Tartalomjegyzék

EMNT

Véghajrában az EMNP bejegyzéseSurjan_Laszlo

Hargita Népe, 2011. május 4.

Csütörtök délelőtt a bukaresti törvényszéken leadják az Erdélyi Magyar Néppárt bejegyzéséhez szükséges dokumentációt – tudtuk meg Toró T. Tibortól, az új párt életre hívását felvállaló Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács ügyvezető elnökétől. Ha senki nem gördít rendkívüli akadályokat, és nem nyúlik hosszúra a pereskedés, néhány héten belül egy harmadik párttal "gazdagodik" az erdélyi magyarság.

Majdnem harmincezer aláírást sikerült összegyűjteniük, és az elmúlt hetekben ezek hitelességét is ellenőrizték, a törvény szerint összeállított csomagban szerepel az alapszabályzat, a program és a párt alakuló nyilatkozza. A jogszabály értelmében négy alapítótagnak kell jelen lennie a dokumentumok iktatásánál, Toró T. Tibor mellett a három régió egy-egy képviselője utazik Bukarestbe: Székelyföldről Papp Előd, Közép-Erdélyből Gergely Balázs, a Partiumból pedig Zatykó Gyula.
A párttörvény szerint a do¬kumentumok iktatása után a kezdeményezőknek egy országos napilapban kell meghirdetniük szándékukat, és 15 nap áll az állampolgárok rendelkezésére, ha valakinek kifogása lenne, ez idő alatt kell óvást benyújtania. Toró T. Tibor elmondta, nincsenek illúziói, számítanak akadályokra, azt például már előre tudják, van egy bukaresti polgár, akinek egykor nem jegyezték be a pártját, és azóta minden kezdeményezést igyekszik meg¬gátolni.
A törvényszék a 15 nap elteltével tűzi ki a tárgyalás napját, amely legjobb esetben egyszeri alkalom, de három évvel ezelőtt az MPP bejegyzése hónapokig elhúzódott.

A magyar igazolvány megszerzésével kapcsolatos RMDSZ-Közlemény

Erdély.ma, 2011. május 3.

A státustörvény romániai alkalmazását a román és a magyar kormány közötti megállapodás teszi lehetővé. Ennek értelmében a Romániai Magyar Demokrata Szövetség javaslatára létrejöhetett egy olyan szolgáltató rendszer, mely feloldotta a két ország közötti jogszabály alkalmazásával kapcsolatos ellentéteket, és biztosította közel tíz éven át a rendszer működését, gyakorlatilag hibamentesen.

Az irodahálózat működését, ennek adminisztrációs, koordinációs és munkáltatói feladatait, szorosan együttműködve a magyar kormányzati hatóságokkal, az RMDSZ javaslatára a Progress Alapítvány látta el, teljes mértékben megfelelve a megállapodás előírásainak.

Az évek során az irodák több mint 540.000 személynek nyújtottak teljes körű szolgáltatást. Tekintettel arra, hogy idővel csökkent a magyar igazolványt igénylők száma, az e téren kifejtett tevékenység és az ezzel járó dologi kiadások mértéke is csökkent valamelyest, de nem szűnt meg! Továbbra is létezik egy jól bejáratott és kifogástalanul működő rendszer, amely ma is ellátja minden jogosult személy ügyintézését.

Egy érvényes román-magyar kormányközi megállapodás, illetve a rendszer kifogástalan működése ellenére a magyar kormány illetékes szerve 2011. május 2-án tájékoztatta az RMDSZ Főtitkárságán működő Központi Tájékoztató Irodát, hogy május 9-i határidővel nem jogosult ellátni a magyar igazolvány és a magyar hozzátartozói igazolvány ügyintézésével kapcsolatos feladatát.

Ezúton tájékoztatjuk az érdeklődőket, hogy a fentebb ismertetett, tőlünk független okok miatt nem áll módunkban ellátni a magyar igazolvány megszerzésével kapcsolatos adminisztratív feladatokat. Kérjük, hogy az érdeklődők forduljanak a magyar főkonzulátusokhoz. Megértésüket köszönjük.

Kovács Péter,
az RMDSZ főtitkára

Kolozsvár, 2011. május 3.

Kovács Péter: egyértelműen politikai döntés a státusirodák bezárása

Transindex, 2011. május 3.

Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára egyértelműen szabályossági kifogások köntösébe burkolt politikai döntésnek tartja azt, hogy a magyar kormány kivette a Progress Alapítvány kezéből a státusirodák irányítását.

A magyar kormány illetékes szerve 2011. május 2-án tájékoztatta az RMDSZ Főtitkárságán működő Központi Tájékoztató Irodát, hogy május 9-i határidővel nem jogosult ellátni a magyar igazolvány és a magyar hozzátartozói igazolvány ügyintézésével kapcsolatos feladatát.

Kovács a Transindex kérdésére hangsúlyozta, a státusirodák a magyar és román fél közös megállapodása mentén fejtették ki tevékenységüket, ezt a megállapodást nem írhatja felül a magyar kormány azon közlése, hogy a magyar törvényeknek megfelelően kell a státusirodáknak működniük.

Kovács elmondta, a kormányközi megállapodást a két félnek ugyancsak közös megállapodás révén kell felbontania. Erre vagy a két kormány együttes ülésén, vagy pedig a magyar és a román illetékes szervek döntése alapján kerülhet sor, semmiképpen nem valósítható meg a magyar kormány részéről érkező üzengetéssel.

"Azonban nem kell elfelejteni, hogy a román kormánykoalíciónak az RMDSZ is tagja, és a szövetség nem biztos, hogy beleegyezik a kétoldali megállapodás felbontásába" - így a főtitkár. Hozzátette, a magyar igazolványért folyamodók látják kárát annak, ha a megállapodás felbontják. Például a Krassó-Szörény megyei magyar embernek a kolozsvári magyar főkonzulátusra kell felutaznia ügyintézés végett, míg most a resicabányai státusirodában kérheti a magyar igazolványt.

A státusirodák bezárása egyébként 54 alkalmazottat érint, az infrastruktúra, irodahálózat teljes mértékben a Progress Alapítvány tulajdona, így csupán egy adatközlésre szolgáló technikai berendezést kell leadni a Magyar Konzulátuson. (hírszerk.)

ROMÁNIA

Iskola Alapítvány: a magyar kormány nem adott tájékoztatást a támogatásokról

MTI 2011. május 3.

Értetlenségét fejezi ki a romániai Iskola Alapítvány amiatt, hogy a magyar kormány az idén semmiféle hivatalos tájékoztatást nem nyújtott az oktatási-nevelési támogatások és hallgatói ösztöndíjak ügyében, amelyek romániai folyósítását eddig az alapítvány kezelte.

Nagy Zoltán, az Iskola Alapítvány igazgatója által aláírt közlemény szerint a magyarországi hivatalos tájékoztatás elmaradása következtében az alapítvány a támogatásokat igénylő, több mint 90 ezer érdekeltnek nem tudott érdemi felvilágosítással szolgálni. A dokumentum szerint a magyar kormány képviselői az Iskola Alapítvány többszöri írásos megkeresésére sem szolgáltak válasszal.
A közlemény emlékeztet: a Szülőföldön magyarul címet viselő pályázatot minden évben a február közepétől április 30-ig terjedő időszakban hirdette meg az alapítvány, így a támogatást igénylő közel 90 ezer család és 6 ezer egyetemista számára megszokottá vált, hogy ebben az időszakban nyújthatja be kérelmét.

"Az elmúlt hét évben az alapítvány mind a pályázók, mind pedig a megbízó számára átlátható, hatékony rendszert működtetett a támogatások lebonyolítására, 2004-től az alapítvány 867 627 nevelési-oktatási, valamint tankönyv- és taneszköz-támogatást és 38 143 hallgatói támogatást folyósított" - olvasható a közleményben, amely szerint tevékenységükkel kapcsolatban az évek során soha nem merült fel panasz sem a megbízó, sem a jogosultak részéről.

A dokumentum megállapítja: a 2003-2004-es tanévtől kezdődően a román és a magyar kormány között létrejött megállapodás értelmében a Szülőföldön magyarul támogatási program lebonyolítójaként az Iskola Alapítványt nevezték meg. Nagy Zoltán szerint ezt a kormányközi egyezményt csak a felek közös beleegyezésével lehet felbontani, illetve módosítani.

A közlemény szerint 2010 végétől az Iskola Alapítvány több alkalommal írásban kért tájékoztatást a magyar kormánytól arra vonatkozóan, hogy milyen feltételekkel és mikortól kerül meghirdetésre a program, azonban megkeresésére a mai napig nem kapott hivatalos választ.

"Az Iskola Alapítvány nem érti a magyar kormány hírzárlatát, hiszen több tízezer család számít az idei támogatásra. (...) Tekintetbe véve az elmúlt 15 év tevékenységét és a támogatást igénylők nagy számát, mind az Iskola Alapítvány, mind pedig az erdélyi magyar közösség megérdemli a hivatalos, időben történő tájékoztatást" - olvasható az alapítvány igazgatójának közleményében.

A budapesti nemzetpolitikai államtitkárság vasárnap közölte, hogy ezen a héten közzéteszik a Szülőföldön magyarul oktatási-nevelési pályázatok kiírását. Az Új Magyar Szó és a Krónika című lapok szerint azonban Romániában egyelőre egyetlen érintett szervezet sem tudja hivatalosan, hogy ki folyósítja majd a diákoknak a magyar állam nyújtotta támogatást.

Veress László, az Országgyűlés elnökének kabinetfőnöke a Szatmári Magyar Hírlapnak nyilatkozva megerősítette azt a romániai magyar sajtó által korábban közölt értesülést, miszerint a program lebonyolítása átkerül az RMDSZ által működtetett Iskola Alapítványtól a Romániai Magyar Pedagógusszövetséghez (RMPSZ). A keddi romániai magyar sajtó szerint hivatalosan ez utóbbi szervezet sem kapott még tájékoztatást Magyarországról.

ERDÉLY

Az RMPSZ váltja az Iskola Alapítványt?

Reggeli Újság, 2011. május 4.

Miközben a budapesti Nemzetpolitikai Államtitkárság szerint ezen a héten közzéteszik a Szülőföldön magyarul oktatási-nevelési pályázatok kiírását, jelen pillanatban még egyetlen érintett szervezet sem tudja hivatalosan, hogy Erdélyben ki folyósítja majd a magyarul (is) tanuló diákoknak a magyar állam nyújtotta támogatást.

Az Országgyűlés elnökének kabinetfőnöke úgy tudja, a program lebonyolítása átkerül az RMDSZ működtette Iskola Alapítványtól a Romániai Magyar Pedagógusszövetséghez (RMPSZ). Erre azért is van szükség, mivel az RMDSZ számos esetben és sok helyütt saját népszerűsítésére, kampányfogásként használta a magyarországi támogatás folyósítását. Az igénylő űrlapokat a párt székházaiban lehetett beszerezni vagy a párt aktivistái osztogatták, a magyarok lakta vidékeken – különösen a szórványban és az eldugottabb településeken – az emberek úgy tudták, hogy ezek a többnyire jelképes összegek „az RMDSZ-től jönnek". Az új magyar kormányzat nem kívánja egyik vagy másik romániai politikai szervezetet előnybe hozni azáltal, hogy a magyar adófizetők pénze fölött diszponálhat.

Az RMDSZ sajtója és az Iskola Alapítvány nyilatkozatháborút indított az Orbán-kormány ellen e támogatás ürügyén is, mondván, nincs semmi ok arra, hogy elvegyék a párt alapítványától ezen összegek folyósításának lehetőségét. Ráadásul szerintük kormányközi egyezmény kötelezi Budapestet arra, hogy az ebben nevesített Iskola Alapítványnak adja ezt a jogosultságot. A nemzetpolitikai államtitkárság felrúgná a kormányközi egyezményt, ha az RMPSZ-re bízná a pályázatokat. Az RMDSZ hozzájárulása nélkül nem is lehetne módosítani ezt – szögezte le a pártsajtónak Nagy Zoltán alapítványi igazgató, aki nem mellékesen Markó Béla miniszterelnök-helyettes mellett államtanácsosként van fizetve. Ez alig burkolt utalás arra, hogy diplomáciai vita származhat abból, ha Budapest elveszi az RMDSZ-től a forintmilliók kezelését.
A kormánypárti magyar média úgy tudja, hogy a kabinet berkeiben megszületett az elvi döntés arról, hogy az oktatási-nevelési támogatás kezelése nyolc év után visszakerül a pedagógusszervezethez. Romániában ugyanis az első Orbán-kormány idején az RMPSZ utalta a finanszírozást, a diáktámogatás bevezetése is annak köszönhető, az MSZP és az SZDSZ hatalomra kerülése után bízta meg a Medgyessy-kabinet az RMDSZ Iskola Alapítványát a program lebonyolításával.

A támogatások kiírása ügyében különben azután gyorsultak fel az események, hogy április 18-án a budapesti Fővárosi Bíróságon megtörtént a határon túli magyarság forrásai fölött a jövőben rendelkező Bethlen Gábor Alapkezelő bejegyzése, ezzel elhárult minden akadály a különböző pályázatok kiírása elől; az alap az idei büdzsé alapján mintegy 12 milliárd forinttal gazdálkodik. A Szülőföldön magyarul program keretében az a határon túli szülő jogosult a 20 ezer forintos támogatásra, aki magyar nyelvű képzésben vagy oktatásban részesíti gyermekét; idén a támogatottak köre kibővül az óvodásokra is.

A nemzetpolitikai államtitkárság és a Bethlen Gábor Alapkezelő közleménye szerint már ezen a héten megjelennek az oktatási-nevelési pályázatok, amelyek szakmai előkészítése befejezés előtt áll, a nyári programok pályázatait pedig előreláthatólag május közepén írják ki. Emlékeztettek arra, hogy az eddigi gyakorlat szerint a jogosult határon túli magyar általános és középiskolai diákok, valamint egyetemi hallgatók a következő tanév szeptemberétől jutottak hozzá a támogatáshoz, a lebonyolításban részt vevő szakmai szervezetek segítségével ezt a határidőt az idén is tartani fogják.

Erdély Bukarest nélkül

Hargita Népe, 2011. május 5.

A minap olvasva a lap hasábjain megjelenő Erdély magyarok nélkül című cikket (Isán István Csongor publicisztikája a Hargia Népe április 29-i számában – szerk. megj.), savanyú elégtétellel konstatáltam, hogy ez biza így van. Régi bajom, hogy a romániai promóciós anyagokról, marketingüzenet-hordozókról szembetűnően hiányoznak a magyar kultúra, magyar jelenlét bármiféle nyomai. Csak néhány példával egészíteném ki. Az, hogy az elmúlt két évtized film- vagy rádióreklám-anyagaiban nem jelenik meg semmi rólunk, még talán hagyján, hiszen egy 30-50 másodperces kisfilmbe óriási kompromisszumokkal lehet belepréselni az országos brandhez szükséges és elégséges elemeket (nem mintha lett volna egy következetes márkaépítés turisztikai vagy egyéb síkon). A nyomtatott anyagokon való teljes mellőzés azonban már felháborító. A székelyföldi főbb fürdőtelepülések megjelennek például a gyógyászati prospektusban (Kovászna, Szováta, Tusnádfürdő), de itt sem történik utalás a székely régióra vagy etnikumra, sőt inkább a dák meg római, már nem is látható, fizikailag eltűnt nyomokra utalnak, és nem az élő magyar kultúrára. Egy német nyelvű, hegyvidéki turizmust reklámozó prospektusban nem is találtunk megjelenítve magyarlakta vidéken található hegyeket (Kelemen-, Görgény-, Hargita-, Csíki-havasok stb.).

Létezik viszont egy Transilvania nevű angol nyelvű prospektus, amelyben szintén sok minden szóba kerül, többek közt néhány kolozsvári épület, látványosság is (mínusz a Mátyás-szoborcsoport), de csak egyetlen magyar vonatkozású említést találunk, amely II. Géza magyar király nevéhez kapcsolódóan a szászok kolonizációjáról szól.
Ezenkívül van információ benne bőségesen a Drakula-mítoszról, a szászokról, román népszokásokról, de semmilyen magyar vagy székely nyomot nem találunk. Korlátolt szemléletet takar, hogy a magyarra fordított, magyar célközönségnek szánt Érdekes feltárások jelmondatú (!) prospektusban sem találunk egyetlen, a magyar nemzetre, kultúrára vagy történelemre utaló információt sem, még az erdélyi leírásokban sem.

És folytathatnánk: a legújabb, Kárpátok kertjével fémjelzett márkaépítésbe sem fért bele semmilyen magyar vonatkozás. Csak az országos turisztikai honlapot
vizsgálva is rá kell döbbennünk, hogy ugyan néhány magyar eredetű építmény megjelenik az oldalon, de semmilyen, a magyar kultúrára vagy történelemre utaló
szöveg nem társul ezek mellé. Az élő örökség teljesen a máramarosi, szász és moldvai vidékek – egyébként izgalmas – színeire és tereire összpontosít. Székelyek vagy magyarok tehát nem léteznek Erdélyben, legalábbis nem turisztikai céllal, legfennebb statisztikailag. Ez a dolog első ránézésre bosszantó (a másodikra
is), de hát ez van... Meg kell barátkozni a gondolattal, hogy nem mi szerkesztjük ezeket az anyagokat. Az ma már evidens, hogy mennyire fontos (lenne) a nemzetközi turisztikai (és nem csak) piacokon valamilyen szinten képviseltetve lenni egy vonzó, tömör és ötletes turisztikai brand révén. Tehát nem mellőzhető a külföldi marketing, hiszen majdnem mindenki egyetért azzal, hogy csak a magyar küldőpiacról élni hosszú távon nem lehetséges ( fejlődni még kevésbé).

A romániai turisztikai marketing – egyébként nem túl koherens, nem céltudatos és nem mindig átlátható – rendszeréből való kimaradás egy helyzetet teremt:
egyrészt előny, hogy nem „beszéltek félre" rólunk még semmit, nem tájékoztatták negatív vagy egyszerűen kontár módon a lehetséges külföldi célszegmenseket,
másrészt kényszer, hogy saját magunk elindítsuk ezt a folyamatot. Meg kellene tehát találni a saját utat, azt a kommunikációs rendszert, amely bár Székelyföldet (és később Erdélyt is) különálló, önálló módon „színre viszi".

Ehhez nincs szükség bukaresti engedélyre, jóváhagyásra vagy politikai kompromisszumra, hiszen egyszerű önkormányzati vagy más indíttatásból fel lehet építeni egy koherens turisztikai márkát. A nemzetközi szintű fellépés a székely autonómiához is közelebb vihet minket, de a román közvélemény előtt is jégtörőként működhet. Az önálló turisztikai imázs és a belőle származó beutazó turisztikai forgalom, mint a „béke iparága", egyféle nyitás lehet a román társadalom felé is: integráció asszimiláció nélkül.

Az MPP-székházban nyit irodát a Jobbik Szatmárnémetiben

Krónika, 2011. május 4. – Babos Krisztina

A Magyar Polgári Párt (MPP) Szatmár megyei szervezetének székházában nyitja meg második erdélyi irodáját május 7-én Szatmárnémetiben Szegedi Csanád, a Jobbik Magyarországért Mozgalom EP-képviselője.

Hegedűs Pál, a polgári párt Szatmár megyei elnöke a Krónikának elmondta: a szóban forgó ház Jánosi Anna, az MPP megyei alelnökének a tulajdona, tőle bérli a helyiségeket a magyarországi politikus irodája számára. „Személy szerint örülök az irodanyitásnak, mi mindenkivel szívesen együttműködünk, aki a magyar nemzeti érdekeket felkarolja – magyarázta Hegedűs. – Hogy a jövőben együttműködünk-e majd hivatalosan, azt a két párt országos vezetősége dönti el. Egyelőre nincs szó ilyen jellegű megállapodásról."

Az elnök szerint egyébként Szegedi Csanád első, marosvásárhelyi irodájának megnyitását is az MPP támogatta, így nem lát kivetnivalót abban, hogy a szatmári MPP is segíti a jobbikos képviselő törekvéseit. Hegedűs ugyanakkor hozzáfűzte, egyfajta politikai átrendeződésnek lehetnek szemtanúi a megyében.
„Míg korábban mi közelebb álltunk a Fideszhez, az RMDSZ pedig inkább MSZP-s politikusokkal ápolt jó kapcsolatokat, most úgy tűnik, az RMDSZ keresi a Fidesz kegyeit. A jelek szerint nem teljesen eredménytelenül, hisz egy múlt heti rendezvényükre ellátogatott Kövér László, a magyar Országgyűlés fideszes elnöke. Arra a rendezvényre egyébként minket nem hívtak meg" – magyarázta a megyei MPP elnöke.

Csehi Árpád Szatmár megyei RMDSZ-elnök azonban egyáltalán nem örül annak, hogy a Jobbik képviselője irodát nyit Szatmárnémetiben. „Ha irodát nyitnak Szatmár megyében, ne csodálkozzunk azon, ha megjelennek itt román szélsőjobboldali szervezetek is. Mi egy csendes megyében élünk e tekintetben, és úgy vélem, nem kívánatos, hogy magyarországi politikusok jöjjenek, és felborítsák a rendet" – mondta a Krónikának a megyei tanács elnöke.

Csehi Árpád szerint Marosvásárhelyen is felerősödtek a szélsőséges nacionalista megnyilvánulások, miután Szegedi Csanád a városban megnyitotta első romániai irodáját. Hozzátette: nem kapott meghívót az avatóünnepségre, de nem megy el akkor sem, ha hivatalosan meginvitálják. Ellenlépéseket viszont nem tervez, mivel törvény adta joga egy EP-képviselőnek, hogy ott nyisson irodát, ahol jónak látja.

Földi István, Kiss Sándor jobbikos országgyűlési képviselő titkára lapunknak elmondta: május 7-én 11 órától a sajtó képviselőit várja Szegedi Csanád, 12-től pedig hivatalos avatót tartanak. Az ünnepségen jelen lesz Morvai Krisztina, a Jobbik európai parlamenti képviselője, továbbá Gaudi-Nagy Tamás, Szávay István Gyüre Csaba, Apáti István, és Kiss Sándor országgyűlési képviselő, valamint Bakó József, a Jobbik Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei szervezetének alelnöke. A rendezvény minden érdeklődő előtt nyitva áll, az ünnepi beszédek után pedig kötetlen beszélgetésre várják a résztvevőket. Szegedi Csanádot tegnap lapzártánkig nem sikerült utolérnünk telefonon.

Tájékoztatást kér a magyar kormánytól az Iskola Alapítvány az oktatási támogatások ügyében

Krónika, 2011. május 3.

Értetlenségének adott hangot kedden az oktatási-nevelési támogatásokkal foglalkozó Iskola Alapítvány azzal kapcsolatosan, hogy az idén még semmiféle hivatalos tájékoztatást nem kapott a magyar kormánytól a magyar diákoknak járó támogatások és a hallgatói ösztöndíjak ügyében.

Az Iskola Alapítvány közlése szerint ennek következtében a támogatásokat igénylő, több mint 90 ezer érdekeltnek nem tudott érdemi felvilágosítással szolgálni. A magyar kormány képviselői az alapítvány többszöri, írásos megkeresésére sem szolgáltak válasszal.

Nagy Zoltán alapítványi igazgató szerint a „Szülőföldön magyarul" pályázatot minden évben a február közepétől április 30-ig terjedő periódusban hirdették meg, így a támogatást igénylő közel 90 ezer család és hatezer egyetemista számára megszokottá vált, hogy ebben az időszakban nyújthatja be kérelmét. A pályázatokat a postázást követő legrövidebb időn belül elbírálták, majd jóváhagyásra terjesztette elő a magyarországi illetékes szerveknek annak érdekében, hogy minél korábban eljuttassa a jogosultaknak az őket megillető támogatást. Az elmúlt hét évben az Alapítvány mind a pályázók, mind pedig a megbízó számára átlátható, hatékony rendszert működtetett a támogatások lebonyolítására. 2004-től az Alapítvány 867 627 nevelési-oktatási, valamint tankönyv- és taneszköz-támogatást és 38 143 hallgatói támogatást folyósított 282 814 975 lej összértékben. „Ez irányú tevékenységével kapcsolatosan az évek során soha nem merült fel panasz sem a megbízó, sem pedig a jogosultak részéről" - írja az igazgató.

Nagy Zoltán leszögezi: a 2003–2004-es tanévtől kezdődően a román és a magyar kormány között létrejött megállapodás értelmében a „Szülőföldön magyarul" támogatási program megbízott lebonyolítójának az Iskola Alapítványt nevezték meg. Ezt a kormányközi egyezményt csak a felek közös beleegyezésével lehet felbontani illetve módosítani. A Kedvezménytörvény által biztosított támogatási forma ugyanakkor az egyetlen olyan magyarországi állami támogatás, amely közvetlenül a családokhoz jut el.

Az igazgató szerint 2010 végétől kezdődően a szervezet több alkalommal írásban kért tájékoztatást a magyar kormánytól arra vonatkozóan, hogy milyen feltételekkel és mikortól hirdetik meg a 2010–2011-es tanévre vonatkozó támogatási programot, megkeresésükre azonban a mai napig nem kapott hivatalos választ.

Az Iskola Alapítvány nem érti a magyar kormány hírzárlatát, hiszen több tízezer család számít az idei támogatásra. Ugyanakkor úgy véli, az alapítvány és az erdélyi magyar közösség megérdemli a hivatalos, időben történő tájékoztatást, nem pedig a különböző sajtóorgánumokban időnként felröppenő közlemények vagy szűkszavú nyilatkozatok mentén kap értesülést a magyar kormány szándékairól.
Mint arról korábban beszámoltunk, a budapesti Nemzetpolitikai Államtitkárság szerint ezen a héten közzéteszik a Szülőföldön magyarul oktatási-nevelési pályázatok kiírását, azonban egyelőre még egyetlen érintett szervezet sem tudja hivatalosan, hogy Erdélyben ki folyósítja majd a diákoknak a magyar állam nyújtotta támogatást. Veress László, Kövér László, az Országgyűlés elnökének kabinetfőnöke a Szatmári Magyar Hírlapnak nyilatkozva megerősítette a Krónika által korábban közölt értesülést, miszerint a program lebonyolítása átkerül az RMDSZ működtette Iskola Alapítványtól a Romániai Magyar Pedagógusszövetséghez (RMPSZ).

Egymást népszerűsíti Rév és Hajdúszoboszló

Krónika, 2011. május 4.

Európai uniós támogatással üzleti inkubátorházat hoz létre a magyarországi Hajdúszoboszló és a Bihar megyei Rév település – jelentették be a programot bemutató sajtótájékoztatón tegnap Hajdúszoboszlón.

A projekt 552 ezer eurós beruházás eredményeként 2012 decemberére készül el. Sóvágó László, Hajdúszoboszló polgármestere hangsúlyozta, a turisztikai fejlesztés célja, hogy minél több romániai turista vegye igénybe a fürdőváros szolgáltatásait, illetve minél több magyar turista keresse fel a révi hegyeket. Ennek elősegítésére Hajdúszoboszlón, a strand főbejáratánál turisztikai centrumot, Rév településen pedig turisztikai inkubátorházat építenek fel a most induló projekt keretében – ecsetelte az elöljáró.

Hasas János, Rév alpolgármestere eközben arról számolt be, hogy a projekt része annak a Magyarország–Románia Határon Átnyúló Együttműködési Programnak, amelynek összköltsége 248 millió euró és 4-4 határ menti magyar, illetve román megye vesz benne részt. Dorel Cosma, Rév polgármestere emlékeztetett arra, hogy településük Nagyváradtól 50 kilométerre, Kolozsvár felé fekszik, a Sebes-Körös mentén. A révi szoros 1955 óta természetvédelmi terület, a település 4391 lakosának csaknem 20 százaléka magyar – tette hozzá.
A polgármester beszámolt arról is, hogy falujukban jelenleg három további fejlesztési projekt van folyamatban: hidat építenek a Sebes-Körösön a révi szorosnál, tájékoztató irodát a cseppkőbarlang bejáratánál és egy úgynevezett hegyismertető központot a Sebes-Körös mentén. Dorel Cosma reményét fejezte ki, hogy a hajdúszoboszlói önkormányzattal és a Hajdúszoboszlói Vendéglátók Egyesületével most indított közös projektjük jelentősen hozzájárul az egymástól 130 kilométerre lévő két település turisztikai kínálatának bővítéséhez.

Törvénnyel a magyar nyelv ellen Dicsőszentmártonban

Krónika, 2011. május 3. – Szucher Ervin

Huszonnégy órás határidőt adott Alexandru Adrian Matei dicsőszentmártoni polgármester és a Maros megyei város jegyzője, Viorel Răzvan Groza a helyi kórház igazgatójának, hogy eltávolítsa a kapusfülkére és a járóbeteg-rendelő homlokzatára kihelyezett kétnyelvű feliratokat.

Átiratában az elöljáró úgy hivatkozik az 1991/50-es törvényre, hogy közben megemlíti, a város magyarsága nem éri el a 20 százalékot. Az ügynek egyértelműen etnikai vetülete van. A PDL-s polgármester által emlegetett 17,71 százalékos aránynak ugyanis nincs köze a tíz évvel ezelőtti építkezési törvényhez. Különben a hivatalos statisztika szerint a dicsőszentmártoni magyarság aránya 18,84 százalék, ami a 2001/215-ös helyhatósági törvény alapján ugyan nem teszi kötelezővé, de nem is tiltja a kétnyelvű feliratok alkalmazását.

„A legutóbbi tanácsülésen a különfélékben felmerült, hogy az önkormányzatnak lépnie kellene a kétnyelvű felirat ellen. A testület nem szavazott erről, nem is tehette, hisz a kórház a megyei tanácshoz tartozik. Erre a hétvégén a polgármester felszólította az igazgatót, hogy huszonnégy órán belül távolítsa el a hetekkel ezelőtt kihelyezett feliratokat" – panaszolta el lapunknak a dicsői RMDSZ elnöke, Szabó Albert. A szövetség önkormányzati képviselője szerint a Gheorghe Marinescu Kórház vezetőségének semmiként nem szabad engednie az egyértelműen nacionalista utasításnak.

Így gondolja Szász János igazgató is, aki a Krónikának kijelentette: a táblák a helyükön maradnak. Az intézményvezető a prefektúra ez év február 18-án keltezett átiratával indokolja döntését. A kormányhivatal akkor harmincnapos terminust adott az intézményvezetőnek, hogy kihelyezze a kétnyelvű feliratokat. „Az az érzésem, hogy a választások közeledtével a kétnyelvű tábla csak a polgármester számára jelent gondot, senki mást nem zavar. Át is küldtem a felszólítást a prefektúrára, döntsék el ők egymás között, mit is akarnak" – szögezte le Szász.
Kérdésünkre, nem tart-e attól, hogy a Matei által keltett magyarellenes hangulatban a városháza eltávolítja a táblákat, vagy valakik megrongálják, az igazgató nemmel válaszolt. „Nem hinném, hogy a polgármesternek ilyen kevés esze lenne, hogy ilyesmihez folyamodjon" – fejtette ki az orvos-igazgató.

Folytatódó kétnyelvűségi viszály

Magyar Hírlap, 2011. május 4. – Kristály Lehel

Örök probléma a magyar településnevek kihelyezése, az oktatási intézmények feliratozása és a lakosságarány fölötti civakodás

Táblaháborúk, feliratozási hercehurcák jelzik Erdélyben a jövő évi választások közeledtét. Ilyenkor a békeidőben némiképp partnerségre hajlamos román elöljárók is elsősorban csak románoknak bizonyulnak.

Huszonnégy órás határidőt adott hétfőn az erdélyi Dicsőszentmárton román polgármestere a helyi kórház igazgatójának, hogy eltávolítsa a kapusfülkére és a járóbeteg-rendelő homlokzatára kihelyezett magyar–román nyelvű feliratokat. Az elöljáró az építkezési törvényre hivatkozott miközben megemlítette, a város magyarságának aránya nem éri el a húsz százalékot. (Romániában csak ott lehet kétnyelvű feliratokat kihelyezni, ahol a kisebbségben élők aránya nagyobb húsz százaléknál, ennek figyelembe vételére viszont nem az építkezési törvény utal.)

A demokrata liberális, vagyis az RMDSZ kormányzati partnerének színeiben megválasztott polgármester azt állította: a városban 17,71 százalékos a magyarság aránya, miközben a hivatalos adatok szerint ez jóval több, 18,84 százalékos. Ráadásul ezt az arányt két félreeső román falucska Dicsőhöz csatolásával érték el korábban a hatóságok.

„A helyi önkormányzat nem is dönthet ilyesmiről, mert a kórház a megyei tanácshoz tartozik" – mondta el a kolozsvári Krónikának a dicsői RMDSZ elnöke, Szabó Albert. Szász János kórházigazgató pedig közölte: a táblák a helyükön maradnak, miután a megyei kormányhivatal már februárban harmincnapos határidőt adott neki arra, hogy kihelyezze a kétnyelvű feliratokat. „A választások közeledtével a kétnyelvű tábla csak a polgármestert zavarja. Át is küldtem felszólítását a prefektúrára, döntsék el ők egymás között, mit is akarnak" – hangsúlyozta Szász.

A kétnyelvűség örök probléma, főleg a magyarok által többségben lakott Székelyföldön kívül. Több oktatási intézményben is jogsértő helyzet alakult ki. Tavaly márciusban Aranyosgyéres tanácsa elhatározta, hogy a város határában háromnyelvű – román, magyar és német – helységnévtáblát helyeznek el, annak ellenére, hogy a város lakosságának csak nyolc százaléka magyar. A pozitív román gesztus ellenére a táblákat le kellett szerelni.
________________________________________
Táblacsere a révkomáromi kórháznál

Néhány napja új tábla fogadja a révkomáromi kórházba érkezőket, a korábbi felirattal ellentétben már csak szlovákul szerepel rajta a „kórház" szó. Ezt a korábbi tábla több évtizeden át hirdette szlovákul és magyarul is. Az új tábla teljesen nem „szlovákosodott" el, akad rajta magyar nyelvű szöveg is: „Üdvözöljük". Az Egy Jobb Komáromért Polgári Kezdeményezés bejelentette: levélben fordulnak a révkomáromi kórházat működtető szervezethez, s kérik a magyar felirat visszaállítását. A kórházat irányító cég szerint fontolóra vehetik kétnyelvű tábla legyártását is, „de ez nem kötelességük". (MTI)

Megbékélés közös érdekek mentén

Krónika, 2011. május 3. – Kiss Előd-Gergely

A magyarok és a románok egymásrautaltságára, a két közösséget érintő kényes témák higgadt kibeszélésének szükségességére, egymás kultúrájának a megismerésére hívták fel többek közt a figyelmet a Kárpát-medencei Megbékélés Mozgalom keretében megszervezett nyilvános kerekasztal-beszélgetés résztvevői Kolozsváron.

A Protestáns Teológiai Intézet dísztermében megtartott rendezvényen a felszólalók – ismert román és magyar közéleti személyiségek – úgy nyilatkoztak, Kolozsvár a megbékélés és az együttélés szimbólumává válhat, mivel a kincses városban évszázadok óta békésen együtt tudnak működni a különböző kisebbségek.
Surján László EP-képviselő felszólalásában hangsúlyozta: a Kárpát-medencében élő nemzeteknek megvannak a maguk sebei, de bízik abban, hogy ezek a sebek gyógyíthatók. „Sajnos ezeket a sérelmeket gyakran emlegetik, s ha a sebeket folyamatosan feltépjük, soha nem tudnak begyógyulni" – fogalmazott a fideszes politikus. Hangsúlyozta: a mozgalom célja, hogy fórumot biztosítson a Kárpát-medencei országok civil szféráinak különböző nemzetiségű képviselői számára, hogy párbeszéd révén megtalálják az együttműködés lehetőségeit.

Lucian Năstasă történész, kisebbségkutató szerint nem kell a kényes történelmi témáktól tartani, szerinte ha a történészek higgadt fejjel tisztáznák a vitás kérdéseket, az kifogná a szelet a szélsőséges nacionalisták vitorlájából. Beke Mihály író, újságíró szerint nem szégyen közös érdekek mentén kibékülni. Smaranda Enache emberjogi aktivista, a Pro Europa Liga elnöke hangsúlyozta: magunk mögött kell hagyni a nemzeti és vallási fundamentalizmust, elsősorban saját falvainkban kell megbékélni. Marius Tabacu, a kolozsvári filharmónia igazgatója ugyanakkor arra hívta fel a figyelmet, hogy a magyaroknak és románoknak csak felületes ismeretei vannak egymásról, sem a bukarestiek, sem a budapestiek nem értik Erdély lényegét. Ovidiu Pecican úgy vélte, túl sokat foglalkozunk a múlttal, a szimbolikus dolgokkal ahelyett, hogy az együttélés lehetőségeit keresnénk. Surján Lászlótól ugyanakkor megtudtuk: a Chartaxxi.eu internetes oldalon elérhető megbékélési chartát eddig 1700-an írták alá.

MAGYARORSZÁG

Rögzítik a teljes magyar kultúrkincset

kulturpart.hu, 2011. május 3.

A kulturális kormányzat még a magyar uniós elnökség alatt létrehozza a magyar nemzeti digitális archívumot- mondta Szőcs Géza, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium kultúráért felelős államtitkára.

Az államtitkár kifejtette: a XXI. század elejére eljutottunk odáig, hogy amit digitálisan nem rögzítettek, az szinte nem is létezik. Ezt ismerte fel az Európai Bizottság, amikor elfogadta az úgynevezett digitális menetrendet.

Mint mondta, a magyar kulturális kormányzat még a magyar uniós elnökség alatt létrehozza a magyar nemzeti digitális archívumot. A Magyar Nemzeti Filmarchívum átalakításával pedig olyan, a tárca által irányított közgyűjtemény jön létre, amely a klasszikus filmarchívum feladatának ellátása mellett hosszú távon képes a magyar kultúra által teremetett alkotások digitális rögzítésére, és „alkalmas a nemzet és a világ előtt bemutatni a közös örökségünket, alkotómunkákat".

Szőcs Géza felhívta a figyelmet egy olyan jelenségre, amely alapvetően befolyásolja a magyar kultúra jövőjét. A legfrissebb olvasáskutatások szerint az emberek csaknem harmada egyáltalán nem olvas könyvet, és a fiatalok alig egytizede olvas napi gyakorisággal.

A televízió mind információforrásként, mind szórakozásként elveszítette az elsőségét, de – mint az államtitkár fogalmazott – nincs abban semmi tragikus, hogy az ifjúság első számú információforrása az internet lett.

Egy idei felmérés szerint a fiatalok 57 százaléka olvas kommentárt és ír blogot. Nem cél, hogy visszatérítsék őket a hagyományos médiumokhoz, ami amúgy is reménytelen vállalkozás lenne, ugyanakkor a kultúrpolitikának élnie kell azokkal az új lehetőségekkel, amelyeket a digitális világ nyújt – mondta az államtitkár.

Szólt arról is, hogy a virtuális térben új ifjúsági nyelv alakult ki: az sms-nyelv. A kutatók már elemzik ezt az új nyelvet, és nemrégiben megszületett az első, sms-ben írt regény. A jellemzően fiatalok által használt, saját szókészletű nyelvet az idősebbek már nem is értik. Mindez új problémát vet fel, hiszen ez az új rétegnyelv generációs nyelvként átjárhatatlanná válhat. Az a veszély fenyeget, hogy a fiatalok számára idővel érthetetlenné válik az irodalmi nyelv, és elérhetetlenné válik a magyar kultúrkincs. Abban, hogy ne alakulhasson ki Magyarországon kettős nyelvezet, a médiának és a kormányzatnak is közös feladata és felelőssége van – hangsúlyozta Szőcs Géza.

Igazolvány: hamarosan már nem az RMDSZ-iroda intézi az adminisztratív munkát

MTI 2011. május 3.

Május 9-től már nem a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) kolozsvári főtitkárságán működő Központi Tájékoztató Iroda foglalkozik a magyarigazolványok megszerzésével járó ügyintézéssel - olvasható Kovács Péternek, az RMDSZ főtitkárának keddi közleményében.

Közleményében a főtitkár kifejtette, hogy a státustörvény romániai alkalmazását a román és a magyar kormány közötti megállapodás teszi lehetővé, annak alapján jött létre az irodahálózat, amelynek adminisztrációs, koordinációs és munkáltatói feladatait az RMDSZ javaslatára a Progress Alapítvány látta el, szorosan együttműködve a magyar kormányzati hatóságokkal.
Az RMDSZ szerint az irodahálózat az évek során több mint 540 ezer személynek nyújtott teljes körű szolgáltatást. Tekintettel arra, hogy idővel csökkent a magyarigazolványt igénylők száma, a tevékenység és az ezzel járó dologi kiadások mértéke is csökkent valamelyest, de nem szűnt meg, továbbra is létezik egy jól bejáratott és kifogástalanul működő rendszer, amely ma is ellátja minden jogosult ügyintézését.

Kovács szerint az érvényes román-magyar kormányközi megállapodás, illetve a rendszer kifogástalan működése ellenére a magyar kormány illetékes szerve május 2-án tájékoztatta az RMDSZ főtitkárságán működő Központi Tájékoztató Irodát, hogy május 9-től kezdve nem jogosult ellátni a magyarigazolvány és a hozzátartozói igazolvány ügyintézésével kapcsolatos feladatát.

"A fentebb ismertetett, tőlünk független okok miatt nem áll módunkban ellátni a magyarigazolvány megszerzésével kapcsolatos adminisztratív feladatokat. Kérjük, hogy az érdeklődők forduljanak a magyar főkonzulátusokhoz" - olvasható az RMDSZ főtitkárának közleményben.

TÖBBEN, OKOSABBAN? – Kevés az esélye egy "Erdélyi Párt" létrejöttének Magyarországon

Transindex, 2011. május 3. – kérdezett:B. D. T.

A külhoni választójog bevezetésével akár egy millióval is több szavazó dönthet az Országgyűlés összetételéről. Magyar Kornélia, a Magyar Progresszív Intézet igazgatója elemez.

A határon túli magyarok magyarországi választójogának koncepciójáról részletek egyelőre nem ismeretesek. A magyar kormánypártok nyilatkozataiból annyi derül ki, vegyes választási rendszert és 200 fős parlamentet szeretnének 386 helyett, ám nem tudni még azt sem, ebbe beleszámolódnak-e és hányan lesznek a majdani határon túli magyar képviselők.

Milyen strukturális változásokkal járhat Ön szerint a határon túli magyarok választójogának bevezetése a magyar választási rendszerben, melyek a forgatókönyvek?

Magyar Kornélia, a Magyar Progresszív Intézet igazgatója: – A legalapvetőbb változás természetesen, hogy az eddig körülbelül nyolcmillió választópolgár helyett több százezerrel, de akár egy millióval is több szavazó dönthet arról, hogy milyen összetételű parlamentje legyen Magyarországnak.

Önmagában ez a tényező, a választójogi törvény részleteinek ismerete nélkül is sejthetően alapvetően változtatja meg a magyar politikai rendszert, hiszen több olyan választás is volt már a rendszerváltás óta, amikor pár ezer szavazaton múlt egyik vagy másik tábor sorsa.

Pontos forgatókönyvek (például arra vonatkozóan, hogy egyik vagy másik pártnak ez mekkora új potenciális szavazótömböt jelent) még nem rajzolhatóak, hiszen a választási rendszer alapvető kérdésein (többségi, arányos vagy vegyes lesz-e) sok múlik. Felvetődik azonban a probléma, hogy egy majdani szoros parlamenti választáson, ahol a végeredményt esetleg pont a határon túli választók voksai döntik el, hogyan hathat mindez az ennek nyomán megalakuló kormány legitimitására, illetve az anyaországi és határon túli magyarok kapcsolatára.

Mik a külhoni választójog bevezetésének legfőbb akadályai, hátrányai, illetve előnyei?

– A legfőbb probléma a megvalósíthatóság. Az egyenlő választójog elvének teljesülése elé akadályokat gördíthet, ha megmarad a jelenleg is érvényes vegyes választási rendszer, és a határon túliak például csak listán szavazhatnak. Ennek egyértelműen az lenne a következménye, hogy a határon túliak csak feleannyit érő választójoggal rendelkeznének, mint a magyarországiak.

Értelemszerűen előnyt jelent a határon túliak szavazati joga annak kezdeményezőjének, azaz a Fidesznek: a 2004-es népszavazás politikai hagyatékaként valószínűleg több szavazatra tehet szert. Hátránya, hogy valószínűleg feléled Magyarország és a környező országok politikai konfliktusa, illetve ennek nyomán ezekben az országokban az ott élő magyarokkal szemben növekedhet az ellenszenv szlovák, román, ukrán, stb. polgártársaik felől, ami táptalaja lehet az ottani pártcsatározásoknak is.

Az elemzők hogyan látják a határon túli választójog bevezetésének lehetséges következményeit?

– Nagyon valószínű, hogy újabb megosztó tényező alakul ki ezzel a magyar politikai rendszerben, amely a meglévőkkel párhuzamos lehet, azaz inkább felerősíti azokat. Ennek a szembenállásnak vélhetően mobilizációs ereje is lesz mindkét oldalon, azaz szavazásra serkenti azokat is, akik a koncepcióval egyetértenek, és azokat is, akik ezt ellenzik.

A későbbiekben, kiélezett választási eredmény esetén ráadásul (a nem Magyarországon élő választók akár perdöntő súlya miatt) feszültségek alakulhatnak ki a határon túli magyarok és az anyaországiak egy része között, valamint a választási eredmények legitimitását is megkérdőjelezheti.

Elképzelhető-e, hogy létrejöjjön majd egy „hatuma- (határon túli magyar) párt" vagy akár Erdélyi Párt, Felvidéki Párt stb., azaz olyan, Magyarországon bejegyzett politikai alakulatok, amelyek a határon túli jelölteket vagy egy részüket tömörítenék?

– Nem lehet kizárni, még ha az esélye csekély is. De fontos leszögezni, hogy a területi azonosságon túl a határon túli magyarok sem tartoznak egy homogén politikai és/vagy ideológiai táborba, ez pedig tovább „szabdalja" a meglévő potenciális tábort (amelyek országonként pár százezerre tehetők), amelynek tagjait pedig a már meglévő és működő anyaországi pártok fel tudnak szívni.

A 2014-es magyarországi választásokon hogyan alakulhat mindennek tükrében a magyarországi pártok támogatottsága?

– A magyarországi pártrendszer jelentős átalakuláson esett át 2006 óta, de azóta is folyamatos mozgásban van. A szocialisták lehet, hogy elveszítették váltópárt jellegüket (bár erről majd pár év távlatában lehet felelősen nyilatkozni), de a Fidesz sem tudta felülírni a jobb-bal megosztottságot. Azaz a két tábor a szavazók dimenziójában továbbra is létező jelenség, jóllehet a nem jobboldali szavazók többnyire nem tudnak maguknak pártot választani.

Ebben a helyzetben a határon túliak választójoga mobilizáló erővel hathat minkét táborra: a jobboldalon nyilván inkább a Fideszt erősítheti, míg a másikon egyrészt rászoríthatja a bizonytalan szavazókat arra, hogy mégis pártot válasszanak maguknak, másrészt nem elképzelhetetlen, hogy 2012-ig olyan új párt jön létre, amely képes a nem jobboldali szavazókat megszólítani. Ebben a határon túliak választójoga katalizátorként funkcionálhat.

A határon túliak pártpreferenciájáról egyelőre csak sejtéseink lehetnek, de annyi talán leszögezhető, hogy jelenleg határon túlon is nagyobb a Fidesz támogatottsága, de az elmúlt 10 év magyar-magyar kapcsolatai (mindenekelőtt a kettős állampolgárságról szóló népszavazás) már korábban is inkább a jobboldalt hozták előnyösebb helyzetbe. A határon túli magyarok szavazati joga így nagy valószínűséggel 2014-től inkább a Fideszt fogja segíteni (ezen előny mértéke nyilván a választási rendszer függvénye), amit tovább erősíthet a magyar baloldal jelenlegi szétesettsége.

Milyen meglepetést és kiknek okozhatnak majd a határon túli magyar szavazók?

– Meglepetést akkor okozhatnak a határon túli magyar szavazók, ha nagyon nagy arányban mennek el szavazni. Más országok esetében is általános képlet, hogy az anyaországi választást illetően határon túl kevésbé aktívak.

KÁRPÁT-MEDENCE

Az Iskola Alapítvány közleménye

Erdély.ma, 2011. május 3.

Az Iskola Alapítvány 15 éves fennállása óta számos ösztöndíjpályázata és támogatási programja által a romániai magyar nyelvű oktatás kiemelt támogatójává vált. Éppen ezért értetlenül áll az idén kialakult helyzettel szemben, amikor semmiféle hivatalos tájékoztatást nem kapott a Magyar Kormánytól az oktatási-nevelési támogatások és a hallgatói ösztöndíjak ügyében. Ennek következtében gyakorlatilag a támogatásokat igénylő, több mint 90 000 érdekeltnek sem tudott érdemi felvilágosítással szolgálni. A Magyar Kormány képviselői az Iskola Alapítvány többszöri, írásos megkeresésére sem szolgáltak válasszal.

A „Szülőföldön magyarul" pályázatot minden évben a február közepétől április 30-ig terjedő periódusban hirdette meg az Alapítvány, így a támogatást igénylő közel 90 000 család és 6000 egyetemista számára megszokottá vált, hogy ebben az időszakban nyújthatja be kérelmét. A pályázatokat az Alapítvány kuratóriuma a postázást követő legrövidebb időn belül elbírálta, majd jóváhagyásra terjesztette elő a magyarországi illetékes szerveknek annak érdekében, hogy minél korábban eljuttassa a jogosultaknak az őket megillető támogatást. Az elmúlt hét évben az Alapítvány mind a pályázók, mind pedig a megbízó számára átlátható, hatékony rendszert működtetett a támogatások lebonyolítására. 2004-től az Alapítvány 867 627 Nevelési-oktatási, valamint tankönyv- és taneszköz-támogatást és 38 143 Hallgatói támogatást folyósított 282 814 975 lej összértékben. Ez irányú tevékenységével kapcsolatosan az évek során soha nem merült fel panasz sem a megbízó, sem pedig a jogosultak részéről.

Fontosnak tartjuk leszögezni, hogy a 2003–2004-es tanévtől kezdődően a román és a magyar kormány között létrejött megállapodás értelmében a „Szülőföldön magyarul" támogatási program megbízott lebonyolítójának az Iskola Alapítványt nevezték meg. Ezt a kormányközi egyezményt csak a felek közös beleegyezésével lehet felbontani, illetve módosítani. A Kedvezménytörvény által biztosított támogatási forma az egyetlen olyan magyarországi állami támogatás, amely közvetlenül a családokhoz jut el.

2010 végétől kezdődően az Iskola Alapítvány a támogatást igénylők érdeklődésére több alkalommal írásban kért tájékoztatást a Magyar Kormánytól arra vonatkozóan, hogy milyen feltételekkel és mikortól kerül meghirdetésre a 2010–2011-es tanévre vonatkozó „Szülőföldön magyarul" támogatási program, azonban megkeresésére a mai napig nem kapott hivatalos választ.

Az Iskola Alapítvány nem érti a Magyar Kormány hírzárlatát, hiszen több tízezer család számít az idei támogatásra. A támogatást igénylők naponta keresik fel az Alapítvány munkatársait, akik azonban nem tudnak érdemi választ adni, hiszen a magyarországi illetékesek nem közöltek semmiféle hivatalos álláspontot. Ugyanakkor az Iskola Alapítvány úgy véli, tekintetbe véve az elmúlt 15 év tevékenységét és a támogatást igénylők nagy számát, mind az Alapítvány, mind pedig az erdélyi magyar közösség megérdemli a hivatalos, időben történő tájékoztatást, nem pedig azt, hogy a különböző sajtóorgánumokban időnként felröppenő közlemények vagy szűkszavú nyilatkozatok mentén értesüljön a Magyar Kormány szándékairól.

Iskola Alapítvány

A KMKSZ elítéli a visszahonosított kárpátaljai magyarok hatósági zaklatását

MTI, 2011. május 2.

Az ukrán elnöknek írt nyílt levélben tiltakozik a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) azoknak a kárpátaljai magyaroknak az Ukrán Biztonsági Szolgálat (SZBU) általi megfélemlítése ellen, akik az egyszerűsített honosítási eljárás keretében felvették a magyar állampolgárságot.

A Viktor Janukovics államfőnek címzett, az MTI-hez hétfőn eljuttatott levelében a KMKSZ nehezményezi, hogy a múlt héten az SZBU munkatársai magyar nemzetiségű kárpátaljai lakosokat vittek be otthonukból hivatalos hatósági idézés nélkül, vagy hívtak be telefonon az SZBU Kárpátalja megyei főosztályára.
A biztonsági szolgálat munkatársai a törvénytelenül előállított személyeket kihallgatták, és azt követelték tőlük, ismerjék be, hogy felvették a Magyar Köztársaság állampolgárságát – mutat rá a KMKSZ, emlékeztetve arra, hogy az SZBU mindezt jogcím nélkül tette, ráadásul az érintettektől megtagadta az ügyvédi segítség igénybevételének a lehetőségét.

Az ukrán nemzetbiztonsági szolgálat eljárása, amely a sztálini idők belügyes gyakorlatát idézi, Ukrajna magyar nemzetiségű állampolgárainak a megfélemlítésére, Kárpátalja egész magyar közösségének a megalázására irányul. Az ilyen cselekedetek rombolják Ukrajnának mint jogállamnak a nemzetközi tekintélyét – áll az ukrajnai magyar szervezet levelében.

A KMKSZ felszólítja Viktor Janukovicsot, hogy az ukrán alkotmány legfőbb védelmezőjeként vessen gátat a törvénytelen cselekedeteknek, és intézkedjen azok kezdeményezőinek és végrehajtóinak a felelősségre vonásáról.

Az Emberi Méltóság Tanácsa elítéli a kárpátaljai magyarok megfélemlítését

MTI, 2011. május 3.

A Budapesten alapított Emberi Méltóság Tanácsa kedden Ungváron nyilatkozatot tett közzé, amelyben elítéli az Ukrán Biztonsági Szolgálat (SZBU) azon kárpátaljai magyarok ellen indított megfélemlítési akcióját, akikről azt feltételezi, hogy az egyszerűsített honosítás keretében magyar állampolgárságért folyamodtak. Közleményében a testület megdöbbenésének adott hangot az ukrán titkosszolgálat magyarokat zaklató inkorrekt módszere kapcsán. A nyilatkozat szerint az SZBU eljárása sérti a kárpátaljai magyarság méltóságát, veszélyezteti annak jövőjét.

Az Emberi Méltóság Tanácsa felszólítja az ukrán állam vezetését, hogy tegyen meg mindent a magyar nemzetiségű ukrán állampolgárok jogainak biztosítása érdekében.

Hétfőn a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) Viktor Janukovics ukrán elnöknek címzett levélben tiltakozott az ellen, hogy a múlt héten az SZBU munkatársai magyar nemzetiségű kárpátaljai lakosokat állítottak elő hivatalos hatósági idézés nélkül a szolgálat Kárpátalja megyei főosztályára. A magyar szervezet szerint az érintett személyektől megtagadták az ügyvédi segítség igénybe vételét, és kihallgatásuk során – velük és családtagjaikkal szemben retorziókat kilátásba helyezve – azt követelték, ismerjék be, hogy felvették a magyar állampolgárságot.

Magyarokat visznek el a titkosszolgák

Magyar Hírlap, 2011. május 4.

A KMKSZ levélben tiltakozik a megfélemlítés ellen

5 perces interjú: Kovács Miklós, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke
– Az elmúlt napok megdöbbentő híre volt, hogy az Ukrán Biztonsági Szolgálat (SZBU) majdhogynem üldözni kezdte a kárpátaljai magyarokat, akik szeretnék megkapni a magyar állampolgárságot. Mennyire súlyos a helyzet most?

– Nagyon. Hiszen a KGB utódszervezete, a polgári titkosszolgálat emberei behívják vagy beviszik a magyarokat, akiket a konzulátusról kijövet megfigyeltek, és azt feltételezik róluk, hogy állampolgárságot vettek fel.

– Minek vetik alá az embereket?

– Kihallgatják és fenyegetik több órán át anélkül, hogy formálisan megvádolnák őket, vagy ügyvédi segítséget biztosítanának számukra. A vallatást követően arról is faggatják az embereket, miként merészelnek magyar állampolgárságot kérni.

– Bántalmazzák is őket?

– Nem hallottam erről, valószínűleg nem.

– Miként védekezhetnek a magyarok ebben a helyzetben?

– Én a magam részéről írtam egy levelet Viktor Janukovics államfőnek, hiszen az ország elnökének egyik feladata az alkotmányosság megőrzése. Nyilvánvaló, hogy e megfélemlítő akció az ukrán jogban is szereplő standard jogokat lábbal tiporja, így az államfőre tartozik, hogy a magyar embereket megvédje, az akciót leállíttassa, és elérje, hogy a felelősök ellen büntetőeljárás induljon.

– Valóban lehet Janukovics segítségére számítani?

– Az elnök elvileg kisebbségbarátként tüntette fel magát a választási kampányban. Mikor megkérdezték, hogy csak az oroszokat fogja-e támogatni, felháborodottan utasította vissza a feltételezést. Jelenleg alapvető emberi jogokat sért az SZBU, amely bűncselekmény nélkül embereket vádol. Egy állami szerv most úgy viselkedik, mint egy pénzbehajtó maffia. Ha nem éppen Janukovics rendelte el az akciót, akkor is érdemes lenne fellépnie, hogy megvédje Ukrajna maradék hírnevét a jogállamiság terén.

– Az államfőn túl még ki más segíthet a kárpátaljai magyarokon?

– Ha ő nem, akkor senki, hiszen Ukrajna annyira hipercentralizált állam, hogy ha már az elnökhöz fordultunk, és ő nem segít, akkor mástól nincs mit várni.

Indulhat a Határtalanul program

Kossuth Rádió, 2011. május 2.

Miután bejegyezték a Bethlen Gábor Alapkezelő Nonprofit Zrt.-t, immár hivatalosan is útjára indulhat a Határtalanul program, amelynek keretében tanulmányi kirándulásokra pályázhatnak a magyarországi iskolák. Eközben befejezés előtt áll a Szülőföldön magyarul oktatási-nevelési pályázat előkészítése.

Az Országgyűlés tavaly októberben fogadott el határozatot arról, hogy minden magyarországi diák legalább egy alkalommal a határon túlra is tehessen osztálykirándulást – emlékeztetett műsorunkban Répás Zsuzsanna nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár. A cél az, hogy a diákok ne csak az emlékhelyeket, városokat ismerjék meg, hanem a határon túli magyarsággal, diáksággal személyes élményeik is legyenek, barátságok, testvériskolai kapcsolatok szülessenek, amelyekre a későbbiekben fel lehet építeni a nemzeti összetartozást, a közös nemzettudatot – fogalmazott az államtitkár.

A partnerprogram keretében magyar és határon túli iskolák is pályázhatnak pénzügyi forrásra, ha együtt kívánnak például felmérést készíteni, alkotni, közös színdarabot előadni.

Répás Zsuzsanna műsorunkban beszélt arról is, hogy a héten kiírhatják a pályázatokat a Szülőföldön magyarul felhívás keretében az oktatási-nevelési, illetve tankönyv és taneszköz támogatásokra. A juttatásokat a diákok idén is ősszel kaphatják meg. A nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár hozzátette: a civil szervezetek által várt nyílt pályázati kiírások nyári programokra, fesztiválokra május közepén jelennek meg.

EURÓPAI PARLAMENT/EURÓPAI UNIÓ

Újra lehet ellenőrzés a határokon a Schengen-övezeten belül is

kitekinto.hu / bruxinfo.eu, 2011. május 3.

Lehetővé tenné a Schengen-övezeten belüli határellenőrzés ideiglenes visszaállítását az Európai Bizottság új menekültügyi stratégiája. A testület szerdán mutatja be az elképzeléseit, de a BruxInfo birtokába került dokumentumból kiderül, a Bizottság egyértelműbb jogi helyzetet, közösségi irányítást, egyszerűbb határátlépést és nagyobb biztonságot akar.

Közösségi keretek közé terelné a Schengen-övezet működtetését az Európai Bizottság abban a napokban elkészült menekültügyi stratégiában, amelyet szerdán mutat be a testület Brüsszelben. A BruxInfo birtokába került dokumentum felidézi, hogy a határellenőrzés nélküli övezet joganyaga az Amszterdami Szerződéssel bekerült az uniós jogba, a zóna működtetése viszont több ponton kormányközi jellegű maradt.

A nem egyértelmű jogi helyzet miatt alakulhatott ki az elmúlt hónapokban, hogy Franciaország ideiglenesen visszaállította az ellenőrzést a határai egy részén, így feltartóztatva az Olaszországból érkező főként tunéziai menekülteket, Róma pedig az általa kibocsátott ideiglenes tartózkodási engedéllyel próbálta arra sarkallni az országban egyre sokasodó emigránsokat, hogy a dokumentummal a kezükben nyugodtan álljanak tovább a többi schengeni országba.

Mindkét ország törvénytelennek ítélte a másik cselekedetét, és az Európai Bizottság sem tudott adekvát jogi véleményt mondani az ügyekben. A szerdán bemutatandó bizottsági közlemény olyan mechanizmus létrehozását javasolja, amely meghatározott feltételek teljesülése esetén lehetővé tenné a Schengen-övezet tagállamai számára, hogy ideiglenesen visszaállítsák a rendszeres ellenőrzést valamelyik belső határszakaszukon.

A részleteket rövid időn belül ígéri a Bizottság, de azt leszögezi, hogy a mechanizmust csak végső lehetőségként lehetne alkalmazni, igazán kritikus helyzetben, korlátozott és előre meghatározott időtartamra. A testület elképzelései szerint egy tagállam akkor állíthatná vissza ideiglenesen a határellenőrzést, ha egy másik tagország nem teljesíti a külső határellenőrzésre vonatkozó kötelességeit, vagy ha hirtelen migrációs nyomás alá kerül egy-egy határszakasz.

A testület a stratégiában gyorsabb, de biztonságosabb uniós határellenőrzést is szeretne. A Bizottság megismételte azt a februári igényét, amely szerint megnövelt költségvetésű, hajókkal és egyéb határvédelmi felszereléssel rendelkező határvédelmi szervezetté kell alakítani az EU határellenőrzési ügynökségét, a Frontexet, amely most még csak a tagállami határőrizeti hatóságok koordinációs szervezeteként működik. A Bizottság a közleményben felszólítja a Tanácsot és az Európai Parlamentet arra, hogy minél előbb tárgyalja ki és fogadja el a korábbi testületi javaslatot.

Azt viszont még 2011-re szabta magának feladatul az Európai Bizottság, hogy jogalkotási javaslatot tegyen a határellenőrzési hatóságok közötti hatékonyabb információcsere megteremtésére. Ezt szolgálná az Európai Határfelügyeleti Rendszer kiteljesítése is, amely már 2008 óta folyamatban van. Az EU-n kívüli állampolgárok határátlépését pedig az az adatbázis gyorsítaná, amelyben regisztrálhatnának a rendszeres utazók: ha ugyanis egy információs rendszerben már benne van a határátlépő, gyorsabbá válhat az iratok ellenőrzése.

Egy sor jogszabály szigorúbb alkalmazására, vagy mielőbbi elfogadására is kéri a Bizottság a tagállamokat. Alapvetőnek nevezte Brüsszel az Európai Szankciós Irányelv mielőbbi tagországi átvételét, az Emberkereskedelem elleni direktíva mielőbbi alkalmazását, valamint a visszafogadási egyezmények következetesebb végrehajtását. A testület hamarosan javaslatot tesz az uniós vízumpolitika reformjára, jövőre pedig az illegális határátlépők visszatoloncolását és különböző, mobilitást ösztönző programokat veszi górcső alá.

Székelyföldi lobbiiroda nyílhat Brüsszelben

Hargita Népe , 2011. május 3 – Hompoth Loránd

A három székelyföldi megye lobbiirodát Brüsszelben. Az intézmény működésétől az uniós alapokhoz való jobb hozzáférhetőséget, a térség népszerűsítését, illetve bizonyos, a régió számára nem kedvező döntések tompítását remélik az erdélyi magyar politikusok, önkormányzati vezetők.

Közös lobbiirodát nyitna június elsejétől Brüsszelben a három székelyföldi megye, Hargita, Kovászna és Maros megyei önkormányzata. Az intézmény előreláthatólag a Magyar Régiók Házaként is ismert épületben fog működni. Hargita Megye Tanácsa áprilisi ülésén el is fogadta a megyére vonatkozó határozattervezetet, hasonlóan cselekedtek a háromszéki, illetve Maros megyei önkormányzatok is. Az iroda révén közelről nyílna alkalom betekintést nyerni a Brüszelben készülő jogszabályokba, illetve arra is, hogy az ott dolgozó euro-bürokratákhoz információkat juttassanak el az iroda munkatársai Székelyföldről. A brüsszeli iroda feladata lesz ugyanakkor összegyűjteni, feldolgozni és továbbítani az EU intézményeivel, ezek politikájával kapcsolatos információkat, tájékoztatni az önkormányzatokat az Európai Parlament, az Európai Bizottság, a Régiók Tanácsa és más EU-s intézmények döntéseiről, hozzáférni a közösségi pályázatokhoz és támogatni a helyi érdekeltségű projekteket. Így például talán megelőzhetők vagy legalábbis tompíthatók lesznek a francia, angol vagy német mezőgazdaság számára használható, ám a székely parasztgazdaságok helyzetét ellehetetlenítő döntések. – Annak örülök, hogy a Hargita megyei tanácstestület román ajkú tagjai is megszavazták a határozattervezetet.

A megnyíló iroda reményeink szerint abban is segít majd, hogy még több pályázati pénzt tudjunk lehívni a térségbe – nyilatkozta Borboly Csaba megyeitanács-elnök.

Sógor Csaba EP-képviselő szerint „a lobbisták azok, akik az előszobában próbálják befolyásolni a politikusokat a szavazások kimeneteléről". – Brüsszelben hivatalosan tizenötezer lobbista tevékenykedik, de egyes források szerint számuk meghaladja a harmincezret. Kisebb közösségek, cégek tartanak fenn lobbiirodákat.
Ezeknek az irodáknak az a szerepük, hogy megtegyék, amit esetleg a politikusok nem tehetnek meg, reklámozzák az általuk képviselt térséget, hírnevet szerezzenek a régiónak, elmondják odakint, hogy miért érdemes idejönni befektetni, vagy turistaként idelátogatni. Emellett ismertetni kell Brüsszelben, hogy mi az, ami jó Székelyföldnek, és így onnan akár befolyásolni lehet a bukaresti döntéseket is" – nyilatkozta lapunknak az EP-képviselő.

Nyílik a schengeni kapu

Háromszék 2011. május 3.

Támogatja az Európai Parlament polgári szabadságjogokkal foglalkozó bizottsága Bulgária és Románia csatlakozását a határok nélküli szabad mozgást biztosító schengeni övezethez egy tegnap megszavazott jelentésben.

Az EP sajtóközleménye szerint az állampolgári, jogi, bel- és igazságügyi szakbizottság (33 igen és 3 ellenszavazattal) egyetértett azzal az értékeléssel, hogy a két ország eleget tesz az ehhez szükséges feltételeknek. Az uniós parlament plénuma a tervek szerint a jövő hónapban szavaz a jelentésről. Magáról a csatlakozásról azonban a tagországok kormányait képviselő tanácsnak kell döntenie, mégpedig egyhangúlag, azaz valamennyi tagállam egyetértésére van szükség. A tanács várhatóan szintén júniusban foglalkozik a kérdéssel. Románia 2011 januárjában, Bulgária pedig márciusban teljesítette az övezethez való csatlakozás feltételeit. Az EP egyik kiemelt feltétele, hogy értesítsék minden olyan intézkedésről, amelyet az érintett országok a bevándorlási nyomás esetleges növekedésének kezelésére tesznek, különösen Bulgária, Görögország és Törökország térségében. Az EP olyan időszakban támogatta a schengeni övezet bővítését, amikor több uniós tagország a belső határellenőrzések részleges és átmeneti visszaállítását is megengedő reformokat kezdeményezett, hogy meg tudjon birkózni egy esetleges észak-afrikai menekülthullámmal.

 INTERJÚK, ELEMZÉSEK, PUBLICISZTIKA

Kettős kisebbségben

Aspektus, 2011. május 2.

Az „Előretolt vagy visszamaradt „helyőrségek"?"- alcímmel a magyar szórványstratégia kapcsán rendezett Aspektus vita-esten ez alkalommal a Kossuth Klub földszinti termében kellett elférniük az érdeklődőknek. Alig, de sikerült.

„A vita-est vándorol" – kezdte az Aspektus téma-felelőse, a most öt előadót bemutató Gecse Géza, hiszen az ELTE Bölcsészettudományi Kara és a Kossuth Klub után egy hónap múlva a legközelebb a Károli Gáspár Református Egyetem díszterme ad otthont a következő Aspektus vita-estnek. Az egyetemekről szerveződött kis csapat a gyakorlatban próbálja ki, hogyan lehet a kutatott témákat úgy feldolgozni, hogy arra az egyetemek falain túl is kíváncsiak legyenek.

Először a Kossuth Klub igazgatója, Gyenes Ádám ismertette, hogy milyen feltételekkel hajlandók – egyébként nagyon szívesen befogadni –ezt a most már többéves múltra visszatekintő értelmiségi klubot, amelyet március óta Aspektus néven szerveztek újjá. Alkalmankénti terembérlet vagy évi 1000-1500 forintos klubtagsági a feltétele annak, hogy itt tudjon otthonra lelni egy ehhez hasonló program – fogalmazott Gyenes.

A szót visszavéve Gecse Géza elmondta, hogy a meglehetősen furcsa és szokatlan alcímhez a temesvári-erdélyi Bodó Barnával folytatott eszmecsere adta az ötletet, hiszen ha egy helyőrséget „előre tolnak", akkor azok, akik küldik, tudnak róla, gondját viselik, míg ha az „visszamaradt", akkor erről aligha lehet szó. Sőt, a Szórvány Alapítvány létrehozója, akit a közelmúltban a Magyar Állandó Értekezlet melletti Szórványtanács elnökévé neveztek ki, úgy látja, hogy a kárpát-medencei ún. klasszikus szórványközösségek többsége „visszamaradt helyőrségnek" tekinthető, mivel ma sem szórvány-, de diaszpóra stratégiáról sem lehet beszélni vagy legalábbis eddig nem lehetett. Ma már konszenzus van abban, hogy az önként, főként a jobb jövő ígéretében Nyugatra távozott magyarok közösségeit diaszpóráknak tekintjük, míg a Magyarország határain túl, viszont a Kárpát-medencében kisebbségben élő magyar közösségeket szórványoknak. Ez korántsem jelenti azt, hogy ezek százalékarányának meghatározásában egységesek lehetünk. Bodó úgy fogalmazott, hogy Kolozsvár kicsivel húsz százalék alá esett magyarsága esetében a 60-70000 magyar – az ott tanuló 10000 magyar diákkal – egész Erdélyre kisugárzó kulturális missziót lát el, de előfordulhat, hogy egy helyi magyar közösség 35 százalékos jelenlét mellett sem képes kultúra megőrző funkcióra.

Akkor végül mi tekinthető szórványnak? – hangzott a kérdés. Bodó Barna úgy fogalmazott, hogy az olyan településeket sorolhatjuk ide, amelyek önmagukban képtelenek az anyanyelvi kultúra teljességét újratermelni, azaz kulturális életük fenntartásához külső segítségre szorulnak.

Schöpflin György politológus, a School of Slavonic and East European Studies, University College London egykori tanára szerint ebben kulcsfontosságú szerepet játszanak a városok. Hiszen ha a modernizáció központjaiként képesek a többségi nemzettel versenyképes mintákat megjeleníteni, akkor a nemzetiségi közösségnek nyert ügye van. Ha nem, akkor ezt a mintát vagy a többségi közösség, vagy Budapest tudja és fogja nyújtani.

Ebből kiindulva, nagyon fontos a határon túl élő társadamaknak, hogy a magyar városi modellek kialakuljanak és hogy ezeknek segítségével a városba költöző emberek megtalálják helyüket a városi közegben, illetve mint magyarok éljenek.

A 2004 óta az Európai Parlamentben tevékenykedő politológus arról is beszélt, hogy akkor ismerjük meg saját magunkat, ha szembe nézünk saját sokszínűségünkkel. „Ki tud arról például a teremben, hogy Budapesten van egy lengyel, egy szlovák, egy román és nagyon sok más diaszpóra is?" – kérdezte Schöpflin György, miközben megemelte kezében az erről szóló legfrissebb angol nyelvű könyvet. Nemcsak a szórványban és diaszpórában élő magyar lehet kettős kisebbségben, vagyis idegen mind a többségi nemzettel, de az anyaországi magyarral szemben is, hanem bármelyikünk akár Budapesten is – hangsúlyozta Schöpflin. A budapestiek ugyanis nagyon sokszor intoleránsak a nem-budapestiekkel, így a határon túliakkal szemben is.

„Ha meg akarjuk érteni, mi a szórvány, ne csak magunkat nézzük, hanem más szórványokat is" – fogalmazott. „Vizsgáljuk meg, hogy más nemzetek hogyan kezelik saját szorványaikat!" Felidézve a 2004. december 5-i, kettős állampolgárságról szóló népszavazást, Schöpflin György arra hívta fel a figyelmet, hogy a magyarországi társadalom jelentős része nem nagyon akarta és alighanem ma se nagyon akarja befogadni a határon túliakat. A saját intoleranciánk ellen a legjobb módszer, ha jobban megismerjük saját magunkat, a saját sokszínűségünket. „A határon túliak fennmaradásának hasznos feltétele a magyarországiak szolidaritása és ez csak akkor működhet megbízhatóan, ha a magyar társadalom saját magát is megérti." A magyar kultúra korábban képes volt arra, amire ma kevésbé, és ezért tudott mások számára is rendkívül vonzó lenni – jelentette ki a hosszú ideig Nagy-Britanniában tanító politológus, az identitáskutatás nemzetközi hírű kutatója.

Schöpflin szerint például egy Csíkszeredában élő román kisebbségi a városban. Bodó Barna reagált erre: az államnyelv a román, a román ember tehát nem érzi magát kisebbséginek Csíkszeredában. Az erdélyi magyar viszont érzi, hogy nyelve másodrendű.
Bodó Barna szerint a magyar identitás, vagyis az, ha valaki megmarad magyarnak, alapvetően intézményfüggő. Vissza kell állítani a nyelv státuszát, ne érezzék a kisebbségben élők, hogy nyelvük másodrendű. Ez részben állami feladat, de szerepe van benne a közösségnek, a társadalomnak is. Ha mi nem viszonyulunk tudatosan a nyelvünkhöz, akkor azt nem fogjuk tudni megőrizni – hangsúlyozta. Kitért arra, hogy ha nemzetpolitikában akarunk gondolkodni, akkor először azt a kérdést kell megfogalmazni, hogy kit tartanak magyarnak, illetve mik az identitás- illetve a magyarságtudat fő kritériumai. Bodó Barna szerint ennek meghatározása nem bonyolult feladat. „Mindenkit, aki magát magyarnak vallja, tekintsünk magyarnak!" – hangzott a felszólítás. Szerinte a szórvány a nemzet határa. Ha nem tekintjük annak, és nem támogatjuk megmaradásában, akkor a nemzet folyamatosan zsugorodni fog.

Udvarhelyi Zsófia, a CDU-CSU parlamenti frakciójának brüsszeli munkatársa, aki – bár Budapesten született -, de életének nagyobbik részét külföldön: Csehországban, Németországban és Belgiumban töltötte, arról a lehetőségről beszélt, hogy idegen környezetben is meg tudjuk őrizni magyarságunkat. Neki a más kultúrák szépségének a felismerése csak erősített a magyar kultúrához való kötődésén. Ő úgy látja, hogy mivel a magyarok a németeknél vagy az angoloknál kisebb nemzetnek érzik magukat, jobban félnek a másságtól.

Ladányi Lajost, a Zoboralja Közhasznú Társaság elnökét a Magyar Állandó Értekezlet Szórványbizottságának szlovákiai tagját Udvarhelyi Zsófiának – e mondatokkal – sikerült kizökkentenie nyugalmából. A felvidéki Magyar Koalíció Pártja szórványprogramjának kidolgozója szerint feltétlenül meg kell különböztetni az önként vállalt és a történelmi sorsként keletkezett szórványokat. A felvidéki magyarságot ugyanis ma – Ladányi szerint – szinte biztonsági kockázatként kezelik Szlovákiában. Őket a törvény nem védi, és ami kisebbségi nyelvhasználati törvény ürügyén a szlovák parlamentben zajlik, az szemfényvesztés, amely nem a kisebbségek nyelvhasználati jogát biztosítja. „Nekünk nem jogaink vannak, hanem annyi lehetőségünk, amit közösségeink számára megteremtünk" – tette hozzá.

Ilyés Zoltán a Magyar Tudományos Akadémia Kisebbségkutató Intézetének főmunkatársa arról számolt be, hogy annak érdekében, hogy a szórványhelyzetben élő magyarok anyanyelvi egyenjogúsága biztosított legyen, egy igen érzékeny és harmonikus egyensúlyt kell biztosítani az anyanyelvhasználatban, kiegyensúlyozott kétnyelvűségre van szükség, ami feltételezi a nemzetállamok nyelvének ismeretét, de nem az anyanyelv rovására. Ha ez az egyensúly megbomlik, igaza lesz Bodó Barnának, aki szerint az állam és a kulturális nemzet határai azonosak lesznek. Vannak ugyan pozitív európai példák, mint amilyen a finnországi svédeké, a svájci és a dél-tiroli kisebbségeké – folytatta Ilyés Zoltán -, ezek megoldási mintával szolgálnak, de messze vagyunk attól, hogy általánosnak tekintsük őket. Szerinte nem szerencsés ezekben az esetekben sem előretolt, sem visszamaradt helyőrségekről, különösen nem hadállásokról beszélni, mivel a probléma lényegéről terelik el a figyelmet.

Az Aspektus mostani rendezvényéről elsők között hírt adó Felvidék.ma portál érdeklődésére egy nappal később Ladányi Lajos Oriskó Norbertnek elmondta, hogy Bodó Barna meghívására szórványügyben legközelebb május közepén találkoznak Temesváron egy konferencián, ahol a Felvidékről – rajta kívül – Gyurgyik László demográfus vesz részt. Innen tudhattuk meg azt is, hogy várhatóan még a nyár előtt összeül a MÁÉRT szórványbizottsága is, amelynek feladata a szórványstratégia részletes kidolgozása lesz.

A vita-estről a Figyelő.net és a Nyelv és Tudomány adott rövid összefoglalót egy nem igazán szerencsésen megválasztott címmel (Meggyengült a szórványmagyarság), míg a Kitekintő.hu beszámolója problémaérzékenysége és jó stílusa miatt is remekbe szabottra sikerült, ráadásul címválasztása is dicséretre méltó. (Ha a szórványt mentjük, a tömböt erősítjük.) Igaz, a szerzőnek, Zsár Virágnak legközelebb érdemes figyelnie a kinti intézmények hivatalos nevére. A Kossuth rádió Vasárnapi Újság c. műsorában május 1-én Cservenka Judit Bodó Barnát, Schöpflin Györgyöt és a vita-esten felszólaló Makkai Bélát kérdezte. Kár, hogy mind az ő, mind pedig az MTI összefoglalójából kimaradt, hogy Aspektus rendezvényről volt szó.)

A szórványmagyarság nem szakadhat ketté

Nyugati Jelen, 2011. május 3.

Nehéz év vár a dévai magyarságra, de ettől függ a jövője, legalábbis az elkövetkező 4 évben, hangsúlyozta házigazdaként Pogocsán Ferdinánd, a dévai RMDSZ elnöke, a magyar házban megtartott pénteki lakossági fórumon.

Az utóbbi idők decentralizációja révén a helyi szinten lévő képviselet ugyanis jelentősen befolyásolja a dévai magyar közösség sorsát, hiszen az önkormányzatoknak komoly beleszólásuk lesz az iskolákban, nem mindegy, hogy a Téglás iskola igazgatótanácsában RMDSZ-sek, vagy román pártok képviselői kerülnek.

Emiatt a dévai RMDSZ-szervezet roppant ambiciózus célt tűzött ki a jövő évi helyhatósági választásra: nem két, hanem három tanácsosi mandátum megszerzése a jelenlegi egy helyett, mondta Pogocsán Ferdinánd. A gondolat nyilván merész, hiszen 2000-ben 2400-an szavaztak a tulipánra Déván, 2004-ben 2000-en, 2008-ban, pedig csak 1600-an, összefogással azonban lényegesen jobb eredmény érhető el, hiszen a megyeszékhelyen legalább 4000 – de akár 6000 – magyar él.

Csakhogy az egység veszélyben van, az EMNT fizetett emberei Hunyad megyében is aláírásokat gyűjtenek az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) bejegyzéséhez. „Mi sok mindenre költöttünk pénzt, például nyugdíjasklubra, könyvvásárlásra az iskolának, diákok nyári magyarországi táborozására, magyar ház korszerűsítésére, de támogató aláírásokra vagy szavazatokra sose", szögezte le a házigazda.

Ami EMNP megjelenése veszély a szórvány számára, hiszen legutóbb Déván 33 szavazat hiányzott a második tanácsosi mandátumhoz, Lupényban pedig 28 a tanácsba való bejutáshoz. A megosztottság csak kudarchoz vezet, szögezte le Winkler Gyula EP-képviselő, a Hunyad megyei RMDSZ-szervezet elnöke.

A magyarság felemelkedése munkával, építkezéssel érhető el, nem kinyilatkozással, vagy követeléssel, ahogy az RMDSZ ellenfelei teszik. Akárcsak egy háznál, ahol az alapok lerakása hónapokig tart, s ezután azokra heteken belül felhúzzák a falakat, az autonómia is hosszas politikai egyeztetéseket, alapos építőmunkát feltételez, e nélkül nem több, mint kártyavár.

1990 óta az RMDSZ a parlamenti politikát választotta, a tárgyalásos problémamegoldást, noha a marosvásárhelyi pogrom után Erdély sokkal közelebb volt a Koszovó féle fejleményhez, mint a cseh-szlovák békés szétváláshoz. 21 év megfontolt parlamenti politizálással ezt sikerült elkerülni, sőt, jelentős eredményeket elérni. De ha az RMDSZ nem jut be a parlamentbe, s az erdélyi magyarság politikai képviselet nélkül marad, vajon az oly hangos ellenfelek a parlamenten kívülről jobban érvényre juttatják az autonómia-törekvéseket? Ha képviselőink nincsenek a döntéshozó intézményekbe, akkor hogyan lehet érdekeinket érvényesíteni, tette fel a retorikus kérdést az EP-képviselő. Ott van a rákosdi példa, ahol a kilencvenes években, szülői kezdeményezésre a Hunyad megyei tanfelügyelőség belegyezett magyar óvoda létesítésében. Csakhogy egy román óvónőt nevezett ki, aki egy árva szót sem tudott magyarul. Akkoriban nem volt sem főtanfelügyelő-helyettes, sem kisebbségi tanfelügyelő, s olyan körülmények között a magyar óvodából nyilván nem lett semmi. Az EMNP megalakulásával járó megosztottság hasonló sorsba taszíthatja a Hunyad megyei magyarságot. Mert a frusztráltakat nem érdekli a közösség sorsa, ha ők nem kapják meg a 2%-t, akkor vesszen a közösség 98% is. Emiatt Winkler nyilvánosan hívta fel az egybegyűltek figyelmét, ne veszélyeztessék a dévai és Hunyad megyei szórványmagyarság eddig elért eredményeit és jövőjét az EMNP csábításának engedve.

Mert eredmények bizony vannak. Helyi szinten és országosan is, hangsúlyozta Dézsi Attila prefektus. Hunyad megyében a magyar egyházak visszakapták a kommunizmus idején elkobzott földjeik 99%-t, s a megye földterületének 24%-a magyar tulajdonba került vissza, noha a magyarság aránya nem éri el az 5%-t! 2005-ös megalakulása óta a dévai Téglás Gábor iskola 3,4 millió lejt kapott a román államtól, Csaba atya alapítványát sem zaklatják többé ilyen-olyan ellenőrzéssel és szőrszálhasogatással, az évi 7-800 millió lejes állami támogatást is rendszeresen megkapja.

A tavalyi megszorítások ugyan keserű szájízzel töltötték el a magyarságot (is), de elkerülhetetlenek voltak. Nélkülük tavaly augusztusban az állam csődbe került volt, vagyis leállt volna a nyugdíjak és közalkalmazotti bérek folyósítása. Az RMDSZ közbenjárására végül nem került sor a nyugdíjak megadózására, s az elbocsátások sem öltöttek nagy méretet. A kormányellenes sajtóból bizonyára sok rosszat lehetett hallani, az igazságot viszont nem, szögezte le a prefektus.

Akihez irányult a legtöbb kérdés. Melyek a földek visszaszolgáltatását érintették. Egyesek elégedetlenek, hogy nem a régi helyen kapták vissza földjeiket, mások azért, mert természetbeli visszaszolgáltatás helyett kártérítést kaptak a tulajdonalap (fondul proprietatea) részvényei által, noha ők inkább pénzt akartak volna. Holott a tulajdonalap részvényei eladhatók a tőzsdén, a kilencvenes évek elején történt fölöttébb kaotikus földosztás pedig már megtörtént.

Mert annak ellenére, hogy a szervezők a közösségi kérdések megvitatására fektették a hangsúlyt, a lakossági hozzászólások inkább a magán ügyeket helyezték előtérbe.

Kiéheztetés

Krónika, 2011. május 4. – Gazda Árpád

Nem lehet nem érzékelni azt az idegességet, amely az RMDSZ háza táján mutatkozik akkor, amikor a magyar kormány nem a szövetség érdekeltségi körébe tartozó szervezetre bíz egy-egy népszerű feladatot. Az RMDSZ vezetőinél korábban az verte ki a biztosítékot, hogy a magyar állampolgárság igénylésével kapcsolatos tanácsadást az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsra bízták, most pedig az oktatási-nevelési támogatások kiosztása körül forrósodik a levegő.

Egyre nyilvánvalóbb ugyanis, hogy az Orbán-kormány a Romániai Magyar Pedagógusszövetséghez fordul a pénzosztás feladatával, és ejti a Kelemen Hunor által vezetett Iskola Alapítványt, mely az elmúlt hét évben bonyolította le a támogatás folyósítását. Ha így történne, a Fidesz-kormány ahhoz a szervezethez térne vissza, amelytől a magyarországi balliberális kormányzás idején elvették, és az RMDSZ házi alapítványához menekítették a feladatot. De miért is fűződik ennyi indulat bizonyos feladatokhoz? – teheti fel a kérdést a szemlélő. Az erdélyi magyar polgár szemszögéből ugyanis alig van jelentősége annak, hogy az egyik vagy a másik szervezetnek kell címezni a levelet. A kérdés megválaszolhatatlan, ha nem vesszük figyelembe a tájékoztatói, pénzosztói munka presztízsvonatkozásait és anyagi hátterét. A népszerű feladatok ugyanis a lebonyolítók népszerűségét is öregbítik. Ha Teréz néni arra emlékszik, hogy Kelemen Hunor alapítványához kellett folyamodnia gyermekei oktatási támogatásáért, a szavazófülkében is eszébe juthat a tulipán. Ha Pista bácsinak az marad meg a tudatában, hogy nem boldogult volna a magyar állampolgársági kérvény kitöltésével, ha nem fordul a demokrácia-központhoz, a szavazófülkében Tőkés László pártja fog eszébe jutni. De talán ennél is fontosabb, hogy a magyar állam pénzt is rendel az általa leosztott feladatok elvégzésére. Pénzt, amelyből irodákat, gépkocsikat lehet fenntartani, a párthoz kötődő emberek tucatjainak lehet fizetést adni. Az RMDSZ eddig a Progress és az Iskola Alapítványon keresztül a magyarországi forrásokat fölözte le, a Communitas Alapítványon keresztül pedig a román költségvetés kisebbségi támogatásait zsebelte be. A szövetség mostani magyarországi kiéheztetése talán elvezet oda, hogy előbb-utóbb a romániai magyar közösségen belül is nyílt vita kezdődjék a közpénzek felhasználásáról.

Surján: Mindig meg kell tenni, amit lehet

Szabadság, 2011. május 3.

Surján László európai parlamenti képviselőt (FIDESZ) a konferencia után sikerült mikrofonvégre kapni.

– A Bálványosi (Tusványosi) Nyári Szabadegyetem formájában már kezdeményeztek magyar–román megbékélési párbeszédet, ami aztán a román fél érdektelensége miatt fokozatosan inkább magyar–magyar párbeszéddé alakult át. Mitől lesz más ez a most kibontakozó mozgalom az eddigiekhez képest?

– Nem tudom megjósolni, hogy mi lesz, de becsülök minden korábbi hasonló szándékot. Én annyiban próbálom másként, hogy nem szervezetekhez fordulok, hanem az emberekhez. Ez persze rögtön rögösebbé teszi az utat, mert egy szervezetnek van címe, kapuja, csengője, be lehet oda menni, és lehet valamit cselekedni. De azért Tusványosra is rengetegen járnak érdeklődő fiatalok. Hogy aztán a politika bizonyos fokig megzavarta az ügyeket, ebbe én most nem akarok belemenni. A civil világ az egész térségben elég vékony, de nagyon sok értékes embert tartalmaz, és ahogyan az itt, a konferencián is elhangzott, lehet értelmes párbeszédet folytatni szakmai alapon, kényes kérdésekről. Ugyanolyan folyamat zajlik a szlovák–magyar kapcsolatrendszerben is, és a Charta aláírói között azok a történészek is megtalálhatók, aki ezt a munkát végzik. Tehát a jövőt nem látjuk, az indulás nem robbanásszerű, de ígéretes.

– Hogyan lehet csatlakozni a mozgalomhoz. Ennek érdekében aláírásgyűjtést is kezdeményeztek...

– Honlapunk a www.chartaxxi.eu, rajta látható egy térkép, amelyen kis pontok jelzik, hogy milyen településekről írtak már alá, és választani kell egy nyelvet a tíz közül. Bárki az anyanyelvén megtalálja az alapítószöveget, amit, ha tetszik neki, aláírásával támogathat. Az élő honlapon még találni híreket, közleményeket, információkat. Azzal a tapasztalattal, amit egyetemi tanárként és politikusként magaménak mondhatok, életemnek most már befejező szakaszába lépve próbálom úgy meglökni a mozgalmat, hogy az majd nélkülem is működjék. Maradjunk itthon, maradjunk a Kárpát-medencében, és teremtsünk itt olyan világot, hogy az valamennyiünknek jó legyen! Valójában ez mozgalmunk célja.

– Úgy tűnik, a mai világot nem keresztény értékrendek szerint igazgatják. Ilyen körülmények között a közép-európai civil társadalomnak van-e esélye beleszólni sorsa alakításába?

– Erre azt mondhatom, hogy a történelmünk folyamán voltak olyan keresztény királyaink is, akiktől sok jót nem kaptunk. Szerintem a kereszténységnek mérhetetlen társadalmi küldetése van. De van egy olyan tanítás, hogy az ember természeténél fogva keresztény. Ami azt is jelenti, hogy a jó szándék sokkal több emberben benne van, mint gondolnánk. A mi mozgalmunk levezethető keresztény, de más elvekből is. Például az Európai Unión belüli pénzügyi érdekekből. És a civil társadalomnak minden esélye megvan arra, hogy bekapcsolódjék ebbe. Bethleni üzenet, hogy nem lehet mindig megtenni, amit kell, de mindig meg kell tenni, amit lehet. Most például ehhez a mozgalomhoz csatlakozni lehet. Aki keresztényként csatlakozik, annak én nagyon örülök, de annak is, aki nem keresztényként csatlakozik. (7)

Közép-Európa népeihez: Legyünk együtt nagyok!

Szabadság, 2011. május 3.

Surján László magyarországi EP-képviselő (FIDESZ) kizárólag a civil társadalmak bevonásával és a politika kizárásával szándékszik megvalósítani két éve megálmodott programját, amelynek lényege a Kárpát-medencei Megbékélés Mozgalom létrehozása. Ennek egyik láncszemeként szombat délután Kolozsváron, a Protestáns Teológiai Intézet dísztermében, jeles közéleti személyiségek részvételével, nyilvános magyar–román kerekasztal-beszélgetést tartottak. A kezdeményezés alapeszméje, hogy földrészünknek ezen a részén 50 millióan élünk múltból örökölt sebeinkkel, amelyek feltépésével csak szenvedést okozunk, de ezek gyógyíthatók, ha nem az egymással való leszámolást, hanem az együttműködést, a közös érdekeket tekintjük feladatunknak. A mozgalom kiszélesítésére aláírásgyűjtés folyik.

Surján László szerint a német–francia vagy az olasz–osztrák viszony rendezésének példáin kell okulnunk, különben Európa peremvidékére sodródunk. A politikus felidézte 2009. június 4-ét, a magyar szempontból trianoni gyásznapi évfordulót, amikor elhatározta, hogy siránkozás, igazságkeresés helyett inkább a megbékélést fogja keresni. A Kárpát-medencei Megbékélés Mozgalomnak a Chartáját eddig több mint ezerhatszázan írták alá, ami jelzi, hogy a különféle gyökerekből lehet közös együttműködést megcélozni.

A délvidéki találkozójukon jelmondatuk is megszületett: Legyünk együtt nagyok! A politikát távol tartják maguktól, mert az csak elrontaná álmaikat. Honlapjukon (www.chartaxxi.eu) aláírásokat gyűjtenek a mozgalom kiszélesítése érdekében. „Funar és Csurka biztosan nem fogják aláírni, de számítunk a nagy tömegek támogatására" – mondotta - Surján.

Smaranda Enache közismert polgárjogi harcos, a Pro Europa Liga elnöke arra emlékeztetett, hogy mindkét ország – Magyarország és Románia – önként vállalta az EU-tagságot, ezért tudniuk kell alkalmazkodni, mellőzve a sovinizmust vagy vallási fundamentalizmust. A megbékéléshez jóakarat és szimpátia szükséges, politikailag pedig a szélsőséges erők (Jobbik, Noua Dreaptă) ellen kell fellépni – vélekedik.

Lucian Năstasă történész, kisebbségkutató a közös történelem kölcsönös elfogadását tartja fontosnak, a sokáig önálló államként élt Erdélyt pedig amolyan „román–magyar laboratóriumnak" tekinti, amelyben mindkét fél múltjában akadnak pozitív és negatív élmények, amelyeket el kell tudni ismerni.

Marius Tabacu, a Kolozsvári Transilvania Filharmónia igazgatója egymás jobb megismerése mellett tette le a garast, és a megbékélés helyett inkább a megértés fogalmát szorgalmazza. Beke Mihály író az őszinte párbeszédet sürgette, amelyhez a civil társadalom hitének kell társulnia, és arra emlékeztetett, hogy annak idején a német–francia megbékélést is gazdasági érdek, a vas- és szénfeldolgozás igénye siettette.

Ovidiu Pecican történész, esszéíró szerint nem a C. V. Tudor és Gigi Becali kaliberű EP-honatyák viselkedésére kell figyelnünk, hanem a közös jövőbe kell előre tekintenünk, és ehhez egymás jobb megismerése szükséges.

A médiatörvény üzenete Tölgyessy szerint: Megnyerték a háborút

Népszabadság, 2011. május 3. – Nyusztay Máté

A pénz beszél címmel, tizenhatodik alkalommal rendezik meg az ország legnagyobb média-szakmai konferenciáját. A siófoki kétnapos Media Hungary 2011 első napjának előadásai közül a sajtó viszontagságairól, az okos készülékek jövőjéről, a média kiútkereséséről szóló előadásokból válogattunk.

Még maguk az újságírók sem érezték ennyire rosszul magukat, mint most - jellemezte a magyar sajtó mai állapotát a Média Hungary 2011 konferencián tartott előadásában Tölgyessy Péter politikai elemző.

Tölgyessy elsősorban az Orbán-kormány médiával kapcsolatos törekvéseiről beszélt, megítélése szerint ugyanis a médiaszabályozás "rendszer-építő" volt: az új alkotmányos médiaszabályok alapján egy más összetételű Alkotmánybíróság egészen más ítéleteket hozhat, mint a korábbi - a sajtószabadságot szélesen értelmező - Sólyom-féle bíróság. Majd jöttek a sajtótörvények, melyekkel egy nagyhatalmú, tartós sajtó-ellenőrző testület-rendszert állítottak fel, kiterjesztve az ellenőrzést a tévék, rádiók mellett a nyomtatott sajtóra, sőt korlátozottan ugyan, de az internetre is.

Mindezzel a kormánytöbbségnek hármas célja lehetett: megüzenni, hogy megnyerték a médiaháborút, "jó lesz tartani tőlük", teljessé és tartóssá tenni az ellenőrzést a közszolgálati intézmények fölött, illetve állásokat, műsorlehetőségeket, befolyást adni azoknak, akik "velük harcoltak", támogatták a Fidesz politikáját.

Szabad is, túlsúlyos is

A kormányzat Tölgyessy véleménye szerint nem szüntette meg a sajtószabadságot, "de tartóssá akarja tenni a kormányhoz kötődő, jobboldali média-túlsúlyt "legalább kilenc évre". Tölgyessy rövid történeti áttekintést adott a sajtó helyzetéről; eszerint már a Kádár-rendszer alatt részben felszabadult a sajtó, kialakult egy sajtóelit, amelynek jelentős része volt a rendszerváltásban, és amely "mindig hajlékonyan viszonyult a hatalmi elvárásokhoz": mélységesen lenézte, de igazodott is.
Az elit nem változott a demokratikus átalakulással: maradtak ugyanazok lapok és médiaszemélyiségek. A jobboldal már az Antall-kormány alatt saját sajtóbirodalmat kezdett felépíteni, de a sors furcsa fintora, hogy csak a Horn-kormány idején törik meg a régi sajtóelit véleményformáló monopóliumát. 1995-ben, a kereskedelmi tévézéssel Hornék megnyitják a bulvár előtt a kaput, ami gyökeresen átalakítja a médiaviszonyokat. "Az új elit nem tud mit kezdeni a régiekkel, inkább olcsó, fiatal munkaerőt keresnek helyettük." A fő feladattá pedig a tömegek megnyerése válik, így a politikai hírműsorok helyét szappanoperák és akciófilmek veszik át.

Megszállás

Az első Orbán-kormány Antallékhoz hasonlóan, állami eszközökkel próbál birodalmakat építeni, és mint mindenki, megszállja a közszolgálati intézményeket, miközben egyre erőteljesebbé válik a bulvármédia pozíciója. Eljutunk oda, hogy még aki érdeklődik is a politika iránt, még az is inkább a saját előítéleteit akarja megerősíteni, "egyre inkább tábor-elvű lesz a média". Ehhez időben a - kezdetben még önkritikusabb - baloldali sajtó is felzárkózik, ma már alig van különbség a két oldal médiája között.

Vége a harcnak?

Aztán betört az internet, ahol a tábor-logika már kevéssé érvényesül. A tavalyi választások eredménye megmutatta, hogy mennyire nem döntő a pártok rendelkezésére álló médiafelület nagysága, hiszen két olyan új párt is bejutott, amelyeknek nem álltak rendelkezésükre hagyományos médiumok.
Ebben a helyzetben érkezett a fideszes médiacsomag, amely a kilencvenes évek problémáira próbált válaszokat adni - "a kilencvenes évek harcait próbálta egyoldalúan lezárni".

Újra kezdődhet az egész

Az új médiatúlsúly tartós is lehet az elemző szerint, ehhez egyetlen dolog kell: sikeres kormányzás. "De ha az ország magas mércéjének nem felel meg a kormányzati politika, akkor újra kezdődik az egész"; ha pedig komoly közönség-igény jelenik meg a kormánytól eltérő véleményekre, akkor azok meg is fogják találni az útjukat. Tölgyessy szerint a mostani győztesek hajlanak arra, hogy "hittérítést folytassanak", saját értékeiket, világnézetüket próbálják képviselni, de ha túlzásba viszik, azt a társadalom nem fogja elfogadni. "Ha az emberek hétköznapi tapasztalataival ütközik a sajtó által sugallt világkép, akkor a közönség el fog menekülni más orgánumokhoz, ezen semmiféle hatalom, szabályozás nem tud változtatni".
Tölgyessy arra is kitért: ha a média ellenőreinek van eszük, akkor nem szankcionálják az ellenzéki sajtót, ha másként nem, szubkultúraként rájuk is szükség van.
Az egykori fideszes politikus szerint húsz éve azt gondoltuk, lehetetlen, hogy az ország illyen nehéz helyzetbe kerüljön a sajtó tekintetében - is. Tölgyessy meglátása szerint ki fogunk jönni ezekből a viszonyokból,"létezik olyan közvélemény, amely a valóságot akarja viszont látni a sajtóban is".

Titok a gazda

A média nem független, mert a vállalkozások többsége a létéért küzd a kis piacon, és kénytelen a politika és a gazdaság befolyásos szereplőinek kedvezni - hangzott el a Média Hungary első napjának kerekasztal-beszélgetésén. Török Gábor politikai elemző szerint a média valódi tulajdonosi viszonyai átláthatatlanok, sokszor maguk a politikusok sem tudják, kik a médiumok "valódi gazdái".
Uj Péter, az Index főszerkesztője szerint nem véletlen, hogy a háttérben meghúzódó összefonódások és oligarchikus berendezkedések nem kapnak nyilvánosságot, ezek résztvevői aktívan tesznek is azért, hogy ne derülhessen fény a valós viszonyokra. Uj Péter szerint számos vállalkozás már a kormányváltások előtt zarándokol a politikusokhoz - "ha bizonyos kilincsek beszélni tudnának..."
Szauer Péter (HVG) szerint bizonyos összefonódás természetes a média, a politika és a gazdaság között, ez a világon mindenhol így van - legfeljebb máshol nem a trambulinról vizelnek a medencébe. Tíz év alatt a felére csökkent a nyomtatott lapok olvasóinak száma, fele annyian fizetnek tehát hírekért, miközben az online médiában nyolcadába kerül a hirdetés, mint az újságokban. Ebben a helyzetben pedig politikai befolyást vásárolni is könnyebb, mint tíz éve - jegyezte meg Szauer Péter.

Belenyúlási pontok

- A közhiedelemmel ellentétben Magyarország nem közép-európai, hanem inkább dél-európai, észak-balkáni makrogazdasági fejlődési mintát követ, így nem meglepő, hogy nem tudott valódi független nyomtatott és elektronikus sajtó kialakulni - mondta a beszélgetésen Szenes Gábor (PressOnline), aki csak az online piacon lát kiutat: független fórumok kialakulását. Uj Péter szerint viszont az online médiának is érdeke, hogy keresse az összefonódási lehetőségeket a politikával, anyagi függetlenség híján ugyanis "belenyúlási pontok keletkeznek a médiában".

Digitális nemzet

A siófoki konferencián előadást tartott Szőcs Géza, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium kultúráért felelős államtitkára, aki azt ígérte, még a magyar EU-elnökség alatt létrehozzák a magyar nemzeti digitális archívumot, azaz a teljes magyar kultúrkincset digitalizálják és hozzáférhetővé teszik.

Átállni jó

Az állam, a felhasználók és a szolgáltatók számára is előnyös lenne, ha Magyarország mielőbb áttérne a digitális földfelszínű műsorterjesztésre - mondta Jean-Francois Fenech, az Antenna Hungária Zrt. vezérigazgatója. Az állam évente milliárdokat takaríthatna meg, hisz a közmédia az analóg hálózat lekapcsolása után évi 7 milliárdot fizetne a műsorterjesztésért az AH-nak. A vezérigazgató szerint részükről nincs akadálya az átállásnak: a lakosság 95 százalékát fedi le a digitális földfelszíni hálózat.
Jelenleg 200 ezer háztartásban veszik igénybe az ingyenesen elérhető tartalmakat, ezt a számot év végéig 350-400 ezerre bővítenék. Az analóg adás jövő év végére tervezett lekapcsolásáig azt a további 800 ezer háztartást is el akarja érni, amelyhez ma csak antennán keresztül jutnak el a csatornák; a digitális dekóderek ára pedig az év végére 8 ezer forint alá csökkenhet - tette hozzá Fenech.

Okosodnak a tévék

2011 az okos tévék éve lesz - állítja Christopher Mattheisen, a Magyar Telekom elnöke. Ma már 650 ezer interaktív televízió működik a háztartásokban. Az okos telefonok elterjedése terén is robbanásra lehet számítani az idén, miután a készülékek ára száz euró alá esett. Magyarországon 10 százalékos az okostelefonok aránya, de hamarosan elérjük a nyugati, 40-50 százalékos részesedést is. Mattheisen szerint hazánkban "belátható időn belül nagyobb teret kap a fizetős médiafogyasztási modell" is.
Az RMDSZ bosszantásáért kétoldalú egyezményeket rúg fel az Orbán-kormány
Érvényes magyar-román egyezményt bont fel egyoldalúan az Orbán-kabinet az RMDSZ kiszorításáért. A státustörvény romániai lebonyolítását kormányközi egyezmény szabályozza, amelyet a KIM nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkársága nem kíván tiszteletben tartani, az RMDSZ által javasolt, az egyezményben nevesített alapítványok feladatait más szervezetre bízza.

Az RMDSZ bosszantásáért kétoldalú egyezményeket rúg fel az Orbán-kormány

Népszava, 2011. május 3.

Érvényes magyar-román egyezményt bont fel egyoldalúan az Orbán-kabinet az RMDSZ kiszorításáért. A státustörvény romániai lebonyolítását kormányközi egyezmény szabályozza, amelyet a KIM nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkársága nem kíván tiszteletben tartani, az RMDSZ által javasolt, az egyezményben nevesített alapítványok feladatait más szervezetre bízza.

A határon túli támogatásokat kezelő Bethlen Gábor Alap késéssel bár, de minden országban meghirdeti az oktatási-nevelési pályázatokat, kivéve Romániát, mert az Iskola Alapítvány helyett más szervezetet kíván megbízni a feladattal. Az Iskola Alapítvány semmilyen tájékoztatást nem kap, a sajtóból értesült a magyar kormány szándékairól. Amennyiben új lebonyolító szervezetet nevez ki Budapest, 2011-ben az erdélyiek nem kapják kézhez a támogatást.

A státustörvényt elsőként Romániában alkalmazhatta az első Orbán-kabinet, épp az RMDSZ közvetítő szerepének köszönhetően. A későbbiekben kormányközi megállapodás rögzítette a részleteket. A magyar igazolvánnyal kapcsolatos tájékoztatási feladatok ellátását közel tíz éven át az RMDSZ javaslatára a Progresz Alapítvány végezte, az oktatási-nevelési támogatások lebonyolítását pedig az Iskola Alapítvány. A KIM nemzetpolitikai helyettes államtitkársága május 2-án tájékoztatta az RMDSZ Főtitkárságán működő Központi Tájékoztató Irodát, hogy május 9-i határidővel nem jogosult ellátni a magyar igazolvány ügyintézésével kapcsolatos feladatát. A döntést nem indokolták. Az oktatási-nevelési támogatásokat lebonyolító Iskola Alapítvány pedig, miközben hivatalos tájékoztatást nem kap, a sajtóból értesült, hogy a kétoldalú egyezmény ellenére Budapest más szervezetet nevezett meg lebonyolítóként.

A helyettes államtitkárság közölte, hogy a határon túliaknak szánt összegek fölött rendelkező Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. a lebonyolító szervezetek segítségével a hét folyamán megjelenteti a pályázati kiírásokat, de az Iskola Alapítványt nem értesítette, bár az hetek óta sürgeti a tisztázást. A patthelyzet miatt Romániában egyelőre nem írható ki a pályázat, elhúzódása esetén a romániai magyarok nem juthatnak jozzá az oktatási - nevelési támogatáshoz.

Romániai magyar lapok szerint Budapest hallgatásának oka vélhetően az, hogy a magyar kormány az Iskola Alapítvány helyett a Romániai Magyar Pedagógusszövetséget (RMPSZ) bízná meg a támogatási program lebonyolításával. Ezt Kövér László magyar házelnök kabinetfőnöke, Veress László erősítette meg a hét végén a Szatmári Magyar Hírlapnak. Csakhogy erről a magyar kormány hivatalosan az új kedvezményezettet, a pedagógusszövetséget sem értesítette. "Informálisan valóban volt már arról szó, hogy idén átvegyük a támogatási program lebonyolítását. Ám szerződést nem kötöttünk, sőt Budapestről hivatalosan nem is kerestek meg ebben az ügyben" - nyilatkozta a Romániai Magyar Szónak az RMPSZ elnöke, aki így kizártnak tartja, hogy a pedagógusszövetség ezen a héten kiírja a pályázatokat.

Ha az Orbán kormány új lebonyolító szervezetre kívánja átruházni a pályázati program lebonyolítását, ahhoz a román kormány beleegyezését is kell kérnie, különben egyoldalúan rúg fel egy kétoldalú egyezmény. A román kormány miniszterelnök-helyettese jelenleg Markó Béla, az RMDSZ volt elnöke, az Iskola Alapítvány elnöke Kelemen Hunor RMDSZ elnök, művelődésügyi miniszter, Nagy Zoltán államtanácsos pedig az Iskola Alapítvány igazgatója. A magyar kormány mindeddig sem a román kormányt, sem az alapítványt nem kereste meg. A szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvény romániai alkalmazásáról szóló egyezményt 2003. szeptember 23-án Medgyessy Péter magyar és Adrian Năstase román miniszterelnök írták alá. Az Orbán-kormány nem teheti meg, hogy egyoldalúan felrúgja a megállapodást, mert a kormányközi szerződésekről szóló 1969-es bécsi egyezményre értelmében egy szerződés valamennyi részes fél egyetértésével, a többi szerződő állammal történt tanácskozás után szűnhet meg, hacsak erről maga az egyezmény másképp nem rendelkezik. Mivel a 2003. szeptember 23-i megállapodás nem tartalmaz a felmondásra/kilépésre vonatkozó rendelkezéseket, ez csakis mindkét fél egyezségével szüntethető meg.

Az alapvetés

Új Magyar Szó, 2011. május 4. – Székedi Ferenc

A romániai Iskola Alapítvány nem érti, hogy a magyar kormány miért nem tájékoztat az egyetlen olyan sikeres erdélyi támogatási rendszerről, amely gyakorlatilag minden magyar családhoz eljutott.

A romániai Iskola Alapítvány nem érti, hogy a magyar kormány miért nem tájékoztat az egyetlen olyan sikeres erdélyi támogatási rendszerről, amely gyakorlatilag minden magyar családhoz eljutott. A romániai Progress Alapítvány csodálkozik, hogy miért szünteti meg a magyar kormány a státusztörvény alapján beindított működtetést, illetve miért számolja fel az intézményrendszert. Pedig sem az értetlenségre, sem a csodálkozásra semmi ok. Mindkét alapítványt különböző államközi egyezmények alapján az RMDSZ működtette, a jelenlegi magyar kormány pedig le akar számolni azzal a szervezettel, amely még Markó Béla után sem vágja magát hasra előtte, és a romániai magyarságot érintő kérdésekben saját véleménye van.

Egy erőteljesen központosított vezetésben viszont önálló gondolkodás nem létezhet, mivel nem vág össze az éppen uralkodó ideológiával. Az alapvetés, amint azt manapság Budapesten mondani szokás, a következőképpen nézhet ki: létre kell hozni egy tizenötmilliós, erőteljesen központosított nemzetet, amely kellő súllyal részt tud venni a világ újrafelosztásában. Ehhez szükséges a kettős állampolgárság, amellyel a Magyarországon apadó születésszám és kivándorlás ellenére is el lehet érni ezt a számot.

A magyarok lakta, jelenleg még mindig határon túliaknak mondott területek magyar jellegű megőrzése csupán annyira érdekes, hogy előőrsei lehessenek egy magyarországi gazdasági terjeszkedésnek. Következésképpen a szóban forgó országokban a nemzetiségi jogokért folytatott küzdelemnek semmi értelme, hiszen nemzeti összefüggésekben a magyarországi kézi vezérlés majd mindent elintéz.

Hasonló logika alapján a bukaresti parlamenti jelenlét is teljesen fölösleges, a kettős állampolgárok majd megtalálják a maguk képviseletét az Országgyűlésben. Mivel a romániai, szlovákiai, ukrajnai, szerbiai magyar nemzetiségek sajátosságait, az illető országok jog- és intézményrendszeréhez, gazdasági-társadalmi valóságához igazodó mindennapi életét nem lehet egyetlen tollvonással vagy üzenettel eltörölni, és valamennyiüket beterelni az egyazon irányba tartó közös nemzeti országútra, a fenti ideológia szempontjából olyan eljárásokra van szükség, amelyek kommunikációs szempontból is eladhatóak, magyarázhatóak.

Demokráciáról beszélve például Erdélyben olyan politikai erőt kell létrehozni, amely alá tud fűrészelni az RMDSZ-nek, pénzügyi szempontból pedig azokat az intézményeket, szervezeteket vagy magánszemélyeket kell előnyhöz juttatni, akik a nemzeti ideológiai gépezet csavarjai.

Csakhogy ebben a logikában van azért egy olyan tényező, amely felboríthatja a művet. Ez pedig nem más, mint az erdélyi magyarok sok évszázados önállósága. Gondolkodásban, lelkiségben, életvitelben, a szülőföld megőrzésének a méltóságában. Jórészt ugyanis az életnek más iskoláit járták ki. Akár iskolaalapítvány nélkül is.

IWIW Twitter Facebook Yahoo MyWeb Google
Cimkék:   
Kapcsolódó cikkek