|
RMDSZ
Kelemen: az RMDSZ nem mond le a többlépcsős autonómiarendszerről 
Nyugati Jelen, 2011. március 21.
Kelemen Hunor, az RMDSZ szövetségi elnöke szombaton Marosvásárhelyen azt nyilatkozta, hogy az RMDSZ nem mond le a programjában is szereplő többlépcsős autonómiarendszer eléréséről.
Kelemen Hunor kifejtette, nem kommentálja Teodor Baconschi külügyminiszter nyilatkozatait, amelyek szerint Románia elfogadja a kulturális autonómiát, de nem az etnikai és területi alapút, kiemelve: az RMDSZ programja ismert, és a Szövetség nem mond le az ebben szereplő célkitűzésekről, még akkor sem, ha az elérésükhöz hosszabb időre lesz szükség.
„Nem kommentálom Baconschi nyilatkozatát. A mi programunkban az szerepel, amit jól ismerhetnek, és benyújtottunk a parlamentbe is több törvénytervezetet, amelyeket visszautasítottak. Mi nem vesszük ki célkitűzéseinket programunkból, de nincs amit kommentálnom Baconschi úr nyilatkozatán. Én az RMDSZ-ről beszélek, a mi programunkról, a mi célkitűzéseinkről. Időbe telik, amíg elérjük ezeket, mert itt olyan dolgokról van szó, amelyek bizonyos érzékenységeket sértenek, de idővel, párbeszéddel, érvekkel, meggyőzéssel és politikai eszközökkel elérhető bármilyen célkitűzés, ami a nemzeti identitásra, a kulturális identitásra vonatkozik. Másképp nem lehet. Nem tudom, mennyi ideig tart, nem mondok időt" – fejtette ki Kelemen Hunor.
Teodor Baconschi, pénteken, Marosvásárhelyen azt nyilatkozta, hogy Románia elfogadja a kulturális autonómiát, de nem az etnikai alapút.
„Természetesen Románia elvi álláspontja nem változik. Elfogadjuk a kulturális autonómiát, a közigazgatás decentralizációját, de nem az etnikai alapú vagy a területi autonómiát" – mondta Baconschi.
Kelemen Hunor: visszaköszön a nacionalizmus
Szabadság, 2011. március 19.
Megválasztásakor tett ígéretéhez híven, miszerint kéthetente Kolozsváron tart sajtótájékoztatót, Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke, tegnap délután ismertette és kommentálta a kongresszus után történt legfontosabb hazai eseményeket.
Az elnök csütörtökön megbeszélést folytatott a szövetségen belüli ideológiai platformok képviselőivel, majd a területi elnökökkel konzultált. Április másodikára a kolozsvári magyar színházba hívják össze a Szövetségi Képviselők Tanácsának ülését, amelyen megalakítják a döntéshozatalokra felhatalmazott 18 tagú Szövetségi Elnökséget. Napirendi pontként szerepel az alelnök (erre a tisztségre Borbély László esélyes), és főtitkár megválasztása (ezt a személyt még keresik). A találkozó után megrendezik a Mátyás király szoborcsoport hivatalos újraavatását. Az ezt követő 2-3 hónapban, a tervek szerint, a területi szervezetek révén társadalmi konzultációt tartanak 200 000–300 000 személlyel, hogy feltérképezzék a különböző régiókban élő magyarok sajátos elvárásait, és azok ismeretében kidolgozhassák a közép-, illetve hosszútávra szóló politikai stratégiát.
Kelemen Hunor elgondolkoztatónak tartja, hogy március 15-ével kapcsolatban, Orbán Viktor félreértelmezett, eltorzított üzenete miatt, alig fél nap alatt a román parlamentben egyesek képesek lennének az utóbbi huszonegy év kiegyezésre törekvő munkájának eredményeit lábbal tiporni, és a magyar kártyát ismételten uszító szándékkal felhasználni. Haşoti szenátor politikai nyilatkozatát szerencsére a kormánykoalíció visszaverte, és amikor a tévedésre fény derült, a honatyák közül egyre többen higgadtak le. Ugyanakkor az RMDSZ elítéli a csíkszeredai Csibi Barna nyilvános felelőtlen akcióját, mert a magyar–román párbeszédhez nélkülözhetetlen a kölcsönös tisztelet megkövetelése. A parlamentben a nacionalista hang feltámasztása minden esetre zavaró tényező – mondta a szövetségi elnök. És még hozzátette: az RMDSZ helye ott van a parlamentben, mert azzal biztonságérzetet szavatol a romániai magyarság számára.
Erdélyi körúton az SZKT
Új Magyar Szó, 2011. március 21. – Sipos M. Zoltán
Április 2-án a kolozsvári magyar színház épületében tartják meg a Szövetségi Képviselők Tanácsának (SZKT) következő ülését, és ugyanezen a napon kerül sor a Mátyás-szoborcsoport ünnepélyes újraavatására is – jelentette be a hét végén Kelemen Hunor, az RMDSZ szövetségi elnöke.
Április 2-án a kolozsvári magyar színház épületében tartják meg a Szövetségi Képviselők Tanácsának (SZKT) következő ülését, és ugyanezen a napon kerül sor a Mátyás-szoborcsoport ünnepélyes újraavatására is – jelentette be a hét végén Kelemen Hunor, az RMDSZ szövetségi elnöke.
Kolozsváron tartott sajtótájékoztatóján a politikus beszámolt azokról a változásokról, amelyeket a február végi, Nagyváradon megtartott tisztújítás óta foganatosított. Eszerint egyeztetett az RMDSZ nyolc platformjának képviselőivel, ugyanis az új alapszabályzat értelmében a Platformok Konzultatív Tanácsa a Területi Elnökök Konzultatív Tanácsa (TEKT) előtt ül össze.
Az április 2-i SZKT-ülés jelentőségét növeli, hogy Kelemen Hunor Kolozsváron jelenti majd be, kiket jelöl az RMDSZ főtitkárának és politikai elnökének. Az új tisztségek a kongresszuson kerültek be a szövetség alapszabályzatába. Az már köztudott, hogy a politikai alelnöki tisztség várományosa Borbély László miniszter, a főtitkár személyét azonban csak találgatni lehet. RMDSZ-es források Kovács Péter ügyvezető alelnököt tartják a legesélyesebbnek a posztra.
Kelemen arról is tájékoztatott, hogy megtartották a Szövetségi Elnökség alakuló ülését, ennek a testületnek az alapszabályzat szerint tizennyolc tagja van. A területi elnökökkel tartott pénteki konzultáción szervezési és belpolitikai helyzetelemzést tartott. A szövetségi elnök kifejtette, a március 15-ét övező politikai cirkuszt és bizalmatlansági indítványt figyelmeztető jelként értékeli.
„Múlt szerdán nem a bizalmatlansági indítványról, hanem a március 15-én elhangzott és el nem hangzott beszédekről, pontosan az Orbán Viktor magyar miniszterelnök üzenetéről volt szó" – fogalmazott a szövetségi elnök, aggasztónak és egyben figyelmeztető jelnek nevezve, hogy egy nap alatt a parlamentben a kilencvenes évek nacionalista hangulata uralkodott el. Hozzátette: ismét bebizonyosodott, hogy az RMDSZ jelenléte a parlamentben kulcsfontosságú az erdélyi magyar közösség számára.
A szövetségi elnök elmondta, áprilisban elindul az Erdélyi Konzultáció, amelyet az RMDSZ területi elnökei teljes mértékben támogatnak. Az országos konzultáció a tervek szerint közel három hónapot tart, amelynek során több mint 250 ezer romániai magyart kérdeznek meg arról, hogy melyek a prioritásaik, mit várnak el az érdekvédelmi szervezettől. Az Erdélyi Konzultáció eredményeinek értékelése után az RMDSZ ennek megfelelően alakítja politikai cselekvését.
ROMÁNIA
PSD: ne tölthessenek be köztisztséget a kettős állampolgárok
Székelyhon.ro, 2011. március 20.
Valeriu Zgonea, a szociáldemokraták alelnöke szombaton, Gyulafehérváron azt nyilatkozta, hogy a PSD benyújt a parlamentbe egy olyan törvénytervezetet, amely szerint köztisztségekbe, vezető funkcióba csak olyan személyek kinevezhetőek vagy megválaszthatóak, akiknek egyetlen állampolgárságuk van, a román.
Ha érvényesülne a szociáldemokraták akarata, Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsa elnöke, vagy a magyar állampolgárságról, vagy a tanácselnökségről kellene lemondjon.
„Egyes államokban kettős állampolgársággal legfeljebb helyi tanácstagnak jelöltetheted magad, de semmi esetre sem lehetsz polgármester, megyei tanácselnök, alelnök, prefektus, államtitkár, miniszter, miniszterelnök, államelnök, képviselő, szenátor" – mondotta Zgonea.
Kifejtette, ezt a modellt több államban alkalmazzák, példaként említette Franciaországot, Németországot, Olaszországot vagy Spanyolországot.
„Ezzel nem az RMDSZ-t bántjuk. Én úgy gondolom, európaiak vagyunk. Jogunk van törvényt hozni, nem esküdhetsz fel két alkotmányra. Nekem nehéz megértenem, hogyan tartod tiszteletben Románia alkotmányát, valamint Magyarország vagy Spanyolország, illetve Olaszország alkotmányát", nyilatkozta Zgonea.
Zgonea elmondta, az új törvény feltételhez szabná az elnöki, miniszterelnöki, miniszteri, államtitkári, elnöki tanácsadói, polgármesteri, megyei tanácselnöki, alelnöki, prefektusi tisztségre, azaz minden olyan tisztségre pályázást, amely „jelentősen befolyásolja az állam működését".
„Ha helyi tanácstag akarsz lenni, lehet három állampolgárságod is, de ha polgármester akarsz lenni, akkor csak egyetlen állam polgára lehetsz, a román államé" – mondotta Zgonea. Kifejtette, „sérti egy állam büszkeségét", ha megyei tanácselnökök, képviselők „azzal dicsekednek, hogy felveszik a kettős állampolgárságot". A PSD alelnöke kifejtette, a PSD által kezdeményezett törvénytervezet azt követően jön létre, hogy látták, „élesednek a román állam elleni felszólalások".
Hozzáfűzte, Románia nagyon „rugalmas volt", sok olyat tett, amit Európa nem. „Van pozitív diszkrimináció, és én azt gondolom, sokat kell beszélnünk azokról a visszaélésekről, amelyeket a magyar önkormányzatok hajtanak végre a kisebbségben élő románokkal szemben. Eddig nem beszéltünk ezekről, de cserébe megteremtettük a romániai magyaroknak, hogy magyar nyelven tanulják Románia történelmét" – mondotta Zgonea.
Elmagyarázta, a román állam nyitott a kisebbségekkel szemben, az egyetlen európai állam, amely fenntart 18 helyet a különböző kisebbségek képviselőinek. „Hiszek a multikulturalitásban, de ugyanakkor hiszek abban is, tisztelned kell azt az államot, ahová mész. Valamilyen formában el kell magyaráznunk RMDSZ-es kollégáinknak, hogy véget kell vetni az ilyen visszaéléseknek, amelyek minden március 15-én megtörténnek, mindig magyarországi üzenetek árnyékában. Ez nem fair play" – nyilatkozta Valeriu Zgonea.
A PSD-s képviselő szerint ez a törvénytervezet nem kívánja korlátozni a választhatóság vagy a választáshoz való jogot. „Mi nem korlátozzuk a választhatóság vagy a választáshoz való jogot. Mert egy olyan Európai Unióban, ahol a többségi államok így döntöttek, én is így dönthetek. Ez egy lépés, amely felelősebbé tesz az iránt a tisztség iránt, amelybe eljutni szándékozol. Ha majd más alkotmányunk lesz, az európai, akkor majd másképpen viszonyulunk a köztisztségekkel, vezetőfunkciókkal kapcsolatban. Ha mi dicsőségnek tekintjük, hogy felvesszük egy más állam polgárságát, azt jelenti, a vezető tisztségünkben más államra gondolunk, nem a sajátunkra" – hangsúlyozta Valeriu Zgonea.
ERDÉLY
Rendszeresen megrongálják Dsida Jenő sírját
Kossuth Rádió, 2011. március 20.
Romokban a házsongárdi temetőkertben nyugvó Dsida Jenő sírja, de nem csak az övé, úgy tűnik, nincs aki megmentse Kós Károly, Reményik Sándor, Szenczi Molnár Albert nyughelyét sem.
Az 1585-ben megnyitott kolozsvári házsongárdi temető Európa egyik legrégebbike, talán a leghíresebb magyar temető, erdélyi panteon, a magyar művelődéstörténet kegyhelye. A temető a „lombos Házsongárd" dombjáról kapta nevét. Hírét nemcsak az itt nyugvó jeles személyiségeknek, hanem régi sírköveinek, művészi emlékműveinek is köszönheti.
A sírokat mostanában azonban nemcsak az idő rombolja, a helyiek elmondása szerint sorozatosan vandálok is dúlják azokat, így hiába a temető műemléki védettségű, mára pusztulás fenyegeti. Megmentéséhez a dunántúli Szilsárkány polgármestere, Zöld Péter adománygyűjtő akcióba kezdett, 174 kistérségi társulás segítségét, támogatását kérte, egyelőre kevés sikerrel. Eddig ugyanis hiába a széleskörű felhívás, egy millió forintot sikerült csak összegyűjteni.
A Házsongárdért Alapítvány több mint tíz éve alakult és próbálja megmenteni a temetőkertet. Eddig saját erejéből 90 síremléket és öt kriptát állítottak helyre a diákok. Néhány hónapja azonban azt kellett látniuk, hogy ismeretlenek több sírt is darabokra törtek. Gergelyné Tőkés Erzsébet, az alapítvány elnöke a Vasárnapi újság műsorának elmondta, összegyűjtötték a törmelékeket, hogy az ősi darabokat helyreállítsák, ám már másnapra eltűntek, a tapasztalatok szerint valahol egy betonalapban végezték. Mint mondta, a műemlék sírkertben folyamatos a betonozás – a védett temetőben egyébként tilos – új építmények épülnek egyik-napról a másikra.
A megoldás szinte lehetetlen, mert ugyan a kulturális minisztérium óvná a műemlékeket, ahhoz azonban, hogy lépni tudjanak azok helyrajzi számát kéri. Azt pedig – mivel időközben titkosították is az adatokat – a Házsongárdért Alapítvány nem tudja megszerezni. Marad tehát a tehetetlenség és a rongálásokat követő, eddig eredménytelen feljelentések sorozata.
MAGYARORSZÁG
Semjén: aki magyar állampolgár, az választhat és választható
MTI, 2011. március 21.
Aki magyar állampolgár annak sem a választójogát, sem választhatóságát nem lehet kétségbe vonni – szögezte le a határon túli magyarok szavazati jogával összefüggésben Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős mi- niszterelnök-helyettes a HírTv Kontraszt című műsorában vasárnap este. A KDNP elnöke közölte azt is, hogy nem tartja indokoltnak csökkenteni az alkotmányozás időkeretét, a- zért mert az MSZP és az LMP nem vesz részt benne.
A kormányfő kereszténydemokrata-helyette - se Szili Katalin (független) kétkamarás parla- mentről szóló javaslatáról, illetve annak lehetőségéről, hogy ott megvalósulhatna a határon túli magyarok képviselete, azt mondta: a KDNP-től nem áll távol a kétkamarás parlament gondolata, de ez a magyar politikai berendezkedéstől idegen. A kérdés a frakciószövetségben eldőlt, egykamarás parlament lesz, ez felel meg a magyar politikai berendezkedésnek – mondta.
Ha volna is felsőház, ez nem oldaná meg a határon túli magyarság érdekérvényesítésének problémáját – fogalmazott, hozzátéve: a határon túli magyarságnak akkor van garanciája arra, hogy a mindenkori kormány megkerülhetetlenül figyelembe veszi az ő szempontjait, ha szavazataikkal ezt ki tudják kényszeríteni. Ez akkor lehetséges, ha a parlamenti választásokon részt vehetnek – mondta.
Rámutatott: az egyéni választókörzetekben nyilvánvalóan az szavazhat, akinek lakcímkártyája az adott helyre szól, de a pártlistákra történő szavazást nem indokolt helyhez kötni.
Semjén Zsolt kérdésre válaszolva nem tartotta indokoltnak az alkotmányozásra szánt öthetes időkeretet azért csökkenteni, mert az MSZP és az LMP nem vesz részt a folyamatban.
„Az MSZP és az LMP elárulta saját szavazóit" – fogalmazott, megjegyezve: velük szemben inkorrektek. Az MSZP-re és az LMP-re szavazóik azért voksoltak, hogy értékrendjük megjelenjen az Országgyűlés munkájában, így az alkotmányban is.
„Mostantól kezdve az a felelősség is rajtunk van, hogy a mi értékrendünkön kívül a szociáldemokrata szempontokat is megjelenítsük" az új alaptörvényben – emelte ki a kormányfő helyettese. Az ennek módjára vonatkozó felvetésre azt mondta: soha nem látott széles körben kérdezték meg a magyar embereket arról, hogy mi a véleményük, és a beérkező javaslatokat beépítik az új alkotmányba.
Román nacionalisták feltörték a Magyar Hírlap honlapját
MTI, 2011. március 20.
A szerkesztőség visszautasítja a gyűlöletkeltést
Valószínűleg román nacionalista hackerek támadták meg a Magyar Hírlap internetes oldalát vasárnap - adta hírül az Index.
A Magyar Hírlap szerkesztősége az MTI-nek megdöbbenését fejezte ki a honlapon elhelyezett román nyelvű szöveg tartalma miatt, és visszautasította a soviniszta gyűlöletkeltést.
Az Index cikke szerint az akció válasz lehet Csibi Barna Székely Gárda-alapító demonstrációjára, aki Csíkszereda központjában felakasztott egy Avram Iancut ábrázoló bábut, majd az erről készült filmet feltöltötte a Youtube-ra. A Hargita megyei ügyészség vizsgálatot indított, diszkriminációra való uszítással gyanúsítják. A performanszt romániai magyar politikusok is elítélték. A román-magyar viszony feszültté vált a héten, csütörtökön bekérették Magyarország bukaresti nagykövetét egy Orbán Viktornak tulajdonított beszéd miatt.
A román nyelvű szöveg fordítása a következő:
"Tévedtetek, amikor azt gondoltátok, hogy a román történelemnek és a népnek adott pofont nem kapjátok vissza. Nemzeti tudatunk arra kényszerít, hogy erkölcsi kötelezettségünknek eleget tegyünk, hogy a Román Nemzet Hősei továbbra is nyugodtan pihenhessenek. Felébresztettétek őket örök álmukból, félreinformálással a sírt meggyaláztátok, és "felakasztottátok" őket, mert hisztek a hamis bosszúban.
Ez a válasz azoknak, akik elfelejtik, hogy a magyarok Romániában kisebbség, azoknak, akik nem értették meg, hogy Mihai Eminescu számunkra nemzeti szimbólum, és azoknak, akiknek van még bátorságuk vádoló és becsületről szóló előadásokat tartani a saját országunkban, akkor, amikor még nem gyógyult be a Marian Cozma halála által okozott lelki seb. Nyugodjék békében!
Nem fogunk felejteni, sem megbocsátani. Ne tegyétek próbára a türelmünket!
Az Úr legyen irgalmas a lelketekkel. Így jár mindenki, aki hibázik a román nemzettel szemben!"
A Magyar Hírlap megdöbbent az eseten
"A Magyar Hírlap szerkesztősége megdöbbenéssel olvasta a vasárnap reggel honlapunkon elhelyezett román nyelvű szöveget. Megütköztünk annak tartalmán, stílusán, a legrosszabb soviniszta hagyományokat idéző és súlyos frusztrációt jelző érvelésén. Különösen gyomorforgatónak tartjuk Marian Cozma halálának felemlegetését, már csak azért is, mert a neves sportoló tragédiája közelebb hozta egymáshoz a magyar és román nemzet tagjait" - közölte Szentesi Zöldi László főszerkesztő-helyettes.
"Bízunk abban, hogy ezt a hangnemet a felelősen gondolkodó románok éppen úgy visszautasítják, mint a Magyar Hírlap munkatársai" - tette hozzá.
Az Index szerint valószínűleg román nacionalisták törték fel a Magyar Hírlap honlapját, az a Romanian National Security (RNS) nevű csoport, amely korábban az olasz RAI, a La Stampa, a Corriere della Sera és a francia Le Monde internetes oldalát is megtámadta.
A Magyar Hírlap internetes oldala a vasárnap délutáni órákban még nem volt elérhető.
EURÓPAI PARLAMENT/EURÓPAI UNIÓ
Ügyészségi kivizsgálás indult a korrupciós botrányba keveredett Adrian Severin ellen
Krónika, 2011. március 21.
Korrupció gyanújával indított kivizsgálást Adrian Severin EP-képviselő ellen az Országos Korrupcióellenes Igazgatóság. A hatóság azt követően indított hivatalból kivizsgálást, hogy a Sunday Times egy írása szerint Severin beleegyezett kenőpénz elfogadásába törvénymódosítások benyújtásáért. A DNA hétfőn közölte: kivizsgálják a sajtóban megjelent állításokat.
Adrian Severin hétfőn leszögezte: nem mond le képviselői tisztségéről a nevéhez kapcsolódó korrupciós gyanú miatt.
A Sunday Times oknyomozó riporterei magukat pénzügyi lobbistáknak kiadva kerestek meg EP-képviselőket, akiknek pénzt ajánlottak fel, ha számukra kedvező törvénymódosításokat nyújtanak be. Hárman mentek lépre: Ernst Strasser osztrák, Adrian Severin román és Zoran Thaler szlovén EP-képviselő. Mindhármuknak évi százezer eurót ajánlottak fel. A képviselők a pénzért cserébe törvénymódosításokat nyújtottak be az Európai Parlamentben. A lap szerint két törvénymódosítás meg is jelent az EP hivatalos dokumentumai között, pontosan abban a formában, ahogy a lobbisták megfogalmazták. A lap szerint pár lépésre vannak attól, hogy törvényerőre emelkedjenek.
A botrány kirobbanását követően az osztrák euróhonatya pártja felszólítására lemondott képviselői mandátumáról.
Az Európai Parlament egy hétfői közleményében tudatta: komolyan veszi a The Sunday Times állításait. Az EPP sajtóközleményt ad ki, amelyben kéri majd a két másik érintett (szocialista) képviselő lemondását is - olvasható a EP-kommünikében.
Diana Wallis, az EP átláthatóságért felelős alelnöke már vasárnap jelezte: a parlament vizsgálatot indított a tények teljes körű megállapítására. „A vizsgálat megállapításainak függvényében az Európai Parlament gyorsan megtesz majd minden szükséges lépést - mondta Wallis asszony. - Az Európai Parlament nem fogadhatja el az olyan törvénysértéseket, amilyenekről a lap ír, és minden szükségeset meg fog tenni az ügy gyors és méltányos kezeléséért."
INTERJÚK, ELEMZÉSEK, PUBLICISZTIKA
A történelem nem visszafordíthatatlan
Népújság, 2011. március 21.
Az RMDSZ a marosvásárhelyi fekete március áldozataira emlékezett.
Immár több mint egy évtizede, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetség, miután létrehozott egy szolidaritási alapot, minden március 19–20. körül Marosvásárhelyen találkozik az akkori események áldozataival, az elhunytak hozzátartozóival, az egykori sebesültekkel és azokkal, akiket a '90-es események után jogtalanul börtönbe zártak. A szolidaritást, amelyet minden esztendőben fölmutatunk, azért tesszük, hogy emlékeztessük magunkat, a társadalmat, emlékeztessünk mindenkit: úgy kell élnünk, úgy kell cselekednünk, kiegyensúlyozottan, bölcsen, következetesen, hogy soha többé ilyesmi ne fordulhasson elő Erdélyben, hangsúlyozta Kelemen Hunor, az RMDSZ szövetségi elnöke.
Úgy kell cselekednünk, hogy ilyesmi soha többé ne fordulhasson elő
Az elnök felelevenítette, hogy 1990-ben, a '89-es forradalom után még élt a remény az emberekben, hogy a diktatúra után eljött a szabadság, és normális életet kezdhetnek. Ám néhány hónappal később Marosvásárhelyen, de máshol is, pillanatok alatt bebizonyosodott, hogy azt a reményt, amellyel '89 decemberében elteltek, szinte zárójelbe tehetik, hisz pillanatok alatt, egyetlen magyar felirat miatt Marosvásárhely lángba borult, magyarok és románok összecsaptak, egy olyan, etnikum közötti konfliktust provokáltak ki románok és magyarok között, amelyről nem is gondolták, hogy lehetséges a XX. század végén. Pillanatok alatt szétfoszlott a remény, és a romániai magyarok körében bizonytalanság uralkodott el azt illetően, hogy mi fog történni az erdélyi magyarokkal, tudnak-e szülőföldjükön jövőt építeni.
„Ez volt az a fekete március, amelyre minden esztendőben emlékezünk, hisz a mi szabadságharcunknak volt a része, de ugyanakkor része lett a romániai társadalom demokratizálódásának is. Tulajdonképpen a bölcsességnek, a racionalitásnak volt köszönhető, hogy a marosvásárhelyi véres események nem terjedtek tovább". (...) „Azt a szolidaritást, amelyet minden esztendőben fölmutatunk, azért tesszük, hogy emlékeztessük magunkat, emlékeztessük a társadalmat, emlékeztessünk mindenkit arra, hogy úgy kell élnünk, úgy kell cselekednünk, kiegyensúlyozottan, bölcsen, következetesen, hogy soha többé ilyesmi ne fordulhasson elő Erdélyben. Ne történhessen meg soha többé az, hogy románok és magyarok, manipulálás következtében, valakik által fölszítva egymásnak esnek, egymás vérét ontják, és tönkreteszik mindazt, amit a jó szándékú emberek építeni kívánnak. A mai napon is ezt tesszük, ezekre az eseményekre emlékezünk, illetve, ma is átadjuk azt a kis támogatást, amit az RMDSZ immár több mint egy évtizede át szokott adni az elhunytak hozzátartozóinak, a sebesülteknek, a börtönbe zártaknak" – jelentette ki az elnök.
Az értékek változatlanok és fontosak
Markó Béla miniszterelnök-helyettes szerint annak is, ami szombaton történt, szimbolikus üzenete van. Az RMDSZ új elnöke köszöntötte az 1990. márciusi marosvásárhelyi események áldozatait, illetve azok hozzátartozóit, és átadta az RMDSZ támogatását.
„Ez azt jelzi, hogy van változás az életünkben, de ugyanakkor folytonosság is. És ami a legfontosabb értékeket illeti, például a szolidaritás, vagy az, hogy meg kell tisztelnünk azokat és azoknak az emlékét, akik valami módon értünk, és azért küzdöttek, ami ebben a pillanatban van Romániában, az viszont változatlan. Tehát ezek az értékek változatlanok és fontosak az életünkben" – mutatott rá Markó Béla.
A továbbiakban arról beszélt, hogy a megemlékezés, a támogatás, szimbolikus jelentőségén túl, önmagában is fontos, de ugyanakkor „újból és újból el kell mondanunk ugyanazt az igazságot, éspedig azt, hogy nekünk nemcsak a tisztelet jegyében kell emlékeznünk arra, ami 1990-ben történt, hanem azért is, mert nem szabad azt hinnünk, hogy a történelem visszafordíthatatlan. A történelem csak akkor visszafordíthatatlan, ha jól vonjuk le a tanulságokat, és ha mi magunk felelősen viszonyulunk ahhoz, ami körülöttünk van".
Felhívta a figyelmet arra, ami az elmúlt napokban a román parlamentben történt, hogy egy pillanat alatt föl lehet fokozni a nacionalista indulatokat, egy pillanat alatt ilyen hangulatot lehet teremteni, „és hogy ne történjék meg, azért felelősek vagyunk, románok is és magyarok is, mindannyian, akik itt élünk ezen a földön. 1990 márciusának, azt hiszem, ez a legfontosabb üzenete mindannyiunk számára, vonta le a következtetést a miniszterelnök-helyettes.
xxx
Az RMDSZ vezetői március 19-én, szombaton, Marosvásárhelyen, a Bernády Házban emlékeztek meg az 1990-es marosvásárhelyi márciusi események áldozatairól.
Kelemen Hunor szövetségi elnök, Markó Béla miniszterelnök-helyettes, Nagy Zoltán, a Szövetségi Elnöki Hivatal vezetője és Szepessy László találkoztak az 1990-es marosvásárhelyi márciusi események során elhunyt Kiss Zoltán feleségével, a többévi börtönre ítélt és bántalmazott Cseresznyés Pállal, Szabadi Ferenccel, illetve Juhász Ilonával, akiknek átadták azt a támogatást, amelyet az RMDSZ a 2000-ben létrehozott Szolidaritási Alapból fedez. Ez a gesztus nemcsak a jelenlévőknek, hanem a számtalan névtelen áldozatnak is szól, mindazoknak, akiket a marosvásárhelyi események során bántalmaztak. A találkozót megelőzően 11 órától az RMDSZ vezetői koszorút helyeztek Sütő András író sírjára, aki szintén az 1990. márciusi eseményekben veszítette el a fél szemét.
A fekete március a szabadságharc része
Háromszék, 2011. március 21.
A fekete március a romániai magyarság szabadságharcának része, és erre minden évben emlékezni kell — hangsúlyozta szombaton Marosvásárhelyen Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke a huszonegy évvel ezelőtti véres események évfordulóján.
Az áldozatokra emlékező Kelemen Hunor és Markó Béla miniszterelnök-helyettes találkozott a marosvásárhelyi márciusi események során elhunyt Kiss Zoltán hozzátartozójával, Kiss Zoltánnéval, valamint a sokévi börtönre ítélt és bántalmazott Cseresznyés Pállal, Szabadi Ferenccel, illetve Juhász Ilonával. Átadták nekik azt a támogatást, amelyet az RMDSZ a 2000-ben létrehozott Szoli¬daritási Alapból biztosít minden esztendőben.
Kelemen Hunor a Bernády-házban elhangzott beszédében elmondta: „1990-ben, nem sokkal az 1989-es forradalom után a romániai magyarokban is felébredt a szabadságban való hit, az a remény, hogy eljött az új, szabad élet. Itt, Marosvásárhelyen, de máshol is, pillanatok alatt bebizonyosodott, hogy ezt a reményt zárójelbe tehetjük." Felidézte: ebben a városban egyetlen magyar felirat miatt lángba borult minden, magyarok és románok csaptak össze, néhány nap alatt több ezren álltak szemtől szembe egymással. „Az erdélyi magyarokon eluralkodott a bizonytalanság, kétségessé vált, hogy otthont tudunk-e találni szülőföldünkön, megőrizhetjük-e nyelvünket, kultúránkat, hagyományainkat" — hangsúlyozta Kelemen.
Markó Béla kifejtette: tisztelni kell mindazok emlékét, akik ezért a magyar közösségért küzdöttek. Megemlékeztek Sütő András¬ról, aki az akkori események során a marosvásárhelyi RMDSZ-székház elleni támadásban maga is súlyos sérüléseket szenvedett.
Szoboszlai Aladár székelyföldi szervezkedése
Erdély.ma, 2011. március 19. – Tófalvi Zoltán
Annak ellenére, hogy Szoboszlai Aladár 1956. október 24-e és november 2-a között egyedülálló kísérletbe kezdett a rendszerrel szemben álló belső ellenzék mozgósítására, éppen Kosza József teljesen ártatlan meghurcolása, elítélése ismételten felveti a rabtársak által is jogosan megfogalmazott kérdést: gyermekien naiv álmodozó, vezető szerepre vágyó, felelőtlen karrierista volt, vagy pedig népe szabadságáért az életét bármikor feláldozó, jövőbe látó lelkész-politikus? A kérdés cseppet sem szónoki. Szoboszlai rövid életútja a bizonyság rá: egyszerre volt gyermekien naiv álmodozó, felelőtlen karrierista, de népe sorsáért valóban aggódó és azért bármilyen áldozatra vállalkozó lelkész-politikus. Amikor kivégezni vitték, a foglár megkérdezte: nem fél a haláltól, a golyótól? Azt válaszolta: nem mi, lelkészek hirdetjük az örök életet?
Szoboszlai a Keresztény Dolgozók Pártja programjában azt is megjósolta: a szocialista rendszer bukása után az ipari vállalatokat részvényesítik, és a földbirtokosoknak visszaadják földjük egy részét. Mindmáig a szocialista rendszer és ideológia egyik legpontosabb diagnózisát fogalmazta meg: a marxizmus-leninizmus a félelmen alapul, ezért tudnak százmilliókat rabságban, diktatúrában tartani. Ha ez a hatalmas tömeg elindulna — ahogy 1989 végén történt —, egyszerűen elsöpörné az egész rendszert. A magyar—román konföderáció, amelyhez laza államszövetségben Ausztria is csatlakozna, valójában a Mittel-Europa egyik első elméleti kérdésfelvetése.
Szoboszlai Aladár 1956. október 28-ra tervezte a második államcsínyt. Éjjel-nappal azon fáradozott, hogy a kommunista diktatúra ellen fellázítsa az országot. Az 1958. január 5-i vádemelésben az ügyész ezt tételesen megfogalmazta:
"Amikor a Magyar NK-ban megkezdődött az ellenforradalom, Szoboszlai Aladár úgy vélte: elérkezett a pillanat az RNK államrendje ellen.
Miután megtudta, hogy a Magyar Népköztársaságban megkezdődtek az események, Szoboszlai Aladár Bukarestbe utazott, Constantin Drăgăniţă alezredes lakására, ahol Iris Dră¬gă¬niţăval, a feleségével megállapodtak abban: sürgősen Caracalra, a férjéhez megy, ismerteti vele a szervezetet, az akciótervet, az lett volna a feladata, hogy Szoboszlai Aladár kérésére a tankalakulatával az akció megkezdésével egy időben elfoglalja a középületeket.
Iris Drăgăniţă teljesítette ezt a megbízatást, ami kiderül az ő, valamint Constantin Drăgăniţă alezredes és mások nyilatkozatából.
A Magyar NK-ban zajló ellenforradalom első napjaiban Szoboszlai Aladár Huszár Józseffel együtt Orbán István lakására ment, ahol konspiratív gyűlést tartott, ezen részt vett Tamás Imre is.
(...) Ugyanazon este Szoboszlai Aladár és Huszár József Sepsiszentgyörgyre utazott, ahol a helyszínt azonosították, majd folytatták az útjukat Kézdivásárhely felé, ahol kapcsolatot teremtettek Kónya Istvánnal, akit azzal bíztak meg, hogy a Sepsiszentgyörgy melletti fegyver- és lőszerraktár megtámadása révén fegyvert kell szerezni, ezért Kónya István embereinek kell akcióba lépniük.
Ugyancsak Kónya Istvánnak és embereinek meg kellett volna támadniuk a Bereck melletti fegyverraktárt, hogy az őrség megtámadására felfegyverezzék magukat. Kónya Istvánnak a hat géppisztolyon kívül, amit egyedül is beszerezhetett volna, még más fegyvereket is kellett volna szereznie azon a két fegyveren és pisztolyon kívül, amelyet Tamás Dezső szerzett és a felforgató szervezet rendelkezésére bocsátott. Szoboszlai Aladár és Huszár József gyanúsított Kézdivásárhelyről Torja községbe, Ábrahám Árpád római katolikus paphoz utazott, ahol konspiratív gyűlést tartottak, amelyen Szoboszlai Ala¬dáron, Huszár Józsefen és Ábrahám Árpádon kívül részt vett Szörcsey Elek, Baróthi Pál, Lőrincz Károly és mások."
A Securitate által összeállított dokumentumokat minden esetben nagy-nagy fenntartással és forráskritikával kell és szabad tanulmányozni, hiszen a valóság és a fikció gyakran keveredik. Bizonyítható, hogy Szoboszlai Aladár 1956. október 28-ra valóban tervezte az államcsíny kirobbantását. Azonban az általa alapított sejtek nem működtek, nem vették komolyan elképzeléseit. Nem lehet eléggé elítélően minősíteni azt a naiv elképzelést, hogy a Csíkszereda—Sepsi¬szentgyörgy—Bras¬só—Bukarest között közlekedő vonatra a különböző településekről egyszerűen csak úgy felszállhatnak, méghozzá fegyverrel (?!!), arról ismerik fel egymást, hogy a szájukban meggyújtatlan cigaretta, a kezükben gyufásdobozt lóbálnak.
A Securitate beépülését bizonyítja, hogy a konspirálók minden lépését követve, 1956. november 2-án Sepsiszent¬györgyön az esti órákban az állomás környékén razziát tartottak. Szoboszlai Aladárnál és Huszár Józsefnél ott volt az a riasztópisztoly, amelyet Tamás Dezső Pataki Zoltán közvetítésével szerzett, és amelyet Orbán Péter adott át Szoboszlainak a csíkszeredai állomáson. Amikor a razziát észrevették, a pisztolyt az állomás előtti hídról az Oltba dobták. Szoboszlai letartóztatása után egy egész katonai alakulat mindenféle detektorokkal átfésülte az Oltot, s valahol Sepsiszentgyörgy alatt megtalálták a már rozsdás pisztolyt. Ezzel tárgyi bizonyítékot találtak a fegyveres összeesküvésre! Ez végleg megpecsételte a vádlottak sorsát. Innen már gyors és egyenes út vezetett a tíz halálos ítélethez és a többi vádlottra kiszabott 1300 év börtönbüntetéshez.
Valójában beszélgetésekről, tervezgetésekről, az erdélyi kérdés megoldásának elméleti felvetéséről tárgyaltak. Mind¬ezek ellenére több halálos ítéletet hoztak, mint Ion Antonescu háborús bűnös csoportjának perében. Az 57 vádlottat a mind¬össze másfél oldalas, 1950/199-es számú törvényrendelet alapján ítélték el, amely kimondja: „Az előkészületi és kísérleti cselekmények befejezett cselekményként büntetendők." Ma¬gyarán: a gondolatban „elkövetett" bűncselekményt is ha¬lállal büntették. Erre a jogtörténetben sajnos nemcsak a szocialista Romániában volt példa. Ezért kell a Szoboszlai Aladár és társai ellen indított koncepciós per minden fontosabb mozzanatát a világ közvéleménye elé tárni...
A székely társadalom — Székelyföldi románok
Háromszék, 2011. március 19. – Kádár Gyula
A szétszórtan, egy-két családot alkotó románság betelepedése a székely falvakba nem bontotta meg az etnikai arányokat. Az általunk tárgyalt időszakban e betelepedés még annyira kis létszámú, hogy ennek jelentéktelen befolyása lehetett a székely etnogenezisre. Tény, a románok székelyföldi betelepedésének kezdete a 15. század előtti korban nem igazolható.
Ez idő tájt még Erdélyben is kevesen éltek, ezt bizonyítja III. András királyunk 1293-ban kiadott rendelete, amelyben a románok egyetlen királyi uradalomba való összegyűjtésére, letelepítésére ad parancsot. Erre azért volt szükség, mert a románok csak a királyi birtokokra telepedhettek le. Kis létszámukat még az elfogultsággal nem vádolható Erdély története (1988) is tényként kezeli, idézem: „csak a Déli-Kárpátok lejtőin és az Erdélyi-Középhegység déli felében jelentek meg szórványosan románok egyes magánbirtokokon. Olyan kevesen, hogy így Kelet-Magyarországnak ma románok által is lakott részein 1300-ig közel ezer, nagyrészt magyar, kisebb részben szász falut említenek az oklevelek, ugyanebben a korszakban mindössze 6 olyan falunak a nevét ismerjük, ahol bizonyosan éltek románok, s ezek közül 5 (Enyed, Fülesd, Illye, Fenes, Szád) kétségtelenül magyar eredetű nevet visel. Tohán, azaz Oláhtelek viszont már nevével elárulja, hogy magyar környezetben keletkezett."
Az első román telepek a korábban létrejött magyar, szláv települések határaiban létesültek. A magyar király a románok magánbirtokokra való letelepedését csak 1365-ben törvényesíti, engedélyezi. A székelyföldi románság első nagyobb méretű betelepedése az 1600-as évek tájára tehető, amikor a hosszú ideig tartó háborúk Székelyföldön is nagyfokú elnéptelenedéshez vezettek. Demény Lajos akadémikus sorait idézem: „súlyos volt a népességi veszteség a Székelyföldön, annyira, hogy már-már veszélybe hozta a fejedelemség számára oly fontos székely katonaelem kiállítását".
Az elnéptelenedés elsősorban a nyíltabb székelyföldi tájegységeket érintette. Marosszéken a többi „székely székből, Erdély más vidékéről vagy az ország határain túlról bevándoroltak" száma 1614-ben elérte a 35 százalékot. A betelepültek közt a „jövevény románok aránya" 12 százalék. Úgy tűnik, hogy a románság első nagyobb betelepedése ekkorra tehető. A Marosszékre letelepedett román családok száma elérte a 196-ot, őket 76 marosszéki falu fogadta be, ez átlag két-három családot jelentett.
A Székelyföld peremvidékein kialakult román közösségek származási helyéről és demográfiai viszonyairól azonban keveset tudunk, de ezek már nem az általam tanulmányozott korszakban alakultak ki. A székelyföldi románság első csoportjai tulajdonképpen az 1658-as tatárjárás, az 1718—19-es nagy pestis és szárazság után kezdenek önálló tanyákat létrehozni. Lényegében a 18—19. században létesülnek azok a települések, ahol ma román falvak vannak.
Az egyik legrégibb román közösség a kézdiszéki Bereckben alakult ki, róluk okleveles adatok szólnak. Az itt élő románok 1833-ban összeállított panaszlevele alapvető forrás. A berecki románoknak az Erdélyi Főkormányszékhez küldött leveléből megtudjuk, az első román telepesek 1780-ban érkeztek Bereckbe. Őseik földjét, Havaselvét és Moldvát „az adó növekedése, törvények nem léte, az igazság kiszolgáltatásának hiánya" miatt hagyták el. Kezdetben négy esztenát hoztak létre a háromszéki, a csíki és a gyergyói havasokban, ahol legelőket béreltek. Évtizedeken át a berecki vámnál fizették adójukat, amikor juhaikat téli időszakban áthajtották a határon, mert a telet a Duna mellett, illetve a Dunától délre vészelték át. Fél évszázad alatt azonban annyira megszaporodtak, hogy a panaszlevél összeállításának évében már 24 esztenát tartottak fenn, mert szaporulatuk óriási, népes családjaik vannak, amelyekben „tíz, tizenkét vagy akár tizennyolc gyerek is születik". (Cserey Zoltán: Önkormányzatiság Háromszéken)
Amint már említettem, a mai székelyföldi (falusi) románság elődei nem az általam vizsgált korszakban telepedtek le Székelyföldre, hanem a 17—20. században. A városi románság túlnyomó többsége azonban csak a trianoni békediktátum, 1920 után, illetve Ceauşescu parancsuralmi rendszere idején költözött ide. Ők az etnikai arányok megváltoztatására, a tudatos telepítés eredményeként, állampolitikai célból kerültek Székelyföldre. Nagyobb román közösségeket a székely megyeközpontokban hoztak létre, a legnagyobb arányban Marosvásárhelyen, majd Sepsiszentgyörgyön és Csíkszeredában, de kisebb számban jelenlétük már más székely városokban is érezhető.
Természetes, hogy a nacionalista román történetírás, a kitalált dákoromán történetírás propagandáját emlegetve, a románság ősiségét sulykolja. Mivel ez a periódus sem tartozik e dolgozat témájához, kutatásaim időszakához, a székelyföldi román települések és a székely városokban élő románság betelepítésével nem foglalkozom, csak a tájékozatlanok számára tértem ki erre, mert nem szeretném, ha azzal vádolnának, hogy a románságot Székelyföld népesedési történetéből kihagytam.
Kövér lehet Orbán ellensúlya
Stop.hu, 2011. március 21.
A házelnök lojális, de régóta koránt sem zökkenőmentes már a kapcsolata a kormányfővel. Az alaptörvényben alkotmányos vétóindítványozási opciót küzdött ki, mivel Schmitt Pál úgyse kíván élni a magáéval. Ezzel egyeztetésre kényszeríti a kormányt. Befolyása növekedését jelzi, hogy elhalasztották a vitákat a választási rendszerről.
Nagy jelentőséget tulajdonítottak a STOP által megkérdezett fideszes képviselők annak, hogy a kormánypártok alaptörvény-tervezete szerint januártól az Országgyűlés elnökét is megilletné az úgynevezett alkotmányos vétó lehetősége, azaz aláírás és az államfőhöz továbbítás helyett az Alkotmánybírósághoz küldhetné az elfogadott jogszabályokat az összhang megvizsgálására.
Az alkotmányos vétót a hatályos alkotmány csak a köztársági elnökhöz rendeli, neki az új alaptörvény szerint is meg lenne erre a joga. Schmitt Pál azonban már megválasztásakor deklarálta, hogy nem ellen-, hanem egyensúly lenne a végrehajtó hatalommal szemben, a hivatali honlapjáról pedig már az - a Sólyom László idején még meglévő - menüpont is hiányzik, ami az AB-hez vagy az Országgyűléshez visszaküldött törvényeket listázná.
Nota bene, ha meg lenne is csak a helyet foglalná: Schmitt augusztus 6-ai beiktatása óta egyetlen egyszer sem fordult az Alkotmánybírósághoz a az őt megválasztó Fidesz-KDNP törvényei okán. Pedig az alkotmányos vétó az amúgy főként reprezentatív kötelességekkel bíró, érdemi, erős hatalmi jogokkal békeidőben föl nem ruházott államfő legfontosabb politikai eszköze a törvényhozás befolyásolására.
Göncz Árpád 1990-2000 között nyolc, Mádl Ferenc 2000-2005 között tizenhárom, 2005-2010 között Sólyom 16 alkalommal küldött törvényt felülvizsgálatra az Alkotmánybírósághoz. Jóllehet ez elintézhető lenne azzal, hogy az előző elnökök sem konfrontálódtak, Mádl ciklusának első két éve alatt az első Orbán-kormány három törvényét is az AB-hez küldte aláírás helyett.
Schmitt minden bizonnyal akkor sem élne a lehetőséggel, ha még mindig a házelnöki pozíciót töltené be mint 2010. május-júliusban, ám az utóda az a Kövér László lett, aki az utóbbi időszakban többször is konfrontálódott Orbánnal.
A két prominens politikus évtizedes, megbonthatatlannak gondolt, a jogi kartól a Bibó szakkollégiumon, a Fidesz megalapításán, az országgyűlési szerepvállaláson, a párton belüli totális hatalomátvételen át az 1998-as választási sikerig tartó barátsága egy forrásunk szerint már az első kormányzás alatt némi törést szenvedett. Kövér a blöffnek bizonyult úgynevezett megfigyelési ügy miatt felelőtlenséggel vádolta meg a főnökét, a titkosszolgálati miniszter önálló politizálását megunva Orbán pedig 2000-ben a Fidesz elnöki posztjára buktatta.
Ezzel gyakorlatilag kirúgta a kormányából. Majd egy évvel később a párt éléről is, mivel a mérsékeltebb, az el nem kötelezett választók számára elfogadhatóbb Pokorni Zoltánra cserélte, és a kormányába se vette vissza. Ezt azzal indokolta, hogy a választási győzelem után úgyis radikálisan csökkenteni akarja a miniszterek számát, a nagy hatalmú támogatói miatt Pintér Sándor pedig nem leváltható a belügyminiszteri posztról.
A 2002-es úgynevezett köteles beszéd miatt Kövér visszakapta Orbántól a kárt okozó felelőtlenség vádját, háttérbe szorult, 2003-ban a Fidesz választmányi elnöki posztján stabilizálva magát, de a nemzetbiztonsági bizottság éléről tovább vitte az önálló vonalat, például a hátáron túli ügyekben az RMDSZ ellen lázadók mellett elkötelezve magát. Míg Orbán jellemzően pragmatista maradt: ha Markó Béla erősnek tűnt, akkor őt támogatta, ha gyengülni látszott, akkor Szász Jenőt, de leginkább Tőkés Lászlót.
2006-ban Orbán elvette a pozíciót, mivel átpasszolta az akkor is jelentéktelen kereszténydemokraták az ellenzéki vezetésű bizottságot. Mindjárt embert is delegált hozzá a KDNP-be: Simicskó István meglepve értesült arról, hogy ő tulajdonképpen mindig is kereszténydemokrata volt, ezért neki kell fölügyelni a nemzetbiztonságot.
Az újabb ütközések a 2006-os vereség és az Áder János föltételezett pártütését álnéven bíráló Magyar Nemzetben megjelent publicisztika miatt következtek be, majd a viszonylagos szélcsend után a tavalyi győzelmet követően tört ki ismét a belső vihar. Kövér előbb a 95 százalékos, a végkielégítésekre visszamenőleg kivetett különadó miatti lázadókhoz csatlakozott alkotmányos aggályokra hivatkozva. Orbán meghátrált, de a miheztartás végett némi idő elteltével már a 98 százalékos adóval tért vissza.
Kövér a nyilvánosság előtt is fölvállalta, hogy szembeszállt Orbánnal Schmitt államfő-jelöltsége miatt: az általa súlytalannak - belső körben bájgúnárnak - nevezett és karrieristának tartott politikus helyén a Brüsszelbe, europarlamenti képviselőnek száműzött Áder rehabilitálását látta volna szívesen.
Az egyetlen út a kormánybuktatás
Erdélyi Riport, 2011. március 18.
„Addig kellene tárgyalni, ameddig az RMDSZ a mérleg nyelve. Az ellenzék a kormányalakításról tárgyal, az elnök nem tud kitérni ez elől, mert most valóban a feje felett lebeg a felfüggesztés. Biztos, hogy ha az ellenzék át akarja venni a hatalmat, és az RMDSZ átáll, most megteheti. Akkor a választásokig az RMDSZ kormányon marad és garanciákat kaphat arra, hogy továbbra is kormánytényező lesz" – fogalmaz többek között az RMDSZ kongresszusa utáni értékelésében Magyari Nándor szociológus, akivel Simon Judit beszélgetett
Elemzők szerint a RMDSZ 10. kongresszusa volt a legdemokratikusabb, hiszen Nagyváradon, hosszú évek után, három jelölt közül választhattak szövetségi elnököt a küldöttek. Hogyan értékeli ezt a megállapítást?
A három jelölt nem indult azonos eséllyel, hiszen az apparátus az egyik jelöltnek dolgozott. Azt tapasztaltam, hogy a kongresszusi küldöttek nemcsak nem képviselik azok véleményét, elképzeléseit, akik delegálták őket, de ma talán már szitoknak minősül azt mondani a képviselőknek, hogy nézzenek körül, járjanak az utcán, menjenek az emberek közé, hallgassák meg őket. Ezt ma már talán el sem lehet mondani, mert aki a demokráciát hangoztatja, arra ráhúzzák, hogy populista. Ilyen a látszatdemokrácia. Azok szavazták meg az új elnököt, akiket érdekük köt azokhoz, akik a háttérből vezetik ezután a szervezetet. Nem vagyok teljesen borúlátó, mert ha minden jól menne, akár a sarkára is állhatna Kelemen Hunor, de tartok tőle, hogy nem így történik majd.
Kelemen Hunor azt mondta, erős elnök akar lenni, mert akkor működik jól az RMDSZ, ha erős vezetője van. Mennyire nehéz számára ez?
Attól tartok, hogy rosszul indult. Egyébként négy éve ügyvezető elnökként is erős lehetne. Amikor Markó Béla gyakorlatilag funkcióban marad, Borbély Lászlót kinevezik politikai alelnöknek, saját hivatallal, nem hiszem, hogy képes lesz Kelemen erős elnök lenni.
Hogy érti azt, hogy Markó Béla hivatalban marad?
Meglehetősen furcsa, hogy akkor, amikor legalább két funkciója van – miniszterelnök-helyettes, szenátor, előbbi és utóbbi irodával rendelkezik, számos alapítvány és szerveződés elnöke, akkor exelnöki hivatalt is kérjen. Meglepődtem, hogy ennyit változott az elmúlt 15 évben. Mondok egy példát. Amikor Tőkés László tiszteletbeli elnökként irodát kért, leintették, most pedig exelnöki hivatalt létesítenek. Amikor az emberek négyszáz lejes nyugdíjból próbálnak élni, a nem tudom hányadik hivatalt létesíteni és az egész apparátust fenntartani, szerintem a jóérzés határát súrolja. Minden marad a régiben, és formálisan Kelemen Hunor az elnök. Nem tudom, mit keres ebben a felállásban a politikai alelnök. Az alapszabály elfogadása még a kifejezések szintjén is visszatérés a 93 előtti struktúrához: főtitkár, politikai alelnök, elnöki és exelnöki hivatal. Nem egyszerűsítették a felépítést, s nem a társadalomszervezés felé fordultak, hogy visszaszerezzék a választók bizalmát. Utóbbi feladatot az ügyvezető elnökség osztályai tudták és tudnák a következőkben is elvégezni.
Az alapszabályzatban és a programban is az áll, hogy a főtitkárság feladata a társadalomépítés.
Akkor mi értelme van az ügyvezető elnökséget főtitkársággá változtatni? Minden módosítás arra utal, hogy a pártszerű működés kerül előtérbe. A főtitkár egy párt menedzsere, szervezőembere, nem tudom, miért szükséges a politikai alelnök. Tudom persze, hogy ennek a hivatalnak a létrejötte egy kompromisszum eredménye, hogy Borbély László ne pályázzon a szövetségi elnöki tisztségre.
Borbély azt nyilatkozta, hogy semmiképpen nem akart volna elnök lenni.
Én is azt nyilatkoztam volna a megegyezés után.
Visszatérve Markó Bélára, ön hogyan látja a volt szövetségi elnök jövőjét?
Megmarad vezető pozícióban az RMDSZ-ben. Nem is ígér mást. Nagy valószínűséggel csak azért vonult viszsza, mert tudja, hogy nem tud megegyezni a Fidesszel. Nem akarta kitenni magát annak a „háborúnak", ami az RMDSZ és a Fidesz között máris folyik.
Mi lehet a kimenetele ennek a „háborúnak"?
Teljességgel esélytelen a „háború" az RMDSZ szempontjából. A demokrácia központok a Néppárt székhelyei lesznek, fél éven belül kiépül egy alternatív pártstruktúra, és az fogja élvezni a Fidesz – KDNP-kormány bizalmát. Ezt a döntését a jövőben sem változtatja meg a budapesti kabinet.
A Fidesz alelnöknőjének kongresszusi beszéde nyomán arra lehet következtetni, hogy ha akarna, sem tudna kiegyezni a budapesti kormánnyal az RMDSZ.
Ez elég valószínű, s nem lehet egyik romániai magyar vezetőnek sem a nyakába varrni a kialakult helyzetet. Ez a hajó már tőlük függetlenül kiment a kikötőből.
Milyen jövőt jósol az RMDSZ-nek, a választásokra is tekintve?
Kelemen Hunor az első nyilatkozatával már belement a PD-L állította csapdába. Legalább lebegtetnie kellett volna, hogy kormányban vagy ellenzékben politizál az elkövetkezőkben. Amikor az ellenzék a közvélemény-kutatásokban 66 százalékon áll és a kormánypárt 16-on, akkor nem tudom, hogy képzelik az együttműködést a választások után. Biztos, hogy többet nem lesz kormánytényező az RMDSZ, még akkor sem, ha sikerül bekapaszkodnia a parlamentbe. Talán az egyetlen esély arra, hogy megmaradjon a mérleg nyelve, ha hozzájárulna a Boc-kormány menesztéséhez és az ellenzék hatalomra kerüléséhez. Akkor egy évig biztos kormányon maradhatna, és megegyezhetnének, hogy akkor is része legyen a kabinetnek, ha a százalékára nincs szükség.
Elég borúlátónak tűnik a parlamenti jelentétet illetően.
Nem azt mondom, hogy az RMDSZ-nek nincs esélye bejutni a törvényhozásba, de ez kisebb, mint bármikor. Lehet, sikerül megváltoztatni a választási törvényt, és levinni három százalékra a bejutási küszöböt, akkor elképzelhető, hogy biztosan bejut. Azonban mire elég az a három százalék? Akkor tényleg lecsökken annak az esélye, hogy beleszólhasson a kormányalakításba, mert kicsi a valószínűsége annak, hogy éppen erre a három százalékra legyen szükség.
Miért gondolja, hogy ennyire rossz helyzetben van az RMDSZ?
Tájékozódtam a területi szervezeteknél. Katasztrofális az anyagi helyzetük, csökkent a tagság száma. Drámaian megcsappant a tagdíjat fizetők száma, szétcincálódott a szövetség.
Mit lehet tenni?
Gyökeresen új diskurzussal, új emberekkel lehet újraépíteni a szervezetet. A legnagyobb probléma a hitelvesztés, és a bizalmat nem lehet egyik percről a másikra viszszaszerezni. Egyszerűsíteni kellene a szervezet felépítését, nem pedig új hivatalokat létrehozni, hiszen ha kimarad a kormányból az RMDSZ, akkor anyagi csődbe kerülhet.
Meggyőződése, hogy valóban kormányozni akar most az ellenzék?
Ez a kérdés, de egy háttérbeszélgetéssel kideríthetők a szándékaik.
Azt mondta, hogy az RMDSZ új struktúrája viszszatérés a 90-es évek elejére. Elemzők viszont azt állítják, hogy a szövetség lépéseket tett a modernizáció felé.
Abban az esetben előrelépés, ha az RMDSZ egyike lesz a romániai magyar pártoknak. Ez előrelépés a pártstruktúra felé, noha akkor sem látom logikáját a többfejű hatalomnak a párton belül. Amennyiben ernyőről beszélünk, arról, hogy még nyitottabbá váljon a szervezet, akkor még nagyobb autonómiát kellene biztosítani a szervezeteknek. Nagy bajok lesznek abból is, hogy megengedte a regionális szerveződéseket. Ezek más irányba viszik a struktúrát, mint amit a központosított pártstruktúra jelez. Nem vagyok túl derűlátó abból a szempontból, hogy a székelyföldi és a partiumi RMDSZ-ek között zökkenőmentes lesz a viszony.
Újdonság, hogy az RMDSZ megfogalmazta a gazdasági programját.
Nagyon gyenge lábakon áll ez a kormány, vélhetően ez a leggyengébb 89 utáni kormány, és teljességgel képtelen kezelni a gazdasági, szociális, egészségügyi kérdéseket. Szerintem ez a program megkésett, hiszen a gazdasági csomagok kifutása általában hosszú távú. Az ilyeneket a győztes párt, a választásokat követő fél évben bejelenti, és kell három év, ameddig pozitív hatása van. Kétlem, hogy ennek a kormánynak lenne ideje bármilyen gazdasági programot megvalósítani.
Azt mondta, az RMDSZ-nek nyitnia kellene ideológiák, társadalmi rétegek felé, ismét ernyővé kellene válnia. Ez benne van a programjában.
A programjában benne van, csak az alapszabályzat ellenkező irányban működik. Ugyanakkor új arcokra is szükség lenne. Nem hiszem, hogy létezne olyan romániai magyar ember, aki elhiszi, hogy Kelemen Hunor megválasztásával változás történt az RMDSZ-ben. A retorika arról szól, hogy az RMDSZ jobbközép alakulat, és hogy ellenzékben az PD-L mellett marad, mert ez egy pártcsalád. Ez elég furcsa politikai vízió, hiszen a paletta jobboldala tele van: ott az SZNT, az MPP, lesz Erdélyi Magyar Néppárt. Ezek már most egymás tyúkszemét tapossák. Nem tudom, ki fogja kiegyensúlyozni a politikai mezőnyt, ha az RMDSZ is elmegy jobbra.
Azt sugallja, hogy az RMDSZ-nek balra kellene lépnie a palettán, mert ott több hely van?
Ez lenne a logikus. Egyébként mindegy, mit mond Kelemen Hunor, az RMDSZ-t mindenki baloldali, esetleg liberális-gyanús alakulatként percipiálja. Ez a séma, amióta Tőkés László különutas lett és megjelentek a kis jobboldali alakulatok.
Markó Béla fő erényeként említik, hogy össze tudta tartani az RMDSZ-t, és fontos politikai tényezővé tenni a szövetséget. Kelemen Hunor képes lehet ezt folytatni?
Nehéz lesz Markó Béla személyisége, erős karizmája után. Valóban Markó képes volt összetartani a szerteágazó irányzatokat, helyi és csoportérdekeket. Nehéz lesz ezt folytatni, de nem lehetetlen. Vélhetően azért döntöttek így az exelnöki szerepről, hogy tartsák a vonalat, továbbra is megmaradjon az egység. Ameddig kormányon van az RMDSZ, megmaradt a holdudvar, működnek az érdekek, és nem áll fenn annak a veszélye, hogy szétessen a szövetség.
Az elnök elköszönt
Erdélyi Riport, 2011. március 18. – Kőrössi P. József
Nem tudom, volt-e elnök, magyar talán nem volt, aki lemondott, nem indult újra akkor, amikor a zászló neki lengedezett. Most már van, úgy hívják Markó Béla. A többi elnök mind akkor is indulgatott, amikor még vagy már zászlója se volt, eztán mégis. Nem tudom, volt-e elnök, magyar, aki sikeres volt, és lemondott volna? Mondván, akkor mosat lemondok. Így! Na nem a sikerről, hanem arról az eszközről, ami sikerre vitte"
„Az íróra Erdélyben 1989 előtt, akarta vagy nem akarta, egyfajta közéleti szerep is hárult. 1989 decemberében amikor összeomlott a diktatúra, az írók voltak azok, akiket a saját közösségük hiteles személynek tekintett, ezért természetes, hogy ők vállalták el, rájuk hárult, hogy egy érdekvédelmi szövetséget megalakítsanak. Az írók vezető szerepet vállaltak azokban a napokban, hetekben, hónapokban. Akkor nem években mérték minálunk az időt, hanem szinte napokban, rövid órákban. Később ki-ki visszatért eredeti hivatásához. Nem egyik napról a másikra, hanem fokozatosan.
Ha ma körülnézek, kevesen vannak még, akik hozzám hasonlóan ragaszkodnak a politikához. Ma már én sem ragaszkodom hozzá. Tizennyolc évi RMDSz elnökösködés után úgy döntöttem - és én döntöttem! -, hogy nem próbálkozom újabb mandátummal, viszont a politikából egyik napról a másikra nem léphetek ki. Egyelőre a román kormányból sem, mert azt gondolom, hogy kötelességem azt a tapasztalatot, azt a tudást, amivel rendelkezem nem csak megtartani, hanem tovább adni, és ez nem megy egyik napról a másikra. Husz-huszonegy esztendővel ezelőtt elég szokványos volt, az hogy íróember, alkotó értelmiségi politikussá vedlik át. Ma pedig éppen ez az, ami teljesen szokatlan, Nem tudom, hogy jó-e? Jó-e az hogy minálunk is ilyen gyorsan végbement egy munkamegosztás. Kitermeltük a hivatásos politikust, azt, akinek mestersége és szakmája a politika. Azt hiszem, hogy nem tudok hivatásos, megélhetési politikussá válni. Én még annak a romantikus vállalásnak vagyok a példája, amire két évtizeddel ezelőtt rákényszerültünk. Az az igazság, hogy a mi kultúránkban van ennek hagyománya is. Rögtön Petőfi Sándor jut eszünkbe, vagy Mikszáth Kálmán. Rá, Mikszáthra nem azért emlékezünk szeretettel, mert országgyűlési képviselő volt; más erényeit tudjuk, tartjuk számon. Ady Endre publicisztikai hevületére, haragjára és indulatára viszont örömmel gondolunk vissza. Mikszáth pedig jól kamatoztatta, amit az Országgyűlésben éles szemmel meglátott. (Salgótarján, Szerdatársaság, irodalmi párbeszélgetés, 2011. február 16.)
Nem tudom, volt-e elnök, magyar talán nem volt, aki lemondott, nem indult újra akkor, amikor a zászló (mellette a zászlónk is) neki lengedezett. Most már van, úgy hívják Markó Béla. A többi elnök, mind akkor is indulgatott, amikor még vagy már zászlója se volt, eztán mégis.
Nem tudom, volt-e elnök, magyar, aki sikeres volt, és lemondott volna? Mondván, akkor most lemondok. Így! Na nem a sikerről, hanem arról az eszközről (tegyük idézőjelbe: „eszközről"), ami sikerre vitte. Nem volt ilyen.
Markó Béla, költő, visszajött, jövögetett már közben is, verseket, könyveket írt néhány éve megint; elege lett az értelmiségi felelősséget felülíró (alulíró) politizálásból, a politikusi létből. Ment és jött, jött és ment, hogy ember maradhasson, és maradt.
Igaz, csak tizennyolc év után, és még (mindig) nem egészen. Több ilyen
politikus nincs, több ilyen értelmiségi sincs. Költő se, mind belepusztult ebbe> értelmiségi legyek, vagy politikus, őszinte ember legyek, vagy gazember? Esetleg őszinte és igaz gazember. Markó aztán egyik se lett. Nem is pusztulhatott bele egyikbe se. Jövögetett egy ideje kifelé ebből.
Markó Béla eddig sem volt távol. Visszajött egy szonettben, egy haikuban, valamilyen (számára) zárt karakterben (karakterben, ha mondom), de mindig visszajött, és most itt van.
Nem olyan rég ezt mondta Budapesten: „Az utóbbi években rá kellett jönnöm arra, hogy az eredeti hivatásomat odahagyni elég nagy mulasztás volt. Ez az én személyes mulasztásom, nem biztos, hogy másoknak ugyanilyen hiányérzetük van. Azt is valamiféle, nem nosztalgiával, de szkepszissel kell konstatálnom, hogy a politikában lassan-lassan utolsó mohikán leszek, ami az írói, illetve általában az értelmiségi alapállást illeti. Szeretném magamról azt hinni, hogy értelmiségiként vagyok még mindig politikus."
Nem isten, nem püspök, költő.
„Ugyanúgy fáj, mint aznap..." – találkozó a fekete március áldozataival és hozzátartozóikkal Marosvásárhelyen
Krónika, 2011. március 21. – Szucher Ervin
„Az erdélyi magyarságnak nem szabad elfelejtenie 1990 márciusát: emlékeznünk kell az áldozatokra és az események kárvallottjaira, mindazokra, akik nem hagyták, hogy a magyar közösséget megfélemlítsék, és szembefordultak a támadókkal" – jelentette ki Markó Béla szombaton Marosvásárhelyen, a Bernády Házban, ahol az 1990-es marosvásárhelyi márciusi események áldozatainak tiszteletére tartottak megemlékezést.
A huszonegy évvel ezelőtti etnikai pogrom áldozataival és hozzátartozóival szervezett marosvásárhelyi találkozón a kormányfőhelyettes úgy fogalmazott, az erdélyi magyarságnak emlékeznie kell a fekete márciusra azért is, hogy a történelem ne legyen visszafordítható, és hogy mindez többé soha ne ismétlődhessen meg. Markó sajnálatosnak nevezte azt, ami a múlt héten, szerdán a román parlamentben történt, amikor pillanatok alatt „újra lehetett szítani a magyarellenességet". Mint ismert, az említett parlamenti ülést egy Orbán Viktornak tulajdonított nyilatkozaton való heves vitatkozás jellemezte, mely szerint a magyar miniszterelnök március 15. üzenetében állítólag arról beszél, hogy Erdélyt elvették Magyarországtól, ugyanakkor autonómiatörekvéseket támogató kijelentéseket tett.
„Ugyanúgy fáj, mint aznap..."
A Bernády Házban tartott rendezvényre a véres események áldozatai vagy hozzátartozói közül eljött a férjét elveszítő Kiss Irma, az agresszió áldozatává vált Juhász Ilona, a börtönbüntetésre ítélt Cseresznyés Pál és Szabadi Ferenc is. „A bujtogatás egyik nemzet hasznát sem szolgálja. A két nép célja, hogy békésen éljen, dolgozzon és gyarapodjon egymás mellett" – fejtette ki beszédében Cseresznyés Pál. Mint ismeretes, az egykori mentőautó-sofőr kirakatperével próbált példát statuálni a román igazságszolgáltatás. Nem volt azonos a mérce Kiss Zoltán gyilkosának esetében, akit egy román kamionsofőr Marosvásárhely főterén gázolt halálra. Özvegyében, Kiss Irmában minden egyes márciusban felszakadnak a sebek. „A férjem március 20-án, a délután 6 órás vonattal jött be, hogy ő is ott lehessen a magyarok békés tüntetésén. Egy napig semmit nem tudtunk róla, aztán jött a hír, hogy mehetünk érte, a hullaházban van. Hiába került meg a tettes, és hiába pereskedtünk, a régeni sofőr megúszta. Nekünk meg huszonegy év után is ugyanúgy fáj, mint aznap" – mesélte lapunknak Kiss Zoltán özvegye.
„Bizalom nélkül nincs közös jövő"
Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke beszédében a politikumnak, de mindenekelőtt Erdély népeinek is üzent. „1990 első hónapjaiban, nem sokkal a '89-es forradalom után a romániai magyarokban is felébredt a szabadságban való hit, az a remény, hogy eljött az új, szabad élet. Itt Marosvásárhelyen, de máshol is, pillanatok alatt bebizonyosodott, hogy ezt a reményt zárójelbe tehetjük. Ebben a városban egyetlen magyar felirat miatt lángba borult minden, magyarok és románok csaptak össze, néhány nap alatt többezres tömeg állt szemtől szembe.
A szabadságba vetett hit, a remény szertefoszlott. Az erdélyi magyarokon eluralkodott a bizonytalanság, kétségessé vált, hogy otthont tudunk-e találni szülőföldünkön, megőrizhetjük-e nyelvünket, kultúránkat, hagyományainkat" – emlékezett a huszonegy évvel ezelőtt történtekre Kelemen Hunor. Az új szövetségi elnök, aki 1990 tavaszán fiatal újságíróként tapasztalta meg az etnikai konfliktust, az erdélyi magyarság által folytatott szabadságharc részének nevezte a fekete márciust. Kelemen kölcsönös bizalomra és tiszteletre szólította fel a románságot és a magyarságot; mint mondta, e két fontos jellemvonás nélkül lehetetlen közös jövőt építeni.
A megemlékezés résztvevői Sütő András sírjánál rótták le kegyeletüket, megemlékezvén arra a szomorú napra, amikor a mezőgazdasági eszközökkel felfegyverkezett Görgény-völgyi román parasztok megtámadták a marosvásárhelyi RMDSZ-székházat, az események során kiütötték az író és politikus egyik szemét.
Az RMDSZ vezetősége az idén is átadta a jelképes támogatást a pogrom áldozatainak és hozzátartozóinak, amelyet a szervezet a 2000-ben létrehozott Szolidaritási Alapból fedez minden évben.
Az események újravizsgálását kérik
A Pro Europa Liga megismételte Románia főügyészéhez a tavaly március 19-én eljuttatott felhívását, miszerint két évtizeddel a véres események után Marosvásárhely lakossága a márciusi események dossziéjának újravizsgálását kéri. „Tekintettel az 1990. márciusi események rendkívüli súlyosságára, a vétkesek nevének eltitkolása nemcsak súlyos jogi, erkölcsi véteknek is számít" – áll többek között az emberjogvédelmi szervezet Laura Codruţa Kövesinek címzett levelében.
Az erdélyi kérdés megoldása tárgyában tett javaslat
Szabadság, 2011. március 19. – Tófalvi Zoltán
(Az úgynevezett ENSZ-memorandum)
FOLYTATÁS LAPUNK MÁRCIUS 12-I SZÁMÁBÓL
A magyar kérdést nem oldaná meg az önálló Erdély, hiszen Magyarország a trianoni keretek között maradna éppen olyan kilátástalan földrajzi, gazdasági és politikai helyzetben, mint addig, de kevesebb reménnyel a jövő iránt. Nem lenne alkalmas Magyarország, hogy a magyarság otthonául szolgáljon, ennek megteremtése pedig a magyarság nagy, közös célja, melyet nem adhatunk fel még akkor sem, ha a feladás a nemzet egy részének érdekeit szolgálná. Ha az önálló Erdély tényleg elfogadható lenne is az erdélyi magyarság számára, akkor is el kellene utasítania, mert elfogadása árulás lenne az összmagyarság életérdekeivel szemben.
Az önálló Erdély megteremtésével a világbéke kapna ugyan egy új tamponállamot, de ennek fennmaradását csak az állandó nemzetközi kényszer biztosíthatná. A békétlenség okai nem szűnnének meg, csak lokalizálódnának. Nem valószínű, hogy nyerne annyit az emberiség az önálló Erdéllyel, mint amennyi áldozatba kerülne létrehozása és fenntartása.
IV. Erdély Magyarország és Románia közötti elosztásával jóvá lehet tenni a magyarsággal szemben elkövetett trianoni méltánytalanságot, anélkül, hogy a románokkal szemben méltánytalanokká lennénk. Magyarország részesülne így az erdélyi nyersanyagból és piacból, Erdély hagyományai, élő magyar szellemi és népi erői nemcsak megmenekülnének, hanem elhatározóan gazdagítanák a magyarság erejét.
Ez a megoldás nem merítené ki a magyarság nemzetközi erkölcsi tőkéjét, és ugyanakkor lehetőséget nyitna az erdélyi kérdés végleges megoldására, a nemzetiségi béke és a magyar–román jószomszédi viszony megteremtésére.
A Trianoni Szerződés óta mindkét érdekelt nemzetben ennek a megoldási formának volt a legtöbb híve. Ezt szándékozta megvalósítani a Bécsi Döntés is. Vannak tehát hagyományai a gondolatnak és vannak hasznosítható tapasztalatok ezen a téren. A bevált módszerek tágabb alkalmazásával és a Bécsi Döntés hibáinak elkerülésével minden bizonnyal sikerülni fog ezt a megoldási formát megelégedésre megvalósítani.
Arra a kérdésre, hogy Erdélynek melyik része legyen Magyarországé és melyik Romániáé, mi nem válaszolhatunk, mert erről nem mi, hanem a nemzetközi hatalom fog határozni. Mi csak azoknak a szempontoknak a figyelembevételét követelhetjük, melyek elvi elfogadása nemzetünk létérdeke és szomszédunk számára sem méltánytalan.
A Bécsi Döntés közismert határvonalával sikerült Erdélyt egy magyar és egy román többségű részre osztani ugyan, de mindkét rész annyira meg volt terhelve nemzetiséggel és mindkét fél részére annyira fájdalmasan szelte ketté Erdély csaknem valamennyi idegszálát, hogy nem hozta meg a kívánt nyugalmat. Nem is hozhatta, hiszen az erdélyi kérdés a nemzetiségek kevertségéből született és él, és amíg ez a kevertség fennáll, az együttélési harc is folyik; hiú remény így tehát békére és nyugalomra számítani.
A területi elosztást lakosságcsere kell kövesse. Váljanak végre külön azok, akik együtt nem tudnak élni! Költözzék mindenki a maga hazájába békésen! Szűnjön meg már a gyűlölködő együttéléssel járó hallatlan erőpocsékolás mindkét oldalon, és a régi kor árnya felé merengés helyett építsük mindnyájan a messze jövendő emberiségének földi otthonát!
A mai nemzedék egy része fel kell áldozza szülőföldje iránti ragaszkodását, hogy gyermekei majd annál [13. old.] maradéktalanabb, annál kevesebb keserűséggel vegyítve szerethessék jövendő szülőföldjüket a szép, gazdag és boldog, biztonságos otthont nyújtó hazában.
Erdély magyarsága kész erre az áldozatra. A Bécsi Döntés, de különösen 1945 után többszázezer ember cserélt lakhelyet Erdélyben, anélkül, hogy a cseréből bármi előnye is származott volna, csak egyszerűen a körülmények kényszerítették. Ha a lakosságcsere a költöző jól megfontolt érdekeinek sérelme nélkül, tervszerűen és szervezetten történik, békés, biztonságos otthont nyújt majd egy olyan Magyarországon, mely éppen az ő költözésével bővül, erősödik és gazdagodik az egész magyarság otthonává, mindenki vállalni fogja ezt az áldozatot.
Mindenkit szíve mélyéig sértettek az idegen uralom méltánytalanságai, a gyűlölködő együttélés keserűsége, a gyermekei jövőjének kilátástalansága, a bántó gazdasági és szellemi nyomorúság úgy, hogy szülőföldjének újjal – talán szebbel és gazdagabbal – való felcserélése nem tűnik majd áldozatnak, ha ennek árán az ősöktől közösen örökölt, megszentelt hazai földön, 1956 őszének hőseivel élhet majd együtt.
A lakosságcsere elvi elfogadása lényegesen megkönnyíti a terület elosztását, mert így az új határ megvonásakor nem kell szigorúan ragaszkodni a jelenlegi néprajzi állapotokhoz, melyeknek szeszélyes kevertsége földrajzi, gazdasági, közlekedési, kulturális és történelmi szempontból már eleve torzszülötté csonkítaná Erdély mindkét felét. A lakosságcsere elvi elfogadása alapján meg lehet találni Erdély területén azt a vonalat, amelyen húzva nem vágna gyógyíthatatlan sebet – sem a helyszínen, sem a szívekben – az új határ.
A Magyarországhoz méltányos nagyságú területet csatoló új határ legyen az összmagyarság jövő érdekeinek megfelelő. Legyen lehetőleg rövid, legalább nagyrészén természetes határ, mely a Magyarországgal leginkább összefüggő, és főként a magyar gazdasági életnek fontos nyersanyagot, piacot, belterjesedést biztosító területet csatolja Magyarországhoz. A cél az, hogy Magyarország alkalmassá legyen arra, hogy az egész magyarság otthonául szolgáljon. [Kiemelés tőlem – T. Z.]
Ha ezeket a célszerű és méltányos elveket szem előtt tartja majd a nemzetközi hatalom, nem lesz okunk panaszra, akár a Bécsi Döntés, akár a Maros, akár a Királyhágó vonalán, akár másfelé húzódjék az új határ.
Kétségtelen, hogy Erdély elosztásával és a lakosságcserével végleg elvész a magyarság számára a román uralom alatt maradó rész. Elvész vele a magyar történelem, a magyar művelődés egy része. Elvész egy sor város, nagyszámú műemlékkel, sok – mindnyájunknak kedves – hagyománnyal, nagyértékű magyar beruházással. Elvesznek majd biztosan olyan vidékek, melyek nélkül a magyar életet nem érezzük teljesnek. Ez lesz az áldozat, melyet hoznunk kell. Mert ezzel végleg megmenekül az elvesztéstől a magyar történelem és művelődés másik része, egy másik sor város és más vidékek, melyek éppen olyan értékesek és kedvesek minden magyar számára, mint a végleg elveszettek.
Kétségtelen az is, hogy a lakosságcsere nagy áldozatot jelent és sok keserűséget okoz majd Erdély egész magyarságának, főként a költözésre kényszerülőknek. Hogy ez az áldozat ne legyen fájdalmas, és meg is hozza a maga lehető leggazdagabb gyümölcsét, komolyan elő kell készíteni, és a legmesszebbmenő tervszerűséggel, nagyon szervezetten kell végrehajtani.
Ha mindent megteszünk azért, a költözés kényelmes legyen, hogy az elhagyott ingatlana helyett mindenki legalább azonos értékűt kapjon, hogy hasonló vidéken és környezetben ugyanolyan lakás és munkahely várja a költözőt, hogy anyagilag inkább nyerjen a cserével, nem fogja majd senki kényszernek érezni a költözést. Ha falvanként, járásonként, városonként, vármegyékként, hagyományai és felekezete figyelembevételével történik a költöztetés, mely mögött az egész magyarság szerető támogatását és az egész emberiség jóindulatát érzi majd a hazatelepülő, nem lesz majd fájdalmas a szülőföld elhagyása.
Ha pedig a lakosságcsere nagyszerű alkalmát felhasználjuk arra, hogy [14. old.] az új berendezéssel a magyarság jól megfontolt gazdasági, társadalmi és művelődési érdekei – a modern tudomány és technika lehetőségeinek kihasználásával – megvalósuljanak, a lakosságcsere meghozza majd a maga gazdag gyümölcsét, úgy az erdélyi, mint az összmagyarság számára. Ha tekintetbe vesszük, hogy a lakosságcsere alkalmával ésszerűen irányíthatjuk a népsűrűséget, a földbirtok tulajdoni és művelési megoszlását, tetszés szerint irányíthatjuk a társadalom jövő foglakozási és réteg-tagozódását, gazdasági és művelődési szempontból legalkalmasabb nagyságú településeket teremthetünk a legalkalmasabb helyeken, hogy nincs olyan modern építkezési, gazdasági, települési és közigazgatás-politikai elgondolás, melynek alkalmazásától a józan megfontolás határán belül tartózkodnunk kellene, hogy a csaknem mindenki közreműködését megkövetelő nagyfontosságú hatósági funkciók ellátásával népünk olyan politikai iskolázottságot szerez, melyről még álmodni is alig merünk, hogy az új és megrázó benyomások sorának kitett népünk megfontoltsága, szorgalma, jelleme, műveltsége, erkölcsi ereje nagymértékben fokozódhat, szemünk elé tárul az a mérhetetlenül sok előny, melyet a lakosságcserével nyerünk, a legnagyobb és legfontosabb eredmény: a nemzetiségi kérdés megoldása mellett.
Mert ezzel Erdély egész magyarsága megszabadul az idegen uralomtól, megmenekül a gyűlölködő és fojtogató együttéléstől és a vele járó szegénységtől, a románokba való beolvadástól, vagy a hazátlan kivándorlástól. Eltűnik majd vele a románokat és magyarokat széjjelválasztó ék, és lehetővé válik, hogy egymás mellett, békésen, egymás kölcsönös támogatásával vegyük ki részünket az egész emberiség sorsának irányításából.
A vitás terület méltányos és célszerű elosztása és a lakosságcsere útján megvalósulnak a magyarság évszázados vágyai: a nemzetiségi nyugalommal beálló belső és külső béke, biztonságos határok, kiegyensúlyozott gazdaság, nemzetközi versenyképesség és öncélú nemzetközi politika a legmesszebbmenő belső politikai, társadalmi, gazdasági és művelődési reformok lehetőségét teremtik meg hazánkban.
Végre egyedül mi leszünk urai és gazdái országunknak. Megszabadulunk mindazoktól a terhektől, melyek más nemzeteket nem terheltek és nem terhelnek. Nemzetünk nem lesz a világ gondhozója többé, mint Mátyás király óta mostanig, hanem minden tehetségével dolgozhat a maga és a világ összes népeinek boldogulásáért. Lesz egy országunk, melyben biztonsággal építhetünk, melyre mindig, minden magyar számíthat, bárhol éljen is a Földön: Magyarország a magyarok otthona lesz.
A vizsgált négy megoldási forma közül ez felel meg az összmagyarság érdekeinek, ez sérti a legkisebb mértékben szomszédaink érdekeit, ez adja a legnagyobb támaszt a világbéke ügyének és végül ez oldja meg végérvényesen az erdélyi magyarság kérdéseit.
Erdély magyarsága elfogadja ezt a megoldást.
Magyarország első feladata Erdély területéből a számára méltányos rész Magyarországhoz csatolása. Hogy a többi szomszéddal való területrendezés megtörténhet-e ezzel egyidőben, az az akkori nemzetközi helyzettől függ. Mindenesetre az erdélyi kérdés megoldása a legnagyobb jelentőségű, és ennek sikere után a többi már nem jelent majd nehézséget.
Az átcsatolást előkészítő diplomáciai és propaganda-tevékenység során is az elsődleges cél a területrendezés kell legyen. A lakosságcsere-tervet – lévén az nagy tömegszenvedélyek szítására alkalmas – helyesebb először csak elvben érinteni, nehogy az egész megoldás sikerét kockáztassuk.
A terület-átcsatolás után kötendő a lakosságcseréről szóló egyezmény. Ennek az egyezménynek tartalmaznia kell a lakosságcsere elvi és jogi kérdéseinek megoldása mellett, a felmerülhető összes gazdasági és pénzügyi, valamint politikai, társadalmi, vallási, kulturális és fizetési intézkedést a lakosságcserével kapcsolatosan.
[15. old.] Tartalmaznia kell főbb vonásaiban a lakosságcsere technikai tervét és intézkednie kell a szükséges nemzetközi biztonsági, ellenőrző, gazdasági és döntőbírói szervek felállításáról.
Az egyezmény megkötése után az egész Erdély területén – a már működő nemzetközi szervek jelenlétében és közreműködésével – népszámlását kell tartani. A népszámlálás csak a nemzetiségre, ingó és ingatlan vagyonra, lakás- és munkaigényre terjedne ki családonként, intézményként, vállalatonként és közületenként. E népszámlás adataira épülne a lakosságcsere kimerítő terve, melyet a lakosságcsere lebonyolítására életrehívandó, legalább miniszteri rangú szerv készítene el. Ez az Erdély magyar részén székelő hatóság nagyszámú szakember és még nagyobb számú – főként önkéntes – különféle más munkatárssal kell rendelkezzék, hogy a reá háruló nagyon nehéz s nagyon terhes, de ugyanakkor nagyon magasztos feladatokat elvégezhesse.
Szükséges, hogy a lakosságcsere az egész magyarság nemzeti mozgalmává legyen, és – mint a világbéke ügyének fontos mozzanata – az egész emberiség támogatását élveznie kell. Minden magyarnak tudnia kell, hogy az erdélyi lakosságcsere egy erős és boldog Magyarország megteremetését szolgálja, és a Föld minden nemzetének tudnia kell azt, hogy egy erős és boldog Magyarország szükséges a nemzetek békéje, biztonsága, az egész emberiség jövendő boldogulása szempontjából.
Az erdélyi kérdés megoldása kétségkívül nagy és nehéz feladat, de nemzetünk jövőjét enélkül nem biztosíthatjuk.
Az erdélyi magyarság vállalja az áldozatot, a nemzet többi tagja osztozik az áldozatvállalásban, Magyarország kormánya pedig lehetővé kell tegye ezt az áldozatvállalást, hogy hazánk tényleg a magyarok boldog otthonává legyen.
VÉGE
|
