Sajtószemle 2010. július 3 – 5. | Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács

Hírek �›� Médiafigyelő �›� Sajtószemle 2010. július 3 – 5.

Sajtószemle 2010. július 3 – 5.

Médiafigyelő | 2010. július 05., hétfő

( 0 szavazat )

Tartalomjegyzék

ERDÉLYI MAGYAR NEMZETI TANÁCS

Az RMDSZ vezetői rejtegetni próbálják vagyonukat

Krónika, 2010. július 5.

Bírálja az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT), hogy a szenátus jogi bizottsága az RMDSZ-szes Frunda György elnökletével, titkosította a tisztségviselők vagyonnyilatkozatát, és törvénnyel tiltja meg a Feddhetetlenségi Ügynökségnek (ANI), hogy vagyonukat kivizsgálhassa.

„Miközben a lakosságtól áldozatvállalást várnak el, az ország vezetői – közöttük a magyarok szavazataival odakerült képviselők – saját vagyonosodásukat magukra szabott törvénnyel kívánják elfedni, lehetetlenné téve a felelősségre vonást és megszüntetve az átláthatóságot" – az EMNT vasárnapi közleményében, amelyet Toró T. Tibor ügyvezető elnök írt alá.

A közlemény szerint az elmúlt hetekben az EMNT is többször felhívta a figyelmet arra, hogy sem a fizetéscsökkentés sem az áfaemelés nem jelent kiutat a gazdasági válságból, de a „PDL-RMDSZ kormány, teljességgel figyelmen kívül hagyva a megszorító intézkedések elleni tiltakozásokat, gyakorlatilag magára hagyta a lakosságot: ki-ki boldoguljon, ahogy tud a negyedével csökkentett fizetéséből az áfaemelés miatt növekvő árakkal".
Az EMNT sérelmezi, hogy „a megszorító intézkedések megszavazásával szinte egyidőben a szenátus jogi bizottsága, Frunda György elnökletével, titkosította a tisztségviselők – többek között a parlamenti képviselők és szenátorok – vagyonnyilatkozatát, és törvénnyel tiltja meg a Feddhetetlenségi Ügynökségnek (ANI), hogy vagyonukat kivizsgálhassa."
„Miközben a lakosságtól áldozatvállalást várnak el, az ország vezetői – közöttük a magyarok szavazataival odakerült képviselők – saját vagyonosodásukat magukra szabott törvénnyel kívánják elfedni, lehetetlenné téve a felelősségre vonást és megszüntetve az átláthatóságot" – olvasható a közleményben.
Az EMNT „különösen súlyosnak" tartja, hogy az RMDSZ „nem csak néma cinkos az ország lakosságát sújtó kormányintézkedések megszavazásában", hanem Frunda György révén egyik kezdeményezője és megalkotója olyan törvénynek, amely mélyen sérti a lakosság igazságérzetét és joggal szül bizalmatlanságot a törvényalkotókkal szemben.
„Hogyan képviselheti hitelesen a közösséget olyan szervezet, amelynek vezetői nem vállalják a nyilvánosságot, rejtegetni próbálják vagyonukat, miközben a fizetéscsökkentés és az áremelkedés szükségszerűségéről beszélnek?" – zárul az EMNT közleménye.
Mint arról tájékoztattunk, a szenátus a múlt héten elfogadta a magas rangú közméltóságok és tisztségviselők vagyonosodását vizsgáló Országos Feddhetetlenségi Ügynökség (ANI) működését szabályozó törvényt. A jogszabályt először az alkotmánybíróság nyilvánította az alaptörvénnyel ellentétesnek, majd a taláros testület észrevételei alapján módosított jogszabályt Traian Băsescu államfő kihirdetés helyett további módosításokra visszaküldte. Az államfő azt kérte a parlamenttől, hogy a vagyonnyilatkozatok nyilvános és bizalmas része azonos legyen, csupán a személyes adatok ne szerepeljenek a nyilvános dokumentumban. Băsescu egyúttal azt is szorgalmazza, hogy a közméltósági tisztségekre pályázó jelöltek vagyonnyilatkozata is legyen nyilvános.
A szenátus jogi bizottságának jelentésében csupán néhány, az államfő által felvetett észrevételt fogadtak el. A szenátus által elfogadott jelentésből, illetve a jogszabályból így kimaradt a leköszönt tisztségviselők vagyoni helyzete vizsgálatának egyről három évre való meghosszabbítása, valamint a vagyonosodást vizsgáló, a bíróságok mellett működő csoportok újraalakulása.
Az ANI vezetői elsősorban a bizottsági ülést vezető Frunda György RMDSZ-szenátort hibáztatták amiatt, hogy a törvény végleges formájából kimaradtak a szerintük fontos előírások.
Kilenc román civil szervezet a múlt héten azt kérte az RMDSZ-től, hogy hívja vissza a korrupció mellett „kardoskodó" szenátorait. A civilek szerint a szövetség politikusai közül elsősorban Frunda György szenátor az, aki akadályozza a korrupcióellenes harcot, mivel „lefejezte" az ANI tevékenységét szabályozó törvényt.

Az EMNT honlapja – a szervezet tükre?

Erdely.ma, 2010. július 5. – Köllő Zsófia

A múlt héten írtunk már az EMNT új honlapjáról, amelyet a világháló modern technikáját felhasználva mutatott be Toró T. Tibor ügyvezető elnök. Akkor egy félreértés miatt nem tudtunk élőben feltenni a kérdéseinket. A www.emnt.org oldalt alaposabban átböngészve találtunk néhány olyan témát, amelyekről nem olvastunk máshol. Úgy gondoltuk kerekebb lesz a honlap és a szervezet működéséről alkotott kép, ha ezekről is írunk. A változatosság kedvéért mi nem valamelyik politikust, hanem az ügyben – szerintünk – legkompetensebb személyt, Kovács Csabát, az EMNT igazgatóját, kolozsvári iroda vezetőjét kérdeztünk meg.

– Milyen változásokat, eredményeket várnak az új honlaptól az EMNT megítélésére nézve? Milyen visszajelzéseket kaptak eddig?
– Az EMNT 2009. november 7-i országos gyűlésének határozata alapján, de a formai követelmények miatt csak 2010. február 26-a óta létezik jogilag, bejegyzett egyesületként. Bár a bejegyzés tényét már akkor nyilvánosságra hozta szervezet, ez mégis csak most, július elsején, a honlap indításakor lett igazán hírré: jobban érdekelte a sajtót a bejegyzés mikéntje, mint a honlap maga. Ez a példa is sokat elmond arról, miért szükséges a saját médiafelületet, a nyilvánosságot jelentő honlap. Az EMNT politikai-közéleti megítélésén természetesen nem változtat az, hogy megjelentünk az interneten, de nagymértékben segítheti a szervezetet abban, hogy első kézből, hitelesen és időben el tudja juttatni a véleményét, álláspontját a közösséghez.

A visszajelzések a honlappal kapcsolatosan biztatóak, joggal fogalmazták meg többen azt, hogy sokkal több anyagot látnának jónak az emnt.org-on – folyamatosan dolgozunk ezen.

– A Multimédia menüpont, gondolom, még feltöltés alatt van. Milyen forrásokból szeretnék bővíteni a gyűjteményt? Csak a saját felvételeiket használják fel?
– Gyakorlatilag szinte minden menüpontunkra érvényes, hogy bővítenünk kell, hiszen visszamenőleg is leltározunk, visszakeressük mindazt, ami gyűjtőfelület híján eddig nem volt olvasható egy helyen. A multimédia esetében televíziók, rádiók archívumából is megpróbáljuk összegyűjteni az ott létező anyagokat, és – természetesen – a saját fotókat, hang- vagy videofelvételeket is rendszerezzük.

– Láttam a honlapon a Területi szervezetek hírei menüpontot. Kik írják ezeket a híreket, van-e szükségük újabb tudósítókra?
– A területi szervezetek híreit az illető szervezet erre kijelölt tagja-tagjai írják, de szívesen látunk minden íráskészséggel rendelkező, az EMNT értékrendjét vállaló önkéntest is munkatársként.

– Kiknek a blogjai kerülhetnek be a Blogok menüpont alá, és milyen kritériumok szerint lesznek kiválasztva?
– A blogok menüponton az EMNT tagok saját blogjait kívánjuk megjeleníteni, tehát egyszerű a kiválasztás. Reméljük, a honlap elindulásával többen kedvet kapnak, illetve most alvó blogok ismét életre kelnek.

– Hol vannak irodái az EMNT-nek, és ezek közül melyekben lehet kihallgatási időpontot kérni az elnök úrhoz?
– A területi szervezetek mindegyike rendelkezik valamilyen formában irodával, ha másként nem, akkor egy-egy baráti szervezettel szimbiózisban. Az EMNT elnökének programját a váradi EP iroda koordinálja, de természetesen a területi szervezetek is szívesen segítenek.

– Van-e lehetőség arra, hogy akár a fórumban, akár egy kimondottan erre a célra létrehozott oldalon lehessen kérdéseket intézni az EMNT vezetőihez?
– A honlapon, szakértői véleményekre alapozva, nem hoztunk létre fórumot, mert úgy ítéltük meg, eljárt már kissé fölötte az internet-idő. Kérdezni természetesen lehet az EMNT bármelyik vezetőjétől, elérhetőségük nyilvános a honlapon.

– Tervben van-e a „hiányzó" területi szervezetek megalakítása? Mi ennek a feltétele?
– Ott jön létre EMNT szervezet, ahol ezt a helyiek igénylik, megszervezik. Törekszünk arra, hogy minél nagyobb területi lefedettséggel rendelkezzünk, hiszen ez azt is jelenti, hogy jelen vagyunk a helyi közösségben és a helyi közösség is megjelenik saját problémáival országos szinten. Azt gondolom, hogy csak idő és szervezés kérdése, hogy megalakuljanak a még „hiányzó" területi szervezetek.

ROMÁNIA

Feláldozott oktatás

Háromszék, 2010. július 3. – Farkas Réka

Tavaly ősszel igen sürgetőnek nevezte Emil Boc miniszterelnök az oktatás reformját, új szellemiségű törvényt ígért, amely gyökeresen megváltoztatja a romániai tanügyet.
Szívhez szóló szavakkal beszélt a túlterhelt gyermekekről, akik fejét teletömik haszontalan információval, nem tehetségüket, képességeiket fejlesztik, hanem memóriájukat teszik próbára. Vázolta a jövőt az európai szellemiségű, nem teljesítmény-, de tudásközpontú iskolával. Az SZDP—DLP koalíciós szakadás után azonban esett a beharangozott, a két párt koncepcióját összeeszkábáló jogszabály, és a remek szakemberként meghirdetett miniszter, Daniel Funeriu megalkotta az újabb törvényt, amelyben már a friss partner, az RMDSZ elképzelései is érvényesülhettek.

Eddig úgy tűnt, ez talán legkönnyebben teljesíthető feltétele az RMDSZ kormányzati szerepvállalásának.

A kisebbségi törvény és a régiós átszervezés — a két nagyobb falat —, lehet, nem csúszik le Bocék torkán, de Románia történelmének és földrajzának magyarul oktatásába csak-csak beleegyeznek. Kisebb cirkusszal átpréselték a képviselőházon, felcsendült a nemzetféltő kórus, melyhez ezúttal a liberálisok is csatlakoztak, magyar veszéllyel fenyegettek olyanok is, akiktől ezt nem vártuk volna. Úgy hördült fel a jelenlegi ellenzék, mintha a történelem és földrajz tanítási nyelvén állna vagy bukna Románia jövője, nacionalista retorikával a magyarságon törlesztették minden, RMDSZ-szel szembeni sérelmüket. A cécó jelezte, a tanügyi törvény elfogadása mégsem lesz zökkenőmentes. A jogszabály a zsarolás eszközévé vált.

Kapóra jött a botrány a demokrata-liberálisoknak, emelte engedményük ázsióját, no meg jelezte azt is, ezen az áron sok minden megvásárolható. Csikicsuki játék kezdődött, a koalíciós partnerek egymást tartják sakkban, cselezik ki, sem az aláírt egyezménynek, sem az adott szónak nincs már értéke. Nem meglepő hát, hogy a tanügyi törvény számos ígéret ellenére sem ment át a szenátuson. Hetek óta teszi-veszi a bizottság, módosítják, vitatják, és sikerült elérniük, hogy az új tanév a régi rossz rend szerint folytatódjék.

A nemrég még oly sürgető oktatási reform elmerült a politikai csatározások mocsarában. Gyermekeink újabb tanévet kénytelenek végigszenvedni, bővül az áldozati nemzedékek sora. A politikum ismét bizonyította, saját érdekei, harcai mindennél, még a jövőt jelentő oktatásnál is fontosabbak.

Még nem ért véget Verespatak meséje

Szabadság, 2010. július 3. – KISS OLIVÉR

„Nemrég egy elemi osztályt látogattunk meg, ahol egy kisiskolás nekem szegezte a kérdést: miniszter úr, mi lesz Verespatakkal? Ámultam-bámultam, hogy a gyermekeket érdekli és foglalkoztatja ez a kérdés" – fogalmazott Borbély László környezetvédelmi és erdőgazdálkodási miniszter. A tárcavezető a Magyar Ifjúsági Értekezlet (MIÉRT), az RMDSZ Ügyvezető Elnökségének programirodája, valamint a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) szervezte EU-táborban tartott tegnap előadást.

„Mindenhol, ahol arany van, ott kitermelik" – mondta a kormány képviselője, utalva ezzel a verespataki aranykitermelési projekt végkimenetelére. – Kérdés viszont, hogyan teszik ezt. Érdekes megjegyezni, hogy a tíz évvel ezelőtt Nagybányán történt ciánszennyezés következményei miatt senki sem fizetett senkinek semmit. Mert ez Románia – fogalmazott. Úgy vélekedett: néhány évvel ezelőtt a kormány nagyot tévedett, amikor a verespataki projekt első szakaszában teljesen átengedte a kezdeményezést a kanadai-román vegyesvállalatnak, a Roşia Montană Gold Corporationnak (RMGC). – Azt kellett volna mondani, rendben van, száz házat le kell bontani annak érdekében, hogy az aranykitermelő bánya felépülhessen. Ugyanakkor azonban a kormánynak vállalnia kellett volna, hogy a közelben más házakat, lakásokat épít, nem pedig teljesen tönkretenni a települést. Ebben felelőssége van az akkori román kormánynak – fogalmazott.
Hangsúlyozta: az RMDSZ nagyon odafigyel a verespataki projekt alakulására. – Folyamatosan egyeztetünk a magyar féllel – jegyezte meg. A fenntartható fejlődési stratégiákról szólva, Borbély elmondta: valóban drágábbak az energia előállítására használt új technológiák, de nincs más út. – A következő tíz év kihívása, hogy a politikai döntéshozók által hozott intézkedések elősegítsék a fenntartható gazdasági fejlődést, de ugyanakkor feltétlenül gondoskodjanak arról, ezek ne menjenek a környezet kárára – fejtette ki Borbély.
Az egyik résztvevő kérdésére válaszolva kifejtette: A Romsilva erdőgazdálkodási közüzem „megtörhetetlen rendszert képez". – Szét fogok csapni közöttük! Ez nem mehet így tovább! Sok helyen visszaadták az erdőket, így logikus, hogy az erdészeti hivatalokat összevonjuk, kettőből lesz egy. Amikor erről a szándékról egyesek tudomást szereztek, azonnal elkezdődtek a telefonálgatások, a nyomásgyakorlás. Világos, hogy kéz kezet mos alapon működik a rendszer – jelentette ki a tárcavezető, hozzáfűzve: idén hatszor annyi pénzt költenek erdősítésre, mint a tavaly.

Markó: az RMDSZ addig lesz kormányon, amíg lát esélyt a mélyreható államreformra

Krónika, 2010. július 5.

Az RMDSZ addig vállalja a kormányzást, amíg esélyt lát arra, hogy valós és mélyreható reformokat foganatosítson a romániai közigazgatás átépítése és a decentralizáció megvalósítása terén – jelentette ki Markó Béla miniszterelnök-helyettes szombaton, Marosfőn, a Magyar Ifjúsági Értekezlet (MIÉRT) által szervezett EU-táborban.

A mostani időszakban alapvetően nem jó kormányozni, a Szövetség azonban mégis vállalja ezt, és nem csak erkölcsi megfontolásból, hanem mert ebben az időszakban valóban nagy esély van jelentős, mélyreható reformok megvalósítására, a belterjes, túlburjánzó állami bürokrácia lebontására. Ez azonban még nyitott kérdés, amely a következő hónapokban dől el – fejtette ki Markó Béla.

„Az elmúlt hetekben szívesebben lettem volna ellenzékben, és ezt a rossz érzést, amelyet a megszorító intézkedések bevezetése okozott, tovább fokozza, hogy az RMDSZ nem volt kormányon 2009-ben, amikor, ha a PSD és a PD-L idejében hozott volna meg bizonyos intézkedéseket, nem kényszerülünk mi magunk rá ezekre a nagyon kemény döntésekre" – mondta Markó Béla, aki szerint a romániai gazdasági-társadalmi helyzet értékeléseben egyaránt helytelen megközelítés lenne kizárólag a romló nemzetközi trendekre, a globális válságra „kenni" a rossz romániai gazdasági helyzet kialakulását, mint ahogyan az sem lenne helytálló, ha pusztán a romániai állapotok mögött húzódó mély strukturális gondokat okolnánk a jelenlegi helyzetért.
„Az igazság valahol középen van. Az már látható, hogy a világ lassabban lábal ki a válságból, mint azt korábban gondolták. Romániában az elmúlt húsz évben nem történtek meg a szükséges reformok, de jelenleg az egész világnak meg kell gondolnia, hogy milyen típusú társadalmat építünk, és a fogyasztói társadalom hogyan tudott ilyen válságba kerülni" – hangsúlyozta a szövetségi elnök.
Markó szerint téves az a vélekedés, miszerint az RMDSZ az oktatási törvény, és ezen belül a történelem és földrajz magyar nyelvű oktatásának elfogadásáért cserébe vállalta volna a megszorító intézkedések ódiumát. Álláspontja szerint ugyanis a jóléti kérdések nem szembehelyezhetők a sajátos kisebbségi kérdésekkel, a nemzeti problematikával, mint ahogy a demokratikus elvek sem az oktatással, a nyelvhasználattal vagy az autonómiával. Az RMDSZ elnöke szerint jóléti társadalmat kell kialakítani, de ezzel egyidejűleg kell például egy jó oktatási törvényt elfogadni, ezen belül olyan anyanyelvi jogokat, amelyek még mindig hiányoznak: a földrajz és a történelem anyanyelvi oktatása a középiskolákban, a román nyelv speciális tankönyvekből való oktatása, és a magyar iskolák esetében a döntési jogok megszerzése.
„Az elmúlt kormányzatok egy rendkívül bonyolult, bürokratikus államot építettek fel, egy olyan struktúrát, amiben, ha valaminek nem találták a helyét, létrehoztak egy hatóságot, ügynökséget: ezért átláthatatlan és nehézkes az államrendszer. Ha sikerül lebontani, átláthatóvá tenni, akkor érdemes volt a megszorítások mellett is kormányzati szerepet vállalni" – mutatott rá Markó Béla, aki hozzátette: éppen az RMDSZ szorgalmazására a kormány, nehezen bár, de nekilátott a kormányzati struktúra átalakításának, több ügynökséget felszámolt vagy összevont.
Átütő eredmény azonban máshol, az egészségügyben született: mint mondta, az elmúlt hónapokban az RMDSZ egy valóban mélyreható decentralizációt kényszerített ki az ágazatban, melynek nyomán az egészségügyi intézmények túlnyomó része a megyei, illetve a helyi önkormányzatok hatáskörébe kerültek át. „Az általános demokrácia kérdése a sajátos demokratikus jogokkal abban az elvben találkozik, amit egy szóban úgy hívok, hogy decentralizáció" − hangsúlyozta Markó Béla.

Markó: az RMDSZ a nehézségekkel együtt is vállalja a kormányzati szerepet

MTI Bukarest, 2010. július 4. – Garzó Ferenc

- A súlyos gazdasági helyzet és az emiatt meghozott népszerűtlen megszorító intézkedések dacára a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) addig vállalja a kormányzást, amíg esélyt lát arra, hogy valós és mélyreható reformokat lehet végrehajtani, át lehet alakítani a romániai közigazgatást, és meg lehet valósítani a decentralizációt - jelentette ki Markó Béla miniszterelnök-helyettes a hétvégén Marosfőn, a Magyar Ifjúsági Értekezlet (MIÉRT) által szervezett EU-táborban.

Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) vasárnapi állásfoglalása szerint viszont a román kormány, amelynek az RMDSZ is tagja, magára hagyta a lakosságot
Markó Béla marosfői előadásában arra utalt, hogy a Demokrata Liberális Párt (PD-L) és az RMDSZ alkotta kormánykoalíció az elmúlt időszakban rendkívül szigorú megszorító intézkedéseket volt kénytelen hozni. Ennek értelmében az állami alkalmazottak bérét 25 százalékkal kell csökkentenie, s mivel egy alkotmánybírósági határozat miatt meghiúsult a nyugdíjak 15 százalékos megkurtításának a terve, az áfa értékét 19-ről 24 százalékra kellett emelnie. Csak ezáltal tudja ugyanis az ország tartani a Nemzetközi Valutaalappal (IMF) kötött megállapodás értelmében a 6,8 százalékos költségvetési hiánycélt, és csak e feltétel teljesítésével kaphatja meg Románia az IMF-hitel soron következő, 850 millió euró értékű részletét.
Markó Béla nem tagadta, hogy ilyen körülmények között alapvetően nem jó kormányozni. A szövetség mégis vállalja ezt - szögezte le -, mégpedig nem csak erkölcsi megfontolásból, hanem azért is, mert ebben az időszakban valóban nagy esély van a mélyreható reformok megvalósítására, a belterjes, túlburjánzó állami bürokrácia lebontására. "Az elmúlt hetekben szívesebben lettem volna ellenzékben" - mondta.
Emlékeztetett arra, hogy 2009-ben az RMDSZ nem volt kormányon, akkor a PD-L és a most ellenzékben lévő Szociáldemokrata Párt (PSD) együtt kormányzott. Ha az a két párt akkor, még idejében megtette volna a szükséges intézkedéseket - hangoztatta -, az RMDSZ most nem kényszerülne arra, hogy nagyon kemény döntések meghozatalában vegyen részt.
Romániában az elmúlt húsz évben nem történtek meg a szükséges reformok, a korábbi kormányzatok rendkívül bonyolult, bürokratikus, átláthatatlan és nehézkes államrendszert hoztak létre - fejtette ki az előadó. "Ha azt sikerül lebontani, átláthatóvá tenni, akkor érdemes volt a megszorítások mellett is kormányzati szerepet vállalni" - mutatott rá Markó Béla. Hozzátette: a kormány éppen az RMDSZ szorgalmazására látott hozzá a kormányzati struktúra átalakításához, több ügynökséget felszámolt vagy összevont. Átütő eredmény azonban az egészségügyben született, ezen a területen az elmúlt hónapokban az RMDSZ valóban mélyreható decentralizációt kényszerített ki, ennek nyomán az egészségügyi intézmények túlnyomó része a megyei, illetve a helyi önkormányzatok hatáskörébe került át - mondta Markó Béla.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) vasárnapi állásfoglalása szerint a román kormány, amelynek az RMDSZ is tagja, magára hagyta a lakosságot azzal, hogy a negyedével csökkentette az állami alkalmazottak fizetését, és felemelte az áfát, ráadásul a szenátus jogi bizottsága - Frunda György elnökletével - titkosította a tisztségviselők, így a parlamenti képviselők és szenátorok vagyonnyilatkozatát.
A Toró T. Tibor ügyvezető elnök aláírását tartalmazó - az MTI bukaresti irodájába is eljuttatott - dokumentum emlékeztet: a Demokrata Liberális Párt (PDL) és az RMDSZ alkotta kormány teljességgel figyelmen kívül hagyva a megszorító intézkedések elleni tiltakozásokat, gyakorlatilag magára hagyta a lakosságot: ki-ki boldoguljon, ahogy tud a negyedével csökkentett fizetéséből az áfa-emelés miatt növekvő árakkal - írja Toró T. Tibor az EMNT elnöksége nevében. Hozzáfűzi: az RMDSZ szavazatai révén létező parlamenti többség akár olyan alkotmányellenes intézkedéseket is megszavazott, mint a nyugdíjcsökkentés, amelyet - miután az elbukott az alkotmánybíróságon - már másnap az áfa növelésével pótoltak.
A megszorító intézkedések megszavazásával szinte egy időben a szenátus jogi bizottsága, Frunda György elnökletével, titkosította a tisztségviselők - többek között a parlamenti képviselők és szenátorok - vagyonnyilatkozatát, és törvénnyel tiltotta meg az Országos Feddhetetlenségi Ügynökségnek (ANI), hogy vagyonuk eredetét kivizsgálhassa - olvasható a dokumentum további részében. "Miközben a lakosságtól áldozatvállalást várnak el, az ország vezetői - közöttük a magyarok szavazataival odakerült képviselők - saját vagyonosodásukat magukra szabott törvénnyel kívánják elfedni, lehetetlenné téve a felelősségre vonást és megszüntetve az átláthatóságot" - írja Toró.
A szenátus a Traian Basescu államfő által kért hat módosító indítványból csak kettőt fogadott el az ANI működését szabályozó törvény végszavazásakor. Bekerült a törvénybe, hogy nemcsak a tisztségben lévő, hanem a választott tisztségre pályázó jelölteknek is vagyonnyilatkozatot kell kitölteniük, emellett Basescu javaslatára kiiktatták azt az előírást, amely szerint nem marasztalható el az a köztisztviselő, aki hibásan tölti ki a vagyonnyilatkozatát.
Törölték a szenátorok azt a passzust, amely szerint az ítélőtáblák keretében bírákból és ügyészekből álló bizottságok alakulnának a köztisztviselők vagyonnyilatkozatának ellenőrzésére. A honatyák Frunda György javaslatára szavaztak így. Az RMDSZ-es szenátor korábban azzal érvelt, e testületek létrehozása az igazságszolgáltatás kebelében alkotmányellenes. Szintén Frunda javaslatára az ANI ellenőrei a tisztségviselő mandátumának lejárta után három helyett csupán egy évig vizsgálódhatnak.

ERDÉLY

Tevékeny szerep a közösségmegőrzésben – Zárónyilatkozat elfogadásával ért véget a Kárpát-medencei magyar újságíró-találkozó

Magyar Szó, 2010. július 5. – Hzsolt

Tegnap délelőtt ért végett a Külhoni Magyar Újságíró Egyesületek Konvenciójának csókai találkozója, amelynek zárónyilatkozatában az összejövetel résztvevői kiemelték, hogy mivel a közösségmegőrzésben kivételes szerepe van a külhoni magyar sajtónak, ezért az újságírókban tudatosítani kell, hogy a szakmai követelmények tiszteletben tartásán kívül a kisebbségi újságírókra kiemelt felelősség hárul a közösségi érdekek védelmében és a közösségi értékek létrehozásában. A tagszervezetek képviselői hangsúlyozták, hogy a fentieket a kisebbségi médiumok csak akkor tudják teljesíteni, ha nyelvi és szakmai szempontból egyaránt minden pillanatban kielégítik a legmagasabb szintű minőségi elvárásokat. A külhoni magyar újságírásban megkövetelt minőségi előrelépést szem előtt tartva a konvenció tagszervezetei ezúttal is kiemelték a szervezett, folyamatos és a gyakorlati oktatásra összpontosító újságíróképzés és továbbképzés fontosságát, s egyúttal szorgalmazták, hogy – a konvenció által öt évvel ezelőtt elfogadott tervet időszerűsítve és kiegészítve – mielőbb dolgozzák ki a Kárpát-medencei magyar újságírók folyamatos képzésére és továbbképzésére vonatkozó projektumot.

Az áprilisban Lendván megtartott értekezleten elfogadott tennivalók teljesítése kapcsán a résztvevők megelégedéssel nyugtázták, hogy a tagszervezetek hozzáláttak az egész Kárpát-medencét felölelő magyar médiatár kidolgozásához. Az adatgyűjtési módszer egységesítését követően várható, hogy a tervekkel összhangban szeptember végéig elkészül a magyar médiastratégia kiindulópontjának számító médiakatalógus. A KMÚEK a korábban elfogadott döntését megerősítve készségét fejezte ki, hogy kidolgozza a tervezett magyar médiastratégiának a külhoni magyar médiumokra vonatkozó részét. Ennek érdekében a résztvevők megismerkedtek a már körvonalazott vajdasági magyar médiastratégiával, és megállapodtak a külhoni magyar médiastratégia kereteinek felvázolását lehetővé tevő egységesített kérdőívek elkészítésében és a leghatékonyabb módszerek alkalmazásában. A jelenlévők ezúttal is kiemelték az eddiginél hatékonyabb külhoni magyar médiatámogatási rendszer újragondolásának fontosságát. Evégett a KMÚEK képviselői hajlandók a legrövidebb időn belül párbeszédet kezdeni a külhoni magyarság helyzete iránt fokozott megértést tanúsító magyarországi politikai erőkkel és döntéshozatali fórumokkal. Egyúttal a konvenció a meglévő kapcsolatrendszereket igénybe véve az eddiginél is erélyesebb lobbitevékenységet akar kifejteni a brüsszeli intézményekben a közérdekű újságírás uniós támogatása végett.

MILYEN (NE) LEGYEN A KISEBBSÉGI SAJTÓ

A péntek délutáni előadások mindegyike foglalkozott a közszolgálati sajtót érintő kérdésekkel s természetesen a kisebbségi újságírás feladataival és buktatóival.

Csermák Zoltán, a Magyar Televízió PR-menedzsere egy felmérés alapján mutatta be azt, hogy milyen mértékben érvényesülnek a közszolgálatiság elemei a magyarországi tévécsatornákon. A hallgatóság számára talán nem volt meglepő az, hogy a Magyar Televízió és a Duna Televízió jár az élen a kritériumok teljesítésében, inkább az kelthette föl a figyelmet, hogy némely esetekben a kereskedelmi RTL Klub sem marad le.

Havasi János, az MTV közéleti műsorai főszerkesztőségének vezetője a televízió korántsem gondtalan helyzetét ismertette: a múlt év végi 9,5 milliárd forintos megvonást követően az idén sem várható jelentős javulás, talán csak annyiban, hogy a kormányintézkedések eredményeként nem kell hatalmas végkielégítéseket kifizetniük, továbbá megvan a remény, hogy az újonnan megalakuló, a közszolgálati médiumokat irányító testület talán előbbre tud lépni. Mindenesetre rövidesen az eddiginél igényesebb műsorokat sugároznak főműsoridőben. Az MTV anyagi helyzete annyiban közvetlenül is érinti a határon kívüli magyar újságírást, hogy mivel fizetni nem tudnak, inkább a munkatársak jóakaratán múlik, hogy a határon túlról bekerülnek-e az adásba némely fontos, hasznos közérdekű munkák.

Ambrus Attila, a Brassói Lapok főszerkesztője arról számolt be, hogy az erdélyi magyar képviselők közreműködésével fölvetik az Európai Parlamentben a közszolgálati média támogatásának kérdését. Nem a kisebbségi sajtóét, hanem mindegyikét. A közérdekűnek nevezett újságírás ugyanis a jelenlegi gazdasági viszonyok között nagyon nehezen megvalósítható támogatás nélkül. Nem közvetlen pénzügyi segítséget, nem is valamilyen alamizsnát képzelnek el, hanem barátságosabb környezetet, amelyben életképesebb lenne a közszolgálati média. Volna bőven lehetőség ennek elérésére például az adózás terén, ami az államot nem tenné szegényebbé, de a közérdekű újságírást gazdagítaná. Csak nagyon nehéz körülmények között gondolnak ilyen lépésre, hiszen a '80-as évek végén is fölvetődött az ötlet, de a gazdasági föltételek javulásával lemondtak róla. Persze senki nem tekint túlzott optimizmussal a várható fogadtatásra.

Klemm József a kisebbségi újságírás buktatóit foglalta össze, onnan kiindulva, hogy egyáltalán létezik-e kisebbségi újságírás, vagy csak jó és rossz publicisztikáról beszélhetünk. De ha létezik kisebbségi létforma, nyilván ez a sajtóban is tükröződik, a témaválasztástól a földolgozásig. Egyértelműnek tűnik az igény olyan témák választására, amelyek a kisebbség életéhez kötődnek, és „elkerülik" a többségi sajtót. Ugyanakkor nem volna szabad léteznie valamilyen alacsonyabbra helyezett kisebbségi mércének, hanem csak azonosnak a többségi és az anyaországi mércékkel, mert különben különböző alagutakon elmegyünk egymás mellett, mi csak befogadók leszünk, átadni nem tudunk.

Persze vitatémát szolgáltathat az a fölvetés, hogy a kisebbségi sajtónak is örökös ellenzékiséget kell-e vállalnia, vagy inkább felelősséget kell éreznie saját közössége iránt. Nem elhallgatással, de nem is fegyvert erőszakolva azok kezébe, akik úgy vélik, mégiscsak könnyebb lenne az élet kisebbségek nélkül. Mert demokráciában is megvan a törekvés a beolvasztásra: jobb egy kultúrában gondolkodni, mint sokban.

Érdemes idézni M. Lengyel László megjegyzését is, aki azt a kérdést vetette föl, hogy kívülről ugyan közösségnek látszik a kisebbség, de vajon belülről is az-e. Alighanem először is számba kellene venni a kisebbségi lét buktatóit, azokon elgondolkodni, és akkor már ha nem is egyszerűbb, de legalább világosabb lenne a kisebbségi média feladata is.

A csókai tanácskozás résztvevői megállapodtak abban, hogy a konvenció következő közgyűlését szeptember 17-én és 18-án Gyergyószárhegyen tartják meg.

A konvenció résztvevői szombaton Topolyán találkoztak Egeresi Sándorral, a Tartományi Képviselőház elnökével, Bácsfeketehegyen részt vettek Bordás Győző Kertkapu című könyvének és a leányfalui Szekérszínháznak a bemutatóján is, néhányan pedig ellátogattak a kishegyesi Dombos Festre.

Nemzetegyesítés az irodalomban

Krónika, 2010. július 5. – Nagy Orsolya

Rangban sikerült felzárkóznia a Tokaji Írótábor mögé a Partiumi Írótábornak – nyilatkozta a Krónikának az eseményt szervező Partiumi Magyar Művelődési Céh elnöke, Barabás Zoltán. A kultúraszervező költő úgy értékelte, a hétvégén Nagyváradon hetedszer megrendezett írótábor a leginkább embert próbáló volt mind közül, hiszen súlyos történelmi tematikát választott, Trianont, illetve egy olyan irodalmi problémát, amelyről régóta nem értekeztek, mégpedig a művészetben fellelhető szakralitást.

Ez utóbbit közelítette meg többek között dr. Benő Attila egyetemi docens előadása, amelyet Barabás formabontónak nevezett, s amely a Biblia fordításairól és félrefordításairól szólt. Székelyhidi Ágoston író, politikus Trianont és a szakralitást állította párhuzamba, az 1920-as békediktátum óta a mai napig történtek ugyanis szerinte egyfajta hétköznapi szentséget hordoznak magukban. Pomogáts Béla irodalomtörténész Trianonról a magyar irodalomban megjelent fő kapcsolódási pontokat tárta fel, Tőkés László pedig a haza szétszakításának gyógyítási lehetőségeit vázolta. Az Európai Parlament alelnöke előadásában megemlítette az új magyarországi kormány nemzetegyesítő stratégiáját – Barabás Zoltán úgy látja, az írótábor egyik legfőbb célja, hogy az összefogás, együtt gondolkodás az irodalmi életben is megvalósuljon. „Célunk, hogy ne csak felvidéki, délvidéki, erdélyi irodalomról beszélhessünk, hanem egyetemes magyar írásbeliségről" – fogalmazott a főszervező. Hozzátette: a tábor magyarországi vendégei is egyetértenek ebben a kérdésben, és a jövőben együtt próbálják fölszámolni azokat a károkat, amelyeket a politikai erők által kialakított szekértáborok okoztak az irodalmi életben.

Szombaton, az esemény zárónapján adták át a Partiumi Írótábor díjait. Elismerést kapott Hodossy Gyula, a Szlovákiai Magyar Írók Társaságának elnöke, Duma István csángó költő, Lászlóffy Csaba költő és Hubay Miklós drámaíró pedig „hiteles ötvenhatosoknak" járó elismerést vehettek át – azaz olyan személyekként, akik az 1956-os eseményekben valóban részt vettek forradalmárként. Barabás leszögezte: a tábor előadói és díjazottjai értékes életművel rendelkező írók, költők, irodalomtörténészek voltak és lesznek ezentúl is.

Hová tűnt 320 millió forint?

Krónika, 2010. július 5. – Nagy Orsolya

„Újramelegíti" az érmindszenti Ady-zarándokhely hét éve megrekedt ügyét Tőkés László, az Európai Parlament alelnöke és L. Simon László, a Magyar Országgyűlés Kulturális és Sajtóbizottságának elnöke. A Partiumi Írótábor zárónapján Tőkés László kivizsgálást és jóvátételt kért egy 2002-es pályázat ügyében, amelyet az akkori Fidesz-kormánynál nyert meg a Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KREK), a pénz azonban a magyarországi kormányváltás után az RMDSZ-közeli nagyváradi Mecénás Alapítványhoz jutott, amely nem a KREK eredeti céljai szerint használta fel.

Pénznyelő munka. Miközben a váradi Ady-bálterem felépült, a mellé tervezett termálszálló építése félbeszakadt

L. Simon László jelezte: az általa vezetett intézmény az ügyet az elmúlt nyolc év korrupciógyanús ügyletei közé sorolja, és kivizsgálja, mi történt az Ady-zarándokhelyre szánt pénzzel.

Kormányváltás után helyszínváltás
A KREK a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma és a gazdasági minisztérium közötti megállapodás értelmében 2002 májusában 320 millió forintot nyert el az Egyházi Kulturális Alapból arra a célra, hogy Ady Endre szülőfalujában, Érmindszenten irodalmi zarándokhelyet és termálfürdős szállót építsen. Az alapkövet 2002 novemberében le is tették a Szatmár megyei faluban, az ügy azonban innentől kezdve holtpontra került. Decemberben már a Mecénás Alapítvány a Római Katolikus Püspökséggel közösen írt alá egy szerződést, amely nem érmindszenti, hanem nagyváradi projektről szólt, és amelyet Ady-központnak neveztek el. Tőkés többször kérte az ügy tisztázását az illetékes magyarországi minisztériumoktól – korábban elsősorban Kiss Elemér kancelláriaminisztertől –, még Tempfli József katolikus püspökhöz is levelet intézett, hogy támogatását kérje, de írt Németh Zsolt országgyűlési képviselőnek, Mádl Ferenc köztársasági elnöknek. Kiss Sándor megyei RMDSZ-elnökkel, az alapítvány elnökével személyesen is találkozott. Tőkés – aki tegnapi közleményében a Medgyessy-kormány „bihari klienseinek és cinkosainak" nevezte Kiss Sándor mellett Lakatos Péter volt megyei RMDSZ-elnököt, parlamenti képviselőt, Földes Bélát, a megyei RMDSZ volt ügyvezető elnökét, Szabó Ödönt, a megyei RMDSZ ügyvezető elnökét és Mudura Sándor vállalkozót is – 2003 januárjában és februárjában Matolcsy György volt gazdasági miniszter, Medgyessy Péter akkori miniszterelnök és Rockenbauer Zoltán országgyűlési képviselő segítségét kérte. Utóbbitól választ is kapott, amelyben a honatya kifejtette: „az MSZP–SZDSZ-kormány politikájának részét képezi az is, hogy a nagyváradi református és katolikus egyházat egymással szembefordítsa."

A korrupciógyanús ügyek közé kerül az Ady-központ
Szabó Vilmos államtitkár 2003 júliusában levélben közölte Tőkéssel, hogy a döntést nem bírálja felül, az ügyet pedig a magyar kormány a maga részéről lezártnak tekinti – idézi fel a történet főbb állomásait Tőkés László egy összefoglaló kronológiában. A Mecénás Alapítvány Ady-központja azóta föl is épült a nagyváradi városi strand közvetlen szomszédságában, mellette pedig a pályázatban szintén szereplő termálszállót kezdték el építeni, ez a munkálat azonban már jó ideje abbamaradt. A központban a megyei RMDSZ szervez rendezvényeket, a legutóbbi választmányi ülésre is ott került sor. Tőkésnek meggyőződése, hogy az épületek semmiképp nem kerülhettek 320 millió forintba.
A szombati sajtótájékoztatón L. Simon László, a Magyar Országgyűlés Kulturális és Sajtóbizottságának elnöke bejelentette: az általa vezetett intézmény olyan albizottságot alakított, amely az elmúlt két kormányzati ciklus alatt történt korrupciógyanús ügyeket vizsgálja ki, és ezek között tárgyalják az Ady-központ ügyét is. Ez az albizottság megfelelő hátteret teremt az olyan visszásságok kivizsgálásának, amelyek közé a 320 millió forint sorsa is tartozik – magyarázta az elnök.
Szabó Ödön, a Bihar megyei RMDSZ ügyvezető elnöke és a Mecénás Alapítvány ügyvezető igazgatója tegnap a Krónika megkeresésére anynyit mondott: az alapítványnak semmiféle takargatnivalója nincs, sőt bármilyen vizsgálatnak örül. A befejezetlen termálhotel ügyét viszont nem kívánta kommentálni.

Az Erdély Tv ügyében nem vizsgálódnak
A találkozón Csép Sándor író, újságíró az Erdély Televízió ügyét is felemlegette, kérve, legyen ez is vizsgálat tárgya. Mint ismeretes, az önálló magyar tévécsatorna létrehozására is a magyar kormány biztosított pénzalapot, ez azonban az idők során egyre csökkent, végül itthon úgy valósult meg, hogy az egyik ötletgazda és alapítóként tevékenykedő Csépet mellőzték. L. Simon László azonban nem ígérte meg, hogy ennek kapcsán átfogó vizsgálatra kerülhet sor, hiszen ami történt, annak a legnagyobb része romániai probléma, nem pedig magyarországi. Jakobovits Miklós festőművész azt jegyezte meg, hogy a kulturális szféra legfőbb állami kitüntetése, a Kossuth-díj szinte csak az írókhoz jut, a szobrászokhoz és más képzőművészekhez nem, határon túli jelölt pedig eleve igen kevés van. A bizottsági elnök egyetértett a felvetéssel, és megígérte: a jövőben a Kossuth-díjat odaítélő bizottságban egy határon túli magyar is helyet kaphat.

Markó: vállalnunk kell a népszerűtlen intézkedéseket

Szabadság, 2010. július 5. – KISS OLIVÉR

A kormányzati szerepvállalás, a rendkívül népszerűtlen megszorító intézkedések következményei, az anyanyelvi oktatás, a gazdasági válságnak Romániára gyakorolt hatásai, a hazai közigazgatás átalakítása, az egészségügyi decentralizáció, valamint a területi és kulturális autonómia szerepelt Markó Béla RMDSZ szövetségi elnök marosfői előadásának repertoárjában. A politikus a Magyar Ifjúsági Értekezlet (MIÉRT), az RMDSZ Ügyvezető Elnökségének programirodája, valamint a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) szervezte EU-táborban Itthon, magyarul – oktatási törvény címmel tartott beszédet.

A kormányfő-helyettes bevallotta: nem örvend annak, hogy az RMDSZ kormányzati tényező. – Érzelmileg szívesebben lennék ellenzéki, s szidnám a
kormányt, amelynek gazdasági megszorító intézkedéseket kellett hoznia. Amennyiben tavaly a Szociáldemokrata Párt (PSD) és a Demokrata-liberális Párt (PD-L) megtette volna a kellő lépéseket, akkor mi most nem szorultunk volna rá ezek bevezetésére – magyarázta a végrehajtó testület bizonyítványát Markó.
A politikus úgy véli: a helyi hatások és következmények figyelmen kívül hagyását jelentené az, ha az RMDSZ úgy próbálná elmagyarázni a megszorító intézkedéseket, hogy egyszerűen hozzánk is begyűrűzött a világgazdasági válság.
– Azt jelentené, hogy Európára kennénk az egészet – fogalmazott. Ugyanakkor hiba lenne az előző kormányokra hárítani a felelősséget. Arról számolt be, hogy az elmúlt időszakban több számítógépes elektronikus üzenetet és SMS-t kapott, több személyes megkeresés is érkezett, amelyben az emberek felháborodásukat, bírálatukat, elkeseredésüket fejezték ki a gazdasági megszorító intézkedések miatt. – Súlyos igazság, de súlyos igazságtalanság volt egy e-mailban, amelyben valaki azt írta: milyen jelentősége van annak, hogy milyen nyelven tanulja a földrajzot és a történelmet a gyermekem, ha nincs mit enni adnom neki? – számolt be Markó.
Retorikus felvetést fogalmazott meg: szabad-e szembe helyezni az önazonossági kérdéseket a gazdasági, jóléti kérdésekkel? – Nem az oktatási törvényért cserébe egyeztünk bele a megszorító intézkedésekbe – szögezte le a szövetségi elnök. Hozzátette: a kormányzás idején esélyt látnak a román közigazgatás átalakítására, pontosabban a decentralizációra.
– Az elmúlt években rendkívül bonyolult, bürokratikus állam alakult ki, ügynökségek, közhivatalok, hatóságok jöttek létre. Ha meg tudjuk oldani a decentralizációt, akkor megérte vállalni a kormányzati szerepet. Ugyanakkor sikerült tető alá hozni az egészségügyi decentralizációt, 400 kórházból mintegy 380-at átadtunk a megyei, helyi szintű önkormányzatoknak – fogalmazott.
Markó szerint a legminőségibb oktatást anyanyelven, önálló intézményekben lehet megvalósítani, ugyanis így érvényesül a magyar szellemiség, a látásmód és a hagyomány. – A Babeş–Bolyai Tudományegyetemen még nincs kellő önállóságuk a magyar oktatóknak, diákoknak.
Egy résztvevő az autonómia megvalósításával kapcsolatban igen szkeptikus és borúlátó véleményt fogalmazott meg, amelyre Markó így reagált: ki gondolta volna például, hogy az 1990-ben a kétnyelvű feliratokért és az anyanyelvű oktatásért is bekövetkezett véres marosvásárhelyi március után 2001-ben elfogadják azt a jogszabályt, amely 20 százaléknál magasabb kisebbségi aránnyal rendelkező településeken lehetővé teszi az anyanyelv különböző szintű használatát. – Ki gondolta volna, hogy Szerbiában például, ahol véres etnikai háború dúlt, létrejön a Vajdaság kulturális autonómiája? Itt az állami finanszírozású nemzeti tanácsokat bizonyos tulajdonjoggal ruházták fel. Szerintem, ha szívósan, nap mint nap kitartunk az autonómia mellett, akkor látok lehetőséget a megvalósításra – mondta Markó.

Lapunk arra volt kíváncsi, az RMDSZ szövetségi elnöke szerint a 2012-es helyhatósági és parlamenti választások során milyen politikai következménnyel jár majd az, hogy most az érdekvédelmi szövetség szolidaritást vállalt kormánykoalíciós partnerével a rendkívül népszerűtlen megszorító intézkedések életbe léptetéséért.
– Azokat az intézkedéseket támogattuk, amelyeket hatékonynak tartunk. Olyasmivel semmiképpen se fogunk egyetérteni, ami egyrészt csökkenti az emberek életszínvonalát, másrészt pedig, amitől nem lehet gazdasági felemelkedést remélni. Éppen ezért az elmúlt hónapokban vitáztunk kormánykoalíciós partnereinkkel, s nem értettünk például egyet azzal, hogy a kisnyugdíjakhoz hozzányúljanak. Végül csak a minimál-nyugdíjakat tudtuk megtartani, ami valamiféle eredménynek számított. Azért küzdöttünk ezért, mert az intézkedés sokakat nehéz helyzetbe hozott volna, másrészt pedig ebből az államkaszába nem sok pénz jött volna be. Az intézkedés végül érvényét veszítette, mert az Alkotmánybíróság félresöpörte. Ha vállalkoztunk a kormányzásra, akkor a népszerűtlen intézkedéseket is vállalni kell, amennyiben úgy látjuk, hogy ezek belátható időn belül javítanák az egész romániai társadalom állapotát. Mostani számítások szerint ezeknek az intézkedéseknek meg kellene hozniuk a maguk pozitív eredményét.
– Vajon 2012-ig sikerül ez?
– Van egy mondás, amit idézni szoktak: a politikus és az államférfi között az a különbség, hogy előbbi a következő választásokra gondol, utóbbi pedig a következő nemzedékre. Romániában az elmúlt 20 évben sok mindent elrontottak, mert állandóan a választásokra összpontosítottak. Ezért van az, hogy nem autópályát építettek, hanem szétszórták a pénzt apró-cseprő választási adományokra vagy teljesen más, obskúrus célokra. Ezért történt meg, hogy csökkentés helyett növelték az állami apparátust, mert meg kellett fizetni a klientúrát. Ha csak a népszerűségre és a választásokra gondol valaki, akkor továbbra is el lehet rontani a helyzetet, s ebből nagy bajok lehetnek. Azt hiszem azért, hogy a közvélemény tudja: az elmúlt húsz év mulasztásait nem a mi nyakunkba kell varrni. Most is lehet látni, hogy a tavaly, amikor a Szociáldemokrata Párt és a Demokrata-liberális Párt kormányozta az országot, akkor egyebet se csináltak, mint választási célokra osztogatták azt a kis pénzt, és semmilyen kemény reformintézkedést se hoztak. Ezeket most kell életbe léptetni.

Sebek és racionalitás kilencven évvel Trianon után

Új Magyar Szó, 2010. július 5. – Totka László

A magyar közösségeknek szüksége van, mind a racionalitásra, mind pedig a lelkiségre ahhoz, hogy ne fordulhasson többé elő Trianonhoz hasonló szörnyűség s ahhoz, hogy túl tudjunk lépni az 1920-ban történteken – erre a véleményre jutottak Nagyváradon, a Partiumi Írótáborban tartott előadásaik után Pomogáts Béla irodalomtörténész és Székelyhidi Ágoston író, politikus.

Kilencven év távlatából
A történelem szellemiségében csütörtök délután Pomogáts Béla irodalomtörténész, a Magyar Írószövetség elnöke tartott előadást Kilencven esztendővel Trianon után címmel, mint a legfájóbb sebről, amelynek nem csak a magyarok, hanem egész Közép-Európa viseli terhét, s a nemzetek közötti kapcsolatot is megterhelte – lásd a magyar–szlovák viszonyt. Az irodalomtörténész arra is emlékeztette a hallgatóságot, hogy nem sikerült megegyezéses úton kezelni a helyzetet, pedig lehetőség lett volna rá.
A kilencven évvel ezelőtt kötött békeszerződés területi, hatalmi és lelki sérülést, veszteséget okozott. Pomogáts Béla szerint Trianon következményeit, a kisebbségbe szorult emberek sorsát kulturális autonómiával, kollektív jogokkal és okos tervezéssel kell egyensúlyozni. Mindez pedig csak a magyar kormány, a civil társadalom közös szívós munkájával, valamint az Európai Unió intézményeinek támogatásával lehetséges. Így lehetne túllépni Trianonon, zárta előadását az irodalomtörténész.

A harangszó követte az aláírást
A történelmi áttekintőt követően a szakralitás témakörhöz kapcsolódóan Székelyhidi Ágoston író, politikus, az Erdélyi Szövetség örökös elnöke tartott előadást A szakrális szemlélet címmel.
Bemutatása szerint a trianoni trauma feldolgozása a szakralitás tükrében kell történjen. Az író rámutatott, hogy 1920. június 4-én délután a szerződés aláírása után a harangok szólaltak meg legelőbb, így a szakralitás ezen eleme követte leghamarabb ezt az eseményt. Definíciójában a szakralitás szentség, kegyelem, hit, s a szakrális tér már akkor kialakult.
„A szakralitás vigasztaló, tanító közösséget formál, ami összefogja a nemzetet. A túlélés kulcsa pedig a közösség. A szakralitás lelkiség, kegyelmi állapot, az Istennel való azonosulást jelenti" – mondta Székelyhidi. Előadása szerint a szakrális szemlélet a materiális szemlélet túlburjánzása következtében háttérbe szorult, azonban igen fontos, közösségformáló szerepe van. Minden közösség alkotója Isten, a túlélés pedig kizárólag bizonyos értékek mentén formálódott közösségekben lehetséges.

Díjátadóval végződött az írótábor
Az írótábor zárónapján, szombaton Tőkés László az Európai Parlament alelnöke Trianon gyógyításáról tartott programadó előadást, L. Simon László, a Magyar Országgyűlés Kulturális és Sajtóbizottságának elnöke a magyar kultúra mai helyzetéről adott átfogó áttekintést. Ehhez minden ismerete megvan, emelte ki Demeter Szilárd író, aki L. Simon László A római szekér című, kultúrpolitikai írásokat egybegyűjtő kötetét ismertette.
Méltatásában Demeter L. Simon problématérképét „irigyelte", hiszen, mint mondta, Erdélyben a demokráciadeficitnél csak a tudásdeficitünk nagyobb. Ezt követően Jakobovits Miklós, a Barabás Miklós Céh elnöke tartott vetítéssel egybekötött előadást az egyházi művészet és szakralitás témakörében, majd L. Simon László mutatta be Demeter Szilárd Lüdércnyomás című, frissen megjelent prózakötetét, amely kettős kiadásban – a kolozsvári Erdélyi Híradó és a budapesti Ráció Kiadó gondozásában – jelent meg.
Az említett kiadók közötti együttműködés egyik kezdeményezőjeként L. Simon a könyvkiadás és könyvterjesztés áldatlan állapotára, valamint a könyvcsere-program megszűnésére hívta fel a figyelmet, melynek következtében az elszakadt nemzetrészek irodalmi újdonságairól nagyon nehezen értesülhetnek a nem szakmabéli anyaországi olvasók.
A rendezvény díjátadással zárult, a VII. Partiumi Írótábor nagydíját Dr. Bertha Zoltán magyarországi kritikus vehette át.

KÁRPÁT-MEDENCE

Németh: az etnikai pártok jelentik a határon túliak jövőjét

Felvidék.ma, 2010. július 3.

Németh Zsolt, a magyar külügyminisztérium államtitkára a vajdasági Kishegyesen úgy fogalmazott, hogy az érdekérvényesítést illetően a határon túli magyar közösségek jövőjét igazán a magyar etnikai pártok jelentik.

A IX. Vajdasági Szabadegyetemen tartott előadása után a szlovákiai magyar pártokra vonatkozó kérdésre válaszolva Németh Zsolt úgy nyilatkozott, hogy nem szabad beolvadni és engedni a liberális irányultságú többségi pártok csábításának.
A Fidesz politikusa úgy látja, hogy Európa-szerte az erős kisebbségi közösségek etnikai alapon megszervezett pártok létrehozásával tudnak eredményt elérni és nem beolvadással, a többségi pártok nemzetiségi szekcióinak a létrehozásával.
„2006-tól Szlovákiában volt egy beteg, sérült, hungarofób politika, amely sok bosszúságot, szenvedést és nehézséget okozott a szlovák-magyar viszonyban és az egész magyar nemzetpolitika számára" - mondta Németh a vajdasági Kishegyesen. A magyar politikus úgy látja, demokratikus fordulat megy végbe Szlovákiában, és javulhat a szlovák-magyar viszony is.

EURÓPAI PARLAMENT

A pártok uralják az Európai Parlamentet, nem a nemzetek

Népszabadság, 2010. július 3. – Blahó Miklós

Egyre szorosabbra zárják soraikat a nagy európai pártok, a képviselők is sokkal aktívabban vesznek részt a megnövelt hatalmú Európai Parlament (EP) munkájában, mint az előző ötéves időszakban. A 2009-ben megválasztott hetedik törvényhozásban a képviselők a pártok, s nem
a nemzeti kormányok útmutatásai alapján szavaznak. Ezek a főbb megállapításai annak a jelentésnek, amelyet most tett közzé Brüsszelben a votewatch.eu kutatóintézet, amely az EP és a képviselők munkáját követi nyomon.

A kutatás vezetője, Simon Hix angol egyetemi tanár szerint az Európai Néppárt, amely a tavalyi szavazás nyertese, kevésbé tudja érvényesíteni politikai szándékait, mint a 2004–09-es időszakban, mert törekvéseit hatékonyan ellensúlyozzák a szocialisták és a liberálisok. Utóbbiak váltak „királycsinálóvá" a törvényhozásban, s a szavazásokból csaknem száz százalékig a győztes oldalán állnak, azaz mindig az igent vagy nemet mondó többséggel vannak.

Az Európai Néppárt ereje a gazdasági, alkotmányos, intézményi és külpolitikai kérdésekben mutatkozott meg, míg gyenge pontja a költségvetés és a polgári szabadságjogok érvényesítése. A szocialisták a költségvetési ügyekben kerekedtek felül és a gazdaságiakban maradtak alul. A liberálisok kitűntek a polgári szabadságjogok terén, akárcsak a zöldek, míg a brit többségű konzervatív-reformer csoport a mezőgazdaságban jeleskedett.

A középjobb és a középbal versengése kiélezettebbé vált. A szocialisták, a liberálisok és a zöldek a költségvetési, polgárjogi és környezetvédelmi kérdésekben fogtak gyakran öszsze. Az Európai Néppárt a liberálisokkal és a konzervatívokkal jobbközép koalíciót alkotott mezőgazdasági és halászati vitákban. Alkotmányügyi voksolások esetén gyakorta szerveződött nagykoalíció a néppárti, a szocialista és a liberális képviselőkből. A pártcsoportokon belül a nemzeti delegációk magatartását elemezve a jelentés megemlíti, hogy a Fidesz képviselői főként mezőgazdasági és környezetvédelmi kérdésekben szavaztak a frakció álláspontja ellen. Minden frakcióban emelkedett a jelenlét aránya, a magyar képviselők 85-ről 87 százalékra vitték fel indexüket, de ezzel is csak a 23. helyezést szerezték meg az aktivitási listán.

ELEMZÉSEK, PUBLICISZTIKA

EU TÁBOR – Markó: érdemes kormányon maradni

Transindex, 2010. július 3.

Az új oktatási törvényben van fontosabb is, mint a történelem és a földrajz magyar nyelven való oktatása - derült ki az EU Tábor záróelőadásán.

Az elmúlt 20 év legfontosabb célja az anyanyelvű oktatás volt; ellentétek, kudarcok, és egy-két siker is fűződik ehhez – kezdte ma délutáni, „Itthon magyarul – az oktatási törvény" című előadását a marosfői EU Táborban Markó Béla. Az RMDSZ elnöke leszögezte: nem oktatási szakember, nem ő ismeri a legjobban ezt a témát, de ugyanakkor tisztában van a fontosságával.

A kormányfőhelyettes bevallotta: a jelenlegi helyzetben kormányon lenni nem túlságosan nagy öröm – ezt a jelenlévők is látták (a tábor több tervezett előadója is lemondani kényszerült részvételét a kormánybeli teendők miatt – szerk. megj.). „Az elmúlt hetekben szívesebben lettem volna ellenzékben, és ezt a rossz érzést, amelyet a megszorító intézkedések bevezetése okozott, tovább fokozza, hogy az RMDSZ nem volt kormányon 2009-ben, amikor, ha a PSD és a PD-L idejében hozott volna meg bizonyos intézkedéseket, nem kényszerülünk mi magunk rá ezekre a nagyon kemény döntésekre" – mondta Markó.

Az RMDSZ elnöke szerint jogos az a kérdés, hogy ilyen körülmények közt miért kell továbbvinni ezt a kormányt, és az nem kielégítő válasz, hogy ha nem nekik, akkor valaki másnak úgyis meg kellett volna hoznia ezeket az intézkedéseket. A későbbiekben, erre a kérdésre visszatérve elmondta: most egyedülálló esély mutatkozik az állami struktúrák átalakítására, a decentralizációra. A gazdasági válsággal kapcsolatban kifejtette: tévedés azt állítani, hogy a világválság begyűrűzött ide, ez tőlünk független, és semmit sem tehetünk ellene, mert akkor meg sem próbáljuk felderíteni, hogy ennek vannak-e helyi okai, hogy olyan-e az állam strukturális felépítése, ami kiteszi az országot a válságnak, hogy voltak-e olyan korábbi kormánydöntések, amelyek befolyásolták a jelenlegi helyzet kialakulását. Rámutatott: más európai országok, például Franciaország, Nagy-Britannia vagy Németország is hasonló megszorításokra kényszerült, és azok után, hogy tavaly optimisták voltak az előrejelzések, azóta mindenkinek rá kellett jönnie, hogy sokkal lassabb a kilábalás egész Európában.

Az elnök szerint az is hiba, ha azt mondjuk, hogy ez egy nagyon sajátos romániai állapot, azért történik mindez, mert az elmúlt kormányok nem építették át az államot. Bár ebben a meglátásban sok igazság van – például a közúti infrastruktúra elmaradottsága komoly visszahúzó erő –, tulajdonképpen a strukturális bajok és a világválság egyaránt befolyásolták az ország jelenlegi helyzetét.

Romániában az elmúlt húsz évben nem történtek meg a szükséges reformok, de jelenleg az egész világnak meg kell gondolnia, hogy milyen típusú társadalmat építünk, és a fogyasztói társadalom hogyan tudott ilyen válságban kerülni – vélekedett a szövetségi elnök.

Elmondta: az RMDSZ kormányzati szerepvállalásával és a megszorításokkal kapcsolatban személyesen is rengeteg üzenetet kapott mailen, telefonon. Ezek közül az egyik legelkeserítőbb az a levél volt amelynek szerzője azt kérdezte: mit érdekli őt, hogy a gyereke milyen nyelven tanulja a földrajzot és történelmet, ha nincs mit enni adnia neki. „Súlyos igazság és igazságtalanság van ebben a megközelítésben, és ismét végig kellett gondolnom: szabad-e szembehelyezni jóléti kérdéseket nemzetpolitikával, szabad-e szembehelyezni általános demokratikus elveket sajátos igényekkel, az anyanyelvhasználattal, az autonómia kérdésével" – magyarázta Markó, hozzátéve: az elmúlt 20 évben román kormánypartnereik sokszor szegezték hozzájuk azt, hogy várjanak a kisebbségi kérdésekkel, amíg meglesz az általános demokrácia az országban.

„Most sokkal élesebben, keserűbben éreztem ezt az üzenetet ebben a panaszban, mert valaki úgy érezte, hogy az RMDSZ azért fogad el ilyen kemény intézkedéseket, mert egy oktatási törvényt akar kiharcolni. Román ellenzékiek is megvádoltak ezzel.

Nincs ilyen alku, nem volt ilyen alku és vásár, de a fölvetés elgondolkodtató" – szögezte le Markó.

Az RMDSZ elnöke elmondta, az ő megközelítésében jólétet kell kialakítani, de ezzel egyidejűleg kell egy jó oktatási törvényt elfogadni, ezen belül olyan anyanyelvi jogokat, amelyek még mindig hiányoznak: a földrajz és a történelem anyanyelvi oktatása a középiskolákban, a román nyelv speciális tankönyvekből való oktatása, és a magyar iskolák esetében a döntési jogok megszerzése.

Az általános demokratikus jogok itt találkoznak a specifikus jogokkal, és itt jön be a decentralizáció kérdése is – fogalmazott. Az oktatási törvény már átment a képviselőházon, azonban a szenátusban kifutott az időből, és szeptemberben kezdődik újra a vitája.

„Azért gondolom, hogy vállalnunk kell a következőkben is a kormányzati szerepet, mert én és kollégáim is komoly esélyt látunk egy cél megvalósítására: a román állam, a román közigazgatás átépítésére; pár hónap alatt nem lehet végigvinni, de neki lehet fogni.

Rendkívül bonyolult, bürokratikus államot építettek fel, egy olyan struktúrát, amiben, ha valaminek nem találták a helyét, létrehoztak egy hatóságot, ügynökséget, ügyosztályt: ezért átláthatatlan, nehézkesen működik a rendszer. Ha sikerül lebontani, átláthatóvá tenni, akkor érdemes volt a megszorítások mellett is kormányzati szerepet vállalni" – fogalmazta meg meggyőződését az RMDSZ-elnök.

Rámutatott: a kormány kénytelen-kelletlen már hozzáfogott a közigazgatás átépítéséhez különböző intézmények felszámolása, összevonása, átszervezése révén. Szerinte ez egy fájdalmas, de szükséges folyamat.

Meglátásában eddig az egyetlen kézzelfogható eredmény, amely az RMDSZ nyomására született, az egészségügy decentralizációja: az ország négyszáz valahány kórházából több mint háromszázat áthelyeztek a megyei és helyi közigazgatáshoz, így az kórházak vezetéséről, menedzsmentjéről a helyi közösség dönt.

Az alapfeltétel, hogy legyen pénz is a kórházak működésének biztosításához – tette hozzá. Később a hallgatóság kérdésére visszatért erre a témára, kifejtve: a kórházak finanszírozása az egészségügyi biztosító feladata. Eddig központi költségvetésből osztották a pénzt, most megyénként, helyben fog ezt történni. A megyei pénztárak nem küldik fel Bukarestbe a pénzt, hanem továbbítják az önkormányzatoknak. Sok zökkenő lesz, de elvben ugyanaz a kevés pénz el kell jusson a kórházakhoz – mondta, kiemelve: a 22 millió lakosú Romániában mindössze ötmillióan fizetnek egészségügyi biztosítást.

Az oktatási törvénytervezetre visszatérve Markó rámutatott: itt fontos a decentralizáció is, annak ellenére, hogy általában csak a magyar nyelvű oktatásról beszélünk, ami nyilván kulcskérdés, az etnikai közösség megmaradásának feltétele. Ez nem érzelmi kérdés, mert a legminőségibb oktatást anyanyelven lehet biztosítani – osztotta meg nézetét.

Romániában az anyanyelvi oktatás feltételeit fokozatosan biztosították – emlékeztetett, felsorolva, hogy 1989-ben és a kilencvenes évek elején a szaktantárgyakat egyáltalán nem szabadott más nyelven tanítani, felvételizni sem lehetett magyarul. Egyetemi oktatás magyarul nem volt, kivéve a marosvásárhelyi orvosi és gyógyszerészeti, illetve a színi egyetemet.

„Innen indultunk el húsz éve. Ezeket a törvényes kereteket kellett felbontani, mára már a történelem és a földrajz oktatása illetve a román nyelv sajátos oktatása maradtak a kulcskérdések. Bízom benne, hogy hamarosan bármilyen szinten lehet bármilyen tantárgyat tanulni" – tette hozzá.

Figyelmeztetett: nem elég magyarul tanítani és tanulni ahhoz, hogy azt mondhassuk, minőségi oktatást biztosítunk a a magyar gyerekeknek. „Állítom, hogy leghatékonyabban önálló intézményekben, iskolákban, vagy – amennyiben erre mód van – önálló egyetemen, karokon valósulhat meg a magyar nyelvű oktatás. 1989-ben egyetlen önálló magyar középiskola sem volt, ma 60 fölött a számuk Erdélyben, ezt törvényesen lehetővé kellett tenni. Ma van önálló magyar magánegyetemünk, de nincs állami, és nincsenek az állami egyetem keretében önálló tanszékek, karok. A BBTE keretében ez a cél, nem az, hogy elszakítsuk az egyetemet" – sorolta a megvalósításokat és célkitűzéseket.

„A mellé, hogy magyarul tanulhassunk, oda kell tenni az önálló intézményrendszert minden szinten és minden formában" – mondta, hozzátéve: nem csak dicsvágyból akarnak magyar intézményeket, hanem azért, mert ezeknek másfajta a hatékonyságuk.

Meglátásában az új oktatási törvénnyel reálissá válik az önálló döntéshozatal lehetősége, az, hogy a magyar oktatók, tanárok, diákok önállóan dönthessenek. Magyarul tanulni nem csak annyit jelent, hogy ugyanazt tanulom, de a saját nyelvemen: egy nyelvhez, hagyományhoz tartozni látásmódot jelent, sajátos problémát és sajátos megoldásokat – ezt biztosítja sokkal jobban egy önálló intézmény, mint egy vegyes – mondta, a zenei oktatást hozva fel példaként.

„Ezért gondolom azt, hogy ez a törvény a decentralizációs elképzelések által jelentős lehetőségeket biztosít az egész romániai társadalomnak, és nekünk. Sikerülhet elfogadtatnunk, hogy minden egyetem előtti intézményben az iskolai vezető tanácsok: tanárok, szülők, önkormányzatok képviselői hozzák meg a döntéseket: ők írnák ki a versenyvizsgát, költségvetési, sőt tantervi kérdésekben is hagynának teret a helyi szintű döntések érvényre juttatására. A mi szempontunkból ez nagyon fontos előrelépés ahhoz, hogy mi dönthessünk az oktatással kapcsolatos ügyekben. Többségi helyzetekben mi dönthetnénk az iskolákról.

Van-e fontosabb, mint az oktatás és egészségügy? Ha ezekben megszerezzük a döntési jogokat, és megadjuk a helyi közösségnek, akkor rendkívül nagyot léptünk abba az irányba, amelynek végcélja az autonómia" –sorolta érveit.

„Olyan időszakban vagyunk, amikor kormányozni nem jó, amikor zsigerileg sokan, én magam is, menekülnénk a kormányzásból, de nem csak erkölcsi megfontolásból kell megpróbálni továbbvinni, hanem azért is, mert nagy esély van arra, hogy jelentősen át tudjuk építeni a közigazgatást, mert ezek jelentős, mélyreható reformot jelentenének a jelenlegi berendezkedéshez képest. Azért, mert ha a helyi közösség dönt, akkor minden valószínűség szerint azok a döntések jobbak lesznek, mintha távol, a központban hoznák meg őket, mert mi ismerjük a problémákat, mi tudjuk, hogy egy döntés milyen következményekkel jár. Így lehet igazán európaivá, versenyképessé válni" – zárta előadását az RMDSZ elnöke.

Biszku-cirkusz katarzis nélkül

tortenelemportal.hu, 2010. július 4. – Ágoston Balázs

Sok hűhó semmiért — kis túlzással így lehet összefoglalni azt a vihart, amely a Biszku Béla kommunista bűnöst lépre csaló és tetteivel szembesíteni igyekvő Bűn és büntetlenség című film körül kavarodott. Érthetetlen, miért akarta a volt vörös belügyminiszter, illetve lányai megtiltani a vetítést. A film ugyanis — átlagosan tájékozott néző számára — semmilyen új, eddig ismeretlen történelmi tényt nem hoz napvilágra. Újdonsága mindössze abban rejlik, hogy a kommunista bűnösöknek mindeddig még az utókor kérdéseire sem kellett felelniük. Ez minősíti a rendszerváltozásnak nevezett húsz évet; a film egyik hiányossága, hogy az alkotók, Skrabski Fruzsina és Novák Tamás, a Mandíner állandó szerzői ezt nem hangsúlyozzák kellő határozottsággal, s így nem helyezik történelmi összefüggésbe, nem magyarázzák meg a vörös gyilkosok büntetlen öregedésének felháborító jelenségét. E hiányosság ugyanakkor az utókor számára is szembesítést jelent saját múltja iránti közönyösségével.

Nézze meg a Bűn és büntetlenség című filmet!
A kissé didaktikus és elnagyolt történelmi bevezetővel induló Bűn és büntetlenséget dokumentumfilmnek nevezi a tömegtájékoztatás, de e minősítés téves vagy inkább pontatlan. A dokumentarista munkák egyik fontos szabálya és jellemzője ugyanis, hogy az alkotó háttérbe szorítja saját álláspontját, és szinte száraz tárgyilagossággal mutatja be témája valóságának teljességét. A Skrabski–Novák párosnak ez nem sikerült, talán nem is törekedtek erre, hiszen a film elején kiderül, hogy szándékuk a mártírok számára kései elégtételt szolgáltatni saját eszközeikkel, s legalább ilyen módon felelősségre vonni Biszkut és a biszkukat.
Egyrészt e szándékot és a téma komolyságát fellazítják azon jelenetek, amelyekben a szerzők gúnyosan kommunista mozgalmi dalokat énekelnek, nevetségessé téve, de ezáltal banálisnak ábrázolva azt a rendszert, amelynek kegyetlen vérengzése a film témája. Ez dramaturgiai hiba. Másrészt a 89 évesen is meglepő szellemi frissességnek örvendő dörzsölt kommunista időnként lehengerelte, ujja köré csavarta a film készítőit. Még akkor is feltalálja magát, amikor Skrabski és Novák bevallják neki, hogy valójában nem szülőfaluja, Márokpapi egyetlen ismert embereként kérdezgetik életéről, hanem az 1956-ot követő megtorlás kapcsán faggatják. Biszku elképesztő hidegvérrel túllép megvezetésén, és ravaszul úgy forgatja a végére szenvedélyes világnézeti és történelmi vitává fajult beszélgetést, hogy a két amatőr filmes időnként zavarba jön és leblokkol. Az idős kommunista rendre kibújik a csapdából, a neki szegezett támadó kérdésekre lendületes ellentámadásokkal válaszol, állításait a film készítői érezhető felkészületlenségük, helyenként hiányos történelmi ismeretük miatt nem tudják tényszerűen cáfolni, s végül ő nyeri a szópárbajt, hiszen Skrabski és Novák feladja a meddő vitát, mondván, nem fognak megegyezni 1956 megítélését illetően. Így aztán Biszku erkölcsi felelősségre vonása a filmben elmarad, nincs katarzis, a mozinak vége anélkül, hogy a történet lezárult volna.
A film mindezek ellenére hasznos, hiszen minden didaktikájával, helyenkénti sutaságával együtt felvillantja a nem túl távoli múltat, mely a kétségbeejtő történelmi ismerethiánnyal küzdő jelenkor — főként az 1990 után eszmélő nemzedékek — számára legalább impulzust, tájékozódási segítséget adhat. Az ötlet, a kényszerűen csalafinta kivitelezés és az elszántság a szerzőket dicséri akkor is, ha Biszku Béláról sokkal tartalmasabb és katartikusabb filmet is lehetett volna készíteni.

Biztosítottak a nyelvi jogok.

Szabadság, 2010. július 5.

Horváth István, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) egyetemi docense, a Kisebbségkutató Intézet igazgatója szerint különböző okok miatt szakadék tátong a kisebbségek számára biztosított nyelvi jogok és ezek gyakorlati hasznosítása terén. A szakembert a Magyar Ifjúsági Értekezlet (MIÉRT), az RMDSZ Ügyvezető Elnökségének programirodája, valamint a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) által Marosfőn szervezett EU-tábor keretén belül tartott előadás után kérdeztük: adott esetben a kisebbségek miért nem élnek a biztosított nyelvi jogokkal, illetve az idegen nyelvek ismeretének a hiánya mennyire befolyásolhatja az elhelyezkedést?

A munkaerőpiacon hatalmas hátránnyal indulnak azok, akik nem ismernek idegen nyelveket, ugyanis a munkaadók ezt az ismeretet kimondottan elvárják állásinterjún a megjelentektől. Európában, az Európai Unióban, Görögország mellett Románia sereghajtó az idegen nyelvek ismeretét illetően. Ebből a szempontból Erdély, Székelyföld még inkább hátrányban van. Ami az angol nyelvismeretet illeti, az erdélyi magyarok az átlagos romániai színvonalon helyezkednek el, a némettel kapcsolatban pedig valamennyivel jobban állunk, mint az átlag. Európai szinten jelentősen le vagyunk maradva a nagy nemzetközi nyelvek ismeretének, és főleg az írásbeliség és kommunikatív készségek tekintetében. Ez hatalmas hátrányt jelent.
A román és magyar nyelvismeretet illetően sajátos helyzetről beszélhetünk. Székelyföldön és ezen kívül, Erdély más területein vannak olyan álláshálózatok, amelyek esetében a magyarsághoz tartozás, illetve a magyar nyelv ismerete előnyt jelent. Még Székelyföldön is sok vállalkozó keres románul jól beszélő alkalmazottakat, akik egyrészt képesek a különböző adminisztratív feladatokat megoldani, másrészt az üzletkötés szintjén is jól boldogulnak. Ilyen téren azonban komoly hiányosságok vannak, ezzel magyarázható, hogy a piac nem telített. Érdekes az is, hogy az amúgy jól képzett székelyföldi szakemberek mennyire nem képesek az állam nyelvét kommunikatív szinten beszélni. Nem arról van szó, hogy nem ismerik a román nyelvet, csakhogy a tizenegyedik, tizenkettedik osztályban tanult irodalmi elemzések még nem vezetnek eredményes, működőképes nyelvi készségekhez.
Nyelvpolitika vonatkozásában az európai irányvonal a háromnyelvűségről szól: az egyén az anyanyelvén kívül egy nemzetközi nyelvet és környezeti nyelvet beszél. Ez sokkal jobb társadalmi integrációt biztosít. Ilyen vonatkozásban például a székelyföldi románok számára előnyt jelentene a magyar nyelv ismerete, mondjuk a közigazgatási szektorban történő alkalmazáskor. Nemrég még diszkriminatív intézkedésnek számított az, ha egy helyhatóság kizáró kritériumként tüntette fel a magyar nyelv ismeretét. Eme hátrányos megkülönböztetést úgy lehetne megszüntetni, hogy az illető személyeket utólag megfelelő nyelvi tőkével ruházzák fel az ilyen jellegű közigazgatási feladat ellátására. A más nyelvi környezetnek köszönhetően a mai fiatalok átlátják az idegen nyelvek elsajátításának és aktív használatának a fontosságát. Ugyanakkor sokkal jobban ki vannak téve a különböző nyelvi ingereknek. Az internet világában egy átlagos tinédzser több angol nyelvű szöveggel találkozik, mint magyar, vagy akár román nyelvűvel. A fiatalok átlátják az idegen nyelvek ismeretének eszközjellegét, s emiatt sokkal nyitottabbak akár a román nyelv elsajátítása iránt is.
– Az érvényben lévő jogszabályokat figyelembe véve, mekkora szakadék tátong a nyelvi jogok elmélete és gyakorlata között?
– Különböző kisebbségek különböző módon élnek azokkal a nyelvi jogokkal, amelyeket az érvényben lévő törvények biztosítanak. Az okok összetettek: vannak olyan kisebbségek, amelyeknek tagjai úgy érzik, hogy írásbelileg nem tudják kihasználni a kisebbségi nyelvhasználatot a közigazgatásban, az igazságszolgáltatásban, ugyanis ők egy dialektusban beszélnek, s nincs elegendő szókincsük valamennyi fogalom teljes körű lefedésére. Ilyen például a jogi nyelv, amely alperesekről, felperesekről és egyéb szakszavakról szól. Ahol a magyarok többségben vannak, azaz legalább 60 százalékát képviselik az adott település lakosságának, ott nagyjából az önkormányzati alkalmazottak számaránya is tükrözi a település etnikai arányának összetételét. Ez azt jelenti, hogy elégséges biztosíték van arra vonatkozóan, hogy van elegendő közalkalmazott, aki ismeri a magyar nyelvet, így a szóbeliség problémamentesen érvényesül.
– Többségében nem magyar településről beszélve ugyan, de Kolozsváron más a helyzet: a polgármesteri hivatal magyar alkalmazottainak száma meg se közelíti a 18 százalékot, tehát a település magyar lakosságának arányát.
– A kolozsvári önkormányzat nem is fektet hangsúlyt arra, hogy ezt a helyzetet orvosolja. Nem érdekli őket az, hogy a magyar publikus nyelvként működjön, tehát valamennyi polgár számára világos legyen, hogy megszólalhat magyarul. Azoknak az önkormányzatoknak, ahol a magyarság aránya 20 és 60 százalék között van, nem jelent szervezeti problémát a magyar nyelv funkcionális használatának a biztosítása. Egyes önkormányzatok nem figyelnek arra, hogy milyen nyelvi tőke áll rendelkezésükre, s ezt nem próbálják úgy megszervezni, hogy a közkapcsolatok esetében elősegítsék a kommunikációt.
– Bizonyos magyar többségű településeken, többek között a Székelyföldön is, román nyelven állítanak ki bizonyos hivatalos iratokat. Miért?
– Egyes esetekben a román írásbeliség akadályt jelent, máskor pedig bizonyos intézményekben az iratok körforgása miatt inkább románul állítják ki a hivatalos iratokat, ugyanis valahol a döntéshozatali láncban van egy román anyanyelvű személy. Más esetekben egyes alsó vagy középrangú magyar közhivatalnokok úgy tartják, hogy biztosabb, ha románul állítják össze a hivatalos iratokat. Egyesek úgy vélik, hogy hátrányukra válhat a magyarul megírt, megszerkesztett közigazgatási irat. Egy bizonyos visszafogottság tapasztalható ezen a téren. Érdekes megjegyezni, hogy ez máshol is így van. A Helsinki Egyetem szocio-lingvisztikai csoportja által végzett kutatás kimutatta, hogy a finnországi svédek esetében is ez tapasztalható. Nálunk nyelvpolitikai szinten nem szorgalmazzák a magyar nyelv aktív használatát a közigazgatásban vagy az igazságszolgáltatásban. A Kisebbségkutató Intézet ennek elébe ment: szorgalmaztuk, hogy bizonyos, a közigazgatásban használt típusnyomtatványokat magyarul is állítsanak össze. Mi több, mi magunk állítottunk össze ilyen nyomtatványokat.

„Dunáról fúj a szél"

Krónika, 2010. július 2. – Krajnik-Nagy Károly

Miután a pesti Duna-parton államfőt választott az Országgyűlés, Martonyi János külügyminiszter nem személyesen, hanem a szomszédból, Bukarestből gratulált Schmitt Pál győztes csörtéjéhez. Bukarestből, ahol – rendezendő közös dolgainkat – többek között a kettős állampolgárságról tisztáztak egyes részleteket.

Mert amúgy, nagy vonalakban, Bukarest felé rendben lennének a dolgok. Apróbb aggályoktól eltekintve, a román politikusoknak még hízeleghet, bóknak is tűnhet a magyarok érvelése: ha mi most ugyanazt tesszük, amit ti már régen és olyan ügyesen besszarábiai és bukovinai nemzettársaitok felé, akkor hát hol is lehetne itt bármilyen hézag?!

Napi ügyeken túl távolabbi dolgokról is szó esett. Teodor Baconschi román külügyminiszter örömmel üdvözölte, hogy a januártól kezdődő magyar EU-elnökség napirendjén a Duna-stratégia is szerepel. Bár a látogatásról kiadott közös közlemény konkrét részletekbe nem bocsátkozik, érdemes a témát egy kissé körbejárnunk. Mert ha arra gondolunk, hogy a modern Duna-szemlélet egyre inkább a teljes vízgyűjtő medencében és környezetvédelemben gondolkodik, no meg hogy ez a kettő szervesen összetartozik, akkor máris előbukkan Verespatak ügye. Amit most, egy udvariassági, bemutatkozó látogatáson nem illett feszegetni. És ha a kétoldalú kapcsolatokban pillanatnyilag nem is vitatják az ügyet, a diplomáciai szájkosár nem vonatkozik az ukránokra. Akik a Kígyó-sziget gazdasági platformjáért amúgy is szívesen törlesztenének. A kontinentális talapzatért, melynek nagy részéről tudjuk, a közelmúltban búcsúzhattak a románok javára, a hágai nemzetközi bíróság verdiktuma szerint. Nos, ukrán részről nemcsak az aranybányászat ciántechnológiáját, de a számos más vízszennyezést, no meg a Duna-delta tönkretételét is élvezettel olvassák déli szomszédjuk fejére. Bukarest a maga részéről a Chilia-ág, a hajózható Chilia-csatorna kapcsán passzolja vissza Kijevnek ugyanazt a labdát...
Szóval, ha csak az Al-Dunát nézzük, nem is lesz olyan egyszerű a magyar elnökség számára az egységes és távlati Duna-stratégia kidolgozása. A Dunáé, amely négy fővároson, tíz országon folyik át, és további hét állam vizeit hömpölyögteti a Fekete-tenger felé.
Nemrég Budán, a Várkapu és a Sándor-palota között (elnöki őrségváltás augusztus hatodikán), a sikló végállomásától figyeltem a Lánchíd forgalmát. Szenzációs onnan a Duna látványa is, s a váltakozó angol, német, orosz turistacsoportok mellett ismerős román szavak is sűrűn röpködtek a levegőben. Akkor, ott gondoltam először arra, amit most bennem Martonyi János bukaresti látogatása is megerősített: meglehet, egy évtized múlva az Európai Unió belvizén hajókázunk Ulmtól le, Bécsen, Pozsonyon, Budapesten és Belgrádon át egészen Sulináig.

Máért-dilemmák

Krónika, 2010. július 2.

Örvendetes, hogy az új budapesti kormány fel kívánja éleszteni a határon túli és az anyországi politikai képviseletek közötti párbeszéd fórumául szolgáló Magyar Állandó Értekezletet (Máért). Az is pozitívum, hogy ezzel nem szűnik meg az MSZP–SZDSZ-kormány által a „renitens" határon túliak miatt leállított Máért helyett kitalált KMKF sem. Ugyanilyen örvendetes hír, hogy a Máért összehívása előtt Budapest a korábbi résztvevők véleményét is kikéri annak kapcsán, milyen változtatásokat szeretnének.

Azzal viszont bizonyára az illetékesek is tisztában vannak, hogy jelenleg nem az a legnagyobb probléma, hogy a nyugati szervezetek milyen mértékben képviseltetik majd magukat a találkozón. A Kárpát-medencén belül a jelentős magyar közösségnek otthont adó szomszédos országok magyar szervezetei is kemény dilemma forrásai lehetnek, hiszen mind a Felvidéken, mind Kárpátalján, mind Erdélyben több alakulat is létezik, amely a magyar közösség képviseletét látja el, ám egyrészt egymással is versengenek, másrészt a jelenlegi magyar kormányhoz fűződő viszonyuk is eltérő. Kárpátalján a Fidesz mellett mindvégig kitartó KMKSZ és az MSZP-kormány által favorizált UMDSZ között feszült a viszony, míg Szlovákiában a választások óta teljesen átrendeződött a magyar politikai térkép. Az MKP kiesett a parlamentből, helyét pedig az a magyar–szlovák Híd vette át, amelyet az MKP-ból kivált politikusok alapítottak szlovákok bevonásával. A dilemma komoly, hiszen a Híd kormánypártként most jóval erősebb legitimitást képvisel, ám nem nevezhető magyar pártnak, ráadásul Bugár Béla pártelnök sem tűnik túlzottan készségesnek a feltétlen együttműködésre. Erdélyben sem egyszerűbb a helyzet: a parlamenti képviselettel rendelkező, kormányrésztvevő RMDSZ, a Fideszhez legközelebb álló EMNT, a kormánypárt kegyeiből kiesett MPP és az SZNT is Máért-meghívóra vár. Mindezek fényében a magyar kormánynak úgy kell lavíroznia, hogy a konfliktusok ellenére a Máért reprezentativitása mégis a lehető legnagyobb legyen. És az is ugyanilyen fontos szempont, hogy az értekezlet ne önmagért való kirakatszervezet legyen. Ha már ismét összehívják, érdemi tartalommal is rendelkeznie kellene, afféle összmagyar „miniparlamentként" kaphatna tényleges szerepet a magyar–magyar ügyek vitelében.