Tartalomjegyzék

EMNT/EMNP

Toró: „Sem a hervadozó tulipán, sem a kiszáradással küzdő fenyő zászlaja alatt nem lehet polgármesterválasztást nyerni Marosvásárhelyen”

Erdélyi Napló, 2011. november 16. – Jakab Lőrinc

A marosvásárhelyi polgármester-jelölt állítással kapcsolatban a múlt héten félreérthető sajtóüzenetek jelentek meg az EMNT és az EMNP részéről. A jobboldali politikai tömörülés marosvásárhelyi vezetői megértik a Tőkés László nyilatkozatába foglalt aggályokat, de kitartanak Vass Levente támogatása mellett. Ez némileg szembe megy Tőkés László nyilatkozatával, amelyben Vasst az RMDSZ jelöltjének tekinti. A két levél vélhető ellentmondásairól Toró T, Tibor elnököt kérdeztük.

– Mi az EMNP hivatalos álláspontja ebben a kérdésben?
– Az Erdélyi Magyar Néppárt bejegyzése még el sem indult, amikor az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Maros megyei szervezetének vezetőivel közösen gondolkodni kezdtünk egy olyan választási stratégiában, amely lehetővé teszi Marosvásárhely visszaszerzését . Ennek a stratégiának legfontosabb eleme egy olyan jelölt megtalálása, aki eséllyel veszi fel a harcot a jelenlegi polgármesterrel. Világosan láttuk, hogy a siker szükséges – de távolról sem elégséges – feltétele az, hogy jelöltünk ne pártkatona legyen, de azért kellő elfogadottságot tudjon felmutatni az összes politikai táborban, ugyanakkor rátermett, hiteles személyiségként bírja a marosvásárhelyi magyar közösség bizalmát és ezen túl még a város multukilturalitását őszintén gondoló román választópolgároktól is tudjon szavazatot hozni. Hosszú hónapok lázas keresgélése után a kezdetben hosszú lista két személyre apadt: az egyik potenciális jelölt szinte természetes módon adódott Smaranda Enache marosvásárhelyi emberjogi harcos személyében, a másik potenciális jelölt, aki körül – úgy gondoltuk – jó eséllyel alakítható ki konszenzus, az dr. Vass Levente. Smaranda Enache végig a tőle megszokott korrektséggel és eleganciával viszonyul az EMNT „nyerő” magyar jelöltet kereső törekvéseihez, jelezve, hogy biztos vesztes pártkatona javára nem lép vissza, de ha látja a valós esélyt a jelenlegi polgármester legyőzésére, örömmel támogatja az erre alkalmas jelöltet. Tőkés László is hasonló állásponton volt az elejétől fogva: mintsem egy esélytelen magyar pártkatona, inkább a magyar közösség által is bármikor felvállaható Smaranda Enache. Az EMNT elnöke akkor adott hangot kétségeinek, amikor úgy érezte, az RMDSZ – régi, pártos reflexeit követve – megpróbál rátelepedni és kisajátítani, saját pártkatonájává visszazminősíteni a megtalálni vélt közös jelöltet, Vass Leventét, gyengítve ezáltal esélyeit.
Az Erdélyi Magyar Néppárt örül annak, hogy kialakult az egyelőre részleges konszenzus Vass Levente személye körül, ami arra alkalmas, hogy el lehessen kezdeni a munkát ismertségének növelésére, illetve elindulhat a programalkotás. Ennek a munkának a sikerétől függ a Néppárt végleges döntése, mint ahogy – meggyőződésem – Smaranda Enache döntése is.

– Nem ártana áttekinteni az eddigi kudarcokat, a szövetség ugyanis mindig mást (pl. a Magyar Polgári Pártot) okolt a marosvásárhelyi választási fiaskókért...
– A jelenlegi polgármester harmadik mandátumát készül befejezni, reméljük, az utolsót. Hogy ezt megtehette, az nagy mértékben köszönhető a megyei és országos RMDSZ-vezetők arroganciájának és kizárólagosságra törekvésének. Nem túlzás azt állítani, hogy a vélt vagy valós pártérdekek oltárán feláldozták a közösségi érdeket akkor, amikor először (2004-ben) a Kelemen Attila parlamenti képviselőt, megyei RMDSZ-elnököt, majd másodszor (2008-ban) Borbély László minisztert, országos alelnököt indították. Bár rossz nyelvek szerint mindkét esetben obskurus helyi háttéralkuk álltak a jelölés mögött, én ebben nem hiszek. A kudarc mögött inkább érzem az egypárti gőgöt és kizárólagosságot, amely sajnos még mindig meghatározza az RMDSZ gondolkodását. A siker kulcsa tehát abban rejlik, sikerül-e kellő alázattal és az ügy iránti elkötelezettséggel viszonyulniuk a politikai szereplőknek – RMDSZ-nek, MPP-nek – ehhez a kérdéshez. Nekünk – a Mozgalomnak és a Néppártnak – a város visszaszerzése a fő szempont és nem a pártpolitikai érdek.

– Milyen esélyei lehetnek egy esetleges koalíciós magyar jelöltnek? A korábbi kétfordulós választási rendszerben a második körben etnikai szavazással a kisebb arányok miatt veszített a magyar jelölt: változhat-e ez a tendencia az egyfordulós választás során?
– Az egyfordulós polgármesterválasztás annyiban más, hogy nincs második forduló, ahol korrigálni lehet, vagy esetleg elveszíteni a megszerzett előnyt, itt minden az első körben dől el. Sok minden függ attól is, kialakul-e a román egységfront, mint ahogyan ez megtörtént legutóbb 2008-ban. De nekünk úgy kell készülnünk, hogy a mi jelöltünk – Florea polgármester kihívója – abszolut többséget szerezzen. Ennek az útja a lehető legmagasabb magyar mozgósítás – ezért kell a magyar konszenzus, hogy mindenki hozza saját táborát – és amint már mondottam, kellő számú román szavazat megszerzése azoktól, akik hisznek a békés egymás mellett élésben. Hogy ez a közösség hány lelket számol és ki tudja őket ügyünk mellé állítani, erre most még nem tudom a választ és szerintem más se. Törekszünk rá, hogy minél pontosabban megtudjuk, mielőtt végleges döntést hozunk.

– Zajlanak-e, s ha igen milyen fázisban vannak a tárgyalások a helyi RMDSZ-el és az MPP-vel?
– Az egyeztetéseket folytatni kell, bár az elmúlt hét nyilatkozat-háborúja miatt azt hihetné az olvasó, hogy elakadtak. Akkora a feladat, hogy nem engedhetjük meg senkinek – sem magunknak, sem a többi potenciális partnernek, RMDSz-nek, MPP-nek – azt a luxust, hogy sértődötten elvonuljon. A cél egy minél szélesebb együttműködés kialakítása, vagyis egy választási koalíció optimális jogi kereteinek a kidolgozása. Úgy látjuk, hogy sem a hervadozó tulipán, sem a kiszáradással küzdő fenyő zászlaja alatt nem lehet polgármesterválasztást nyerni Marosvásárhelyen és aki ezt erőlteti, az a közösségi érdek ellen vét. Vásárhelyi csapatunk azon van, hogy előmozdítsa a közösség által annyira várt konszenzust. Rajtuk és rajtunk, az Erdélyi Magyar Néppárt országos vezetőin nem fog múlni.

ROMÁNIA

Mennyit nyernek a magyarok az új választási rendszerrel?

mti, 2011. november 17.

Az új választási rendszer tartalmaz a romániai magyarság szempontjából kedvező elemeket, de számos részletkérdés tisztázatlan még, így csak a választási törvénytervezet véglegesítése után lehet felmérni pontosan a jogszabály előnyeit és hátrányait - derül ki a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) politikusainak nyilatkozatából. 

A kormánykoalíció a héten állapodott meg a választási rendszer néhány lényegi eleméről, s ezek alapján dolgozzák ki az új választási törvényt. Romániában a jövő évben esedékes parlamenti választást is egyfordulós, egyéni választókerületes rendszer szerint szervezik meg, de a képviselői helyek egy részét országos listákról töltik majd be.

A Demokrata Liberális Párt (PDL) és az RMDSZ megállapodott abban, hogy a képviselőház háromszáz tagú lesz. A képviselői helyek kétharmadát azok a jelöltek nyerik meg, akik az egyéni választókerületekben a legtöbb szavazatot kapják. A helyek egyharmadát az országos listákon szereplő jelöltekkel töltik meg. A szenátusnak 88 tagja lesz - az eddigi 137 helyett - úgy, hogy minden megye két-két szenátort ad, a bukaresti kerületek pedig egyet-egyet.

Viszonylag egyszerűbb számításokat egyelőre csak a szenátus esetében lehet végezni arról, hogy ez az új választási rendszer miként befolyásolja a romániai magyarság parlamenti képviseletét. Márton Árpád, az RMDSZ parlamenti képviselője - aki a szövetségnek a választási rendszerekkel foglalkozó szakértője - elmondta, hogy ideális esetben az RMDSZ jelenlegi kilencfős frakciója nyolcra csökken a kisebb létszámú szenátusban. A magyarok által többségben lakott Hargita és Kovászna megyében ugyanis két-két magyar jelölt, Maros, Bihar, Szatmár és Szilágy megyében pedig egy-egy magyar jelölt kerülhet befutó helyre.

Márton azt sem tartja kizártnak, hogy Maros megyében akár mindkét szenátori helyet magyar jelölt nyeri meg. Ez attól függ majd, hogyan rajzolják meg a választókerületek határvonalait, de attól is, hogy a különböző romániai magyar politikai szervezeteknek sikerül-e megállapodniuk közös jelöltek indításában, megakadályozandó, hogy az esetleges "magyar-magyar politikai küzdelem" gyengítse a romániai magyarság parlamenti képviseletét.

A képviselőház esetében Márton Árpád egyelőre nem kívánt latolgatásokba bocsátkozni, mert ott sokkal bonyolultabbak a számítások, és meg kell várni még a népszámlálás eredményeit.

Az RMDSZ egyelőre sikernek tekinti, hogy elfogadtatta koalíciós partnerével az arányos választási rendszert, hiszen a romániai magyarságnak csak így lehet az eddiginek megfelelő súlyú parlamenti képviseletet biztosítani. Több kérdés viszont még tisztázásra vár, hiszen, mint ahogy Markó Béla miniszterelnök-helyettes is fogalmazott, az ördög a részletekben rejlik.

A magyar szervezetek közül az RMDSZ mellett az Erdélyi Magyar Néppárt és a Magyar Polgári Párt is érdekelt abban, hogy részt vegyen a romániai magyarság parlamenti képviseletében.

Kedvező lehet az új választási rendszer az erdélyi magyaroknak

MTI, 2011. november 17.

Az új választási rendszer tartalmaz a romániai magyarság szempontjából kedvező elemeket, de számos részletkérdés tisztázatlan még, így csak a választási törvénytervezet véglegesítése után lehet felmérni pontosan a jogszabály előnyeit és hátrányait – derül ki az RMDSZ politikusainak nyilatkozatából.

A román kormánykoalíció a héten állapodott meg a választási rendszer néhány lényegi eleméről, s ezek alapján dolgozzák ki az új választási törvényt. Romániában a jövő évben esedékes parlamenti választást is egyfordulós, egyéni választókerületes rendszer szerint szervezik meg, de a képviselői helyek egy részét országos listákról töltik majd be.

A Demokrata Liberális Párt (PDL) és az RMDSZ megállapodott abban, hogy a képviselőház háromszáz tagú lesz. A képviselői helyek kétharmadát azok a jelöltek nyerik meg, akik az egyéni választókerületekben a legtöbb szavazatot kapják. A helyek egyharmadát az országos listákon szereplő jelöltekkel töltik meg. A szenátusnak 88 tagja lesz – az eddigi 137 helyett – úgy, hogy minden megye két-két szenátort ad, a bukaresti kerületek pedig egyet-egyet.

Viszonylag egyszerűbb számításokat egyelőre csak a szenátus esetében lehet végezni arról, hogy ez az új választási rendszer miként befolyásolja a romániai magyarság parlamenti képviseletét. Márton Árpád, az RMDSZ parlamenti képviselője – aki a szövetségnek a választási rendszerekkel foglalkozó szakértője – az Új Magyar Szó című napilapnak elmondta, hogy ideális esetben az RMDSZ jelenlegi kilencfős frakciója nyolcra csökken a kisebb létszámú szenátusban. A magyarok által többségben lakott Hargita és Kovászna megyében ugyanis két-két magyar jelölt, Maros, Bihar, Szatmár és Szilágy megyében pedig egy-egy magyar jelölt kerülhet befutó helyre.

Márton azt sem tartja kizártnak, hogy Maros megyében akár mindkét szenátori helyet magyar jelölt nyeri meg. Ez attól függ majd, hogyan rajzolják meg a választókerületek határvonalait, de attól is, hogy a különböző romániai magyar politikai szervezeteknek sikerül-e megállapodniuk közös jelöltek indításában, megakadályozandó, hogy az esetleges „magyar-magyar politikai küzdelem" gyengítse a romániai magyarság parlamenti képviseletét.

A képviselőház esetében Márton Árpád egyelőre nem kívánt latolgatásokba bocsátkozni, mert ott sokkal bonyolultabbak a számítások, és meg kell várni még a népszámlálás eredményeit.

Az RMDSZ egyelőre sikernek tekinti, hogy elfogadtatta koalíciós partnerével az arányos választási rendszert, hiszen a romániai magyarságnak csak így lehet az eddiginek megfelelő súlyú parlamenti képviseletet biztosítani. Több kérdés viszont még tisztázásra vár, hiszen, mint ahogy Markó Béla miniszterelnök-helyettes is fogalmazott, az ördög a részletekben rejlik.

A romániai magyar szervezetek közül az RMDSZ mellett az Erdélyi Magyar Néppárt és a Magyar Polgári Párt is érdekelt abban, hogy részt vegyen a romániai magyarság parlamenti képviseletében.

Bukaresti tiltakozás az óriáskatedrális építése ellen

hirado.hu, 2011. november 17.

Nem mindenkinek tetszik a Bukarestben épülő, ortodox óriáskatedrális. Tiltakozó akciót szervezett ellene az Elnökjelölt nevű művészcsoport.

A performanszon álpappal és álprédikációval szentelték fel az építkezés mellett felhúzott kápolnát, mert azt mondják, az jobban illik a keresztény értékekhez, mint a hatalmas katedrális.

„Testvéreim! Végre visszatértünk a valódi értékekhez és lemondtunk a megalomán katedrálisról” – hirdette egy, főpatriarchának öltözött művész. „Daniel atya" úgy érvelt, hogy több millió euró jutna vissza az államkasszába, és a szegényeknek is igazibb menedéke lehetne a kicsi kápolna.

Néhány hívőt viszont felháborított a sajátos performansz. Meg kellene büntetni, aki illetéktelenül papi ruhát ölt magára – mondta egyikük. Aztán véget is vetett az álprédikációnak az egyik egyházi alkalmazott. Magánterület, kérem, menjenek el – mondta és letaszigálta a lépcsőről a hívatlan szónokokat.

„Nem fél, hogy a pokolra jut, amiért erőszakot alkalmaz?” – provokálták tovább a fiatalok. Az Elnökjelölt csoport mindezt azért tette, mert szükségtelennek tartják a több mint 300 millió euróból épülő, 120 méter magas óriáskatedrálist. Azt is rosszallják, hogy a román állam nem csak a 200 millió euró értékű telket adta ingyen, azóta is milliókkal segíti az építkezést. A hívek viszont úgy vélik: a hatalmas templom megsokszorozza majd az áldást.

A katedrális egyébként magasabb lesz, mint a parlament, egyszerre 5000-en imádkozhatnak benne. A valódi templomavatót leghamarabb két év múlva tarthatják.

Schengen: jövőre csatlakozunk?

Krónika, 2011. november 17. Balogh Levente

Romániának a holland ellenkezés dacára is 80–90 százalékos esélye van arra, hogy 2012-ben két lépcsőben csatlakozzék a schengeni övezethez – legalábbis így véli Marian Tutilescu, a belügyminisztérium schengeni ügyekkel foglalkozó osztályának vezetője.

Marian Tutilescu

Tutilescu tegnap a Radio France Internationale-nak (RFI) nyilatkozva úgy vélekedett, van esély arra, hogy a holland kormány meggondolja magát az Európai Bizottság által elkészített, a román és a bolgár igazságügyi reform és a korrupcióellenes harc helyzetéről szóló februári jelentés nyomán. „Az idén nyáron kiadott jelentést eltérően értelmezték, szubjektív szempontok alapján. Hollandia a többi tagállamtól eltérően úgy véli, nem elegendő mértékű a fejlődés, miközben más tagállamok szerint világos, egyértelmű és visszafordíthatatlan előrelépés történt.

Mivel szubjektív tényezőkről van szó, úgy véljük, hogy a következő jelentés meggyőzi Hollandiát arról, hogy tegye rugalmasabbá álláspontját, és értse meg, hogy valóban egyértelmű és visszafordíthatatlan fejlődésről van szó” – hangoztatta Tutilescu. Az osztályvezető azért véli úgy, hogy jelentősen megnövekedtek a csatlakozási esélyek a belső uniós határellenőrzés megszűnte nyomán létrejött övezethez, mert – szerinte a román diplomácia tevékenysége nyomán – hétfőn a kétlépcsős csatlakozást addig szintén hevesen ellenző Finnország beadta a derekát. „Mind mi, mind a külügyminisztérium többször is érintkezésbe léptünk a finn hatóságokkal, a belügyminiszterrel és a nagykövetséggel. A közeljövőben a nagykövetség tájékozódni fog a határokon és a schengeni kérdéshez kapcsolódó övezetekben. Emellett a legmagasabb diplomáciai körök is közbenjártak, így az Európai Bizottság és az Európai Parlament képviselői is hangot adtak azon álláspontjuknak, miszerint az európai politika nem múlhat egyetlen tagállam politikai érdekein, bármelyik államról legyen is szó” – mondta Tutilescu.

Teodor Baconschi külügyminiszter ugyanakkor még hétfőn arról beszélt, hogy nem bízik abban, hogy Hollandia a közeljövőben meggondolja magát. Ebben igazolta is őt a holland belügyminisztérium szóvivője, aki kedden – mint arról beszámoltunk – leszögezte, hogy országa mindaddig nem módosítja a román és a bolgár schengeni csatlakozással kapcsolatos álláspontját, amíg nem észlel pozitív és visszafordíthatatlan eredményeket a korrupció és a szervezett bűnözés elleni küzdelemben. Alexander Vanderee közölte, Hollandia azt elismeri, hogy a két ország teljesítette a schengeni csatlakozás technikai kritériumait, de ez nem elegendő.

Mint azt megírtuk, Finnország már barátságosabb álláspontra helyezkedett: Alexander Stubbs finn Európa-ügyi miniszter hétfőn közölte, országa immár támogatni tudja a kétlépcsős román és bolgár csatlakozást.

Romániának és Bulgáriának az eredeti forgatókönyv szerint még idén márciusban csatlakoznia kellett volna a schengeni övezethez, akkor azonban Franciaország és Németország ezt megakadályozta, mivel nem voltak elégedettek az igazságügyi reform és a korrupcióellenes küzdelem hatékonyságával. Berlin és Párizs ugyanakkor abba a kompromisszumos megoldásba már belement volna, hogy a két ország fokozatosan csatlakozzék, azaz jövő márciusban csak a vízi és a légi határátkelőkön oldják fel a határellenőrzést, és az ebből szerzett tapasztalatok fényében vitassák meg júliusban a szárazföldi határszakaszok őrzésének beszüntetését is.

Az EU belügyi és igazságügyi testületének szeptemberi ülésén azonban Hollandia és Finnország ezt a megoldást is elutasította, mondván, még mindig nem elég hatékony a korrupció és a szervezett bűnözés elleni fellépés a két országban. Az ügy kapcsán tegnap megszólalt Traian Băsescu román államfő is, aki reményét fejezte ki, hogy sikerült megállapodni Hollandiával az Európai Tanács december 9-i közgyűlése előtt, hogy azon ne kelljen fölvetni a csatlakozás témáját.

Szerinte a legfőbb gond az, hogy a holland kormánynak csupán egymandátumos többsége van a parlamentben, amelyet egy bevándorlóellenes párt biztosít, ezért az lenne az ideális, ha nem lenne „szélsőjobb párt” a holland kormányban.

ERDÉLY

Közös fellépés Székelyföldért

Háromszék, 2011. november 17. – Farkas Réka

Levélben fordult Hargita Megye Tanácsához és a marosszéki önkormányzatokhoz Kulcsár-Terza József, az MPP háromszéki elnöke, kéri, minél gyorsabban tűzzék napirendre az egységes székelyföldi régió létrehozataláról szóló népszavazási határozatot, jó lenne, ha minden érintett településen egy időben szervezhetnék meg a referendumot.

Kovászna Megye Tanácsa két és fél héttel ezelőtt fogadta el a határozatot, amely szerint 2012. március 11-én szerveznek népszavazást egy Székelyföld elnevezésű közigazgatási egység létrehozataláról. Az október 31-i tanácsülésen az MPP kezdeményezését az RMDSZ is támogatta. A polgáriak megyei elnöke már pár nappal ezt követően bejelentette, az RMDSZ-szel közös levélben kérik fel a Hargita és a Maros megyei önkormányzatokat, csatlakozzanak a háromszéki kezdeményezéshez. Kul­csár most elmondta, elküldte a megfogalmazott dokumentumot Henning Lászlónak, az RMDSZ frakcióvezetőjének, ám választ nem kapott, így most egyedül szignálta és küldte tovább a levelet.

A levél egy politikamentes felhívás, arról szól, hogy az ellentéteken felülemelkedve, egységesen fellépve lehet eredményeket elérni, kivédhető a tervezett közigazgatási átszervezés veszélye, és a székelyföldi magyarság javára fordítható.

Kulcsár-Terza József tegnap elmondta, bízik benne, belátják az ügy jelentőségét Hargita megyében, és az eddigi ellentmondó nyilatkozatok után hajlandó lesz támogatni a népszavazás kiírását Borboly Csaba tanácselnök is. Maros megyében a történelmi székelyföld részét képező önkormányzatoknak kell kiírniuk a referendumot, a megyei szavazás esélytelen, mert nincs magyar többség abban a testületben – fejtette ki az MPP elnöke. Kulcsár-Terza József bízik abban is, hogy György Ervin prefektus nem támadja meg a háromszéki határozatot, hiszen semmi törvénytelen nincs a nép véleményének kikérésében, no meg abban is, nem ad lehetőséget arra sem, hogy mint már annyiszor, távollétében megtegye a jogi lépéseket a román alprefektus.
György Ervin a hét elején azt nyilatkozta, megkapták a megyei tanács határozatát, jogászai a héten tanulmányozzák a dokumentumot, és várhatóan hét végéig meghozzák a döntést: jogszerűnek ítélik a kezdeményezést vagy kérik visszavonását.

A Kovászna Megyei Ta­nács ülésén elfogadott határozat értelmében, a helyi népszavazást jövő év március 11-re időzítették. Abban az esetben, ha közigazgatási, igazságszolgáltatási eljárás miatt felfüggesztik a határozatot, a bírósági végzés keltezésétől számított húsz nap utáni első vasárnapra halasztják a referendumot. A megye lakosainak két kérdésre kell válaszolniuk: egyetértenek-e Kovászna megye határainak módosí­tásával? Egyetértenek-e Szé­kelyföld nevű közigazgatási egység létrehozásával, és azzal, hogy Kovászna megye ehhez tartozzék?

Újabb halasztás a Mikó kollégium visszaszolgáltatási perének ügyében

Erdély.ma, 2011. november 16.

A buzãui bíróság érdemi vita nélkül december 13-ára elnapolta a Székely Mikó Kollégium visszaszolgáltatása kapcsán indított büntetőper tárgyalását.

Mint ismeretes az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály két magánszemély feljelentése alapján emelt vádat Markó Attila államtitkár, Marosán Tamás volt egyházügyi tanácsos és Silviu Clim volt igazságügyi minisztériumi jogtanácsos ellen nagy értékű visszaélés címén, miután azok a hatályos törvények értelmében visszaszolgáltatták az ingatlant a református egyháznak. Az ügyészség szerint azonban az iskolát érvénytelen dokumentumok alapján kapta meg a volt tulajdonos. Az eset kapcsán az Európa Parlamentben felszólalt Sógor Csaba európai parlamenti képviselő, aki arra kérte a testületet, hogy kövesse nyomon a per folyamatát tekintettel arra, hogy annak egyetlen méltányos kimenetele a vád ejtése lehet.

Csökken a lakosság száma Hargita megyében

Krónika, 2011. november 17.

A 2002-es népszámlálás eredményeihez képest a magyar lakosság száma 11, míg a románoké 13 százalékkal csökkent Csíkszeredában. Gyergyószentmiklóson 2210 fővel élnek kevesebben, mint egy évtizeddel ezelőtt.

Jelentősen csökkent mind a magyar, mind a román lakosság száma Csíkszeredában és Gyergyószentmiklóson – derült ki a helyi önkormányzatok által végzett számításokból. A csíkszeredai statisztika 37 411 személy adatainak figyelembevételével készült, ami nem a teljes lakosság száma, mivel az egyik biztos által összegyűjtött információk nem álltak rendelkezésre. Az adatok szerint a város lakóinak 82 százaléka magyar, 17 százaléka román.

A 2002-es népszámlálás eredményeihez képest a magyar lakosság száma 11, míg a románoké 13 százalékkal csökkent. A teljes népességet figyelembe véve a magyar és román lakosok aránya változatlan maradt. Noha a roma lakosság száma is változott, az illetékesek szerint mindez nem mérvadó, ugyanis a közösség jelentős része magyar nemzetiségűnek vallotta magát. Csíkszeredában ugyanakkor a kilenc évvel ezelőtti 48-hoz képest idén 21 német lakost írtak össze. Az önkormányzat összesítésében a székely nemzetiségűek a magyar gyűjtőpont alatt kaptak helyet, míg a 25 csángó személy az egyéb besorolásba került. Anyanyelvként valamivel több, mint 31 ezer személy jelölte meg a magyart, míg román anyanyelvűnek 6334-en vallották magukat. A biztosok emellett feljegyeztek két-két szerb, ukrán, illetve tatár, valamint egy-egy szlovák, orosz, görög és örmény anyanyelvű lakost. A felekezeti hovatartozás szempontjából továbbra is a római katolikusok „vezetnek”, őket az ortodoxok, a reformátusok, majd az unitáriusok követik. A lakosok közül ugyanakkor 52-en vallották magukat vallásnélkülinek, harmincan ateistának, heten pedig muzulmánnak.

Az előzetes adatok szerint Gyergyószentmiklóson is csökkent a lakosság száma, a 99 százalékos feldolgozottság alapján 2210 fővel kevesebben élnek a településen. Nagy István jegyző elmondása szerint a kilenc évvel ezelőtti népszámlálási adatokhoz viszonyítva a városban kevesebb magyar és román nemzetiségű személy él, a romák száma ezzel szemben növekedett. A 17 808 lakosból 15 508 személy magyar, míg 1854 személy román nemzetiségűnek vallotta magát.

MAGYARORSZÁG

Kétszázezer határon túli kérhet állampolgárságot az év végéig

MTI, 2011. november 17.

Százezer új állampolgár teheti le az esküt az év végéig, összesen pedig kétszázezer határon túli kezdeményezheti kedvezményes honosítását, jelentette be a Magyardiaszpóra-tanács alakuló ülésén Semjén Zsolt.

Év végére megközelítheti a kétszázezret az állampolgársági kérelmek száma, és várhatóan a százezredik eskütétel is megtörténik, jelentette be Semjén Zsolt általános miniszterelnök-helyettes a Magyardiaszpóra-tanács csütörtöki alakuló ülésén a Parlamentben.

A nemzetpolitikáért is felelős Semjén tájékoztatása szerint az állampolgársági kérelmek majdnem feléhez névváltoztatási kérelem is kapcsolódik.

Az ülésen Semjén újra kifejtette, hogy nem lehet különbséget tenni a határon inneni és túli állampolgárok között, azaz a határon túliaknak is meg kell adni a szavazati jogot. Ez amúgy szerepel is a pénteken a parlament elé terjesztendő választójogi törvényben.

A most létrejött diaszpóratanácsról Semjén azt mondta, az eddigi szervezetekben a nyugati magyarság szempontjai elsikkadtak. Ezért is fontos, hogy külön megjelenhessenek, és az őket érdeklő kérdések ne legyenek alárendelve a Kárpát-medencei magyarság más típusú kihívásainak.

KÁRPÁT-MEDENCE

KMKF: fejlesztési munkacsoport alakult

MTI, 2011. november 17.

Megalakult a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma (KMKF) szakpolitikai munkacsoportja tegnap a budapesti parlamentben, a tanácskozás délelőtti napirendjén többek között az infrastruktúra fejlesztése, a kistérségek együttműködési lehetőségei szerepeltek.

Vitányi István (Fidesz), a munkacsoport társelnöke úgy fogalmazott: új szakaszba lépett a KMKF a munkacsoport megalakításával. A politikus hasznosnak értékelte a tanácskozás délelőtti részét, amelynek napirendjén Schengen, valamint az ukrán–magyar, horvát–magyar és a szerb–magyar határátlépési problémák, a növekvő várakozási idő, infrastruktúra-fejlesztési kérdések szerepeltek. Hozzátette: felhívják a kormány figyelmét, hogy ösztönözze a minél élénkebb gazdasági, befektetői tevékenység folytatására a magyar kis- és középvállalkozásokat a határon túli magyar területeken. Szabó Vilmos (MSZP), a munkacsoport másik társelnöke kiemelte: az infrastruktúra fejlesztése kapcsán felmerült az utak, vasutak összekötése, a kistérségek együttműködésének lehetősége.

Témák között szerepelt még a pályázatok elkészítésének segítése is. Biró Zsolt, a Székely Nemzeti Tanács alelnöke a schengeni napirend kapcsán azt mondta, fontos, hogy ne csak a közvetlen, határ menti, regionális együttműködést fejlesszék és erősítsék, hanem megtalálják azt az optimális módot, aminek keretében a Székelyföld és az anyaország kapcsolatait szorosabbra tudják fűzni, hogy „a Székelyföld mint egy belső anyaország jelenjen meg”. A tanácskozás délutáni napirendjén az oktatás szerepelt. Biró Zsolt ezzel kapcsolatban úgy fogalmazott: fontos az önálló intézményrendszer megteremtése. Utalva a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen zajló történésekre, azt mondta: ezek ékesen bizonyítják, Romániában még nagyon messze állnak attól, hogy teljesen és megnyugtatóan rendezni tudják az anyanyelvű oktatás helyzetét.

Belső anyaország? – Megalakult a KMKF szakpolitikai munkacsoportja

MTI, 2011. november 17.

Megalakult a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma (KMKF) szakpolitikai munkacsoportja tegnap a budapesti parlamentben. Vitányi István (Fidesz), a munkacsoport társelnöke hasznosnak értékelte a tanácskozást, amelynek napirendjén Schengen kérdése is szerepelt.

Megalakult a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma (KMKF) szakpolitikai munkacsoportja tegnap a budapesti parlamentben. Vitányi István (Fidesz), a munkacsoport társelnöke hasznosnak értékelte a tanácskozást, amelynek napirendjén Schengen kérdése is szerepelt.

Bíró Zsolt, a Székely Nemzeti Tanács alelnöke Schengennel kapcsolatban fontosnak nevezte, hogy ne csak a közvetlen, határ menti, regionális együttműködést fejlesszék és erősítsék. Találják meg azt az optimális módot is, amelynek keretében Székelyföld és az anyaország kapcsolatait szorosabbra tudják fűzni, s ezáltal „Székelyföld mint egy belső anyaország jelenjen meg”.

A továbbiakban Bíró hangsúlyozta az önálló intézményrendszer megteremtésének fontosságát. Utalt a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen zajló történésekre, amelyek szerinte ékesen bizonyítják, Romániában még nagyon messze állnak attól, hogy megnyugtatóan rendezni tudják az anyanyelvű oktatás helyzetét.

A jövő héten ülésezik Budapesten a Máért

Tizedik plenáris ülését tartja november 23-án és 24-én a Magyar Állandó Értekezlet (Máért), a résztvevők többi között a készülő nemzetstratégiáról és a nemzeti jelentőségű intézmények támogatásáról tárgyalnak majd.

Répás Zsuzsanna magyar nemzetpolitikai helyettes államtitkár elmondta: a tanácskozáson szó lesz a környező országokban jövőre tartandó választásokról, a népszámlások tapasztalatairól. Az ülésre Erdélyből meghívást kapott a Romániai Magyar Demokrata Szövetség, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és a Magyar Polgári Párt.

A rehabilitációs törvényjavaslat nem fogadható el – VAJDASÁGI MAGYAR SZERVEZETEK KÖZLEMÉNYE

Magyar Szó, 2011. november 17.

Alulírott vajdasági magyar civil szervezetek és politikai pártok Újvidéken, 2011. november 15-én, megvitatták a szerb rehabilitációs törvény javaslatát, amely rövidesen a szerb képviselőház elé kerül elfogadásra.

A részvevők a törvényjavaslattal kapcsolatos álláspontjaikat az alábbiakban foglalták össze:

1. A rehabilitációs törvényjavaslat a jelenlegi megfogalmazásban nem fogadható el.

Egyrészt azért, mert a vagyon-visszaszármaztatási és kárpótlási (ún. restitúciós) törvény és a rehabilitálási törvényjavaslat egyes rendelkezései egymással ellentétesek, másrészt azért, mert az utóbbi egyes rendelkezései még önmaguk közt is ellentmondóak, és a vajdasági magyarságra nézve hátrányos megoldásokat tartalmaznak.

2. A kollektív bűnösség elvét sugallja az október 6-án (éppen a magyarság gyásznapján) hatályba lépett ún. restitúciós törvény 5. szakasza 3. bekezdésének 3. pontja, miszerint „az a személy, aki a második világháború alatt a Szerbia Köztársaság területén tevékenykedő megszálló erők tagja volt és annak örökösei” nem jogosult az elvett vagyon-visszaszármaztatásra, illetve kárpótlásra. Szükségesnek tarjuk ennek a rendelkezésnek a törlését.A restitúciós törvény változatlan formában történő fennmaradása ugyanis még a rehabilitáció reményét is semmissé teheti.

3. A rehabilitációról szóló törvényjavaslat nem tartalmaz időpontot, amelytől számítva a rehabilitálást kérni lehetne, vagyis időben nem korlátozza azt. Ezért a restitúciós törvényből is törölni kellene a határidőket, miszerint az elvett vagyon visszaszármaztatásra és a kárpótlásra csak azok jogosultak,akiket vagyonuktól 1945. március 9. és 1968. február 15. között fosztottak meg.

4. A rehabilitálási törvényjavaslat kizárhat olyan rétegeket, amelyeket megilletnének mind a rehabilitáláshoz, mind a restitúcióhoz való jogok. Kimondja ugyanis, hogy „a rehabilitálásra nem jogosultak azok a személyek, akiket a második világháború alatt Szerbia Köztársaság területén fegyveres összetűzésekben a megszálló fegyveres erők és a quisling egységek tagjaiként életüket vesztették”.

Magyar vonatkozásban, gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy mindazok a személyek, akiket behívtak a honvédségbe vagy más katonai egységekbe a mai Szerbia területén, és harcokban életüket vesztették, nem jogosultak rehabilitálásra, és ennél fogva kárpótlásra, vagyon-visszaszármaztatásra sem.

5. A törvényjavaslat 5. szakasza tartalmazza „a törvény erejénél való rehabilitálást”. Ilyen rehabilitálásban részesülnének azok a személyek is, „akiket a kollektív felelősség elve alapján háborús bűnösöknek nyilvánítottak, illetve háborús bűnök elkövetésében való részvételért nyilvánítottak bűnösöknek, akik nem vesztették el a jugoszláv állampolgárságot, és nem követtek el, illetve nem vettek részt háborús bűnök elkövetésében”.

Ez a rehabilitálás nem helyettesítheti egy olyan képviselőházi politikai nyilatkozat elfogadását a szerb parlamentben, amely elítéli az 1944/45-ös délvidéki vérengzést, és amely eltörli a csúrogi, zsablyai és mozsori magyarokra kimondott, a mai napig fenntartott „kollektív bűnösséget” és koholt vádakat, biztosítja az áldozatoknak kijáró végtisztesség és a méltó megemlékezés jogát, valamint az események hatékony tudományos feltárását és az elkövetők megnevezését.

Ez mellett, Budapestnek végre kezdeményeznie kellene a katonai temetők és az ártatlan áldozatok sírhelyeinek kétoldalú szerződéssel való rendezését, beleértve a megfelelő emlékművek emelését és azok védelmét is, külön pedig, hogy Újvidéken megépüljön a Makovecz Imre által tervezett.

6. A törvényjavaslatban tisztázatlan az is, hogy kinél lesz a rehabilitálással kapcsolatos bizonyítási kényszer, holott ehhez nyilvánvalóan csak a szerb államnak vannak eszközei. Szükséges egy olyan rendelkezés beiktatása is, miszerint a törvény semmisítse meg a lincselő csoportok és a rögtönítélő katonai bíróság minden ítéletét. Továbbá, hogy a vagyon-visszaszármaztatási és kárpótlási eljárásokat egy ésszerű, törvényben rögzített határidőn (legfeljebb 5 éven belül) lezárják.

7. A magyar kormányok a második világháború után érdemben nem foglalkoztak a délvidéki vérengzésekkel. A magyar külpolitika az elmúlt húsz év alatt mindig bizalmat előlegezett Szerbiának, amit utóbb az itteni magyarok csalódásként éltek meg.

8. A Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) a rehabilitálási törvényjavaslatról a szerb kormánnyal folytatott tárgyalások előtt nem konzultált itteni magyar politikai, civil vagy tudományos szervezetekkel. Ezekben a napokban talán örökre eldől, hogyan viszonyul Szerbia az 1944/1945-ös vérengzéshez. Felszólítjuk a párt parlamenti képviselőit, hogy a fentiekkel összhangban kérjék a rehabilitálási törvényjavaslat átfogalmazását.

A rehabilitálási törvény végső megszövegezése nemcsak a VMSZ, hanem a magyar kormány felelőssége is.

Újvidék, 2011. november 15.

Civil szervezetek:
– Árgus – Vajdasági Magyar Kisebbségjogi Civil Egyesület, mgr. Bozóki Antal elnök
– Nagyapáti Kukac Péter Magyar Hagyományőrző és Néprajzkutató Társulat –
Topolya, Kovács László elnök
– Nagy Sándor Műemlékvédő és Hagyományápoló Egyesület, Papp Ferenc elnök
– Újvidéki Diáksegélyező Egyesület, Matuska Márton elnök
– Újvidéki Magyar Olvasókör, Matuska Mária, elnök
– Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesülete, Nagy Margit elnök
– Vox Humana Emberbaráti Szolgálat, Sípos Piroska elnök

Pártok:
– Gusztony András, alelnök, Vajdasági Magyar Demokrata Párt,
– Csonka Áron, elnök, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége
– Oláh Róbert, a Magyar Remény Mozgalom alelnöke
– Sass Tamás, alelnök, Magyar Polgári Szövetség

EURÓPAI PARLAMENT/EURÓPAI UNIÓ

Kiterjesztették az Európai Örökség Cím hatályát

Erdély, 2011. november 16.

A mai végszavazással véget ért az a több évre terjedő törvényhozási folyamat, amely a 2006-ban, kormányközi kezdeményezésből létrehozott Európai Örökség Cím hatályát az Európai Unió valamennyi – mind a 27 – országára kiterjeszti.

Az Európai Parlament tegnapi, késő esti plenáris ülésén került sor az Európai Örökségre vonatkozó Ajánlás vitájára. A dokumentum jelentéstevője Chrysoula Paliadeli görögországi szocialista képviselőnő volt.

Az Európai Örökség általános célkitűzései közé tartozik, hogy az európai polgári öntudatot erősítse a közös történelmi és kulturális örökség felmutatása által, ennek révén is hozzájárulva a kultúrák közötti párbeszéd, valamint a kulturális turizmus fellendítéséhez.

A magyar EU- Elnökség szívügyének tekintette az Európai Örökség programjának sikerre vitelét. Mandátumának ideje alatt született meg a politikai megegyezés az európai intézmények között, melynek nyomán az EP Kulturális és Oktatási Bizottsága (CULT) a Parlament elé terjesztette elfogadás végett a törvényt.

Mindezidáig 18 ország – köztük Románia és Magyarország – vett részt a programban, és területükről 64 helyszín – köztük a visegrádi királyi palota és a bukaresti Román Atheneum – nyerte el az Európai Örökség Címet.

Ezután valamennyi más tagállam pályázhat a címre. A helyszínek kiválasztása kétévenként történik, egy alkalommal országonként két-két javaslat tehető. Legközelebb 2013-ban ítélik oda az európai örökség minősítést. A kiválasztás során előnyt élveznek az olyan helyszínek, amelyek az Európai Unió történetében, illetve annak létrejöttében fontos szerepet játszottak.

Az Örökség-program vitájában Tőkés László erdélyi képviselő azt hangsúlyozta, hogy a Cím odaítélése, illetve közös örökségünk számbavétele és felmutatása által minden tagország és nemzet – ezenképpen egész Európa gazdagodik. Különösképpen fontosnak ítélte, hogy a kulturális sokszínűség európai politikájának eme újabb eszköze nagy mértékben elősegíti az Unió keleti részén található, eleve hátrányos megítélésben részesülő tagországok és nemzetek európai felzárkózásának a folyamatát.

Felszólalásában Elena Băsescu képviselőnő rámutatott arra, hogy Románia kezdettől fogva a kezdeményező országok közé tartozott, míg Bagó Zoltán néppárti képviselő a magyar EU-Elnökség érdemeit méltatta a törvénykezdeményezés elfogadtatásában.

A vita összegzése rendjén Andronella Vassiliou kulturális biztos a program eredményes életbeléptetését szorgalmazta, és az ügy hosszú távú sikerét „jósolta”.

Paliadeli képviselőasszony annak a reményének adott hangot, hogy az értékek jelenkori válsága közepette a kulturális értékrend helyreállítása az Európa általános válságából való kiút megtalálásához is hozzá fog járulni.
Külön is említésre méltó, hogy az elfogadott jogszabály lehetővé teszi majd olyan hazai, illetve erdélyi helyszínek Európai Örökség Címre való előterjesztését, mint amilyen a temesvári református templom és a Mária-tér, melyek a romániai rendszerváltozás révén megnyitották az utat Románia európai integrációja előtt. Ennek sikere esetén az Európa Kulturális Fővárosa címre is nagyobb eséllyel pályázhat Temesvár.

Strasbourg, 2011. november 16.

Kisebbségi jogokat szavatolnának (Frunda György javaslatai)

Háromszék, 2011. november 17.

Az Európa Tanács jogi és emberjogi bizottsága keddi párizsi ülésén elfogadta Frunda György kiegészítő jegyzőkönyvtervezetét az Emberi Jogok Euró­pai Egyez­ményéhez.

Az egy tartózkodás és három ellenszavazat mellett átment javaslat a nemzeti kisebbségekre vonatkozó standardokat garantálná: felsorolja azokat a jogokat, amelyeket az Európa Tanács tagállamainak kötelező módon biztosítaniuk kell a területükön élő nemzeti kisebbségeknek. Az ajánlástervezet szerint minimális standardokat kell megállapítani a nemzeti kisebbségek és azok tagjai számára, hogy a többséggel egyenlő bánásmódban részesüljenek, és ki kell küszöbölni a tagállamok közt fennálló különbségeket ezen a téren. Ezen alapvető jogok a következők: minden személy kifejezheti valamely nemzeti kisebbséghez való tartozását, politikai jogok (politikai pártokba való szabad tömörülés, válasz­táson való részvétel, arányos képviselet a közéletben, helyi és központi szinten), kulturális jogok (a kulturális autonómiához való jog mint az identitás megtartásának fő eszköze) és az egyes autonómiaformákról való döntés joga is megilleti őket, az európai, illetve a nemzeti és regionális gyakorlatnak megfelelően, továbbá az anyanyelv szabad használata a magán- és a közéletben, a közigazgatásban és az igazságszolgáltatásban ott, ahol a nemzeti kisebbségek jelentős számban élnek.

Winkler Gyula: a fiatalok ne essenek a populizmus csapdájába


RMDSZ, 2011. november 16.

Winkler Gyula, az RMDSZ európai parlamenti képviselője azt javasolja a fiataloknak, hogy ne essenek egyes politikusok populista diskurzusainak csapdájába, akik kihasználva a világválság következményeit, szegregáló üzeneteket fogalmaznak meg, vagy a határok és egyéb korlátok újraállítását szorgalmazzák az Európai Unióban. Az EP-képviselő szerdán Strasbourgban találkozott a Belfort-Montbeliard Egyetemi Intézet 38 diákjával és tanárjával, akik Jean-Jaques Wagner professzor vezetésével látogatták meg az Európai Parlamentet.

Winkler Gyula a találkozón arról beszélt, hogy a gazdasági válság nyomán, különösen a szociális jellegű következmények miatt érthető a fiatalok bizalmatlansága és felháborodása, ezért azt javasolta, hogy nagyobb mértékű demokrácia mellett foglaljanak állást. Felhívta a figyelmet arra is, hogy válsághelyzetben nagyon könnyen megerősödhet az autoriter, diktatórikus rendszer iránti hajlam, rámutatott, hogy párhuzamot lehet vonni a jelenlegi és a második világháború kitörését megelőző időszak között. Winkler ugyanakkor beszélt azokról a diktatúrákról is, amelyek a világválságot megelőzően jutottak a hatalomhoz, és a volt kommunista országok rendszereiről is, kiemelve, hogy nem ajánlja a fiataloknak, hogy megtapasztalják a háborút vagy a diktatúrát.

„Szeretnénk megtalálni, hogy ki a bűnös azért a helyzetért, ahova juttotunk. (…) A régi tagállamok szerint a munkahelyek hiányáért a romániaiak, a lengyelek, általában véve a kelet-európai polgárok a hibásak. (…) Közben elfelejtik elmondani, hogy az Európai Uniónak 2004-es és 2007-es bővítése során 500 millió polgára lett, és ezzel demográfiai szempontból a harmadik helyet szerezte meg Kína és India után. Elfelejtik megemlíteni azt is, hogy a közép- és kelet-európai országok nemcsak a problémáikkal, hanem gazdasági potenciáljukkal, kulturális értékeivel, hatalmas tudással és humán erőforrás-anyaggal együtt lettek az Unió tagjai” – fejtette ki Winkler Gyula. Az EP-képviselő emlékeztetett, a gazdasági válság és a globális verseny által teremtett helyzetben egyetlen tagállam sem tud egyedül győztesen kikerülni.

„Egyetlen tagállam, még az erős Németország vagy Franciaország sem tud egymagában semmit sem elérni. A mi erőnk az unióban van. Csak együtt, összefogva tudjuk leküzdeni a válságot és együtt, összefogva tudjuk a globális versenyben megállni a helyünket” – hangsúlyozta Winkler Gyula.

Az RMDSZ európai parlamenti képviselője nem először fogad vendégeket a Belfort-Montbeliard Egyetemi Intézettől, tavaly decemberben 45 diákkal találkozott Strasbourgban. Winkler Gyula 1997-ben 12 kollegájával egyetemi utáni képzésen vett részt a svájci Jura kanton ösztöndíjasaként, a vállalkozástudományi témakörben megtartott képzést a Belfort-Montbeliard Egyetemi Intézetben tartották. Ez az egyetem utáni képzés jelentette az alapját a Hunyad megye, a svájci Jura kanton és a franciaországi Montbeliard régió közötti hármas együttműködésnek.

INTERJÚK, ELEMZÉSEK,  PUBLICISZTIKA

Hétköznap, ünnepnap, szórványnap


Új Magyar szó, 2011. november 17. – Ambrus Attila

Erdélyben néhány hiteles ember van csak, akinek joga a szórványról beszélni, mert ismeri az elszigeteltségben élők élethelyzetét. 

Az utóbbi napokban alaposan fel lettem világosítva szórványkérdésben. (Villanyozva már kevésbé.) A csapból is a szórványstratégia langy vize folyt. Kora reggeltől késő estig volt szerencsém meghallgatni a határon inneni és határon túli tömbmagyarság jeles képviselőit arról, hogy milyen nehéz, de nem lehetetlen nekem szórványban élnem.

Az utóbbi napokban alaposan fel lettem világosítva szórványkérdésben. (Villanyozva már kevésbé.) A csapból is a szórványstratégia langy vize folyt. Kora reggeltől késő estig volt szerencsém meghallgatni a határon inneni és határon túli tömbmagyarság jeles képviselőit arról, hogy milyen nehéz, de nem lehetetlen nekem szórványban élnem.

Az ősiség és hősiesség jogán nekem nem csupán ki lehet, de ki is kell tartanom, egészen addig, amíg sok megapixeles kamerájával a budapesti nemzetféltő rám talál, s mint utolsó brassói magyart megörökít. Elrettentő példa gyanánt azok számára az anyaországiak számára, akik nem akarnak kellőképpen sokasodni...

Háromgyerekes családapaként jól esett meghallgatnom a politikai karrierjük érdekében családról, utódról lemondó demográfiai szakemberek biztatását, hogy feltétlenül lassítani kell a magyarság fogyását. Megbizonyosodhatom, hogy aki szakértőként munkát vállal egy szórványbizottságban – joga van rá, mert nem csak szavakkal, hanem tettekkel is bizonyította elhivatottságát –, azt azoknak a párt(hon)lapja kezdi ki, akik meghívták a bizottságba. Mert ugye, úgy van az jól, hogy ne bízhassa el magát, őt nem a maga hitelességéért, hanem a mások hitelesítéséért választották be a csapatba, amelynek feltett szándéka a szórványból élni. Nem a szórványért.

Lehet, hogy igazságtalan vagyok, tisztelt uraim, de úgy tűnik, hogy divatba jön a szórvány a pályázatok kiíróinál, s a pályázók fényképezőgépeket vásárolhatnak maguknak, hogy lefotózzák az utolsó magyart, laptopokat, hogy megkönnyeztető power pointos prezentációkat mutathassanak be a zárványról, újabb szimpóziumokat szervezhetnek – mert tanácskozásnak aligha nevezhető az, amikor a tömbből érkező szakértők megmondják a tutit.

Erdélyben néhány hiteles ember van csak, akinek joga a szórványról beszélni, mert ismeri az elszigeteltségben élők élethelyzetét, minőségét, sorsát. Köztük van Szegedi László esperes, Winkler Gyula, Vetési László, Kallós Zoltán, Balázs Bécsi Attila. És ugyanakkor sokan vannak Erdélyben, Magyarországon, akiknek nem üresjáratú politikai nyilatkozatokat kellene intézniük a szórványról, a szórványhoz, hanem meghallgatniuk azokat a lelkészeket, pedagógusokat, családapákat és családanyákat, fiatalokat, akiknek hétköznapjai a szórványban telnek.

Megtudhatnák, hogy nem (csak) zajos ünnepnapokra, hanem alkotó hétköznapokra van szükség – ahogyan Kovács Attila, az RMDSZ Brassó megyei elnöke is mondta. Támogatásra az értelmiséginek, hogy a szórványban maradhasson, ahol olyan élményekkel és érzelmekkel lesz gazdagabb, amilyeneket a tömbben nem tapasztalhat meg. Támogatásra az iskoláknak, bentlakásra, sportpályára, multimédiás könyvtárra.

Ha a szórvány tetemén lakmározni kívánók sasszemeket nyitnának, rájönnének, hogy a világ megváltozott. A globalizációs folyamatok közepette modernizációs együttműködésre, nem pedig az elzárkózásra igyekeznek berendezkedni az etnikai és társadalmi csoportok. Mert, mint a szegedi dr. Besennyi Sándor írja: nincs kék lagúna, nincs többé szigetlét, nincs zárványlét, nincs történelmi elszigetelődési, elzárkózási kényszer. A globalizáció feltöri a zárványokat, a korszerű kommunikációs eszközök hatékonyan rombolják le az elszigetelődés falait, zúzzák szét a nemzeti és provinciális fogyasztási szerkezetet.

Abban igazuk volt a tucatnyi szórványkonferencia előadóinak, hogy szükség van a zárványkérdések tisztázására, a szórvány kutatására, a nagyvárosi szórványok bekapcsolására a modernizációs folyamatokba.

Legalább másfél évtizedet késett ez a felismerés, amely csak akkor született meg, amikor a tömb peremének töredezése kiviláglott. De természetesen jobb később, mint soha!

Ha a jövő évi szórványnapokon ennek a kutatásnak a hasznosítható eredményeit hallhatjuk az üres biztatások helyett, már előbbre léptünk.

Addig szerencsére zavartalanul élhetjük hétköznapjainkat a szórványban. Mert magunknak köszönhetően jó a szórványban élni hétköznapokon és ünnepnapokon.

Hazaárulók

Új Magyar Szó, 2011. november 17. – Krebsz János

Egy Jobbikos képviselő, nevét nem írjuk ide, Károlyi Mihály szobrának talapzatáról a virágokat és a koszorúkat eltávolította, sőt egyenesen a kukába hajította, mondván: hazaárulónak nem jár virág.

Egy Jobbikos képviselő, nevét nem írjuk ide, Károlyi Mihály szobrának talapzatáról a virágokat és a koszorúkat eltávolította, sőt egyenesen a kukába hajította, mondván: hazaárulónak nem jár virág.

Az akció aktuálpolitikai performansz hatásával nem foglalkoznánk, s arra sincs elég helyünk, hogy Károlyi történelmi szerepét tudományos mérlegeléssel helyre tegyük. A história kényes dolog, de sokan piszkálják, ezért – mint az egyszeri órásmester – a szerkezet néhány hazai jellemzőjét vesszük tanulmány alá.

A magyar történelem, s különösen az utóbbi egy-két évszázada folyamatos buherálás eredménye. Addig még csak-csak rendben van: egy különleges képességekkel megáldott nép hazát szerez itt Európa közepén, fölvirágoztatja, aztán különféle sorscsapások következtében töredékére fogy a terület, s lakói is szibarita váz formájában tengődnek, ám nagy-nagy öntudattal és büszkeséggel.

Mert vészek, fegyverletételek, részekbe szakadások és tragédiák sorozata a történet, de sosem az ellen nagy száma, esetleg túlnyomó fölénye eredményezte a vesztes pozíciót, hanem mindig az, hogy belső árulók támadtak, idegenszívűek férkőztek közénk. Mondhatnánk: a folyamatnak ez a legállandóbb eleme.

A folytonosság jegyében a legutolsó száz év megfelel a haladó hagyománynak, csak aktuálpolitikailag a szereplők időnként színt váltanak visszamenőlegesen. A történeti „ki veszít ma?” (© Petri György) játékban elkurjantja magát valamelyik politikus, és onnantól minden másképp – volt.

Az összes fontosabb szereplő volt már köztéri szobor és hazaáruló. Természetesen a halála után. Eközben mi adtuk a világnak a legtöbb Nobel-díjast, mi találtuk fel a gyufától a szódavízig meg az atombombától a golyóstollig az összes fontos technikai újítást – csak ez a fránya piacgazdaságos demokrácia nem klappol nekünk. Nem illik bele a történeti folytonosságba. Ebben a nyugatról importált rendszerben nincsenek szentek és hazaárulók, csak emberek jó és rossz tulajdonságokból összerakva, s maga a szisztéma garantálná, hogy nem ellenségesen kelljen megoldani a vitás kérdéseket.

Mifelénk ez a most elharapózó történelmi kulturális felbuzdulás a mindenkori hab a tortán. József Attila szobrának áthelyezése, a szélsőjobb színházhoz jutása, az új alkotmányhoz készült karikatúra-gyűjtemény – mind csak zavaros folyadék, amelybe lelkesen belenyomják a keverőjüket politikusok és értelmiségiek, s vernek belőle nagy habot.

Hátha sikerül elfedni vele azt, hogy alatta már régen nincs ott torta.

IWIW Twitter Facebook Yahoo MyWeb Google
Cimkék:   
Kapcsolódó cikkek