EMNT: magyar nyelvű szoftvereket a magyar iskolákba!
Erdely.ma, 2011. január 9. – Kovács Csaba P.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács brassói megyei szervezete azt kezdeményezi, hogy az új tanügyi törvény értelmében a tanács Oktatási Szakbizottsága szólítsa fel a tanügyminisztériumot, hogy a magyar tannyelvű iskolákban az informatika oktatása magyar nyelvű szoftverekkel történjen. Jelenleg ugyanis Románia összes iskolájában az operációs rendszertől kezdve, a szerkesztőprogramokon át, az összes programozási eszközt az informatika oktatási nyelvétől függetlenül román nyelvű szoftverek segítségével tanítják.
Kovács Lehel István, a szervezet alelnöke elmondta, hogy most, amikor a történelmet és a földrajzot immár lehet magyarul tanulni, nem megengedhető, hogy az informatika laboratóriumokban a magyar diákok minden szakkifejezéssel először román nyelven szembesüljenek. Ez a gyakorlatban azt eredményezi, hogy a diákok nem veszik a fáradtságot, hogy a magyar szaknyelvet elsajátítsák, és emiatt egy magyar munkakörnyezetet használó cég esetében hátrányos helyzetbe kerülnek az alkalmazás során.
„Legyen egyaránt jó románnak, cigánynak, zsidónak és magyarnak lenni!"
MTI, 2011. január 9.
Az egyesülő Európa schengeni rendszerében visszafordíthatatlan módon kezdetét vette Trianon közjogi korrekciója, a szétszakított nemzet közösségi újraegyesülése – mondta Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke, európai parlamenti alelnök a hétvégén Nagyváradon rendezett újévi fogadáson.
Az EMNT – mint arról a szervezet közleménye hírt adott – közel húsz éves hagyományt ápolva az idén is megszervezte az eddig a Királyhágómelléki Református Egyházkerület által patronált újévi fogadást. Az „Új év – új kezdet" címét viselő esemény házigazdája Tőkés László volt.
A fogadáson elhangzott beszédében kifejtette: a nacionál-kommunizmus bukását követően két évtizednek kellett eltelnie ahhoz, hogy – a posztkommunizmus keserű időszakát átvészelve – a kárpát-medencei magyarság életében tavaly végre a nemzetpolitikai rendszerváltozás is bekövetkezzen.
Az anyaországi választások nemzetpolitikai fordulatot eredményeztek, és az új magyar kormányzat, az Országgyűlés – Trianon gyógyításaképpen – törvénybe iktatta az egyetemes nemzeti összetartozás eszmeiségén alapuló, határokat meghaladó magyar állampolgárságot – emlékeztetett Tőkés. „Az egyesülő Európa schengeni rendszerében íme visszafordíthatatlan módon kezdetét vette Trianon közjogi korrekciója, a szétszakított nemzet közösségi újraegyesülése" – hangsúlyozta az EP-alelnök.
Szerinte a tavalyi esztendő végre megteremtette a feltételeit annak, hogy a visszahúzó múlttal véglegesen szakítsunk, hogy a gyógyulás útjára lépjünk, és az egész nemzettel együtt az erdélyi magyar nemzetrész is emelkedő pályára álljon. Tőkés úgy véli: a magyarságnak szakítania kell eddigi beidegződéseivel, elhibázott politikájával és gyakorlatával, a meddő önsajnálat, valamint a történelmi, erkölcsi felelősség-áthárítás „trianoni legendavilágából a valóság talajára" kell lépnie.
Közel száz év után Európa integrációja páratlan esélyt és keretet kínál Trianon és a kommunizmus meghaladására, Európa egységében végre megvalósulhat a magyarság nemzeti egysége, ezen belül pedig Erdély, Partium és Székelyföld integrációja – mondta Tőkés László.
„Az egyesült Európában végre legyen mindenkinek jó: legyen egyaránt jó románnak, cigánynak, zsidónak és magyarnak lenni!" – tette hozzá, megállapítva: Orbán Viktor miniszterelnök egy erős Európában egy erős Magyarországot remél és akar. Tőkés szerint a „nemzetek Európájában" az elszakított magyar nemzetrészek is benne foglaltatnak, a politikai és gazdasági önrendelkezését visszaszerző Magyarországgal együtt a határon túli magyar közösségek egész autonóm szövetségének, és benne egy erős Erdélynek is helye van.
ROMÁNIA
Újabb igénylő jelentkezett az RMDSZ trónjára
Magyar Hírlap, 2011. január 9. – Kristály Lehel
Nem csak új hang szólal meg, a változás esélye is eljöhet az RMDSZ politizálásában, ha februárban Olosz Gergelyt választják meg elnöknek. A politikus a a Magyar Hírlapnak adott interjúban beszélt terveiről.
– Februárban tisztújítást tart az RMDSZ. Annyi bizonyos, hogy a szövetséget 1993 óta vezető Markó Béla nem indul újabb elnöki mandátumért. Megméreti viszont magát Eckstein-Kovács Péter és Kelemen Hunor. Eddig nem volt nyilvánvaló, hogy ön elindul-e az elnöki tisztségért. Most viszont a sajtó szerint nem hivatalosan ezt már bejelentette. Igaz ez?
– Igen, valóban indulok, a hivatalos bejelentést a napokban megteszem.
– „Újra kell gombolni a kabátot" – így fogalmazott nemrég egy interjúban. Miként értelmezhető ez a kijelentés?
– A romániai magyar kisebbségi érdekképviselet ügyében változtatni kell szemléletben és gyakorlatban egyaránt. A változás igénye nemcsak a levegőben van benne, hanem az elvárásokban is.
– Milyen lenne az RMDSZ politizálása ön alatt Bukarestben és otthon, vidéken?
– Több vonatkozásban más lenne. Változtatni azonban a hangsúlyokon, a témákon, a vezetési módon, a szervezeti formákon csak kulturáltan, egymás véleményét meghallgatva, de céltudatosan és határozottan kell. Megváltozott ugyanis a környezetünk, mások a gondok, a trendek, a fontos kérdések és a jó válaszok. Mások, mint az 1990-es években. Az RMDSZ azonban még mindig makacsul a számok bűvöletében él: hány iskolánk van, hány államosított ingatlant szereztünk vissza? Ez is fontos, de ma már a hatékonyság, a működőképesség és a versenyképesség az igazi kisebbségi kérdés. A megszerzett joggal, a visszakapott anyagi javakkal olyan társadalmi folyamatokat kell elindítani, amelyek bizonyíthatóan versenyképessé teszik közösségünket.
– Az ön által javasolt szemléleti fordulat korábban nem volt időszerű?
– Ne feledjük, honnan indultunk 1989-ben, és ne becsüljük le azt, amit két évtized alatt elértünk. De eltelt huszonegy év, felnőtté kell válnia az érdekképviseletnek is. Ez professzionalizmust jelent, valós társadalomismeretet, egyeztetésen alapuló testületi döntéseket. Nem olyan bonyolult dolgok ezek, képesek vagyunk rá, sok tapasztalt ember, tehetséges fiatal van. Most van ideje a váltásnak. Meg lehetett volna lépni ezt korábban is, de most már nem lehet késlekedni.
– Valóban megérett az idő a váltásra? Mintha a háttérben erős utódlási folyamat zajlana, ami Kelemen Hunor megerősítését célozza.
– Egy demokratikus szervezetben, és az RMDSZ nevében is az, a megméretés esélye mindenkinek adott: annak is, aki váltást szorgalmaz, és annak is, aki az eddigi gyakorlat folytatását képviseli. Meggyőződésem, hogy az érdekképviseleti munka szemléletében és gyakorlatában itt van a váltás ideje.
– Az ön megválasztásával milyen lenne a Fidesz–RMDSZ-viszony? Ez eddig eléggé távolságtartó volt.
– A Fidesz–KDNP-szövetség kormányra kerülése a romániai magyar közösség számára is új helyzetet teremtett. Nemzeti integrációs folyamat indult el, és ez olyan nagy jelentőségű lépés, amelynek fontosságát, szerepét ilyen rövid idő alatt talán nem is mérjük fel kellőképpen. A romániai magyar közösség számára ez a folyamat új kihívást, új lehetőséget, új feladatokat jelent. Ezt az RMDSZ-nek is föl kell ismernie, föl kell vállalnia. Ez átfogó közösségi érdek, nem csupán politika. A Fidesz–KDNP-szövetséghez való viszony formáját és tartalmát alapvetően ez kell, hogy meghatározza.
– Ön egészen újszerű dolgokat is emleget: család, társadalmi szolidaritás és hasonlók. Be lehet emelni ezt a kisebbségi érdekképviselet gyakorlatába?
– Kötelező beemelni, és foglalkozni is kell vele. A politikus felelőssége az, hogy a társadalom minden részére figyeljen. Ma ezek az értékek újra hangsúlyosan előtérbe kerülnek, és hiba lenne nem észrevenni, hogy egy kisebbségi társadalom számára milyen előnyt jelenthet a nagy európai tradíciókra alapozó, értékelvű társadalomszemlélet és politizálás.
Gyalázkodó feliratok és horogkeresztek a bukaresti magyar nagykövetség kerítésén
Erdely.ma, 2011. január 10.
Ismeretlen tettesek hétfőre virradóra magyarellenes gyalázkodó graffitiket és horogkereszteket festettek a bukaresti magyar nagykövetség kerítésére. A román külügyminisztérium elítélte a történteket.
Az obszcén feliratok mellett egyebek között a „Dacia is back" volt olvasható. Füzes Oszkár nagykövet a Krónikának azt nyilatkozta: szerinte mindössze elszigetelt esetről van szó, aminek nem kell nagy figyelmet tulajdonítani. Hangsúlyozta: a hatóságok az ügyben nagyon határozottan jártak el.
A külképviselet alkalmazottjai nekiláttak a feliratok eltüntetésének.
Az incidens kapcsán a rendőrség eljárást indított. A hatóság ugyanakkor az ügyészéghez fordul annak megállapítása érdekében, hogy az eset a fasiszta és rasszista jelvények használatát tiltó 2002-ben megjelent 31-es számú kormányrendelet hatálya alá esik-e.
A román külügyminisztériuk közleményben tudatta: elítéli a magyar külképviseletnél történteket. A külügyi tárca szerint „ez a vandalizmus mindössze elszigetelt esetnek tekinthető, amely nem tükrözi a román-magyar kapcsolatok állapotát és szellemiségét". Mint írják: már értesítették az illetékes hatóságokat, az eljárás alatt pedig folyamatosan tájékoztatják a magyar felet a vizsgálatról illetve annak eredményeiről.
Gyalázkodó feliratok a bukaresti nagykövetségen
Paprika Rádió, 2011. január 10.
Ismeretlen tettesek hétfőre virradóra magyarellenes gyalázkodó graffitiket és horogkereszteket festettek a bukaresti magyar nagykövetség kerítésére. Füzes Oszkár, Magyarország bukaresti nagykövete hétfőn azt nyilatkozta: a nagykövetség épületénél történt incidens elszigetelt eset, nem jellemzi a két ország kapcsolatait, és nem kell nagy figyelmet szentelni neki. Hangsúlyozta, az incidensnek nincs köze a két ország kapcsolataihoz.
A diplomata azt is elmondta, a történtek nincsenek összefüggésben az etnikumközi kapcsolatokkal sem. Balázs Ádám, a magyar nagykövetség tanácsosa elmondta, hogy a diplomáciai képviselet épülete előtt polgárőrök teljesítenek szolgálatot. „Évek óta nem történt ehhez hasonló, a román hatóságok pedig száz százalékosan korrektek voltak, és megfelelően jártak el", mondta Balázs Ádám. Magyarország bukaresti nagykövetségének kerítésére ismeretlenek sértő üzeneteket mázoltak, a fővárosi 2. kerületi rendőrség pedig nyomozást indított az ügyben.
Markó: a romániai magyarságon belül ma is fontos a szolidaritás
MTI, 2011. január 9.
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) két évtizeddel ezelőtti megalakulásakor az egység és a szolidaritás jellemezte a romániai magyarságot, de a szolidaritás és az egység parancsa ma is hasonlóan fontos - hangsúlyozta Markó Béla, a szövetség elnöke Kolozsváron. Az RMDSZ 1990 januárjában e városban tartott első küldöttgyűlésének évfordulóján könyvbemutatót szerveztek, Markó ennek keretében emlékeztetett arra: 1990 januárjában az erdélyi magyar értelmiség képes volt alázattal, hűséggel és szolidaritással egységbe kovácsolni a számos helyi kezdeményezést, és letenni az egységes érdekvédelmi szervezet alapjait.
Visszatekintve az RMDSZ megalakulásának előzményeire, a szövetségi elnök arra hívta fel a figyelmet, hogy az akkori időket az egység és a szolidaritás jellemezte. Bár ma már egyesek számára közhelyesnek tűnik, a szolidaritás, az egység parancsa ma is hasonlóan fontos - tette hozzá. Felidézte: az 1989-es változásokat követően minden esély és lehetőség megvolt arra, hogy akár több magyar politikai szervezet is létrejöjjön - hiszen abban a viharos időszakban minden nagyobb erdélyi városban megalakultak az önálló szervezetek -, a magyar közösségnek azonban természetes ösztönnel sikerült egy szövetségbe tömöríteni a helyi kezdeményezéseket.
Az elmúlt két évtized politikai tanulságairól szólva Markó Béla úgy fogalmazott: szabadságot és jogot nem lehet egyszer s mindenkorra kivívni, ezt ugyanis minden nemzedéknek ki kell vívnia magának. "Mi, akik akkor alapítói voltunk a szövetségnek, a magunk szövetségét megkötöttük, most pedig a következő generációknak is meg kell kötniük a maguk szövetségét, és ezt az esélyt, lehetőséget meg kell nekik adni" - mutatott rá Markó Béla, aki nemrég bejelentette, hogy a szövetség februári tisztújító kongresszusán nem kívánja magát újra jelöltetni az elnöki tisztségre.
Kelemen Hunor, akit Markó bevallottan szeretne utódjaként látni a szervezet élén, a könyvbemutatón úgy fogalmazott: át kell gondolni a kereteket, új társadalmi szerződést kell kötni a szövetségben. Szerinte a múltról beszélve a jövőbe kell tekinteni. "Tudnunk kell, hogy honnan indult el ez a Szövetség, milyen változások történtek az évek során, csak ezek ismeretében alakíthatjuk az RMDSZ további létét" - mondta. Felhívta a figyelmet, hogy Romániában még bármi megfordítható, az értékrendek még nem kristályosodtak ki, még nem állnak a biztos alapok.
Kelemen Hunor egyébként a napokban a székelyek egységét hangsúlyozó ünnepségen, az 1764-es madéfalvi veszedelem évfordulóján is kifejtette gondolatait. Ezen a megemlékezésen Hargita, Maros és Kovászna megye tanácsának RMDSZ-es elnökei közösen vettek részt. A székelység emlékeiben ma is eleven él az osztrákok által elkövetett mészárlás emléke, s Kelemen Hunor történelmünk egyik legsötétebb pontjának nevezte az akkori vérengzést. A madéfalvi veszedelem két tanulságaként említette, hogy szabadságunkért, értékeinkért, önazonosságunkért nem szabad soha semmiféle kompromisszumot kötnünk, s hogy a magyarok soha nem fordulhatnak egymás ellen.
Kikosarazta Ecksteint a bihari RMDSZ
Krónika, 2011. január 10. – Rostás Szabolcs
Kikosarazta az RMDSZ elnöki tisztségére pályázó Eckstein-Kovács Pétert a szövetség Bihar megyei szervezete. Traian Băsescu államfő kisebbségügyi tanácsosa – aki tavaly elsőként jelentette be, hogy megpályázza az elnöki posztot – közleményben fejezte ki sajnálkozását amiatt, hogy a partiumiak megakadályozták, hogy részt vegyen a területi szervezet január 8-án, szombaton rendezett küldöttgyűlésén.
Eckstein emlékeztet, hogy – több más területi szervezethez hasonlóan – már december 17-én jelezte e-mailen a bihari szervezetnek, miszerint szeretne részt venni minden olyan gyűlésen, ahol minél szélesebb körben bemutathatja elnökjelölti programját, céljait. Ugyanezt az igényt egy január 6-án küldött átiratban is megerősítette, ennek ellenére az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnökétől kapott válaszban a megyei szervezet elnöksége kéréséhez elutasítóan viszonyult.
„Úgy gondolom, hogy az elnökválasztási kampánynak egyenlő esélyekkel, baráti hangulatban, minél szélesebb körű találkozások keretében kell lebonyolódnia. Meggyőződésem, hogy a küldöttgyűlésen részt vevőket is megfosztották attól a lehetőségtől, hogy közvetlenül tájékozódhassanak a jelöltek elképzeléseiről, és hogy párbeszédet folytathassanak az RMDSZ jövőjéről" – nyilatkozta a történtek kapcsán a volt Kolozs megyei szenátor, aki szerint korábban az RMDSZ Hunyad és Szilágy megyei vezetői is elzárkóztak a dialógus lehetősége elől. Eckstein reméli, hogy az RMDSZ megyei és területi vezetőinek többsége a belső demokrácia, az egyenlő esélyek biztosításának és a szabad véleménynyilvánításnak a híve marad, és mégis lehetősége lesz egy minél szélesebb körben folytatott nyilvános megmérettetésre Bihar megyében is.
A bihariak közleményben reagáltak Eckstein ellenvetésére. Ebben Szabó Ödön ügyvezető elnök és Szabó József megyei kongresszusi biztos azzal érvel, hogy Kelemen Hunor és Eckstein számára egyértelműen világossá tették, miszerint csak a kongresszusi küldötteket jelölő küldöttgyűlés után áll módjukban tárgyalni az elnökjelöltekkel, és csak ezek után tudnak állást foglalni egyik vagy másik mellett.
„Felkérjük az elnökjelölteket, ne használják kampányeszközként az áldozati szerepkört, hisz mint nyilvánvalóvá vált, szervezetünk ugyanazon módon viszonyult mind a két jelölthöz, sőt egységesen, ugyanazon szövegezésben válaszolt mindkettőjük felkérésére. Ezen kisebb kellemetlenségtől függetlenül természetesen a levelünkben szereplő vállalások szerint tisztelettel és szeretettel várjuk a megadott időkeretben, február első két hetében a jelenlegi, vagy esetleg ezután jelentkező elnökjelölteket Bihar megyébe" – szerepel a február végi tisztújító kongresszust rendező bihariak válaszában.
Közben háromra bővült az RMDSZ elnöki posztjára pályázók száma, miután Olosz Gergely képviselő a napokban a kézdivásárhelyi szervezet választmányának ülésén informálisan arról tájékoztatta kollégáit, hogy beszáll a versenybe. A szövetség alsóházi frakcióvezetője várhatóan ezen a héten jelenti be hivatalosan indulását, korábban többször hangsúlyozta, hogy szükség van a változásra az alakulatban. Olosz különben közismert a Fidesszel együtt kormányzó, Semjén Zsolt kormányfőhelyettes vezette Kereszténydemokrata Néppárttal ápolt jó kapcsolatáról.
Pénteki kolozsvári sajtótájékoztatóján az elnöki poszttól megváló Markó Béla nem kívánta kommentálni Olosz „nem hivatalos" jelöltségét, nem rejtette véka alá azonban, hogy a megfelelő jelöltnek tartja Kelemen Hunor művelődési minisztert. „Bár egyesek szerint hátrány, hogy Kelemen Hunor sokáig dolgozott mellettem, szerintem inkább előny, mivel megtanulhatta a jót, és elfeledheti azt, ami rossz volt" – jelentette ki Markó.
Az átállás magyarázata
Krónika, 2011. január 10. Rostás Szabolcs
A román ellenzéki pártok látványos összeborulása közepette a hazai sajtó jóformán napi rendszerességgel firtatja az RMDSZ vezető politikusaitól, hogy meddig tartanak ki a jelenlegi jobbközép kormánykoalíció mellett, illetve nem hagyják-e elcsábítani magukat a Boc-kormány megbuktatására szövetkező erők szirénhangjaitól.
Markó Béláéktól pedig menetrendszerűen érkezik a válasz, miszerint jelenleg nem látják indokoltnak felrúgni a demokrata-liberálisokkal ápolt kapcsolatot, nem tudják elképzelni a szövetséget a szociáldemokraták, a liberálisok és a konzervatívok alkotta politikai képletben.
Ennek ellenére egyáltalán nem ajánlott mérget venni arra, hogy az RMDSZ-nek a PDL iránti hűsége kitart a jövő évi parlamenti választások után is. Először is azért, mert a jelenlegi politikai konstelláció szerint kevés az esély arra, hogy Emil Boc pártja 2012-ben is a kormányrúdnál marad. Ehhez a demokratáknak óriási bravúrt kellene végrehajtaniuk a következő másfél évben – mindez a kormányzás tavalyi tapasztalatait figyelembe véve sci-fi kategóriába illene –, vagy az elveszettnek hitt politikai helyzetekből is nyerni képes Traian Băsescunak kellene valahogy szétrobbantani az ellenzéki pártszövetséget. Ellenkező esetben az ellenzék – sajnos – feltartóztathatatlanul átveszi a hatalmat. Márpedig a három párt a jelenlegi felmérések szerint bőven megszerezné a parlamentben a kormányzáshoz szükséges többséget, így nem lesz szüksége az RMDSZ-re is – annál is inkább, hogy a magyar alakulat nem volt hajlandó már most hozzájárulni a Boc-kormány bukásához.
Ez esetben borítékolható, hogy a szocdemek, liberálisok és konzervatívok első dolga lenne kiiktatni az oktatási törvényből a kisebbségeknek kedvező előírásokat, sőt a három párt elmúlt időszakban tanúsított magyarellenességét ismerve az lenne a legkisebb baj, hogy diákjaink továbbra is románul tanulják Románia történelmét és földrajzát. Már most megjósolható, hogy az RMDSZ a kivívott jog megóvására hivatkozva nagyon is hajlandó lenne átállni majd a másik oldalra – feltéve persze, ha 2012-ben is parlamenti tényező lesz –, még akkor is, ha az odaátról jó előre tudjuk: politikai hiénák területe. De hát az RMDSZ az elmúlt években közismerten mindig ki tudta magyarázni átállásai szükségességét.
Markó: két párt kevesebb, mint egy
Krónika, 2011. január 10. – Rostás Szabolcs
Markó Béla nem osztja szenátortársa, Frunda György „egyik napról a másikra" felbukkant borúlátását, miszerint az RMDSZ-nek szinte lehetetlen lesz bejutnia a román törvényhozásba a jövő évi parlamenti választásokon. Mint arról beszámoltunk, Frunda a magyar versenypártokkal és az RMDSZ kormányszereplésével, a Boc-kabinet által tavaly hozott megszorító intézkedésekkel magyarázta, hogy a szövetségnek roppant nehéz lesz átlépnie a parlamenti küszöböt 2012-ben.
Ezzel szemben az RMDSZ elnöke a Krónika kérdésére meggyőződésének adott hangot, miszerint az alakulat nem veszíti el jelenlétét a törvényhozásban, sőt úgy vélekedett: „két párt kevesebb, mint egy" alapon könnyebb lesz felvennie a versenyt az MPP-vel és a létrehozandó új erdélyi magyar párttal, amelyek szerinte egymás között fogják megosztani a szavazatokat.
„Nem tudom, mitől esett Frunda György kétségbe egyik napról a másikra, amikor optimista politikusnak ismerem. Az elmúlt 21 év során mindig voltak kishitűek, akik bukást jósoltak az RMDSZ-nek, ám mindig sikerült biztosítanunk a romániai magyarság parlamenti képviseletét. Meggyőződésem szerint 2012-ben is sikerülni fog, persze ennek érdekében megfelelőképpen kell politizálni" – válaszolta pénteki kolozsvári sajtótájékoztatóján lapunk kérdésére Markó, emlékeztetve: Frunda folyamatosan arra buzdított, hogy az RMDSZ-nek ki kell lépnie a jelenlegi jobbközép koalícióból, és a Szociáldemokrata Párttal (PSD) kell szövetségre lépnie.
„De vajon mire jutottunk volna a PSD-vel, amely nacionalista támadást intézett az oktatási törvény ellen?" – tette fel a kérdést Markó.
A Krónika arra is kíváncsi volt, nem kerülhet-e az RMDSZ abba a „kényszerhelyzetbe", hogy a későbbiekben átálljon a szövetségre lépő ellenzéki pártok oldalára ezek hatalomra kerülése esetén, tekintve, hogy a román szociáldemokraták és a liberálisok adott esetben kiiktatnák a frissen hatályba lépett oktatási törvényből a kisebbségek számára kedvező paragrafusokat.
A politikus szerint – aki a tavalyi év végén jelentette be, hogy 18 év után nem pályázik újabb elnöki mandátumra – az jelent garanciát a jogszabály jelenlegi formájában történő megőrzésére, ha a parlamentben megmarad, és tárgyalóképes lesz a romániai magyarság képviselete. Markó úgy vélte, az oktatási törvény a koalíciós együttműködés tesztje is volt, a jogszabály elfogadása erősítette a koalíciós szolidaritást, ezzel egy időben pedig az RMDSZ távolabbra került az ellenzéktől.
Az elnök szerint a magyarellenes magatartást tanúsító ellenzék rendkívül felelőtlen módon, önös érdekekből, politikai megfontolásokból akadályozta a jogszabályt, és ennek érdekében a nehezen kiépített etnikumközi párbeszédet is feláldozták volna. Markó szerint az ellenzék kisebbségellenes vehemenciája mögött az az elgondolás is húzódott, hogy amennyiben sikerül megbuktatni a törvényt, ez akár a koalíció végét is jelentené. „A jogszabály elfogadása közelebb hozta az RMDSZ-t a demokrata-liberálisokhoz, és eltávolította a PNL-től és a PSD-től. Nem látom, miért kellene most az RMDSZ-nek más koalíciós képletben gondolkodnia" – szögezte le a szövetség elnöke.
Markó ugyanakkor szkeptikusnak mutatkozott a tekintetben, hogy a jelenlegi parlamenti ciklusban lehetőség nyílna a kétharmados többséget feltételező alkotmánymódosításra. Ezzel szemben szerinte még ebben az évben indokolt lenne módosítani a választási törvényt, mégpedig oly módon, hogy megmaradjanak a jelenlegi egyéni választókerületek, ám a választás egyfordulós legyen, a képviselő- és szenátorjelöltek közül pedig az első helyen végzett kapjon parlamenti mandátumot. Ezen túlmenően Markó szerint országos listát is kellene állítani, ezzel ugyanis biztosítható lenne a választók pátpreferenciáinak arányos megjelenítése a törvényhozásban.
Markó: Kelemen Hunor alkalmas RMDSZ-elnöknek
Kelemen Hunor nagyon alkalmas az RMDSZ elnöki tisztségére – szögezte le Markó Béla. „Kelement támogatom, ő áll hozzám a legközelebb. Ez nem azt jelenti, hogy ő az egyetlen, aki az RMDSZ elnöke lehet, de kétségtelenül nagyon alkalmas erre a tisztségre. Egyesek a szemére vetik, hogy túl közel állt hozzám, de azt hiszem, ez előnyére szolgál, mivel megtanulhatta mindazt, amit én az elmúlt húsz évben tanultam, átadhattam neki a tapasztalataimat" – fogalmazott Markó.
MAGYARORSZÁG
Az egyszerűsített honosítás tapasztalatait is megtárgyalják
MTI, 2011. január 10.
Az egyszerűsített honosítás tapasztalatairól, a kisebbségi vegyes bizottságokról és a Magyar Állandó Értekezlet (Máért) szakbizottságairól lesz szó a nemzetpolitikai tárcaközi bizottság keddi ülésén – mondta el Répás Zsuzsanna nemzetpolitikai helyettes államtitkár.
Kifejtette: örömmel látják, hogy a kedvezményes honosítás ügyintézése problémamentesen zajlik, de az eddigi tapasztalatokat, fejleményeket szeretnék áttekinteni. Napirenden szerepel még a Bethlen Gábor Alap, amelyről december 23-án fogadott el törvényt az Országgyűlés. A bizottság tagjait az alap indulásáról tájékoztatják, illetve arról, hogyan alakul át az eddigi támogatási rendszer, milyen nyilvántartást működtetnek, hogyan szeretnék az adatszolgáltatást megvalósítani az egyes államtitkárságok között. Megjegyezte: az alaphoz kapcsolódó alapkezelő nonprofit zrt. létrehozása is folyamatban van, várhatóan egy hónapon belül megkezdheti munkáját.
Téma lesz a Máért szakbizottsági rendszere. A helyettes államtitkár felidézte, hogy tavaly a Máért ülésén négy szakbizottság felállításáról döntöttek, az oktatási és kulturális, a gazdasági és önkormányzati, a külügyi és jogi, illetve a szórványtestület. Utóbbinak két albizottsága lesz, az egyik a kárpát-medencei szórványmagyarsággal, a másik a nyugati diaszpórával foglalkozik majd. A diaszpóra szakbizottság kivételével mindegyik testület még januárban ülésezik, a diaszpóratestület pedig várhatóan februárban tanácskozik. A szakbizottság munkájában a Máért tagszervezetei mellett a kormányzat képviselői is jelen lesznek – hangsúlyozta.
A tárcaközi bizottság negyedik témája a vegyes bizottságok munkája lesz. Répás Zsuzsanna elmondta, hogy összesen hat kisebbségi vegyes bizottság ülése várható az első félévben, először a magyar–szlovák vegyes bizottság tart majd ülést.
A kormány augusztus 27-i hatállyal hozta létre a Nemzetpolitikai Tárcaközi Bizottságot (NPTB) a kölcsönös felelősség és figyelem elvén nyugvó nemzetpolitikai tevékenység összehangolására. A testület elnöke Semjén Zsolt, a miniszterelnök általános helyettese, alelnöke pedig Németh Zsolt, a Külügyminisztérium parlamenti államtitkára.
Az NPTB feladata – a kormányhatározat szerint – egy, a kormány nemzetpolitikai tevékenységét segítő kölcsönös tájékoztatáson alapuló, egységes információs rendszer létrehozása, a nemzetpolitikai vonatkozású feladatok végrehajtásának koordinálása és értékelése, az egyes minisztériumok külhoni magyarokat érintő tervezési tevékenységének összehangolása, a központi államigazgatási szervek külhoni magyarokat érintő tevékenységének folyamatos figyelemmel kísérése, és javaslattétel a kormány számára a nemzetpolitikai vonatkozású feladatok végrehajtása során a forrásigény összehangolt tervezésére és a pénzfelhasználás ellenőrzésére.
A bizottságban képviselteti magát a Belügyminisztérium, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium, a Külügyminisztérium, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium, a Nemzetgazdasági Minisztérium, valamint a Vidékfejlesztési Minisztérium államtitkári, illetve parlamenti államtitkári szinten. A bizottságban helyet foglal a KSH elnöke is. A kormány határozatában felkérte a Magyar Tudományos Akadémia elnökét, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság elnökét, valamint a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal vezetőjét, hogy személyesen vagy delegáltja útján állandó meghívottként vegyen részt az NPTB munkájában. A testület legalább negyedévente tart teljes ülést.
A kettős állampolgárság megszerzése után sem esnek el az eddigi támogatásoktól a magyarigazolvánnyal rendelkezők a státustörvény módosításának köszönhetően – mondta el Répás Zsuzsanna nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár.
MTI, 2011. január 8. - Berek Patrícia -
Az eredeti törvényszöveg azt tartalmazta, hogy aki magyar állampolgár, vagy folyamodik az állampolgárságért, az nem lehet alanya a státustörvénynek, azaz számára az oktatási-nevelési és egyéb támogatások nem járhatnak. A tavaly év végén hozott módosítással ezt megszüntették, az állampolgárság megszerzése után sem esnek el az érintettek a támogatásoktól – hangsúlyozta Répás Zsuzsanna nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár, hozzátéve: a honosítási törvény életbe lépésével nem szerették volna, ha diszkrimináció éri a magyarokat. A döntés mintegy kilencszázezer embert érint, napjainkig ennyien igényeltek magyarigazolványt.
„Azt szeretnénk, ha a szomszédos országokban élő magyarok juthatnának hozzá azokhoz a támogatásokhoz, kedvezményekhez, amelyek a státustörvényben vannak, ők azok akiknek erre szükségük van, s a magyar kormány őket szeretné segíteni" – fogalmazott Répás Zsuzsanna. Kifejtette: a támogatás feltétele ezentúl az, hogy valaki a szomszédos államokban éljen, s magyar ajkú legyen, de akár magyar állampolgár, akár nem, igényelheti a támogatást.
A kedvezmények köre nem változott, minden juttatás ugyanúgy jár majd mint eddig – jegyezte meg. Kitért arra is, hogy több helyen – így például Kárpátalján – elterjedtek olyan hírek, hogy az állampolgárság miatt nem járnak majd a juttatások. Ezeket a téves információkat szeretnék eloszlatni, hogy ne érezzenek akadályt az ott élő magyarok az egyszerűsített honosítás kérelmezésében – emelte ki.
A technikai módosítás mellett újdonság, hogy az oktatási-nevelési támogatás éves, húszezer forintos összege az óvodások után is jár ezentúl. Az iskolások után ezenfelül egy kétezer forintos taneszköz vásárlási támogatást is utalnak. Répás Zsuzsanna hangsúlyozta: szigorúbban szeretnék azt venni, hogy ki kapja meg ezeket a támogatásokat. Annak jár ez a juttatás, aki valóban magyar iskolába járatja a gyermekét - szögezte le, kiemelve: ennek a kedvezménynek az a célja, hogy a magyar nyelvű iskoláztatást segítse. Megjegyezte: a szórványterületeken, ahol nem elérhető a magyar iskola, szóba jöhetnek egyéb formák, mint például hétvégi magyar iskola.
Egy hét alatt több mint négyezren kérték az egyszerűsített honosítást
Az első héten annyian adták be kérelmüket a magyar állampolgárság iránt, ahányan korábban egy egész évben – tudtuk meg Wetzel Tamás miniszteri biztostól. Öt nap alatt 4107 kérelmező folyamodott egyszerűsített honosításért – a legtöbben Szabadkán, de sokan nyújtottak be kérelmet Kolozsváron és Csíkszeredában is. További érdekességként említették, hogy ezen a héten Abu Dzabin kívül Dohából, Isztambulból és Buenos Airesből is érkezett be állampolgársági kérelem.
A honosítási kérelmet a konzulátusokon is be lehet adni. Hamarosan az interneten keresztül is időpontot kérhetnek az érintettek – mondta a Krónikának Szilágyi Mátyás kolozsvári főkonzul.
Egyszerűsített honosítási kérelmeket január 3-tól lehet benyújtani. A kérelmek 2200 magyar anyakönyvi hivatalban, több mint 90 külképviseleten, valamint a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal megyeszékhelyeken lévő ügyfélszolgálati irodáiban adhatók be. Wetzel Tamás miniszteri biztos korábban azt mondta, hogy az első évben 250-400 ezer kérelmezővel számolnak.
A mostantól alkalmazandó törvény értelmében magyar állampolgárságot azok az emberek vagy leszármazottaik kérhetnek, akik 1920 előtt vagy 1938 és 1945 között magyar állampolgárok voltak, beszélnek magyarul, és nincs valamilyen kizáró közbiztonsági vagy nemzetbiztonsági ok.
A törvény az eddigitől eltérően a határon túli magyaroknak nem szabja az állampolgárság megszerzésének feltételéül a bejelentett magyarországi lakóhelyet, a magyarországi lakhatás és megélhetés igazolását és az alkotmányos alapismeretek vizsgát.
KÁRPÁT-MEDENCE
Választhatók lesznek a kettős állampolgárok?
Népszabadság, 2011. január 8. – Kácsor Zsolt
Debrecen városa nagyszabású ünnepséget szervez április 10-én a helyi Kölcsey Kongresszusi Központban, ahol a január elseje után kettős állampolgárságot szerzett honfitársaink egyszerre tehetik le az állampolgársági esküt – jelentette be tegnapi debreceni sajtótájékoztatóján Kósa Lajos polgármester, a Fidesz ügyvezető alelnöke. Szerinte elképzelhető, hogy elérheti a félmilliót azoknak a száma, akik a törvény alapján kérnek állampolgárságot.
Tudósítónk kérdésére, miszerint ha a kettős állampolgárok a jövőben szavazati jogot kapnak, s magyarországi lakóhely nélkül voksolhatnak például pártlistákra, akkor egyúttal vajon választhatók is lesznek-e, Kósa Lajos azt válaszolta: erről még nem született hivatalos álláspont, ezzel kapcsolatban a Fideszben is többeknek eltérő a véleményük, ezért egyelőre csak a saját megygyőződéséről tud beszélni. Hozzáfűzte: véleménye szerint ha valaki magyar állampolgár, akkor megilleti a szavazati jog. Kérdésünkre, miszerint egy kettős magyar állampolgár, aki soha nem élt Magyarországon, s például erdélyi lakosként nem rendelkezik magyarországi lakóhellyel, a jövőben vajon fölkerülhet-e egy hazai párt listájára, s így bekerülhet-e a magyar parlamentbe, Kósa Lajos igennel válaszolt. Majd hozzátette: ez nemcsak az erdélyieket érinti, hanem más országokra, így például Izraelre, az Egyesült Államokra, vagy akár Argentínára is vonatkozik. Kósa Lajos kijelentette: nem példátlan, hogy valaki külföldi lakosként magyar politikus, ilyen például a Fideszben Schöpflin György.
EURÓPAI PARLAMENT/EURÓPAI UNIÓ
Román zsaroláson bukhat el a magyar EU-siker
Népszabadság, 2011. január 10. – Pócs Balázs
Beindult az adok-kapok-zsarolok körjáték az EU-ban, most éppen Románia és Bulgária schengeni csatlakozása kapcsán. A kínos huzavona a magyar elnökség egyik tervét is romba döntheti.
A nehézfegyverzetet is bevetették egymás ellen az EU-tagállamok, amikor arról kezdtek vitatkozni: beengedjék-e Romániát és Bulgáriát a schengeni birodalomba? Szóba került itt már minden – a franciaországi romáktól a horvát csatlakozáson át a törökországi menekültekig. Íme a háború fejezetei.
Az ellentámadás
Akár Horvátország EU-belépésének is kész keresztbe tenni Románia, ha továbbra sem nyer bebocsátást a schengeni övezetbe – ezzel a nem éppen diplomatikus fenyegetéssel állt elő Teodor Baconschi román külügyminiszter. S hogy a két témának mi köze egymáshoz? Az égvilágon semmi. A kijelentés egyértelmű bosszú volt, amiért Németország és Franciaország levélben értesítette az Európai Bizottságot, hogy blokkolni akarja a román–bolgár schengeni csatlakozást. Bukarest persze pontosan tudta, mivel bosszantsa fel a németeket, akik köztudottan a horvát EU-tagság fő támogatói.
A támadás
Románia dühét az váltotta ki, hogy Brice Hortefeux francia és Thomas de Maiziere német belügyminiszter azt írta az Európai Bizottságnak: korai lenne márciusban (ahogy tervezték) beengedni a románokat és a bolgárokat a schengeni zónába – előbb érjenek el „visszafordíthatatlan haladást" a korrupció és a szervezett bűnözés elleni harcban. Traian Basescu államfő közölte, hogy a levél Romániával szembeni diszkrimináció, amelyet akkor sem tűrnek el, ha „az EU legbefolyásosabb országaitól" érkezik. (A kis ország–nagy ország ellentét is örökzöld sláger az unióban.)
A haditaktikák
A román. A jól bevált módszerhez folyamodott Románia: azért, hogy megkapjon valamit, egy másik területen (EU-tagállamként) a vétójogával fenyegetőzik. Sőt nemcsak a horvát csatlakozási folyamat megakasztását helyezte kilátásba, hanem azt is, hogy a bukaresti törvényhozás nem ratifikálja az Európai Parlament létszámának átalakítását (amelyet a lisszaboni szerződés tesz szükségessé). Horvátország ráadásul nem először esik az uniós „túszejtési technika" áldozatává – jó ideig Szlovénia blokkolta a felvételi tárgyalásokat, meglehetősen kicsinyes szlovén–horvát határvita miatt.
A német–francia. Noha az unió két meghatározó tagállama a korrupcióra és a szervezett bűnözésre hivatkozik, amikor késleltetni akarja a schengeni övezet kiterjesztését Romániára és Bulgáriára, a szigorú fellépés mögött más okok is állnak. Aligha véletlen, hogy Párizs éppen akkor kezdett tiltakozni, amikor – a Romániából érkező romák kitoloncolása miatt – kínos vitába keveredett az Európai Bizottsággal. De több EU-tagország azt sem nézi jó szemmel, hogy Románia nagyvonalúan osztogatja a román útleveleket a szomszédos Moldova állampolgárainak. Ugyancsak aggodalmat kelt, hogy a román–bolgár schengeni csatlakozás megteremtené a szárazföldi összeköttetést Görögországgal, amely már most is a török határ felől beözönlő menekültáradattal küzd.
A magyar. Már csak azért is fájlalja az uniós kötélhúzást a budapesti kormány, mert a magyar EU-elnökség kevés kézzelfogható eredményeinek egyike lenne Románia és Bulgária befogadása a schengeni birodalomba. Sőt a jelenlegi perpatvar meghiúsíthat egy másik „látványos" akciót, a horvát–EU csatlakozási tárgyalások lezárását is. Magyarország most aztán megmutathatja, miként tudja teljesíteni a soros elnökök legfontosabb feladatát: a tagállamok közötti nézeteltérések elsimítását, a diplomáciai háborúk utáni békeszerződések kidolgozását.
INTERJÚK, ELEMZÉSEK, PUBLICISZTIKA
A magyarság első politikai szervezkedése
Bihari Napló, 2010. december 27. – Kupán Árpád
Kilencvenéves történetet ismertetünk a romániai magyarság politikai szervezkedéséről esetleges mai tanulságokkal. A reménytkeltő
kezdeményezés hamar elakadt. 1920. december 19-én az újságok arról adtak hírt, hogy a belügyminisztérium szigorú rendeletet hozott...
1920 utolsó hónapjaiban a Nagy-romániához csatolt területek magyarsága kezdett magához térni a trianoni döntés okozta traumából, letargiából, s egyre többenvetették fel a politikai aktivitás megindításának szükségességét. Miután hírement, hogy Magyarország is törvénybe iktatta a nagyhatalmak döntését, kiterjedtés átfogó mozgalom indult az itteni magyarság megszervezéséért.
A Nagyvárad című napilap az 1920. október 5-i számának vezércikkében így fogalmazott: „Nincs veszve még minden. Romániában is magyar marad a magyar. A békekonferencia a kisebbségek jogait biztosította, s ha az itteni magyarság egy szilárd táborba tömörül, lesz annyi ereje és erkölcsi súlya, hogy nemzetközileg garantált jogait biztosítani tudja magának". A cikk arról is hírt adott, hogy Kolozsváron dr. Grandpierre Emil volt törvényszéki elnök, a Károlyi-kormány idején főispán-kormánybiztos, kezdeményezte a politikai küzdelem megindítását. A vezércikkben ezt így értékelték: „Megmozdulása a párciumbeli (sic!) magyarság széles rétegének egy politikai táborba való tömörülését jelenti, amire ma már elkerülhetetlenül szükség van, s ami nélkül az erdélyi magyarság mint oldott kéve hull szét, lezüllik, elrongyolódik, kivándorol, vagy egységes irányító kéz hiányában idegen célok szolgálatába szegődik... a betévő falatért, az egzisztenciáért, a lakásért, a kicsinyes emberi morzsákért."
Fejlemények
A Nagyváradi Napló A romániai magyarság szervezkedése címen adott hírt a mozgalomról: „Az eddigi meddő passzivitás után elérkezett az ideje, hogy a magyarság is sorompóba lépjen a békeszerződésben és a gyulafehárvári határozatokban, a kisebbségek részére biztosított jogok megóvására. Fontos kérdések kerülnek megoldásra, mint a nemzeti kisebbségek államtitkársága, a választói törvény, új közigazgatási beosztás, agrárreform, nemzetiségi törvény. „Ezek megoldásánál Jelen kell lennie a magyarság képviselőinek." A reménytkeltő kezdeményezés hamar elakadt. 1920. december 19-én az újságok arról adtak hírt, hogy a belügyminisztérium szigorú rendeletet hozott a gyűlések tartásáról és egyesületek szervezéséről, működéséről. 1920. december 21-én már arról írtak, hogy elhalasztották az erdélyi magyarság politikai nagygyűlését. A Nagyvárad cikkírója így írt erről: „A magyarság megmozdulásának aktualitását nemegyszer kifejtettük: A magyarság vezetői hagyják ott a passzivitásuk kényelmes lakóhelyeit, lépjenek ki nyíltan a nagy nyilvánosság elé. Nincsenek titkos terveink, nem szövünk összeesküvést az állam vagy egyikmásik irányadó politikai személyiség ellen. Egyedüli célunk a magyarság számára ugyanazokat a politikai és kulturális szabadságjogokat biztosítani, amelyek az állam minden polgárát megilletik. Megtették törvényes formában a kezdő lépéseket a magyarság politikai szervezkedésére. Petala tábornok rendelete azonban új alkalmat adott arra, hogy ismét elhalasszák az egész szervezkedést" – fogalmazott kiábrándultan a cikk szerzője.
Tabéry cikke
A nagyváradi Szabadság című lap 1920. december 25-I számában Karácsonyi kételkedések címmel Tabéry Géza írt vezércikket. Ebből idézünk: „Keressük mi is a megtérést, csakhogy azon egyedüli alapon, mely nem jelent egyet a faji önérzetünk hasba rúgásával. Kulturális téren élni, érvényesülni többször próbálkozott az erdélyi magyarság. És a kultúra legtöbbször a szeretet propagandájával, vagy ha nem azzal, hát legalább a gyűlölködés elterelésével egyértelmű. Jutalmunk érte a bukaresti sajtó permanens heccelődése volt, a gyűlölködés emeletes lángra
lobbanása, míg végre a nagy nehezen megindult EMKE is kénytelen takarodót fújni – minden szeretet legnagyobb diadalára – éppen karácsony előtt. Nem! Ne követelje tőlünk senki, hogy szokásos ömlengéseink enyhe habjaival tiszteljük ünnepinek karácsonyunkat. Nem rejthetjük el kifogásainkat... A magyarság egyetlen nyíltan bevallott és semi emberi, vagy modern államelméleti törvénybe nem ütköző célja az, hogy kulturális fejlődése veszélyeztetése nélkül óhajtja megteremteni a maga számára a szilárd gazdasági alapot. S ha egyszer el fog érkezni az a karácsony, amelyben számarányát és belső értékeit megillető helyét a magyarság elfoglalhatja az új viszonyok között, a legtöbben csodálkozva fognak visszatekinteni a nemzetiségi kiközösítés korszakára.
Mi a legjobbhiszeműleg próbálunk erdélyi magyar belpolitikát csinálni, aktív politikát, hogy bekapcsolódjunk a romániai emberközösség problémái megfejtésébe. Nem kevesebb fontosságot tulajdonítunk a minket érdeklő kisebbség közigazgatási részvételének, legalábbis a magyar többség lakta vidékeken. A puritan közigazgatás, a puritán igazságszolgáltatás valóságos mentsvárait kellett volna kiépíteni ezen a területen. (...) Politikai tetterőnk érvényesítésének célja a politikai és kulturális existenciánk oltalmazása a becsületes parlamentarizmus minden eszközének – ha kell, fegyverének – felhasználásával.
A magyarságnak igenis érdekében áll aktív politizálással segíteni leromlott helyzetén, a románságnak pedig nem irreleváns, hogy egy kétmilliós kisebbség jóléttől duzzadó izmokkal tolja fölfelé szekerét, avagy soványságában is súlyt jelentő ballasztnak akaszkodik a saroglyára, hogy az egész fogatot visszafele tartsa az ösvényről. Kell a politikai aktivitás, úgy kellene, mint a friss kenyér."
A Nagyváradi Napló 1920. december 28-i számában szintén vezércikkben foglalkozott a romániai magyarság politikai szervezkedésével. Itt idézi a brassói ügyvéd ismert kisebbségvédő politikus dr. Szele Béla véleményét, amely ma is időszerűen hangzik: „Ha a magyarság a politikai munka terére lép, akkor csak egy zászló és egy program köré csoportosulhat.
A széthúzó elemeket, a frakciókat eleve ki kell küszöbölni, a többségi elvet érvényre kell juttatni. Amit a többség elhatároz, az kötelező kell legyen a kisebbségre is, amelynek alkalmazkodnia kell a többségi határozathoz. Ez az egyetlen mód, hogy az egység és az egyöntetűség biztosítva legyen." Található tanulság Minden aktualizálási kísérlettől mentesen ajánljuk az olvasó figyelmébe ezeket a múltbeli tényeket, megállapításokat. Ha mégis talál valaki hasonlóságot a mai helyzettel, az csak a véletlen műve lehet! (?) Ne feledjük azt a régi szentenciát, hogy a történelem nem példa, hanem tanulság kell legyen az utókor számára.
Az erdélyi magyar politikai szervezkedés
Bihari Napló, 2011. január 8. - Kupán Árpád
Az 1921-es esztendő újabb ígéretes kezdeményezéseket hozott a romániai magyarság aktivizálására, de a román államhatalom – hangzatos ígéretei ellenére – mindig megtalálta a megfelelő eszközöket azok megvalósulásának megakadályozására.
1921. január 5-én a Nagyváradi Napló arról adott hírt, hogy a kolozsvári szervezők bejelentették Patala tábornoknak és Mihályi Tivadar nemzetiségi miniszternek az erdélyi magyarság szervezkedését, és kérték január 9-re Kolozsváron a római katolikus főgimnázium dísztermében értekezlet tartásának engedélyezését 60–80 résztvevővel. A kérés benyújtói dr. Grandpierre Emil és dr. Paál Árpád voltak.
A Nagyváradi Napló másnapi vezércikkében összefoglalta az erdélyi magyar szervezkedés alapgondolatait. E szerint „Erdélyben a trianoni döntés új közjogi helyzetet teremtett. A békeszerződésben számunkra előírt kisebbségi jogok kivívása és biztosítása csak összefogással érhető el. A kisebbségi jogok, az önrendelkezés elve, a gyulafehervári határozatok olyan jelszavak, melyek rövidesen élő valósággá, gránit és kősziklává kell váljanak, amelyek felett a népek, a nemzetek lelkiismerete és a megbonthatatlan táborba szervezett magyarság eleven ereje őrködik. Ez nem államalkotás az államban, hanem egységes megszervezése az egy és oszthatatlan államnak" – fogalmazott a vezércikkíró nem kis optimizmussal. Sajnos hamar bebizonyosodott az optimizmus megalapozatlansága.
A Magyar Követség 1921.
Január 9-én Kolozsváron csupán helyi tagozatként alakult meg. Az új magyar politikai alakulat felhívást intézett a többi törvényhatóságban lakó magyarsághoz helyi szervezetek megalkotására, egy országos nagygyűlés küldötteinek megválasztására. A nagygyűlés időpontját 1921. június elejére tűzték ki. A kolozsvári előkészítő értekezlet még nem hozott igazi áttörést a magyarság
aktivizálásában. Sokan voltak, akik nem tudták vagy nem akarták elfogadni a kisebbségi létet, nem értették meg, hogy a politikai aktivitás nem jelent egyet a feltétel nélküli behódolásával.
Tömörülni, szervezkedni Az erdélyi magyar sajtó, különösen a Kolozsváron megjelenő Keleti Újság és annak folyóirata, a Napkelet – amelyeket közösen adott ki egy kiadócsoport – vitte bele az erdélyi magyarságot abba a gondolatkörbe, hogy saját magát intézményesen is kisebbségnek vallja, és lépjen a politikai tettek mezejére. A mértékadó váradi lapok, a Szabadság, Nagyvárad, Nagyváradi Napló egyaránt elkötelezett hívei voltak a magyarság politikai aktivitásának. Hegedűs Nándor, ekkor a Szabadság, majd a Nagyvárad szerkesztője, így fogalmazott 1921 elején a Napkeletben megjelent írásában: „A jövő teendője az, hogy a magyar társadalom vegye át azt a felelősséget, amit ma 30–40 újságíró visel.
Mindenki az újságíróktól várja, hogy kiálljon a tribünre, és belekiáltsa a levegőbe a mások fájdalmát. De amikor arra kerülne a sor, hogy ő maga – a polgártárs, akinek velünk szemben olyan nagyok az igényei – szót emeljen, és nyíltan kimondjon egy halkabb szót, akkor szerényen visszahúzódik. Ma az újságíró még arra sem hivatkozhat, hogy a társadalom mögötte áll, mert
szükség esetén nem tudja ezt demonstrálni. Három éve álljuk a sarat, váltsanak fel bennünket, vagy legalább osztozzanak velünk.
A Kiáltó Szó
A tribünre való kiállást, a magyarság fájdalmának kikiáltását, a jövő teendőinek megfogalmazását végül három értelmiségi, tollforgató ember vállalta fel: az író és építész Kós Károly, valamint a Keleti Újság két vezetője, a felelős szerkesztő Zágoni István és a főszerkesztő Paál Árpád. Kós Károly a „viharügynök" célként a magyarság nemzeti autonómiáját jelölte meg. Írása az akkori idők legszebb és legpolitikusabb megnyilatkozása, és olyan igazságokat fogalmaz meg, amelyek ma is aktuálisak, időtállóak. János evangéliumából vett idézettel kezdi, melynek utolsó mondata: „Én kiáltó szó vagyok a pusztában" adta a politikai röpirat címét „Kiáltó szó Erdély, Bánság, Körösvidék és Máramaros magyarságához!" Kós Károly keserű, de prófétai szavakkal idézi fel a megelőző két év szomorú történetét, csalódásait, keserűségét, majd így folytatja: „Két esztendeje, hogy sokan közülünk imádkozni tanultak, és sokan átkozódni is. (...) De az imádkozás ideje eltelt. És el az átkozódás ideje is. (...) Fölébredtünk. Látni akarunk tisztán. Szembe akarunk nézni az élettel, tisztában akarunk lenni helyzetünkkel. Ösmerni akarjuk magunkat. (...)
Az ítélet végrehajtatott: Erdély, Bánság, Körösvidék és Máramaros kétmillió magyarsága bekebeleztetett Romániába. Nem kutathatjuk, hogy az a nélkülünk rólunk készült és kötött trianoni szerződés miféle koldusalamizsnát rendelt számunkra. Nincsen sok értelme ennek. A mi igazságunk: a mi erőnk. Az lesz a mienk, amit ki tudunk küzdeni magunknak. A bátraknak kiáltok hát, a harcolni akaróknak, a kötelességtudóknak, a látni akaróknak, az előrenézőknek. Álljanak elő, ne szégyenkezzenek, ne aludjanak, ne duzzogjanak. Az élet nem vár, az élet rohan. Kiáltó számmal ezt kiáltom! ...
A fundamentum, amire nyugodt lelkiismerettel és bízó lélekkel építhetünk: kétmillió magyar. (...) Velünk, Erdély magyarságával minden időben számolnia kell annak, aki szuverenitását reánk kiterjesztette. Számolnia kell Romániának is, ha azt akarja, hogy területi és népességben való gyarapodása erőgyarapodást is jelentsen, nem pedig fölös terhet, súlyos kölöncöt. (...) Nyíltan és őszintén valljuk azonban: inkább vagyunk lojálisak, mint rebellisek, inkább építők, mint rombolók, inkább nyílt barátok, mint titkos ellenségek. Kétmillió magyarra, mint fundamentumra akarjuk felépíteni az új keretek között nemzeti autonómiánkat, melynek egy részét saját szabad elhatározásból ígéri nekünk Románia szentesített törvénye: a gyulafehérvári határozat, másrészt megszerzi egyfelől akaratunk és erőnk, másfelől Románia józan belátása."
„Építenünk kell"
A befejező részben a szerző kijelenti: Valóságot akartam láttatni: igazságokat akartam kiáltani (...) Kiáltom a jelszót: építenünk kell, szervezkedjünk át a munkára. Kiáltom a célt: a magyarság nemzeti autonómiája. De kiáltom még egyszer azt is: aki gyáva, aki rest, aki alkudni akar, az nem közénk való, mert az a mi igazi ellenségünk: a mi árulónk. Ezt kiáltom, és hinni akarom, hogy nem leszek mégsem pusztába kiáltó szó csupán..."
A röpirat második részében Zágoni István részletesen foglalkozik a passzív rezisztencia lehetetlenségével. Követelményként állítja fel a nemzeti kataszter elkészítését, a szabad nyelvhasználatot, a munka, a kultúra, az egyházak szabadságjogainak biztosítását.
A magyar elnökség és a kisebbségi jogok esete
Kitekintő, 2011. január 9.
Mit tehet Magyarország az elnökségi félév alatt, hogy előmozdítsa a határon túli magyarság érdekvédelmét EU-s szinten? Mit várhatnak a külhoni magyarok 2011 első félévétől? Reális-e egy európai kisebbségpolitika tervének kidolgozása a következő hat hónapban, és ha igen, akkor miért nem hallunk ilyen tervekről a hivatalos elnökségi prioritások között?
„A magyar EU-elnökség rendkívüli lehetőség Magyarország számára, hogy a számára fontos témákat Uniós szintre emelje, s a Közösség végre elkezdjen foglalkozni például a kisebbségi jogok
uniós szabályozásával." Valószínűleg sokan vélekednek így a következő hat hónapról, többek között a Manna.ro szerkesztője is, aki cikkében éles kritikát fogalmazott meg a kormánnyal szemben, amiért a kisebbségi jogok – a korábban elhangzottakkal szemben – nem jelennek meg az elnökségi program prioritásai között.
A felvetés valójában teljesen jogos, hiszen pár hónappal ezelőtt számos nyilatkozatban olvashattunk arról, hogy a magyar elnökség azon (is) fog dolgozni, hogy európai szinten megvalósuljon egy kisebbségvédelmi politika. Erről beszélt Magyarics Tamás, a Külügyi Intézet igazgatója egy 2010. szeptemberi interjújában, de Gál Kinga európai parlamenti képviselő is tett hasonló kijelentéseket az óév során. Ennek ellenére a magyar elnökség honlapján bemutatott programpontok között – ahogy a Manna.ro cikke erre a figyelmünket felhívja – a „kisebbségi jogok" keresésre egyetlen találat sem jelenik meg.
Elfordult volna a kormány korábbi céljától? Mégsem annyira fontos számára a határon túli magyar nemzetiségek érdekvédelme, mint a hivatalosan deklarált prioritások, vagyis a Duna stratégia, Horvátország uniós csatlakozása, vagy a közösségi romastratégia kialakítása? Nem valószínű, hogy erről lenne szó.
Sokkal inkább arról szól a történet, hogy a kormány világosan látja, hogy ha 2011 első felében a Tanács asztalát csapkodva követeli pl. Székelyföld autonómiáját, azzal valószínűleg vajmi keveset lendítene előre a magyar kisebbségek helyzetén, nem beszélve arról, hogy nem is tehet ilyet. Sőt, egy ilyen hozzáállással inkább csak annyit érne el, hogy az európai kisebbségpolitikát felruházná a „revizionista és szeparatista célú" konnotációval, ezzel pedig elérné, hogy a tagállamok semmiféle hajlandóságot ne mutassanak az őshonos kisebbségek érdekvédelmének felkarolására. Ez pedig nyilvánvalóan nem lehet a cél.
A magyar kisebbségek érdekvédelmének megvalósítására - közösségi joganyagban létező hivatkozás hiányában - az EU-n belül egyelőre kevés lehetőség kínálkozik. A Közösségnek nincsen kisebbségvédelmi politikája, és ez minden bizonnyal nem is fog változni a közeljövőben. A csatlakozásnak ugyan feltétele a koppenhágai (politikai) kritériumok teljesítése, amely magában foglalja a kisebbségek jogainak tiszteletben tartását, a csatlakozás megtörténte után azonban az Unió nem szól bele a tagállamok egyéni kisebbségpolitikájába, az tagállami hatáskörbe tartozik. Erre Szlovákia a legjobb példa, amely ország 2004 óta csak visszalépést mutat az addig megvalósított kisebbségvédelem terén...
A téma „EU-konformizálása"
Mit lehet tehát tenni az EU soros elnökeként a magyar kisebbségek érdekében? Ahogy Gál Kinga és Tőkés László EP képviselők is gyakran megfogalmazzák: mivel Európa nem érti a magyar kisebbségek helyzetét, problémáját, ezért elsőként meg kell értetni a Közösséggel, hogy miért fontos Magyarország számára a határon túl élő magyarság. Ezt viszont csak úgy lehet elérni, ha a problémakört beöltöztetjük egy „európai" köntösbe. Erre a kulturális sokszínűség, a hagyományos közösségek egymás mellett élésének támogatása lehet a legalkalmasabb, hiszen ez az EU által elismert alapérték. Ebben a diskurzusban a mi magyar ügyünk eurokonform témává válhat, amit – ha ügyesek vagyunk és beindul az európai párbeszéd - jó eséllyel már nem csak a magyar elnökség fog előbbre vinni.
Magyarország szűk mozgásterével minden bizonnyal a határon túli magyar politikai elit is tisztában van, hiszen egyikőjüktől sem hallhattunk olyat: azt várja a magyar elnökségtől, hogy az megoldja a külhoni magyarság problémáit. A Vajdaság Ma hírportál megkérdezte Pásztor Istvánt (VMSZ), Berényi Józsefet (MKP), Frunda Györgyöt (RMDSZ) és Jakab Sándort (HMDK) arról, hogy mit várnak a magyar elnökségtől. A válaszok: sikeres félévet, amely által növekedhet a magyar kisebbségek szerepe; lehetőséget a magyar kultúra és a kisebbségi magyar kultúra bemutatására; Horvátország és Szerbia uniós csatlakozásának előmozdítását; minimális kisebbségi jogrendszer felvetését. Óvatos megfogalmazások, amelyek azt tükrözik: az elnökség jó lehetőség arra, hogy valami elkezdődjön, de oktalanság lenne a Kánaánt várni ettől a félévtől.
A magyar elnökség nem fogja megvalósítani a székelyek autonómiáját, még csak azt sem fogja elérni, hogy soha többet ne lehessen olyan törvényeket hozni, mint a szlovákiai nyelvtörvény. Közhely, de igaz: az EU-elnökség szűk mozgásteret jelent, hiszen egyrészt nem az adott tagállamról szól a félév, másrészt az elnökségi trió és az aktuális uniós prioritások is kötik a kezünket. Mégsem kell azonban letenni arról, hogy valamire jó lehet ez a félév kisebbségpolitika téren. És az, hogy a hivatalos prioritások között csak „becsomagoltan" szerepelnek a kisebbségi jogok, nem jelenti azt, hogy a magyar elnökség nem lendíti majd előrébb a nemzet ezen ügyét is. Várjuk ki a végét!
|
