|
ROMÁNIA
Sógor Csaba az erdélyi magyarság nevében köszöntötte a Dalai Lámát
Erdon/BN, 2010. szeptember 7.
Őszentsége a XIV. Dalai Láma a száműzetésben élő tibeti kormány megalakulásának 50. évfordulója alkalmából nagyszabású ünnepséget szervezett Indiában, Karnátaka államban, 2010. szeptember 1.-4. között.
Az Európai Parlament Tibet Munkacsoportjának tagjaként, Sógor Csaba RMDSZ-es európai parlamenti képviselő is meghívást kapott a száműzött tibeti kormány rangos eseményére, amelyre a világ számos pontjáról érkeztek Tibet ügyét támogató küldöttek. Az esemény szeptember elsején egy hálaadó buddhista szertartással kezdődött, amelyen a Dalai Láma évtizedek óta a tibeti autonómiáért folytatott békés, erőszaktól mentes törekvéseit méltatták.
Szeptember 2.-án, Bylakkupe városa mellett a Sera Jay Kolostorban mintegy húszezren gyűltek össze a tibeti demokrácia 50. évfordulójának megünneplésére. Sógor Csaba európai parlamenti képviselő az erdélyi magyarság nevében köszöntötte Őszentségét a Dalai Lámát, a tibeti kormány képviselőit, az indiai kormány államminiszteri rangban megjelent képviselőjét és a nagyszámban jelenlévő vendégeket. Ünnepi beszédében a kisebbségben élő közösségek legfontosabb értékére, a kitartásra hívta fel a hallgatóság figyelmét.
„Közösségeink fennmaradásának és jólétének érdekében a célkitűzéseink megvalósítására mindig új lehetőségeket kell találnunk. A legnagyobb reménytelenségben is meg kell probálnunk a lehetetlent"- hangsúlyozta Sógor Csaba. Beszédében elmondta, az erdélyi magyarság sokra értékeli a tibetiek küzdelmeit, amelyet hosszú évtizedek óta az emberi jogokért, a demokráciáért, a szabadságért és az autonómiáért vívnak. „Egy állam demokráciája ott kezdődik, ahol a kisebbségben élő közösségeknek autonómiájuk van, ahol nem létezik halálbüntetés, és ahol tisztes párbeszédekkel oldják meg a vitás kérdéseket" – emelte ki a modern demokrácia alapjait az EP-képviselő.
Sógor Csaba a nap folyamán részt vett a 133 tagot számláló Képviselők Nemzetközi Hálózata Tibetért (International Network for parliamentarians on Tibet – INPaT) civil szervezet ötödik ülésén is. Az ülés keretében döntés született arról, hogy az INPaT fellép Tibet településeinek újraélesztése, az emberi jogok és az önrendelkezés problémájának megszüntetése érdekében. Az INPaT tagjai határozatban rögzítették azt is, hogy Kínát felkérik a Tibettel való tárgyalások újrakezdésére. Az indiai látogatás utolsó napján Sógor Csaba részt vett a Namdroling Kolostorban szervezett, a Ngagyur Nyingma buddhista egyetem diplomaosztó ünnepségén is, ahol a végzős hallgatók személyesen a Dalai Lámától vehették át okleveleiket.
Tibet kínai 1959-es megszállását követően, az emigrációba kényszerült 14. Dalai Láma Indiában, Dharamszala városában telepedett le. Hosszú évtizedek óta autonómiáért, erőszakmentességért és békéért küzd Indiába menekült honfitársaival együtt, készül, és hisz a visszatérésben. Száműzetése után hamarosan felállította a Tibeti Nép Képviselőinek Gyűlését, amely parlamentként, havi rendszerességgel ülésezik, illetve létrehozta a Központi Tibeti Adminisztráció (KTI) nevű emigráns kormányt. A tibeti vezetők véleményét figyelembe véve, a Dalai Láma kidolgozta az eljövendő szabad és független Tibet alkotmányát, amelyet 1960. szeptember 2-án hirdetett ki.
MAGYARORSZÁG
Száz nap, amely megváltoztatta Magyarországot
MTI - fidesz.hu, 2010. szeptember 7.
Az elmúlt száz nap a miniszterelnök véleménye szerint megváltoztatta Magyarországot. Orbán Viktor kedden kormánya első száz napját értékelve a Professzorok Batthyány Köre rendezvényén hosszan szólt arról, hogy a magyarok szakítottak az utópiák korszakával, az ő politikájuknak pedig az a feladata, hogy "kinyissák a teret a valóság számára".
"Éljen a valóság" - mondta, közölve: kormánya visszaszerzi az ország gazdasági önrendelkezését.
"A mögöttünk hagyott száz nap igencsak sűrűre sikeredett".
2010 nyarán még a leginkább közömbös emberek is érezték, hogy valami megváltozott, érezhették, hogy nagy dolgok vannak készülőben, és nem is tévedtek - mondta Orbán Viktor a budapesti Szent Imre Gimnáziumban.
A kormányfő egyórás beszédét arra az igazságra alapozta, hogy utópiákban reménykedni, virtuális valóságban élni csak ideig-óráig lehet, "a valóság ugyanis előbb-utóbb visszaköveteli jogait". Orbán Viktor szerint "büszkék lehetünk arra", hogy milyen gyorsan és milyen széles egyetértéssel szakítottak az emberek az utópiák korszakával, és tették le az alapjait egy új, a valóságra épülő rendszernek, a nemzeti együttműködés rendszerének. A megelőző nyolc
év reményvesztettségével leszámolva rég nem látott egységben hoztak fontos döntéseket a magyarok. Emberek kritikus tömege vállalta, hogy szembenéz a valósággal "az utóbbi évek utópiájának delíriuma után", és lezárta a "hazudtunk reggel, délben meg este" szocialista politikáját - fogalmazott.
A miniszterelnök felidézte azt is, milyen állapotban volt Magyarország, mielőtt a magyar emberek elsöprő többsége gyökeres változások mellett döntött. "Mélyponton tántorgott a gazdaság, történelmi csúcsponton volt a munkanélküliség" - említette példaként.Úgy vélekedett, a 2002-ben hatalomra került kormány "politikai bűnt" követett el, amikor külföldről felvett hitelekből jóléti kiadásokat finanszírozott, s ezzel megkezdte az ország újabb kori eladósítását.
2011-ben, a következő költségvetési évben 2.858 milliárd forintot kell majd az országnak adósságként visszafizetnie - mutatott rá a miniszterelnök, aki felidézte: a rendszerváltás után
közmegegyezés volt a pártok között arról, hogy soha többet nem fordulhat elő, hogy az aktuális kormányok külföldről felvett hitelekből jóléti kiadásokat finanszírozzanak.
Közölte, 2013-ban több mint háromezermilliárd forintot kell majd visszafizetnie az országnak. Évenként annyi pénzt, amely jóval meghaladja azt az összeget, amelyet egy év alatt a magyarok személyi jövedelemadóként befizetnek a költségvetésbe - tette hozzá.
Mindemellett a magyar államiság a szétesés, a szétcsúszás határán egyensúlyozott - jelentette ki, hozzátéve, hogy ezért azonnal hozzá kellett látni a munkához.
Orbán Viktor a kabinetét értékelve azt mondta: a mostani az első kormány, amelynek programja megegyezik a kormánypárt választási programjával. Az új kormányprogram elfogadásától kezdődően egy politikus sem takarózhat azzal, hogy más dolog a választás és más a kormányzás - hangsúlyozta, hozzáfűzve, hogy leszámoltak azzal a "szakértői gőgből fakadó technokrata utópiával" is, amely szerint lehetséges az emberek nevében, de az emberek ellenében kormányozni.
Véleménye szerint az elmúlt száz nap nem egyszerűen a magyar kormány száz napja, hanem a megújuló Magyarország első száz napja. Már építik a nemzeti együttműködés politikai, közigazgatási, gazdasági és erkölcsi rendszerét - mondta.
1990 óta sosem volt ilyen kevés minisztérium és miniszter, mint most, s ezzel létrejött az új kormányzati struktúra. A kormány első száz napja alatt 55 törvényt fogadott el az Országgyűlés; négy évvel ezelőtt 19 volt ez a szám - sorolta Orbán Viktor.
Emellett számos tabut is ledöntöttek - mondta, példaként említve a politikusok létszámának csökkentését, a kettős állampolgárságról szóló törvényt és az állami vezetők fizetésének csökkentését.
Száz nap alatt a mostani kormány a nemzeti ügyek tekintetében több eredményt ért el, mint amennyi eredmény és változás az előző nyolc évben történt - jelentette ki.
A gazdasági intézkedésekről azt mondta: minden lépésük középpontjában a vállalkozások és a munkahelyteremtés támogatása, a munkavállalás könnyítése és megbecsülése áll. Hozzátette, a gazdaság megerősítéséhez, a munkahelyek megteremtéséhez a valósághoz igazodó adórendszerre, felelős vagyongazdálkodásra és biztos pénzügyi alapokra van szükség. A fontos döntések között említette például a társasági adó csökkentését és a termőföld védelmét. Utóbbival kapcsolatban megjegyezte, ez a védelem akkor is eredményes lesz, ha Brüsszelben esetleg nem hosszabbítják meg a külföldiekre vonatkozó földvásárlási moratóriumot, mert "a magyar föld biztonságban van, Magyarországon külföldi spekulánsok termőföldet nem fognak vásárolni, akkor sem, ha Brüsszel éppen így vagy éppen úgy dönt".
Emellett - sorolta - kibővítették a Széchenyi-kártya-programot, előkészítették, vitára bocsátották a Széchenyi-tervet, bevezették az egyszerűsített alkalmi foglalkoztatást.
A bankadó bevezetése és a Nemzetközi Valutalappal (IMF) való tárgyalás története mutatja, hogy a nemzeti ügyek kormánya kitart a pénzügyi függetlenség és gazdasági önrendelkezés visszaszerzése mellett - közölte Orbán Viktor.
Szerinte az előző kormány valótlan számokra épülő költségvetése veszélyes helyzetbe hozta az országot, és ezért kellett a pénzügyi stabilitás érdekében számos intézkedést hozni. Ezek közül külön is kiemelte a bankadót, amelynek kapcsán úgy fogalmazott: sosem vágyott
"a bankrendszerrel szembeni küzdelem Che Guevarájának" szerepére, de az örökölt helyzet miatt olyan döntéseket kellett hozni, amely még a magyarok igazságérzetével is találkozott.
A gazdasági önrendelkezésről szólva úgy fogalmazott: úgy akarunk beilleszkedni a világgazdaságba, hogy a beilleszkedés módja a mi döntésünk legyen.
A kormányfő a közszférában bevezetett kétmillió forintos bérplafon kapcsán megjegyezte: azt az ország pénzügyi stabilitása és a jó erkölcsbe ütköző bérezési gyakorlat miatt vezették be, kivetése pedig ebben a szférában mindenkire, a bankárokra is vonatkozik, akkor is, ha Brüsszelbe szaladnak panaszkodni, és akkor is, ha akármilyen külföldi kritika érkezik ennek kapcsán.
A pénzügyi rendszer stabilitása érdekében tett lépések között szólt a 120 milliárd forintos kormányzati takarékossági intézkedésről és a 98 százalékos, a közszféra kétmillió forint
feletti végkielégítéseire kivetett különadóról is. Elfogadhatatlan, hogy amikor állami vezetők "veszik a kabátjukat", sok tízmilliós végkielégítésekkel távozzanak - közölte.
A szociális biztonság megteremtése is nemzeti ügy, a kormányzás során kiemelt terület - hívta fel a figyelmet a kormányfő, aki leszögezte: a gazdaság talpra állításához, egy ésszerűbben működő Magyarország megteremtéséhez fenn kell tartani a középosztály, a jómódúak és a szegényebb sorban élők között létrejött szövetséget.
A kormányfő beszélt a kilakoltatási moratórium meghosszabbításáról is. Mint mondta, nem engedik, hogy a családokat lehetetlen helyzetbe hozzák olyan, korábban "csekély felelősség
mellett" felvett hitelek, amelyek terheit most nem tudják visszafizetni. A bankok a "közbéke" érdekében a jövőben sem tehetik ki a családokat az utcára - mondta.
Leszögezte: meg kellett tiltani a jelzálogalapú devizahitelek további folyósítását is. A miniszterelnök azt mondta: eddig azt látta, hogy jelzáloggal terhelt devizahitelekből "mindig csak baj lett; ez olyan tapasztalat, amelyet be kell építeni a kormányzásba, ezért gazdasági ésszerűség elegáns bemutatása ide vagy oda a pénzügyi szervezetek részéről", nem szabad megengedni, hogy a családok utcára kerüljenek, mert a magyar valuta árfolyama megváltozott. Megjegyezte, a magyar valuta árfolyamára a kormánynak és a jegybanknak "csekély" a befolyása.
A kormánynak szembesülnie kellett azzal, hogy elődje "ravasz módon" a választások utánra időzítve megszüntette a gázár- és a távhőtámogatás rendszerét. A rendszer változtatásra szorul - ismerte el, de hozzátette: ha ezt nem tartották volna fenn, akkor 962 ezer családnak okoztak volna pénzügyileg nehéz vagy kezelhetetlen helyzetet.
Új, ésszerűbb, korrektebb, elviselhetőbb terhet jelentő megállapodást akar kötni a kormány gáz- és áramszolgáltatókkal - emelte ki Orbán Viktor, aki emlékeztetett: e területen hatósági árat vezettek be.
A demokratikus, jogállami normák helyreállításáról szólva a kormányfő rámutatott, a választásokon az emberek nemet mondtak a hatalommal való visszaélés minden formájára, s kifejezték azt az akaratukat, hogy a demokráciában a törvényeknek mindenkire kell vonatkozniuk, így az államra, a vezetőkre is. Ennek jegyében kezdődött meg az előző ciklusok kormányzati visszaéléseinek, korrupciós ügyeinek részletes kivizsgálása - mondta, megjegyezve: "nem esik jól az ilyesmi", de mégis valakinek el kell végeznie.
Orbán Viktor a jövő tétjének nevezte az elszámoltatást, amelyet azért kell véghezvinni a következő hónapokban, hogy még egyszer soha senkinek se juthasson eszébe a közpénzeket különféle trükkökkel "kitalicskázni".
Külön kitért a 2006. őszi események kivizsgálásra, jelezve: az állam kifizeti az ott megsérült embereknek, ami jár. Azt mondta még, hogy akkor "karhatalmi támadás" történt, "brutális, erőszakos, elfogadhatatlan, minden elemi, emberi és alkotmányos normával ellentétes államhatalmi akciók történtek a békés, tisztességes", törvénytisztelő polgárokkal szemben. Szerinte, amíg nem történik meg a "karhatalmi akciók" felelőseinek megnevezése és felelősségre vonása, a demokráciáról való beszéd "csak smafu".
Az új alkotmányról szólva a miniszterelnök annyit mondott: 2011-ben végre sor kerülhet annak megalkotására, elfogadására. Ennek kapcsán úgy fogalmazott: "jó mulatság, férfimunka" lesz, s remélhetőleg az ország is hasznát látja.
A meghozott döntések között felsorolta még az Állami Számvevőszék elnökének, az Alkotmánybíróság hiányzó tagjainak és a közmédiumok felügyelő szerve vezetőjének megválasztását. Felidézte: ezekért kapta a legtöbb támadást a kormány, melyek szerint ezek a
személycserék önös hatalmi érdekeket szolgáltak volna. A személycserék indokoltak voltak, az ország érdekét szolgálták - közölte. Ha ezek az intézmények jól működtek volna, nem került volna sor minderre - tette hozzá.
"Olyan száz nap volt ez, amely megváltoztatta Magyarországot" - összegezte, megjegyezve, hogy néha még ő is nyomasztónak érezte az előttük álló feladatok súlyát. Rámutatott, száz nap nem elég arra, hogy a teljes elégedetlenségből a teljes elégedettségbe forduljon az
ország, de arra elegendő, hogy megteremtsék azt az alapot, amelyre felépíthetik Magyarországot.
A miniszterelnök közölte: szakítani akar azzal a gyakorlattal, hogy a kormány tagjai csak négyévente találkoznak a választókkal, ezért folytatja a nemzeti konzultációkat.
Emlékeztetett, hogy eddig két ilyen találkozót tartottak: a közbiztonságról és a gazdaság talpra állításáról. Ezt az egészségügy talpra állításáról, a szociális biztonságról, valamint az
alkotmányról és a demokratikus jogállamról szóló témákkal folytatják majd - közölte a kormányfő, hozzátéve: élő, valódi, négy éven át tartó együttműködést akar választókkal.
Beszéde végén azt mondta: úgy látja, az emberek értik, hogy mindaz, ami történik, lehetőséget ad számukra.
"Leütöttük az első útjelző oszlopot" - értékelte kormánya első száz napját. Hangsúlyozta, politikájuknak nemcsak az a feladata, hogy "kiseprűzzék" az utópiákat, hanem az is, hogy kinyissák a teret a valóság számára. Az első száz nappal kapcsolatban utalt arra: van
remény, akarat és képesség az ország átalakítására, átépítésére, megújítására. "Éljen a valóság" - zárta szavait Orbán Viktor.
Orbán: adósság volt az állampolgárság
Krónika, 2010. szeptember 8.
Az egyik legérinthetetlenebb kérdés a szocialista kormányok idején a határon túli magyarok ügye volt. Nekünk súlyos adósságunk halmozódott fel a határon túl élő magyar nemzettársaink felé.
2004. december 5-ének szégyenfoltja tisztításra várt, az állampolgársági törvény módosítása lehetővé teszi a határon túli magyarok számára, hogy letelepedés nélkül kapják meg az állampolgárságot – jelentette ki tegnap Orbán Viktor magyar miniszterelnök Budapesten, a Professzorok Batthiány Körének felkérésére megtartott beszédében, amelyben kormánya első száz napjának megvalósításait értékelte ki. Orbán kijelentette: az állampolgárság megszerzésének egyszerűsítésével „nyomasztó lelki terhet tettünk le a saját és a nemzet válláról is".
Olyan energiákat szabadítottunk fel, amelyek sikeresebbé tehetik a magyarokat határon túl és Magyarországon egyaránt – mondta Orbán Viktor (képünkön). A kormányfő beszédében ugyanakkor elsősorban gazdasági kérdésekre tért ki. Szerinte büszkeségre ad okot, hogy milyen gyorsan és milyen széles egyetértéssel szakítottak az emberek az utópiák korszakával, és tették le az alapjait a nemzeti együttműködés rendszerének.
Azt mondta: a megelőző nyolc év reményvesztettségével leszámolva rég nem látott egységben hoztak fontos döntéseket a magyarok. Emberek kritikus tömege vállalta, hogy szembenéz a valósággal az utóbbi évek utópiájának delíriuma után – fogalmazott. Orbán a kettős állampolgárság mellett az új kormányzati struktúrát és a politikusok létszámának csökkentését is az általa vezetett nemzeti ügyek kormányának eredményei között említette.
A kormányfő beszédében azt mondta: ez az első kormány, amelynek programja megegyezik a kormánypárt választási programjával. 1990 óta sosem volt ilyen kevés minisztérium és miniszter, mint most: s ezzel létrejött az új kormányzati struktúra. A kormány első száz napja alatt 55 törvényt fogadott el az Országgyűlés; négy évvel ezelőtt 19 volt ez a szám – sorolta Orbán Viktor. „Száz nap alatt a mostani kormány a nemzeti ügyek tekintetében több eredményt ért el, mint amennyi eredmény és változás az előző nyolc évben történt" – jelentette ki.
A gazdasági ügyek kapcsán Orbán Viktor úgy vélte: a 2002-ben hatalomra került kormány „politikai bűnt" követett el, amikor külföldről felvett hitelekből jóléti kiadásokat finanszírozott, s ezzel megkezdte az ország újabb kori eladósítását. 2011-ben, a következő költségvetési évben 2858 milliárd forintot kell majd az országnak adósságként visszafizetnie – mutatott rá a miniszterelnök, aki felidézte: a rendszerváltás után közmegegyezés volt a pártok között arról, hogy soha többet nem fordulhat elő, hogy az aktuális kormányok külföldről felvett hitelekből jóléti kiadásokat finanszírozzanak.
„A bankadó bevezetése és a Nemzetközi Valutaalappal (IMF) való tárgyalás története mutatja, hogy a nemzeti ügyek kormánya kitart a gazdasági önrendelkezés mellett" – közölte Orbán. A kormányfő a jövő tétjének nevezte az elszámoltatást. Leszögezte: folytatni kívánja a nyár elején megindított nemzeti konzultációk sorozatát. A kormányfő beszédét azzal a szófordulattal zárta – szembeállítva az előző kormányzatok utópiák iránti vonzalmát a realitással –, hogy „éljen a valóság".
EURÓPAI PARLAMENT
Tőkés László EP-alelnök leváltását kérte egy román EP-képviselő
Erdon/BN, 2010. szeptember 7.
Tőkés László EP-alelnök leváltását kérte kedden az Európai Parlament plénumán az ellenzéki Szociáldemokrata Párt (PSD) egyik EP-képviselője. Corina Cretu szerint Tőkés megválasztása óta csak a szélsőséges és sovén üzeneteit erősítette fel - közölte a Mediafax hírügynökség.
A PSD képviselője úgy látja: Tőkés LászlóEP-alelnöki megválasztása óta felerősítette szélsőséges és sovén üzeneteit, az etnikai alapú területi autonómia kivívása érdekében utcai megmozdulásra buzdította az embereket. "Mindez súlyos támadás egy európai uniós tagállam területi integritása ellen" - állítja Corina Cretu, aki erre hivatkozva az erdélyi magyar alelnök EP-tisztségéből való leváltásának megvitatását kérte.
A román ellenzéki párt már korábban bejelentette, hogy Tőkésnek alelnöki tisztségből való visszahívását kéri, mivel az EP-alelnök a Tusványosi Nyári Szabadegyetemen azt mondta: ha egy olyan mikrorégió, mint Koszovó, kivívta autonómiáját, ugyanez Székelyföldön is lehetséges volna, és, ha szükséges, a székelységnek utcára kell vonulnia. A PSD szerint Tőkés álláspontja Románia államiságát veszélyezteti. Korábban a volt püspök leváltását kérte EP–alelnöki itisztségéből Corneliu Vadim Tudor , a Nagy–Románia Párt elnöke is. Az Európai Parlamentben egyébként eddig egyetlen alelnököt sem váltották le, és soha sem cserélték le tisztségéből mandátumának lejárta előtt.
Tőkés László EP-alelnök leváltását kérte Corina Creţu
Krónika, 2010. szeptember 7.
Tőkés László EP-alelnök leváltását kérte az Európai Parlament plénumában Corina Creţu EP-képviselő, arra hivatkozva, hogy megválasztása óta Tőkés csak felerősítette szélsőséges és sovén üzeneteit.
„Lassan három hónapja annak, hogy az Európai Parlament alelnökei között van Tőkés László is. Vitatott megválasztása óta Tőkés, sajnos, beigazolta félelmeinket. Felhívtuk a figyelmet azokra a veszélyekre, amelyek az etnikai alapú szeparatizmus ádáz szorgalmazójának és a viszály szítójának megválasztásával járnak egy olyan közegben, amelyben az Európai Unió új tagállamai a múlt sebeinek beforrasztására és az egyesült Európa szellemében való megbékülésre törekszünk" – jelentette ki Corina Creţu a Strasbourgban ülésező Európai Parlament plénumában.
A Szociáldemokrata Párt (PSD) EP-képviselője, aki az Európai Parlament Fejlesztési Bizottságának alelnöki tisztségét tölti be, elmondta: Tőkés László EP-elelnöki megválasztása óta felerősítette szélsőséges és sovén üzeneteit, az etnikai alapú területi autonómia kivívása érdekében utcai megmozdulásra buzdította az embereket. Mindez súlyos támadás egy európai uniós tagállam területi integritása ellen.
„Figyelembe véve az európai értékek és normák elleni magatartását, kérem Tőkés László úr EP-alelnöki tisztségéből való leváltásának megvitatását" – összegzett Corina Creţu EP-képviselő.
A PSD már korábban bejelentette, hogy Tőkésnek az alelnöki tisztségből való visszahívását kéri, amikor az EP-alelnök a Tusványosi Nyári Szabadegyetemen azt mondta: ha egy olyan mikrorégió, mint Koszovó, kivívta autonómiáját, ugyanez Székelyföldön is lehetséges volna, és, ha szükséges, a székelységnek utcára kell vonulnia. A PSD szerint Tőkés álláspontja Románia államiságát veszélyezteti, és nem csupán Románia, de egész Európa számára veszélyt jelent.
Az Európai Parlamentben egyébként eddig egyetlen alelnököt sem váltották le, és soha sem cserélték le tisztségéből mandátumának lejárta előtt.
Corina Creţu a cerut în plenul PE retragerea funcţiei de vicepreşedinte lui Laszlo Tokes
Mediafax, 2010. szeptember 7.
Eurodeputatul PSD Corina Creţu a cerut în plenul PE retragerea calităţii lui Laszlo Tokes de vicepreşedinte al Parlamentului European, ea arâtând că, de la numirea în funcţie, acesta şi-a intensificat mesajele extremiste şi şovine.
Corina Creţu a cerut în plenul PE retragerea funcţiei de vicepreşedinte lui Laszlo Tokes (Imagine: Ciprian Sterian/Mediafax Foto)
"Se împlinesc trei luni de când printre vicepreşedinţii Parlamentului European se numără domnul Tokes Laszlo. De la alegerea sa controversată, domnul Tokes a confirmat, din păcate, temerile celor care am avertizat asupra riscurilor alegerii unui promotor înverşunat al separatismului pe criterii etnice şi a unui semănător de vrajbă într-un spaţiu în care noile state membre ale UE fac eforturi pentru închiderea rănilor trecutului şi pentru reconcilierea în spiritul Europei unite", a declarat Corina Creţu în plenul PE reunit la Strasbourg, potrivit unui comunicat remis, marţi, agenţiei MEDIAFAX.
Eurodeputatul PSD, care ocupă funcţia de vicepreşedinte al Comisiei pentru Dezvoltare din Parlamentul European, a precizat că, în noua sa postură de vicepreşedinte, Laszlo Tokes şi-a intensificat mesajele extremiste şi şovine, mergând până la instigări la acţiuni de stradă pentru obţinerea autonomiei teritoriale etnice în unele zone ale Românei, fapt care reprezintă un atac grav la integritatea unui stat membru al Uniunii Europene.
"Având în vedere această atitudine contrară valorilor şi normelor europene, solicit punerea în discuţie şi retragerea calităţii domnului Tokes Laszlo de vicepreşedinte al Parlamentului European", a conchis europarlamentarul Corina Creţu.
În 22 iulie, vicepreşedintele PE Laszlo Tokes a declarat, la Universitatea de Vară "Tusvanyos", că, dacă o microregiune precum Kosovo şi-a dobândit autonomia, acelaşi lucru ar fi posibil şi în Ţinutul Secuiesc, iar, dacă va fi nevoie, secuimea trebuie să iasă în stradă.
"Trebuie să ieşim în stradă dacă este nevoie. Dacă trebuie, secuimea are nevoie de un model de tip catalan, dar în acel moment nu veţi mai fi la guvernare (UDMR - n.r.), pentru că am manifesta împotriva voastră", afirma Tokes.
A doua zi, Tokes a lansat un apel către toate comunităţile maghiare din Bazinul Carpatic să continue lupta pentru obţinerea autonomiei.
"Lansez o chemare către comunităţile maghiare din Bazinul Carpatic să revitalizăm cooperarea organizaţiilor care ne reprezintă interesele şi să mergem mai departe cu lupta noastră pentru obţinerea autonomiei", spunea Tokes.
Vicepreşedintele PE declara, apoi, că naţionaliştii români greşesc atunci când cred că maghiarii vor să ia Ardealul românilor, ei dorind ca, pe lângă suveranitatea României, să aibă dreptul de a-şi gestiona singuri problemele.
Declaraţiile lui Tokes au atras un val de critici. Astfel, PSD a anunţat la acel moment că, odată cu începerea sesiunii PE din toamnă, va cere retragerea lui Laszlo Tokes din funcţiile pe care le deţine, întrucât poziţia europarlamentarului privind autonomia Ţinutului Secuiesc reprezintă un atac la adresa statalităţii României, acesta devenind o ameninţare nu doar pentru ţara noastră, ci şi pentru Europa.
La rândul său, preşedintele PC, Daniel Constantin, i-a adresat o scrisoare preşedintelui Parlamentului European, Jerzy Buzek, solicitând schimbarea lui Laszlo Tokes din funcţia de vicepreşedinte, ca urmare a declaraţiilor "extrem de grave" făcute de acesta la Băile Tuşnad. Liderul PC a apreciat că o astfel de măsură ar fi un semnal dat întregii comunităţi europene că nu este tolerată intoleranţa şi că dreptul la libera exprimare, precum şi imunitatea declaraţiilor politice nu trebuie folosite pentru a instiga la violenţă şi conflicte etnice.
Prim-vicepreşedintele PDL Theodor Stolojan a declarat, însă, că Laszlo Tokes este în prezent vicepreşedinte al Parlamentului European, iar în acest for nu este o joacă, în sensul că "azi îi dai, mâine îl retragi". La rândul său, europarlamentarul PDL Cristian Preda a scris într-o postare pe blogul său că suspendarea din funcţie a unui vicepreşedinte al PE este făcută pentru abateri grave, şi nu pentru declaraţii politice şi presupune votul a trei cincimi din conferinţa preşedinţilor, apoi a două treimi din membrii Parlamentului.
În schimb, vicepreşedintele PDL Raluca Turcan a declarat, la 23 iulie, pentru MEDIAFAX, că Laszlo Tokes "spune tot mai multe aberaţii", criticând astfel declaraţia acestuia privind autonomia Ţinutului Secuiesc şi a apreciat că susţinerea PDL pentru Tokes să fie vicepreşdinte al PE a fost "inoportună".
UNPR a susţinut, la rândul său, că este de datoria fiecărui partid şi demnitar "să descurajeze tentaţiile autonomiste şi să limiteze derapajele" lui Laszlo Tokes, inclusiv prin solicitarea retragerii acestuia din funcţia de vicepreşedinte al Parlamentului European.
PNL a cerut în acelaşi context retragerea Ordinului Naţional "Steaua României" acordat lui Laszlo Tokes.
Niciun vicepreşedinte al Parlamentului European nu a fost vreodată demis şi nici nu a fost înlocuit din funcţie înainte de finalul mandatului său, a comunicat, la 27 iulie, la solicitarea MEDIAFAX, Biroul de presă al Parlamentului European.
ELEMZÉSEK, PUBLICISZTIKA
Lélek – lélekszám
gondola.hu, 2010. szeptember 7. – Szabó Béla István
A mai magyar többség belső világa szétzilált – mert szétzilálták –, emberi minősége rossz, erkölcsi és tudásbeli állapota szörnyen ócska.
Önidézettel kezdem: „...a két alapkérdésnél: ki a magyar?; mi a magyar? Egy biztos: nem hungarus. Valójában értékkérdésről van szó. Mi az az érték, mi magyarnak nevezhető? Lélek-e a magyarság vagy lélekszám?". Nagy kérdések, óceánnyi méret és energia hullámzik itt. Jómagam valójában sohasem mélyedtem el e folyton mozgó, a fölszínen zavaros, a mélyben áttetsző és nyugalmas, a legmélyén átláthatatlan, érzékelhetetlen, de minden sejtemben érezhető közegben. A magam magyarsága soha, semmiféle gondot nem jelentett ugyanis, nincsen és nem volt bennem egy szemernyi kétség önmagyarságom iránt; más személyekben a magyart nem megértettem, hanem megéreztem; megfogalmazni, netán méricskélni, leírni, kategorizálni soha eszembe sem jutott.
A magyar – nem magyar ellentétpár kristályos szerkezet nekem: mindenki magyar, szemben azokkal, akikről tudom, hogy nem azok. Mert mondjuk mongol. Vagy német. Tehát a kérdés így is fogalmazható: ki a nem-magyar?
Válasz erre: aki nem vállalja.
Igen, Németh László következik.
Forró pezsgésű kamasz koromban vettem le apám könyvespolcáról a Kisebbségben és A minőség forradalma címet hordó köteteit. Persze apám vezette a kezemet – köszönet neki a jó pillanat ösztönös kiválasztásáért.
Németh szövegei nem a magyarságismeretet jelentették, hanem az önismeretet. A formátlanság formát kapott: igen. Figyelem: kétélű mondat ez! Nem azt mondtam, hogy a formátlan (lelki) matéria kapott formát, hanem, hogy a formátlanság, az ösztönös érzület. Kifejeződött a bennem lévő valami –, más szavaival.
Ma már nem vagyok Németh László rendszeres olvasója. Talán hiba. Talán csak elmúlt az ideje – bennem el. De nem csak én vagyok magyar, és nem csak Németh; és nem csak mi ketten. És nem vagyok csak magyar; minthogy Németh sem az.
Mostanában történészeket olvasok – mert egy történeti szövegen dolgozom, s ilyenkor a legjobb annak tárgyától független, de remekmívű szövegeket (újra) átvenni –, Bóna István professzorom után Mályusz Elemér egy kötete került a kezembe; e szöveg végén idézni fogom. Egyiknél sem találtam semmi közvetlen utalást a lélek és/vagy a lélekszám elsődlegességének kérdésre. Nem is kerestem.
Ha célzottan keresnék-kutatnék e téren nyilván történeti demográfiai munkákat, illetve költőket vennék kézbe, egy-két „vonatkozó irodalmat" – a Kisebbségben-t is – de semmi kedvem és késztetésem „tudományosan dolgozni a tárgyon". Érveim kócát azonban élvezet lehet(ne) erős szállá sodorni – mert vannak érveim. Egyszer eljön az ideje.
A megelőlegezett válasz: a lélek számít, nem a lélekszám. Nem szaporítani kell a vélhetőleg magyarok számosságát, hanem a magyar lelkek számát érdemes és szükséges növelni.
Maradjunk az országban. (Országunkban? Kiknek az országában?) Magyarországon. 2005 december 5. nekem sokk volt – és felszabadulás. Világos lett, rajtam kívül e tízmillió lakosú földdarabon még másfél millió magyar szavazópolgár van, ha családjuk egészéről jót feltételezek, kétmillió lélek. Minden ötödik országlakos. A lakosság négyötöde körül tehát valami hibádzik.
Más hitben éltem. Ismertem persze magyarságukban kiváló embereket, meg semmilyeneket, meg magyar anyanyelvű ellenségeit népemnek-nemzetemnek. Mégis, a többségről, a túlnyomó többségről azt feltételeztem, hogy egy bordában lettünk szőve.
Bennem volna a magyarság-hiba? És a nemmel szavazók meg a nem-szavazók lennének a valódiak, igaziak, igazak? Hiszen demokrácia van, és a többségnek mindig igaza van, nem? Mi volt a tettük/nem-tettük mozgatója? Az utóbbi kérdésre nem találtam meg a választ, mert nem is kerestem kellő szorgalommal – pedig valaki hozzáértőbbnek érdemes, sőt: szükséges volna –; az ok: időközben másirányú válaszra találtam: a többség nem számít. Hanem a minőség az, ami igen. Nem a tízmilliós lélekszámot kell növelni, hanem a kétmillióst. Még akkor is, ha ez a statisztikai magyarság fogyásával párhuzamosan történik. Jobb három millió igaz magyar kilencmilliós hígmagyarú többség közt, mint három harmincmillióból.
A számok persze csalfák: ha a magyarságról beszélek, sohasem gondolok semmilyen határra; sem trianonira, sem szentistvánira: a magyarság határtalan. Többen vagyunk tehát, mint amennyivel föntebb számoltam, s talán az egészt tekintve a belső arányok sem olyan rosszak. De nem lényegesen jobbak.
Egy közbevetett figyelmeztetés: a hígmagyarság koránt sem jelent hígvelejűséget.
A mai magyar többség belső világa szétzilált – mert szétzilálták –, emberi minősége rossz, erkölcsi és tudásbeli állapota szörnyen ócska, gerince megroppant, tartása összeesett, életereje kevés, lelke szürke.
„Minden magyar felelős minden magyarért! „ – dörögte Szabó Dezső; igazat is dörgött; eredménytelenül, vagyis a látható eredménnyel. De kiért vagyok én felelős? Csak a mélyekért, vagy a hígakért is? Nem tudom, de érzem: mindegyikért. Tenni azonban keveset tudok, mert nem tudok mindegyikért cselekedni. Mert valójában csak a magyarok érdekelnek, és nem a magyar-félék.
A magyarság lélekszámát nem születésszaporítással kell emelni –, ne jöjjön ránk a szapora, tudjuk mi az eredménye. A Földön amúgy is túl sokan élünk, mi, emberek. (A Jóisten akarata a betöltés volt, nem a túltöltés.) Hanem a már megszületettek, és mindenekelőtt a megszületők segítésével, alakításával, nevelésével és formázásával. Példamutatással. Munkával. Szeretettel.
Fölmerül most egy kérdés: lehet-e nem-magyarból magyar? A válaszom határozott és erős igen. Magyar az aki vállalja. (Ön, kedves magyar olvasó, tudja-e kit idéztem?) Akár felnőtt korában is átléphet a maga így-úgy megélt közösségéből a miénkbe. És nem szabad haraggal gondolnunk azokra, akik bármi okból elhagyják a mi közösségünket – azért teszik, mert nem tudtuk magunkhoz kötni a kitántorgókat, kirohanókat. A hiba a miénk –, bűn nincs.
Tehát lélek: igen; lélekszám minek nagyobb?
Nem került válasz azonban a ki/mi a magyar kérdésre.
Most következik a Mályusztól vett idézet, egy hét múlva pedig a folytatás.
A szavak valójában Bethlen Miklóstól valók, a történész Magyarország története a felvilágosodás korában című művében kereshetők meg.
Bethlen 1704-es „nemzetpolitikai" tervének alapja az volt, hogy Magyarország és Erdély sohasem egyesülhet. (Ezzel azonban a magyarság fejlődésének szempontjából nem lehet egyetérteni; mondom én. Erdélyország tehát kapjon külön uralkodót, mégpedig németet és reformátust. Az vegyen nőül egy Habsburg lányt, s a császári dinasztia így érvényesülhet; míg az uralkodó létét és hatalmát protestáns külhatalmak garantálnák. És, amúgy, de, valamint, különben és és: „Csak származására nézve lenne német, mert egyébként meg kellene tanulnia magyarul, és külsőleg is magyarrá kellene válnia."
Nos, barátom ...?
„Az ő romanizálásuk és a mi magyarosításunk hasonló minta szerint folyt: az iskolapadban és a templomban."
Űj Magyar Szó, 2010. szeptember 8. – Bíró Béla
Néhány nappal ezelőtt, egy este levelem érkezett az interneten. Korábban egyik, a Népszabadságban is megjelent, a kölcsönös (szimmetrikus) kétnyelvűségről szóló írásomhoz Harrach Gábor történész is hozzászólt.
Néhány nappal ezelőtt, egy este levelem érkezett az interneten. Korábban egyik, a Népszabadságban is megjelent, a kölcsönös (szimmetrikus) kétnyelvűségről szóló írásomhoz Harrach Gábor történész is hozzászólt. A vitára Till Johann, aki ma már egyidejűleg a németországi Wending és a magyarországi Ófalu lakója, félig német, félig magyar nyelven írt magánlevélben reagált. Írásának magyar nyelvű része a romániai magyar olvasó érdeklődésére is számot tarthat. Ide másolom.
„Sehr geehrter Herr Bíró!
(...) Nagyon sok találó megállapítása mellett egy pontban nem értek egyet Önnel. »Magyarországon nem folyt a szomszédos államokban gyakorolthoz mérhető erőszakos beolvasztás« – írja Ön. Talán elég, ha az erőszakos névmagyarosítási pressziókra mutatok a múlt század elejétől kezdődően egészen a második világháború végéig.
Nekünk ófalui sváb iskolásoknak még az 1950-es években is könyörtelen és számunkra érthetetlen büntetés járt, ha anyanyelvünkön beszéltünk az iskolában egymással. Még a szünetben az iskolaudvaron is meg volt tiltva és a hazamenő úton is. Ha elkaptak a tanítók vagy elárult valaki, több százszor le kellett másnapra írnunk a következő mondatot: »Az iskolában magyarul kell beszélni!« Ismétlés esetén mindig százzal nőtt a penzum. Ez az »önkéntes« asszimiláció »erőszakmentes« magyar változata.
Ha időnként a szomszéd (1945 után ránk telepített) magyarrá vált falvakban jártunk és a magyarok meghallották, hogy németül beszélünk, »Magyar kenyeret esztek, beszéljetek magyarul!« hangzott gyakorta az imperatívusz. Kollektív kiszolgáltatottak voltunk. Így némultunk el mi, megmaradt németek, svábok sorban Magyarországon, megtagadva (...) anyanyelvünket, később még legszívesebben származásunkat is.
Vajon miért nem beszéltem a Tolna megyei sváb Mucsiból származó Müller Imre osztálytársammal, akivel négy évig Pannonhalmán kollégiumban is együtt laktam, négy év alatt egyetlen német szót sem? Mert melyik gyermek akarna a stigmatizáltak, a kicsúfoltak, a megalázottak körébe tartozni? Aki közülünk élni és fejlődni akart, aki »feljebb« törekedett, annak »...nem maradt más menedékül, mint az önkéntes asszimiláció, menekülés a többségi létbe«, írja nagyon jó elemzéssel Bíró úr. Így volt. Pontosan így.
Mivel mi egy hegyvidékes, rosszul elérhető faluban laktunk, ahova magyar földigénylők 1945 után nem jöttek, minket nem űztek ki, maradhattunk, és egyike lehettünk azon kevés német falunak, melyben az ott lakó németeknek nem kellett helyet csinálniuk magyar honfitársaiknak. Ezért falumban anyanyelvünk használata is sokáig homogén maradt.
De ma már szülőfalumban is csak a hatvan év fölöttiek beszélnek németül. Nyilvánosan ők sem. A magyarországi németek sorsa e vonatkozásban is nagyon hasonlít a moldvai csángókéhoz. Az ő romanizálásuk és a mi magyarosításunk hasonló minta szerint folyt: az iskolapadban és a templomban. Ma ilyen praxis persze alig található hazánkban. Ma, mikor eltűntünk, mindent szabad. Ma lassan sikk németnek lenni (ha nincs éppen árpádsávos jobbik a környéken).
Hosszú ez a Geschichte és a végén nincs happy end. (...)
Azért írtam Önnek Bíró úr, mert láttam, hogy Ön nem »benti magyar« és mint ilyen reméltem, más a rálátása a nemzetiségi és történelmi kérdésekre. Ami az elmúlt húsz év alatt hazánkban elszomorít, hogy a liberálisabb légkör ellenére, nem lehet otthon e kérdésekben senkivel vitába kezdeni. Számtalan kísérletem tapasztalata gyanánt állapíthatom meg: reménytelen. Nincs értelme.
A belátás betonszilárd képtelenségébe ütközik az ember, úgy a képzett, mint az egyszerű embereknél. Ez szomorít és elkeserít, mert egyre inkább leszűkíti magyar baráti körömet. Talán megért?
Tisztelettel üdvözlöm: Dr. Till Johann
U. i.: Keresztnevünk anyanyelvi (német) változatát 1890-1990-ig nem használhattuk hazánkban hivatalosan, anyakönyvileg sem. Ma igen, de nem kéri már senki. »A jó német az, aki magyar«, ironizált mindig egy nem régen meghalt honfitársam."
Eddig a levél magyarul íródott részlete. No comment.
|
