Tartalomjegyzék

 

EP-ALELNÖK

Tőkés: Nincs helye a kollektív bűnösség elvének

Erdély.ma, 2011. október 13.

A csoportos megbélyegzésnek nincs helye, a rasszizmustól való félelem mesterséges gerjesztése pedig nagyon veszélyes politikai fegyver – hangsúlyozta Tőkés László, az Európai Parlament (EP) alelnöke 2011. október 8-án azon a két nemzetközi budapesti cigánykonferencián, amelyet a Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KRE), valamint a Cigány Tudományos és Művészeti Társaság szervezett az európai romastratégia tárgyában.

A Düsseldorfi Alapítvány támogatásával, a KRE által az európai romastratégiáról szervezett szimpóziumsorozat Nagyvárad és Debrecen után, október 8-án Budapestre is eljutott. A rendezvényen Tőkés László, az EP erdélyi alelnöke úgy mutatta be a konferencia résztvevőinek az erdélyi reformátusokat és magyarokat, mint akik egyaránt kisebbségben élnek Romániában.

„Ez a kisebbségi empátia késztet bennünket arra, hogy a cigány kisebbség iránt teljes szolidaritást érezzünk” – mondta a politikus, majd büszkeséggel beszélt arról, hogy a magyar elnökség idején fogadta el az Európai Unió az államközösség romastratégiáját. „Arra is büszke vagyok, hogy kivehettem a részem ebből a munkából, valamint arra, hogy a nyugaton sokat gyalázott magyar kormány vezető szerepet töltött be egy ilyen nagy ügy európai diadalában, amelyet szinte teljes egyetértésben támogattak az EP-ben.

Ennek az egységnek az a nagy tanulsága, hogy a pártpolitikai megosztottság és a különbözőségek fölé kell emelni ezt az ügyet, miközben nemzetköziesíteni is kell azt. A romastratégia gyakorlatba ültetésére csak európai, minden szinten megvalósuló – és főleg roma – összefogással lehet esélyünk” – fogalmazott Tőkés László, majd kitért arra is, hogy a csoportos megbélyegzésnek nincs helye sehol a világon. „Nincs helye, hogy megbélyegezzük a cigányságot, nincs helye, hogy megbélyegezzük a magyarságot amiatt, hogy miként bánik a cigánysággal, nincs helye általában a kollektív bűnösség elvének. A rasszizmustól való félelem mesterséges gerjesztése nagyon veszélyes politikai fegyver. Olyan, mint amikor az antiszemitizmussal élnek vissza, s a végén visszafelé sül el a fegyver, ezért ebből a szempontból is rendkívül fontosnak tartom az európai romastratégia elfogadását” – hangsúlyozta az erdélyi politikus.

A cigányösszefogás szükségességét is hangoztatva, az EP alelnöke elmondta még, hogy a romák helyzete ma már nem reménytelen, s annyira európai üggyé vált, hogy emiatt az erdélyi magyarság akár irigykedhetne is. „Mert Európában elsőrendű téma lett a cigánykérdés, míg ha én Erdélyt szóba hozom, akkor általában fintorognak és vonják a vállukat. A magyarkérdés ma szégyellnivaló, vagy legalábbis megtűrt téma Európában.

Ki kell használni ezt a kedvező, nemzetközi politikai helyzetet, ütni kell a vasat és ebben számíthattok a mi szövetségünkre is” – fordult közönségéhez Tőkés László, és közölte, hogy igény tart a magyarországi cigány értelmiség segítségére, az általa elnökölt nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetemen létrehozandó romológia szak működtetésében.

Előadása végén az EP alelnöke azt is elmondta, hogy a határok feletti nemzetegyesítés keretében a határon túli magyar cigányokat be kell kapcsolni a magyar cigányság vérkeringésébe.

CNCD: igaza van Tőkésnek

Új Magyar Szó, 2011. október 13.  

Hatszáz lej értékű bírsággal sújtotta az Országos Diszkriminációellenes Tanács (CNDC) Florin Nahorniac újságírót – tájékoztatta tegnap az ÚMSZ-t Asztalos Csaba, a CNDC elnöke. A Ştefan cel Mare hetilap főszerkesztőjét Tőkés László európai parlamenti képviselő panaszolta be a testületnél, miután a vasúton terjesztett kiadványban a Florin Bucovianul szerzői néven közlő Nahorniac Tőkés meggyilkolására buzdított.

Nahorniac a lap május 1-jén megjelent számában Tőkés egyik nyilatkozatát az ország „meggyalázásának” nevezte, felszólítva a „bozgor” („hontalan”) Tőkést, hogy költözzön Magyarországra. „Hát senki sincs ebben az országban, aki golyót eresztene ennek a hazaárulónak a fejébe?” – tette fel a kérdést a szerző.

Asztalos a CNCD döntéséről az ÚMSZ-nek elmondta, csupán az újságírót büntették meg, minthogy a Ştefan cel Mare lapnak nincs bejegyzett jogi személy kiadója, a vasúttársaság felelősségét pedig nem lehetett megállapítani, és Tőkés sem fordult beadványában a CFR ellen. Az EP-képviselő egyébként nemcsak a CNCD-hez fordult ebben az ügyben, hanem értesítette a vádhatóságot is.

Az ügyben Tőkést képviselő Kincses Előd ügyvéd május 27-én a bukaresti törvényszéki ügyészségen emelt bűnvádi panaszt a kiadvány főszerkesztője ellen, de még nem érkezett válasz a panaszukra. Ami a CNCD döntését illeti, Kincses lapunknak tegnap elmondta: a bírság összegét nem tartja arányosnak a diszkrimináció súlyosságával, és a maximális bírsághoz közelítő összegre számítottak.

RMDSZ

RMDSZ vagy „megoldás” kell

Székely Hírmondó, 2011. október 13.

Első vonalbeli, de brüsszeli PD-L-s politikusokkal is tesztelte a piacot a nagyobbik kormánypárt, jegyezte meg a tegnapi román sajtó. A tét nem kevés: az államfő többszöri, hangsúlyozott kérése ellenére sem lesz régióátszervezés, ha nem találnak „megoldást.”

A tegnapi román sajtó idézi Theodor Stolojant, az Európai Parlament demokrata liberális képviselőjét, aki szerint „feltétlenül szükséges az RMDSZ hozzájárulása az ország területi-adminisztratív átszervezéséhez, vagy más megoldást kell találni.”

A nagyobbik kormánypárt európai parlamenti frakciójának vezetője annak apropóján nyilatkozott, hogy korábban Kelemen Hunor RMDSZ-elnök leszögezte: a szövetség csak a 2012-es parlamenti választások után hajlandó egyáltalán vitát nyitni a kérdésről, ha azt előtte tűzik napirendre, a PD-L nem számíthat koalíciós partnere támogatására.

Stolojan kifejtette: az RMDSZ támogatása elengedhetetlen, hiszen az ellenzéki alakulatok többször is egyértelművé tették, hogy nem támogatják a jelenlegi megyék felszámolását. A PD-L másik EP-képviselője, Monica Macovei hétvégi blogbejegyzésében arról írt, hogy az önkormányzati és a parlamenti választások tervezett összevonásának csak akkor van értelme, ha minél előbb megtörténik a közigazgatási átszervezés, mivel az önkormányzati választásokat már az új régiós felosztás szerint kellene megtartani.

ROMÁNIA

Régióátszervezés: a Maros-Magyar Autonóm Tartomány a kiindulópont?

Krónika, 2011. október 13.   -- Balogh Levente

Új közigazgatási felosztásról szóló kompromisszumos javaslatot tett az RMDSZ-nek koalíciós partnere, a Demokrata-Liberális Párt (PDL) a Gândul című portál szerint. A javaslat nem a jelenlegi, 1968-as megyehatárokból indul ki, hanem szinte nulláról indulva, az 1960 és 1968 közötti felosztás alapján húzná meg a 12 vagy 14 új régió határait.

A jelenlegi székely megyékből ugyanakkor ezen javaslat alapján sem jönne létre az önálló székelyföldi régió: Maros megye keleti részét ugyan egyesítenék Hargitával, Kovászna megyét azonban Brassóval és Szebennel vonnák össze. Szilágy megyét kettéosztanák Kolozs és az újonnan létrejövő Körösvidék régió között, Fehért Kolozs és Hunyad között, és létrejönne a Bánság és a Máramaros régió is.

Ha az RMDSZ nem fogadja el a javaslatot, akkor a Székelyföldet a közigazgatási határokon túlmenően kulturális entitásként ismernék el.

Az új régiókban a PDL-nek kedvezően lehetne meghúzni a választókerületek határait, ezért a PDL a közigazgatási törvényt a választási törvénnyel csomagban fogadtatná el. Az RMDSZ ugyanakkor nem fogadja el a tiszta egyéni választókerületes rendszert – a Gândul szerint a PDL hajlandó lenne arányos rendszert bevezetni, ha a szövetség elfogadná az általuk javasolt közigazgatási felosztást.

ERDÉLY

Hatezer aláírás gyűlt össze névadás-ügyben Marosvásárhelyen

Hargita Népe, 2011. október 13. 

 Már hatezer személy írta alá azt a petíciót, amelyben a marosvásárhelyi szülők akciócsoportja arra szólítja fel az RMDSZ helyi, megyei és országos vezetőit, hogy támogassák a 2-es számú általános iskola névadásának ügyét. A szülők ugyanis azt szeretnék elérni, hogy az általános iskola az egykori polgármester, Bernády György nevét vegye fel. A helyi PSD azonban ugyancsak kampányol a névadás mellett: Adrian Păunescunak állítana így emléket.

A szülők közleményükben rámutatnak, szerintük az iskola névadásának ügye nem valósulhat meg politikai, valamint civil érdekérvényesítés, sem egységes akarat nélkül. Az aláírásokat egy, november első hetében sorra kerülő kerekasztal-beszélgetés alkalmából nyújtják át a meghívott szövetségi politikusoknak, akikkel konkrét javaslatokról, lépésekről, tervekről, jövőbeni stratégiákról szeretnének egyeztetni, illetve ismertetik a szülői akciócsoport további lépéseit.


    A marosvásárhelyi 2-es számú általános iskola a város egyik legrégebbi tanintézménye, amelyet Bernády polgármestersége idején alapítottak a XX. század elején. A városban az elmúlt húsz évben egyegy személyiségről keresztelték el az addig csak számokkal jelölt vegyes általános iskolákat, amelyekben román és magyar tagozat egyaránt működik. A kizárólag magyar tannyelvű Bolyai Farkas Elméleti Líceumon kívül azonban Marosvásárhelyen jelenleg egyetlen magyar személyiségről elnevezett általános iskola sincs, annak ellenére, hogy a lakosság felét teszi ki a magyarok. Az iskolák elnevezéséről ugyanis elsősorban a tanintézmények tanári karának kell döntenie, és e testületeknek többségét rendszerint román pedagógusok alkotják.

    A városban még két iskola maradt név nélkül. Az egyik a 2-es számú általános iskola, amelynek elnevezésére a jövő évi önkormányzati választáson polgármesterjelöltként indulni készülő Cornel Brişcaru helyi szociáldemokrata politikus tett javaslatot. Ő azt javasolta, hogy az iskolát Adrian Păunescu néhai román költőről nevezzék el, és a város egyik ortodox temploma elé szobrot is állítsanak neki.

     Ennek érdekében aláírásgyűjtést indított a Szociáldemokrata Párt (PSD) helyi szervezete. Nyomukban az RMDSZ marosvásárhelyi szervezete is aláírásgyűjtésbe kezdett, mégpedig arról, hogy az iskolát a város fejlesztésében meghatározó szerepet játszó Bernády Györgyről nevezzék el. Petíciójukat az RMDSZ-nek címezték: „Felkérjük Önöket, hogy a politikai érdekérvényesítés eszközeivel képviseljék ügyünket, tűzzék azt zászlajukra és harcolják ki a Bernády György Általános Iskola elnevezést. Meggyőződésünk, hogy a jelenlegi politikai és gazdasági helyzetben ezt az iskolát nem lehet politikai lobbi bevetése nélkül magyar személyiségről elnevezni. Kérjük Önöket, hogy a jelenlegi iskolai év első félévének végéig, 2011. december 31-ig konkrét politikai lépések megtételén keresztül, és nem újabb ígéretek megfogalmazásával, érjék el, hogy az iskola Bernády György nevét viselje. A jelenlegi akciónkkal az év végéig várunk megoldásokat, ha ezek nem valósulnak meg, újabb lépéseket fogunk tenni. Elhatároztuk, hogy küzdelmünket addig folytatjuk, ameddig gyerekeink iskolájának homlokzatára fel nem kerül Bernády György neve.”

A politikumtól féltik a MOGYE-t

Háromszék, 2011. október 13.

El a kezekkel az orvostudományi egyetemről – üzente tegnap Maros­vásárhelyen sajtótájékoztatón a politikusoknak a Szociálliberális Unió nevében dr. Morariu Silviu, a Konzervatív Párt marosvásárhelyi szervezetének alelnöke. Szeparatista törekvések bátorításával vádolja a politikusok egy részét dr. Butuc Ovidiu, a Nemzeti Liberális Párt megyei alelnöke is.

A Szociálliberális Unió megyei szervezete ismét aggodalmát fejezte ki a Ma­rosvásárhelyi Orvosi és Gyógy­szerészeti Egyetem (MOGYE) sorsával, az egyetemisták jövőjével kapcsolatosan. Miközben a kormánypártok politikusait ostorozták az új tanügyi törvény megszavazása miatt, egyértelművé tették: nincs szükség magyar főintézetek létrehozására, nem szakítható kettőbe a MOGYE, sem pedig a Ro­hammentő-szolgálat – ahol például a gyakorlat egy részét végzik a hallgatók –, sőt, a betegek sem különíthetők el nemzetiségük szerint.

Constan­tin Copotoiu, az egyetem rektora kedden úgy nyilatkozott, hogy nem teljesíthetők a MOGYE chartájának módosítására vonatkozó tanügyminisztériumi kérések, mivel a javasolt elképzeléseket a szenátus nem hagyná jóvá. Az intézményvezető szerint a dokumentumot hatályos törvények alapján alkották meg, az elképzelések szerint pedig olyan előírásokkal kellene kibővíteni, amelyek sem a törvénnyel, sem az egyetemi autonómia elvével nem egyeztethetőek össze. A rektor szerint a politikai szférának nem kellene beleavatkoznia a MOGYE belügyébe, ezzel ugyanis sérül az új tanügyi törvény által előírt intézményi autonómia. A magyar tagozat külön megszervezett évnyitója kapcsán úgy tartja: az érintettek etikai hibát követtek el. A magyar vonal hetente szervezhetne ilyen jellegű rendezvényt, a hivatalos évnyitót azonban együtt kellett volna megünnepelni.

Elmondása szerint a tanerők hiánya mindkét tagozaton problémát jelent, leginkább a fogorvosi és gyógyszerészeti szakon. Az utóbbi nyolc évben minden, a magyar tagozat által kérvényezett állást meghirdettek, annak ellenére, hogy a törvény szerint nem lehet etnikai különbséget tenni a felvételizők szempontjából. Idén hat hely maradt üresen a magyar vonalon, sokan meg sem jelentek a versenyvizsgákon, akik igen, nem tettek eleget az elvárt feltételeknek. A rektor szerint számos más akadálya is van a magyar vonal létrehozásának. El­képzelhetetlen például, hogy valamennyi magyar diák saját nyelvén tegye le a doktori vagy rezidensvizsgáját, mivel nem rendelkeznek elegendő, a kisebbségi hallgatókkal foglalkozni tudó szakemberrel. Egy külön tagozat infrastrukturális beruházásokat is feltételez, amire jelenleg nincs fedezet. Egy romániai orvos ugyanakkor kénytelen a többség nyelvén megtanulni a szakkifejezéseket, csak így tudja később gyakorolni a szakmáját, tartja az intézményvezető, aki szerint az etnikai megosztással történő felvételizés nem kivitelezhető, hisz mind a magyar, mind a román diákok esetében fenn­állna a hátrányos megkülönböztetés veszélye.
A Krónika napilap értesülése szerint az egyetem szenátusi bürójának hétfői ülésén nem is került szóba a miniszteri utasítás és az esedékes chartamódosítás. A lapnak nyilatkozó Nagy Örs, a MOGYE rektorhelyettese úgy véli: az ügy intézését néhány hétig lehet halogatni, de a végtelenségig nem.

Nem váltanak pártot az MPP Hargita megyei tanácsosai

Hargita Népe, 2011. október 13. - Antalfi József

Kivárnak a pártváltási döntéssel a Magyar Polgári Párt (MPP ) megyei tanácsosai. Az Erdélyi Magyar Néppárthoz (EMNP ) való csatlakozást firtató kérdésünkre a tanácsosok sokkal inkább óvatos, mint egyértelmű választ adtak. Az általános válasz az, hogy egyelőre várnak, látni akarják a fejleményeket – ha mégis úgy döntenének, hogy elhagyják a pártot, amelyik mandátumhoz juttatta őket, akkor nagyrészt hajlanak arra, hogy lemondjanak tanácsosi tisztségükről.

A Magyar Polgári Párt megyei tanácsosai többnyire maradnak a saját frakciójukon belül, vagy állításuk szerint még nem gondolkodtak el azon, hogy csatlakoznának- e az EMNP-hez.

Kovács Árpád András a téma kapcsán elmondta, egyelőre nincsenek ilyen ambíciói. Úgy tartja illendőnek, ha valaki mégis pártot cserél, akkor vissza kell adnia a tanácsosi mandátumot. „Ha valaki egy párt színeiben jutott tisztséghez, majd hátat fordít annak, még akkor is vissza kell mondania a tisztséget, ha a törvény nem kötelezi erre” – vélekedett a tanácsos. Simon Csaba egyelőre nem tervez pártot cserélni. Ő is egyértelműen kijelentette, hogy csere esetén azonnal lemond a tanácsosi tisztségéről. Papp Kincses Emese nem kívánt válaszolni a kérdésünkre, annyit jegyzett meg, hogy meg szeretné várni a fejleményeket. Thamó Csaba még egyáltalán nem foglalkozott a gondolattal, Csillag Péter pedig, miután tavasszal lemondott tisztségéről, már nem kíván csatlakozni az új párthoz sem. Tamás Zoltán semmiképp sem lépne ki az MPP-ből. Hangsúlyozta, ha mégis megtenné, azonnal lemondana a tanácsosi tisztségéről.

– Még én sem gondolkoztam a cserén – válaszolta kérdésünkre Kocs Ilona. „Csere nélkül is, már jelen pillanatban azon gondolkodom, hogy lemondok a tanácsosi tisztségemről, mivel ez az állapot, amely ebben a tanácsban van, nem ember elé való” – nyomatékosította a tanácsos. Árus Zsolt sem gondolkodott a cserén. „Mivel azt sem lehet tudni, mikor lesznek a választások, mi fog történni a jövőben, nem spekulálok egyelőre semmit” – közölte. Beder Tibort sem foglalkoztatta ez a kérdés. Kiemelte, hogy egyetlen dolog biztos: jövő évig nem változtat semmit a jelenlegi helyzetén. Amennyiben mégis váltana, akkor nem mondana le a tanácsosi tisztségéről.

MAGYARORSZÁG

Martonyi: komoly gond lesz ha Szerbia nem oldja meg a restitúciós törvény ügyét

Krónika, 2011. október 13.

    A magyar kormány erkölcsileg, jogilag és politikailag is elfogadhatatlannak tartja a szerb vagyon-visszaszármaztatási és kárpótlási törvényt - jelentette ki csütörtöki sajtótájékoztatóján Martonyi János, aki szerint „komoly gond” lesz abból, ha Szerbia nem oldja meg ezt problémát. A külügyminiszter annak kapcsán beszélt minderről, hogy az EU-tagjelölti jogállás megadását javasolta Szerbiának szerdán az Európai Bizottság.

Martonyi János arra a kérdésre, hogy Magyarország vétójoggal él-e majd decemberben, amikor a tagállami kormányokat képviselő Európai Tanács dönt, Szerbia megkapja-e a hivatalos EU-tagjelölti státust, azt mondta: a magyar kormány akkor hozza meg döntését, amikor ez a helyzet előáll. „Komoly gond lesz abból, hogyha ezt a kérdést nem oldja meg Szerbia. Azt hiszem, hogy ezzel utaltam a végkimenetelre is” - tette hozzá ugyanakkor a külügyminiszter.

Hangsúlyozta: a kormány erkölcsileg, jogilag és politikailag is elfogadhatatlannak tartja a szerb restitúciós törvényt és nem enged ebből az álláspontjából. „Alapvető erkölcsi, politikai kérdésekben nem fogunk, nem tudunk engedni” - jelentette ki.

A szerb parlament még szeptember 26-án fogadta el a kárpótlási törvényt, amely kimondja, hogy nem tarthatnak igényt kárpótlásra azok, akik tagjai voltak a Szerbiát a II. világháborúban megszálló erőknek, valamint az ő leszármazottaik sem.

Martonyi János szerint a törvénnyel kapcsolatos probléma nem egy sajátos magyar-szerb ügy, hiszen a kollektív felelősség megállapítása a legalapvetőbb európai elvekkel ütközik. Mint mondta, erkölcsileg elfogadhatatlan, hogy azokat az embereket - sőt gyerekeiket és unokáikat is - bűnösnek tekintsék, akik kényszersorozással bekerültek a hadseregbe. A külügyminiszter történelmi példákkal élve arra hivatkozott, hogy az 1956-ban Magyarországra vezényelt szovjet katonák, vagy a Milosevic-rendszer által besorozott különböző nemzetiségű emberek sem háborús bűnösök, hanem áldozatok.

Szerinte az a cél, hogy egy teljesen világos jogi helyzet jöjjön létre törvényalkotás útján, amely kizárja a kollektív felelősség bármilyen formáját és biztosítja azt, hogy közösségi alapon ne lehessen kizárni a visszaszármaztatási kárpótlás formáiból ezeket az embereket.

Martonyi János szerint a törvény elfogadása után egyfajta „fasiszta-antifasiszta párhuzamot” jelenített meg a szerb érvek egy része, amit sértőnek nevezett és visszautasított. Mint mondta, azóta változott a szerb érvelés, most azt mondják, hogy Magyarország rosszul értelmezi a törvényt. „Mi szeretnénk a törvényt jól értelmezni; hogyha (...) megszületik egy olyan szerb törvény, ami az értelmezési gondunkat képes eloszlatni, akkor nem lesz különösebb gondunk. Egyébként lesz” - fogalmazott.

KÁRPÁT-MEDENCE

Előre hozott választások jövő márciusban

Népszabadság, 2011. október 13. – Szilvássy József

Szlovákia - A törvényhozás az ellenzéki Smer támogatásával még e héten megszavazza a mentőcsomagot

Jövő március 10-én előre hozott választások lesznek Szlovákiában, miután kedden éjjel megbukott Iveta Radicová kormánya.

A jelenlegimegbízatási időszak lerövidítéséhez, továbbá a voksolás kiírásához szükséges törvényt gyorsított eljárással, valószínűleg már csütörtökön elfogadja a pozsonyi törvényhozás. Ezután az ellenzéki Smer legkésőbb egy nappal később – a három kormánypárt képviselőivel együtt – megszavazza az Európai pénzügyi stabilitási eszköz (EFSF) megnöveléséről rendelkező tervezetet, amelyet tegnapelőtt nem fogadott el a szlovákiai honatyák többsége. Ez a politikai egyezség született tegnap a három kormánypárti elnök: Mikulás Dzurinda (Szlovák Kereszténydemokrata Unió), Bugár Béla (Híd), Ján Fígel (szlovák Kereszténydemokrata Mozgalom), valamint Robert Fico, az ellenzéki Smer vezetője között.

Addig valószínűleg ügyvezető kormánya lesz Szlovákiának. Erről Ivan Gasparovic elnök – aki hivatalos indonéziai és Fülöp-szigeteki útjáról idő előtt,ma este érkezik haza – e hét végén dönt.Miként arról is, hogyma rad-e jövő tavaszig a posztján Iveta Radicová, vagy más politikust bíz meg ennek a tisztségnek a betöltésével. Újságírói kérdésre válaszolva Dzurinda közölte: jövő márciusig a tavaly elfogadott kormányprogram alapján kívánnak tevékenykedni. Arra nem tudott válaszolni, vajon eddigi politikai szövetségesük, az eurós mentőcsomagot elutasító, ezáltal a Radicová-kabinet megbuktatásához hozzájáruló Szabadság és Szolidaritás (SaS) milyen magatartást tanúsít. Fico hangsúlyozta, hogy a Smer egészen márciusig ellenzékben marad, addig semmilyen szerepet sem vállal a kabinetben.

Lapunk megkeresésére Berényi József, a parlamenten kívüliMagyarKoalíció Pártjának elnöke úgy vélekedett, hogy súlyos politikai hiba volt összekötni az eurós mentőövvel kapcsolatos voksolást a kabinet iránti bizalmi szavazással, mert ezután a bukott kormánypártok elnökei valójában Robert Fico kezébe adták a megoldást. Bugár Béla szerint viszont más lehetőségük nem volt, mert az elmúlt hetekben a SaS vezetői minden kompromisszumos javaslatukat elvetették. Emiatt a három kormánypárt és a miniszterelnök nem volt hajlandó sem politikai, sem morális felelősséget vállalni a pozsonyi parlamentnek az eurós mentőcsomagot elutasító döntése miatt.

– Szlovákia szavahihetőségének és nemzetközi tekintélyének megőrzése érdekében kénytelenek voltunk politikai árat fizetni, mert előre hozott választások lesznek. Viszont az ellenzéki Smer támogatásávalmégiscsak sikerül megszavazni Pozsonyban is az eurós mentőcsomagot – nyilatkozta lapunknak a Híd párt elnöke.

EURÓPAI PARLAMENT/EURÓPAI UNIÓ

Románia és Bulgária Schengen-csatlakozása mellett érvelt az EP-képviselők többsége

MTI, 2011. október 13.

A belső határellenőrzéstől mentes schengeni övezethez való román és bolgár csatlakozás kérdéséről folytattak vitát tegnap Brüsszelben az Európai Parlament (EP) plenáris ülésén, és az EP-képviselők túlnyomó többsége amellett érvelt, hogy ne alkalmazzanak kettős mércét, tegyék lehetővé e két EU-országnak is a Schengen-tagságot.

Csütörtökön az EP állásfoglalásról is szavaz ebben a kérdésben.

A vita hátterében az áll, hogy az unióhoz eddigi legutolsóként, 2007-ben csatlakozott Románia és Bulgária az Európai Bizottság és az EU-tagállamok értékelése szerint is eleget tesz a Schengen-tagság lefektetett kritériumainak, a tagországok belügyminisztereinek szeptemberi tanácskozásán azonban Hollandia és Finnország ellenállása miatt mégsem született döntés e két ország schengeni befogadásáról.

A Schengen-taggá válás alapvető feltétele az EU külső határainak megfelelő védelme. Ezt Románia már tavaly, Bulgária pedig - a török határ mentén - idén tavaszra kiépítette. A június végén zárult magyar EU-elnökség utolsó belügyminiszteri tanácskozásán a két ország technikai felkészültségét a tagállamok képviselői is elismerték.

Több tagország azonban olyan fenntartásokat fogalmazott meg, hogy Romániában, illetve Bulgáriában túlságosan elterjedt a korrupció és a szervezett bűnözés, ezért e két országot kockázatos lenne beengedni a schengeni övezetbe. Szeptemberben végül a hollandok és a finnek ellenállásán hiúsult meg a két ország befogadása.

A szerdai EP-vitában nagyon sok képviselő - elismerve a korrupció és a bűnözés elleni küzdelem általános fontosságát - amellett érvelt, hogy miután a két ország teljesítette a lefektetett kritériumokat, "meccs közben nem szabad a kapufát odébb tolni", nem lehet új feltételeket támasztani. 

A Bizottság jogászai szerint nem diszkriminál a szerb törvény

Esti Hírlap, 2011. október 13.

Nem talál kivetnivalót a magyar kormány által kifogásolt szerb restitúciós törvényben az Európai Bizottság jogi szolgálata. Szerbia decemberben tagjelölti státuszt kaphat az EU-tól, de a felvételi tárgyalások jövő évi megkezdése is benne van a pakliban.

Az Európai Bizottság jogi szolgálata nem osztja a magyar kormány aggodalmait a nemrég elfogadott szerb restitúciós törvény kapcsán, amelynek elfogadására éppen Brüsszel kérte Belgrádot. A testület jogi szolgálata szerint „semmi olyan nincs a törvényben”, ami miatt Szerbiát el kellene marasztalni. A jogszabály nem diszkriminatív és mindenkit egységesen kezel.

Ez a vélemény élesen eltér a magyar kormányétól, amely azzal vádolta Belgrádot, hogy a törvény diszkriminatív és a kollektív bűnösség elvét alkalmazza a délvidéki magyarságra. Ezt magyar részről arra alapozzák, hogy a jogszabály értelmében nem kaphatnak kárpótlást a második világháborúban a fasiszta megszálló csapatok tagjai és azok leszármazottai. A Bizottság jogi szolgálata ugyanakkor jó okkal feltételezhetően a szöveg első áttekintése után arra a következtetésre jutott, hogy a kárpótlási jogosultságot vizsgáló szerb hatóságok minden esetet külön kezelnek majd és az ártatlanság vélelméből kiindulva nekik kell majd bizonyítaniuk, hogy valakinek az esetében fennáll a kizáró ok.

A kárpótlás szabályait rendező törvény elfogadására maga az EU sürgette Belgrádot, mert a tulajdonviszonyokat mostanáig annyira össze-vissza szabályozták, hogy az komoly visszatartó erőt jelentett a befektetések számára. És bár az EU működéséről szóló szerződés 345-ik cikkének értelmében a tulajdonviszonyok szabályozása nemzeti hatáskörbe tartozik, a Bizottság a gyakorlatban ügyel arra, hogy a diszkrimináció-mentesség és a törvény előtti egyenlőség elvei érvényesüljenek. A bővítési biztos szóvivője korábban közölte, hogy Brüsszel rajta tartja majd a szemét a törvény végrehajtásán.

A nem hivatalos bizottsági jogi véleményezés után forrásaink szerint kizárható, hogy a Bizottság szerdán nyilvánosságra hozandó szerb országjelentésében felkiáltó jelet tesz majd a szerb restitúciós törvény mellé, ahogy arra a magyar kormány részéről igény volt.

Budapest a törvény elfogadása után a szerb tagjelölti státusz megvétózásának lehetőségét is meglebegtette. Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes legutóbb hétvégi müncheni látogatásán leszögezte, hogy "Szerbia nem lehet úgy az Európai Unió tagja, hogy eközben a szerb jogrend tartalmazza akár a magyar, akár a német közösség kollektív jogfosztását". Hasonló szellemben nyilatkozott Németh Zsolt külügyi államtitkár is, aki budapesti sajtótájékoztatóján azt mondta, "ha az Európai Unióhoz kíván csatlakozni Szerbia, akkor úgy ítéljük meg, hogy ezt a jogszabályt meg kell, hogy változtassa".

És bár a magyar kormánynak joga lenne vétózni, de mindez kifejezetten ellentétes lenne azzal a nagyon pozitív üzenettel, amit az Európai Bizottság készül Belgrádnak címezni a szerdai országjelentésben. Úgy tudjuk, hogy Füle biztos és kollégái a tagjelölti státusz megadását biztosan javasolni fogják majd és a Bizottság arra is erősen hajlik, hogy a csatlakozási tárgyalások jövő évi megkezdését is indítványozza Szerbiával.

Utóbbit azonban lehet, hogy más tagországok is túlzottnak tartanák, egyes hírek szerint Franciaország és Németország további feltételeket támasztana a szerbekkel szemben, mielőtt zöld jelzést adnának a tárgyalások megkezdésének. Brüsszel azonban értesülésünk szerint olyan megoldást keresgél, amellyel ebben az esetben is elkerülhetővé válna az, hogy Szerbiának még egy évet várnia kelljen a következő országjelentésig ahhoz, hogy elkezdhesse a tárgyalási folyamatot.

INTERJÚK, ELEMZÉSEK,  PUBLICISZTIKA

Egyre kevesebb a magyar Székelyudvarhelyen

Hargita Népe, 2011. október 13. – Máthé László Ferenc

 Bár a népszámlálás csak egy hét múlva kezdődik, összesített adatai pedig alig két év múlva lesznek publikusak, a Székelyudvarhely demográfiai változásaira vonatkozó tendenciákat máris előre lehet jelezni. A legkirívóbb, hogy csökkenni fog a magyarok számaránya, illetve az is szinte tény, hogy a város fokozatosan elöregedik, alig van aktív lakossága, állítják a szociológusok.

Egy hét múlva kezdődik a népszámlálás, előzetes eredmények pedig tavasszal várhatók, a végleges összesítésre, vagyis minden részletre kiterjedő adatokra pedig akár két évet is várnunk kell. Dobai-Pataky Virág szociológus, a városi népszámlálóbizottság szakmai felelőse mégis azt mondja, Udvarhely esetében már előre borítékolható, megelőlegezhető néhány mutató alakulása. Arra például senki sem közölne előrejelzést, hogy az előzetes adatokhoz képest csökkent vagy nőtt a lakosság száma, ám néhány tendencia mégis körvonalazható.

„Valószínűleg sokkal többen vannak távol a várostól, mint azt gondolnánk, ám az összlakosság számának alakulásán túl számunkra sokkal fontosabb a minőség, hisz az, ami számít” – érvelt Dobai-Pataky Virág, majd részletezte is. „Azt tudjuk, hogy a városban változni fog a magyarok aránya. Ezt mindenki tapasztalja, aki az utcán végigmegy. Azt is tudjuk, hogy magasabb lesz az átlagéletkor, hisz fokozatosan elöregedik a város. Ugyanakkor előbb vagy utóbb alacsonyabb lesz az iskolai végzettség is, hisz például idén nem mindenki tudott leérettségizni – ez és egyéb események pedig mind jelen lesznek a népszámlálásban.” A szociológus szerint arra is fény derül majd, hogy a településen többen laknak jobb körülmények között, mint korábban, hiszen a legutóbbi, 2002-es népszámlálás óta a városban számos helyen csatornázási, ivóvíz-vezetési és egyéb infrastrukturális beruházásokat végeztek.

„Mintha háború dúlt volna”

Az idei népszámlálás várható adataira vonatkozó előrejelzésekben a korábbi számlálás adatai is segíthetnek. „2002-ben a szakma nagy meglepetésére egy olyan korfája alakult ki Székelyudvarhelynek, melyre mindenki rácsodálkozott” – folytatta Dobai-Pataky Virág, majd magyarázta is: a korfa a település nem és kor szerinti rajza, a 2002-es rajzunkból pedig az derült ki, hogy Udvarhelyen hiányzik az aktív lakosság. „1992-ben úgy nézett ki a város korfája, mintha háború dúlt volna, az aktív korú férfiak hiányoztak. 2002-re pedig már hiányoztak az aktív korú nők is, tehát egy olyan korfája volt a településnek, melynek mintha a felső és alsó része összepréselte volna a középső részt.” A szociológus szerint ugyanakkor mindebből az is kiolvasható, hogy Udvarhelyen túl sok az eltartott személy, a nyugdíjas, a gyerek, hiányzik tehát az aktív lakosság, mely demográfiai és gazdasági szempontból is nagyon fontos. Gyenge vigasz számunkra, hogy ez országos jelenség, majdnem minden település hasonló problémákkal küzd. „Feltételezhetően ez az aktív lakosság most is hiányozni fog a városból, mindez pedig hosszú távon komoly problémát fog okozni” – közölte a szociológus, aki rövid távú megoldásként azt javasolta: tanuljunk Görögország példájából. „A cél a népszámlálás alatt az, hogy reális demográfiai képet kapjunk a településről. Görögország válságát az okozta, hogy hamis adatokat közöltek Brüsszelnek, így onnan nem tudtak kellő pillanatban fellépni, hogy megakadályozzanak minden olyan tényezőt, mely válságba sodorta az országot. Nekünk most azt kell tennünk, hogy valós adatokat szolgáltassunk, hogy majd azok alapján lehessen egy olyan társadalompolitikát kialakítani az elkövetkező években, mely hosszabb távon eredményhez vezethet.” Dobai szerint a kapott adatok lesznek azok, amelyek tíz éven keresztül meghatározzák majd a város fejlődését, életét, minőségét. „Ezek alapján tud a város pályázni, költségvetési pénzeket is ezek alapján kap, illetve ha közigazgatási reform lesz, ezek alapján sorolják be újra a várost. Ugyanakkor településpolitikai szempontból is használni lehet a kapott számokat. Ezért fontos, hogy a valós adatokat hozzuk, sem többet, sem kevesebbet, hisz mindkettőnek vannak hátulütői.”

Kétszáz kérdezőbiztos

A napokban került sor az udvarhelyi kérdezőbiztosok képzésére. Túljelentkezés volt: nagyjából kétszáz biztosra lesz szükség, és háromszázan jelentkeztek. 19-én kezdik el a terepfelmérést, majd 20-a és 31-e között naponta tíz lakást járnak végig. Háztartásokra, lakásra, személyekre kérdeznek rá, ha nem „vallunk”, rendőrért is kiálthatnak. Figyeljünk az álkérdezőbiztosokra: csak igazolvány és személyazonossági igazolvány felmutatását követően engedjük lakásunkba a kérdezőt.

Nehézkesen halad az egyház tisztulása

Krónika, 2011. október 13. ­-  Kőrössy Andrea

Zsarolhatóak vagyunk, amíg a múltat nem tárjuk fel – hangsúlyozta Gergely István volt csíksomlyói római katolikus lelkész, a Csibész Ifjúsági Egyesület elnöke kedden este, Szabó Gyula A Pápai Magyar Intézet mint a magyar hírszerzés előretolt bástyája című könyvének kolozsvári bemutatóján.

Ismertetőjéből kiderült: a mű a magyarországi kommunista hírszerzés egyházi tagjainak – akik közül sokan ma is magas pozíciót töltenek be – egykori tevékenységét tárja fel. „A kötet első felében az 1963–1989 közötti időszakot felölelő tanulmányok szerepelnek, míg a második részben az ezeket alátámasztó és bizonyító dokumentumok találhatók” – mutatott rá Gergely István.

A kötetet összeállító Szabó Gyula tudományos kutató, mezőörsi római katolikus plébános kifejtette: a Pápai Magyar Intézetben a katolikus egyház elitjét képezték, az innen kikerült, Rómában tanuló személyek pedig kivétel nélkül lojálisak voltak a Kádár-rendszerhez. „Fontos volt, hogy külföldi körökben a hazai egyházpolitikáról pozitívan nyilatkozzanak, holott Magyarországon egyértelműen nem létezett szabad egyház. Mindeközben a Vatikán 1964-ben kiegyezett a Kádár-rendszerrel, az eljárás miatt pedig az egyházi vezetők ma is szégyenkeznek. Azt hittem, az egyház képes a megtisztulásra, ez azonban nehezebben megy, mint gondoltam” – magyarázta Szabó. Hozzátette: Rómának ezért mindenképpen bűnbánatot kell tartania, felül kell vizsgálnia a történteket. A szerző szerint a múlt átvilágítása szükséges, ugyanis a változás óta eltelt időszakban felnőtt néhány olyan nemzedék, amelynek tagjai nem ismerik a ’90 előtti korszakot.

„A kommunista egyházi sajtó félretájékoztatta a közvéleményt, így az akkori hívő társadalom számára nem voltak adottak a hiteles kommunikációs csatornák” – mutatott rá. Hangsúlyozta: meg kell vizsgálni, hogy a közösség milyen válaszokat adott a rendszer kihívásaira, milyen hibákat követett el, a következő nemzedéket pedig ennek szellemében kell felnevelni. „Magyarországon az utóbbi 21 évben az egyház egyetlen fontos társadalmi problémával kapcsolatban sem hallatta a hangját, feltehetően valakik a múltjuk miatt zsarolhatók. Ilyen körülmények között nem működhet egy közösség” – összegzett Szabó.

A narancsos forradalomtól a börtönig

Új Magyar Szó, 2011. október 13.

Hét év börtönbüntetéssel sújtotta egy kijevi bíróság Julija Timosenko volt ukrán kormányfőt. Azzal vádolták, hogy 200 millió dolláros kárt okozott az országnak. Ő maga úgy véli: Janukovics elnök így akar megszabadulni tőle. 

„2009 januárjában Julija Timosenko miniszterelnökként hatáskörét és törvényes előjogait bűnös célokra felhasználva olyan cselekedeteket követett el, amelyek egyértelműen meghaladták a jogait és a hatáskörét” – indokolta az ítéletet a bíró. Kirejev hangsúlyozta, hogy a szerződések súlyos – 1,5 milliárd hrivnyás (188 millió dolláros) – kárt okoztak a Naftohaz ukrán kőolaj- és gázipari vállalatnak.

A „gázhercegnő”

Timosenko kitalált bűnügynek nevezte az ellene folyó pert. „Viktor Janukovics 1937-be megy vissza” – hangsúlyozta a Sztálin által vezényelt tisztogatásokra utalva az ítélethirdetés rövid szünetében.

„A Janukovics által megrendelt per és az ítélet a hatóságok gyengeségét mutatja” – hangoztatta. A kijevi Pecserszki kerületi bíróságon június végén kezdődött meg az ellenzéki vezető pere. A főügyészség azzal vádolja Timosenkót, hogy 2009-ben hivatali hatalmával visszaélve Ukrajna számára előnytelen feltételek mellett kötötte meg az orosz–ukrán gázszállítási szerződéseket. Az augusztus 5. óta őrizetben lévő volt kormányfő mindvégig tagadta, hogy bűncselekményt követett volna el.

Julija Volodimirivna Timosenko 1960. november 27-én született Dnyipropetrovszkban. A politikus, közgazdász, üzletasszony 2005. január 24. és szeptember 8., valamint 2007. december 18. és 2010. március 4. között volt Ukrajna kormányfője. A narancsos forradalom egyik vezéralakja, 19 éves korában férjhez ment Olekszandr Timosenkóhoz, a szovjet kommunista párt (SZKP) egyik középvezetőjének a fiához, majd a párt ifjúsági szervezetében, a Komszomolban töltött be tisztségeket.

Egyetemi diplomáját 1984-ben szerezte meg a Dnyipropetrovszki Állami Egyetemen közgazdászként, később elérte a kandidátusi fokozatot is. A peresztrojka által megteremtett környezetben hamar komoly üzleti sikereket ért el, főként az energiaiparban: 1990 és 1998 között több nagyvállalat vezetője volt; 1995-től két éven át a legnagyobb ukrán földgázimportőr céget vezette. Ekkor kapta a „gázhercegnő” becenevet.

A Forbes listáján

Férjével, Olekszandr Ti-mosenkóval együtt ők szerezték meg az ukrán energia- és nyersanyag-gazdálkodás kulcspozícióit. A politikában 1996-ban jelent meg – képviselői mandátumot szerezve – az ukrán törvényhozásban. A Kirohovradi területen rekordnak számító, 92,3 százalékos támogatottságot ért el. Leonyid Kucsma akkori elnök 2001-ben vámokirat-hamisítással és földgázcsempészéssel vádolta meg, és lemondatta miniszterelnök-helyettesi posztjáról, sőt börtönbe is záratta. Innen néhány hét múlva szabadult; a vádak végül nem bizonyosodtak be.

A Forbes magazin 2005 júliusában a világ harmadik legbefolyásosabb nőjének szavazta meg; csak Condoleezza Rice amerikai külügyminiszter és Vu Ji kínai első miniszterelnök-helyettes előzte meg. A tekintélyes listára a narancsos forradalomnak köszönhetően kerülhetett föl: a 2004 novemberének végén kirobban megmozdulás ugyanis mindenféle túlzás nélkül alapjaiban alakította át az ország politikai helyzetét és a társadalmat.

Az emberek egyik fele a Leonyid Kucsma által támogatott jelöltet, Viktor Janukovicsot támogatta, míg az eufóriás tömegek a Messiásnak (azaz a Megváltónak) tekintett Viktor Juscsenko mellett vívták mindennapi harcukat. Ahogy egyre távolodunk a forradalom napjától, egyre inkább látszik, hogy a követőinek száma csökken.

Megromlott kapcsolat

Az idei évfordulón már csak a mára ellenzéki szerepbe kényszerült akkori győztesek ünnepelnek. Az államfő, Viktor Janukovics jelenléte a megemlékezésen meglehetősen bizarr volna, hiszen 2004-ben a narancsos forradalom épp ellene irányult, pontosabban az ellen, hogy állítólag az elnökválasztás második fordulójának eredményeit meghamisították, és így szerezte meg a többséget. Akkor jött a harmadik forduló, amely alapján Juscsenkót hirdették ki győztesnek.

A külső szemlélők azt láthatták, hogy a kijevi Függetlenség téren emberek tízezrei állnak és skandálják Juscsenko nevét – a több tíz fokos hideg ellenére. És persze ott volt az azóta sokat vitatott mérgezéses eset. Juscsenko, az ellenlábasai által megmérgezett elnökjelölt, sebektől eltorzult arccal áll a változást akaró nép előtt. Juscsenko oldalán pedig ott állt egy törékeny asszony, Julija Timosenko, akkor még egyetértésben; kapcsolatuk bár igen hamar, de csak később romlott meg.

Ezekben az időkben állandóan napirenden volt az orosz–ukrán gázvita, amely gyakorlatilag összeurópai kérdéssé nőtte ki magát. A Nyugat felé irányuló orosz gáz útja az ukrajnai tranzitvezetékeken keresztül vezetett, s mivel Kijev nem, vagy csak késedelmesen egyenlítette ki a Moszkva által (mellesleg kedvezményes áron) kiállított számlákat, az orosz fél előbb mérsékelte, majd le is állította az Ukrajnának szánt szállításokat. Viszont érkezett a tranzitolaj, amelyet Kijev nem volt rest megcsapolni.

Fűtési idény lévén Európa egyszer csak elkezdett fázni. Így ment ez három télen keresztül. Ekkor jött el Timosenko ideje. Megegyezett Moszkvában Vlagyimir Putyin államfővel az Ukrajnának szállítandó gáz árában. A megállapodást tíz évre kötötték meg, s ennek alapján az ukrán Naftohaz és az orosz Gazprom nevű cég igazgatói ugyancsak Moszkvában tisztázták a gázszállítás technikai részleteit. Ezt követően a gázszállítás rendben megindult Európába és Ukrajnába.

Magyarnak lenni, de miért?

Udvarhelyszék, 2011. október 12. – Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.

Közel háromezren igényelték könnyített eljárással a magyar állampolgárságot a székelyudvarhelyi Demokráciaközpontnál, legtöbben elvi szempontokra hivatkozva. Félelmek és tévhitek: mit gondolnak újdonsült állampolgárságukról az udvarhelyszékiek?

Gál Kinga, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács által fenntartott székelyudvarhelyi Demokráciaközpont irodavezetője elmondta, október 11-éig Székelykeresztúrról és Udvarhelyszékről összesen 2980 iratcsomót nyújtottak be az ügyfélszolgálatnál. Körülbelül fele-fele arányban voltak családok és egyedülálló személyek, viszont olyan is előfordult, hogy a dédnagyanyától a dédunokákig a húszfős család egyszerre folyamodott a magyar állampolgárságért – fejtette ki az irodavezető.

Megtudtuk, a Demokráciaközpont munkatársai még nem szembesültek olyan esettel, hogy az állampolgárságot igénylők közül valaki meggondolta volna magát. Hozzánk mind olyanok fordulnak, akik elhatározták, hogy ezt szeretnék, és ragaszkodnak az iratokhoz – magyarázta Gál Kinga. Az iroda munkatársainak tapasztalata azt mutatja, hogy a fiatalabb generáció főként az egyesült államokbeli munkavállalás miatt igényli a magyar állampolgárságot, az idősebbeknél viszont elvi kérdés. Gyakori eset az is, hogy a család idősebb tagjai csupán azért nyújtják be iratcsomóikat, hogy a fiataloknak legyen kire hivatkozniuk – mesélte az illetékes.

Orbán Ágnes, aki már letette az állampolgársági esküt, kérdésünkre elmondta: egyelőre nem áll szándékában gyakorlati célokra használni magyar útlevelét és személyi igazolványát. Ha úgy adódik, hogy szükségem lesz az iratokra, akkor mindenképpen élni fogok állampolgári jogaimmal, például a magyarországi orvosi kezelések vagy a vízumkérés esetében. „Nem szeretem, amikor külföldön diszkriminálnak, és románnak neveznek, hisz Romániában élek, de magyar vagyok” – jelentette ki Orbán Ágnes.

Nem így Gálfalvi Zsolt, aki nem is fogja igényelni a magyar iratokat. Egyszerűen nincs szükségem rá, sem a munkavállaláshoz, sem a tartózkodáshoz más országban. Az, hogy most én egy papírtól legyek magyar, semmiben nem jelent előnyt, tehát sem érzelmi, sem gyakorlati hasznát nem látom – mondta el a keresztúri fiatalember.

Udvarhelyi olvasónk jelezte, az ő szülei azért nem igénylik a magyar állampolgárságot, mert attól tartanak, hogy az Európai Unió esetleges felbomlásakor, a szlovákiai precedens mintájára, megtorlásban részesülnek majd. Kiderült, a nyugdíjasok és a vidékiek körében nagyon gyakori a félreinformáltság és a hasonló jellegű rémhírek. Sokan azt hiszik, hogy a magyar állampolgárság megszerzésével elvesztik a románt, illetve a romániai nyugdíjat. A Demokráciaközpont munkatársa az ügy kapcsán kifejtette: a román állampolgárság veleszületett jog, és tekintettel arra, hogy mind Magyarország, mind Románia kormánya megengedi a többszörös állampolgárságot, ennek elvesztésére nem kerül sor. Hasonló a helyzet a nyugdíjak ügyében is, ugyanis a román államnak befizetett társadalombiztosítás nyugdíj formájában való visszajuttatását nem veszítik el a kettős állampolgárok.

 

IWIW Twitter Facebook Yahoo MyWeb Google
Cimkék:   
Kapcsolódó cikkek