|
ROMÁNIA
Brassóban járőröznek a Noua Dreapta tagjai
MTI, 2010. november 22.
Önvédelmi járőrszolgálatot hozott létre Brassóban egy szélsőjobboldali szervezet. Az Új Magyar Szó hétfőn arról számolt be, hogy a Noua Dreapta nevű román szélsőjobboldali szervezet Brassóban járőrszolgálatot hozott létre. A szervezet helyi vezetői szerint azért volt erre szükség, mert a helyi hatóságok nem látják el kellőképpen a feladataikat.
A Noua Dreapta tagjai fel kívánnak lépni a jövőben a bűnözők, a rendzavarók ellen, és részt akarnak venni a város „rendjének" biztosításában. A szélsőjobbos járőrök sikerként könyvelték el, hogy a napokban elfogtak egy erőszakoskodó bűnelkövetőt, akit szerintük a rendőrség hiába keresett. A szervezet helyi vezetője abban bízik, hogy „ragadós" lesz a példa, és hamarosan országossá szélesedik a brassói kezdeményezés.
Cristian Grigorasi, a brassói szélsőjobbos vezér szerint Temesváron a Noua Dreapta tagjai már jelezték, hogy hasonló „önvédelmi" akció szervezésébe kezdenek. A szervezet temesvári tagjai október végén már demonstráltak a „bűnözés, a bűnözők és a társadalom hulladéka" ellen, a kétszáz fős tüntetést az Olaszországból érkező neonáci Forza Nova tagjai erősítették. Az álarcos tüntetők cigány- és rendőrellenes jelszavakat skandáltak. A brassói rendőrség közleményben figyelmeztette a „rendcsinálókat" arra, hogy a törvényes rend fenntartásának feladata a rendőrség kizárólagos hatásköre.
„Esélyt látok a győzelemre" Eckstein Kovács Péter indulni készül a szövetségi elnöki funkcióért
Népújság, 2010. november 23. – Mózes Edith
Tisztújító kongresszusra készül jövő év elején a Romániai Magyar Demokrata Szövetség. Egyelőre meg nem erősített hírek szerint több magyar politikus pályázik a szövetségi elnöki tisztségre. A kérdésre, hogy kíván-e újabb mandátumért indulni, a legutóbbi SZKT-ülésen Markó Béla kitérő választ adott. Ezzel szemben Eckstein Kovács Péter, az államelnök tanácsadója határozottan készül a megmérettetésre.
- Azt beszélik, indul az elnöki székért a februári RMDSZ-kongresszuson. Igaz a hír vagy kacsa?
Szél fúvatlan nem indul. Nagyon komoly és eltántoríthatatlan szándékom, hogy induljak a kongresszuson a szövetségi elnöki tisztségért. Még egy dolog szükséges ehhez: az, hogy az anyaszervezetem, a Kolozs megyei szervezet rábólintson, mert aki saját háza táján nem élvez bizalmat, nem gondolhat magasabb pozícióra. Úgy gondolom, ezt a támogatást meg fogom kapni. Szeretném hangsúlyozni: nem valaki vagy valakik ellen indulok, hanem elképzelésem van arról, hogyan lehetne jobban vezetni ezt a szervezetet. Nem azért indulok, hogy valakit támogassak, azért sem, hogy pozíciót szerezzek az RMDSZ-en belül. Vannak elképzeléseim a jobbításról, és ha ezt támogatni fogják a küldöttek, akkor úgy érzem, van bennem elég elhatározás és erő, hogy ezt véghez is vigyem.
- Azt mondta, azért vállalja a megmérettetést, mert vannak elképzelései, amelyekkel javítani tudna a szövetség jelenlegi működésén. Mondhatna erről valami konkrétumot? Mit csinálna jobban vagy másként?
Véleményem szerint újra kell gondolni az RMDSZ-t mint szervezetet, azonkívül pedig újítani és jobbítani kell a román pártokkal, illetve a magyarországi pártokkal való kapcsolaton. Úgyszintén feladatnak tekintem az erdélyi magyarság politikai egységének létrehozását. Nyilvánvaló, ebben az esetben van esélyünk és lehetőségünk, hogy a nagypolitikában továbbra is hangot kapjon és számítson az RMDSZ.
- Tiszteletre méltó elhatározás, de egyes elképzelései, például az erdélyi magyarság politikai egysége – egyelőre legalábbis – utópiának tűnik. A jelenlegi erdélyi magyar szervezetek, a Magyar Polgári Párt és az RMDSZ között szinte nincs is kommunikáció, az EMNT is párttá akar alakulni, ami nem igazán az egységet szolgálja..
Az ideális elképzelés nemcsak az RMDSZ-en múlik. Azokkal a civil szervezetekkel, amelyek politikai célkitűzéseket is tűznek maguk elé, mint például az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, van lehetőség javítani a kapcsolaton.
– Milyen esélyt lát a győzelemre? Máris több jelölt neve merült fel, ami azt jelenti, hogy meglehetősen széthúzzák a mezőnyt.
Számomra teljesen normális, hogy több jelölt lesz. Végső soron ez egy verseny, egy megmérettetés. Úgy érzem, hogy reális esélyem van. Ha nem érezném így, akkor nem indulnék. Nem vagyok nyuszi, aki elindul, s aztán visszalép, vagy azért indul, hogy majd támogasson valakit. Esélyt látok a győzelemre, úgy érzem, megvan a kellő politikai tapasztalatom, ismert is vagyok a politikai porondon, úgyhogy megmérkőzöm bárkivel.
Nagyon fontos számomra a stratégiai partnerség a civil szférával, a civilekkel való kapcsolat. Valós partnerségre, együttműködésre gondolok, nem arra, hogy rátelepedjünk a civil szférára. Fontosnak tartom a helyi szinten való kapcsolatok előtérbe helyezését, mert az emberek helyben élnek Tordán, Székelyudvarhelyen vagy Marosvásárhelyen, és az országos politikának az elsőrendű feladata kell legyen a helyi problémák megoldása a magyarság számára. Ennek egyik módja az RMDSZ-en belül egyrészt a régiós szerveződéseknek a segítése és hangsúlyosabb megjelenítése, gondolok itt Székelyföldre, Belső-Erdélyre, a Partiumra stb. Nyilvánvaló, mi, erdélyi magyarok sokszínűek vagyunk. Ezért kell megtalálni azokat a pontokat, témákat és problémákat, amelyek összekötnek minket, és úgy gondolom, a politikai törekvésben ezeket a témákat kell előtérbe helyezni.
Megpályázza az RMDSZ elnöki tisztségét Eckstein-Kovács Péter
MTI, 2010. november 22.
Megpályázza a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöki tisztségét Eckstein-Kovács Péter, aki jelenleg Traian Basescu román államfő kisebbségügyi tanácsadója. A Szabadság és a Krónika című romániai magyar újságok portálja által idézett Eckstein-Kovács hétfőn jelentette be ezt a szándékát. Az 54 éves
kolozsvári jogász az első politikus, aki egyértelműen jelezte, hogy február végén az RMDSZ nagyváradi tisztújító kongresszusán megpályázza a szervezet elnöki posztját. A hétfői bejelentéskor elmondta: nagyon sokan várnak szemléletbeli és személyi változásokat a közelgő RMDSZ-kongresszustól.
Eckstein-Kovács szerint az RMDSZ-ben hangsúlyosabban kell megjelennie a sokszínűségnek.
Eckstein-Kovács 2008-ig romániai szenátor volt az RMDSZ színeiben, de nem sikerült újabb mandátumot szereznie Kolozs megyében főként a romániai választási törvény visszásságai miatt. Ezt követően kérte fel Basescu, hogy legyen a kisebbségügyi tanácsadója.
Az RMDSZ elnöki posztját 1993 óta Markó Béla tölti be, aki még nem nyilatkozott hivatalosan arról, hogy vállalna-e újabb mandátumot vagy sem. Markó szeptemberben kijelentette: fontosnak tartja a változásokat és a tisztújítást az RMDSZ-ben. Szerinte a programot és az alapszabályzatot is újra kell gondolni. Személyi változásokra is szükség van, de - mint mondta - nem mindenáron.
A romániai sajtó több lehetséges jelölt nevét is felvetette már, akik versenybe szállhatnak, amennyiben Markó úgy dönt, hogy nem vállal újabb négyéves mandátumot. Az egyik lehetséges jelöltként emlegetik Kelemen Hunort, az RMDSZ ideiglenesen - miniszteri mandátuma idejére - felfüggesztett ügyvezető elnökét.
Eckstein-Kovács Péter megpályázza Markó Béla székét
Krónika, 2010. november 22. – Rostás Szabolcs
Miközben Markó Béla RMDSZ-elnök még nem döntötte el, indul-e újabb mandátumért, Eckstein-Kovács Péter, Traian Băsescu román államfő kisebbségügyi tanácsosa megpályázza a szövetségi elnöki tisztséget az alakulat közelgő kongresszusán. Az 54 éves kolozsvári jogász-politikus tegnap a Krónikának elmondta, az RMDSZ megújítását tekinti egyik legfontosabb feladatának, az alakulat vezetőjeként pedig „visszaterelné" az érdekvédelmi szervezetet a tagsághoz. Eckstein kérdésünkre elmondta, az elmúlt időszakban a politikai alakulat számos tagja, ugyanakkor RMDSZ-en belüli és kívüli személyiségek egyaránt megkeresték azzal, hogy itt az alkalom a szervezet megújulására, és arra biztatták, vállalja el a jelölést. „Sokan bennem látják azt a jelöltet, aki emelkedő pályára tudná állítani az RMDSZ-t" – indokolta jelöltetését a politikus.
Eckstein-Kovács Péter lapunknak elmondta, szándékáról már tájékoztatta az RMDSZ Kolozs megyei szervezetét (a politikus ennek a szervezetnek a tagja), ennek pozitív véleményezése híján ugyanis okafogyottá válna a jelöltetése, és a szervezettől olyan visszajelzést kapott, hogy hivatalos bejelentés esetén támogatni fogják.
„Ha valaki nem bírná a saját szervezete bizalmát sem, akkor hogyan kérje más szervezetek támogatását?" – válaszolta kérdésünkre, miszerint „tapogatózott-e" más területi szervezetek irányába is támogatás céljából. Eckstein-Kovács Péter nem kívánta kommentálni, hogy az RMDSZ élén eltöltött 17 év után Markó Bélának meg kellene-e pályáznia újabb mandátumot, azt azonban fontosnak tartotta elmondani, hogy nem valaki vagy valakik ellen indul a februári kongresszuson, és nem másokhoz próbál viszonyulni. „Határozott elképzelésem van arról, miként kellene kinéznie az elkövetkezőkben az RMDSZ-nek, hogyan kellene irányítani a szövetséget. Hangsúlyozom: nem azért indulok, hogy valakinek vagy valamely csoportnak a helyzetét erősítsem vagy gyengítsem. Úgy érzem, kellő támogatottsággal is rendelkezem, tehát belevágok" – nyilatkozta a Krónikának a korábban több mandátumon keresztül szenátorként, 1999-ben és 2000-ben kisebbségügyi miniszterként tevékenykedő jogász-politikus.
Az RMDSZ felső vezetőségét többször bíráló Eckstein úgy véli, nagyon sokan várnak szemléletbeli és személyi változásokat a februárban rendezendő kongresszustól, ugyanakkor az általa szorgalmazott újítás elsősorban azt jelenti, hogy a szövetségnek vissza kell térnie azokhoz a régebben hangoztatott eszmékhez, miszerint töltse be az ernyőszervezet szerepét az erdélyi magyar társadalomban, ezen belül pedig hangsúlyosabban kell megjelennie a sokszínűségnek.
Az RMDSZ Szabadelvű Kör elnevezésű platformját irányító Eckstein szerint tudomásul kell venni, hogy az erdélyi magyar politikában „az RMDSZ-en kívül is van élet", ennek megfelelően megegyezésre törekedne a szövetséggel rivalizáló magyar alakulatokkal, és bár „nagyon egységes" magyar politikum kialakítására nem tehet ígéretet, ennek megvalósításához hozzá kíván járulni. „Szeretném, ha az RMDSZ visszatérne a tagsághoz, a civil szervezetekkel partneri kapcsolatot képzelek el, programomban pedig a helyi és regionális politika előtérbe helyezését szorgalmazom, elvégre Bukarestben is az a feladatunk, hogy a helyi problémákra keressünk megoldásokat. Éppen ezért az RMDSZ vezető testületeiben hangsúlyosan kell megjeleníteni a helyi és regionális érdekeket" – hangsúlyozta a szövetség jelenlegi egyetlen hivatalos elnökjelöltje.
Eckstein a kormányzati szerepvállalásra vonatkozó kérdésünkre elmondta, hatalmi pozícióban erősebb az RMDSZ érdekérvényesítési képessége, a kormányzás viszont önmagában nem lehet cél, és fontos, hogy a szövetség mindig a haladás mellé álljon. Szerinte az oktatási törvény jelenlegi vitája is bizonyítja, hogy a magyarság státusához szervesen kötődő oktatás és kultúra területe felülír minden más érdeket, és ha e téren nem tud eredményt elérni az RMDSZ, akkor jogosan merül fel a kormányból való kilépés szándéka.
Eckstein egyébként a Markó-korszak fontos megvalósításának tartja az RMDSZ függetlenségének, „saját arcának" megőrzését, nagyon sok javítanivaló akad azonban szerinte a budapesti és a bukaresti pártokkal ápolt viszony terén, amelyet mindkét irányban kiépített személyes kapcsolatai révén próbálna elmélyíteni. Az RMDSZ szövetségi elnöki tisztségét 1993 óta betöltő Markó Béla az elmúlt időszakban többször elmondta: „hatalmas dilemmát" jelent számára, hogy folytatnia kell-e tevékenységét a szervezet élén, emiatt még nem döntött arról, hogy versenybe száll-e egy újabb elnöki mandátumért a februári kongresszuson. Miközben belső források szerint Markó Kelemen Hunor művelődési minisztert látná szívesen utódjaként, sokan a potenciális elnökaspiránsok között tartják számon
Borbély László környezetvédelmi minisztert is.
Újabb „nem" a kisebbségi oktatásra
Impulzus, 2010. november 22. – Kocsis Zoltán
Továbbra sem hajlandó engedményeket tenni a kisebbségi oktatás irányában a román szenátus. Legalábbis ezt a következtetést lehet levonni az Ecaterina Andronescu szociáldemokrata (PSD) alelnök vezette oktatási szakbizottság által hétfőn véglegesített törvénytervezet alapján.
A tervezetet Nicolae Robu, a bizottság nemzeti-liberális (PNL) titkára ismertette, kiemelve, hogy a munkacsoport 11 évben határozná meg a kötelező oktatás éveinek kvantumát. Ebből négy évet foglalna magába az elemi iskola, négyet a középiskola, kettőt a szak- vagy gimnáziumi képzés, egyet pedig az ún. előkészítő.
Érzékenyebb pontra tévedve Robu leszögezte, hogy a bizottság „kész támogatni a kisebbségi oktatást, de továbbra is meg szeretné akadályozni az etnikai alapú szegregációt".
A tervezet szerint tehát a román nyelv oktatása az elemi osztályokban egy speciálisan összeállított tankönyv szerint folyna majd, a felsőbb osztályokban viszont a román anyanyelvű gyerekekével megegyező tankönyvből. Hasonló lenne az eljárás Románia történelme és földrajza esetében is. Azzal a különbséggel, hogy ezen tantárgyak esetében minden egyes lecke után készülne egy kisebbségi nyelvű rövid összefoglaló. Mintha, egy banális esetet felhozva, a Maros folyó esetében fontos lenne, hogy a gyerekek tudják magyarul, hogy a Gyergyói havasokban ered, hossza 725 kilométer, azt viszont már csak románul tudhatják meg, hogy egyik fontosabb mellékfolyója a Küküllő. Pontosabban a Tarnava.
Andronescu fontosnak látta kiemelni, hogy az új tervezet három egyetemet (a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetemet és az Orvostudományi Egyetemet valamint a marosvásárhelyi Művészettudományi Egyetemet) ismer el multikulturálisnak, Cristian Topescu (PNL) pedig azt hangsúlyozta ki, hogy a bizottság öt kormánypárti tagja, élükön Mihail Hardau demokrata-liberális (PDL) bizottsági elnökkel, távollétükkel bojkottálták az ülésszakokat.
Mit változtatna Eckstein az RMDSZ politizálásán?
Transindex, 2010. november 23.
Eckstein-Kovács Péter az első RMDSZ-es politikus, aki bejelentette, megpályázza a szövetség elnöki tisztségét. Megkeresésünkre úgy nyilatkozott, azért szeretne indulni a belső választáson, mert úgy gondolja, több elképzelése is van arról, hogy miként lehetne javítani az RMDSZ működésén.
"Az elképzeléseimnek nyilván létezik néhány sarokpontja: például az RMDSZ ernyőszervezet-jellegének és sokszínűségének visszaállítása, a román és magyar pártok közötti kapcsolatok jobb menedzselése, a civil szervezetekkel történő együttműködés felerősítése" - sorolta Eckstein. A Szabadelvű Kör elnöke úgy véli, a helyi és a regionális szintű politizálást is hangsúlyosabbá kell tenni.
"Míg a politizálás Bukarestben folyik, addig az emberek Tordán laknak. A helyi igényeket kell segíteni: az országos politizálást alá kell rendelni a helyi igényeknek" - vélte Eckstein.
Az államfő kisebbségügyi tanácsosa elmondta, reális esélyt lát arra, hogy elnyerje az RMDSZ-elnöki tisztséget, hiszen indulási szándékát szűkebb és tágabb környezete is bátorította. "Ellenkező esetben nem is indultam volna" - válaszolta a szövetségen belüli támogatottságát firtató kérdésünkre.
Hangsúlyozta, nem a fontos pozícióért, illetve valaki vagy valakik ellen indul, sem pedig azért, hogy valakit segítsen vagy hátráltasson.
Mint ismeretes, az RMDSZ február 26-27. között, Nagyváradon tartja meg tisztújítással egybekötött kongresszusát.
ERDÉLY
Xenofób feliratok Kolozsváron
Paprika Rádió, 2010. november 22.
Mielőbbi intézkedéseket sürget egy kolozsvári lakos, aki Kolozsvár több pontján is találkozott a „Clujul nu e Kolozsvár" felirattal. „Arra kérem a Polgármesteri Hivatalt, hogy minél előbb lépjen fel ezekkel a xenofób feliratokkal szemben." – írja a panasztevő a Polgármesteri Hivatal fórumán. Nem sokkal a beírás után meg is érkezett a válasz, amelyben egy másik lakos azzal érvel, hogy a városnak megvan a hivatalos neve, azt kell használni.
A Polgármesteri Hivatal képviselőinek tájékoztatása szerint a rendőrök eddig még nem fedeztek fel ilyen feliratokat, azonban ha ez megtörténne, és a tettes is előkerül, 300 és 500 lejes bírságra számíthat, amelyet azonban nem a feliratok jellege miatt rónának ki, hanem rongálásért, avagy ha kifüggesztett feliratról van szó, akkor a Helyi Tanács határozatának megszegéséért, mivel bármiféle szöveg kifüggesztéséhez a Polgármesteri Hivatal jóváhagyása szükséges.
Nehéz MPP-ssé válni (Tisztújítás a Polgári Pártnál)
Háromszék, 2010. november 23.
Tisztújító közgyűlést tart a Magyar Polgári Párt, a megyei könyvtár Gábor Áron Termében holnap választanak új elnököt, vezetőséget. Kulcsár Terza József 2008 tavaszától, a párt bejegyzése utáni első közgyűléstől tölti be a megyei elnöki tisztséget, és ismét pályázik a funkcióra.
Más jelöltekről egyelőre nincs tudomása, a pályázatokat az országos elnökséghez kell eljuttatniuk, akik versenybe kívánnak szállni. Kilenctagú elnökségről is szavaznak, ennek az elnök mellett tagja az alelnök, és tagságuk arányában képviseltetik magukat a széki szervezetek. A tisztújító közgyűlésen nyolcvan küldött vesz részt, minden települési szervezet (Három-szé-ken 36 működik) delegálhatja vezetőjét és minden száz tag után egy újabb képviselőt. A legnépesebb vidéki tagság Nagy-borosnyóé, itt 315-en iratkoztak be a szervezetbe. Megyei szinten az MPP-tagok száma meghaladja a kétezret, az elnök elmondása szerint az elmúlt egy évben tíz százalékkal nőtt a beiratkozók száma.
Az is kiderült, nem lehet akárki tagja az MPP-nek, előbb ellenőrzik múltját, jelenét, felmérik, megfelel-e szigorú elvárásaiknak, s a helyi szervezet beleegyezése után a megyei vezetőségnek is rá kell bólintania a felvételre. Bálint József sepsiszentgyörgyi elnök szerint szükség volt erre a szigorra, mert a 2008-as bejegyzés után sok kétes figura rohamozta meg a pártot, s akadtak, akik lejáratták a frissen kibontakozó politikai alakulatot.
KÁRPÁT-MEDENCE
A katolikus egyház „nyelvtörvénye"
Felvidék Ma, 2010. november 23.
A rendszerváltással szinte egyidős a szlovákiai magyar katolikus hívők küzdelme magyar lelki gondozóért, püspökért. Az első komáromi imanapra 1990-ben, Jó Pásztor vasárnapján került sor.
Azóta minden évben megtartották a könyörgést, amelyen magyar főpásztorért, magyar papi és szerzetesi hivatásokért imádkoztak. Úgy tűnik azonban, hogy a petíciókkal, memorandumokkal is megerősített óhaj máig nem talált meghallgatásra a szlovák katolikus egyház vezetőinél.
Személyes tapasztalatom támasztja alá ezt, és persze azt is, hogy milyen nagy szükség lenne a katolikus egyházon belül a hatályos enciklikák, belső szabályzatok szerint eljárni, amely a hívek anyanyelvi pasztorációját kiemelten kezeli. A közelmúltban vette fel fiam a bérmálás szentségét. Egy gyakorló hívő családban jeles, fontos nap ez az ünnep, hiszen a bérmálás szentsége a keresztény nagykorúság elérését jelenti, ekkor kapjuk meg ajándékul a Szentlelket, hogy Krisztus tanúi legyünk az egyházban és a világban. A családunk, másokkal együtt így készült erre a napra. Az emelkedett ünnep azonban – minden jó szándék ellenére – csalódást hozott.
A bérmálás szentségét a katolikus egyházban püspök hivatott kiszolgáltatni. A pozsonyi érsekségben, ahová a sormorjai és szenci esperesi kerület is tartozik, Stanislav Zvolenský püspök úr feladata a szentség feladása. Az érsekség magyar ajkú hívei elfogadták-elfogadják őt, sőt Zvolenský Szaniszlóként emlegetik, de a személynek szóló szimpátia nem tudja megváltoztatni azt az egyszerű tényt, hogy hitben élni, lelki dolgokról elmélkedni az anyanyelvünkön nem tud velünk. A bérmálási szertartás során a püspök úr mindent megtett, hogy a liturgia magyarul folyjon le, de ahogyan Menyhárt József írta egy 2005-2006-ban született tanulmányában (Egyház és nyelv): „...a kisebbség nyelvén tartott szertartás és liturgia nyelvileg kifejezetten káros is lehet, ha a szertartást végző személy rosszul beszél magyarul."
Ezzel szembesültünk most is. A tört magyarsággal végzett szertartás alatt nagyon sokan éreztük kínosan magunkat. Egyrészt sajnáltuk a püspök urat, hogy a liturgia idején számára idegen (magyar) nyelvtörő manőverekre kényszerül, másrészt sajnáltuk önmagunkat, hogy a szlovákul folyó prédikáció nem együttgondolkodásra, nem lelkigyakorlatra, hanem lázadásra késztet bennünket: felszínes dolgokról lehet idegen nyelven értekezni, de a lélek dolgairól soha! Így az emelkedettség pillanatai helyett mi magunk is a kirekesztettség pillanatait éltük meg, ráadásul kamaszkorban lévő bérmálandó gyermekeinkre is ügyelnünk kellett, hogy hitük átélésére, komolyságuk megőrzésére, ne pedig a nyelvi vétségek miatti vihorászással teljenek ezek a fennkölt percek.
Huszonegy alkalommal gyűltek össze Szlovákiában a katolikus magyar hívek és vezetőik, hogy megoldás szülessen erre a gondjukra. 2001-ben, a 12. imanapon Ján Sokol nagyszombati-pozsonyi érsek személyesen is részt vett, s átvette azt a memorandumot, amely a katolikus magyarok gondjaira javasolt megoldásokat. Ez a memorandum tételesen kérte többek közt: „ A Szlovák Püspöki Karnak legyen magyar anyanyelvű tagja, aki bírja a szlovákiai magyar katolikus hívek és papok bizalmát, s aki olyan jogkörökkel rendelkezik, hogy képes lesz a szlovákiai magyar katolikus közösség gondjait megoldani és a Szlovák Püspöki Kar irányításával koordinálni tudja a szlovákiai magyar lelkipásztorokat.(...) A Szentszék az új egyházmegyék létrehozatalakor ne aprózza fel a Szlovákiában egy tömbben élő katolikus magyarságot. (...) A teológiai képzés során a magyar anyanyelvű kispapok megfelelő szervezeti formák segítségével anyanyelvükön is kaphassanak képzést."
Minden kérés máig meghallgatatlan. Magyar nyelvű katolikus teológiai képzés 1918 óta nem létezik Szlovákia területén. Fokozatosan nő a magyarul nem vagy csak alig tudó lelkészek száma a magyarlakta területeken, bérmálási tapasztalatomhoz hasonló „élményben" egyre több hívőtársamnak volt-van része szentmiséken, temetéseken, más szertartások alkalmával. Sőt, a magyar katolikus hívek kéréseinek mintha az ellenkezőjét hajtanák végre. Az új egyházmegyei felosztásban tovább darabolták a magyar esperességeket, s mindenütt kisebbségbe kerültek, mert az egyházi hierarchia is követte a világi politikai hatalom észak-déli, asszimiláló szándékú területi felosztását. Egyre többen panaszkodnak arra, hogy az áthelyezések során magyar többségű településekre magyarul nem beszélő lelkészeket küldenek, pedig a nagy tudású egyházi vezetőink is tisztában vannak vele: az emelkedett funkcióban használt liturgiai nyelv mennyire fontos a hitélet és a nemzeti kultúra szempontjából. A hit nem száraz szakmai tudás. Az az erőteljes lelki-érzelmi kötődés, ami benne megnyilvánul, a hívő anyanyelvét predesztinálja arra, hogy hitgyakorlásának eszköze legyen. Felmérést nem végeztem hívők között, de magam is úgy gondolom, ha megszűnne a lehetősége, hogy magyarul gyónjak, magyarul imádkozzak, a gyakorló katolikusok sorából idővel akár ki is szorulhatnék.
Úgy tűnik, egyházam vezetését ez a legkevésbé sem bántja. Mintha a hierarchiai csúcsain is a világi nyelvtörvényt követnék, nem az egyházi tanítást, mely a múlt század hatvanas évei óta a hitéletben az anyanyelvnek szánja a legnagyobb szerepet. Nem a pásztor nyelvének, hanem a nyáj nyelvének. Szlovákiában azonban húsz év alatt sem tudta eldönteni a katolikus egyház, hogy van-e egy több mint 300-ezres közösségnek joga saját püspökre. Bérmálási „élményem" mutatja, mekkora a szükség. Akkor is, ha azok, akiknek hallaniuk kellene a kérést, akiket Isten a szolgálatára rendelt, nem hallják.
Mészáros Alajos, európai parlamenti képviselő
INTERJÚK, ELEMZÉSEK, PUBLICISZTIKA
Talpra kell állnunk mégis!
Háromszék, 2010. november 23.
Idén múlt kilencven esztendeje, 1921 januárjában Kolozsvárott került ki a nyomdából Kós Károly Kiáltó szó című röpirata, mely - noha 24 óra múlva elkobozták - mégis máig érvényes eligazító tanítás minden keresztény és nemzeti elkötelezettségű erdélyi magyar számára.
Ha nem a kozmopolitizmus, a pártpolitikai önzés meg a hataloméhség uralkodik el Budapesten, ha 1918. november 2-án Károlyi Mihályék nem eresztik szélnek a magyar hadsereget, ha nem játszanak forradalmat, majd nem engedik át a kormányhatalmat a testvérharcot kirobbantó bolsevistáknak, két véres esztendő múltán nem kellett volna Kós Károlynak kiáltó szavával összefogásra és talpra állásra, önrendelkezése kivívására biztatnia a porba hullott erdélyi magyar nemzeti közösséget.
Tudjuk, mert évenként - bizonyosan idén is, néhány hét múlva - szülőföldünkön méltóságteljes ünnepségek emlékeztetnek rá, hogy a kelet-magyarországi románság 1918. december elsején Gyulafehérvárott lehetőséget kapott önrendelkezési akaratnyilvánítására, melyet utóbb az antant elfogadott, sőt, szentesített. Arról viszont nemigen esik szó, hogy ezt méltó válasz követte: Kolozsvárott a december 22-i nagygyűlés határozata - pedig ezzel nemcsak több tízezernyi magyar küldött fejezte ki az erdélyi magyar nemzeti közösség önrendelkezési akaratát, hanem számos román szocialista is, aki svájci mintájú erdélyi köztársaság létrehozása mellett foglalt állást. Azonban a Nyugat csak hangoztatta a népek önrendelkezési elvét, de csupán a vele szövetségbe keveredett országok számára engedte megvalósulni, Trianonnal - majd Párizzsal.
Arról sem igen esik szó manapság, hogy Kolozsvár román megszállása után, 1919 tavaszán Kós Károly az erdélyi magyarság egyik régiója önrendelkezési jogának politikai-közigazgatási megvalósításán munkálkodhatott, megszervezve a Kalotaszegi Köztársaságot, amelynek címert, zászlót, pénzt, bélyeget is tervezett. A Kalotaszegi Köztársaság magyarsága önrendelkezését éppen úgy eltiporta az erőszak, mint nem sokkal korábban a székelyföldi magyarságét, a Paál Árpád kezdeményezésére Udvarhelyen kikiáltott Székely Köztársaságot. Az erdélyi, illetve a székely nemzeti tanácsok közös tragédiája volt, hogy nem tudtak egységbe tömörülni, részben kedvezőtlen történelmi körülményeik, az államhatalmi erőszak, részben pedig társadalmi-ideológiai különbözőségeik miatt.
A társadalmi béke és Európához méltó jövő megteremtését célzó ezen erdélyi történéseknek, a kilencven és egynéhány évvel ezelőtti lázas hónapok magyar önszerveződési kezdeményezéseinek emlékét övező csönd megtörése nemcsak jámbor hagyományőrző gesztus, hanem nekünk, akik immár két évtizede kezünkbe vettük etnikai önrendelkezésünk zászlaját, kötelességünk is.
Örvendetes, hogy a mai Székely Nemzeti Tanács elődeiként tiszteli a hajdani erdélyi, illetve a székely nemzeti tanácsokat, melyek sorsa mai tanulságokat kínál.
,,Talpra kell állnunk mégis!" - kiáltotta elfásult kortársainak Kós Károly, majd igen nagy öntudattal a román hadsereg által megszállt Kolozsváron kimondta: ,,A mi igazságunk a mi erőnk! (...) Nyíltan és bátran kiáltom a velünk meg-nagyobbodott Romá-niá-nak: mi, magyar fajú, magyar hitű és magyar nyelvű polgárai Romániának nemzeti autonómiát akarunk, aminek birtokában bennünk Nagy-Románia megbízható polgárságot fog nyerni. Alkudozni nem fogunk. Elég erősnek érezzük magunkat, hogy nyíltan és őszintén beszéljünk."
Nos, vajon vállalnák-e Kós Károlynak ezt a ,,kiáltását" utódai közül azok a politikából élő erdélyi magyar közéleti személyiségek, akik ,,December Elsejét" olykor a Kempinsky Hotelben vagy éppen Cotroceni-ben ünnepelgetik? Akik - személyes érdekeiket hajszolva - a ,,MAGYAR" jelzőt tűzik politikai szerveződéseik cégtáblájára? Akik ,,szélsőséges"-nek minősítették a kettős állampolgárság érdekében tizenkilenc esztendeje indított küzdelmünket, és akik ma ,,tálnyi lencséért": a Traian Băsescu elnök által hirdetett közigazgatási autonómiáért készségesen lemondanak a szórványban, a vegyes lakosságú vidékeken és a Székelyföldön élő magyarság megmaradását egyaránt biztosító, ún. háromszintű autonómiáról: a személyi elvű, a sajátos státusú önkormányzati és az etnikai jellegű területi autonómiáról - Kós szavával szólva: nemzeti autonómiánkról?
A napokban, amikor anyaországunk fővárosában, az Országgyűlés épületében a Székely Nemzeti Tanács Rendkívüli Küldöttgyűlését köszönthettük, annak a nemzeti tanácsnak összejövetelét, amely megteremtéséhez a mi izzadságunkra is szükség volt, és melynek alapokmánya, a székelyföldi területi autonómia statútum-tervezete a mi szerény politikai műhelyünkben készült tanácsadónk, Csapó József RMDSZ-es szenátor vezetésével.
Tudjuk, hogy még sok küszködés vár ránk. Hiszen amíg előfordulhat, hogy a nemzetközi közvélemény által immár két évtizede a romániai magyar nemzeti közösség közéleti személyiségei közül a legbecsültebbet, tiszteletbeli elnökünket, Tőkés László püspök urat nemcsak egyes idegengyűlölő románok, hanem magyarul beszélő erdélyi cinkostársaik is úton-útfélen becsmérlik, "autonomista akcióegység"-ről a romániai magyarság körében nem beszélhetünk. Anyaországunk nemzeti elkötelezettségű közéletében sem sejlik még a kívánatos akcióegység, pedig nagy, rejtett veszedelmek rombolják az ország társadalmát, akárcsak Közép-Európa többi, szovjet gyarmatból önállósodott államában, így Romániában is: a globalizáció egyik megnyilvánulásaként az újabb gyarmatosítás, amihez szégyenteljesen általános korrupció társul.
Kós Károly, aki alig néhány esztendővel elhunyta előtt, az erdélyi magyarság jövőjéről meditálva, hosszú élete egyik alapelveként Széchenyi Istvánra, Németh Lászlóra utalt, azt üzente utókorának: "Csak akkor lesz a magyarságnak jövője, akkor tudunk kis népként, kisebbségként helytállani a többi néppel, a több-ségiekkel versengésben, ha külön-bek lesztek, mint a többségiek."
Az Erdélyi Magyar Kezdeményezés RMDSZ-platform Elnöksége nevében
Katona Ádám
A Székely Nemzeti Tanács határozatai
Háromszék, 2010. november 23.
A Székely Nemzeti Tanács Budapesten a magyar Országgyűlésben tartott ülésén három határozatot fogadott el a 270 küldöttből álló testület.
Az egyhangúlag elfogadott egyes számú határozat kimondja a folytonosságot az 1918. november 19-én Budapesten és a 2003. október 26-án Sepsiszentgyörgyön létrehozott Székely Nemzeti Tanács között.
A kettes számú határozatban felkérik a magyar kormányt és a magyar állam intézményeit, hogy a rendelkezésükre álló minden eszközzel támogassák Székelyföld autonómiatörekvéseit a nemzetközi fórumokon, valamint a Magyarország és Románia közötti államközi kapcsolatokban. Emellett fordítsanak kiemelt figyelmet a kapcsolattartásra a Székelyfölddel. Egyúttal felkérik a magyar és a román külügyminisztériumot, tegyenek lépéseket annak érdekében, hogy a két ország közötti, a megértésről, az együttműködésről és a jószomszédságról szóló szerződésbe kerüljenek be az Európa Tanács ajánlásainak auto-nómiára, regionalizálásra vonatkozó rendelkezései, Szé-kelyföld autonómiáját pedig nevesítsék. A második határozattervezet elfogadásakor a 270 küldöttből hárman tartózkodtak.
A hármas számú, ugyancsak egyhangúlag elfogadott határozatban a tanács fontosnak nevezte, hogy a 2011 első felében esedékes magyar EU-elnökség idején és azt követően szenteljenek kiemelt figyelmet az EU tagállamaiban élő őshonos nemzeti, etnikai és nyelvi közösségek védelmének, tegyenek meg mindent Európa kulturális sokszínűségének fenntartásáért. Magyarország segítségét kérik, hogy az unió támogassa a Székelyföld képviseletének megszerzését a régiók bizottságában ,,történelmi európai régióként". Kitértek arra is, hogy az unió fordítson kiemelt figyelmet a veszélyeztetett kis népek védelmére, és dolgozza ki ennek európai szintű szabályait. Ebben a határozatban kérik, hogy a Ma-gyarországot bemutató, népszerűsítő rendezvények során Székely-föld is kapjon teret és lehetőséget a bemutatkozásra és népszerűsítésre. Kapjon kiemelt figyelmet az EU tagállamaiban élő őshonos nemzeti, etnikai és nyelvi közösségek védelme és az Európa kulturális sokszínűségének fenntartására vonatkozó kötelezettségvállalás.
|
