|
EP-ALELNÖK
Semjén: védeni kell a nemzeti kisebbségek nyelvét, kultúráját – Tőkés: Európában megbukott a multikulturalizmus liberális modellje
MTI, 2011. április 14.
A nemzeti kisebbségek nyelvének, kultúrájának védelmét hangsúlyozta a nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes csütörtökön Budapesten. Semjén Zsolt A kulturális sokszínűség esélyei az Európai Unióban című konferencián kiemelte: minden nemzet jogát el kell ismerni a létezéshez, és védeni kell mindeni nemzetiségnek azt a jogát, hogy saját kultúráját, nyelvét, hagyományait megőrizhesse és ápolhassa.
A kisebbségi nyelvek, kultúrák értéket képviselnek - mondta. "Minden nemzet egyszeri és megismételhetetlen érték, olyan sajátos gazdagság", amelyet kizárólag az adott nemzet adhat az egyetemes emberiségnek - fogalmazott Semjén Zsolt.
A kormányfő kereszténydemokrata helyettese szerint minden nemzet értékhordozó közösség, az "emberiség termőformája a nemzeti lét", ennek kiveszésével az emberiség válna szegényebbé.
Semjén Zsolt kitért arra is, hogy ma két nagy tévedés van jelen Európában: az egyik szélsőség "egyfajta kozmopolita ideológia nevében" azt mondja, hogy nem érték, ha egy közösség kötődik saját tradícióihoz, hagyományaihoz. A másik szélsőség pedig az a nacionalista és soviniszta felfogás, amely egy nemzet vélt érdeke alapján tagadja más nemzetek létezéshez való jogát. Ez ugyanolyan tévedés, ez is a nemzeti kultúrák ellen irányul - mondta a miniszterelnök-helyettes.
Tőkés: Európában végleg megbukott a multikulturalizmus liberális modellje
Tőkés László, az Európai Parlament alelnöke arról beszélt, hogy a multikulturalizmus liberális modellje Európában végleg megbukott, működésképtelen. Hozzátette: gyakran kísért az a veszély, hogy az európai integráció a globalizáció negatív irányába csap át.
Olyan belső európai párbeszédre van szükség, amely képes jól meghatározható tartalommal megtölteni az európai közös értékeket, képes áthidalni, lebontani a "mentális vasfüggönyt" Nyugat-Európa és a volt kommunista országok között, és amelynek eredményeképpen a valóban erős Európa integrálni volna képes a bevándorlókat - fogalmazott.
Az EP alelnöke szerint jelen pillanatban Európa ebből a szempontból gyenge, a kultúrák közötti párbeszéd helyett "nacionalista nagymonológokat" hallani. "Kétezer éves zsidó-keresztény gyökereinket egy tollvonással töröltük, a globalizációs nyomás alatt hagyományainkról lemondtunk, a gazdasági érdekek viszont a tágabb értelemben vett kulturális érdekeinket írják felül" - mondta az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke.
Egy, romániai diákok körében végzett felmérés eredményeire utalva arra a veszélyre figyelmeztetett, hogy a jövő nemzedéke a bevándorlókkal szemben még elutasíthatóbbá válhat, a kirekesztést és elnyomást harsogó szélsőséges demagógia iránt az eddiginél is fogékonyabb lesz. Ezen sürgősen változtatni kell, amiben az oktatásnak kiemelt szerepe van, mert különben párbeszéd helyett árokásásra lehet berendezkedni - fejtette ki.
Tőkés László szerint Magyarország és a magyarok programszerűen segíthetnék elő a kultúrák közötti párbeszédet.
Európa ereje a kulturális sokszínűség
Németh Zsolt külügyi államtitkár köszöntőjében szintén a multikulturalizmus liberális modelljének válságára mutatott rá. Ez idézte elő azt, hogy Európában megerősödtek a radikális, szélsőséges politikai nézetek, hogy az etnikai türelmetlenség fellángolt nemcsak Közép-Európában, hanem Európa nyugati felén is, és politika-, pártpolitika-formáló tényezővé tudott válni.
Hozzátette: a multikulturalizmus közösségi azonosságtudatot megerősítő, hagyománytisztelő modellje ugyanakkor erősödik, "kibontakozás, jövő előtt áll". Az EU alapjogi chartája ezért foglalja magában a sokszínűség tiszteletben tartását, és ezért esik egyre több szó az intézményi garanciákról.
Európa ereje a kulturális sokszínűség - szögezte le az államtitkár.
RMDSZ
Erdélyiekkel konzultálnak
Új Magyar Szó, 2011. április 15. – K. Zs.
Május 4-én indítja az RMDSZ az Erdélyi konzultáció elnevezésű nagyszabású felmérését, amelyben arra keresi a választ, hogy mit vár el a lakosság az érdekvédelmi szervezettől – tudtuk meg Kovács Péter főtitkártól. Tájékoztatása szerint a felmérés nagy mintán végzett közvélemény-kutatásnak is tekinthető, melynek során űrlapokat juttatnak el az erdélyi magyar emberekhez.
Május 4-én indítja az RMDSZ az Erdélyi konzultáció elnevezésű nagyszabású felmérését, amelyben arra keresi a választ, hogy mit vár el a lakosság az érdekvédelmi szervezettől – tudtuk meg Kovács
Péter főtitkártól. Tájékoztatása szerint a felmérés nagy mintán végzett közvélemény-kutatásnak is tekinthető, melynek során űrlapokat juttatnak el az erdélyi magyar emberekhez.
A minta nagyságáról és az űrlapba foglalt kérdésekről Kovács egyelőre nem kívánt részleteket elárulni. Korábban az Erdély FM-nek azt nyilatkozta: az űrlapban arra is rákérdeznek, kik azok a politikusok, akikben az emberek megbíznak, ki az, akit le kellene cserélni.
Az Erdélyi konzultáció sepsiszentgyörgyi része május 4-e előtt, már hétfőn elkezdődik. Antal Árpád polgármester tegnap közölte: ezen a napon indítják a Városi konzultáció nevű akciót, amelynek során a következő fél évben 15-17 ezer lakót kérdeznek meg az igényeiről és gondjairól, a város fejlesztéséről és az RMDSZ-szel szembeni elvárásaikról. Tájékoztatása szerint az Erdélyi konzultációban alkalmazott űrlap kérdései szerepelni fognak a Városi konzultáció során használt kérdőívben is.
A sepsiszentgyörgyi RMDSZ elnöke emlékeztetett, hogy 2008-ban a helyhatósági választásokat megelőzően már készített egy ilyen felmérést, és a lakosság által felsoroltakat próbálták megoldani. Antal Árpád kijelentette: „az MPP korábban nyilvánosságra hozott felméréseiből tudják, hogy a sepsiszentgyörgyiek többnyire elégedettek a városfejlesztéssel, csak nem mindig kötik össze a polgármester munkáját az RMDSZ-szel".
Ezért tudatosítani szeretnék: az a tény, hogy a város jó irányba halad, nem csak az új városvezetésnek tulajdonítható, hanem annak is, hogy mögötte van sok más RMDSZ-struktúra a parlamentben és a kormányzatban.
Sepsiszentgyörgyön a következőkben nyitnak a fiatalok és idősebb generáció felé is. Létrehozzák a „bölcsek tanácsát", amely 25-30 tagú testület, és olyan emberekből áll, akik jól ismerik a várost, tettek is érte, és akik véleményét rendszeresen kikérik. Ugyanakkor minden sepsiszentgyörgyi utcában és tömbházban szeretnének kapcsolattartó személyeket kijelölni, akik rendszeresen tájékoztatják az RMDSZ-t és a városvezetést a kis közösség gondjairól. Mint ismert, az Erdélyi konzultációt megválasztása után Kelemen Hunor szövetségi elnök hirdette meg a nagyváradi kongresszuson.
Kovács Péter: az RMDSZ prioritása marad a tanügy
Új Magyar Szó, 2011. április 15.
„Az RMDSZ az elmúlt években, évtizedekben prioritásként kezelte a magyar nyelvű oktatás kérdését, nincs ez másként jelen pillanatban, és ugyanúgy nem fog változni a jövőben sem" – nyilatkozta tegnap Kovács Péter főtitkár, aki emlékeztetett: a tanügyi törvény kihirdetése után az ügyvezető elnökség cselekvési ütemtervet dolgozott ki a jogszabály alkalmazásáról. Kovács kijelentése néhány nappal azután hangzott el, hogy lapunk megírta: az új oktatási törvény „kisebbségbarát" előírásainak egy része a következő tanévtől még nem alkalmazható.
Mint ismert, az új jogszabály szerint a kisebbségekhez tartozó diákoknak a nyelvi készségeikhez igazított tanterv szerint oktatják a román nyelvet és irodalmat, és anyanyelvükön tanulhatják az ország történelmét és földrajzát.
Kovács Péter megerősítette lapunk információit, amelyek szerint a román nyelv oktatására vonatkozó előírás csak a 2012/2013-as tanévben lép érvénybe, ugyanis előbb a kerettantervnek kell elkészülnie, és csak ezután térhet rá a minisztérium a román nyelv idegen nyelvként való tanításához szükséges tanterv kidolgozására.
Meglesz a fordítás
Hangsúlyozta azonban, hogy a XII. osztályos Románia földrajza és a Románok történelme tankönyvek fordítása, lektorálása jelenleg zajlik, a munka megközelítőleg 80 százalékban kész, szeptemberben 2500 ingyen példány kerül az iskolákba. „Mindemellett folyamatban van a VIII. osztályos Románia földrajza és a Románok történelme tankönyvek fordításához, kiadatásához és állami finanszírozásához szükséges engedélyek, dokumentumok és határozatok beszerzése" – fejtette ki Kovács Péter.
Mint ismeretes, a lefordítandó tankönyvek még nem tartalmazzák azokat a kisebbségekre vonatkozó tartalmi bővítéseket, amelyeket Markó Béla volt szövetsági elnök a tanügyi törvény életbelépésekor kiemelten fontosnak nevezett.
Haladnak az ütemtervvel
Kovács Péter beszámolója szerint a tanügyi törvény kihirdetése után kidolgozott cselekvési ütemterv számos mozzanata már megvalósult: január 20-án Brassóban tanácskoztak a magyar oktatásért felelős tisztségviselők, ezt követően január 21-én az ügyvezető elnökség és a Communitas Alapítvány vezető testületei Marosvásárhelyen döntöttek a VIII. és XII. osztályos román nyelvű történelem- és földrajztankönyvek lefordításáról.
Beindult ugyanakkor a szaktanárokkal való konzultáció is, Bukarestben sor került a magyar nemzetiségű történelem és földrajz szakos tanárok tanácskozására, majd Kolozsváron a zenetanárok vitatták meg a magyar nyelvű zeneoktatás legfontosabb kérdéseit.
A főtitkár tájékoztatása szerint lezajlott, ugyancsak Kolozsváron, a Felsőoktatási Tanács bővített munkaülése is, ahol az új tanügyi törvény gyakorlati alkalmazásának várható hatásairól volt szó.
A politikus rámutatott arra is, hogy az év elején megkezdett munka folytatódik, május 20-án Sepsiszentgyörgyön a magyar önkormányzati vezetők, a megyei/területi RMDSZ-elnökök és a magyar általános és középiskolai igazgatók egyeztetnek a reform bevezetéséről. A főtitkár a nehézségek és a határidő-módosulások ellenére meggyőződését fejezte ki, hogy a széles körű konzultáció az RMDSZ és társult szervezetei, a szakmai és civil szervezetek, az egyházi intézmények, az önkormányzatok és tankönyvkiadók képviselői között nagymértékben hozzájárulhat az új tanügyi törvény mielőbbi sikeres alkalmazásához.
Az ÚMSZ-nek az RMDSZ oktatásügyi illetékesei még az év elején úgy fogalmaztak: várhatóan már a második negyedévtől megkezdődik a kerettantervek kidolgozása, és „erőltetett menetben" jövő tanévtől bevezethető a reform, így az új tanügyi törvény kisebbségbarát előírásai már ősztől alkalmazhatóak lesznek.
RMDSZ-ütemterv a tanügyi törvény alkalmazásáért, fordítják a tankönyveket
Krónika, 2011. április 15.
Az RMDSZ ügyvezető elnöksége cselekvési ütemtervet dolgozott ki a tanügyi törvény alkalmazására, melynek középpontjában a magyar nyelvű oktatásban érdekelt szervezetekkel, intézményekkel, hatóságokkal folytatandó széles körű konzultáció áll – jelentette be Kovács Péter.
A szövetség főtitkára bízik abban, hogy a széles körű konzultáció az RMDSZ és társult szervezetei, a szakmai és civil szervezetek, az egyházi intézmények, az önkormányzatok és tankönyvkiadók képviselőivel nagymértékben hozzájárulhat az új tanügyi törvény mielőbbi sikeres alkalmazásához.
Kovács Péter csütörtöki, kolozsvári sajtótájékoztatóján beszámolt arról is, hogy a 12. osztályos Románia földrajza és a románok történelme tankönyvek fordítása, lektorálása jelenleg zajlik, e munkának megközelítőleg 80 százalékán már túl vannak, szeptemberben várhatóan 2500 ingyenpéldány kerül a diákok padjára. „Mindemellett folyamatban van a 8. osztályos Románia földrajza és a románok történelme tankönyvek fordításához, kiadatásához és állami finanszírozásához szükséges engedélyek, dokumentumok és határozatok beszerzése" – fejtette ki Kovács Péter, aki kitért a román nyelv idegen nyelvként való oktatásának kérdésére is. Mint mondta, ezt csak a 2012/2013-as tanévben tanulhatják idegen nyelvként a kisebbségi diákok, ugyanis előbb a kerettantervnek kell elkészülnie, és csak ezután térhet rá a minisztérium a román nyelv idegen nyelvként való tanításához szükséges tanterv kidolgozására.
Mint ismeretes, míg korábban az RMDSZ több politikusa is úgy nyilatkozott, van esély rá, hogy a következő tanévtől idegen nyelvként tanulják a román nyelv és irodalmat a magyar diákok, Szőcs Domokos, az oktatási tárca kisebbségi főosztályának igazgatója a hét elején leszögezte: ezt várhatóan a következő tanévre halasztják.
MAGYARORSZÁG
A kormány ma nyújtja be a konvergencia programot Brüsszelnek
MTI 2011. április 15. 07:18
A kormány ma nyújtja be Brüsszelnek a konvergencia programot, amely a szerdai kormányülésen jóváhagyott Széll Kálmán Tervben rögzítettekre épül. Az Európai Uniós tagságból adódó jogszabályi követelményeknek megfelelően a tagállamok minden évben aktualizált stabilitási, illetve az euróövezeten kívüli tagállamok aktualizált konvergencia programot nyújtanak be a Európa Tanács és az Európai Bizottság részére. A program külső környezete, a szokásoknak megfelelően az EU aktuális prognózisára támaszkodik, amely szerint a 27 ország GDP-je idén 1,8 százalékkal nő, az infláció 2,2 százalék lesz.
A magyar kormány által benyújtandó program a Széll Kálmán Terv kabinet által elfogadott téziseire épít, amint azt Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter közölte a szerdai kormányszóvivői tájékoztatón.
A konvergencia program tartalmazza azokat a konkrét intézkedéseket, amelyek a foglalkoztatás növelése, a gazdasági növekedés erősítése, az ország versenyképességének javítása, valamint a fiskális egyensúly biztosítása érdekében elengedhetetlenek. A Konvergencia Program részletesen beszámol azokról a lépésekről, amelyeket a kormány az egyes kritikus területeken (önkormányzati rendszer, nyugdíj jellegű ellátások, szociális rendszer, közpénzügyek, közösségi közlekedés) a költségvetési szempontok figyelembe vételével kíván tenni 2011-ben.
A program leglényegesebb üzenete a GDP arányos államadósság csökkentése a jelenlegi 80 százalék feletti szintről fokozatosan 70, majd 65 százalékra.
Ennek érdekében, a strukturális reformok keretében, jövőre 550 milliárd forinttal, 2013-2014-ben 902-902 milliárd forinttal kívánja javítani a kormány az államháztartás egyensúlyát.
A munkaerőpiaci idei 337 milliárdos kiadásából jövőre 195 milliárdot, 2013-2014-ben 213 milliárd forintot kíván megtakarítani a kormány. A nyugdíjrendszer reformja három év alatt 351 milliárd forinttal csökkenti az idén 3 ezer milliárdot meghaladó kiadásokat. A közösségi közlekedés átalakításával azzal számol a kormány, hogy a MÁV állami támogatása az idei 173 milliárdról jövőre 45 milliárddal, a következő lét évben pedig 60-60 milliárd forinttal csökken, miközben a MÁV 300 milliárd forintos vállalati adóssága az államadósságba kerül. A gyógyszerkassza kiadásai az idei 343 milliárd forintról jövőre 83 milliárddal, 2013-2014-ben 120-120 milliárd forinttal mérsékli a kabinet.
Az államadósság csökkentő alap jövőre 90 milliárdot, a következő két évben 220-220 milliárd forintot fizet be az államháztartásba.
Az államháztartási hiánynál a konvergencia program a március elején lefektetetett mértékeket viszi tovább: az államháztartás idei 2 százalékos többlete az államadósság csökkentését szolgálja, miközben a kormány tatja magát az EU által megkövetelt deficitcsökkentési programhoz - közölte Matolcsy György a szerdai kormányülés után, hozzátéve, hogy a kormány nem változtat a korábban kitűzött idei GDP arányosan 2,94 százalékos hiánycélon. A következő években a hiány a tervben rögzítettnek megfelelően alakul, azaz 2012-ban 2,5 százalék, 2013-ban 2,2 százalék, majd 1,9 százalék, 2015-ben 1,5 százalék lesz.
A kormány által felvázolt GDP növekedési alappálya 2011-re 3,0, jövőre 3,5 százalékos, 2013-től évi 3-4 százalékos GDP növekedéssel számol. Az alternatív forgatókönyv szerint 2013-tól a Széll Kálmán Tervben kitűzött 4-6 százalékos gazdasági növekedés lehetséges.
A kormány inflációs prognózisa 2011-re 3,5 százalék, miközben a kormány osztja a jegybank előrejelzését, azaz a jövő év végére csökkenhet az inflációs célként kitűzött 3 százalékra.
EURÓPAI PARLAMENT/EURÓPAI UNIÓ
Orbán: sürgősen le kell zárni a horvát EU-csatlakozási tárgyalásokat
MTI 2011. április 14.
Sürgősen zárja le a horvát csatlakozási tárgyalásokat az Európai Unió - szorgalmazta Orbán Viktor csütörtökön Brüsszelben az Európai Parlamentben, a Nyugat-Balkán európai integrációjáról rendezett tanácskozáson.
Az unió soros elnökségét adó Magyarország miniszterelnöke szerint Horvátország lehet az élő bizonyíték arra, hogy az európai perspektíva a térség számára kézzelfogható és valóságos, hogy a térséget éppen ezzel a perspektívával lehet stabilizálni. Orbán Viktor határozottan elutasította azokat a politikai spekulációkat, amelyek a horvát tárgyalások lezárását időben össze akarják csúsztatni Szerbia tagjelölt státusának megadásával. Szerinte ez "rendkívül veszélyes kombináció", nem csak Horvátországra és Szerbiára, hanem az egész EU-ra nézve.
"Különböző dolgokat nem szabad összekapcsolni. Ha ezt megtesszük, ez alá fogja ásni az Európai Unió hitelességét. (...) Ha erre az ösvényre lépünk, akkor hibázni fogunk, mert akkor majd más államok, a szerbek felvétele is összekapcsolódik valamilyen politikai feltétellel, amelynek semmi köze sincs a felkészülési teljesítményhez" - mondta, és úgy vélekedett, hogy ez belerántaná az uniót "egy káros nemzetállami érdekharcrendszerbe".
A miniszterelnök leszögezte a magyar elnökség álláspontját, miszerint "a tárgyalások lezárása és a felvétel csak és kizárólag az érintett ország teljesítményének függvénye".
Montenegróról, mint az egyik uniós tagjelölt országról szólva Orbán Viktor megállapította: európai érdek, hogy a csatlakozási tárgyalások minél hamarabb érdemben megkezdődhessenek. "Ez igaz Szerbiára is" - tette hozzá. Szükségesnek mondta, hogy minél korábban odaítéljék Szerbiának a tagjelölti jogállást, és - ha lehet - minél gyorsabban megkezdjék vele is a tárgyalásokat.
Macedóniát illetően abszurditásnak nevezte, hogy az ország elnevezése körüli vita miatt nem lehet elkezdeni a tárgyalásokat. A volt jugoszláv tagköztársaságot Görögország - amelynek szintén van egy Macedónia nevű tartománya - történelemértelmezési okokból nem hajlandó elfogadni Macedónia néven. A magyar kormányfő azt javasolta, hogy az Európai Unió minél hamarabb lépjen túl ezen a helyzeten. Szerinte nem szerencsés már a tárgyalások megkezdése előtt ilyen politikai feltételt támasztani.
A magyar elnökség Albániával is szorgalmazza a tárgyalások minél korábbi megkezdését. Ennek halasztása Orbán szerint tovább rontja az ország belpolitikai stabilitásának esélyét.
A magyar miniszterelnök sajnálattal állapította meg, hogy Koszovó esetében pusztán az európai távlat fenntartására lehet vállalkozni, és egyelőre realitásként kell együtt élni azzal a ténnyel, hogy az EU és Koszovó között nem jöhet létre szerződéses kapcsolat, mert nem minden EU-tag ismerte el eddig Koszovót.
Bosznia-Hercegovinát Orbán Viktor a térség és az EU legnagyobb kihívásának nevezte. "Ez az ország komoly bajban van. Az is előfordulhat, hogy bennünket is maga mellé húzhat a bajba" - fogalmazott a kormányfő. Hangsúlyozta, hogy Bosznia-Hercegovina stabilizálása, problémáinak megoldása csak a szomszédok sikeres csatlakozási példáin keresztül várható, csak ezek a példák tarthatják az országot "az európai ösvényen".
Orbán Viktor kiemelte, hogy az EU bővítése és az integráció elmélyítése egymást erősítő folyamat lehet, miként az volt Közép-Európa csatlakozásának esetében is. Az unió az akkori bővítéssel új növekedési potenciálra tett szert, és gyarapodott. Közép-Európa ma az EU egyik fontos növekedési motorja, és "európai jelentőségű ipari kapacitásmegtartó ereje van" - emelte ki a magyar kormányfő. Egyebek közt ezzel érvelt amellett, hogy a nyugat-balkáni térség ne maradjon "fehér folt vagy fekete lyuk" Európa térképén.
INTERJÚK, ELEMZÉSEK, PUBLICISZTIKA
Paleologu: az RMDSZ-es minisztereknek a közérdeket kell szolgálniuk
Krónika, 2011. április 14.
Az RMDSZ kormányzati részvétele hozzájárul a Székelyföld etnikai békéjéhez, ám a szövetség minisztereinek a közérdeket kell szolgálniuk – jelentette ki Theodor Paleologu PDL-képviselő.
Paleologu, aki korábban a kulturális minisztériumot vezette, sepsiszentgyörgyi látogatásán kifejtette: az RMDSZ-es minisztereknek nagyon vigyázniuk kell arra, hogy valóban a közérdeket szolgálják. Szerinte különösen fontos ez Kelemen Hunor kulturális miniszter esetében, aki egyben az RMDSZ elnöke is. „Nagyon fontos, hogy az ország minden részében, Bukarestben is a kultúra és a kulturális örökség védelmezője legyen" – jelentette ki sajtótájékoztatón Theodor Paleologu, aki a Demokrata Liberális Párt (PDL) elnöki tisztségére pályázik.
Cseke Attila egészségügyi minisztert és Kelemen Hunor kulturális szaktárcavezetőt az utóbbi napokban éles bírálatok érték a médiában. Csekét az egészségügyi rendszer reformja keretében végrehajtott kórházbezárások miatt támadják, Kelemen Hunort pedig amiatt érték bírálatok, hogy az általa vezetett minisztérium nem vásárolta meg a Párizsban elárverezett Emil Cioran-kéziratokat. Az internetes fórumokon és az online médiumok cikkeinek hozzászólásaiban a véleménynyilvánítók jelentős része a két miniszter magyar nemzetiségét kifogásolja. Csekét azzal vádolják, hogy a kórházi rendszer átszervezésével a román nép ellen követ el merényletet, Kelemennek pedig azt vetik a szemére, hogy a magyar kultúrát részesíti előnyben a román kárára.
Theodor Paleologu azt is elmondta: a „székelység térségével" kapcsolatban sok minden „kissé torznak" látszik Bukarestből, ezért a román politikusoknak gyakrabban kellene az országnak ebbe a részébe látogatniuk.
A parlamenti képviselő szerint a fejlesztési régiók átszervezése gyakorlati szempontok miatt szükséges. A képviselő nem támogatja a fejlesztési régiók etnikai alapon történő kialakítását, azt azonban hozzátette, hogy Kovászna és Hargita megye ugyanazon régióba sorolása „végső soron jóérzés kérdése".
Gyűlölet, beszéd...
Magyar Nemzet, 2011. április 15. – Szerető Szabolcs
Ők gyűlölnek. Őszintén. Mi, liberálisok pedig képtelenek vagyunk kimondani, amit szerintem valójában érzünk, hogy mi még sokkal jobban gyűlölünk titeket, mint ti minket. (Kornis Mihály, 1993)
Tudom, hogy van késetek is. (A. E. Bizottság: Bestia)
Ez egy mocskos és undorító hatalom, hasonló a büdös szájú emberhez, aki túl közel hajol hozzánk. Büdös a szája és büdös a gondolata. E mértéktartó szavakkal jellemezte Gyurcsány Ferenc (MSZP) országgyűlési képviselő, volt miniszterelnök 2010. december 15-én egy csepeli lakossági fórumon az Orbán-kormányt.
Ugyanő korábban abban látta küldetését, hogy a jobboldalt le kell verni. És ő az is, aki tegnap elhatárolódott azoktól, akik legfőbb politikai riválisa meggyilkolásáról fantáziáltak egy közösségi portálon, azaz nyilvánosan, a nevüket vállalva. Ami arra utal, hogy abban a körben nem szokatlan ilyesmiről társalogni. A hozzá eszmei, politikai értelemben minden jel szerint közel állók szavaitól visszahőkölő Gyurcsány természetesen azonmód ellentámadásba lendült, hogy az uszító beszéd ártatlan céltáblájának álcázza magát. Ám aki az idézett módon képes beszélni ellenfeleiről, az inkább a gyűlöletkórus karmestere, és felelősséget visel a közbeszéd eldurvulásáért.
Otrombaságot, akár gyűlöletkeltésre is alkalmas indulatkitörést mindkét oldal írástudóitól bőven lehet idézni, olykor hivatásos politikusaitól is. De Orbán Viktortól vagy a Fidesz más meghatározó vezetőjétől aligha lehetne olyan mondatokat találni Gyurcsány Ferencről, mint amiket ő Csepelen megengedett magának. És megengedhette, mert a saját táborában senki nem intette le, sőt, hívei csak továbbgondolták az elhangzottakat: ha egy hatalom mocskos és undorító, azzal szemben sok minden megengedhető, nem igaz?
Az elmúlt tizenöt-húsz évben a balliberális politika és véleménydeformáló médiaelit mesterien alkalmazott kettős beszédével a jobboldalt azonosította a gyűlöletbeszéd alanyaként, az országot, a politikai közösséget kettészakító erőként, a „hideg polgárháború" kirobbantójaként. Ideje elfelejteni, de legalább alaposan árnyalni ezt a rögzült vélekedést. A magyar jobboldal demokratikus elkötelezettségét, európaiságát itthon és külföldön minden fórumon megkérdőjelező, túlzásokkal és álkonfliktusok életben tartásával a közvéleményt hiszterizáló társutas értelmiség oktalan gyűlöletének és frusztrációjának szélsőséges, ám törvényszerű megnyilvánulása a mostani botrány.
Nem tetszik az új alkotmány? A médiatörvény? Az egykulcsos adó? Ezek ellen lehet tüntetni, ezekről lehet a nyilvánosság szabad fórumain vitatkozni. Arra azonban, hogy honnan ez a gyilkos gyűlölet, nincs racionális magyarázat. A fékezhetetlen aktivitású Gyurcsány Ferenc szerencsére egy ideje elsősorban már saját pártja és a kormány széttagolt ellenzékének problémája, tehertétele, de az a gyűlöletözön, amelynek ő a legfőbb forrása, ma is mérgez. Veszélyes gyúanyag ez, amikor a baloldal korábbi krédóját megtagadva egyre inkább az utcát tekinti politizálása fő terepének egy olyan országban, amely, jórészt az előző kormányok örökségeként, tele van feszültséggócokkal, parázsló indulatokkal.
Én egyébként nem gyűlölöm Kornis Mihályt. Se kicsit, se nagyon. Eszem ágában sincs egy életművet néhány mondat alapján megítélni. Csakhogy az általa említett még nagyobb gyűlölet testet öltött már, például 2006. október 23-án. Aminek gyalázatát Heller Ágnes előbb Gyurcsányhoz hasonlóan letagadta, hogy aztán a tagadást tagadja le. Amivel annyit üzent sok-sok embertársának: ti nem számítotok, a ti fájdalmatok, sérelmetek sem számít.
„...a szavak: cselekedetek. Aki szavakat mondott ki ezekben az esztendőkben, az felelős azokért az eseményekért, amelyeket szavaival előkészített vagy elősegített." Ezt meg Babits Mihály írta 1919-ben.
Szelektív törvényesség? ...
Népújság, 2011. április 15. – Mózes Edith
Március végén Marosvásárhely egyik neves iskolájában olyan rendezvényre került sor, amely méltán aggaszt minden jóérzésű embert, nemzetiségre való tekintet nélkül. Ugyanis a Papiu Ilarian Nemzeti Kollégium díszterme adott otthont a Vatra Românească és az Új Jobboldal (Noua Dreaptă) közös ülésének, amelyen nyilatkozatot is elfogadtak a Román Nacionalista Párt létrehozásáról. Mi több, az iskola vezetése nem csupán helyet adott a szélsőséges szervezeteknek, hogy egy oktatási intézményben politikai rendezvényt tartsanak, de maga az igazgató is ott trónolt a prezídiumban, ily módon nyugtázva és legitimizálva az eseményt.
Miért riasztó az ügy? Egyrészt, mert törvény tiltja a politizálást, politikai jellegű rendezvények szervezését az oktatási intézményekben, másrészt pedig nem „sima" politikai akció volt, hanem egy szélsőséges nacionalista párt létrehozásáról döntöttek. Harmadsorban pedig maga az iskola igazgatója bábáskodott az új szervezet születésénél, holott törvényes kötelessége lett volna még a gondolatát is elutasítani a rendezvénynek az általa vezetett intézményben, még akkor is, ha demokratikus szervezetről és megnyilvánulásról lett volna szó.
Aggasztó az is, hogy mindeddig csupán a Pro Európa Liga emelte fel szavát a törvényszegés, illetve a szélsőséges nacionalista rendezvény ellen, viszont a törvényesség helyei őre, a megye prefektusa cinkosan hallgat, eszébe sem jut tiltakozni. Ez a gyanús hallgatás azért is feltűnő, mert ugyanaz a prefektus vehemensen tiltakozott, szegregációt, szeparatizmust kiáltott, amikor – törvény adta lehetőségükkel élve – például dicsőszentmártoni magyar szülők Ligeti Györgyről elnevezett magyar tannyelvű iskola létrehozását kérték.
De van Marosvásárhelyen egy másik, magát emberjogvédőnek nevező szervezet, amely a magyar iskola igényének hallatán dörgedelmes levélben szólította fel a kormánybiztost, hogy csírájában fojtsa el a „szeparatista" törekvést, mielőtt az „súlyosan" árthatna „az európai szellemiségnek", az etnikumközi kapcsolatoknak, sőt veszélyeztetné „a jövő generációk fejlődését". Abban viszont nem lát semmi veszélyt, hogy „licisták" körében terjesszék és gerjesszék a szélsőséges nacionalizmust.
Tehát minálunk a törvényesség betartása is szelektív?
Kampánymagyar
Nyugati Jelen, 2011. április 15. – Nagy István
Nem hiszek a néphülyítésben.
Meggyőződésem, hogy minden felnőttnek megvan a magához való józan paraszti esze, és ha döntéshelyzetbe kerül, akkor tudja, hogy mi áll reményeihez legközelebb.
Három évtizede látom, hogy az élőhelyünk mindennapjait adólejeinkből alakítgatók mindig szerveznek valami figyelemelterelőt, ha nincs megoldásuk a nyomasztó gondokra.
Az átkosban havonta, kéthavonta volt egy-egy bukaresti csődület, amelyek között olykor kiszállt a vezír egy-egy kukorica vagy búzaföldre, vagy elment egy-egy frissen felmosott és festett, eladhatatlan portékát gyártó helyre, hogy utána az újságok tollnokai a világszínvonal megtervezéséről vagy a nyugatiak által megközelíthetetlen terméshozamokról cikkezzenek.
Napjainkban sincs ez másként. De a csábítás sokkal nagyobb és szerteágazóbb.
A népámításra rárakódik a pénzimádat, a disznófejű Nagyúr csábítása, amely már Adyt is reménytelenül sanyargatta.
2012. áprilisának elején teszik le a választásokon induló romániai pártok a jelöltjeik neveit tartalmazó lajstromokat. A nyüzsgés már megkezdődött.
A nagyok kongresszusokkal, elnökválasztásokkal hangolnak.
A romániai magyaroknak is jut belőlük.
Az 1989 karácsonyán kihajtott, már akkor négyszögesített tulipán Déva várát építve Kelement talált magának.
Az induláskor nagy volt a lelkesedés, és szinte minden magyar a tulipánra pecsételt.
Hittük, hogy jobb lesz, és végre a közülünk választottakkal az élen kiegyenesedve jobbra fordul sorsunk.
Huszonegy év után láthatjuk, hogy reményeink nem teljesültek. Olykor az az érzésünk, hogy fikarcnyit sem haladtunk az álmodott úton.
Közösségi összezárás helyett bezárkózunk, magunkba roskadva morzsolgatjuk egyre apróbb búzaszemeinket, zöldség és gyümölcstermesztés helyett pedig a Nagyúr boltjaiban vásároljuk a spenótot és az avokádót.
Nekünk még azt mondták szüleink, hogy tanulj gyermek, legyen belőled valaki, ne kelljen annyit gürcölnöd, mint nekem.
Ma arról ír az újság, hogy a gyermekek a betonkalitka kulcsával a nyakukban lődörögnek az utcán, iskola helyett vendéglőkben töltik a délelőttjeiket, tanulás helyett hajnalig verik a számítógép billentyűzetét, hogy minél több képernyőre festett szörnyet, álkatonát öljenek halomra. Közben a szülők éhbérért melltartópántot varrnak, autókormány-kereket vesznek ki az automatából, majd hullafáradtan átalusszák a csomagolt uzsonna helyett pénzzel feltarisznyázott, ízes-színes műeledelt evő egykéjük éjszakai tévézését, aki van, hogy reggel föl sem ébred, így az iskolába el se megy.
Ilyen körülmények között kell, hogy az elöljáróságot fölvállalók hihető jövőt fölvázolva reményt sugározzanak.
Vannak, akik vállalják, és uniós – tehát nem saját – pénzből épített járdákkal, parkokkal ámítanak.
Mások az új oktatási törvény ál jótéteményeit szajkózzák, de annak lényegéről szót sem ejtenek. Ez a törvény ugyanis a helyi pártkatonákra bízza iskoláink sorsát, miközben azok működési feltételeibe a helyi közösség azért sem szólhat bele, mert a kormány nem hagy nekik annyi pénzt, amennyiből megtehetnék. Mindezt – minden romániai magyar közérzetét javítandó – az örökös pártelnök, helyettes miniszterelnök, Markó Béla vezényli. Ha a romániai magyar oktatásért székfényezők továbbra sem a cselekvést részesítik előnybe, akkor tíz év múlva már csak Aradon lesz magyar oktatás, főgimnáziumi besorolású, amely az ötvenes évek Magyar Vegyesének vagy a hatvanas-hetvenes évek Hármasának már árnyékába se lép.
Naponta halljuk, olvassuk a romániai magyar jogászból lett egészségügyi miniszter érdemeit, aki jövőre úgy fog kiszállni székéből, hogy az élet forgatagában a rendszere ellátására szorulók hozzátartozóitól csak szidás, és pénztárca-ürítés a része.
Környezetvédelmi miniszterünket a hajdan kukoricacsövekért bezártak ihlethették, amikor börtönt ígért a nagyok által letarolt fenyvesek fatolvajainak. Közben gőzerővel készíti elő a verespataki aranykitermelést.
Mindeközben Kelemen Hunor nem jut be Orbán Viktorhoz, már nem siet találkozni Tőkés Lászlóval, de a polgári pártos polgármester visszakapta hivatalát, bár pártjuk kongresszusát megfúrta egy tulipános vállalkozó, és fogynak a romániai magyaroknak járó bukaresti lejek az RMDSZ-kasszából.
Mert nekik mi már csak kampánymagyaroknak kellünk, és vagyunk.
Toró: Számoljon el az RMDSZ!
Erdélyi Napló, 2011. április 13. – Jakab Lőrinc
Az elmúlt napokban az RMDSZ vezető politikusai valóságos nyilatkozatözönt zúdítottak az EMNT-re. A szövetség képviselőit szemlátomást az zavarja a legjobban, hogy az EMNT a magyarországi és hazai kormányzati támogatásokkal való nyilvános elszámolásra szólította fel az RMDSZ-t. A nyilatkozatháború hátteréről, valamint az erdélyi magyar politikai szerveződések összefogásának lehetőségeiről és feltételeiről Toró T. Tiborral, az EMNT ügyvezető elnökével beszélgettünk.
-Ezek a nyilatkozatok azt igazolják, hogy az RMDSZ rendszerének érzékeny pontjára tapintottunk. A szövetség ugyanis nemcsak az elmúlt években, hanem fennállása óta elmulasztotta elvégezni azt az erkölcsi elszámolást, amivel annak a közösségnek tartozik, amelynek tagjai újra és újra parlamenti és önkormányzati mandátumhoz juttatják a szervezet tisztségviselőit. A választók, a megelőlegezett bizalomért cserében megérdemelnék, hogy a pénzosztás szempontjából monopolhelyzetben lévő RMDSZ minden adólejjel és -forinttal nekik is elszámoljon, ne csak az illetékes állami hatóságnak.
-Szerintem ez kikerülhetetlen, és nem lehet mindenféle agresszív nyilatkozattal elfedni azt, hogy ez a számonkérés nem történt meg. A támadó jellegű nyilatkozatok helyett az RMDSZ nyilvánosságra kéne hozza a számviteli táblázatokat, amelyekből kiderülhetne, hogyan gazdálkodtak a rájuk bízott közpénzekkel. Mivel nem ezt teszik, azt a gyanút erősítik, miszerint a szövetség és az általa irányított alapítványok a politikai klientúra szerint kezelték a rábízott pénzeket, és valójában többet költöttek saját magukra, mint a különböző közösségerősítő, megmaradást segítő programokra.
– Kelemen Hunor elnök szerint a pénzügyi fórumokon a szövetség már elszámolt, és nemrég újságírói kérdésre – elég ingerült hangnemben – azt válaszolta, hogy aki ebben kételkedik, az olvassa el a Hivatalos Közlönyt...
– Ez a kijelentés is jellemzi azt az arroganciát, amivel ezt a kérdést kezelik. Az átlagember számára nem kézenfekvő a közlöny lapozgatása, sokan azt sem tudják, hol férhetnének hozzá. Egyszerűbb és közérthetőbb volna, ha szabatos magyarsággal megfogalmaznák, mit is csináltak ezekkel a pénzekkel. Egyébként meggyőződésem, hogy a különböző formális jelentések valóban elkészültek, hiszen seregnyi könyvelő fáradozik a szövetség és az alapítványok háza táján, de még egyszer hangsúlyozom: nem az állami hatóságok, hanem a közösség irányába hiányoljuk az elszámolást. Remélem, miután lecsillapodnak a kedélyek, a heves hangvételű nyilatkozatok helyett érdemi válaszokat is kapunk az amúgy teljesen jogos kérdéseinkre.
– Az RMDSZ volt ügyvezető elnöke szerint az EMNT korábban bukaresti, most pedig budapesti megrendelésre, konfrontációs politikát folytat. Mi a véleménye erről a kijelentésről?
– Szerintem Takács Csaba részéről elég szerencsétlen ez a nyilatkozat, hiszen ha az erdélyi magyar politikában a bukaresti hatást keressük, akkor inkább az RMDSZ háza táján kellene jobban körülnézni. A jelenleg is kormányzati és parlamenti monopóliumot élvező szövetség tisztségviselői estek át egy olyan politikai asszimilációs folyamaton, amelynek során felvetődik a kérdés: az RMDSZ az erdélyi magyarság érdekeit képviseli Bukarestben, vagy pedig a román hatóságok érdekeit közvetítik a közösség felé? Erre a dilemmára egy olyan határozott és minden szempontból áttekinthető politikai vonalvezetéssel lehetne kielégítő választ adni, amivel mindmáig adós a szövetség.
A politikai döntéseik mögött lévő háttér-információk nem érnek el a politika iránt érdeklődő emberekhez, nem tudni, mit főznek a „boszorkánykonyhában".
Az átlagos választópolgár csak egy szegényes látványkonyhába nyerhet némi betekintést, aminek az a következménye, hogy a szavazó elfordul a politikától vagy lábbal szavaz és kivonja magát a közösségi ügyekből. Ez rendkívül káros, hiszen az erdélyi magyarság gondjait külön-külön sem a pártok, sem a civil szervezetek, sem a történelmi egyházak nem tudják orvosolni. Áttörést csak összehangoltan és magas szintű együttműködés révén érhetünk el. Ha ebből a folyamatból maga a közösség marad ki, akkor bármilyen politika értelmét veszti. Az EMNT egyik célja éppen a választói közöny leküzdésére irányul, az alakuló Erdélyi Magyar Néppárt pedig pontosan ebben szeretne más lenni, mint a politikai porondon jelenleg létező szervezetek: átlátható, szavatartó és számon kérhető módon képviselni a közösség érdekeit.
– Az RMDSZ politikusok nyilatkozataiban ismét világvége hangulat uralkodott el az utóbbi időben, sokan úgy vélik, a szövetség az EMNT miatt bukhat ki a parlamentből. Valóban veszélybe kerül a magántulajdon, az egyház és az iskola, ha az RMDSZ nem éri el az ötszázalékos küszöböt?
– Ha az RMDSZ nem jut be a parlamentbe, akkor azt elsősorban saját magának köszönheti: olyan politikai irányba tolódott el, ahol már nem tekintette partnernek a képviselni hivatott közösséget. Ráadásul az elmúlt években olyan kormánykoalíciós egyezségeket kötött, amelyek válságos helyzetbe sodorták az országot és ezen belül az erdélyi magyarságot is. Ez rejlik az RMDSZ iránti bizalom megrendülése mögött, és nem az elterelő hadműveletben bűnbaknak kikiáltott EMNT, amely meg mert fogalmazni néhány kényes kérdést, és elindított egy olyan szervező munkát, ami veszélyezteti a szövetség monopolhelyzetét. Az RMDSZ új vezetőségének a következőket ajánlom: vizsgálják felül eddigi politikai stratégiájukat, s ha ezt megtették, olyan következtetéseket fogalmazzanak meg, amelyek a lejáratás helyett az együttműködést szorgalmazzák a más politikai és civil szerveződések irányába. Az együttműködés feltételeként azonban meg kell határozni azt az értékrendet és azokat a minimális célokat, aminek a mentén cselekedni akarnak. Ezt követően a munkamegosztás körvonalait is meg lehetne húzni.
– A szövetség tisztújító kampányában nagy hangsúlyt helyeztek a más szervezetekkel való párbeszédre, jó kapcsolatra. Együttműködési szándékkal keresték-e már az EMNT-t?
– Eddig csak a sajtóban láttam közeledési szándéknyilatkozatokat, illetve olykor, ha valamilyen közéleti eseményen kereszteződnek az útjaink rendre elhangzik, hogy most aztán már tényleg le kellene ülni tárgyalni. Konkrét ajánlat tehát még nem érkezett az RMDSZ részéről, de készülünk egy leendő találkozóra és nyitottak vagyunk az együttműködésre az SZNT-vel és az MPP-vel is. Véleményünk szerint a párbeszédnek elsősorban a nemzeti minimumról kell szólnia, és csak akkor van értelme, ha minél több közös célt tudunk megfogalmazni a közösséget érintő prioritások közül.
„Minden autonómia kompromisszum eredménye"
Erdélyi Napló, 2011. –április 13. – Nánó Csaba
Beszélgetés Gál Kinga Európai Parlamenti képviselővel
Gál Kinga EP-képviselő, a Nemzeti Kisebbségügyi Intergroup elnöke
Az Erdélyi Napló havi mellékletének, az Európai Autonómiák sorozatnak az áprilisi száma Brüsszelben, az Európai Parlamentben készült interjúkat tartalmaz. Az Unió fővárosában „szolgáló" képviselőkön és szakértőkön keresztül mutatjuk be az EU több tagállamában jól működő kisebbségi autonómiákat. Az olvasó megismerheti az Åland-szigeteken lakó 27 000 svéd ember európai viszonylatban is példás, közel száz éves önrendelkezését, és két képviselővel készült interjún keresztül megismerkedhetünk Spanyolország gazdasági motorjának, Katalóniának több évtizedes autonómiájával.
16 oldalas mellékletünben megszólaltatjuk Gál Kinga, Tőkés László és Sógor Csaba néppárti EP-képviselőket is, akiket a „magyar kérdésről" faggatunk: milyen esélye van ma Brüsszelben a Kárpát-medencei magyar autonómiatörekvéseknek?
Az Európai Autonómiák áprilisi száma csütörtöktől, 2011. április 14-től vásárolható meg az újságosstandokon az Erdélyi Naplóval együtt.
Gál Kinga 1970. szeptember 6-án született Kolozsvárott. 1986-ban települt át szüleivel Magyarországra, és a budapesti Madách Imre Gimnázium angol szakán érettségizett. Egyetemi jogi diplomát az ELTE Állam és Jogtudományi Tanszékén szerzett 1995-ben. Európai parlamenti képviselő, az Európai Néppárt képviselőcsoportjának tagja, az EP-ben működő Nemzeti Kisebbségügyi Intergroup elnöke.
– Tisztelt képviselő asszony, kisebbségjogi szakértőként nemrégiben egy rádióműsorban a különböző kisebbségek helyzetéről és a többnyelvűség problematikájáról beszélt. Mennyire foglalkoznak ezekkel a kérdésekkel az Európai Parlamentben?
-Az Európai Parlamentben nem foglalkoznak kellő mértékben a kisebbségekkel – ez egyébként jellemző a többi európai intézményre is –, és ennek oka van. Az Európai Parlament elég nyitott a problémák felvetésére, illetve a róluk szóló vitákra. Ha viszont gond akad, akkor azt mondják: a Parlamenten belül nincs közösségi kompetencia a kisebbségi kérdések kezelésére, mivel a tagállamok ezt nem adták át közösségi hatáskörbe. Azt kívánják, hogy ezekben a kérdésekben tagállami szinten ők maguk dönthessenek. Valamilyen módon minden tagállamnak megvan a maga sajátos problémája ebben a kérdésben, ami miatt nem szeretné, ha ez egy általános közösségi megoldás része lenne. Amióta a Parlamentben vagyok, látom, hogy ezek mennyire különböző gondok. Beszélünk arról, hogy ezek közös kisebbségi problémák, de ez mást jelent nekünk, akik az új tagállamokból jövünk, és mást a régi tagállamoknak, mint például Németország, Franciaország és a többiek.
Amit mi kisebbségi kérdésnek nevezünk, az a hagyományos kisebbségi közösségek élete. Amiről ők beszélnek, az teljesen más. A saját országukban lévő hagyományos nyelvi kisebbség helyzetét – így vagy úgy – a 60-as, 70-es, 80-as évekig rendezték. Volt ahol példamutatóan, és ma modellként vannak jelen Európában, és van ahol a létezésüknek a tagadásával. Kisebbségi kérdésként a bevándorló kisebbségekről beszélnek, hiszen tény, hogy hatalmas lélekszámú török kisebbség él például Németországban, vagy algériai, marokkói bevándorló Franciaországban. Nem látom annak lehetőségét, hogy erről valaha is egy egységes Európai Uniós jogszabály vagy direktíva lesz, hiszen nem ugyanarról a dologról beszélünk. Mi azokra a hagyományos közösségekre szeretnénk a figyelmet áirányítani, akik nem mozdultak el soha szülőföldjükről, csak a határok mozdultak el körülöttük. Természetesen ragaszkodunk oktatásunkhoz, intéz - ményeinkhez, a minket érintő kérdésekben a beleszóláshoz, hogy a saját magunk által befizetett adóból nekünk is jusson. A bevándorló kisebbségnél – azon túl, hogy senkit sem lehet hátrányosan megkülönböztetni – az a gond, miként lehet minél jobban integrálni őket a társadalomba.
– Ön jól ismeri a különböző európai kisebbségi autonómiákat. Meg tudná mondani, mi a létrejöttük feltétele? És egyáltalán: milyen történelmi kontextusban jöhet létre egy autonómia?
– Az autonómia szónak van egy olyan hatása, mint amikor tabukat hozunk létre. Van, aki retteg tőle, mások pedig idealizálják, és azt gondolják, hogy ez mindent megold. Szakértői szinten, éveken keresztül foglalkoztam az autonómiákkal, és úgy vélem, az önrendelkezés önmagában véve egy eszköz. Mégpedig annak egy jól bevált eszköze, hogyan lehet rendezni a kisebbségi közösség viszonyát a többségi államban, úgy, hogy fejlődni tudjon, jövőképet kapjon. Számos uniós tagállamban ezzel az eszközzel érték el, hogy a kisebbség része legyen a fejlődésnek, az alkotásnak, miközben nem történt erőszakos beolvasztás, megmaradhatott annak, ami.
A mindennapokban ez úgy jelenik meg, hogy joga van a nyelvhasználathoz, anyanyelvén tanulhat vagy intézheti ügyeit az önkormányzatnál, hivatalos okiratot kaphat anyanyelvén kiállítva, de adott helyzetben azt is jelenti, hogy közösségét érintő kérdésekbe – infrastrukturális beruházás, útépítés, kulturális élet, oktatás – beleszólása legyen. A területi autonómia egy következő szint: az egész környezetét érintő kérdésekbe – tehát nem csak kisebbségibe – beleszólhat. Fontosnak látom, hogy ezeket elmagyarázzuk, hogy az emberek megértsék a szavak tartalmát. A kisebbségnek tudnia kell, hogy miről beszél, mint ahogy a többségnek is tudnia kell, hogy olyasmit kérnek a kisebbségben levők, ami neki is érdeke. Nem elszakadásról, radikalizmusról van szó, hanem egy jogilag rendezett együttélési formáról. Ahol már vannak autonómiák, ott a politikai elitnek a nyitottságára volt szükség ahhoz, hogy rendezze ezeket a kérdéseket, vagy pedig olyan helyzet adódott, amikor nem tudott
meglenni a kisebbségi közösség nélkül, és az együttműködésért cserébe belement egy ilyen megoldásba.
– Ezt támasztja alá Spanyolország esete: Franco diktatúrájának megdöntése volt az a pillanat, amikor a katalán és baszk kisebbség is szóhoz jutott. Nem gondolja úgy, hogy Romániában kicsit késésben vagyunk mi magyarok, hiszen Ceauşescu bukása óta eltelt immár több mint 20 év?
– Két olyan pillanat volt eddig Romániában, amikor komolyan lehetett volna lépni autonómia-ügyben: a diktatúra összeomlása, a 90-es évek eleje. De az akkori román politikai elit, amely mélyen gyökerezett az előző rendszerben, pontosan azért játszotta le a marosvásárhelyi véres eseményeket, hogy ne kelljen elkezdenie a párbeszédet, és a konstruktív vitát évekre sikerült kiűznie a közéletből. A másik lehetőség Romániának az Európai Unióhoz való csatlakozása lett volna. Akkor viszont a másik oldalról közelített a problémához a román politikai elit, és azt mondta, a kormányban levő magyar nem vetheti fel a problémát, mert ez azt jelentené, hogy nem akarja eléggé a csatlakozást.
Ez egy furcsa megközelítés, egy csapdahelyzet volt. Nem lehet előre megmondani, mikor lesz megint alkalom az autonómia kivívására. De a közvéleményt fel kell erre készíteni, máskülönben a politikusok is félnek erről tárgyalni, nehogy elítéljék őket az emberek.
– Amikor itt Brüsszelben a román képviselőkkel találkoznak, szóba kerülnek-e az autonómiával összefüggő dolgok?
– A mindennapi munkánk során nem kerülnek szóba, de van olyan eset, amikor más kisebbségi ügyek kapcsán ez terítékre kerül. Bár a mentalitás változott, a félelmek működnek, leginkább az autonómia kapcsán, mert a román politikusok így lettek felkészítve otthonról. Ezért fontos erről minél többet beszélni, minél többet láttatni. Tudják, hogy ebben az európai közegben a kisebbségi jogok megkövetelése nem jelent azonnal harcot, háborút. Másrészt kérdés, hogy a magyar fiataloknak, a következő nemzedékeknek ugyanolyan fontos lesz-e az autonómia ügye, hajlandók lesznek-e tárgyalóasztalhoz ülni?
– Talán nem tévedek, ha azt mondom, a Székelyföldön mindig fontos lesz a területi autonómia, viszont a szórványban élők körében nem mindig ez a prioritás...
– Éppen ezért fontos, hogy a magyar politikai elit tudjon mindenkinek a nyelvén beszélni. Érezze azt, hogy a Székelyföldön ez egy létfontosságú kérdés, és éreztesse Nagyváradon vagy Kolozsváron, hogy számukra egy másik típusú autonómia modell lehet fontos. Mindenkinek egyformán elsődleges, hogy a nyelvhasználatot, az önálló intézményhálózatot megőrizze.
– Létező autonómiák modellje alkalmazható Erdélyre?
– Nem gondolom, hogy bármely modell egy az egyben átültethető lenne. A különböző területi autonómiák úgy alakultak ki, hogy megvoltak a gyökerek, megvolt az a politikai közeg, amelyben formálódhatott. Minden autonómia egy kompromisszum eredménye. Tény, hogy az erdélyi problémakör nagyon hasonlít a dél-tirolira. De az is igaz, hogy ez a modell ma már legfeljebb a Székelyföldre ültethető át. Nagyváradon vagy Déván például másképp kell kezelni a problémát. Más megoldást lehet találni, ami nem feltétlenül területi autonómiát, hanem – mondjuk – kulturálisat jelent.
– Nemrégiben Gagauziában jártunk, és érdekes dolgokat tapasztaltunk az autonómiával kapcsolatban. A 90-es évek elején ők is független, önálló országot akartak, végül – az Ön által is említett kompromisszumok árán – autonóm terület lett.
– Én is foglalkoztam a gagauz autonómiával, és mondhatom, ez egy nagyon érdekes eset. Szükség volt a megfelelő nemzetközi helyzetre, a politikai akaratra, de azt is látnunk kell, hogy nagyon sok múlik azon, mennyire töltik meg tartalommal a papíron lefektetett elveket. Az intézményrendszer – ami nagyon fontos – létezik, de kérdés, hogy a működéséhez mennyi pénzt adnak? A határon túli – és nem csak az erdélyi – magyarok elértek eredményeket, komoly előrelépések történtek, de mindez azért maradt relatív, mert autonómiatörekvéseink nem intézményesültek, politikai és politikusfüggőek maradtak. Nem került sor alkotmányos szintű rendezésre, és amikor a belső politikai helyzet változik, az eredmények is könnyen elszállhatnak. Minden jogot alkotmány formájában kell rögzíteni, és ha abból indulunk ki, hogy jogállamokról beszélünk, akkor bíróságon is kikényszeríthetjük jogainkat. Ha nem így történik, semi kézzelfogható hivatkozási alap nem marad a következő nemzedékek számára.
|
