|
ROMÁNIA
Markó: Feltételünk a kisebbségi jogok terén való haladás
Népújság, 2010. november 4.
Markó Béla RMDSZ-elnök a Mediafaxnak nyilatkozva elmondta, az Alkotmánybíróság oktatási törvénnyel kapcsolatos döntése után összehívta a Szövetség Állandó Tanácsát. Szerinte nincs alapos indok az alkotmányellenességre, és az RMDSZ kormányzati szerepvállalásának feltétele a haladás a kisebbségi jogok terén.
Mint mondta, mielőtt a kormány felelősséget vállalt volna az oktatási törvényért, megvizsgálták az Alkotmánybíróság korábban megfogalmazott érveit, és alapos elemzést végeztek.
„Továbbra is úgy vélem, nem volt alapos indok az alkotmányellenességre, de természetesen igazodunk az Alkotmánybíróság döntéséhez, hiszen kötelező azt végrehajtani, függetlenül attól, hogy egyetértünk-e a döntéssel vagy sem. Meg kell vizsgálnunk, hogyan megyünk tovább, az RMDSZ számára gondok adódtak az anyanyelvű oktatással is, mert meggyőződésem volt, hogy ezúttal sikerül minden diszkriminatív jellegű rendelkezést kiiktatni az oktatási törvényből, és valóban nem lesz semmilyen korlátozás az anyanyelvű oktatásban, de ez nem sikerült", fejtette ki Markó Béla.
Az RMDSZ elnöke sajnálatát fejezte ki, amiért 2010-ben bizonyos magyarellenes érzelmeket szítottak, utalva bizonyos politikusok nyilatkozataira, akik egyes tantárgyak anyanyelven történő oktatását kifogásolták.
„Reméltük, hogy túllépünk ezen az állapoton, és lám lám, nem sikerült", mondta Markó. Kijelentette: a helyzetről beszélni kell a koalícióban, és talán a kormányban is.
„Kormányülésünk van ma, meglátjuk, ott tárgyalunk-e erről, de a koalícióban mindenképpen meg kell beszélnünk ezt. Összehívtam a Szövetségi Állandó Tanácsot hétfőre, ugyanakkor találkozom a frakciókkal, és közben másokkal is tanácskozom, a következő napokban döntést hozunk", mondta Markó.
Arra a kérdésre, hogy az oktatási törvény feltétele-e az RMDSZ kormányzati szerepvállalásának ebben a koalícióban, Markó azt válaszolta: nem kifejezetten ez a törvény a feltétel, hanem bármely koalícióban az RMDSZ kormányzati szerepvállalásának feltétele a nemzeti kisebbségi jogok terén történő előrelépés.
„Általában véve az RMDSZ kormányzati szerepvállalásának, koalíciós részvételének feltétele a nemzeti kisebbségek jogainak terén történő előrelépés. Nem mondhatom, hogy koalíciós partnereink jelenleg akadályozták ezt, de az RMDSZ számára nagyon fontos, hogy a koalíció és az általa felvállalt program célkitűzései között szerepeljenek a kisebbségi jogok bővítését célzó intézkedések is", fűzte hozzá az RMDSZ elnöke.
Az RMDSZ háromszor is meggondolja...
Népújság, 2010. november 4.
Takács Csaba, az RMDSZ megbízott ügyvezető elnöke szerint politikai stabilitásra van szükség a következő időszakban az ország számára fontos törvények elfogadása végett. Az RMDSZ háromszor is meggondolja, milyen, fontos következményekkel járó döntést hoz az Alkotmánybíróság döntése után.
Takács szerdán a Mediafaxnak elmondta: szükség van a Szövetségi Állandó Tanács összehívására az Alkotmánybíróság döntése után nem csak azért, mert a jogszabályban az anyanyelvű oktatásra vonatkozó cikkelyek is szerepeltek, hanem azért is, mert a törvény más cikkelyei az oktatási rendszer megreformálását célozzák. „Az RMDSZ háromszor is meggondolja, miként dönt. Szükség van a Szövetségi Állandó Tanács összehívására, hogy elemezzük az Alkotmánybíróság oktatási törvénnyel kapcsolatos döntése nyomán kialakult helyzetet, de számolnunk kell a politikai stabilitással is, a következő időszak törvényhozási prioritásaival, a döntő fontosságú és megvitatásra váró nyugdíjtörvénnyel, bérezési törvénnyel. Mindenki úgy tálalja az Alkotmánybíróság döntését, mintha az RMDSZ problémája lenne, és ez tévedés. Az oktatási törvényben öt-hat cikkely szól a kisebbségek nyelvén történő oktatásról, de több más, lényeges cikkely szól a rendszer megreformálásáról, és erről senki sem beszél",– fejtette ki Takács.
Mint mondta, az oktatási törvényben bizonyos rendelkezéseket azok kifogásolnak, akik elveszíthetik kiváltságaikat, és akik egy „gyenge tanügyi rendszert akarnak".
„Senki nem beszél a tanórák számának csökkentéséről, sem arról, hogy a tanulóknak nem 20 kilogrammos iskolatáskát kell majd cipelniük, hanem csak öt kilogrammost, a tanárok pedig eldönthetik, mit tanítanak. Nem beszélnek arról, hogy a helyi közösség dönthet az oktatás specifikumáról, és arról sem, hogy politikamentessé válik a tanügy. Sőt, azt állítják, hogy a törvény politikai befolyás alá helyezi az oktatást", hangsúlyozta az RMDSZ-es politikus.
Kijelentette: az „RMDSZ számára a koalíción belül adott szó és a kézfogás többet ér minden írásos dokumentumnál".
Takács hozzáfűzte: a Szövetségi Állandó Tanács ülésére Bukarestben kerül sor, ugyanakkor a koalícióban is elemzik az Alkotmánybíróság döntése nyomán kialakult helyzetet.
Szakad a koalíció? (Oktatási törvénny)
Háromszék, 2010. november 4.
Alaptörvénybe ütközőnek ítélte tegnap az alkotmánybíróság az oktatási törvénycsomagnak a parlament elé gyorsított eljárással való beterjesztését. Válaszként az RMDSZ-ben újra a kormányból való kilépést fontolgatják.
A kormány korábban gyorsított eljárással — úgymond felelősségvállalással — bizalmi kérdésnek nyilvánítva terjesztette a parlament elé a közoktatás és a felsőoktatás törvénytervezetét tartalmazó jogszabálycsomagot. Előtte azonban a kabinet visszavonta a szenátus napirendjéről a törvénycsomag vitáját. Ezt a vissza¬vonást támadta meg az alkotmánybíróságon Mircea Geoană, a szenátus ellenzéki, szociáldemokrata párti elnöke.
Az alkotmánybíróság tegnapi határozata kimondja: alaptörvénybe ütközik, hogy gyorsított eljárással terjesztette a kormány a parlament elé a jogszabályt. Ezáltal alkotmányos természetű jogi ellentét keletkezett a parlament és a kormány között — olvasható a taláros testület közlemé¬nyében —, mivel a jogszabálytervezet szerepelt már a szenátus napirendjén, s ez a testület végső döntéshozói jogkörrel rendelkezik. Azért jogosult a szenátus eldönteni a tervezet végső változatát, mert korábban a képviselőház már szavazott a jogszabályról.
Emil Boc kormánya 2009-ben egyszer már felelősséget vállalt az oktatási törvénycsomagért — amelynek tartalma nem azonos a mostanival —, és az ugyancsak alkotmány¬ellenesnek találtatott. Mircea Geoană, a szenátus elnöke az akkori alkotmánybírósági határozatra hivatkozva támadta meg a kormány újabb felelősségvállalási kísérletét.
Mint ismeretes, elsősorban az RMDSZ ragaszkodott ahhoz, hogy a koalíció gyorsított eljárással terjessze a parlament elé a jogszabályt. Markó Béla, az RMDSZ elnöke tegnap, közvetlenül az alkotmánybíróság döntése után bejelentette: hétfőre összehívta a szövetség ügyvivő testületét, az Állandó Tanácsot, hogy megvitassák a kialakult helyzetet. Markó szerint nem volt olyan megala¬pozott ok, amely a felelősség¬vállalás alkotmányellenessé¬ge mel¬lett szólt volna. Mint mondta, az RMDSZ számára éppen az jelentett problémát, hogy nem tudták kiiktatni az érvényben lévő oktatási törvényből a magyar kisebbséget érintő diszkriminatív intézkedéseket. A kérdésre, hogy az RMDSZ kiléphet-e a kormány¬koalícióból, Markó elmondta: nem hibáztatja a koalíciós partnert a kialakult helyzet miatt, de a mindenkori román kormányban való RMDSZ-jelenlét egyik feltétele, hogy a nemzeti kisebbségek jogainak bővítése terén is történjen előrelépés. Ezzel együtt az RMDSZ számításba veheti a kormányból való kilépést, ha azt tapasztalja, nem működik a koalíció, vagy kormányzati partnereik azt nyilatkozzák, a program bizonyos részei, például az oktatási törvény, nem érvényesek — tette hozzá a kormányfőhelyettes. ,,Az alap¬vető kérdés azonban nem az, hogy kilépünk vagy sem a kormányból, hanem az, hogy tovább tudunk-e lépni az oktatási törvénnyel, a kisebbségi jogok kiszélesítésével, hogy ez a koalíció képes-e megerősíteni az együttműködést, a kohéziót" — fogalmazott Markó.
Alkotmánybírósági döntés: Markó összehívta a SZÁT-ot
Transindex, 2010. november 3.
Markó Béla az oktatásügyi törvény kapcsán született alkotmánybírósági döntést követően összehívta a Szövetségi Állandó Tanácsot. Elmondta, véleménye szerint nem létezett alapos alkotmányossági indok a felelősségvállalás elutasítására. Hozzátette, a kisebbségi jogok terén való előrelépés az RMDSZ kormányzati szerepvállalásának egyik fontos feltétele.
Elmondta, mielőtt felelősségvállalással elfogadta volna az oktatási törvényt, a kormány tüzetesen ellenőrizte az Alkotmánybíróság tavalyi, ugyancsak az oktatási törvény kormányzati felelősségvállalása kapcsán megfogalmazott indoklását. Mint ismeretes, egy évvel ezelőtt a taláros testület úgy döntött, semmi nem indokolja azt, hogy az oktatási törvényt ne a parlament fogadja el.
"Továbbra is az az álláspontunk, hogy nem létezik megalapozott alkotmányellenesség az ügyben, de természetesen elfogadjuk az Alkotmánybíróság döntését, attól függetlenül, hogy egyetértünk ezzel vagy sem" - mondta az RMDSZ elnöke. Hozzátette, a szövetségnek fel kell mérnie a továbblépési lehetőségeket. Hangoztatta, a kisebbségi oktatás szempontjából problémát jelent ez a döntés.
Elmondta, meggyőzték arról, hogy ezúttal sikerül majd azokat a diszkriminatív rendelkezéseket kiküszöbölni, amelyek a jelenlegi törvényben még szerepelnek, és így a kisebbségi oktatást érintő korlátozások megszűnnek, azonban ez nem következett be.
Markó néhány politikus kijelentésére utalva sajnálatát fejezte ki azzal kapcsolatosan, hogy 2010-ben, bizonyos tantárgyak magyar nyelven zajló tanítása kérdésével még fel lehetett éleszteni a magyarellenes érzelmeket.
"Abban reménykedtem, hogy magunk mögött tudhatjuk ezt a fajta viszonyulást, de úgy látszik, ez sem sikerült" - így Markó.
Elmondta, a történteket meg kell tárgyalni a kormánykoalíción belül.
Markó tájékoztatása szerint hétfőre hívta össze a Szövetségi Állandó Tanácsot, és ugyancsak hétfőn találkozik a parlamenti csoportok képviselőivel, így néhány napon belül levonhatják a következtetéseket. (hotnews)
Az Alkotmánybíróság visszaküldte a tanügyi törvényt a Szenátusba
Erdely.Ma, 2010. november 3.
Az Alkotmánybíróság ma az alaptörvénybe ütközőnek nevezte a tanügyi törvény életbe léptetését a kormány felelősségvállalásával, így a jogszabály visszakerül a Szenátusba, és csak a parlamenti vita befejezésével lesz alkalmazható; ezzel „kihúzták a méregfogát" az ellenzék által benyújtott bizalmatlansági indítványnak, amit épp amiatt terjesztettek be, mert a parlament megkerülésével akarta elfogadtatni a törvényt a kormány.
Másodszor szenvedett vereséget a kormány az oktatási törvényért vívott harcban: az Alkotmánybíróság a tavaly novemberi döntés után idén is „visszadobta". Egy éve azzal az indoklással, hogy mellőzték a közvitát, most pedig Mircea Goană ellenzéki szenátuselnök kifogásainak adott helyt; a szociáldemokrata politikus azt kérte, hogy nyilvánítsák alkotmányellenesnek a törvénytervezet visszavonását a felsőházból. (A nemzeti liberálisok szerint alkotmányellenes a törvénynek az a cikkelye is, hogy az iskolaigazgatók és -aligazgatók nem lehetnek párttagok.)
Király András RMDSZ-es tanügyi államtitkár szerint azért volt szükség ismét próbálkozni a felelősségvállalással, mert a szenátus szemmel láthatóan szándékosan akadályozza a törvény elfogadását, és hogy a következő tanévtől alkalmazható legyen, már most életbe kellett volna léptetni. A képviselőházon kisebb-nagyobb módosításokkal „átment" törvénytervezetet a nyár eleje óta húzza-halasztja a szenátus oktatási bizottsága, a több mint 330 cikkelynek alig egyharmadát vitatta meg, és Király szerint ugyanúgy járnak el, mint a kisebbségi törvénytervezettel, amelyből nem lett semmi. Az ellenzéki honatyákat főleg a nemzeti kisebbségeknek járó kedvezmények zavarják, például populista-demagóg módon „románellenesnek" és „hazaárulásnak" nevezték azt, hogy a nemzetiségi osztályokban a diákok anyanyelvükön tanulhatják Románia földrajzát és történelmét, vagy hogy speciális tanterv alapján tanulhatják a román nyelvet és irodalmat (vagyis nem úgy, mintha az lenne az anyanyelvük).
Az alkotmánybírósági döntés indoklása után a törvénytervezetnek a képviselőház által elfogadott változata visszakerül a szenátus szakbizottságához, és folytatódik a megvitatása, ahol abbamaradt – magyarázta Király. Az RMDSz-es államtitkár csalódottságának adott hangot – „bár sok mindent láttam már" –, mert szerinte az utóbbi évtizedek legjobb tanügyi törvénye volt, és remélte, hogy a szenátorok nem módosítanak rajta, már ami a közoktatás és a nemzetiségi oktatást illeti.
Markó a kormányból való kilépéssel fenyegetőzik
Impulzus, 2010. november 3. – Kocsis Zoltán
Nem vállalhat felelősséget a kormány a tanügyi törvényért, mert az már korábban parlamenti vita tárgyát képezte. Erről szerdán döntött az alkotmánybíróság, a bejelentés pedig kiverte a biztosítékot a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnökénél, Markó Bélánál.
A román kormány, melyet az RMDSZ mellett a Liberális Demokrata Párt (PDL) alkot, október 28-án jelentette be, hogy felelősséget vállal az oly sokat halogatott oktatási törvényért, amely azt jelentené, hogy az parlamenti vita nélkül lépne életbe. Az ellenzék élt a törvény adta lehetőségével, és egy nappal azt követően, hogy bizalmatlansági indítványa megbukott, újabb indítványt nyújtott be „A nemzeti oktatás törvénye, egy oktatás és románság-ellenes törvény" címmel. Ugyanakkor a szenátus elnöke Mircea Geoana -, a Szociáldemokrata Párt, (PSD) tagja – az alkotmánybíróság véleményét kérte ki.
A taláros testület döntése értelemszerűen elégedettséget váltott ki szociáldemokrata körökben („Örömmel tölt el a döntés, hisz olyan oktatási törvényt kell kidolgoznunk, amelyet a rendszerben dolgozókkal együtt, konszenzusban kell megfogalmaznunk", mondta Ecaterina Antonescu egykori oktatási miniszter), Markó Béla azonban csalódottságának adott hangot és kilátásba helyezte az RMDSZ kormányból való kilépését.
„El kell gondolkodnunk a hogyan továbbról, mert az RMDSZ számára prioritást jelent az oktatási törvény. Meg voltam róla győződve, hogy végre sikerül kiiktatnunk valamennyi diszkriminatív pontját. Azt reméltem, hogy 2010-ben Romániában a politikum félre tudja tenni a magyarellenes érzelmeit, ám csalódnom kellett" – mondta a szövetség elnöke a Mediafax hírportálnak.
Markó elmondta, hogy már a szerdai kormányülésen szóba hozza a dolgot és a koalíciós partnerrel is közli nézőpontját. Hétfőre összehívta továbbá az RMDSZ elnökségét, ahol szóba kerül a további kormányzati szerepvállalás.
„Az RMDSZ koalíciós tagságának legfontosabb feltétele a nemzeti kisebbségek jogainak bővítése. Amennyiben ezt akadályozzák, akkor nincs értelme részt vennünk a kormányzásban" – zárta mondandóját Markó.
Ennél is markánsabb volt Frunda György szenátor, aki a Realitatea Tv-nek adott interjúban határozottan kijelentette: ilyen körülmények közepette nincs értelme az RMDSZ kormányzati szerepvállalásának. „Rossz szájízem van az alkotmánybíróság döntése miatt, mert az egy tisztán politikai döntést hozott. Nem látom, ilyen körülmények közepette mi értelme van annak, hogy továbbra is kormányon maradjunk, mikor ez a szerep a többség és főleg a magyar választóink szemében csak gyalázatot hozott a szövetségnek" – mondta Frunda.
Érdemes még kormányon maradni?
Háromszék, 2010. november 4. – Farcádi Botond
Tapsolt az ellenzék, de még a nagyobbik kormánypárt bizonyos képviselői is — például Mihail Hărdău volt tanügyminiszter, a felsőház szakbizottságának elnöke —, ujjongtak a szakszervezetek, amikor az alkotmánybíróság tegnap úgy értékelte, a kormány nem vállalhat felelősséget az oktatási törvényért.
Derült égből villámcsapásként érte a hír az RMDSZ vezetőit. Zavarodottan, idegesen, mégis igen óvatosan nyilatkozott Markó Béla, ígérte, összehívja az Állandó Tanácsot, találkozik a frakciókkal, egyeztetnek koalíciós partnereikkel, még a kormányból való kilépés lehetőségét is felvillantotta, ha szövetségeseik már nem tartanák fontosnak a törvény elfogadását, vagy a koalíció nem működne megfelelően. Jóval szókimondóbbnak bizonyult Frunda György, aki szerint politikai döntést hozott a taláros testület, és ez a demokrata liberálisok, illetve az államfő által jelölt bírákon múlott, magyarán koalíciós partnerei elárulták, cserbenhagyták a szövetséget, s tették ezt oly módon, hogy még csak szemükre se lehessen vetni semmit.
Tény, igen kínos helyzetbe került a Demokrata Liberális Pártot eddig még legantidemokratikusabb törekvéseiben is hűségesen kiszolgáló érdekvédelmi szervezet.
Megszavazták a bércsökkentést, az elbocsátásokat, a sok megszorító intézkedést, házbizottsági képviselethez juttatták az ellenzéki pártokból dezertálókat, szemet hunytak a nyugdíjtörvény csalásgyanús elfogadása fölött, sőt, partnereik nyomására, előzmény nélküli módon, megtiltották honatyáiknak, hogy éljenek a szavazás jogával a legutóbbi bizalmatlansági indítvány vitája során. Csakhogy míg a demokrata liberálisok kezdeményezései esetében a koalíciós szavazógépezet hibátlanul működött, az RMDSZ számára fontos ügyek valahol mindig elakadtak. A tanügyi jogszabály például a felsőház szakbizottságában, a kisebbségi törvény — a szövetség vezetőinek az őszi parlamenti ülésszak előtti hangzatos nyilatkozatai ellenére — vélhetően továbbra is a fiókban porosodik, a régióátszervezésről pedig mintha maguk a kezdeményezők is megfeledkeztek volna.
Mind közül az oktatási törvény ígérkezett a legkönnyebbnek, de ezzel sem sikerül egyről a kettőre lépni. És ezért egyre időszerűbbé válik a kérdés: mi is a haszna az RMDSZ hatalmi pozíciójának?
Alkotmányellenes a felelősségvállalás az oktatási törvényért
Krónika, 2010. november 4. – Balogh Levente
Elmeszelte tegnap az alkotmánybíróság (AB) a kormány azon szándékát, hogy felelősségvállalással, azaz a törvényhozási vita megkerülésével fogadtassa el a parlamenttel az oktatási törvénycsomagot: a taláros testület szavazattöbbséggel meghozott ítélete szerint alkotmányjogi ellentét alakult ki a kormány és a parlament között, miután a kabinet visszavonta a szenátusból az oda megvitatásra megérkezett törvénytervezetet. Mint arról beszámoltunk, a jogszabályt – amely számos kedvezményt tartalmaz a kisebbségek számára, így lehetővé tenné, hogy a kisebbségi diákok anyanyelvükön tanulják Románia történelmét és földrajzát, illetve hogy különleges tankönyvekből, idegen nyelvként sajátítsák el a román nyelvet – az alsóház már elfogadta, ám a szenátus oktatási bizottságában elakadt.
Ennek nyomán döntött úgy a kormány, hogy felelősségvállalással fogadtatja el, ám az ellenzék mind magát a törvényt, mind a felelősségvállalást bírálta. A jogszabály kapcsán a legtöbb kritika épp a kisebbségekre vonatkozó cikkelyeket érte, amelyek a szociáldemokrata (PSD) és nemzeti liberális (PNL) politikusok egy része szerint is „románellenesek".
Az alkotmánybíróság véleményét Mircea Geoană, a szenátus PSD-s elnöke kérte ki, amiért a kormány egy olyan jogszabályt akart felelősségvállalással elfogadtatni, amelynek a parlamenti vitája jelenleg is tart. (A spekulációk szerint a felelősségvállalás épp az RMDSZ nyomására történt, hogy így biztosítsa a kisebbségek számára pozitív cikkelyek elfogadtatását, ám a szövetség ezt cáfolta.) Markó Béla miniszterelnök-helyettes, az RMDSZ elnöke mindenesetre tegnap az alkotmánybírósági ítélet bejelentését követően tudatta: az előállt helyzet megvitatása és kiértékelése érdekében összehívja a Szövetségi Állandó Tanácsot (SZÁT). Egyúttal úgy vélekedett, hogy a felelősségvállalás nem volt ellentétes az alaptörvénnyel.
Csalódott RMDSZ
Markó leszögezte: a kisebbségi jogok terén történő előrelépés mindenkori feltétele az RMDSZ kormányzásban való részvételének. Kifejtette, az RMDSZ számára a legfőbb gond, hogy a magyar nyelven történő oktatást is hátrányosan érinti az alkotmánybírósági döntés, pedig ezúttal meg volt győződve arról, hogy sikerült kiiktatni az oktatási törvényből a diszkriminatív cikkelyeket. Egyúttal sajnálatának adott hangot, hogy a jogszabály még 2010-ben is magyarellenes megnyilatkozásokat váltott ki egyes politikusokból.
Elmondta, hétfőre hívja össze a SZÁT-ot, és ugyanaznap konzultál a szövetség parlamenti frakcióival és többi vezetőjével is arról, milyen megoldásokkal álljanak elő. Kifejtette: ha ellehetetlenülnek a szövetség kormányzati célkitűzései – például az oktatási törvény elfogadása –, akkor az alakulat kilép a kormányból, ám megjegyezte: ez jelenleg nem áll fenn. Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezető elnöke szerint a szövetség több megoldási javaslattal is előáll majd, mivel az oktatási törvény elfogadását mindenképpen szükségesnek tartja. Kifejtette: várhatóan a kormánykoalíció hétfői ülésén már konkrét tervekkel állnak elő. Kelemen Hunor, a szövetség tisztségéből ideiglenesen visszavonult ügyvezető elnöke, művelődési miniszter szerint az alkotmánybíróság döntését tiszteletben kell tartani, és az ítélet fényében kevéssé valószínű, hogy a kabinet további törvényekért – így a bértörvényért – is felelősséget vállalna a közeljövőben. Elismerte: a koalíció jelentős problémával szembesült.
A tegnapi kormányülésen az RMDSZ-es miniszterek bírálták a PDL-t, mondván: következetesen hátráltatják a szövetség számára fontos jogszabályok elfogadását, mint a fejlesztési régiók átszabása vagy a kisebbségi törvény, ezért azt követelték: a PDL bizonyítsa be, hogy működik a kormánytöbbség, azáltal, hogy segít ezen törvények elfogadtatásában. Markó leszögezte: a tegnapi kudarcért a koalíció gyengeségét teszi felelőssé.
Jubiláló ellenzék, okafogyott indítvány
Az ellenzék ugyanakkor örömmel fogadta a döntést, Ecaterina Andronescu PSD-s szenátor, volt oktatási miniszter az oktatási bizottság ülésén tapssal fogadta a hírt – sőt mi több, a testület PDL-s elnöke, Mihail Hărdău is csatlakozott hozzá, mondván: pozitív fejlemény, hogy folytatódhat a törvény bizottsági vitája (Ezért Markó Béla este meg is rótta). Andronescu egyébként kijelentette: az alkotmánybíróság ítélete miatt okafogyottá vált a kormányzati felelősségvállalás nyomán benyújtott bizalmatlansági indítvány. (Mint ismeretes, az ellenzéknek a felelősségvállalástól számított három napon belül van lehetősége ilyen indítványt benyújtani, ám ha az a bizalmi szavazáson elbukik, akkor a jogszabály is elfogadottnak tekintendő.)
Hasonlóképpen nyilatkozott a szenátus jogi bizottságának elnöke, Toni Greblă is, aki rámutatott: bár a kérdést nem szabályozza az alkotmány, miután a kiváltó ok megszűnt, a bizalmatlansági indítvány jogalapja is megsemmisült. Ioana Muntean kormányszóvivő bejelentette: a kabinet tudomásul veszi az ítéletet, és az indoklás nyilvánosságra hozatala után konzultál a parlamenttel a további teendőkről, miután precedens nélküli helyzet állt elő. Leszögezte ugyanakkor: a kormány továbbra is kiemelten fontosnak tartja az oktatási törvény elfogadását, amely alapvető pillére az államreformnak.
Az ítélet a szakszervezeteket is megnyilatkozásra késztette: a jogszabályt mindvégig bíráló Alfa Kartell érdek-képviseleti szövetség Emil Boc miniszterelnök lemondását követelte. Sőt a PDL-n belülről is hasonló vélemények merültek föl: Orest Onofrei, a párt szenátora Daniel Funeriu oktatási miniszter távozását szorgalmazta, mondván, a felelősségvállalás szorgalmazásával ő hozta ebbe a helyzetbe a kormányt. Nem ez az első alkalom egyébként, hogy a taláros testület megakadályozza, hogy a kormány felelősséget vállaljon az oktatási törvényért: 2009 novemberében az alkotmánybíróság úgy döntött, nem egyeztethető össze az alaptörvénnyel, hogy a kabinet előző év szeptemberében felelősséget vállalt a jogszabályért, a felelősségvállalás intézménye ugyanis nem alkalmazható bármikor, bárhogy és bármilyen körülmények között, mivel ez a módszer a jogállam működésének természetes menete szellemében csupán kivételes megoldást jelenthet.
Csattant a taláros pofon – Alkotmányellenes az oktatási törvényért történő felelősségvállalás
Új Magyar Szó, 2010. November 4. – Cseke Péter Tamás, Salamon Márton
Alaptörvénybe ütközik a tanügyi törvény beterjesztése a parlament elé kormányzati felelősségvállalással, mert „alkotmányos természetű jogi ellentét merült fel a kormány és a parlament között" – állapította meg tegnap a taláros testület.
Alaptörvénybe ütközik a tanügyi törvény beterjesztése a parlament elé kormányzati felelősségvállalással, mert „alkotmányos természetű jogi ellentét merült fel a kormány és a parlament között" – állapította meg tegnap a taláros testület. Az 5-4 arányban hozott döntés szerint a kabinetnek nem állt jogában visszavonni a felsőház oktatási szakbizottságában hónapok óta vita alatt álló törvénycsomagot.
Az ellenzék jubilál
Victor Ponta szociáldemokrata elnök szerint az Alkotmánybíróság nem hozhatott mást döntést, ugyanis a beadvány elutasítása esetében komoly kétségek fogalmazódtak volna meg a testület függetlenségét illetően. Crin Antonescu PNL-elnök szerint a döntés „lépés a normalitás felé" és megteremti „a román oktatásügy érdekeit beváltó" tanügyi törvény megszavazásának a lehetőségét.
Markó: hétfőn döntünk
Markó Béla, az RMDSZ elnöke közvetlenül az Alkotmánybíróság döntése után bejelentette: hétfőre összehívta a szövetség Állandó Tanácsát, hogy megvitassák a kialakult helyzetet. Szerinte nem volt olyan megalapozott ok, amely a felelősségvállalás alkotmányellenessége mellett szólt volna. Mint mondta, az RMDSZ számára komoly problémát jelent, hogy nem tudták kiiktatni a most érvényben lévő oktatási törvényből a magyar kisebbséget érintő diszkriminatív intézkedéseket.
Politikai döntés volt
A szövetségi elnök a kormányülést követő tegnap esti sajtótájékoztatóján megfeddte a koalíciós társakat. „Nem az ellenzék hibája az, hogy a tanügyi törvény elakad a törvényhozásban, hanem a koalíció gyengesége" – jelentette ki. A miniszterelnök-helyettes úgy vélekedett, az ellenzéknek az a kötelessége, hogy „ellenkezzen", miközben a koalíció feladata, hogy a kormányt támogassa.
„Elfogadhatatlan, hogy a nagyobbik kormánypárt szenátora, aki ráadásul a felsőház oktatási szakbizottságának elnöke, örvendezzen a kormány politikai akaratát megsemmisítő alkotmánybírósági döntés hallatán" – utalt az RMDSZ elnöke Mihail Hărdău PD-L-s honatya gesztusára. A volt oktatási miniszterrel láthatóan madarat lehetett volna fogatni, amikor kihirdették az alkotmánybírósági döntést.
Lapunk felvetésére Markó úgy vélekedett, nem tartja valószínűnek, hogy az a taláros a kilenc bíró közül, aki „átszavazott", előre megfontolt, a Cotroceni-ből származó terv részeként húzta volna keresztül a kormány számításait, igazat adott azonban Frunda György szenátornak, aki korábban politikai indíttatásúnak nevezte az alkotmánybíróság döntését.
Cikkelyenként a szenátusban
Ami a továbbiakat illeti Markó Béla kifejtette, minthogy a felelősségvállalás immár nem lehetséges, a szenátusban kell folytatni a tanügyi törvény cikkelyenkénti vitáját.
Az RMDSZ elnöke bizakodónak mutatkozott abban a tekintetben, hogy a júniusban a felsőházban elakadt törvénykezési folyamat a következőkben felgyorsulhat. Újságírói kérdésre kijelentette, nem tevődik fel a koalícióból való kilépés kérdése, az RMDSZ vezetőségi struktúráiban a következő napokban nem erről, hanem a kisebbségjogi célok érvényesítésének további mikéntjéről tárgyalnak majd.
Politikai alku kérdése a „kisebbségbarát" törvény
Bokor Tibor, a szenátus oktatási szakbizottságának tagja szerint „átverték" az RMDSZ-t. „Úgy vélem, ezek után ki kell lépnünk a koalícióból" – nyilatkozta az ÚMSZ-nek. Markóhoz és Frundához hasonlóan azzal érvelt, hogy az Alkotmánybíróság politikai döntést hozott, s ettől a koalíciós partner sem idegen.
„Úgy tudom, hogy az államfő által kinevezett bíró szavazata volt a döntő" – tájékoztatott a politikus. „Politikai alku kérdése" – válaszolta a szenátor arra a felvetésünkre: mi az esélye annak, hogy a parlament „kisebbségbarát" formájában fogadja majd el a törvényt, ha az RMDSZ kilép a koalícióból.
A plénumban kevés az esély
A tanügyi törvény a szenátusban ölt végső formát, jelenleg az oktatási szakbizottság tárgyalja. Mint ismert, a vita már hónapok óta húzódik a jogszabályról, s mivel a testületben az ellenzéki honatyák vannak többségben, a „kisebbségbarát" cikkelyeket sorra leszavazzák, vagy megvitatását elnapolják. Bokor Tibor tájékoztatása szerint az utóbbi napokban valamelyest felgyorsult a törvény vitája.
„Kedden a kormánypártiak nélkül ülésezett a bizottság, s sikerült húsz cikkelyt elfogadniuk. Van esély rá, hogy a végére érjünk" – mondta a szenátor. A politikus alig lát reményt arra, hogy a plénum végszavazásakor sikerül az RMDSZ számára kedvező formában elfogadtatni a jogszabályt. „A kormánypártoknak nagyon törékeny többsége van a plénumban. S kétlem, hogy például a függetlenek az RMDSZ javára fognak szavazni" – mondta Bokor Tibor.
ERDÉLY
Erdélyi elvárások a MÁÉRT-tól
Szabadság, 2010. november 4. – KOVÁCS HONT IMRE
Hatéves szünet után pénteken ismét ülésezik a Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT). Amint arról már beszámoltunk, Romániából három szervezetet – az RMDSZ-t, a Magyar Polgári Pártot (MPP), illetve az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsot (EMNT) – várják a holnapi tanácskozásra. Az újonnan összehívott ülés témái között az oktatási-nevelési támogatás, illetve a státustörvény módosítása szerepel. Lapunk Takács Csabát, az RMDSZ ügyvezető elnökét, Toró T. Tibort, az EMNT ügyvezető elnökét és Szász Jenőt, az MPP elnökét kérdezte arról, hogy mit vár el a pénteki üléstől.
Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezető elnöke a Szabadság kérdésére a MÁÉRT rendkívüli fontosságára hívta fel a figyelmet, ugyanakkor kitért arra is, hogy nem fűz nagy reményeket a jelenlegi – elsősorban tanügyi – helyzet megoldásához. „Nem hiszem azt, hogy a MÁÉRT olyan jogi keretet tud biztosítani a romániai magyar oktatás számára, amely megszüntetheti a tanügyi törvénnyel kapcsolatos alkotmánybírósági döntés nyomán előállt helyzetet" – válaszolta kérdésünkre az ügyvezető elnök. Takács azt várja el, hogy a MÁÉRT összehangoljon olyan nemzetpolitikai lépéseket, amelyek kizárólagosan a magyar kormány és törvényhozás szintjén oldhatók meg. Ehhez mindenképpen szükség van a határon túli magyar szervezetek markáns jelenlétére és politikai befolyására. Kifejtette: közös érdek, hogy a határon túli szervezetek megerősödjenek, nőjön a befolyásuk azon országokban, ahol képviselik a helyi magyar közösségeket. Takács úgy látja: amennyiben a kisebbségi szervezetek a többségi politikával szemben nem tudják érvényesíteni programjaikat, akkor a nemzetpolitikai célkitűzéseik „konferencia szintű álmodozások maradnak."
Az autonómiára fekteti a hangsúlyt az EMNT
Az EMNT ügyvezető elnöke, Toró T. Tibor az autonómia kérdését emelte ki a MÁÉRT ülése kapcsán. „Nyilván az autonómia-program, s annak gyakorlati vetületei a legfontosabbak, a magyar kormány és a magyar parlament, illetve a határon túli szervezetek közösen akarnak ezen közösségi autonómiaformák érdekében fellépni" – mondta Toró. Ugyanakkor azt várja el az EMNT, hogy a határokon átnyúló nemzetegyesítés programjának konkrét gyakorlati lépéseit azonosítsák, és egységes nemzetstratégiába gyúrják, amelynek végrehajtásában együtt tud működni a magyar diplomácia. Toró szerint szükséges, hogy a MÁÉRT visszavegye azt a vezető szerepet a nemzetpolitikában, amelyet az utóbbi években a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma töltött be kisebb-nagyobb sikerrel. Fontos meghatározni ugyanakkor a további működés felté¬teleit, hogy közösen kezdjenek el dolgozni az aktualitással bíró kérdések ügyében.
Vissza kell állítani az egységes nemzet fogalmát
Szász Jenő, az MPP elnöke az oktatási-nevelési támogatás visszaállításáért, illetve a státustörvény kapcsán emel majd szót a MÁÉRT pénteki tanácskozásán. Véleménye szerint az első Orbán-kormány idejében tapasztalt oktatási támogatás jelentené a jelenlegi helyzet optimális kezelését. A státustörvénnyel kapcsolatban az alkotmányozási folyamat és az illető törvény összehangolásának a fontosságára hívta fel a figyelmet Szász Jenő. Úgy vélte: a Medgyessy-kormány „kiherélte" a jogszabályt, és ezt most jóvá kell tenni. „Tehát a Medgyessy–Markó–Kasza József egyezséget gyakorlatilag föl kell számolni" – hangsúlyozta az MPP elnöke. Ugyanakkor kifejtette: az új alkotmány és a státustörvény passzusait egyeztetni kell, és további módosításokat kell eszközölni ennek érdekében. Az egységes nemzet fogalmának visszaállítása mellett ugyanakkor fontos, hogy a státustörvény ne szűküljön le a korábbihoz hasonló módon a magyar igazolványra, hanem az a teljes magyar–magyar kapcsolatrendszer törvényét képezze.
Nacionalista támadás is érte a Hargita együttest
Honline/Hargita Népe, 2010. november 4. – Antal Ildikó
Mintegy kétmillió ember követte a Hargita népi együttes 700 előadását, a két csoportra osztott tánckar minden tagja fejenként körülbelül 300 látogatót táncoltatott meg a másfél hónap alatt – összegzett a Sanghaji Világkiállításról hazatért Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes. Volt, aki támadta őket, amiért székely táncrendet jártak a román pavilonban.
Filmvetítéssel egybekötött sajtótájékoztatón számoltak be szerdán, megérkezésük másnapján a tánckar kísérői az elmúlt hetekről. András Mihály, az együttes igazgatója hangsúlyozta: „Nyilvánvaló, hogy Gyerkó László és Korodi Attila segítsége nélkül a székely népi együttes nem képviselhette volna másfél hónapon át a román pavilonban az országot." A pavilon statisztikái szerint a tánccsoportok – szerepelt a Vatra Dornei-i csoport is – jelenléte következtében jelentősen megnőtt a látogatottság – tudtuk meg Füleki Zoltántól, a Hargita együttes gazdasági igazgatójától. Kísérők és fellépők egyaránt lelkesen meséltek az expófalu sokszínűségéről, ecsetelték Kína elképesztő forgalmát, az egymásba karoló végleteket.
Negatívumként egy nem hivatalos román delegáció nacionalista megnyilvánulását említette Korodi Attila, a képviselőház külügyi bizottságának elnöke. „Sajnos meg kellett állapítsuk, Románia mégiscsak Románia, hisz egy nacionalista megnyilvánulásnak voltunk szemtanúi. Egy román delegáció kifogásolta, hogy a román pavilonban székely táncokat járnak... De ez szerencsére a színfalak mögött zajlott le, folyamatosan egyeztettünk a külüggyel, és sikerült jegelni az ügyet" – fogalmazott a parlamenti képviselő, aki nyilatkozatában is rámutat: az a helyénvaló, hogy Sanghajban többszínű kulturális megközelítésben mutatták be Romániát.
„Az említett delegáció nemcsak a székely táncrendbe, hanem a pavilon vezetőségébe, technikusaiba is belekötött. Meglepetésemre a pavilon román személyzete kiállt mellettük, és jóformán kiutasította onnan őket" – tette hozzá Füleki Zoltán. „Mi ott, románok és magyarok, egy közös pavilonban felül tudtunk emelkedni minden ilyen dolgon, az említett eseten kívül senkit sem zavart, hogy anyanyelvünkön csujogatunk. Tudtuk, hogy szembesülünk majd ilyen helyzettel, a tavalyi Zaragozai Világkiállításon Spanyolországban még több hasonló eset volt, de nem hagytuk, hogy ez befolyásoljon minket" – zárta le a témát András Mihály. Zenészek, táncosok és kísérők egyaránt azt tapasztalták, míg a többi pavilon mozgójárdák és óriásképernyők segítségével bravúrosabbnál bravúrosabb vetítésekre törekedett, addig ők a román pavilonban az embertől emberig tartó kapcsolatot, a közös táncot nyújtották, s ez felüdülésnek számított a
reklámdömpingben.
Kolozsváron ismertette munkáját Biró Rozália
Krónika, 2010. november 4. – Kiss Előd-Gergely
„Azt gondolom, hogy Kolozsvár és Nagyvárad között a távolság nagyobb, mint százötven kilométer" – reagált Biró Rozália, Nagyvárad alpolgármestere kedd este Egyed Péter egyetemi tanár felvetésére, hogy mennyire vesz részt egymás közösségi életében a két város magyarsága.
Az RMDSZ-es politikus a Kolozsvár Társaság Városkörkép című rendezvénysorozatának volt a meghívottja. Egyed Péter kérdésfelvetésében példaként említette, hogy a hetvenes években együtt élt váradi írókkal és azt is, hogy a Partiumi Keresztény Egyetem, illetve a Babeş–Bolyai Tudományegyetem között jelenleg is van átjárás.
Biró Rozália válaszában elmondta, a civil szervezetek feladata, hogy kapcsolatot teremtsenek egymással. „A civil szféra meg tudja tenni azt, amit a politika nem: közelebb hozni egymáshoz a két közösséget" – jelentette ki Nagyvárad alpolgármestere a kincses város zömében elöljárókból és értelmiségiekből álló közönsége előtt. Az RMDSZ színeiben 1990 óta politizáló elöljáró két ötlettel is előrukkolt: felvetette, hogy a jövőben a kolozsváriakkal közösen szervezhetnék meg a Bihar megyei RMDSZ által kétévente megrendezett tehetségkutató vetélkedőt, a „Ki mit tud?!"-ot. „Szívesen látnánk két autóbusznyi kolozsvárit a Festum Varadinumon is" – tette hozzá az elöljáró, jelezve, hogy a váradiak is szívesen részt vennének a kolozsváriak kulturális rendezvényein.
Nagyvárad lakossága a 2002-es népszámlálási adatok szerint 204 ezer főt számlált, a magyarság számaránya pedig 27 százalék, a lakosság 54,5 százaléka 25 és 65 év közötti – ismertette a partiumi város demográfiai adatait Biró Rozália. A Kolozsvár Társaság székhelyén megrendezett beszélgetésen Csoma Botond, a kolozsvári önkormányzat RMDSZ-es frakcióvezetője a váradi kulturális életről, az oktatásról és a gazdasági helyzetről faggatta Nagyvárad alpolgármesterét. Az oktatás kapcsán Biró Rozália elmondta, azzal küszködnek, hogy feltöltsék a magyar osztályokat gyerekekkel, a két egyházi iskola ugyanis elszívja a gyerekeket, ezért a külvárosi tanintézetekben megszűnik a magyar oktatás. Ráadásul a román iskolaigazgatók gyakran lerázzák a gyerekeiket épp első osztályba íratni szándékozó magyar szülőket azzal, hogy úgysem indul magyar osztály az iskolában, mert nincs elég jelentkező, tette hozzá.
Összesen 86 magyar civil szervezet működik Nagyváradon, 2004 óta az önkormányzat pályázati úton támogatja őket – számolt be a civil társadalom helyzetéről Biró Rozália. „Több mint negyven civil szervezetnek biztosítunk „székszobát" székhely helyett, mert kevés a helyünk" – részletezte.
Az elöljáró arra is kitért, hogy Kolozsvárhoz képest a váradi román közösség nyitottabb, toleránsabb. „A román elöljárók is végighallgatták a magyar és a székely himnuszt március 15-én" – szemléltette. Kifejtette, miközben a lakosságban megvan a határozott akarat a konfliktusmentes együttélésre, a politikában már nehezebb szót érteni a többségiekkel. „Nem lehet nekik azzal érvelni, hogy nekünk ez jár. Alkukat kell kötni, ha el akarunk érni valamit" – ecsetelte Biró Rozália, emlékeztetve, hogy a 27 fős helyi önkormányzatban csak 7
RMDSZ-es tanácsos képviseli a váradi magyarságot.
Kiállítás a kommunizmusról Brassóban
Krónika, 2010. november 4.
A közép- és kelet-európai kommunizmusellenes mozgalmakról nyílt kiállítás tegnap a brassói Tanácstéren. Az 1987. november 15. Mozgalom és a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottság (CNSAS) által szervezett tárlat nyitja meg azt a rendezvénysorozatot, amelyet abból az alkalomból szerveznek a Cenk alatti városban, hogy 23 éve, 1987. november 15-én fellázadtak a kommunista rendszer ellen a helyi Stegul Roşu gépkocsiüzem munkásai.
A tárlaton a brassói kordokumentumok mellett a budapesti, gdanski és prágai kommunistaellenes megmozdulásokat megörökítő fényképek is láthatók.
A mozgalmakat száz kordokumentum és fénykép mutatja be az érdeklődőknek, többek között az elítélt vagy deportált személyek iratai, a nyomozási anyagok, sajtóanyagok, illetve az akkori életszínvonalat, társadalmi rendeződést ábrázoló fotók vannak bemutatva. A kiállított anyag egy részét Budapestről hozták a szervezők, ugyanis Florin Postolachi, az 1987. november 15. Mozgalom vezetője szerint a brassói felkelést megörökítő fotókat nem tudták beszerezni, az áldozatok mai napig tartanak az akkor őket megkínzó rendőrtisztektől, szekusoktól, akik megfogalmazása szerint „ma is nagyon élők".
Az 1955–1987 közötti kommunizmusellenes megmozdulásokat bemutató tárlat november 15-éig tekinthető meg a brassói Tanácstéren, a történelmi múzeum szomszédságában.
MAGYARORSZÁG
Répás: a Híd nem csak a magyar érdekek képviseletére alakult
bumm, Duna TV, 2010. november 3.
A Magyar Állandó Értekezletre azokat a szervezeteket hívták meg, amelyeknek fő célkitűzése a magyar érdekek képviselete. Mivel a Híd-Most nem csak ilyen célra alakult, nem kapott meghívót - közölte Répás Zsuzsanna nemzetpolitikai helyettes államtitkár.
A hat év után pénteken Budapesten ismét összeülő Magyar Állandó Értekezletnek (MÁÉRT) nem csupán szimbolikus üzenete, hanem gyakorlati jelentősége is lesz - nyilatkozta Répás Zsuzsanna, az Igazságügyi Minisztérium nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkára a Duna Televízió Hattól nyolcig című műsorának szerda reggel.
Az új MÁÉRT olyan lesz, mint a régi volt, alapvetően nincs változás. Azt folytatjuk, ami hat évvel ezelőtt megszakadt - nyilatkozta Répás Zsuzsanna. Hozzátette, mind a forma, mind a szellemiség ugyanaz lesz, miközben egy asztalhoz ülhetnek a magyarországi és a határon túli politikai szervezetek.
A legaktuálisabb témák között a státustörvény módosításának az előkészítése és a határon túlra irányuló oktatási-nevelési támogatással kapcsolatos kérdések állnak majd.
A státustörvényt főként azért kell majd módosítani, mert ellentmondás áll fenn a jogszabály és az állampolgárság könnyített megszerzésére lehetőséget adó szabályozás között. "A jelenlegi helyzetben annak, aki magyar állampolgár, nem lehet magyar igazolványa. Bár technikai módosításról van szó, de muszáj megtenni, mert akik felveszik majd a magyar állampolgárságot, azok a mai szabályozás szerint elesnének a státustörvény kedvezményeitől" - mondta Répás Zsuzsanna.
A jogszabály másik módosítása a határon túli területekre irányuló oktatási-nevelési támogatást érinti. Az államtitkár elmondta: ezt a támogatást az óvodás korúakra is kiterjesztenék. "Amikor először megy közösségbe, oktatási intézménybe a gyermek, akkor dől el nagyon sok kérdés - mi azt szeretnénk, ha már az óvodások is magyar nyelvű intézménybe mehetnének, ezért szeretnénk erre a korosztályra is kiterjeszteni az oktatási-nevelési támogatást" -fejtette ki Répás Zsuzsanna, hozzátéve: a jövőben az egész oktatási spektrumra, egészen az egyetemig szeretnék kiterjeszteni a támogatási rendszert.
Azon szervezetek jönnek, melyeknek a magyar érdekek képviselete a fő céljuk
Mint ismert, a Híd nem kapott meghívót a MÁÉRT-ra. Ezzel Kapcsolatban Répás úgy fogalmazott, hogy a MÁÉRT-nak azok a szervezetek a tagjai, amelyek a magyar érdekek képviseletére alakultak - mondta az államtitkár. "Sok szervezetnek, pártnak vannak magyar tagjai, képviselői, akár Romániában, akár Szerbiában - de a MÁÉRT azon szervezetek tanácskozása, amelyek kifejezetten a magyar érdekek képviseletét tekintik fő céljuknak" - ismertette a tanácskozás eszmei hátterét a politikus. Hozzátette: a Híddal is partneri viszonyra törekszenek és szeretnének vele párbeszédet folytatni, de ez egy olyan vegyes párt, amely nem csak a magyar célok képviseletére alakult.
A mostani MÁÉRT fő jelentősége a szervezet újraindulása - mondta Répás Zsuzsanna. A gesztuson túl, azaz hogy folytatják a munkát, ahol megszakadt hat évvel ezelőtt, gyakorlati jelentősége is lesz az újraindulásnak.
Újjáalakulnak ugyanis a szakbizottságok, és elkezdődik az a rendszeres munka, amely a kormányzati struktúrához igazodva megkezdi azon szakkérdések tárgyalását, amelyek fontosak az összmagyar problémák megoldása szempontjából - hangzott el a beszélgetésben.
Ugyancsak szó lesz a MÁÉRT-en Magyarország küszöbön álló uniós elnökségéről is. Répás Zsuzsanna nem zárta ki, hogy a magyar elnökség alatt, az elkövetkező fél évben ismét összeüljön a Magyar Állandó Értekezlet.
KÁRPÁT-MEDENCE
Szerbiában tárgyalt Tőkés László
MTI, 2010. november 3.
Kétnapos látogatást tett Szerbiában Tőkés László, az Európai Parlament alelnöke, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke - közölte a romániai magyar politikus sajtóirodája az MTI-vel. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület volt püspöke szerdán Belgrádban tárgyalt Slavica Dukic-Dejanovic szerb parlamenti elnökkel. A találkozón kijelentette: "Magyarország uniós elnöksége jó alkalmat kínál arra, hogy a közép-kelet-európai régió megfogalmazza és együttesen jelenítse meg érdekeit".
Tőkés László jelezte, Szerbiának teljesítenie kell az európai uniós csatlakozással kapcsolatos vállalásokat, különös tekintettel a kisebbségek jogaira. Ezért kérte, hogy a történelmi megbékélés folyamata terjedjen ki a magyar közösségre is. Emellett megoldandó problémának nevezte a kárpótlás ügyét.
Az EP-alelnök a tájékoztatás szerint nagyra értékelte Szerbia eddigi erőfeszítéseit a demokratizálás terén, külön kiemelve Vajdaság statútumát, illetve a nemzeti tanácsok létrehozását célzó törvényeket, ugyanakkor hangsúlyozta: a nemzeti tanácsokat "meg kell tölteni tartalommal", és normatív alapon biztosítani kell számukra az elégséges költségvetési pénzeket.
Előzőleg Szabadkán Tőkés László és kísérete - köztük Toró T. Tibor, az EMNT ügyvezető elnöke és Szilágyi Zsolt EMNT-alelnök - tiszteletét tette az 1944-45-ben jugoszláv partizánok által kivégzett vajdasági magyarok emlékére állított, a "Vergődő madár" nevet viselő emlékműnél. A megemlékezés után a szabadkai Magyar Házban az EMNT vezetői találkoztak Korhecz Tamással, a Magyar Nemzeti Tanács elnökével.
Az erdélyi magyar politikus megbeszélést folytatott a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) parlamenti képviselőivel, köztük Pásztor Bálint frakcióvezetővel.
A tájékoztatás szerint Tőkés László értékelte, hogy a VMSZ-nek a júniusi nemzeti tanácsi választások előtt sikerült elnyernie a magyar történelmi egyházak és a civil szervezetek együttműködését. Az EMNT elnöke kiemelte: a VMSZ az önálló mozgástér megőrzése érdekében képes volt nemet mondani a kormányba való belépésre, és az érdekérvényesítés más eszközeit használta. A munkavacsorán szóba került a Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) összehívása is.
Az európai integráció támogatása – TŐKÉS LÁSZLÓ SZERBIÁBAN
Magyar Szó, 2010. november 4.
Támogatásáról biztosította Szerbia euróintegrációs törekvéseit Tőkés László az Európai Parlament alelnöke, aki szerdán Belgrádban a parlament tisztségviselőivel találkozott. A háromnapos szerbiai körúton tartózkodó Tőkés találkozott a képviselőház európai integrációs és külügyi bizottságaival, amelyeket Varga László és Dragoljub Mićunović bizottsági elnökök vezettek.
Az európai integrációs bizottsággal folytatott megbeszélések során Tőkés elmondta, az EP képviselőinek mind gyakoribb belgrádi látogatásai az ország mielőbbi csatlakozása melletti elkötelezettségüket tükrözi. Tőkés üdvözölte a nemzeti tanácsok megalakulását, és kiemelte, az e téren szerzett romániai tapasztalatok segíthetik Szerbia uniós közeledését.
A parlament által kiadott közlemény arra is kitér, hogy „Tőkés, mint a romániai magyar kisebbség képviselője és az EP alelnöke, kiemelte, Románia támogatja Szerbia európai integrációját, de nem ismeri el Koszovó függetlenségét."
Varga László az integrációs bizottság elnöke az ország eddig elért eredményeivel és tervezett lépéseivel ismertette meg a vendéget. Dragoljub Mićunović a külügyi bizottság vezetője pedig azon elvárásának adott hangot, hogy Magyarország, amely januártól átveszi az EU soros elnökségét, aktív részt vállal Szerbia gyorsabb felzárkózása terén.
TALÁLKOZÁS A VMSZ VEZETŐSÉGÉVEL
November másodikán Tőkés László Pásztor Istvánnal, a VMSZ elnökével és munkatársaival találkozott.
A Vajdasági Magyar Szövetségnek a találkozóról kiadott közleménye szerint „az EP alelnöke nagyra értékelte, hogy a közvetlen NT-választáson a nemzetileg elkötelezett erők – melyek letéteményese és legfőbb politikai ereje a Vajdasági Magyar Szövetség – háromnegyedes többséget szereztek."
Megállapodás született arról, hogy az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és a VMSZ stratégiai partneri viszonyt fog egymással kiépíteni, elsősorban az újra összehívásra kerülő MÁÉRT vonatkozásában. A megállapodás értelmében a két fél a jövőben egyezteti véleményét és előterjesztéseit.
Emellett Tőkés László hivatalosan is meghívta Pásztor Istvánt a Kárpát Medencei Autonómia Tanács 2010. november 30-án Brüsszelben megtartandó ülésére, illetve az ezt követő tanácskozásra, melyen a Fidesz-KDNP képviselőivel közösen vitatják meg a nemzetpolitikai kérdéseket.
Miniszteri biztos: nő a határon túli magyarság támogatási a jövő évi büdzsében
MTI, 2010. november 3.
A jövő évi költségvetésben 1,3 milliárd forinttal több forrás jut majd a határon túli magyarság támogatására - mondta el Ulicsák Szilárd miniszteri biztos az MTI-nek. Mint kifejtette: a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium fejezeteiben tervek szerint összesen 12,4 milliárd forint jutna e területre a Szülőföld Alappal együtt. Jelentősen bővülhet az oktatási-nevelési támogatás, a szórványoktatás és a csángómagyarok programjainak költségvetési tétele, amelyre 5,5 milliárd forintot fordít a 2011. évi költségvetés.
A határon túli magyar felsőoktatásra az eddigi 1,3 milliárddal szemben 2,2 milliárd forint jutna. Ebből legnagyobb arányban a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem részesedhet, mintegy 2 milliárd forinttal. Az intézmény nyolc év után juthat hozzá ahhoz a fejlesztési forráshoz, amely az akkreditált egyetem pozicíójának fenntartásához szükséges. Ebből a fejlesztésre szánt közel háromszáz millió forintból Kolozsváron központi épület létesítésére fordítanának egy meghatározott összeget, továbbá kollégium építését indítanák el Marosvásárhelyen, megvalósulhat a csíkszeredai kampusz modernizációja, és Nagyváradon, a Partiumi Keresztény Egyetem infrastrukturális beruházása kezdődhet el. A beregszászi II.Rákóczi Ferenc Főiskola kétszáz millió forintos költségvetési támogatást kapna ebből a forrásból, amely az idén ebben a fejezetben egyáltalán nem szerepelt.
A biztos a felvidéki Selye János Egyetemről azt mondta, mivel állami egyetem, kap támogatást a szlovák államtól, Magyarországról eddig is és jövőben is pályázati úton számíthat segítségre. Ulicsák Szilárd új elemként kiemelte, hogy az oktatás-nevelési támogatás 22 ezer forintos éves összegét ezentúl a magyar óvodások is megkaphatnák majd.
Nemzetpolitikai tevékenység támogatására az eddigiekhez hasonlóan 2,2 milliárd forintot szánnak, ebbe beletartozik a kiemelt nemzeti jelentőségű intézmények támogatása, például az egyetemfenntartó intézmények, alapítványok, vagy a kárpátaljai egyházi fenntartású intézmények segítése.
Új programként indulnak a Határtalanul tanulmányi kirándulások, amelyre összesen 1200 millió forintot különítenének el a jövő évi büdzsében. Ebből háromszáz millió forint juthat a különböző pedagógiai tartalmak, segédanyagok kidolgozására az oktatási államtitkárság költségvetésében, és kilencszáz millió forint kifejezetten a határon túli magyar területekre szervezendő osztálykirándulások támogatására a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium keretei között. A miniszteri biztos úgy számol, hogy ebből az összegből mintegy 30 ezer diák utazhat jövő évben állami támogatással külhoni kirándulásra. Ennek lebonyolítása az Apáczai Közalapítvány feladata lesz. Ha a rendszer normatívvá válik az százezer diák kiutazásának támogatását jelenti majd, aminek költsége három milliárd forint feletti.
A Szülőföld Alap támogatási kerete 1,375 milliárd forint lesz, ez ugyan mintegy 225 millióval kevesebb, mint idén, de a különbséget a nagyobb pályázó intézmények célzott támogatásként megkapják majd - jelezte. A magyar-magyar kapcsolattartásra, a kárpátaljai vízumtámogatásra mintegy 260 millió forintot különítettek el. Ez szintén kevesebb, mint korábban, de ennek az az oka, hogy a vajdasági magyarok már nem tartoznak a vízumkötelezetti kategóriába. A biztos kiemelte: a jövő évi költségvetés már annak szellemében készül, hogy a támogatások átláthatók és feladatcentrikusak legyenek, és az eddigi párhuzamosságok megszűnjenek.
Halász Albert a lendvai magyarság új elnöke
Népújság (Szlovénia), 2010. November 2.
Kedden este az LKMNÖK Tanácsának alakuló ülésén második fordulóban Halász Albertet választották a lendvai magyar önkormányzat elnökének. A tanács procedurális okok miatt, pontosabban a csúcsszervezet statútumának értelmezése, illetve a lendvai és a muravidéki önkormányzatok jelölési, benevezési szabályainak különböző értelmezése miatt nem döntött az MMÖNK Tanácsába küldendő képviselőiről.
Az ülést megnyitó leköszönő elnök, Horváth Ferenc köszöntötte az új tanácstagokat, majd az LKMNÖK Nemzetiségi Választói Bizottságának elnöke számolt be a választásokról. Ezután az új tanács megválasztotta a Mandátumvizsgáló Bizottságot, amely név szerint Balaskó József, Kocon József, Vida Ingrid, Szobocsán Gabriella, Pozsonec Mária, Varga István, Pozsonec Róbert, Bence Lajos, Bernjak Erzsébet, Halász Albert, Horváth Ferenc és Laj Ferenc mandátumait rendben találta, így ezeket a tanács is megerősítette.
Ezután az új elnök kiválasztásának folyamata kezdődött el. Bence Lajos Halász Albertet jelölte a posztra, míg Varga István Balaskó Józsefet. A tanácstagok titkos szavazáson az első jelöltre hat, míg a másodikra öt szavazatot adtak le, míg egy szavazat érvénytelen lett – senkit sem jelölt meg ez a szavazat. Az LKMNÖK Alapszabályzata az elnök megválasztásához a tanácstagok több mint felét írja elő, így az eredményt érvénytelennek minősítették. A szavazást ezután megismételték. Az ismétlésben Halász Albert hét, míg Balaskó József öt szavazatott kapott.
Az eredmény kihirdetése után Halász Albert átvette az elnöklő posztot, megköszönte a bizalmat és kifejezte reményét, hogy az első ülésén megosztottságot mutató tanács az elkövetkező üléseken, az érdemi munka közben nagyobb egységet tud majd mutatni.
A következő napirendi pont alatt az LKMNÖK Tanácsa az MMÖNK Tanácsába delegált volna képviselőket, de még a szavazás előtt Kocon József felszólította az elnöklőt, hogy véleménye szerint Horváth Ferenc nem jelölhető tagként az MMÖNK Tanácsába, mivel az önkormányzat által alapított intézmény, az MNTI igazgatója. Véleménye szerint a jelölés esetében előzetesen le kellett volna mondania igazgatói posztjáról, ugyanis itt nem választásról, hanem benevezésről van szó. Mások, köztük Horváth Ferenc is azon a véleményen voltak, ez nem az LKMNÖK Tanácsának dolga, hanem a csúcsszervezeté, amely vagy megerősíti vagy nem a mandátumát, vagyis az igazgatói posztról az MMÖNK Tanácsában való mandátum megerősítése előtt még lemondhat. Végül Halász Albert elnök javaslatára az ülést berekesztették – az alakuló ülésen kellene megválasztani a tagokat az MMÖNK Tanácsába –, az ügyben pedig harminc napon belül ülnek újra össze, azután, hogy véleményt formál az LKMNÖK Jogi és Statutáris Bizottsága. A tárgykörben egyébként mindegyik tanácstag kikérhet jogi véleményt.
A különfélék között a tanács módosította nemrég hozott döntését az ösztöndíjakról, az önkormányzat egyik ösztöndíjasa, Krajnc Alisa ugyanis értesítette az önkormányzatot, megkapta a Zois állami ösztöndíjat, amely kizár minden egyéb ösztöndíjat. A tanács ezért helyette az illetékes bizottság által pontszám alapján soron következő jelöltnek, Juretič Sarának ítélte oda a havi juttatást. A tanács nem döntött a választási bizottság tagjainak járó díjak kifizetéséről sem, mivel ehhez költségvetés-módosításra lesz szükség – a költségvetés 6 ezer eurót irányzott elő erre a célra, míg a díjak kifizetésére körülbelül 15,5 ezer euróra lenne szükség, mivel a díjakat az éppen illetékes polgármester béréhez kell a törvény alapján igazítani.
INTERJÚK, ELEMZÉSEK, PUBLICISZTIKA
Sérül a demokrácia?
Erdélyi Napló, 2010. november 3. – Borbély Zsolt Attila
Zsibong a magyar közélet Lázár János Fideszes frakcióvezető azon javaslatától, hogy azokat a törvényhozási témákat, melyek ügyében nem lehet népszavazást kezdeményezni, vegyék ki a továbbiakban az Alkotmánybíróság kontrollja alól. Az előzményekhez hozzátartozik, hogy az Alkotmánybíróság elutasította azt a visszamenőleges hatályú törvényt, mely 98 százalékos adókulccsal sújtotta a közpénzből finanszírozott, aránytalanul magas végkielégítéseket, amivel az MSZP-SZDSZ-es nómenklatúra tagjai egymást kényeztették. Az ellenzék politikai színezetre való tekintet nélkül tiltakozik, de még a mindig megfontolt, óvatosan fogalmazó és a demokráciaféltő hisztériával szemben szkeptikus Török Gábor is úgy véli, hogy itt bizony bele szeretnének nyúlni a demokrácia finommechanikájába, ha szabad így metaforizálnom jeles kollegám véleményét.
Érdemes elgondolkodni azért – visszahatolva a probléma gyökeréig – az egész alkotmánybíráskodási gyakorlaton. S kezdhetjük meditációnkat azzal, hogy demokratikus receptúra márpedig nincsen, vagyis nem létezik mindenki által elfogadott mérce, szabvány, sablon arra nézve, hogy mitől nevezhető egy állami berendezkedés demokráciának. Sőt még a demokrácia alapfogalmát is merőben másként definiálják a neo-rousseau-iánusok, a német alkotmányjog dogmatikusai és a „realista" Schumpeter követők. Alkotmánybíróságnak egyáltalában nem kötelező működni egy államban ahhoz, hogy azt demokratikusnak nevezhessük. S ha működik is Alkotmánybíróság, még messze nem kötelező, hogy annak joga legyen törvényeket alkotmányellenesség címen megsemmisíteni. A „többség minden visz" elv épp annyira tekinthető a demokrácia egy válfajának, mint a „konszenzuális demokrácia", a kiegyenlítésre, a politikai erők minél szélesebb összefogására alapozó kormányzati modell.
A magyar rendszerváltás idején a megalapozandó új alkotmányjogi berendezkedés megtervezőit a német modell ihlette meg. A német modell megalkotóit viszont az a törekvés hatotta át, hogy minden lehetséges alkotmányjogi biztosítékot beépítsenek a rendszerbe ahhoz, hogy nehogy véletlenül az ország valaha még egyszer letérjen a „demokrácia" és a „jogállamiság" útjáról. Ennek a modellnek része az a fajta alkotmánybíráskodási koncepció, melyet sikerült Magyarországon is meghonosítani, mely egyértelműen a jogászi szakma primátusát biztosítja a népakaratot képviselő törvényhozással szemben: a döntő szó végső esetben mindig az Alkotmánybíróságé (AB).
Hogy húsz évre visszatekintve s az AB tevékenységét egészében szemlélve a mérleg inkább pozitív vagy negatív, azt nem könnyű megítélni, hisz sok esetben az AB dobott vissza olyan jogszabályokat, melyek a szocialista-szabaddemokrata nemzetellenes kormányzati voluntarizmus rút példái voltak, ugyanakkor az is tény, hogy az AB több esetben evidensen a népakarattal és a nemzeti érdekkel szemben döntött. A kommunista rendszerben elkövetett politikai bűncselekmények üldözhetőségét és így a jogos számonkérést biztosító Zétényi-Takács-féle törvényt az AB „kaszálta el", de a testület olyan döntést is hozott, mely megnehezíti, ha ugyan lehetetlenné nem teszi rablóprivatizáció felülvizsgálatát, hogy most ne említsem a halálbüntetés kérdését, melynek kapcsán Sólyom László az AB akkori elnöke megfogalmazta a „láthatatlan alkotmány" koncepcióját, amivel az alkotmánybíráskodást majdhogynem elszakította az alkotmányszövegtől. (E felfogás lényege, hogy az AB döntései „preventív" felülírják még az esetleges alkotmánymódosításokat is, amennyiben azok kulcskérdésekben – mint amilyen a halálbüntetés – elvi síkon szembefutnak a már meghozott alkotmánybírósági döntésekkel.)
Ugyanakkor 2006 őszén, midőn a magyar demokrácia valóban válságban volt s lényegében az egész intézményrendszer elégtelenre vizsgázott, a megvert, megkínzott, megalázott szabadságharcosokat nem védte semmi az állami terrorral szemben. Sorozatban ítélték el az ártatlanokat rendőrbűnözők hamis vallomásai alapján, az áldozatok pedig járhatták a bíróságokat, amíg szerencsés esetben végül ejtették velük szemben a hamis vádat. Nem védte a megtiport embereket sem a sajtó, sem a köztársasági elnök, sem a kormány (naná, hisz az állt az egész ribillió mögött), sem a bíróság, sem az Alkotmánybíróság. Lehetséges volt, hogy állami zsoldban levő „rendőrök" igazolványát felmutató parlamenti képviselőt agyba-főbe verjenek, hogy tiltott fegyvereket vessenek be, hogy fejmagasságban lőjenek gumilövedékeket, életeket kockáztatva, hogy rituálisan törjék el ártatlan, védtelen emberek csontját s mindmáig nem sikerült megtalálni a felelősöket.
Akkor pedig mi ez a hisztéria azon, hogy egy kérdéscsoportot kiveszünk az „alkotmánybírósági kontroll" alól? Ugyan már! Kis arányérzék kellene az ellenzéknek és a demokráciáért sápítozóknak. Örvendjenek, ha a kétharmados többség nem oszlatja fel az egész testületet, és nem helyezi át egyes jogköreit az Egyesült Államok mintájára a Legfelsőbb Bírósághoz.
ÚJ HAJRÁ – A szenátus tanügyi bizottságában folytatódik az oktatásitörvény-saga
Transindex, 2010. november 3. – K. M.
Király András szakállamtitkár szerint a felsőoktatás működését szabályzó fejezet vitája fogja kiváltani az indulatokat a bizottságban.
Az Alkotmánybíróság ma elutasította a kormánynak a tanügyi törvény feletti felelősségvállalását. Alkotmányos indokokat talált, mondván, hogy egy parlamenti vita alatt levő törvénytervezet elfogadásának procedúráját a kormány nem vállalhatja át.
Most gyakorlatilag ugyanott vagyunk, ahonnan elindultunk: nincs új oktatási törvény, amely a következő tanévben érvénybe léphetne.
Király András RMDSZ-es oktatásügyi államtitkár a Transindex kérdésére elmondta, most az fog történni, hogy a szenátus tanügyi bizottsága folytatja azt a munkát, amit eddig is óriási időhúzással végzett. Szerinte a fő probléma az, hogy valószínűleg a 2011/2012-es tanévre sem lesz egy új tanügyi törvény.
"Ha a szenátus tanügyi bizottsága belátja, hogy fel kell gyorsítania a munkáját, és legfennebb egy hónapon belül elfogadásra terjeszti elő az új tanügyi törvényt, - persze, egy olyan formában, ami megfelel a mi elképzeléseinknek – akkor még lesz annyi idő, hogy az úgymond másodlagos törvénykezést, vagyis a módszertanokat ki lehessen dolgozni" - mondta.
Mint ismeretes, az RMDSZ szorgalmazta a nemzeti kisebbségek számára előnyös oktatási törvény felelősségvállalással történő elfogadását. A kormány által kidolgozott verzióban ugyanis az szerepel, hogy a nemzeti kisebbségek speciális tankönyvek alapján tanulhatják a román nyelvet, illetve a román földrajzot és történelmet saját nyelvükön írt könyvekből sajátíthatják el.
Emellett a kisebbségi oktatásban résztvevők fejkvótájának kiszámításakor nagyobb szorzót alkalmaznak, ezáltal védve a kisebbségi oktatási intézmények fennmaradását.
Az új oktatási törvény esetében a szenátus tölti be a döntő fórum szerepét. Király szerint 75%-os annak az esélye, hogy a felsőház a kormány által elfogadott, a kisebbség számára előnyös formában szavazza meg az oktatási törvényt. Egyébként az államtitkár, aki a szenátusban a kisebbségi oktatásra vonatkozó fejezetek vitáját vezeti, elmondta, a román nyelv speciális tankönyvek alapján való tanításának kérdése sem a szenátus bizottságában, sem a képviselőházban nem szított vitát, azonban Románia földrajzának és történelmének a kisebbségek nyelvén történő tanítása már érzékenyebb pont.
"A mi szempontunkból ez adhat aggodalomra okot, azonkívül számos más olyan kérdés létezik, amelynek esetében a szenátus tanügyi bizottsága teljesen másképp döntött, mint a képviselőház: visszaállították a 4-4-4-es rendszert: négy év elemi, négy év gimnázium, és négy év a középiskola. Sőt, a 9 kötelező osztály után (ide tartozik az óvodai előkészítő csoport, szerk.) vezették be a további négy évet, ezzel 13 év lett egységesen a kötelező oktatás" - tájékoztatott Király.
Elmondta, a legtöbb ellentétet szülő fejezet mégis a felsőoktatás szabályozására vonatkozik.
"Itt több kérdésben eltérőek az álláspontok. A minisztérium, illetve a képviselőház változata szerint a rektor inkább végrehajtó intézmény lesz, mint döntéshozó, az egyetem szenátusára száll át a döntéshozás. Továbbá 65 évben szabják meg a professzorok számára a nyugdíjazás korhatárát, és vezetői tisztséget nem vállalhatnak e kor felett. A szenátus bizottságában többen azzal érveltek, hogy ez a rendelkezés vét a munkavállalásra vonatkozó alkotmányos jog ellen. Komoly vitákra lehet még számítani, mindezek nem fogják a törvény gyorsított eljárással történő elfogadását elősegíteni. Nem tudom, hogy idén megszületik-e az új oktatási törvény, de ha a szenátus ugyanolyan ütemben kezd el dolgozni, mint a képviselőház, akkor december végére megszavazható" – vélekedett Király.
Az 1956-os forradalom hatása Háromszéken, a Magyar Autonóm Tartományban (2.)
Háromszék, 2010. november 4.
Írók, diákok az egyetemért
A bizottság megbeszélésre hívta össze a magyar írókat. A gyűlésen részt vett a teljes kolozsvári, marosvásárhelyi írói egyesület, valamint nagyszámú egyetemi hallgató. A gyűlés három nap és három éjjel tartott, valamennyi író beszélt is.
A felszólalások hevességét és a bírálatok élességét a korabeli jegyzőkönyvek egyértelműen bizonyítják. Földes László ,,kikészítését" már korábban elhatározták, bár utolsónak iratkozott fel, mégis elsőnek adtak szót neki. Csehi Gyula kijelentette: ez nem demokratikus eljárás, kérte a sorrend tiszteletben tartását. Szilágyi András a súlyos gazdasági helyzetről beszélt nagyon vehemensen. Asztalos István a falupolitikát bírálta, Nagy István a munkásosztály nyomoráról, Csehi Gyula a Bolyai Egyetem helyzetéről és egyéb sérelmekről értekezett. Szabédi László kifejtette: mivel Miron Constantinescu korábban bizonyos kijelentéseit eltorzította, ezért felszólalását írásban adja be. A végkövetkeztetéseket Miron Constantinescu vonta le. Földes László ,,kinyírását" egyelőre ejtették, Csehi Gyula ellen viszont össztüzet indítottak. Miron Constantinescu aprólékosan elemezni kezdte Szabédi László felszólalását. Szabédi egy adott pillanatban felugrott, s azt kiabálta: nem mond igazat! A terem Szabédi mellett zúgni kezdett, erre Constantinescu kénytelen volt a felszólalást félretenni.
Az ülés eredményeként a művelődési minisztériumban magyar miniszterhelyettest neveztek ki, a tanügyi minisztériumban magyar főigazgatóságot létesítettek, a megszüntetett magyar tannyelvű agronómiai és pedagógiai főiskolát visszaállították, a magyar középiskolákból helyhiány ürügyén elutasított diákokat visszafogadták, megígérték, hogy a Bolyai Egyetem felszerelését elintézik, mivel a bizottság véleménye szerint az egyetem színvonala ilyen szempontból több területen még a középiskolás színvonalt sem éri el. A kolozsvári Állami Magyar Színház bővítésére is az írók tanácskozása nyomán került sor. Megígérték a Korunk folyóirat újbóli megjelentetését.
Ebben a felfokozott várakozásban érkeztek az első rádiós hírek a budapesti műegyetemi hallgatók 1956. október 23-i tüntetéséről. Kolozsváron 1956. október 24-én este Mátyás király szülőházában, a lovagteremben sor került a kolozsvári egyetemi hallgatók gyűlésére, amelyen az ideiglenes diákszövetség létrehozásának ürügyén az egyetemi autonómia, a diákmenzák ellátásának kérdését vetették fel. Kérték, hogy az egyetemi felvételnél ne a származást, hanem a tehetséget vegyék figyelembe, a megalakuló diákszövetségek létesíthessenek kapcsolatot ne csak a kelet-európai, hanem a nyugati diákszövetségekkel, a művészeti főiskolákon az orosz nyelv, a román nyelv és irodalom oktatása legyen fakultatív, akárcsak a nyugati nyelvek tanítása. A diákgyűlés megszervezése, levezetése a VI. éves máréfalvi Balázs Imre festőművész, a szintén VI. éves segesvári Tirnován Vid szobrászművész hallgató nevéhez kapcsolódott.
Ugyanaznap, 1956. október 24-én — a budapesti diáktüntetéstől függetlenül — a Bolyai Egyetem nyelvtudományi és történelem tanszékének hallgatói elhatározták a diákszövetségi program összeállítását. Páll Lajos festőművész-hallgató Nyilka Róbert marosvásárhelyi festőművésznek, Nagy Benedek III. éves történészhallgató — utóbbi október 23-án este fél nyolckor — számolt be a Bolyai Egyetemen kialakult fantasztikus hangulatról. ,,A Bolyai diáksága forrong, csak nem kezdhetjük tunya testvéreink előtt, mert ránk sütik a bélyeget. Történelmi időket élünk, és nagy eseményeket érünk meg a közeljövőben. A Bolyai, teológia, agronómia stb. egy fronton dolgozunk" — írta a szüleinek Nagy Benedek. A Szekuritáté a levelet gondosan kihalászta, és fontos dokumentumként használták fel az ötévi börtönbüntetés kiszabásánál.
A kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolán tartott diákgyűlésen nagy számban vettek részt román anyanyelvű hallgatók is. Számos levéltári dokumentum bizonyítja: a főiskola vezetősége értesítette a Szekuritátét. A résztvevők Mátyás király szülőházából úgy távoztak — egy részük a Marseillaise-t dúdolva —, hogy a karhatalom körülvette az épületet. A szomszédos utcákban teherautókon felfegyverzett belügyes katonák ültek.
Az első letartóztatások
Másnap, 1956. október 25-én reggel — amikor az egész világ a magyar forradalom győzelmének eufóriájában élt — Kolozsváron a diákotthonban letartóztatták Balázs Imrét, Tirnován Videt és Walter Frigyest. Az első kettőt gyorsított eljárással hadbíróság elé állították, és nyilvános lázítás vádjával előbb hét-hét év börtönbüntetésre ítélték — 1956. december 13-án —, majd a fellebbviteli bíróság 1957. február 11-én öt év börtönre mérsékelte a büntetést. December 10-én szabadult. Jelenleg mindketten Magyar¬országon élnek. Az ő perükkel kezdődött az 1956-os erdélyi, romániai retorzió.
A romániai sajtó és a rádió 1956. október 25-én közölt először jelentéseket a magyarországi forradalmi eseményekről. Akkor is ,,fasiszta huligánok" lincseléséről, üzletek kifosztásáról, a Nyugatról visszaszivárgó ,,horthysták" fegyveres harcáról írnak, beszélnek, már-már tőmondatokban. A budapesti román nagykövetség számjeltáviratai valóságos pánikot keltettek a legfelsőbb román párt- és államvezetés szintjén. 1956. október 27-én 11.15 órakor a követség a következőket jelentette:
,,A csoportok ellenállása folytatódik. Egész éjjel hallható az ágyúdörgés és a géppuskaropogás, amivel fel akarták számolni őket. A kormány felhívására a nap folyamán az egész városban kitűzték a nemzeti zászlót, a régi rendszer címere nélkül, amelyet, ahol az megvolt, a tömeg kívánságára kivágtak. A teherautókon a fiatalok azt kiabálták, hogy ruszkik haza, és vesszen Gerő: a fegyveres erők egy része átállt a felkelők oldalára, másik része passzívan szemlélte az eseményeket, akárcsak az ÁVH és a rendőrség. Ennek tulajdoníthatóan mindenütt spontán anarchista akciókra került sor. Az összes közintézmény a kormány kezén. Új, népfront jellegű kormány alakításáról folyik a vita. A megmozdulás nyíltan szovjetellenes."
Óvintézkedések
A Román Munkáspárt Központi Vezetőségének Politikai Bizottsága 1956. október 24-én 13 órakor rendkívüli ülést tartott, amelyen a magyarok által lakott — és a vegyes lakosságú — tartományokba teljhatalmú megbízottak azonnali kiküldéséről, a román—magyar határ megerősítéséről és a vízumkényszer bevezetéséről döntöttek. Az ülésen Gheorghe Gheorghiu-Dej első titkár nem vett részt, mert vezetésével 1956. október 20-a és 26-a között párt- és állami delegáció jugoszláviai látogatáson viszonozta Josip Broz Tito júniusi látogatását.
Először tájékoztató hangzott el a Magyar Népköztársaságban kialakult helyzetről, majd a következő határozatok születtek:
,,(...) Lépéseket kell tenni az összes, az MNK-ból érkező vagy az MNK-ba irányuló levelezés cenzúrázása érdekében, a gyanús leveleket vissza kell tartani. A sajtóigazgatóság figyelmesen felülvizsgál minden, az MNK-ból érkező kiadványt, és tájékoztatni fogja az RMP KV Tit¬kárságát azokról a kiadványokról, amelyekről úgy ítéli meg, hogy terjesztésüket meg kell akadályozni. Meg kell erősíteni az MNK-val közös határt a belügyminisztérium meglevő állományával, esetleg a Fegyveres Erők Minisztériuma egységeit is kirendelik. Leontin Sălăjan és Alexandru Drăghici elvtárs elemezni fogja az operatív katonai felállás megjavításához szükséges intézkedéseket. (...) Valamennyi katonai egységnél jelöljék ki az ügyeletes tiszteket, a műszaki eszközök pedig legyenek üzemképesek. Az operatív egységek számára szükséges fegyverzetet és muníciót ellenőrizzék. A légierőt, a vasúti kocsikat, a gépkocsiparkot szigorúan ellenőrizzék, hogy működőképes-e.
(...) Erősítsék meg a Szekuritáté-őrséget a rádióállomásoknál és rádióstúdióknál. Kö¬zöljék a tartományi, rajoni, városi Szekuritáté- és milíciaszervekkel, hogy teljes figyelmüket a távközlési egységek (posta, telefon, távirat), illetve az állami és pártintézmények épületei őrzésének szenteljék. A helyi pártszervezetek, az aktivisták és párttagok bevonásával szervezzék meg a maguk védelmét.
(...) A pártvezetés egy része maradjon Bukarestben, hogy biztosítsa a párt- és állami munka vezetését, azonban szükséges, hogy néhány elvtárs vidékre menjen. (Miron Cons¬tantinescu elvtárs Kolozsvárra, Fazekas János elvtárs a Magyar Autonóm Tartományba.) Az RMP KV és a kormány néhány tagját szintén kiküldjük (Szenkovits — Sencovici — Ale¬xandru elvtársat Nagyváradra, Muzsik Mihály elvtársat Nagybányára, Petre Luput Temes¬várra, Gheorghe Stoicát Konstancára.)
(...) A német nemzetiség által lakott vidékeken, ahol az a hír járja, hogy családegyesítéssel esetlegesen a hazai németek jelentős része eltávozik az NSZK-ba, a legnagyobb határozottsággal vegyék fel a küzdelmet az ilyen híresztelésekkel szemben, és aki ilyen kéréssel fordul a hatóságokhoz, annak azt kell felelni, az RNK kormánya egyetért azzal, hogy a rokonok jöjjenek az RNK-ba.
(Filip) Gheltz (szövetkezeti miniszter, a Központi Ellenőrzési Bizottság tagja — T. Z.), (Anton) Breitenhofer (újságíró, a Központi Vezetőség tagja — T. Z.) és más ismert német nemzetiségű elvtársak szálljanak ki ezekre a helyekre, hogy (...) a Magyar Népköztársaság helyzetéről, tájékoztassák a német lakosságot is.
(Friedrich) Müller (erdélyi szász evangélikus) püspököt hívják be a kultuszminisztériumba, és vessék fel előtte a problémát, hogy ő és lelkipásztorai támogassák a kormány álláspontját. Szenteljenek figyelmet a katolikus egyháznak, Márton Áron püspöknek pedig azt tanácsolják: ne hagyja el Gyulafehérvárt.
A letartóztatásokkal kapcsolatban nagy taktikai és politikai érzékről kell tanúbizonyságot tenni, helyben világosítsák fel a becsületes embereket a politikai és állami szervek részéről, de máshol ne kapjanak tájékoztatást, hogy ne irritáljuk értelmetlenül a lakosságot.
(...) Elsőrendű fontosságú, hogy feldolgozzák, mit jelentenek a magyarországi események a Bolyai és Babeş egyetem pártszervezeteiben és adminisztratív vezető szerveiben, valamint a marosvásárhelyi intézetek pártalapszervezeteiben és adminisztratív vezető szerveiben. Néhány nappal halasszák el a szakszervezetekben és az IMSZ-ben a soron lévő választásokat.
(...) Hasonló összejöveteleket kell tartani valamennyi egyetemi központ hallgatóival évfolyamonként vagy csoportonként.
Az 1956. október 24-i ülésről készített jegyzőkönyvből a Háromszékben először jelennek meg részletek. Fontos hangsúlyozni: a teljhatalmú megbízottak a Szekuritáté, a milícia, a hadsereg minden egysége fölött rendelkeztek, minden anyagi, szellemi erőt mozgósíthattak az esetleges szervezkedési kísérletek leverésére. Furcsa fintora a történelemnek, hogy Fazekas János Marosvásárhelyen 1956. október 24-e estéjétől november 21-ig annak a Székely József bútorgyárosnak az elkobzott házában lakott, aki Móricz Zsigmondot is barátjának mondhatta, és a két világháború között a magyar irodalom egyik mecénása volt. Fazekas János későbbi visszaemlékezése szerint az említett időszakban állandó készenlétben állt, le sem vetette a lábáról a bürgeli csizmát.
(folytatjuk)
Újabb kihívás – Nehéz helyzetekben az emberek hajlanak arra, hogy a bajokért a kisebbségeket tegyék felelőssé.
Új Magyar Szó, 2010. november 4. – Bíró Béla
Úgy tűnik, miután az ellenzék hiába próbált fogást találni a koalíción, stratégiát változtat, és visszatér a nacionalista érveléshez, amelyet az utóbbi időben – feltehetően uniós nyomásra is – szordínóra fogott.
Úgy tűnik, miután az ellenzék hiába próbált fogást találni a koalíción, stratégiát változtat, és visszatér a nacionalista érveléshez, amelyet az utóbbi időben – feltehetően uniós nyomásra is – szordínóra fogott. A tanügyi törvény kapcsán, amelyért a parlamenti késlekedést megelégelve maga a kormány vállalt felelősséget, újabb bizalmatlansági indítványt kezdeményeznek. S ennek érvrendszere már egyértelműen nacionalista.
A dolognak azonban vannak előnyei is.
Megszokhattuk immár, hogy a román nacionalizmusnak nem sok köze van a politikusok valóságos érzületéhez. A liberálisok vezére, Crin Antonescu például, addig, amíg pártjának – és elnökjelöltként neki magának – a sikeressége a kisebbségek támogatásától is függött, egyértelműen kisebbségbarát arculatot mutatott. (Tőle származott a szebeni polgármester miniszterelnökségének ötlete.) A sikertelen választási kampányok után azonban egyszerre durván kisebbség- és jelesül magyarellenes húrokat kezdett pengetni. S nemrég az is kiderült, hogy ha az RMDSZ hajlandó lenne megbuktatni a kormányzó koalíciót, ismét fordítana egyet a köpenyegen.
Ugyanez jellemző azokra szociáldemokratákra is, akiknek egykor az első komolyabbnak tekinthető kisebbségi engedményeket köszönhettük. Adrian Năstase ma a tanügyi törvény ellen érvel, de ha az RMDSZ-t sikerült volna megnyerni a kormánybuktatás ötletének, bizonyára ő is más húrokat pengetne. Ma azonban azzal vádolja az oktatási törvény szövegezőit és elfogadóit, hogy jogtalan előnyben részesítik a magyar kisebbséget a többséggel szemben, amennyiben a magyar diákok után az államnak nagyobb fejkvótát kellene fizetnie, mint a román diákok után.
Arról nem beszél, hogy a magyar diákokat az állam hozza a nem magyar diákokkal szemben hátrányos helyzetbe azzal, hogy nekik kötelező módon egy tantárggyal többet kell tanulniuk, mint a román diákoknak. Ezt a hátrányt a nagyobb fejkvóta sem kompenzálhatja. Pusztán annyi történik, hogy nem növeli tovább.
Ma azonban az RMDSZ szövetségi politikájának köszönhetően egy román pártalakulat kényszerül arra, hogy a kisebbségi követelések mellett teljes mellhosszal kiálljon, akár az állítólagos nemzeti érdekek elárulásának ódiumát is vállalva. Emil Boc, anélkül ugyan, hogy álláspontját részletesen indokolta volna, visszautasította Năstase vádjait. Szerinte a törvény nem diszkriminatív, s úgy véli, Románia földrajzának és történelmének anyanyelvi oktatása, illetve a román nyelv oktatásának kisebbségi sajátosságokhoz való igazítása sem sérti a többségi érdekeket.
A miniszterelnöki kiállás annál is értékesebb számunkra, mert a nacionalista pártok a tanügyi törvényt közismerten ideológiai szőnyegbombázásnak vetették alá. Az a tény, hogy Emil Boc, aki tudjuk Kolozsvár polgármestere is volt, védelmébe veszi érdekeinket, még akkor is sokat nyom a latban, ha a miniszterelnök kormányzati teljesítményét egyébként mi magunk is meglehetősen negatívan ítélhetjük meg.
Az ügynek vannak persze kockázatai is. Nehéz helyzetekben, amilyen a jelenlegi is, az emberek hajlanak arra, hogy a bajokért a kisebbségeket tegyék felelőssé. Erre a kisebbségek képviselőinek kormányzati szerepvállalása megfogható lehetőséget is teremt. Egyelőre azonban, úgy tűnik, a lakosság éppen a kormány magyar minisztereivel elégedetlen a legkevésbé.
A tanügyi törvényről zajló vita – bármi történjen is – arra késztetheti a vezető kormánypárt politikusait, hogy a nyugat-európai gyakorlat számunkra kedvező aspektusait, illetve a nyugat-európai politikatudomány képviselőinek – álláspontunkat támogató – érveit is figyelembe vegyék.
Ez esetben az újabb bizalmatlansági indítvány vitája, lévén, hogy a kormányzat ezt a vitát a korábbi indítvány „elutasításához" hasonló módszerrel már aligha kerülheti meg, számunkra – az eredménytől függetlenül is – haszonnal járhat. Az ország egyik meghatározó politikai alakulatának képviselői kényszerülnek arra, hogy érveinket tárgyilagosan végiggondolják, hiszen a kormányzati döntést csak így képviselhetik meggyőződéssel.
S ez már önmagában is előrelépést jelenthet.
Folytatódhat a magyar–magyar párbeszéd
Új Magyar Szó, 2010.november 4. – Gy. Z.
Hat esztendei szüneteltetés után a magyar kormány holnapra ismét összehívta Budapestre a Magyar Állandó Értekezletet, közkeletű rövidítéssel a MÁÉRT-et.
A magyar–magyar párbeszéd fórumául szolgáló tanácskozás kezdetei 1996-ig nyúlnak vissza, majd a MÁÉRT 1999-ben intézményesült. A következő öt évben nyolc alkalommal ült össze, majd Gyurcsány Ferenc frissen megalakult szocialista–szabad demokrata kabinetje felfüggesztette a működését, és hasonló álláspontra jutott 2009-ben Bajnai Gordon szocialista kormánya is.
A magyar–magyar párbeszéd fórumául szolgáló tanácskozás kezdetei 1996-ig nyúlnak vissza, majd a MÁÉRT 1999-ben intézményesült. A következő öt évben nyolc alkalommal ült össze, majd Gyurcsány Ferenc frissen megalakult szocialista–szabad demokrata kabinetje felfüggesztette a működését, és hasonló álláspontra jutott 2009-ben Bajnai Gordon szocialista kormánya is. A határon túli magyar szervezetek 2005-től több „rész-MÁÉRT"-et tartottak, hogy a kapcsolat ne szakadjon meg.
Nemzetiségi alapon
Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős magyar miniszterelnök-helyettes kedden jelentette be, hogy felújítják a hagyományt. A magyar kormány, a parlamenti pártok, a határon túli magyar szervezetek és az Európai Parlamentben képviselettel rendelkező szervezetek részvételével tartandó holnapi értekezletre Erdélyből a Romániai Magyar Demokrata Szövetséget, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsot és a Magyar Polgári Pártot, Felvidékről a Magyar Koalíció Pártját, Vajdaságból a Vajdasági Magyar Szövetséget és a Vajdasági Magyar Demokrata Pártot, Kárpátaljáról a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetséget és az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetséget, Horvátországból a Horvátországi Magyarok Demokratikus Közösségét és a Magyar Egyesületek Szövetségét, Muravidékről a Muravidéki Magyar Önkormányzati Nemzeti Közösséget hívták meg.
Számítanak a Nyugat-európai Országos Magyar Szervezetek Szövetségére, továbbá három képviselőre az Egyesült Államokból, valamint a Kanadai Magyar Kultúrközponttól, a Kanadai Magyar Kulturális Tanácstól, a Latin–amerikai Magyar Országos Szervezetek Szövetségétől, illetve Ausztráliából az Új Dél-Walesi Magyar Szövetségtől.
A meghívottak listáján nem szerepel a szlovákiai Híd–Most. Semjén ezt azzal magyarázta, hogy a MÁÉRT résztvevőivel egyetértésben csak olyan pártok, szervezetek vehetnek részt a munkában, amelyek nemzetiségi alapon szerveződnek, márpedig a Híd–Most nem ilyen, hiszen kifejezetten nem nemzetiségi, hanem vegyes pártnak tekinti magát, és ezt deklarálta is. Bár a magyar kormány máris kapott ezért bírálatokat, az elhatározást a MÁÉRT létrejötte és eddigi munkája igazolja.
A MÁÉRT kezdetei
Magyarország és a határon túli magyarság címmel 1996. július 4-én és 5-én tanácskozást rendeztek a magyar kormány, a parlamenti pártok, valamint a szomszédos országok magyar pártjai, szervezetei részvételével. A megjelentek közös nyilatkozatban nyilvánították ki, hogy a határon túli magyarok identitása megőrzésének, közösségként való fennmaradásának és fejlődésének, valamint szülőföldjén való megmaradásának alapvető feltétele az önkormányzat, az autonómia létrehozása.
A következő évben, szeptember 4-én megtartott hasonló megbeszélésen ott voltak a romániai, a vajdasági, a horvátországi, a szlovákiai és a kárpátaljai magyar szervezetek képviselői, valamint a Magyarok Világszövetsége és az összes parlamenti párt küldöttei, csak épp a kormány nem képviseltette magát.
Az első Magyar Állandó Értekezlet 1999. február 20-án jött létre a Magyarország és a határon túli magyarság, 1999 címmel megrendezett tanácskozáson, az egy évvel korábbival azonos résztvevőkkel. Az elfogadott záródokumentum Magyar Állandó Értekezlet néven politikai konzultatív testületet hozott létre, Magyarország és a határon túli magyarok folyamatos kapcsolattartásának biztosításáért.
A második tanácskozást még ugyanazon év novemberében megtartották. Egy esztendő múltán a harmadik fórum a Magyar Köztársasággal szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvénytervezettel (kedvezménytörvény) összefüggésben megfogalmazta javaslatait a „magyarigazolvány" kiadásáról.
Kettős állampolgárság
A következő év őszén a negyedik MÁÉRT-ülés úgy határozott, hogy magyarigazolványt az a magát magyarnak valló személy kaphasson, aki tud magyarul, valamely bejegyzett magyar szervezet nyilvántartott tagja, akit valamely egyházi nyilvántartásban magyarként tartanak számon, vagy az állampolgársága szerinti állam magyarként tart nyilván.
Az ötödik ülésen 2002 nyarán kiemelt témaként szerepeltek az új kormány határon túli magyarságot érintő elképzelései, a határon túli pártok, szervezetek álláspontjai, illetve a kedvezménytörvény végrehajtásának tapasztalatai. Még ugyanazon év novemberében elfogadták a magyar kormány által előterjesztett változtatási javaslatot, amely lényegében kiemelné a státustörvényből a munkavállalásra vonatkozó szabályozást, ugyanakkor kiterjesztené az oktatási-nevelési támogatást.
A hetedik ülés 2003 májusában a kedvezménytörvény módosítását is tartalmazó zárónyilatkozat elfogadásával ért véget, amelyet három párt, illetve szervezet képviselője, Németh Zsolt (Fidesz), Kovács Miklós (Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség) és Ágoston András (Vajdasági Magyar Demokrata Párt) nem írt alá.
A legutóbbi, nyolcadik tanácskozás pedig 2004 novemberében a határon túli magyaroknak járó kettős állampolgárságról hivatalos zárónyilatkozat elfogadása nélkül zárult. A határon túli magyar szervezetek, valamint a Fidesz és az MDF a kettős állampolgárság támogatásáról fogadtak el nyilatkozatot, melyet az MSZP és az SZDSZ nem írt alá. Ezt követte a kettős állampolgárságról szóló december 5-i népszavazás, amely az ismert eredménnyel zárult, és innen már egyenes út vezetett a MÁÉRT munkájának szüneteltetéséhez.
|
