|
EMNT/DEMOKRÁCIA KÖZPONTOK
Szócsata az EMNP-ről
Új Magyar Szó, 2011. június 16.
„Virtuális" szócsata bontakozott ki tegnap az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) bejegyzése apropóján Kovács Péter RMDSZ-főtitkár és Demeter Szilárd, Tőkés László EP-alelnök sajtófőnöke között. Kovács Péter „alaptalan vádaskodásnak" nevezte Tőkés László EMNT-elnök azon állítását, miszerint az RMDSZ felkérésére óvták meg az EMNP bejegyzését.
„Semmiképp sincs arról szó, hogy az RMDSZ testületileg meg akarja akadályozni a párt bejegyzését. Én úgy gondolom, arról van szó, hogy Tőkés László és csapata valamitől fél. Felmerül annak a gyanúja ezek szerint, hogy ezek az aláírások csalással voltak összegyűjtve" – fogalmazott. Kovács Péter szerint a pártbejegyzés nem az RMDSZ-ről szól, így, ha kiderül, hogy a támogató aláírásokat törvényesen gyűjtötte össze az EMNT, bejegyzik az Erdélyi Magyar Néppártot, másképp nem.
A főtitkár szerint az sem igaz, hogy a pártbejegyzés bírósági iratait RMDSZ-es megbízottak tekintették volna át, hiszen erre az óvást benyújtó két szervezet és az ügyvéd bárkit felhatalmazhatnak. „Ugyanígy a főtitkár szerint az sem igaz, hogy a pénzügyőrség az RMDSZ közbenjárására világította át az EMNT-t. Kovács Péter hangsúlyozta, a pártfinanszírozásnak szigorú szabályai vannak, így nem csak az EMNT-t, de minden politikai alakulatot szigorúan ellenőriz a pénzügyőrség.
Blogbejegyzésében Kovács úgy fogalmazott, hogy „Tőkés László és társai az elmúlt napokban bebizonyították, hogy nem egy nyitott, megújulást hozó pártot, hanem egy titkos szabadkőműves társaságot hoznak létre. A szlogenek pufogtatásán túl, semmit nem lehet tudni a párt hivatalos programjáról, a támogató aláírások hitelességéről, a finanszírozással kapcsolatosan pedig fél éves titkolózás után történt meg a beismerő vallomás: a párt irodáiként működő demokrácia-központok költségeit a magyar adófizetők zsebből állják".
Szerinte az új párt kezdeményezői napok óta ködösítenek, kizárólag az RMDSZ-szel foglalkoznak, a politikai kommunikáció szakirodalmában jól ismert stratégiát követik: ha takargatni valód van, akkor a lehető leghangosabban tereld másra a figyelmet.
„Mindenfajta ellenőrzésnek állunk elébe, és nem is ez a baj, hanem ez a Dâmboviţa-parti tempó. Ha feltételezik, amint azt Kovács főtitkár a Facebookon megírta, hogy a demokrácia-központokban sötétedés után napszemüvegben a telefonkönyv alapján készítettük a támogatói listát, törvényadta joguk, hogy bejelentkezzenek a bukaresti instanciánál. És nincsenek vádaskodások, feltételezések, számonkérések, semmi" – válaszolt Demeter Szilárd Kovács Péternek. Hozzátette: „Ha az RMDSZ úgy gondolja, hogy nem lehetséges tisztességes úton összegyűjteni egy másik magyar párthoz a támogató aláírásokat, akkor odamegy, bebizonyítja, a néppártosok pedig szemlesütve elsomfordálnak".
RMDSZ
Kovács Péter: miért nem „harcol" értünk a magyar kormány?
Krónika, 2011. június 15.
Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára sérelmezi, hogy a magyar kormány nem emeli fel a hangját a székelyföldi és partiumi magyarok beolvadása ellen.
Miért nem „harcol" értünk a magyar kormány? – teszi fel a kérdést Kovács Péter szerdai blogbejegyzésében a regionalizációs vita kapcsán.
„Hosszú hónapok óta folyamatosan azt halljuk, hogy Budapest és Brüsszel majd megoldja a problémáinkat. Azt ismételik nekünk, hogy brüsszeli nyomásra a román kormány, a parlament beadja a derekát, és lesz autonómia, bővül a kisebbségi jogok köre. A médiából az folyik, hogy ilyen jó viszonya soha nem volt a magyar és a román kormányoknak, hogy Orbán Viktor és Traian Băsescu amiben megegyeznek, az meg is valósul, kitartás magyarok, mert Budapest közbenjár az ügyünkben. Na, itt az alkalom, és mégis nagy a csend" – írja Kovács.
Az RMDSZ-főtitkár sérelmezi, hogy „senki" nem emeli fel a hangját a magyarok által is lakott nyolc megye ügyében.
„Miért nem mondja el egyetlen kétharmados magyar politikus sem, hogy a magyar közösségek számára a beolvadáshoz vezethet a székelyföldi és a partiumi »magyar« megyék egybeolvasztása olyan megyékkel, amelyekhez gazdasági, szociális, történelmi szempontból semmi közük?" – olvasható a blogbejegyzésben. Kovács így folytatja: „Ha Budapest meg tudja oldani a gondjainkat, akkor most mire vár? Tapsra?".
A magyar kormány reakcióját Kelemen Hunor RMDSZ-elnök is hiányolta a Románia közigazgatási-területi felosztásáról folyó vita kapcsán „Egyelőre senki nem kérdezett semmit, és nem tudom, hogy a magyar kormányt érdekli-e e a régióátszervezés, vagy van-e valamilyen álláspontja ez ügyben. Meglepőnek tartom ezt, mivel a romániai magyar közösség sorsát érintő kérdésekben a budapesti kormány általában közli álláspontját" – mondta kedden Kelemen Hunor.
Répás Zsuzsanna: a kormány támogatja az RMDSZ és a magyarság erdélyi régiók felosztásáról szóló álláspontját
A kormány támogatja a romániai magyarság egységes álláspontját az erdélyi régiók felosztásáról – mondta Répás Zsuzsanna nemzetpolitikai helyettes államtitkár szerdán Budapesten. Kiemelte: az RMDSZ megfogalmazott egy javaslatot, ami 16 megyére vonatkozna, ezzel szemben a kormányzó Demokrata Liberális Párt (PDL) egy nyolc régiós felosztást hirdetett meg. Ezt az RMDSZ egyértelműen elutasítja, ahogy a többi magyar szereplő is, mert az eddig hagyományosan magyar többségű területek elvesztését, és politikai visszalépést jelentene. A magyar kormány odaáll az egységes fellépés mögé, a magyar szereplők számíthatnak támogatására – jelentette ki.
ROMÁNIA
Nem született egyezség a kormánykoalícióban a régióátszervezés kapcsán
Transindex, 2011. június 14.
Az RMDSZ nem fogadta el a PDL-nek Románia nyolc régióra való felosztására tett javaslatát, kiáll az ország 16 régió kialakításáról szóló terve mellett.
A PDL és az RMDSZ mai, a Victoria-palotában tartott ülése úgy ért véget, hogy a két koalíciós partner nem jutott dűlőre a régióátszervezést illetően.
Az RMDSZ nem találta elfogadhatónak a PDL javaslatát, mert azt szeretné elérni, hogy Maros, Kovászna és Hargita megye egyetlen régióba tömörülve alkossa a 16 régió egyikét. Az RMDSZ szerint már csak azért sem egyezhet bele a 8 régiós átszervezésbe, mert ezt a variánst nem támogatnák a területi szervezetek. A PDL azt hajtogatja, hogy a nyolc régió kialakítására vonatkozó tervezetéért felelősséget vállal a parlamentben.
A Gandul lap információi szerint a PDL sarokba szorítaná a kisebbségi törvény elfogadásáért küzdő szövetséget: ma ugyanis azzal a javaslattal érkezett a koalíciós egyeztetésre, hogy a kormány a kisebbségi törvénytervezetet és a régióátszervezésre vonatkozó tervezetet egyszerre, legkésőbb ősszel, felelősségvállalással fogadja el a parlament előtt.
Máté András, az RMDSZ képviselőházi frakcióvezetője azt nyilatkozta, a PDL nem mutatott fel egy konkrét tervet az RMDSZ-nek, továbbra is csupán annyit tudni a régióátszervezésről, amennyi a sajtóban megjelent. Hozzátette, az RMDSZ kiáll a parlamenthez beterjesztett régióátszervezési tervezetében szereplő elképzelés mellett.
Borbély László ma kijelentette, a hónap folyamán több ízben egyeztet a koalíció a régióátszervezés kérdésében, hiszen ilyen fontos ügyben nem lehet elhamarkodottan dönteni. (realitatea)
Találkozók szélsőségesség ellen
Háromszék, 2011. június 16.
Román–magyar külügyi bizottsági találkozóra került sor tegnap Bukarestben. A magyar Országgyűlés külügyi bizottságát Korodi Attila parlamenti képviselő, a román külügyi bizottság elnöke hívta meg. A felek egyetértettek abban, hogy fel kell éleszteni a közös, román–magyar kormányüléseket, valamint szükséges az is, hogy az év második felében Traian Băsescu államelnök látogatást tegyen Schmitt Pál magyar államelnöknél.
A két külügyi bizottság találkozóit is rendszerezni kell, félévente szükséges egy közös munkaülés beütemezése. Ha a két állam nem egyeztet folyamatosan, nagy a veszélye annak, hogy eluralkodjék a szélsőségesség – vélik mindkét oldalon. Gazdasági téren folytatni kell az együttműködést az Agri- és a Nabucco-projektben, és az is kiemelt fontosságú, hogy mielőbb befejeződjék a Békéscsabát Nagyváraddal összekötő elektromos vezeték kiépítése. A megbeszélésen érintették a közigazgatási régiók átszervezését, de szó esett a kolozsvári Házsongárdi temetőről, valamint a magyar nyelvű táblák ügyéről is. Beszéltek a magyarországi nemzeti kisebbségek parlamenti képviseletéről, és arról is, hogy Magyarországon a román ortodox egyház bekerüljön a történelmi egyházak közé.
Az államfő leváltásáról
Románia elnökét akkor lehet leváltani népszavazás útján, ha a választói névjegyzékben szereplők többsége a menesztésére voksol – határozta el tegnap a képviselőház jogi bizottsága. Az erre vonatkozó tervezetet három DLP-s képviselő kezdeményezte, és bár a bizottság liberális elnöke ellenezte a módosítást – szerinte a jogi szimmetria elve alapján elég lenne azok többségi szavazata, akik megjelennek az urnáknál, hiszen ugyanígy kerül tisztségbe is az államfő –, véleményével alulmaradt. A döntő szót a képviselőház plénumában mondják ki.
Alkotmányos a gyes
Elutasította tegnap az alkotmánybíróság a gyermeknevelési szabadságra vonatkozó sürgősségi kormányrendelettel és az azt jóváhagyó törvénnyel kapcsolatos óvást, amelyet az ellenzéki pártszövetség nyújtott be. A januártól életbe lépett jogszabály szerint az anyáknak választaniuk kell az egy- vagy kétéves gyermeknevelési szabadság között, és mivel a második évben a kormány korlátozza az őket megillető pénzjuttatásokat, az SZDP szerint jogaikban is sérti őket. Az óvásban azt is szóvá teszik, hogy az unió országai közül Romániában a leggyakoribb a csecsemők elhagyása.
Felélesztenék a közös román-magyar kormányüléseket
Új Magyar Szó, 2011. június 16.
Ősztől újra kell indítani a közös román-magyar kormányüléseket – üzenik kormányaik felé a két ország parlamentjeinek külügyi bizottságai. Az üzenetet azon a tegnapi bukaresti találkozón fogalmazták meg a felek, amelyen Korodi Attila RMDSZ-es parlamenti képviselő, a román képviselőház külügyi bizottságának elnöke és az általa vezetett bizottság képviselői fogadták Budapestről érkezett kollégáikat.
Ősztől újra kell indítani a közös román-magyar kormányüléseket – üzenik kormányaik felé a két ország parlamentjeinek külügyi bizottságai. Az üzenetet azon a tegnapi bukaresti találkozón fogalmazták meg a felek, amelyen Korodi Attila RMDSZ-es parlamenti képviselő, a román képviselőház külügyi bizottságának elnöke és az általa vezetett bizottság képviselői fogadták Budapestről érkezett kollégáikat.
A két napig Bukarestben tartózkodó magyar országgyűlési küldöttséget a fideszes Balla Mihály vezeti, a küldöttség további tagjai Szabó Vilmos (MSZP), Vejkey Imre (KDNP), Grúber Attila (Fidesz) és Korányi Noémi (LMP).
„A közös kormányülések felélesztésének szükségessége mellett egyetértettünk abban is, hogy a két külügyi bizottság találkozóit rendszerezni kell, félévente szükség van egy közös munkaülés beütemezésére. Amennyiben nem jönnek létre ezek a találkozók, és a két állam nem egyeztet folyamatosan, nagy a veszélye annak, hogy eluralkodjon a szélsőségesség" – nyilatkozta lapunknak a találkozó kapcsán Korodi Attila, akinek meghívása nyomán jött létre a bukaresti találkozó. A felek tárgyaltak annak szükségességéről is, hogy az év második felében Traian Băsescu román államelnök látogatást tegyen Schmitt Pál magyar államelnöknél.
„Tárgyaltunk az Agri és a Nabucco projektekről, és egyetértettünk abban, hogy kiemelt fontosságú a Békéscsabát Nagyváraddal összekötő elektromos vezeték mielőbbi kiépítése" – részletezte lapunknak Korodi.
Mint elárulta: a román fél részéről elhangzott annak igénye, hogy Magyarországon a román ortodox egyház bekerüljön a történelmi egyházak közé, illetve a magyarországi nemzeti kisebbségek parlamenti képviseletének biztosítása. A magyarországi ortodox egyház kérése kapcsán Vejkey Imre elmondta, a törvénytervezet már az országgyűlés asztalán van. Ami a magyarországi kisebbségek parlamenti képviseletét illeti, ez egy régi kezdeményezés, amelyre a magyar politikum „folyamatosan keresi a megoldásokat".
A Magyar Országgyűlés Külügyi Bizottságának küldöttségét Markó Béla miniszterelnök-helyettes is fogadta, aki méltatta Magyarország támogatását a schengeni bővítés kapcsán.
ERDÉLY
Szász Jenő mégsem alpolgármester
Krónika, 2011. június 16. Dénes Emese
Ismét üresen áll a székelyudvarhelyi alpolgármesteri szék, mivel a csíkszeredai törvényszék első fokon hozott döntése értelmében mégiscsak érvényes a Szász Jenő leváltására vonatkozó határozat, amelyet január végén hozott a helyi tanács.
Mint arról korábban beszámoltunk, a Hargita megyei törvényszék április 19-én felfüggesztette a Magyar Polgári Párt (MPP) elnökének alpolgármesteri tisztségéből való leváltására vonatkozó tanácsi határozatot. A bíróság akkori döntése értelmében az elöljáró leváltásához nem elegendő a tanácsosok fele plusz egy szavazata, hanem kétharmados többség szükséges. Ennek értelmében Szász visszakapta korábban betöltött tisztségét – ez azonban csak a megyei törvényszék június 8-án hozott, elsőfokú döntéséig volt érvényes.
„Romániára jellemző módon ellentmondásos törvénykezés folyik, és ebből fakadóan ellentmondásos bírói ítéletek születnek. Az alpolgármesteri tisztségből való leváltásra az egyik törvény fele plusz egy, a másik pedig kétharmados többséget ír elő. Mindazok mellett, hogy nem ragaszkodom az alpolgármesteri tisztséghez, ragaszkodnék ennek a törvényértelmezési vitának a lezárásához, ezért valószínűleg élni fogok a fellebbezési jogommal" – közölte a Krónikával Szász. Kifejtette: egyelőre arra vár, hogy megkapja az ítélet indoklását, abban lehetnek olyan elemek, amelyek arra késztetik, hogy további jogorvoslatot kérjen, de csak a részletek ismeretében dönti el, hogy fellebbez, vagy esetleg visszalép.
Az ügyben ugyanakkor vita tárgyát képezte az is, hogy a polgármester képviselheti-e a tanácsot a különböző peres ügyekben – a polgáriak álláspontja szerint nem – a törvényszék döntése értelmében viszont igen. Mindezeken túl a hatóság kötelezi Szász Jenőt 1500 lej perköltség megtérítésére is. „Amíg le nem zárul az ügy, biztos nem kerül új ember az alpolgármesteri székbe, ugyanis számítunk Szász Jenő újabb fellebbezésére" – jelentette ki a Krónikának Bunta Levente RMDSZ-es polgármester, hozzátéve, szükség lenne egy helyettesre, aki a megszabott munkaidőben elvégzi a rábízott feladatokat.
Táblaügy: mélyülő ellentétek, semmittevéssel vádolja az RMDSZ-t Sorin Apostu polgármester
Krónika, 2011. június 16. – Kiss Előd-Gergely, Pap Melinda
Feszültségkeltéssel és semmittevéssel vádolta a kolozsvári RMDSZ-frakciót Sorin Apostu polgármester. A demokrata-liberális párti (PDL) elöljáró újságírói kérdésre válaszolva tegnapi sajtótájékoztatóján úgy nyilatkozott, hogy a szövetség kelti a feszültséget a különböző etnikumok között a városban az önkormányzati választások közelsége miatt.
„Kolozsváron a románok és magyarok mindig is békésen éltek együtt, csak a politikusok gerjesztik a feszültséget. Egyesek négy évig nem csináltak semmit, most pedig rájöttek, hogy már csak kilenc hónap van hátra az önkormányzati választásokig" – jelentette ki Apostu az RMDSZ-frakciónak a keddi tanácsülésről való kivonulása kapcsán.
Az elöljáró által mondottakra reagálva Csoma Botond frakcióvezető a Krónikának kijelentette: a polgármester ezzel a kijelentéssel csak saját törvénytelenségeit próbálja leplezni. Mint hangsúlyozta, az RMDSZ-es tanácsosok az elmúlt három évben mind a magyar, mind a román lakosság számára fontos kérdésekben közremüködtek. Ők kezdeményezték például, hogy az önkormányzat biztosítson ingyenbérlet a nyugdíjasoknak, de a szociális lakások ügyében is jelentős volt a hozzájárulásuk, sorolta Csoma Botond. Hozzátette, az elöljáró kijelentése még jobban megerősítette abban a hitében, hogy nincs értelme folytatni a PDL-vel való együttműködést. Azt azonban, hogy mikor kerül sor újabb találkozóra a két politikai alakulat között, sem a frakcióvezető, sem László Attila alpolgármester nem tudta megmondani, kifejtették, erről a megyei vezetőség dönt, de nem tudni mikor. Az alpolgármestert egyébként nevetésre késztette Apostu kijelentése, megállapítva, hogy a PDL is csatlakozott az ellenzéki politikai alkulatok által indított „nagyotmondó versenyhez".
Ő azonban úgy vélte, a nyilatkozata ellenére folytatják a tárgyalásokat koalíciós partnerükkel, hiszen mindenképp meg kell találni a megoldást a Iorga-tábla ügyére. László Attila szerint a szakértőkkel konzultálva az is felmerült, hogy mindkét táblát eltávolítsák a Mátyás-szoborcsoport elől, ha ez elfogadható kompromisszumnak bizonyul. Hozzátette, az ügyben egyedül az övé az egyetlen írásbeli utasítás, az az alpolgármesteri rendelet, melyben a Kelemen Hunor vezette művelődési minisztérium átirata alapján a Iorga-tábla eltávolítását kérte. A 30 napos határidőnek a fele már lejárt, így a városházi illetékeseknek már csak két hét áll rendelkezésükre, hogy végrehajtsák az utasítást, ellenkező esetben fegyelmi eljárást indít ellenük, mondta az elöljáró. Hangsúlyozta, ebben az ügyben szolidaritásra van szükség a magyar közösség részéről, hiszen a mindennapivá vált feszültségkeltő provokációk nemcsak az RMDSZ, a kolozsvári magyarság ellen is irányulnak.
Eközben a PDL Kolozs megyei szervezete közleményben ítélte el, hogy a várost elárasztották az Sorin Apostu polgármestert Gheorghe Funar exelöljáróval ábrázoló plakátok. Mint arról beszámoltunk, ezeken a két politikus épp kezet fog, a kép alatt a „KKK – Kluj Kapitală Kulturală" (Kolozsvár kulturális főváros) felirat olvasható. A plakátolást egyetlen szervezet sem vállalta magára, a kezdeményezők a Facebookon létrehozott oldalukon azt írják, ezzel arra akarták felhívni a figyelmet, hogy Sorin Apostu a szélsőségesen nacionalista Gheorghe Funar Ku-Klux-Klanhoz méltó praktikáját folytatja, amit a Patarétre költöztetett romák vagy a Iorga-tábla esete is bizonyít. A kezdeményezőket a közösségi portálon már 170-en jelölték ismerősnek, ezek között szép számban vannak románok is. A PDL-sek szerint a plakátok feszültséget keltenek a lakosság körében, mint közleményükben kifejtik, lejárt az etnikai konfliktusok ideje, Kolozsvár jelenleg „európai, multikulturális város", ahol nincs helye „egyes szélsőségesek gesztusainak".
Mint ismeretes, a sokat vitatott Iorga-idézetet is tartalmazó bronztábla május 23-án jelent meg a Mátyás-szoborcsoport előtt. Azóta is a talapzat előtt van, noha a Kelemen Hunor vezette művelődési minisztérium dokumentumokkal bizonyította elhelyezésének törvénytelen jellegét, és felszólította Sorin Apostu polgármestert a tábla eltávolítására. Az RMDSZ és a PDL Kolozs megyei képviselőinek több nekifutásra sem sikerült egyezségre jutniuk a tábla kapcsán.
Kamerákat kér a Házsongárdba a Kifor
Kamerák elhelyezését kéri a Házsongárdi temetőben a kolozsvári polgármesteri hivataltól a Kolozs Megyei Ifjúsági Fórum (Kifor) kolozsvári szervezete. A lapunkhoz eljuttatott közleményben kifejtik, szomorúan vették tudomásul, hogy az elmúlt hétvégén megrongálták az iktári Bethlen–család sírkertjében elhelyezett két tumbát, illetve Nagy Gyula néhai püspök nemrég restaurált sírkövét. Ezért „egyszerű és gyors megoldást" javasolnak a polgármesteri hivatalnak: helyezzen el kamerákat a temetőben, illetve világítsa ki azt éjszakára. „Az utóbbi években számos kamera került kihelyezésre a város több pontjára, így nyugodtan juthat belőle egy tucat a Házsongárdi temetőbe is" – áll a közleményben, mely szerint felkérésükre az RMDSZ-frakció előterjeszti az erre vonatkozó határozattervezetet. László Attila alpolgármester szerint az önkormányzat már korábban tervezte a térfigyelő kamerák felszerelését, ez azonban pénzhiány miatt nem valósulhatott
meg.
Utcára Székelyföldért!
Székelyhon.ro, 2011. június 15. – Gáspár Botond
A PD-L variánsának elfogadása állampolgári engedetlenséget szülhet
A Székely Nemzeti Tanács tiltakozó megmozdulásokat kezdeményez és állampolgári engedetlenségre buzdít, amennyiben a kormány – bármilyen módon – elfogadja a Demokrata-Liberális Párt Románia területi-közigazgatási felosztására vonatkozó javaslatát.
Az SZNT közleményében a PD-L-s újjászervezés ellen foglalt állást, sőt, amennyiben a parlament vagy a kormány a területi-kozigazgatási felosztásnak ezt a változatát hagyja jóvá, akkor tiltakozó megmozdulásokat szerveznek és a lakosságot polgári engedetlenségre szólítják fel.
„Székelyföld minden polgárának, a székely önkormányzatoknak a leghatározottabban kell tiltakozniuk, és fel kell készülnünk akár az állampolgári engedetlenségre, utcai tüntetésekre, ezáltal értetve meg Románia kormányával: a székelyekkel ezt nem lehet megtenni!" – mutat rá az SZNT a sajtónak, a román állami hatóságoknak, valamint az Amerikai Egyesült Államok, Oroszország és az EU-s tagországok nagykövetségeinek elküldött közleményében.
Az SZNT elnöke, Izsák Balázs megkeresésünkre elmondta, a polgári engedetlenségnek több formája létezik, ezek között van az adók ki nem fizetése, útszakaszok lezárása, és több más békés megmozdulás.
Az SZNT tiltakozó okirata rámutat, a román kormány közigazgatási átszervezésre vonatkozó terve „antidemokratikus, ellentétes Románia nemzetközi kötelezettségvállalásaival, sérti Székelyföld lakóinak akaratát és érdekeit, és egyértelműen a nemzetiségi arányok erőszakos megváltoztatását célozza, hogy ezzel szorítsa ki a közéletből, a helyi döntésekből Székelyföld magyar nemzetiségű, székely hagyományokat őrző lakosságát. A módszer a totalitárius rendszerekre jellemző, alattomos kisebbségellenessége ma már nemcsak a szakértők, de a nemzetközi közvélemény számára is nyilvánvaló, hiszen számos olyan, Románia által is ratifikált nemzetközi egyezmény van, amelyek tiltják a közigazgatási határok megváltoztatását a kisebbségek hátrányára"– áll a közleményben.
Továbbá az SZNT 2009-ben felismerte „a fenyegető veszélyt, amely Románia „közigazgatási reformja" ürügyén fenyegeti a székelységet, kezdeményezte a Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés összehívását, amely határozatban mondta ki: Székelyföld fel nem osztható és be nem olvasztható, csakis természetes, történelmileg kialakult regionális határai közt, önálló, többlethatáskörökkel rendelkező autonóm közigazgatási egységként képzelhető el a jövőben, amelynek egyben különálló fejlesztési régiónak is kell lennie."
„Egyben arra is felhívjuk a figyelmet, hogy az önfeladás jegyében fogant az az elképzelés, amely Maros, Hargita és Kovászna megyéket azonosnak tekinti Székelyfölddel, és a Ceauşescu által Maros megyéhez csatolt, román többségű Mezőséget is Székelyföld részének tekinti. Ezzel ellentétben, a Gyergyóditrói Székely Nemzetgyűlés határozatát elfogadva, Székelyföld határainak a Székely Nemzeti Tanács által elfogadott és Románia Parlamentje elé terjesztett Autonómia Statútumban szereplő határokat kell tekinteni."
Anyaországi támogatás az érsemjéni oktatásnak
Erdély Online, 2011. június 16. – Csorba Sándor
Bihar megye – Április és május hónapokban az érsemjéni Kazinczy Ferenc I-VIII. osztályos Iskola a magyarországi Szülőföld Alap támogatásával biztosította az iskolabusz üzemanyag-szükségleteit.
Sajnos, már egy Bihar megyeinek sem újdonság, hogy a Romániát is érintő gazdasági válságra hivatkozva a kormány számos megszorító intézkedést hozott. Egyebek mellett több, alacsony létszámmal működő iskolát bezártak, következésképpen az érintett tanintézetek diákjai a környék iskoláiba kell járjanak. További megszorító intézkedés volt az önkormányzatok működési költségeinek25%-kal való csökkentése. Így, az iskolák működési költségeit is biztosító önkormányzatok kettős tehernek lettek kitéve: több tanulót, nagyobb távolságokról kellett iskolába juttatniuk negyedével csökkentett büdzséből.
Rövid – és hosszabb távon
Mivel ez a feladat Érsemjénben számos problémát hozott a felszínre, az anyagiak biztosítása céljából a helyi iskola nevében Érsemjén önkormányzata pályázatot nyújtott be a Szülőföld Alaphoz (a Szülőföld Alap Iroda jogutódja a Bethlen Gábor Alap), a iskolabuszrendszer működésének résztámogatására. A Szülőföld Alap, megértve az ügy fontosságát, 300 ezer forint vissza nem térintendő, előfinanszírozásos támogatásban részesítette az önkormányzatot, illetve rajta keresztül az iskolát. Ebben a projektben is megfigyelhetőek azonnali és hosszútávon megvalósuló eredmények. Az azonnali eredmény 80 gyerek szállítása az iskola és otthona között (oda-vissza) két hónapon keresztül. A szállítást négy helyszínről kellett biztosítani három jármű segítségével.
Nem kellett gyalogoljanak
Az önkormányzat a személyzet bérét, illetve a járművek fenntartási költségeit biztosította, míg a támogatásból 855,32 liter üzemanyagot sikerült beszerezni4.553,40 lej értékben. Hosszú távon azonban az eredmények sokkal kifejezőbbek, hiszen 80 gyerek (ennek 90% magyar nemzetiségű) általános iskolai képzéséhez sikerült hozzájárulni, szinte a nyári szünidő beköszöntéig. A megfelelően felhasznált támogatás nem csak az önkormányzat, de szülők válláról is komoly terhet vett le, hiszen sok gyerek még 10 éves sem volt, és jelentős távolságot kellett volna megtenniük naponta gyalog, vagy kerékpárral.
Nemzeti kerekasztal Székelyföldért
Háromszék, 2011. június 16. – Farkas Réka
Nemzeti, közjogi kerekasztal összehívását szorgalmazza a Magyar Polgári Párt (MPP) három székelyföldi elnöke, Románia közigazgatási átszervezésének szándéka lehetővé teszi annak a nemzeti minimumnak a kialakítását, amely jó alap lehet a majdani összefogásra – jelentette be Kulcsár-Terza József háromszéki elnök.
Nemcsak a magyar politikai alakulatokat, de a civil szféra képviselőit is várnák, minden olyan szervezetet, amely szerepet vállal a magyar közéletben. Az elképzelés szerint az ország közigazgatási átalakításának alapkérdései kerülnének terítékre. A MPP-s megyei elnökök kiemelik, pártjuk az aszimmetrikus regionalizmust tekinti Románia számára a legmegfelelőbb keretnek, a történelmi régiók – Észak-Moldva-Bukovina, Dél-Moldva, Munténia, Olténia, Dobrudzsa, Bánság, Partium (Körös-vidék), Észak-Erdély, Máramaros, Dél-Erdély, Bukarest és Székelyföld – visszaállítását vélik elfogadhatónak. Kiemelték, nemzeti kérdésekben mindig hajlandóak az összefogásra, minden olyan ügyet támogatnak, amely a magyarság számára fontos.
Nagy András, az MPP ügyvezető elnöke kitért az esetleges közigazgatási átalakítás anyagi vonzataira, véleménye szerint egy ilyen intézkedés csődbe sodorhatná Romániát. A rendszerváltás óta Lengyelország hajtott végre közigazgatási átszervezést, és bevallásuk szerint ez ötmilliárd eurójukba került. Emlékeztetett: egyetlen intézmény átnevezésének országosan 5–6 millió eurós az anyagi vonzata, a teljes átalakítás Romániában is több milliárd euróba kerülne, és ezt jelen pillanatban nem engedheti meg magának az ország. A kormány négymilliárd lejjel tartozik a magánvállalkozóknak, és hamarosan el kell kezdenie törleszteni az IMF-hitelt is, egy ilyen jellegű kiadás teljes gazdasági csődhöz vezetne – érvelt az ügyvezető.
Összetörték a magyar hetilap cégtábláját
nyugatijelen.com, 2011. június 16. – Pataki Zoltán
Június 11-én éjjel ismeretlen tettesek összetörték a HETI ÚJ SZÓ cégtábláját, amely a lap szerkesztőségének otthont adó temesvári Magyar Ház (1989-es Forradalom sugárút 8. sz.) falán volt elhelyezve.
„Az esemény azért is aggasztó, mert az agresszió kizárólag a magyar nyelvű felirat ellen irányult – áll a HETI ÚJ SZÓ szerkesztősége által a sajtónak eljuttatott közleményben –, a román nyelvű cégtáblák, közöttük a Renaşterea Bănăţeană napilap cégtáblája sértetlen maradt."
Az ügy kapcsán Halász Ferenc, az RMDSZ Temes megyei szervezetének elnöke kedden rendkívüli sajtótájékoztatót hívott össze. „A híres bánsági tolerancia már csak egy mítosz csupán – mondta Halász Ferenc –, hiszen nem először vagyunk tanúi magyarellenes megnyilvánulásoknak Temes megyében.
A HETI ÚJ SZÓ cégtábláját már másodszor verték le, de összetörték alig egy héttel a felavatása után Klapka György márványból készült emléktábláját és eltűntek a magyar feliratok a nagyszentmiklósi Bartók-szobor talapzatáról is. Az a gondunk, hogy a rendőrség egyik magyarellenes akció tettesét sem találta meg."
Az összetört cégtábla ügyében hétfőn tett feljelentést a temesvári magyar hetilap vezetősége. Az RMDSZ elnöke keddi sajtótájékoztatóján azt is elmondta: a városi önkormányzat nem járult hozzá, hogy Temesvár nevét a kisebbségek anyanyelvén is feltüntessék a város bejáratainál, de az utcai villanyvilágítás bevezetésének emléket állító óriás utcai lámpa soknyelvű szövegét sem fordították le magyarra, annak ellenére, hogy a magyar érdekvédelmi szervezet ezt nyomatékosan kérte. Ezek a döntések sem a bánsági tolerancia szellemében születtek.
MAGYARORSZÁG
Semjén: az etnikai arányok tudatos megváltoztatását jelentené a tervezett új romániai régióbeosztás
MTI, 2011. június 16.
- Semjén Zsolt szerint az etnikai arányok tudatos megváltoztatását jelentené a tervezett új romániai régióbeosztás, a nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes a Magyar Televízió Ma reggel című műsorában az elképzeléseket a magyarság számára elfogadhatatlannak nevezte.
A székely és az erdélyi magyar megmaradás nagyon súlyos veszélyeztetését jelentené az új beosztás, s azt semmilyen formában nem tudják elfogadni - szögezte le.
Ugyanakkor hozzátette: ez az egyik legsúlyosabb és legfontosabb kérdés a mostani időszakban, de hasonló ötletek már többször előfordultak. Nehéz megmondani, hogy a nagyon viharos román belpolitikai életben ez mennyire "átpozícionálási kérdés", és mennyire gondolják komolyan.
"A magyarság számára élet-halál kérdés, hogy a történelmileg kialakult Székelyföld, a magyarlakta megyék egyben maradjanak" - fogalmazott Semjén Zsolt, aki emlékeztetett arra is: Románia nemzetközi kötelezettséget vállalt arra, hogy az etnikai arányokat erőszakosan nem lehet megváltoztatni.
Semjén Zsolt szerint egy ilyen román többségű nagy megyének létrehozása az etnikai arányok tudatos megváltoztatására irányulna. Ez azokat a rossz emlékű időket idézi, amikor megszüntették a Maros autonóm területet, s a Ceausescu-féle magyarellenes lépésekre lehet asszociálni - tette hozzá.
A miniszterelnök-helyettes kijelentette: nagyon határozottan le kell szögezni, hogy ez elfogadhatatlan a magyarság számára, és "minden eszközzel (...) kötelezettek vagyunk arra", hogy ebből ne legyen semmi, mert ez a magyarság önfeladását jelentené. Szavai szerint olyan román tömb jönne létre, amin belül a magyarság feloldódna. Székelyföld történelmileg, kulturálisan kialakult egység - jegyezte meg.
A mi álláspontunk, hogy vagy ne legyen átalakítás, vagy ha lesz, akkor vegyék figyelembe a Székelyföld "realitását" - mondta Semjén Zsolt.
A román kormány fő erejét alkotó PD-L a keddi koalíciós tárgyalásokon ismertette elképzeléseit az RMDSZ-szel a közigazgatás átfogó reformját előíró törvénytervezetéről. A PD-L a jelenlegi nyolc gazdasági fejlesztési régiót megyékké alakítaná át. Ezt az RMDSZ elsősorban azért ellenzi, mert az újonnan létrehozott közigazgatási egységekben jelentős mértékben csökkenne a magyar lakosság számaránya. Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke a keddi koalíciós tárgyalásokat követően is jelezte: ha a PD-L nem áll el attól a szándékától, hogy nyolcra csökkenti a megyék számát, akkor felbomolhat a kormánykoalíció.
A PD-L elképzelése szerint a romániai magyarság csaknem 90 százaléka két külön megyébe tartozna. Az egyikben a jelentős magyar lakossággal rendelkező jelenlegi három megye, Hargita, Kovászna és Maros egy közigazgatási egységet alkotna a mostani Szeben, Brassó és Fehér megyékkel, így az újonnan létrehozandó "óriásmegyében" a magyarság aránya a 30 százalékot sem érné el (legalábbis a 2002-es népszámlálási adatok szerint). A másik megyébe tartozna a jelenlegi Kolozs, Beszterce-Naszód, Szilágy, Máramaros, Bihar és Szatmár megye. Ebben a régióban a magyarság számaránya a 20 százalékot sem éri el.
Egyházak: csak látszatra lesz egyenlőség
Népszava, 2011. június 16.
Az eddigi, igen toleráns modell helyett a régió más országaiban már működő szigorúbb szabályozást vezetné be a négy KDNP-s képviselő által jegyzett új egyházügyi törvény tervezete. Az új törvény a szigorítás ellenére is viszonylag liberálisnak számít majd a régión belül - írta a Policy Solutions (PS) a javaslatról készített elemzésében.
Az egyházügyi törvény lesz várhatóan az Orbán-kormány egyik első új sarkalatos törvénye, mely 2012. január 1-én lép majd teljes egészében hatályba. A négy KDNP-s országgyűlési képviselő - Harrach Péter, Lukács Tamás, Vejkey Imre és Varga László - által jegyzett törvényjavaslatot a PS az Európai Unió országainak egyházügyi szabályozásával vetette össze.
Az elemző intézet szerint a törvényjavaslat a jelenleginél szigorúbb feltételeket állít a vallási közösségek elé, de összességében megfelel az unió országaiban működő gyakorlatnak és normáknak. A négy KDNP-s képviselő tervezete ötvözné a többi közt Ausztria, Csehország és Románia gyakorlatát abban, hogy a hívők létszámához és a működés időtartamához köti az egyházi státus elnyerését. Így 2012-től Magyarországon csak a legalább 20 éve működő és 1000 hívővel rendelkező vallási közösségek válhatnak egyházzá.
A nyilvántartási kérelmet a Fővárosi Bírósághoz kell beadni, ami nem idegen az európai gyakorlattól, Bulgáriában és Észtországban is a bíróságok döntenek az egyházzá válás feltételeinek teljesítéséről. A javaslat egyébként név szerint felsorolja azt a 44 felekezetet, melyeket az egyházakkal való kapcsolattartásért felelős miniszter kezdeményezésére automatikusan regisztrálnak egyházként. A többi vallási közösségnek kérelmet kell a bíróságra benyújtania.
A tervezet - megnevezés nélkül ugyan, de - három kategóriát alkot az egyházak között. Nem különböztetnek meg "történelmi egyházakat", ehelyett a "vallás szabad gyakorlásáról szóló 1895. évi XLIII. törvénycikk alapján bevett és elismert egyházakat" - szám szerint 13-at - említ a javaslat. Emellett további 8 olyan egyházat sorol fel, amellyel az állam külön megállapodás alapján rendezi viszonyát: ezek kiemelten fontos közcélokat ellátó egyháznak minősülnek, így nyilván előnyösebb besorolásba kerülnek, mint az a további 23 egyház, amelyekről a javaslat azt szorgalmazza, hogy "csupán" elismert egyházakká váljanak.
A PS szerint feltételezhető, hogy a későbbiekben regisztráló egyházak ez utóbbi kategóriát gyarapítják majd. A javaslat indokolásában erről az szerepel: "az egyházakat azonos kötelezettségek és jogok illetik meg, azonban az egyházak társadalmi szerepe, valamint az általuk ellátott közcélú tevékenység alapján, jogszabályok által meghatározott keretek között különbség tehető az egyházak között". A Hit Gyülekezetét a második kategóriába sorolták, vagyis nem került egy szintre a legrégebbi vallási közösségekkel, de automatikus regisztrációban részesül majd és várhatóan az állami támogatások is rendelkezésre állnak majd, a Szcientológia Egyház pedig egyáltalán nem szerepel a felsorolásban.
A javaslat biztosítja az egyházak egyenlőségét, írta a PS, bár különbséget tesz köztük társadalmi szerepük és közhasznú tevékenységük alapján, ami szintén megszokott az unió országaiban. Mindezt árnyalja, hogy a javaslat nem szabályozza az egyházak finanszírozását, így továbbra is kérdéses, hogy a különbségtétel pontosan miben nyilvánul majd meg.
A PS elemzéséből kiderül, hogy a régión belül a magyar szabályozás továbbra is kifejezetten megengedő: Szlovákiában 20 ezer hívő, Romániában körülbelül 20 ezer hívő és 12 éves működés, Ausztriában 20 éves létezés és 16 ezer hívő, Csehországban pedig nagyjából 10 ezer hívő szükséges ahhoz, hogy egy vallási közösség egyházi státust kapjon. A magyar törvénynél a régióban továbbra is egyedül a szlovén szabályozás liberálisabb: délnyugati szomszédunknál 100 fő és 10 éves működés szükséges az egyházzá váláshoz.
Pártpolitika lett a támogatáspolitika
Népszava, 2011. június 16.
A határon túli magyar sajtótevékenység megsegítése címén adományozott 250 millió forintot egy jogerősen be sem jegyzett alapítványnak a Szerencsejáték Zrt. A felügyelő minisztérium jogilag nem tudta kimagyarázni a történteket. Az állítólag olcsóbban működő támogatási rendszerben a Bethlen Gábor Alapkezelő vezetői miniszteri és államtitkári fizetéseket kapnak.
A Szerencsejáték Zrt ügyet nyilvánosságra hozó LMP a parlamentben azonnali kérdésként azt tette fel, megvalósult-e a hűtlen kezelés esete akkor, amikor a Szerencsejáték Zrt. 250 millió forint támogatást adományozott egy olyan alapítványnak, amelyik csak egy nappal később kezdte meg hivatalos működését.
A magyarországi jobboldali médiabirodalom ismert arcai által bejegyzett alapítvány az összeget nem a határon túli média megsegítésére, hanem székelyföldi lapok felvásárlására használta fel. A válaszadó Fónagy János államtitkár szerint az alapító okirat 2010. november 26-án keletkezett. Ezt a Szerencsejáték Zrt. bekérette és ennek alapján megállapította, hogy a szervezetet 2010. december 2.-án nyilvántartásba vették.
Az adományozás 10-én történt, a bejegyzés 11.-én emelkedett jogerőre. Az alapítvány 2-tól jogszerűen működik - állította. A hatályos magyar jogrendben viszont, a Ptk. 74/A. paragrafusa szerint "Az alapítvány tevékenységét a nyilvántartásba vételről szóló határozat jogerőre emelkedése napján kezdheti meg".
Önmagától adódik a kérdés: miért épp egy fantom alapítványt "kéretett" be a Zrt., amikor a kormányzat az egyetlen forrásból történő, átlátható támogatási rendszer kiépítése címszó alatt számolta fel a korábbi struktúrát, és hozta létre a Bethlen Gábor Alapot? Miért székelyföldi lapokat "segít meg" Szerencsejáték, amikor a szerbiai kisebbségi média sürgős beavatkozásra, mentőövre szorulna az új szerb média magánosítási tervezet miatt? Talán azért, mert az új erdélyi magyar néppárt (és a kiterjesztett szavazójog alapján a Fidesz is) a Székelyföldről remélheti a legtöbb voksot?
A külhoni támogatások fölött rendelkező, az államháztartási törvény tiltása ellenére Zrt formában létrejött Bethlen Gábor Alapkezelő, többszöri interpelláció és újságcikk után közzétette vezetőinek bérét. Ulicsák Szilárd vezérigazgató 1350000 forint, azaz miniszteri, Ríz Ádám általános vezérigazgató-helyettes, Amberboy Zsolt pályázati vezérigazgató-helyettes és Kovács Imola gazdasági vezérigazgató-helyettesek fejenként 980 ezer, vagyis államtitkári, dr. Orosz Ágnes jogi igazgató pedig 750 ezer forint, helyettes államtitkári javadalmazásban részesül. A felszámolt Szülőföld Alap igazgatója főosztályvezetői besorolásban dolgozott, egyetlen helyettessel.
LMP: Törvénytelen támogatással épít hátországot Erdélyben a Fidesz?
Transindex, 2011. június 16.
Dorosz Dávid, a Nemzeti Összetartozás Bizottságának LMP-s tagja kedden a parlamentben azonnali kérdést intézett a nemzeti fejlesztési miniszterhez. A képviselő arra várt választ, hogy miként fordulhatott elő, hogy egy olyan alapítvány kapott 250 millió forintos támogatást a Szerencsejáték Zrt.-től, amely az adományozás napján jogilag még nem is létezett.
Mint azt a napokban az LMP nyilvánosságra hozta, a Fidesz egy olyan alapítványon keresztül vásárolja fel az erdélyi lapokat, amely csak egy nappal azután alakult, hogy megkapta a Szerencsejáték Zrt.-től a 250 millió forintos adományt. A döntés a támogatás megítéléséről ugyanis 2010. december 10-én született, míg az alapítvány bejegyzése csak 2010. december 11-én vált jogerőssé.
Dorosz Dávid szerint Fónagy János eltáncolt a válasz elől. A nemzeti fejlesztési minisztérium államtitkára ugyanis válasz gyanánt csupán ismertette a Szerencsejáték Zrt. támogatási politikáját, a támogatások megítélésének ügyrendjét. Arra azonban nem válaszolt, hogy miként fordulhatott elő az, hogy egy jogilag még nem létező alapítvány negyed milliárd forint állami támogatást kapott.
Az LMP korábban kifogásolta, hogy a Fidesz egy alapítványon keresztül médiahátteret épít Tőkés László alakuló pártjának, hogy ezzel saját politikai hátországát biztosítsa. A párt szerint a Fidesz ezzel azt a megosztó politikát exportálja Erdélybe, amit az elmúlt húsz évben Magyarország alaposan megszenvedett. Ez az LMP szerint ahhoz vezethet, hogy a magyarság parlamenti képviselete és több száz polgármesteri, helyi képviselőtestületi hely is veszélybe kerülhet. Az LMP elfogadhatatlannak tartja, hogy a Fidesz politikai célokra használja a határon túli magyarokat, nem törődve az erdélyi magyar politikai közösség sokszínűségével, érdekeivel. (hírszerk.)
KÁRPÁT-MEDENCE
A szlovák államfő megvétózta a nyelvhasználati törvényt
Index/MTI, 2011. június 15.,
Megvétózta a május végén elfogadott szlovákiai kisebbségi nyelvhasználati törvényt Ivan Gašparovič államfő – közölte honlapján a szlovák elnöki hivatal.
A köztársasági elnök legfőbb kifogása a jogszabály ellen az, hogy a kisebbségi nyelveket egyenjogúsítja a szlovák államnyelvvel, illetve hogy korlátozza az államalkotó szlovák nemzet jogait.
Gašparovič a kifogásait tíz oldalon át sorolja, és azt javasolja a parlamentnek, hogy a törvény egészét utasítsa el.
A törvénymódosítás most visszakerül a parlamentbe, ahol többségi szavazattal a képviselők felülvizsgálhatják az elnök vétóját.
A kisebbségi nyelvtörvényről a június 28-án kezdődő parlamenti ülésszakon szavaznak újra. "A koalícióban az a szokás, hogy a megvétózott törvényekről egy adott ülésszak legelején szavazunk. Bízom benne, hogy meglesz a hetvenhat szavazat" – mondta Solymos László, a Híd frakcióvezetője a bumm.sk-nak. [1] Hozzátette, a törvényt változatlan formában nyújtják be.
A törvénymódosítás értelmében az eddigi húsz százalékról a jövőben tizenöt százalékra csökkenne a kisebbségi nyelvhasználati küszöb Szlovákiában. Ez a gyakorlatban azt jelentené, hogy az egyes szlovákiai településeken a kisebbségi lakosság arányának elég csak a tizenöt százalékot elérnie ahhoz, hogy a hivatalos érintkezésekben használhassák az adott kisebbség nyelvét.
A kisebbségi nyelvhasználati küszöb csökkentése a gyakorlatban azonban csak tíz év múlva lép életbe. A parlamentben ugyanis előzőleg megszavazták azt a képviselői módosító indítványt, miszerint egy település csak akkor kerülhet fel a kétnyelvű települések listájára, ha a kisebbségi lakosok aránya a településen két egymást követő népszámlás során éri el a 15 százalékot. Az államfő egyik szabállyal sem ért egyet.
INTERJÚK, ELEMZÉSEK, PUBLICISZTIKA
Ködösítés és néma csend – OLVASÓI LEVÉL
Transindex, 2011. június 15. – Kovács Péter
Mi takargat, és miért hallgat Tőkés László? Miért nem „harcol" értünk a magyar kormány? Tapsra vár?
Ezekben a napokban két téma borzolja a kedélyeket: az egyik az új magyar párt bejegyzése, a másik a megyék átszervezése körüli huzavona. Érdemes egy kicsit alaposabban megvizsgálni, hogy lényegében miről van szó, milyen összefüggések vannak a témák között, illetve ebben a vonatkozásban milyen érdekei vannak az új magyar pártnak.
Mit takargat Tőkés László?
A pártbejegyzéssel kapcsolatosan Tőkés László és társai az elmúlt napokban bebizonyították, hogy nem egy nyitott, megújulást hozó pártot, hanem egy titkos szabadkőműves társaságot hoznak létre. A szlogenek pufogtatásán túl, semmit nem lehet tudni a párt hivatalos programjáról, a támogató aláírások hitelességéről, a finanszírozással kapcsolatosan pedig fél éves titkolózás után történt meg a beismerő vallomás: a párt irodáiként működő demokrácia központok költségeit a magyar adófizetők zsebéből állják. Az új párt kezdeményezői napok óta ködösítenek, kizárólag az RMDSZ-szel foglalkoznak, a politikai kommunikáció szakirodalmában jól ismert stratégiát követik: ha takargatni valód van, akkor a lehető leghangosabban tereld másra a figyelmet!
A „botrány" tehát arról szól, hogy két magánszemély (akiknek, nem tagadom, van közük az RMDSZ-hez) arra volt kíváncsi, hogy Tőkés László és társai csalnak a pártbejegyzési folyamat során, vagy nem? Hazudtak, amikor azt állították, hogy a törvényeknek megfelelően gyűjtötték össze az aláírásokat, vagy sem? Telefonkönyvből másolták ki a lelkes „támogatók" adatait, vagy valós aláírásokról van szó? A vita nem a két magánszemélyről kéne szóljon, hanem arról, hogy az új párt vezetői miért ködösítenek!? Mit takargatnak ilyen hevesen? Miért pánikolnak, ha minden rendben van az új párt támogató aláírásai körül? Hogy lehet megújulásról, nyitásról beszélni, ha közben a párt bejegyzése megkérdőjelezhető? Remélem tevékenységükre nem akarják rányomni a csalás bélyegét!?
Miért hallgat Tőkés László?
Nyolc megye létrehozása által, mind Románia, mind a romániai magyarság rosszul járna. Az RMDSZ vezetői napok óta közelharcot vívnak, azon dolgoznak, hogy megakadályozzák a nyolc megyés ötlet alkalmazását: érveket sorolnak fel, alternatívákat ajánlanak, törvénykezdeményezéssel élnek, visszaverik a nacionalista hisztériát. Még a téli álmából felriadt MPP-s vezetés is nyilatkozott: kérik az RMDSZ-t, hogy oldja meg a helyzetet. Tőkés László hallgat. Mélyen hallgat. Vajon miért? Nincs véleménye, vagy szóltak neki, hogy most csend legyen. Megjött az üzenet Budapestről és/vagy Bukarestből, hogy ebbe nem kéne beleszólni? Budapestről azt üzenték, hogy jól jön az új magyar pártnak, ha az RMDSZ-nek nem sikerül érvényesíteni az akaratát? Esetleg azt, hogy „egy úttal" hátha megbukik a kulturális autonómiát szavatoló kisebbségi törvény, és akkor két hétig megint van amivel támadni az RMDSZ-t? Bukarestből az a felszólítás érkezett, hogy ha kell párt, akkor egy mukk se legyen?
Miért nem „harcol" értünk a magyar kormány?
Hosszú hónapok óta folyamatosan azt halljuk, hogy Budapest és Brüsszel majd megoldja a problémáinkat. Azt ismételik nekünk, hogy brüsszeli nyomásra a román kormány, a parlament beadja a derekát, és lesz autonómia, bővül a kisebbségi jogok köre. A médiából az folyik, hogy ilyen jó viszonya soha nem volt a magyar és a román kormányoknak, hogy Orbán Viktor és Traian Băsescu amiben megegyeznek, az meg is valósul, kitartás magyarok, mert Budapest közbenjár az ügyünkben. Na, itt az alkalom, és mégis nagy a csend. Miért nem emeli fel senki a hangját a nyolc megye ügyében? Miért nem mondja el egyetlen kétharmados magyar politikus sem, hogy a magyar közösségek számára a beolvadáshoz vezethet a székelyföldi és a partiumi „magyar" megyék egybeolvasztása olyan megyékkel, amelyekhez gazdasági, szociális, történelmi szempontból semmi közük? Ha Budapest meg tudja oldani a gondjainkat, akkor most mire vár? Tapsra?
Budapest vonatkozásában azonban nem aggódom, hiszen számos pozitív példa is van. Olvasom a minap, hogy ha minden igaz, akkor a magyarországi Szerencsejáték Zrt. 250 millió forint közpénzt ítélt meg egy alapítványnak, amely igaz, hogy a döntés pillanatában nem létezett, de hála Istennek a pénzt négy székelyföldi napilap és egy hírportál megvásárlása által „a határon túli magyar sajtótevékenység ápolására és megsegítésére fordította", és nem a Fidesz médiabirodalmának kiépítésére.
a szerző politikus, az RMDSZ főtitkára
REPLY – Süketek perbeszéde - Válasz Kovács Péternek
Transindex, 2011. június 15. – Demeter Szilárd
Mindenfajta ellenőrzésnek állunk elébe, és nem is ez a baj, hanem ez a Dâmboviţa-parti tempó.
Kovács Péter pártfőtitkár olvasói levelében két témát említ, vegyük sorra:
1. Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) bejegyzése.
Miután Kelemen Hunor RMDSZ-elnök több ízben, ahogy mondani szokás, „oda nyilatkozott", hogy az RMDSZ semmilyen formában nem akadályozza az EMNP bejegyzését, minimum érdekes, hogy a román magánszemély, aki saját bevallása szerint egyszerűen nem tűri tovább „a romániai politikusok huncutságokon, korrupción és illegalitáson alapuló ténykedéseit", és aki személyesen beszélt „olyan emberekkel, még rendőrrel is, akik elmondták: nem támogatták aláírásukkal ennek a pártnak a létrejöttét", amint azt a Krónikának nyilatkozta, szóval ez a magánszemély RMDSZ-esekkel végezteti a négermunkát. Ezt amúgy elképzeltem: megy az Adrian Drăghici nevű ügyvéd Bukarest utcáin, találkozik egy rendőrrel, aki elkezd panaszkodni, hogy aláírt valamit, de nem is ő írta alá, viszont tudja (honnan?), hogy szerepel a neve valami listán. Egyáltalán: Drăghici – legalábbis a bírósági iratok szerint – bele sem nézett az aláírásokba, de tudja, hogy azok hamisak. További vicces elem: nemes felháborodásában megbízza egy másik párt képviselőit, történetesen a makulátlan hírnevű RMDSZ bukaresti elnökét, illetve az RMDSZ elnökének tanácsadóját, hogy helyette nézegessék át a listát, miegyebet.
Vagy nem is így történt: Budai Richárd felhívta Adrian Drăghici nevű kollégáját, mondván, megálmodta, hogy Drăghici később majd bele fog szállni az EMNP bírósági bejegyzésébe, de addig is nem adna-e neki és egy haverjének meghatalmazást, hogy végignézzék a bejegyzési dossziét, mert sem a Petőfi Házban, sem a templomban nem hallott az aláírásgyűjtésről; a kolléga, Novák Levente pedig olyannyira feledékeny, hogy egy aláírás leellenőrzése miatt kétszer megy vissza, tehát nem árt, ha időt szánnak rá, csak ezért zavarja a kollégát még mielőtt hivatalosan is belépne a perbe.
A történetről egyébként a Facebookon is írtam egy verziót. Nos, miután kinevettük magunkat, térjünk rá Kovács főtitkár levelére: senki nem állította – rajta és ügyvédjükön kívül –, hogy az aláírások hamisak lennének. Mindenfajta ellenőrzésnek állunk elébe, és nem is ez a baj, hanem ez a Dâmboviţa-parti tempó. Ha feltételezik, amint azt Kovács főtitkár a Facebookon megírta, hogy a demokráciaközpontokban sötétedés után napszemüvegben a telefonkönyv alapján készítettük a támogatói listát, törvényadta joguk, hogy bejelentkezzenek a bukaresti instanciánál, még csak alaposan meg sem kell indokolni, csókolom, gyöttünk, mert izé, és minden további nélkül rendelkezésükre bocsájtják a bejegyzési dossziét. Ennyi.
És nincsenek vádaskodások, feltételezések, számonkérések, semmi. (Nem vagyunk paranoiások, de lehet, hogy tényleg üldöznek?) Ha az RMDSZ úgy gondolja, hogy nem lehetséges tisztességes úton összegyűjteni egy másik magyar párthoz a támogató aláírásokat (nemhiába éltetik Európa legdiszkriminatívabb párttörvényét), akkor odamegy, bebizonyítja, a néppártosok pedig szemlesütve elsomfordálnak.
Így meg az történt, hogy áttételesen bepróbálkoztak a fiúk, most meg füllentenek össze-vissza, Kovács főtitkár pedig olvasói levélben kérdőjelezi meg az EMNP bejegyzését, és csalást inszinuál.
Továbbá: Kovács főtitkárnak – bár napszámban gyártja a különböző bejegyzéseket – láthatóan problémái vannak a magyar nyelvvel, egyszerűen nem érti, vagy nem akarja érteni, hogy az erdélyi demokráciaközpontok nem pártszékházak. Toró T. Tibor sajtótájékoztatókon többször világosan elmondta, sőt, még én is beidéztem Kovács főtitkár facebookos üzenőfalára, nehogy arra hivatkozhasson, nem vette észre, hogy amelyik pillanatban bejegyzik az EMNP-t, a törvény biztosította lehetőségeinkkel élve igényelni fogjuk az illetékes önkormányzatoktól a pártszékhely kijelölését. Megjegyezném, hogy egy még nem létező entitásnak fizikailag sem lehetséges székháza, bár ez a világnézeti gikszer láthatóan nem zavarja Kovács pártfőtitkárt. Ahogyan az sem, hogy a Pénzügyőrség ellenőrzései kapcsán pártfinanszírozásról beszél egy civil szervezet által fenntartott irodahálózat ügyében.
És ha fáj neki a magyar kormány támogatása, akkor mit mondjunk mi, romániai adófizetők, akiknek az adójából évi 150 milliárd régi lejt kap az RMDSZ (ehhez jött csak 2008–2010 között 763 428 832 forint az oktatási-nevelési támogatás „kezelési költségére", illetve státusirodák működtetésére), és amely összegekről mai napig nem voltak hajlandóak az erdélyi magyar közösség előtt tételesen elszámolni. No de a politikai kommunikáció valóban nem a logikán alapszik.
2. Régiók kérdése.
Felhívnám Kovács főtitkár figyelmét Toró T. Tibor és Gergely Balázs EMNT-vezetőségi tagok tegnapi sajtótájékoztatójára, ahol a régióátszervezés kapcsán is ismertették az álláspontunkat, illetve Répás Zsuzsannának, a Nemzetpolitikai Államtitkárság vezetőjének mai, az MTI által egész magyar nyelvterületre elküldött nyilatkozatára e kérdésben. Ugyan valóban nem küldtük el Kovács főtitkárnak személyesen ezeket az anyagokat, de, sajnos, rosszak a tapasztalataink, főnöke, Kelemen Hunor RMDSZ-elnök egy hónap alatt sem volt képes válaszolni Toró T. Tibornak a tárgyalást szorgalmazó levelére.
Egy kicsit ez így a süketek párbeszédére emlékeztet engem. Ebből nem lesz gálickő.
Demeter Szilárd
Tőkés László
sajtófőnöke
Hisztérikus nemzetféltés
Háromszék, 2011. június 16. – Simó Erzsébet
Nevetséges az a hisztéria, amit a román újságírók, hírelemzők és politikusok rendeztek szerdán, a régiós átalakítás egyeztetése alatt és után. Korábban napokig Traian Băsescun és Emil Bocon köszörülték nyelvüket a köztudatba váratlanul bedobott nyolcmegyés terv miatt, ám amikor kiderült, hogy az RMDSZ e kérdésben megvetette a lábát, elkezdte siratóénekét a gyászos kórus, és késő éjszakáig a magyarokon és az RMDSZ-en köszörülték nyelvüket.
Már-már temették az egységesnek, oszthatatlannak hitt nemzetállamukat, s vízióikban ott lebegett Nagy-Magyarország réme. Fájt nekik – bármennyire utálják Bocot, a demokrata-liberálisokat, magát Băsescut –, hogy az RMDSZ-nek sikerült legalább annyit elérnie, ne a kormány felelősségvállalásával kerüljön a parlament elé a törvénytervezet.
Már-már kiloccsant a tévéstúdiókból a kétségbeesett nemzetféltés, a magyarellenesség. Megzsarolta az RMDSZ a kormányt – sziszegték. S mert a román sajtó kisebb-nagyobb diverziókra mindig kész, az igen jól informáltnak tekintett internetes újság, a Gândul tálcán kínálta az újabb és újabb döbbeneteket: Brassó polgármestere, Gheorghe Scripcaru azt találta javasolni – zárt ajtók mögött –: miért ne lehetne Székelyföldet Székelyföldnek nevezni? Emil Boc „túl sokat engedtünk már eddig is nekik" megjegyzéssel azonnal elutasította, mégis jó ideig még rágták a gumicsontot. Hamarosan jobb csemegét kínált a Gândul, egy ropogósan friss Tamás Sándor-nyilatkozatot. A megyei tanácselnök arról beszélt a lap brassói tudósítójának, hogy e térség lakossága kiáll az egységes Székelyföldért, ha kell, tüntetni fog, ha szükség lesz rá, a polgári engedetlenséghez folyamodik. S mert vagy az elnök úr fogalmazott lazábban, vagy az újságíró színezte ki nyilatkozatát, majdnem sírva fakadtak ama állítólagos kijelentése miatt, miszerint „előbb fegyver nélkül vonul utcára a nép, aztán meglátjuk..." (Nyomban hibaigazítást kért.) Fegyvereik vannak, szörnyű! – mi lesz ebből, kitépik a haza szent testéből a középső három megyét, odacsapják Magyarországhoz, s a Partiumot sem hagyják békén, ott is követelőznek, borzasztó ez a magyar kisebbség, huszonegy éve vezeti orránál fogva Romániát, minden kormányt kiszolgált, a jelenlegit is, mégsem ül nyugton. Pedig az Európai Unióban is megmondták, ez az ország mindent megadott kisebbségeinek. Beszélhetett Borbély László, Antal István, Frunda György, a rémület és pánik nem ült el. Éjfélig osztották a semmit, siratták a hazát, s féltették a hétszázalékos parlamenti képviselettel rendelkező RMDSZ-től.
A szövetség valójában csak időt nyert. Boc még aznap este a közszolgálati televízióban elmondta: nem mondanak le a nyolcmegyés területi átszervezésről, mert ez az ország korszerűsítésének egyetlen lehetséges módja. A hírek szerint júliusban rendkívüli parlamenti ülésszakot akarnak összehívni, s arra számítva, hogy az ellenzék nyári szabadságát nem szakítja meg, áterőltethetik a törvényt.
Hogyan kapjanak választójogot a határon túli magyarok?
Kitekintő.hu, 2011. június 15.
Már az egyszerűsített honosítási eljárás bevezetésének idején felmerült, hogy az állampolgársággal együtt választójogot is nyernek majd a határon túli magyarok – hiszen „állampolgárság csak egy van". Európa számos országban szavaz a határon túl élő állampolgár, és sok helyen a helyben lakástól is eltekint a gyakorlat, ugyanakkor az intézmény magyarországi jogkiterjesztése politikai, közjogi, gyakorlati és elvi kérdéseket is felvet. Mindezidáig azonban még nem vonták be az érintetteket a szavazati jog körüli gondolkodás, konzultáció folyamatába. Vitaindítónkkal és cikksorozatunkkal erre teszünk kísérletet. Kérdéseinkkel a határon túli magyarok érdekképviseleti és kulturális szervezeteit, szakértőit keressük meg, hogy körbejárhassuk a választójog kiterjesztésének legfontosabb területeit. Mondja el véleményét Ön is!
Kiindulópont: a dilemma története
Az egyszerűsített honosítási eljárásról szóló törvény tervezetének benyújtása óta napirenden van a választójog kiterjesztésének dilemmája. A kettős állampolgárságot ellenzők ugyanis már ekkor szavazati jog kiterjesztésének rémével riogattak. A magyar kormányzati személyek azonban - feltehetően tartva a szomszédos országokból és Európa részéről érkező éles kritikáktól - igyekeztek visszautasítani azokat a feltételezéseket, melyek szerint a második Orbán-kormány nemcsak az állampolgárságot, hanem a választójogot is szeretné kiterjeszteni a határon túli magyarokra.
Ezt követően azonban folyamatosan szivárogtattak információkat erre vonatkozóan. Először 2010 júniusában beszélt erről Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes, amikor azon véleményének adott hangot, miszerint az állampolgárság elválaszthatatlan a szavazati jogtól. Ezt követően az új alaptörvény vázolása közben került ismét napirendre a problematika, amikor az alkotmány-előkészítő bizottság fideszes képviselői sorra azt nyilatkozták, hogy valamilyen formában belekerül a tervezetbe a határon túli magyarok szavazati joga.
Az új alaptörvény azonban nem oszlatott el minden kétséget, hiszen nem derül ki egyértelműen, hogy a választójog magyarországi lakóhelyhez lesz-e kötve, vagy sem. „Sarkalatos törvény a választójog gyakorlását vagy annak teljességét magyarországi lakóhelyhez, a választhatóságot további feltételekhez kötheti." Kötheti, de nem köti! A kormánypárti nyilatkozatok alapján arra lehet következtetni, hogy a kormány élni fog az új alkotmányos rendben rejlő lehetőséggel, és igyekszik megoldást találni mindazon felmerülő problémákra, melyek a jogkiterjesztést övezik.
Európai példák
Mielőtt belekezdenénk a választójog kiterjesztését érintő kérdések taglalásába, nagyon fontos leszögezni, hogy az, amit a magyar kormány bevezetni szándékozik, egyáltalán nem ismeretlen intézmény Európában. Ennek ténye kevéssé van jelen a köztudatban, ezért megemlítése szükséges – még akkor is, ha az általános tendencia szerint egyre csökken a határokon túl élő állampolgárok szavazati kedve az anyaországi választásokon.
Amennyiben a világ országainak választójogi gyakorlata iránt érdeklődik, ajánljuk figyelmébe az alábbi, 2007-ben készített tanulmányt, az IDEA választási kézikönyvét.
Az európai példák azt mutatják, hogy két rendezőelv alapján kaphatnak választójogok a nem az anyaországban élők: az egyik esetben csupán az állampolgárság meglétéhez, a másik esetben pedig az anyaországi helybenlakáshoz van kötve a szavazati jog. Az előbbi kategóriában több ország található. A kivitelezés módjában viszont igen szerteágazó a gyakorlat.
A hozzánk földrajzilag legközelebbi példa Romániából említhető, ahol az állam tömegesen adja meg az állampolgárságot a Moldovában illetve Ukrajnában élő honfitársainak, akik a külképviseleteken élhetnek szavazati jogukkal. (A 2009-es elnökválasztás során ez például döntő szerepet játszott Traian Basescu győzelmében, hiszen a határon túli szavazatok nélkül még riválisa, Mircea Geoana látszott győzni.) Olaszországban külön listán tizenkét képviselőt küldhetnek a nemzeti parlamentbe a határon túl élő honfitársak. Franciaországban pedig külön egyeztető testülete van a határon túliaknak, és ez a testület delegál képviselőket a szenátusba. Horvátországban – igaz, egyre csökkenő számban, de - külön országon kívüli lista alapján szavaznak be képviselőt a határokon kívül élők.
Példák hosszú sora lenne még említhető Kelet- és Nyugat-Európából, vagy éppen a világ bármely más szegletéből, amelyek alapján az látható, hogy a határon túl élők szavazati jogának megadása bevett gyakorlat, amely már évtizedek óta létezik a legtöbb országban. Ezeket figyelembe véve most térjünk rá a választójogi kérdés megadásának magyar sajátosságaira.
A választójog kételyei
A legnyilvánvalóbb problémát az jelenti, hogy a választójog kiterjesztése esetén olyan személyek adnák le szavazataikat Magyarország belügyeit érintő kérdésekben, akik egy másik ország politikai közösségének tagjai, így a törvényhozási döntések nagy többségének semmi hatása nincsen életükre. A jogkiterjesztést ellenzőknek ez a legnyomósabb érvük, hiszen eddig a választójog magyarországi lakcímhez kötése biztosította a felelősségvállalás egyenlőségét. Ne feledjük: egy állampolgárság nemcsak jogokkal, hanem kötelezettségekkel is jár. A sarkalatos törvénynek mindenképpen fel kell oldania ezt az ellentmondást. Vajon helyes döntés-e, ha a szavazati jogot olyan állampolgárokra terjesztik ki, akik nem élnek Magyarországon, vagyis szavazatuk következményeit nem kellene és nem is tudnák magukon viselni? A kérdés fordított logikával is feltehető: olyan fontossá teszi a határon átívelő nemzetegyesítés stratégiája az anyaországot a magyar kisebbségek számára, hogy ez indokolttá teszi a határon túli magyarok beleszólását az anyaország kormányzásába?
Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a határon túli magyarok, lévén eddig nem tartoztak Magyarország politikai közösségéhez, nem feltétlenül vannak tisztában a hazai pártok fontosabb kérdésekben vallott álláspontjaival. Helytálló lehet az a feltételezés, hogy amennyire a magyarországi átlagember ismeri a szomszédos országok politikai viszonyait, annyira ismeri a határon túli magyar az anyaországi állapotokat. A közélet, a politikai törésvonalak ismerete hiányában pedig aligha lehet felelősségteljes döntést hozni. Rendelkezhet-e Magyarország politikai viszonyaira vonatkozó szükséges ismeretekkel a határon túli magyar állampolgár ahhoz, hogy felelősségteljesen szavazhasson magyarországi pártokra?
Érdemes lenne olyan megoldást találni a jogkiterjesztésre, mely az áhított nemzetegyesítés érdekét szolgálja, ugyanis hasonló céllal indult 2004-ben a kettős állampolgársági kampány is, akkor azonban súlyos sebek estek a magyar nemzettudaton. A választójog kiterjesztésének mikéntjén múlik az, hogy az anyaországi és határon túli magyarok közti kapcsolatok az egyszerűsített honosítást követően még szorosabbra fonódnak, vagy az esetleges elhibázott lépések újabb sebeket ejtenek. Figyelembe kell tehát venni, hogy okozhat-e feszültséget a szavazati jog határon túli magyarokra való kiterjesztése az anyaországiak és határon túl élők között.
Mindezek mellett nagy dilemma, hogy mennyire van szüksége a már így is éppen eléggé töredezett határon túli magyar társadalmaknak az anyaországi politika törésvonalaira is. A parlamenti reprezentáció ugyanis kardinális kérdés a határon túli magyar közösségek számára, amit vagy egységben, vagy pedig a pluralizmusban együttműködve lehet csak kivívni. Láthatjuk, hogy Szlovákiában kiszorult a törvényhozásból az MKP, Kárpátalján kioltották egymást a KMKSZ és az UMDSZ törekvései, és egyelőre megjósolhatatlan, hogy mit fog eredményezni az EMNP színrelépése Romániában. Csak bízni tudunk abban, hogy a választójog kiterjesztésével exportált anyaországi politikai törésvonalak nem okoznak súlyos problémákat a határon túli társadalmakban. Vajon növelheti-e a határon túli magyar közösségek megosztottságát a szavazati jog kiterjesztése a külhoni magyarokra?
A határon túliak előzetes megkérdezése nélkül viszont kérdéses, hogy mennyire érdekli őket a magyarországi pártok szavazathajhászása. Az, hogy az általános politikai kiábrándultságból csak egy durva kampány, a kiegyensúlyozott verseny, vagy valamilyen szempontból szélsőséges politikai viszonyok képesek elrángatni a szavazófülkékhez az átlagpolgárt, arra enged következtetni, hogy egy olyan szavazáson, amely nem érinti közvetlenül az egyén mindennapi életét, még csekélyebb lenne a szavazási hajlandóság. Az alacsony választási részvétel pedig a sok erőfeszítés csődjét jelentené. Vajon szükséges-e ennyi kockázatot vállalni mindezért? Az esetlegesen szavazásra jogosult határon túli magyarság hány százaléka járulna az urnákhoz egy országgyűlési választás alkalmával?
A választási részvétel növelése érdekében a pártoknak erőteljes mozgósításba kell fogniuk. A magyarországi pártok határon túli agitációját azonban nagy valószínűség szerint nem nézik majd jó szemmel a szomszédos államok többségi társadalmai, akik a magyar kormány bármilyen határon túli magyarokat érintő lépését állami szuverenitásuk megsértésének tekintik. Bugár Béla, a szlovák-magyar békés együttélés zászlóvivője már felhívta arra a figyelmet, hogy milyen problémákat okozhatna az, ha magyarországi pártok plakátjai jelennének meg Komáromban, Kolozsvárott, vagy Kassán. De egy picit tovább lépve az sem zárható ki, – ismerve a többségi társadalmak szélsőséges pártjait – hogy a szomszédos országok jövőben esedékes választási kampányaiban, vagy akár a parlamenti munka során erősödik majd a magyarellenes hangulat. Fontos megválaszolni tehát, hogy okozhat-e feszültséget a magyarországi pártok határon túli kampánya a többségi társadalmak és a magyar kisebbségi közösségek között?
A magyar-magyar „belpolitikában" is problémák merülhetnek fel. A szavazati jog, illetve az állampolgárság kiterjesztésével a magyar állam eddig nem tapasztalt mértékben növeli befolyását a határon túli magyar közösségek fölött. Következésképpen bármikor igényt tarthat arra, hogy saját közösségépítési projektjét jutassa érvényre az adott csoportokat képviselő kisebbségi pártok elképzeléseivel szemben. A versengő közösségépítési tervek - a nulla összegű játék törvénye szerint - csökkentik egymás hatékonyságát, ez pedig csak negatív hatással bírhat az illető kissebségek életére. Ilyen módon olvasható például az Orbán-kormány konfliktusa a Romániai Magyar Demokrata Szövetséggel (RMDSZ) valamint a Híd-Mosttal. Az Antall-doktrína jegyében az eddigi magyar kormányok többé-kevésbé egyenlő partnerként tekintettek a határon túli magyar pártokra, az új körülmények azonban nem segítik elő ezt a helyzetet. A kérdés tehát az, hogy a szavazati jog kiterjesztésével megváltozó nemzetpolitikai erőviszonyok táplálhatnak-e konfliktust az anyaország és a kisebbségek politikai elitjei között?
Az előzőekben már pedzegettük a kérdést, miszerint a választójog kiterjesztése a politikai küzdőteret is kibővíti, melynek következtében magyarországi pártok lesznek kénytelenek a szomszédos országokban kampányokat folytatni. Hiszen, tegyük hozzá, itt nem csupán a közjogi nemzetegyesítés nemes célja dominál, hanem a pártok szavazat-maximalizálásra irányuló reálpolitikai érdeke szintúgy szerepet játszik. Ehhez pedig a pártoknak szükséges kiépíteniük a határon túli szervezeteiket, melyek számára komoly pénzösszeget kell folyósítani, hogy a helyi szervezet sikerrel vehesse fel a harcot a többi párttal szemben. Nem kell mondani, hogy ez jelentősen megnövelné a pártok kampányra fordított költségeit. Mindezt úgy, hogy magas választási részvétel nem várható, valamint a mozgósítás komoly feszültséget eredményezhet a többségi nemzet és a kisebbségi magyar közösség tagjai között. Indokolt-e ilyen körülmények között, hogy a magyarországi pártok költséges kampányokat folytassanak a határon túli magyarok meggyőzése érdekében?
Megvalósítás
Bár látható, hogy számos veszélye van a jogkiterjesztésnek, már nem az a kérdés, hogy lesz-e választójoga a határon túl élő magyaroknak, hanem az, hogy hogyan valósul meg. Az alaptörvényből mindez még nem látszik, hiszen – ahogy azt említettük – a választójog részleteiről sarkalatos törvény fog határozni. Annyi azonban bizonyos, hogy a tervezetből kikerült a magyarországi lakcímhez kötés passzusa. Ennek tükrében lehet olyan (radikális) elképzeléseket hallani, hogy a határon túliak számára teljes szavazati jogot kellene adni.
Nem kevésbé radikális a napjaink magyar közjogi berendezkedésétől talán legtávolabb álló, a KDNP és Szili Katalin által is felvetett javaslat, mely alapján újraélesztenék a felsőházat. Többek között itt valósulhatna meg a határon túli magyarok reprezentációja a magyar törvényhozásban. Ezzel, noha a szavazatok mandátumra váltása kétségtelenül egyszerűbbé válna, a határon túli magyarok a választási rendszerben, valamint a közjogi viszonyrendszerben sajátos státuszt nyernének. A kormányzati szándék egyébként is azt az elvet követi, hogy egyetlen magyar állampolgárság létezik, egyetlen választójoggal. Ilyen megkülönböztetés tehát nem valószínű. Ezt a megvalósítási lehetőséget továbbá azért is ki lehet zárni, mert az alaptörvényben már meg kellett volna határozni a felsőház státuszát, továbbá a kétszáz fős parlament is problémásan kivitelezhető egy másik kamarával.
Arról is esett szó, hogy a határon túli szavazatok külön listára kerülnének, s arról meghatározott számú képviselő kerülhetne be a magyar országgyűlésbe. Ez már közelebb áll a kormányzat elképzeléseihez, azonban a fent említett megkülönböztetés miatt szintén kevéssé valószínű megvalósulása. Minden magyar állampolgárt ugyanazon jogok illetnek meg, s az ilyenfajta különbségtétel nem felel meg ennek a kitételnek – említette többször is Semjén.
A legelfogadottabb elképzelés talán az, hogy a határon túli magyarok ugyanazon választójog birtokában csupán a magyarországi pártlistákra adhatnának le szavazatot, azonban az egyéni választókörzetekben (illetve az önkormányzati választásokon) továbbra is helyben lakáshoz lenne kötve a szavazati jog.
Ön szerint melyek lehetnek azok a választástechnikai megoldások, amelyek legjobban szolgálják a magyar kormány elképzeléseit, és leginkább megfelelnek a határon túli magyar közösségek érdekeinek?
Vajon helyes döntés-e, ha a szavazati jogot olyan állampolgárokra terjesztik ki, akik nem élnek Magyarországon, vagyis szavazatuk következményeit nem kellene és nem is tudnák magukon viselni? A kérdés fordított logikával is feltehető: olyan fontossá teszi a határon átívelő nemzetegyesítés stratégiája az anyaországot a magyar kisebbségek számára, hogy ez indokolttá teszi a határon túli magyarok beleszólását az anyaország kormányzásába?
Örökség
Krónika, 2011. június 16.
Most már napnál világosabb, hogy a 2004. évi helyhatósági választásokon, Kolozsváron csak a nemzetiségi feszültségeket tizenkét álló esztendőn át szító Funar polgármester bukott meg, a magyargyűlölet viszont nem. Most már napnál világosabb, hogy Kolozsvár nem az a multikulturális, toleráns és európai város, mint amilyennek sokan hirdetik.
Most már napnál világosabb, hogy Kolozsvár olyan, mint valamiféle Kis-Szlovákia, ahol ugyebár orcátlanul, büntetlenül, és majdnem azt mondom, hogy tűzzel-vassal pusztítják mindazt, ami magyar. Tudom, hogy nagyon sarkos szavak ezek, és az adott körülmények dacára – vagy inkább éppen azokra való tekintettel – jó volna megmaradni józannak és higgadtnak, de a tények a maguk jellegzetes makacssága folytán tények maradnak: Kolozsváron eltüntették a városba érkezőket öt nyelven köszöntő feliratokat, Kolozsváron teljesen törvénytelenül újra elhelyezték Mátyás király lovas szobra talapzatán az eszmeiségében a Vasgárdától és Funartól származó bronztáblát, Kolozsváron törik-zúzzák és gyalázzák a Házsongárd magyar sírköveit. Aztán: Kolozsváron Funar bukása óta sem tűntek el a magyarság kollektív bűnösségét hirdető, de legalább sugalló feliratok, Kolozsváron pedig megbírságolják azt, aki valamely rendezvényét magyarul téteti közhírré plakátján. Nem sorolom tovább, csak keserűen állapítom meg, hogy mindarról, ami 2004-ben oly reményteljes volt, mára kiderült: hiú ábránd, illúzió volt csupán.
Újra ki kell józanodnunk tehát. Mert mindaz, ami ma Kolozsváron és általában Romániában történik, azt jelzi, hogy a jövőre esedékes helyhatósági, illetve parlamenti választásokra készülő román politikai alakulatok egyike sem képes előállni győztes választási programmal, egyedüli szavazatszerző adunak megint a várost, a megyét, a hazát a magyarokkal szemben védelmező gyűlöletkártya mutatkozik tehát. De ami ennél is súlyosabb, hogy mindaz, ami ma Kolozsváron történik, a Vasgárda és Funar, de még a nacionálkommunista Ceauşescu xenofóbiájának és magyarsággyűlöletének is egyértelmű felvállalása. Azoknak a részéről mindenképp, akik tesznek arról, hogy a kincses városban milyen legyen a román, a magyar, a cigány otthonérzete. Ne szavakkal cáfoljanak, de tettekkel!
Centralizált decentralizálás?
Új Magyar Szó, 2011. június 16. – Bogdán Tibor
Nemcsak a politikai pártokat, de a sajtót, az egész romániai közvéleményt is élénken foglalkoztatja az ország új területi-közigazgatási felosztásának kérdése, amely akár a jelenlegi parlamenti többség felborításához is vezethet.
Politikai elemzők közül többen felteszik a kérdést: mi magyarázza azt, hogy Traian Băsescu és a demokrata liberálisok számára egy csapásra annyira sürgető lett a „szupermegyék" létrehozása, hogy – ha az RMDSZ nem akadályozza meg – az ügyben akár a parlamenti felelősségvállalás módszerével is éltek volna, kockáztatva az újabb bizalmatlansági indítványt, amely ezúttal nagy valószínűséggel sikerrel járt volna; az RMDSZ ugyanis aligha szavazná meg a demokrata liberálisok nyolc szupermegyés változatát, amely román többségű területi-közigazgatási régióba sorolná be Hargita, Kovászna és Maros megyét.
A kormányprogramban nem szerepel
Politikai megfigyelők felhívták a figyelmet a tényre, miszerint a most elképzelt „szupermegyékről" egyetlen szó sem esik a 2009–2012 közötti időszakra kidolgozott kormányprogramban. Ennek közigazgatásra vonatkozó 19. fejezete egyebek között a helyi közösségek autonómiájának növeléséről szól, újabb döntéshozatali hatáskörök átvételével, a központi és helyi közigazgatás szerkezeti átalakításáról az intézmények hatékonyabb tevékenységének, a közigazgatás egyszerűsítésének útján. A dokumentum értelmében a prefektus hatásköreit szigorúan az alkotmányos előírásokhoz igazítanák, a területi kormányintézmények kizárólag a saját tevékenységi területüket felügyelhetnék.
Az ország területi-közigazgatási átszervezése kapcsán a kormányprogram mindössze annyit ígér, hogy a kérdést külön jogszabályban szabályozzák majd, megtiltva újabb községek.
Egy kis történelem
Az kétségtelen, hogy az országot jelenleg 41 megyére és Bukarestre tagoló területi-közigazgatási felosztás immár nem felel meg az európai uniós tagsággal együtt járó újabb követelményeknek.
Románia közigazgatását egyébként közel egy évszázada kizárólag politikai szempontok szerint szervezték meg, mindig felülről lefelé, mondhatni „centralizált decentralizálással, a „központban" határozva, az éppen hatalmon lévő pártok szempontjai és érdekei szerint, ahogyan egyébként az most is történik: Emil Boc és a demokrata liberálisok még koalíciós partnereikkel – így az RMDSZ-szel – sem egyeztettek elképzelésük kidolgozásánál.
A „nagy egyesülés" után az ország 10 régióból és 71 megyéből állt – ekkor vezették be egyébként a romániai közigazgatásba a megye fogalmát. Röviddel a kommunista hatalomátvétel után, 1950-ben a megyéket 28 tartományra, ezen belül pedig rajonokra osztották fel. Teljesen újszerű elemnek számított, a „proletár internacionalizmus" elvét akkor még szorgalmazó Moszkva nyomására 1952-ben kialakított, nagyjából a Székelyföld területét magában foglaló Magyar Autonóm Tartomány, még akkor is, ha az önrendelkezést csupán az elnevezés tartalmazta, lévén szó teljesen formális autonómiáról. Ráadásul a román nacionalista kedélyeket borzoló „magyar" szót elhalványítandó, 1956-ban a közigazgatási egységet Maros – Magyar Autonóm Tartománnyá keresztelték át.
1968-ban a mindinkább a nemzeti kommunizmus irányába elhajló Ceauşescu kezdeményezésére visszavezették a megyéket – szám szerint 41-et. Ezzel megszűnt az „autonóm tartomány", helyét Maros, Hargita és Kovászna megye vett át.
Azóta is ez a felosztás maradt érvényben, jóllehet 2003-ban a Năstase-kormány tett egy félszeg próbálkozást a közigazgatás korszerűsítésére. Ekkor határozták meg a nyolc fejlesztési régió határait. A tényleges decentralizációhoz azonban Năstasééknak sem volt elegendő bátorságuk, így a fejlesztési régiók nem kaptak jogi személyiséget.
Az Erdély-féltés mumusa
Most mind a Boc-kormány, mind az ellenzék jelenlegi elképzelése alapjául ezek a régiók szolgálnak, amelyeket Bocék szupermegyékké keresztelnének át, a Szociál-Liberális Unió viszont nem változtatna megnevezésükön, viszont jogi személyiséget biztosítana számukra. A két tervezetben tehát közös elem az is, hogy a Székelyföldet mindenképpen román többségű entitásba sorolná be, mivel színezetüktől függetlenül, a román politikai pártok még mindig nem szabadultak meg Erdély elszakításának mumusától.
Nemrégiben nyilvánosságra hozott elgondolásuk szerint az ellenzékiek – a jelenlegi állapotok közepette – legalább ugyanannyira nehezen megvalósítható ígéreteket tesznek, mint korábban, ezen az oldalon ismertetett gazdasági-társadalmi programjukban.
Így minden régióban létrehoznák a végrehajtó szerepkörrel felruházott regionális tanácsot, amelynek elnökét közvetlenül választaná meg az érintett lakosság, és aki a térség amolyan miniszterelnöke lenne. A testületet munkájában régiós gazdasági és társadalmi tanács segítené, amelynek ugyan csupán tanácsadói hatásköre lenne, ám véleményét minden döntés előtt köztelező módon ki kellene kérni.
A régiók szabadon dönthetnének az adókból és illetékekből befolyó összegek felhasználásáról, a központi kormány csupán az országos szintű projektekkel foglalkozik. Mivel a romániai magyar közösség – és a többi nemzeti kisebbség – alapvető érdekeit, hagyományait messzemenően semmibe veszik, mind a nyolc „szupermegyés", mind az ugyanannyi régiót számláló projektek alighanem papíron maradnak. Az RMDSZ ugyanis nem fogadhat el olyan területi-közigazgatási felosztást, amely figyelmen kívül hagyja a másfél milliós magyar közösség alapvető érdekeit, gazdasági, történelmi, kulturális hagyományait.
A régiók Európája és az uniós pénzek
Új Magyar Szó, 2011. június 16.
Az Európai Unió regionális politikájának kulcsszava a kohézió. Ez a fogalom stratégiai célként az EU-ban meglévő regionális és szociális különbségek csökkentését hordozza magában.
Az EU regionális és szociális politikája azt a két területet jelenti, ahol a kohézió, azaz a felzárkózás-felzárkóztatás érdekében hozzák meg a szükséges intézkedéseket. Az előbbi a kedvezőtlenebb helyzetű régiók versenyképességének növelésére összpontosít, míg az utóbbi a munkavállalók helyzetének erősítését és harmonizálását tekinti fő feladatának.
Magasztos elv
Az unió a tagországok gazdasági integrációjából származó jóléti nyereségek szétterítésével teremti meg a szükséges eszközöket, hogy a kevésbé fejlett tagállamok és régiók felzárkózásának elősegítésében meghatározó gazdasági fejlődés feltételeit javítsa.
A regionális különbségeket meghatározó tényezők közül az infrastruktúra és az emberi tőke területén fennálló különbségek nagyban hozzájárulnak az egyes régiók versenyképességéhez: az infrastrukturális háttér, az emberi erőforrás minősége, a kutatásban-fejlesztésben elért szint, továbbá mindezek hatására a régió működőtőke-vonzó képessége a versenyképességet és ezáltal a fejlettséget meghatározó tényező. Az EU regionális politikájának ezeket a versenyképességet befolyásoló körülményeket kell úgy javítania, hogy az adott régió vonzóvá váljék a beruházók számára, megélénküljön a vállalkozási kedv, és ennek következtében elinduljon a gyorsabb gazdasági növekedés, az életszínvonal emelkedése.
Mindez nagyon szép és magasztos elv, de éppen napjainkban látjuk, hogy a megvalósulás túlságosan hullámzásszerű. Korábban ugyanis az volt a jellemző, hogy egy-egy új tagállam a csatlakozását közvetlenül követően visszaeséssel volt kénytelen szembenézni, de nagyon rövid időn belül sikerült talpra állnia, és a gazdasága, az életszínvonala elkezdett szárnyalni. Egy időben az ír, a portugál, a spanyol gazdasági csoda volt a példa, mostanra azonban a válság leginkább sújtotta övezeteként tarthatók számon. (Görögországról azért nem érdemes itt megemlékeznünk, mert Athén rendszeresen hamis statisztikai adatokat közölt Brüsszellel, miközben a befolyó pénzt minden fedezet nélkül a társadalom zsebébe pumpálta.)
Szegények és gazdagok
Ezek mellett az úgynevezett makrorégiók mellett Európa a mikrorégiók Európája. A mikrorégiók országokon belül jönnek létre, hogy a kohéziós alapból célzottan jussanak pénzhez. Brüsszel ugyanis a forrásokat egy-egy összefüggő nagyobb – jobb szó híján – „tájegység" számlájára utalja át, vagyis az adott régió egészét nézi, amikor a döntését meghozza.
Itt is óriási különbségek mutatkoznak, hiszen nemcsak az egész unión belül mutatkozik meg az Észak–Dél, a Kelet– Nyugat ellentétének problémája, hanem országokon, országcsoportokon belül is. Ha például egy országon belül létrehozott adott régióban valamelyik kisebb egység (körzet, megye) vagy országcsoport esetén egyik ország „elhúz" a másikhoz képest, akkor megemeli az összteljesítményt, s ezzel arányosan csökkennek a számukra kiosztható központi pénzek. Ugyanez természetesen igaz fordítva is.
Az ellentmondás, az ellentétek tehát könnyen és jól megmutatkoznak.
Vagyis a régió „gazdag" vidékének érdeke, hogy „szegénnyel" párosuljon, a „szegény" viszont hátrányt szenved, ha „gazdaggal" kerül egy csoportba. Ez a legfőbb hátulütője az ilyen mesterséges felosztásnak, de mindenképpen szükség van rá az unió regionális politikája miatt.
Kísért a múlt
Brüsszel valójában történelmi alapon viszi ezt a gyakorlatot, saját – igaz, nem túl hosszú, alig hat évtizedes – múltjára építve. A kiinduló példa a Benelux államok (Belgium, Hollandia és Luxemburg) együttműködése, ezen alapult a Szén- és Acélközösség, amely később Franciaország, Németország és Olaszország csatlakozásával a Közös Piaccá nőtte ki magát. Mivel kevés, bár eltérő fejlettségű ország együttműködéséről volt szó, a kialakult rendszer működőképesnek bizonyult. Időközben a Közös Piac – újabb országok belépésével – átalakult Európai Közösséggé, majd Európai Unióvá, de a brüsszeli gondolkodásmód nehezen követte a szerződések korszerűsítését.
Magyarország hét tervezési-statisztikai régióra osztását – már a csatlakozás reményében, de a belépési dátum ismerete nélkül – 1999-ben végezték el. Ez a régiós felosztás elsősorban az EU statisztikai alapon nyugvó támogatási rendszere miatt jött létre. Bár a kormány kidolgozott egy törvényjavaslatot a megyerendszer régiókkal való felváltására 2006-ban, a szükséges országgyűlési támogatottság hiányzott hozzá.
Az Eurostat 2003-ban közzétett adatai szerint a hét magyar régió közül hatnak a fejlettségi szintje – az egy főre jutó bruttó hazai termékben mérve – nem érte el az uniós átlag 75 százalékát. A hatalmas feszültséget mutatja, hogy akkor a lengyel régiók az utolsó hat helyen álltak 33 és 37 százalékkal, miközben a legfejlettebb uniós régió – London belső része – az átlaghoz képest 278 százalékos egy főre jutó GDP-vel büszkélkedhetett. A 2004-ben fölvett új tagállamok közül egyedül Prága körzete tudott átlag feletti, 138 százalékos fejlettséget fölmutatni.
|
