|
ERDÉLYI MAGYAR NEMZETI TANÁCS
Az emberi méltóság védelme – Tőkés László is csatlakozott az állásfoglaláshoz
Magyar Hírlap, 2010. szeptember 11. – Kristály Lehel
Közös állásfoglalásban állt ki Tőkés László, az Európai Parlament alelnöke és Lomnici Zoltán, a Legfelsőbb Bíróság volt elnöke tegnap Budapesten az emberi méltóság védelmében. A budapesti nyilatkozat célja az, hogy kinyilvánítsa: minden ember elidegeníthetetlen és sérthetetlen, az örök – isteni – törvényből és a természetből fakadó elemi joga, hogy méltóságát elismerjék, tiszteletben tartsák és a legmagasabb fokú védelemben részesítsék. „Számos, emberiség elleni bűntett, jogsértés és helyrehozhatatlan tévedés elkerülhető lett volna a múltban, amennyiben az ember méltóságát, annak szent és sérthetetlen mivoltát nemcsak üres frázisnak, hanem létező valóságnak tekintették volna. (...) Felhívással fordulunk az egyes népek (...) vezetőihez, a világ döntéshozóihoz (...), hogy következetesen, állhatatosan, kellő alázattal, de megingathatatlanul álljanak ki az emberi méltóság (...) védelmében, cselekvő módon előmozdítva ezáltal, hogy a 21. század, mint a jogosság, a jogegyenlőség, a kölcsönös türelem és tisztelet, a belső és külső megbékélés erkölcsi átalakulást hozó korszaka vonuljon be az emberiség történetébe" – olvasható az állásfoglalásban.
Az emberi méltóság védelmében tavaly novemberben elfogadott felhíváshoz az akkori valamennyi parlamenti párt, a történelmi egyházak, civilszervezetek és már tizenöt és fél ezer magánszemély csatlakozott – emlékeztetett Lomnici, az Emberi Méltóság Tanácsának elnöke.
A tanács tiszteletbeli elnöke Oláh György Nobel-díjas kémikus, két alelnöke pedig Kányádi Sándor író és Erdélyi Géza felvidéki református püspök.
ROMÁNIA
Sürget az RMDSZ – Kormányrendelet a tanügyi decentralizáció érdekében
Új Magyar Szó, 2010. szeptember 13.
Az RMDSZ megállapodott a Demokrata Liberális Párttal (PD-L), hogy amennyiben nem gyorsul fel az oktatási törvénytervezet vitája, a kabinet sürgősségi kormányrendelettel fogadtatja el a jogszabály decentralizációra vonatkozó részét, és ennek nyomán az iskolák átkerülhetnek az önkormányzatok hatáskörébe – jelentette ki Markó Béla miniszterelnök-helyettes az Erdély Televízió „Többszemközt" című közéleti műsorában.
Az RMDSZ megállapodott a Demokrata Liberális Párttal (PD-L), hogy amennyiben nem gyorsul fel az oktatási törvénytervezet vitája, a kabinet sürgősségi kormányrendelettel fogadtatja el a jogszabály decentralizációra vonatkozó részét, és ennek nyomán az iskolák átkerülhetnek az önkormányzatok hatáskörébe – jelentette ki Markó Béla miniszterelnök-helyettes az Erdély Televízió „Többszemközt" című közéleti műsorában.
A szövetségi elnök kifejtette: az oktatási intézmények decentralizációja, akárcsak a kórházak esetében, egy hatalmas lehetőség az önkormányzatok számára, hiszen ezt követően már nem Bukarest, hanem maguk a helyi közösségek dönthetnek az iskolákat érintő kérdésekben, ideértve az intézmények működtetését, az igazgatók személyét, illetve a tanintézményeket érintő fejlesztéseket is.
A műsor házigazdájával, Lokodi Imrével folytatott beszélgetésen Markó Béla kifejtette: az RMDSZ elégedetlen amiatt, hogy az elmúlt parlamenti ciklusban nem sikerült elfogadtatni az oktatási törvényt, ezért a következő időszak priotitásának tekinti azt, hogy felgyorsítsák a szenátus oktatási bizottságában elakadt jogszabály vitáját.
A pedagógusokat is súlyosan érintő költségcsökkentő intézkedések kapcsán megerősítette: a „fűnyíró" politikának vége, az RMDSZ nem fogad el több megszorítást, és azon lesz, hogy december 31-e után a pedagógusok kedvezőbb bérezésben részesüljenek. Erre van lehetőség, mondta, mert bár a béralap nem nőhet számottevően a jövő évben, a költségcsökkentések és a leépítések nyomán ez alkalmas lesz arra, hogy a rendszerben dolgozóknak növekedjen a fizetése.
Megismételte: a Szövetség nem egyezik bele a nyugdíjak csökkentésébe sem, bár álláspontja szerint az akár többszáz millió régi lejes kiemelt nyugdíjakat mindenképpen felül kell vizsgálni és csökkenteni kell.
Az ETV kérdésére válaszolva elmondta: nagy eredménynek tekinti azt, hogy a kormány elfogadta az RMDSZ azon kezdeményezését, hogy október elsejétől megszüntessék a kis és közepes válallkozásokat sújtó általányadót, beindítsák a kkv-k számára nyújtandó kedvezményes hitelt és rendezzék az állami tartozások kérdését is. Ez utóbbi azért fontos, mert ezáltal be lehet fejezni számos, a PNL-RMDSZ kormány által a magyarlakta településeken elindított nagyszabású infrastrukturális beruházásokat, és ebben rendkívül sok magyar iskola is érdekelt – mutatott rá az ETV-nek nyilatkozva Markó Béla.
Markó, Kelemen: nem lép ki a kormányból az RMDSZ
Krónika, 2010. szeptember 13.
Az RMDSZ nem lép ki a kormányból, Frunda György szenátoron kívül senki nem támogatja ezt az ötletet – jelentették ki a szövetség vezetői pénteken Marosvásárhelyen.
Kelemen Hunor kulturális miniszter szerint Frunda György még „előáll" a kormányból való kilépés ötletével, de az RMDSZ képviselőinek nem akar kilépni a kormányból. „Megvannak az ismertetett céljaink, és igyekszünk megvalósítani azt, amit kitűztünk magunk elé, és mindenkinek lehet javaslata, véleménye, de amíg az RMDSZ nem dönt, addig mindaz, amit Frunda úr mond az az ő véleménye marad" – mondta Kelemen Hunor.
Hasonlóan vélekedett Markó Béla RMDSZ-elnök, kormányfőhelyettes is, aki kijelentette: a szövetség képviselőinek többsége továbbra is támogatja a kormányzati szerepvállalást, „kevés és megalapozatlan" az ellenvélemény.
A Szövetségi Képviselők Tanácsának (SZKT) szeptember 25-én esedékes ülését előkészítő Területi Elnökök Konzultatív Tanácsának (TEKT) pénteki ülésén az derült ki, hogy az RMDSZ képviselőinek többsége támogatja a kormányzati szerepvállalást, szögezte le Markó.
Frunda György szenátor júliusban levelet küldött az SZKT-nak, amelyben bírálta az áfa (TVA) megemelését. Markó Béla akkor „az SZKT levelező tagjának" nevezte Frundát, és kifejtette: Frunda György szenátor a kormány egyetlen fontosabb döntésével sem értett egyet, „populista és demagóg módon próbál válaszolni bizonyos kérdésekre", és „népszerűségre törekedik".
A magyarországi kisebbségi törvény módosítását kéri egy román szenátor
2010. szeptember 09. 12:24
A magyarországi kisebbségi törvény módosításának újratárgyalását szorgalmazta Viorel Badea, a kormányzó demokrata Liberális Párt (PD-L) szenátora, a külpolitikai bizottság elnöke, aki ezt a kérdést a magyar–román kormányközi bizottság napirendjére szeretné felvetetni. A csütörtöki romániai magyar sajtó a honatyának arról a megnyilatkozásáról számolt be, amely a magyarországi románok képviselőivel rendezett bukaresti találkozó után hangzott el. Badea azért sürgeti e kérdés újratárgyalását, mert - mint fogalmazott - szerinte nem szabad megismétlődnie az etnobiznisz-problémának, nevezetesen annak, hogy mesterséges, és nem reprezentatív kisebbségi önkormányzatokat hoznak létre a magyarországi román közösségek számára.
Az erdélyi Krónika és a kolozsvári Szabadság által idézett szenátor szerint e találkozón az derült ki számára, hogy a magyarországi románok egyik legnagyobb gondja az etnobiznisz, és ennek egyik legkiemelkedőbb példája a magyarországi román kisebbségi önkormányzat, amelyben "más nemzetiségek képviselői" irányítják a testületet.
Közölte: a PDL szenátusi frakciójának ülésén azt javasolta, hogy a határ menti PDL-es szenátorok legalább havonta egyszer látogassanak el a magyarországi románokhoz, hogy szorosabbra fűzzék a kapcsolatot az ottani román közösségekkel. Emellett az ottani románok képviselőit arra kérte, válasszanak ki maguk közül egy képviselőt, akit saját parlamenti irodája tiszteletbeli tanácsosává nevez ki, hogy hetente tarthassa a kapcsolatot a magyarországi román közösséggel, és értesülhessen a problémáikról.
A Mediafax hírügynökség a külügyminisztérium közlését idézve azt írta, hogy Bogdan Aurescu külügyi államtitkár is találkozott a magyarországi románok képviselőivel. Jelezte: a kormányközi vegyes bizottság társelnöki minőségében szeretné felújítani e testületen belül a nemzeti kisebbségek gondjairól szóló vitát. Kifejezte reményét, hogy az új magyar kormány mielőbb kinevezi a vegyes bizottság magyar társelnökét.
Az államtitkár szerint a magyarországi román közösség képviselői azzal a kéréssel fordultak Bukaresthez, hogy a magyar felet meggyőzzék arról: találja meg annak a módját, hogy ne lehessen a román közösség érdekképviseleti testületének tagja olyan személy, aki nem tartozik a román közösséghez.
ERDÉLY
RMDSZ-kongresszus: Várad és Csíkszereda verseng
Krónika, 2010. szeptember 13. – Cs. P. T.
Nagyvárad vagy Csíkszereda lesz a következő RMDSZ-kongresszus helyszíne – tudtuk meg Kovács Péter területi szervezetekért felelős ügyvezető alelnöktől. Magyarázata szerint a Bihar megyei és a Csík területi RMDSZ-szervezet iktatta határidőre a kongresszus helyszínére kiírt pályázatot.
Nagyvárad vagy Csíkszereda lesz a következő RMDSZ-kongresszus helyszíne – tudtuk meg Kovács Péter területi szervezetekért felelős ügyvezető alelnöktől. Magyarázata szerint a Bihar megyei és a Csík területi RMDSZ-szervezet iktatta határidőre a kongresszus helyszínére kiírt pályázatot. A helyszínre vonatkozó döntést az Ügyvezető Elnökség előterjesztése alapján az Szövetségi Küldöttek Tanácsa (SZKT) hozza meg szeptember 25-én.
„Különböző kritériumok alapján döntünk majd a helyszínről: ilyen a terem megközelíthetősége, a szervezési költségek és más feltételek" – magyarázta Kovács, akit a szeptember 10-én tartott Területi Elnökök Konzultatív Tanácsának (TEKT) ülésén Takács Csaba ügyvezető elnök kongresszusi biztosnak javasolt. A politikus a legutóbbi két RMDSZ-kongresszus főszervezője volt.
Kinevezéséről szintén a jövő hétvégén ülésező SZKT dönt. Várható feladatáról Kovács elmondta: koordinálja a szervezési tevékenységet, összehangolja az alapszabályzat-módosító, illetve a kongresszusi dokumentumokat előkészítő bizottság munkáját, valamint felügyeli a küldöttek kijelölési folyamatának szabályosságát, a területi szervezetek, a platformok, valamint a MIÉRT szintjén.
A 2011. február 26-27-én sorra kerülő kongresszus előkészítési ütemtervét, valamint az alapszabályzat-módosító, illetve a kongresszusi dokumentumokat előkészítő bizottságok személyi összetételét szintén az SZKT dönti el.
Kovácstól megtudtuk: az RMDSZ kormányzati részvétele nem szerepel majd az SZKT napirendjén, s nem volt vita tárgya a területi elnökök hétvégi ülésén sem. „Csupán a sajtó számára téma az, hogy az RMDSZ kilép-e a kormányból vagy sem. Számunka az a téma, hogy jó irányban menjen ez a kormányzás" – jelentette ki az RMDSZ ügyvezető alelnöke.
Markó Béla szövetségi elnök egyébként az SZKT ülésén jelenti be, indul-e újabb elnöki mandátumért. Erről a politikus a Riport hetilap legutóbbi számában beszélt egy interjúban. „Számomra ez egy rendkívül nagy dilemma. (...) Döntésemben személyes, akár családi szempontok is közrejátszhatnak, de közösségi érdekek, RMDSZ-érdekek is, az, hogy az elkövetkező évek szempontjából kollegáimmal mit tartunk a leghasznosabbnak" – mondta a hetilapnak Markó. Hozzátette: többekkel is konzultál majd erről a kérdésről.
Vitatott megemlékezés: elítélik a HVIM csíkszeredai rendezvényét
Krónika, 2010. szeptember 13. –
A szólásszabadságnak nemcsak az alkotmányban, a gyakorlatban is léteznie kell – mutatott rá Ráduly Róbert Kálmán Csíkszereda polgármestere annak kapcsán, hogy számos román politikus támadta a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) szombati rendezvényének engedélyezése miatt. A szélsőséges szervezet a II. bécsi döntés 70. évfordulója alkalmából rendezett emlékünnepséget a hargitai megyeszékhelyen, román és magyar politikusok azonban elítélték és úgy vélték, a polgármesternek nem kellett volna jóváhagynia.
„Polgármesterként egyetlen rendezvény engedélyezését sem utasítottam vissza, mert véleményem szerint a szólásszabadságnak nemcsak az alkotmányban, de a valóságban is léteznie kell" – reagált a bírálatokra a Mediafax hírügynökségnek az elöljáró, hangsúlyozva, hogy a törvény sem tiltja az ilyen típusú rendezvényeket.
A szombati megemlékezésen mintegy harminc huszár vonult be a városháza előtti térre, élükön egy székely népviseletbe öltözött férfivel fehér lovon, Horthy Miklós 1940. szeptember 11-i csíkszeredai bevonulását szimbolizálva. Mintegy tíz feketébe öltözött fiatal Nagy-Magyarország zászlaját, tíz idős férfi, a magyarországi vitézi rend képviselői Nagy-Magyarország címerét vitték.
A rendezvényen Ráduly Róbert Kálmán polgármester is jelen volt, aki rövid beszédben idézte fel a 70 évvel ezelőtti esemény jelentőségét. Ezt követően a polgármesteri hivatal előtt szavalatok és magyar hazafias énekek hangoztak el, a résztvevők a magyar és a székely himnuszt is elénekelték. Az eseményen mintegy 200-an voltak jelen.
A rendezvénnyel a szervezők a II. bécsi döntés 70. évfordulója alkalmából megemlékeztek arról, hogy 11 nappal a döntés aláírása után a Horthy Miklós vezetette csapatok bevonultak Csíkszeredába. Az emlékünnepséget a polgármesteri hivatalon kívül a rendőrség és a csendőrség is engedélyezte. Este a művelődési házban Tompa László magyarországi történész tartott előadást Horthy életéről.
Duşa állami fellépést vár
A rendezvény több román és magyar politikus ellenérzését is kiváltotta. Mircea Duşa, a Szociáldemokrata Párt (PSD) parlamenti csoportjának alelnöke felkérte a kormányt, hogy lépjen fel az ilyen és hasonló rendezvények ellen. „Szörnyű. Érthetetlen számomra, hogy a polgármesteri hivatal, a rendőrség és csendőrség engedélyezett egy ilyen rendezvényt. Hogy jóváhagyták Erdély megszállásának megünneplését, egy olyan eseményét, amely a II. világháború befejezéséig több ezer kegyetlenkedéshez, a horthysta fasizmus okozta drámákhoz vezetett. Elfogadhatatlan, hogy Horthyt, akit az egész világ háborús bűnösnek tart a művelődési házban méltassák" – jelentette ki Duşa.
A szocialista politikus által mondottakra reagálva Ladányi László Zsolt, Hargita megye prefektusa kifejtette, az ilyen rendezvényeknek nincs miért ellenérzést kiváltaniuk, azonban „fontos, hogy ne ütközzenek törvénybe". „Nem értek egyet a szélsőséges rendezvényekkel, bármilyen oldal is szervezze ezeket. Úgy értékelem, azonosak a gondjaink, ezért szerintem a békés egymás mellett élés a legfontosabb" – fogalmazott Ladányi.
„Pontra tennék" a szélsőséges szervezeteket
Ezzel szemben Korodi Attila RMDSZ-es képviselő arra mutatott rá, hogy Horthy Miklós nem annyira negatív szereplő, amennyire a történészek beállítják, inkább vitatottnak nevezhető. Úgy vélte, a szombati rendezvény nem is annyira történelmi háttere, mint inkább a szervezők miatt váltott ki ellenérzéseket.
„Akárcsak Antonescuról, Horthyról is elmondható, hogy vitatott figura. A rendezvénnyel az a gond, hogy a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom szervezte, amely csak feszültségeket gerjeszt" – hangsúlyozta Korodi. Kifejtette, a románoknak nincs mitől tartaniuk, hiszen csak időszakos megnyilvánulásokról van szó, és „ha a magyar vezetőknek sikerül pontra tenniük a szélsőséges szervezeteket, akkor ezek is ritkává válnak".
Szász Jenő, a Magyar Polgári Párt (MPP) elnöke a rendezvény kapcsán elmondta: meg kell ismerni a múltat, de ez objektívan kell hogy történjék. „Mindez nem jelenti azt, hogy 2010-ben az ilyen megmozdulásoknak revizionista jellegük van, azonban nem szabad úgy fellapoznunk a történelmet, hogy ezzel másokat sértsünk. Akik ezt teszik, valószínűleg hibáznak" – vélte a polgári párti politikus. Hozzátette, „egy egyesült Európában együttműködésre ítéltek bennünket, a közös jövőnkről kellene beszélnünk, és megértést, támogatást kellene találnunk a többségi nemzet részéről a magyar közösség kollektív jogainak megszerzéséhez.
Mint ismeretes, 1940. augusztus 30-án Bécsben Németország és Olaszország külügyminiszterei döntöttek Erdély sorsáról. A bécsi döntés értelmében Erdély északi részét Magyarországhoz csatolták, a déli rész Romániánál maradt. Egy hónappal később a magyar csapatok bevonultak Észak-Erdélybe.
Horthy kísértett Csíkban – Észak-Erdély visszacsatolására emlékeztek a városvezetés részvételével
Új Magyar Szó, 2010. szeptember 13.
A Horthy- és a Szálasi-korszak jelképeivel emlékeztek a hétvégén a második bécsi döntésre Csíkszeredában. A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom által szervezett ünnepségsorozatot engedélyezte a helyi önkormányzat és a csendőrség is, az ünnepi szónokok között felszólalt Ráduly Róbert polgármester, RMDSZ-es politikus is.
Árpád-sávos lobogó árnyékában, a Horthy korszak relikviáinak bemutatásával a II. Bécsi döntésre és Észak-Erdély Magyarországhoz való „visszatérésére" emlékeztek a hétvégén Csíkszeredában. A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) által kezdeményezett ünnepségsorozatot a Csíkszéki Nemzeti Tanács, valamint a Mátyás Huszáregyesület támogatta, ünnepi beszédet Ráduly Róbert Csíkszereda RMDSZ-es polgármestere mondott.
Szellemlovak és szellemlovasok
A helyi lakosok mérsékelt figyelemmel követték a lovas felvonulást, amely a vasútállomástól indult, végighaladt a Kossuth Lajos utcán és a Mikó-vár előtti térre vezetett. Horthy Miklós „szellemét" a menet élén vezetett, felnyergelt, de senki által nem lovagolt fehér ló idézte meg. Az ünneplők előtt felolvasták a kormányzó kolozsvári beszédét.
Az eseményen képviseltették magukat a történelminek nevezett egyházak: beszédet mondott Darvas Kozma József római katolikus esperes, Szatmári Ingrid református lelkész és Solymosi Alpár unitárius lelkipásztor. A felszólalók „reményt adónak" nevezték a szeptembert és a felszabadulás emlékét.
A helyhatóságokat Ráduly Róbert RMDSZ-es polgármester képviselte, aki az évfordulót a „magyar újjászületés" évfordulójának nevezte: „Mi a magyar újjászületés 70. évfordulóján követelhetjük azt, amit nekünk 1918-ban Gyulafehérváron ígértek, követelhetjük azt, hogy a magyar emberek fölött magyar ajkúak döntsenek" – figyelmeztetett az elöljáró.
Ráduly mellett beszédet mondott Tóth Bálint, a HVIM erdélyi szóvivője is. A megemlékezés részeként a résztvevők megkoszorúzták Kopacz Béla polgárőr sírját, akit a városból kivonuló román katonák lőttek le a korabeli szemtanúk szerint. Az ünnepségsorozaton részt vettek a magyarországi „Horthy Miklós vitézi rend" tagjai, a Szakszervezetek Művelődési Házában pedig Horthy életéről tartott előadást Tompó László irodalomtörténész.
A válasz: nincs válasz
A csíkszeredai évfordulón nemcsak a Horthy-korszak több jelképével, de a Szálasi korszakra emlékeztető Árpád-sávos zászlóval is szembesülhettek a résztvevők és szemlélődők: lapunk szerette volna megkérdezni Ráduly Róbert polgármestert, tájékozódott-e a rendezvény előtt, milyen önkényuralmi jelképek kapnak szerepet a megemlékezésen, és ennek tudatában engedélyezte-e a helyi testület az ünnepségsorozatot?
Ugyancsak szerettünk volna tájékoztatást kérni az elöljárótól arra vonatkozóan, hogy tekinthető-e politikai állásfoglalásnak együttműködése a szélsőséges szervezetként számon tartott Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalommal. Ráduly Róbert azonban többszöri megkeresésünkre sem reagált.
Az eseményt engedélyezte a helyi csendőrség is. A testület képviselője Adrian Cigărean a jóváhagyással kapcsolatban elmondta, fenntartásaik voltak a kezdeményezéssel kapcsolatban, de az önkormányzati engedély mellett értelmét vesztette a tiltás. „A vonatkozó jogszabályok értelmében az önkormányzat akkor is hozzájárulhat egy nyilvános akcióhoz, ha a csendőrség és a rendőrség ellenzi azt" – figyelmeztetett Adrian Cigărean.
A megemlékezés jellegével és üzenetével kapcsolatban óvatosan fogalmazott Ladányi László, Hargita megye prefektusa is. „Az önkormányzatiság azt jelenti, hogy a döntéseket helyi szinten hozzák. Ha polgármester úgy döntött, hogy engedélyezi a megemlékezést, a prefektúrának nincs joga ezt felülbírálni" – ismételte meg a helyi csendőrség érveit a kormányzati elöljáró.
Ladányi László hangsúlyozta: az általa vezetett hivatalnak feladata azon őrködni, hogy a rendezvény törvényes keretek közt zajlódjon le. Kérdésünkre, miszerint a megemlékezés, abban a formában, ahogy az a hétvégén, Csíkszeredában zajlott, a fasiszta jelképeket tiltó törvény hatálya alá esik-e, a prefektus azt válaszolta: „Én nem voltam ott a rendezvényen, nem tudom, milyen jelképeket használtak. Ha azonban valaki kifogásolható szimbólumokat látott, bepanaszolhatja a rendezvény szervezőit és a polgármesteri hivatalt".
Egry: ez a korszak nem az a korszak
Egry Gábor történész-politológus, a budapesti Politikatörténeti Intézet munkatársa szerint elnagyolt kép áll az erdélyi közvélemény rendelkezésére a Horthy-rendszerről.
„A probléma az, hogy sokan szemmel láthatóan a történelmet akarják felszabadítani és a történelemben szeretnék elérni azt, amire egyébként ma lenne szükségük. Akármit is gondoljunk Észak-Erdélyről, ennek nem sok köze van mai kisebbségpolitikákhoz, kisebbségi jogokhoz. Legalábbis olyan közvetlen formában, ahogy azt sokan hiszik" – fogalmazott Egry.
EURÓPAI PARLAMENT / EURÓPAI UNIÓ
Elítélte a romák kitelepítését az Európai Parlament
MTI, 2010. szeptember 9.
Elítélte az Európai Parlament csütörtökön elfogadott állásfoglalása a romák csoportjainak kitoloncolását Franciaországból, és ismét felszólított egy európai uniós átfogó stratégia kidolgozására a cigányság társadalmi bevonásának érdekében. Egy többpárti határozati javaslatot viszonylag kicsi többséggel elfogadva a képviselők emlékeztettek arra, hogy az Európai Unió "mindenekelőtt egy olyan közösség, amely a nyílt és befogadó társadalom, valamint az uniós polgárság fenntartását és támogatását szolgáló értékeken és elveken alapul, különösen a megkülönböztetés minden formájának tiltása révén". A szocialista, liberális, zöldpárti és egyesült baloldali állásfoglalás-tervezetet 337-245 arányban, 51 tartózkodás mellett fogadták el.
A szöveg egyebek között arra sürgeti az EU-tagállamokat, hogy teljes mértékben tegyenek eleget az uniós jogszabályokban előírt kötelezettségeiknek, és "szüntessék meg a következetlenségeket a szabad mozgáshoz való jogról szóló irányelv előírásainak alkalmazása terén". A parlament aggódik a romák visszatoloncolásával kapcsolatos politikai vita „gyűlöletkeltő és nyíltan diszkriminatív hangneme" miatt, és úgy véli, a Franciaországból kiutasított romáktól való ujjlenyomatvétel is jogellenes.
Az állásfoglalás kiemelte, hogy a közérdekre, a közbiztonságra és a közegészségre való hivatkozással a szabad mozgást és tartózkodást csak személyes magatartás alapján lehet korlátozni, általános megelőzés ürügyén vagy az etnikai vagy nemzeti származás alapján viszont nem. A szöveg azt is hozzátette: kiutasítás csak egyedi alapon és egyedi mérlegelés alapján történhet, eljárási biztosítékok és jogorvoslat biztosítása, valamint az egyéni körülmények figyelembe vétele mellett.
A parlament elítélte, hogy az Európai Bizottság "csak megkésve és korlátozott módon reagált", amikor ellenőriznie kellett volna, hogy a tagállami intézkedések összeegyeztethetők-e az EU jogával. A képviselők nem értenek egyet a romákkal kapcsolatos ügyeknek a bizottságon belüli szétszabdaltságával, és horizontális koordinációt szeretnének.
Az elfogadott szöveg egyik beterjesztője sok más képviselő mellett Göncz Kinga (MSZP) volt, aki a keddi plenáris vitában egyebek között azt emelte ki, hogy "egy sérülékeny, különösen szegény etnikai csoport megbélyegzése, kriminalizálása történt, amely sérti a diszkriminációmentességhez való jogot, de veszélyes tendenciákat is indíthat el". "Sarkozy elnök már talált is követőkre - tette hozzá. - Magyarországon a szélsőjobboldali párt, a Jobbik már a magyar romák állampolgárságának megvonását, a romák táborokba zárását hirdeti."
Külön állásfoglalás-javaslatot nyújtott be az EP legnagyobb frakciója, az Európai Néppárt, amely a szavazás után kiadott közleményben úgy vélte, hogy "Franciaországra és az Európai Bizottságra mutogatni, mint azt a baloldali frakciók elfogadott szövege teszi, sajnálatos módon nem oldja meg a romák életkörülményeivel, oktatásával, egészségügyi ellátásával és más alapvető szükségleteikkel kapcsolatos tényleges kihívásokat".
A néppárt bejelentette, hogy az EP egyetlen roma képviselőjének, Járóka Líviának (Fidesz) a vezetésével munkacsoportot hozott létre a téma figyelésére. A magyar képviselő a közleményben jelezte: máris meg kívánja kezdeni a munkát, és csoportjával olyan ajánlásokat kíván kidolgozni, amely elősegíti az uniós szintű, intézményesített stratégia megteremtését a romák gazdasági és társadalmi bevonására. A néppárt ezen dolgozik 2004 óta - tette hozzá.
Írásban adta be hozzászólását az erdélyi magyarság egyik képviselője, Tőkés László EP-alelnök, aki - a francia diplomácia kritikáját idézve - számon kérte az EU által Romániának nyújtott tetemes támogatási pénzek eltérítését, illetve a cigányság hazai integrációjának teljes elhanyagolását. A képviselő egy, az EU és a tagországok együttműködésén alapuló, hatékony roma stratégia, valamint a cigánykérdés országonkénti megoldása mellett szállt síkra.
Ugyancsak írásban szólt hozzá Tabajdi Csaba (MSZP), aki szintén szorgalmazta, hogy nemzeti szinten készítsenek minden tagállamban középtávú roma-integrációs cselekvési programot. Kifejtette azt is: egyetért Andor László európai biztos arra vonatkozó javaslatával, hogy hozzanak létre egy páneurópai módszertani központot, amelynek tevékenysége később közös képzési programok szervezésére és a legjobb gyakorlatok kölcsönös cseréjére is kiterjedhetne.
A vitában felszólalt az Európai Bizottság két illetékese, az alapjogok érvényesüléséért felelős Viviane Reding és a társadalmi integráció témáját gondozó Andor is. A magyar biztos a vitában visszautasította azokat a kritikákat, hogy az "uniós kormány" semmit nem tenne az ügyben. Kiemelte, hogy egyebek között a következő tíz év uniós foglalkoztatási és növekedési programja, a középtávú stratégiának számító Európa 2020 is foglalkozik ezzel a témával, emellett a bizottság áprilisban egy, a lehetséges tennivalókat áttekintő dokumentumot is kiadott. Hangoztatta ugyanakkor, hogy a romák integrálása az uniós intézmények és a tagországok közös feladata.
ELEMZÉSEK, PUBLICISZTIKA
BAUER TAMÁS: ALKOTMÁNY ÉS ÁLLAMPOLGÁRSÁG
Népszabadság, 2010. szept. 13.
Martonyi János külügyminiszter a Berliner Zeitungnak adott júniusi nyilatkozatában bagatellizálja a magyar állampolgársági törvény módosítását, azt állítva: „egy meglevő törvény kis módosításáról" van szó, amely szerinte csak azt a méltánytalanságot orvosolja, hogy minden külföldön élő magyar lehet magyar állampolgár, csak éppen a szomszéd országokban élők nem. Itthon ugyanakkor a Fidesz korszakos jelentőségűnek állítja be a letelepedés nélküli honosítás bevezetését. A múlt hétre, augusztus 20-ára időzítették a törvény hatályba lépését, és „korszakváltónak" nevezték az ehhez kötött, Budapesttől Csíkszeredáig vezető biciklitúrát. A külügyminiszterrel szemben a biciklistáknak kell igazat adnunk: az állampolgársági törvény módosítása, a szomszéd országokban élő, Magyarországon letelepedni nem kívánó, akár több mint két és fél millió magyar potenciális bevonása a magyarországi állampolgári közösségbe valóban „korszakos" lépés. Németh Zsolt, a Fidesz vezető külpolitikusa a párt vezérszónokaként a tizenötmilliós magyarság államának nevezte a törvény parlamenti vitájában a magyar államot, Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes pedig nem kevesebbet mondott a Magyar Televízióban augusztus 20-án, mint hogy „a magyar nemzet közjogi értelemben is egyesül". A törvény valóban ezt jelenti. Ez a felfogás és az ezt megvalósító törvény azonban ellentétes a köztársaság alkotmányával.
Az Országgyűlés által május végén elfogadott törvény - nem változtatva azon, hogy általában a magyar állampolgárok gyerekei lesznek születésüknél fogva magyar állampolgárok, a magyar állampolgárok házastársai három év elteltével, más, Magyarországon letelepedők pedig nyolc év elteltével honosíthatók - alapjában változtatja meg a szomszéd országokban élő magyarok honosításának szabályát. Míg az eddig hatályos szabály a Magyarországra áttelepülők számára biztosította az általános szabálynál rövidebb idő, egy év elteltével a honosítást, a most elfogadott módosítás lehetővé teszi, hogy azonnal, három hónap ügyintézési idő elteltével magyar állampolgár lehessen bárki, „akinek felmenője magyar állampolgár volt, vagy valószínűsíti magyarországi származását, és magyar nyelvtudását igazolja".
Mennyiben ellentétes ez az alkotmánnyal? Három tekintetben is.
Nemzetközi normák
Az első ezek közül, hogy a magyar állampolgárság ilyen kiterjesztése sérti a szomszéd országok szuverenitását. Alkotmányunk a 7. § (1) bekezdésében kimondja: „A Magyar Köztársaság jogrendszere elfogadja a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait, biztosítja továbbá a nemzetközi jogi kötelezettségek és a belső jog összhangját." Márpedig az állampolgárság ilyen kiterjesztése - „a magyar nemzet közjogi értelemben vett újraegyesítése" - nincs összhangban a nemzetközi jog általánosan elismert szabályaival. E szabályokat az Európa Tanácsban 1997-ben elfogadott, az állampolgárságról szóló egyezmény foglalja össze. Ez harmadik cikkében ugyan leszögezi, amit a magyar politikusok annyira szeretnek hangsúlyozni: „1. Minden állam saját joga szerint határozza meg, hogy kik az ő állampolgárai", de mindjárt hozzá is teszi: „2. Az ilyen jogszabályt más államok annyiban kötelesek elfogadni, amennyiben az összhangban áll a vonatkozó nemzetközi egyezményekkel, a nemzetközi szokásjoggal és az állampolgárság tekintetében általánosan elismert jogelvekkel." Mi hát a nemzetközi szokásjog, melyek az általánosan elismert jogelvek?
Az állampolgárság fogalma az alattvalóéból ered, amely az uralkodó fennhatósága alá tartozó személyeket foglalta össze. Az általános szabály szerint egy országnak rendszerint a területén élők az állampolgárai. Igaz, a legtöbb ország joga szerint az állampolgárság elsősorban a születéssel, a szülők állampolgárságának öröklésével keletkezik, s a legtöbb országban - nálunk is - a születés helye szerint az lesz állampolgár, akinél a szülők állampolgársága nem állapítható meg. Az állampolgárság születés szerinti keletkezése azonban a gyakorlatban oda vezet, hogy alapjában véve az állam területén élők az állam polgárai.
Az állampolgárság az állam és a magánszemély közötti jogviszony, amelynek alapja az állam és a magánszemély között a területen élésből, a gazdasági, szociális, kulturális és politikai életben való részvételből álló szokásszerű, tényleges kapcsolat. (A „szokásszerű, tényleges kapcsolat" az a kritérium, amelyet az ET-egyezmény többször hangsúlyoz.) Tartalmának egyik oldala, hogy az állam védelmet nyújt polgárának: védi őt az állam határain túl (konzuli e védelem), rendszerint nem adja ki őt más államnak, és biztosít számára bizonyos oktatási és szociális jogokat (bár ezek többsége a modern államokban az ország minden lakosára vonatkozik, állampolgárságtól függetlenül). Az állam polgára nem fosztható meg attól a jogtól, hogy az állam területén éljen, míg más államok polgárai az állam területéről kiutasíthatók. Az állampolgári jogviszony másik oldala az, hogy az állam, illetve polgárainak az állam által képviselt közössége számíthat az egyes állampolgárok lojalitására, szolidaritására, részvételére a közteherviselésben, a közös feladatok ellátásában. A közteherviselés rendszerint kiterjed a nem állampolgár országlakosokra is, de más a helyzet a hadkötelezettséggel, amelynek a sorkötelezettséget megszüntető államokban csökken a jelentősége, de szükség esetén élhetnek vele. Emellett egy adott ország állampolgársága előnyöket biztosíthat két- vagy többoldalú alapokon egy másik országban (például az Európai Unió tagjainak állampolgársága más tagországokban), amelyekben egy harmadik állam polgára nem részesül.
Kettős állampolgárság
Az állam és a területén élők közötti kapcsolattól mint fő szabálytól a migráció, a munkavállalás, a családi kapcsolatok teremtenek sok-sok kivételt, amikor is valamely állam polgára egy másik állam területén él. Ilyen esetekben jön létre egyes személyek kettős identitása: kötődésük mind ahhoz az országhoz, amelyben születtek, nevelkedtek, amelynek állampolgárai, és ahhoz, amelyben élnek, dolgoznak, karriert csinálnak. Ha a két érintett állam szabályai lehetővé teszik (sok országé nem), akkor ilyen esetekben jöhet létre kettős állampolgárság. Az ilyen módon létrejövő kettős vagy többes állampolgárságot az ET-egyezmény és általában a nemzetközi joggyakorlat elismeri. Ezek a szabályt erősítő kivételek sem változtatnak azon, hogy az állampolgárság alapjában véve az állam és a területén élők közötti jogi kapcsolat, s az ettől való eltérések jelentik a kivételt. Ezek a kivételek egy ország népességének, az állampolgári közösségnek egészéhez képest elhanyagolható arányúak, és - ami különösen fontos - nem olyan kritérium szerint alakulnak, amely megosztaná az adott állampolgári közösséget. Ezért azután nem is teszik kérdésessé egy-egy ország lakosságának mint állampolgároknak kötődését az államhoz, amelyben élnek. Márpedig az ország területén élő lakosságnak az államhoz való kötődése, az állampolgári közösség kohéziója, melyet állampolgári hűségnek is szoktak nevezni, az állam stabilitásának alapja, az állami szuverenitás fontos alkotóeleme.
Az ET-egyezmény kifejezetten kizárja a kivételek közül a nemzetiségi hovatartozást. Mindjárt az állampolgárság fogalmánál, a második cikkben leszögezi, hogy „a) »állampolgárság« valamely személy és egy állam közötti jogi kötelék, és nem utal a személy etnikai származására", majd az ötödik cikkben megerősíti: „1. A részes államok állampolgárságra vonatkozó szabályai nem tartalmazhatnak megkülönböztetést, vagy nem foglalhatnak magukban semmilyen olyan gyakorlatot, amely kimeríti a nemen, valláson, fajon, bőrszínen vagy nemzeti vagy etnikai származáson alapuló diszkriminációt." Kétségtelen, hogy az egyezmény ezt a személyek védelmében teszi: azt igyekszik kizárni, hogy valamely állam a területén élő, nem az állam népességének törzsét jelentő etnikumhoz tartozóktól megtagadja az állampolgárságot. (Ez történt a II. világháború után három évig a szlovákiai magyarokkal, és ez történik a Szovjetunióból való kiválás óta az észtországi és lettországi oroszokkal.) A diszkrimináció tilalma miatt az állampolgárság kiterjesztése sem történhet nemzetiségi hovatartozás alapján.
Történelmi határok
A módosított törvénynek az a rendelkezése, amely a magyarországi letelepedés nélküli kedvezményes honosítást annak teszi lehetővé, akinek „felmenője magyar állampolgár volt vagy valószínűsíti magyarországi származását, és magyar nyelvtudását igazolja", valójában kerülő úton a nemzetiségi hovatartozást érvényesíti a szabályozásban, megkerülve az ET-egyezményt. Ez azonban nem küszöböli ki a konfliktust az ET-egyezménnyel, hiszen a törvény ténylegesen a nemzetiségi hovatartozást érvényesíti. A „felmenője magyar állampolgár volt" kritérium - melyet a törvény korábbi szövege is tartalmaz, s amely, bár ezt a szöveg nem mondja ki, az 1920, illetve 1947 előtti országterület szerinti korábbi magyar állampolgárságot tekinti a leszármazás szerinti állampolgárság forrásának - a trianoni békeszerződés rendelkezésével áll ellentétben. A békeszerződés 61. cikke szerint „Mindazok a személyek, akiknek illetősége (»pertinenza«) oly területen van, amely azelőtt a volt Osztrák-Magyar Monarchia területeihez tartozott, a magyar állampolgárság kizárásával jogérvényesen annak az államnak az állampolgárságát szerzik meg, amely az említett területen az állami főhatalmat gyakorolja." Minthogy a szomszéd államokba került személyek magyar állampolgársága a békeszerződéssel megszűnt, az a leszármazók magyar állampolgárságának sem szolgálhat jog alapjául.
A trianoni béke idézett rendelkezésében érvényesített elvvel volt összhangban az átcsatolt területek lakossága állampolgárságának rendezése a II. világháborút követően is szerte Európában. A szomszéd országokba visszakerült, Magyarországra nem áttelepített lakosság ismét (Csehszlovákiában 1949-től) azoknak az országoknak az állampolgára lett. Ezt az elvet erősíti meg az ET-egyezménynek a területi változások következményeire vonatkozó tizennyolcadik cikke is:
„2. Államutódlás esetén minden érintett részes állam az állampolgárság megadásáról vagy megtartásáról szóló döntéshozatal során különösen az alábbiakat köteles figyelembe venni:
a) az érintett személynek az államhoz fűződő valódi és tényleges kapcsolatát;
b) az érintett személy szokásos tartózkodási helyét az államutódlás időpontjában;
c) az érintett személy akaratát;
d) az érintett személy területi származását."
Bármilyen jól hangozzék is Martonyi érvelése, miszerint igazságtalan, hogy a világon másutt élő magyarok lehetnek magyar állampolgárok, a szomszéd országokban élők viszont nem, hamis érvelés. Azok lehetnek a leszármazás alapján magyar állampolgárok, akik, illetve szüleik, nagyszüleik a mai magyar állam területéről vándoroltak ki, míg azok, akik (illetve felmenőik) a szomszéd országokban éltek és azok állampolgárai (voltak), a nemzetközi normák szerint nem.
Nyelvtudás
Az új törvény a magyar nyelvtudást használja a honosítás másik kritériumaként. A nyelvtudást persze sok állam tekinti a honosítás feltételének, s az eddig is szerepelt a magyar szabályozásban. Csakhogy amikor az adott államban letelepedő személyek honosításáról van szó, a nyelvismeret a helyi társadalomba való beilleszkedés előfeltétele, és ezért joggal szerepel kritériumként. Olyan személyek esetében viszont, akik nem telepednek le Magyarországon, a nyelvtudásnak nincs ilyen szerepe, tehát a feltétel a nemzetiségi hovatartozást csempészi be a szabályozásba, és ezért sérti az ET-egyezményt.
Az új törvény tehát a „magyarság", az „egységes magyar nemzetként" jellemzett nyelvi-kulturális közösség határon túli tagjait vonja be a kedvezményes honosítás révén a magyar állampolgárok közösségébe. Ezt jelenti a „közjogi értelemben vett egyesülés". Ezzel viszont szándékában legalábbis bizonytalanná teszi a szomszéd országok magyar nemzetiségű lakosságának az adott ország állampolgári közösségéhez tartozását. Ezt a szándékot jellemeztem korábbi írásaimban úgy, hogy a Fidesz-kormány területi igényeket nem támaszthat (mert nem támaszthat), ezért a „határokon átívelő nemzetegyesítéssel" lakossági igényeket támaszt.
Az persze igaz, hogy a szomszéd országokban kisebbségben élő magyarok kettős kötődésben élnek: nyelvi, kulturális és történeti közösségben a magyarországi magyarokkal, illetve gazdasági, szociális és az állampolgárságban megnyilvánuló közjogi kötődésben annak az államnak a többi polgárával, ahol élnek. E kettős kötődés sokféle gyakorlati és szimbolikus módon kifejezhető. A rendszerváltás óta a szomszéd országokban nemcsak bővült a magyar nyelvű oktatási intézmények köre és a magyar nyelvű kultúrához való hozzáférés lehetősége, nemcsak létrejöttek a magyar kisebbségek szervezetei és politikai pártjai, de széles körben lehetővé vált a magyar nyelvi, kulturális és történeti közösséghez való kötődés szimbolikus kifejeződésének: a magyar zászló és himnusz használatának, a magyar nemzeti ünnepek megtartásának, a magyar történeti múltat felidéző emlékművek állításának lehetősége a magyar kisebbségek által lakott országrészekben, településeken. Az állampolgárság azonban ehhez képest is minőségileg többet jelent: a magyarországi politikai közösségnek a szomszéd országokban élő magyar nemzetiségű személyekre való formális, közjogi kiterjesztését. Ebben az esetben a kettős állampolgárság nem családi vagy migrációs okokból, a szomszéd ország állampolgári közösségének szempontjából semleges szempont alapján keletkezik, ami összhangban lenne a nemzetközi gyakorlattal, hanem etnikai alapon, illetve a békeszerződésekkel megszüntetett államterülethez igazodva. Ez viszont nyilvánvalóan érintheti azt a kérdést, hogy miképpen érvényesül a törvény által megcélzott személyeknek a szomszédos ország állampolgári közösségéhez való tartozása. Ebben az értelemben a törvény nem hagyja érintetlenül a szomszéd államok szuverenitását. Ilyen döntést pedig a magyar állam egyoldalúan nem hozhat.
Államközi alapon
Elképzelhető lenne persze az is, hogy nem egyoldalúan teszik lehetővé, hogy a szomszéd országokban élő magyar nemzetiségű személyek kettős kötődése kívánságukra abban is kifejezést nyerjen, hogy annak az országnak az állampolgársága mellett, ahol élnek, felveszik a Magyar Köztársaság állampolgárságát is. A megoldás az lenne, ha ez államközi megállapodás alapján történne. A szomszéd országok közül Horvátország, Románia, Szlovákia és Ukrajna esetében a Magyarország és az érintett államok közötti alapszerződések állapítják meg a kisebbségi magyar személyek és közösségek másik állam által elismert jogait. Ezek a szerződések nem tartalmazzák azt, hogy ezek a személyek a lakóhely szerinti ország állampolgársága mellett magyar állampolgárságot is kapnak, holott ennek e szerződésekben kellene szerepelnie.
Az a körülmény sem szünteti meg ezt az ellentmondást, hogy Románia és Szerbia vezető politikusai - mely államok maguk is állampolgárságot kínálnak fel a más államokban élő románoknak, illetve szerbeknek - nyilatkoztak már úgy, hogy nem ellenzik, hogy magyar nemzetiségű polgáraik magyar állampolgárságot kapjanak. Ezek a nyilatkozatok azonban nem olyan kötelezettségvállalások, amelyek bármikor később a mindenkori román, illetve szerb hatóságokkal szemben érvényesíthetők. Nemzetközi érvényű megoldást csak az jelentene, ha a kettős állampolgárság másik állam általi tudomásulvételét államközi szerződés, de legalább a két állam közötti diplomáciai jegyzékváltás rögzítené. Ilyesmi Magyarország és szomszédai között az állampolgársági törvény módosítását megelőzően nem történt. A törvény ezért nincs összhangban a Magyar Köztársaság által aláírt nemzetközi szerződésekkel, illetve az ET-egyezménnyel, és ennélfogva ellentétes az alkotmánnyal, annak 7. § (1) bekezdésével.
A Fidesz politikusai előszeretettel hivatkoznak más európai országok példájára. Valójában mindössze három ország: Horvátország, Románia és Szerbia példájára hivatkozhatnak. (Németországot és Szlovákiát is szokták emlegetni. A német állampolgársági törvény 13. §-a azoknak a külföldön élőknek teszi lehetővé a honosítást, akik maguk voltak korábban német állampolgárok, tehát az 1945-ben Lengyelországban maradt kis számú németnek és kiskorú gyermekeiknek, de további leszármazottaiknak nem, és ez ma mindkét ország népességéhez képest elenyésző szám. A szlovák állampolgársági törvény ([7. § {3} bekezdés, a 2005-ös módosítás szerint]) a határon túli szlovák státusával rendelkező személyeknek is csak kétéves szlovákiai helyben lakás után teszi lehetővé az állampolgárság megszerzését.) A román törvény valóban a magyarhoz hasonlóan a korábbi román állampolgárságot veszi alapul Románia 1940 előtti határai között, és elsősorban a Moldovai Köztársaság polgárai (valamint az Észak-Bukovinában élő ukrán állampolgárságú románok) számára kínálja fel ezzel az állampolgárságot. (Románia a Szovjetunió felbomlása óta köztudottan Moldova bekebelezésében bízik.) Horvátország és Szerbia állampolgársági törvényei a vállalt nemzetiségi hovatartozást veszik alapul, és a két ország területén kívül élő horvátok, illetve szerbek számára teszik lehetővé a kettős állampolgárságot. Európában ma csak e három szomszédunk alkalmazza a kettős állampolgárságot az etnikum határain kívül került része helyzetének kezelésére, másutt Európában nem ez a kisebbségi kérdés kezelésének módja. A honosítás ilyen gyakorlata a horvát, román és szerb esetben ugyanúgy szemben áll a nemzetközi normákkal, mint az új magyar törvény esetében. A román gyakorlat például sérti Moldova szuverenitását. Horvátország és Szerbia esetében enyhíti a problémát, hogy köztük és a leginkább érintett Bosznia-Hercegovina között - igaz, utólag - államközi megállapodás született, amely lehetővé teszi a boszniai horvátok, illetve szerbek kettős állampolgárságát. Ők lakóhelyükön adhatják le szavazatukat a horvátországi, illetve szerbiai választásokon. A legutóbbi romániai választáson már Moldovában is szavazhattak azok, akiknek van román állampolgárságuk.
Választójog
E példákkal eljutottunk a második szemponthoz, amely miatt az állampolgársági törvény módosítása ellentétes az alkotmánnyal. Nem nemzetközi, hanem belső ügyről, a magyarországi magyarok számára fontos kérdésről van szó. A szomszéd országokban élő magyarok százezreinek felkínált állampolgárság sérti a népszuverenitásnak az alkotmány 2. § (2) bekezdésében kimondott elvét: „A Magyar Köztársaságban minden hatalom a népé, amely a népszuverenitást választott képviselői útján, valamint közvetlenül gyakorolja."
A népszuverenitás az ember önrendelkezési jogát érvényesíti az egész társadalom szintjén, s ezzel a társadalom tagjainak együttes szabadságát fejezi ki. Azt jelenti, hogy az ország sorsáról, fejlődéséről, az ország kormányzása során követett politikáról polgárai döntenek: az ország lakói, vagyis azok, akik az országban élnek, akikre a törvényhozás által hozott döntések vonatkoznak, akiket a kormány kormányoz. Ezek pedig a magyarországi magyarok (és nem magyar nemzetiségű honfitársaink), akik életvitelszerűen az ország határai között élnek, és akik a magyarországi gazdasági, szociális és kulturális közösség tagjai. Az alkotmány idézett rendelkezése népen őket, Magyarország lakóit érti, és nem a magyar etnikumhoz tartozókat, akik közül a nem Magyarországon élőket nem érintik hasonlóképpen a magyar kormány, a magyar törvényhozás gazdasági, szociális, oktatási vagy éppen büntetőpolitikai intézkedései. Az alkotmánynak a határon túli magyarokkal kapcsolatos felelősségről szóló rendelkezése (6. § [3] bekezdés: „A Magyar Köztársaság felelősséget érez a határain kívül élő magyarok sorsáért, és előmozdítja a Magyarországgal való kapcsolatuk ápolását") róluk mint a magyarországi politikai közösségen kívül állókról szól, és mint ilyenekkel fogalmazza meg velük a magyar állam szolidaritását.
Annak, hogy valaki magyar állampolgár, tagja a magyarországi politikai közösségnek, legfontosabb következménye a választójog. A módosításkor mégis nyitva marad a kérdés, hogy akiket kedvezményesen honosítanak, kapnak-e Magyarországon választójogot. Maga a törvény nem érinti a hatályos alkotmánynak azt a rendelkezését (70. § [1] bekezdés), hogy választójoga „a Magyar Köztársaság területén élő minden nagykorú magyar állampolgárnak" van. A „Magyar Köztársaság területén élő" alkotmányos szabályt a választási eljárásról szóló törvény úgy értelmezi, hogy magyarországi bejelentett lakással kell az állampolgárnak rendelkeznie, s a külföldön tartózkodók is ezen az alapon vehetők fel a külképviseleti névjegyzékbe.
A szomszéd országokban élő magyarok letelepedés nélküli honosításával magyar állampolgárrá vált személyek gyakorlatilag akkor is részt vehetnek a magyarországi választásokon, ha nem módosítják a választójog szabályozását. A kedvezményesen honosítottak bejelentkezhetnek valahol Magyarországon. Monok önkormányzata - amely már más ügyben is teremtett példát az egész ország számára - fel is kínálta nekik a bejelentkezés lehetőségét. (Hiába sérti ez a lakcím- és személyi adatnyilvántartásról szóló törvényt, amikor az ebben érdekelt pártban a törvények figyelmen kívül hagyásának valóságos kultusza alakult már ki.) Ezzel pedig már részt vehetnek a választásokon. Nincs akadálya annak sem, hogy a magyar választásokon részt vevő bármely párt megszervezze néhány százezer olyan, a szomszéd országok valamelyikében élő, az új törvény alapján honosított magyar állampolgár bejelentkezését és részvételét a magyarországi választáson, akivel kapcsolatban azt feltételezi, hogy rá adja a szavazatát.
Az új magyar demokrácia húsz évében mindig egyértelmű volt a választójogosultság, és senki nem kérdőjelezte meg ilyen alapon a választások eredményét. Ebben az esetben viszont óhatatlanul jogbizonytalanság keletkezne: kérdésessé válna, hogy vajon legitim módon szavaznak-e a szomszéd országokban élő, a szavazás érdekében valahol Magyarországon bejelentkező személyek. Az effajta jogbizonytalanság alkotmányellenes volna.
Sérülő népszuverenitás
E bizonytalanság persze megelőzhető. Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes augusztus 20-án világossá tette: hivatalosan is választójogot akarnak adni a törvény alapján kedvezményesen honosított határon túli magyaroknak. „Valamilyen formában a szavazati jog és az állampolgárság egymástól elválaszthatatlan" - mondta a Magyar Televízió ünnepi műsorában, hozzátéve: szerte a világon „akinek állampolgársága van, az szavaz". Kilátásba is helyezte, hogy a választójogi törvény tervezett módosításakor megoldást keresnek erre. Amit Mikola István a 2006-os választások előtt óvatlanul kikotyogott, azt most a kétharmados többség birtokában Semjén határozottan meghirdeti. Ezzel azonban teljesen legálissá válna az, ami sérti a népszuverenitást.
A magyarigazolványt 2002 és 2008 között több mint kilencszázezren igényelték és kapták meg. Ez a szomszéd országokban kisebbségben élő magyaroknak mintegy egyharmada. Nem alaptalan a feltevés, hogy a szomszéd országokban élő magyarok hasonló nagyságrendben kérik majd kedvezményes honosításukat. Most a kormány már az első évben 250-400 ezer kérelemmel számol, és a további években ez bizonyára folytatódik, és megint elérheti akár a 800-900 ezret is (miközben a magyarigazolvánnyal ellátottak között persze kiskorúak is vannak). Ez Magyarország lakossága választójoggal rendelkező részének létszámához - ez az utolsó országgyűlési választás idején 7 976 496 fő volt - képest nem elhanyagolható szám. A megelőző három országgyűlési választáson - 1998-ban, 2002-ben és 2006-ban - ennél kisebb, 200-300 ezer szavazat volt a különbség a választásokon győztes, illetve vesztes, az Országgyűlésbe jutott pártokra leadott szavazatok között. Az állampolgársági törvény módosításával tehát olyan helyzet keletkezhet, amikor nem a Magyarországon élők, hanem a szomszéd országokban élő honosítottak szavazatai döntik el a választások eredményét. Volt Horvátországban olyan parlamenti választás (2007-ben), amelyet követően a Horvátországon kívül élők által választott képviselők pártállása - ezek a mandátumok a nemzeti-konzervatív HDZ-nek jutottak - döntötte el, hogy ki alakíthat kormányt. A romániai választások kimenetele szempontjából a moldovai szavazatok száma egyelőre ugyan nem volt jelentős, de az ott leadott szavazatok megoszlása nagyon más volt, mint az anyaországban (a moldovaiak az elnökválasztáson több mint 90 százalékban Băsescut támogatták, miközben magában Romániában csak minimális többséggel nyert Geoanăval szemben). Előállhat hasonló helyzet nálunk is. Ez pedig azt jelenti, hogy a Magyarországon élő magyar állampolgárok elveszíthetik azt a lehetőséget, hogy maguk döntsenek az Országgyűlés összetételéről, és ezzel arról, hogy milyen irányban kormányozzák az országot. Ebben az értelemben ellentétes tehát az állampolgársági törvény módosítása a népszuverenitás elvével, vagyis az alkotmánnyal.
A parlamenti eljárás
Végül harmadszor, a módosítás nemcsak tartalmát tekintve, hanem a megalkotásakor követett eljárás révén is ellentétes az alkotmánnyal, nevezetesen a 7. § (1) bekezdésével, a nemzetközi kötelezettségek betartásával.
A rendszerváltást, az új közép- és kelet-európai demokráciák létrejöttét követően Magyarország új alapokra helyezte a szomszéd országokhoz fűződő kapcsolatait, és benne a magyar kisebbségek ügyének kezelését. Az Antall-kormány Horvátországgal és Ukrajnával, a Horn-kormány Szlovákiával és Romániával kötött alapszerződést. Az alapszerződések közös jellemzője, hogy Magyarország azokban megerősítette az 1920-as trianoni, illetve 1947-es párizsi békeszerződésben rögzített határok érvényességét, ugyanakkor a partnerek elfogadták, hogy a kisebbségek helyzete nem belügy, hanem államközi kapcsolatokat érintő kérdés.
A magyar-szlovák alapszerződés első cikke szerint: „A Szerződő Felek kapcsolataikat a jószomszédság, a bizalom és a baráti együttműködés szellemében fogják fejleszteni, és párbeszédet folytatnak minden közös érdeklődésre számot tartó területen."
Az alapszerződés tizenötödik cikke szerint pedig: „(1) A Szerződő Felek megerősítik, hogy a nemzeti kisebbségek védelme és az azokhoz tartozó személyek jogainak és szabadságjogainak védelme az emberi jogok nemzetközi védelmének szerves részét képezi, és mint ilyen a nemzetközi együttműködés keretébe tartozik, ebben az értelemben tehát nem az államok kizárólagos belügye, és a nemzetközi közösség legitim figyelmének tárgyát is képezi." Az alapszerződés a tizenötödik cikk további bekezdéseiben részletekbe menően rögzíti a kisebbségekhez tartozók, illetve a kisebbségi közösségek nyelvi, kulturális és oktatási jogait.
E rendelkezésekből következik, hogy olyan törvény alkotásakor, amely a saját országban, illetve a szomszéd országokban élő, nemzeti kisebbséghez tartozókat, azok jogait, státusát érinti, a törvények előkészítésekor a kormányoknak tájékoztatniuk kell annak az országnak a hatóságait, ahol e kisebbségi közösségek élnek, illetve e kisebbségek anyaországát, meg kell ismerniük a másik állam álláspontját, s törekedniük kell annak figyelembevételére. Ennél szűkebben a „párbeszéd" kifejezés aligha értelmezhető, az egyoldalú közlés semmiképpen sem párbeszéd.
A szlovákiai nyelvtörvény módosításakor Szlovákia kétségtelenül súlyosan megsértette a szlovák-magyar alapszerződést, mégpedig nemcsak a nyelvtörvény tartalmával, amely a kisebbségek anyanyelv-használati jogait sérti (erről az ÉS 2009. augusztus 28-i számában írtam), hanem azzal is, hogy azt Magyarországgal egyáltalán nem vitatták meg. A magyar állam akkor joggal tiltakozott ez ellen, s joggal fordult az európai intézményekhez. De ugyanígy sérti az alapszerződést az állampolgárságról szóló magyar törvény módosításának módja is. Ez esetben a benyújtás, tárgyalás és elfogadás módja eleve lehetetlenné tett bármiféle párbeszédet a szomszédos országokkal, melyeknek állampolgáraira a törvény vonatkozik. Az Országgyűlés a törvényt képviselői egyéni indítványra fogadta el. A törvényjavaslat vitáját az Országgyűlés az új kormány megalakulását megelőzően folytatta le, és akkor fogadta el a törvényt.
Egyéni indítvánnyal
Az alkotmány minden képviselő számára lehetővé teszi, hogy törvényjavaslatot nyújtson be. Az Országgyűlés két évtizedes gyakorlata során a törvényjavaslatok túlnyomó többségét mégis a kormány terjeszti elő. A törvényalkotás szakszerű előkészítésére és a szükséges egyeztetésekre ugyanis csak a kormánynak van lehetősége. A választásokat követően megalakult új Országgyűlésben a kormány megalakulásához szükséges első törvényt - a minisztériumok felsorolásáról szóló törvényt - szükségképpen képviselői előterjesztésben tárgyalja az Országgyűlés. Az azonban, hogy nagy horderejű, fontos életviszonyokat szabályozó törvények egész sorát képviselői önálló indítványok alapján tárgyalják és fogadják el, miként az a jelenlegi Országgyűlés megalakulását követően történt, általában is felveti a jogszerűség kérdését. E törvényjavaslatok tárgyalása során sérültek a jogalkotási törvény szabályai. Nem tartották be a jogalkotásról szóló törvény 20. §-ában foglalt szabályt, miszerint „A jogalkalmazó szerveket, a társadalmi szervezeteket és az érdekképviseleti szerveket be kell vonni az olyan jogszabályok tervezetének elkészítésébe, amelyek az általuk képviselt és védett érdekeket, illetőleg társadalmi viszonyokat érintik." A jogalkotási törvény 38. §-a foglalkozik azzal az esettel, amikor „az országgyűlési bizottság vagy az országgyűlési képviselő törvényt kezdeményez", és a (3) bekezdés szerint „A törvényjavaslat tervezetének a véleményezésre bocsátásáról és - az Országgyűlés döntése alapján - a társadalmi vita megszervezéséről a Kormány gondoskodik." Tehát a kormánynak képviselői önálló indítványok parlamenti tárgyalása esetén is megvan a jogalkotási feladata. Ezt a feladatot az új kormány megalakulása előtt benyújtott, megtárgyalt és elfogadott törvényjavaslatok esetében senki sem láthatta el.
Az Országgyűlés Házszabálya képviselői önálló indítvány esetén előírja, hogy az általános vitában az előterjesztő után a kormány képviselőjének kell szót adni. Ekkor a kormány képviselője nyilatkozik arról, hogy támogatja-e a kormány az előterjesztést. Ezt a rendelkezést éppen azért tartalmazza a Házszabály, mert a kormánynak akkor is van felelőssége a törvényalkotásért, ha nem ő maga az előterjesztő: állásfoglalásával orientálja a képviselőket arról, hogy összhangban van-e a törvényjavaslat a kormány programjával és más, hatályos törvényekkel. A jelenlegi Országgyűlés működésének első heteiben ezt a fontos szabályt nem lehetett betartani, minthogy új kormány még nem volt, a hivatalban levő ügyvivő kormány pedig nem az új parlamenti többségnek volt felelős, esetleges álláspontja nem orientálhatta az új Országgyűlésben ülő képviselőket. Emiatt az ülésvezető elnök nem is kért nyilatkozatot kormányképviselőtől az általános vitában.
Az állampolgársági törvénymódosítás benyújtásával, országgyűlési tárgyalásával és elfogadásával kapcsolatban ennél is többről volt szó. Ez esetben ugyanis a képviselői önálló indítvány alapján történő tárgyalás nem tette lehetővé az egyeztetést azon érintett más államok törvényhozásával, illetve kormányaival, amelyekkel ilyen tárgyú törvény esetében ezt az érvényes alapszerződés előírja. A leendő külügyminiszter magánszemélyként találkozott néhány érintett ország külügyminiszterével, ami azonban nem pótolja a hivatalban levő kormányok közötti tárgyalást. A szlovák külügyminiszterrel folytatott találkozó során egyértelművé vált, hogy Szlovákia ellenzi a magyar állampolgárság megadását a magyar nemzetiségű szlovák állampolgároknak.
Amikor Fico akkori szlovák miniszterelnök az állampolgársági törvény módosításával kapcsolatban találkozót kezdeményezett az akkor még csak kijelölt magyar miniszterelnökkel, ő ezt az MTI május 19-i jelentése szerint elutasította. „Orbán Viktor leendő kormányfő szerint amíg Magyarországon nem áll fel az új kormány, és Szlovákiában nem zajlanak le a választások (ezek június 12-ére vannak kiírva), és nem áll fel ott is az új kormány, addig »semmifajta üzengetésnek a sajtón keresztül nincsen semmi értelme«."
Ebből arra lehet következtetni, hogy a törvényjavaslatnak képviselői önálló indítványként történő benyújtása, tárgyalása és elfogadása többek között azzal a céllal is történt, hogy a nemzetközi szerződésben előírt egyeztetést elkerüljék. Ez viszont azt jelenti, hogy a törvény megalkotásakor követett eljárás nem volt alkotmányos.
*
A Sólyom László vezette Alkotmánybíróság a kilencvenes években, a magyar jogállam felépítése során újra meg újra az alkotmányban foglalt legáltalánosabb alapelvekből kiindulva állapította meg számos törvény alkotmányellenességét. Így történt ez például a halálbüntetéssel, az igazságtételi törvénnyel vagy az Országgyűlés feloszlatását célzó népszavazási kezdeményezéssel kapcsolatban. Ebből tanulva vizsgáltam egy korábbi írásomban a Fidesz-kormány más, az államszervezet átalakítására irányuló törvényeinek alkotmányosságát (Esküszegők. Népszabadság, 2010. aug. 9.), ezúttal pedig a kettős állampolgárságról szóló törvényét, melyet a népszuverenitás elvével, illetve a nemzetközi normák tiszteletben tartásának követelményével szembesítettem. Ezt az Alkotmánybíróság sem kerülheti meg.
|
