Tartalomjegyzék

 

EMNT/EMNP/D.K.

Bemutatták a Mikó Imre Terv vitairatát a MÁÉRT-on

Erdély.ma,  2011. október 13.

 Bemutatták a Mikó Imre Terv vitairatát a MÁÉRT gazdasági szakbizottságának budapesti ülésén az Országházban.

Jakabos Janka, a Mikó Imre Terv koordinátora beszélt a terv keletkezéséről, az EMNT szerepéről a tervezés folyamatában és röviden ismertette a terv három pillérét: a stratégiát, az operatív programokat és a terv megvalósításához szükséges intézményrendszert, a MÁÉRT tagjai előtt.

A több mint 30 fős ülést Szathmáry Kristóf belgazdasági államtitkár nyitotta meg és már köszöntő beszédében szimbolikus jelentőségűnek nevezte a gazdasági tárcában történt átalakításokat, amely eredményeképpen a határon túli magyar régiók a belgazdasági államtitkársághoz kerültek. A Mikó Imre Terv vitairatát minden tag kézbe kapta és a Wekerle tervvel együtt, mint közös kárpátmedencei gazdaságfejlesztési törekvést mutatták be a résztvevőknek. A belgazdasági államtitkár a Mikó Imre Tervet zászlóshajónak nevezte, amely példa értékű kell legyen más régiói számára is.

A terv pozitív fogadtatást kapott, sokan méltatták a jelentőségét, és kifejezték igényüket a jövőbeli együttműködésre.

Répás Zsuzsanna államtitkár asszony a BGA új vezérigazgatóját mutatta be és hangsúlyozta a résztvevők véleménynyilvánításának fontosságát a procedurák kialakításában és tökéletesítésében.

Az ülést a képviselők hozzászólásai után zárták.

RMDSZ

A kisebbségi nyelvhasználat kiterjesztését célzó törvénykezdeményezést nyújtottak be

RMDSZ Tájékoztató, 2011. október 14.

Három törvénytervezetet nyújtott be a parlamentben Máté András és Márton Árpád RMDSZ képviselő, ezek mindegyike a kisebbségi jogok védelmét célozza, ezen belül a kisebbségi nyelvhasználat kiterjesztését és minél szélesebb körű alkalmazását.

A módosított jogszabályok: a köztisztviselők jogállására vonatkozó 1999. évi 188. számú törvény, a diszkrimináció valamennyi formájának megelőzését célzó 2000. évi 137. számú kormányrendelet, valamint a 2001. évi 215. számú helyi közigazgatási törvény.

A köztisztviselők jogállására vonatkozó jogszabály előírja, hogy azokban a közigazgatási egységekben, ahol valamely kisebbség aránya meghaladja a 20%-ot, munkájuk folytán az állampolgárokkal közvetlen kapcsolatban álló köztisztviselőknek ismerniük kell az illető kisebbség nyelvét. Az RMDSZ módosításának értelmében azok a köztisztviselők, akik beszélik az illető kisebbség nyelvét, 10%-os béremelésben részesülnek.

A helyi közigazgatási törvény módosításának alapját is ugyanez az elgondolás képezi: a helyi hatóságok apparátusának alkalmazottait is megilleti az említett béremelés, amennyiben a 20% feletti kisebbség nyelvét ismerik.

A harmadik módosítás szerint nem tekinthetők diszkriminatív jellegűnek azok a jogi normákba vagy nemzetközi egyezményekbe foglalt pozitív szabályozások, amelyeknek célja valamely nemzeti kisebbséghez tartozó személyek jogainak védelme. Tekintettel arra, hogy jelenleg a törvényes rendelkezések ellenére a gyakorlatban sok esetben nincs lehetőség az anyanyelven történő ügyintézésre, a kezdeményezők úgy vélik, az általuk javasolt béremelés kedvezően fog hatni a kisebbségi nyelvhasználat széleskörűvé válására.

A helyi RMDSZ-vezetők nyitottak az együttműködésre

Erdélyi Napló, 2011. október 8. – Bódi Sándor

Számolnak-e az Erdélyi Magyar Néppárt megjelenésével, s hajlanak-e az új politikai alakulattal való együttműködésre? – tettük fel a kérdést néhány partiumi magyar vagy vegyes lakosú kisváros RMDSZ-elnökeinek. Amint a válaszokból kiderül, a jövő évi helyhatósági választásokat el sem tudják képzelni az EMNP nélkül, s abban sincs véleménykülönbség a megkérdezettek között, hogy tárgyalóasztalhoz kell ülni az új politikai erővel.

A Napló Szilágycseh, Érmihályfalva, Tasnád és Székelyhíd RMDSZ-es elnökeit szólaltatta meg. A szervezet nagykárolyi elnöke, Kovács Jenő kitért a válaszadás elől.

Domahidi Sándor székelyhidi RMDSZ-elnök nyilatkozata szerint a székelyhidi RMDSZ akkor jár el helyesen, ha minden eshetőséggel számol, tehát azzal is, hogy a városban előbb-utóbb megjelenik az Erdélyi Magyar Néppárt helyi szervezete. Ha pedig megalakul, véleménye szerint kitérni nem lehet előle, figyelembe kell venni a helyhatósági választási kampány során. A városi szervezet minden tekintetben az RMDSZ országos elnökségének az utasítása szellemében fog eljárni, s azt tekinti magára nézve meghatározónak az RMDSZ-en kívüli, helyi politikai szervezetekkel való együttműködés tekintetében. Úgy gondolja, hogy Béres Csaba jelenlegi polgármester a lakosság többségének bírja a bizalmát, ezért a székelyhidi RMDSZ nem fontolgatja új polgármesterjelölt indítását, és azt sem tartja elképzelhetőnek, hogy az EMNP Béresnél alkalmasabb jelöltet fog javasolni a tárgyalások során.

Szilágycseh, Szilágy megye

Varga András, az RMDSZ szilágycsehi szervezetének elnöke így válaszolt kérdésünkre: „Természetesen számítunk, hisz országos szinten bejegyzésre került, s előbb-utóbb Szilágycsehben is megjelenik helyi szervezete, hiszen vannak a városban hívei. Pontosabban, azt nem jelenthetem ki, hogy az Erdélyi Magyar Néppártnak lennének hívei, működött viszont Szilágycsehben a Magyar Polgári Párt szervezete, s erről vagy ennek egy részéről nem zárható ki, hogy az EMNP szilágycsehi szervezetének a magvát fogja képezni.” Varga András, aki egyben a város polgármestere is, úgy gondolja, hogy nincs akadálya a helyi magyar politikai szervezetekkel, így a Néppárttal való együttműködésnek sem, annál is inkább, mert a legutóbbi helyhatósági választások már a megméretkezés, a polgármesterjelölt esetében pedig a konszenzus jegyében zajlottak, amelyeket az MPP-vel folytatott tárgyalások előztek meg. Van tehát „többpártrendszerű” tapasztalata a szilágysági város politikusi gárdájának. „Az együttműködésre pedig rá is vagyunk utalva, hiszen a szavazóknak alig ötven százaléka magyar, így magyar polgármester el sem képzelhető összefogás nélkül” – nyilatkozta Varga –, aki azt sem zárja ki, hogy a tanácsosjelöltek akár közös listán induljanak, ha az lesz előnyösebb a módosításra kerülő választási törvény szerint. Ami a polgármesterjelölt személyét illeti, Varga András szerint a szilágycsehi RMDSZ egységes, nem tagolják belső érdekcsoportok, így nem valószínűsíti, hogy rajta kívül más jelölt indítását is fontolóra venné a szervezet, mi több, úgy gondolja, hogy az Erdélyi Magyar Néppárt sem fog saját jelöltben gondolkodni, annak érdekében, hogy előválasztás megszervezésére kerüljön sor. „De ez még a jövő kérdése, illetve a leendő tárgyalások függvénye” – zárta gondolatait a szilágycsehi RMDSZ elnöke.

Tasnád, Szatmár megye

Bendel József, a szatmár megyei Tasnád város RMDSZ-szervezetének elnöke: „Nincs semmi akadálya, hogy az Erdélyi Magyar Néppárt tasnádi szervezete megalakuljon, hisz, a tasnádi RMDSZ, ha akarná, sem tudná a létrejöttét megakadályozni. Magyar vetélytárssal már csak azért is számolunk, mert a Magyar Polgári Párttal már a 2008-as helyhatósági választásokon is számolnunk kellett. A polgármesterjelölt személyét illetően sikerült is az RMDSZ jelöltjét elfogadtatnunk, de tanácsosjelölteket a saját pártlistán indított az MPP”. Bendel bízik abban, hogy a leendő EMNP-vel sikeres lesz az együttműködés a magyar polgármesterjelölt személyét illetően, aki az eddigi elképzelések szerint Tasnád jelenlegi RMDSZ-es polgármestere, Véron András lesz. Továbbá úgy gondolja, hogy a tanácsosi mandátumokért saját listát fog indítani az EMNP leendő tasnádi szervezete.

Érmihályfalva, Bihar megye

Érmihályfalva RMDSZ-szervezetének elnöke, Nyakó József szerint nem is kérdéses, hogy Érmihályfalván rövidesen megalakul az Erdélyi Magyar Néppárt helyi szervezete, a mihályfalvi RMDSZ tehát számol az új politikai alakulattal. Az együttműködés tekintetében már korántsem ennyire „optimista”. „Nehezen tudok együttműködést elképzelni, mármint olyan értelemben, hogy jószántunkból üljünk tárgyalóasztalhoz. Azt sokkal inkább a helyzet fogja hozni, a körülmények fogják kikényszeríteni. Ha viszont kényszerítő körülmények nem lépnek fel, nem fogjuk az együttműködést szorgalmazni.”
Nyakó József érvelése érthető is, figyelembe véve azt, hogy a települést javarészt magyarok lakják, ezért két magyar jelölt esetében sincs veszélyben – bár szélsőséges helyzet is adódhat – a magyar polgármester személye.

ROMÁNIA

Nem sietnek a megyékkel

Új Magyar Szó, 2011. október 14.

Annak ellenére, hogy Emil Boc miniszterelnök korábban közölte: november 15-ig dűlőre szeretne vinni a koalícióban az ország közigazgatási felosztásának kérdését, a Demokrata Liberális Párt egy ideje nem hozakodott elő új megyésítési javaslatokkal. 

Máté András, az RMDSZ képviselőházi frakcióvezetője szerint az e heti koalíciós tanácskozáson a nagyobbik kormánypárt nem hozta szóba Románia területi-adminisztratív felosztását.

Nem állhatott elő javaslatokkal az új megyetérkép megrajzolásával megbízott koalíciós bizottságban sem, ugyanis a testület ezen a héten még csak nem is ülésezett. „Számomra titok, mikor ülésezik legközelebb a bizottság” – mondta Máté. A képviselő kérdésünkre leszögezte: az RMDSZ továbbra sem tartja prioritásnak Románia megyéinek átrajzolását, függetlenül attól, hogy a PDL milyen új elképzelésekkel áll elő. „Erről csak a 2012-es választások után érdemes beszélni” – hangsúlyozta.

A Demokrata Liberális Párt (PDL) eközben cáfolta, hogy az egykori Magyar Autonóm Tartomány körvonalait követő ajánlattal próbálja meggyőzni az RMDSZ-t arról, hogy támogassa az ország területi-adminisztratív újraosztását. Sever Voinescu, a nagyobbik kormánypárt szóvivője tegnap leszögezte: az RMDSZ-szel és a többi koalíciós partnerrel folytatott tárgyalások nem térképek alapján zajlanak, a PDL pedig sohasem javasolta és nem támogatja, hogy az 1952 és 1968 között létezetthez hasonló autonóm magyar tartomány jöjjön létre.  A szóvivő közölte, az ország közigazgatási átszervezése alapvető fontosságú a fejlesztés szempontjából, ezért a nemzeti érdek az, hogy még a jövő évi önkormányzati és parlamenti választások előtt megvalósuljon.      Voinescunak azt követően kellett nyilvánosság elé állnia, hogy a Gândul szerint a PDL egy, az ország 1960 és 1968 közötti közigazgatási felosztására emlékeztető térképet javasolt kompromisszumos javaslatként az RMDSZ-nek, amely nem a jelenlegi megyék határain alapulna.

A 12 vagy 14 tartomány egyes megyék felszámolása nyomán jönne létre. Például Fehér megyén Kolozs és Hunyad megye osztozna, Szilágy megye egy része a Körösök vidéke, másik része Kolozs régió része lenne. Brassó régió elnyelné Szeben és Kovászna megyék területét, Bákó pedig megkapná Neamţ megyét. Továbbá ismét közigazgatási-területi egységet alkotna a Bánság, Máramaros és Olténia történelmi régió, Moldva történelmi régió pedig két részre szakadna.

A PDL állítólagos elképzelésében Székelyföld két részre oszlana: az egyik része Maros, illetve Hargita megye nagy részére terjedne ki, Kovászna megye pedig Brassó régióhoz kerülne. Abban az esetben, ha az RMDSZ ezt a változatot ellenezné, akkor George Scripcaru brassói polgármester, a PDL egyik alelnöke elképzelését próbálná életbe léptetni a nagyobbik kormánypárt, éspedig megtartanák az elképzelésben szereplő területi-közigazgatási határokat, de Székelyföldet különálló kulturális entitásként ismernék el. Lia Olguţa Vasilescu, a Szociáldemokrata Párt szóvivője szintén tegnap leszögezte: a román állam sohasem engedhet a székely régió kérdésében. A PDL és Traian Băsescu államfő korábban azt javasolta, hogy a jelenlegi nyolc gazdasági fejlesztési régió kapjon közigazgatási státust, az RMDSZ ugyanakkor ezt elvetette, mivel a nyolc mamutmegyében kedvezőtlen lenne a magyarság számaránya.

PDL-szóvivő: nincs semmiféle „autonómiás” térkép

Krónika, 2011. október 14.

 

    Cáfolta csütörtökön Sever Voinescu, a Demokrta-Liberális Párt (PDL) szóvivője, hogy a nagyobbik kormánypárt bármiféle térképek alapján folytatna alkut az RMDSZ-szel az ország közigazgatási átszervezéséről.

 

Mint arról beszámoltunk, a Gandul című portál szerdán arról írt, hogy a PDL egy, az ország 1960 és 1968 közötti közigazgatási felosztására emlékeztető térképet javasolt, amely nem a jelenlegi megyék határain alapulna. A 12 vagy 14 tartomány egyes megyék felszámolása nyomán jönne létre.

 

A székely régió ugyanakkor nem lenne egységes: Maros megye keleti részét ugyan Hargita megyéhez csatolnák, ám Kovászna megye Szebennel együtt Brassóhoz tartozna. Szilágy megye nyugati felét Körösvidék, keletit pedig Kolozs régióhoz csatolnák, és létre jönne a Bánság és a Máramaros régió is.

 

Voinescu csütörtökön leszögezte: az RMDSZ-szel és a többi koalíciós partnerrel folytatott tárgyalások nem térképek alapján zajlanak, a PDL pedig sohasem javasolta és nem támogatja, hogy az 1952 és 1968 között létezetthez hasonló autonóm magyar tartomány jöjjön létre.

 

A szóvivő közölte, az ország közigazgatási átszervezése alapvető fontosságú a fejlesztés szempontjából, ezért a nemzeti érdek az, hogy még a jövő évi önkormányzati és parlamenti választások előtt megvalósuljon.

 

Olguţa Vasilescu, az ellenzéki Szociáldemokrta Párt szóvivője szintén csütörtökön leszögezte: a román államnak soha sem engedhet a székely régió kérdésében.

 

Mint arról beszámoltunk, a PDL és Traian Băsescu államfő korábban azt javasolta, hogy a jelenlegi nyolc gazdasági fejlesztési régió kapjon közigazgatási státust, az RMDSZ ugyanakkor ezt elvetette, mivel a nyolc megamegyében kedvezőtlen lenne a magyarság számaránya.

 

A szövetség olyan regionális felosztási tervet dolgozott ki, amely a történelmi és kulturális hagyományokat is figyelembe veszi. Így Maros, hargita és Kovászna egy önálló székely, Bihar, Szatmár és Szilágy pedig egy partiumi régiót alkotna.

ERDÉLY

Marosvásárhely: Vass a jelölt

Új Magyar Szó, 2011. október 14. – Antal Erika

Vass Leventét indítja marosvásárhelyi polgármesterjelöltként az RMDSZ. A városi választmány tegnap este 44-28 arányban döntött az Egészségügyi Minisztérium tanácsosa javára Csegzi Sándor jelenlegi alpolgármester ellenében. Vass Levente lapunknak megerősítette, a többség rá szavazott. 

„A szervezet bizalma megtiszteltetés számomra, örvendek neki. Indulásomat még jóvá kell hagynia az RMDSZ több fórumának, meglátjuk, hogy a továbbiakban hogyan és milyen formában lépünk tovább” – mondta az ÚMSZ-nek Vass .

A tegnapi vesztes, Csegzi Sándor úgy értékelte a választmány döntését, hogy az RMDSZ most egy új arcot akar megmutatni. „Én Marosvásárhely új arcát mutattam be programomban. Ismertettem, amit eddig elértünk, és előrevetítettem a következő időszak feladatait. Bárki lesz a polgármester ezeket a programokat véghez kell vigye” – mondta el lapunknak Csegzi, majd sok sikert kívánt legyőzőjének.

Pokorny László választmányi tag lapunknak úgy értékelte a tegnap este történteket, hogy a jelöltek bemutatkozását követő tapsból már szinte nyilvánvaló volt, hogy ki kapja a szavazatok többségét. A mostani döntést Borbély László, az RMDSZ politikai alelnöke már a hét elején megelőlegezte, amikor leszögezte, mindennél fontosabb, hogy a magyar szervezetek közös jelöltet állítsanak.

Mint ismeretes, Vass neve azt követően merült fel lehetséges jelöltként, hogy az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) is bizalmat szavazott neki. Jakab István, az EMNT Maros megyei szervezetének elnöke a tegnapi döntés után örömét fejezte ki, amiatt, hogy az RMDSZ is az összefogásban gondolkodik.

Művelődés és tudás fellegvára a kincses város szívében – Megnyílt a Kolozsvári Magyar Média, Tudományos és Kulturális Központ

Szabadság, 2011. október 14..

 

Verseskötet-bemutatóval kezdte meg működését tegnap a Szabadságot kiadó Minerva Művelődési Egyesület és a Kós Károly Akadémia Alapítvány által közösen létrehozott Kolozsvári Magyar Média, Tudományos és Kulturális Központ: a Jókai/Napoca utca 16. szám alatti intézmény emeleti termében a Savaria University Press gondozásában megjelent Dsida Jenő összegyűjtött versei című kötetet ismerhették meg az érdeklődők, majd a könyv szerkesztőjével, Láng Gusztávval beszélgetett Kántor Lajos irodalomtörténész és Markó Béla költő. A felújított Lázár-ház előadótermében tudományos, kulturális és médiaprogramok találnak majd otthonra. A központ a kolozsvári magyar egyetemi szakkollégiumok programjai mellett kiállítások, könyvbemutatók, konferenciák, mesterkurzusok és más kapcsolódó tevékenységek helyszíne is kíván lenni. A következő időszakban a Minerva birtokában lévő több tízezer sajtófotóból is kiállítás nyílik.

A Minerva Művelődési Egyesület és a Kós Károly Akadémia Alapítvány elsődlegesen tudományos, kulturális és médiaprogramok szervezése céljából hozta létre a Kolozsvári Magyar Média, Tudományos és Kulturális Központot, tevékenységével pedig a kultúrát és az oktatást egyaránt szolgálni szeretné. A felújított Lázár-házban működő központ a tervek szerint összekapcsolja a kolozsvári magyar médiát, médiatörténetet és médiaarchívum-tevékenységet az egyetemi oktatással és kutatással, vagyis az alapképzés, a mesteri és a doktori programok különböző tudományos rendezvényeivel, kutatási programjaival.

Alappillérét a Szabadság napilap köré szerveződő médiatevékenység képezi, amelyet kiegészít majd a Babeş–Bolyai Tudományegyetem és a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem média szakkollégiumai által kezdeményezett tevékenység, amely egyebek mellett a Minerva birtokában lévő gyűjteményekre épül. Ilyen például az a 30–35 ezres sajtófotó-gyűjtemény, amelyből a központ időnként kiállításokat szervez. A közeljövőben multimédiás erdélyi sajtófotó-kiállításra is sor kerül, ez az elmúlt húsz év terméséből nyújt majd válogatást.

Délután az épület alagsori termeiben, ahol jelenleg Kiss János szobrászati kiállítása látható, a kolozsvári magyar irodalom szakos tanárok a „Gondoltam fenét” – irodalomtanítás másként című könyvbemutatón találkoztak Fűzfa Balázs szombathelyi irodalomtörténésszel, aki új középiskolai irodalomtankönyveit ismertette. Az érdeklődők 6 órára gyülekeztek a Kolozsvári Média, Tudományos és Kulturális Központ hivatalos megnyitójára, amelyen elsőként Tibori Szabó Zoltán, a Minerva Művelődési Egyesület elnöke köszöntötte az egybegyűlteket. Köszönetet mondott mindazoknak, akik elősegítették és támogatták a központ létrejöttét, elsősorban a Lázár-örökösöknek, továbbá a Kós Károly Akadémia Alapítványnak is, amely pontos és elkötelezett partner volt a projekt kivitelezésében. Markó Béla, a Kós Károly Akadémia Alapítvány elnöke úgy vélekedett: következetes, kitartó és makacs emberekre van szükség, hogy az egyének által kitűzött célok megvalósuljanak. Mint mondta, ilyen emberekre talált Tibori és munkatársai személyében, így elsősorban nekik köszönhető a központ megvalósítása, de nagymértékben hozzájárult ehhez Takács Csaba, a Communitas Alapítvány elnöke is, aki szintén hitt a kezdeményezés fontosságában.

Az est folyamán bemutatták a Fűzfa Balázs vezette Savaria University Press Alapítvány gondozásában megjelent Dsida Jenő összegyűjtött versei című kötetet, amelynek szerkesztőjével, Láng Gusztávval Kántor Lajos irodalomtörténész és Markó Béla költő beszélgetett. Dsida Jenő verseiből Laczkó Vass Róbert színművész szavalt, zárásként pedig 75. születésnapja alkalmából köszöntötték Láng Gusztávot. A közönség végigjárta a központ már felújított tereit. A Minerva azt tervezi, hogy az épületrehabilitációs munkálatokat a jövőben folytatja.

 

Erdélyi Híradó – A számok az erdélyi magyar közösség erejét, életképességét fogják mutatni


Szabadság, 2011. október 14.

 

 

 

 

 

Az elmúlt napokban, hetekben számos kérdés vetődött fel a jövő héten kezdődő népszámlálással kapcsolatban: miért fontos ez, mit kell tennünk, mire kell odafigyelnünk a tíz napig tartó összeírás során. Barna Gergő és Kiss Tamás szociológusok azok, akiknek leggyakrabban kellett és kell válaszolniuk hasonló kérdésekre, hiszen ők szerkesztik, töltik fel szakmai anyagokkal, tudnivalókkal a népszámlálás.ro oldalt. Őket kérdeztük arról, mit is jelent az erdélyi magyarság számára ez az országos számbavétel.

– Miért fontos a népszámlálás? Mit mutatnak meg egy összeírás eredményei?

– Idén az Európai Unió minden tagállamában tartanak népszámlálást. Ez is mutatja ennek a fontosságát. Az összeírás az európai közösség, az egyes országok, megyék vagy települések szempontjából egyaránt fontos adatokat eredményez. Azt is mondhatjuk, hogy a népszámlálás húsz évről szól. Egyrészt megtudjuk, hogy az elmúlt tíz évben milyen változások következtek be, ugyanakkor a következő tíz évre iránymutatóak az adatok. A lakosság száma, demográfiai összetétele, társadalmi helyzete meghatározhatja a jövőre irányuló közpolitikai tervezést és cselekvést. A népszámlálás eredményeitől függhet, hogy milyen beiskolázási számokkal indítanak vagy zárnak be iskolai osztályokat, milyen finanszírozást kap egy egyház, vagy éppen mely településeken fejlesztenek csatornahálózatot.

– Miért kell nekünk, erdélyi magyaroknak különösen odafigyelnünk a népszámlálásra?

– A népszámlálás eredményei állapítják meg, hogy mely településeken éri el a magyar etnikumú lakosság száma a 20 százalékot: ettől különböző kisebbségi jogok és a magyar nyelv használatának joga is függ. Ugyanakkor van egy pszichológiai hatása is az eredményeknek. Nem mindegy, hogy az eredmények a magyarság csökkenését vagy esetleges növekedését, stagnálását fogják-e mutatni. Nem mindegy, hogy Erdélyben 20 vagy 18 százalékos magyar arány lesz (2002-ben 19,6 volt). Nem mindegy, hogy Marosvásárhelyen 43 vagy 49 százalék, Kolozsváron 16 vagy 20, Nagyváradon 23 vagy 30 százalék lesz a magyarok aránya. Ezek a számok egyféleképpen az erdélyi magyar közösség erejét, életképességét fogják mutatni.

– Melyek lennének azok a kérdések, amelyek meghatározóak lehetnek számunkra, és miért?

– A népszámlálási kérdőívekben feltett kérdések többsége érdekes lesz a magyarság szempontjából is. Nem csak a kutató szakemberek, hanem a politikum vagy az intézményépítés szempontjából is. Nem csak az fontos, hogy mennyi a magyarok száma és aránya, hanem az is, hogy milyen a demográfiai helyzetük, milyen az iskolázottsági szintjük, milyen pozícióik vannak a munkaerőpiacon. Nyilván a népszámlálási kampányok a nemzetiség, az anyanyelv és a vallás kérdéskörét érintik, ezek az alapvető fontosságú témák.

– Van-e jelentősége annak, ha valaki nem magyarnak, hanem például székelynek vallja magát?

– A nemzetiségre vonatkozóan a népszámlálási kérdőív nyílt kérdést tartalmaz, amit utólag kódolnak. A „maghiar”, az „ungur” és a „secui” külön kódot kap. Bár a tervek szerint a Statisztikai Hivatal ezeket összesítve jeleníti meg, a külön kódolás magában hordozza a veszélyt, hogy utólag statisztikailag mesterségesen szétválasztják a magyar közösséget. Ezért legcélszerűbb, hogy azok, akik magyarnak tartják magukat, a „maghiar” megnevezést írassák be. A probléma még nagyobb a csángók esetében, őket ugyanis nem a magyar, hanem az egyéb nemzetiségűek között jelenítik majd meg. A kódolásban ráadásul van egy jelentős egyenlőtlenség. A románok esetében ugyanis nem szerepelnek külön az oltyán, a móc, vagy az osán megnevezések. Azokat pedig, akik regionális identitásokat jelölnek meg (pl. erdélyi, háromszéki stb.) automatikusan a románokhoz sorolják.

– Mit kell tudniuk és tenniük azoknak, akik bármilyen okból kifolyólag nem tartózkodnak otthon a népszámlálás alatt?

– Amennyiben a háztartásból bárki otthon tartózkodik, az szolgáltat adatot a távol lévőkről is. Ehhez a személyi szám (CNP) ismerete szükséges. Emellett van néhány kérdés – pl. a munkahely, vagy az utolsó elvégzett oktatási intézmény megnevezése –, amely esetében tanácsos a válaszokat előre egyeztetni. Ha a háztartásból senki nem tartózkodik otthon, akkor a polgármesteri hivatalban kell jelentkezni október 31-ig.

– Mit kell tenniük a külföldön tartózkodóknak, hogy ne maradjanak ki az összeírásból?

– Egyeztessenek családtagjaikkal, hogy azok regisztrálják őket. Románia lakosságába akkor fognak beszámítani, ha ideiglenesen külföldön lévőként a G (gospodărie, háztartás) és a P (persoane, személyek) űrlapon szerepelnek. Amennyiben lehetséges, ezt a megoldást kell választani. Esetükben is szükséges a személyi szám (CNP) ismerete.

Az EMNT által is támogatott Vass Levente az RMDSZ vásárhelyi polgármesterjelöltje

Krónika, 2011. október 14. – Szucher Ervin

    Hosszas gyűlés után, csütörtökön este Vass Levente személyében megnevezte jövő évi polgármesterjelöltjét az RMDSZ marosvásárhelyi szervezete. A szavazáson az egészségügyi minisztérium tanácsosa 44–28 arányban győzte le Csegzi Sándort, a város jelenlegi alpolgármesterét. A választmány bővített ülése nem volt feszültség- és indulatmentes.

 Ennek ellenére Csegzi sportszerűen elismerte vereségét, és sok sikert kívánt fiatalabb vetélytársának. „Győzelmem a további tárgyalások garanciája” – jelentette ki lapunknak Vass Levente, arra utalva, hogy személyét az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) is támogatja a polgármesteri szék megszerzésére. A teljes magyar összefogáshoz Vassnak már csak a Magyar Polgári Párt (MPP) támogatását kellene megszereznie. Ez egyelőre még kérdéses, hisz az MPP Benedek Imrével, az RMDSZ-ből három évvel ezelőtt kizárt orvos-politikussal folytat tárgyalásokat.

Kelemen Ferenc, az MPP vásárhelyi elnöke a Krónikának elismerte, hogy a párt szerint az orvos-politikus Benedek lehet a legmegfelelőbb jelölt a polgármesteri tisztségre. Mint mondta, az elmúlt időszakban több ízben folytattak tárgyalást az orvos-politikussal. „Amennyiben beáll a pártba, és felvállalja a polgári értékeket, Benedek professzor valóban a jelöltünk lehet” – fejtette ki Kelemen. Kérdésünkre, hogy ki kit keresett meg előbb, a párt elnöke ködösítve válaszolt. „Mi kerestük őt, és ő keresett minket” – mondta.

Jakab István, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) megyei elnöke csütörtök délelőtti sajtótájékoztatóján még kérdésesnek nevezte a három szervezet közti együttműködést a jelöltállítás kapcsán. Mint mondta, a közös ügyet leginkább az RMDSZ-en belüli, a nemzeti érdeket fölülíró torzsalkodás, valamint a polgáriak Markó-ellenes retorikája hátráltatja. „Az MPP-től elbizonytalanító jeleket kaptunk, s most nem igazán tudunk eligazodni azon, hogy kit és hogyan támogatnának a helyhatósági választáson” – mondta az EMNT elnöke. Hozzátette: az MPP képtelen lerendezni az RMDSZ-szel kapcsolatos problémáit. „Olyan aggodalomra okot adó értesülésekhez jutottunk bizonyos polgáriak részéről, miszerint a pártnál kizárólag a kampányfinanszírozási pénz befolyásolja a politikai döntéseket” – nyilatkozta Jakab István.

Az EMNT vádjaira reagálva, az MPP volt marosvásárhelyi vezetője, Kiss István, aki jelenleg a szervezet országos alelnöki tisztségét tölti be, képzelgésnek nevezte az EMNT-vezér kijelntéseit. „Ha jól tudom, nem mi kapunk jelentős summákat a demokrácia-központokon keresztül, hanem az EMNT. Szervezési kérdésekben valóban szükség van a pénzre, de politikai döntéseinket nem az kellene meghatározza” – hárította el Jakab állításait Kiss István.

Sérül az esélyegyenlőség

Háromszék, 2011. október 14. – B. Kovács András

Magyar szeparatizmusról, az orvosi egyetem állítólagos kettészakításáról, a betegek nemzetiség szerinti szétválasztásáról és hasonló blődségekről szövegelnek a román pártok helyi korifeusai Marosvásárhelyen annak kapcsán, hogy a minisztérium az egyetemi charta diszkriminatív, a tanügyi törvény előírásait megszegő paragrafusai megváltoztatására szólította fel az intézmény szenátusát.

A nemzeti elfogultság bajnokai újfent összehordanak hetet-havat, és teljesen tarthatatlan vádakat melegítenek fel annak érdekében, hogy az intézményben állandósítsák a magyar tannyelv és képzés alárendelt, másodrendű helyzetét, hogy azt olyan függésben és önállótlanságban tartsák, amelyben – mint Copotoiu rektor, akaratlanul bár, de tulajdonképpen elismerte – képtelen saját tanári utánpótlásáról, belső fejlesztéséről gondoskodni. A valamikor kimondottan a magyar diákok orvosi képzésére létrehozott intézet mára oda jutott a fokozatos elsorvasztás jól kimutatható folyamatában, hogy magyar tanári karát és diákságát az egyetemi szenátus sokat hangoztatott autonómiája felhasználásával, a burkolt, de mégis leplezetlen hatalmi visszaélés eszközével nyomja el. Annak egyenrangúságát valamikor ugye pontosan az intézményi önállóság, utóbb valamelyes tagozati szervezettség szavatolta, igaz, nem mindig egyforma mértékben. Erről azonban ma szó sem lehet a rektor és a mögötte álló politikai erők szerint, a saját belső ún. intézetek felállítását és a tagozati különállást megtiltanák kisebbségi kollégáiknak, holott a parlament által elfogadott új törvény az egyetemi multikulturalitás jegyében ezt lehetővé tenné.

Hogy e méltatlan hercehurca meddig tart, nem lehet megjósolni, hogy politikai hasznot ki kíván húzni belőle, az kézenfekvő. Tény: a kormány feladata, hogy érvényt szerezzen a törvénynek, a szenátus túllépte hatáskörét, álszent védelmezői pedig önleleplezéssel felérő nyilatkozatokat tesznek. A méltányosságnak szurkolók pedig ne feledjék: további jogi, civil és politikai lépésekre van szükség mind bel-, mind külföldön annak érdekében, hogy a jogtisztelő döntést végrehajtsák-végrehajtassák.
Elvégre nincs másról szó, mint a magyar tannyelv, tudományművelés és tanszervezeti felépítmény esélyegyenlősége biztosításáról, melyet a mai Európában tartósan megtagadni nemzetiségünktől nem lehet.

Állásfoglalás a székelyek magyar nemzeti önazonosságáról

A Székely Nemzeti Tanács legfontosabb dokumentumának, Székelyföld autonómia statútumának első szakasza kimondja: „Történelmi azonosságának kifejezéseként, polgárai esélyegyenlőségének biztosítása érdekében, a magyar nemzeti önazonosság védelmében, Székelyföld lakossága önkormányzati közösséggé alakul.” Ennek a törvényjavaslatba foglalt, és abban kiemelt helyet elfoglaló célkitűzésnek fontos elvi jelentése van. Székelyföld autonómiáját azért kell kivívnunk, hogy ezzel létrejöjjenek a székelység magyar nemzeti önazonossága megőrzésének intézményi biztosítékai. 

        Ennek tudatában hozták létre a székely falvak és városok közösségei a Székely Nemzeti Tanácsot, amely már alakuló gyűlésén, az autonómia igénylésére vonatkozó kiáltványban kimondta: „A történelmi Székelyföld őshonos, ma is többségben élő magyar nemzetiségű lakóiként ragaszkodunk évszázados autonómia-hagyományainkhoz. A belső önrendelkezés útjára lépve a települések székely tanácsai révén kinyilvánítottuk ezt a jogot és akaratot, igényeltük a területi autonómia törvényerejű Statútum általi szavatolását.”

        Szintén az alakuló ülés fogalmazza meg Székelyföld autonómiájának lényegét: „Meggyőződésünk, hogy Székelyföld autonómiája, az autonóm területen a magyar nemzeti közösség önazonossága védelmére szolgáló többlethatáskörök elismerése, ezen hatáskörök és jogosítványok autonóm régióra, ennek hatóságaira való átruházása a polgárok közötti teljes és tényleges egyenlőséget szavatolja.”

        Ezek az egyhangúan elfogadott határozatok megkerülhetetlen kötelezettséget rónak a Székely Nemzeti Tanács küldötteire, a települési és széki tanácsokra, amely a magyar nemzeti önazonosság vállalását, és másoknak ugyanilyen értelemben vett ösztönzését jelenti a hivatalos népszámlálás alkalmával is.

        Ez az erkölcsi kötelezettség következik még az 1941-ben Marosvásárhelyen megtartott Székely Nagygyűlés határozatából is, amely harmincezer székely akaratából mondta ki: “Ha mi magunkat székelyeknek mondjuk – vagy valaki csak így emleget minket – ezzel csak arra az erkölcsi, nemzeti és népi jelentésre teszünk külön hangsúlyt, amelyet nekünk ez a szent név jelent: Magyar.”

        A székelységnek pontosan meg kell értenie azt is, miért jelenik meg külön nemzetiségként a romániai népszámlálás során a székely. Már a két világháború között megfogalmazták a román nacionalizmus ideológusai azt az igényüket, hogy a székelyeket a népszámlálás során külön nemzetiségként tüntessék fel, ilyen módon törölve Románia térképéről azt az egy tömbben élő magyar közösséget, amely az ország közepén, Magyarország trianoni határától több száz kilométerre él. Második lépésként a székelyek román eredetét szerették volna bizonyítani, ezzel helyezni más megvilágításba a trianoni döntést és biztosítani annak hosszú távú érvényességét. Ezekre az áltudományos kísérletekre volt méltó válasz a marosvásárhelyi székely nagygyűlés fent idézett határozata.

Az 1930-as romániai népszámlálás szervezői viszont úgy tekintették, hogy nincs külön székely, vagy csángó nyelv, következéskép nincs székely, vagy csángó nemzetiség sem. Végül a Nicolae Iorga és követői által erőltetett, a történelmi valósággal ellentétes elméletet, amely szerint a székelyek nem magyarok, Nicolae Ceausescu próbálta átültetni a népszámlálások gyakorlatába 1977-ben. Ebben az időszakban épp a romániai magyarok helyzete miatt kezdett egyre feszültebbé válni Románia és Magyarország viszonya, és ilyen körülmények között szerette volna üzenni a román diktátor, hogy a székelyeknek nincs közük Magyarországhoz. A próbálkozás azonban megtört a székelyek hűségén, magyarságuk tudatos vállalásán, és az akkor még több mint 1.700.000 erdélyi magyarból ezernél alig többen vallották magukat székelynek.    

        A rendszerváltás utáni Románia épp a nemzeti kérdésben őrzött meg sok olyan örökséget a múltból, amely tehertétel a demokráciának és akadálya az állampolgárok közötti teljes és tényleges egyenlőségnek. Ezek között az örökségek között kell számon tartani Románia alkotmányba iktatott nemzetállami meghatározását, de még inkább ennek a meghatározásnak a nemzetközi joggal szemben álló, magyarellenes értelmezési gyakorlatát, de azt a kísérletet is, amely a népszámlálás során leválasztaná a székelységet a magyar nemzetről.        

        A székelység mindig tudatában volt annak, hogy ő a letéteményese a legősibb és legtisztább magyar hagyományoknak, hogy történelmi küldetése védelmezni a nemzetet és Magyarországot, hogy ő a legmagyarabb törzse a magyarságnak.

        Mi székelyek, ennek megfelelően fogjuk magyarnak vallani magunkat, ha ma megkérdeznek, akár a népszámlálás alkalmával, és ezt fogják tenni utódaink is minden időkben.  

 

Marosvásárhely 2011. október. 13.                        

   Izsák Balázs

                                                                   A Székely Nemzeti Tanács elnöke

Romániai magyar színházak szolidaritásukról biztosítják Márta Istvánt


MTI,  2011. október 13.

- Nyilatkozatban biztosítja szolidaritásáról Márta Istvánt 12 romániai magyar társulat vezetője, kiemelve: megdöbbenéssel vették tudomásul az Új Színház igazgatóváltásáról szóló híreket, és aggódva figyelik egy 13 éve tartó színvonalas, szakmailag eredményes munkafolyamat hirtelen félbeszakítását.

    Az MTI-hez csütörtökön eljuttatott közlemény szerint a romániai magyar színházak megszólítva érzik magukat a budapesti Új Színház ügyében, mivel az igazgatói székéért versenybe szállt pályázók kiemelten fontosnak tartják a határon túli magyar színházakkal történő kapcsolattartást és együttműködést.


    "Mint a romániai magyar színházakat tömörítő érdekvédelmi szövetség létrehozásának kezdeményezői, megdöbbenéssel vettük és vesszük tudomásul az elmúlt napokban az Új Színházban bekövetkezett igazgatóváltásról megjelenő híreket" - olvasható a nyilatkozatban.


    A színházigazgatók közleményükben hangsúlyozzák: alakuló szervezetüktől idegen minden kirekesztő, szélsőséges nézet, és kötelességüknek érezik fellépni minden olyan esetben, amikor a politikai döntések során mellőzik a szakmai szempontokat.


    "Azt gondoljuk, hogy a határon túli magyar színjátszás magas szakmai szintje és specifikus helyzete miatt - legyen szó a Kárpát-medence bármely országában működő társulatról - többre érdemes, mint arra, hogy átgondolatlan és az előzetes egyeztetések hiánya miatt hiteltelenné váló stratégiákban kirakatbábu szerepet töltsön be" - fogalmaznak.


    Emlékeztetnek arra, hogy a kulturális és színházi területen is csak hosszú távú tervezéssel és következetes intézkedésekkel lehet jelentős eredményeket elérni. Ebből kifolyólag - mint írják - értetlenül és aggódva szemlélik egy 13 éve tartó színvonalas, szakmailag eredményes munkafolyamat hirtelen félbeszakítását.

    A közlemény aláírói szolidaritásukról, illetve elismerésükről biztosítják Márta Istvánt, valamint kifejezik köszönetüket egy, az anyaország határain kívül eső színházakat tömörítő érdekvédelmi szervezet megalapításának kezdeményezésében nyújtott segítségéért.

    Mint azt a nyilatkozat egyik aláírója, Béres László, a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház igazgatója az MTI-nek elmondta: a szeptember 30. és október 9. között lezajlott IX. Nemzetiségi Színházi Kollokvium keretében tartották meg október 5-én a színházigazgatók találkozóját, amelynek fő témája egy romániai magyar színházakat tömörítő érdekvédelmi szövetség létrehozása volt. Terveik szerint november végéig szeretnék megtartani a szervezet alakuló ülését - tette hozzá.


    Kitért arra, hogy a romániai magyar színházak közül a Kolozsvári Állami Magyar Színházzal nem tudták felvenni a kapcsolatot, így nem képviseltették magukat ezen az első gyűlésen. Hozzátette: a színház nincs a mostani közleményük aláírói között sem.


    A nyilatkozatot Balázs Attila, a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház; Béres László, a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház,; Keresztes Attila, a Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulat; Deák Gyula, a sepsiszentgyörgyi Háromszék Táncegyüttes; Gáspárik Attila, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulat; Kolcsár József, a Kézdivásárhelyi Városi Színház; Nagy Pál, a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház; Tapasztó Ernő, az Aradi Kamaraszínház; Parászka Miklós, a csíkszeredai Csíki Játékszín; Szabó K. István, a nagyváradi Szigligeti Színház; Zakariás Zalán, a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház és Sebestyén Aba, a marosvásárhelyi Yorick Stúdió vezetője írta alá.

KÁRPÁT-MEDENCE

Ülésezett a Magyar Állandó Értekezlet gazdaságfejlesztési és önkormányzati szakbizottsága

MTI, 2011. október 13.

 

- Az erdélyi magyarság fennmaradását és megerősödését célzó Mikó Imre Terv szerepelt többek között Magyar Állandó Értekezlet (Máért) gazdaságfejlesztési és önkormányzati szakbizottsága csütörtöki ülésének napirendjén.

 

   A nemzetpolitikai államtitkárság MTI-hez eljuttatott közleménye szerint a tanácskozáson  Szatmáry Kristóf államtitkár, a bizottság elnöke
köszöntőjében elmondta, rendkívül fontosnak tartja, hogy párbeszéd alakuljon ki a külhoni és a magyarországi gazdasági szereplők között.


    Répás Zsuzsanna nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár a résztvevők előtt beszámolt az államtitkárság jövőbeni terveiről, melyek közül kiemelkedik a novemberben megrendezésre kerülő Magyar Állandó Értekezlet, a külhoni magyar szervezetek legfelső fóruma.


    További célok között szerepel még a külhoni magyar szervezetekkel együttműködésben a nemzeti jelentőségű intézmények kritériumainak megfogalmazása és véglegesítése.


    Répás Zsuzsanna - a közlés szerint - kérte továbbá a megjelent szervezetek képviselőit, hogy fogalmazzák meg meglátásaikat a Bethlen Gábor Alap következő évi pályázati prioritásairól.


    A Nemzetgazdasági Minisztérium részéről rövid áttekintés hangzott el a Wekerle Tervről, melynek céljai között szerepel a magyarországi vállalkozások külföldi pozícionálása és megerősítése. Bemutatták a Mikó Imre Terv vitairatát, melynek alapgondolata az erdélyi magyarság fennmaradása és megerősödése. A beszámoló szerint a vitairat elkészítéséhez mind Magyarországról, mind a határon túlról komoly szakmai támogatást kaptak az alkotók - olvasható az MTI-hez eljuttatott kommünikében.

EURÓPAI PARLAMENT/EURÓPAI UNIÓ

Románia és Bulgária schengeni csatlakozása mellett foglalt állást az EP

Transindex, 2011. október 13.

Románia és Bulgária schengeni övezethez történő csatlakozását támogató határozatot fogadott el az Európai Parlament csütörtökön brüsszeli plenáris ülésén.

A nagy többséggel elfogadott határozat szerint az uniós tagállamoknak félre kell tenniük a nemzeti populizmust, és kizárólag az előre megállapított csatlakozási kritérium alapján kell ítélkezniük. A képviselők felszólították az EU-tagországok állam- és kormányfőinek tanácsát, hogy tegye meg a szükséges lépéseket a két ország csatlakozásának érdekében.

Miközben az unióhoz 2007-ben csatlakozott Románia és Bulgária az Európai Bizottság és az EU-tagállamok többségének értékelése szerint is eleget tesz a schengeni tagság kritériumainak, Hollandia és Finnország ellenállása miatt eddig nem született döntés a két ország befogadásáról a belső határellenőrzéstől mentes övezetbe.

Az EP már júniusban is megszavazott egy állásfoglalást, amelyben támogatta a schengeni övezet bővítését.

A szerdán lefolytatott plenáris vitában a képviselők túlnyomó többsége amellett érvelt, hogy ne alkalmazzanak kettős mércét. (mti)

Gál Kinga: ne használjon kettős mércét Románia és Bulgária ügyében az Unió!

Erdélym.ma, 2011. október 13.

 

Gál Kinga a Románia és Bulgária schengeni csatlakozásáról szóló tegnapi vitában hangsúlyozta, hogy az Európai Unió nem alkalmazhat kettős mércét a két tagállam irányában. A fideszes képviselő üdvözölte a ma déli szavazáson nagy többséggel elfogadott parlamenti határozatot, mely elítéli a két ország schengeni övezethez való csatlakozásának halasztását.

 

Románia és Bulgária csatlakozását érintő schengeni vita számos képviselő kérésére került ismét az EP napirendjére. A vita során és a határozatban az Európai Parlament kifejezte: nem ért egyet a tagállami miniszterek szeptember végén hozott döntésével, miszerint jövőre halasztották a csatlakozás időpontjáról szóló határozatot.

 

Gál Kinga szerint az Unió legfontosabb vívmánya a határok nélküli szabad mozgás. „Ezt igazolja egy friss, az Európai Ifjúsági Parlament által készített felmérés, amely az európai fiatalok körében készült. Ez alapján a megkérdezettek 89%-a tette le voksát az Európai Unión belüli szabad mozgás mellett" – emelte ki Gál.

 

„Ugyanebből a felmérésből az is kiderül, hogy a szabad mozgást támogatók között legnagyobb arányban Románia és Bulgária fiataljai szerepelnek. Pedig pontosan ők azok, akiktől megvonják a Schengen által biztosított szabad mozgás lehetőségét, vagyis ők azok, akik noha négy és fél éve uniós állampolgárok, mégsem élvezhetik az Unió talán legfontosabb előnyét és vívmányát" – folytatta beszédét a képviselő.

 

Gál Kinga kiemelte: „Az Európai Unió már sokszor követett el hibát a kettős mérce alkalmazásával, amelyet utólag nehezen tud korrigálni. Itt most elég az emberi és kisebbségi jogok védelmére gondolni, vagy éppen a koppenhágai kritériumokra. Jelen esetben a két tagország schengeni csatlakozása felé támaszt további kitételeket az Unió, útközben változtatja meg a játékszabályokat. Ez elfogadhatatlan"

 

INTERJÚK, ELEMZÉSEK,  PUBLICISZTIKA

Közszolgálati hírek az RMDSZ-re hangolva

 

Erdélyi Napló, 2011. október 13. – Jakab Lőrinc


A Marosvásárhelyi Rádió (MVR) híradójának vezetője annak ellenére sem térhet vissza dolgozni, hogy a közszolgálati intézmény központi vizsgálóbizottsága megalapozatlannak tartotta az összeférhetetlensége miatt benyújtott feljelentést. Borbély Melinda, Borbély László RMDSZ-es miniszter felesége bürokratikus papírtologatással tartja távol a mikrofontól az SZNT-ben vállalt régióelnöki tisztségéért szemet szúró szerkesztőt. Biró Zsolttal a nyár elején kirobbant ügy jelenlegi helyzetéről, és annak várható fejleményeiről beszélgettünk.

– Miután nyár elején az összeférhetetlenségemmel kapcsolatban futottunk három kört a MVR helyi vezetőségével, felkerült az ügy Bukarestbe, ahol területi a stúdiókért felelős főtitkár által vezetett bizottság elé kerültem, az intézmény két jogászának társaságában. Ők tulajdonképpen arra voltak kíváncsiak, milyen funkciót töltök be az SZNT-ben, és az politikai szervezet-e. Jóval a szabályos harmincnapos határidő után, augusztus végén kaptam meg a hivatalos értesítést, miszerint az előzetes fegyelmi vétséget vizsgáló bizottság megállapította, hogy nincs ok a fegyelmi eljárás elindítására. Ezután természetesen vissza szerettem volna menni a rádióhoz, hiszen a fizetés nélküli szabadságot arra a periódusra kértem, amíg Bukarestben tisztázzák az ügyemet. Amikor visszamentem, a szemembe mondták, hogy ez rendben van, csak nem lehetek hírszerkesztő. Én természetesnek tartom, hogyha tizenkét év nagyon jó minősítésű rádiósként a hírosztály éléről mentem el, akkor ugyanoda is térjek vissza.


– Végül is ki akadályozott meg ebben?
– Míg számomra az elnök vezérigazgató értesítése azt jelenti, hogy nincs összeférhetetlenség, Borbély Melinda úgy gondolja, ezt megteheti. Erre van persze törvényes eljárás, de akkor valakinek meg kell indokolni ezt a lépést, illetve meghoznia az írásos döntést, pecséttel, ahogy illik. Csak úgy, egyszerűen szóbeli közléssel nem lehet valakit leváltani a híradó éléről a közszolgálati rádiónál. Borbély Melinda a mai gyűlésen is azt firtatta, hogy tulajdonképpen senki nem mondta ki az összeférhetetlenségemet, és a fegyelmi eljárás mikéntjét boncolgatta. A fegyelmi eljárást akkor lehetne indítványozni, ha részegen, vagy egyáltalán nem megyek be dolgozni, vagy esetleg megpofozom a portást. Esetemben nyilvánvalóan nem erről van szó. Ekkor bekeményítettem, és ragaszkodtam a korábbi munkakörömhöz, mire elkezdődött a huzavona.


– Ez miben állt?
– Elővették a kollektív munkaszerződést és a júniusi fizetés nélküli szabadságra vonatkozó kérvényemet, amit egyébként szeptemberben hagytak jóvá Bukarestből. Legalábbis akkor kaptam meg. A fizetés nélkülit bármikor meg lehet szakítani, szeptember tizenharmadikán kérvényeztem is a szabadság felfüggesztését, aztán szóltak, hogy még egy kérvényt kell írnom, aztán egy harmadikat is, mert az egyikben volt valami formai hiba. Borbély Melinda az egész szabadságos ügy lebonyolítását Mirela Moldovan MVR-főszerkesztőre bízta, aki arra kért, legyek október elsejéig türelemmel, mert a könyvelés szempontjából is egyszerűbb, ha akkor állok ismét munkába. Hétfőn mentem volna dolgozni, de pénteken felhívott azzal, hogy kell írnom egy nyilatkozatot is Bukarestbe. Ezen a ponton kezdtem elveszíteni a türelmemet, hiszen legutóbb 1989 előtt írtunk nyilatkozatokat diktálásra a Rigó utcai szekuritátén. Kikértem a bukaresti levelezés dokumentációját, és kiderült, tulajdonképpen a tizenharmadikai kérvényemre érkezett válasz. A jogi osztályról arról értesítettek, hogy a szabadság megszakítását a tervezett munkakezdés dátuma előtt harminc nappal kell kérvényezni, de ezt házilag a MVR is áthidalhatta volna. Persze nem akarták. Borbély Melinda a mai gyűlésen ismét azzal takarózott, hogy nem írtam meg a kérvényt, és emiatt nem vehetnek vissza. Konzultáltam a jogvédőmmel, és eldöntöttük: több kérvényt nem írunk.

– Hogyan tovább?
– Ha október 15-ig nem helyeznek vissza a régi helyemre, akkor munkaügyi pert indítunk. Közben olyan üzeneteket kapok, hogy találjak ki magamnak valami műsort vagy rovatot, tehát bármit csinálhatnék, csak híreket ne szerkesszek. Szerintem időhúzásról van szó, egyszerűen keresték és keresik rajtam a fogást azért, hogy eltávolítsanak a híradóból. Mostanáig csak találgatni lehetett, de a sajtótájékoztatómon is elmondtam: ami itt folyik, az egyértelmű politikai tisztogatás. Ezért a kijelentésemért Borbély egyébként már kilátásba helyezett egy becsületsértési pert.


– A sajtótájékoztató után a MÚRE elnökét is megkeresték, aki azt állítja, nem ismeri az ügyet…
– Ez finoman szólva sem igaz. A tusványosi táborban Csinta Samuval nyílt vitában került terítékre a Biró Zsolt ügye, és Karácsonyi Zsiga mellettünk ült az asztalnál. Szerintem egyszerűen nem akar hozzászólni, vagy nem szabad hozzászólnia.


– Ilyen hangulatban egyáltalán szívesen mennél vissza dolgozni?
– Egyelőre arról szól a fáma, hogy miként mehetnék vissza, amikor úton-útfélen pocskondiázom a vezetőséget. De bocsánatot kérek: közszolgálati rádió az, aminek az a feladata, hogy korrektül tájékoztasson. Ha ennek nincsenek meg a feltételei, akkor talán nem is akarok visszamenni oda. A magyar nyelvű közszolgálati rádió jelen pillanatban egy politikai alakulatnak a szócsöve. Ha Borbély Melinda lehet a felelőse a román rádiótársaságon belül a kisebbségi adásoknak, és ha megvizsgáljuk a bukaresti magyar szerkesztőséget, ahova az RMDSZ holdudvarából érkeztek az emberek csőstül, ezt nehéz lenne letagadni. Borbély váltig állítja, a MVR-nél nincs cenzúra, hiszen bármi adásba mehet. De ha a szerkesztőt naponta behívják, és egyes hírek vagy vélemények miatt utólag műsorok szűnnek meg, akkor mi ez, ha nem cenzúra.


– Arra nem gondoltál, hogy esetleg te is összeférhetetlenségi vizsgálatot kérjél Borbély Melinda ellen?
– De igen, habár első hallásra ez gyerekes visszavágásnak tűnhet. Sőt, ezen a szálon akár Borbély László minisztert is fel lehetne jelenteni a miniszterelnöknél összeférhetetlenségért, amiért a felesége vezető pozíciót tölt be a közszolgálati rádiónál. Bár Borbély Melinda nem szórja közvetlenül az adófizetők pénzét, azért a nyári lakás-felújításos DNA-vizsgálatos botrány sem fényezte túlzottan az általa vezetett MVR imázsát.

A nemzeti sorsközösség közjogi alapja

Erdélyi Napló, 2011. október 13. – Borbély Zsolt Attila

A múlt héten mutatták be a Fidesz választójogi reformkoncepcióját. A javaslat több lényeges ponton módosítaná a jelenlegi rendszert. Megőrizné a választási rendszer vegyes, a listás eljárást az egyéni kerületekkel kombináló jellegét, de mivel már korábban döntés született a képviselők számának drasztikus csökkentéséről, így megnövekednének az egyéni kerületek, s nagyjából arányosan emelkedne az egyéni jelöltek indításához szükséges ajánló szelvények, ún. kopogtatócédulák száma, számszerűen a jelenlegi 750-ről 1500-ra.

A rendszer egyfordulós lenne, így az egyéni kerületekben a legtöbb szavazatot kapott jelölt nyerné el a mandátumot, a megyei listák megszűnnének, helyüket az országos pártlista venné át, amire a továbbiakban közvetlenül szavaznának az állampolgárok.

A töredékszavazatokat hasznosító, a rendszer aránytalanságait csökkentő jelenlegi országos lista pedig megszűnne. A nemzeti kisebbségek ezentúl kedvezményes listára szavazhatnak, a határon kívül élő magyar állampolgárok pedig megkapnák a jogot az országos listára való szavazásra.


Az elképzelést máris számos bírálat érte az ellenzék részéről, ami nem meglepő. A kompenzációs lista megszüntetése kétségkívül növelné a rendszer választói akaratot eltorzító, „premizáló” hatását, vagyis a mindenkori legnépszerűbb pártot támogatná. Mindazonáltal még így is sokkal igazságosabb, mint például a demokratikus mintaállamnak tekintett Nagy-Britannia egyfordulós, egyszerű többségre épülő, egyéni kerületes rendszere. Ha igaza lenne az MSZP-nek abban, hogy Fidesz kizárólag a saját hatalmát akarja bebetonozni, akkor nem bíbelődnének a vegyes rendszer megreformálásával, hanem egyszerűen átvehetnék a brit modellt, s a jelenlegi közvélemény-kutatásokból kiindulva a párt akár 90%-os győzelmet is arathatna.
Ami legjelentősebb változás az eddigiekhez képest, az a határon kívüli élő magyar állampolgárok szavazati jogának biztosítása, ami a magyar állampolgárság kiterjesztésétől függetlenül régi adóssága volt a magyar parlamentnek: a választójog a demokratikus országok elsöprő többségében az állampolgársághoz kötődik, és nem a lakóhelyhez, mint ahogy az egyelőre érvényben levő választási törvény azt szabályozza. De a demokratikus dogmatikán túl, nemzetpolitikai szempontból jelentős előrelépés lenne a bemutatott koncepciónak megfelelő módosítás, ha lehetővé tenné azt, hogy a Kárpát- medencei magyarság Trianon óta először egységes politikai testként működjön. Sok határon kívül élő is fanyalog, lebecsüli a szavazati jog kiterjesztésének jelentőségét, mondván, hogy rólunk úgysem Budapesten, hanem Bukarestben döntenek. Ők – amennyiben fanyalgásuk őszinte és nem megrendelt, vagy pozícióból adódó – a helyzetben ragadó, szemellenzős, történelmi perspektívákra érzéketlen nemzettársaink. Ha fanyalgásuk nem őszinte, akkor nem is kell velük foglalkozni.

Nem először írom le: elképzelhető, hogy a nemzeti oldal többet veszít, mint amennyit nyer azzal, hogy kiterjeszti a szavazati jogot a határon kívül élő magyar állampolgárokra is. De a kérdés sokkal jelentősebb annál, hogy hatását rövidtávon és szavazatokban mérjük. Történelmi távlatban hatalmas nemzetpolitikai előrelépés az, hogy a megnyílik közös magyar sorsalakítás, a közös magyar politikai szocializáció lehetősége, s a sokat emlegetett nemzeti sorsközösségnek az ezeregyszáz éves magyar szállásterületen szilárd közjogi alapja lesz.

Népszámlálás – 2011 – Adatok a kisebbségekről

 

Új Magyar Szó,  2011. október 14. –  Bogdán Tibor

Örvendetes tény, hogy a népszámlálási adatok szerint az erdélyi magyarság részaránya nem csökkent jelentősebb mértékben a régió összlakosságának tekintetében az utóbbi másfél évszázad alatt.

Tíz év alatt, 1992 és 2002 között 187 296 fővel csökkent a romániai magyar lakosság száma, ez arányszámban kifejezve 0,7 százalékos visszaesést jelent. A legutóbbi népszámlálás adatai szerint így az országban élő magyar közösség az összlakosság mindössze 6,6 százalékának felelt meg, az 1992. esztendei 7,03 százalékkal szemben.

A Középrégióban a legtöbb a magyar

Erdélyben a lakosság száma egy évtized alatt 537 680 fővel fogyatkozott, ehhez ez ott élő magyar kisebbség az említett 187 296 személlyel „járult hozzá”. A 2002. évi adatok szerint a magyarság döntő többsége a 16 erdélyi megyében él. A Kárpátokon túli országrészben mindössze 15 680 személy vallotta magát magyar nemzetiségűnek.

Érdekes a lakosság nemzetiségi összetételének régiók szerinti alakulása. Az ország jelenlegi, nyolc régiós területi felosztását alapul véve a legkisebb magyar lakossággal, 1297 fővel a Dolj, Gorj, Mehedinţi, Olt és Vâlcea megyét magában foglaló Délnyugati Régió rendelkezik. A román után a második legnépesebb lakosság itt a 48 950 fős roma közösség, de jóval húszezren felül élnek a térségben lipovánok, törökök és tatárok is.

A legtöbb magyar a Fehér, Brassó, Kovászna, Hargita, Maros és Szeben megyéből álló Középrégióban él, számuk itt 755 455 volt 2002-ben. Csaknem 100 ezer fővel ebben a térségében is a romák alkotják a második legnagyobb közösséget, a létszámbélileg utánuk következő kisebbség nem egészen 15 ezer fővel, messze leszakadva, a német.

Jelentős magyar közösség található az Északnyugati Régiót alkotó Bihar, Beszterce-Naszód, Kolozs, Máramaros, Szatmár és Szi-lágy megyében is, létszáma 529 204 fő. A roma közösség szempontjából a már említett Közép-, valamint a több, mint 98 ezer roma etnikumú lakossal rendelkező Déli Régió után a térség a harmadik legjelentősebb, több, mint 96 ezer romával.

Bukarestben 2002-ben 6028 magyar számoltak össze, de roma etnikumúként is csupán nem sokkal több, mint 38 ezer személyt jegyeztek be. A roma származású parlamenti képviselő, Mădălin Voicu azonban úgy véli, ez az utolsó szám alighanem rendkívül pontatlan, az ő számításai szerint a román fővárosban mintegy 500 ezer roma él. A 2002. évi népszámlálás szerint egyébként országos viszonylatban is ennél alig valamivel több, mindössze 535 140 roma található.

Nemzetiség és anyanyelv

Miközben 2002-ben 1 421 807 személy vallotta magyarnak magát, közülük csupán 1 397 906 személy tartotta anyanyelvének a magyart. Ugyanakkor viszont a népszámlálás adatai szerint 1 443 970 magyar anyanyelvű polgára van az országnak. Az eltérések onnan adódnak, hogy miközben 33 901 magyar nemzetiségűnek nem magyar az anyanyelve, addig 13 852 román, 23 950 roma, 6430 német, 630 zsidó, 307 csángó stb. jegyeztette be magát magyar anyanyelvűként.

Országosan egyébként a németek száma 2002-ben már nem érte el a 60 ezret, a zsidóké pedig 6000 alatt volt.

Örvendetes azonban, hogy az erdélyi magyarság részaránya nem csökkent jelentősebb mértékben a régió összlakosságának tekintetében az utóbbi másfél évszázad alatt. A magyar közösség 1850-1869 között közel 24 százalékot jelentett, 1992-re nem egészen 3 százalékkal lett kisebb, a legutóbbi népszámlálás alkalmával pedig 19,6 százalék volt; ekkor történt meg első ízben, hogy a magyarság lélekszáma 20 százalék alá esett.

Megyék szerint egyébként a legstabilabb magyar lakossággal Szilágy megye büszkélkedhet, itt a magyar ajkúak részarány mindvégig megmaradt 20 százalék fölött; az ellenkező végletet Krassó-Szörény megye jelenti, ahol a magyar közösség létszáma alig haladja meg az 1,7 százalékot.

A román lakosság egyébként Erdélyben már csaknem három évszázada, a 18. század óta túlsúlyban van.

Vallási megoszlás

Az ország lakosságának 99 százaléka valamilyen valláshoz tartozónak mondta magát. A vallási megoszlás tekintetében, amint az várható volt, a lakosság döntő többsége, 86,4 százaléka, közel 19 millió fő az ortodox egyház híve. A görög-katolikusok részaránya 0,9 százalék, ami nem egészen 200 ezer személyt jelent. Az erdélyi magyar történelmi egyházak között 4,7 százaléknak megfelelő, több, mint egymillió fővel, a római-katolikus vezet, csaknem 700 ezerrel a református, 330 ezerrel, azaz 3,2, valamint 1,5 százalékkal pedig a pünkösdista hitvallásúak következnek.

A baptista egyháznak majdnem 130 ezer, az unitáriusnak közel 70 ezer híve van, ez 0,6 továbbá 0,3 százalékkal egyenlő. A római katolikusok legnagyobb része, több, mint 734 ezer fő Erdélyben él, a Kárpátokon túli területeken – Bacău, Botoşani, Iaşi, Neamţ, Suceava, Vaslui megyében – , számuk kevéssel haladja meg a 235 ezret; közéjük tartoznak a római-katolikus vallású csángók is.

Mivel azonban a vallással kapcsolatos táblázatok nem tartalmaznak egyben etnikai felosztást is, így a felekezeti hovatartozás tekintetében az egyházak nemzetiség szerinti megoszlását sok esetben csak találgatni lehet. Az erdélyi történelmi magyar egyházak azonban együttvéve közel másfél millió lelket számlálnak, bár ebbe a számba nyilvánvalóan beletartoznak az Erdélyben élő románajkú római katolikusok is.

Beszélgetés Haáz Sándor székelyudvarhelyi karnaggyal, zenetanárral

Krónika, 2011. október 14.

 

    1955. december 24-én született Székelyudvarhelyen. A marosvásárhelyi Művészeti Gimnázium zene szakos diákjaként hegedűt és brácsát tanult, 1974-ben érettségizett. Felsőfokú tanulmányait a marosvásárhelyi tanárképző főiskola zene szakán kezdte.

 

1978-ban került zenetanárként Szentegyházára, közben levelezői tagozaton elvégezte a kolozsvári konzervatórium zenepedagógiai szakát. 1982-ben lépett fel első ízben együtt az iskola zenekara és énekkara, és az így létrejött együttes 1983-ban vette fel a Gyermekfilharmónia nevet, amelynek tevékenysége a mai napig tart. Haáz Sándort munkásságáért az évek során számos kitüntetésben részesítették: 1993-ban megkapta a Magyarok Világszövetsége díját, 1998-ban a Széchenyi Társaság díját, 2003-ban a Magyar Örökség díjat, 2005 óta a Magyar Művészeti Akadémia tagja, 2006-ban Bartók Béla, 2010 márciusában A Tehetségek Szolgálatáért emlékdíjban részesült, idén márciusban Kolozsváron a Mentor-díjat, szeptemberben Csíkszeredában pedig a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét vette át.

 

– Több mint három évtizede vezeti és szervezi Szentegyháza mintegy százötven tagú Gyermekfilharmónia Együttesét (Fili), sikerre viszi megannyi fellépésen. Hogy lehet létrehozni egy ilyen hatalmas csapatot ott, ahol még csak zeneiskola sincs?

 

– A csapat megalapításában tulajdonképpen két dolog találkozása játszott szerepet. Kihelyezésemkor, 1978-ban nagyon jó tantestületbe érkeztem, egy kitűnő iskolaigazgató keze alá. Azokban az időkben Kádár Levente komolyan vette az iskola kulturális életét, szívügyének tekintette azt, megtöltötte tartalommal. A tantestület keményen dolgozott, az évzáró ünnepségek nagyszerű előadás-sorozatok voltak, telt házakkal zajlottak az iskolaünnepélyek, meg a különféle színpadi rendezvények. Szentegyházasfalu mindig szeretett ünnepelni. Egy olyan településre érkeztem frissen végzett zenetanárként, amely virágzó hangulatú volt, bizakodó. A mai napig is rendkívül élvezetesen tudnak mulatni, ünnepelni az emberek. Természetesen dolgozni is tudnak, de az ünnepeik zamatosak, tele varázzsal, olyan megnyilvánulásokkal, amelyeknek ma már az idelátogatók, külföldiek is csodálói. Tehát adott volt a tantestület és a népes gyermeklétszám, javarésze tehetséges, lelkes, kapható különféle zenei fejlesztésekre. Családi indíttatásomat, illetve a marosvásárhelyi iskoláim s a pezsgő művészvilág megannyi hatását sorolhatnám második tényezőként. Marosvásárhelyen a művészeti iskolában végeztem, ahol egész nap szólt a zene, minden osztályból szűrődtek ki a gyakorlás hangjai.

Ez a hangzavar hiányzott nekem Szentegyházasfaluban, szerettem volna odavarázsolni a művészeti iskolát. Érkezésemkor meglepetésemre már „húzta” néhány zenész gyermek az iskolában, hála elődeimnek, két nyugdíjas kántortanítónak, akik hegedűt tanítottak. Ezt a hagyományt sikerült továbbfejleszteni, így a 70-es évek végén, a 80-as évek elején már népes vonószenekar állhatott színpadra. Ugyanakkor a diák-fúvószenekart is útjára indítottam az iskolai kórus mellett. A diákzenekarokat magam hangszereltem, minden előadási lehetőségre kihasználtunk. 1982-re már pompás zenei építménye volt az iskolának, amit nagyon szerettek a kollégák, szívesen támogatták. Élvezték a hangulatát. Mindenféle szempontból megérett a kezem alatt ez a gyermekközösség arra, hogy a megalakulási évként számon tartott 1982-es iskolaünnepségen, együtteseimet összevonva egy soha el nem múló csodának adjunk hangot. Akkor még nem tudtuk, hogy ez ilyen hosszan tartó csoda lesz.

– Írták már Önről, hogy „több egy szenvedélyes tanárnál”. Honnan ez a rengeteg energia, amivel egy közel 150 tagú gyermekfilharmóniát össze lehet fogni?

– Ezen nem igazán gondolkodtam, bár az az érzésem, hogy elődeimnek sokat köszönhetek. Apai és anyai ágról egyaránt pedagógus-, illetve művészcsaládból származom. Volt alkalmam édesapámtól az iskolai nevelési módszereket, fogásokat, ötleteket elsajátítani. Ő rajztanárként tanított Marosvásárhelyen, gyakran magával vitt az iskolába, a hátulsó padban igazi „módszertani továbbképzésen” vehettem részt. Szellemesen, színesen, lendületesen tanított. Diákjai nagyon szerették. Útravalóul tőle és anyai nagyanyámtól kaptam a legtöbbet. Emellett a legnagyobb erőforrásom a gyermekek varázslatos lénye. Tanítványaimtól rengeteget tanulok, többek között azt is, miként érdemes tanítani. Hegyaljai falusi gyerekekkel dolgozunk. Itt a család fő megélhetése az állattartás, fakitermelés köré csoportosul, melyben a gyermek is részt vállal. Ennek megfelelő szókincs, munkaritmus, fantázia sugárzik belőlük. Nagyon szeretem, hogy még ma is él a falu, ahol az emberek hihetetlenül élelmesek, huncutak, kemények és kedvesek egyszerre. Ezt a vibrálást már az első perctől kezdve éreztem, fantáziámat folytonosan ébren tartja. A gyerekek között szünet nélkül találékonynak kell lenni, fontos tudni róluk, honnan jönnek, mit akarnak, meddig lehet velük eljutni. Nem várhatunk tőlük emberfelettit. Ennek ellenére voltak esetek, hogy messze túlhaladták az általam kitűzött célt, meglepetésem, csodálatom további erőt adott.

– Az évek során folyamatosan cserélődnek a Fili-tagok. Van-e különbség a különböző generációk között?

– Lassan harminchárom éve foglalkozom szentegyházasfalvi, kápolnási, szentkeresztbányai gyermekekkel. Bevallom, semmi különbség nincs, annak ellenére, hogy a technika jócskán előrehaladt, és a gyerekek életébe beépült, lépést tartanak vele. A fontos értékek megmaradtak: gyermeki lelkük, a megbízhatóságuk, a derű, a tenni akarás. A versenyszellem. Visszaemlékszem a régi kórusomra: pontosan ilyen hatalmas energiával mentünk egy-egy fellépésre, mint most, de már az ő gyermekeikkel. Tanítványainkban mindig ott szunnyad a lehetőség az előrelépésre, a közös munkára, ezt belőlük kibányászni: felnőtt feladat. Az pedig munkával jár, odafigyeléssel, ügyes taktikákkal. Mindennapos tapasztalatom szerint diákjaim rendkívül érzékenyek arra, hogy rájuk figyeljek, személyes kapcsolatom legyen velük, soha ne csapjam be őket. Fontos a jutalmazás, szeretik a szabályokat, ezeket betartani s nem áthágni, értékelik, ha a tevékenységükért kapnak valamit. Teljesen mindegy, hogy mit, a jó szótól kezdve az ajándékig. Ezt viszont úgy kell adagolni, hogy hosszú távon legyen értelme. Hogy ő lélekben gyarapodjék.

– A Filivel a Kárpát-medence számos településén jártak már, de voltak Törökországban is, legutóbb pedig Európa fővárosában, Brüsszelben. Ez utóbbi milyen többletet adott, kiemelkedik a többi fellépési helyszín közül?

– Mindenképpen kiemelkedik, több szempontból is. Egyrészt mert Brüszszel a maga bűbájával, a modern és a régi nagyon érdekes ötvözésével számomra is hatalmas élmény volt. Másrészt a nyugat-európai mentalitás, életvitel számos érdekes tapasztalatot, élményt jelentett mindannyiunknak. Ezen túl nagyon érdekes volt eljutni odáig és hazajutni onnan, hiszen majdnem ötezer kilométernyi utazást jelentett. Ennek megszervezése igen nagy munka volt, hiszen úgy kellett felépíteni a turnét, hogy a gyermekek ne szenvedjenek, ne merüljenek ki. Minden nap fellépésünk volt, úgy kellett tartalékolnunk, újratöltenünk energiával a csoportot, hogy mindegyik jól sikerüljön. Ráadásul az utolsó két koncert (Bécs és Pozsony) volt számunkra a legfontosabb – bár a többi is egytől egyig tekintélyes helyszín volt! Szinte nem is lehet sorrendet felállítani. Szeptember 13. és 24. között a 145 tagú gyermekegyüttessel indultunk hangversenykörútra.

A 12 napos koncertsorozatot az udvarhelyszéki Korondon kezdtük, aztán másnap már az Országházban léptünk fel, majd Győrben, Mühldorfban, Münchenben. Európa fővárosában, Brüsszelben háromszor is koncerteztünk, aztán Passauban és Bécsben folytattuk, majd Pozsonyban zártuk. A székelyruhákat tizenegy napon keresztül vonszoltuk magunkkal, és tizenegyszer viselni kellett, tizenegyedikszer is makulátlanul, tisztán és kivasalva. Hangszereink szállítása, tárolása, rendben tartása. Kapcsolattartás az otthoniakkal. Megannyi izgalmas feladat. Érdekes volt megszervezni és tartalommal kitölteni, például a tizenkét órás autóbuszozásokat is, úgy, hogy ne legyen veszekedés, ingerültség, szeressék egymást a gyermekek, és azt a lelki többletet, amit otthonról hoztak, tudják felvinni a színpadra. Egyszerűen azért találom kiemelkedőnek ezt a brüsszeli fellépéssorozatot, mert sikerült. Váratlan ajándék volt a magyar és a belga parlament részéről.

– Van további kitűzött cél, amit feltétlenül megvalósítana? Például olyan helyszín, ahová mindenképpen el akar jutni a gyerekekkel?

– A nyugat-európai körút során az járt a fejemben, hogy tulajdonképpen ezeket a fellépéseket elsősorban magyar ajkú területeken kell népszerűvé tennünk. A Kárpát-medencében kell fellépnünk, ott is elsősorban a szórványban. Olyan helyekre kellene eljárnunk, ahol reményvesztett, elkeseredett vagy magyarságukat veszélyben érző emberek élnek. Sokan mondják, hogy együttesünk előadása után jó ideig bennük él az a tudat: ha nem születtem volna magyarnak, akkor ilyen élvezetes élményben nem lenne részem. Egy francia nem tudhatja, hogy a Gyermekfilharmónia miért és mit énekel. Mi tudjuk, hogy gyerekseregünk létszáma, látványa a demográfiai zuhanásunkban milyen megváltás, milyen nagy remény. Ez az üzenet elsősorban a miénk, nekünk szól, úgy érzem, nincs mit keressen Nyugat-Európában, teljesen német vagy francia közönség előtt. Müncheni hangversenyünkön viszont volt ereje üzenetünknek, hisz ott elég nagy létszámú kivándorló magyar él.

A Gyermekfilharmónia amatőr csapat, évente megújuló, cserélődő gyermekekkel. Csetlik-botlik, közben hamis meg pontatlan, zenei élvezetként nem biztos, hogy nyerő. Mégis nyertünk a messze Európában. Olyan helyen, ahol senki nem magyar, másféle üzenet fogalmazódott meg a közönségben. Előadásunkban hatalmas erő van, a gyermekek szépsége más ajkút is lenyűgöz, olyan bűbájosak, amikor jók akarnak lenni. Fonott hajukkal, piros pántlikás székely ruhájukkal az előadásokra visszatisztulnak olyan százötven évvel ezelőtti székellyé. Ez külön élmény lehet egy nyugat-európai nem magyar számára is. Mindemellett hazatérvén megerősödtem abban, hogy ez az élmény magyarok számára jelenthet többet, ezért is érzem úgy, hogy nekem itthon van feladatom.

Nemzeti és pártérdekek

Krónika, 2011. október 14. – B. Kovács András

    Október 6-án érdekfeszítő dolog történt Marosvásárhelyen a három magyar párt együttes felléptével és azzal, ahogy az EMNT kezdeményezésére a gyásznapi megemlékezés tüntetéssé alakult át az orvosi egyetem magyar tagozata védelmében.

A tagozat létrehozásának ügye már két évtizede vajúdik a túlhevített többségi nacionalizmus által 1990 fekete márciusában frontvárossá változtatott településen, de a kérdés nyilván nemcsak a helyi, hanem összerdélyi jelentőségű egyetemi emancipáció része. Az eseményről szóló eddigi sajtókommentárok mintha nem mérték volna fel, mennyire előremutatóak a három párt együttes fellépésnek egyes elemei. Nincsenek illúzióink, a szervezetek pártérdeket követve cselekedtek, ami azonban az összképből kibontakozik, az egy jövőben bejáratandó lehetséges, az ellentéteket átható együttműködési modellt vetít előre.

A pártérdek részérdeket jelent a nemzetihez képest, ez kiválóan kirajzolódik a vásárhelyi fellépésből. A részérdek ellentétbe kerülhet a másik részérdekkel, de ha a különbözőségeken túl létezik egy közös cél – a MOGYE magyar tagozatának létjogát a törvény szavatolja, de az intézet szenátusa ennek érvényesülését megkísérli elgáncsolni, ez ellen tehát tiltakozni kell, és elérni a törvény idevágó paragrafusának gyakorlati alkalmazását –, nos, ha e célt a három párt egyaránt és egyszerre követi, akkor fellépésükben a pártérdekre irányulónál több, maga a nemzeti érdekvédelem ölthet testet. Az RMDSZ számára az azonnali tét az volt, hogy ne húzhassák rá a vizeslepedőt eddigi „kormánybeli passzivitása” miatt. Ez tulajdonképpen sikerült, mi több kárhoztatott „kabinetpolitizálása” eredményességét is bizonyította pillanatnyilag, bár itt a minisztériumi leirat hatásossága nyilván a végrehajtáson múlik, az pedig még várat magára. Az EMNT a rivális kemény elvi bírálatának vonalát követte ez alkalommal is a rendezvény hangsúlyának módosításával, ráadásul egy civil társadalmi tiltakozást karolt fel, de nem utasította el a közös fellépést sem a másik két párttal, melyektől különben több rendben elhatárolódik politikailag.

    Az ünnepélyes megemlékezés „műfaja” elősegítette az erre való ráhangolódást. Az MPP pedig nem maradhatott távol, s ezúttal a másik kettő nem zárhatta ki. A részvétellel csak nyerhetett, hiszen korábban éppen együttműködési hajlandóságát vonták kétségbe azok, akik két oldalról is defenzívába szorították. A vásárhelyi megemlékezéstüntetés egyúttal eloszlatta a két évtizedes frontvárosi félelmeket, a népi szorongást is talán, egy olyan polgári normalitás légkörét hozva vissza az egykori Székelyvásárhelyre, melyben a szabad véleménynyilvánítás minden legális lehetőségével élni lehet, így a békés utcai tüntetéssel is, mert elfajulása elkerülhető. Ráadásul más-más okból, de mindhárom pártnak hasznára vált a szereplés, mégpedig anélkül, hogy külön identitásukat megkérdőjelezte volna, a közvélemény előtt egyaránt jól vizsgáztak, mert egy nemzeti ügyért – noha az ahhoz vezető utakat merőben másként ítélik meg – együttesen léptek fel. Ettől ugyan még messze van egymás kölcsönös legitimitásának elismerése, még távolabb egy adott kérdésekben akcióegységbe is tömörítő erdélyi magyar parlament megalakítása és működtetése – de talán nem tévedünk, ha a vásárhelyihez hasonló fellépésekben ennek szerény kezdeteit véljük felfedezni.

   Ez ugyanis jelek szerint szavatolhatja az össznemzetiségi érdekvédelem működését is – az egymást kiegészítő vagy épp kizáró pártérdekek harcán és egyeztetésén keresztül, azok korlátozása vagy/és érvényre juttatása árán. Marosvásárhely ezúttal is lecke volt, melyet Erdélyben a kölcsönösen elfogadott pártpluralizmus körülményei közt még el kell sajátítaniuk a magyar közszereplőknek.

Iszlám kontra Izrael (2.)

Krónika, 2011. október 14.

    Miközben a világ egyik szeme a gazdasági krízis kibontakozását szemléli, a másik a palesztin kérdésre figyel. Az önálló palesztin állam megalakítását célzó szeptember 23-ai ENSZ-beadvány sok indulatot váltott ki világszerte. A józanságot mellőző szemléletek sokasága jelzésértékű arra vonatkozóan, hogy Palesztina ma már sokak szemében nem politikai ügy, hanem jelkép: az Izrael-ellenesség jelképe.

Elévülhetetlen árnyéka a történelemnek, hogy az abban érdekelt hatalmi erők belpolitikai okokból tartanak fenn külső fenyegetettséget és fenyegetést. Népeket uszítanak egymás ellen, országokat győznek meg igazukról, embertelen cselekedeteket díjaznak, ideológiai hátteret biztosítanak a „Nagy Jó”-nak kikiáltott „Látszat” uralmának biztosítására. A tájékozatlanok sokaságát megtévesztik, a tájékozottakat és a „másságokat” zsarnoki módon megszüntetik. És miközben ezeket cselekszik, maguk a megtévesztők sem tudják, hogy a látszat mögött szellemi súlytalanságban szenvednek. De a „Látszat”… über alles!

Szegény palesztinok

Az izraeli–palesztin vita taglalásakor sok pró és kontra érvet lehetne felsorakoztatni mindkét oldalon. Ezek kifejtése viszont hely- és időigényes, ellenőrzésük pedig nem egyszerű. Maradjon ez a szövevényes politikai alkuk háttérvilágában, mi inkább közelítsük meg a kérdést a humán oldalról. Induljunk ki abból, hogy emberek vagyunk és tökéletlenek. És hogy ezt az emberi törékenységet sokan a javukra igyekeznek felhasználni. Ők azok, akik az önkritikát többnyire hallomásból ismerik, az érvek helyett pedig látszatigazságokat lebegtetnek.

 

A tudatlanságban szenvedő ember papírsúlyú áldozat minden manipuláció számára. Nem csoda, hogy egy egész népet képes hibáztatni csak azért, mert elhitetik vele – vagy ő magával –, hogy ő jó, és a problémáiért kizárólag a másik nép a felelős. Szomorú példa rá a II. világháború, melynek egyik prioritását a zsidó nép kiirtása képezte mind Németországban, mind a ’41–’42-es Romániában, mind a ’44 utáni Magyarországon stb. És újabban ugyanezen indulatok erősödésének lehetünk szem- és fültanúi. A zsidóellenesség (és nem csak) egyféle igazságossági és/vagy nacionalista mércévé vált sok ország szélsőséges gondolkodású elméiben. Máshol az arab potenciálhoz kötődő érdekekből, vagy a zsidók által elnyomott palesztin nép iránti együttérzésből fakad. A szenvedő palesztin polgárt jómagam is sajnálom. De ha ténylegesen segíteni akarnám őt, vajon tudnám-e? Meggyőződésem, hogy amíg a nemzetközi segélyek útja homályos, addig nem. Amíg egy iszlamista terrorszervezet (Hamasz) társuralma alatt állnak, addig nem. Amíg a békére való törekvés helyett az Izrael eltörlését célzó harag uralja a lelkeket, addig nem. Amíg az általuk nagyra tartott harcosaik naponta rakétákat lőnek ki Izrael lakosságára, addig nem. A zsidók ellen lázító palesztin elitek sajnos nem látják be, hogy a palesztin lakosság fő elnyomói nem a zsidók, hanem a gyűlölet, mely az ő révükön terjed. Ez a palesztin nép (és nem csak) tragédiája. Belülről fakad, s sehova sem tart. Pontosabban egy célja van: Izrael megsemmisítése bármi áron.

Palesztin antiszemitizmus

 

A palesztin hatóság vezette palesztin iskolákban a zsidómentes Palesztinát oktatják. Ezt tanítják iskolai tananyagként a gyermekeknek és a médiákban, azzal a valótlansággal együtt, hogy a cionisták ellopták a palesztinok földjét. És ha ehhez hozzátesszük, hogy a nyári napközi táborok versenyeiben az ünnepelt győztes az, aki a leggyorsabban tudja összeszerelni és célba juttatni a rakétát, akkor elmondhatjuk, hogy szép kis jövődinamika plántálásával töltik idejüket a palesztin elöljárók. Nemde? Mahmud Zahar, a Gázai-övezetet irányító Hamasz egyik vezetője nemrég kijelentette, hogy szervezete kizárólag a ’67-es határokon belül hajlandó elfogadni a palesztin államot (onnan jól lehet támadni Izraelt), és megerősítette véleményét, miszerint soha nem fogadja el Izrael létét, hiszen ezzel a következő nemzedéket fosztaná meg a Nagy-Palesztina felszabadításának jogától. Mahmud Abbász jelenlegi palesztin vezető pedig egy amerikai utazása előtt adott nyilatkozatában jelentette ki habozás nélkül, hogy „most csak Ciszjordánia a cél, később egész Palesztina!”. Mellesleg Abbász disszertációs dolgozatát a holokauszt tagadásából írta… Ennyit a nemzetközi szimpátiát élvező palesztin vezetésről. A voltaképpeni szándékok nem ismeretlenek a nyugati politikusok előtt, ám ők időnként hajlanosak minimalizálni a kérdést. Mint ahogy tették ezt Irak és az arab tavasz esetében is.

 

Ami a mostani palesztin ENSZ-beadvány háttérindítékait illeti, a Deutsche Welle szerint a nyugati országok ezúttal megértették, hogy az ENSZ-ben zajló forgatókönyv nem más, mint a zsidógyűlölet újabb díjazása. Az Izraelt el nem ismerő, áldozati szerepkörben mutatkozó palesztin küldöttség a béketárgyalások megkerülésével akar saját államhoz jutni, az iszlám liga és az antiszemita liga összefogásával Izraelt nemzetközileg lejáratni, majd likvidálni. A tárgyaláskerülő diplomáciai erőfeszítéseik irányvonala hasonlít a nácikéhoz, akik annak idején hasonló módszerekkel próbálták kiiktatni a zsidókat a civilizált népek soraiból. A nap akkor is sütött, az újságok akkor is antiszemita cikkeket írtak, és a tenger vize akkor is kellemesen langyos volt…

Csokoládébéke vagy felelős törekvések?

 

A nemzetközi diplomáciában évek óta tartotta magát a gondolat, hogy a közel-keleti béke elérése érdekében csupán egyetlen ügyet, a palesztin problémát kell megoldani. Ma ezzel szemben néhány kérdést érdemes feltenni: vajon a politikai-társadalmi földrengés az arab országokban netán elmaradt volna, ha időközben az izraeliek és a palesztinok között béke uralkodott volna? Egyes arab uralkodók talán kevésbé nyomták volna el brutálisan polgáraikat, ha Izrael leállította volna Kelet-Jeruzsálemben az építkezéseit? Egyáltalán mi köze a szíriai felkelő személyes problémáinak Izraelhez? Milliók vonulnak utcára Szíriában, Tunéziában, Egyiptomban, Líbiában, Kuwaitban, Abu Dhabiban, Jemenben, Algériában és Iránban. Tüntetnek az éhség, a munkanélküliség, a korrupció, az emberi jogaik megsértése és az autoriter uralkodói struktúrák ellen. És miközben ezekben a régiókban rengeteg vér folyt és folyik, a figyelmek „az izraeli–palesztin konfliktusra” szegeződnek. Hát nem abszurd ehhez a konfliktushoz kötni az egész térség problémáit?

 

A szeptember 23-ai beadvány előtti állásfoglalásában Barack Obama, az Egyesült Államok elnöke kiállt a palesztin állam létrehozása mellett. Ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy egy évtizedes konfliktust nem lehet közös megállapodás nélkül lezárni. Obama jó irányba korrigálta egy évvel ezelőtti álláspontját. Időközben valószínűleg rájött arra, hogy a ’67-es határok azért nem megfelelők, mert ebben az esetben a határok Izrael felől védhetetlenek lennének, s az Izrael létét semmilyen formában el nem ismerő palesztin vezetés miatt Izrael jogosan aggódna saját biztonságáért. Képzeljük el, hogy létrejön a béke, és a palesztinok elfoglalnák a stratégiailag előnyös pozíciókat. Vajon hány hétig bírná a határ anélkül, hogy valami újabb casus belli fel ne merüljön, és – az időközben teljes hatalmat megkaparintó Hamasz – egy területhódítással egybekötött rakétaesőt zúdítson Izraelre? És ez már nem a béke egyszeri megsértéséről fog szólni, hanem a palesztin ügy mögé felsorakozott iszlám közösségek közös akciójáról Izrael ellen. És ez csak egy forgatókönyv a sok közül.

 

A józan ész megkívánja, hogy a pálcikák előtérbe helyezése előtt ki kell vájni a gerendát. Amíg zsidógyűlölettől izzanak a mecsetek és az iskolák, terrorbarát szervezet van hatalmon, és a kétoldalú megállapodások nincsenek betartva, bármilyen állam létrejötte csak olajat öntene a tűzre, növelve a háború kitörésének valószínűségét. Ilyen előzmények mellett és ilyen környezetben nem elég egy év (mint ahogy azt Nicolas Sarkozy ajánlotta) a helyzet rendezésére, mert egy sebtében felvitt csokimáz az első meleg pillanatban elolvad. A valódi békét csak az szolgálná, ha a két fél nemzetközi megfigyelők felügyeletével újra visszaül a tárgyalóasztalhoz. A helyzet nehéz, és ha az ENSZ-ben munkálkodó nemzetközi diplomácia továbbra is a számára könnyebb és szimpatikusabb megoldást fogja előnyben részesíteni, akkor még nehezebb lesz. Ha viszont a palesztin állam létrehozását megelőző béketárgyalások irányába terelik a diplomáciai erőfeszítéseket, akkor az üdvözlendő.

 

A folyamat hosszúnak ígérkezik, és minden oldalról türelmet igényel. Azok a diplomaták, akik a tárgyalásos megegyezés elkerülésével a gyors megoldásra szavaznak, további terheket rónak az amúgy sem könnyű helyzetben lévő palesztin és izraeli lakosság nyakába. Szavazatukkal béke helyett valójában a térségben lévő feszültség és agresszió további erősödését segítik elő. Jelenleg ezt az irányt képviseli több mint 132 állam, köztük Kína, Oroszország, Brazília, India, Libanon és Dél-Afrika. Számukra a Hamasz „majd…” megszelídül, az iszlám ugyanolyan vallás, mint a többi, a közel-keleti térség problémáira a palesztin állam létrehozása részben megoldás, és végül: az arab államokban „majd…” a demokrácia fog győzedelmeskedni. Vajon mit mondana erre János bácsi? „Tudjátok, én elmúltam 14 éves. Ezért sem hiszek már a mesékben. Pláne, mikor 1001 van belőle.”

Zsidó–keresztény–muszlim

 

Ha valakinek történelmi joga van azon a területen élni, amiről most a világvita zajlik, akkor azok kétségtelenül a zsidók. A történelmi mesék fabrikálásában jeleskedő iszlám propaganda csak a palesztin gyerekeket, a tudatlan lakosságot és a közel-keleti történelemben járatlan világot tudja megtéveszteni populista kitalációival. Velük szemben az izraeliták történelmi dokumentumokkal támasztják alá származásukat, amit az antiszemita arabok „csak úgy” tagadnak. Ez a gyakorlatiasságot nélkülöző tagadás van jelen Mohamed tanításában is. Mohamed tagadja Jézust mint Isten szent fiát, és csak elavult prófétaként fogadja őt el. Önmagát nevezi ki utolsó, egyedüli aktuális prófétának. Jézus, amit hirdetett, azt cselekedte is. Mohamedre ez nem volt jellemző. Erre utal az a tény, hogy miközben a híveinek legtöbb négy feleséget engedett meg, magának tizenhármat hagyott jóvá. Mohamed tanításában benne van a dzsihád, mely ellentmond az Újszövetség „szeresd ellenségedet” szellemének. Ezt megcáfolandó a muzulmánok hiába hivatkoznak a keresztény háborúkra, mert mikor a katolikusok és más történelmi egyházak a dzsihád útjára léptek, saját legitimitásukat semmisítették meg, nem Jézus tanítását. Jézus nem intézményfüggő, és nem személyválogató. Ő minden tanítványát szeretetre és békére neveli. Aki ettől eltér, az szemében akkor is nulla, ha két milliárd ember boldognak, szentnek és kereszténynek titulálja. Tanítása szerint ha az eszköz nem szent, a cél sem lehet az. A dzsihád azonban a klasszikusan emberi felfogást, „a cél szentesíti az eszközt” részesíti előnyben. Paradicsombeli dicsőséget ígér azoknak, akik a szent ügy érdekében fizikai erőszakhoz folyamodva meghalnak.

 

Jézus egészen más. Ő senkit sem akar erőszakkal meggyőzni, mert az örök béke és a tartós szeretet vonatkozásában az nem volna hiteles. Szeretni nem lehet valakit azért, mert „kell”, hanem csakis meggyőződésből. Istent sem lehet követni azért, mert „kell”, hanem csakis meggyőződésből. A valódi hit tettekben nyilvánul meg, és ez a meggyőződés kifejezése. Az Isten dicsőségét szolgáló szeretetben megélt hit a keresztény út, ami maga Jézus Krisztus.

Gondolatok a békéről

 

Adott egy kis nép az arabok tengerében. Ez a nép csodálatos kultúrával rendelkezik, melyre az egyik legszebb kultúrát létrehozó japánok is felnéznek. Izrael a maga nemében egyedülálló. Történelme kész csoda. Ennek ellenére… léte sokakat zavar. A józan ész nem ítél el egy népet csak azért, mert az nem tökéletes. Te, aki ítélsz, talán tökéletes vagy? Hát a közösség vagy a nép, ahova tartozol? Ha igen, ne habozz: rögtön kürtöld világgá azt, amit eddig csak te tudtál magadról/népedről, mert ha valóban így van, akkor személyes példád sokat segíthet azokon, akik szintén szeretnének erre a szintre eljutni. Az értelmes ember tisztában van vele, hogy a kettős mérce a képmutatás eszköze, és hogy mi, emberek, tökéletlenek vagyunk. Ezért van szükségünk érvekre, egyezségekre, rendező elvekre és törvényekre. A gyakorlatban is működő demokrácia ezek betartásának egyféle társadalmi mércéje. Ahol működik a demokrácia, ott a politikai megegyezések betartásának van esélye. Ahol nem, ott kevés. Ahol a megegyezéseket nem veszik komolyan, ott az igazságról és az erkölcsről való beszéd szócséplés.

 

A labda most a nemzetközi diplomácia színterén van. Egy reális esélyű béke megvalósításához nem a palesztin állam megalakítását – mint valami rövid életű, mesterségesen kreált politikai trófeát – kell türelmetlenül szorgalmazni, hanem ennek előfeltételét: Izrael arabok általi elismerését, a Hamasz eltávolítását a hatalomból és az antiszemita gyűlöletkampánytól izzó mecsetek lehűtését nemcsak Palesztinában, hanem – Európát is beleértve – az egész világban. Csakis ezáltal épülne egészséges alapokra a palesztin lakosság otthona. És akkor nemcsak az antiszemitizmus fog csökkenni a muzulmán világban, hanem a keresztényüldözés is.

Mi várható?

 

Ebbe a konfliktusba mindent bele lehet képzelni. Szerintem a palesztin állam megalakulása vagy meg nem alakulása mellett legalább annyira érdemes az iszlám erősödésére és az antiszemitizmus nemzetközi terjedésére, az iráni és a török politikára, valamint az arab tavasz további alakulására figyelni. Mert a tavasz elmúlik és… beköszönt az ősz. Lesz gyümölcs, vagy János bácsi bölcsessége válik valóra, miszerint ami ott érlelődik, az egy újabb szikár, sivatagi tövisültetvény? Mi, akik elmúltunk „14” évesek, már átéltünk egy ‘89-esnek nevezett forradalmat. Húsz év elteltével tisztában vagyunk vele, hogy az ősz csak akkor terem jó gyümölcsöket, ha tavasszal egészséges magok vettetnek jó földbe. Ha nem ez történik, akkor hiába minden erőfeszítés. A jövőért tenni kell, de azt találgatni nem érdemes. Mert ami lesz, az volt, és ami most történik, az régóta meg van írva. Akit a jövő érdekel, csak nyissa ki a Bibliát. Tegye bátran Isten előtti őszinte alázattal. És akkor ott mindent meg fog találni.

Lőrinczi Lóránd

A szerző nagybányai mérnök

 

IWIW Twitter Facebook Yahoo MyWeb Google
Cimkék:   
Kapcsolódó cikkek