Tartalomjegyzék

ERDÉLY

Erdély: régió – Szellemidézés

Új Magyar Szó, 2010. szeptember 14.

Az Alpok-Adria-térség kultúraköziségének modellje tanulságul szolgálhatna, már csak azzal is, hogy alkalmazása az erdélyi régióra mindenekelőtt (...) a régió különösségét dokumentálhatná;Claudio-Magris hiszen az identitás meg a differencia „dialektikája" nemcsak a regionális, hanem a régióközi (interregionális) elemzéseknek is sajátja.

A szászok erőszakos eltávolítása és nem egészen önkéntes exodusa nyomán a visszafordíthatatlan és (értekező prózába ugyan nem illő szóval, mégis) végzetes hiány annál erőteljesebben emlékeztet a valaha létezett, kölcsönösen termékenynek bizonyult, a politikai, nemzetiségpolitikai harcok, háborúk ellenére produktív szüntelen kulturális cserére, a különféle időszakokban változó intenzitású kölcsönös fordításirodalomra, az erdélyiség megint csak több módosuláson átment eszméjére, a föderációs elképzelésekre, a nyelvekben (jövevényszavak, tükörfordítások), az irodalmi művekben, a viselkedéskultúrában, az egyházi érintkezésekben, a folklórban, az étkezéskultúrában megőrződött együttélésre; arra nevezetesen, hogy bármiként írja meg Erdély történetét a szász, a román és a magyar történetírás, régióként (vagy szubrégióként) kell(ene), hogy megírja, szakítva a nemzeti prioritások egyoldalúságával, hívebben az Erdélyben kimondott-megfogalmazódott türelmesség gondolatához.

Az Alpok-Adria-térség kultúraköziségének modellje tanulságul szolgálhatna, már csak azzal is, hogy alkalmazása az erdélyi régióra mindenekelőtt (...) a régió különösségét dokumentálhatná; hiszen az identitás meg a differencia „dialektikája" nemcsak a regionális, hanem a régióközi (interregionális) elemzéseknek is sajátja. Claudio Magris a maga trieszti szubrégiója alkotójaként indult dunai érzelmes utazására, és mindenütt a sokkulturáltság, a többnyelvűség, a kultúraátszövődések tanúságtételeire és emlékezetére figyelt föl.

Fried István: Összehasonlítás és kultúraköziség

Nem változott számottevően a magyar diákok száma az új tanévben

Krónika, 2010. szeptember 14.

Bár nem nőtt, nem is apadt drasztikusan a magyarul tanuló diákok száma az új tanévben – derül ki a megyei tanfelügyelőségek adataiból. Az általános csökkenési tendencia az egyre gyengébb gyerekvállalási kedvnek tulajdonítható, valamint annak, hogy szórványban a vegyes házasságokból született gyerekeket többnyire román iskolába íratják. A magyar iskola fennmaradása egyes magyar többségű településeken annak is köszönhető, hogy a roma kisebbség gyerekei is oda járnak – mutattak rá a szakemberek.

Nagyjából ugyanannyi diák folytatja magyar nyelven tanulmányait idén Romániában, mint az elmúlt években – derül ki a megyei tanfelügyelőségek egyelőre hozzávetőleges adataiból.
Nagy Éva minisztériumi tanácsadó lapunk kérdésére mára ígérte a végleges, összesített adatokat. A magyarul tanuló diákok száma nem csökkent drasztikusan az elmúlt években, bár nem is nőtt – azokat ugyanis, akik eleve román tannyelvű iskolába szeretnék beíratni gyereküket, nem lehet meggyőzni arról, hogy ne tegyék – mondta el lapunknak Pető Csilla Bihar megyei parlamenti képviselő, a képviselőház oktatási bizottságának tagja.
Mint mondja, nemcsak Biharban, más megyékben is két-három éve stagnál a magyar gyerekek létszáma, egyre jellemzőbbek azonban az átcsoportosítások. A szülők egyre kevésbé szeretik a vegyes iskolákat, szívesebben választják a csak magyar tannyelvű osztályokat működtető tanintézeteket, már ahol van ilyen.
Úgy látják ugyanis, hogy tagozatos iskolákban rosszabb helyzetben vannak a magyar osztályok, mint a román tannyelvűek: sok helyütt olyan oktatók tanítanak, akik más iskolákban is dolgoznak, így nehézkesebben végzik teendőiket.
„Arra is van példa, hogy az olyan iskolákban, ahol túl kevés az osztályterem, és egyes osztályok kénytelenek délután megtartani az óráikat, mindig a magyar gyerekek részesülnek a rendhagyó órarendben, ami igen kényelmetlen a számukra" – sorolta Pető Csilla. Olyan is történt már, hogy egy kéttagozatos iskolából néhány magyar osztályt emiatt beolvasztottak egy másik iskolába. A szórványmegyékben a legrosszabb a helyzet, itt sokszor elkerülhetetlen a vegyes osztályok működtetése, hiszen csak így jön össze a minimális létszám.

Daniel Funeriu: magolás helyett képességfejlesztés

A magoláson alapuló oktatásról a képességfejlesztésre való áttérést szorgalmazta a tanévnyitó alkalmából tegnap Aradon Daniel Funeriu tanügyminiszter. Arra az újságírói kérdésre válaszolva, hogy miben kell változtatni az oktatásnak, Funeriu kifejtette: „Az adatok felhalmozásán, vagyis a magoláson alapuló oktatásról át kell térni a képességekre épülő képzésre, vagyis jóval felkészültebb diákok képzésére".
Az új tanévvel kapcsolatban elmondta, a gyerekek 90,5 százaléka „közegészségügyi engedéllyel rendelkező iskolákba" járhat. Hozzátette: tudatában van annak, hogy az oktatókat nem fizetik meg eléggé. „Minden rendszer normális működéséhez nagyon jól felkészült, megfelelően szelektált és jól megfizetett humán erőforrásra van szükség. Sajnos Romániában e három feltétel egyike sem teljesült az utóbbi húsz évben" – fejtette ki.
Hozzátette: tanügyminiszterként fő feladatának tartja, hogy visszaadja a romániai oktatás hitelét. Daniel Funeriu tegnap reggel az aradi Dimitrie Ţichindeal Pedagógiai Líceumban vett részt a tanévnyitó ünnepségen, majd több más tanintézetet is felkeresett. A szentannai általános iskolában három órát kellett halasztani a tanévkezdést a miniszteri látogatás miatt. Az ünnepséget eredetileg 9 órára tervezték, azonban mikor kiderült, hogy Funeriu meglátogatja az iskolát, elhalasztották. A diákok és szülők 12 óráig vártak az iskola sportpályáján, hogy meghallgathassák a tárcavezető beszédét.
Németságon az elemista diákok még 13.30-kor az osztálytermekben voltak, a miniszterre várva. Az aradi kisegítő iskolában is félórát késett a tanévkezdés a miniszteri látogatás miatt, a szellemi és testi fogyatékkal élő diákok ott toporogtak az udvaron a kezdésre várva, miközben a tárcavezető az egyik televíziónak nyilatkozott. Az iskola mintegy tíz tanára nem jelent meg az ünnepségen, így tiltakozva a miniszter részvétele ellen.
A legnagyobb Arad megyei tanügyi érdekvédelmi tömörülés, a Demokratikus Tanügyi Szakszervezet (SDI) képviselői arra panaszkodtak, hogy a miniszter nem hívta megbeszélésre az oktatókat, és bírálták részvételét a tanévnyitón. Erre reagálva a tárcavezető elmondta, senki nem kérte tőle, hogy találkozzanak, a nyári vakáció idején pedig számos alkalommal folytatott megbeszélést a tanügyi szakszervezetek országos vezetőivel.

Megszűnt az „oktatási turizmus"

Bihar megyében a kilencvenes évek végén az is jellemző volt, hogy a szülők a közeli magyarországi városok iskoláiba járatták gyerekeiket. Pető Csilla szerint ez a trend mára teljesen megszűnt, azonban még mindig fennáll a vegyes házasságokból születő gyerekek problémája, akik az esetek túlnyomó többségében román iskolába fognak járni.
A partiumi megyében évek óta szinte változatlan a magyar osztályok és diákok létszáma. Idén összesen 313 elemi és 277 általános iskolai osztály indul magyar tannyelven, ebből 75 első és 65 ötödik. Magyar nyelven tegnap 1380 elsős kezdte meg tanulmányait a térségben.

Szatmár megyében is egyre ritkább, hogy valaki külföldön folytassa tanulmányait, csak azok választanak külföldi iskolát, akik családostól kivándorolnak – tudtuk meg Kónya László főtanfelügyelő-helyettestől, aki elismerte, hogy még nem készült felmérés arról, hány gyerek tanul külföldön.
A megyében egyelőre nem tudni, hány diák kezdte magyar nyelven az új tanévet, ugyanis az iskolaigazgatóknak 20-áig kell beküldeniük a tanulólétszámra vonatkozó jelentéseket. „Míg nem összesítettük ezeket a listákat, nem tudjuk, hány tanulónk van ebben a tanévben. Egyelőre annyit látni, hogy kevesebb a kilencedikes, mivel tavaly kevesebb volt a nyolcadikos" – fogalmazott Kónya. Hozzátette, „kárpótlásul" az előző évhez képest valamivel több lesz az első osztályos.

Tanévkezdés tiltakozásokkal

Számos megyében különböző tiltakozó megmozdulásokkal vette kezdetét az új iskolai év. Kolozs megyében a Szabad Közoktatási Szakszervezetek Szövetségének tagjai a mellükre kitűzött fizetési szalaggal – amelyen a mínusz 25 százalék felirat szerepelt – tiltakoztak a pedagógusok bérének csökkentése ellen a tanévnyitón.
Lucia Cojocaru szakszervezeti vezető rámutatott: „hallgatólagos tüntetésről" van szó, amely révén fel akarják hívni a szülők és a hatóságok figyelmét a tanügyi alkalmazottak sanyarú helyzetére. Hozzátette, a diákok nem hibásak ezért, nem akarják őket büntetni, így nem áll szándékukban a tiltakozás drasztikusabb formáit választani. Temesváron a Vlad Ţepeş Gimnázium mintegy ötven tanára és diákja lépett meghatározatlan időre általános sztrájkba tegnap, így tiltakozva a korábbi igazgató, Tiberiu Ciobanu elbocsátása ellen.
A pedagógusok nem tartották meg a tanévnyitót, és a tanfelügyelőséggel folytatott sikertelen tárgyalás után úgy döntöttek, ma és holnap is folytatják a sztrájkot, míg csütörtökön a tanfelügyelőség székháza előtt tüntetnek a korábbi vezető tisztségébe való visszahelyezését kérve. Halász Ferenc főtanfelügyelő-helyettes tegnap az új igazgatóval, Lia Istinnel együtt megpróbált bemenni az iskolába, de a kapu zárva volt.
Halász Ferenc kifejtette: a tanfelügyelőség törvénytelennek tartja a sztrájkot, és nem hajlandó visszahelyezni a korábbi igazgatót. Târgu Jiuban egy iskola több pedagógusa nem jelent meg a tanévnyitón, a szülők nagy része pedig nem küldte iskolába csemetéjét így tiltakozva az ellen, hogy a nemrég felújított tanintézetet be akarják zárni.

Magyar első osztály a Wesselényiben

Magyar nyelvű első osztály indult tegnap a zilahi Wesselényi Református Kollégiumban, így esély van arra, hogy javul a magyar elemi oktatás helyzete a városban – tudtuk meg Márkus László Szilágy megyei tanfelügyelőtől.
Elmondta, kis, eldugott településeken előfordult, hogy az alacsony diáklétszám miatt be kellett zárni iskolákat, de arra is volt példa, hogy két, tavasszal bezárt iskolát sikerült újraindítaniuk.
A tanfelügyelő hozzáfűzte, kollégái valamennyi településen arra panaszkodnak, hogy csökken a gyerekek létszáma. Zilahon összesen 60 magyar elemista van, és megyeszerte is folyamatos a létszámapadás.
„Évről évre kevesebb a gyerek. Azt nem mondhatni, hogy a fiataljaink elmennének, de a válság hatására csökkent a gyerekvállalási kedv" – mutatott rá a térség demográfiai gondjaira Márkus László. A tanfelügyelő elmondta: az, hogy nem csökkent látványosan a magyar iskolák száma többek között annak is köszönhető, hogy a magyar többségű településen a romák is magyar nyelvű iskolába íratják gyerekeiket. A romáknál nagyobb a népszaporulat, ez segít fenntartani a magyar iskolák létszámegyensúlyát, tette hozzá Márkus László.

Kevesebb osztály nagyobb létszámmal

Kovászna megyében a tavalyhoz képest nem változtak érdemben a beiskolázási számok. Keresztély Irma főtanfelügyelő a Krónikának elmondta: 38 800 tanuló kezdte az új tanévet, 2376 elsőst írattak be. Ez a szám stagnálást jelent, az általános beiskolázási adatok tavalyhoz képest nem változtak, hangsúlyozta a főtanfelügyelő. Mint mondta, a helyzet vidékenként változik, Barót és Bodzaforduló környékén nőtt a diákok száma, míg Sepsiszentgyörgyön és Kézdivásárhelyen kevesebb gyerek iratkozott be, azonban a változás mindkét esetben jelentéktelen mértékű.
Hargita megyében sem történt változás tavalyhoz képest, csupán kevesebb osztályt jegyeztek be idén – közölte lapunkkal Ferencz S. Alpár főtanfelügyelő. „Ha az osztályok számát nézzük, csökkenés mutatkozik, ez azonban a minisztériumi rendeletnek tulajdonítható" – magyarázta Ferencz, hozzátéve, hogy az első és ötödik osztályok emelt létszámmal indultak a 2010–2011-es tanévben, egy-egy osztályban 25–30 gyerek is van. A főtanfelügyelő szerint Hargita megyében is számottevő azon fiatalok száma, akik a 8. osztály elvégzése után abbahagyják tanulmányaikat, de igyekeznek megtartani diákjaikat.

MAGYARORSZÁG

Orbán: elvégezzük azt a munkát, amit ránk bíztak az emberek

MTI, 2010. szeptember 13. 14:00

Elvégezzük azt a munkát, amit a "kétharmados forradalommal" a kormányra testáltak a választópolgárok - mondta Orbán Viktor hétfőn napirend előtt a parlamentben. A kormányfő - felsorolva az utolsó parlamenti ülésnaptól számított 53 nap alatt történt legfontosabb intézkedéseket - kitért arra, hogy augusztus elsejétől működni kezdett a Széchenyi forgóeszköz-hitel program, augusztus 12-től patikaalapítási stop lépett életbe, augusztus 16-án megszűnt a jelzálogalapú devizahitelezés az ingatlanokra, és augusztus 20-án lépett életbe a kettős állampolgárságról szóló törvény.

Mint mondta, szeptember elsejétől életbe lépett a termőföld védelmét célzó törvény és a kétmillió forintos havi bérplafon a költségvetési szférában. Közölte: szeptember 30-ig a bankadó első felét be kell fizetniük az érintetteknek.

Orbán Viktor szerint a jelenlegi Országgyűlés elmondhatja magáról, ez a cselekvés parlamentje, az elmúlt húsz év legdolgosabb és legelszántabb Országgyűlése. A miniszterelnök azt mondta: a kormány nyári munkájának velejét az adta, hogy a rengeteg elfogadott törvényt - szám szerint ötvenötöt - útjára segítse, végrehajtsa. Nem csak a meghozott törvények száma, de azok súlya, jelentősége is fontos; ez az igazi siker: "nemcsak sok változást vittünk véghez, hanem olyan változásokat is", amely másoknak hosszú éveken keresztül nem sikerült - hangsúlyozta. Mint fogalmazott, "évtizedes tabukat döntöttünk le, és ezzel megkezdtük Magyarország talpraállítását".

Orbán szerint Magyarország visszaszerezte a reményt, "de még nagyon messze vagyunk attól, ahova szeretnénk eljutni; most jön a java". A kormányfő azt mondta: "az elmúlt 53 napban, mióta nem láttuk egymást, Magyarország nagyot lépett előre". "Sikeresen leraktuk az alapokat, ezzel Magyarország visszaszerezte a reményt, de még nagyon messze vagyunk attól, ahova szeretnénk eljutni. Most jön a java, most jön az igazán nagy vállalkozás. Az új alapokra támaszkodva fel kell emelnünk, és talpra kell állítanunk Magyarországot."

A szociális rendszerrel kapcsolatban Orbán közölte, kilakoltatás nem lesz Magyarországon a moratórium lejárta után sem, a háztartások rezsiköltségét pedig kordában fogják tartani. Szólt arról is, fontos a nemzetközi piacok mozgásához történő alkalmazkodás, de az elmúlt száz napban szerinte bebizonyították, ez nem lehet elsődleges megoldás, és végképp nem lehet cél.

A miniszterelnök kijelentette: az idén 3,8 százalékkal "nyújtózkodhatunk" tovább, mint a takarónk ér. A kormányfő jövőre sem "javasolt" 3 százalékosnál nagyobb nyújtózkodást. Orbán Viktor szerint erős magyar gazdaságot kell építeni, szakítani kell a húzd meg, ereszd meg politikájával, de mindezt úgy kell tenni, hogy látni lehet, a globális gazdaság 2012-ig minden bizonnyal "veszélyzónában" marad. Úgy vélekedett, hogy "az emberi fajra jellemző bizakodáson és derűlátáson túl semmi ésszerű okunk" nincs azt hinni, hogy a világgazdaság kilábalt a válságból. Ellenkezőleg - fűzte hozzá -, akkor járunk el a józan ész szabályainak megfelelően, ha a visszaesés, újabb visszaesések lehetőségét sem zárjuk ki. Ennek tudatában kell a nemzeti valuták, köztük a forint árfolyam-ingadozására is számítani - szögezte le.

Köszönetet mondott az embereknek a józanságukért, hiszen évek óta küszködnek nyomasztó gondokkal, "ők itták és ők isszák a levét az elmúlt évek sikertelen kormányzásának", szerinte mégis van bennük elegendő türelem és támogatás, nem gondolják, egy csapásra minden jóra fordulhat. Kifejtette, ma se csodavárást, se illúziókergetést, se délibábos álmodozást nem tapasztal, hanem józan derűlátást, mértéktartó reménykedést, reális, életszerű elvárásokat lát.

Úgy véli, ma mindenki tudja, "nyolc év lejtmenet után némi időre van szükség, hogy visszakapaszkodjunk a süllyedés előtti állapotba, és ahhoz is idő kell, hogy onnan aztán feljebb léphessünk".

Az utolsó, július 22-i parlamenti ülés óta eltelt 53 nap eredményeit sorolva példaként említette: átvállalta a kormány a televíziók üzemben tartási díját, patikalapítási stop lépett életbe, elismerték az adórendszeren kívüli kereset intézményét, megszűnt a deviza alapú jelzálogalapú hitelezés az ingatlanokra, illetékmentes az egyenes ági rokonok között az öröklés és ajándékozás; a társasági nyereségadó 10 százalékra csökkent, megnyitották az előző kormány által bezárt első kispostát. Ötvenmillió forintig kiterjesztették a Széchenyi beruházási hitelt, életbe lépett a termőföld védelmét szolgáló törvény, megkezdte működését a Terrorelhárítási Központ, és életbe lépett a 2 millió forintos havi bérplafon a költségvetési szférában.

KÁRPÁT-MEDENCE

A kettős állampolgárságot is megvitatják a magyar-szlovák bizottsági ülésen

MTI, 2010. szeptember 13.

A kettős állampolgárság és a nyelvtörvény kérdése egész biztosan napirenden lesz a magyar és a szlovák külügyi bizottság együttes ülésén szeptember végén - mondta Balla Mihály (Fidesz). Az Országgyűlés külügyi és határon túli magyarok bizottságának elnöke emlékeztetett: nemrégiben mindkét országban parlamenti választások voltak, és új kormányok alakultak, a Fidesz pedig korábban ígéretet tett arra, hogy amint feláll az új budapesti kabinet, "a lehető legtöbb szinten" igyekeznek egyeztetni a pozsonyi féllel.

A visegrádi országok együttműködése kiemelten fontos, de emellett több olyan feladat van, amelyet a magyar és szlovák félnek közösen kell megoldania - emelte ki Balla Mihály. "Vannak bizonyos vitatott kérdések" a kétoldalú kapcsolatokban - mondta -, amelyekben mindenképpen konzultálnia kell a két országnak.

A politikus közölte, hogy a pozsonyi kabinet megalakulása után meghívta a szlovák külügyi bizottság elnökét, Frantisek Sebejt Magyarországra, aki megemlítette, hogy a két ország külügyi bizottsága ismét tarthatna együttes ülést. A két testület 2009. februári esztergomi együttes ülésén ugyanis abban állapodtak meg, hogy legközelebb Szlovákiában tanácskoznak.

Az újabb ülést szeptember 30-án tartják; a két bizottság megpróbál válaszokat keresni, illetve megoldási javaslatokat tenni több ügyben - mondta Balla Mihály. A politikus szerint bár vannak vitatott kérdések a két ország kapcsolatában, léteznek olyan ügyek is, amelyekben gond nélkül együttműködik Magyarország és Szlovákia.

ELEMZÉSEK, PUBLICISZTIKA

Egy békediktátum anatómiája

hvg.hu, 2010. szeptember 13.

Az 1940. augusztus 30-án aláírt békediktátum előzménye: a Hitlert a háta mögött érző Magyarország és Románia küldöttei augusztus közepén bő egy héten át tárgyaltak a trianoni szerződés revíziójáról, de nem sikerült egyezségre jutniuk.

Bukarest legfeljebb egy 14 ezer négyzetkilométeres határ menti sávot engedett volna át Magyarországnak, illetve autonómiát adott volna az Erdély délkeleti csücskében fekvő Székelyföldnek. Budapest ezzel szemben 66 ezer négyzetkilométert követelt: a Székelyföldet, valamint egész Észak-Erdélyt a Maros vonaláig.

A döntőbíráskodást korábban elsősorban az egyre romló külpolitikai helyzetben lévő román kormány szorgalmazta, a tengelyhatalmak által felskiccelt kompromisszum (43 ezer négyzetkilométer) általános megítélés szerint mégis inkább a magyaroknak kedvezett. Még akkor is, ha a gazdaságilag fontos zónák, például a jelentős ipari központnak és közlekedési csomópontnak számító Brassó, illetve Erdély vasércben gazdag nyugati vidékei, Romániánál maradtak.

A visszacsatolt terület etnikai viszonyairól máig nincs teljes egyetértés a román és a magyar történészek közt. Az előbbiek általában az 1930-as romániai népszámlálás adatai alapján állítják, hogy a 2,5 millió lakos valamivel több mint fele román volt, mintegy 37 százaléka pedig magyar. A magyar történetírásban pedig az 1941-es népszámlálás számít alapnak. E szerint az arány nagyjából fordított: a magyarok aránya 52,1, míg a románoké 41,5 százalék volt.

Az eltérés nagyobb annál, mint amennyit a visszacsatolás utáni lakosságcsere indokolna – magyarázta a HVG-nek Romsics Ignác történész, aki egyébként írásaiban mindkét statisztikát fel szokta tüntetni. Mégsem kéne a statisztikusoknak egymást hozzá nem értéssel vagy szándékos csalással vádolni.

Valószínűsíthető, hogy a román–magyar kettős identitású erdélyiek egy része a hatalom változásával a hovatartozásáról is másként nyilatkozott. A kérdezőbiztos anyanyelve sem teljesen közömbös ebből a szempontból.

De az alkalmazott módszertan is más volt: az erdélyi zsidóság és németség jelentős része például az elsősorban az anyanyelvi megoszlást tükröző magyar statisztikákban magyarként jelent meg, míg a román népszámlálás során külön nemzetiségként sorolták be őket.

Változatok egy témára – képmutatás romaügyben

Szabadság, 2010. szeptember 14. – HERÉDI ZSOLT

A romák kitoloncolásával kapcsolatosan szinte minden oldalról a képmutatás különböző megnyilvánulásaival szembesülhettünk az elmúlt időszakban.

A román kormány illetékesei elítélték a kitoloncolásokat, és hirtelen úgy nyilvánultak meg, mintha védenék az ország roma nemzetiségű állampolgárait, azok jogait. Az elhangzó nyilatkozatok alapján már-már azt hinné az ember, hogy valami nagy fordulat következett be ezen a téren, holott csak egyszerűen nem akarják, hogy hazajöjjön a román állampolgároknak egy olyan tömege, amelynek integrációja itthon is gondot okoz. Eddig szó sem volt ezeknek a politikusoknak a diskurzusaiban a romák jogainak védelméről, sőt, általában az elhatárolódás volt a jellemző a beszédeikre. Igyekeztek pontosítani a képviselők, miniszterelnökök és különböző hivatalosságok, hogy a koldusok, bűnelkövetők tulajdonképpen nem is románok, hanem cigányok. Mondhatni, etnikai jeggyé vált szemükben: ha valaki törvényellenes cselekedetet követ el, akkor az cigány. Az sem számított, hogy néha erre egyáltalán semmi jel nem utalt, és az elkövető nem is vallotta magát cigánynak.
Ugyanakkor a legmegdöbbentőbb az volt, hogy sokaknak a fejében meg sem fordult: ez mit sem változtat a román állam felelősségén az integrációjukat illetően. Már az Európai Uniós csatlakozás előtt is ez volt a politikusok hozzáállása: határozottan emlékszem, amikor Adrian Năstase szó szerint elhatárolódott tőlük, mondván, hogy azok nem is románok. Kérdés azonban, hogy miért pont a román, illetve a bolgár romákkal van annyi gond Nyugaton? Más országban is élnek romák, de azok miatt nem kell állandóan magyarázkodnia az anyaországnak. Ezen a tényen nem szándékoztak elgondolkozni a hazai illetékesek, pedig ennek rá kellett volna vezetnie őket saját felelősségükre is. (Szlovákiában és Magyarországon sem problémamentes az együttélés, de egyik populáció sem menekül el tömegesen az országból, továbbá a magyar helyzetnek sok tekintetben másak a mozgatórugói, de ennek részletezése eltérne ezen írás eredeti témájától).

Nomád élet és/vagy a jogfosztó, sovén eszmék továbbélése

Persze, a hazatelepítések óta azért voltak arra utaló jelek, hogy ez a szemlélet sem tűnt el a döntéshozók köréből. Ilyen volt például Adrian Gurzău, a Demokrata-Liberális Párt (PD-L) képviselőjének legutóbbi javaslata is: „A roma elnevezéssel kapcsolatosan a román parlamentben javasolok egy törvényt, amelyben megtiltanánk, hogy a cigány helyett roma elnevezést használjanak, így elkerülhetőek lennének a félreértések, amelyek igen sok kárt okoztak a románoknak a határokon túl." (Gurzău: a romák legyenek cigányok!;Szabadság, 2010. augusztus 25.) És a román képviselő szerint persze „mindezt nem lehet a rossz bánásmód számlájára írni, hanem egész egyszerűen arról van szó, hogy ez egy nomád nép, amely nem sajátította el a helyben élő népek életformáját, jellemzőit." Ilyen egyszerű. Arról azonban már nem szól a fejtegetés, hogy az olasz és francia cigányok miért nem nomádok, illetve arról is hallgatnak, hogy a hazaiak jó része szintén letelepedett életformát szeretne élni, és csupán kényszerből vándorol. Nem lettem okosabb a képviselő úr jó hírnév féltő magyarázataitól, ellenben az önmeghatározás jogának a megvonása az egyéntől, vagy akár egy etnikumtól, a korábbi diktatúrák szellemiségének a továbbélését juttatja eszembe. Utoljára Iliescu, Ceauşescu és a nacionálkommunista társaik akartak beleszólni abba, hogy ki milyen nemzetiségűnek tarthatja magát (így született többek közt a minket illető, „magyarul beszélő románok" kategória is). Előttük pedig a nácik szabták meg, hogy ki és milyen ismérvek alapján tarthatja magát árja nemzetiségűnek, illetve ki a zsidó. A nácik is kirekesztettek egyeseket a nemzetből, még ha azok asszimilálódtak is. Ezek a szellemi elődeik azoknak a magyarázkodó hazafiaknak is, akik a nemzetiségi önmeghatározás jogát megvonják egyesektől, és mintha az kizárólag csak a romákra lenne jellemző. A koldulókat és bűnözőket automatikusan kizárják a román nemzetből. Az illető etnikumnak a részaránya valóban nagyobb ezen a téren, de annak okai is vannak, hogy egyes országokban miért volt sikeres az integrációjuk, másokban pedig miért kevésbé.

Kettős mérce

Az ország és a nemzet hírnevének a féltésekor a kultúrnemzet (a nemzet, mint nyelvi, hagyománybeli azonosságon, közös kultúrán alapuló emberi közösség) fogalma szerint ítélik meg, hogy ki a román és ki nem, de ha egy jó zenészről vagy sportolóról van szó, aki révén pozitív kép alakulhat ki a nemzetről külföldön, akkor már fordul a kocka: jó román az illető, vagyis az államnemzet fogalmát (állam és nemzet azonos) használják. Ezt mi magyarok is gyakran tapasztaljuk, főleg ha asszimilációnkat szolgál(hat)ja az államnemzet fogalma, de hasonlók voltak az első reakciók Herta Müller Nobel-díjazásakor is.
Azzal viszont nem számolnak az urak, hogy Nyugat-Európa legtöbb országában a nemzet meghatározásakor az államnemzet fogalmában gondolkoznak, tehát néhány országban egyszerűen nem is értik politikusaink cigányokat megkülönböztető gondolatmenetét (hiszen nincs külön cigányállam), de ott, ahol történetesen értenék is, az államot ugyanakkora felelősség terheli minden állampolgára iránt.

Amit lehet „kicsiben", nem szabad „nagyban"?

„Kicsiben", hazai léptékben bevett gyakorlat az, ami ellen most olyan hevesen tiltakoznak álságos romániai hivatalosságok. Most megjátszák, hogy védik az ország romáinak a jogait, miközben szemet hunynak afelett, hogy Romániában bevett gyakorlat: az országon belül, a fejlettebb régiók nagyvárosaiban időnként a rendőrség összegyűjti az utcai koldusokat, és hazaviszi őket a lakhelyük szerinti címre. A Szabadságban is volt néhány ilyen rövid hír, tudósítás az elmúlt évek folyamán, amelyek a kolozsvári rendőrség ilyen sikeres (?) akcióiról számoltak be. A rendőrség közleményeire, sajtótájékoztatóira nem reagált egyetlen politikus sem akkoriban, senkiben nem ébredt fel a mostani jogvédő szellemiség. Pedig ennek a gyakorlatnak ugyanaz a mozgatórugója kicsiben: az integráció problémája a lakóhely szerinti közösség felelőssége. Egy törvénynek a szellemisége adott országon belül érvényes, ellenben nemzetközi szinten már elítélendő? Ezek után feltételezhető, hogy míg belföldön elfogadják a származási településre küldést, addig a származási országba történő küldés azért vált ki ilyen indulatokat, mert a „postázott küldeményt" (hiába a miénk) nemkívánatosnak tekintik Janus arcú politikusaink.

Amit szabad Jupiternek, nem szabad az ökörnek?

Ugyanakkor a nyugati vélemé¬nyek is némiképp képmutatóak. A hivatalosak azért, mert ugyanezek a hivatalosságok oktatták ki a kelet-európai országokat néhány éve arról, hogy nem bánnak helyesen a roma kisebbséggel. Most, mikor e jelenség őket is elérte, az etnikai feszültségek, közbiztonsági problémák pedig kísérőjelenségekké váltak, akkor már ők sem bánnak kesztyűs kézzel azon illegális telepek lakóival, akiknek nagyobb többsége roma. Sőt, újabban ők is elég gyakran általánosítanak, „romáznak".
A romák mellett kiálló jogvédő szervezetek aktivistái és az ellentüntetők mintha következetesek lennének, de néhány hír alapján esetükben is sejthető némi képmutatás, vagy egy részük esetében némi felelőtlenség. Hogy ez elenyésző kisebbség vagy többség, azt nem lehet konkrét esetek vizsgálata és konkrét helyzetismeret nélkül kijelenteni, de a tiltakozásokat sem lehet egy kalap alá venni. Nem tudni, hogy adott esetben a motiváció mögött mennyi a jó¬hiszeműség, vagy a cinizmus által vezérelt felelőtlenség, illetve a kiszámított érdek. Mert, hogy a jogvédés mellett/mögött érdekek is szerepet játszanak, az nem vitás. NGO imázs alakítás, NGO nyomásgyakorlás meg egyebek, s nem utolsósorban politikai érdekek. Ez utóbbit erősíti meg az a tény is, hogy a jelenséggel kapcsolatos utolsó esemény, az EP-elítélés kezdeményezői és szószólói is mind baloldali, azaz politikai ellenlábasok (márpedig azt senki sem gondolhatja komolyan, hogy a baloldali politikusok a jogvédelem kizárólagos letéteményesei). Mert azt nem lehet észrevétlenül hagyni, hogy a hazaküldött emberek a szabad helyváltoztatás jogával visszaéltek, és törvénytelenül tartózkodtak az illető országokban. Bár sokezer embert hazaküldtek, de az ellentüntetők, tiltakozó szervezetek, politikusok hazai vagy külföldi tábora még nem tudott egyetlen olyan esetet, egyént felmutatni, amely, illetve aki esetében jogellenes volt a hazaküldés. Szabad helyváltoztatás ide vagy oda, a három hónapos törvényes tartózkodási idő letelte után bizonyos feltételeknek kellett volna eleget tenniük. Röviden: nem volt biztos megélhetésük, nem dolgoztak törvényesen, valószínűleg biztosításuk sem volt, és nem is tanulmányi úton tartózkodtak külföldön. (Részletesebben: Dr. Veress Emőd: Jogtalan-e a romák franciaországi kiutasítása?; Szabadság, 2010.szeptember 7.). Továbbá, a telepek általában illegális terület- és épületfoglalások révén jöttek létre, tehát az ott lakók a közrendet vagy tulajdonjogot is megsértették.
Az illegális telepek környékén élők általában aggódnak, hiszen konfliktus elsősorban a teleplakók és a közvetlen környezetük közt alakult ki. Nyilván az illegálisan elfoglalt telkeken, parkokban és/vagy közterületeken általában nem volt csatornázás, és voltak esetek, amikor a környéken lakók úgy ítélték meg, hogy a közbiztonság is sérült.
Az ellentüntetők kissé azokat a magyarországi luxuskörnyezetben élő, jómódú vezető (szintén) baloldali politikusokat, médiasztárokat és jogvédő aktivistákat juttatja eszembe, akik – politikailag nem korrekt nyelvezettel élve –, miután maguk körül megteremtették a „cigánymentes övezetet", védik a cigányok jogait és kioktatják az együttélés szabályairól, a demokratikus elvekről azokat, akik velük naponta kapcsolatban vannak, vagy legalábbis közvetlen környezetükben élnek. Mert ez jót tesz a demokrata imázsnak, ami alkalomadtán kamatoztatható politikai vagy akár anyagi téren is: miután a problémát megfelelően tematizálták, az integrációra is nagyobb összegeket lehet/kell juttatni, amiből persze nem árt részesedni a problémát empátiával kezelő, (tüntetésekről is) ismert jogvédőként. Ha kell, ennek érdekében akár az említett törvénytelenségek fölött is szemet hunynak, tehát szintén kettős mércét alkalmaznak.
Egyelőre mintha csak maguk az érintettek nem köntörfalaznának a hazatelepítésük kapcsán: a média által megszólaltatottak megmondták egyenesen, hogy vissza fognak térni, hiszen itthon ellehetetlenítik őket.

Kettős

Új Magyar Szó, 2010. szeptember 14. – Krebsz János

Ha már állampolgárság, és a szomszédoknak sincs kifogása, akkor Magyarország lakosságszáma jelentősen, kábé egymillióval, megnövekedhet a közeljövőben. A magyarigazolványt kilencszázezren váltották ki annak idején.

Ha már állampolgárság, és a szomszédoknak sincs kifogása, akkor Magyarország lakosságszáma jelentősen, kábé egymillióval, megnövekedhet a közeljövőben. A magyarigazolványt kilencszázezren váltották ki annak idején. Hogy milyen jogokkal és kötelezettségekkel fog járni, az egyelőre nyitott kérdés, de dolgoznak és aggódnak rajta erősen. Nyugdíj, egészségügyi ellátás, áttelepülés, oktatás, munkavállalás... Ezer rendezetlen terület, amelyekben jelenleg is működnek legális és illegális megoldások.

A legnagyobb kérdés: a választójog. Ügyetlen Fideszes elszólások már megelőlegezték, hogy akár évtizedekre bebetonozhatja a jobboldalt a hatalomba, ha a határon túliak megkapják a beleszólás jogát Magyarország belügyeibe. És ugyanez az aggodalom hangján: pár százezer elkötelezett szavazó eldöntheti kiélezett helyzetben az anyaország belügyeit anélkül, hogy annak gazdasági, politikai következményeit a bőrén megérezné. A más dárdájával csapkodni a csalánt klasszikus esete.

A szavazáshoz jelenleg bejelentett magyarországi lakhely kell. Ez nem lehet akadály, a monoki polgármester máris felajánlotta Kossuth Lajos szülőházát erre a célra, ahová korlátlan számban várnak külhoni magyarokat ideiglenes lakcím kiváltása céljából. Ha ez mégsem volna járható út, akkor csak akad pár százezer elkötelezett hazai, aki megengedi, hogy hozzá bejelentkezzenek.

S innen már a képzeletnek semmi nem szab határt. Választások idején a pártkülönítmények elindulnak felpántlikázva Székelyföldre, s ígérnek adócsökkenést, béremelést a pedagógusoknak, autópályákat és metrót. Ha valamivel okosabbak, akkor külön programot (üres ígéretet) dolgoznak ki a román, ukrán, szlovák, szerb állampolgárságú magyaroknak. Kinek mire van éppen szüksége?

A magyarigazolványok kiállítása körül is voltak anomáliák. Jelentkeztek a nyelvünket szinte nem beszélő, de hibátlan magyar ősökkel rendelkező elrománosodott személyek, és vegyes házasságból származó román nevű, ortodox vallású, mindkét nyelvben otthonos haszonlesők. És mi van a csángókkal, akik nem állnának már meg egy nyelvi kompetenciákat vizsgáló bizottság előtt, nevük román lett, katolikusságuk igazolja magyar származásukat?

És nem szóltunk még a legbizonytalanabb tényezőről. Ki állíthatja, hogy az elcsatolt területek magyarjainak többsége jobboldali elkötelezettségű? Mérte, számolta valaki? Mindennapi tapasztalataink ezt igazolják. De azt is, hogy a kisebbségben élő véreink sokkal nagyobb számban fogékonyak a szélsőjobb által összefogott rovásírásos, kurultájos, ősvallásos butítások iránt.

Nagy meglepetések következhetnek.

IWIW Twitter Facebook Yahoo MyWeb Google
Cimkék:   
Kapcsolódó cikkek