|
EMNT/EMNP/D.K.
hirado.hu, 2011. november 10.
Már elkészült az Erdély gazdasági talpra állításáról szóló Mikó Imre Terv vitairata. A tervek kidolgozásához Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter is segítséget ígért.
Kelet Svájca lesz-e vajon Erdély? Mindenesetre erre törekednek a gazdaságfejlesztési céllal megalkotott Mikó Imre Terv megálmodói, akik a Nagyvárad melletti Félixfürdőn mutatták be a terv vitairatát, és ismertettek a tervezés további folyamatát.
A tervet, amely Erdély gazdasági talpra állításáról szól az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács megbízásából egy szakértő csapat dolgozza ki. Toró T. Tibort, a szervezet ügyvezető elnöke szerint a Mikó-terv megalkotásának gondolata Tőkés László, a nemzeti tanács elnöke és Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter beszélgetésén merült fel először. A budapesti tárcavezető akkor megígérte, hogy szakmai támogatást ad a kezdeményezéshez, így indult el tavasszal a munka, amelyben az erdélyi közgazdasági felsőoktatásban dolgozó szakértők is részt vettek. Rövid fél év alatt sikerült egy olyan vitairatot készteni, amelyből jó eséllyel lehet 2012 elejére egy terv – mondta Toró T. Tibor.
A dokumentum megfogalmazz a szerzők jövőképét, hogy a gazdaság szereplőit, illetve az erdélyi társadalmat milyennek szeretnének látni a következő húsz esztendőben. Fontos cél, hogy a magyar etnikum tagjai Erdélyben találják meg a boldogulásukat, de ne csak helyben maradjon a közösség, hanem a gyarapodjon is – tette hozzá a politikus. Másrészt a vitairat a kitörési pontokkal is foglalkozik, és összesen tizenegyet ilyet jelöl meg – kezdve zöldenergiától a termálvizek és a turisztikai lehetőségek kiaknázásán keresztül a mezőgazdaság és a vállalkozói környezet fejlesztéséig.
A tervek végrehajtásához intézményeket kell rendelni, például szó van egy erdélyi gazdaságfejlesztési ügynökség felállításáról, amely szorosan együttműködne a magyar gazdasági partnerintézményekkel. Toró T. Tibor hangsúlyozta, az erdélyi magyar lakta területek gazdasági fejlődése az autonómia törekvések egyik megalapozója is lehet.
RMDSZ
Állásfoglalás
Népújság, 2011. november 9.
Az RMDSZ Maros megyei szervezetének Állandó Tanácsa aggodalommal veszi tudomásul a megye prefektusának szokatlanul durva jogi lépését, a nyárádszeredai önkormányzati tanácstestület tagjai ellen indított kártérítési pert. Megítélésünk szerint az eljárás nem a vitatott telekügy megoldását szolgálja, hanem további nemkívánatos etnikai és felekezeti feszültségeket kelt a nyárádmenti városban, illetve a megye román és magyar lakosainak viszonyában.
Meglátásunk szerint a hosszú évek óta húzódó telekvita politikai töltettel terhelt, ezért nem talál megnyugtató megoldást. A nyárádszeredai önkormányzat több ízben is kivitelezhető megoldást ajánlott a vita rendezésére, de a kormányhatóság által elfogultan támogatott ortodox egyház rendre elutasította ezeket, makacsul ragaszkodva azon álláspontjához, melynek Nyárádszeredában nincs sem lakossági, sem önkormányzati támogatottsága. Meggyőződésünk, hogy a közügyeket, a társadalmi összhang érdekében, csakis a helyi közösség véleményének figyelembevételével lehet eredményesen kezelni.
Az RMDSZ úgy gondolja, hogy a prefektus súlyosan visszaélt politikai hatalmával, ezért felszólítjuk, hogy azonnal vonja vissza a tanácsosok ellen kezdeményezett perindítványt, és a társadalmi összhang érdekeit szolgálva, a helyi önkormányzattal együttműködve támogassa a vitás ügy békés megoldását!
Az RMDSZ Maros megyei szervezetének
Területi Állandó Tanácsa
ROMÁNIA
Sürgeti az idő a koalíciót
Új Magyar Szó, 2011. november 10. – Cs. P. T.
Továbbra sem sikerült egyezségre jutni a koalícióban a választási törvény módosításáról, ám a vita nem folytatható a végtelenségig, mert a kormány kifut az időből – hangzott el az RMDSZ frakcióinak kedd esti együttes ülésén, melyen az RMDSZ vezetői többek között a választási törvény módosításáról szóló egyeztetések eddigi eredményeit és a büdzsé tervezetét ismertették a honatyákkal.
Továbbra sem sikerült egyezségre jutni a koalícióban a választási törvény módosításáról, ám a vita nem folytatható a végtelenségig, mert a kormány kifut az időből – hangzott el az RMDSZ frakcióinak kedd esti együttes ülésén, melyen az RMDSZ vezetői többek között a választási törvény módosításáról szóló egyeztetések eddigi eredményeit és a büdzsé tervezetét ismertették a honatyákkal.
„Megegyeztünk abban, hogy az RMDSZ nem változtat az álláspontján: továbbra is a vegyes választási rendszer híve, és a választások összevonásával is csak akkor ért egyet, ha az új törvény nem csorbítja a kisebbségek képviseletét” – számolt be lapunknak az ülésről Fekete Szabó András.
A szenátusi frakcióvezető szerint a választási törvényről zajló vita a képviselők számán a közvetlen módon mandátumhoz jutó jelöltek arányán akadt el a vita a koalícióban. „Ha november végéig nem jutunk egyezségre, nem lesz időnk a törvény módosítására” – magyarázta a politikus. A megbeszélésen Kelemen Hunor szövetségi elnök ismertette a költségvetés sarokszámait, s elhangzott, hogy további stratégiáját ezen a téren a büdzsé tervezetének véglegesítése után alakítja ki az RMDSZ.
Az együttes ülésen többen bírálták az Országos Feddhetetlenségi Ügynökség (ANI) tevékenységét. „Álláspontunk az, hogy az ANI túllő a célon, ellenőrei ügyészként viselkednek” – mondta a szenátusi frakcióvezető.
ERDÉLY
Az MPP Maros megyében is székely népszavazást akar
Új Magyar Szó, 2011. november 10. – Kovács Zsolt
Marosvásárhelynek kell az autonóm Székelyföld fővárosának lennie, ezért a Magyar Polgári Párt (MPP) olyan polgármesterjelöltet támogat, aki ezt meg tudja valósítani, mondta el tegnap Szász Jenő.
Marosvásárhelynek kell az autonóm Székelyföld fővárosának lennie, ezért a Magyar Polgári Párt (MPP) olyan polgármesterjelöltet támogat, aki ezt meg tudja valósítani, mondta el tegnap Szász Jenő.
Az MPP országos elnöke szerint ennek az elvárásnak Bölöni László, Bíró Zsolt vagy Smaranda Enache is megfelelne. Kifejtette: Dél-Tirol autonóm tartományban is az olasz többségű Bolzano a főváros, erre a mintára Székelyföld fővárosa is a román többségű Marosvásárhely lehet.
Szász Jenő hozzátette: egyeztettek a Székely Nemzeti Tanáccsal, és abban állapodtak meg, hogy Maros megyében is ki kellene írni az egységes Székelyföldről szóló népszavazást. Elképzelésük szerint Maros megye esetében azt a kérdést tennék fel: „Akarja-e, hogy az ön települése az autonóm Székelyföld régióhoz tartozzon?” Ilyen módon a népszavazás után megrajzolódna Székelyföld határa is, mondja Szász, aki szerint azok a Maros megyei települések, ahol igennel szavaztak bekerülnek, a többiek „kiiratkoznak” Székelyföldből.
Háromszék, 2011. november 10. – Farcádi Botond
Továbbra sem tudnak közös nevezőre jutni a magyar szervezetek a marosvásárhelyi magyar polgármesterjelölt ügyében. Az MPP fenntartja korábbi javaslatait, miszerint Smaranda Enachét, Benedek Imrét vagy Biró Zsoltot tekinti alkalmasnak a jelöltségre, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács helyi szervezete pedig Tőkés László EMNT-elnök hétfői nyilatkozata után is kitart Vass Levente mellett.
A Magyar Polgári Párt tegnapi, Szász Jenő elnök által aláírt közleményében emlékeztet: a teljes nemzeti egység megvalósítása érdekében pártok felett álló személyt javasolnak polgármesterjelöltnek. Meggyőződésük, hogy olyan jelöltre van szükség Marosvásárhely esetében, aki a város magyarsága, sőt, a román nemzeti közösség legalább egy részének bizalmát is élvezi. Üdvözölik Tőkés László EMNT-elnök legutóbbi állásfoglalását, mely szerint „Vass Levente, a bukott egészségügyi miniszter tanácsadója nem lehet Marosvásárhely magyarságának egységes jelöltje".
Szerintük Kelemen Atilla és Borbély László RMDSZ-es csúcspolitikusok bukása után Vass Levente könnyűnek találtatik, s mint olyan, eleve kudarcra ítélt. Arra szólítják fel a helyi EMNT vezetőit, hogy írják alá a Bölöni Lászlónak küldött felkérő levelet, amelyet korábban már ellátott kézjegyével László György, az MPP Maros megyei elnöke, Benedek István, az RMDSZ városi szervezetének elnöke és Biró Zsolt, a Marosszéki Székely Tanács elnöke.
Az MPP tegnapi állásfoglalásának előzményeihez tartozik, hogy korábban az EMNT Maros megyei szervezete bejelentette: Vass Leventét támogatnák közös polgármesterjelöltként. Az RMDSZ Csegzi Sándor jelenlegi alpolgármester és Vass Levente közül ez utóbbit nevesítette a szövetség jelöltjeként. Tőkés László EMNT-elnök azonban hétfői közleményében kifogásolta, hogy az RMDSZ némely tisztségviselői az EMNT és az Erdélyi Magyar Néppárt együttműködési készségét egyoldalú választási kampány- és propagandacélokra használják fel. Leszögezte: az EMNT a marosvásárhelyi magyarok közös jelöltjét kívánja támogatni, Vass Levente egyelőre csak az RMDSZ jelöltjének tekinthető, és – akárcsak Smaranda Enache – csupán a szóba kerülő személyek egyike. Ezt követően Kali István, az EMNT megyei alelnöke a Krónika napilapnak kifejtette: Vass Leventét ők is csak közös jelöltként támogatják, ha az RMDSZ kisajátítja magának, és koalíció megkötése helyett arra szólítja fel a többi magyar alakulatot, hogy csatlakozzon a párt jelöltjéhez, új helyzet állhat elő.
Marosvásárhely központ?
Az MPP olyan személyiséget támogat a marosvásárhelyi polgármesteri tisztségbe, aki mindeddig kiállt a demokratikus értékrendek és Székelyföld autonómiája mellett, ezért javasoltak több lehetőséget is, köztük például Smaranda Enachét, aki bár román nemzetiségű, sokkal következetesebben képviselte a magyarság érdekeit, mint sok magyar politikus – derült ki Szász Jenő érveléséből. Szerinte a marosvásárhelyieknek be kellene látniuk, érdeküket szolgálná a székelyföldi régió létrehozatala, amelynek központjává válhatnának, hiszen ha valamelyik nagy régióba olvasztják be megyéjüket, Brassó vagy Kolozsvár mellett eltörpülnek. A románoknak és magyaroknak egyaránt figyelmébe ajánlotta a dél-tiroli autonóm tartomány példáját, ahol a többségében németek lakta régió fővárosát, Bolzanót olaszok lakják nagyobb számban, ugyanez lenne megvalósítható a magyar Székelyföldön a román többségű Marosvásárhely fővárossal – hangsúlyozta.(Farkas Réka)
szatmar.ro, 2011. november 10. – Kocsis Zoltán
Szerdán két napos hivatalos látogatásra Szatmár megyébe érkezett Szászfalvi László, a magyar kormány belügyminisztériumának keretein belül a kisebbségek és a vallási ügyekért felelős államtitkára.
Szászfalvi látogatásának első napján, szerda kora délután Szatmárnémetiben a helyi közösség vezetőivel, Csehi Árpáddal, a Szatmár Megyei Tanács elnökével, Ilyés Gyulával, Szatmárnémeti polgármesterével, Kereskényi Gáborral, a megyeközpont alpolgármesterével és Pataki Csaba alprefektussal találkozott.
A több, mint egy órás tárgyalás után megtartott sajtótájékoztatón Csehi elmondta, hogy az egyházakkal való kapcsolattartás mellett elsősorban a határon átnyúló pályázati lehetőségekről esett szó, főleg ami a turizmust illeti.
|
Szászfalvi örömének adott hangot, hogy ismét Szatmárnémetiben lehet, majd leszögezte, hogy a Csehivel és az Ilyéssel folytatott megbeszélések során sikerült feltérképezni a szatmári helyzetet. Elégedetten nyugtázta, hogy Szatmár megyében igen szoros a kapcsolat a helyhatóságok és a történelmi egyházak között, illetve, hogy az egyházak magas szintű oktatási, szociális és kulturális tevékenységet folytatnak.
Az államtitkár leszögezte, hogy a magyar kormány igyekszik minél szélesebb palettát bevonni az Európai Uniótól kapott támogatások felhasználásába. Kiemelte, hogy Szatmár megyében elsősorban a turisztikai potenciál az, amit meg lehet lovagolni. „Magyarország és Románia közös célja az kell legyen, hogy minél hatékonyabban használjuk ki az EU biztosította lehetőségeket". Elmondta továbbá, hogy a nyolc határ menti megyének (négy-négy mindkét országban) összesen 6,2 millió euró uniós pénz a rendelkezésére a különböző turisztikai pályázatok finanszírozására.
Szászfalvi elmondta továbbá, hogy a jövőben minden egyes, az anyaország határain kívül élő és tevékenykedő lelkipásztor megkapja a szórványtámogatást, ellentétben a korábbi évek gyakorlatával, amikor csak bizonyos régiókban szolgálókat illette meg.
Ami az államtitkár további programját illeti, csütörtökön Nagykárolyban találkozik a helyi református egyház vezetőivel, dr. Csűry István püspökkel és Nagy Sándor esperessel, valamint nm. ft. Schönberger Jenő romai katolikus püspökkel, majd meglátogatja a Kalazanci Szent József Római Katolikus Iskolaközpontot. Újságírói kérdésre válaszolva elmondta, hogy a görög katolikus egyház vezetőivel most nem találkoznak ugyan, de folyamatosan kapcsolatban állnak velük.
A Fehér megyei RMDSZ támogatja a bányaprojektet, Verespatakra hívja Ádert
MTI, 2011. november 9.
- Verespatak és a régió megmentésének egyetlen lehetőségeként tekint a ciántechnológiás bányatervre a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) Fehér megyei szervezete, amely verespataki látogatásra hívja Áder Jánost - írta szerdai számában a Krónika.
Az erdélyi napilap szerint Kováts Krisztián, a szervezet megyei elnöke levelet küldött Áder Jánosnak, amelyben verespataki látogatásra hívja a Fidesz európai parlamenti képviselőjét.
A Fidesz brüsszeli képviselőcsoportja október végén felkérte az RMDSZ-t: kormányzati és politikai befolyását latba vetve tegyen meg mindent a bányaprojekt megakadályozásáért.
November 1-jén közzétett válaszában Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke közölte: ha a verespataki bányaprojekt környezetvédelmi hatástanulmányának elemzésére kijelölt bizottság úgy véli, hogy a projekt teljesíti az EU-normatívákat és a romániai környezetvédelmi tárca által kiszabott mutatókat, a román kormány pedig fontosnak tartja a beruházás megkezdését, az RMDSZ megfontolja, milyen álláspontra helyezkedjen. Kováts Krisztián ugyanakkor emlékeztet, hogy az EP-ben Áder és Tőkés László javaslatára megszavazott ajánlás dacára az Európai Bizottság nem kívánja betiltani a ciántechnológián alapuló bányakitermelést.
A Fehér megyei RMDSZ-elnök felhívja Áder figyelmét, hogy az állami bányavállalat bezárása után munkahely nélkül maradt helybeliek "szenvednek", és az egyetlen munkahely-lehetőséget a bányaterv nyújtja. "Alternatíva nincs, senki sem jött az ellenzők közül realista, gyakorlatba ültethető más megoldással. A bányaterv egyaránt jelent esélyt Fehér megye gazdaságának, valamint a nemzeti össztermék növelésének. A Verespatak környéki családok számára létkérdésről van szó, a munkanélküliségi ráta 80 százalék felett van" – állapítja meg Kováts.
Szerinte a régióban az épített örökség megőrzése, a jelenlegi környezetszennyezés megfékezése csakis a projekt beindításával valósulhat meg. A Fehér megyei politikus továbbá úgy véli, Kelemen Hunor kulturális és örökségvédelmi, illetve Borbély László környezetvédelmi miniszter egyaránt "jóhiszeműen, szakszerűen" kezelte a problémát, amit Kováts szerint jól illusztrál, hogy ugyan "nem szívügyük a projekt", többször is jártak a helyszínen, hogy pontosan felmérjék a helyzetet.
Kováts megállapítja: senki sem akarja, hogy a nagybányai vagy kolontári esethez hasonló környezetszennyezés megismétlődjön Verespatakon. Jó példának nevezi, hogy a tavalyi magyarországi vörösiszap-katasztrófa után újraindították a Mal Zrt. működését. A Fehér megyei RMDSZ-elnök szerint hasonlóan kell kezelni a verespataki beruházást is, szem előtt tartva a környezetvédelmi, szociális és gazdasági vonatkozást egyaránt. A Krónika beszámolt arról is, hogy a román rendőrség nem bírságolta meg azokat a "zöld" aktivistákat, akik hétfőn a verespataki bányaterv elleni megmozdulásuk keretében elfoglalták az üresen álló kolozsvári Continental szállodát, viszont elkobozták a hangosbeszélőjüket és az erősítőjüket is anélkül, hogy bármivel megvádolták volna őket.
Erről Eckstein-Kovács Péter, az aktivisták jogi képviselője tájékoztatta a lapot. A jogász-politikus szerint túlbuzgó volt a rendőrség, ugyanis bűnözőként kezelték a tiltakozókat, ujjlenyomatot vettek tőlük, tábornokok, rendőrparancsnokok foglalkoztak az üggyel. "Ez nem lakosságbarát, független rendőrségre vall" – szögezte le Eckstein-Kovács Péter.
|
hirado.hu, 2011. november 10.
A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar oktatói kedd esti tanácskozásukon egységesen úgy határoztak, nem vesznek részt a román többségű szenátus által kezdeményezett – az oktatási törvény előírásaival és a miniszter utasításaival is ellentétes – vegyes tanszékek megalakításában.
A magyar oktatók továbbra is ragaszkodnak az önálló magyar tanszékek megalakításához, elszántak, kitartanak elhatározásuk mellett, amire a nemrég elfogadott román oktatási törvény is lehetőséget ad, magyar tanszékeket akarnak. Ez a marosvásárhelyi színművészeti egyetemen és a kolozsvári Babes-Bólyai Egyetemen már megtörtént, csak a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem román többségű szenátusa akadályozza még.
Brassai Attila professzor szerint a magyar oktatók többsége már aláírta a közös nyilatkozatukat, a többiek csatlakozása folyamatban van. A román többségű vezetés a magyar oktatók ellenszavazatai mellett egy hete elfogadta az egyetem chartáját, de azt titkosan kezelik – tette hozzá Brassai.
Kedd óta tart egyébként a támogató aláírásgyűjtés a magyar hallgatók körében, amit a diák-érdekképviseleti civil egyesület kezdeményezett, miután a román rektor azt állította, a magyar diákok nem is akarják a „szeparációt”, azaz a különválást.
A román oktatási minisztérium RMDSZ-es államtitkára, Király András egyébként megerősítette a Krónika értesülését, hogy az egyetem rektora ma Bukarestben tárgyal, és eldőlhet, sikerül-e jobb belátásra bírni a vezetőt, más kérdés ugyanakkor, mit szól majd a román többségű szenátus.
MTI, 2011. november 9.
Az erdélyi magyar történelmi egyházak visszaigényelhetik a kommunizmus idején tőlük elkobzott iratokat, amelyek a román állam birtokába kerültek, s jelenleg a Román Állami Levéltár gondozza őket.
A román képviselőház megszavazta azt a törvénytervezetet, amely az 1996-os levéltári törvényt módosítja. A visszaszolgáltatásra vonatkozó módosító indítványt a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) két parlamenti képviselője, Kerekes Károly és Máté András Levente nyújtotta be.
A jogszabály értelmében az erdélyi magyar történelmi egyházak püspökségei visszaigényelhetik azokat a dokumentumokat, amelyeket egy 1950-es és egy 1974-es rendelettel koboztak el tőlük a kommunista hatóságok. Ebbe a kategóriába többnyire olyan egyházi dokumentumok tartoznak, amelyek az egyház mindennapjaival kapcsolatosak.
Az egyházaknak egyebek között megfelelő tárolási körülményeket kell biztosítaniuk, mert a törvény szerint csak akkor szolgáltathatók vissza a levéltári anyagok, ha biztosítani tudják ezeket a feltételeket.
A román ellenzéki pártok a jogszabály ellen szavaztak, ők ugyanis kifogásolták az egyházi dokumentumok visszaszolgáltatását. Korábban a Román Állami Levéltár sem értett egyet ezzel, de végül az a kompromisszumos megoldás született, hogy a levéltár valamennyi visszaszolgáltatandó iratról mikrofilmes másolatot készít. Az ellenzéki pártok így is a jogszabály ellen szavaztak, de a kormánykoalíciónak sikerült elegendő voksot összegyűjtenie az elfogadásához.
A jogszabály akkor lép hatályba, ha Traian Basescu államfő is aláírja.
Szász Jenő: Marosvásárhely lehet a Székelyföld fővárosa
Krónika, 2011. november 10.
Szász hangsúlyozta: az MPP egy pártokon felül álló személyiség polgármester-jelölését támogatja Marosvásárhelyen, mert olyan városvezetőre van szükség, aki ösztönzi a régiósodást. Szerinte a jelenlegi román polgármesternek is az lenne az érdeke, hogy Marosvásárhely a Székelyföld fővárosa legyen, különben Kolozsvár vagy Brassó árnyékában marad, és elveszíti vezető szerepét.
A román többségű Marosvásárhely lehet az autonóm Székelyföld fővárosa, jelentette ki tegnap Sepsiszentgyörgyön Szász Jenő. A Magyar Polgári Párt (MPP) elnöke példaként elmondta, hogy Dél-Tirol autonóm tartománynak is az olasz többségű Bolzano a fővárosa. Hangsúlyozta, az MPP egy pártokon felül álló személyiség polgármester-jelölését támogatja Marosvásárhelyen, mert olyan városvezetőre van szükség, aki ösztönzi a régiósodást. Szerinte a jelenlegi román polgármesternek is az lenne az érdeke, hogy Marosvásárhely a Székelyföld fővárosa legyen, különben Kolozsvár vagy Brassó árnyékában marad, és elveszíti vezető szerepét, mutatott rá.
A politikus megismételte, hogy a polgári alakulat Bölöni László, Biró Zsolt vagy Smaranda Enache jelöltségét támogatná Marosvásárhelyen. Szász Jenő ugyanakkor üdvözölte, hogy a Kovászna Megyei Tanács elfogadta pártja kezdeményezését, a Székelyföld egységéről szóló népszavazás kiírását. A határozattervezetet Hargita és Maros megye közgyűlésének is napirendre kell tűznie, jelentette ki. Elképzeléseik szerint Maros megyében Lokodi Edit Emőke tanácselnöknek kellene kezdeményeznie a referendumot, egy kis módosítással, azt kérdeznék a lakosoktól: Akarja-e, hogy az Ön települése az autonóm Székelyföld régióhoz tartozzék? A népszavazás eredményeképp kirajzolódna a Székelyföld határa is, azok a marosi települések, amelyeknek lakossága többségében azt akarja, bekerülnek, a többiek „kiírják magukat a Székelyföldből”, magyarázta Szász.
Hangsúlyozta, a népszavazás fontos lépés lehet az autonómia felé, ezért reméli, hogy György Ervin Kovászna megyei prefektus nem fogja megtámadni a háromszéki határozatot. „Ha György Ervin nagy ember akar lenni, nem fordul a közössége ellen, és akár a kormány nyomásának sem engedve, nem támadja meg a határozatot, egyéni érdekeit és pályafutását feláldozza a közösségi érdek oltárán” – szögezte le. Szász szerint az RMDSZ-nek kötelessége kormányzati pozíciójából megvédeni a tanácsi határozatot, hiszen elfogadhatatlan lenne, hogy a háromszéki tanácsosok megszavazták, majd az ugyancsak RMDSZ-es prefektus elgáncsolja azt.
Borboly módosítaná a törvényt
Módosítani kell a népszavazási törvényt, különben a helyi referendumok továbbra is konzultatív jellegűek maradnak, és a román parlament döntése lesz a mérvadó – véli Borboly Csaba. A Hargita megyei tanácselnök a székelyföldi népszavazások tárgyában tegnap kiadott közleményében úgy fogalmaz: „ha maradnak a jelenlegi törvényi rendelkezések, mi itt, a Székelyföldön vagy bárhol az országban szavazhatunk bármiről bármit, a döntést Bukarestben hozzák meg”. Hangsúlyozza, ezt a helyzetet nem tartja a demokráciával összeegyeztethető állapotnak, és ezért tartja szükségesnek a jogszabály módosítását. Szerinte ennek hiányában a helyi vagy országos népszavazás a következményét tekintve nem több, mint egy nagymintás közvélemény-kutatás.
„Meggyőződésem, hogy a közigazgatási beosztás, a fejlesztési régiók határai, a decentralizálás folytatásának szükségessége kérdésében a lakosságnak nemzetiségtől, lakóhelytől függetlenül van véleménye, világos álláspontja, bárhol is él az országban” – írja az RMDSZ-es politikus, aki szerint a hétvégén tartott Konstanca megyei referendum is rámutatott a törvény hiányosságaira. Kezdeményezni fogja Kelemen Hunor szövetségi elnöknél, hogy az RMDSZ alakítson ki egy munkacsoportot, amely kidolgozza a módosító indítványokat a népszavazásról szóló 2000/3-as számú törvényhez” – zárja közleményét Borboly Csaba. n Krónika
A Partiumban tájékozódik Szászfalvi László egyházügyi államtitkár
Krónika, 2011. november 10. – Babos Krisztina
A KDNP-s politikus kétnapos szatmári látogatása során tegnap Csehi Árpád megyei tanácselnökkel, Ilyés Gyula szatmárnémeti polgármesterrel, Kereskényi Gábor alpolgármesterrel, Pataki Csaba alprefektussal, valamint az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács részéről Toró T. Tibor ügyvezető elnökkel, a szervezet partiumi elnökével, Zatykó Gyulával, illetve Veres-Kupán Enikő megyei elnökkel tárgyalt.
A találkozón részt vett Szilágyi Mátyás kolozsvári magyar főkonzul, valamint Nemes Csaba, az államtitkár szatmárnémeti születésű politikai főtanácsadója is. Konkrét elképzelésekről egyelőre nem számoltak be, annyit viszont elmondtak, hogy a pályázható összeg meghaladja a 6 millió eurót, a projektek leadási határideje pedig 2012. január 31. Szászfalvi László szerint a magyar kormány nagy hangsúlyt fektet a határon túl is a történelmi egyházak kulturális és közoktatási tevékenységének támogatására, mivel úgy vélik, az egyházi iskolák a jelenleginél hangsúlyosabb szerepet kell, hogy kapjanak az oktatásban és a közösségépítésben.
Toró T. Tibor lapunk érdeklődésére elmondta, az EMNT két igen fontos – nem kifejezetten vallásturisztikai célú – beruházáshoz kérte egyrészt az államtitkár segítségét, másrészt pedig az RMDSZ-es vezetésű megyei önkormányzat közreműködését. Állítása szerint Szászfalvi László és Csehi Árpád egyaránt pozitív választ adott felkérésükre.
Az egyik javaslatuk az Érmindszentre tervezett Ady-zarándokhelyre vonatkozott, melyre Tőkés László püspöksége idején a Királyhágómelléki Református Egyházkerület az első Orbán-kormánytól nyert 320 millió forintot, azonban a pénzből végül Nagyváradon épült egy létesítmény. A központ az egész kistérség számára fellendülést hozhatna, ugyanis az Ady-emlékhelyen kívül alkotótáborok és nagyobb rendezvények szervezésére alkalmas konferencia-központ, illetve termálfürdő is helyet kapna benne. A másik elképzelésük egy Kölcseyhez kötődő emlékhely létrehozására vonatkozott a Hymnus szerzőjének szülőfalujában, Sződemeteren. Szászfalvi László ma egyházi és közoktatási intézményeket látogat meg, az EMNT szatmárnémeti demokrácia-központjában pedig egyházi vezetőkkel és civil szervezetek képviselőivel találkozik.
Nyilatkozatháború – Marosvásárhely közös magyar polgármesterjelöltjének ügyében
Népújság, 2011. november 9. – Mózes Edith
Nyilatkozatháborúba torkollott a korábban magyar összefogásként indult, a marosvásárhelyi közös magyar polgármesterjelölt támogatását célzó együttműködési szándék.
Tőkés László félretájékoztatással vádol
Miután az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács megyei szervezete több alkalommal is bejelentette, hogy dr. Vass Leventét kívánja polgármesterjelöltként támogatni a jövő évi helyhatósági választásokon, a múlt héten az RMDSZ megyei elnöke is ugyanezt tette, bejelentve, hogy Vass Levente az RMDSZ és az EMNT közös jelöltje. Ezt követően hétfőn Tőkés László, az EMNT elnöke közleményt adott ki, amelyben cáfolta, hogy az általa vezetett szervezet Vass Leventét támogatná, mi több, azzal vádolta az RMDSZ-t, hogy az EMNT együttműködési készségét saját propagandacéljaira használja.
Az RMDSZ megyei elnöke kitart korábbi álláspontja mellett
Dr. Kelemen Atilla, az RMDSZ megyei elnöke Tőkés László nyilatkozatára reagálva kijelentette, a Maros megyei EMNT és az RMDSZ közös jelöltje Vass Levente, aki mögé véleménye szerint érdemes lenne felsorakoznia a többi magyar szervezetnek is. Ugyanakkor kifejezte tárgyaláskészségét mind Tőkés Lászlóval, mind a Magyar Polgári Párttal.
A megyei EMNT Vass Leventét saját jelöltjének nevezi
Tegnap a Maros megyei EMNT elnöksége is közleményt adott ki, amelyben „megérti Tőkés László elnök úr aggodalmát a marosvásárhelyi választási együttműködés tekintetében, és osztozik benne mindaddig, amíg ennek a formájáról írásos megállapodás születik”. Az aláírók – Jakab István elnök, Ábrám Noémi, Tőkés András és Kali István alelnökök, valamint Portik Vilmos, Kocsis Loránd és Hegedűs Tivadar elnökségi tagok – tudatában vannak annak is, hogy olyan különleges és kulcsfontosságú helyeken, mint Marosvásárhely, nagyfokú körültekintésre és türelemre van szükség a magyar politikai szervezetek együttműködésének kiteljesedéséhez, illetve hogy az EMNT Maros megyei elnöksége minden döntését ennek a célnak rendelte és rendeli alá. „Tudjuk, hogy ez az út csak szövetségesekkel együtt járható”, olvasható a közleményben, hozzátéve, hogy „Marosvásárhelyen példaértékű együttműködés van kialakulóban. Ennek az útnak minden állomásán következetesen a koalíciós egyezséget szorgalmaztuk, ennek a pártszövetségnek az élére közös polgármesterjelöltnek Vass Levente urológus főorvost javasoltuk és határozottan fenntartjuk”, illetve hogy „dr. Vass Leventét az EMNT/EMNP formailag is a saját jelöltjének tekintheti, továbbá azon munkálkodhat, hogy a marosvásárhelyi magyarság is a leendő saját közös polgármesterét lássa benne”.
Végül értékelik „Tőkés László elnök úrnak a koalíciós megállapodást sürgető nyilatkozatát, mert szavai mind az útját és identitását kereső MPP-nek, mind az együttműködési keretek pontos rögzítésétől idegenkedő RMDSZ-nek bátorításul szolgálhatnak a megállapodásban”.
Az MPP „ideális jelöltje” Smaranda Enache
A Magyar Polgári Párt marosvásárhelyi és Maros megyei szervezete is közleményt adott ki tegnap, amelyben kijelenti: „határozottan kitart azon korábbi álláspontja mellett, hogy Marosvásárhelynek egy pártok feletti, köztiszteletben álló polgármesterre van szüksége”.
|
Véleményük szerint „az ideális jelölt” Smaranda Enache, ezért felkérik az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács helyi szervezetét, „támogassa ő is az MPP által felvállalt, igazi polgári értékeket valló, nemzetközi hírű jogvédőt, Smaranda Enache asszonyt a jelenlegi magyarellenes polgármester egyetlen esélyes ellenfeleként”
Folytatódik a fiatalok tiltakozása a verespataki projekt ellen
|
|
|
Szabadság, 2011. november 10. – NAGY-HINTÓS DIANA
|
|
|
|
Eckstein-Kovács Péter egykori elnöki tanácsadó ügyvédként volt jelen azon a sajtótájékoztatón, amelyet egy kolozsvári kávéházban tartott az a hat fiatal, akik a verespataki ciántechnológia bevezetése ellen tüntetve pár nappal ezelőtt „elfoglalta” a Jókai utca sarkán levő egykori New York (Continental) szállodát. A fiatalok kifejtették: így kívánták kifejezni nemtetszésüket a beruházást támogató korrupt politikusok, a közöny és az önzés ellen. – Verespatak megérdemli, hogy megmentsük – mondták a fiatalok, majd azt is hozzátették: nem adják fel a harcot, és a további akcióik is spontának lesznek.
Az RMDSZ volt szenátora elmondta: a fiatalok ellen nem emeltek vádat, kihágási jegyzőkönyvet sem kaptak, pénzbírsággal sem sújtották őket. – Nyugat-Európában az ilyen akció már bevett szokásnak minősül. Az ártalmatlan, békés tüntetés résztvevőit csak birtokháborítással vádolhatják. Jelenleg még az sem világos, hogy ki a sértett fél? Szerintem a rendőrség akkor lépett fel, amikor semmiféle megkeresés sem volt – mondta a közismert ügyvéd.
A hat fiatal sorra osztotta meg érveit a sajtótájékoztatón részt vevő szép számban megjelent újságírókkal. – Elegem lett abból, hogy a korrupt politikusok magáncégek érdekeiért lobbizzanak, hazudjanak, és manipuláljanak. Köszönjük támogatóinknak, hogy mellettünk álltak. Ez ad erőt a folytatásra – mondta Bogdan Buta, akit elsőként hozott ki a rendőrség az épületből.
Paul Socol úgy vélte: megunta, hogy csak az interneten tiltakozzon a verespataki ciántechnológia ellen, ezért csatlakozott a tüntetőkhöz. Mihnea Blidariu azt kifogásolta, hogy Traian Băsescu államfő nyíltan támogatja a kanadai vállalatot. – Ha Romániának ilyen törvényei vannak, akkor ezeket érdemes áthágni egy olyan ügyért, mint Verespatak – tette hozzá, majd azt is sérelmezte, hogy egyes romániai sajtótermékek nem szenteltek kellő figyelmet ügyüknek vagy torzítottan adták át az információkat a nagyközönségnek. Bianca Bărbieru szerint az általuk végrehajtott tiltakozó akcióval a társadalmat kívánták „felrázni”, ám a hatalommal való visszaélés ellen bármikor készek felemelni a szavukat. Ana Bănică kifejtette: a verespataki ciántechnológia bevezetése elleni tiltakozóknak, így nekik sincs pénzük televíziós reklámhadjáratra, ezért folyamodtak a tiltakozás eme formájához. Raluca Dan azt is kifogásolta, hogy Verespatak ügyében nem rendeztek nyilvános és átlátható vitát, és a tervet ellenzőket nem veszik figyelembe.
Eckstein-Kovács Péter hangsúlyozta: a szálló épülete évek óta lakatlan, és a város hajléktalanjai ott húzzák meg magukat, ám ez nem zavarta sem a rendőrséget, sem a tulajdonos cége ellen csődeljárást folytató céget. – A hat fiatalt csak birtokháborítással vádolhatják. Nem követtek el bűncselekményt, ők csak a véleményüket akarták kifejezni – mondta az ügyvéd.
A tiltakozók végül elmondták: a közösségnek szánt véleményük az, hogy ne féljenek hallatni a hangjukat, ne hagyják magukat elbátortalanítani. Továbbá tisztázni szerették volna azokat a sajtóban megjelent értesüléseket, miszerint őket pénzbírsággal sújtották volna.
Megtudtuk azt is, hogy pénteken és szombaton a Babeş–Bolyai Tudományegyetem több rangos európai egyetemmel közösen kétnapos konferenciát szervez, ahol környezetvédelmi, gazdasági szakemberek és geológusok mondják el szakvéleményüket Verespatak kapcsán.
|
Megújult az Erdélyi Riport
Új Magyar Szó, 2011. november 10. – Totka László
Mától heti rendszerességgel jelenik meg az Erdélyi Riport, amely megújult formában, többszínes oldallal kerül az olvasók elé. A kiadványt ma délután 17 órától mutatják beMarosvásárhelyen, a színház protokolltermében, ahol a Riport Kiadó könyvújdonságai ismegtekinthetőek lesznek.„Két évvel ezelőtt álltunk át a kétheti megjelenésre, és most lehetőséget kaptunk arra, hogyismét heti rendszerességgel jelenhessünk meg. Ezt a váltást a design megújításával is párosítottuk, az eddigiekhez képest a lap ezen a héten formailag már egy más kinézetbenhagyja el a nyomdát.Ez lesz a 400. lapszámunk, és nem véletlen, hogy a váltást mostanra időzítettük, éppen kilenc évvel ezelőtt indult aRiport” – magyarázta az Új Magyar Szó megkeresésére Szűcs László főszerkesztő. Elmondása szerint a formaiváltozást leginkább az indokolja, hogy egy hetilapnak más kinézettel, más műfajokkal és témákkal kellfoglalkoznia, mint egy olyan lapnak, amelyik csak kéthetente jelenik meg.„A heti megjelenés esetén például van lehetőség az előző hét híreinek összefoglalására, míg a kéthetentemegjelenő lap esetében nincs különösebb értelme ilyen rovatot üzemeltetni” – magyarázta Szűcs.A rovatokkal kapcsolatban elmondta, ismét lesz Tárca, újdonság lesz továbbá az Ütkőző című rovat, amelynek lényege, hogy több személy megszólaltatásával járnak körbe egy-egy témát. Králik Lórándnak az AmerikaiEgyesült Államokról, Kínáról és a muzulmán világról jelent meg sorozata, a mostani lapszámtól kezdődőenszámításaik szerint 10 héten keresztül a Dél-afrikai Köztársasággal ismertetik meg az olvasókat.Kérdésünkre, mennyire alakult át az Erdélyi Riport kilenc évvel ezelőtti célkitűzése, Szűcs László hangsúlyozta: „alényeg és a célkitűzés nem változott, továbbra is hiteles és szabad újság marad a kiadvány”. Hozzátette, továbbra ismegmaradnak a réteglap státuszban, abban az értelemben, hogy nem a szórakoztatás a céljuk.„Nehéz meghatároznom a célközönségünket, egyaránt írunk kultúráról és gazdaságról, de reméljük, hogy amegváltoztatott forma, az új, színesebb design következtében többen fogják majd olvasni a lapot, amelybenminden generáció és érdeklődésű olvasó megtalálja az őt érdeklő témát” – összegzett a főszerkesztő
MAGYARORSZÁG
Szőcs: Csurkának helye van a magyar kultúrában
Kossuth Rádió/180 perc, 2011. november 9.
A drámaíró politikai szerepvállalásának nem lehet következménye, hogy többé nem engedjük színpadra - mondta a 180 percben az államtitkár.
A magyar kultúra javát szolgálja, egy világszínvonalú, vonzó megagyűjteményt és növekvő látogatottságot hozhat a Szépművészeti Múzeum és a Nemzeti Galéria tervezett összevonása – mondta a kulturális államtitkár a 180 percben. Szőcs Géza hangsúlyozta: a gyűjtemények, amelyek közt eddig nem látott, raktárban porosodó művek is megjelenhetnek, nem a Szépművészeti Múzeumba kerülnek majd, hanem új, modern otthont kapnak majd a leendő múzeumi negyedben, a Műcsarnok mögötti „Múzeum-ligetben”.
A Nemzeti Galéria több száz éves, a festmények tárolására kevésbé alkalmas épülete új, az adottságokhoz jobban illeszkedő funkciókat kaphatna, például a nemzetet reprezentáló hivatalok lehetnének itt. Amíg az új komplexum nem épül meg, addig egyelőre csak az adminisztrációt vonják össze, és készülnek a logisztikai és építészeti tervek. Leépítések lesznek ugyan az átfedések kiszűrésére, de ezek elsősorban az adminisztratív munkahelyeket érintik majd.
Az Új Színház ügyéről szólva az államtitkár hangsúlyozta: a színházigazgatói kinevezés szigorúan fővárosi hatáskör, abba nem akar, de nem is tud beleszólni, semmiféle kompetenciája nincs, ezért is nem ment el a kulturális bizottság hétfői meghallgatásra.
Csurka István kinevezéséről Szőcs azt mondta, a drámaíró száműzése a magyar kultúrából nem volt helyes, mert politikai megnyilvánulásaiból nem kellett volna annak következnie, hogy a rendszerváltás egyik jelentős szellemi előkészítőjét többé nem engedjük színpadra.
Ha az Új Színház, vagy bármely másik teátrum rasszista, uszító, fajgyűlölő, embertelen tartalmak tervével állna elő, annak azonnal megálljt kell parancsolni, az esélyt azonban Dörner Györgynek és Csurka Istvánnak is meg kell, kellett volna már korábban adni arra, hogy a színpadon mutassák meg hozzáértésüket, igaz - tette hozzá - nem feltétlenül most, és nem feltétlenül az Új Színházban.
A költségvetési források kultúrát is érintő jelentős szűküléséről szólva Szőcs úgy vélte, téved, aki azt hiszi, hogy a pénzek ügye "bozótharcokban”, test-test elleni harcban dől el. Nem egy államtitkár harci kedvén múlik, mennyi pénz kerül ki egy területről, ezt a költségvetés helyzete alapozza meg, és szikár, szakmai számítások döntik el, az államtitkár feladata ebben a helyzetben csak annyi lehet, hogy a keletkezett lyukakat valahogy megpróbálja betömni, és a rendszert, amennyire lehet, a nehezebb feltételek, az elvonások közt is működőképes állapotban tartsa.
A megyei kulturális intézmények állami kézbe kerüléséről Szőcs azt mondta, még nem látni, ez pontosan mivel jár majd, hiszen egy ki nem próbált modellről van szó, a tárca ezért egyelőre figyel, és a tapasztalatok alapján javasol majd esetleg módosításokat.
Szőcs kiáll Dörnerék mellett
Új Magyar Szó, 2011. november 10.
Szőcs Géza kulturális államtitkár a Magyar Rádió 180 perc című adásában kiállt Csurka István és Dörner György mellett. Szőcs szerint meg kell nekik adni az esélyt arra, hogy megmutassák a hozzáértésüket.
Szőcs Géza kulturális államtitkár a Magyar Rádió 180 perc című adásában kiállt Csurka István és Dörner György mellett. Szőcs szerint meg kell nekik adni az esélyt arra, hogy megmutassák a hozzáértésüket.
A kulturális államtitkár az interjúban kijelentette, hogy nem kíván a fővárosi döntésekbe beleszólni, és mivel az Új Színház igazgatói kinevezése fővárosi hatáskör, neki semmiféle kompetenciája nincs az ügyben, ezért is nem ment el a kulturális bizottság hétfői meghallgatására.
Az Index beszámolója szerint Szőcs Géza a rádió riporterének ugyanakkor úgy nyilatkozott, hogy Csurkának a magyar politikából való száműzéséből „nem kellene annak következnie, hogy a rendszerváltás egyik jelentős szellemi előkészítőjét többé nem engedjük színpadra”.
Az államtitkár szerint Csurka István száműzése a magyar kultúrából nem volt helyes. Szőcs ugyanakkor leszögezte, hogy „ha az Új Színház, vagy bármely másik színház rasszista, uszító, antiszemita, fajgyűlölő, embertelen tartalmakat üzenő darabok tervével állna elő, annak megálljt kell parancsolni”.
Szerinte Dörner Györgynek és Csurka Istvánnak is „meg kell adni azt az esélyt – és meg kellett volna már adnunk hosszú ideje –, hogy a színpadon mutassák meg hozzáértésüket, igazgatóként és dramaturgként is. Amint arról lapunkban már beszámoltunk, Dörner Györgyöt annak ellenére nevezte ki Tarlós István, Budapest főpolgármestere az Új Színház élére, hogy az illetékes szakmai bizottság 6-2 arányban Márta István eddigi igazgató pályázatát támogatta.
Az színház élén történt vezetőváltás miatt kilenc budapesti színházigazgató nyílt levélben fordult a főpolgármesterhez. Az ügyben felszólalt két erdélyi színházvezető is – Bocsárdi László és Tapasztó Ernő amiatt méltatlankodik, hogy a szélsőjobboldali nézeteiről elhíresült Dörner György, a budapesti Új Színház frissen kinevezett igazgatója pályázatában úgy hivatkozott az Aradi Kamaraszínházzal és Tamási Áron Színházzal történő együttműködésre, hogy előzetesen nem is egyeztetett velük.
Tiltakozásának adott hangot a több mint négyszáz nemzetközi tagot számláló Berlini Művészeti Akadémia is. „Ez tartósan károsítja a magyar kultúrnemzet megítélését világszerte” – olvasható a Tarlós István budapesti főpolgármesternek küldött nyílt levélben.
KÁRPÁT-MEDENCE
Nem közösködik a két szlovákiai magyar párt
InfoRádió, 2011. november 9. – Protics János
Szinte biztosra vehető, hogy a két szlovákiai magyar párt külön-külön indul majd a jövő márciusi előrehozott választásokon, egyik sem hajlandó ugyanis elfogadni a másik feltételeit.
Úgy tűnik, meddőnek bizonyul a felvidéki magyarság nagy részének elvárása, hogy az erősebb parlamenti részvétel érdekében közös listán, vagy legalábbis koalícióban induljon a két magyar párt a márciusi előrehozott választásokon.
Szerdán többször is levelet váltott a Híd-Most és az MKP vezetősége. A végeredmény az, hogy az MKP elutasította a Híd tárgyalási ajánlatát.
Berényi József pártelnök az Új Szónak úgy nyilatkozott, hogy nem tárgyalási ajánlatot, hanem ultimátumot kaptak, ami arról szólt, hogyan erősítsék az MKP politikusai a Híd-Most választási listáját. Az MKP nem látja értelmét a tárgyalásnak, amíg a Híd csak a saját listáján biztosítana helyet a párt képviselőinek.
A parlamenten kívüli magyar párt országos tanácsa a hétvégen határozatot fogadott el arról, hogy az MKP mindennemű együttműködést csakis az egyenrangú partneri viszony alapján vállal fel. "Az MKP továbbra is vallja: a szlovákiai magyar közösség érdeke azt kívánja, hogy a két párt egyenrangú partnerként megtárgyalja a választásokon való közös indulás minden módját és feltételét" - olvasható a közleményben.
Az együttműködésről közel három hete zajlik kommunikációs csata a két párt között, részben fizetett hirdetések formájában. Elemzők szerint a vita tétje az, hogy kit tartanak majd bűnbaknak a választók az együttműködés elutasítása miatt. Felmérések szerint mindkét párt támogatottsága a parlamenti bejutáshoz szükséges öt százalék körül mozog. Elemzők úgy vélik, a két magyar párt közül csak egy kerül majd be törvényhozásba, ám, azt hogy ez melyik lesz, még korai lenne megjósolni.
INTERJÚK, ELEMZÉSEK, PUBLICISZTIKA
EGYÉRTELMŰ, NEM? – Tőkés és az ügyszerű nemzeti politika, írásban
Transindex, 2011. november 10.
A probléma ott gyökerezik, hogy Tőkés irigylésre méltóan gazdag szókincse és veretes mondatai ellenére nem képes közérthetően írni.
Tegnap elkezdtem írni egy szöveget Tőkés László hétfői nyilatkozatáról, és biza kapóra jött Demeter Szilárd írása. Ugyanis pont az történik, amire számítottam, Tőkés dörög és villámlik, aztán meg a vihar elültével másoknak kell elmagyarázniuk, hogy mit is akart mondani a főnök, azonkívül, hogy ismét eposzi jelzőként élt a posztkommunistázás lehetőségével, vagy olyan szóvirágokkal kedveskedett, minthogy "az ügyszerű nemzeti politikától teljesen idegen hangnemben".
Vagyis a probléma ott gyökerezik, hogy Tőkés irigylésre méltóan gazdag szókincse és veretes mondatai ellenére nem képes közérthetően írni.
Normális körülmények közt egy sajtófőnöknek nem szabadna hagynia, hogy a főnöke hirtelen felindulásból nyilatkozatokat küldözgessen. Minél fontosabb a főnök, annál igazabb ez, és minél okosabb a főnök, annál inkább megérti, miért jó ez így.
Hogy mi a bajom ezzel a bizonyos hétfői nyilatkozattal?
Tőkésnek sikerült egyszerre lenulláznia a szervezeten belüli demokrácia alapelveit, a párton belüli struktúrát és mindazt, amiért a vásárhelyiek egy része elment volna szavazni. És legfőképpen, sikerült úgy beszélnie Marosvásárhelyről, mintha nem is létezne. Mintha ott nem emberek élnének, akiknek terveik, elképzeléseik és akaratuk van, hanem csak a Rizikó-táblán lenne egy újabb meghódítandó terület.
Az első probléma: Tőkés László püspök, az EP alelnöke, az EMNT elnöke, a PKE elnöke és Orbán Viktor erdélyi helytartója az EMNT és az EMNP nevében egyszerre nyilatkozik, annak ellenére, hogy korábban egyértelművé tette: semmilyen funkciót nem vállal a pártban. Amelynek egyébként van becsületes elnöke is Toró T. Tibor személyében. Akire nézve minimum sértő, de lehet, hogy megalázó is, hogy az a Tőkés, akinek évek óta építgeti a politikai pályáját, egyszerűen átnyúl a feje fölött, ha a hirtelen haragja úgy hozza.
A második probléma: Tőkés semmibe veszi az EMNT megyei és helyi szervezetének teljesen egyértelmű döntését. Vass Leventét az EMNT csinálta meg: ők javasolták, ők gyűjtöttek aláírásokat az indulása érdekében, ők szorgalmazták, hogy a magyar szervezetek álljanak be mögé. Hogy a háttérben hogy történtek a dolgok, nem tudhatom, de a látszat egyértelműen ez volt. Még egy kicsit az is benne volt, hogy az RMDSZ elfogadta az EMNT jelöltjét, és felsorakoztak mögéje. Nos, ennek a látszatnak most annyi, Tőkés néhány sorban sikeresen semlegesítette a helyi szervezete imázsépítésnek sem utolsó erőfeszítéseit. És nyilvánvalóan gyengítette a tárgyalási pozícióikat is. Hogy kössél bármilyen egyezséget egy olyan megyei szervezettel, amelynek országos vezetője bármikor leszólhat, hogy pűpű, nem járja?
A harmadik probléma: Tőkés ellentmond saját magának: előbb felháborodik azon, hogy az RMDSZ ki akarja sajátítani Vass Leventét, utóbb meg kijelenti, hogy Vass kizárólag az RMDSZ jelöltje. Nem teremt összefüggéseket, nincs előzmény, feltételes mód, nincs ha és akkor, nincs amíg ti imígy, addig mi amúgy, egyszerűen csak ténymegállapít.
A negyedik probléma: az ugyan áttételesen kiderül, hogy az ügyben nem a helyi EMNT hivatott dönteni (az ő döntésükön ugyanis Tőkés egyszerűen átnéz), de az továbbra sem világos, hogy akkor ki hoz itt döntést? Az EMNT? Az EMNP? Esetleg mindkét szervezet külön? Vagy majd Tőkés, a helyi viszonyok rendkívül jó ismerőjeként? És itt zárójelben: elvileg ez egy politikai döntés, amelyben, ha már időközben megalakult, logikusan az EMNP-nek kellene döntést hoznia.
Az utólagos visszacsatolásokat, a helyi EMNT nyilatkozatát és Demeter Szilárd szövegét olvasva ez lehet a nyilatkozat konkrét üzenete: nem elég az elvi megegyezés, amíg az RMDSZ és az EMNT/EMNP nem ír alá egy helyi szintű koalíciós megállapodást, nem beszélhetünk közös jelöltről.
És ezt miért nem lehetett így elmondani? Ha erre az lenne a válasz, hogy Marosvásárhely magyarságát nem a háttéralkuk, kiegyezések és kicsinyes politikai érdekek érdeklik, hanem az, hogy lesz-e a nyerésre is esélyes közös jelölt, akkor a válasz jó, csak nem erről a szövegről szól. Mert ez a szöveg pontosan arról szól, hogy a politikai érdek az első, és minden egyéb másodlagos.
És lehet, hogy a korábbi magyar polgármesterjelöltek, Kelemen Atilla és Borbély László tényleg alulteljesítettek, de egy komoly érdemük azért mégiscsak van: csak a választások napján vesztettek. Viszont a mostani attitűddel könnyen lehet, hogy sikerül elérni, hogy Vass Levente (vagy bárki, aki végül közös jelölt lesz) már egy évvel a választás előtt veszítsen.
A VIDÁMSÁG ALÁBBHAGYOTT – Kettős állampolgárság: a csábító ajánlat
Transindex, 2011. november 9.
Egyre inkább el tudom képzelni hogy román állampolgárságom mellett egy másik állam polgára is leszek. A magyar kormány ajánlatával azonban nem fogok élni.
A magyar állampolgárság igénylése hangsúlyozottan személyes döntés. Éppen ezért három személyes emlék révén szeretnék rámutatni, miért nem fogom igénybe venni a könnyített honosításra vonatkozó ajánlatot.
Első emlék
Számomra a nyolcvanas évek közepe maga volt a dolce vita. Sok-sok beszélgetésre, olvasásra, a téli estéken diafilmnézésekre, több napos kirándulásokra emlékszem, meg arra, hogy a szüleimnek rengeteg barátjuk volt, akikkel rendszeresen összejártak.
Ötöd- és hetedmagammal cikáztunk ilyenkor a fogasra akasztott kabátok, a kamra, a kanapé háta, a fürdőszoba és más efféle helyek között, űrutazásokat terveztünk és ádáz párbajokat vívtunk, miközben a szülők a sötét nagyszobában akciófilmeket néztek kopott videókazettákról.
A nyolcvanas évek második felében aztán a vidámság alábbhagyott: szüleink már nem videóztak, hanem konténereket szerveztek, Magyarországon élő ismerősökkel vették fel titokban a kapcsolatot, hagyatkoztak és csendben búcsúztak.
Mi is menni készültünk. A lakásunk lassan kiürült: sorra búcsút intettünk a pick-upnak, a magnónak és a televíziónak, az akkori szűkös világ polgári kellékeinek. Kellett a pénz, és különben is: minél kevesebb dolgot viszünk, annál könnyebb átvészelni a kezdeti hercehurcát.
Ahogy ürült a lakás, nagy raffiatáskák bukkantak fel, teletömve bugyikkal, zoknikkal és trikókkal. Magyarországra kellett vinni őket, eladni, „feketén”, a piacon: akkoriban így lehetett szert tenni valutára.
1987-ben egy ilyen útra az apám magával vitt. Nem mondott semmit, de most már tudom, a terv az volt, hogy eladjuk a zoknikat, Hegyeshalomnál átcsusszanunk az osztrák határon, és Bécsben politikai menedéket kérünk. Később az anyám és a húgom utánunk próbáltak volna jönni.
Budapesten hatalmas élmény volt magyar szót hallani az utcán, magyarul kérni a buszjegyet, a cégfeliratokat böngészni, az új szavakkal barátkozni: Margit-híd, Battyhány-tér, sárgarépa, helló, közért.
Pénzünk nem volt, de így is jó volt bemenni a boltokba és végigsétálni a mindenféle finomsággal telezsúfolt polcok között. Ekkor vettem észre először, hogy kitérdelt tréningnadrágom csúnyán van megfoltozva, és hogy a pulcsi, amit viselek, a könyökömig ér.
Bevillan még egy szó: csencselő románok. Ezek voltunk mi. Nem értettem pontosan mit jelent, annyit láttam, hogy volt, aki büszke volt új nevére: ragyogó arccal, büszkén ismételgette, ő csencselő román. Az apám, amennyire emlékeszem, mindig lesütötte ilyenkor a szemét.
Egyszer a KGST-piacon hirtelen mindenki csomagolni majd szaladni kezdett: razzia! – kiabálták. Emlékszem a kapkodó apámra, a táskába sebtében begyúrt zoknikra, a kezére, amit fogtam, miközben szaladtunk, és arra, hogy éreztem: nagyon szégyelli magát.
Második emlék
21 évesen, hátizsákkal a hátamon, a barátnőmmel állok a new york-i JFK egyik termináljának a kijáratánál. A zsebemben 700 dollár – a szüleim félévi fizetése –, egy J1-es diákmunka-vízum és egy munkaszerződés. Két napon belül jelentkeznünk kell egy New Yorktól 4 ezer kilométerre levő kisvárosban. Ott fogunk dolgozni.
Kiderült, a várva várt munka egészen banális semmiség, mégis hatalmas élmény: a több száz emberből álló munkaközösség teljes jogú tagja vagyok. Nincsen bratyizás, lekezelő hátbaveregetés, nem kell a főnöknél jó pontot szerezni: keményen dolgozom, cserében mindenki egyenrangú félként kezel. Nem a román szezonmunkás fiú vagyok, hanem a kelet-európai kolléga. Életemben először itt érzem azt, hogy a munkámat megbecsülik.
Az első paycheck pedig felfoghatatlan: több mint 500 dollárt ír rajta. Annyit keresek havonta, mint a szüleim egy év alatt. Nehéz szavakkal leírni, milyen érzés, amikor az embernek – életében először – van pénze. Testtartása egy hajszálnyival egyenesebbé válik. Gyakrabban és szívesebben néz az emberek szemébe. Határozottabb, önállóbb, magabiztosabb. Megtanul nemet mondani.
A kisvárosban, ahol élünk, magyarok nincsenek. Számomra amolyan kis, személyes rituálévá válik erdélyi magyarként mutatkozni be, újból és újból elmagyarázni udvariasan az unatkozó fejeknek, hogy miképpen is van ez a romániai magyar dolog. Persze senki nem érti, senkit nem érdekel, mégis: magamnak tartozom ezzel.
Harmadik emlék
Az apámnak egy kilencvenes évekbeli vendégmunka-próbálkozása révén az egész család megkapta a letelepedési engedélyt Magyarországra. Kis, piros-fehér-zöld személyi igazolványa lett mindenkinek a családból. Félig-meddig rejtegettünk a kis kártyákat: a régi reflexek azért még működtek.
A kétezres években szinte minden ismerősünk Magyarországon vállalt munkát vagy tanult tovább. Hazatérve panaszkodtak mennyire nehéz „papírok” nélkül boldogulni. Ilyenkor, ha menő akartam lenni, unott hangon megjegyeztem: nekünk már évek óta megvan a letelepedési engedélyünk. Persze soha nem használtuk ki.
A személyi igazolványom pár éve lejárt. Nem újítom meg, mert minek: továbbra sem akarok Magyarországra költözni. De el sem dobom, ott tartom a személyes irataim között, az amerikai vízumaim mellett. Kicsit idegen, mégis melengető érzés egy helyen látni a magyar címert és a kamaszkori fotómat, olvasgatni a nevemet és az igazolvány hátán a magyar szöveget.
A kettős állampolgárság
Diákkoromban mindenki megrökönyödésére előszeretettel tartottam kiselőadásokat arról, hogy nekünk, erdélyi magyar huszonéveseknek itthon kell megteremtenünk azt a világot, ahol jól érezzük magunkat. Élből elutasítottam minden külföldi munka- és tanulási lehetőséget, mondván, hogy nekem itt a helyem.
Az utóbbi néhány évben azonban elbizonytalanodtam: kaptam már magam rajta azon, hogy megállok egy-egy Loteria vizelor-plakát előtt. Családi és baráti körben is egyre inkább beszédtéma a kivándorlás.
Egyre kevésbé zárom ki, hogy egyszer kettős állampolgár leszek, de nem hiszem hogy élni fogok a magyar kormány által felajánlott könnyített honosítás lehetőségével. Ha már kettős állampolgárság, ragaszkodom hozzá, hogy én válasszam meg, milyen ország adófizető polgára szeretnék lenni.
Egy olyan országot tudnék elképzelni, ahol működik a common sense: kevés a szabály, azonban azok ésszerűek, átláthatóak, és mindenki számára kötelezőek. Ahol lehet sokat dolgozni, a teljesítménnyel arányos fizetésért. Ahol nem aláz meg lépten-nyomon az a hivatalnok, aki a fizetését az én adómból kapja.
Ahol nem nekem kell gyógyszert vásárolnom, miután befizettem a betegbiztosítást, ahol lehetőségük van a gyermekeimnek világszínvonalú oktatásban részesülni, és ahol a politikusok nem varrnak évtizedes adósságot a nyakamba csak azért, mert adakozással akarnak választást nyerni.
A jó hír, hogy vannak ilyen országok, és tudomásom szerint fogadnak is bevándorlókat.
Háromszék, 2011. november 10. – Kádár Gyula
Ősromán föld ősromán lakói
Tessék csak Románia térképére nézni! A székelyek által lakott terület – a térkép szerint – az ország szíve. Hogyan lehet idegen szívvel élni!? Egyszer és mindenkorra a székelynek meg kell tanulnia azt, hogy ez „ősi román föld".
Ők románok, hisz az egyik „tudományos munka" szerzője, G. Popa-Lisseanu megírta, idézem: „az antropológia tanai szerint semmi különbség sincsen köztük (székelyek) s közöttünk (románok). Az eredete a székelyeknek egy a románokéval", sőt, a „románok vére vegyelemezve ugyanaz, mint a székelyeké". Nem lehet véletlen, hogy Nyárádszeredában, a hajdani székely mezővárosban a gazdasági nyomor közepette néhány száz románnak a központban, a városka parkjában akarják felépíteni a harmadik román templomot.
Nos, az ortodox templomoknak valóban a székely települések központjában a helyük! Természetesen nem azért, hogy az átutazó a települést románnak vélje, nem. Hanem abból a praktikus meggondolásból, hogy így a székely hamarabb rátalál ősi gyökereire. Milyen dolog az, hogy a székely, miközben jóízűen majszolja a drága, friss és foszlós belű, meleg román cipót, arcátlanul területi önkormányzatot követel? Hát nem szemtelenség még a gondolata is annak, hogy ők az ország szívében meg akarnak maradni székelynek? Mindezt akkor, amikor a világtörténelemben páratlan gyorsasággal sikerült Erdélyt megszabadítani a német lakosságtól, a magyarok által többségben lakott városokat, régiókat elrománosítani. Mi az, hogy a gyanútlan külföldi turista, ha a hosszú út során elszendereg, és a kocsi eljut a székelyek földjére, egyszerre csak idegen tájakon találja magát? Milyen aljasság is lenne az, hogy a megfáradt turista angol–román szótárt szorongatva érdeklődne az „úgynevezett" székely településeken, ahol nem biztos, hogy megértenék, mert ők is gyatrán beszélnek románul. A turista nagy-nagy szerencséjére a székelyek a történelmük során balkezesek voltak, és nem értettek a fegyverforgatáshoz, így a székely falvak rendőrei román anyanyelvűek! (Persze, ha a székelyek akarnák, ők is kaphatnának rendőri kiképzést. Nem kellene elmenniük innen, mert Sepsiszentgyörgyön vadonatúj rendőr-akadémia működik. Hogy nincs magyar nyelvű képzés, önálló tagozat, érthető! Nem azért, mert a székely megbízhatatlan, vagy másodrangú állampolgár, a balkezesség mellett talán a magyar nyelv nem alkalmas a rendőrképzésre.) Visszakanyarodva a turistához. Őt a román rendőr megnyugtathatja. Elmagyarázhatja, hogy jó helyen tapicskol. Azaz „ősromán földön". Az ősromán lakók csak rövid ideig fognak nyelvzavarban idétlenkedni, mert még néhány évtized, és már folyékonyan beszélnek majd ősi nyelvükön. Ezért is nem dukál nekik állami egyetem. Különben is, már jól gagyognak románul. Tessék csak elmenni a zöldségpiacra, amikor a pungába beteszik az ardét, a vinetét stb.
Különben elképzelhetetlen e régió autonómiája! Ez azért nem lehetséges, mert akkor fuccs a nagy álomnak, az egységes és homogén álomképnek. Márpedig szegénység ide, vagy oda, ez a legfőbb cél!
Az elmagyarosítás
A hazugságból font szennyet, tódításokat szemrebbenés nélkül ragozzák-habozzák. Újabban a tévé ernyőin feltűnt Vadim mellett egy mitugrász, aki önmagát történésznek titulálja. Ő azt is tudja, hogy a székelyek nemrég, az elmúlt két évszázadban magyarosodtak el. Hogy ez miként valósult meg a trianoni diktátum előtti és utáni években – román uralom idején –, csak találgatni lehet! Bizonyára a hőbörgő magyar nacionalizmus által kialakult egy olyan lelki betegség, amely milliós tömegek gondolkodását befolyásolja.
A tévéadásban a magas röptű történészi eszmecserét hallgatva, az erdélyi magyarság nacionalizmusát is próbálom elképzelni. Bizonyára tervszerűen, rajtaütésszerűen, egy-egy idegenforgalmi expedíciót szervezve (ki)rándultak Székelyföldre. Makacsul kitartottak a cél megvalósítása mellett. Kezdetben, a Trianon utáni évtizedekben lóháton, szekéren, gyalog, biciklin, ki ahogy tudott, úgy érkezett. Később már autóval, autóbusszal stb. Rendületlenül jöttek-mentek Székelyföldön, a „törökök" között, fenyegetőztek, törökbúzára térdepeltették őket, talán még a Duna-csatornához való deportálást is emlegették. Addig-addig erőszakoskodtak, amíg a székelyek megelégelték a zaklatást, és magyarok lettek.
Az anyaországiak az államhatáron nehezen juthattak át, gondolok a híres Károly erődrendszerre, amelyet a két világháború közötti években a magyar invázió feltartóztatására emeltek. Köztudott, hogy 1920-ban, amikor Trianonban a románok visszavették az ősi, a több ezer éves dákó-román területet, Erdélyt, így Székelyföldet is, a magyarok nem nyugodtak ebbe bele, nem mondtak le az idegen területekről, amelyet csupán a honfoglalástól, 895-től 1920-ig, csekély 1025 éven át bitoroltak, ezért épült az említett védvonal. Később, az 1940-es évek végén, a Sztálin-orgona győzelemittas harsogása után a leeresztett vasfüggöny akadályozta az alföldi magyarok átkelését a határon, így a székelyek elmagyarosításának piszkos munkáját az erdélyi magyarok követték el. Mielőtt hurrázni kezdenénk azon, hogy az erdélyi magyarság képes volt – román uralom alatt – Székelyföldet elmagyarosítani, nézzük meg, mi történt az általuk lakott régiókban, hajdanán színmagyar nagyvárosokban. Úgy tűnik, hogy jobban tették volna, ha odahaza csücsülnek, mert amíg Székelyföldön turnéztak, „magyarosították" azt, addig a saját lakhelyük valóban elrománosodott. Ebbe besegített 800 000 moldvai és a nagyszámú havaselvi, aki a Kárpátokon túlról telepedett Erdélybe. Nos, a tévében elhangzó történelmi érvekből ez az egy is elég, mert jól szemlélteti a beteges propagandát.
Kik a székelyek?
Lélekszámuk 750 000 főre rúg. Az önmagukat székelynek vallók mindig büszkék voltak a történelmükre, szabad emberi státusukra, hun származásukra. A krónikák a magyarokhoz csatlakozott népként ismerik őket. A székelyek, amióta a történelemben az oklevelek jegyzik, mindig magyarul beszéltek. A köztudat szerint a székelyek a magyar nemzet legmagyarabb csoportját alkották.
A székelyek által lakott területet nevezik Székelyföldnek, ahová a XII–XIII. században telepedtek le. Ez egy olyan történelmileg és etnikailag kialakult régió, történelmi táj, ahol magyarul beszélnek. Székelyföld soha nem volt „ősi román föld"! Közigazgatásilag és államjogilag 1920-ban csatolták Romániához. Székelyföld a székelyek szűkebb hazája, szülőföldje. A nevének használatát akadályozók egy népcsoportot gyaláznak, sértenek, amely nem szolgálja a román–magyar együttélést!
Tőkés saját szervezetét hozta kínos helyzetbe
Népszava, 2011. november 10.
Teljes káosz alakult ki a marosvásárhelyi magyar polgármester-jelölt ügye körül, miután Tőkés László saját szervezete jelölését bírálta felül. Tizenkét éve azért nincs magyar polgármestere a városnak, mert az RMDSZ jelöltjével szemben indított magyar jelöltre leadott egy-két száz szavazat hiányzik a győzelemhez.
Mivel a marosvásárhelyi polgármesteri tisztség a helyhatósági választások központi és szimbolikus magyar kérdésévé nőtte ki magát, a nyáron körvonalazódni látszott az egyezség. A Tőkés László vezette Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács helyi szervezete dr. Vass Levente támogatását jelentette be, amit Vass el is vállalt, azzal a feltétellel, hogy a többi magyar szervezet is mögé áll. Az RMDSZ hamarosan bejelentette, hogy saját jelöltjének is tekinti Vasst, aki különben is RMDSZ-színekben dolgozik a bukaresti egészségügyi minisztériumban. Szász Jenő pártja elzárkózott az együttműködéstől, de támogatásuk nem annyira jelentős, hogy hiánya különösebb veszélyt jelentene egy RMDSZ-EMNT közös jelölttel számára.
A hét elején azonban Tőkés László közleményt adott ki, amelyben bejelentette, hogy Vass Levente a "dolgok jelenlegi állása szerint" nem közös, hanem kizárólag az RMDSZ jelöltje. Tőkés szerint az RMDSZ rátelepedik, kisajátítja és egyoldalú propaganda célokra használja a közös jelölt személyét. Tőkés ezt arra alapozta, hogy az RMDSZ marosi elnöke elfogadhatatlannak nevezte azt, hogy Szászék nem támogatják a közös jelöltet. A püspök-politikus azonban nem konzultált szervezete helyi vezetőivel, akik a sajtóból tudták meg, hogy jelöltjük valójában már nem is a jelöltjük. Rendkívüli tanácskozást hívtak össze, amely után bejelentették: "A Maros megyei EMNT elnöksége megérti Tőkés László elnök úr aggodalmát a marosvásárhelyi választási együttműködés tekintetében, és osztozik benne mindaddig, amíg ennek a formájáról írásos megállapodás születik". Viszont azt is hangsúlyozták, hogy továbbra is Vass Leventét tartják a megfelelő jelöltnek, miközben Tőkés inkább az ismert román emberjogi aktivista, Smaranda Enache-t indítaná.
Vass a nyáron azért utasította el a Cseke Attila lemondása után megüresedett román egészségügyi tárcát, mert már korábban vállalta, hogy a marosvásárhelyi magyarság közös jelöltjeként indul a polgármesteri tisztségért.
Szervezetlen népszámlálás, megkérdőjelezhető eredmények
Nyugati Jelen, 2011. november 10. – Pataki Zoltán
Élesen bírálta mai sajtótájékoztatója során a népszámlálás országos és helyi szervezőinek a munkáját Halász Ferenc, az RMDSZ Temes megyei szervezetének elnöke, aki szerint megkérdőjelezhető az összegyűjtött adatok hitelessége.
A személyi szám, valamint az etnikai és vallási kisebbséghez való tartozás bevallásának kötelezettsége körüli zűrzavar, a népszámlálás rövid időtartama, a számlálóbiztosok tömeges visszalépése és a helyettük „beugrott” tartalék emberek felkészületlensége olyan zavaró körülmények voltak, amelyek negatívan befolyásolták a népszámlálás lefolyását. „Az állampolgároktól érkezett bejelentések nyomán számon kértük a hatóságoktól, hogy egyes számlálóbiztosok miért töltik ki ceruzával a kérdőíveket, miért nem kérik az etnikai és vallási hovatartozás, illetve az anyanyelv bevallását vagy esetenként miért írták be kérdezés nélkül a román nemzetiséget” – mondta Halász Ferenc, aki helyettes főtanfelügyelői minőségének köszönhetően azt is megtudta: Temesváron az 1400 számlálóbiztos közül mindössze 150 volt pedagógus. Az RMDSZ elnöke Temes megye magyar lakosságának lélekszámára vonatkozó friss adatokat még nem tudott közölni, de emlékeztetett rá, hogy 1992 és 2002 között 61 500-ról 50 500-ra csökkent a magukat magyarnak valló személyek száma a megyében. „A megye lakossága a magyarok és a németek számának a csökkenése miatt lett 25 000-rel kevesebb, a román nemzetiségűek száma állandó maradt ebben az időszakban” – mondta Halász Ferenc.
Temes megyében elkezdődtek az RMDSZ-tisztújítások, Lugos után az újmosnicai szervezet is új vezetőséget választott. „Elégedett vagyok az újmosnicai RMDSZ munkájával, 2008-ban két tanácsost tudtak bevinni a helyi önkormányzatba és Kádár György személyében alpolgármesterük is van. A tisztújítás megerősítette elnöki tisztségében Kádár Györgyöt” – mondta Halász Ferenc megyei elnök. A hét folyamán Nagyszentmiklós térségében készítik elő az RMDSZ-tisztújításokat.
|
