Megtartotta tisztújító közgyűlését az EMNT Szatmár megyei szervezete
Erdély.ma, 2010. november 10.
November 6-án, szombaton tartotta éves tisztújító közgyűlését az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Szatmár megyei szervezete, s egyúttal kijelölte azt a huszonkét küldöttet is, aki a megyét az EMNT december 4-i, székelyudvarhelyi Országos Közgyűlésén képviselni fogja. A gyűlésen az Országos Elnökség részéről Kovács Csaba, az EMNT igazgatója vett részt.
Veres-Kupán Enikő, a megyei szervezet elnöke nyitotta meg a rendezvényt, és köszöntötte a megjelenteket, majd pedig szavazásra bocsátotta a gyűlés napirendjét, amelyet a jelenlévők egyhangúlag szavaztak meg.
A folytatásban az EMNT megyei elnöke az újjáalakulás óta eltelt egy esztendő
tevékenységéről számolt be.
Elöljáróban arra emlékeztetett, hogy a szatmári szervezet, azonosulva az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács célkitűzéseivel, elsőrendű feladatának „a közösségi autonómia emberközelbe hozatalát, a széles társadalmi támogatás kialakítását tekintette és tekinti". Majd pedig így folytatta: e célkitűzés szellemében „ két sikeres Partiumi autonómia-fórumot szerveztünk. Az elsőnek Érmihályfalva a másodiknak Nagykároly adott otthont, Szatmár Bihar és Szilágy megyei képviselőkkel és nagy örömünkre szolgállt, hogy mindkettőn részt tudott venni Tőkés László püspök úr, az Európai Parlament alelnöke, az EMNT elnöke.
Beszámolójában az elnök úgy értékelte, hogy ezek a fórumok elérték a céljukat, mert „sokszor ellenséges sajtóviszonyok ellenére is ráirányították a megye lakosságának a figyelmét mind szervezetünkre mind pedig autonómiaharcunkra".
Az éves tevékenységek felsorolása kapcsán külön kitért az ez év áprilisában Brassóban megtartott, Autonómiatörekvések a szórványban címet viselő konferenciára, illetve a Trianon gyógyítása rendezvénysorozatra. Ez utóbbival kapcsolatban az alábbiakat mondta: „Tudván és tudatosítván, hogy a Trianoni Békediktátum mindmáig maradandó nyomot hagyott az egész magyar nemzet, de különösen annak kisebbségi sorba taszított részeinek közösségi önazonosságában, ugyanakkor megterheli a magyarság és a Kárpát-medencében élő többi szomszédos nemzet viszonyát is. És a Trianon-szindróma feldolgozása , meghaladása mindeddig nem történt meg. A kilencvenedik évfordulót jó alkalomnak remélve az áttörésre, az EMNT OGY 2oo9 november 7.-én Trianoni Emlékévvé nyilvánította a 2o1o-es évet „Trianon gyógyításának" szellemiségében. E gondolatok és célok jegyében két sikeres Trianoni megemlékezést sikerült megszerveznünk. Június 15.-én városunkban, a Németi templomban, mivel örvendetes módon a gyülekezeti terem kicsinek bizonyult a nagyszámú érdeklődő miatt, a másikat emlékműavatással egybekötve Nagykárolyban , a református templomban Nt. Tukacs József lelkipásztor , elnökségi tagunk áldozatos munkájának köszönhetően. Mindkét megemlékezésen Dr. Raffay Ernő történész professzor tartott előadást".Beszámolójának a szigorúan a Szatmár megyei szervezetre vonatkozó részére térve, Veres-Kupán Enikő kritikus hangot ütött meg az Elnökség munkájának értékelése kapcsán. Hangsúlyozta, hogy „a testület sok tekintetben hagyott kívánnivalót maga után. Sokszor az elnökségi üléseken való részvétel is gondot okozott, nem beszélve a közös feladatvállalásról.
Mentségeink természetesen vannak. Ha nincsenek, keresünk magunknak, de mindenképpen komolyabb hozzáállást igényelnek mindannyiunk részéről a jövő körvonalazódó feladatai".
Beszédében ugyanakkor arra is rámutatott, hogy a megyei szervezet munkáját csak az EMNT éves tevékenységének összefüggésében lehet értékelni.
„Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Szatmár megyei szervezetének elmúlt egy esztendejét nem lehet kiragadni az erdélyi magyar politikában illetve a nemzeti oldalon zajló politikai folyamatokból. Az anyaországbeli kormányváltás nagyfokú feladatvállalást kívánt az EMNT-tól, hisz a Fidesz erdélyi politikai stratégiai partnereként a közös nemzetpolitika kialakítására, a saját stratégiák összehangolására tevődött át a hangsúly.. Ennek segítése érdekében az országos elnökség különböző szakbizottságokat hozott létre mint az Autonómia-bizottság, kül- és nemzetpolitikai, oktatáspolitikai, gazdaságpolitikai, szociálpolitikai, ifjúságpolitikai, önkormányzat és régiófejlesztéssel foglalkozó szakbizottság, sport és egészségügyi, emberjogi, művelődési, egyházpolitikai, mezőgazdasági és vidékfejlesztő stb.
Hiányosságként kell megemlítenem, hogy nem sikerült minden munkacsoportba megyénkből szakértőket küldenünk ezért folytatnunk kell azon társadalmi-szakmai csoportok, szakértők felkutatását akik tudásukat a mi oldalunkon hajlandók kamatoztatni. Aprólékos,és könnyűnek nem mondható munkáról van szó, amelynek a fő nehézsége abból adódik, hogy a megye közszereplésre hajlandó értelmiségének java része elkötelezettje annak a Szatmár megyei RMDSZ-nek, amely nem partnert, hanem riválist lát az EMNT minden megnyilvánulásában, a fennmaradó része pedig kiábrándult a politikából.
De nem szabad magunkba roskadnunk, nem engedhetjük meg magunknak, hogy a tunyaság, beletörődés, reménytelenség úrrá legyen rajtunk. A tenni akarás, a nem adom fel hozzáállás, gyutacs, mentőöv lehet egy egész közösség számára a nemzeti megmaradás szirtjeire vezető hágcsót jelentheti. Ezen gondolatok jegyében kérem fel a jelenlevőket a cselekvésre, szerepvállalásra."
A lendületes beszámolót a közgyűlés ellenszavazat nélkül szavazta meg, s ezt követően a következő napirendi pontra, a tisztújításra került sor. Ülésvezető elnökként az EMNT megyei elnöke azt javasolta, hogy „első körben döntsön a közgyűlés az elnök személyéről . Valamint arról is, hogy elfogadja-e,hogy a megválasztott elnök tegyen javaslatot az elnökség tagjaira, s azt testületileg szavazza meg a Közgyűlés.
Továbbá ki kell jelölnünk azt a 22 küldöttet, akik az országos közgyűlésen december 4.-én Székelyudvarhelyen képviselik majd megyénket".
A közgyűlés elfogadta az Elnökség megválasztásának módjára tett javaslatot, s azt is, hogy a testület létszáma az eddigi nyolc plusz egy fő helyett tizennégy plusz egy fő legyen.
Ezt követően néhány hozzászólás következett az elnöki jelentéssel kapcsolatban. Déry Ferenc a „szokványostól eltérő, emberközeli"-ként minősítette azt, Király Ernő pedig egyetértésének adott hangot az Elnökség megválasztásának alapszabályzatban lefektetett módját illetően. Katona József viszont azt kifogásolta, hogy a beszámolót az elfogadása előtt meg kellett volna vitatni. Amint azonban az ülésvezető elnök, utólag bár, felkínálta számára a lehetőséget, úgy döntött, hogy mégsem kezdeményez vitát, mert „voltaképpen elfogadhatónak találja azt". Krakkó Rudolf, az Elnökség tagjaként a testülettel szemben megfogalmazott kritikákra reagált. Hangsúlyozta, hogy kevés volt a helyi kezdeményezés, a megyei vezetés az Országos Elnökségtől várta az ötleteket, s „egy szervezet ilyen módon nem is működhet". Az elnökségi ülésekről való rendszeres hiányzását azzal magyarázta, hogy az értesítőt az ülések előtt mindössze „két nappal" kapta meg. Váczi Kálmán elnökségi tag viszont azt kifogásolta, hogy, „bár a szervezettel kapcsolatban sok kritika fogalmazódott meg az elnökségi tagok részéről, annál kevesebb volt viszont az ötlet, a javaslat". Ez utóbbi nélkül pedig a kritika semmit sem ér – fogalmazott Váczi.
S aztán a tisztújításra került a sor.
Bódi Sándor az eddigi elnököt, Veres-Kupán Enikőt javasolta elnöknek, mig Krakkó Rudolf Tukacs József nagykárolyi református lelkészre, Katona József pedig Kádár Ferencre tett javaslatot. Utóbbi kettő azonban nem fogadta el a jelölést. Az egyedül maradt jelöltet, Veres-Kupán Enikőt így egy tartózkodás mellett választotta meg a Közgyűlés újabb egy évre a megyei szervezet elnökévé.
Rövid szünetet követően a régi-új elnök az alábbi tizennégy személyt javasolta az Elnökségbe: Tukacs József, Kádár Ferenc, dr. Váczi Kálmán, dr. Hégető Levente, Bántó Zoltán, Báthory Éva, Király Ernő, Nagy Iván, Bódi Sándor, Balaskó Balázs, Déry Ferenc, Illyés Előd, Katona József és Balvinszky Sándor. A közgyűlés az új Elnökséget egyhangúlag fogadta el. Ezt követően az országos küldöttek megszavazásával folytatódott a gyűlés. A közgyűlés elfogadta azt a javaslatot, hogy az Elnökség tizenöt tagján kívül további hét személlyel egészüljön ki a küldöttek listája.
A rendezvény végén Kovács Csaba igazgató a demokrácia-központokról valamint a jövőbeni új párt bejegyzéséről nyújtott részletes tájékoztatót, s válaszolt az ezekkel kapcsolatos kérdésekre. Amint a hozzászólásokból kiderült, az EMNT Szatmár megyei szervezetének közgyűlése célszerűnek találja egy nemzeti elkötelezettségű párt létrehozását, s csak néhány ellenvetés hangzott el ezzel, pontosabban a pártalapítás nehézségeivel kapcsolatban. Ez azonban a lényegen nem változtatott, mert az országos küldöttek arra kaptak felhatalmazást, hogy támogassák az országos gyűlésen az EMNT, pártalapításra vonatkozó elképzeléseit.
Tisztújítás az EMNT udvarhelyszéki szervezetében
Erdély.ma, 2010. november 10. – Lázár Ferenc
November 8-án, a székelyudvarhelyi Művelődési Ház koncerttermében tartotta meg tisztújító Közgyűlését az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács egy éve alakult udvarhelyszéki szervezete.
László János, a székelyföldi régióelnök köszöntötte a tagságot és röviden ismertette az országos szervezet eddigi tevékenységét, az aktuális politikai helyzetet, kiemelve az EMNT stratégiai partnerségét a polgári magyar kormánnyal.
Nagy Pál széki elnök, EMNT alelnöke beszámolt a szervezet egy éves tevékenységéről, a közéletben vállalt kezdeményezésekről, sikerekről, problémákról. Összesítve elmondható, hogy az udvarhelyszéki szervezetnek több pozitív kezdeményezése volt nemzeti ünnepek méltó megtartása és a közélet területén.
Ilyenek voltak többek között a márciusi megemlékezések a marosvásárhelyi eseményekre, az erőszakellenes felhívás és fórum, a Trianoni megemlékezés, a magyarországi árvízkárosultaknak nyújtott segélyakció.
A beszámoló elhangzása után a résztevők egyhangúlag elfogadták azt.
A következő napirendi pontnál a tagság nyilvánított vélemény a szervezet további működését illetően. Dr. Oláh József szeretné, hogy a nemzeti ünnepeink az udvarhelyi pártokkal és szervezetekkel legyenek közös szervezésben, felmerült az EMNT hálózata által hamarosan megnyíló Demokrácia Központok tevékenysége és lakossági szolgálata. Balázsi József azt javasolta, hogy az EMNT járjon közbe, hogy azok, akik rendelkeznek magyar igazolvánnyal, ennek alapján- más procedúrák nélkül- a magyar állampolgárságot is megkaphassák. Jakab Attila, zöldpárti önkormányzati képviselő felajánlotta, hogy az önkormányzatban továbbra is képviseli az EMNT kezdeményezéseit, mint ahogy azt eddig is megtette.
Ezt követően az ülés levezetését Kovács Csaba, az országos szervezet igazgatója vette át.
Az alapító tagok mellett számos új érdeklődő is részt vett a közgyűlésen, akik közül többen kérvényezték az EMNT tagságot. Az EMNT nyitottságát jellemzi, hogy az újonnan csatlakozott tagok közül ketten is kaptak jelölést az elnökségi tagságra, ami azt is jelzi, hogy a szervezet várja soraiba mindazokat, akik jó szándékkal tenni akarnak a közösség és a polgárok érdekében, a valós közösségi értékek, érdekek mellett és Tőkés László szellemiségét képviselve kívánnak a közéletben részt vállalni.
Elnöki tisztségre egy jelölés érkezett az eddigi elnök, Nagy Pál, színházigazgató személyében, aki titkos szavazással további 1 évre kapott megbízást az udvarhelyszéki tagságtól.
A közgyűlés megszavazta, az elnökség 7-ről 9 tagúra való bővítését, amelybe 4 új elnökségi tagot is beválasztottak Dr. Bíró Ibolya (orvos), Bíró Levente (vállalkozó), Lázár Ferenc (újságíró), Szabó K. Attila (ny. tanár) személyében. A régi elnökségi tagokból Derzsi Lászlót (tanácsadó), László Emmát (tanítónő), Orosz Pál Leventét (rádióigazgató), Szombatfalvi Józsefet (unitárius esperes) erősítették meg tisztségükben további 1 évre.
A közgyűlésen számos kérdés és javaslat elhangzott a tagság részéről, amelyekre ülésvezető elnökként Kovács Csaba EMNT országos igazgató válaszolt.
Lázár Ferenc javasolta, hogy az udvarhelyszéki EMNT elnökség tagjai 2 héten belül kérjék és belátható időn belül mutassák be a Volt Titkosszolgálat Levéltárát Átvilágító Országos Bizottság (CNSAS) jelentését, melyet javasolnak az összes területi EMNT elnökségnél is bevezetni. Erre azért van szükség, mert az EMNT célja, hogy csak tisztamúltú emberek kerüljenek a vezetőségbe, és mint ismeretes, az utóbbi hónapokban botrányos fejlemények történtek az erdélyi magyar politikában, amikoris prominens székelyföldi RMDSZ és MPP vezetőkről derült ki, hogy annak idején együttműködtek az egykori Ceausescu féle Szekuritátéval és ezt elhallgatva közéleti vezető tisztségeket vállaltak.
Az EMNT tagsága megválasztotta azt a 20 tagú küldöttséget, akik Udvarhelyszéket képviselik majd a december 4-i Országos Küldöttgyűlésen, amelynek Székelyudvarhely ad otthont, és amelyen a küldöttek eldöntik, hogy az EMNT kezdeményezze-e egy valóban autonomista párt alapítását. Ennél a kérdésnél Dr. László Dénes kifejtette, hogy letargikus a közhangulat Székelyudvarhelyen a politikával szemben, mert a polgárok többségének elege lett abból, hogy egy szűk érdekszféra mindkét pártban kisajátította magának a vezetőséget és nem hallgatják meg a közösség véleményét.
Kovács Csaba kérésére a közgyűlés kinyilvánította véleményét ebben a kérdésben is, és a közgyűlés nagy többséggel, 4 tartózkodás mellett megszavazta, hogy szükség van egy új erdélyi magyar pártra, mely pártnak a közéleti és autonómia iránti elkötelezettségére Tőkés László húsz éve tartó következetes közösségi tevékenysége a garancia!
ROMÁNIA
Ultimátum, hitel
Krónika, 2010. november 11. – Rostás Szabolcs
Az RMDSZ csúcsvezetői egyre többször és intenzívebben próbálják elhitetni koalíciós partnereikkel és a közvéleménnyel: komolyan gondolják, hogy faképnél hagyják a kormányt, ha év végéig valamilyen úton nem sikerül elfogadtatni a tanügyi törvényt, annak is a kisebbségi oktatás számára előnyös formáját.
A Markóék által megszabott ultimátum már csak azért is figyelemre méltó, mivel a bukaresti hatalom oldalán eltöltött tizennégy év során a szövetség nagyon ritkán folyamodott ehhez a lépéshez, fenyegetését azonban egyszer sem váltotta be, még akkor sem, ha feltételei nem teljesültek. (De erről picit lennebb). A Boc-kormány elmúlt hónapokban kifejtett tevékenysége ismeretében nagyon úgy fest, hogy az RMDSZ vezetőinél elsősorban nem is az oktatási törvény félig kilátástalan helyzete és a koalíció parlamenti többségének ingatagsága verte ki a biztosítékot.
Az elmúlt időszakban nem egyszer hallani lehetett olyan véleményeket az alakulat vezető politikusai részéről, miszerint a pénzügyi-gazdasági válságra adott megkésett, sok esetben pedig elhibázott válaszok, de úgy általában a kabinet tétovasága miatt hasznosabb lenne most kilépni a kormányból, amíg az erdélyi magyar választóknak az RMDSZ-szel szemben vészesen megcsappant bizalma nem fenyeget a parlamentből való kihullás veszélyével. A szövetség számára kapóra jött, hogy olyan kisebbségvédelmi kérdés ürügyén fordíthat hátat a kormánynak, amelyre választói is jogos, a közösséget megillető követelésként tekintenek, ráadásul az anyanyelvű oktatás bővítésének szükségességére hivatkozva ki lehet magyarázni azt is, miért számít bocsánatos bűnnek súlyos gazdasági helyzetben politikai válságot előidézni. Csakhogy az RMDSZ egyszer már alaposan felsült az ultimátumokkal, és erre jelenlegi – és egykori – partnerei, a demokraták bizonyára emlékeznek.
A Demokrata Konvenció fungálása idején, 1998. szeptember 5-én az alakulat miniparlamentje a koalícióból való kilépésről döntött, miután a képviselőház oktatási bizottsága megtagadta a romániai magyarságnak az önálló állami egyetemhez való jogát, nem sokkal később azonban az RMDSZ-esek felülvizsgálták a határozatot, mivel Radu Vasile kormányfő elhúzta az orruk előtt a magyar és német tannyelvű egyetem mézesmadzagát. Nehogy a jelenlegi oktatási törvény is a Petőfi–Schiller sorsára jusson.
Takácsnál a „magyar baloldal"
Új Magyar Szó, 2010. november 11.
Az RMDSZ-nek ki kell tartania álláspontja mellett, hogy a kormánynak nem szabad a gazdasági válsággal indokolt megszorító intézkedések további terheit a lakosságra hárítania.
Az RMDSZ-nek ki kell tartania álláspontja mellett, hogy a kormánynak nem szabad a gazdasági válsággal indokolt megszorító intézkedések további terheit a lakosságra hárítania. Ezt kérték tegnap Takács Csabától a Romániai Magyar Szociáldemokrata Tömörülés (RMSZT) és a Romániai Magyar Dolgozók Egyesületének (RMDE) képviselői, akik a kormánykoalíció működéséről, a belpolitikai helyzetről konzultáltak az RMDSZ ügyvezető elnökével Kolozsváron.
A baloldali magyar szervezetek azt javasolták, hogy a nőknél 60, a férfiaknál 64 év legyen a nyugdíjkorhatár. Véleményük szerint a közalkalmazotti fizetés 2011-ben esedékes emelése ne legyen egységes minden bérkategória esetében: a differenciált béremelést tekintik méltányosnak. A két szervezet képviselői pozitívan értékelték az RMDSZ minisztereinek tevékenységét, viszont elégedetlenek azoknak a minisztériumoknak a tevékenységével, amelyektől jelentős mértékben várható a gazdaságélénkítő intézkedések meghozatala.
Az ügyvezető elnök egyetértett azzal, hogy további megszorító intézkedések nem háríthatók a munkavállalókra, nyugdíjasokra és a kisjövedelműekre, de hangsúlyozta, hogy a megszorító intézkedések bármilyen kormánykoalícióban megkerülhetetlenek lettek volna. Véleménye szerint ezek mértékét a 2009-es rossz kormánypolitika, a túlköltekezés, és az akkor meg nem hozott intézkedések elhalasztása is súlyosbította.
„A koalíciós szolidaritás jegyében az RMDSZ felvállalta az eddigi intézkedéseket, de tény az is, hogy érvényesíteni tudta álláspontját a minimálbérek, a kisnyugdíjak adómentesítésében, valamint abban, hogy a megszorító intézkedések ne érintsék a szociális gondozásban lévő személyeket" – mondta Takács. Emlékeztetett: a nyugdíjkorhatár kérdésében az RMDSZ javasolta, hogy a nők esetében a nyugdíjkorhatár ne 65, hanem 63 év legyen.
Takács Csaba biztosította a két szervezetet arról, hogy a találkozón felmerült kérdéseket továbbítja az RMDSZ illetékes szakpolitikusainak, tisztségviselőinek, és ezeket figyelembe veszik a törvényhozási és kormányzati tevékenységben.
ERDÉLY
EMNT-beszélgetés Répás Zsuzsannával
Erdély.ma, 2010. november 10.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Kolozs megyei szervezete és az evangélikus-lutheránus püspökség szeretettel meghívja 2010. november 12-én, pénteken 18 órakor a Járosi Andor Keresztyén Kulturális Műhely és az EMNT-beszélgetések sorozat közös rendezvényére: Újrakezdés helyett újat kezdés – új irány a Nemzetpolitikában.
Vendégünk: Répás Zsuzsanna, helyettes államtitkár, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Nemzetpolitikai Államtitkárságának. Moderátor: Mátis Jenő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács jegyzője, Kolozs megyei alelnök.
Helyszín: Reményik Sándor Galéria (Kolozsvár, Kossuth Lajos/December 21. u. 1. sz.
Botrányt kavaró SMS
Hargita Népe, 2010. november 11. – Máthé László Ferenc
A Székely Nemzeti Tanács lesz az első olyan erdélyi magyar szervezet, mely Trianont követően november 19-én küldöttgyűlést tarthat a magyar Országházban. Néhány napja egy SMS kering a térségben, melyben figyelmeztetik az SZNT-seket, hogy Szász Jenő „rátelepedik" a rendezvényükre. A szövegnek nincs nevesíthető küldője.
Történelmi pillanatra készül a Székely Nemzeti Tanács. „Az egyedüli olyan szervezet vagyunk, amelyet az újonnan megválasztott magyar kormány meghívott, hogy küldöttgyűlést tartsunk az Országházban. Mérföldkő ez a pillanat nekünk és egyáltalán a határon túl élők számára" – újságolta a Hargita Népének Incze Béla, az SZNT udvarhelyszéki elnöke. Udvarhelyszéket egyébként ötvenöten képviselik, és fellép a Szentegyházi Gyermekfilharmónia is. Az SZNT Állandó Bizottsága november 13-án Nyárádszeredán véglegesíti azokat a határozattervezeteket, melyekben összefoglalják, mit is várnak el az anyaországtól az államon belüli önrendelkezésünk eléréséhez.
„SZNT-sek figyelmébe. Szász Jenő le akarja nyúlni a jövő hétvégi budapesti Székely Nemzetgyűlést. 100 mpp-sel rátelepedett a rendezvényre" – az utóbbi napokban ez a szöveg kering SMS-üzenetekben. Incze Béla azt mondja, nem tud erről, arról viszont igen, hogy az MPP is próbált az eseménybe, a szervezésbe „belefolyni". „Nem politizálunk, elég nekünk a magyarságért folytatott harc. Az a legnehezebb" – tette hozzá Incze. A szervezet elnöke, Izsák Balázs megkeresésünkre úgy vélekedett, az SMS-t küldők – bárkik is legyenek – botrányt akarnak, az érdemi munkát igyekeznek háttérbe szorítani. „Úgy látszik, túl nagynak érzik egyesek az SZNT-t, és igyekeznek eljelentékteleníteni" – fogalmazott Izsák.
Szász Jenő, az MPP elnöke úgy gondolja, az SMS szóra sem érdemes. „Lobbiztam, tárgyaltam azért, hogy az SZNT-t meghívják, a szervezet egyik alelnöke is vagyok, küldöttként tehát jelen leszek az ülésen. A tanács legaktívabb, legmarkánsabb tagjai az MPP-hez kötődnek" – jelentette ki a pártelnök.
Zsaroló helyzetben a kormánypárti RMDSZ
Magyar Hírlap, 2010. november 11. – Kristály Lehel
Kelemen: Inkább előre hozott választás, mint koalíció a jelenlegi ellenzékkel
Szerencsésebbnek tartja a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) az előre hozott választásokat, mint egy újabb koalíciót – jelentette ki a demokrata liberálisokkal kormányon lévő alakulat ügyvezető elnöke, Kelemen Hunor. A politikus a tanügyi törvénnyel kapcsolatos huzavonára reagált: az RMDSZ célja a törvény életbe léptetése.
Jelenleg ismét a román felsőház oktatási bizottsága tárgyalja a az oktatási törvénycsomagot. November elején ugyanis elmeszelte az alkotmánybíróság a kormány szándékát, hogy felelősségvállalással, azaz a törvényhozási vita megkerülésével fogadtassa el a parlamenttel a jogszabályt: a taláros testület szerint alkotmányjogi ellentét alakult ki a kormány és a parlament között, miután a kabinet visszavonta a szenátusból az oda megvitatásra megérkezett törvénytervezetet.
A jogszabályt – amely lehetővé tenné, hogy a kisebbségi diákok anyanyelvükön tanulják Románia történelmét és földrajzát, illetve hogy különleges tankönyvekből, idegen nyelvként sajátítsák el a román nyelvet – az alsóház már elfogadta, ám a szenátus oktatási bizottságában elakadt. Ezért akarta a kormány, hogy felelősségvállalással fogadtassa el, ám az ellenzék mind magát a törvényt, mind a felelősségvállalást bírálta.
Az ellenzék gerincét képező szociáldemokraták és szövetségesük (az egyébként törpe alakulatnak számító) Konzervatív Párt ellenzi a kisebbségi kedvezményeket. „Soha nem fogunk beleegyezni, hogy a kisebbségiek saját nyelvükön tanulják Románia történelmét és földrajzát" – ezt a konzervatívok elnöke, Dan Voiculescu jelentette ki. Hozzátette, ha Traian Basescu államfő mégis kihirdeti az oktatási törvényt, akkor beindítják ellene a felfüggesztési procedúrát, mert nem lehet államfő az a személy, aki olyan jogszabályt hirdet ki, amelyet alaptörvénybe ütközőnek ítélt meg az alkotmánybíróság. A másik ellenzéki alakulat, a Nemzeti Liberális Párt vezetője, Crin Antonescu emlékeztetett: pártja nyitott az RMDSZ-szel való párbeszédre, de a tanügyi törvény jelenlegi formájával nem értenek egyet. Az RMDSZ két hetet adott a szenátusi bizottságnak a véleményezésre.
KÁRPÁT-MEDENCE
Összmagyar regiszter
Új Magyar Szó, 2010. november 11. – Krebsz János
Nem mondhatnám, hogy a magyarság nemzeti ügye „se ingem, se gatyám", ahogy Semjén Zsolt politikus úr méltóztatott fogalmazni a MÁÉRT legutóbbi ülését követő sajtótájékoztatón azokkal kapcsolatban, akik vitatnák nagyszerű felvetését. A Fidesz és a kereszténydemokraták végre foglalkoznak a kisebbségi magyarokkal, még ha azoknak ingük-gatyájuk is rámegy.
Nem mondhatnám, hogy a magyarság nemzeti ügye „se ingem, se gatyám", ahogy Semjén Zsolt politikus úr méltóztatott fogalmazni a MÁÉRT legutóbbi ülését követő sajtótájékoztatón azokkal kapcsolatban, akik vitatnák nagyszerű felvetését. A Fidesz és a kereszténydemokraták végre foglalkoznak a kisebbségi magyarokkal, még ha azoknak ingük-gatyájuk is rámegy.
Meg vagyok győződve, hogy maga a szándék jó, tisztességes, építő és előre mutató. Arról van szó, hogy a világ minden magyarja belekerülne egy nyilvántartásba, gondolom, önkéntes alapon, s ha, netán, megint születne egy, a szlovák nyelvtörvényhez hasonló világraszóló magyarságsérelem, akkor szerteszét a földgolyón bevetnék magukat és befolyásukat Ausztráliától Amerikáig. Mennyivel eredményesebben képviselődhetne a magyar érdek!
S fölsejlik a vízió mögött a világ fejlettebb részén pozíciót szerzett magyarok (politikusok, tudósok, milliárdosok) érdekérvényesítő képessége, amennyiben büszkék a megőrzött identitásukra. Épp a napokban szerepelt a tévékben az erdélyi származású Leonardo Farkas-Klein, aki Dél-Amerikában csilliárdos, popsztárokkal vetekedik a népszerűsége, segített a mélyben rekedt bányászok családjain, s egy-két magyarnótát el tud még énekelni. Büszkék vagyunk rá, hiába.
Amivel bajom van, annak egy részét már megfogalmaztam a választójoggal kapcsolatban. Mert a tömbben és a szórványban élő kisebbségiek inkább abban lennének érdekeltek, hogy annak az országnak, régiónak lendüljön a sorsa, ahol élniük adatott, s mondjuk, ne szóljanak bele a magyarországi nyugdíj vagy családi pótlék kérdésébe, ha ezekről népszavazásra kerülne sor. A csalánirtás célszerszámainak megválogatásáról van szó, mert aki szavaz, viseli a választása következményeit.
Szép magyar nyelvünk egy sokaság összeszámolására használja a lélek és a fő szavakat többek között, a regiszterre is lehetne találni (képezni, összerakni) valami találó kifejezést, ha már ingnél és gatyánál vagyunk. Ami igazán elgondolkodtató, az a szomszédos országokban élő magyarság szereplése a nyilvántartásban. Érdekérvényesítő képességük a saját sorsuk javításához sem igazán elegendő, ellenben veszélyeket rejt a kérkedés az identitással.
Vajon ők szívesen szerepelnének-e egy listán, amely a magyarokat gyűjti egybe? Fölrémlik a második világháborút követő jóvátételek, lakosságcserék, ki- és betelepítések gyakorlata. Akkor az utolsó népszámlálás adatait vették figyelembe a nemzetiség meghatározásánál. Nem mintha tartanánk ilyesmitől, de az ördög nem alszik.
EURÓPAI PARLAMENT/EURÓPAI UNIÓ
A minőségi termékek védelme
Szatmári Friss Újság, 2010. november 11.
Sógor Csaba a helyi és regionális termékekről beszélt az Európai Parlamentben a mesterszakácsok Nemzetközi Szakácssapka elnevezésű ülésén.
A mesterszakácsok Nemzetközi Szakácssapka (Eurotoques International - www.eurotoques. org) elnevezésű, páneurópai szervezet november 9-én
rendkívüli ülésre hívta meg az Európai Parlament (EP) mezőgazdasági
szakbizottságának tagjait, illetve az egészséges táplálkozás kultúrája iránt érdeklődő képviselőket. A szervezők célja az volt, hogy a hagyományos
termelési módok megőrzése érdekében kérjék az EPképviselők segítségét az Európai Unió higiéniai és a táplálkozásbiztonsági rendelkezéseinek
mérséklésében. Ezek annyira szigorúak, hogy a tagországok nagy többségében – különösen az új tagországokban – veszélyeztetik a kistermelők tevékenységét.
A téma aktualitását az EP által idén elfogadott jelentés biztosította, mely a minőségi élelmiszerek címkézési normáit szabályozza. A mesterszakácsok
egyesülete azt szorgalmazta, hogy a döntéshozók segítsék az európai konyhaművészeti hagyomány maradéktalan megőrzését azáltal, hogy könnyítsék
meg a kis- és háztáji termelők termékeinek értékesítését, és fogadjanak el mielőbb egy, az európai termékek származását garantáló minőség-logót. A szervezet
érvelése szerint a mesterszakács a kapcsolattartó a kistermelő és a tudatosan, felelősen fogyasztó EU polgár között; kreativitásával pedig segíti az olcsóbb, de az egészségre káros hatású gyorsétkeztetés kiküszöbölését. Sógor Csaba RMDSZes
képviselő hozzászólásában a helyi vagy regionális termékek maradéktalan felhasználását és értékesítését, a kis- és háztáji termelők érdekeinek védelmét,
és az erdélyi magyar szakácsok páneurópai szervezethez való csatlakozását szorgalmazta. „Az étkezési kultúra meghatározza az életvitelt, mert befolyásolja
legnagyobb értékünket, az egészségünket. Meg kell tanítanunk a gyerekeinket magyaros, erdélyi ízeink megbecsülésére, tovább kell tudjuk adni nekik
az örökségünket: a nagyszülők által ismert házi titkokat, sütésfőzési,
illetve fűszerezési- és tartósítási technikákat is'' – hangsúlyozta Sógor. Az EP valamenynyi frakciójának képviseletében felszólaló, jelen lévő képviselők
egyetértettek abban, hogy legfontosabb, közös feladatuk az európai táplálkozási biztonság hosszú távú megteremtése. Ennek érdekében többen hangsúlyozták,
hogy a közétkeztetési szabályok érvényessége alól a gyors-étkeztető multinacionális cégek sem képezhetnek kivételt. „Jogunk és kötelességünk az európai mezőgazdaság, a minőségi termékek védelme. Időigényes a
főzés, a házi készítésű termékek előállítása, de megéri'' - összegezett
Sógor Csaba.
Erdélyi ízekkel Európába
Krónika, 2010. november 11.
A kis- és háztáji termelők érdekeinek védelme, és az erdélyi magyar szakácsok páneurópai szervezethez való csatlakozása érdekében szólalt fel Sógor Csaba EP-képviselő (képünkön) kedden, a mesterszakácsok Nemzetközi Szakácssapka (Eurotoques International) elnevezésű szervezetének ülésén, melyre az Európai Parlament (EP) mezőgazdasági szakbizottságának tagjait, illetve az egészséges táplálkozás kultúrája iránt érdeklődő képviselőket is meghívták.
A szervezők célja az volt, hogy a hagyományos termelési módok megőrzése érdekében kérjék az EP képviselők segítségét az Európai Unió higiéniai és a táplálkozásbiztonsági rendelkezéseinek mérséklésében. Ezek annyira szigorúak, hogy a tagországok nagy többségében – különösen az új tagországokban – veszélyeztetik a kistermelők tevékenységét, hangzott el a találkozón.
A téma aktualitását az EP által idén elfogadott jelentés biztosította, mely a minőségi élelmiszerek címkézési normáit szabályozza. A mesterszakácsok egyesülete azt szorgalmazta, hogy a döntéshozók segítsék az európai konyhaművészeti hagyomány maradéktalan megőrzését azáltal, hogy könnyítsék meg a kis- és háztáji termelők termékeinek értékesítését, és fogadjanak el mielőbb egy, az európai termékek származását garantáló minőség-logót. A szervezet érvelése szerint a mesterszakács a kapcsolattartó a kistermelő és a tudatosan, felelősen fogyasztó EU-polgár között; kreativitásával pedig segíti az olcsóbb, de az egészségre káros hatású gyorsétkeztetés kiküszöbölését.
„Az étkezési kultúra meghatározza az életvitelt, mert befolyásolja legnagyobb értékünket, az egészségünket – fogalmazott beszédében Sógor Csaba. – Meg kell tanítanunk a gyerekeinket magyaros, erdélyi ízeink megbecsülésére, tovább kell tudjuk adni nekik az örökségünket: a nagyszülők által ismert házi titkokat, a sütés-főzési, illetve fűszerezési- és tartósítási technikákat is." Az EP valamennyi frakciójának képviseletében felszólaló, jelen lévő képviselők egyetértettek abban, hogy legfontosabb, közös feladatuk az európai táplálkozási biztonság hosszú távú megteremtése. Ennek érdekében többen hangsúlyozták, hogy a közétkeztetési szabályok érvényessége alól a gyorsétkeztető multinacionális cégek sem képezhetnek kivételt.
„Jogunk és kötelességünk az európai mezőgazdaság, a minőségi termékek védelme" – összegezte Sógor Csaba.
Párizs: ne kerüljön automatikusan Románia és Bulgária a schengeni övezetbe
MTI 2010. november 10. 19:53
Párizs tenni fog azért, hogy ne legyen automatikus Románia és Bulgária bekerülése a schengeni övezetbe, és a döntést ne hozzák meg jövő nyár előtt - jelentette ki szerdán a francia Európa-ügyi államtitkár. –
Nagyon óvatosaknak kell lennünk a bővítéssel kapcsolatban, amelyet Románia és Bulgária már tavaszra vár. Ez nem lehet automatikus, és minként Hollandia, inkább mi is el szeretnénk halasztani a döntést 2011 nyaráig, amikor az Európai Bizottság beterjeszti jelentését az együttműködési és ellenőrzési mechanizmusról - mondta Pierre Lellouche a francia nemzetgyűlés külügyi bizottságában.
Az államtitkár akadályozó tényezőként a hatékony határellenőrzés hiányát és a korrupciót említette a két ország esetében. Véleménye szerint "aggasztóak" ezekben a kérdéskörökben a rendszeres megjelenő jelentések. Példaként hozta fel a Törökországon át a bolgár és a román határ felé érkező illegális bevándorlók számának növekedését.
A román-moldovai határon Lellouche szerint több okból sem kielégítő az ellenőrzés: egyrészt a határon túliaknak járó román útlevelek miatt, másrészt amiatt a "fekete lyuk" miatt, amit a szakadár Dnyeszteren túli terület jelent, valamint a szomszédos Ukrajnában a korrupció magas szintje is gondot okoz a határellenőrzésnél.
Az államtitkár arra is emlékeztetett, hogy Románia és Bulgária csatlakozásáról a schengeni övezethez az Európai Tanácsnak egyöntetű politikai döntést kell hoznia.
Lellouche azzal is bírálta a román kormányt, hogy képtelen hatékony intézkedéseket tenni a romák integrálására. Az elmúlt hónapokban diplomáciai bonyodalmakat keltett Párizs és Bukarest között a Franciaországban rendezetlen körülmények között élő romániai cigányok tömeges hazaküldése, amelyet a nemzetközi közvélemény bírálatai ellenére Nicolas Sarkozy elnök a nyár folyamán felgyorsított.
INTERJÚK, ELEMZÉSEK, PUBLICISZTIKA
Trianon, és ami utána jött – 3. rész
Erdély.ma, 2010. november 10
Folytatjuk a sorozatot 1919. első napjainak udvarhelyi történéseivel, hol kibontakozóban van a tisztviselői ellenállás, és megszületik a székely önálló államiság gondolata.
Pár héttel bevonulásuk után a hódítók már olyan követelésekkel állnak elő, melyek a saját maguk által aláírt megállapodás minden részletét felrúgják. Idegen fegyverek árnyékában hűnek maradni a magyar államhoz olyan feladatot jelent, melyet nem mindenki tud, vagy akar teljesíteni. Nehéz elképzelni, milyen érdekek mozgatták alig pár héttel az ezeréves birodalom látszólagos megszűnte után azokat, akik a román impérium mellett agitáltak, segítették az új hatalom megerősödését – de tény, hogy léteztek. Ezeket az árulókat már a szószékekről is figyelmeztetik. Ebben a pattanásig feszült, szinte felfoghatatlan légkörben fogan meg az önállóság első gondolata, mely nem elszakadást akar a korábbi helyzetből, csak reményt és kilátást nyújtani.
P.G.
- Tisztviselők tisztelgése nálam és a kormánybiztosnál. Elérzékenyítő fogadalom a magyar hűségre.
- Hazafias beszédek a templomokban. Tegnap a református káplán, ma a katholikus.káplán és Özséb páter tett ki magukért. Csíki Péter katholikus káplán az árulkodókra kimondotta, hogy ezeket az egyház is kiátkozta, mert halálos bűn a hazaárulás. Özséb páter a hívőket megnyugtatta, hogy sírásóink kezéből mindig lesz erőnk az ásó kiütésére.
- Csiki Péter káplánt délután 5 órakor az itteni térparancsnokság a délelőtti predikációja miatt letartóztatta, Segesvárra fogják vinni további kihallgatás végett.
(1919.I.1. Nemzeti Tanács naplója)
- A megszálló sereg erőlteti, hogy a magyar hadseregbe való beállás elleni tiltó rendeletüket a helyi közigazgatás kifüggessze.
- A csendőrkerületi parancsnokság a csendőrségnek innen való hátravonására küldött utasítást, hivatkozván a főkormánybiztos és a kolozsvári román tábornok közti megállapodásra.
- Halvány hír, hogy a románok a Vasszékely némely feliratának megcsonkítását fogják kívánni.
(1919.I.4. Nemzeti Tanács naplója)
Megállapodás a Székely Köztársaság ügyében
A fegyverszüneti szerződés és a megszállás érvényének elismerése mellett kell kinyilvánítani az Önálló, Független, Semleges Székely Államot. Ez gazdasági szövetségbe lép a román és szász nemzettel és Romániával, Magyarországgal, Szerbiával, Lengyelországgal, Ukrajnával, Oroszországgal. Protektorátust keres Svájc, Anglia és Amerika részéről.
(jan.4.)
Gaál Feri elutazott Csíkba az üzenettel, mely a köztársaság kikiáltására 10-ére 10 ember idejövetelét kéri.
(jan.5.)
A megszállók 4. számú rendelete arról, hogy „aki magyar hadseregbe eltávozik, az örökre ki lesz innen zárva". Ennek a kifüggesztését tőlünk követelik. Átírom, hogy a magyar államjog ellen való rendeletet ki nem függeszthetjük.
A Vas-székely szobor egyik felirata: Ojtoznál, Volhyniában és fenn a Doberdón ismer az ellenség, s rettegi puskatusom. A románok e felirat eltávolítását 48 óra alatt kívánják. Visszaírás: nem! A város e szobor csonkítatlanságáért felelősséget és kötelezettségez vállalt. Az emlékjeleket a nemzetközi egyezmények is védik. A szobor a hős és szenvedő katonák iránti kegyelte kifejeződése. E kegyelet megsértése feltámasztja a népindulatot.
A csendőröktől Nyíregyházára való visszavonulásukat követelik. Főkormánybiztoshoz, csendőrkerülethez, fegyverszüneti bizottsághoz előterjesztés ez ügyben. A csendőrök 6 havi illetménnyel megbíztatva, maradásukra és lelkük nyugodtságára szükség van! Helytállást fogadtak!
Az erdélyi román főparancsnokság 12 felszabadító táblája. Az emberek folytonos csoportosulással és forrongással fogadták. A román táblák ellen nyilvános óvást írok. Felolvastam a nyilvános óvást, erre azonban Valentsik (magyar kormánybiztos) elszörnyedt, hogy: ebből vérontás lesz! – Hát jó, de ha a tisztviselőkhöz fordulnak, ezek legalább adhassanak felvilágosítást, hogy a táblák nem kötelezőek – válaszolom. Valentsik erre is tiltakozott, azt ajánlotta, hogy a tisztviselők a népet a kényszerhelyzetben való engedelmességre figyelmeztessék. Érzékenyen kitörtem, hogy magyar tisztviselő a román impérium átvételét jelző rendeletekre engedelmességet nem javasolhat senkinek! Ha engedelmességet ajánlok a táblákban, akkor engedelmesség kell a román kormánybiztosnak is. Ha majd az jön ide, akkor maradjanak-e a helyükön a tisztviselők ?!
(jan.6.)
- Utasításom a román erdélyi parancsnokság ideküldött rendeletözönére: Nem kötelezőek, még Magyarországon vagyunk. A leszerelésből maradt állatok és tárgyak e rendeletek által különösen érzékenyen érintve. Ezekre nézve álláspont, hogy azokat a falusiak a Nemzeti Tanácstól, Udvarhely vármegye közönségének a képviseletétől kapták átmeneti népsegítési akció keretében.
(1919.I.7. Nemzeti Tanács naplója)
Nyilvános óvás
Mosoiu tábornoknak ezek a rendeletei ellenkeznek Magyarország fegyverszüneti szerződésével. Továbbá ellenkeznek azokkal a megállapodásokkal is, melyeket a román megszálló csapatok parancsnokságaival immár több ízben kötöttünk.
Ennélfogva ezek a rendeletek senkire se kötelezőek. Senki ne essen miattuk tévedésbe! Külön figyelmeztetjük a lakosságot, hogy Magyarország büntetőtörvényének (az 1878. évi 5. törvénycikk) 144. paragrafusa szerint életfogytig tartó fegyházzal büntetendő, aki hazája ellen hűtlenséget cselekszik.
Székelyudvarhely, 1919. jan. 7.
Dr. Paál Árpád
Nemzeti Tanács elnöke
(utcai plakát)
... Jelentik még a daróciak, hogy a fegyvereket a szászoktól mind elvették, a románoknak és a cigányoknak odaadták, s most már napirenden van a lövöldözés Darócon is.
(I.8. Nemzeti Tanács naplója)
Titkos futáraink hozták a magyar kormány üzenetét, miszerint esküt kell tegyünk a köztársaságra.
Összehívtam a megyei és állami tisztviselőket, eléjük tártam, hogy ezen az elhagyatott szigeten mi maradtunk a magyar állam utolsó katonái. Figyelmeztettem őket, hogy államunk drámája az utolsó felvonásnál van, mindenki vessen számot magával, mikor tőle a magyar kormány rendelete folytán a magyar esküt kérem. Ez most nem lesz csak afféle hivatalbalépési alakiság, hanem egész életre való elszánás, hogy az ellenség torkában is hívek maradunk-e a magyar államhoz. A magyar eskü csak annyiban tűrhet értelmezést, hogy amennyiben itt, a Székelyföldön, a békeszerződések nem tartják fenn a magyar államot, akkor a népek önrendelkezési joga értelmében székely államra van igényünk; tehát mostani magyar eskünk másodsorban székely esküként értelmezhető.
Ketten a tisztviselők közül távoztak. A többi könnyek között és lelkes zúgással letette a magyar esküt.
Vákárnak Gyergyószentmiklósra levelet kezdek. Megjelenik két román tiszt, kik az eskütételről magyarázatot követelnek és kérik az eskütevők névsorának a kiadatását. Elutasítom őket azzal., hogy átírattal a kormánybiztostól kérjék a kiadást. Elmennek, én a levelet tovább írom. Épp a székely köztársaság szükségét fejtegetem a román impériummal szemben, amikor ismét megjelenik a két tiszt négy szuronyos őr kíséretében. Az egyik (egy magas, állítólag szegedi magyar anyától született renegát) izgatott mohósággal szól: „Őfelsége I. Ferdinánd király nevében letartóztatom" A másik, Bazgan kapitány, megállítja pózos szavallata közben a kis mohót. Előbb nyilatkozzam, kiadom-e az eskütevőket. – Forduljanak a kormánybiztoshoz, az ő parancsa nélkül ki nem adhatom – válaszolom. Erre ismétlik, hogy Nagyrománia királya nevében letartóztatnak.
Kevés gondolkozás után a kapitány megengedi, hogy a kormánybiztossal beszélhessek. A telefonhoz nyúlok, közben belép Keith Feri (főjegyző) s átadom neki a Vákárhoz kezdett levelet. A hosszú renegát a levelet követeli, Feri nem adja. Erre a négy őrt Ferire vezényelik. Feri kérdi, hogy engedjen-e az erőszaknak? Én visszaveszem a levelet, összegyűröm, s a szoba hátterébe dobom. Szaladás, dobogás, felkapják a levelet, s Ferivel együtt szuronyok közé vesznek. A folyosón mondom, hogy nem szükséges nekünk ez a díszkíséret, s Ferinek legalább engedjék meg, hogy kalapot tegyen, s kabátot vegyen. Ferit erre elbocsátják. Azonban a kapitány leszalad, s még vagy tíz fegyveres őrt hozat mellém. Úgy kísérnek le az árvaszék frontján lévő térparancsnokság belső szobájába. Jön zordul az ezredes. Kíméletlen megmotozásommal fenyeget, ha az iratot ki nem adom. Becsületszavamra jelzem, hogy nincs nálam. Kérdik, hogy miért tartottam engedély nélkül gyűlést? Felelem, hogy nem gyűlés volt, hanem eskütétel a magyar kormány és a kormánybiztos rendelete alapján. Ezredes úr és csatlósai távoznak, de előbb egy szuronyos rómainak valami kemény parancsot adnak. Nekem is tolmácsolták: „Az ezredes úr parancsolta, hogy ha egyet mozdulok is a mostani helyzetemből, azonnal lőjjön főbe".
...Hét óra tájban jött Bazgan, hogy menjek át vele a dandárparancsnoksághoz. Ott látom Valentsiket, Constantinescut, az ezredest és több tisztet. Az ezredes kihirdeti, hogy csakis – de csakis – a Valentsik jótállására hazaengednek. Azonban őrzés alatt fogok állni, sehova mozdulnom, senkivel beszélnem, senkit fogadnom nem szabad, s így várjam be azt a pár napot, míg az ügyemben a főhadiszálláson döntenek. Se a gyermekek útján, se más módon levelezgetnem a külvilággal nem szabad...
Bazgan és a fegyveres őr kíséretében hazajöttem. A nálunk lévő érdeklődők nagy seregét rögtön szétküldöttem. Szobánk előtt kopog az őr súlyos lépése.
(jan.9.)
A forrongás nagy, kimenteni akarnak. A tisztviselők deputátióban akarnak ultimátumot jelezni, hogy abbahagyják a hivatalokat és a nép nyugalmáról nem állnak jót, ha engem elvisznek ...
Őrzésemre jellemző, hogy kicsikéimet iskolába menet megmotozták, s két újévi gratulációs levelezőlapjukat elkobozták. Lullis Antal csíki eredetű őr szomorúan mondja: „Minket magyarokat folyton csúfolnak odabe".
Jankó fitymálóan beszél a Székely köztársaságról. Többeknek sejtelme, hogy ő hozta rám ezt az átkot. Rauca úr tegnap nagyon haragos és nagyon aktív volt velem szemben. Ezt az embert is Jankó hozta ide, s állandó összeköttetést tart vele. Prescurával is élénk az összefüggése. Mikor mindenkinek tilos a Budapestre menetel, ő mégis nehézség nélkül mehet oda, most is arra felé mozog.
(jan.10.)
Itt mozog a szurony az ablak előtt. Anyóm újabb üzeneteket hoz, hogy Valentsik lemondással fenyegetőzik, s minden rend felbomlott a megyeházán. Az asszonyok elégedetlenek, hogy a férfiak pipogyák, s nekik kell a cselekvést kézbe ragadniok.
Egy káplár jön déli 12-kor, s anyómnak és a cselédnek is megtiltja a városba való kijárást.
Emberiék, Bagóék, s a háziak Erzsikéje, meg a szomszéd Juliska útján megindult az összeköttetések folytonossága. Sohasem fogom ezt a jótéteményt elfelejteni. Most már bíztató reménységgel hozzá kezdhetek a Székely Köztársaságról szóló Emlékiratomhoz... Jó az Isten, jót ád! ...
Délután 5-6 óra tájban megkaptam az Imriék híreit Háromszékről és egyéb jókról. A románok több előzékenységgel vannak ott, jobban tartanak a magyar föllépéstől, mint itt. Persze ott Király Aladár a kormánybiztos.
Különben Valentsik ma estére Lecanál értem közbenjár. Ha nem lesz eredmény, Horváth Károlyné 100 asszonyos küldöttséget vezet. Bár ezekre maradna a kiszabadításom érdeme.
A lakásunkkal szomszédos kis utcába is őröket tettek a figyelésünkre.
(jan.12.)
Estefelé Kolumbán kíséretében meglátogatott egy sapkagombos román őrnagy, a román kormánybiztos. A nevét nem tudom. Szívélyes, barátságos, megértő akart lenni. Én is elmondtam, hogy hajlandók vagyunk a románokkal való megbeszélésre, sőt szükségesnek is látom, de csak az önálló Székely Köztársaság alapján lehet egyezség. Ő megígérte, hogy a székely megyék vezetőinek idegyülekezésére engedélyt szerez, szabad megnyilatkozásukat biztosítja, csak aztán menjenek Szebenbe. Én Budapesttel is összeköttetést kértem, csak úgy tárgyalhatunk Szebennel, ha Budapest hozzájárul megállapodási terveinkhez. A román őrnagy azonnal ígérte a Maniuval való beszélgetést. – Eltávozott.
Egy óra múlva visszajött egyedül; hírül hozta, hogy az ezredes szerint a román impérium a Székelyföldön sem vitatható, külön székely államról szó sem lehet. Elhozta a szászok I.18-i manifestumát, mely szerint elnyomással vádolják a magyart, és behódolnak a román impériumnak.
Ezt lefordítgatta az őrnagy úr, aztán fűt-fát ígért a székelységnek: magyar közigazgatást, magyar törvénykezést, még miniszteri és államtitkári széket is Bukarestben.. Én csak amellett maradtam: biztosítsa a székely fők gyűlését, azon a vélemény nyilvánítás szabadságát, én a székelyek nevében nem beszélhetek.
(jan.13.)
Anyóm nagyszerű híreket hoz a tisztviselőkről, Keith remekül együtt tartotta őket. Keithra a fegyvert is rászögezték, hogy az eskütevők névsorát kiadja. A 24 órás terminust az összeshez intézték, nem csak Ferihez; hanem az összes kijelentette, hogy román impérium alatt egy percig sem dolgoznak. – És ma üres a vármegyeháza. Csak Szabó Gábor és tán Sándor Ernő dolgoznak, de ők sem tesznek román esküt.
A falusiak fegyvertelenül nagy felvonulást terveznek, hogy Lecatól engem kikérjenek.
Délben Szabó Gábor a román kormánybiztos őrnaggyal idejött, hogy tőlem az alispáni teendők ellátására felhatalmazást kérjen. Megtagadtam.
Az őrnagyot ismét kértem a székely gyűlés lehetővé tételére. Megígérte.
Emlékiratomat és a csíkiakhoz szóló üzenetemet reggel a régi cselédünk, Eszti kivitte Imréhez, a lisztes zsákba bevarrva.
Délben a román kormánybiztossal való tárgyalásról, Szabó Gábor esetéről, Keith dícséretéről , kitartásra való buzdításról hírt visz – anyóm cipője...Kicsim fáradhatatlan agitátor, 100 férfinál többet ér. Kineveztem a Székely Köztársaság édesanyjának.
(jan.14.)
Háziaktól hír, hogy a tisztviselők idézve vannak. Üzenetet írok nekik, hogy tartsanak ki,; munkájukat a székely gyűléstől tegyék függővé, s követeljék a székely gyűlés lehetővé tételét. Internálással fogják ijesztgetni, de ne engedjenek, mert Udvarhely megyét ezen a módon csak kísérleti nyúlként akarják élveboncolni, hogy a kikényszergetéseket a többi székely megyére példának mutatván, a székelyek egyezségét, vagy béke látszatát kicsalhassák, s a béketárgyaláskor felhasználhassák.
Anyóm a csíkiakkal is beszélt, azok példát merítettek, lelkesen készen állnak hasonlóra. Ma küldöttjük, Domokos Sándor visszamegy, pár nap múlva legépelt emlékiratomért embert küldenek.
Tisztviselőknek délután 5 óráig gondolkodási időt adtak. Ha addig munkába nem állnak – internálással fenyegetik ....
(jan.15.)
Folytatjuk
Paál Árpád
Közreadja: Paál Gábor
Toró Tibor professzor földi maradványainak utolsó székelyföldi útja
Transindex, 2010. november 11.
„Aki megért és megértet, egy népet megéltet" (Kányádi Sándor)
2010. október 17-én, életének 80. esztendejében eltávozott közülünk Toró Tibor atomfizikus, nyugalmazott egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja. Még életében megfogalmazott és halála előtti napokban is megerősített kívánsága az volt, hogy testét ne temessék el semmilyen szertartás szerint, hanem hamvait a szívéhez közel álló – általa megnevezett – tájakon és helyeken, a Székelyföldön és Erdély egyéb részein szórják szét.
A család – özvegye, Toró-Závodszky Edith, fiai, László és Tibor, menyei, Ildikó és Ildikó, valamint unokái, Tibor, Emese és Tamás – az elhunyt akaratát tiszteletben tartva, élettelen testét elhamvasztotta, a hamvait tartalmazó urnát pedig könyvtárában, kedvenc könyvei között helyezte el mindaddig, amíg utolsó székelyföldi útjára nem kíséri.
Erre e hétvégén, november 12 és 14 között kerülhet sor egy rövid emlékező körút során, amelynek keretében rokonai, a 60. érettségi találkozót nemrég megtartó osztálytársai, továbbá iskolatársai, székelyföldi barátai és tisztelői közvetlenül is elbúcsúzhatnak tőle.
Toró Tibor professzor utolsó székelyföldi útjának állomásai – mindenhol a Templom és az Iskola erőterében, a születéstől az érettségi vizsgáig – a következők:
• pénteken, november 12-én, 15 órakor – Kányád, templomkert
• szombaton, november 13-án, délelőtt 11 órakor – Székelyudvarhely, az egykori Római Katolikus Gimnázium (ma, Tamási Áron Gimnázium) konferenciaterme
• szombaton, november 13-án, délután 15 órakor – Énlaka (a szülőfalu), templomkert, utána Etéd, templomkert
• vasárnap, november 14-én, az istentisztelet után, 12 órakor – Magyarhermány, az iskola udvara
Bár a számára kimért idő nagy részét – kereken hat évtizedet – a messzi Bánság lapos tájain, Temesváron élte le, Toró Tibor számára mindig a Székelyföld – azon belül is a Firtos környéke, ahol „elaludt a gondviselés" is, a gyermekkort jelentő Erdővidék és az életre útravalót adó iskolaváros, Székelyudvarhely Református Kollégiuma volt a viszonyítási pont.
Székelyföld szülöttje, Toró Tibor atomfizikus, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja hatvan év után most végleg hazatér.
Gondolatok a MÁÉRT kapcsán
Erdély.ma, 2010. november 10. – Boldizsár Zeyk Zoltán
Áttörés mutatkozik, pozitív értelemben a magyar – magyar párbeszédben, amióta új kormánya van Magyarországnak. Jó ezt hallani, végre! Túlzás nélkül állíthatjuk azt is, hogy amiként 1992-ben megállapíthattuk: a Duna tévé a legjobb, ami Trianon után történt a magyarokkal, most a kiterjesztett állampolgárság révén az Anyaország régi adósságát törleszti az elcsatolt területeken rekedt magyar népességgel szemben, jóvá téve az MVSZ által kezdeményezett 2005-ös (egyesek szerint kierőltetett), a nemzetellenes erők által egyértelműen elszabotált népszavazást.
Áttörésről beszéltem, mert a magyar politikai szervezetek soha nem látott egységben sorakoznak föl a kiterjesztett állampolgárságról szóló törvény mellett, és az is örvendetes, hogy az állampolgárságot nem fogadják el választójog nélkül. Mert gondoljuk csak el: a New Yorktól Bukarestig, Sydneytől Csíkszeredáig már az előző magyarországi választások okán eddig is fölállított, a magyar állampolgárok számára biztosított választási központok mennyire is diszkriminálnák az állampolgárokat. Mert bizony, választójog nélkül státus-magyarrá silányítaná a törvény az Anyaországon kívül, de mégis hazájukban maradt magyarokat, azokat, akik úgymond „nem rendelkeznek magyarországi lakhellyel"... És még érdekesebb, ami a nyugati diaszpóra kapcsán merül föl, hiszen ez rámutat a kiterjesztett állampolgársági törvény magyarságon belüli összetettségére és bonyolultságára, sőt, mi több, tökéletlenségére.
Ugyanis Lauer Edit, az Amerikai Magyar Koalíció képviseletében bejelentette az amerikai magyarok azon igényét, hogy a második-harmadik, vagy akár negyedik generációs amerikai magyar gyökerű polgárok is igényelhessék és megkaphassák a kiterjesztett magyar állampolgárságot, akkor is, ha nem ismerik nyelvünket és kultúránkat, azzal érvelve, hogy ez bátorítóan hatna a sokgyökerű Amerikában a származás szerinti kultúra ápolására.
Ha pedig mindez igaz, merthát miért ne lenne, akkor újra kell gondolni a törvényt, amely magyar nyelvtudáshoz és magyar állampolgársággal rendelkező felmenőkhöz kötné az Anyaországon kívüliek számára a kiterjesztett állampolgárság lehetőségét.
Óhatatlanul adódik a kérdés: s akkor mi legyen a csángó-magyarokkal, akik önhibájukon kívül nem ápolhatták magyar identitásukat, sem anyagi erejük, sem törvény adta lehetőségük nem volt anyanyelvük és anyanyelvi kultúrájuk ápolására, miközben egy erőszakos beolvasztási gyakorlat célcsoportjai voltak? Akik még ma sem, pénzen sem vásárolhatnának maguknak magyar nyelvű misét? (Jó-jó, tudom, hogy a ma elfogadható politikai diskurzus nem hallja meg, illetve könnyen kimagyarázza érvelésem „igaztalanságát", de attól a tények tények maradnak.) Nos, mi lesz velük? Azokkal a magyarul már nem tudó, identitásukban már összezavart, lelkünk mélyén nemzettársainknak tartott testvéreinkkel? És mi lesz a Mezőség, Máramaros, Beszterce, Fehér, Brassó stb. megyei magyar oktatás és kultúraápolás nélkül maradt, a nemzeti árvaságba és elhagyatottságba belekeseredett, vegyes házasságokba menekült-kényszerült, illetve azokból született félig, vagy tán egészen magyar testvéreinkkel, akik magyar iskolázottság híján alig, vagy sehogy sem tudnak már magyarul? Akiknek esetleg a kiterjesztett állampolgárság még fogózót jelenthetne a magyar identitásban való megmaradáshoz?
És bár nem szívesen feszítem tovább a húrt, de meg kell kérdeznem: most, végre, a „saját hatáskörű" igazságtétel kapcsán nem kellene-e, az ezer esztendőn keresztül soknemzetiségű, történelmi mivoltát kényszerűen fölvállaló mai Magyarországnak megkérdeznie, a vállalt vagy nem vállalt magyar identitástól függetlenül, de valamikori magyar állampolgárságú felmenőkkel rendelkező, egykori területén megmaradt virtuális polgárait, hogy óhajtanának-e magyar állampolgárok is lenni?
Ki tudja, hányan is jelentkeznének a világból, magyarok és nem magyarok. Mert nem minden, az utódállamokba került egykori kisebbségünk lett boldogabb a Magyarország romjaiból létrehozott nagy-nemzeti utódállamokban. Mi, kisebbségiek, akik gazdag tapasztalatokkal rendelkezünk ezekben az utódállamokban, ma már tudjuk, hogy mi kellene a jó közérzethez egy soknemzetiségű Hazában. Lassan száz éve tanuljuk.
A Duna Televízió vasárnapi tudósítása a MÁÉRT-ról ezeket a gondolatokat veti fel. Lehangoló volt azonban, hogy Dr. Schmitt Pál államfő a nyugati magyarok kapcsán végig, szinte következetesen „emigrációról" beszélt, és a Duna riportere nem vette észre, vagy nem találta meg a módját, hogy ügyes rákérdezéssel helyrebillentse az emberi, de államfőtől ilyen fontos kérdésben nem elfogadható fogalmazásbeli bakit. (Mert meggyőződésem, hogy az államfő tudja, nem mindenki emigráns, aki nyugati magyar.) Lauer Edit pedig ezzel szemben csakis nyugati „diaszpóráról" beszélt.
Ugye, milyen nagy különbség van: azok között, akik a történelmi területeken maradva keményen tartották magyarságukat, mert tehették; azok között, akik mindezt nem tették, megalkuvásból; azok között, akik erőszaknak engedve alkudtak meg; azok között, akiknek lehetőség sem adatott magyar identitásuk megőrzésére; azok között, akik magyarságuk vagy emberségük miatt kényszerültek szülőföldjük elhagyására, s gyerekeik beolvadtak a befogadó ország kultúrájába és nyelvébe; azok között, akik opportunizmusból, egyéni politikai vagy egyéb szakmai karrier ígérete miatt hagyták el szülőföldjüket; azok között, akik csakis a jobb anyagi körülmények ígérete kedvéért mondtak le a hazájukban való maradásról; és azok között, akik bár megtartották kultúrájukat-anyanyelvüket, ezt a tudásukat a hazában maradva éppen a magyarság nyelvi-kulturális felszámolása érdekében ügyködő ellenséges hatalmaknak ajánlották fel...
Hát, ilyen sokfélék vagyunk, mi, magyarok. És legtöbben újra, illetve továbbra is magyar állampolgárok szeretnénk lenni!
A román-moldovai határszerződés gyakorlati jelentőségét hangsúlyozzák politikusok - HÁTTÉR
MTI Bukarest, 2010. november 10.
- A román-moldovai határszerződésnek nem annyira politikai, mint inkább gyakorlati-technikai jelentősége van - hangsúlyozzák Bukarestben a román politikusok.
Az Evenimentul Zilei című bukaresti napilap szerdai számában Románia három volt külügyminiszterét szólaltatta meg a szerződéssel kapcsolatban, amelyet a hét elején írt alá Bukarestben Theodor Baconschi román külügyminiszter és Vlad Filat moldovai miniszterelnök.
A román külügyminisztérium tájékoztatása szerint a határszerződés egyebek között a határ megjelölésének és karbantartásának módját szabályozza, de tartalmazza a közös határszakaszon a különböző létesítmények megépítésekor felmerülő problémák rendezési lehetőségeit. Rendelkezik annak a vegyes bizottságnak a létrehozásáról is, amely a határjelek és -nyomvonal ellenőrzésére hivatott. A dokumentum kitér a határszakaszon húzódó folyóvizek, vasútvonalak, közutak és távközlési vezetékek használatának módjára is, pontosítja a közös határszakaszra érvényes halászati, vadászati, valamint erdő- és talajkitermelési szabályokat.
Cristian Diaconescu volt szociáldemokrata párti politikus, aki 2008 és 2009 között volt Románia külügyminisztere, elmondta: a határszerződésnek nincs sem kiemelkedő politikai, sem történelmi jelentősége, inkább csak gyakorlati-technikai hatásai lesznek, s ez lehetőséget teremt újabb kétoldalú román-moldovai megállapodások megkötésére. Diaconescu szerint a határszerződés aláírásával Románia újabb lépést tett a schengeni övezethez való csatlakozás felé.
A határszerződés aláírása húsz éve húzódott, s ez valószínűleg azzal állt összefüggésben, hogy Moldova jelenlegi területének jelentős része a két világháború között Romániához tartozott. Az Evenimentul Zilei című napilap emlékeztet arra, hogy tavaly Traian Basescu román államfő még úgy nyilatkozott: Románia nem írhat alá határszerződést Moldovával, hiszen az szentesítené a Molotov-Ribbentrop paktumot. Ez utóbbi nyomán vesztette el Románia Besszarábiát, amely a jelenlegi Moldova területének jelentős részével azonos.
A határszerződés aláírásának megtagadását a moldovai kommunista párt vezetői - akiknek 2009-ig tartó kormányzásáig fagyos diplomáciai viszony alakult ki Románia és Moldova között -, valamint az Európai Unió egyes tagállamaiban úgy értelmezték, hogy Romániának revizionista törekvései vannak Moldovával kapcsolatban. Ezt Bukarestben mindig határozottan cáfolták.
Diaconescu szerint Románia azért nem írhatta alá eddig a szerződést, mert Vladimir Voronin volt moldovai államfő olyan politikai jellegű kijelentéseket próbált beépíteni a határszerződésbe, amelyek meghaladták egy ilyen megállapodás kereteit, és Románia számára "elfogadhatatlan felhangú történelmi értékeléseket" tartalmaztak.
Adrian Severin volt román külügyminiszter, szociáldemokrata politikus - jelenleg európai parlamenti képviselő -, úgy véli: alaptalan párhuzamot vonni a határszerződés és a Molotov-Ribbentrop paktum között, hiszen a most aláírt dokumentum nem kifejezetten egy bizonyos határ elismerésére vonatkozik, hanem a már korábban elismert román-moldovai határ "közös kezelését" szabályozza. Severin szerint sokan tévesen a határszerződés megszületéséhez kötötték Moldova területi épségének elismerését.
Adrian Cioroianu liberális párti volt román külügyminiszter szerint az sem volt mindegy Románia számára, hogy melyik moldovai politikai partnerrel írja alá a határszerződést. Ezzel arra utalt, hogy a két ország kapcsolatai látványosan javultak a tavalyi moldovai parlamenti választások óta. Akkor ugyanis Moldova európai uniós integrációja mellett elkötelezett koalíció került hatalomra Chisinauban.
|
