitát, amely az autonómiatörekvést a figyelem középpontjába állítja. Céljuk mögé fel kell sorakoztatni a székelyföldi önkormányzatokat - mondta -, de meg kell nyerni Magyarország támogatását is. Kijelentette, hogy Székelyföld - Magyarország határaitól távol - olyan kulturális örökséget őriz, amely a magyar nemzet egészének közkincse. Ezért céljuk nem csak a székelyek megmaradását szolgálja, de az egész magyarság javát - hangoztatta.
Függetlenül attól, hogy hol és hogyan húztak meg országhatárokat az elmúlt 90 évben, egyetlen magyar nemzet létezik, "egyszerűbben úgy is mondhattam volna, hogy hazajöttünk, itthon vagyunk" - jelentette ki. Hangot adott annak a véleményének is, nincs igazuk azoknak, akik a székely autonómiatörekvések kifulladását jósolják, de azoknak sem, akik szerint ezek a törekvések elveszítették volna időszerűségüket.
Elfogadták a Székely Nemzeti Tanács határozatait
MTI, 2010. november 20.
A Székely Nemzeti Tanács mindhárom határozatát elfogadták a testület pénteki budapesti ülésén.
Az egyhangúlag elfogadott egyes számú határozat kimondja a folytonosságot az 1918. november 19-én Budapesten és a 2003. október 26-án Sepsiszentgyörgyön létrehozott Székely Nemzeti Tanács között.
A kettes számú határozatban felkérték a magyar kormányt és a magyar állam intézményeit, hogy minden rendelkezésükre álló eszközzel támogassák Székelyföld autonómiatörekvéseit a nemzetközi fórumokon, valamint a Magyarország és Románia közötti államközi kapcsolatokban. Emellett fordítsanak kiemelt figyelmet a kapcsolattartásra Székelyfölddel.
Egyúttal felkérték a magyar és a román külügyminisztériumot, tegyenek lépéseket annak érdekében, hogy a két ország közötti, a megértésről, az együttműködésről és a jószomszédságról szóló szerződésbe kerüljenek bele az Európa Tanács ajánlásainak az autonómiára, a regionalizációra vonatkozó rendelkezései, Székelyföld autonómiáját pedig nevesítsék.
Kérték azt is, hogy Magyarország a külképviseletei révén támogassa a székely autonómiatörekvések megjelenítését, és a Székely Nemzeti Tanácsot hívják meg a Magyar Állandó Értekezlet intézményébe.
Schmitt Pál: a székelyek értékőrzése hivatás
MTI, 2010. november 19. 18:15
A XXI. század magyarsága számára a székelyek értékőrzése hivatás, Európa számára bátorságuk küldetés - írta a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) pénteki ülésének résztvevőit köszöntő levelében Schmitt Pál köztársasági elnök.
Szász Jenő, a Magyar Polgári Párt elnöke a tanácskozáson a választójog és választhatóság kiterjesztése mellett érvelt. "Minden szellemi-lelki kincset dédelgető közösségre szükség van, hogy Európának zavaros, értékvesztett világunkban arca legyen" - írta az államfő. Hangsúlyozta: a határok nélküli Európa a "divatos multikulturalitás talmi csillogása helyett" határtalan lehetőséget ad mindenkinek, aki elég erős, hogy nyitott, tenni akaró polgárok egységévé szervezze az egy helyen élőket.
A 270 küldött előtt felolvasott levélben az államfő kitért arra is, hogy ma Európában a határok tekintetében kevésbé fizikai, sokkal inkább lelki, szellemi elzárkózásról, befelé fordulásról kell beszélni. Utalva arra, hogy az ülésnek a Parlament épülete ad otthont, kiemelte: falai között mindannyian otthon vagyunk. Szász Jenő, a Magyar Polgári Párt elnöke arról beszélt, hogy tartalommal kell gazdagítani a kettős állampolgárság intézményét. Ki kell terjeszteni a választójogot és a választhatóság jogát, a gondoskodó állam intézményrendszerét ki kell terjeszteni a határon túlra is - emelte ki.
Szorgalmazta Székelyföldön szórványkollégiumok létesítését az asszimiláció és az elvándorlás megállítására, repülőtér építését, székely szövetkezet kialakítását - utóbbi a gazdák termékeinek értékesítését segíthetné. Hangsúlyozta: a Kárpát-medence egységes gazdasági tér, s arra biztatta a gazdasági szereplőket, hogy közösen éljenek e lehetőséggel. A Magyar Polgári Pártot a Székely Nemzeti Tanács leghűségesebb szövetségesének nevezte, s úgy fogalmazott: "nemcsak múltunk, jövőnk is van".
Veres Dávid csíki küldött felszólalásában azt kérte, hogy a kormány minden eszközzel segítse Székelyföld autonómiájának megvalósítását, és az új alkotmányban Székelyföld törvényes (magyar) parlamenti képviseletét rögzítse. Szavait többször taps fogadta, így akkor is, amikor arról szólt: a magyar kormány járjon közbe a román kabinetnél azért, hogy a székelyek minél előbb visszakaphassák "őseik egyéni és közösségi jussát". Mind Bukarestben, mind a nemzetközi fórumokon a magyar kormány próbálja meg elérni, hogy "a kilencven éve tartó jogfosztottság állapota" az erdélyi és székelyföldi történelmi egyházak esetében minél előbb megszűnjön - fejtette ki.
Székelyföld autonómiatörekvéseinek támogatását kérte a Székely Nemzeti Tanács
Erdély.ma, 2010. november 19.
Határozatban kérte fel a Székely Nemzeti Tanács pénteki budapesti ülésén a magyar kormányt és a magyar állam intézményeit, hogy a rendelkezésükre álló minden eszközzel támogassák Székelyföld autonómiatörekvéseit a nemzetközi fórumokon, valamint a Magyarország és Románia közötti államközi kapcsolatokban.
Kövér László, az Országgyűlés elnöke úgy fogalmazott, hogy a Parlament a mai naptól kezdve már nemcsak az ország háza, hanem a nemzet háza is; a házelnök azt hangoztatta, az európai integráció nem képzelhető el nemzeti integráció nélkül.
A Parlament felsőházi termében tartott ülésén a házelnök azt mondta, az épület főbejárata felett a székely zászló lobog, ami azt jelzi: "székely testvéreink, önök hazaérkeztek". Kijelentette, az, hogy a Székely Nemzeti Tanács tagjai itt vannak, azt bizonyítja, hogy "összetartozunk, mindennek dacára együtt vagyunk és együtt maradunk". Kövér László közölte, megkezdődött a békés nemzetegyesítés folyamata. Csaknem egy évszázada a magyarok és a románok között az volt a tét, hol húzódnak meg a haza és a szülőföld sorompókkal elválasztott határai. Ma viszont az a kérdés, élhető marad-e számukra a fizikai határoktól mentesülő szülőföld és annak megtartó ereje.
Ma az európai közösségi térben a békés nemzetegyesítés útjára lépett magyarság képes a nemzeti integrációra - mutatott rá. A házelnök hangsúlyozta, hogy a békés nemzetegyesítés kerete az Európai Unió által megtestesített nemzetközi integráció, alapja és eszköze pedig a nemzeti integráció. A találkozó előtt tett sajtónyilatkozatában is azt hangsúlyozta Kövér László, hogy az európai integráció nem képzelhető el nemzeti integráció nélkül. A magyar nemzeti integráció ügye európai ügy is, európai támogatást érdemel - jegyezte meg. Az ülésen azt mondta, a magyar nemzeti integráció egyik eszmei pillére, hogy "nincs többé határon inneni és túli magyar ügy, mert nincs többé határ, csak magyar ügy van".
Hangsúlyozta, hogy a kulturális és területi önrendelkezést is magába foglaló területi autonómia Európa több országában létező valóság. Közlése szerint a Székely Nemzeti Tanács az erdélyi
magyarság és a székelység számára sem többet, sem kevesebbet nem akar, mint ami kisebbségekben élő európai nemzeti közösségeknek jár. Ezt a célt a nemzetközi jog keretei között, a közvetlen demokrácia és a közképviselet eszközeivel, mindig békés módon próbálták elérni. Ebben a törekvésben mindig számíthatnak a magyar Országgyűlés erkölcsi és politikai támogatására - mondta Kövér László.
Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke azt mondta, az általuk kétszer elfogadott és két alkalommal is a román parlament elé beterjesztett törvénytervezet világosan leírja azokat az intézményeket, amelyek a székelyek jelenkori szabadságának intézményei lennének: az önkormányzati tanács lehetne a regionális parlament, míg az önkormányzati bizottság a regionális kormány, jól körülhatárolt eszközökkel és pontosan körülírt működéssel.
Kitért arra, hogy népszavazást is tartottak, amelyen a megkérdezett 210 ezer székelyföldi polgár kinyilvánította igényét az autonóm Székelyföld törvény általi létrehozására. Izsák Balázs a tanácskozás előtt emlékeztetett arra, hogy az elmúlt hét évben többször fordultak az akkori magyar vezetőkhöz, támogatást kérve a székelyföldi autonómiatörekvésnek, de nem találtak meghallgatásra. A mostani választások után azonban nemzetpolitikai fordulat következett be.
A XXI. század magyarsága számára a székelyek értékőrzése hivatás, Európa számára bátorságuk küldetés - írta a Székely Nemzeti Tanács ülésének résztvevőit köszöntő levelében Schmitt Pál köztársasági elnök. "Minden szellemi-lelki kincset dédelgető közösségre szükség van, hogy Európának zavaros, értékvesztett világunkban arca legyen" - tette hozzá az államfő. Hangsúlyozta: a
határok nélküli Európa a "divatos multikulturalitás talmi csillogása helyett" határtalan lehetőséget ad mindenkinek, aki elég erős, hogy nyitott, tenni akaró polgárok egységévé szervezze az egy helyen élőket.
Szász Jenő, a Magyar Polgári Párt elnöke a tanácskozáson a választójog és választhatóság kiterjesztése mellett érvelt. A Magyar Polgári Pártot a Székely Nemzeti Tanács leghűségesebb szövetségesének nevezte, s úgy fogalmazott: "nemcsak múltunk, jövőnk is van". Az ülésen a Székely Nemzeti Tanács három határozatát fogadták el. Az egyhangúlag elfogadott egyes számú határozat kimondja a folytonosságot az 1918. november 19-én Budapesten és a 2003. október 26-án Sepsiszentgyörgyön létrehozott Székely Nemzeti Tanács között.
A kettes számú határozatban felkérték a magyar kormányt és a magyar állam intézményeit, hogy a rendelkezésükre álló minden eszközzel támogassák Székelyföld autonómiatörekvéseit a nemzetközi fórumokon, valamint a Magyarország és Románia közötti államközi kapcsolatokban. Emellett fordítsanak kiemelt figyelmet a kapcsolattartásra a Székelyfölddel. Egyúttal felkérték a magyar és a román külügyminisztériumot, tegyenek lépéseket annak érdekében, hogy a két ország közötti, a megértésről, az együttműködésről és a jószomszédságról szóló szerződésbe kerüljenek bele az Európa Tanács ajánlásainak az autonómiára, a regionalizációra vonatkozó rendelkezései, Székelyföld autonómiáját pedig nevesítsék. A második határozattervezet elfogadásakor a 270 küldöttből hárman tartózkodtak.
A hármas számú, egyhangúlag elfogadott határozatban a tanács fontosnak nevezte, hogy a 2011 első felében esedékes magyar EU- elnökség idején és azt követően az unió támogassa, hogy a Székelyföld "történelmi európai régióként" kapjon képviseletet a régiók bizottságában. Kitértek arra is, hogy az unió fordítson kiemelt figyelmet a veszélyeztetett kis népek védelmére, és dolgozza ki védelmük európai szintű szabályait.
Székely lobogó a Parlament falán
Magyar Hírlap, 2010. november 20.
Az Országházban ülésezett a Székely Nemzeti Tanács, a kormány kész küzdeni az autonómiáért
A Parlament Felsőházi Termében ülésezett tegnap a Székely Nemzeti Tanács. A székelyföldi önrendelkezést céljául kitűző szervezet így népszerűsítette tevékenységét az anyaországban.
Kitűzték tegnap az Országgyűlés homlokzatára a székely lobogót, ezzel is jelezve, hogy a Parlamentben tartotta meg első budapesti tanácskozását a 2003-ban létrehozott Székely Nemzeti Tanács (SZNT).
Kövér László házelnök ülés előtti sajtónyilatkozatában felidézte, hogy az Országgyűlés tavaszi megalakulása után két jelentős törvényt fogadott el, a nemzeti összetartozásról és az állampolgárság egyszerűsített megszerzéséről. „E két, a nemzeti integráció felé mutató jogszabály után a pénteki találkozóval szimbolikusan is elmondható, hogy a parlament nem csupán az ország, hanem a nemzet háza" – hangsúlyozta a kormánypárti politikus. Kitért arra, hogy a találkozót azért éppen ezen napon tartják, mert 1918-ban ekkor kezdeményezte Bethlen István későbbi miniszterelnök a korabeli SZNT megalakulását, s a tanács a bolsevista diktatúra bekövetkeztéig a Felsőházi Teremben ülésezett.
Izsák Balázs SZNT-elnök kijelentette, hogy Székelyföld ma olyan kulturális örökséget őriz, amely a magyar nemzet egészének közkincse. „Ezért céljaink nem csak a székelyek megmaradását szolgálják, de az egész magyarság javát is" – hangoztatta.
A tanácskozáson Kövér László megerősítette, hogy az erdélyi magyarság autonómiatörekvésében mindig számíthat a magyar Országgyűlés erkölcsi és politikai támogatására.
A résztvevők felkérték a magyar kormányt és a magyar állam intézményeit, hogy támogassák Székelyföld autonómiatörekvéseit a nemzetközi fórumokon, valamint a Magyarország és Románia közötti államközi kapcsolatokban. Igénylik azt is, hogy a magyar és a román külügyminisztérium tegyen lépéseket annak érdekében, hogy a két ország közötti szerződésbe kerüljenek bele az Európa Tanács ajánlásainak az autonómiára, illetve a regionalizációra vonatkozó rendelkezései, Székelyföld autonó¬miá¬ját pedig nevesítsék. A tanács fontosnak tartja, hogy a Magyarországot bemutató rendezvényeken Székelyföld is kapjon teret a bemutatkozásra.
Kristály Lehel
Autonómia mindenekfelett (Székely Nemzeti Tanács az Országházban)
Háromszék, 2010. november 20.
A Székely Nemzeti Tanács Budapesten, az Országházban tartott gyűlésén 270 küldött újította meg 2003-ban tett fogadalmát, s kötelezte el magát az önrendelkezés megteremtése mellett. Felkérték a magyar kormányt, támogassa minden rendelkezésére álló eszközzel Székelyföld autonómiatörekvését, s fordítson kiemelt figyelmet a székelységgel való kapcsolattartásra. Kinyilvánították: a magyar EU-elnökség idején kapjon fokozott figyelmet az EU tagállamainak őshonos nemzeti, etnikai és nyelvi közösségei védelme. Határozatot fogadtak el a Székely Nemzeti Tanács történelmi folytonosságáról az 1918. november 19-én Budapesten és a 2003. október 26-án a székely városok és közösségeik akaratából létrehozott Székely Nemzeti Tanácsok között.
Alig múlt dél, amikor az első küldöttek megérkeztek a Parlamenthez, tiszteletükre még az előkelő vendégek számára fenntar-tott főbejárat is kitárult. A főlépcsőn közös fényképhez gyülekeznek. Számos ismerős arc tűnik fel, sokan képviselik Három-széket. Tanárok, lelkészek, gazdálkodók, alkalmazottak, fiatalok, nyug-díjasok és közéleti személyek, mindazok, akik az elmúlt években szerepet vállaltak az autonómiaharcban. A háttérben a Haáz Sándor vezette szentegyházi Gyermek-filharmónia zenél, mellettük számos székely ruhás kisgyermek. Megérkezik az országgyűlés elnöke, Kövér László - tapssal fogadják. Az SZNT elnöke, Izsák Balázs és a Magyar Polgári Párt elnöke, Szász Jenő közt foglal helyet, villannak a vakuk. A közel háromszáz küldött és a tisztán csengő hangú gyermeksereg közösen énekli a magyar és a székely himnuszt. Daluk imának, fogadalomnak tűnik, többek sze-mében könny csillan. A Kupolateremben a Szent Korona előtt hitet tesznek az autonómiaharc szükségességéről: ,,...a Székelyföld autonómiája iránt kinyilvánított akaratot felvállalom, továbbítom és megalkuvás nélkül képviselem, Isten engem úgy segéljen!'' A Gobelin-teremben Kövér László és Izsák Balázs nyilatkozik a sajtónak.
A gyűlésteremben a magyar történelmi egyházak képviselői tartanak áhítatot. A csíksomlyói rendház főnöke, Arthur atya, Nagy László unitárius esperes és Ötvös József, az erdélyi református egyházkerület generális direktora az Istenbe vetett hit fontosságát mint megtartó erőt, s a székelység ezerszáz esztendős történelme folyamán megteremtett értékeit hangsúlyozza. Izsák Balázs az SZNT 2003-as létrehozása óta eltelt időszak sikereit emeli ki: a közéletben nyíltan lehet beszélni az erdélyi önrendelkezési igényről, belső népszavazáson 210 000 ember nyilváníthatta ki, hogy akarja Székelyföld területi autonómiáját. Hangsúlyozta, nincs igazuk azoknak, akik azt hirdetik, kifulladt az autonómia igénye. ,,Igenis nyilvánvaló, azt kívánja a székelység, hogy annak érdekében cselekedjünk" - jelentette ki Izsák -, majd azt hangoztatta, a román államnak nem szabadna félnie az autonómia megadásától, hiszen az nem a feszültség, hanem a megbékélés forrása lesz.
Kövér László házelnök egyetértett Izsák Balázs kijelentésével, mely szerint ettől a naptól kezdve nem Országház, hanem Nemzetház megnevezéssel kell illetni a Parlamentet. A nemzeti összetartozásról szóló törvényt a békés nemzetegyesítés folyamata kezdetének nevezte. ,,Az erdélyi magyarság és székelység a maga számára sem többet, sem kevesebbet nem akar, mint ami európai társainak, a számbeli kisebbségben élő európai nemzeti közösségeknek jár. Ezt a célt a nemzetközi jog keretei között, a közvetlen demokrácia és a tisztes közképviselet eszközeivel élve, mindig békésen, politikai tárgyalások útján kívánják elérni. Ebben a törekvésükben mindig számíthatnak a Magyar Országgyűlés erkölcsi és politikai támogatására" - jelentette ki.
Cristoph Pan dél-tiroli professzor szerint Székelyföldet megilletné, hogy különleges gazdasági státusban részesüljön, s leghatékonyabban használja ki gazdasági potenciálját. Mint mondotta, Romá-niának nem szabadna félnie az autonómia megadásától, hiszen Dél-Tirol példája bizonyítja, hogy nem csorbul az állam érdeke, sőt, a megbékélést segíti elő. Szász Jenő az MPP-t az SZNT leghűségesebb partnerének nevezte, mely nem csak beszélni, hanem cselekedni is tud. A jövőbeli feladatok közt említette a szórványkollégiumok, a székelyföldi termelőket tömörítő és a termékeik értékesítésében szerepet vállaló szövetkezet, a közösségünk gaz-da-sági erejét erősítő saját hitelintézet, székely szeretetszolgálat létrehozását, illetve a hazai sportélet megerősítését.
Ezt követően az SZNT széki vezetői szólaltak fel.
Székelyek az Országházban
Krónika, 2010. november 22.
Határozatban kérte fel a Székely Nemzeti Tanács budapesti ülésén a magyar kormányt, hogy minden eszközzel támogassa a Székelyföld autonómiatörekvéseit a nemzetközi fórumokon, valamint a Magyarország és Románia közötti államközi kapcsolatokban.
Határozatban kérte fel a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) pénteki budapesti ülésén a magyar kormányt és a magyar állam intézményeit, hogy a rendelkezésükre álló minden eszközzel támogassák Székelyföld autonómiatörekvéseit a nemzetközi fórumokon, valamint a Magyarország és Románia közötti államközi kapcsolatokban.
Kövér László, az Országgyűlés elnöke úgy fogalmazott, hogy a Parlament a mai naptól kezdve (péntek – szerk. megj.) már nemcsak az ország háza, hanem a nemzet háza is; a házelnök azt hangoztatta, az európai integráció nem képzelhető el nemzeti integráció nélkül. A Parlament felsőházi termében tartott ülésén a házelnök azt mondta, az épület főbejárata felett a székely zászló lobog, ami azt jelzi: „székely testvéreink, önök hazaérkeztek". Kijelentette, az, hogy a Székely Nemzeti Tanács tagjai az Országházban vannak, azt bizonyítja, hogy „öszszetartozunk, mindennek dacára együtt vagyunk és együtt maradunk". Kövér László közölte, megkezdődött a békés nemzetegyesítés folyamata.
Csaknem egy évszázada a magyarok és a románok között az volt a tét, hol húzódnak meg a haza és a szülőföld sorompókkal elválasztott határai. Ma viszont az a kérdés, élhető marad-e számukra a fizikai határoktól mentesülő szülőföld és annak megtartó ereje. Ma az európai közösségi térben a békés nemzetegyesítés útjára lépett magyarság képes a nemzeti integrációra, mutatott rá. A házelnök hangsúlyozta, hogy a békés nemzetegyesítés kerete az Európai Unió által megtestesített nemzetközi integráció, alapja és eszköze pedig a nemzeti integráció.
„Csak magyar ügy van"
A találkozó előtt tett sajtónyilatkozatában is azt hangsúlyozta Kövér László, hogy az európai integráció nem képzelhető el nemzeti integráció nélkül. A magyar nemzeti integráció ügye európai ügy is, európai támogatást érdemel, jegyezte meg. Az ülésen azt mondta, a magyar nemzeti integráció egyik eszmei pillére, hogy „nincs többé határon inneni és túli magyar ügy, mert nincs többé határ, csak magyar ügy van".
Hangsúlyozta, hogy a kulturális és területi önrendelkezést is magában foglaló területi autonómia Európa több országában létező valóság. Közlése szerint a Székely Nemzeti Tanács az erdélyi magyarság és a székelység számára sem többet, sem kevesebbet nem akar, mint ami kisebbségekben élő európai nemzeti közösségeknek jár. Ezt a célt a nemzetközi jog keretei között, a közvetlen demokrácia és a közképviselet eszközeivel, mindig békés módon próbálták elérni. Ebben a törekvésben mindig számíthatnak a magyar Országgyűlés erkölcsi és politikai támogatására, mutatott rá beszédében Kövér László.
Multikulturalitás helyett autonómia
Izsák Balázs SZNT-elnök azt mondta, az általuk kétszer elfogadott és két alkalommal is a román parlament elé beterjesztett törvénytervezet világosan leírja azokat az intézményeket, amelyek a székelyek jelenkori szabadságának intézményei lennének: az önkormányzati tanács lehetne a regionális parlament, míg az önkormányzati bizottság a regionális kormány, jól körülhatárolt eszközökkel és pontosan körülírt működéssel. Kitért arra, hogy népszavazást is tartottak, amelyen a megkérdezett 210 ezer székelyföldi polgár kinyilvánította igényét az autonóm Székelyföld törvény általi létrehozására.
Izsák Balázs a tanácskozás előtt emlékeztetett arra, hogy az elmúlt hét évben többször fordultak az akkori magyar vezetőkhöz, támogatást kérve a székelyföldi autonómiatörekvésnek, de nem találtak meghallgatásra. A mostani választások után azonban nemzetpolitikai fordulat következett be.
A 21. század magyarsága számára a székelyek értékőrzése hivatás, Európa számára bátorságuk küldetés – írta az SZNT ülésének résztvevőit köszöntő levelében Schmitt Pál köztársasági elnök.
„Minden szellemi-lelki kincset dédelgető közösségre szükség van, hogy Európának zavaros, értékvesztett világunkban arca legyen" – tette hozzá az államfő. Hangsúlyozta: a határok nélküli Európa a „divatos multikulturalitás talmi csillogása helyett" határtalan lehetőséget ad mindenkinek, aki elég erős, hogy nyitott, tenni akaró polgárok egységévé szervezze az egy helyen élőket.
Szász Jenő, a Magyar Polgári Párt (MPP) elnöke a tanácskozáson a választójog és választhatóság kiterjesztése mellett érvelt. Az MPP-t az SZNT leghűségesebb szövetségesének nevezte, s úgy fogalmazott: „nemcsak múltunk, jövőnk is van".
„Kiemelt figyelmet" kérnek
Az SZNT kihelyezett ülésén három határozatot fogadtak el. Az egyhangúlag elfogadott egyes számú határozat kimondja a folytonosságot az 1918. november 19-én Budapesten és a 2003. október 26-án Sepsiszentgyörgyön létrehozott Székely Nemzeti Tanács között. A kettes számú határozatban felkérték a magyar kormányt és a magyar állam intézményeit, hogy a rendelkezésükre álló minden eszközzel támogassák Székelyföld autonómiatörekvéseit a nemzetközi fórumokon, valamint a Magyarország és Románia közötti államközi kapcsolatokban.
Emellett fordítsanak kiemelt figyelmet a kapcsolattartásra a Székelyfölddel. Egyúttal felkérték a magyar és a román külügyminisztériumot, tegyenek lépéseket annak érdekében, hogy a két ország közötti, a megértésről, az együttműködésről és a jószomszédságról szóló szerződésbe kerüljenek bele az Európa Tanács ajánlásainak az autonómiára, a regionalizációra vonatkozó rendelkezései, Székelyföld autonómiáját pedig nevesítsék. A második határozattervezet elfogadásakor a 270 küldöttből hárman tartózkodtak.
A hármas számú, egyhangúlag elfogadott határozatban a tanács fontosnak nevezte, hogy a magyar EU-elnökség idején és azt követően az Unió támogassa, hogy a Székelyföld „történelmi európai régióként" kapjon képviseletet a régiók bizottságában. Kitértek arra is, hogy az Unió fordítson kiemelt figyelmet a veszélyeztetett kis népek védelmére, és dolgozza ki védelmük európai szintű szabályait.
SZNT-s eskük a parlamentben
Krónika, 2010. november 22.
Határozatban kérte fel a Székely Nemzeti Tanács pénteki budapesti ülésén a magyar kormányt és a magyar állam intézményeit, hogy a rendelkezésükre álló minden eszközzel támogassák Székelyföld autonómiatörekvéseit a nemzetközi fórumokon, valamint a Magyarország és Románia közötti államközi kapcsolatokban.
Határozatban kérte fel a Székely Nemzeti Tanács pénteki budapesti ülésén a magyar kormányt és a magyar állam intézményeit, hogy a rendelkezésükre álló minden eszközzel támogassák Székelyföld autonómiatörekvéseit a nemzetközi fórumokon, valamint a Magyarország és Románia közötti államközi kapcsolatokban.
Kövér László, a magyar országgyűlés elnöke úgy fogalmazott, hogy a parlament ettől a naptól kezdve már nemcsak az ország háza, hanem a nemzet háza is, a házelnök hangoztatta: az európai integráció nem képzelhető el nemzeti integráció nélkül.
„A XXI. század magyarsága számára a székelyek értékőrzése hivatás, Európa számára bátorságuk küldetés" – írta a résztvevőket köszöntő levelében Schmitt Pál magyar köztársasági elnök. A budapesti parlament felsőházi termében megtartott ülése előtt Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke arra emlékeztetett, hogy az elmúlt hét évben többször fordultak az akkori magyar vezetőkhöz támogatásért, de nem találtak meghallgatásra.
„A mostani választások után azonban nemzetpolitikai fordulat következett be" – fejtegette Izsák. Szász Jenő, a Magyar Polgári Párt (MPP) elnöke a tanácskozáson a választójog és választhatóság kiterjesztése mellett érvelt. Az ülésen a Székely Nemzeti Tanács három határozatát fogadták el. A tanácskozás előtt a résztvevők a székely lobogóval díszített parlament kupolatermében őrzött Szent Korona előtt ünnepélyes esküt tettek.
A szimbólumon túl
Krónika, 2010. november 22. – Balogh Levente
A szimbolikus nemzetegyesítés egyik újabb lépésének tekinthetjük, hogy a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) a hétvégén Budapesten, az Országházban tarthatta legújabb ülését.
A legelső – és legfontosabb – ilyen lépés a könnyített honosításról szóló törvény elfogadása volt, a legutóbbi pedig a hat éve szünetelő Magyar Állandó Értekezlet összehívása, amelynek kapcsán nem csupán az bírt szimbolikus fontossággal, hogy a nemzeti ügyek iránt kevésbé érzékeny előző kormányok által beszüntetett magyar–magyar tanácskozást ismét megtartották, hanem az is, hogy mely határon túli magyar szervezeteket hívták meg rá.
A budapesti kormányváltás óta ez volt az egyik legkonkrétabb jele annak, hogy például erdélyi magyar viszonylatban az új magyar kormány nem tekinti az RMDSZ monopóliumának az itteni magyarok képviseletét, és legitimnek tartja a szövetséggel szemben kritikus, de jelenleg az együttműködés fontosságát is elismerő EMNT-t, valamint az önmagát teljes egészében az RMDSZ-szel szemben meghatározó MPP-t is. A hétvégi országházi SZNT-ülés is ennek a legitimációs folyamatnak a folytatása: az új budapesti vezetés e gesztusával, az államfő és a házelnök köszöntőjével is jelezte, hogy az SZNT-t is partnernek tekinti a Székelyfölddel kapcsolatos kérdések megvitatásában.
Az, hogy Budapest immár négy itteni magyar szervezetet is tárgyalópertnerként ismer el, a külsőségeket tekintve mindenképpen szimpatikusabb eljárás az előző kormány gyakorlatánál, amely csupán egy alakulatot tekintett legitim partnernek, még akkor is, ha tudjuk, hogy a jelenlegi kabinet számára is vannak kedves és kevésbé kedves szervezetek. A kérdés most az: hogyan képzeli el a kormány a négy szervezettel való együttműködést, milyen új nemzetstratégia keretében juthatnak szerephez a Budapest által elismert határon túli alakulatok.
Az az eddigiek alapján világosnak tűnik, hogy az alaphangot a kormány kívánja megadni. A magyar–magyar egyeztetések fórumának felújítása és a partnerek körének kibővítése ugyanakkor remélhetőleg annak az alapját is megteremti, hogy a Kárpát-medence és a világ magyarságának jövőjével kapcsolatos kérdésekben, a stratégia kidolgozásában a határon túliakkal folytatott konzultáció ne csupán szimbolikus gesztusok sorát gyarapítsa, de javaslataiknak, igényeiknek a teendők megállapításakor súlya is legyen.
INTERJÚK, ELEMZÉSEK, PUBLICISZTIKA
Erdélyről nem a budapesti Országgyűlésben szavaznak – Interjú Markó Béla RMDSZ-elnökkel, a bukaresti kormány miniszterelnök-helyettesével
Népszabadság, 2010. november 22. – Szőcs Levente
Egyelőre kitart a kormányzati részvétel mellett az RMDSZ, de további megszorításokat nem hajlandó támogatni – mondta lapunknak Markó Béla, az RMDSZ elnöke. A román kormány miniszterelnök-helyettese örömmel vette a Máért újraindítását, bár egyelőre még nem világos, hogy az együttműködés miről szól majd.
– Nemrég megingott a román kormánykoalíció az oktatási törvény miatt. Jogszabály most sincs. Többség van?
Az oktatási törvény szakítópróba a számukra. Az nem lehetséges, hogy az RMDSZ kormányzati felelősséget vállaljon az ország általános problémáinak a megoldására – ráadásul ezek a megoldások egyáltalán nem népszerűek –, és mindeközben az oktatási rendszer reformja, ezen belül az anyanyelvű oktatási jogok bővítése ne haladjon előre. Ha a koalíció nem tudja összeszedni magát, az baljós előjel a jövőre nézve, és valószínűleg már ezért sem tudna az RMDSZ tovább menni.
– Meddig hajlandók várni?
Az oktatási törvény kér dése a következő hetekben eldől. A kormány egy kivételes, de alkotmányos módszert választott a törvény elfogadására. Romániá ban lehetőség van sürgős esetekben arra, hogy a kormány felelősséget vállaljon egy törvénytervezetért.
– Két hete vetették fel a többség kérdését, ön most újabb néhány hét haladékról beszél...
Akkor úgy tűnt, hogy napok alatt ide vagy oda lehet billenteni a helyzetet. Most kialakult egy esély, éspedig hogy folytatódhat a felelősségvállalási eljárás, ha az alkotmánybíróság igenlőleg válaszol a miniszterelnök kérdésére. Ebben az esetben egy két hét alatt végleges formájában kikerülhet a törvény a parlamentből.
– Az átállás a másik oldalra fel sem merül az RMDSZ számára?
Az ellenzék egyszerre hí vogat minket, és ezzel egyidejű leg olyan nyilatkozatokat tesznek, amelyekből kiderül: nem támogatnák az ország történelmének és földrajzának az anyanyelvi oktatását. Márpedig ez számunkra az egyik kulcskérdés.
- Ezért türelmes az RMDSZ?
Egyáltalán nem vagyunk türelmesek. A kormánykoalíció felbomlása és a kormány esetleges bukása gazdasági földrengést idézhetne elő Romániában, így szerintem méltánytalan dolog az RMDSZ től számon kérni, hogy miért ad néhány hetet a koalíciónak, hogy összeszedje magát.
– Az RMDSZ-t sokan bírálják a kormányzás miatt. Mit mond az elégedetleneknek?
Sajnos még nem dőlt el,hogy Európa össze tudja e szedni magát. Ez kihat Romániára is. Egyelőre azt tudjuk, hogy a közszféra fizetései a nyáron csökkentett összegekhez képest 15 százalékkal nőnek, illetve a minimálbért megemeljük 670 lejre. 2012 re szeretnénk visszahozni a fizetéseket legalább az eredeti szintre. További meg szorításokban nem gondolkozunk, és nem is tudnánk elfogadni.
– Nem fél, hogy ellenfelei kihasználják az RMDSZ helyzetét?
Ezt egyszer már megéltem, 2004 és 2008 között. Miközben vezető politikusainkat a kormányzati gondok kötik le, a saját közösségünkkel nem beszélünk eleget. Hagyjuk, hogy mások beszéljenek arról, mit csinálunk mi, és ezt egyáltalán nem jóindulattal teszik. Akármilyen sok energiába kerül, amikor csak lehet, otthon kell lenni, Erdélyben.
– Néhány napja a szélsőjobboldali Székely Gárda felvetésére népszavazási kezdeményezés indult Csíkszereda román nevének eltörlésére. Egyetért a javaslattal?
Egyik legnagyobb elégté telem – újból és újból –, hogyha végigmegyek Erdélyen, ma már nagyon sok helységnek a nevét kiírják magyarul, nemcsak Székelyföldön, hanem szórványvidéken is. Ami a népszavazást illeti, ezek tetszetős, népszerűség hajhászó kezdeményezések, amelyek többek közt arra hivatottak, hogy elfedjék: a helységnevek tekintetében milyen hatalmas előrelépés történt az elmúlt húsz esztendőben. Egyetlen gondom van vele, ami a magyar szélsőjobb befolyását is illeti: nem a magyar Országgyűlésben kell megszavazni, hanem a román parlamentben.
– Mi a véleménye az Orbán-kormány új nemzetstratégiájáról?
Feltétlenül jónak tartom a Máért újbóli összehívását. A hosszú távú stratégiai döntések nem ott születnek, viszont egyetértést lehet kialakítani bizonyos döntésekkel vagy elvi irányokkal kapcsolatban. Ennél is fontosabb, hogy találkozunk különböző, kisebbségi helyzetben élő magyar vezetőkkel, és véleményt cserélhetünk. Ilyen szempontból méltányolom, hogy egy sok évre elszakadt szálat fölvettek és összefűztek. A kettős állampolgárság kérdése ma már Romániában természetes, nem olyan nagy a tétje, mint korábban,
persze az érzelmi vonatkozáson túl. Más kérdésekben még nem teljesen világos, hogy mi, hogyan lesz.
Az új oktatási törvény lehetővé tenné, hogy a kisebbségekhez tartozó diákok, így a magyarok is anyanyelvükön tanulják Románia földrajzát és történelmét, illetve anyanyelvükön vizsgázzanak e két tárgyból is. A jogszabály tervezete fél éve elakadt a szenátus oktatási bizottságában, ahol az ellenzék többségben van. Ezért október végén, a kormányzó RMDSZ sürgetésére Emil Boc kabinetje gyorsított eljárással, úgynevezett kormányzati felelősségvállalással, törvényhozási vita nélkül próbálta elfogadtatni a törvényt. A szenátus ellenzéki elnöke megóvta az eljárást, az alkotmányossági vita azóta tart. Ha az alkotmánybíróság a szenátus elnökének ad igazat, folytatni kell a „rendes" törvényhozási vitát, miközben a Házban a koalíciónak egyetlen szavazat többsége van.
„A nyugalom érdekében az igazság néha a háttérbe szorul" Brüsszeli beszélgetés Sógor Csaba európai parlamenti képviselővel
Erdélyi Napló, 2010. November 19. – Nánó Csaba
- Tisztelt képviselő úr, „Európa fővárosában", Brüsszelben beszélgetünk. Hogyan sikerül ebben a soknemzetiségű környezetben megjeleníteni a romániai magyarok autonómia törekvéseit, és az Európai Parlament széksoraiból miként lehet előmozdítani ezt?
Az olaszoknak vagy a finneknek nem nehéz megmagyarázni, hogy miről van szó, hiszen Dél-Tirolban vagy a finnországi svédek esetében az autonómia bizonyos formái léteznek és működnek, de – a régi tagállamoknál maradva – a franciáknak vagy a görögöknek, ahol nincsenek kisebbségek, és nem is hajlandók elismerni őket, nehezebb. Akár a románoknak, nekik is be kell „csomagolni" az árut. Brüsszeli mértékkel mérve ezek apró lépések, de tudomásul kell venni, hogy a béke útja az apró lépések útja. Spanyolországban sajátos helyzet van a katalánok és a baszkok miatt, de a franciának vagy a görögnek is ugyanazt mondom el: az emberi jogok egy közösséghez tartozó egyén jogai. Ha Európában egységes roaming díj van, ha létrejött egy közös gazdasági koncepció, ha létezik Schengen, vagyis van már egységes vámunió, akkor lassan meg kell érjen a közfelfogásban az is, hogy egységes kisebbségvédelmi törvény kell. Néha hihetetlen, hogy milyen kerülőutakon jön ehhez a segítség, például Tibetből, vagy Párizsból, a roma kérdés kapcsán.
- Érkezik-e hathatós magyar segítség ehhez?
Magyarország csatlakozása óta, tehát 2004-től előrelépés történt ez ügyben. Ma már van Bécsi Alapjogi Ügynökség, Kisebbségi Munkacsoport a Parlamenten belül, és léteznek olyan dokumentumok – legutóbb lásd a Lisszaboni Szerződést –, melyekbe a magyar kormány és a magyar parlamenti képviselők lobbijának köszönhetően bekerültek a kisebbségekhez tartozó egyének jogai. Már a tavaly tárgyaltunk Viviane Reding, emberi jogokért is felelős biztos asszonnyal arról, hogy a Tanács alapdokumentumai – a Regionális Kisebbségi Nyelvek Chartája – uniós anyagok is legyenek. A világ konfliktusos helyzeteinek jó megoldása a mi javunkra is válik, és törekvéseink előbb-utóbb beérnek. A hosszan tartó békének is vannak hátulütői: egyike az, hogy a konszenzus, a csend és a nyugalom érdekébe az igazság néha a háttérbe szorul. Ez történt a szlovák nyelvtörvény esetében, vagy a volt magyar köztársasági elnök kiutasítását követően, amikor az Európai Bizottság nyögve-nyekeregve ad ki nyilatkozatot, mert nem szeretne konfliktust. Ha állandóan siránkozunk, csak sajnálni fognak. Ezen akarunk változtatni, ezért szervezünk olyan rendezvényeket, ahol felmutatjuk értékeinket, bemutatjuk Erdélyt. Ha az uniós országok nagy része nem érti a kisebbségi jogokat, hiszen az angolszász filozófia egyéni jogokra épül, akkor meg kell magyarázni a diszkrimináció szó értelmét. Ha nyelvtörvényről beszélünk, azt kell elmagyarázni, hogyan sérülnek az uniós alapnormák. Ha a beteg nem szólal meg szlovákul, gyógyszer helyett pénzbírságot kap: ezt a példát mindenki megérti.
- Erdélyben sokat beszélünk az autonómiáról. Vajon miért nincs ennek kézzelfogható eredménye?
Az autonómiának is megvannak azok az alapkritériumai, melyek mentén el kell indulni. Nem kell ehhez egy szervezetben lenni, de bizonyos kérdésekben meg kell egyezni. Kell hozzá egy erős anyaország. Az autonómiát nem csupán Bukarestben kell megszavaztatni, hanem a saját környezetemet autonóm módon kell rendezni. Ne külföldiek jöjjenek a székely fürdőt kalákában építeni, miközben a helyiek nincsenek ott. Természetesen a politikai harcra is szükség van. Amikor a román parlamentben benyújtottam egy-egy újabb autonómia-tervezetet, mindig mondtam: ehhez hozzá kell szoktatni a románokat. Az autonómia azt is jelenti, hogy nem egymás ellen hadakozunk, nem szidjuk, és nem játsszuk ki egymást. Egyiknek az a dolga, hogy Bukarestben hajladozzon, a másiknak, hogy a zászlót tűzze ki, és ezt kell összehangolni.
- A román képviselő kollégák, akik huzamosabb ideje élnek Brüsszelben, hogyan látják ezt a kérdést?
Mondok egy példát: a jelenlegi román oktatási miniszter brüsszeli parlamenti képviselő volt, remekül tud japánul, a felesége pedig nem román származású. Előfordulhat, és ez nem véletlen, hogy az ő mandátuma alatt születik meg az a törvény, amely a földrajz, a történelem és a román nyelv oktatását, vagy a decentralizáció dolgát rendezi. A román képviselők sem morognak már azért, hogy – elsősorban a szlovák nyelvtörvény óta – miért szólalunk meg a plénumban következetesen magyarul, vagy miért szavazzuk meg a Koszovó-jelentést, ők pedig nem. A románoknak is rá kell jönniük arra, hogy az autonómia nem kötelesség és nem nyűg, hanem gazdasági előny az országra nézve. Persze van itt is egy-két fafejű kolléga, aki akkor sem lesz európai, ha jó pár évet lehúz még Brüsszelben.
- Romániai magyar képviselőként hogyan látja a cigányok kiutasítását?
Nyilván, ez egy sajnálatos eset, mert nem szabad valakit csak azért kiutasítani, mert cigány. Ám azért, mert bűnöző, vagy az uniós normák szerint már nincs joga ott lakni, teljesen jogszerű. Több tényezős az ügy dolog: nem véletlen, hogy Romániából, Bulgáriából, és a volt Jugoszlávia területéről vannak a legtöbben. Abban egyre többen egyetértenek, hogy valamit tenni kell az érdekükbe, és a szociális alapok rossz elköltését nem csak Románián vagy Bulgárián lehet számon kérni, ez uniós átvizsgálást és figyelmet igényel. Saját tapasztalatomból tudom, nagyon nehéz őket megváltoztatni.
- Miként vannak leosztva a feladatok a három romániai magyar képviselő, Tőkés László, Winkler Gyula és Ön között?
Egyrészt bizottsági szakmunkákon veszünk rész, ami három, majdnem teljesen különböző terület, másrészt természetesen vannak közös akcióink is. Szoktunk egyeztetni: mindenki rájött, ha Bukarest a kis lépések városa, Brüsszel az apró lépéseké, hiszen a hollandiai magyar képviselőt is beleértve, magyar kisebbségi politikusok alig vagyunk négy százalékban. Politikai kultúra kérdése az, ha nem is értünk mindenben egyet, de a másik véleményét tiszteletben tartjuk. Egyeztetünk a többi magyar delegációval is, például olyan módon, miként győzzünk meg egy német, vagy dél-tiroli politikust, hogy a nyelvtörvényről szóljon: ne állandóan mi magyarok beszéljünk erről, mert az unalmassá válik.
- Gondolom, szükségét érzik az erdélyi magyar-magyar párbeszédnek. Nemzetpolitikai kérdésekben egyeztetnek?
El kell jönnie annak az időnek, amikor minden politikai, érdekvédelmi és civil politikai szervezet komolyan gondolja azt, amit tesz A párbeszéd egyik feltétele az adott szó betartása. Néha elhangzott, nehéz lehet egyeseknek pártérdekekre, pártfeladatokra koncentrálni, de hozzá kell tenni: aki Brüsszelben független, az politikai értelemben halott, hiszen legfeljebb a plénumokban szólalhat meg. Néha nekünk is össze kell fogni a románokkal, ez másképp nem működik. Lehet, hogy ma azzal kell megegyezni, akivel tegnap nem tudtál, és azzal nem kell megegyezni, akivel eddig tudtál. Köpönyegforgatásnak tűnhet, de erről szól az Európai Parlament.
- Azért is tűnhet köpönyegforgatásnak, mert érzésem szerint az otthoniak még mindig keveset tudnak az Önök munkájáról. Például, kevesen tudják, hogy különböző bizottságokban dolgoznak. Konkrétan, mivel foglalkoznak?
Jómagam az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság tagja, valamint a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság póttagja vagyok. Tőkés László a Kulturális és Oktatási Bizottságban, és az Emberi Jogi Albizottságban dolgozik, Winkler Gyula pedig Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság tagja, a Regionális Fejlesztési bizottságban pedig póttag. A bizottsági munkák is teljes energia-bedobást igényelnek, itt reggeltől estig folyik a munka. Ezen kívül van lobbyvacsora, munkamegbeszélés, rábeszélés, egyeztetés, az ember minden perce be van osztva. Sokan csak azt látják, hogy utazunk, nagy fizetések vannak. Ez is hozzátartozik, de nagy árat fizetünk érte, a családot legjobb esetben is csak hétvégén látjuk, állandóan úton vagyunk.
- Vannak, akik temetik az Európai Uniót: szakemberek nyilatkozzák, hogy nincs jövője...
Erről mindig egy vicc jut eszembe: a kapitalizmus a szakadék szélén áll, és nézi lent a gödörben a szocializmust. Az euroszkeptikusok temetik, de Churchill-lel szólva, a demokrácia rossz dolog, ám ennél jobbat még nem találtak ki. Sok pénzbe kerül, de számítsuk ki reális adatok alapján, mennyibe kerülne egy háború. Nem tudjuk, hova fejlődik az Unió, de van róla elképzelésünk. Szeretnénk egy erőteljes gazdasággal rendelkező, fejlődő, tudásalapú társadalomban élni, ahol tiszteletben tartják az emberi jogokat, és amely tiszteletben tartatja másokkal is az egyéni és kollektív jogokat a világban. Az unióban egymásra vagyunk ítélve és utalva, akárcsak odahaza az erdélyi magyarság.
- Jövő év elején választások lesznek az RMDSZ-en belül. A szövetségi elnök azt nyilatkozta, hogy „2011-ben megújul a vezetés". Ön lát esélyt erre?
Nem hiszem, hogy ez lenne a kérdés, és erre egy brüsszeli példát hozok fel. Henry Kissinger volt amerikai külügyminiszter kérdezte: ha felhívja az Európai Uniót, ki veszi fel a telefont? Elhangzott, hogy ismeretleneket, gyengéket neveztek ki vezetőknek, hogy az erős országok erős államfői ne veszítsék el a terepet. Az igazi demokrácia azonban olyan, mint a holland királynő gyülekezete: nincsen megjelölve a helye, nem az első sorban ül le, hanem a hatodikban, és ha véletlenül nem megy el a templomba, bárki a helyére ülhet. Egy demokrácia tehát azon múlik, mennyire stabilak az intézményei.
- Végezetül egy személyes kérdés: a többség tudja, hogy Ön lelkész. Lehet olyan hittel politizálni, mint a szószékről prédikálni?
Az ember – legyen lelkész, politikus, földművelő vagy bármi – ha teljes erőbedobással végzi a dolgát, akkor a munka élvezet. Én 2000-ben úgy döntöttem, hogy a két szolgálatot egyszerre nem tudom végezni, lelkészként rendelkezési állományban vagyok, és nem feledkeztem meg az alapszakmámról.
Mi fán terem a garancia?
Erdélyi Riport, 2010. november 19,
Egyértelműen váratlanul érte – s éppen ezért felkészületlenül is – a kormányt, a koalíciót az alkotmánybírósági döntés az oktatási törvény felelősségvállalással való parlamenti elfogadására vonatkozóan. Így már nem is volt szükség arra, hogy a derék ellenzék egy újabb, bizonytalan kimenetelű bizalmatlansági indítvánnyal próbálkozzon, annak a lehetőségét eltehetik jobb alkalmakra.
Természetesen egyszerűbb lett volna mindkét házban biztos többséggel rendelkezve a szokásos úton elfogadtatni a jogszabályt, bizony nem lesz könnyű dolog ezek után, ebben a mai romániai belpolitikai helyzetben jogerőre emelni. Annyi tanulsággal mindenképpen szolgál ez a momentum, hogy nem érdemes előre latolgatni az alkotmánybírák pártállását, várható döntéseit, a testületen belüli erőviszonyokat. Hiszen ha azt számoljuk, hogy a nyáron az RMDSZ-es alkotmánybíró szavazata kellett ahhoz, hogy ne nyúljanak a nyugdíjakhoz, most – feltételezve az ő igen voksát – alighanem kormányoldali bíró oltotta le a zöld lámpát a törvény előtt, s dicsőül meg a nemzet kebelén.
És ezzel előállt egy igazán fura helyzet. Jó ideje azt hallani, hogy az RMDSZ csak azért marad kormányon, hogy elfogadtassa egyik legfontosabb követelését, a kisebbségek számára (is) kedvező változásokat jelenthető törvény megszavazását. Amíg ez nem lesz meg, addig tuti nem hagyják ott Emil Boc immár ötödik kormányát. Most viszont azt mondatja a csalódottság, hogy ha nem fut át valahogy gyorsan a törvénygyáron ez a jogszabály, akkor szevasz, Victoria Palota, bukik az együttműködés. Egészen pontosan garanciákat vár az RMDSZ a demokrata-liberálisoktól arra, hogy lesz oktatási törvény, mégpedig mostanában, s abban a formában, ahogy felelősséget akartak vállalni érte. Hogy konkrétan mi lehet ez a garancia? Nem tudom. Talán az államfő pionír becsületszava? Vagy a miniszterelnök ígérete. Aligha érik most be Markóék bármiféle szóbeli megerősítéssel. Még akkor sem, ha nem veszem egészen komolyan az egyhetes haladék után ama eltökélt kilépési szándékot. Egyáltalán van-e még többség, ami a törvényhozásban felsorakoztatható az oktatási törvény mögött, vagy a PD-L-s honatyák soraiban már van néhány olyan elszánt, aki akár a frakcióból való kizárását is megkockáztatná, ami remek muníció lehet egy majdani választási kampányban?
Mi lehet a másik megoldás? Összebútorozni a ma kígyót-békát a törvényünkre kiáltó szocdemekkel és liberálisokkal, abban bízva, hogy hálából majd aztán ők? Eszük ágában sem lenne. S közben ott a jövő évi büdzsé elfogadásának a sürgetése, ott vannak a kényelmetlen szakszervezetek, ott a morgolódó IMF, s még az elbaltázott áfatörvényt is újra kell majd szavaztatni.
A nyomás mindenképpen óriási, csak rossz és kevésbé rossz döntések mutatkoznak, ráadásul semmi esély nem kínálkozik arra, hogy a kemény munka beérett gyümölcsére gondoljon bármely politikus is. Különösen nem, ha magyar. Hiszen kormányozva kopott, s fel sem mutathatja diadallal, amit akart. Csak nehogy az legyen a vége, hogy 2012-ben a választások után Romániában parlamenti képviselet nélkül maradjon az a sok tízezer újdonsült magyar állampolgár, aki majd húsz évig kormányon tartja a Fideszt...
A románok „osztrákjai"
Krónika, 2010. november 19. – Gazda Árpád
Megvallom, nem örvendtem annak, hogy a budapesti december elseje ismét tematizálta a nemzeti ünnepek kérdését, annak román–magyar vonatkozásait. Nem örvendtem, mert a budapesti nemzeti színházi román ünneplés híre, és az erre érkező magyar felháborodás egy olyan időpontban érkezett, amikor hihetőnek kezdett tűnni, hogy a két nép, a két ország egymásra van utalva, hogy soha nem volt olyan jó esély az együttműködésre, mint jelenleg.
A nemzeti ünneppel kapcsolatos indulatok azonban nem segítik a dolgok rendeződését, beszűkítik a megegyezést kereső politikusok mozgásterét. Ennek ellenére a téma fellángolása segít elrendezni a gondolatokat a nemzeti ünnepek kapcsán.
Román–magyar viszonylatban elsősorban az ünnepek aszimmetriájára kell felfigyelnünk. A magyarok március 15-én az 1848-as forradalomra és az osztrák elnyomás elleni szabadságharcra emlékeznek. A forradalom román–magyar összecsapásai magyar szempontból az események melléksodrába tartoztak. A román nemzeti ébredés viszont mindig is Erdélyhez és a magyarokhoz kapcsolódott.
Az számított jó románnak, aki elutasította a magyar uralmat. Ennek megfelelően választották ki a román nemzeti ünnepet is. 1918. december elseje a románok szemében a magyarok legyőzésének az ünnepe. Míg a magyar március 15-e elsősorban az osztrákoknak fájhat, a román december elsejének a magyarok a szenvedő alanyai.
E történelmi háttérből kiindulva minden bizonnyal a románok felelőssége nagyobb abban, hogy a két népet milyen mértékben választják el a nemzeti ünnepek, nekik kell inkább figyelniük az érzékenységekre. A feladat pedig az egymásra találás időszakában mindkét fél számára az, hogy ki-ki úgy örüljön a saját nemzeti ünnepén, hogy az ne legyen hivalkodó, bántó a másik fél számára.
Még tekintettel kell lenni az érzékenységekre. Az is eredmény, ha a másik fél nem örvend, de elfogadja az ünnepet. Nem célszerű emlegetni az akasztott ember házában a kötelet. Ha valaki ennél többet akar, ha valaki azt várja, hogy a másik fél ott tapsoljon vele együtt az első sorokban, az minden bizonnyal túllő a célon. Kölcsönös odafigyeléssel túl lehet lépni a történelmi traumákon, és erre talán a felhőtlen magyar–osztrák viszony lehet a példa.
Szikla vagy homok?
Új Magyar Szó, 2010. november 22. – Székedi Ferenc
Uniós tagként vagy akár elnökként hogyan nyilváníthatja külön kis népnek a saját nemzetrészét?
Amikor a Szentegyházi Gyermekfilharmónia, azaz 140 székely ruhába öltözött, éneklő-muzsikáló gyermek a csupa lélek és kiváló közösségszervező karnagyával, Haáz Sándorral együtt valahol színre lép, akkor szem nem marad szárazon.
A jól működő intézménynek is nevezhető gyermekfili mögött – ahogyan Szentegyházán nevezik – huszonnyolc esztendős, még az 1989-es fordulat előtt elkezdett kemény és céltudatos munka áll, igazolva hogy a bölcsen, kapkodás nélkül megfogalmazott és hosszú távon is fenntartható célok érdekében mindig összefog a helyi közösség, és nem párolognak el, hanem eredményesek maradnak a máshonnan érkező támogatások.
A Székely Nemzeti Tanács budapesti országházi ülésére meghívott Gyermekfilharmónia Székely Himnusz-éneklésében azonban lehetetlen észre nem venni a kettőséget, hiszen a közel harminc esztendeje mindegyre új meg új arcokkal jelentkező, de mindig 140 gyermeket összegyűjtő együttes már puszta létével cáfolja, hogy maroknyi székely porlana, mint a szikla.
Mi több, a filharmónia klasszikus feldolgozásokból, népdalcsokrokból és más népek dalaiból álló műsora éppen azt igazolja, hogy a sokmaroknyi székely csemete és vezetőjük ismeri és szereti a világ kultúráját, saját hagyományőrzése nem tartja vissza attól, hogy más népeknek az értékeit megbecsülje. Hogy divatos fogalommal éljek: a gyermekfilharmónia példa arra, miként lehet egy jórészt autonóm magyar intézményt nem csupán az érzelmekre, hanem a megtanult, hiteles tudásra, a gondolatiságra és a nyitottságra felépíteni.
Az SZNT alighanem még budapesti ülésére készülve sem tanulta meg, hogy a mondat második része mennyire fontos és ezen áll vagy bukik minden törekvésének sikere.
A hitelesség. Egy be nem jegyzett, előre összeállított és ellenőrizhető választási névjegyzéken meg nem választott, alkalomszerűen összeülő és szabályzatszerűen nem működő kisebb-nagyobb csoport hitele jóval kisebb, mint a legkisebb székelyföldi község választott helyi tanácsának vagy polgármesterének a hitele. Ebből a képviseleti hiteltelenségből fakad, hogy az érzelmi tölteten kívül az SZNT szavainak soha nincsen semmiféle jogi súlya, a számukra még olyannyira tetszetősnek tűnő médiavisszhangra pedig csak két-három napig lehet építkezni, mert az nem szikla, hanem futóhomok.
A gondolatiság. Az SZNT egyik kezével, azaz egyik határozatával azt szeretné elérni, hogy a székelység az Európai Uniótól megkapja a kis népeknek járó védelmet, a másikkal viszont a magyar nemzetbe való szorosabb integrációt szorgalmazza. Nem titok, hogy a jelenlegi magyarországi kormányzat a nagy és erős magyar nemzet híve. Uniós tagként vagy akár elnökként hogyan nyilváníthatja külön kis népnek a saját nemzetrészét? És az autonómia, amelyért az SZNT harcol?
Az autonómia, amely önállóságot, önrendelkezést feltételez, nem etnikai fogalom, és a történelem éppen azt igazolja, hogy a székelyek autonóm berendezkedését mindenekelőtt nem a románok törték meg, mint ahogyan az SZNT által olyannyira hangsúlyozott szabadságjogaiktól sem az utóbbiak fosztották meg első ízben. A történelem jóval bonyolultabb, semmint azt néhány mondatos határozatokkal el lehetne intézni.
Az SZNT most az 1918-ban Budapesten megalakult Székely Nemzeti Tanács jogutódjának mondja magát, csakhogy a jelen magyar történészei szerint ennek korabeli székely köztársasági elképzelései utópisztikusak, a korabeli hazai és nemzetközi realitásokat meg nem értők és a „székely egység" kollektivizmusára épültek. Amely – tegyem hozzá – ma is csak a szimbólumok szintjén működik, a székelyföldi társadalom a hétköznapokban éppen olyan sokszínű és egyéni, vagy kiscsoportos érdekek által vezérelt, mint a helyi társadalmak bárhol máshol, Magyarországon vagy Romániában.
Az SZNT vezérkara nem attól lesz nagycsoportos, hogy nagy szavakat használ, hogy az ország – vagy legújabban: a nemzet – házában ülésezik, hanem ha próbálja megérteni saját, székelyföldi valóságának az összetettségét. És közben rájön arra, hogy az autonómia többek között helyi társadalmak által bármikor ellenőrizhető vezetést és nem székely kiskirálykodást jelent.
|
