|
ERDÉLY
Iskola épül „a világ végén", vegyük meg mi a téglát hozzá!
Erdely.ma, 2010. szeptember 23.
Van egy eldugott kis falu Székelyföld és Moldva határán, a Nagyhagymás sziklái és az Isten háta mögött: Háromkút. A táj, a környék szépsége szavakban nem fejezhető ki. Egyszerűen Csodaország.
Ebben a faluban 166-an élnek, és a fiatal családok mindenikében van legalább 2 gyerek, de vannak 4-5 gyereket nevelő családok is. Ők egy régi, rozzant faépületbe járnak iskolába-óvodába, amelyet évekkel ezelőtt a falusi vegyesboltból alakítottak tanintézménnyé, amikor azt bezárták. A tavaly óra közben esett le egy nagy darab vakolat a plafonról, s a kétségbeesett tanítónő a gyergyószentmiklósi Caritashoz szaladt segítségért. Segítettek is, ideiglenesen megoldották a problémát. Most már csak a vedreket kell errébb-arrább tolni a két teremben, amikor esik az eső...
Az eső pedig esett, június végén sűrűn, és sokat. A csángók szerint egyenesen „leszakadt a homály". A kis falut kettészelő patak pedig hirtelen morajló folyóvá duzzadt, és vitt, sodort, amit maga előtt talált: farönköt, autót, hidat, mindent. A „deszkaiskolát" körbenyaldosta, de végül nem vitte magával – megsajnálta. A kicsi udvarán viszont hatalmas árkot vágott magának, és mindent telehordott ágakkal, iszappal.
Pár nap múltán a kicsi tanítónő csak nézte a nagy sárga gépet, amit a távoli Gyimesközéplokról rendeltek oda, hogy valamennyire tegye járhatóvá az utat, amit a víz teljesen elmosott. Egy kicsit elegyengette, feltöltötte az iskola udvarát is. Bizony kicsi volt az ő iskolája a hatalmas gép mellett! A boltból lett iskola mellett, amelynek tetején befolyik az eső... És ekkor elhatározta, márpedig iskolát fog építeni! Egy rendes, becsületes, huszonegyedik századi iskolát. A közeli dombra, ahol nem bánthatja a megáradó patak. Az elképzelését előadta az elöljáróknak is, azok pedig azt mondták, támogatják a tervet.
A nemes cél tehát, ami a nagy-nagy szükségből fakadt, megvan. Az akarat mellé pedig sok jószándékú ember segítőkészsége is társul, ez máris érezhető. Az Erdély.ma is odaállt a jó ügy mellé, megindítottuk a gyűjtést.
Vegyük meg mi a téglát Háromkút új iskolájához!
Több erdélyi magyar politikus is fennakadt az átvilágításon
MTI, 2010. szeptember 23.
Több erdélyi magyar politikus is fennakadt a Securitate Irattárát Vizsgáló Országos Tanács (CNSAS) hálóján az utóbbi időszakban – írta honlapján a Krónika című kolozsvári napilap. Az egykori román titkosszolgálattal, a Securitateval kapcsolatban álló közfeladatot ellátó személyek ügyeit átvilágító bizottság (CNSAS) által nyilvánosságra hozott, az igazságszolgáltatás elé terjesztett határozatok tanúsága szerint a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) és a Magyar Polgári Párt (MPP) számos önkormányzati tisztviselője, egykori parlamenti és önkormányzati képviselőjelöltje együttműködött a kommunista titkosszolgálatokkal.
Jelöltetésük idején azonban minderről egyikük sem számolt be, holott erre törvény kötelezi a választott, illetve a kinevezett magas rangú állami tisztségviselőket.
Bárki csak akkor nyilvánítható egykori besúgónak vagy ügynöknek, ha a CNSAS ez irányú döntését a bíróság is megerősíti. Ebbe a kategóriába tartozik Bálint Géza, az RMDSZ Szilágy megyei önkormányzati képviselője. A tanácsost 1988. március 18-án, Badea fedőnévvel szervezte be a Securitate Szilágy megyei parancsnoksága.
Seres Dénes parlamenti képviselő, az RMDSZ Szilágy megyei szervezetének elnöke a Krónikának elmondta, hogy csak most értesültek Bálint Géza esetéről, és ha bebizonyosodik, hogy a politikus valóban együttműködött a titkosszolgálattal, akkor felkérik, hogy mondjon le tanácsosi tisztségéről.
A napokban a CNSAS besúgónak nyilvánította Vajna Imre MPP-s és Bondor István RMDSZ-es Hargita megyei önkormányzati képviselőt. A leleplezés nyomán Vajna beismerte, hogy évtizedekkel ezelőtt negyedéves orvostanhallgatóként házkutatást tartottak nála a „szekusok", és megfenyegették: kirúgatják az egyetemről, ha nem működik együtt, szerinte azonban senkiről nem adott megterhelő információkat. A politikus a Securitate áldozatának tekinti magát, de felajánlotta lemondását az MPP székelyudvarhelyi szervezetének elnöki, valamint megyei tanácsosi tisztségéről. A párt vezetése elfogadta Vajna Imre lemondását.
Bondor István, a korábban iskolaigazgatóként és Hargita megye főtanfelügyelőjeként tevékenykedő politikus az iskolaigazgatók keddi székelyudvarhelyi tanácskozásán elmondta, hogy 1962-ben, tizedik osztályos diákként iskolája igazgatója megbízta, hogy jelentsen „az állam ellen cselekvő" diáktársairól. Bondor szerint kapcsolata 1967-ig tartott a titkosszolgálattal, utána „használhatatlannak" nyilvánította a titkosszolgálat, éppen ezért szerinte a lelkiismerete tiszta, nem tartja magát kollaboránsnak. A RMDSZ-es politikus ügyéről várhatóan októberben dönt a bukaresti táblabíróság.
Szekus besúgók és rendszeráldozatok: tucatnyi erdélyi magyar politikus fennakadt az átvilágításon
Krónika, 2010. szeptember 23. – Rostás Szabolcs
Soha annyi erdélyi magyar politikus nem akadt fenn a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Országos Tanács (CNSAS) hálóján, mint az elmúlt időszakban. Az átvilágító bizottság által nyilvánosságra hozott, az igazságszolgáltatás elé terjesztett határozatok tanúsága szerint az RMDSZ és a Magyar Polgári Párt (MPP) számos önkormányzati tisztviselője, egykori parlamenti és önkormányzati képviselőjelöltje együttműködött a kommunista titkosszolgálatokkal, jelöltetésük idején azonban minderről egyikük sem számolt be alakulatának, holott erre törvény kötelezi a választott, illetve a kinevezett magas rangú állami tisztségviselőket.
Nyilvántartott múlt. Meglepetésnevek bukkantak elő a CNSAS-archívumból
Nem árt tudni egyébként, hogy a módosított átvilágítási törvény értelmében bárki csak akkor nyilvánítható egykori besúgónak vagy ügynöknek, ha a CNSAS ez irányú döntését a bíróság is megerősíti. Máris ebbe a kategóriába tartozik Bálint Géza, az RMDSZ Szilágy megyei önkormányzati képviselõje, az ő besúgói múltjáról szóló határozat immár a Hivatalos Közlönyben is megjelent. A tanácsost 1988. március 18-án, Badea fedőnévvel szervezte be a Szekuritáté Szilágy megyei parancsnoksága, és az aznap aláírt együttműködési nyilatkozat alapján azt a feladatot kapta, hogy jelentsen a Szilágycsehbe rokonlátogatás céljából hazalátogató magyar nemzetiségű elszármazottakról, illetve turistákról. Ugyanazon év áprilisában Badea már be is számol arról a titkosszolgálatnak, hogy egy Németországba kivándorolt orvos „lejárató" hangnemben beszélt a Romániában uralkodó állapotokról.
„Kijelentette, egyáltalán nem bánta meg, hogy távozott az országból, hiszen ezáltal számos nehézségtől megszabadult: az élelmiszerüzletek előtt kígyózó soroktól, a lakosság számára létfontosságú árucikkek beszerzésének nehézségétõl" – adta vissza a kommunista rendszerrel elégedetlen emigráns szavait az informátor. A CNSAS mindezek alapján megállapította, hogy a Bálint Géza által a kommunista elnyomó gépezetnek szolgáltatott információk korlátozták a megfigyeltek alapvetõ emberi és szabadságjogait, éppen ezért a Szekuritáté kollaboránsának nyilvánították.
Seres Dénes parlamenti képviselõ, az RMDSZ Szilágy megyei szervezetének elnöke a Krónikának elmondta, csupán most értesültek Bálint Géza esetérõl, az érintett bevonásával még a napokban megvitatják az ügyet, és ha bebizonyosodik, hogy a politikus valóban együttműködött a titkosszolgálattal, akkor felkérik, hogy mondjon le tanácsosi tisztségéről. „Már csak a félretájékoztatás miatt is kötelességünk ezt megtenni, hiszen Bálint Géza korábban azt nyilatkozta: nem volt köze a Szekuritátéhoz" – állapította meg Seres, akivel együtt különben Bálint is megpályázott egy szilágysági képviselõi mandátumot a 2008-as parlamenti választásokon.
A napokban a Transindex hírportál tárta fel, hogy besúgónak nyilvánította a CNSAS dr. Vajna Imre MPP-s és Bondor István RMDSZ-es Hargita megyei önkormányzati képviselõt. A leleplezés nyomán Vajna beismerte, hogy negyedéves orvostanhallgatóként házkutatást tartottak nála a szekusok, és megfenyegették: kirúgatják az egyetemrõl, ha nem működik együtt, szerinte azonban senkirõl nem adott megterhelő információkat. A politikus leszögezte: noha a Szekuritáté áldozatának tekinti magát, az MPP székelyudvarhelyi szervezetének elnöki, valamint megyei tanácsosi tisztségérõl egyaránt felajánlja lemondását.
Nem fontolgatja a távozását Bondor István megyei tanácsos, noha Vajnához hasonlóan róla is megállapította az átvilágító bizottság, hogy együttműködött. A korábban iskolaigazgatóként és Hargita megye főtanfelügyelõjeként tevékenykedõ politikus az iskolaigazgatók keddi székelyudvarhelyi tanácskozásán – amelyen õt is kitüntették – nyilvánosan elmondta: 1962-ben, tizedik osztályos diákként iskolája igazgatója megbízta, hogy jelentsen „az állam ellen cselekvõ" diáktársairól. Bondor szerint kapcsolata 1967-ig tartott a Szekuritátéval, utána „használhatatlannak" nyilvánította a titkosszolgálat, éppen ezért leszögezte: a lelkiismerete tiszta, nem tartja magát kollaboránsnak.
Minderrõl azonban – várhatóan októberben – a bukaresti táblabíróság mondja ki a végsõ szót, ennek függvényében pedig az RMDSZ udvarhelyszéki szervezete is megtárgyalja az ügyet. Bunta Levente székelyudvarhelyi polgármester – aki nemrég lemondott a szövetség városi, széki és megyei elnöki posztjáról – magánvéleményének hangot adva lapunknak úgy vélekedett: a végleges bírósági határozat és az okiratok ismeretében, továbbá az érintett meghallgatásával a szervezetnek mindenképpen ki kell elemeznie és álláspontot kell megfogalmaznia az ügyben, mivel fontos tisztséget betöltõ személyrõl van szó.
Szász Jenõ MPP-elnöktõl megtudtuk: az alakulat vezetõsége elfogadta Vajna Imrének az udvarhelyi szervezet élérõl történt lemondását, a megyei tanácsosi mandátum esetleges megvonásáról ugyanakkor a párt megyei szervezete hivatott dönteni. „Esetében enyhítõ körülménynek számít, hogy csak a külföldi diákokról jelentett, az itthoniakat viszont megkímélte. Én továbbra is jó embernek, ugyanakkor az átmeneti idõszak áldozatának tekintem Vajna Imrét, akinek sportszerûségét bizonyítja, hogy felajánlotta a lemondását. Azt azonban furcsállom, hogy eközben az RMDSZ politikai elitjét, Markó Bélát, Verestóy Attilát vagy Sógor Csabát ártatlannak nyilvánították a hatóságok, holott évekkel ezelõtt róluk is nyilvánosságra kerültek kompromittáló adatok" – nyilatkozta a Krónikának Szász Jenõ.
Ezzel egy idõben a CNSAS leleplezte számos egykori parlamenti és önkormányzati képviselõjelölt besúgói múltját is. Fennakadt az átvilágításon Kádár Miklós nyugalmazott nagybányai református lelkész, akit az RMDSZ képviselõjelöltként indított a 2008-as parlamenti választáson, tavaly februárban pedig Ezüstfenyõ-díjban részesült „a szülõföld visszaszerzéséért, az RMDSZ programjának megvalósításáért tett jelentõs erõfeszítéseiért." (Együttműködésének tényét idén májusban a bukaresti táblabíróság megerõsítette).
Érdekes eset a Kövér Györgyé, az RMDSZ volt bukaresti szenátorjelöltjéé. Róla 2005-ben – akkori jelöltetése okán – történt átvilágítása nyomán a CNSAS megállapította, hogy tiszta a múltja, 2008-as politikai szerepvállalása miatt azonban dossziéját ismét kivizsgálták, és az idõközben a hírszerzõ szolgálat (SRI) által rendelkezésre bocsátott adatokból kiderült: jelentett a Szekuritáténak. Kövért – aki két évvel ezelõtt, 81 évesen az RMDSZ legidõsebb honatyajelöltje volt – 1949-ben Discobol és Georgică fedõnéven szervezték be az állambiztonsági szervek, kétszer írt alá együttműködési nyilatkozatot, és egyebek mellett az orvosi egyetemen tanuló diáktársairól írt jellemzéseket.
Ennek ellenére a CNSAS idei határozatában azt állapította meg róla, hogy nem minõsíthetõ a Szekuritáté besúgójának. Kollaboránsnak nyilvánították Szekeres Carolt, az RMDSZ galaci képviselõjelöltjét, a táblabíróság azonban nem tartotta elégségesnek a CNSAS által felmutatott bizonyítékokat, és felmentette a Kárpátokon túli politikust, de az átvilágítók a Legfelsõbb Ítélõ- és Semmítõszéknél fellebbeztek, jogerõs ítélet márciusban születik. Megpróbálták beszervezni Matyi Istvánt, az RMDSZ Botoşani megyei szenátorjelöltjét is, aki 1978-ban írt alá együttműködési nyilatkozatot a Szekuritátén, amely Ady és Matei fedõnévvel látta el, ám mivel a CNSAS egyetlen, általa írt jelentésre sem bukkant, nem minõsül volt besúgónak.
Bizonyítottan együttműködött viszont Horváth István, az MPP volt szilágysomlyói polgármesterjelöltje: a táblabíróság által is besúgónak nyilvánított politikus Baroti Lajos fedõnéven jelentett a kommunista rendszert vagy Nicolae Ceauşescu pártfõtitkárt bíráló, a magyarországi helyzetet magasztaló, a Szabad Európa Rádiót hallgató, disszidálást fontolgató „nacionalista magyarokról". Horváth különben pénzt is kapott szolgáltatásai fejében: nyugták bizonyítják, hogy 1982-ben például 300 lejt vett át tartótisztjétõl. Az érintett egyébként a bírósági tárgyaláson az elnyomó rendszer áldozatának vallotta magát, és feltárta: valójában 14 évesen beszervezték, ami „megpecsételte a sorsát", továbbá sokakat segített abban, hogy Magyarországra meneküljön.
Sőt állítása szerint 1993-ban ismét be akarta szervezni a titkosszolgálat, ám amikor nemet mondott, munkahelyén lopással vádolták, és elveszítette állását. Együttműködött a CNSAS szerint Horváth Márton, a Kolozs megyei Mócs jelenlegi RMDSZ-es polgármestere is, ügyében azonban még nem született bírósági verdikt.
Fennakadt az átvilágításon Orbán Árpád, Székelyudvarhely egykori MPP-s tanácsosa, alpolgármestere, a párt 2008-as helyi polgármesterjelöltje is, esetében azonban a táblabíróság alaptalannak ítélte a CNSAS vádját, a legfelsõbb bíróság pedig februárban hirdet ítéletet.
Ne féljetek!
Krónka, 2010. szeptember 23. – Benkő Levente
Jog szerint az igazságszolgáltatás mondhat ki végszót arról, hogy a volt politikai rendőrség irattárát vizsgáló országos testület által mostanában megnevezett személyek valóban a hírhedt szeku segítői voltak-e, vagy sem. Morális szempontból azonban elsősorban Isten és – amennyiben egyáltalán ember pálcát törhet ember feje felett – földi halandó társai előtt kell(ene) elszámolnia annak, akiről felmerül a gyanú, hogy együttműködött a Szekuritátéval.
Az 1989 előtt még igen fiatal, illetve meg sem született, tehát a korról mit sem sejtő nemzedéknek, de talán magunknak sem árt újfent elmondani, hogy akkor nem úgy volt, mint ma. Mert akkor még titokban sem lehetett egyetlen darabka nemzetiszínszalagot őrizni, vagy egy-egy politikai viccet erre meg nem felelő helyen és emberek előtt elsütni, de a kormányt és az ország elnökét sem lehetett az imént említett körülmények között bírálni; és például Nyirő József köteteit, vagy mondjuk régebbi magyar történelemkönyveket sem volt ajánlatos a polc első sorába rakni – mert ha minderről tudomást szerzett a szeku...
És mondjuk akkoriban egy orvostanhallgató is alaposa(bba)n meggondolta, hogy ha egyszer felvételi vizsga útján bejutott az egyetemre, elküldi-e az anyjába a szekust, hogy további tanulmányaitól örökre búcsút vegyen, vagy vállalja azt a fajta lavírozást, amelyet ilyen vagy olyan mértékben, szinten és módon, de mindenkinek vállalnia kellett. Mert olyan volt az a rendszer. Hogy ki szekusnak, ki párttitkárnak, ki szüleinek, ki gyermekeinek, ki tanárának, ki tanítványának, egyszóval ember embernek, de még önmagának is: hazudott. Legalább most, bő húsz esztendővel 1989 decembere után legyünk őszinték: mindenki kussolt, mert ahol zsarnokság volt, ott zsarnokság volt – és aki a hálón fennakadt...
Saját udvarunkon seperve: Márton Áron püspököt és a volt politikai foglyok derékhadát leszámítva nem tudok olyan magyart, aki a kommunizmus rettenetes évtizedeiben egyenes gerinccel s szóval élt volna. Úgyhogy csínján a szavakkal, és főleg az ítéletekkel. De bő húsz esztendővel 1989 decembere után a gyanúba kevertek legalább most az egyszer legyenek őszinték. Legalább most ne féljenek. Legalább most álljanak elő. Mert a bűnök alól igazi feloldozást amúgy sem a törvényszék, sem ember, hanem egyedül a jóisten adhat.
A Magyar Nemzeti Közösségek Tanácsa elnökségi ülése Csíkszeredában
Erdely. Ma, 2010. szeptember 22.
Elkezdte munkáját a Magyar Nemzeti Közösségek Tanácsa (MNKT) elnöksége, melyet a közgyűlés Bösztörpusztán szavazott meg a Magyarok Országos Gyűlésén.
Első nap 2010. szeptember 13-án hétfőn három tagú küldöttségünk, Bődi Szabolcs, Németh Judit és Simon Csaba Nagyváradon találkozott az RMDSZ helyi elnökével, Nagyvárad alpolgármester asszonyával Bíró Rozáliával, valamint Sárközi Zoltán főtanácsossal, aki Bösztörpusztán is jelen volt az MNKT ülésén. Találkozásuk célja a két szervezet működésének közös lehetősége, egymás kölcsönös segítése a magyarságért, a magyarság érdekeiért folytatott munkában. Örömmel tudatjuk, hogy a tanácskozás alkalmával aláírásra került a csatlakozó nyilatkozat, mellyel az RMDSZ nagyváradi szervezete teljes jogú tagjává vált a MNKT-nak.
Hétfőn este Csíkszeredán a csíksomlyói templom szomszédságában foglaltuk el szállásunkat a külhonból érkezett elnökségi tagokkal együtt. Házigazdánk Gergely István (Tiszti)és Petres Kálmán volt a Fodor házban. Rövid ismerkedés, beszélgetés és finom vacsora után nyugovóra tértünk, hogy másnap frissen vethessük bele magunkat a munkába.
Szeptember 14-én kedden 10 órától megkezdődött az elnökség I. ülése, melyet Sass Tamás vezetett, aki a Magyar Polgári Szövetség nevében volt jelen.
Ismertette a 12 napirendi pontot, majd Petres Kálmán napirend előtti felszólalása következett, melyben Kálmán lemondott korábban megszavazott elnökségi tagságáról, hiszen a csíkszéki Székely Nemzeti Tanács elnökévé választották. Utódjául Bálint Tamást nevezte meg az SZNT részéről, akit az elnökségi tagok egyhangúlag megszavaztak, Bálint Tamás pedig elfogadta a felkérést.
Az alapszabály áttekintése, módosítása, egyhangú megszavazása után, a jelenlévők elnököt, titkárt és a pénzügyi ellenőrző bizottság tagjait választották meg. A Magyar Nemzeti Közösségek Tanácsa Egyesület soros elnöke 2011. december 31-ig Szlovénia és Őrvidék képviseletében Prof.Dr. Kulcsár László lett.
Az MNKT titkára határozatlan időre a Magyarok Szövetsége képviseletében Németh Judit, a pénzügyi ellenőrző bizottság elnöke Simon Csaba a Magyarok Szövetsége képviseletében, pénzügyi ellenőrző bizottsági tagok Petres Kálmán Csíkszék SZNT, valamint Sass Tamás MPSZ délvidék képviseletében.
A további napirendi pontok megbeszélése után, mely a tanács munkájáról és pénzügyi helyzetéről, közeli és távlati célokról, rendezvények megvalósításáról, találkozókról, és következő tanácskozás idejéről szóltak, elfogyasztottuk közös ebédünket. Ezután Gergely István vezetésével megtekintettük a csíksomlyói templomot, ahol imáinkban segítséget és áldást kértünk arra a teremtő munkára, mellyel magyarságunk jövőjét előbbre vihetjük.
Mindannyian megegyeztünk abban, hogy a nemzeti összefogásnak ereje van, ha a külhonban élő magyarság felülkerekedik vélt, vagy valós sérelmein, együtt tudnak dolgozni egy közös cél érdekében a különböző szervezetek, közösen történelmi nagyságú tetteket vihetünk végbe. A magyarságnak múltja, jelene,jövője van. Az, hogy milyen lesz a jövőnk az csak rajtunk áll. A megjelentek körében erős az elhatározás arra, hogy tetteinkkel képesek legyünk egy szebb jövőt teremteni. Azok a programok, melyeket az MNKT elfogadott és hamarosan kidolgozásra, megvalósításra kerülnek, viszik majd előbbre népünket itthon ugyanúgy, mint külhonban.
Németh Judit
MNKT elnökségi tag, titkár
Simon Csaba
MNKT Pénzügyi ellenőrző bizottság elnöke
ÁLLÓHÁBORÚ – Verespatak: újraindul az RMGC projektjének vizsgálata
Transindex, 2010. szeptember 23. – S. Z.
Kolozsváron ismeretlenek személyeskedő plakátokat ragasztottak ki egy archeológus szakértő, valamint Soros György fotójával.
Hétfőn újraindult a Roşia Montană Gold Corporation (RMGC) projektjének a vizsgálata: ezúttal a környzetvédelmi hatástanulmányt fogja értékelni egy műszaki kivizsgáló bizottság. A testületet a Környezetvédelmi Minisztérium irányítja, tagjait több minisztérium delegálta.
Ezzel párhuzamosan egy archeológusokból álló bizottság is elkezdi a munkát. Az ő feladatuk megvizsgálni, hogy fel lehet-e oldani a római kori és középkori tárnákat tartalmazó Cârnic hegy védettségét. Ugyanis az RMGC tervei szerint a hegynek egy felén kitermelés folyna.
A verespataki kitermelést ellenző civilek reakciója nem maradt el: az Alburnus Maior egyesület elnöke, Eugen David nyílt levelet címzett az Országos Archeológiai Bizottságnak, felhívva a figyelmüket a hegy belsejében található tárnák felbecsülhetetlen értékére.
David arra is emlékeztetett, hogy a kulturális tárca a közelmúltban kifejezte szándékát, hogy a verespataki ókori bányát felterjessze az UNESCO világörökségi listájára. A civilek vezetője éppen ezért arra kérte a bizottság tagjait: ne ismétlődjön meg az a 2004-es szavazás, amikor jóváhagyták a Cârnic hegy védettségének a feloldását.
A nyílt levéllel párhuzamosan direktebb akciókra is sor került: a Re.Generation nevű civil szervezet aktivistái közzétették a bizottság tagjainak az e-mail címeit, arra buzdítva a tiltakozókat, küldjék el nekik Eugen David nyílt levelét.
Vasárnap az archeológiai bizottság egy tagjának, Sorin Cocișnak a tiltakozó levelére bukkantunk postaládánkban: kiderült, ismeretlen tettesek rágalmazó plakátokat ragasztottak ki a fotójával. A plakáton "kulturális bűntettel vádolható" felirat szerepel, a kutató teljes nevével valamint munkahelyével.
Kedden pedig a Ion Creangă utcában, az Onkológiai Intézettel szemben egy hasonló, ezúttal Soros Györgyöt ábrázoló plakátot találtunk. A plakát készítői azzal vádolják a tőzsdegurut, hogy veszélyezteti egy közösség életét, továbbá hogy biztonsági kockázatot jelent.
Sorosnak a Verespatak-ügyben játszott szerepe egyébként meglehetősen érdekes: idén ugyanis Newmont Mining-részvényeket vásárolt. A cég 15 százalékot birtokol a Gabriel Resources részvényeiből. A Gabriel Resources viszont az RMGC részvényeinek 80 százalékos tulajdonosa.
A jótékonysági akcióiról is elhíresült mágnás ugyanakkor a "barikád" másik oldalán is érdekelt: a Soros Nyílt Társadalomért Alapítvány több ízben is állást foglalt a bányaprojekt ellen. Soros egy, a Newmont-részvényvásárlás előtt kelt levelében azt állítja, a verespataki bányakitermelésben anyagilag nem érdekelt, és nem is tervez érdekeltté válni.
Leírja, találkozott az RMGC képviselőjével, azt kérve tőle, találjanak egy olyan kompromisszumos megoldást, mely kielégíti a bánya ellen tiltakozókat. Soros hozzátette még, számára sem egyértelmű, mi a jó megoldás, és nem próbálja személyes meglátásait a Soros Nyílt Társadalomért Alapítványra kényszeríteni.
Veszélyes játszmák
Krónika, 2010. szeptember 23. – Balogh Levente
Az időzítés minden bizonnyal véletlen, de azért ettől függetlenül felháborító és megdöbbentő, hogy ugyanazon a napon három, azonos jellegű magyarellenes élű intézkedés is történt. Nagyváradtól Csíkszeredán át Sepsiszentgyörgyig a magyar nyelvű feliratok bántják a román illetékesek szemét, ezért aztán hol erőszakkal, hol a törvény erejével próbálják meg háttérbe szorítani a magyar nyelvet.
Az egyik legdurvább esemény Nagyváradon történt, ahol a helyi önkormányzat saját embereivel szedette le a magántulajdonban lévő épületek falára fölszerelt, szintén magántulajdont képező magyar utcanévtáblákat. Amennyire pitiáner, annyira vérlázító gesztusról van szó, hiszen a helyhatóság épp az általa is gyakran a fejlesztések kerékkötőjeként emlegetett gazdasági válság kellős közepén döntött úgy, hogy a város több tízezer magyar adófizetőjének pénzéből is fizetett közterület-fenntartók infrastruktúráját és munkaerejét használja fel egy magyarellenes intézkedés kivitelezésére.
Hogy kit zavartak a belvárosi utcák történelmi neveit tartalmazó táblák, azt nem tudni, mindenesetre ezúton is az illetékesek figyelmébe ajánljuk a szászföldi példát, ahol az egykori szász településeken díszes gót betűkkel az eredeti, történelmi német elnevezéseket is feltüntetik az eltérő színű táblákon. Ha azok nem törvénytelenek, akkor a váradiak sem. Ezért az önkormányzat ellen magántulajdon-rongálás miatt pert kell indítani, a táblákat pedig a lehető legsürgősebben vissza kell helyezni. Az ombudsmani hivatal pedig, amelynek elvileg a polgárok közötti jog- és esélyegyenlőség felügyelete lenne a feladata, külön szégyellheti magát gyalázatos, az intézmény lényegével ellentétes álláspontja miatt. Hasonló a helyzet a Székelyföldön is: Sepsiszentgyörgyön a román sovinizmus egyik hírhedt képviselője mérgezi a magyar–román viszonyt, Csíkszeredában pedig szintén kívülállók szítják az indulatokat.
Holott egyértelmű: ha egy vidéken elsöprő többségben élnek egy nemzetiség képviselői, akkor jogos, hogy az ő nyelvükön szerepeljenek először az információk. (Mindemellett akkor sem történik tragédia, ha nem így van – de ez is a kulturáltság és a tolerancia egyik fokmérője). A körülmények ismeretében amúgy nehéz nem arra gondolni, hogy a permanensen lappangó magyarellenesség megnyilvánulásain túl elterelő hadműveletről is szó van. Az ország gazdasága továbbra is lejtmenetben, a szociális feszültség nőttön nő – ennek levezetésére pedig régi, jól bevált recept a kisebbségellenes indulatok felszítása. A konfliktus megelőzése érdekében az incidenseket a nyilvánosság bevonásával, a brüsszeli hatóságokat és ha kell, a strasbourgi emberi jogi bíróságot is tájékoztatva kell rendezni – de talán még fontosabb, hogy a közvetlen kapcsolatteremtés lehetőségeit kihasználva tudatosítsuk a román polgárokban: aljas politikai játszma eszközeiként kívánják őket felhasználni. Vagy valóban van olyan román közalkalmazott, akinek attól nő 25 százalékkal a fizetése, ha Nagyváradon a str. Jean Calvin felirat mellett nem látható a Kálvin utca feliratú tábla?
MAGYARORSZÁG
Ki lehet magyar állampolgár?
Új Magyar Szó, 2010. szeptember 23. – B. T.
1993-ban született meg a magyar állampolgárság elnyerését szabályozó új törvény. A jogszabályt idén május 17-én az Országgyűléshez a FIDESZ és a Kereszténydemokrata Párt képviselőcsoportja nevében Orbán Viktor, Semjén Zsolt, Kövér László, Németh Zsolt és Kósa Lajos által benyújtott törvényjavaslattal módosították.
Több mint egy hónappal ezelőtt, augusztus 20-án lépett életbe a magyar állampolgárság megadásáról szóló, módosított jogszabály. A törvény 2011. január elsejétől válik alkalmazhatóvá.
Ne sértse a közbiztonságot és a nemzetbiztonságot
A magyar állampolgárság keletkezésének, megszerzésének és megszűnésének szabályairól szóló törvényt az Országgyűlés a magyar állampolgárság erkölcsi súlyának megőrzése és az állampolgárok Magyar Köztársasághoz való kötődésének erősítése érdekében, a magyar állampolgársági jog hagyományait és a nemzetközi szerződések előírásait figyelembe véve alkotta meg.
A módosított állampolgársági törvény számos új elemet tartalmaz a 17 évvel ezelőtt elfogadott jogszabályhoz képest. Az alapelvek tekintetében változatlanul hagyja a kitételt, miszerint „a magyar állampolgárok között az állampolgárság keletkezésének, illetőleg megszerzésének jogcíme alapján különbséget tenni nem lehet", illetve senkit nem lehet állampolgárságától, illetve állampolgársága megváltoztatásának jogától önkényesen megfosztani. Ugyanakkor kimondja: a jogszabály a személy akaratszabadságának tiszteletben tartása mellett elősegíti a család állampolgárságának egységét, a hontalanság eseteinek csökkentését, biztosítja a személyes adatok védelmét.
A magyar állampolgárság honosítás útján történő megszerzését illetően úgyszintén érvényes marad a korábbi rendelkezés, amelynek megfelelően saját kérelme alapján honosítható az a nem magyar állampolgár, aki a kérelem beterjesztését megelőzően nyolc évig folyamatosan Magyarországon lakott, a magyar jog szerint büntetlen előéletű, a kérelem elbírálásakor ellene magyar bíróság előtt büntetőeljárás nincs folyamatban, illetve megélhetése és lakóhelye Magyarországon biztosított.
Azt a magyar állampolgárt, aki egyidejűleg más államnak is állampolgára – ha törvény másként nem rendelkezik –, a magyar jog alkalmazása szempontjából magyar állampolgárnak kell tekinteni.
Pontosításnak számít viszont az a kitétel, amely a honosítást csak akkor teszi lehetővé, ha az a Magyar Köztársaság közbiztonságát és nemzetbiztonságát – azaz, az előző változattól eltérően, nem csupán érdekeit – nem sérti. Kedvezményesen honosítható az a nem magyar állampolgár, akinek felmenője magyar állampolgár volt vagy valószínűsíti magyarországi származását és magyar nyelvtudását igazolja.
Szükséges iratok
Születésénél fogva, leszármazással magyar állampolgárrá válik a magyar állampolgár gyermeke. A nem magyar állampolgár szülő gyermekének magyar állampolgársága a születés napjára visszaható hatállyal keletkezik, ha másik szülője – teljes hatályú apai elismerő nyilatkozat, utólagos házasságkötés, továbbá az apaság vagy az anyaság bírói megállapítása alapján – magyar állampolgár. Ellenkező bizonyításáig magyar állampolgárnak kell tekinteni a Magyarországon lakóhellyel rendelkező hontalan Magyarországon született gyermekét, valamint az ismeretlen szülőktől származó, Magyarországon talált gyermeket.
Ami az állampolgárság megszerzésére irányuló nyilatkozatot és kérelmet illeti, azt az új szabályozás szerint a települési — városban a kerületi — önkormányzat, polgármesteri hivatal anyakönyvvezetőjéhez, a külön jogszabályban meghatározott körzetközponti jegyző székhelyén működő anyakönyvvezetőhöz, a magyar konzuli tisztviselőhöz, illetve a magyar kormány által kijelölt, az állampolgársági ügyintézésért felelős szervhez lehet benyújtani.
Az állampolgársági kérelemnek tartalmaznia kell az érintett személyi adatait (név, lakcím, születési, házasságkötési adatai), felmenői személyi adatait, valamint az állampolgárságra, külföldre távozás időpontjára vonatkozó adatokat. Az állampolgársági kérelemhez a kérelmezőnek mellékelnie kell születési anyakönyvi kivonatát és a családi állapotát igazoló okiratokat.
Ha a kérelem hiányos vagy az elbíráláshoz szükséges adatokat nem tartalmazza, a belügyminiszter a kérelmezőt más közokiratok bemutatására is felhívhatja. Ilyenek különösen: a hatósági erkölcsi bizonyítvány, az állampolgársági bizonyítvány, a honosítási, visszahonosítási, elbocsátási okirat, a magyar útlevél, az illetőségi bizonyítvány, továbbá a születési, házassági, halotti anyakönyvi okirat. Idegen nyelvű okiratot hiteles magyar nyelvű fordítással ellátva kell a kérelemhez csatolni.
Az állampolgársági eljárás során a belügyminiszter betekinthet az anyakönyvbe, az anyakönyvi alapiratokba, és ezekről másolatot kérhet; adatot kérhet és betekinthet a polgárok személyi adat- és lakcímnyilvántartásába; adatot kérhet a rendőrségi és a bűntettesek nyilvántartásából, illetve véleményt kérhet a jegyzőtől, a konzultól, a gyámhatóságtól és az idegenrendészeti hatóságoktól, a rendőrségtől és az illetékes nemzetbiztonsági szolgálattól.
A honosítást kérő külföldi egyidejűleg kérheti azt, hogy saját vagy felmenője egykori magyar születési családi nevét viselhesse; többtagú születési családi nevéből egy vagy több tag, valamint születési és házassági nevéből a nemre utaló végződés vagy névelem elhagyását, továbbá utónevének magyar megfelelőjét.
Hatálytalanná váló törvények
E törvény életbelépésével hatályát veszti az állampolgárságról szóló 1957. évi V. törvény és a végrehajtásáról szóló 1957. évi 55. törvényerejű rendelet; a magyar állampolgárságtól megfosztó határozatok hatályának megszűnéséről szóló, az 1990. évi XXVII. törvény és a módosításáról rendelkező 1990. évi XXXII. törvény; a helyi önkormányzatok és szerveik, a köztársasági megbízottak, valamint egyes centrális alárendeltségű szervek feladat- és hatásköreiről szóló 1991. évi XX. törvény 1-2. paragrafusa; az egyes tanácsi testületi hatáskörök módosításáról szóló 1972. évi 21. törvényerejű rendelet 7. paragrafusa.
A törvény felhatalmazza a kormányt egyebek között arra, hogy megállapítsa a miniszter e jogszabályban meghatározott feladatainak részletes szabályait, a polgármesternek az eskü vagy fogadalom letételével kapcsolatos feladatait; a jegyzőnek, az anyakönyvvezetőnek és a konzulnak az állampolgársági kérelmek átvételével, az okiratok továbbításával, valamint a hatósági nyilvántartások értesítésével kapcsolatos feladatait; az eljárásban használandó formanyomtatványokat.
Indoklás
Végül a törvény indoklásáról szóló fejezet leszögezi: az Alkotmány kimondja, hogy „a Magyar Köztársaság felelősséget érez a határain kívül élő magyarok sorsáért, és előmozdítja a Magyarországgal való kapcsolatuk ápolását."
A világban és a Kárpát-medencében élő magyarság körében az elmúlt 20 évben időről-időre felbukkant igényként, hogy az anyaországgal való kapcsolattartásban és magyarságuk megtartásában komoly segítséget jelentene – külföldi példák nyomán – egy egyszerűsített honosítási eljárás bevezetése.
A jogszabály célja a magyar állampolgárságról szóló 1993 . évi LV. törvény módosításán keresztül az úgynevezett kettős állampolgárság, azaz a határon túli magyarok számára egyszerűsített, kedvezményes állampolgárság-szerzés biztosítása. Bár a jelenlegi idegenrendészeti és állampolgársági szabályozás is tartalmaz kedvezményeket a Magyarország határain kívül élő magyarság számára, azonban az egymásra épülő eljárások gyakran hosszadalmasak voltak, felesleges adminisztratív terhet jelentettek, így az anyaországgal való kapcsolattartás megnehezült.
Nem automatikus folyamat
Természetesen mindez nem jelenti az állampolgárság kollektív és automatikus megadását, így csak egyedi kérelem alapján lehetséges az igény elismerése. Az állampolgárságról szóló magyar döntés jogalapja a nemzetközi jogban vitathatatlan: az állam szuverenitása alapján szabadon határoz állampolgársága megszerzésének szabályairól.
Az Európa Tanács keretében, 1997. november 6-án kelt, az állampolgárságról szóló Európai Egyezmény (kihirdette a 2002. évi III. törvény) szerint is minden állam saját joga szerint határozza meg, hogy kik az állampolgárai.
Az Alkotmánybíróságnak a kettős állampolgárság ügyében tartott népszavazásról szóló határozataiból következik az, hogy kettős állampolgárság létrehozatala elvileg nem ellentétes Magyarország nemzetközi kötelezettségeivel, a diszkrimináció tilalmába nem ütközik sem a nyelv szerinti, sem pedig a leszármazás szerinti különbségtétel.
Európában több ország állampolgársági joga is egyszerűsített, kedvezményes eljárást tesz lehetővé, hasonlóan a javasolt magyar szabályozáshoz. Az utóbbi években egyre több ország ismeri el a kettős állampolgárságot, az egykor még azt mereven elutasítók is ma már értéknek tekintik.
Megjegyzendő, hogy a törvény nem teljesen újdonság a magyar jogrendszerben, hiszen már az első magyar állampolgársági törvény és az 1886 . évi IV . törvénycikk is ismerte a határon túli magyarok, a csángók egyszerűsített honosítási eljárását.
Összetett feladat
A jogszabály konkrét gyakorlati alkalmazása nem lesz egyszerű dolog, amint Wetzel Tamás, a magyar állampolgársági törvény végrehajtását felügyelő miniszteri biztos elmondta, az eljárószerveknek csaknem 200 embert kell felvenniük, biztosítva számukra a munkakörülményeket, és teljesen új informatikai rendszert is ki kell alakítani a minél gyorsabb ügyintézés érdekében, ezért lehet csak január 1-jétől igényelni az állampolgárságot.
A zökkenőmentesség érdekében a kormány a törvénymódosítást követően összesen 830 millió forintot utalt ki az illetékes szerveknek. Októberben külön internetes oldalt hoznak létre, amelyen az igénylők számára hasznos információkat, a leggyakrabban feltett kérdések válaszait ismertetik majd. Szerepelni fog a weboldalon többek között a kérelmezési procedúra, illetve az is, hogy milyen jogai és kötelezettségei vannak az igénylőnek.
A csángó magyarok számára külön cikkelyt dolgoztak ki a követelményrendszerben, így kizárólag az ő esetükben lesz elfogadható az, ha „valószínűsítik magyarországi származásukat". Ez négy-öt kritérium alapján állapítható meg, erről is tájékozódni lehet majd az új honlapon.
A magyar állampolgárság igénylésével a kérelmezők nem esnek el a magyarigazolvánnyal járó kedvezményektől abban az esetben, ha továbbra is megtartják eredeti lakhelyüket.
Wetzel Tamás egyébként első évben 300 ezer kérelemre számít.
KÁRPÁT-MEDENCE
Törlik Robert Fico „bosszútörvényét"
Új Magyar Szó, 2010. szeptember 23. –
A szlovák kormányfő szerint korlátozott mértékben, de valószínűleg megmaradnak az államnyelvtörvényben azok a szankciók, amelyeket a jogszabály megsértésért vezetett be a Robert Fico vezette kormányzat, ugyanakkor el akarják törölni a kettős állampolgársággal kapcsolatos szlovák törvényt.
A szlovák kormányfő szerint korlátozott mértékben, de valószínűleg megmaradnak az államnyelvtörvényben azok a szankciók, amelyeket a jogszabály megsértésért vezetett be a Robert Fico vezette kormányzat, ugyanakkor el akarják törölni a kettős állampolgársággal kapcsolatos szlovák törvényt.
„Egyetértés van abban, hogy ami a közérdekű információkat, az alapvető szolgáltatások elérhetőségét érintő információkat vagy az életveszélyre figyelmeztető információkat illeti, szükség van a büntetésekre a törvénysértések miatt" – jelentette ki Iveta Radicová, amikor ismertette az éjjeli koalíciós tanácskozás eredményeit.
Az államnyelvről elfogadott, sokat vitatott jogszabály módosításának részleteiben a koalíció még nem egyezett meg, de folytatja az egyeztetéseket. A pártok képviselőinek egy hetük van arra, hogy megegyezzenek a részletekben – tette hozzá Radicová.
A Bugár Béla vezette Most-Híd párt a szankciók teljes eltörlését szorgalmazza. A liberális Szabadság és Szolidaritás (SaS) csak akkor nyúlna a szankciókhoz, ha az érintettek a hivatalos felszólítás után sem szüntetnék meg a törvénysértést.
Nem hivatalos értesülések szerint a kormányzat kivenné a törvényből például azt a rendelékezést, miszerint az emlékművek, emléktáblák szövegét a minisztériumnak kell jóváhagynia. Megszüntetnék a nemzetiségi iskolákban a kötelező kétnyelvű dokumentációt is.
A jövőben a közlekedési tárca, a posta és a távközlési szféra, valamint a nem állami tűzoltó egységek alkalmazottainak nem lenne kötelező az államnyelv használata. Eltörölnék a szankciókat az időszaki kulturális kiadványoknál, a múzeumok, galériák, könyvtárak, mozik időszaki kiadványainál, programfüzeteinél.
Szóba került a kettős állampolgárság ügye is. Radicová kijelentette, hogy kormánya a jelenleg hatályos, a korábbi kormány által szintén nemrégiben módosított szlovák jogszabályt meg kívánja szüntetni. A korábbi döntés szerint az a szlovák állampolgár, aki önkéntesen felveszi egy másik ország állampolgárságát, automatikusan elveszíti eredeti, tehát szlovák állampolgárságát. Ha az idegen állampolgárság felvételét nem ismeri be, büntetésnek teszi ki magát.
A Robert Fico által keresztülvitt jogszabály-módosítás válasz volt a határon túli magyarok magyar állampolgárságát megkönnyítő budapesti lépésre.
ELEMZÉSEK, PUBLICISZTIKA
REPLY – Brassai-ügy: A jól ismert forgatókönyv
Transindex, 2010. szeptember 22.
Adott iskola éveken keresztül írásban jelzi a fokozódó problémát, de senki nem segít, majd amikor kétségbeesésében a nyilvánosság elé mer lépni, akkor következnek az ilyenkor szokásos vádak, kioktatások.
A forgatókönyv nagyon ismerős, megegyezik azzal, amivel a többi, hasonló helyzetben levő erdélyi magyar iskola is szembesült az elmúlt években. Adott iskola éveken keresztül írásban jelzi a fokozódó problémát, de senki nem segít, majd amikor kétségbeesésében a nyilvánosság elé mer lépni, akkor következnek az ilyenkor szokásos vádak, kioktatások.
Más, hasonló helyzetben levő iskolához képest 2004-2010 között, hét év alatt, egyetlen, az iskola helyzetét bemutató nyilatkozatot sem tettünk közre! Sajnos, most már látjuk, hogy ez hiba volt: túl csendben voltunk, reménykedtünk mindvégig abban, hogy megoldódik a helyzet.
2004-2010 között összesen öt írásos beadvánnyal fordultunk a Kolozs megyei RMDSZ-hez, valamennyit iktattuk is (644/2004.07.05, 209/2005.06.23., 80/.2008.04.17, 179/2009.09.8): egyre sem érkezett válasz a mai napig sem. Legutolsó beadványunkat tavaly románul is eljuttattuk a megyeházához, a polgármesteri hivatalhoz, megyei tanfelügyelőséghez is.
Az alábbiakban, a teljesség igénye nélkül, szeretnénk válaszolni a kolozsvári Szabadság napilapban szeptember 21-én, és Transindex internetes portálon szeptember 17-én megjelent, ellenünk felhozott főbb vádakra.
1. „A tanfelügyelőség képviselői, jómagam és Lakatos András is (az RMDSZ oktatási ügyekkel foglalkozó alelnöke, szerk.) együtt kerestünk arra megoldást, hogy a két iskola megférjen egymás mellett ugyanabban az épületben. 2005-ben vetettük papírra az első elképzelést – egy ütemtervet dolgoztunk ki, hogy évről évre miként csökkentsék vagy növeljék az osztálylétszámokat úgy, hogy elférjen a két oktatási intézmény az épületben" (László Attila alpolgármester, a Kolozs megyei RMDSZ elnöke, a továbbiakban L.A.)
Az iskola vezetőtanácsa semmilyen 2005-2010 között megszületett ütemterveről nem értesült, ilyet hivatalosan az iskolánknak nem küldtek – különben iktattuk volna, és mint minden, az iskolánkat érintő hivatalos ügyet, megtárgyalásra bocsájtottuk volna a tanári kar elé. Ilyen ütemtervről még szóban sem értesítették a Brassait, ha létezett volna ilyen, akkor még 2005-ben el kellett volna küldeni az iskolának.
2. "minden szeptemberben a megállapodásba foglaltaknál több osztályt indítottak mind első, mind ötödik, mind pedig kilencedik osztályban, és így évről évre osztályterem-hiánnyal küszködtek." (L.A.) A Brassainak jelenleg egy első, egy ötödik és két kilencedik osztálya van. Érthetetlen az alaptalan vád.
3. „Megemlíteném például azt, hogy múlt évben 3 első osztályt indítottak volna, de végül csak egyet sikerült beindítani" (L.A.) Jóhiszeműen egyszerű tévedésként fogjuk fel ezt a kijelentést és nem minősítjük szándékosan az iskola hitelét rontó csúsztatásnak. A Brassai ugyanis soha sem kért három magyar első osztályt: a példaként említett múlt évben is, tudatában léve a teremgondoknak, egyetlen első osztályt kértünk (1533/17.02.2010 számú tanfelügyelőségi átirat)
4. A magyar tanfelügyelők által említett, az iskolánkon is túlmutató nagyszabású megmentési tervről most olvasunk először: a tanfelügyelőség fejlécével ellátott, a tanfelügyelőhelyettes asszony által aláírt és nyíltan felvállalt, az iskolához hivatalos úton eljuttatott konkrét tervet eddig ugyanis nem olvashattunk.
Pedig az első, 2004-es beadványunktól kezdve konkrét megoldási javaslatot kértünk a helyi érdekvédelmi képviseletünktől.
Szóbeszéd szintjén voltak már különböző elképzelések arra vonatkozóan, hogy esetleg a Brassai az Orvosi Egyetem volt Petőfi utcai bentlakásának az épületébe, a Horea úti egykori Faipari Szakiskola épületébe vagy a volt görög-katolikus iskola épületébe mehetne. Persze egyéb "megoldásokról" is keringtek hírek: például olyasmiről is, hogy szakiskolává kellene alakítani az iskolánkat.
Továbbra is nyitottak vagyunk minden konkrét, az immár több mint hétéves helyzetet, problémát orvosló megoldásra, és akár csak az összes eddigi, - az iskolánkat érintő, hivatalos úton hozzánk eljuttatott - iratot, a legnagyobb komolysággal és nyitottsággal fogjuk megtárgyalni tanári karunkkal. Nem vagyunk abban a helyzetben, hogy figyelmen kívül hagyhatnánk csak egyetlen javaslatot is!
Úgy érezzük, Péter Tünde főtanfelügyelő asszonynak, akinek címzetes tanári fenntartott állása itt van a Brassai Sámuel Elméleti Líceumban, mégsem szívügye az iskolánk.
5. "A cikkben említett magyar tanfelügyelők mindig szorgalmazták az egyeztető találkozásokat, amelyek a Brassai Sámuel Elméleti Líceum jövőjével kapcsolatosak voltak". (P.T., Sz.G.) A tavaly és az idén a Brassai Sámuel Elméleti Líceum jövőjével kapcsolatosan tudtunkkal összesen négy egyeztető találkozásra került sor (2009 X.1, 2009.X.15, 2009.X.29 és 2010.VII.27). A pontosság kedvéért: ezek közül egyet sem a magyar tanfelügyelők szorgalmaztak, hanem kettőt az Unitárius Egyház és egyet-egyet a János Zsigmond Unitárius Kollégium illetve a Brassai Sámuel Elméleti Líceum. Állításunkat a találkozók hivatalos meghívóival támasztjuk alá.
6. Továbbra is fenntartjuk azt az álláspontunkat, hogy a jelenlegi átmeneti megoldás csak Anca Cristina Hodorogea főtanfelügyelő asszony és Anca Podoleanu, a Victor Babeş igazgatónőjének a jóindulatú segítségével születhetett meg: a szeptemberi 2-i találkozó során egy másik közeli ingatlan négy terme merült fel lehetőségként, és csak a szeptember 10-i pénteki találkozó során dőlt el, hogy a rákövetkező hétfőn, szeptember 13-án a Victor Babeş Líceum négy termében kezdhet négy osztályunk. Egyik találkozón sem volt jelen a főtanfelügyelőhelyettes asszony: hiába is kerestük, mert szeptember 1-10. között szabadságon volt.
Több dologban is sántít az említett Kölcsey - Brassai, az iskolánkat lejáratni szándékozó, párhuzam: ott sem az iskola oldotta meg egymaga a problémáját, és a helyzet ott sem idillikus. „Talán dacból, a kifüstölt Kölcsey nem a felkínált régi udvaron, hanem a filharmóniában tartotta évnyitóját" (Sike Lajos, Kifüstölték a Kölcseyt - ÚMSZ, 5. oldal, 2010 szeptember 17).
A „Hatvan a négyszázötvenből" című emlékkönyben is megjelent az, ami a Brassai emlékünnepélyünkön 2007-ben hangzott el:
„Egy iskola sohasem holt anyag, nemcsak téglából megformált, kedves épület, barátságos falak rendszere (...). A skóla mi vagyunk: te, én, ő – mi valamennyien. Bennem és benned, általam és általad élő (...)". És a mi igazgatónőnk is nagy tapsot kapott. Hasonló kényszerhelyezetek, úgy látszik, hasonló idézeteket, reakciókat szülnek. Még akkor is, ha egyesek hajlamosak őket félreértelmezni.
Végül nem hagyhatjuk szó nélkül azt sem, hogy míg mi 2004 óta folyamatosan jeleztük a problémánkat, a helyzetünk mégsem oldódott meg. Eközben a hasonló helyzetben levő Coşbuc líceum számára új kollégiumot építettek a Petőfi utcában, az Unitárius Egyház ingatlanjából elköltözött Albă ca Zăpada óvoda új emeletes épületét az idén adták át a F.J. Curie utcában, az Inocentiu Micu Líceum pedig a visszaszolgáltatott ingatlanból a volt Ion Lupaş általános iskola épületébe költözhetett. Egyesek számára van, lehet megoldás, a Brassai számára még mindig nincs.
Továbbra sem értjük azt, és egyik nyilatkozó sem magyarázta meg, hogy miért nem támogatja iskolánk megmaradását, miért ellenzi a Kolozs megyei RMDSZ azt, ami az Unitárius Egyház, a Brassai Sámuel Elméleti Líceum és az Unitárius Kollégium közösen elfogadott megoldása? Annál is inkább, mert egy olyan épületről lenne szó, ami az Unitárius Egyház tulajdonába került vissza.
2005 június 23-án, a 209-es számmal, a Kolozs megyei RMDSZ-nél beiktatott és 2382 szülő és 82 tanárunk aláírásával támogatott beadványunk b. pontjánál egyetlen igen-nel vagy nem-mel is megválaszolható kérdést tettünk fel: "akar-e vagy sem segíteni a problémáink megoldásában a kolozsvári RMDSZ?". 2010 szeptember végét írunk, és még erre az egyszerű kérdésünkre sem kaptunk választ, csak minket vádoló, elmarasztoló és helyenként kioktató, sajtóban megjelent nyilatkozatokat. Sajnos ma is aktuálisaknak tűnnek iskolánk tanárnőjének, Kassay Ildikónak a Szabadságban 2008-ban megjelent elkeseredett sorai: "nem tudok arról, hogy az alábbi nyolc évben valamelyik tanügyi államtitkárunk eljött volna az iskolánkba, hogy elbeszélgessen valakivel az itteni gondokról (...). Igen, úgy éreztük, hogy ezek alatt az évek alatt hátat fordítottak nekünk, és ennek azért van egy üzenet-értéke is. "Csinálj, amit akarsz, csinálj amit tudsz, én nem fogom látni".
U.i. Reméljük, hogy jelen írásunkkal nem a polémiát szítjuk, szándékunk csupán a közel hatszáz diákunknak megfelelő tanulási körülményeket biztosítani.
A Brassai Sámuel Elméleti Líceum vezető tanácsa
Gyanúsítottként hallgatta ki a rendőrség Biszku Bélát
Krónika, 2010. szeptember 23.
Gyanúsítottként hallgatta ki a Budapesti Rendőr-főkapitányság (BRFK) Biszku Béla volt belügyminisztert – írta csütörtöki számában a Magyar Nemzet.
A lap Biszku Béla Duna Televíziónak adott nyilatkozata miatt indított eljárás fejleményeiről érdeklődött a BRFK kommunikációs osztályán, amely közölte: „megkezdődött az adatgyűjtés, megtörtént B. Béla gyanúsítottkénti kihallgatása, ami ellen panasszal élt, melyet az illetékes ügyészség bírál el".
A cikk felidézte: Biszku Bélát a jobbikos Szilágyi György jelentette fel, mert a volt belügyminiszter a Duna Televízióban ellenforradalomnak minősítette az 1956-os forradalmat, és jogszerűnek nevezte az azt követő megtorlásokat, így a meghozott halálos ítéleteket is.
Az egykori magyar belügyminiszter a a Duna Teevízió Közbeszéd című műsorában, augusztusban azt mondta: az 1956-os forradalom utáni megtorlás idején a halálos ítéleteket nem ő hozta, a büntetőeljárásokba nem avatkozott bele, azok szerinte nem koncepciós eljárások voltak.
Biszku Béla belügyminiszterként az 1956-os forradalmat követő megtorlások egyik irányítója, 1961-től két éven át miniszterelnök-helyettes, majd 1978-ig a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) Központi Bizottságának (KB) titkára volt. Az elmúlt húsz évben nem adott interjút, és először állt a nyilvánosság elé az után, hogy a mozikban júniusban bemutatták a róla szóló, Bűn és büntetlenség című dokumentumfilmet.
A televíziós interjúban a 89 éves egykori belügyminiszter úgy fogalmazott: elszenvedője volt a Rákosi-rendszernek és az általa máig ellenforradalomnak tekintett 1956-os eseményeknek, amelyek idején az angyalföldi pártbizottság titkára volt.
Hozzátette, 1956-ot ellenforradalomnak, olyan nemzeti tragédiának tartja, amelyben „a rendszer leghűségesebb vezetőit, például Mező Imrét", a budapesti pártbizottság titkárát meggyilkolták, ahogyan sok kiskatonát, karhatalmistát is.
„Nem akartam belügyminiszter lenni" – jelentette ki Biszku Béla, szavai szerint azonban a Politikai Bizottság döntése után „nem volt fellebbezési lehetőség", így övé lett a pozíció, négy miniszteri éve alatt pedig „a közbiztonság helyreállt az országban".
A forradalom utáni megtorlásokról azt mondta: „akik a rendszer ellen vétettek, azok felelősségre vonását a rendszer kezdeményezte".
Saját szerepéről szólva úgy fogalmazott: politikai vezető volt, a megtorló ítéleteket – köztük a halálos ítéleteket – nem ő hozta. Tagadta, hogy a büntetőeljárásokba beavatkozott, így azt is, hogy kifogásolta „a fizikai megsemmisítések" alacsony számát, ugyanakkor elmondta, hogy a forradalom után indult eljárásokat nem tekinti koncepciós pereknek, mert azok szerinte „elkövetett cselekmények miatt" indultak.
„Rettenetesen sajnálok minden embert, akinek az életét elvették vagy megcsonkították" - mondta azzal kapcsolatban, hogy a róla készült dokumentumfilmben Nagy Imrével kapcsolatban úgy fogalmazott, „megérdemelte a sorsát". A megtorlásokért nem kért bocsánatot.
A volt belügyminiszter arra is kitért, hogy szerinte az 1956-os események előzményeit és következményeit egy történészekből álló bizottságnak kellene megvizsgálnia, s annak ő is rendelkezésére állna.
Nyugdíjazásáról elmondta, hogy ő kezdeményezte, mivel több ügyben nem értett egyet Kádár Jánossal, akit „a huszadik század legnagyobb politikai egyéniségének" nevezett.
A korábbi belügyminiszter július végén megnézte a róla készült dokumentumfilmet, amely szerinte kizárólag a készítők – a Mandiner két újságírója, Novák Tamás és Skrabski Fruzsina – politikai véleményét tükrözi, mivel a vele folytatott beszélgetésből „önkényesen kiragadtak részleteket", annak teljes szövegét azonban nem hozták nyilvánosságra.
A Bűn és büntetlenség című alkotás készítői eredetileg azzal keresték meg Biszku Bélát, hogy szülőfalujáról, Márokpapiról kérdeznék, és csak a negyedik, utolsó találkozáskor fedték fel, hogy újságírók, és valójában az 1956 utáni megtorlások legmagasabb rangú, még élő irányítójáról készítenek filmet.
Biszku Béla ezután előbb beleegyezett a film vetítésébe, majd visszavonta hozzájárulását, az alkotók azonban nem álltak el a bemutatótól.
|
