Nemzetben gondolkodom – vagyok
Új Magyar Szó, 2010. június 4. – Gyulay Zoltán
Van még a Kárpát-medencében ország, amely minden magyar nemzeti jelképtől retteg, kezdve az állampolgárságtól, folytatva a magyar anyanyelvvel, s bevégezve a Himnusszal. Föllángolt némely körökben a vita arról, ki is az igazán magyar. Aki tud sírni a Himnusz alatt? Azt is szoktuk rá mondani: nemzeti imánk; fohász, amely elősorolja történelmünk sorstragédiáit. Föllángolt némely körökben a vita arról, ki is az igazán magyar. Aki tud sírni a Himnusz alatt? Azt is szoktuk rá mondani: nemzeti imánk; fohász, amely elősorolja történelmünk sorstragédiáit. Más nemzetek nem sírnak: ők nem könnyezve, hanem büszkén éneklik a magukét, legyen az a franciák Marseillaise-e vagy épp az amerikaiak olykor gospelesre fogott Star-Spangled Banner-e. Ám kapaszkodhatunk Kazinczy Ferencbe (mások szerint Széchenyi Istvánba) is, aki szerint „nyelvében él a nemzet". Én azt mondom: jelképeiben is.
Egy nemzet jelképei nem ismerhetnek határokat. Mégis, ha valaki ragaszkodik az anyanyelve által is erősített nemzeti hovatartozáshoz, és ezt legális jelképekkel kívánja kifelé is megmutatni, könnyen megkaphatja a pecsétet: „magyarkodik". „Feröerkedni kellene" – szólt egyszer T. A. kenyerestársam és barátom. A kolléga úr akkor fakadt ki így, amikor a szigetcsoport lakosságának soraiban mozgalom indult a teljes függetlenségért.
Tudnunk kell, hogy a Feröer-szigetek (önálló, bár a jelenlegi magyarhoz hasonlóan nem túl sikeres futballválogatottal, de egyik csapatában egy Potemkin nevű magyar idegenlégióssal!) a középkor óta lakott vulkáni eredetű szigetcsoport, mely az Atlanti-óceán északi részén Dániához tartozik, de széleskörű autonómiájának köszönhetően, Koppenhágával dacolva, nem csatlakozott az Európai Unióhoz. Éreztem T. A. szavaiban az iróniát. Lássuk be, nem lehet „feröerkedni", sem pedig „németkedni", „lengyelkedni", „olaszkodni", vagy hogy egy nemzettudatos népet hozzak például: „svájckodni". A nyelvükben ilyen kifejezés nincs is, de gondolkodásmódjukban sincs: értetlenkednének, ha a „magyarkodás" jelentését magyarázni próbálnánk nekik. „Amerikálkodni" sem lehet, pedig ott aztán van – hatalmi gőgből táplálkozó – lokálpatriotizmus, nem is kevés.
Apropó, Amerika. A „star-spangled banner"-ből, azaz a „csillagos-sávos lobogóból" vegyünk csak ki a kék mezőben ötven csillagot, s lám mit kapunk! Ott marad nekünk az Árpád-sávos zászló. Amely a 28 lobogó alkotta magyar történelmi zászlósor egyike. Ünnepélyes alkalmakkor (nemzeti megemlékezéseken, állami eskütételeken, katonai ceremóniákon) van jelen; a vörössel és ezüsttel hétszer metszett pajzs benne van az állami címerben, teljes változata pedig a nyolc oroszlánnal ott látható a falra festve a budapesti Országgyűlés elnökének a feje fölött.
I. Imre királynak ez a címere az 1202. évi országbullán szerepelt először (természetesen még a hungaristák-nyilaskeresztesek rábiggyesztett jelvénye nélkül), a katonai dísszázad sapkajelvényként viseli, és – ítéljük bár el az általa belegondolt jelentésért – igen, eskütétele alkalmából ezt tűzte magára Vona Gábor.
Az én nagy bajom ugyanis épp e „belegondolással" van. Szégyellősek vagyunk nemzeti jelképeinkkel, s ha valaki mégis használni meri őket, máris keressük benne a mögöttes tartalmat, a veszélyt. Pedig hát milyen veszélyt is jelenthettek például azok a pöttöm legénykék, akik pünkösdhétfőn Gyimesbükkön mozdonyt simogattak – no nem úgy, általában, hanem csakis a címeres magyar mozdonyt? Nekik az a hatalmas-félelmetes Nohab is jelkép volt, az együvétartozás szimbóluma. Itt értettem meg: ha nem is volt mindig könnyű az anyaországban magyarnak lenni, a külhonban megőrizni a nemzeti értékeket, anyanyelvet, érzést, kultúrát, ez volt a legnehezebb. Elvették tőlünk évtizedekre ezt az érzést (az ötvenes években még Magyarországon sem volt szabad énekelni, csak instrumentálisan eljátszani a Himnuszt), a magyar nemzeti lobogót Rákosiék ugyanúgy meggyalázták, mint az Árpád-sávosat Szálasiék; a trikolórt 1956 októberének vére mosta tisztára: ekkor metszették ki belőle a szovjet mintára készült címert. Újra énekelhető a nemzeti imádság – már ahol ez szabadon megtehető. Van még a Kárpát-medencében ország, amely minden magyar nemzeti jelképtől retteg, kezdve az állampolgárságtól, folytatva a magyar anyanyelvvel, s bevégezve a Himnusszal.
Jutott mindez eszembe június 4-e alkalmából. A trianoni döntés 90. évfordulóján.
Vita az autonómiáról
Új Magyar Szó, 2010. június 4.
Nemzeti kisebbségi konferenciát szervezett – immár tizenkettedik alkalommal – a marosvásárhelyi Bernády Alapítvány, melyen a kulturális autonómia kérdésköre került terítékre. A romániai magyarságot érintő problémák mellett szó esett a cigányok, szlovákok, bolgárok, oroszok, ukránok, németek, lipovánok, görögök, törökök kisebbségi ügyeiről is. Nemzeti kisebbségi konferenciát szervezett – immár tizenkettedik alkalommal – a marosvásárhelyi Bernády Alapítvány, melyen a kulturális autonómia kérdésköre került terítékre. A romániai magyarságot érintő problémák mellett szó esett a cigányok, szlovákok, bolgárok, oroszok, ukránok, németek, lipovánok, görögök, törökök kisebbségi ügyeiről is.
„Romániában ma nem jó nemzeti kisebbségnek lenni, mert ez irritálja a többséget" – fogalmazott élesen Vladimir Hapenciuc ukrán képviselő, aki arra figyelmeztetett, hogy ma már nincsenek ukrán tannyelvű osztályok, csupán olyanok, ahol az ukránt mint idegen nyelvet oktatják.
Borbély László, a Bernády Alapítvány elnöke arról beszélt, hogy a kulturális autonómia a nemzeti kisebbségek védelmét és biztonságát jelentené, és bár nem egyenlő a területi autonómiával, lehetőséget adna arra, hogy a közösség dönthessen a saját kérdéseiben. Varga Attila parlamenti képviselő az autonómiáról mint az állam korszerűsítésének lehetséges eszközéről beszélt.
Ellentmondásnak nevezte azt, hogy az állam elismeri a nemzeti kisebbségek létét, ugyanakkor ellenzi az autonómiát. Gabriel Andreescut idézve a képviselő kitért arra is, hogy két típusú autonómiáról beszélhetünk Romániában: az elfogadott, vagyis a közigazgatási, az egyházi és az egyetemi autonómiáról, illetve a tiltott: a kulturális, regionális és területi autonómiáról.
Smaranda Enache, a Pro Europa Liga társelnöke úgy vélte, hogy a romániai nemzeti kisebbségek csak akkor fogják biztonságban érezni magukat, amikor megváltozik a többségi mentalitás és a románok nem ellenségként tekintenek a magyarokra, zsidókra, ukránokra, oroszokra. Enache szerint elfogadhatatlan, hogy egy magyar tannyelvű iskolában egyes tantárgyakat még mindig románul tanulnak a gyerekek, véleménye szerint ezért a szülőknek be kellene perelniük az iskolát.
Megkondulnak a harangok a trianoni szerződés évfordulóján
Krónika, 2010. június 4.
Számos erdélyi településen, többnapos programok keretében szerveznek megemlékezéseket a trianoni békediktátum aláírásának 90. évfordulója alkalmából. Az Erdélyi Református Egyházkerület Elnökségének csütörtöki közleménye szerint pénteken délután 17 óra 30 perckor megszólalnak a református és az evangélikus templomok harangjai. „A harangszó nemcsak arra emlékeztet, hogy Trianon egy egész nemzetet, közösségeket, családokat és egyházakat megnyomorító döntés volt, de az Istennel való találkozásra is hív, aki erősebb minden erőtlenségünknél" – olvasható a közleményben. Nagyváradon az evangélikus gyülekezet Körös (Vladimirescu) utcai templomában ökumenikus imán vehetnek részt a megemlékezők 17.30-tól. Szintén pénteken adják át a városi RMDSZ-szervezet kisiskolások számára kiírt, Magyar nemzet határok nélkül című rajzversenyének díjait is. Az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) városi szervezete este 21 órakor indul a vasútállomás melletti gyaloghídtól a közeli dombtetőre, ahol egy Trianont jelképező T formájú alakzatot gyújtanak meg az évforduló emlékére. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) 17 órakor kezdi megemlékezését a Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KREK) székházában. A szatmárnémeti RMDSZ székházában csütörtökön 17 órakor a Szent István Kör szervezésében Thoroczkay Sándor történelemtanár tartott előadást A trianoni békeszerződés előzményei és utóélete címmel. Pénteken a Szatmár megyei Széchenyi István Emlékbizottság középiskolás diákoknak szervez vetélkedőt, amelynek célja, hogy a „legnagyobb magyar" életét és munkásságát az ifjúság jobban megismerje. A verseny legjobbjait díjazzák. Gyergyószentmiklóson a helyi önkormányzat szervez műsoros megemlékezést pénteken: a 17 órától kezdődő eseményen Rokaly József nyugdíjas történelemtanár A Trianon utóélete címmel tart előadást. A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) megemlékező felvonulást tart a város főterén, majd csatlakoznak a temetőkertben gyülekező megemlékezőkhöz. Gyergyószék Székely Tanácsa felhívásban fordult a szék valamennyi lakosához, civil, egyházi és közéleti vezetőkhöz, hogy minden településen szervezzenek megemlékezéseket, illetve minél többen vegyenek részt ezeken az eseményeken. Ugyanakkor kérik a települések papjait, lelkészeit, hogy pénteken 17 óra 30 perckor szólaltassák meg a harangokat. „Emlékezzünk – legalább lélekben – együtt!" – olvasható a felhívás végén.
A Magyar Polgári Párt (MPP) sepsiszentgyörgyi szervezete pénteken délután 17.30-kor a belvárosi Erzsébet parkban a volt országzászló helyén tart megemlékezést. Beszédet mond Kádár Gyula történész, valamint a politikai szervezetek képviselői. Imát mond Incze Zsolt református lelkész. A résztvevőket arra kérik, hogy tűzzenek fekete szalagot. Hargita megyében három napig tartó rendezvénysorozat keretében emlékeznek a diktátum aláírásának évfordulójára. A programokat az EMNT, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT), az EMI, a HVIM csíki szervezetei, valamint a Magyarok Szövetsége és a Csíkszéki Mátyás-huszárok Egyesülete közösen szervezi. Pénteken Trianon: a Magyar Golgota címmel szerveznek felvonulást Csíkszeredában 16.30-tól a magyar konzulátustól a református templomig, ahol ökumenikus istentiszteletre várják a megemlékezőket. Ezt követően lovas felvonulásra és zenés megemlékezésre kerül sor a Mikó-várnál, fellép a Role és az Árvácska együttes. Szombaton előadássorozatot szerveznek a Szakszervezetek Művelődési Házának Márványtermében. Vasárnap Gyimesbükkön folytatódik a megemlékezés. Délben 12 órakor a helyi katolikus templomban megemlékező szentmisét tartanak, ezt követően kezdődik a felvonulás az ezeréves határhoz, 14.30-tól pedig zenés megemlékezés veszi kezdetét, melynek keretében többek közt Tőkés László EMNT-elnök, EP-képviselő mond beszédet.
Elvégezhető a trianoni „gyászmunka?"
Krónika, 2010. június 4.
A trianoni szerződéssel a nemzetet ért traumát mindmáig nem dolgozták fel a magyarok, még nem vagyunk túl a gyászmunkán – nyilatkozta Ablonczy Balázs történész az MTI-nek. A magyar politikai vezetés Trianonhoz való viszonyának elmúlt 90 évét áttekintve a szakértő elmondta: a békeszerződés revíziója 1944-ig az antikommunizmus mellett a Horthy-rendszer másik fontos legitimációs bázisa volt, az egész társadalom és az összes politikai erő, a kommunistákat is beleértve, elfogadta azt célként. „Kis leegyszerűsítéssel úgy is le lehet írni az akkori helyzetet, hogy míg a baloldali, illetve liberális politikai erők az etnikai revíziót, azaz a magyar többségű területek visszaszerzését tartották elfogadható célnak, addig a jobboldal a korábbi országhatárok visszaállításáért, és ezzel egyúttal a nem magyar nemzetiségek milliói feletti állami fennhatóság visszaszerzéséért harcolt" – magyarázta Ablonczy Balázs. Hozzáfűzte: megfigyelhető volt e téren egyfajta „kettős beszéd", ugyanis miközben a hazai közvélemény előtt az engesztelhetetlen „mindent vissza!" - retorikát használta a jobboldali kurzus, addig a külföld felé különböző diplomáciai és más egyéb csatornákon folyamatosan jelezte kompromisszumkészségét.
Revíziós törekvések
A történész szerint a magyar politikai vezetőréteg még 1943–44-ben is meglehetősen optimista volt Trianon revízióját illetően. A Felvidék, Észak-Erdély, Kárpátalja és a Délvidék megszerzése után mintha vérszemet kapott volna, a realitásoktól elszakadva nem elsősorban a visszakapott területek és az új szomszédságpolitika konszolidálására törekedett, hanem inkább arra, hogy folytassa az elveszett területek, például Dél-Erdély visszaszerzését. A második elvesztett világháború után, 1945, illetve az azt lezáró párizsi békeszerződés 1947. évi megkötése között szinte ugyanolyan eszköztelen volt a magyar külpolitika, mint negyedszázaddal korábban. Egyedül magyar–román viszonylatban merülhettek fel egyáltalán olyan tervek, hogy etnikai megfontolásokból Észak-Erdélynek körülbelül a fele, mintegy 22 ezer négyzetkilométer visszakerüljön Magyarországhoz, illetve Székelyföld autonómiát kapjon. Akkoriban készültek brit és francia tervek valamiféle kisebb mértékű etnikai revízióra, de ezeket a Szovjetunió lesöpörte, a győztes nagyhatalom véleményét ebben a kérdésben különösen Molotov képviselte ellentmondást nem tűrő kérlelhetetlenséggel. „A fordulat évét, a kommunista hatalomátvételt követően az új politikai vezetőréteg számára a nemzetiségi kérdésnél sokkal fontosabbá vált az osztálykérdés. Az internacionalista politikai elit úgy gondolkodott, hogy Trianon következményei öszefoglalhatók annyiban: az ország határain túli dolgozó osztályoknak is vannak magyar nemzetiségű tagjai – magyarázta a szakértő. – Ugyanakkor érdekes, hogy a magyar diplomácia akkoriban éberen figyelte, mi történik a határon túli magyar kisebbségek körében. Ennek oka lehetett, hogy a legfelső vezetésből Rákosi Mátyásnak, Gerő Ernőnek és Farkas Mihálynak, továbbá a kommunista középvezető réteg számos tagjának is voltak határon túli személyes kötődései, továbbá a szomszédos országok kommunista mozgalmaiban jelentős szerepet játszottak az ott élő magyarok. Még az is előfordult, hogy Rákosi Moszkvában próbált interveniálni a csehszlovákiai magyar üldözések miatt". Az '56-os forradalom után az ország élére került Kádár János az 1960-as évek közepéig az internacionalista megközelítést preferálta. Ennek Kádár sajátos gondolkodásán túl, például magyar–román viszonylatban oka lehetett, hogy az új magyar főtitkár a román pártvezetés lekötelezettje volt a Nagy Imre-csoporttal kapcsolatos „internacionalista segítségnyújtás" miatt. Ezt a helyzetet jól jelezte például, hogy a magyar főtitkár akkoriban arról beszélt: Romániában nincs nemzetiségi probléma, csak magyar nemzetiségű munkások. „Talán nem független ezektől a kijelentésektől a Bolyai Egyetem 1959-es bezárása" – vélekedett a szakember. A 60-as évek közepétől indult meg a Trianon-probléma lassú feltérképezése. Először csak az írószövetségben, a Hazafias Népfrontban, vagy a történettudományi műhelyekben tört meg a hallgatás, de idővel a legmagasabb szinten is kimondhatóvá vált ez a nemzeti trauma, például akkor, amikor Kádár János 1975-ben a helsinki kongresszuson Magyarország trianoni veszteségeiről beszélt.
A kisebbségi helyzet hátrányai
A rendszerváltás után a különböző kormányok különböző eszközökkel és váltakozó sikerrel nyúltak a problémához. „A politikai áramlatok közti konszenzus hamar megszűnt ebben a kérdésben is, és a gyors politikai irányváltások eredményeként szétzilálódott nemzetpolitika a hatalmi, belpolitikai, pártpolitikai csatározások martalékává vált" – vélekedett Ablonczy. Az Antall-kormány idején – még többé-kevésbé az egész magyar politikai elit egyetértésével – az volt a taktika, hogy megalkotnak egy nagyvonalú kisebbségi törvényt, amely 1993-ra készült el, hogy aztán erre hivatkozva lehessen a szomszédos országokban élő magyarság helyzetéért szót emelni, ám ez a megközelítés nem hozott eredményeket. A Horn-kormány idején a kétoldalú kapcsolatokra helyeződött a hangsúly, alapszerződések köttettek Magyarország és a szomszédos államok között, de kevés gyakorlati eredménnyel jártak a határon túli magyar kisebbségek számára. Az első Orbán-kormány egy kedvezőbb geopolitikai helyzetben, az euroatlanti, illetve uniós csatlakozási folyamatokban élvezett lépéselőny segítségével státustörvényt alkotott a virtuális nemzetegyesítés jegyében. A Medgyessy-kormánynak nem volt határozott elképzelése ebben a témakörben. A Gyurcsány-kormány egyetlen érdemi lépése pedig az intézményhálózat, a sokféle alapítvány centralizálója volt a Szülőföld Alapban. A történész szerint általában a baloldal a határon túli magyarság problémáinak megoldását a modernizáció, a regionalizmus és az uniós egyesülési folyamat keretei között képzelte el. „Azonban, aki figyelemmel kíséri az Unió nyelvtörvényre adott reakcióit, vagy inkább beszédes hallgatását, annak számára világos lehet, hogy az EU nem ad minden nemzeti, kisebbségi problémára, jogfosztásra gyógyírt" – nyilatkozta a szakértő. Szerinte a jobboldali politikai identitásról általában az mondható el, hogy annak sokkal inkább része a nemzeti kérdés és a határon túli magyarok helyzete iránti érzékenység, de úgy véli, a „trianoni gyászmunkát" emléknappal, politikai deklarációval nem lehet letudni. „Nem szabad megfeledkezni arról, hogy kisebbségben élni mindig hátrányos helyzetet jelent. A kérdés az, miként tudjuk megérteni és feldolgozni ezt a traumát, megérinti-e ez az embereket, a helyi közösségeket" – vélekedett a történész, aki szerint ezen a téren a fiatal nemzedékek körében a globalizáció sem feltétlenül csak káros lehet, a kulturális identitás megőrzésében ma már kifejezetten pozitív szerepet játszhat például a divat, vagy az internet is.
Felhasználandó energiák, autonómia
A budapesti szakértő úgy véli, ebben a folyamatban döntő jelentősége van az oktatásnak és a kultúrának, ezért különösen fontos ezek támogatása határon innen és túl. Ablonczy Balázs szerint civilizáltan kellene felhasználni mindazokat a hallatlanul erős energiákat, amelyek a nemzeti kérdésben, és azon belül például Trianon ügyében érezhetően megmozdulnak az emberek széles tömegeiben. Ebben a politika is adhat segítséget, anyagi erőforrásokat és támpontokat a társadalom ez iránt fogékony csoportjai számára. Szerinte minél többet kellene tenni az autonómia ügyében, hogy a szomszédos országokban élő magyarok is teljes életet élhessenek, életképes, erős magyar középosztály jöjjön létre. „A légiessé váló határok között egységesülő Európában pedig komoly politikai erő nem tűzheti zászlajára Trianon területi revízióját. Ez a problémakör immár teljes egészében a történelemtudomány illetékességi területéhez tartozik. Az ettől külön kezelt kisebbségi kérdés az emberi jogok, kulturális, gazdasági önépítés és a társadalompolitika problémája" – szögezte le az MTI-nek Ablonczy Balázs.
„A kulturális nemzetek létezése tény”
Népszava, 2010. június 5.
A kulturális nemzetek létezése tény, a kulturális nemzet koncepciójának elfogadása minden bizonyal hozzájárulna az európai stabilitáshoz - hangsúlyozta Sólyom László köztársasági elnök szombaton a Velencei Bizottság megalakulásának 20. évfordulója alkalmából a testületnek nevet adó olasz városban rendezett ünnepségen. A magyar államfő - aki a 90-es évek közepétől tíz éven át maga is tagja volt a testületnek - angol nyelvű beszédében hosszan méltatta az Európa Tanács tanácsadó testületeként 1990-ben létrehozott bizottság két évtizedes tevékenységét. Kitért arra, hogy a bizottság szerepe a kommunista diktatúráktól megszabadult országok demokratikus átmenetének kezdeti támogatása után mára az európai alkotmányozás közös hagyományainak fejlesztésévé bővült, a létszámában is gyarapodott testület globális befolyással bíró intézménnyé nőtte ki magát. Sólyom László emlékeztetett arra, hogy a Velencei Bizottság időről időre a nemzeti kisebbségek jogaival is foglalkozik, amely Európában megkerülhetetlen. Úgy vélte, éles választóvonalat kell húzni azon új nemzeti kisebbségek státusa és a velük szembeni jogi megközelítés között, amelyeket a tömeges bevándorlás hozott létre, valamint az őshonos nemzeti kisebbségeké között. Az előbbiek jellemzően Nyugat-Európában jöttek létre, az őshonosak viszont vélhetően egész Európában léteznek; Kelet- és Közép-Európában, és a Balkánon pedig jelentős számban. A magyar államfő megjegyezte, hogy a nemzeti kisebbségek az anyaországgal szomszédos országokban élnek: nem esik egybe az állampolgárságon alapuló politikai nemzet, illetve a közös nyelven, kultúrán, történelmen és azonosságtudaton alapuló kulturális nemzet. Ezzel összefüggésben hangsúlyozta, a kulturális nemzetek létezése tény, független az országhatártól, az állampolgárságtól. Kiemelte: a kulturális nemzet azon tagjai, akik más országban élnek, nem akarnak határváltoztatást, nem akarnak egyesülni a kulturális nemzet más részeivel, vagy az anyaországgal; lojális állampolgárai annak az országnak, ahol élnek, de fenn akarják tartani a kulturális összekötő erőt a kulturális nemzet egészével. Sólyom László hangsúlyozta azt is, hogy a kulturális nemzet koncepciójának elfogadása minden bizonnyal hozzájárulna az európai stabilitáshoz. Úgy vélte, jogilag e nemzeti kisebbségek kollektív jogainak elismerésére lenne szükség - a minimum a kulturális autonómia intézményeinek létrehozása lehetne -, valamint arra, hogy az őshonos kisebbségek zavartalanul kapcsolatot tarthassanak az anyaországgal. A Velencei Bizottság fontos hozzájárulása ehhez az anyaország és az őshonos nemzeti kisebbség koncepciójának bevezetése, európai elfogadtatása volt, a testület tisztázta a vele járó jogokat - tette hozzá, megemlítve a testület e témakörrel foglalkozó több állásfoglalását is.
A határok ugyan mozognak, „de ők ott laknak hosszú ideje"
Magyar Nemzet, 2010. június 5.
A Velencei Bizottság működését most már világszerte elismerik – mondta Sólyom László az Európa Tanács tanácsadó testületeként működő bizottság megalakulásának húszéves évfordulója alkalmából szombaton rendezett velencei ünnepség után magyar újságíróknak; a magyar államfő egyben a kulturális és politikai nemzet megkülönböztetését is hangsúlyozta. Sólyom László emlékeztetett: a bizottság eredeti célja a kelet-európai új demokráciák segítése volt, de Nyugat-Európával ma már éppen annyit foglalkozik. Előzőleg, az ünnepségen angol nyelven mondott díszbeszédében hosszan méltatta az Európa Tanács tanácsadó testületeként 1990-ben létrehozott testület tevékenységét. Kitért arra, hogy a bizottság szerepe a kommunista diktatúráktól megszabadult országok demokratikus átmenetének kezdeti támogatása után mára az európai alkotmányozás közös hagyományainak fejlesztésévé bővült, a létszámában is gyarapodott testület globális befolyással bíró intézménnyé nőtte ki magát. Az ünnepség más résztvevői – köztük Gianni Buquicchio, a Velencei Bizottság elnöke és Thorbjorn Jaglan, az Európa Tanács főtitkára – hasonló szellemben méltatták a testületet. A magyar államfő nyilatkozatában hozzátette: vannak olyan nagyon aktuális témák, mint a kisebbségek, s Magyarország számára most fontos, hogy Európába bevigye a kulturális nemzet és a politikai nemzet – vagyis az államok – megkülönbözetését. „Azt hiszem, hogy ez megoldás lehet azokra a problémákra, amelyek Európát már száz éve feszítik, és úgy néz ki, hogy most elsősorban déli szomszédainknál, akik hasonló szituációba kerültek – igen nagy népességük került a határokon kívül – megértés mutatkozik" – mondta. Kitért arra, hogy Nyugat-Európában, ha kisebbségről van szó, most elsősorban az őket érintő bevándorlókra gondolnak, akik más kultúrát képviselnek, nem őshonosak, nem élnek ott évszázadok óta. „Nem képesek megérteni, hogy Európa keleti felén őshonos kisebbségek vannak, akik fölött a határok mozognak, de ők ott laknak hosszú ideje" – fűzte hozzá. Sólyom László szerint azt is hangsúlyozni kellett, hogy Nyugat-Európában éppen így megvannak az őshonos kisebbségi problémák. „Ez olyan európai probléma, amelyet megpróbáltak megoldani a XIX. században azzal, hogy kierőszakoltak homogén nemzetállamokat. Volt ahol sikerült – Franciaországban mindenkit beolvasztottak –, nálunk nem sikerült, de nem is kell hogy sikerüljön. Európának számolnia kell azzal, hogy meg kell oldania ezt a problémát" – mondta. Sólyom László előzőleg, az ünnepségen hangsúlyozta, a kulturális nemzetek létezése tény, független az országhatártól, az állampolgárságtól. A kulturális nemzet azon tagjai, akik más országban élnek, nem akarnak határváltoztatást, nem akarnak egyesülni a kulturális nemzet más részeivel, vagy az anyaországgal; lojális állampolgárai annak az országnak, ahol élnek, de fenn akarják tartani a kulturális összekötő erőt a kulturális nemzet egészével. Hangsúlyozta azt is, hogy a kulturális nemzet koncepciójának elfogadása minden bizonnyal hozzájárulna az európai stabilitáshoz. Úgy vélte, jogilag e nemzeti kisebbségek kollektív jogainak elismerésére lenne szükség – a minimum a kulturális autonómia intézményeinek létrehozása lehetne –, valamint arra, hogy az őshonos kisebbségek zavartalanul kapcsolatot tarthassanak az anyaországgal. A Velencei Bizottság fontos hozzájárulása ehhez az anyaország és az őshonos nemzeti kisebbség koncepciójának bevezetése, európai elfogadtatása volt, a testület tisztázta a vele járó jogokat – tette hozzá, megemlítve a testület e témakörrel foglalkozó több állásfoglalását is.
Sólyom Lászlónak, aki éveken át maga is a Velencei Bizottság tagja volt, az ünnepségen kitüntetéssel ismerték el az érdemeit.
Schmitt: erőt kell meríteni a nemzet példamutató akaraterejéből
MTI, 2010. június 4.
Méltóképpen kell emlékezni a kilencven évvel ezelőtt történtekre és erőt kell meríteni a nemzet példamutató akaraterejéből - mondta Schmitt Pál a Trianon-emlékülésen a parlamentben. A Trianon-emlékülés délután fél ötkor, a szerződés kilencven évvel ezelőtti aláírásának pontos időpontjában, a nemzeti zászló és a történelmi zászlók bevonulásával, harangzúgással, majd a Himnusszal vette kezdetét. Sólyom László köztársasági elnök szerint a kilencven évvel ezelőtt aláírt trianoni békeszerződéssel az kapott súlyos sebet, ami a nemzetet adja: az összetartó emlékek közös tárháza, a közös folytatás lehetősége.Az Országgyűlés elnöke ünnepi beszédében kiemelte: kötelességünk előre tekinteni, és a megváltozott körülmények közepette minden lehetőséget megragadni sebeink gyógyítására. Schmitt Pál hangsúlyozta: az újonnan megalakult Országgyűlés már nem üres kézzel érkezett a pénteki évfordulóra.
Törvényt alkottak az állampolgárságról, így minden magyar ember számára lehetővé válik, hogy szabad akarata szerint a nemzet alkotó részévé váljék. Törvénybe foglalták, hogy június 4-e a nemzeti összetartozás napja, és törvényt alkottak a nemzeti összetartozás melletti tanúságtételről - mutatott rá a fideszes politikus.
Sólyom László szerint nélkülözhetetlen az anyaország segítsége a kisebbségi nemzetrészek számára. Az államfő a parlamenti emlékülésen azt mondta: Magyarország léte maga kell ahhoz, hogy a nemzetrészek kivívják jogaikat és megfelelő státuszukat országaikban. Hozzátette, "magának Magyarországnak is használnia kell a nemzetközi jog minden eszközét kisebbségeink védelmében". Sólyom László azt hangsúlyozta: a magyar kultúra egészének legnagyobb termelője és integrálója az anyaország.
Az államfő elmondta: az emléknap akkor tölti be feladatát, ha a trianoni békeszerződés után kilencven évvel valóban új korszakot nyit a nemzet egészéről való gondolkodásnak és cselekvésnek. Kiemelte, a megrázkódtatás után a nemzet önértelmezését kellett újrafogalmazni és felépíteni. Az államfő hangsúlyozta: nemcsak a magyar nemzet önképét kellett újraalkotni, hanem Magyarország viszonyát is a Kárpát-medencében élő többi néppel, akik számára mindez nemzetépítésük sikerét jelentette.
Trianon sem tudta megfojtani a magyarság életerejét, bizalmát hazájában és szebb jövőjében - mondta Német László nagybecskereki megyéspüspök a Trianon-emlékülésen. A megyéspüspök ünnepi beszédében kiemelte: a keresztény értékekkel átszőtt kultúra évszázadokon át meghatározta Magyarország életét. "Ezt a Magyarországot darabolta fel a trianoni békediktátum. De ez a történelmi esemény sem tudta megfojtani a magyarság életerejét, bizalmát Istenben, hazájában és szebb jövőjében. A Szent István-i örökség beteljesedése, hogy Magyarország ma az unió tagja, annak az uniónak, amely a második világháború borzalmai után született meg" - mutatott rá.
Német László hangsúlyozta: a trianoni trauma feldolgozása mérhetetlen pozitív energiát tudna felszabadítani a magyar nemzetben, és
erre vár Magyarország és a magyarok világszerte. Arra, hogy nemzetünk erkölcsileg megújuljon, az ember felfedezzék a jó erejét életükben, a társadalomban, a gazdasági és politikai berendezkedésben, hogy a korrupció nem tartozik Isten tízparancsolata közé, hogy minden magyar gyermek élete fontos - mondta.
Az ünnepségen felolvasták a június 4-ét a nemzeti összetartozás napjává nyilvánító a nemzeti összetartozás melletti tanúságtételről szóló törvényt, amelyet a parlament hétfőn fogadott el. Az emlékülés a Szózattal, majd a nemzeti zászló és a történelmi zászlók kivonulásával zárult.
Az ünnepség után, este hat órakor a Szent István-bazilikában Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek celebrál misét, ezt követően ökumenikus imaórát tartanak.
Pandora útlevele
Népszava, 2010. június 5.
A The Economist című brit gazdasági hetilap legújabb száma Pandora útlevele címmel a kiéleződött magyar-szlovák viszonyról közölt cikket. Az írás szerint az előző balközép magyar kormány nem sokat tett az olyan neki sem tetsző szlovák lépések ellen, mint például a magyar nyelv nyilvános használatának korlátozása, de miután "az áprilisi magyarországi választás a keményvonalas Orbán Viktort juttatta hatalomra", elérkezett a visszavágás ideje. Első komoly törvényhozási lépéseként az új jobbközép kormány biztosította a több mint 2,5 millió határon túl élő magyarnak a jogot, hogy magyar útlevelet kapjon. Az útlevelekre vonatkozó új szabályozás elvonja a figyelmet az ország gazdasági gondjairól, arról, hogy a kormány következetlenül kezeli őket, s aláássa a Jobbik, a szélsőjobboldali magyar ellenzéki párt pozícióját - írja a The Economist. "A csupán 17 éve független Szlovákia, amely évszázadokig Magyarország gyarmata volt, azonban fenyegetőnek tartja a törvényt" - hangsúlyozza a brit lap, emlékeztetve rá, hogy figyelmen kívül hagyták a szlovákiai magyarok kérését, hogy halasszák az intézkedést a június 12-i szlovákiai parlamenti választás utánra. A Fico-kormány azonnal tovább súlyosbította az ellentétet, elfogadtatott egy megtorló törvényt a parlamenttel. A szlovák állampolgároknak jelenteniük kell, ha kettős állampolgárságot szereznek, különben több mint 4000 dolláros büntetést fizetnek, és a legtöbb esetben automatikusan el fogják veszíteni szlovák útlevelüket is - írta a The Economist. A lap szerint a kettős állampolgárság kérdése bonyolult. Fico szlovák miniszterelnök azonban nem sokat törődik az árnyalatokkal, a magyarok kapcsán "barna pestisről" beszél, utalásként Magyarország világháború alatti fasiszta kormányára. Felidézte Fico a magyar területi követelések rémét is, azt kérdezve: "félre kellene talán állnunk, miközben valaki szlovák területen létrehozza saját állampolgárainak enklávéját"? A The Economist szerint ez még "enyhe megfogalmazás" volt ahhoz képest, amit Ján Slota, a Fico vezette kormánykoalícióban részt vevő rasszista Szlovák Nemzeti Párt vezetője mondott. Elképzelhetőnek nevezte a fegyveres konfliktust, kijelentve, hogy a magyar társadalom "militarizálása könyörtelen iramban zajlik tovább". Az új törvény arra is rákényszeríti a magyar nemzetiségű képviselőket, hogy elhagyják a parlamentet. Egy tucatnyian már bejelentették, hogy magyar állampolgárságot kívánnak szerezni - írta a hetilap. A további, a kívülállókat megdöbbentő gyűlölködésre bőven van lehetőség. Magyarország a trianoni évforduló megünnepléseként már a nemzeti egység napjává nyilvánította június 4-ét. Az erről szóló törvény "egységes magyar nemzetről" és "az államhatárokon átnyúló összetartásról" beszél. A kapcsolatok korábban jegesek voltak. Most már kénbűzt árasztanak - írta a magyar-szlovák viszonyról szóló cikkében a The Economist című brit lap.
A határon túl is pártirodákat nyitna a Jobbik
Origo, 2010 június 5.
Irodát nyit a Jobbik az erdélyi Marosvásárhelyen - jelentette be a párt Szabadság téri Trianon-megemlékezésén Szegedi Csanád európai parlamenti képviselő. Az első világháborút lezáró trianoni szerződés 90. évfordulóján tartott parlamenti megemlékezést követő szentmise után vonultak a jobbikos képviselők a szimpatizánsokkal a Szent István Bazilikából a Szabadság térre. A rendezvényen több ezer ember vett részt, köztük sok terepruhás, egyenruhás fiatal. Szegedi azt mondta: az irodát június 8-án nyitják meg. A képviselő szerint egy éven belül irodát nyitnak a délvidéken, Zentán, vagy Szabadkán. Úgy fogalmazott: a Jobbik nem határokon átnyúló, hanem határok nélküli nemzet-egyesítést akar. Ezt a személyes kapcsolatok szorosabbra fűzésével, testvérvárosok kialakításával, iskolák közötti kapcsolatfelvétellel érnék el. Vona Gábor, a párt elnöke beszédében a pénteki állami megemlékezésekről szólva azt mondta: hol az álmosság, hol a felháborodottság kerülgette az ünnepségek alatt. Szavai szerint azt várta, arról lesz szó, hogy minden megaláztatás ellenére talpra fog állni a nemzet, valójában azonban olyasmikről beszéltek a szónokok, amiknek nincs közük a megemlékezésekhez. Eredménynek nevezte a kettős állampolgárságról, illetve a június 4-ét Trianon-emléknappá nyilvánító törvényeket, de szerinte ezek is csak "fél úton járó" törvények. Azt mondta: a határon túliak szavazati jogának megadásáig és a Trianonnal kapcsolatos ismeretek kötelező oktatásáig nem dőlhet hátra a Jobbik. Kiss Róbert a jogerősen betiltott Magyar Gárda főkapitánya bejelentette, hogy megalakítják a Magyar Nemzeti Gárda Mozgalmat. Ez szerinte magánszemélyek közössége, meghatározott célokkal, működése nem rendszeres és nincsenek nyilvántartott tagjai. A mozgalom célja, hogy tegyen az ország jövőjéért, a nemzet szabadságáért. Ezt törvényes keretek között, "alkotmányos ellenállással" akarják elérni. Ez azt jelentené, hogy minden alkalommal, mikor úgy érzik, sérelem éri az országot, akkor spontán, bejelentést nem igénylő demonstrációkat szerveznek. Kiss szerint ha a kormány a nemzet ellen fordul, akkor tudnia kell, hogy nincs messze az idő, hogy "törvényesen kimondatik: eb ura fakó, Viktor nem miniszterelnökünk többé." A mozgalom "ott lesz a tereken" és "hangosan vagy némán demonstrál" akkor is, ha például külföldiek kezére adják a magyar földet, vagy ha a "hazaárulók nem nyerik el a részükre visszaállítani kívánt legszigorúbb büntetést", a halálbüntetést. A rendezvényen közfelkiáltással megszavazták a mozgalom vezetőjének Kiss Róbertet.
Kárpátalján 149 ezren vallják anyanyelvüknek a magyart
Bumm.sk, 2010. június 6.
A kormányzó Régiók Pártjának (PR) berkeiben készül a nyelvekről szóló törvény, amely jelentős mértékben bővíti az országban az orosz nyelv hatáskörét, s ennek megfelelően sérti az ukrán érdekeit – írta csütörtökön az ungvári ua-reporter.com internetes hírportál. Az orgánum szerint óvatosságra int, hogy a nyelvi alaptörvény tervezetében 16 regionális nyelvről van szó, miközben a jiddis vagy a karaim nyelv például csak akkor kaphatna regionális státust, ha mesterségesen alakítanák ki az ezeken a nyelveken beszélők régióját. Hasonló a helyzet az ukrajnai németekkel és romákkal is – olvasható a cikkben. Ennél is tovább ment Vagyim Kolesznyicsenko, a PR parlamenti képviselője, aki a regionális és kisebbségi nyelvekről szóló, a parlamentnek benyújtott törvénytervezetében 19 regionális – köztük igen kevesek által használt – nyelvet jelölt meg. A hírportál szerint nem tétlenkedtek a nyelvreform ukrán nacionalista ellenzői sem, akik az ukrán nyelv funkciójának szűkítését tiltó törvényjavaslatot terjesztett be a kijevi parlamentnek. Egy vezető ellenzéki politikus pedig olyan törvénytervezettel rukkolt elő, amely moratóriumot rendelne el a nyelvvel kapcsolatos törvénykezésre, mert szerinte a nyelvtörvény elkapkodott módosítása felerősítené az Ukrajnán belüli széthúzást. Úgy véli, a nyelvtörvény módosításáról az ország lakosságának népszavazáson kellene dönteni - írja az MTI. A hírportál a regionális státusra igényt tartó kisebbségi nyelvek között említi a fehéroroszt, miután Ukrajnában ez a nemzetiség a lakosság 0,6 százalékát, 275 ezer főt tesz ki, de közülük csak 54,6 ezren vallják anyanyelvüknek a beloruszt. A bolgárok száma 204 ezer, ám bolgárul kevesebb mint a felük beszél. Az örmény diaszpóra lélekszáma 100 ezer fő, a szétszórtság miatt azonban nem fog igényt tartani hivatalos anyanyelv-használati jogra. Az ukrajnai lakosság fél százalékát kitevő krími tatárok lélekszáma 248 ezer, zömük egy tömbben él. A lényegében ugyanazt a nyelvet beszélő ukrajnai moldávok és románok lélekszáma több mint 400 ezer. A 144 ezres ukrajnai lengyel közösségen belül a lengyelt mindössze 18 ezren vallják anyanyelvüknek. A 90 ezres ukrajnai görög kisebbség tagjai közül kevesebb mint hatezer tartja anyanyelvének a görögöt. A hatezer ukrajnai szlováknak a fele szlovák anyanyelvű. A szétszórtan élő 47 ezer ukrajnai roma sem fog igényt tartani a regionális nyelvhasználatra. Nem így a 156 ezres ukrajnai magyarság, amelynek a Kárpátalján élő 151 ezret kitevő közösségéből 149 ezren vallják anyanyelvüknek a magyart. A 46 milliós Ukrajna népességének több mint 17 százalékát kitevő 8,3 milliós oroszságon belül közel ugyanennyien vallják magukat orosz anyanyelvűnek, s ezen felül további 6,8 millió, főként ukrán nemzetiségű lakos is az oroszt beszéli anyanyelvként.
Markó: nem bukunk meg
Krónika, 2010. június 4. – Rostás Szabolcs
Markó Béla miniszterelnök-helyettes bízik abban, hogy a kormány túléli a jövő heti felelősségvállalást követő bizalmatlansági indítványt. Viszont a demokrata-liberális politikusok közül egyre többen kihátrálnak a megszorítások mögül. Nem fog megbukni a kormány az ellenzék bizalmatlansági indítványai nyomán – vélekedett csütörtökön Markó Béla miniszterelnök-főhelyettes, az RMDSZ elnöke. A politikus szerint semmit nem oldana meg a kormány megbuktatása, mivel megszorító intézkedésekre feltétlenül szükség van. Hozzátette: a szakemberek azokat a lépéseket javasolták, amelyeket a kormány két törvénytervezete tartalmaz, és amelyekért a kabinet hétfőn vállal felelősséget a parlamentben. „Véleményem szerint a kormány nem fog megbukni. Ebben az időszakban egy kormányzati válság csak súlyosbítaná az ország helyzetét" – jelentette ki sajtótájékoztatón Markó Béla. Az RMDSZ elnöke leszögezte: amíg a szövetség a kormánykoalíció tagja, nem fog támogatni egyetlen bizalmatlansági indítványt sem, de azt sem kéri parlamenti képviselőitől és szenátoraitól, hogy titkos szavazás helyett láthatóan voksoljanak. „Soha nem volt szükségünk olyasmire, amihez mások folyamodnak, frakcióinkban a kölcsönös bizalomból indulunk ki" – hangsúlyozta. Hozzáfűzte: az RMDSZ honatyái jelen lesznek a bizalmatlansági indítvány szavazásán, és voksolni is fognak. Ezzel együtt egyáltalán nem borítékolható, hogy a szövetség valamennyi honatyája az indítvány ellen voksol majd, hiszen mint ismeretes, Máté András Kolozs megyei képviselő korábban úgy nyilatkozott: tartózkodni fog a szavazáson, mert nem ért egyet a kisnyugdíjak lefaragásával. Ezzel egy időben Roberta Anastase, a képviselőház demokrata-liberális (PDL) elnöke csütörtökön azt javasolta, hogy a nagyobbik kormánypárt képviselői ne vegyenek részt „az ellenzék színjátékában", és utasítsák el a bizalmatlansági indítványt, vagy pedig vegyenek részt a plenáris ülésen, de ne szavazzanak. Mircea Toader, a PDL képviselőházi frakcióvezetője szerint a szavazástól való tartózkodással tiltakozni lehetne az ellen, hogy az ellenzék a kormány megbuktatásával foglalkozik a jelenlegi válsághelyzetben. A PDL politikusai óvatoskodó nyilatkozatainak hátterében az áll, hogy a megszorítások immár az Emil Boc vezette alakulatot is megosztják, a párt számos honatyája ugyanis nyíltan bírálja a közalkalmazotti bérek 25, valamint a nyugdíjak 15 százalékos lefaragását. A PDL-ből szerdán kilépett, és az ellenzéki szociáldemokraták táborába átigazolt Iulian Bădescu szenátorhoz hasonlóan csütörtökön frakciótársa, Georgică Severin is bejelentette, hogy támogatni fogja a bizalmatlansági indítványt. Miközben Vasile Blaga, a nagyobbik kormánypárt főtitkára szerint az alakulat irányvonalával homlokegyenest szembehelyezkedő képviselőket ki kell zárni, Iulian Urban PDL-szenátor egyáltalán nem tartja kizártnak, hogy a Boc-kabinetet éppen a demokrata-liberális honatyák fogják megbuktatni. A nemrég önálló pártot alapított független honatyák csütörtökön megismételték: nem fogják ugyan támogatni az ellenzék indítványát, viszont nem is szavaznak majd a plénum vitája után.
Trianon gyógyítása
Krónika, 2010. június 4. – Gazda Árpád
Talán a vietnami háború amerikai lélektani következményei tették világszerte evidenciává, hogy a sokkoló eseményeket megélt személyeknek pszichológusi segítségre van szükségük ahhoz, hogy feldolgozzák a velük történteket. Ha ugyanis nem sikerül lélekben lezárni a felkavaró élményeket, az egyre csak gyülemlő feszültség később sok bajnak lehet a forrása. Nem egy, Vietnamban harcoló amerikai katona hazatérve öngyilkosságot követett el, vagy mások életét nyomorította meg. A törvényszerűség minden bizonnyal a nemzetek esetében is fennáll. Azok a népek, nemzetek képesek látványosan gyarapodni, fejlődni, amelyeknek sikerült feldolgozniuk saját múltjukat, amelyek el tudták temetni halottaikat, és velük együtt a történelem egy-egy felkavaró fejezetét is. A Kárpát-medence temetetlen halottját Trianonnak hívják. A magyarságnak kilencven év alatt sem sikerült levezetni azt a traumát, amelyet az ország területei kétharmadának az elcsatolása, a magyarság egyharmadának az elszakítása okozott. Máig sem tud mit kezdeni azzal, hogy a nagyhatalmak neki szabták ki a legsúlyosabb ítéletet az első világháború után; még annak az Ausztriának is juttattak területeiből, amellyel közösen kellett viselnie a felelősséget a háború kirobbantásáért. Trianon igazságtalanságát az elcsatolt területek mai birtokosai is érzik. Az ő Trianon-traumájuk abban nyilvánul meg, hogy a kisebbségbe került magyarok jogköveteléseit nemzetbiztonsági kockázatnak tekintik. Azt hiszik, bármilyen engedmény a területek elvesztéséhez vezet. A nemzetek számára azok az írók, filmrendezők, művészek adhatnak lélektani segítséget, akik képesek afféle gyógyító katarzist kiváltani műveikkel. Segíthetik azonban a gyógyulást a közélet szereplői, a politikusok is, ha kimondják, törvénybe foglalják, ami ott rejtezik az emberek szívében. Emlékezzünk csak, mekkora súlya volt 1990-ben Antall József kijelentésének, hogy lélekben 15 millió magyar miniszterelnöke kíván lenni. Valami hasonlóra tett kísérletet az Országgyűlés most, amikor a nemzeti összetartozás napjává nyilvánította a trianoni évfordulót. Gyógyíthatnának a román, szlovák, ukrán, szerb államférfiak is, ha azon kezdenének gondolkodni, miképpen lehetne elérni, hogy a magyar közösségek jól érezzék magukat a szülőföldjükön.
Egy törvény nem gyógyír, de kiindulópont lehet – Június 4-e a nemzeti összetartozás napja – Schmidt Mária : csak a szembenézéssel kezdődhet el a jövő
Magyar Szó, 2010. június 6. – Mihájlovits Klára
A hét elején a Magyar Országgyűlés a nemzeti összetartozás napjává nyilvánította a trianoni békeszerződés aláírásának napját, június 4-ét. A nemzeti összetartozás melletti tanúságtételről szóló törvénnyel az Országgyűlés kinyilvánítja, hogy „a több állam fennhatósága alá vetett magyarság minden tagja és közössége része az egységes magyar nemzetnek, melynek államhatárok feletti összetartozása valóság, s egyúttal a magyarok személyes és közösségi önazonosságának meghatározó eleme". Kövér László fideszes képviselő, a törvény egyik beterjesztője szerint ugyanis „ideje szembenézni a magyar nemzet legmeghatározóbb és legösszetettebb következményekkel járó tragédiájával, a trianonival". Kövér szerint a 90 évvel ezelőtt történtek nem tudtak történelemmé sűrűsödni, hanem feldolgozhatatlan kollektív traumaként nehezednek a magyarság és a szomszéd népek közgondolkodására. Hasonlóan értékeli ezt a kérdést a történész is. Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója a Magyar Szónak adott interjúban mondja el az emléknappal kapcsolatos meglátásait.
– Az Országgyűlés döntése következtében idén ünnepelhetjük először a magyar összetartozás napját. Ünnep ez?
– Egy nemzet történelmében mindig a szimbolikus lépések a legfontosabbak. Összetartja a több mint ezeréves magyarságot, erőt ad, jelképezi egy kormány szellemiségét. Történészként és a Terror Háza Múzeum főigazgatójaként is vallom: ki kell beszélnünk traumáinkat, fejet kell hajtanunk az áldozatok előtt, emlékeznünk kell hőseinkre. Ezért nagyon fontosak az ünnepek. Meg kell állnunk egy-egy pillanatra. Együtt kell gyertyát gyújtanunk.
– A trianoni békediktátum évfordulója évtizedeken keresztül gyásznap volt a nemzet számára. A történész szerint ezen egy Trianon-törvény tud-e változtatni?
– Hosszú időn keresztül még beszélni sem tanultunk meg a fájdalmainkról. Egy történelmi narratíva létezett. Trianon óriási trauma. Természetesen egy törvény kevés ahhoz, hogy gyógyír legyen, de egy nagyon fontos alap, kiindulópont.
– Meglátása szerint a szimbolikus gesztusoknak (Trianon-emléknap, kettős állampolgárságra vonatkozó törvény) van-e valódi nemzetegyesítő, nemzetösszetartó erejük?
– Abszolút. A nemzeti szolidaritás, a szimbolikus gesztusok segítenek megtalálni egymáshoz az utat. Más országban élünk, a történelem egy időre megpecsételte a sorsunkat, de közösek a gyökereink, közös a történelmünk, közös a nyelvünk, közös a kultúránk. A kettős állampolgárság az egyik legfontosabb kérdés. 2004. december 5-én egy óriási sebet ejtettünk határon túl élő testvéreinken, akik sokkal nehezebben élhetik meg magyarságukat. Régi ígéretek válnak most valóra.A közéleti megszólalók nem értenek egyet abban, hogy a Trianon-emléknap belpolitikai „használatra" vagy inkább a határon túli magyarság felé irányuló gesztus-e. Ön ezt hogyan látja? Nem is értem ezt a kérdést. Magyar az, aki annak vallja magát. Attól, hogy nem egy hazában élünk, egy nemzet vagyunk. Az emléknap és a kettős állampolgárság ezt jelképezi.
– A trianoni békediktátum aláírása több, Magyarországgal ma szomszédos állam megalakulásának előfeltétele is volt. Ezzel együtt elfogadható-e a szomszédok számára, hogy a magyarok megemlékeznek erről az eseményről?
– Az emlékezés nem más országok megsértését, a belügyeikbe való beavatkozást jelenti. Természetesen nagyon fontos, és tiszteletben tartjuk a jószomszédi viszonyt. Azt gondolom, ők is hasonlóan cselekedtek vagy cselekednének határon túl élő testvéreikkel. Türelmesnek kell lennünk a nálunk fiatalabb országokkal. A közös tárgyalások, a közös programok – egymás kultúrájának megismerése ebben sokat segíthet. Ők is be fogják látni, a 21. század elkezdődött. Össze kell fognunk, hogy az előttünk álló kihívásoknak meg tudjunk felelni. Közös a régió, csak együtt sikerülhet.
– Sokan vélekednek úgy, hogy nem a múltat kellene vizslatni (nem a „sebeket kellene nyalogatni"), hanem inkább előre, a jövőbe nézni. Lehet-e jövőt építeni a múlt lezárása nélkül? Egyáltalán: lezárásnak tekinthető-e az emléknap törvénybe iktatása?
– A diktatúrák mindannyiunk számára bebizonyították, hogy mit jelent a történelemhamisítás, az elhallgatás. A nemzet lelke megnyomorodik. Így pedig nem lehet építkezni. Minden korból tanulnunk kell. Ez nem sebtépés. Pont ellenkezőleg: csak szembenézéssel kezdődhet el a jövő. Ehhez bátorság kell. Büszke vagyok arra, hogy mi, magyarok mindig, nehéz körülmények között is fel tudtunk állni. Több mint ezer éve a nyelvünk ellenére sem élünk elszigetelten a Kárpát-medencében.
– Mit gondol, „élő" ünnep lesz-e a magyar összetartozás napja? Gyökeret ereszt-e a nemzetben, netán máris mélyen gyökerezik, s a törvény csak lehetőséget ad a külsőségekben való megnyilvánulásra is?
– Erre engedje meg, hogy konkrét példákkal válaszoljak. Az első Orbán-kormány idején született két nagyon fontos döntés: február 25-e a kommunizmus, április 16-a pedig a holokauszt áldozatainak lett az emléknapja. Arról tudok Önnek beszámolni, hogy mi a Terror Háza Múzeumban évről évre emlékezünk. Nagyon sokan jönnek el gyertyával, virágokkal ezeken a napokon hozzánk.
– Ön mit vár a Trianon-emléknap törvénybe iktatásától, milyen következményekre számít?
– Elkezdődik a kibeszélés. Erősödik az összetartozás. Én nagyon optimista vagyok. Rendszeresen szervezünk nemzetközi konferenciákat, ahova mindig meghívunk cseh, szlovák, román, ukrán és szerb történészeket is. Azt tapasztalom, lehet, hogy sok mindenben nem értünk egyet, de egy asztalnál ülünk és a viták, beszélgetések közelebb hoznak minket egymáshoz.
Túlléphető, mint a boszorkányüldözés
Szabadság, 2010. június 5. – T. Sz. Z.
Egyetemi hallgatók véleménye a trianoni békeszerződésről
A magyarságra mért súlyos csapásnak tartják a kolozsvári magyar egyetemi hallgatók a trianoni békeszerződést, de a múltba nézés helyett a tények elfogadását és az élhető jövő építését előbbre valónak tekintik. Lapunk több Kolozsváron tanuló másod- és harmadéves egyetemi hallgatónak tette fel a kérdést: mit jelent számára Trianon. A válaszokból készült az alábbi összeállításunk. László (székelyföldi):Többnemzetiségű államot képtelenség egyben tartani Európában, különösen, ha a vezető etnikum intézményesen elnyomja, vagy tudomást sem vesz a számos és népes kisebbségről. Pofon, gyomorba rúgás volt ez a magyarságnak. A térképen ceruzával játszadozó, határt húzó kezek, bármennyire is azt állították, nem tisztán etnikai szempontok szerint húzták a határokat. Trianon elsősorban nem a területeket követelő államok, netán a nagyhatalmak bűne, inkább a magyar külpolitika legszégyenletesebb és legmaradandóbb kudarca. Számomra felfoghatatlan, hogyan mondhattak le küldötteink különösebb ellenállás nélkül tisztán magyarlakta területekről, amikor a feldarabolás elsősorban a népesség etnikai hovatartozása alapján történt. El kellene feledni, besöpörni a szőnyeg alá? Lehetetlen. A revízió szóval haboztatni a szánkat? Badarság. Legyen elég annyi, hogy nagyon fáj.
Csaba (mezőségi):Trianon legfőképpen a megosztást, az anyaországtól való elszakadást jelenti. De a fájdalmas területi elszakadás pozitívumként is felfogható. Trianon után mindenki attól félt, hogy a megcsonkított Magyarországon kívül eső terültetekről eltűnnek a magyarok. Ez a félelem adott erőt a határon túli magyarok számára a fönnmaradáshoz a viszontagságos körülmények között, s ahhoz, hogy a magyar kultúrát és a magyar nyelvet jobban megőrizték, mint az anyaországiak. Ha nincs Trianon, a történelmi Nagy-Magyarországhoz tartozó területeken, így Erdélyben is, sokkal nagyobb lett volna az asszimiláció, és meglehet, hogy Trianon nélkül a magyar nyelv lenne a hivatalos Erdélyben, de azt sokkal kevesebben beszélnék, mint manapság.
Tünde (közép-erdélyi):Trianon erőszakkal való elszakítást jelent az anyaországtól. Általa megpróbálták szétszaggatni a nemzetet, és idegenek kezére adták a szülőföldünket. Ha ez nem következett volna be, teljesen másképp fejlődött volna Erdély és az itt élők viszonya. Valószínűleg nem lenne meg az a nemzeti öntudat, ami ma itt egyes helyeken még mindig él.
Szilárd (székelyföldi):Trianonról komplex kép él bennem. Nem szeretem a Nagy-Magyarországos matricákat, a csak piros-fehér-zöld színekben látó embereket, s végképp nem tudok azokkal egyetérteni, akik a Trianon előtti „dicső" állapotot sírják vissza. Az első világháború előtti Magyarországról közel sem mondható el, hogy az „a magyar nemzet országa" lett volna. A soknemzetiségű Magyarországnak közel fele nem is volt magyar anyanyelvű. Mégis elismerem a birodalom létjogosultságát, mert akkor nem a nemzeti összetartozás volt az első, ami egybefogta az országokat. A Trianon-búsulók inkább nacionalista alapokon állnak. Én azonban nem találnám igazságosnak, ha most visszaállítanák a Trianon előtti állapotot. Ugyanakkor igazságtalannak tartom az ország feldarabolásának módját. Tudom, hogy a nagyhatalmak „büntetni" akarták Magyarországot, viszont Európára nézve ezt okosabban is tehették volna. A különböző etnikumok akkor is nagy tömböket alkottak, ezek határmezsgyéire kellett volna jobban odafigyelniük. Azzal, hogy az etnikai tömbökből nagyon pontatlanul lehasítottak, nehéz helyzetbe hozták nemcsak a későbbi Magyarországot és a kisebbségi létsorsba kerülteket, de sokszor magukat a befogadó államokat is, amelyek szintén nem tudtak mit kezdeni az új helyzetükkel. Ma már nem látom „visszacsinálhatónak" Trianont. A régiók Európája talán hozhat az eddiginél jobb megoldást.
Imre (sóvidéki):Trianont akkora csapásnak érzem, amelynek a súlyát az is könnyen megértheti, aki nem magyar. Átgondolatlan, felelőtlen politikai döntésnek tartom, amely Közép-Kelet-Európát mindenestől felforgatta. Magyarként érzékenyen érint, mert 90 év távlatából is úgy érzem, hogy személyesen is sokat vesztettem általa, de a legnagyobb átka a demográfiai torzulás volt. Igen, „kisebbség" volt a magyar már akkor is a saját Nagy-Magyarországában, de ezt nem így kellett volna megoldani. A kedvezményezettek is szembesülnek vele, hogy mit jelent nagyarányú kisebbséggel együtt élni. S nem valószínű, hogy örülnének, ha az országukat feldarabolnák. Trianon a 20. század Mohácsát jelenti szerintem: hatalmas csapás, századok kellenek, amíg magunkhoz térünk. Csak lesz-e akkor valaki, aki még magához térhet? Tulajdonképpen a kezünkbe nyomtak egy kötelet és szabadon engedtek egy végtelen erdőben: élj meg valahogy!
Boglárka (székelyföldi):Trianon jelentése számomra az évek során sokat változott. Először a családomban hallottam róla, még kisgyermekként. Akkor valami múltban történt nagy tragédiaként élt a fejemben. Úgy értettem, Trianon az oka, annak, hogy románul kell tanulni, és annak is, hogy „szegénységben" élünk, miközben Magyarország valamilyen tejben-vajban fürdő elérhetetlen ígéretföldje volt. Amikor tanultam is Trianonról, és jártam már Magyarországon, nem volt ennyire szélsőséges bennem a viszonyulás a témához. Ma már, ha ezt a szót hallom, eszembe jut a régi Magyarország-térkép, amit a régi filmhíradókban lehetett látni, ahogy széthullik darabjaira. Ugyanakkor a valahová tartozni problematikája kikerülhetetlenül él bennem. Ott van az emberben, már-már genetikailag kódolva a keserűség. Van azonban jó oldala is Trianonnak: szerencsésnek tartom magam, hogy erdélyiként egy kulturálisan sokkal ingergazdagabb környezetben nőhettem fel, és székelyként – magyarságom mellett – van egy plusz identitásom, ami attól értékesebb, hogy küzdenünk kell a megőrzéséért.
Gábor (közép-erdélyi):Trianon számomra csak történelem. Mivel multikulturális környezetben éltem, nem érzem olyan súlyosnak Trianont, mint ahogy azt mások esetében látom-hallom. Tudomásul veszem azt, hogy ez egy tragédia a magyar nemzet számára, azonban nem élem meg tragédiaként.
Noémi (közép-erdélyi):Számomra Trianon ugyanúgy a történelem sötét, de feldolgozható, túlléphető pillanata, mint például a boszorkányüldözés. Készen kapott és megváltoztathatatlan örökségemnek tekintem, és fontosnak tartom, hogy minden magyar – de román, osztrák, szlovák stb. – iskolás idejekorán megtudja és megjegyezze, mi történt Trianonban 1918-ban, és milyen hatással van ez az ő életére. De túlzásnak tartom a békeszerződés nemzeti tragédiaként történő besorolását, ugyanúgy, ahogy értelmetlennek tartom puszta megfogalmazását is annak, hogy Trianont vissza kellene vagy lehetne fordítani. Amikor a Föld bármelyik pontja néhány órás repülőúttal elérhető, vagy amikor egy alkalmazott akár több földrésszel arrébb bejegyzett cégnek is dolgozhat, azon morfondírozni, ha a történelem másképp alakul, ma esetleg egy országhatárral odébb élhetnénk, számomra egyszerűen idejét múltnak tűnik.
Tímea (északkelet-erdélyi):Trianon, mai szemekkel nézve is Magyarországnak, saját hazánknak a feldarabolása. Azt is el lehetne mondani, hogy az országnak a mohácsi vész után ez volt a legnagyobb érvágása. Mindenképp igazságtalan megoldás volt, mert nem vették számba az emberek véleményét. A nagyhatalmak döntötték el, hogy mi legyen, mi jó a népnek vagy mi nem. Emiatt rengeteg magyart kiszorítottak az anyaországból. Ma, olyan országok, mint például Románia, Szlovákia, Szerbia olyan területekkel büszkélkednek, amik nem is az övék, de ugyanakkor félnek is attól, hogy netán Magyarország visszakövetelje azokat.
Zsuzsa (székelyföldi):Mivel beleszülettem a Trianon utáni állapotba, nehéz elképzelnem milyen is lenne az életem, ha meg sem történt volna. Magyarságom miatt természetesen negatívan és szomorúan tekintek Trianonra. Egy olyan „csapásra", amely megváltoztatta Erdély arculatát, jövőjét. Röviden, számomra Trianon egy szakadást, törést jelent. Elszakadást az anyaországtól, a teljes jogú magyar identitástól és talán egy élhetőbb jövőtől is. De lehetőséget is jelenthet, amelyet ha megtanulunk, a hasznunkra fordítani, akár jó dolgok is kisülhetnek belőle. Mert Trianon által egy nyelvvel és egy kultúrával lettem gazdagabb, tudom mit jelent az, ha valakit származása miatt néznek le. Meg tanultam jobban küzdeni, s igyekezni annak érdekében, hogy bebizonyítsam: igenis képes vagyok rá. Úgy érzem, tágabb a látóköröm, és nyitottabb a világ fele. Fontosnak tartom, hogy a jelenünket a javunkra fordítva igyekezzünk jobb jövőt felépíteni, és ennek egyetlen megoldása az, ha elfogadjuk a múltban történteket, mivel változtatni úgysem tudunk rajta, és a jövőbe tekintünk, nem pedig hátra.
Zsolt (székelyföldi): Számtalanszor elgondoltam már, hogy milyen lehetett anno „a magyarvilág", s magam előtt láttam már többször is egy jelenkori magyar világot. Egy olyan időt, amikor magyarul szólhatunk az üzletekben a kiszolgálólányokhoz, ügyeink elintézésekor bátran használjuk az anyanyelvünket stb.. Amikor nem mi vagyunk a kisebbség, nem minket próbálnak felőrölni, hanem a mi kultúránkhoz igazodnak a társaságunkban élő népek. Trianon hallatán mindig felébredek ebből az álmomból, egyszóval ezt jelenti nekem Trianon, a realitást.
Noémi (partiumi): Számomra Trianon azt jelenti, hogy az anyaország helyett egy másik országban élünk. Ez nem feltétlenül csak negatívumokat hordoz magában, így egy nyelvvel többet tudunk, két ország történelmében vagyunk érintettek, és két nemzet szokásait ismerjük közelről. Ráadásul Nagyváradon nem érzékelhető olyan magyarellenesség, mint azokon a helyeken, ahol a magyar lakosság nagyon kis százalékban él. Negatívum persze több van, hiszen így kisebbségben élünk, tűrnünk kell az esetleges magyarellenes megnyilvánulásokat és az arra irányuló kísérleteket, hogy asszimilálják az erdélyi magyarokat. A legfőbb hátrány, úgy gondolom, mégis az, hogy egy nemzet ketté lett szakítva. Vagyunk mi, erdélyi magyarok – és a magyarországi magyarok. Legalábbis így véli az utóbb említettek nagy része. Lásd a 2004-es népszavazást, amikor megtagadták, hogy a kisebbségben élő magyarok megkaphassák a magyar állampolgárságot is. Így a románok szemében hazátlanok vagyunk, magyarországi társaink szemében pedig románok. Most, hogy megkapjuk a magyar állampolgárságot, főleg az idősebb nemzedék és a kommunizmusra még élénken emlékezők fogják ezt igényelni, a fiatalabb korosztálynak már nem biztos, hogy olyan nagy jelentőséggel bír.
Tőkés: nem a revízió a megoldás, hanem a nemzeti összefogás
Duna Televízió, 2010. június 6.
Trianon gyógyítása – ezzel a címmel szervezett az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács megemlékezést Gyimesbükkön. A szentmise után a résztvevők az ezer éves határhoz, a kontumáci kápolnához vonultak. Méltatták azt is, hogy a magyar országgyűlés a Nemzeti Összetartozás Napjává tette a trianoni békediktátum aláírásának évfordulóját.
– Végre nemzeti összetartozássá válhat a 90 éves fájdalom, sérelem, akkor ezt úgy gondoltam, hogy nyomatékot kell adnunk, és örülnünk kell neki – állapította meg Szabó K. Attila nyugalmazott tanár.
Tőkés László szerint itt az ideje a gyógyulásnak. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke azt mondta: véget kell vetni annak, hogy másokban keressük a szenvedés, a kudarcok okát.
– Fordulat állott be a trianoni szemléletünkben, a poszt-trianoni szindróma véget ért. A 20. századdal hadd érjen véget Trianon és minden következménye, és kezdődjön egy új korszak. Ez a megbékélés korszaka, ahol nem a határok revíziója a járható út, hanem a nemzeti összefogás – mondta Tőkés László, aki egyúttal a magyarországi árvízkárosultak megsegítésére is kérte az embereket.
Farkaslakán felavatták Erdély első Trianon-emlékművét. Az apostoli kettős keresztet és az elszakított nemzetrészeket ábrázoló kopjafákat Albert Mátyás, Farkaslaka polgármestere, Szász Jenő, az MPP elnöke és Kövér László a Fidesz országos választmányának elnöke leplezte le.
Román szenátor nehezményezi a trianoni megemlékezéseket
Impulzus, 2010. június 6.
A román ellenzéki Szociáldemokrata Párt (PSD) alelnöke szerint a trianoni emléknap törvénybe iktatásának, valamint a magyar parlamentben az elmúlt napokban elhangzott felszólalásoknak az üzenete az, hogy Magyarország megkérdőjelezi a két békeszerződést. A politikus szerint a fideszes magyar kormány „régi, Trianont más üzenettel felruházó elméleteket" kelt életre. A politikus a Nemzeti Összetartozás Napját kimondó törvényre utalt, és idézte belőle azt a részt, amely szerint nemzeti tragédia volt Trianon a magyar nemzet számára, és ennek a mai napig is következményei vannak. Corlatean kijelentette, hogy a magyar Országgyűlés elutasította a Magyar Szocialista Pártnak azt a módosító javaslatát, amely a határok sérthetetlenségét hangsúlyozta. A politikus súlyosnak nevezte, hogy a magyar parlament olyan elvnek – a határok sérthetetlensége elvének – a megerősítését utasította el, amely a román-magyar kétoldalú szerződésben és a nemzetközi egyezményekben egyaránt szerepel. A politikus a magyar alkotmánynak azt a szakaszát is bírálta, amely kimondja, hogy Magyarország felelősséget érez a határain kívül élő magyarok sorsáért, és előmozdítja a Magyarországgal való kapcsolat ápolását. Corlatean hangsúlyozta, hogy a nemzetközi normák szerint a romániai magyar közösség helyzetét illetően nem Magyarország, hanem Románia viseli a felelősséget. A politikus ismét kijelentette, hogy a magyar állam szerinte etnikai alapon akar állampolgárságot adni a határon túli magyaroknak, és bírálta a román államfőt, a bukaresti kormányt és a külügyminisztériumot, hogy nem reagáltak az elmúlt időszak magyarországi politikai fejleményeire. Rámutatott: a hallgatás beleegyezést jelent. Corlatean „szégyenletesnek" nevezte a román fél hallgatását. Közölte, hogy jövő héten a szenátus külügyi bizottsága elfogad majd egy határozatot, amely Románia „helyes" álláspontját fogja tartalmazni.
Kisebbségi kérdésekről tanácskoztak Marosvásárhelyen
Krónika, 2010. június 6. – Máthé Éva
Tizenkettedik alkalommal szervezett pénteken kisebbségi konferenciát a marosvásárhelyi Dr. Bernády György Közművelődési Alapítvány, a rendezvényen a hazai kisebbségek sorskérdéseiről, problémáiról esett szó. Elhangzott: a tolerancia nem váltható ki törvényekkel, szükség van a teljes körű anyanyelvű oktatásra, az autonómiát pedig államszervezési elvként kellene alkalmazni. Arról is szó volt, hogy húsz évvel a rendszerváltozás után a mai romániai társadalmat még mindig a Ceauşescu-korszak beidegződései irányítják. A nemzeti kisebbségek kulturális autonómiája – egy lehetséges megoldás? című tanácskozáson a hazai kisebbségek képviselői, politikusok, önkormányzatok és civil szervezetek képviselői, valamint marosvásárhelyi értelmiségiek vettek részt, a rendezvényt a szervező alapítvány elnöke, Borbély László környezetvédelmi miniszter nyitotta meg. „Bár a rendszerváltás óta több vonatkozásban eredményeket értünk el a kisebbségi jogok gyakorlása terén, tennivaló akad még bőven. Például feltétlenül oda kell hatnunk, hogy a többség elfogadja: ott, ahol jelentős számban élnek kisebbségek, képviselőiknek joga van a vezető állásokhoz", mondta a politikus. Borbély hangsúlyozta: „A kisebbségek az államnál jobban tudják, hogy mi kell nekik, ezt meg kell érteni. El kell oda jutnunk, hogy a kisebbségi szakértőket ne fújhassa el a politika szél". Az RMDSZ Maros megyei szervezetének elnöke, Kelemen Atilla vendégeket üdvözlő beszédében úgy fogalmazott: a „világosságot a fejekbe", jelszóval jellemezhetők azok a szemináriumok, amelyeket a Bernády Alapítvány szervez.
Frunda: el kell tüntetni az etnikai sorompókat
Frunda György ügyvéd-szenátor hangsúlyozta: Erdélyben sok nemzetiség él együtt, és noha ennek az együttélésnek voltak ellentmondásos szakaszai, forró pillanatai, ezek nagyon ritkán fordultak elő. A tősgyökeres erdélyi magyarok és románok évszázadokon át beszélték egymás nyelvét, „de mára ez a normalitás megszűnt", sajnálkozott Frunda, aki szerint „a tolerancia nem valósítható meg törvények útján". Feltétlenül szükségesnek tartja a kulturális autonómiát, hogy legalább ilyen téren a kisebbségek maguk döntsék el, mire van szükségük.
Az új oktatási törvény kapcsán megjegyezte: régen bebizonyosodott, hogy bizonyos tantárgyak – a történelem és a földrajz – román nyelven való oktatása nem segíti elő az állam nyelvének a jobb elsajátítását. A hangsúlyt arra kell helyezni, hogy a tanulók megfelelően rögzítsék az ismereteket, ehhez pedig anyanyelven kell tanulniuk. Frunda úgy gondolja: az Európai Unióban csökken a nemzeti parlamentek jelentősége, és a nemzetpolitika terén a cél az, hogy eltűnjenek a népeket elválasztó sorompók.
Az autonómia, mint államszervezési elv
Varga Attila jogász-képviselő furcsállta, hogy miközben Romániában is elfogadott tény a helyi, adminisztratív, egyházi, egyetemi autonómia, mivel ezeket az alaptörvény garantálja, addig a kulturális, területi, regionális autonómia még mindig vörös posztó egyesek szemében. „Ha az állam elfogadja, elismeri a nemzetiségek létét, érthetetlen, hogy miért tagadja meg tőlük a kulturális autonómiát" – mondta a jogász. Úgy véli: a kulturális autonómia semmilyen vonatkozásban nem mond ellent annak, hogy közben valakik hatalmat gyakorolnak egy államban. Varga azt tartaná korszerű államberendezkedésnek, hogy az egész társadalmat az autonómia elve alapján szervezzék meg. „Az erős, érett állam nyugodtam lemondhat bizonyos döntéshozatali feladatokról" – fogalmazott a politikus. Úgy véli: az autonómia fogalmát meg kellene szabadítani az etnikai jellegtől, és akkor semmi akadálya nem lenne, hogy a fogalom államszervezési elvé váljon.
Beteg társadalom – Ceauşescu öröksége
A Pro Europa Liga társelnöke, Smaranda Enache emberi jogi szakértő némiképp ellentmondott Borbély László miniszternek, aki szerint Romániában több pozitív lépés történt a kisebbségi jogok szavatolása terén. Enache szerint „Romána ma is egy helyben topog, az országban demokráciaellenes hangulat uralkodik, Ceauşescu szelleme kísért". Érthetetlennek és nevetségesnek tartja azt, hogy valakik elvitatják: ha egy iskola épületén az a felirat áll, miszerint az magyar tannyelvű intézmény, akkor ott minden tantárgyat magyarul kell oktatni.
Smaranda Enache szerint Románia 2007-es uniós csatlakozása óta megállt az élet, semmilyen fontos döntés nem született. Ugyanakkor a román állam most is problémának, bajnak tekinti a kisebbségeket. Enache hipotézise az, hogy Romániát ma is egy „kemény mag" vezeti, amely Ceauşescu idejéből maradt fenn, ez a csoportosulás pedig azt vallja, hogy a népnek alá kell rendelnie magát az államnak, a rendőrségnek. E kontextusban a kisebbség sorsa csakis az elvándorlás, vagy a beolvadás kellene hogy legyen. Szerinte a román társadalmat most is az ellenőrzés, a felülről irányítottság rögeszméje uralja. A politikusok dilettánsok, a civil társadalom pedig gyenge és eszköztelen, a polgárok szegények, szabad gondolkodás nincs, a régi beidegződések tovább élnek – állította fel a cseppet sem hízelgő diagnózist a román államról az emberi jogi szakértő, aki egyelőre szkeptikus az ország demokratizálódása tekintetében.
Az MKP-nak kampányolt Markó, Csáky példaértékűnek nevezte a román kisebbségpolitikát
Krónika, 2010. június 6.
Markó Béla szerint a magyar nemzeti kisebbségek pártjai képviselőinek részvétele a román vagy (korábban) a szlovák kormányban kedvező hatású nemcsak a többség és a kisebbség, hanem az illető ország és Magyarország viszonyára is. Az RMDSZ elnöke részt vett a Magyar Koalíció Pártjának (MKP) több kampányrendezvényén, vasárnap Csáky Pállal, az MKP elnökével folytatott megbeszélést Pozsonyban. „Fontos, hogy a kisebbségi pártok bekapcsolódjanak országuk politikai életébe, hogy jelen legyenek a parlamentben vagy a kormányban, mert csak így képesek befolyással lenni az adott ország politikájára" – jelentette ki az RMDSZ elnöke, miniszterelnök-helyettes vasárnap Pozsonyban azt követően, hogy tárgyalásokat folytatott vendéglátójával Csáky Pállal, a Magyar Koalíció Pártjának (MKP) elnökével.
„Amennyiben ezek a pártok a kormány részét képezik, a nemzetek közötti kapcsolatok jobbak. Ha nincsenek a kormányban, vagy nem kerülnek be a parlamentbe, a viszony romolhat" – fejtette ki Markó. A Kárpát-medencei magyar közösségeknek érdeke az, hogy az MKP jól szerepeljen a választásokon, egy erős magyar képviseletet tudjanak a parlamentbe küldeni, és lehetőség szerint a kormányban is részt vegyenek – mondta az RMDSZ elnöke. Hiszen jól bizonyítható az is, hogy amíg az MKP jelen volt a szlovák kormányban, addig egészen más volt a szlovák-magyar viszony, de Magyarország és Szlovákia viszonya is – mutatott rá a szövetségi elnök, aki szerint a kettős állampolgársággal kapcsolatos kiegyensúlyozott román álláspont is alapvetően annak köszönhető, hogy az RMDSZ ma kormánytényező Romániában. „Minden szempontból érdekünk, hogy az MKP jól szerepeljen a választásokon, ezért teljes meggyőződéssel támogatjuk az MKP-t" – hangsúlyzta Markó Béla.
Csáky szerint Románia és Szerbia kisebbségi politikája példa lehetne Szlovákia számára. „Románia, de Szerbia üzenete is a következő lehetne: ne szorítsátok ki a kisebbségeket a soknemzetiségű társadalomból" – szögezte le az MKP elnöke. „Azt az energiát, amelyet Szlovákiában a nem egészen helyesen a szlovák-magyar politikai küzdelemre fordítanak, pozitív célokra kellene kihasználni" – húzta alá a politikus.
Markó szerint a magyar állampolgársági törvény módosítása, amely megkönnyítette a határon túli magyarok kettős állampolgárságát, Romániában nem okozott semmiféle problémát, mert Bukarest is hasonlóan jár el a moldovai románok esetében. Az MKP és az RMDSZ viszonyát és együttműködését mindkét politikus jónak és természetesnek minősítette. Egybehangzóan azt állították, hogy a magyar nemzeti kisebbségek pártjainak a választási kampányban is támogatniuk kell egymást.
Markó szombaton és vasárnap részt vett az MKP dunaszerdahelyi, szenci, galántai, deáki és geredi kampányrendezvényein.
Lomnici: fontos együttműködni a határon túli magyar szervezetekkel is
A határon túli magyarság választott vezetőivel való együttműködésről, az oktatásról és a magyar nyelv határon túli használatáról folytatott eszmecserét Lomnici Zoltán, az Emberi Méltóság Tanácsának elnöke és Markó Béla, az RMDSZ elnöke szombaton Budapesten. Lomnici Zoltán a megbeszélés után az MTI-nek elmondta: fontosnak tartják az együttműködést a határon túli szervezetekkel az emberi méltóság tekintetében is. Egyetértettek Markó Bélával a nyelvhasználat kérdésében, vagyis abban, hogy a hivatalos ügyek intézése is lehetséges legyen a kisebbség nyelvén, s az oktatás vagy a hitélet is folyhasson magyarul. A magyar nyelvű oktatás kérdését is mindkét fél fontosnak tekinti. Megállapodtak abban, hogy szorgalmazni kell a határon túli magyar egyetemeken és főiskolákon a magyar nyelven történő oktatást. Az Emberi Méltóság Tanácsának elnöke elmondta, hogy a jövőben további határon túli magyar vezetőkkel is eszmecserét kíván folytatni.
Trianon-nap harangokkal
Új Magyar Szó, 2010. június 7.
Erdély-szerte rendezvényekkel emlékeznek meg ma a trianoni békeszerződés aláírásának napjára. A kilencvenedik évfordulón két történelmi egyház felhívására délután fél hatkor megszólalnak a református és az evangélikus templomok harangjai is. Sólyom László köztársasági elnök tegnap kihirdette a június 4-ét, a trianoni békeszerződés aláírásának napját a nemzeti összetartozás napjává nyilvánító törvényt, így az ma hatályba léphet. Sólyom László köztársasági elnök tegnap kihirdette a június 4-ét, a trianoni békeszerződés aláírásának napját a nemzeti össsztartozás napjává nyilvánító törvényt, így az ma hatályba léphet. A jogszabállyal az Országgyűlés kinyilvánítja, hogy „a több állam fennhatósága alá vetett magyarság minden tagja és közössége része az egységes magyar nemzetnek, melynek államhatárok feletti összetartozása valóság, s egyúttal a magyarok személyes és közösségi önazonosságának meghatározó eleme".
Ma a Magyar Országgyűlés emlékülést is tart, melyen Sólyom László mellett beszédet mond Német László nagybecskereki püspök. Az MSZP jelezte, hogy távol marad az eseménytől, mert nem ért egyet azzal, hogy a frakciók nem kapnak szót. Az eseményt követően a képviselők, valamint a kormány tagjai és a meghívott vendégek részvételével szentmisére kerül sor a Szent István-bazilikában, melyet Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek celebrál.
Rajzverseny Nagyváradon
A trianoni békeszerződés aláírásának napjára Erdélyben is megemlékeznek. A két történelmi egyház felhívására ma délután fél hatkor megszólalnak a református és az evangélikus templomok harangjai.
Kolozsváron a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom helyi szervezete szervez megemlékezést a református és unitárius egyház képviselőinek részvételével. Sepsiszentgyörgyön a Magyar Polgári Párt háromszéki szervezete idén hatodik alkalommal tart emléknapot.
Gazda Zoltán, a megemlékezés szervezője emlékeztetett arra, hogy Erdélyben Sepsiszentgyörgy volt az első, ahol utcára vonultak a Trianoni döntés évfordulóján. Hozzátette: az idei rendezvényre is meghívtak minden politikai és magyar civil szervezetet. Lapunk érdeklődésére Albert Álmos szenátor elmondta, a rendezvényen az RMDSZ is részt vesz, a politikus beszédet is mond.
Nagyváradon az RMDSZ is szervez emléknapot. Ma az RMDSZ-székházban a Magyar nemzet határok nélkül című rajzverseny nyerteseit díjazzák, délután fél hattól megszólalnak a történelmi egyházak harangjai, ezt követően pedig ökumenikus ima következik a nagyváradi evangélikus templomban.
Állást foglalt az MKP
A trianoni szerződés aláírásáról Szlovákiában is megemlékeznek. A dokumentum 90. évfordulója alkalmából a Magyar Koalíció Pártja (MKP) nyilatkozatot adott ki. „Magyarország nemcsak területeket veszített, hanem 3,2 millió magyar került önakaratán kívül az utódállamok fennhatósága alá. A nemzeti önrendelkezés wilsoni elveit mindenki érvényesíthette, csak a magyarok nem élhettek velük" – áll a dokumentumban.
Emléktábla Révkomáromban
Tegnap Trianon-emléktáblát lepleztek le Pozsonyban, a városközpontban álló főposta épületén. „Számunkra fontos a trianoni szerződés. A lényeg az, hogy továbbra is érvényben maradjon, és ne veszítsük el Szlovákiát" – jelentette ki Ján Slota, a Szlovák Nemzeti Párt (SNS) elnöke az emléktábla leleplezése után. Az akciót az SNS kezdeményezte és finanszírozta.
„A Szlovák Köztársaság köszönetét fejezi ki a szövetséges hatalmaknak, hogy 1920. június 4-én a Párizs melletti Versailles-ban, a Nagy-Trianon palotában megkötötték a trianoni békeszerződést Magyarországgal, amely megpecsételte a történelmi Magyarország szétesését, létrehozta Csehszlovákiát, valamint más államokat az őket megillető határokon belül, és új arcot adott Európának" – áll egyebek között a táblán.
Budapesti konferencia az államkoncepciókról
A trianoni békeszerződés mellett a közép-európai egységtörekvésekről és a nacionalizmusról is beszéltek az előadók tegnap a magyar, francia, osztrák, román és szlovák történészek részvételével tartott budapesti konferencia első napján.
Az 1920 utáni Kárpát-medencei államkoncepciókról szóló rendezvényen Francois Laquieze, a budapesti francia nagykövetség tanácsosa kifejtette: tudja, hogy a trianoni békeszerződés 90 év elteltével is fájdalmas a magyarok számára. Hozzátette, minél szélesebb körben kell megvitatni minden történelmi eseményt, így az igazságtalannak ítélteteket is, mert ez segíthet a konfliktusok feloldásában.
Csákyéknak kampányolt Markó
Új Magyar Szó, 2010. június 7.
Markó Béla szerint a magyar nemzeti kisebbségek pártjai képviselőinek részvétele a román vagy (korábban) a szlovák kormányban kedvező hatású nemcsak a többség és a kisebbség, hanem az illető ország és Magyarország viszonyára is. Markó Béla szerint a magyar nemzeti kisebbségek pártjai képviselőinek részvétele a román vagy (korábban) a szlovák kormányban kedvező hatású nemcsak a többség és a kisebbség, hanem az illető ország és Magyarország viszonyára is.
„Fontos, hogy a kisebbségi pártok bekapcsolódjanak országuk politikai életébe, hogy jelen legyenek a parlamentben vagy a kormányban" – jelentette ki az RMDSZ elnöke, miniszterelnök-helyettes tegnap Pozsonyban azt követően, hogy tárgyalásokat folytatott vendéglátójával Csáky Pállal, a Magyar Koalíció Pártjának (MKP) elnökével. „Ha ezek a pártok a kormány részét képezik, a nemzetek közötti kapcsolatok jobbak. Ha nincsenek a kormányban, vagy nem kerülnek be a parlamentbe, a viszony romolhat" – fejtette ki Markó.
Csáky szerint Románia és Szerbia kisebbségi politikája példa lehetne Szlovákia számára. „Románia, de Szerbia üzenete is a következő lehetne: ne szorítsátok ki a kisebbségeket a soknemzetiségű társadalomból" – szögezte le az MKP elnöke. „Azt az energiát, amelyet Szlovákiában nem egészen helyesen a szlovák–magyar politikai küzdelemre fordítanak, pozitív célokra kellene kihasználni" – húzta alá a politikus.
Az MKP és az RMDSZ viszonyát és együttműködését mindkét politikus jónak és természetesnek minősítette. Egybehangzóan azt állították, hogy a magyar nemzeti kisebbségek pártjainak a választási kampányban is támogatniuk kell egymást.
Az RMDSZ támogatja az Emberi Méltóság Tanácsát
„A határon túli magyar közösségeknek kiemelten kell támogatniuk az Emberi Méltóság Tanácsát (EMT), ugyanis nekünk az az érdekünk, hogy legyen olyan hiteles kezdeményezés, amely felemeli a szavát az emberi méltóság minden irányú megsértése ellen. Meggyőződésem, hogy nincsen többféle emberi erkölcs, emberi méltóság, sem amikor a közösségek, sem amikor az emberek méltóságáról van szó" – jelentette ki Markó Béla szombaton, Budapesten, Lomniczi Zoltánnal, az Emberi Méltóság Tanácsának elnökével, valamint Szunai Miklós ügyvezető igazgatóval folytatott eszmecseréjén.
Az EMT székhelyén lezajlott találkozón a további szoros együttműködésről, az oktatásról és a magyar nyelv határon túli használatáról folytattak megbeszélést.
A fájó emlék napja
Új Magyar Szó, 2010. június 7.
Szükség van az anyaország segítségére a kisebbségi nemzetrészeknek – jelentette ki Sólyom László köztársasági elnök az Országgyűlés emlékülésén, pénteken a 1920-as trianoni békeszerződés aláírásának 90. évfordulóján. A nemzeti összetartozás napján a Kárpát-medence magyarlakta területein – így több erdélyi városban is – számos megemlékezést tartottak. „Magyarország léte maga kell ahhoz, hogy a nemzetrészek kivívják jogaikat és megfelelő státuszukat országaikban" – mondta az 1920-as trianoni békeszerződés aláírásának 90. évfordulóján, pénteken Sólyom László köztársasági elnök. A magyar államfő az Országgyűlés emlékülésén, a nemzeti összetartozás napján szólalt fel a parlamentben. Az ünnepségen Szili Katalin volt házelnök kivételével nem vett részt az MSZP képviselőcsoportja, mert nem értett egyet azzal, hogy a frakciók képviselői nem szólalhattak fel.
A köztársasági elnök kitért arra, hogy az emléknap akkor tölti be feladatát, ha a trianoni békeszerződés után kilencven évvel valóban új korszakot nyit a nemzet egészéről való gondolkodásnak és cselekvésnek. Közölte: pozitív fordulatnak tartja, hogy a nemzeti összetartozásról szóló törvény nem a történelmi magyar államról szól, hanem a magyar nemzetre, a nemzet egységére helyezi a hangsúlyt.
Az ünnepségen felolvasták a nemzeti összetartozás melletti tanúságtételről szóló törvényt, majd elhangzott a Szózat. Az ünnepség után a Szent István-bazilikában Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek celebrált misét, ezt követően ökumenikus imaórát tartottak.
Vásárhelyen betiltották
A versailles-i kastély parkjában található Nagy-Trianon palota előtt tartott nagygyűlést a Magyarok Világszövetsége rendezésében több magyar szervezet a trianoni emléknapon. A megmozdulásra mintegy négyszáz magyar megemlékező érkezett Magyarországról és a szomszédos országok magyarlakta területeiről, valamint több nyugati országból. A békés megemlékezésen elhangzott beszédek között a tömeg azt skandálta, hogy „vesszen Trianon".
Erdély számos településén többnapos programok kezdődtek, s az Erdélyi Református Egyházkerület Elnökségének döntése értelmében helyi idő szerint 17 óra 30 perckor megszólaltak a református és az evangélikus templomok harangjai. Nagyváradon az evangélikus gyülekezet templomában ökumenikus imán vehettek részt a megemlékezők.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) a Királyhágómelléki Református Egyházkerület székházában tartott megemlékezést. Az RMDSZ szatmárnémeti székházában Thoroczkay Sándor történelemtanárnak A trianoni békeszerződés előzményei és utóélete című előadását hallgathatták meg az érdeklődők.
Gyergyószentmiklóson a helyi önkormányzat szervezett műsoros megemlékezést. A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom felvonulást szervezett. Az Erdely.ma hírportál beszámolt arról, hogy trianoni megemlékezést tiltottak be Marosvásárhelyen. Az önkormányzat nem engedélyezte azt a 40 órás köztéri imát, amellyel néhány magyar fiatal akarta emlékeztetni a románságot a 90 évvel ezelőtti ígéretekre.
Corlăţean: Budapest megkérdőjelezi Trianont
A magyar kormány megkérdőjelezi a trianoni és a versailles-i szerződést – állítja Titus Corlăţean, a román szenátus külügyi bizottságának az elnöke. A Szociáldemokrata Párt (PSD) alelnöke szerint a trianoni emléknap törvénybe iktatásának, valamint a magyar parlamentben az elmúlt napokban elhangzott felszólalásoknak az üzenete az, hogy Magyarország megkérdőjelezi a két békeszerződést.
A politikus szerint a fideszes magyar kormány „régi, Trianont más üzenettel felruházó elméleteket" kelt életre. Corlăţean a Nemzeti Összetartozás Napját kimondó törvényre utalt.
Nemzeti tanácsi választások Szerbiában - Pásztor: elsöprő győzelem
MTI Szabadka, 2010. június
- A Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) által támogatott lista elsöprő győzelmet aratott a szerbiai nemzeti tanácsi választásokon - jelentette be Pásztor István, a párt elnöke vasárnap késő este Szabadkán.
A Magyar Összefogás listája az eddig beérkezett eredmények szerint a szavazatok nagyjából háromnegyedét szerezte meg - közölte a pártelnök a Magyar Házban tartott sajtótájékoztatón.
Felsorolt néhány választókerületi eredményt, ezek zömében a VMSZ által támogatott lista több mint 80 százalékos szavazatarányt ért el. A legkisebb szavazatarány, amelyet említett, 67 százalékos volt. Két olyan helyet is említett, ahol a Magyar Összefogás kapta az összes leadott szavazatot. Az MTI információi szerint a választási részvétel a legtöbb körzetben meghaladta az 50 százalékot.
Pásztor István ugyanakkor hozzátette: ezek az eredmények sem tudják feledtetni, hogy - mint mondta - "folyamatosan úgy éreztük, hogy ezek a választások csak másodlagos fontosságúak" Szerbiában. "Úgy érezzük, ez a választás nem mindenki számára volt annyira fontos, mint a mi számunkra" - mondta a nap folyamán már ismertetett rendellenességekre utalva. Megismételte, hogy több helyütt a választás megkezdése előtt nem 48 órával, hanem mindössze négy órával, éjjel 3 órakor kapták meg a szavazatszedő bizottság tagjai az értesítést arról, hogy bizottsági tagok lesznek. Ezenkívül szavai szerint több százan nem tudtak szavazni, mert, noha szabályosan feliratkoztak, nem szerepeltek a választói névjegyzékben. Kijelentette, ezekre az esetekre "nincs magyarázat".
A Beta hírügynökségnek úgy nyilatkozott, a történtek "keserű szájízt" hagynak maguk után.
Ez az ország képes rá, mert bizonyította, hogy sokkal jobban meg tud szervezni egy választást, mint ahogy most vasárnap tette - mondta, hozzátéve, hogy ez nem pusztán kisebbségi kérdés. "A nemzeti tanácsi választások szabályszerűsége legalább annyira többségi érdek, mint amennyire kisebbségi érdek" - szögezte le. A VMSZ a következő napokban dönti el, milyen jogorvoslati lehetőségekkel fog élni - fűzte hozzá.
Korhecz Tamás - akit a VMSZ elnöke a várhatóan a hónap vége előtt megalakuló, új összetételű Magyar Nemzeti Tanács leendő elnökeként mutatott be - azt mondta: a választási eredmények azt mutatják, hogy a vajdasági magyar közösség "értékelte a munkát és az eddigi eredményeket", viszont nem értékelte a kampányban elhangzott olyan ígéreteket, amelyekről - mint fogalmazott - már kimondásuk pillanatában tudni lehetett, hogy megvalósíthatatlanok. Kijelentette: bizonyítani kell, hogy amellett, hogy sikerült a kulturális autonómia törvényi feltételeinek megteremtése, "képesek leszünk a közösség javára fordítani ezt a lehetőséget".
Tizenkilenc szerbiai nemzeti kisebbség választotta meg vasárnap a kulturális önigazgatás legfőbb szerveit, a kisebbségek oktatási, kulturális, tájékoztatási ügyeiben és az anyanyelvhasználattal kapcsolatban jogosítványokkal rendelkező nemzeti tanácsokat. A Magyar Nemzeti Tanács 35 helyéért öt lista szállt versenybe. A szavazóhelyiségek este nyolc órakor zártak be, a nem hivatalos végeredmény vasárnap éjfélkor még nem volt ismert.
Markó: fontos a kisebbségi pártok részvétele a parlamentben vagy a kormányban
MTI Pozsony, 2010. június 6. – Kokes János
- Markó Béla szerint a magyar nemzeti kisebbségek pártjai képviselőinek részvétele a román vagy (korábban) a szlovák kormányban kedvező hatású nemcsak a többség és a kisebbség, hanem az illető ország és Magyarország viszonyára is.
"Fontos, hogy a kisebbségi pártok bekapcsolódjanak országuk politikai életébe, hogy jelen legyenek a parlamentben vagy a kormányban" - jelentette ki a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke, Románia kormányának miniszterelnök-helyettese vasárnap Pozsonyban azt követően, hogy tárgyalásokat folytatott vendéglátójával Csáky Pállal, a Magyar Koalíció Pártjának (MKP) elnökével.
"Amennyiben ezek a pártok a kormány részét képezik, a nemzetek közötti kapcsolatok jobbak. Ha nincsenek a kormányban, vagy nem kerülnek be a parlamentbe, a viszony romolhat" - fejtette ki Markó.
Csáky szerint Románia és Szerbia kisebbségi politikája példa lehetne Szlovákia számára. "Románia, de Szerbia üzenete is a következő lehetne: ne szorítsátok ki a kisebbségeket a soknemzetiségű társadalomból" - szögezte le az MKP elnöke. "Azt az energiát, amelyet Szlovákiában a nem egészen helyesen a szlovák-magyar politikai küzdelemre fordítanak, pozitív célokra kellene kihasználni" - húzta alá a politikus.
Markó szerint a magyar állampolgársági törvény módosítása, amely megkönnyítette a határon túli magyarok kettős állampolgárságát, Romániában nem okozott semmiféle problémát, mert Bukarest is hasonlóan jár el a moldovai románok esetében.
Az MKP és az RMDSZ viszonyát és együttműködését mindkét politikus jónak és természetesnek minősítette. Egybehangzóan azt állították, hogy a magyar nemzeti kisebbségek pártjainak a választási kampányban is támogatniuk kell egymást.
Bukarestnek sem tetszik a magyar kettős állampolgárság
Népszabadság, 2010. június 6. – Tibori Szabó Zoltán
Egy ellenzéki szociáldemokrata szenátor felháborodása nyomán pontosításokat kért Magyarországtól a román külügyminisztérium a kettős állampolgársági törvény módosításáról. A politikus etnikai diszkriminációt emleget. Románia részletesen szeretne tájékozódni a magyar állampolgárság könnyített odaítélését kimondó törvényről. Ennek érdekében a román külügyminisztérium pontosításokat kért Budapesttől, mielőbbi tárgyalást kezdeményezett a magyar féllel, a szenátus külügyi bizottsága pedig a következő napokban határozatot kíván elfogadni a jogszabály román megítéléséről. A bukaresti külügyminisztérium arra kíváncsi, hogy a nemrég kiegészített magyar állampolgársági törvény megfelel-e a nemzetközi jog előírásainak. A román külügyérek azt követően léptek, hogy Titus Corlatean, a szenátus külügyi bizottságának szociáldemokrata elnöke kijelentette: Budapest „etnikai alapon készül állampolgárságot adni az ország határain kívül élő magyaroknak", ami ellentétes a nemzetközi joggal. Az ellenzéki politikus szerint a magyar és a román állampolgársági törvény eltérő alapokon áll, nem ugyanazon alapon, ahogyan ezt Budapest fenntartja. Corlatean leszögezte: a román törvény két fő elvet követ, „a vér törvényét és az egyedi elbírálást, olyan dokumentumok alapján, amelyek az állampolgárságnak a kérelmező akaratán kívül történő elvesztését bizonyítsák a második világháború után", és ez megfelel az európai gyakorlatnak is. Szerinte ettől eltérően a magyar törvény a határon túl élő magyar nemzetiségű személyeknek kínál állampolgárságot, ami súlyos, elfogadhatatlan etnikai megkülönböztetéshez vezet. Éppen ezért, mutatott rá, a magyar jogszabály helyes értelmezéséről, néhány napon belül, az általa vezetett szenátusi külügyi bizottság határozatot készül elfogadni. „A nemzetközi jog elvei szerint állampolgársági kérdésekben semmilyen alapon nem lehet megkülönböztetést bevezetni, elsősorban etnikai alapon nem, úgy, ahogyan ezt a magyar törvény jelenleg teszi" - mutatott rá a román szenátor. Corlatean egyben azért is bírálta a román államfőt, a kormányt és a külügyminisztériumot, hogy „szégyenletes némasággal" tűrik mindazt, amit Trianon-ügyben „a Fidesz-kormány véghezvisz Budapesten". „Első alkalommal történik meg a második világháború óta, hogy egy budapesti kormány vitassa a trianoni és a versailles-i békeszerződések rendszerét" - fogalmazott. Úgy vélte, a jobboldali magyar kormány megkérdőjelezi a két békeszerződést, elavult, „Trianont másféle üzenetekkel felruházó elméleteket" tűz újra napirendre, és a határok nemzetközi egyezményekben biztosított sérthetetlenségét is megkérdőjelezi.
Magyar versengés a szerbiai MNT-ben
Népszabadság, 2010. június 7.
A Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) azt szeretné, ha az általa támogatott Magyar Összefogás Listája többséget szerezne a nemzeti tanácsi választásokon – mondta Pásztor Bálint, a párt parlamenti képviselője az MTI-nek vasárnap Szabadkán. Pásztor Bálint emlékeztetett: a nemzeti tanácsok választásáról szóló törvény nem ír elő semmilyen részvételi küszöböt, ezért nem lehet megkérdőjelezni a megalakuló MNT legitimitását. A képviselő elmondta, miután most először választják közvetlenül a nemzeti tanácsot, és az elmúlt hetekben nem készült semmilyen közvélemény-kutatás, gyakorlatilag megjósolhatatlan az eredmény. Csengeri Attila, a Borisz Tadics szerb elnök vezette Demokrata Párt (DS) tagja, a DS által támogatott lista vezetője elmondta: legalább 70 százalékos részvételre számítanak. A lista várható eredményét firtató kérdésre úgy felelt, hogy szeretnének jelen lenni az MNT-ben, hiszen eddig egyetlen párt állította ki a nemzeti tanács tagjait. Szintén jó eredménynek tartaná az új összetételű MNT-ben való képviseletét a Kézfogás a Magyarságért – Polgári Mozgalom lista és a Magyar Remény Mozgalom. Előbbi egyik listavezetője. Bunyik Zoltán elmondta: „Mi azzal a célkitűzéssel indultunk neki a választásoknak, hogy be szeretnénk jutni az MNT-be, konkrétabb célt nem fogalmaztunk meg." László Bálint, a Magyar Remény Mozgalom listavezetője az 50 százalék fölötti részvétellel már elégedett lenne, míg Murényi Tibor, a Magyar Liga listavezetője szerint komolyabb céljaik vannak annál, mint hogy csak bekerüljenek a 35 tagú testületbe, igaz, többségre nem számítanak. A választások előzetes eredménye lapzártánk után, a hivatalos végeredmény szerdán várható.
A Magyar Összefogás elsöprő győzelme
Vajdaságma.info, 2010. június 7. – Tomek Viktor
Este 8 óra után kezdtek a különböző választókerületekből beérkezni a VMSZ irodába az első adatok. A részeredmények folyamatos érkezésével a hangulat is kezdett oldódni. 10 óra tájban már mindenki tudta, hogy a Magyar Összefogás listája megnyerte a nemzeti tanácsi választásokat. A nem hivatalos eredmények szerint ez a lista szerezte meg a többséget az új Magyar Nemzeti Tanácsban. A VMSZ nem sokkal 11 óra előtt tartott sajtótájékoztatót.
- Az eddig beérkezett adatok alapján a Magyar Összefogás listája elsöprő többséghez jutott, elsöprő győzelmet aratott. Köszönet mindazoknak, akik vállalták a lista összeállítását, a listán való szereplést. Ezzel a választási eredménnyel a magyar választói közösség egyértelműen jelét adta annak, hogy az a program, ami a Magyar Összefogás mögött van, találkozik ennek a közösségnek az elvárásaival, akaratával, szándékával - fogalmazott Pásztor István vasárnap esti sajtótájékoztatóján, majd hozzátette, hogy véleménye szerint június végéig feláll az új összetételű Magyar Nemzeti Tanács. - Ezek az eredmények azonban nem tudják feledtetni mindazt, ami az elmúlt napokban történt, nevezetesen azt, hogy ennek az országnak a nemzeti tanácsi választások csak másodrendűen fontosak.
- Nincs magyarázat arra, hogy a választás pillanatának megkezdése előtt 4 órával – éjjel 3 órakor – kapják meg a szavazatszedő bizottság tagjai az értesítéseket. Nincs magyarázat arra, hogy több százan, akik feliratkoztak a választói névjegyzékre, ma nem tudtak elmenni szavazni. A nemzeti tanácsokról szóló törvény gyakorlati alkalmazása nemcsak kisebbségi kérdés, hanem ennek az országnak a jogrendjének az életre hívása. Az elkövetkező egy-két napban döntjük el, hogy milyen jogorvoslati lehetőségekkel élünk majd, annak szándékában, hogy tiszta vizet öntsünk a pohárba – emelte ki Pásztor.
Pásztor István az új MNT elnökeként mutatta be Dr. Korhecz Tamást.
Dr. Korhecz Tamás, a Magyar Összefogás listavezetője hozzátette: ami ma a szavazóhelyeken történt az egy hatalmas, megismételhetetlen érettségi vizsga volt.
- A Vajdasági Magyar Szövetség meghallgatta a közösség évtizedes óhaját, mégpedig azt, hogy fogjunk össze, helyezzük a pártérdek elé a nemzeti érdeket. A VMSZ átlépte saját árnyékát, képes volt az összefogásra, és ezt értékelték a magyar választó polgárok. Ma bebizonyosodott az, hogy mindazok, akik a magyar közösséget szerették volna megosztani, az összefogás fényét bemocskolni, azok ma megbuktak a vizsgán – mondta dr. Korhecz, majd megköszönte a magyar közösség minden egyes tagjának azt a komolyságot, érettséget, tájékozottságot, amit ma bizonyítottak. Az eredmények azt igazolják, hogy a magyar közösség értékelte a munkát, az eddigi eredményeket, a hiteles őszinte szándékot az összefogásra.
- Mindennek ellenére nem vagyok eufórikus, hiszen nagyon jól tudom, hogy mekkora munkát és feladatot kapott ezzel a Magyar Összefogás. Óriási feladat lesz élni az autonómia esélyével, de ennek a súlyát és terhét hajlandó vagyok viselni, és kérem önöket, hogy osztozzunk ebben a teherben, hiszen ha folytatódik az összefogás, akkor meg vagyok róla győződve, hogy ez a történet a harmadik vizsga vonatkozásában is kitűnőre végződik – mondta dr. Korhecz.
Az eddig feldolgozott eredmények alapján a Magyar Összefogás listája Szenttamáson a szavazatok 86,2%, Óbecsén 83%, Topolyán 67%, Kishegyesen 86%, Magyarkanizsán 81%, Zomborban 85,7%, Törökbecsén 84%, Szabadkán (kétharmados a feldolgozottság) 88,3%, Csókán 77,8% szerezte meg. Két olyan választókerület van ahol a Magyar Összefogás száz százalékot ért el: a Bajnát helyi közösség és Cservenka.
Az euró napjai meg vannak számlálva?
Erdély.ma 2010. június 6.
Több vezető brit közgazdász szerint a jelenlegi brit parlamenti ciklus vége előtt, vagyis öt éven valószínűleg belül felbomlik az euróövezet. A The Sunday Telegraph – a legnagyobb brit vasárnapi konzervatív lap – 25 pénzügyi szakértőt és elemzőt kérdezett meg a londoni Cityben. az euró fennmaradásáKözülük tizenketten adtak hangot annak a véleményüknek, hogy az euró jelenlegi formájában nem éri meg a mostani brit parlamenti időszak végét. Nyolcan jósolták, öt közgazdász nem nyilvánított határozott véleményt ebben a kérdésben. A közös európai valuta életben maradását valószínűsítők közül is ketten azt mondták: várakozásuk szerint legalább egy jelenlegi euróövezeti tag törlesztésképtelenné válik. Andrew Lilico, a Policy Exchange nevű kutatóintézet főközgazdásza kijelentette: Görögország „biztosan" leáll az adósságtörlesztéssel, és „nyitott kérdés", hogy az országban nem zajlik-e majd le „valamilyen forradalom vagy puccs". Lilico szerint ez utóbbi fejlemény valószínűsége a következő öt évben „hozzávetőleg egy a négyhez". Douglas McWilliams, a Centre for Economics and Business Research nevű tekintélyes londoni gazdaságelemző intézet vezetője egyenesen azt mondta: lehet, hogy az euró „már a következő hetet sem éli túl". A megkérdezett szakértők közül négyen úgy vélekedtek, hogy – jóllehet a szélesebb körű várakozás szerint Görögországot vagy valamelyik másik gyenge helyzetű tagállamot fogják távozásra kényszeríteni – a legvalószínűbb kilépő Németország. David Blanchflower gazdaságtan-professzor, a Bank of England – a brit jegybank – monetáris tanácsának volt tagja azzal indokolta e vélekedését, hogy „a németek nem akarnak mások helyett fizetni". Peter Warburton, az Economic Perspective gazdasági tanácsadó cég vezetője szerint lehetséges, hogy „többszintű" EU-tagsági rendszer alakul ki, és egy olyan mechanizmus, amely egyaránt lehetővé teszi az euróövezeti be- és kilépést. Más nagy londoni házak ugyanakkor az euróövezeti tagság – legalábbis önkéntes – feladásának várható hatalmas költségeire és jogi nehézségeire hívták fel a figyelmet korábbi elemzéseikben. A Standard & Poor's hitelminősítő nemrég Londonban kiadott átfogó értékelése kiemelte: ha valamely eurótag kilépne, és euróban fennálló közadósságát az új nemzeti valutára vezetné át, az a szerződési feltételek egyoldalú módosítását jelentené. Ha egy ilyen lépés hátrányosan érintené a hitelezőket, azt a Standard & Poor's az adós ország nem törlesztővé válásának tekintené. A hitelminősítő szerint ha valamely eurótagállam gyenge pénzügyi helyzetben hagyja ott a valutauniót – és nem denominálja át az új nemzeti valutára adósságát -, az újonnan meghonosított hazai pénznem jelentős leértékelődésével kellene számolnia, ami a most már devizaadósságnak számító euróadósság-állomány komoly drágulását jelentené a helyi valutában. Hasonló következtetésre jutottak a Görögország előtt álló problémákról kiadott minapi elemzésükben a Centre for Economics and Business Research szakértői. A CEBR szerint ha Görögország elhagyja az euróövezetet, óhatatlanul törlesztésképtelenné válik, tekintettel arra, hogy a távozás után az új fizetőeszköz külső értéke legalább 15 százalékkal zuhanna. A cég azonban úgy véli: a görög gazdaság komoly export-versenyképességi hátrányai miatt gyakorlatilag az is lehetetlennek tűnik, hogy Görögország valutaleértékelés nélkül kikeveredhessen az adósságcsapdából, vagyis a görög versenyképességi és adósságproblémák az euróövezeten belül szintén megoldhatatlanok.
Képviselők vagy pártkatonák?
Háromszék, 2010. június 7.
Amint az várható volt, a kormány hajthatatlannak bizonyult, semmilyen módosítást nem fogadott el a megszorításokat tartalmazó törvénytervezetekhez. Szombaton még felröppent a hír, hogy a nyugdíjcsökkentésről csak-csak lemondanak, a remény azonban hamar szertefoszlott, estére már hivatalosan is bejelentették: marad minden a régiben, a jól ismert intézkedéseket tartalmazó dokumentumokért vállal ma felelősséget a kabinet a parlamentben.
Miután az államfő már korábban is ismertette álláspontját ez ügyben, gyakorlatilag a törvényhozó testület maradt a drasztikus lefaragások által érintett rétegek, a közalkalmazottak, a nyugdíjasok, a kismamák, a munkanélküliek egyetlen reményforrása. Az a parlament, amelynek megítélése olyannyira megromlott az elmúlt években, hogy az államfő például három évvel korábban — a menesztéséről szóló népszavazáskor, amikor szinte minden parlamenti párt szövetkezett ellene — egymagában aratott diadalt fölötte, és amelynek „felét" fölöslegesnek tartja a lakosság, mint az a legutóbbi, államfőválasztással egy időben tartott referendumkor kiderült, hiszen a választópolgárok elsöprő többsége egykamarás, legtöbb hármszáz fős testület mellett foglalt állást. Fontos, felelősségteljes feladat hárul tehát a honatyákra, a bizalmatlansági indítványról szóló szavazás egyben a demokrácia alapintézményének számító törvényhozásba vetett, válság idején különösen fontos bizalom újjáteremtésére kínál lehetőséget. Nem véletlen hát, hogy a hatalom berkeiben is egyre több képviselő és szenátor bírálja a tervezett kiadáscsökkentő intézkedéseket, és a bérek, illetve nyugdíjak csökkentése ellen emeli fel halkabban vagy erőteljesebben szavát. A törvényhozó testület egyik kiemelt szerepe ugyanis éppen az, hogy ellenőrzést gyakoroljon a kormány fölött, a honatyák az általuk képviselt polgárok érdekeit szem előtt tartva döntsenek, ne szűk pártvezetői körökben dőljön el milliók sorsa, amelyhez a szenátorok és képviselők bólogatójánosként asszisztálnak.
A bizalmatlansági indítványról szóló szavazás kimenetelét nehéz megjósolni, még ha látszólag kényelmes többséggel rendelkezik is a kormányoldal. Minden csak azon múlik, hűséges pártkatonákként vagy igazi képviselőkként viselkednek választottjaink. A tét nem csak a bérek és nyugdíjak mértéke, hanem a demokrácia intézményeinek további sorsa.
Elkezdődött Trianon sebeinek gyógyítása
Krónika, 2010. június 7. – Nagy Demeter István, Dénes Emese
Kárpát-medence-szerte megemlékezéseket, emlékműavatásokat szerveztek a hétvégén a trianoni békediktátum aláírásának kilencvenedik évfordulóján. A rendezvényeket első ízben szervezték meg hivatalosan is a nemzet egységének jegyében, azt követően, hogy a magyar Országgyűlés az elmúlt héten a Magyar Összetartozás Napjává nyilvánította a szerződés aláírásának napját, június 4-ét. Erdély-szerte megemlékeztek a hétvégén a trianoni békeszerződés aláírásának 90. évfordulójáról. Tegnap mintegy ezer, Nagyváradról, Kolozsvárról és a Székelyföld különböző szegletéből érkezett személy válaszolt az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT), az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) és a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) felhívására, és „zarándokolt" el Gyimesbükkbe. Az eseményen Tőkés László EP-képviselőn kívül jelen volt Füzes Oszkár, a Magyar Köztársaság bukaresti nagykövete is.
„A lelki határokat nem lehet felülírni"
A megemlékezés a katolikus templomban kezdődött, ahol Salamon József helyi plébános prédikációját hallgathatták végig a hívek és meghívottak. Az ünnepi szentmisét követően a résztvevők jelentős része a csíkszeredai huszárok vezetésével átvonult a tavaly felújított Kontumáci-kápolnához. Itt Deáky András nyugalmazott pedagógus, a határ „őrzője" ismertette a hely jellegzetességeit, beleértve a Rákóczi György építtette vár romjait, az egykori utolsó magyar vasúti őrházat, valamint a Mária Terézia támogatásával felépült kápolnát. Füzes Oszkár felszólalásában a csíksomlyói búcsú példájából kiindulva, amikor „piros-fehér-zöld takaró borította dombokat", rámutatott: az országhatárokat bármikor felülírhatja a nemzetközi jog, pontosabban a nemzetközi jogtalanság. A lelki határokat azonban az ellenfél nem tudja megváltoztatni, a nemzet határai ott húzódnak, ahol mi azokat meghúzzuk, mutatott rá. „Minden magyar gyereknek, anyának, férfinak és szónak megvan a maga helye ezeken a határokon belül, és én csak megköszönni tudom, hogy ez így van" – hangsúlyozta a nagykövet.
Pályázat Trianonról Szatmárnémetiben
A trianoni békeszerződés aláírásának 90. évfordulója alkalmából az RMDSZ szatmárnémeti szervezete pályázatot hirdet a helyi iskolák diákjai számára Egy a nemzet címmel – jelentette be Kereskényi Gábor elnök. A fiatalabb generáció körében nincs kibeszélve, feldolgozva a téma, mert sok helyen még mindig tabunak számít, mutatott rá. Kereskényi szerint sokszor a nyugati vendégek sincsenek tisztában azzal, hogy nem homogén a lakosság összetétele, hanem itt 40 százalékos magyar közösség él. Tíz évvel ezelőtt az RMDSZ egy könyvet jelentetett meg. 2010-ben már nem a múlttal szeretnének foglalkozni, hanem előretekinteni, ezért írnak ki pályázatot diákok számára. Két kategóriában lehet nevezni, az elsőben 1-12. osztályos tanulók számára hirdetnek rajz- és plakátversenyt, a másodikban az 5–12-esek esszéit fogadják. A verseny fődíja kategóriaként 300 lej, a második és harmadik helyezett 200, illetve 100 lejt vihet haza. A pályázat leadási határideje június 18., a beérkezett anyagokból novemberben kiállítást szerveznek, illetve egy kiadványt is megjelentetnek. Tőkés László elsősorban lelkészként, egykori püspökként szólt a hallgatósághoz, hangsúlyozva: elérkezett az idő a trianoni korszak lezárására. Nincs már helye az önsajnálatnak, annak, hogy mindig másban keressük a kudarcok okát – figyelmeztette hallgatóságát az EP-képviselő. „Egy gyógyuló Magyarországból, gyógyító anyaország lesz lassanként" – mutatott rá Tőkés László, aki szerint ennek tudatában ideje felszámolnunk belső Trianonunkat. A beszédeket a zágoni Mikes Kelemen vegyes kórus és a csíkszeredai Árvácska együttes előadásai tették színesebbé, a megemlékezés szeretetünnepséggel zárult.
Trianon-emlékművet avattak Farkaslakán
A trianoni szerződés aláírására emlékeztek tegnap a Székelyudvarhely melletti Farkaslakán is, ahol felavatták Erdély első Trianon-emlékművét. A Millenniumi emlékparkban tartott eseményen Albert Mátyás polgármester köszöntötte az egybegyűlteket, majd leleplezték az Apostoli kettős kereszt nevű emlékművet. A Magyar Polgári Párt (MPP), a farkaslaki önkormányzat, valamint a Tamási Áron Kulturális Egyesület által szervezett ünnepségen jelen volt Kövér László fideszes országgyűlési képviselő is, aki beszédében a Trianon óta eltelt 90 év történéseit idézte fel. „90 évvel ezelőtt a harangszó a darabokra tépett Magyarországon szólalt meg, ideje szembenézni a trianoni örökséggel, ideje észrevenni, hogy senki nem emel fel, és senki nem véd meg minket, ha mi nem becsüljük meg önmagunkat" – fejtette ki Kövér László, aki szerint a történelem nemcsak rombol, hanem időnként esélyt ad, így új reményekkel léphetünk tovább. „Az emlékmű nemcsak a múlt, hanem a jövőbeli felemelkedés szimbóluma is" –mutatott rá az öt méter magas emlékmű avatóján Szász Jenő, a Magyar Polgári Párt elnöke. Izsák Balázs a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke kérdéssel fordult a hallgatósághoz: van-e küldetése annak az embernek, aki június 4-én, a magyar nemzet gyásznapján született. „Az ember elvi és erkölcsi küldetését nem a születés dátuma határozza meg, azonban tennünk kell érte, hogy a mostani magyarországi változások mindenkinek új esélyt adjanak" – adta meg a választ a politikus. Az emlékművet – amely nemzeti összetartozásunkat szimbolizálja – a különböző egyházak képviselői áldották meg, a több mint kétórás rendezvényt a farkaslaki iskolások szereplése tette színesebbé, a rendezvény a magyar és székely himnusz eléneklésével zárult.
Szórványkonferenciát tartottak Hunyad megyében
Krónika, 2010. június 7.
A szórványra figyelés jegyében zajlott a hétvégén, Déván és Vajdahunyadon megtartott médiakonferencia. Winkler Gyula RMDSZ-es EP-képviselő meghívására közel 30 újságíró pillanthatott bele a dél-erdélyi szórványközösség hétköznapjaiba. 1992-ben még 35 ezer magyar élt Hunyad megyében a népszámlálási adatok szerint, tíz évvel később már csak 24 ezren vallották magukat magyarnak, ma húszezres lehet a magyar közösség – ismertette a demográfiai adatokat Winkler, aki a sikerekről is beszélt. Ilyen a dévai Téglás Gábor Iskolaközpont, ahol 650 Hunyad megyei magyar diák tanul anyanyelven. Az EP-képviselő arra is felhívta a figyelmet, hogy az egyház- és iskolapillér mellett a közösségi és politikai összetevőt is be kell illeszteni. „A szórványközösségek kis szavazati arányuk miatt nem tudnak bekerülni az önkormányzatokba, viszont a közképviseletet kormányzati részvétellel ki lehet egyensúlyozni" – mutatott rá Winkler Gyula.
Szórványkonferencia Hunyad megyében – Megismerni egymást
Nyugati Jelen, 2010. június 6. – Chirmiciu András
Omladozó templomok, etnikai leépülés, vagy építkezés is életkedv: mi jellemzi jobban az erdélyi szórványmagyarságot? A hétvégén szervezett háromnapos Hunyad megyei konferencián a különböző szórványvidékekről és a tömbvidékről érkezett újságírók, közösségszervezők erről szereztek helyszíni tapasztalatot. Noha ellentmondásosnak hangzik, Hunyad megyében a leépülés és az építkezés párhuzamosan zajlik, hangsúlyozta Winkler Gyula EP-képviselő, a szórványkonferencia házigazdája. 1992-ben még 35.000 magyar élt a megyében, mára olyan 20.000 körül lehetnek. A drasztikus fogyás ellenére 20 év alatt Déván megépült a Téglás Gábor iskola, Vajdahunyadon a magyar ház, a Böjte Csaba atya által működtetett Szent Ferenc alapítvány keretében több száz gyerek részesül magyar nevelésbe, számos civil szervezet alakult, magyar napilap jelenik meg, s a magyarság politikai súlya (EP-képviselet és magyar prefektus) is jelentős. Egyszóval az évszázadok óta szórvány Hunyad megyei magyarság megmaradásának sosem voltak ilyen szilárd alapjai az utóbbi évtizedekben. 20 év alatt komoly eredmények születtek, hangsúlyozta pénteki dévai nyitóbeszélgetésen az EP-képviselő. A helyzetet megerősítette Ambrus Attila, a Brassói Lapok főszerkesztője: Brassó környékén olyan 50.000 magyar él, még sincs iskolaközpont, sem magyar ház, mint Déván, illetve Vajdahunyadon. A sajtó azonban a Barcaságban is fontos szerepet játszik a magyarság megmaradásában, tulajdonképpen átvette a szépirodalomtól a nyelv tisztasága fölötti őrködés és a nemzeti öntudat megerősítésének szerepét, ismertette tapasztalatát a nagy múltú brassói újság főszerkesztője. A tömbvidék szemében a szórvány jóformán ismeretlen, az ottani sajtóban inkább kuriózumként szerepel, ha egyáltalán szerepel, mondta Karácsonyi Zsigmond, a MURE elnöke. A szórványközösségek sajtója ismeretlen, noha az internet terjedésével remélhetőleg e téren is javul a helyzet. Mindenesetre a szórványban megjelenő magyar újságok helyzete sokkal mostohább, mint a tömbvidékieké, mindenekelőtt az anyagi nehézségek és az emberi erőforrás korlátozottsága miatt. Szabó Csaba, aki kolozsvári létére évek óta a szórvánnyal foglalkozik viszont a lehetőségek kihasználása mellett foglalt állást. Sok helyütt nincs közösség-szervező, emiatt például Fogarason (Brassó megye) megszűnt a magyar oktatás, noha 76 gyerek volt. Szerinte ezt a szerepet az RMDSZ kellene fölvállalja, s a magyar államtól is hatékonyabb szórványápolást várna el. A Szeben megyei példával támasztotta alá álláspontját, ahol erőteljes német támogatásnak köszönhetően a német oktatás virágzik, közel 10-szer több gyerek jár német iskolába, mint magyarba, noha a magyarság 2,3-szor népesebb. Jogos-e ölbe tett kézzel várni, amint az RMDSZ, vagy Budapest megoldja a szórvány gondjait, vagy inkább alulról kell építkezni? A szamosújvári (Kolozs megye) példa egyértelműen az utóbbira utal. 20 év alatt Bécsi-Balázs Attila, a TÉKA alapítvány elnöke felvirágoztatta a mezőségi magyarságot, gyakran a válaszúti Kallós Zoltán alapítvánnyal karöltve. Összeszedtek a szórványfalvak gyermekeit, s magyar oktatást biztosítanak számukra, bentlakást és étkezést, állandó jellegű kulturális programokat szerveznek, kirándulásokat, táncházat, sőt még felnőttképzést is. Több, mint 650 gyereknek és felnőttnek, derült ki Bécsi-Balázs Attila szombati vajdahunyadi előadásából. Amely távolról a legnagyobb elismerésnek örvendett a kolozsvári, marosvásárhelyi, nagyváradi, zilahi, brassói, temesvári, székelyudvarhelyi és Erdély más tájairól összegyűlt vendégek körében. A szamosújvári TÉKA alapítvány ugyanis ugyanazt végzi, mint Böjte Csaba atya Szent Ferenc alapítványa, csakhogy kizárólag civil alapon. Hogy miből teremti össze a havi félmilliárd régi lejt, amennyibe csupán a gyerekek oktatása és ellátása kerül? Bécsi-Balázs Attila leszögezte, hogy nemcsak a Communitas alapítvány és Budapest létezik, számos külföldi pályázati lehetőség is van. A TÉKA például Norvégiából is kapott pénzt, pályázatok révén. Jelenlegi fő tervük egy önálló magyar iskolaközpont felépítése Szamosújváron, amely 3 millió euróba kerül, s amely a dévai Téglás Gábor iskola példájából inspirálódott, hangsúlyozta Vajdahunyadon Bécsi-Balázs Attila. A pénteki dévai megnyitó után ugyanis a szórványkonferencia Vajdahunyadon, a magyar házban folytatódott. Noha a szamosújváriak előadása volt a legfelemelőbb, a kölcsönös megismerkedés mellett a fő cél a Hunyad megyei magyarság bemutatása volt. Az egész Erdélyből jött vendégek meglátogatták a vajdahunyadi kastélyt, a dévai várat, a Téglás Gábor iskolát, a Szent Ferenc alapítványt, majd szombaton délután Dézsi Attila prefektus fogadta őket a vármegyeházán. Amelynek impozáns dísztermében csak zengett a magyar szó: ilyesmi se fordult elő már régóta. Az ottani kötetlen szabad beszélgetésen az egyre meghatottabb vendégek újabb belátást kaptak a Hunyad megyei magyarság életébe, 20 év alatt elért eredményeibe. A három napos rendezvény bizonyára rövid volt a Hunyad megyei magyarság alapos megismeréséhez. Mindenesetre hasznos volt, mivel az előadások, a látogatások és a szabad beszélgetések nyomán a szórvány mellőzésére hajlamos kolozsvári, marosvásárhelyi és székelyföldi újságírók és közösségszervezők számára a Hunyad megyei – és általában a szórvány – ügye immár nem közömbös. Sőt, a háromnapos tapasztalat révén sokan szívükön viselik.
„Az RMDSZ képviselői nem szavazzák meg a bizalmatlansági indítványt"
Nyugati Jelen, 2010. június 6.
Egyetlen RMDSZ-es képviselő sem szavazza meg a bizalmatlansági indítványt – nyilatkozta szombaton Verespatakon Borbély László környezetvédelmi miniszter, hozzátéve: Románia számára legfontosabb, hogy hitelessége legyen. „Nem tudom, hogy mi fog történni a bizalmatlansági indítvány szavazásakor, annyit tudok, hogy tavaly, sajnos, elmaradtak az intézkedések. Ahelyett, hogy fokozatosan születtek volna meg ezek a drasztikus és fájdalmas intézkedések, mostanra a körmünkre égett a gyertya, és az IMF leszögezte: nincs más választásotok, drasztikusan le kell csökkentenetek a költségeket" – nyilatkozta a tárcavezető, aki cáfolta annak a lehetőségét, hogy az RMDSZ képviselői a bizalmatlansági indítvány mellett szavaznának. Mint elmondta, az RMDSZ számos javaslatot tett a gazdasági fellendülés érdekében, ezek közül néhányat elfogadtak, a többiről a továbbiakban egyeztetnek a kormánykoalícióban. Hozzátette: az RMDSZ ragaszkodott ahhoz, hogy a nyugdíj minimál értéke 350 lej maradjon, ugyanakkor azt is követelte, hogy a megszorító intézkedések gyakorlatba ültetése december 31-ig valósuljon meg. „Románia számára a legfontosabb, hogy hitelessége legyen. Ha valamiről döntött, akkor igyekezzen, hogy a következő hat hónapban bizonyítson erről". Borbély László szombaton részt vett Fehér megyében az Abrudel patak völgyének tisztítási folyamatában. A kormány felelősséget vállal hétfőn 16 és 17 órától a parlamentben a megszorító intézkedéseket szabályzó törvénytervezetekért. Az első törvénytervezet az állami költségek csökkentésére, a második a nyugdíjak csökkentésére vonatkozik. Mivel a kormány a két tervezetért külön vállal felelősséget, a Szociáldemokrata Párt (PSD) két bizalmatlansági indítványt nyújt be.
Mi volt – mi lesz?
Új Magyar Szó, 2010. június 7. – Ágoston Hugó
Trianonról méltóképpen és méltóságban emlékezett meg a magyar nemzet, a környező országokból érkező egyes reagálások pedig azt bizonyítják ismételten, hogy a vesztes – ha a traumát kellően nem tudta is feldolgozni – tisztább lélekkel állhat a történelem színe előtt, mint a nyolcvan évvel ezelőtti döntés haszonélvezői. Trianonról méltóképpen és méltóságban emlékezett meg a magyar nemzet, a környező országokból érkező egyes reagálások pedig azt bizonyítják ismételten, hogy a vesztes – ha a traumát kellően nem tudta is feldolgozni – tisztább lélekkel állhat a történelem színe előtt, mint a nyolcvan évvel ezelőtti döntés haszonélvezői. Nemzeteknek is van, lehet jellemereje – és a magyar politikai és egyházi elit erről tett tanúbizonyságot, amikor mind a parlamenti emlékülés, mind az emlékmise a Szent István-bazilikában a megbékélés emelkedett üzenetét küldte a népnek és a világnak. A történelmi megbékélésnél is nehezebb azonban megbékélni az aktuális magyarországi helyzettel. Amerikáig visszhangzó és európai nemzeti valutákat is megingató kétes nyilatkozatok nyomán mélyrepülésben a forint, ami akkor is gond, ha államcsőd éppen nem fenyeget. A győztes választások után a Fidesz erőteljesen nyomta meg a „nehéz örökség" önigazoló szólamát, ám kompetencia és valóságérzék hiányában szavazóinak túlbiztosított hűsége sem (lenne) elég a helyzet megmentésére. Az Európai Néppárt segítségében reménykednék az Orbán-kormány, amely Romániában is az ismert hatékonysággal támogatja a Băsescu–Boc tragikomikus párost?! Egyelőre a mindinkább talpra álló USA-ból jön az elismerés, igaz, kissé másfelé irányozva: a világ első embere, Barack Obama levélben gratulált Bajnai Gordon volt kormányfőnek a magyarországi válság sikeres kezelése miatt, amely „példaértékű lehet hasonló gondokkal küszködő több állam számára". Példaértékű lehetett volna még Románia számára is, ha az elnöki párt nem áldoz fel mindent spiritusz rektora újraválasztásának oltárán, ő pedig nem ragaszkodik minden idők leginkompetensebb miniszterelnökéhez. Személy szerint őket terheli elsősorban a felelősség, és nekik kell politikailag fizetniük. (A magunk köreiben pedig nem ártana, ha azok a választók, akik Traian Băsescura szavaztak, és azok a politikusok, akik a most – még – létező kormányszövetséget erőltették, visszafogottabbak lennének.) Ennek a hétnek az eseményei meghatározóak lehetnek nem csupán a megszorító intézkedések tekintetében, hanem főleg abból a szempontból, hogy az elnöki hatalomkoncentráció mennyire képes feszíteni a húrt. (Hogy ne fogalmazzunk másképp: mikor „ejtik" a titkosszolgálatok a politikailag kiöregedett „univerzális játékost"?) Amúgy nem nehéz megjósolni, hogy már a közeli jövőben mire lehet számítani: szelídebb változatban adóemelésre, kormányátalakításra, de a szakszervezeti és egyéb tiltakozó aktivitás lanyhulására; keményebb változatban tovább tartó tömegelégedetlenségre, politikai megrázkódtatásokra, előre hozott választások kiírására és végül kormányváltásra.
Vagyis mindenre, csak rendeződésre és nyugalomra nem.
Bihari Napló, 2010. június 7.
Sólyom László köztársasági elnök beszéde a Nemzeti Összetartozás Napján
2010. június 4.
Tisztelt Országgyűlés!
A magyar nemzet sorsfordulóiról illő és hasznos megemlékezni. Vannak ünnepeink és gyásznapjaink. Mindegyikben újra és újra átéljük közösségünket, és azáltal erősödünk meg, hogy megfogalmazzuk, és érzelmeinkbe fogadjuk az egykori események mának szóló tanulságait, sőt parancsait. A mai emléknap akkor tölti be feladatát, ha a trianoni békeszerződés után 90 évvel valóban új korszakot nyit a nemzetünk egészéről való gondolkodásnak és cselekvésnek. Új korszakot abban az európai környezetben, amelynek számos meghatározó elemét valóban az első világháborút lezáró békerendszer határozta meg, de amelyben az azóta eltelt közel egy évszázad történelme, uralkodó eszméinek és jogrendjének változásai immár teljesen más hozzáállást tesznek lehetővé, sőt kívánnak meg. Ebbe a változásba illik az Országgyűlés által elfogadott és ma hatályba lépő törvény is, amely tanúságot tesz a nemzeti összetartozásról.
A 90 évvel ezelőtt aláírt békeszerződés szentesítette a történelmi magyar királyság felbomlását. Az első világháborút lezáró békerendszer alapján került az őshonos magyar népesség öt, a mai állapot szerint pedig nyolc államba, és vele együtt történelmi és kulturális emlékhelyeink nagy része is. Az kapott súlyos sebet, ami a nemzetet adja: az összetartó emlékek közös tárháza, a közös folytatás lehetősége.
A megrázkódtatás után a nemzet önértelmezését kellett újrafogalmazni és felépíteni. És nem csak a magyar nemzet önképét kellett újraalkotni, hanem viszonyunkat is a Kárpát-medencében élő többi néppel – akik számára mindez nemzetépítő törekvéseik sikerét jelentette.
Ez a kettős feladat – önazonosságunk és a szomszéd népekhez való viszony – azonban nem új; a modern Magyarország egész történelme során előttünk állt. Sorsfordulóink csupán kiélezték a kérdést, illetve megmutatták, hogyan végeztük el a feladatot. Hiszen a magyarság és Magyarország határai sosem estek egybe. Ugyanaz volt Magyarország próbatétele akkor is, amikor egy soknemzetiségű királyság legnagyobb nemzete voltunk, s azután is, hogy a magyar nemzet egyharmada kisebbséggé vált a körülöttünk létrejött soknemzetiségű utódállamokban.
Tisztelt Országgyűlés!
Nem sajátos magyar problémáról van szó. A nemzetépítés két útja közötti feszültség egész Európa utóbbi évszázadait meghatározta, nemcsak régiónkban, de a brit szigetektől Belgiumon át Ibériáig és a Balkánig, mindenütt. Az egyik út az állampolgári jogegyenlőségre és lojalitásra épített politikai nemzeté, a másik a saját nyelv, kultúra, történelem és azonosságtudat által összetartozó kulturális nemzeté. Ország és nemzet ebben az értelemben nem szükségképpen esik egybe. Az elmúlt kétszáz év uralkodó törekvése Európában azonban a kettő egyesítése volt egy homogén nemzetállamban, akár azon az áron is, hogy az államalkotó többségi nemzet elnyomta és erőszakosan asszimilálta a területén élő más nemzeteket. A XX. század történelme azonban azt tanítja, hogy a kizárólagosság kikényszerítése tragikus zsákutca.
Az egymást nem fedő politikai illetve kulturális nemzetek okozta feszültség a kizárólagosság elvetésével oldható meg. A kétfajta nemzet – tehát egy ország állampolgárai, illetve az államhatároktól függetlenül létező nyelvi, kulturális és történelmi közösség – létezhet egyidejűleg, részleges átfedésben; nem egymás kárára, de egymásra figyelemmel. Ez a kölcsönös figyelem azt jelenti, hogy a politikai nemzetnek tudomást kell vennie állampolgárai egy részének más kulturális nemzethez tartozásáról. Olyan állampolgársági modellt kell kínálnia, amelyben a kisebbségi nemzet tagjai nemzetiségüket a többségi polgártársaikkal azonos eséllyel élhetik meg, és örökíthetik át utódaikra. Ez a kisebbségi jogok teljességét igényli, mint formális feltételt. Ezen túl pedig olyan politikát, amelyben valóban megszülethet az állam iránti lojalitás, és amelyben a kettős kötődés nem okoz lelkiismereti konfliktust.
Hölgyeim és Uraim!
A kulturális nemzetek léte tény. Ezek a közösségek függetlenek államhatároktól és állampolgárságtól, ugyanakkor tiszteletben tartják azokat, hiszen nem törekednek arra, hogy egyetlen politikai nemzetben egyesüljenek. Hanem azt igénylik, hogy a politikai nemzetek, amelyeknek polgárai, ténylegesen tegyék lehetővé egységes kulturális közösségként való életüket és fejlődésüket, beleértve ebbe szoros kapcsolatukat a más országokban élő nemzetrészeikkel.
A kétfajta nemzetfelfogás együttélése – és a nemzetek tagjai számára ennek megélése – az európai stabilitás biztosítéka. Pozitív fordulatnak tartom, hogy a nemzeti összetartozásról szóló, ma életbe lépett törvény nem a történelmi magyar államról szól, hanem a magyar nemzetre, a nemzet egységére helyezi a hangsúlyt.
Tisztelt Országgyűlés!
Láthatjuk, arról van szó, hogy a kulturális nemzet tagjai és közösségük többfajta keretben megélhessék azonosságukat. Hiszen mind a politikai, mind a kulturális nemzet számára az a tényleges helyzet, hogy nincs kizárólagos érvényességük. A kulturális nemzet kisebbségben élő tagjai kettős kötödésük révén integrálódnak. Ez a sajátos helyzet érték. Érték például a két kultúrában való jártasság, az anyanyelv dominanciáját megőrző kétnyelvűség. És hasonló érték a kulturális nemzet egészéhez való hozzájárulásuk a maguk regionális sajátosságaikkal. A kettős kötődés mindkét oldalát ismerjük történelmünkből, és ezek az értékei ma is fennállnak. A többségi állam, a politikai nemzet pedig szintén gazdagodásnak, értékként élheti meg, sőt úgy kell megélnie, hogy léteznek benne más nemzetek által alkotott kis külön világok.
A kulturális nemzetnek és tagjainak ez a helyzete párhuzamos az európai jogrend alapjával, az emberi méltósághoz való joggal, amelynek tartalma magában foglalja az önazonossághoz és a személyiség szabad kibontakozásához való jogot. Fontos tudatosítanunk továbbá, hogy az integráció nemcsak a kisebbségi nemzetrészek és a többségi állam viszonyának kérdése. A kulturális nemzet egészének integrációja ugyanúgy állandó, és a nemzet minden tagját érintő feladat, vagyis minden nemzetrésznek, és a nemzet minden tagjának is ápolnia és akarnia kell az egységet. Hiszen ez jelenti a nemzet fenntartását. A nemzet nem is létezhet a közös örökség folytatására irányuló közös akarat nélkül.
Tisztelt Országgyűlés!
A magyar nemzet tehát, mint kulturális nemzet Magyarországon, mint anyaországban, őshonosként a szomszédos államokban, s végül szórványként az egész világon él. Magyarország ugyanakkor maga is soknemzetiségű állam, amely a nemzeti és etnikai kisebbségeket államalkotó tényezőként ismeri el. Helyzetünkből számtalan feladat adódik. Most, amikor egységünkről teszünk hitet, szükséges legalább alapjaiban tudatosítanunk ennek a nemzetnek a mai szerkezetét, továbbá az anyaország feladatait, és a határon kívül élő nemzetrészek igényeit. De a tudás és az akarat nem elég. Kettős feladatunkat, egységünk fenntartását és a szomszéd népekhez való viszonyt érzelmileg is meg kell oldanunk. Ebben is új útra kell térnünk.
Tisztelt Országgyűlés!
A magyar nemzet mai képét az határozza meg, hogy kilencven év alatt az anyaországot körülölelő magyar kisebbségi közösségek más-más utat jártak be. Szétfejlődtek Magyarországtól és egymástól is. Mivel a szétválás a modern magyar nemzetépítés nagy közös élményei után következett be, a nyelvújításra, a reformkorra, az 1848-as forradalomra és a dualizmus államépítésére támaszkodó nemzettudat megmaradt integráló erőnek. A nemzetstratégia kidolgozásában egyrészt az anyaország nélkülözhetetlen szerepére, másrészt a nemzetrészek önállóságára és saját stratégiájukra kell építkeznünk. Vagyis nem Budapest irányít egy egységes ún. határon túli magyarságot. Ilyen ugyanis nincs. A magyarság többközpontúvá vált, s ezt kell a kulturális nemzet építése során intézményesíteni.
A kulturális nemzet fogalma nem szűkül le a nyelvi és kulturális egység fenntartására. A határon túli nemzetrészek számára az etnokulturális identitás mellett ugyanannyira életkérdés gazdasági, társadalmi és politikai pozícióik kiépítése a többségi államban, vagyis saját polgári társadalmaik működtetése. A magyar nemzetnek nem etnográfiai zárványokat kell integrálnia, hanem olyan magyar közösségeket, amelyek eleve országukban és a régióban, továbbá a magyar nemzet többi részéhez való viszonyban, és az európai integráció lehetőségei között határozzák meg magukat.
Tisztelt Országgyűlés!
Az anyaország segítsége ugyanakkor a kisebbségi nemzetrészek számára nélkülözhetetlen. Tapasztalhattuk ezt az utóbbi húsz év nagy intézményépítési hullámában. Magyarország léte maga kellett ahhoz, hogy a nemzetrészek kivívják jogaikat és megfelelő státuszukat országaikban. És magának Magyarországnak is használnia kell a nemzetközi jog minden eszközét kisebbségeink védelmében. Magyarország szomszédság-politikája és Európa-politikája éppily fontos ebben. S a magyar kultúra egészének legnagyobb termelője és integrálója mégiscsak az anyaország.
Az a felelősség a határainkon kívül élő magyarok sorsáért, amelyet az Alkotmány a Magyar Köztársaság alapvető feladatai közé sorol, rendkívül sokrétű feladatot jelent. A nemzetpolitika csak akkor lehet hatékony, ha szakpolitikává válik, azaz megbízható, széles szakmai háttérre támaszkodik. Az utóbbi húsz év sokféle kezdeményezése, sokszor csakis érzelmi megközelítése után, tekintettel a belső és a nemzetközi változásokra is, mindenek előtt alapos és tárgyilagos helyzetfelmérésre van szükség. A Tisztelt Országgyűlés figyelmébe ajánlom az éppen erre irányuló konferenciasorozat könyvben most kiadott eredményeit, amelyeket 2006-tól a Sándor-palotában tartottunk az érintettek, a határon túli szakemberek részvételével. A helyzet általános áttekintésén kívül az identitás-megőrzésről tömbben és szórványban, az autonómiáról és regionalizmusról, támogatáspolitikáról és befektetésekről, az oktatás és szakképzés helyzetéről áll rendelkezésre bőséges anyag, első kézből.
Tisztelt Országgyűlés!
Miközben a nemzet egységét deklaráljuk ünnepélyesen, engedjék meg, hogy az említett konferenciák és a kisebbségben élő nemzetrészeknél tett látogatásaim alapján elmondjam, mit kíván ma a magyar nemzet határon túli része. A magyar Országgyűlésnek tudnia kell, milyen törekvéseket kell segítenie, hogy a ma hatályba lépett törvény élettel teljen meg.
A követelések tehát a következők:
- A magyar nyelv hivatalossá tétele helyi és regionális szinten.
- A magyar oktatási és kulturális intézményrendszer kiépítésének joga és tényleges lehetősége – különös tekintettel arra, hogy ezek minden szinten a többségi kultúra intézményeihez hasonló támogatást kapjanak. Az anyanyelvi oktatás a magyarság-tudat legbiztosabb fenntartója, az asszimiláció ellenszere. Ide tartozik a magyar nyelvű pasztoráció és egyházi élet is.
- Az adott országok olyan területi/önkormányzati beosztása, hogy a magyarok minél kisebb számban váljanak kisebbséggé ezen egységeken belül. Vagyis olyan területi beosztást, amely keretein belül lehetőség nyílik arra, hogy a kultúrában, oktatásban és a nyelvhasználatban a sajátos nemzetiségi jogokat területhez kötötten lehessen gyakorolni.
- A magyarok lakta területek infrastrukturális és gazdasági fejlesztése, illetve felzárkóztatása.
- A magyar nemzeti szimbólumok hivatalos elismerése.
- A politikai képviselet biztosítása a politikai rendszer minden szintjén.
- S végül, ami csakis ránk, az anyaországra tartozik: a magyarországi egyéni emancipáció, azaz hogy ne idegen állampolgárként kezeljék nemzettársainkat Magyarországon. Az új állampolgársági törvény nyilván sokat segít ezen a problémán, de semmiképpen nem vezethet arra, hogy különbséget tegyünk a magyar nemzet tagjai között aszerint, hogy rendelkeznek-e magyar állampolgársággal, vagy sem.
Tisztelt Országgyűlés!
Ezzel elérkeztem záró gondolatomhoz, az érzelmi és morális integrációhoz. A nemzeti összetartozás törvénye szakítani akar a hosszan átöröklött sérelmi és tragikus hozzáállással. Ezt szívből üdvözlöm. De akkor melyek a helyes érzelmek? A törvényt előterjesztő Kövér László beszélt arról, hogy a lelkek megbékéléséhez a belátás a legfontosabb: a többi érintett nép szempontjainak létjogosultságát is el kell ismerni. S maga a törvény hív más nemzeteket sértő hibáink belátására és a tanulságok levonására. A megértéshez azonban tárgyi tudás is szükséges. A szomszéd népekkel közös múltunk, ha ismerjük, és nyitott szívvel közelítünk hozzá, szilárd alapja lesz a kívánatos együttműködésnek. Jóindulatú és felszabadult kölcsönösségre kell törekednünk. Ha mi elvégeztük az önvizsgálatot, és empátiával viseltetünk partnereink iránt, nyugodtan nézhetünk szemükbe, ragaszkodhatunk jogainkhoz és képviselhetjük álláspontunkat, amely befogadó és pozitív. Akkor fenntartás nélkül, örömmel szerethetjük egykor közös hazánk egészét – mint ahogy ezt négy évvel ezelőtt a besztercebányai egyetemen szlovák hallgatóknak mondtam, kérve őket, hogy ők is ezt tegyék.
Vajon hogyan és mikor jutnak ide a szomszéd népek? Ott ugyanis azt a hozzáállást örökölték, hogy a magyarok kisebbségi jogainak teljessége – lásd például a fent ismertetett követeléseket – nemzetállamuk egységét fenyegeti. A magyar veszély több országban beépült a politikai eszköztárba, s akkor is használnák, ha nem lennének ott magyarok.
Széles és megalapozott értelmiségi véleményt tolmácsolok a határon túlról a Tisztelt Országgyűlésnek, amikor azt mondom, hogy a szomszéd népek magyarokkal kapcsolatos értékrendjének megváltozása nélkül nincs végleges és megnyugtató megoldás. Bizonyos jogok megadása, elitek közötti megállapodások, akár kormányzati részvétel, vagy másfelől jó gazdasági és személyes kapcsolatok – mindezek taktikai eredmények, amíg a magyarellenes doktrína bármikor helyreállhat. Addig ugyanis a kisebbségi lét eredendő bizonytalansága fennmarad. Azt a tanácsot és kérést közvetítem a magyar Országgyűlésnek, de minden magyarnak is, hogy forduljon közvetlenül a szomszédos többségi népekhez. Saját nyelvükön és folyamatosan tájékoztassa őket a magyarokkal való viszonyt érintő összes kérdésről, az együttműködés esélyeiről és előnyeiről, és egyébként is ismertesse meg őket a magyar kultúrával. Azt is tudjuk, hogy Magyarország tekintélye milyen sokat segíthet az ottani magyaroknak. Nem becsülhetünk le semmilyen részeredményt. Még a kisebbségi jogok gyakorlása is – jó magyar iskolák, sikeres magyar politikusok – javunkra befolyásolják az ottani közvéleményt.
Tisztelt Országgyűlés!
Nem vagyunk egyedül abban a felismerésben, hogy a kulturális nemzet fogalma, elismerése és használata, továbbá megfelelő intézményesítése megfér a politikai nemzettel, sőt megoldást jelent mind a külső, mind a belső problémákra. Április 16-án Pécsett a horvát és szerb államfővel közösen deklaráltuk, hogy a kulturális nemzet fogalmára alapozva régiós követelményeket állítunk a kisebbségi kérdés kezelésére, beleértve a kollektív jogok megadását, és a kulturális autonómia gyakorlásának demokratikusan választott saját intézményeit.
Tisztelt Képviselő Asszonyok és Képviselő Urak!
Ez az Országgyűlés fontos törvényeket hozott a magyar nemzet egységének szolgálatában. Ezt az emlékülés is ebben a szellemben tartjuk. Ideje volt már, hogy ha a magyar nemzet egészéről és sorsáról beszélünk, ne fájdalommal teljen meg a lélek, hanem az együttlét örömével. Nagyon sok múlik Önökön, hogy ez az öröm megmaradjon az egész nemzet számára.
Schmitt Pál beszéde az Országgyűlés Trianon-emlékülésén
A parlament elnökének felszólalása a Nemzeti Összetartozás Napján
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt képviselőtársaim, Kedves vendégeink, Hölgyeim és Uraim!
Kérem, engedjék meg, hogy idézzek a Nemzetgyűlés 52. ülésének jegyzőkönyvéből, amelyre 1920. június 4-én, pénteken került sor.
A házelnök így kezdte beszédét:
"A mai napon Magyarország egy történelmi fordulóponthoz érkezett, ma írják alá ama békeszerződést, amely ezeréves országunk szétdaraboltatását kimondja. Békeszerződésnek nevezik azt, ami nem az ígért örök békét, de örök békétlenséget, nem nyugalmat, de folytonos nyugtalanságot, nem szeretetteljes együttműködést az emberiség nagy és nemes céljai elérésének érdekében, de széthúzást és ellenszenvet alkalmas teremteni a népek között, és új hosszantartó viszályok csiráját hinti el mesterségesen. Minden igazságtalanság, követessék el az egyeseken vagy nemzeteken, megbosszulja magát, és minden igazságtalanságnak megvan az a mélységes megtorlása, hogy belőle a jónak bőséges forrása fakadjon. Bízzunk e gyásznapon az isteni Gondviselésben, bízzunk nemzetünk szívósságában, amely egy évezreden át Európa védpajzsa volt. Bízzunk népünk sok jó tulajdonságaiban, és bízzunk végre saját erőnkben, melyet kitartó munkával fejlesztve, igazolni fogjuk ama régi közmondást: Ne bántsd a magyart! A tőlünk elszakított országrészeknek pedig azt üzenjük: ezerévi együttlét után válnunk kell, de nem örökre! E pillanattól kezdve minden gondolatunk, éjjel-nappal minden szívdobbanásunk arra fog irányulni, hogy régi dicsőségben, régi nagyságban egyesülhessünk velük. És mikor őket a búcsúnál még egyszer szívünkhöz szorítjuk, szíveink úgy egybeforrnak, hogy azokat semmi ármány, semmiféle erőszak, semmi hatalom elválasztani nem tudja."
Ennek szellemében, már a következő napon június 5-én Czettler Jenő a nagyszerű jászárokszállási képviselő nagy ívű felszólalásában a következőket mondta:
"Büszkén emlékezzetek arra, hogy a magyar nép adta a kontinensnek az első szabad alkotmányt, ez a nép védte meg évszázadokon át Európát a keleti barbársággal szemben, ez ajándékozta meg az emberiséget nagy és szentéletű uralkodók, dicső hadvezérek, önfeláldozó szabadsághősök, világhírű államférfiak, hallhatatlan tudósok, költők és művészek hosszú sorozatával. Testvéreink! Félreismerve, elhagyottan, kifosztottan, megalázottan áll itt nemzetünk és mégis úgy érezzük, büszkeség és dicsőség magyarnak lenni. Balsorsunk közepette erősítsen bennünket a gondolat, hogy a nemzet sorsa végül nem írott szerződéseken, hanem fiainak erényein fordul."
Eddig az idézet.
Tisztelt Elnök úr, Tisztelt Országgyűlés!
Látható, tehát, hogy már a második napon a végzetes szétdaraboltatás kimondása után az Ország háza, amelyet akkor nemzetgyűlésnek hívtak, már előre tekintett. Elődeink bíztak abban, hogy a tört részére fogyatkozott Magyarország, amely belsőleg konszolidált, kifelé akcióképes, Kelet-Európa nyugalmának legmegbízhatóbb, életerős támasza lehet. Az Országgyűlés elnökeként magam is vallom, hogy méltóképpen kell emlékeznünk a kilencven évvel ezelőtt történtekre, erőt kell merítsünk az akkori honatyák nekibuzdulásából, és a nemzet példamutató akaraterejéből. Azonban már ne a múlt felett búslakodjunk. Kötelességünk előre tekinteni, és a megváltozott körülmények közepette minden lehetőséget megragadni sebeink gyógyítására. Az újonnan megalakult Országgyűlés a mai naphoz már nem üres kézzel érkezett! Törvényt alkottunk az állampolgárságról, így minden magyar ember számára lehetővé válik, hogy szabad akarata szerint nemzetünk alkotó részévé váljék. Törvénybe foglaltuk, hogy június 4-e a Nemzeti Összetartozás Napja, és törvényt alkottunk a Nemzeti Összetartozás Melletti Tanúságtételről. Ezzel eleget tettünk a nemzet kívánságának, a nép akaratának, és lelkiismeretünk parancsának. Eleget tettünk továbbá a Magyar Köztársaság Alkotmánya 6. paragrafusának, amely kimondja, hogy Magyarország felelősséget visel a határon túli magyarokért.
Tisztelt Országgyűlés, kedves vendégeink!
Gondolatban engedjünk magunknak tízévnyi időt, forgassuk előre a történelem kerekét, fogalmazzuk meg, hogy a 100 éves évfordulón mi vár majd a magyar nemzetre. Reményeink szerint a magyar lakta térség teljes európai uniós integrációja tíz év múlva valósággá válik, a bennünket elválasztó határok eltűnnek, az Unió alapvető szabadságjogai maradéktalanul érvényesülnek a Kárpát-medencei régióban is. Ha a mostani nekibuzdulásunkból nem engedünk, ha szolidaritásunk és elkötelezettségünk nem csökken, ha komolyan vesszük a nemzet határok feletti újra egyesítését, akkor majd tíz év múlva mondhatjuk, hogy a sokáig elhallgatott vagy letagadott történelmi valósággal szembenéztünk, - "a múltat bevallottuk" és "rendeztük végre közös dolgainkat". Nem revíziót - hanem békét és gyümölcsöt hozó együttműködést kínálunk szomszédainknak és Európának. Európa jövője is a közös értékek megőrzésében rejlik, az emberek jogain és méltóságán, a kölcsönös tiszteleten és bizalmon alapszik. Bízzunk benne, hogy a Mindenható, amely számtalan megpróbáltatásnak vetette alá nemzetünket, végül kegyesen megengedi, hogy aki magyarnak vallja magát, bármerre is éljen a világban, büszkén és szabadon tehesse, gondolataiban, szavaiban és cselekedeteiben és érezze az összetartozás erejét.
Kérem, engedjék meg, hogy végezetül a Legnagyobb Magyart idézzem:
"Nem nézek én, megvallom, annyit hátra, mint sok hazám fia, hanem inkább előre; nincs annyi gondom tudni valaha mik voltunk, de inkább átnézni idővel mik lehetünk, és mik leendünk. A múlt hatalmunkból elesett, a jövendőnek viszont urai vagyunk." Nem nézek én, megvallom, annyit hátra, mint sok hazámfia, hanem inkább előre; nincs annyi gondom tudni 'valaha mik voltunk' de inkább átnézni, 'idővel mik lehetünk s mik leendünk'. A Múlt elesett hatalmunkból, a Jövendőnek urai vagyunk. Nem nézek én, megvallom, annyit hátra, mint sok hazámfia, hanem inkább előre; nincs annyi gondom tudni: valaha mik voltunk, de inkább átnézni: idővel mik lehetünk s mik leendünk. A múlt elesett hatalmunkból, a jövendőnek urai vagyunk.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket!
|
