Szász: nem tudom, Tőkésnek miért fáj a foga az MPP-re
Hargita Népe, 2010. december 14. – Máthé László Ferenc
„Nem tudom, Tőkésnek miért fáj a foga az MPP-re. Ott álltunk mögötte, mellette, szavára belementünk a jeges Küküllőbe, és eljátszotta az esélyét, a bizalmunkat" – állítja Szász Jenő, a Magyar Polgári Párt elnöke, aki szerint nem időszerű most egy újabb magyar pártot alapítani.
– Hogyan fogadta a bejelentést, hogy megszületik az Erdélyi Magyar Néppárt?
– Azt tudom mondani, hogy Tőkés László az RMDSZ európai parlamenti képviselője, RMDSZ-tag, és hogy ha pártot kíván bejegyezni, akkor elsősorban annak a szervezetnek a tevékenységéről állít ki bizonyítványt, melynek keretein belül politizál. Ugyanakkor azt látom, Tőkés László húsz évet késett a pártbejegyzéssel, 1990-ben kellett volna pártot csinálnia, mint az akkori rendszerváltás egyik főszereplője. Már tudjuk, hogy nem volt forradalom, az akkori forgatókönyvet megíró puccs szervezőitől kapott szerepet, és elkövette azt a hibát, hogy posztkommunistákkal alapított pártot, ami egyfajta azonosulást is jelent ezekkel az emberekkel. Ezért persze meg is kapta a fizetségét, hisz tiszteletbeli elnök lett, ehelyett viszont létrehozhatott volna egy nemzeti pártot. 1993-ban volt még egy esélye, Domokos Géza visszavonulásakor, most pedig úgy érzem, végérvényesen elkésett.
– Úgy érveltek, a két párt nem hozta a várt eredményeket, ezért van szükség egy harmadikra...
– 2003-ban állt fel a nemzeti oldal, mely 2008-ig sikeresen együttműködött: létrejött az EMNT, az SZNT, az MPSZ, 2007-ben függetlenként Tőkés Lászlót bejuttattuk az Európai Parlamentbe, az alig bejegyzett MPP székelyföldi 40 százalékos sikere pedig politikatörténeti bravúr. Ez az időszak tehát az életről szólt. A jövőt pedig úgy látom, hogy az RMDSZ alternatívájaként 2003 és 2008 között működő nemzeti oldalt kellene tovább erősíteni. Annak, hogy most Tőkés olyan hangnemet üt meg az MPP-vel szemben, amelynek már 2004-ben megmutatkoztak a jelei, hisz a Magyar Polgári Szövetség indulásakor a bihari különítményét igyekezett előre tolni, és nem akarta, hogy én legyek a szövetség vezetője. Ez a különítmény tehát már azóta működik Tőkéssel, Szilágyi Zsolttal és Lengyel Györggyel közösen. Eltelt hat esztendő, és most külön pártot akarnak alapítani – nem látom ennek most az idejét.
– Lépésük a nemzeti oldal szétdarabolódását is jelenti...
– Tőkésék az RMDSZ-en belüli, Markóékkal szembeni pozicionálásukat akarják megteremteni, és továbbra is az RMDSZ-en belül képzelik el politikai jövőjüket.
– Olyan véleményezés is volt, hogy az új párt magába szippantja az MPP-t...
– Az RMDSZ nagyobb veszélyben van, hisz az MPP-n belül nagy a belső kohézió. Azt látom, hogy a Kovászna megyei RMDSZ fogja meghasítani az RMDSZ-t, belül vagy Tőkésék irányába. Ezt még borítékolni is merem mint politológusi jövendölést. A Markó-vonal és örökösei számára Tamás Sándor, Antal Árpád és Olosz Gergely nem életbiztosítás, és Tőkésék erre építenek. Ez kihatással lesz az MPP életére is, hisz ha az RMDSZ-en belül egy ilyenfajta erőviszonyrendszer alakul ki, azzal meg lehet téveszteni a választókat, mint ahogy az Összefogás-lista is megtévesztette az embereket. Ez is le fog lepleződni, kérdés, hogy hány év vagy mandátum alatt.
– Lát esélyt arra, hogy az új párt 2012-ben labdába rúgjon?
– Az új párt nem fog 2012-ben megméretkezni, nem is volna semmi esélye. Ha lesz is EMNP, nem fog önállóan indulni, mert biztosan kullogó lenne, eléggé gyalázatos eredménnyel, és attól a pillanattól senki nem állna vele szóba. Mivel ezt nem fogják megkockáztatni, és nem is erre megy ki a játék, az a kérdés, hogy a nemzeti oldalt képviselő MPP-vel fognak együttműködni, vagy pedig az RMDSZ-en belül képzelik el jövőjüket. Attól tartok, hogy Tőkés és Toró T. Tibor nem tud az RMDSZ-es múltjától megválni. Nem szeretném, hogy így legyen, de attól tartok, igazam lesz. Egyébként az MPP-n nem fog múlni az együttműködés, ez egészen biztos.
– Tőkés azt közölte, nem legitim az MPP vezetősége, és kérte, rendezzék belső ügyeiket, utána szóba jöhet a tárgyalás.
– Most erre mit mondhatnék? Nem tudom, Tőkésnek miért fáj a foga az MPP-re. Ott álltunk mögötte, mellette, szavára belementünk a jeges Küküllőbe, és eljátszotta az esélyét, a bizalmunkat csak azért, hogy RMDSZ-színekben EP-képviselő lehessen.
– Egyesek tudni vélik, megvan már a forgatókönyv az MPP és az EMNP összeolvadására, sőt önnek tisztsége is van az új pártban.
– Ezt a forgatókönyvet még nem láttam, nincs kizárva, hogy ilyenek készülnek, de nem a mi konyhánkban. Ettől függetlenül – bár Tőkés az utóbbi időben műharagot mímel irányomba – ez nem befolyásolna engem, hogy az EMNT-vel együttműködjünk. Nem tud engem Tőkés úgy megsérteni, hogy ne tudjunk leülni tárgyalni a nemzeti oldal akár mesterségesen történő egyben tartása érdekében. A kérdés ugyanis nem rólam, hanem a közösség jövőjéről szól.
ROMÁNIA
Máris ismertetik támogatottjukat az RMDSZ területi szervezetei
Krónika, 2010. december 14.
Nem fűz nagy reményeket az EMNT az RMDSZ-ben esedékes elnökváltáshoz, ami viszont az MPP szerint a szövetség széttöredezéséhez vezethet. Miközben az RMDSZ területi szervezeteinek többsége Kelemen Hunor támogatására hajlik Eckstein-Kovács Péterrel szemben, Bakk Miklós politológus úgy véli: az alakulat továbbra is a képviseleti hegemónia megőrzésére vagy visszaállítására törekszik majd. Toró T. Tibor, az EMNT ügyvezető elnöke szerint várható volt Markó Béla bejelentése, miszerint nem vállal újabb elnöki mandátumot, az RMDSZ elnökének kiléte azonban nem módosítja a nemzeti tanács terveit.
„Nem fűzünk nagy reményeket a Markó-korszak lezárulásához, hiszen az új korszak sem kecsegtet semmi jóval, az elnök személyétől függetlenül ugyanis a szövetség politikáját nagyon nehéz megváltoztatni. Szervezeti szövetét rendkívül átitatta a szemléletmód, miszerint a pénzt Bukaresttől várják, ahová azért küldik az embereiket, hogy jóban legyenek az aktuális főnökükkel, és nem azért, hogy törvényi jogrendszert alkudjanak ki a politikai egyenleteket figyelembe véve" – nyilatkozta lapunknak Toró.
Hozzátette, az EMNT számára legfeljebb a bizonytalan időre felfüggesztett magyar–magyar párbeszéd, az összefogásprojekt tekintetében érdekes a februári RMDSZ-kongresszus, a Kelemen–Eckstein-párharc kimenetele. Annál is inkább, mivel az EMNT szerint az RMDSZ fontos tényező marad az erdélyi magyar, valamint a román politikában, s az is világos, hogy az autonómiaprogramot csakis a különböző politikai szereplők konszenzusával lehet sikerre vinni.
„Tehát mi érdekeltek vagyunk a párbeszéd előrehaladásában, sőt abban is, hogy az autonómia kérdésében jussunk el a közös cselekvésig" – állapította meg Toró T. Tibor.
Kérdésünkre az ügyvezető elnök elmondta, arra számítanak, hogy az RMDSZ minden eszközzel gátolni fogja az új magyar párt bejegyzési folyamatát, éppen ezért szerinte az igazi párbeszéd akkor fog elkezdődni, amikor az Erdélyi Magyar Néppárt teljes jogú szereplőként jelenik meg a politikai pályán, ekkor ugyanis az RMDSZ rákényszerül az együttműködésre.
„Már korábban is bebizonyosodott, hogy az RMDSZ csak a szavazatok nyelvén ért, emiatt csak akkor lesz komoly tétje az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórumon belüli tárgyalásoknak, ha jelentős, az RMDSZ-szel egyenrangú szereplő kerül színre. Mi képesek vagyunk arra, hogy ezt a státust elnyerjük, és soha nem rajtunk múlt, hogy nem születtek megállapodások az elmúlt időszakban" – nyilatkozta a politikus. Tőkés László különben a România Liberă napilapnak adott interjúban úgy fogalmazott: tart attól, hogy a Markó legnagyobb politikai pártfogoltjának számító Kelemen Hunor az RMDSZ jelenlegi elnökének „epigonjává" válik, miközben Eckstein-Kovács Péter előnyt is kovácsolhat abból, hogy „az államfő embere".
Az EMNT elnöke úgy látja, Eckstein a tapasztaltabb politikus, és annak ellenére, hogy államelnöki tanácsos, függetlenebb, mint a jelenlegi kulturális miniszter, aki „továbbra is az RMDSZ sikerpolitikájáról beszél, és semmit nem ígér a szervezet megújulásáról". Szász Jenő MPP-elnök szerint Markó Béla viszszalépésével az RMDSZ széttöredezhet, és ezáltal a különböző érdekcsoportok „láthatóbbá válhatnak" a szövetségen belül.
A polgári párt elnöke a Krónikának elmondta, a továbbiakban újabb markáns politikusok fognak bejelentkezni az elnöki megmérettetésre. „Egyfajta hatalmi harcnak is tanúi leszünk a következő hónapokban, és ezáltal a szövetség teljes egészében átrajzolódhat, vagy akár szét is hullhat. Azt gondolom, hogy a Bihar megyei szervezet sem hiába vállalta a kongresszus megszervezését, és elképzelhető, hogy nekik is lesz saját jelöltjük" – részletezte Szász, aki az erdélyi magyar társadalom demokratizálódási folyamatát sürgetve üdvözli az elnökváltást az RMDSZ élén.
A székely jelöltet támogatnák
Bár sokan nem zárják ki, hogy a szombati SZKT-ról külföldi útja miatt távol maradt Frunda György szenátor és Borbély László miniszter is megpályázza az elnöki tisztséget, Kelemen Atilla, az RMDSZ Maros megyei elnöke nem hiszi, hogy a két marosvásárhelyi politikus indulni fog a megmérettetésen. Borbély László, az RMDSZ alelnöke egyébként az Agerpresnek tegnap úgy nyilatkozott: egyelőre nem foglalkoztatja a kérdés.
Tamás Sándor, az RMDSZ Kovászna megyei szervezetének elnöke örül annak, hogy a székelyföldi gyökerekkel rendelkező Kelemen Hunor úgy döntött, megpályázza az RMDSZ elnöki tisztségét. „Fontos számunkra, hogy Kelemen Hunor – Markó Bélához és a szövetség első elnökéhez, Domokos Gézához hasonlóan – háromszéki származású, és így a székelyföldiek problémáit is jobban érti" – fogalmazott Tamás Sándor, utalva arra, hogy a művelődési miniszter szülei a kézdi-széki Torja községben élnek.
Borboly Csaba tegnap bejelentette, az általa vezetett csíki RMDSZ-szervezet is Kelemen Hunort támogatja (a miniszter itt nyert képviselői mandátumot), emellett Seres Dénes, a Szilágy megyei szervezet elnöke is úgy véli: jelenleg a „fiatal, határozott és rendkívül tapasztalt" Kelemen a legmegfelelőbb arra, hogy átvegye Markótól a stafétabotot.
A széttöredezéstől tartanak
Winkler Gyula EP-képviselő, az RMDSZ Hunyad megyei szervezetének elnöke közölte: a megyei küldöttek tanácsának december 21-ére öszszehívott ülésén Kelemen támogatását fogja
javasolni. „Nyilvánvaló, hogy Bukarestben és Budapesten is sokan azt kívánják, hogy az RMDSZ összeroppanjon, széttöredezzen.
Azt is tudom, hogy a szövetség alapítása óta a legnehezebb periódusát kell átvészelnie. Hiszek abban, hogy Kelemen Hunor meg tudja őrizni az RMDSZ egységét" – kommentálta Winkler. A szövetség Kolozs megyei szervezete a megyei küldöttek tanácsának pénteki ülésén dönti el, kit támogat, bár László Attila elnök szerint a megyei szervezetnek „kötelessége kiállni a megyei szervezetet képviselő Eckstein-Kovács Péter mellett".
Bakk Miklós politológus a Markó-örökségről, a szövetség várható irányvonaláról
Milyen fejezet zárul le az RMDSZ történetében azzal, hogy Markó Béla 18 év után nem pályázik újabb elnöki posztra az alakulat élén? Ha egyáltalán lehet lezárásról beszélni, miután Markó egyértelművé tette azt is, hogy nem kíván visszavonulni a politikai életből, tehát megmarad a befolyása a felső vezetőségben.
- Kétségtelen, hogy minden formátumos vezető karakteres korszakot jelent egy párt életében – és Markó Béla ilyen vezető volt. Visszalépésével megkezdődik egyfajta felülvizsgálata annak az örökségnek, amelyet az RMDSZ-re hagyott, és amelyet a Markó-doktrína néven szoktak emlegetni, anélkül azonban, hogy eddig még sor került volna ennek történeti távlatokat és meghatározottságokat is figyelembe vevő elemzésére. Úgy vélem, a felülvizsgálat nem marad el, de nem lesz drámai, inkább az RMDSZ-nek a doktrínáról való lassú leválására számíthatunk. Maga Markó is azért marad – minden bizonnyal – továbbra is a politikai életben, hogy – túl a konkrét személyes és karrierérdekeken – felügyelje az örökségével való sáfárkodást.
Bekövetkezhet-e – és ha igen, milyen jelleggel – irányváltás az RMDSZ politizálásában, ha Markó Béla pártfogoltja, Kelemen Hunor, illetve ha az „önjáró" politikusként közismert Eckstein-Kovács Péter nyeri el az elnöki tisztséget? Melyik elnökjelölt esélyeit látja nagyobbaknak?
- Nem tudjuk még, hány elnökjelölt lesz. Maga a tény, hogy Markó nem vállal újabb jelölést, annak bizonyítéka is, hogy e pillanatban biztosítottnak látja Kelemen Hunor megválasztását, aki a Markó-örökség legbiztosabb továbbvivőjének tűnik. Ez egyben azt is jelenti, hogy az RMDSZ továbbra is a képviseleti hegemónia megőrzésére vagy visszaállítására törekszik majd. A nyilatkozatok alapján úgy tűnik, Eckstein-Kovács Péter is ezt képviseli, azonban esetleges elnöksége alatt – ami viszont kevéssé valószínű – sokkal hamarabb bekövetkezne az, hogy elfogadja a pártszerű működés minden konzekvenciáját, köztük azt is, hogy egyenlő partnerként kezelje az EMNT még be nem jegyzett pártját vagy az MPP-t. Eckstein-Kovács elnöksége egyben az erdélyi magyar pártpaletta ideológiai letisztulását is felgyorsítaná, hiszen vezetése alatt az RMDSZ nem csupán pozicionálisan – tehát kapcsolatai révén – maradna a magyar balközép közelében, hanem ideológiailag is közelítene hozzá, miközben a román politika világában a „közép" konzerválására törekedne tovább is, amellyel megőrizheti koalíciós potenciálját, azaz többirányú nyitottságát.
Bárkit választ is szövetségi elnökké az RMDSZ februári kongresszusa, szembesülnie kell az erdélyi magyar politikai palettán megjelenő új párttal. Belátja-e az elkövetkezőkben az RMDSZ, hogy nincs egyedül a romániai magyar politikai életben, vagy folytatja a markói egységretorikát?
- Azt hiszem, az RMDSZ előbb-utóbb alkalmazkodik ehhez a tényhez. Hogy milyen gyorsan, az függ a körülményektől – elsősorban attól, hogy milyen források állnak rendelkezésére, illetve maradnak meg ellenőrzése alatt –, de függ ez az új elnök által választott stratégiától is.
Mennyire megalapozottak azok a vélemények, miszerint az elmúlt egy év népszerűtlen kormányszereplése, valamint az új, a magyar kormány által támogatott párt megalakulása az RMDSZ gyengüléséhez, akár széteséséhez vezethet?
- Az kétségtelen, hogy a válságkormányzás sokat ártott az RMDSZ megítélésének, mindazonáltal nem tartok az RMDSZ szétesésétől. Sokkal inkább gyengülésről vagy lemorzsolódásról lehet szó. Ez függ attól is, hogy milyen belső reformot hajt végre a kongresszuson a szövetség. Markót a brassói kongresszus mandátuma erősítette meg, jóllehet vezetése alatt nem az 1993-as szerkezeti elvek konszolidálódtak. Kelement a 2011-es kongresszus mandátuma erősítheti meg, ebben pedig a döntő momentum lehet a Székelyföld RMDSZ-en belüli, szerkezeti intézményesítése. Ha ez sikerül, és Kelemennek sikerül jó stratégiai egyezséget kialakítania az új székelyföldi arcvonallal, az Antal Árpád–Tamás Sándor–Borboly Csaba által képviselt csoportokkal, akkor megválasztása és mandátumának megőrzése biztosra vehető. De jelenleg még azt sem tartom kizártnak, hogy e „székely arcvonalnak" saját jelöltje is lesz.
Rostás Szabolcs
Mircea Geoanát hat hónapra felfüggesztették a PSD-ből
Új Magyar Szó, 2010. dsecember 14. – M. Á. Zs.
Párttagsága hat hónapos felfüggesztésével „fizetett" Mircea Geoană szenátusi elnök azért a múlt heti blogbejegyzéséért, amelyben azzal vádolta Victor Pontát, a Szociáldemokrata Párt (PSD) elnökét, hogy a tavalyi elnökválasztás finisében hazugságra biztatta őt.
Párttagsága hat hónapos felfüggesztésével „fizetett" Mircea Geoană szenátusi elnök azért a múlt heti blogbejegyzéséért, amelyben azzal vádolta Victor Pontát, a Szociáldemokrata Párt (PSD) elnökét, hogy a tavalyi elnökválasztás finisében hazugságra biztatta őt. A legnagyobb ellenzéki alakulat állandó bizottságának tegnapi határozatát ismertető Radu Moldovan PSD-szóvivő leszögezte: a döntés nem jelenti azt, hogy a párt volt vezetőjét visszahívják a szenátus elnöki tisztségéből.
„Hat hónapig nem vehet részt a párton belüli munkában, nem beszélhet a párt nevében" – jelentette ki a szóvivő. PSD-hez közeli információk szerint a 16–6 arányban hozott döntést Victor Ponta azzal erőszakolta ki, hogy pártelnöki tisztségéről való lemondással fenyegetőzött Geoană „szabadon bocsátása" esetén. Ugyanazon források úgy tudják, hogy a felfüggesztés ellen az alakulat tiszteletbeli elnöke, Ion Iliescu államfő, Marian Vanghelie bukaresti PSD-elnök, Ecaterina Andronescu volt oktatásügyi miniszter, Ion Toma, Ion Prioteasa és Aura Vasile szavazott.
A felfüggesztést kierőszakoló Victor Ponta újságírói kérdésre csak annyit jegyzett meg, hogy az elkövetkező félév alatt Geoană „bebizonyíthatja, hogy továbbra is a PSD-ben képzeli el politikai jövőjét". Ezzel szemben Mircea Geoană szabályzatellenesnek nevezte az állandó bizottság döntését, PSD-tag marad a belső hatalmi harcoktól függetlenül, és leszögezte, felfüggesztéséről csak a Dolj megyei szervezet hivatott határozni. Hozzátette: egyetlen párttagtól, így tőle sem szabad elvitatni a szólásszabadság jogát.
Mint ismeretes, a szankció hátterében az áll, hogy Geoană egy héttel korábban egy, a blogjában közzétett videofelvételen azzal vádolta Victor Ponta jelenlegi pártelnököt, hogy a tavalyi elnökválasztási kampányban hazugságra biztatta. Geoană szerint, aki 2009-ben a PSD államfőjelöltje volt, Ponta azt tanácsolta neki a második fordulóba jutott elnökjelöltek televíziós vitája előtt, hogy tagadja le a Sorin Ovidiu Vântunál tett látogatását.
Geoană szerint Victor Ponta kampányszóvivőként azt javasolta neki, hogy mondja azt: feleségével együtt otthonában töltötte az éjszakát. A szenátus elnökének „visszaemlékezését" azonnal cáfolta az időközben pártelnöki rangra emelkedett Ponta, ironikusan megjegyezve, az elnökválasztás második fordulójának előestéjén Geoană nem vele, hanem kizárólag Vântuval tanácskozott.
ERDÉLY
Hiányosak az egyházi levéltárak
Krónika, 2010. december 14.
Máig nem kerültek vissza a kommunista rezsim által elkobzott egyházi dokumentumok, születési anyakönyvi kivonatok, illetve különböző nyilvántartások az erdélyi történelmi magyar egyházak levéltárába – nyilatkozták egybehangzóan az egyházi levéltári illetékesek, amikor a Krónika arról faggatta őket: előfordulhat-e, hogy – akárcsak Kárpátalján – nem minden esetben tudnak majd segíteni mindazokon, akik a kettős állampolgárság megszerzéséhez szükséges származási dokumentumokat az egyházaktól kívánják megszerezni. Mint ismeretes, egyházi dokumentumokat is elfogadnak a honosítás megszerzéséhez.
Biztosabb, ha az önkormányzatokhoz fordulnak igazoló iratokért a Királyhágómelléki Református Egyházkerület gyülekezeteinek tagjai, mert az államosításkor az egyházi levéltárak rengeteg adata elveszett – jelentette ki a Krónika kérdésére Csűry István, az egyházkerület püspöke. Megtudtuk: a hetvenes évek elején valamennyi olyan egyházi anyakönyvet elvett az állam a református lelkipásztoroktól, ami már betelt, így annál sokkal korábbról nagyon kevés a megmaradt adat.
A püspök azt mondja, a kerület egy-két évente rendszeresen a Kulturális és Vallásügyi Minisztériumhoz fordul, hogy visszakaphassa az anyakönyveket, de mindeddig hiába. Úgy véli azonban, a magyar állampolgárság megszerzési procedúrájának könnyítése most jó alkalmat adhatna arra, hogy minden érintett egyházzal öszszefogva próbálják meg visszaszerezni, ami elveszett. Elmagyarázta azonban: nem minden gyülekezet esetében ugyanakkora a hiány. A kisebb közösségekben ugyanis jóval lassabban teltek meg az anyakönyvek, mint a nagyoknál, így falun még mindig valószínű, hogy a hetvenes években már régóta vezetett, de még be nem telt könyvek mai napig megvannak.
Hasonlóképpen nyilatkozott lapunknak Gyerő Dávid, az Erdélyi Unitárius Egyház közigazgatási előadó-tanácsosa. Mint elmondta, a legtöbb helyen az 1900-ig vezetett jegyzékeket kobozták el, de vannak szerencsés egyházközségek, ahol a 20. századi dokumentumok megvannak. Éppen ezért szerinte az érdeklődőknek az érintett egyházközséget kell felkeresniük, mivel mindenhol más helyzet áll fenn. Ugyanakkor Gyerő szerint dokumentumok hiányában az egyházi illetékesek esetleg valószínűsítő dokumentumokat tudnak kiállítani. Az unitárius lelkész arra is kitért, hogy rendszeresen kérik elkobzott dokumentumaikat, azonban nem sok sikerrel jártak.
Ennek oka Gyerő szerint, hogy a jelenleg hatályos levéltári törvény nem rendelkezik kielégítően az anyakönyvek és különböző nyilvántartások visszaszolgáltatásáról. Szerinte a teljes restitúcióhoz elsősorban politikai akaratra van szükség.
Szintén a helyi plébániáknál próbálhatnak szerencsét mindazok, akiknek felmenői római katolikusok és szülőhelyük a Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye területén található. Bernád Rita, a Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye főlevéltárosa lapunknak elmondta, amennyiben a helyi plébánia nem tudja kiállítani a kivonatot, akkor a kéréssel a Gyulafehérvári Főegyházmegyei Levéltárhoz kell fordulni.
A szakember kérdésünkre arra is kitért, hogy az Állami Levéltár igazgatósága 1950. június 7-én hozott 153-as számú törvényerejű rendelete kötelezte az egyházközségeket, hogy „megőrzés végett" adják át az 1870–1895 közötti időszak anyakönyveit, melyeket egy hónap múlva július 7-én vettek át az akkori néptanácsok. Az 1952-ben kiadott belügyminisztériumi rendelet értelmében az átadási kötelezettséget „mentés" ürügyén az 1870 előtt keletkezett anyakönyvekre is kiterjesztették, majd ezt a felszólítást 1971-ben megismételték.
A begyűjtött anyakönyvek kezdetben a néptanácsok anyakönyvi hivatalaihoz kerültek, majd a területileg országos hálózattá szervezett állami levéltárakhoz. A Magyar Autonóm Tartomány fennállása idején (1952–1968) begyűjtött anyakönyveket a marosvásárhelyi levéltárban központosították, majd a megyésítés után áthelyezték a megyei levéltárakhoz, ahol ma is találhatók. A gyakorlatban azonban az anyakönyvek plébániákról való tömeges összegyűjtése nem az 1895-ös évvel ért véget, hanem az ezt az évet is tartalmazó megkezdett kötetekkel, melyek sok esetben az 1950-es évekkel zárulnak.
Eközben Sipos Gábor, az Erdélyi Református Egyházkerület Központi Gyűjtőlevéltárának levéltárosa lapunknak kifejtette, van lehetőség arra, hogy a kettős állampolgársághoz szükséges bizonylatokat kiállítsák, az adatokat visszakeressék. A kettős állampolgárság igénylésekor a 20. században született felmenőkről kell igazolást kiállítani, a múlt századi iratok pedig megvannak az egyházközségek archívumában, szögezte le a szakember. Sipos Gábor elmondta, 1950–1951-ben az 1895 előtti anyakönyveket kellett az egyházközségek beszolgáltassák, tehát a 20. századi iratok megvannak.
Előfordult például, hogy az anyakönyvet 1893-ban kezdték el és 1940-ig vezették, így azt egészben be kellett szolgáltatni, de ezek a dokumentumok az állami levéltárakban fellelhetők. Ritka esetben fordult elő, hogy a II. világháborúban az irattár teljesen elpusztult. Levéltári dokumentumokat nem zúztak be. Ritka kivételektől eltekintve az egyházközségi irattárak, archívumok alkalmasak a rokonsági kötelékek kimutatására és a kettős állampolgársághoz szükséges igazolásokat helyben ki tudják állítani, szögezte le Sipos Gábor.
Szintén derűlátó Józsa János, a Szatmári Római Katolikus Püspökség sajtóreferense. Mint lapunk kérdésére elmondta, azok a személyek, akik a megye területén születtek, vagy itt éltek családtagjaik, a lakhelyük szerinti plébániákon kérvényezhetik a magyar állampolgárság gyorsított megszerzéséhez szükséges iratokat. „A megye plébániáin szinte hiánytalanul megvannak az anyakönyvi kivonatok, és ha valami hiányzik, az ott szolgáló plébános tud útbaigazítással szolgálni, hol érdemes érdeklődni a továbbiakban. A püspökséghez eddig még nem érkeztek ilyen jellegű kérések" – fogalmazott a referens. Józsa szerint minden település eltérő helyzetben van, és így az illető kérvényezőnek személyesen kell érdeklődnie a papírokról. A szóvivőnek nincsen tudomása arról, hogy a kommunista rezsim alatt koboztak-e el anyakönyveket, illetve szolgáltattak-e vissza ilyen regisztereket a rendszerváltást követően.
Szintén jól áll dokumentumok tekintetében a Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye. Emődi András, a püspökség levéltárosa elmondta, a katolikus egyházban 1820 óta minden dokumentumról hiteles másolatot őriznek, amelyek mai napig szinte hiánytalanul fellelhetők az összes erdélyi püspökségen. A levéltáros azt is elmagyarázta, hogy az államosításkor nem vették el az éppen vezetett anyakönyveket, csak a betelteket, és ezek között a kis plébániákon ekkor még olyanok is voltak, amelyeket 1920 előtt kezdtek el vezetni. Fehér Attila, a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyházkerület Püspöki Hivatalának főtanácsosa a Krónikának elmondta, az evangélikus egyházkerületektől lényegesen kevesebb levéltári anyagot vettek el és semmisítettek meg a kommunizmus alatt. Eddig még minden esetben tudtak segíteni, ha valaki a családfáját akarta felkutatni, vagy a felmenőiről kért adatokat.
A Temesvári Római Katolikus Egyházmegyétől csak mára ígértek eligazítást.
MAGYARORSZÁG
MTI, 2010. december 14.
A nemzetpolitikai államtitkárság felhívja a figyelmet, hogy az egyszerűsített honosítási eljárással kapcsolatban csak és kizárólag a külképviseletek és Erdélyben a Demokrácia Központok rendelkeznek naprakész, pontos információkkal. Az államtitkárság ezt azután közölte, hogy tudomásukra jutott: az utóbbi időben az egyszerűsített honosítási eljárással kapcsolatos ügyintézésre több önjelölt szervezet, egyesület jött létre, akik a jelentkezőknek pénzért vagy egyéb juttatásért cserébe ellenszolgáltatást nyújtanak a magyar állampolgárságot igénylőknek.
Nyomatékosan felhívják ezért a figyelmet, hogy az egyszerűsített honosítási eljárással kapcsolatban csak és kizárólag a külképviseletek és Erdélyben a Demokrácia Központok rendelkeznek naprakész, pontos információkkal, mivel munkatársaiknak képzést tartottak a kérdéssel foglalkozó magyarországi szakemberek.
Hangsúlyozzák: a segítségnyújtást, információszolgáltatást és az iratcsomag összeállítását a külképviseletek és a Demokrácia Központok munkatársai ingyenesen végzik. Az egyszerűsített honosítási eljárás teljes mértékben ingyenes. Ez alól kizárólag a fordítások képeznek kivételt - tudatták.
Más, tevékenységükért ellenszolgáltatást is kérő szervezetekkel a magyar kormány nem áll kapcsolatban és tevékenységük minőségéért felelősséget sem tud vállalni - szögezte le az államtitkárság.
A magyar Külügyminisztérium, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium, valamint a romániai Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács november 24-én kötött az egyszerűsített honosítás végrehajtásához kapcsolódó együttműködési megállapodást. Ennek értelmében az úgynevezett Erdélyi Demokrácia Központok hálózata ingyen fogja segíteni a külhoni magyarok tájékoztatását.
Wetzel Tamás miniszteri biztos korábban elmondta: december közepére minden készen áll az egyszerűsített honosítási eljárás januári bevezetéséhez. Kiemelte: a legtöbb fejlesztés jobban áll, mint ahogyan azt eredetileg tervezték. Eddig Csíkszeredában volt a legnagyobb az érdeklődés, de sokan jelentkeztek Kolozsvárott és Szabadkán is.
December 1-től a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal ügyfélszolgálatain is lehet az internet segítségével időpontot foglalni az állampolgársági kérvények leadásával kapcsolatban. Január 3-től a fővárosban, az Üllői úton új ügyfélszolgálati iroda a fogadja az egyszerűsített honosítási kérelmeket.
KÁRPÁT-MEDENCE
Bugár: a Híd szeretne találkozni Orbánnal, de a döntés a miniszterelnöké
MTI, 2010. december 13. 09:44
Amennyiben Orbán Viktor keddi hivatalos pozsonyi látogatása során nem találkozik a Híd képviselőivel, az azt fogja jelenteni, hogy a magyar fél nem kíván ezzel a párttal együttműködni - jelentette ki Bugár Béla, a magyar-szlovák polgári párt elnöke. A Híd tudomásul veszi ezt, s alkalmazkodik a helyzethez - tette hozzá Bugár Béla abban az interjúban, amelyet a TASR szlovák közszolgálati hírügynökség közölt hétfőn.
"Könyörögni nem fogunk" - fogalmazott a pártelnök. "Orbán úr tudja, hogy szívesen vennénk egy ilyen találkozót. Az ő döntésén múlik. Ő a magyar kormány vezetője, s ha nem vesz rólunk tudomást, az azt jelenti, hogy a magyar kormány döntött. Mi ennek megfelelően rendezkedünk be".
A pártelnök megerősítette: nemrégiben nem hivatalos tárgyalásokra került sor a Híd és a magyar fél között, melyek után a magyar kormánynak döntenie kellett arról, hogy együtt akar-e működni a Híddal. "Azóta a döntésre várunk" - mutatott rá Bugár.
Arra a felvetésre, mi a véleménye arról, hogy a magyar fél a parlamenten kívüli Magyar Koalíció Pártját (MKP) tekinti partnerének, míg a koalíciós Híd pártot nem, Bugár azt mondta, hogy ez a magyar fél döntése. "Nekünk itt Szlovákiában vannak a választóink. Ha a magyar kormány együtt akar működni, és csökkenteni akarja a feszültséget, ahhoz partnerek vagyunk. De csak partnerek. Semmiféle vazallusi vagy alárendeltségi viszonyról szó sem lehet" - fejtette ki a Híd elnöke.
Orbán Viktor kedden érkezik Pozsonyba, ahol Iveta Radicová szlovák miniszterelnökkel tárgyal a magyar EU-elnökségről és a kétoldalú kapcsolatokról. A magyar kormányfő a tervek szerint a Magyar Koalíció Pártjának székházába is ellátogat, ahol találkozik a párt vezetőivel.
EURÓPAI PARLAMENT/EURÓPAI UNIÓ
Az EU-elnökségről, a sajtószabadságról szóltak napirend előtt az EP-plenárison
MTI, 2010. december 13.
A demokratikus pártok Magyarországon egyetértenek és együttműködnek az Európai Unió januárban kezdődő, soros magyar elnökségének sikere érdekében - hangoztatta Tabajdi Csaba (MSZP) az Európai Parlament strasbourgi plenáris ülésén, hétfőn, napirend előtt felszólalva. Reményét fejezte ugyanakkor ki, hogy a kormány "Európában másként viselkedik, mint otthon".
Az Európai Parlamentnek is "kezelnie kell azt az ellentmondást, hogy amíg a magyar elnökségnek őrködnie kellene az alapvető uniós szabadságjogok betartatásán, addig Magyarországon ez a kormány súlyosan korlátozza a demokráciát, a szólásszabadságot, a szakszervezek jogait" - fogalmazott az MSZP EP-delegációjának vezetője.
A többi magyar felszólaló közül Kósa Ádám (Fidesz) az EP fogyatékosokat foglalkoztató programját méltatta. Hangoztatta: az uniós parlament csapata dicséretet érdemel az esélyegyenlőség, különösen a fogyatékkal élő emberek helyzetének javítása terén. Reményét fejezte ki, hogy a későbbiekben nem lesz visszalépés, és kérte Jerzy Buzek elnököt, hogy figyeljen erre a területre.
Szegedi Csanád (Jobbik) úgy vélte, Magyarországon a kétharmados kormány az elmúlt fél évben támadásba lendült a demokrácia intézményei ellen. Kifogásolta, hogy kormánypárti delegáltakból álló médiafelügyeleti testületet hoztak létre. Az úgynevezett médiaalkotmány lehetőséget kínál a kormánynak, hogy - akár kínai mintára - egyes honlapokat is cenzúrázzon - vélte. Úgy fogalmazott, hogy "az ellenzéknek már csak a nyilvánosság ereje maradt, de most azt is el akarják venni tőle".
Az erdélyi magyar Sógor Csaba (RMDSZ) elégedettségét fejezte ki, hogy az Európai Bizottság idei újságírói díjának romániai győztese magyar nyelvű cikk lett. Ezért köszönetet mondott a végrehajtó testületnek, és hangsúlyozta: nem lehet kizáró körülmény, hogy valaki nem hivatalos nyelven ír. Sürgette, hogy az EU a jövőben vegye figyelembe a soknyelvűséget tagországaiban.
INTERJÚK, ELEMZÉSEK, PUBLICISZTIKA
Az RMKDM erősíteni kívánja az RMDSZ-t
Népújság 2010. december 14. – Mózes Edith
A múlt hét végén tisztújító kongresszust tartott a Romániai Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom. Kelemen Kálmánt választotta meg újabb négy évre a testület. Társadalom-, sajtó- és szervezési kérdésekkel foglalkozó alelnök Dávid Péter, Kiss Tibor a régi/új gazdasági alelnök, az új politikai alelnök Zsombori Vilmos, egyházügyekkel továbbra Darvas Kozma József csíkszeredai főesperes foglalkozik, Tischler Ferenc lett az ifjúságért felelős alelnök.
A kongresszuson részt vett Szili Katalin, a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumának elnöke, illetve Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes személyes képviselője. Az alábbiakban Kelemen Kálmán válaszolt kérdéseinkre.
– Mi volt a tétje a kongresszusnak?
– Az, hogy milyen új vezetőséget választanak, és az RMDSZ-kongresszus távlatában milyen feltételeket szabunk ahhoz, hogy valamelyik jelöltet támogassuk. Azonkívül a fő tétje az volt, hogy létrehozzuk a regionális felelősöket országos vezetőségi tag minőségben, akik az illető régióban a mozgalom tagsági szervezésével, fiatalok bevonásával foglalkoznának.
– Történtek-e jelentős módosítások az alapszabályzatban?
– Egyik lényeges pontja, hogy ezentúl a szenátorok/képviselők nem lesznek automatikusan tagjai az országos vezetésnek. Döntés született arról, hogy újból tagkönyveket kell kiadni és tagsági díjat beszedni. Megválasztottuk az új pénzügyi ellenőrző és fegyelmi bizottságot. Előbbi elnöke Gáll Enikő, utóbbié András Dezső.
A kongresszus kicsengése az volt, hogy az elkövetkezendőkben minden eszközünkkel – ahogy eddig is tettük – erősíteni fogjuk az RMDSZ-t, annál inkább, mivel olyan mellveregető nyilatkozatok jelentek meg, hogy az újonnan születendő párt majd megmutatja, hogy egyenrangú félként fog tárgyalni az RMDSZ-szel. Ezért erős RMDSZ-re lesz szükség az elkövetkezendőkben. Viszont nyilván azt a jelöltet tudjuk teljes vállszélességgel támogatni, aki megbecsüli értékeinket.
– A kongresszuson hívásra vagy hívatlanul megjelent Traian Băsescu elnök is.
– Meghívót kapott. Nagyon jól érezte magát, elmondta, hogy a megszorító intézkedések nincsenek a kedvére, de az elmúlt húsz esztendőben többet fogyasztottunk, mint kellett volna, a liberálisok ezt még annyira túllihegték, hogy amikor bekövetkezett a válság, nagyon mély pontról kellett a pénzügyi-gazdasági egyensúlyt valamilyen módon biztosítani. Véleménye szerint Írországhoz képest Románia nincs olyan rossz helyzetben, ahogy egyesek állítják, és kilátás van arra, hogy a jövő év első félévében a beruházásokra fordított források révén túllépünk a mélyponton, s nem lesz szükség további megszorító intézkedésre.
– Ismerve az elnök ellentmondásos nyilatkozatait, holnap meglehet épp az ellenkezőjét fogja állítani, s letagadja, amit mondott, a sajtót vádolva ferdítéssel.
– Én megkérdeztem Băsescutól, kire szavazzunk az RMDSZ-jelöltek közül. Mert egyelőre úgy néz ki, hogy két liberális beállítottságú jelölt van, és biztosít-e garanciát arra, hogy megsegít minket majd, nehogy kiseperjenek a Néppártból egy liberális RMDSZ-elnök miatt. Amíg a válaszon gondolkodott, feltettem az újabb kérdést: igaz, hogy szándékosan szét akarja verni az erdélyi magyarság érdekképviseletét?
– Gondolom, egyetlen percig sem hitte, hogy őszintén bevallja, ez a szándéka?
– Nagyon őszinte volt. Azt mondta, ő nem igyekszik szétverni, mert szüksége van arra a formációra, amelynek volt bátorsága a megszorító intézkedéseket felvállalni. A felvetésemre, hogy ha feljutnak a „csúcsra", akkor nem fogják majd a „kistestvért" okolni minden rosszért, s odadobják martalékul a támadóknak, azt válaszolta, nem lesz erre szükség, mert minden etnikum önmagát veri szét.
– Meglehetősen furcsa, hogy épp Băsescutól kért tanácsot, hogy az RMKDM kit támogasson az RMDSZ-ben...
– Az RMKDM elnökének joga van kikérni bárki, akár az államelnök véleményét is, főleg annak az elnöknek, akivel többször személyesen is találkoztam néppárti rendezvényeken. Tudom, hogy szerepel külföldön.
– Vagy inkább leszerepel?!
– Messze másként van, ahogy a sajtó bemutatja. Én testközelből tudom, hogy mekkora tekintélye van, és mennyit adnak a szavára. Sikerült túllihegni szociáldemokrata gyűlöletből a Băsescu-ellenességet. Nem úgy áll a helyzet, ahogy a sajtó próbálja beállítani.
– A sajtó azt közli, amit lát, hall, lefilmez. De ha már a sajtóról beszélünk, az egyik tévéadásban láttam egy felvételt, az önök kongresszusán készült, ahol az elnök azt magyarázta éppen, hogy az állam nem felelős az állampolgárokért. Erre önök mit válaszoltak?
– Ez egy megvágott, egyoldalúan és rosszindulatúan bemutatott anyag volt. A teljes szöveg úgy hangzott, hogy szomorú, hogy a rendszerváltás után húsz évvel kommunista módon mindenki az államtól várja a szükségletei kielégítését. Erről le kell szokni. Egyesek egészen más berendezkedést akartak létrehozni húsz esztendő alatt, s ha tényleg demokráciát akarunk kiépíteni, akkor le kell szokni arról, hogy kommunista módon kielégítsünk minden embert. Ezután jött az a mondat, amit a sajtó felkapott.
– Beállt az államfő ügyvédjének? Egyébként, bárhogy vesszük, ha mi adófizető polgárok vagyunk, és mi fizetjük Európában a legtöbb adót, akkor az államnak is van kötelezettsége velünk szemben. Az Alkotmány értelmében az állam köteles élhető életet biztosítani minden polgárának. Ehhez képest nálunk a lakosság nyolcvan százaléka a szegénységi küszöb környékén tengődik.
– Ezt mi is mondtuk, s azt is, hogy feltételezzük róla a jóindulatot, de elvárjuk, hogy benyúljon olyan helyekre, ahol rengeteg pénz fekszik még, aminek az előkerítése nem tenné szükségessé, hogy nyugdíjakat faragjanak, megadóztassanak, fizetéseket levágjanak. Kimondtuk nyíltan, tudomásul vette, hogy ez az álláspontunk.
– Túl sokat beszéltünk az államelnökről. Azóta volt egy SZKT-ülés, két jelölt jelentette be bizonyosra, hogy indul az elnöki székért. Eldöntötték, hogy melyik szimpatikusabb az önök számára?
– Nem döntöttünk. A Kereszténydemokrata Mozgalom kongresszusi felhatalmazással, januárban, a csíkszeredai országos vezetőségi gyűlésen fog erről dönteni.
A pártalapítások kísértete...
Háromszék, 2010. december 14. – Sylvester Lajos
"...kísértet járja be Erdélyt, a pártalapítások kísértete" — parafrazálta a Kommunista kiáltvány elhíresült mondatát az RMDSZ elnöki tisztségét februárban megújítani nem kívánó Markó Béla a nagy médiafigyelemnek örvendő marosvásárhelyi SZKT-ülésen.
Ezzel a hangulatával az EMNT törekvéseihez nehezen illeszthető ítélettel a leköszönő elnök az Erdélyi Magyar Néppárt alapítóinak és a már pártként működő MPP-nek üzent, és a nyomaték kedvéért kérdéseit kérdő mondatokkal is megtoldotta: „megpróbálták egyébként az RMDSZ-en belül is (mármint a pártalapítást — S. L.). Miért nem érvényesítették politikusi akaratukat az RMDSZ-en belül? Aztán kiléptek az RMDSZ-ből, megalapítottak egy pártot, de azt is kiütötték a kezükből. Hányszor kell próbálkoznia valakinek ahhoz, hogy rájöjjön, erre nem alkalmas, nem alkalmas arra, hogy erdélyi magyar politikát műveljen, amely politikának az alapja a tolerancia és nem az intolerancia?"
Ebből a szövegből az MPP-re vonatkozó célzásokra most nem figyelek.
De e sorok írója történetesen jelen volt azon a Tőkés Lászlóval szemben intoleráns RMDSZ-kongresszuson, amelyen tiszteletbeli elnökségétől megfosztották. Ez alkalommal nem Markó Béla vitte a prímet a Tőkés László elleni politikai koncerten, hanem csapattársai az RMDSZ élén.
Ezt csak azért jegyzem meg, mert az RMDSZ-en belüli pártalapítás kísérletének-kísértetének nem volt a szövetség egyetlen időszakában sem sok esélye, ezek a kísérletek legfeljebb a platformok szervezéséig juthattak el, és az egységen belül a sokszínűséget példázták.
De most nem is ez a lényeg, hanem az, hogy ez a szöveg is arrébb tereli a figyelmet arról, amit az Erdélyi Magyar Néppárt tervezői az EMNT Határozatában kiemelten kezel: „(...) olyan befogadó gyűjtőpártnak kell lennie, amelyben (...) az erdélyi és az egész Kárpát-medencei magyarság sorsa iránt elkötelezett magyarnak meg kell találnia a helyét, függetlenül attól, hogy korábban melyik magyar szervezet keretében tevékenykedett". A határozat utolsó passzusában — 6. pont — „...olyan jövőbeli választási együttműködés kialakításának lehetőségéről" beszélnek, amely a parlamenti és helyenként az önkormányzati képviseletet szolgálja.
Véleményem szerint a most körvonalazódó, az EMNP létrehozása elleni fellépés nem lesz sikeres. Húsz esztendő alatt kialakult egy szervezett szövetségi struktúra, létrejött a kulturális intézményrendszer stb., de a szövetség vezetése olyan külső és belső politikai eróziónak is ki volt téve folyamatosan, a szövetség a kompromisszumkeresésnek olyan pászmáit is elfogadta, amelyek — a kormányzati szerepvállalásokat is beleértve — a szövetség iránti bizalmatlanságot erősítették.
Az, amit Markó Béla leköszönő elnök érdemként aposztrofál, jelesen: „az elmúlt húsz év legfőbb tanulsága az, hogy az RMDSZ minden demokratikus erővel együtt tudott működni a romániai magyarság érdekeiért, és ez Magyarország viszonylatában is így van", a visszájára sül el, mert a közvélemény éppen a „minden demokratikus erővel" való lepaktálást rója fel, mert bizonyos „demokratikus erőkkel" kapcsolatosan fenntartásai voltak/vannak.
Az utólagos csalódások elkerülése végett figyelembe kell venni, hogy a magyar nemzetpolitika kérdéseiben olyan változások következtek be, amelyek majd a pártválasztási irányultságban is megnyilvánulnak. És természetesen a helyhatósági és a parlamenti választások alkalmával is.
A romániai magyarságnak alapvető érdeke, hogy parlamenti képviselete és erős helyhatósági bázisa legyen. Az egymásnak feszülő, egymást pocskondiázó, személyeket lejárató, sokszor eldurvuló és nemtelen kampány megtette a magáét: szóhoz jutnak — ez a demokrácia alapja — azok a gyakran anarchista ötletekkel is előhozakodó személyek, akik eleve ártalmasnak tartanak mindenfajta képviseletet.
Amennyiben az új RMDSZ-vezetés nem lesz képes arra, hogy a választási együttműködésnek maga is híve és elszánt akarója legyen, számolhatunk azzal, hogy az ötszázalékos választási küszöböt sem éri el a romániai magyarság.
A nemzetpolitikai változásokat a hazai és az anyaországi magyar kapcsolatrendszer építésében is figyelembe kell venni. Lapterjedelmi okok miatt nincs most mód annak kifejtésére, hogy mit jelent az erős európai parlamenti képviselet, és mit az, hogy a magyar országgyűlés, a magyar kormány, a civil szervezetek és intézmények sokasága a nemzetegyesítés és a kisebbségek önrendelkezése, az autonómia iránt elkötelezett.
Tőkés László karizmáját figyelembe véve önveszélyes minden olyan kísérlet, amely az ő elhivatottságát kétségbe vonja. A marosvásárhelyi SZKT szerencsére nem csapott át személyeskedésekbe, megelégedett az utalásokkal. Ez biztató jelzés is lehet arra nézvést, hogy a romániai magyarság képes lesz olyan ernyőt tartani a feje fölé, amely alatt pártok, szövetségek, civil szervezetek is elférnek.
Az élet nem áll meg
Háromszék, 2010. december 14. – Simó Erzsébet
Markó Béla úgy döntött, átadja helyét a fiatalabbaknak. Bölcs elhatározás. Sok volt ez a tizennyolc esztendő. Időközben minden más romániai párt elnöke kikopott a székéből, emlék már Ion Iliescu, Ion Diaconescu, de még Călin Popescu Tăriceanu is.
S bár könnyek és hosszan tartó ütemes taps közepette búcsúztak tőle az SZKT-ban, nem árt számba venni, mivé vált az erdélyi magyarság érdekszövetségeként életre hívott, jó ideje már pártként fungáló szervezet az ő idejében.
Kétségtelen, az elnök úr személyisége rányomta bélyegét az RMDSZ-re, ezek alatt az évek alatt vált központilag irányított párttá, ezek alatt az évek alatt veszítette el szavazóbázisának több mint felét (az 1990 májusában tartott első szabad általános választásokon több mint egymillió ember voksolt a szövetség szenátusi listájára, 991 601 a képviselőházira, így a szavazatok 7,23 százalékát szerezték meg, míg 2008-ban 425 008-an voksoltak az RMDSZ-re, s 6,17 százalékra esett vissza a rájuk leadott szavazatok aránya), az ő idejében utáltak ki a szövetségből minden olyan személyiséget, aki kicsit is másként gondolkodott, ez idő alatt változott át az erdélyi magyarság miniparlamentjének tartott testület egyszerű, fentről irányított szavazógéppé. Markó elnöksége alatt lúgozódtak ki a parlamenti képviseletből a jelentős, markáns szellemi és politikai személyiségek, s alakult át — néhány kivételtől eltekintve — a menő üzletemberek gyűjtőtégelyévé. Markó elnökösködése alatt osztották fel a hazai magyar sajtót támogatandóra és eltüntetendőre, ez idő alatt vált minden új politikai csoportosulási szándék magyarellenességgé és egységbontó cselekedetté. S ami nem felejthető és nem megbocsátható, ezek alatt az esztendők alatt fordult önmagába a szövetség, söpört le minden ellenvéleményt asztaláról. S újabban, akár társai a kormányzásban, főképp állásosztogatással foglalkozik. Tetézi a bajt, hogy a párthűség örvén semmibe veszik a szakmai rátermettséget. Demokratikus párthoz illetlen módon gazdasági eszközökkel próbálják ellehetetleníteni a független sajtót, járomba hajtani a civil szervezeteket, egyházakat, s nincs egy éve, hogy meghirdették azt a kisebbségpolitikában elfogadhatatlan jelszót, miszerint aki nincs velük, az ellenük van.
Hosszas elnöki mandátumának lezárása előtt Markó kicsit sértetten, kicsit dicsekedve azt mondta: „Sohasem hagytam, hogy mások diktáljanak, ez egyik nagy bűnöm." És igazat szólt, valóban nem neki diktáltak, ő diktált, legalábbis párton belül. Diktum-faktum.
Punktum?
Hát én immár kit válasszak?
Háromszék, 2010. december 14. – Farcádi Botond
Sem Kelemen Hunor, sem Eckstein-Kovács Péter RMDSZ-elnökjelölt mellett nem foglaltak állást a szövetség háromszéki elöljárói, abban azonban egyetértés mutatkozik, hogy markánsabb Székelyföld-politizálást várnak el a leendő vezetőtől. Markó Béla visszavonulását várhatónak minősítették, ugyanakkor azonban újabb elnökjelöltek jelentkezését sem tartják kizártnak. A sajtó korábban az elképzelhető jelentkezők közé sorolta Olosz Gergelyt is, a szövetség képviselőházi frakcióvezetője nem zárta ki a lehetőséget, de sem megerősíteni, sem cáfolni nem kívánta az információt.
Tamás Sándor, az RMDSZ háromszéki szervezetének elnöke szerint az elmúlt időszak történéseit látva nem volt meglepő Markó Béla szombati bejelentése, miszerint nem vállalt újabb elnöki mandátumot. Az élet nem áll meg, nem okozhat ez fennakadást az RMDSZ életében, hiszen lesz a szövetségnek új elnöke. Olyan vezetőre van szükség, aki az önálló erdélyi magyar politizálást viszi tovább, elsősorban Bukarest irányába, hogy ne váljék egyetlen román párt csatlósává sem a szövetség. Mindamellett szükséges szövetkezni velük, de nem ideológiák, hanem etnikai kérdések mentén. Nem az a fontos, kivel szerződünk, hanem az, hogy mire — magyarázta, hangsúlyozva: az RMDSZ célja a kisebbségi jogok bővítése, a magyarok lakta régiók fejlesztése. Markánsabb Székelyföld-politizálást várnak el az új elnöktől, ennek hangsúlyosabban kell megjelennie a programban, éppen ezért jó néven is veszik, örülnek, hogy Kelemen Hunor személyében székelyföldi jelölt is megméretkezik a kongresszuson. Bár a területi szervezetben szó esett arról, hogy kit támogatnak, döntés még nem született.
Óvatosabban nyilatkozott lapunknak Albert Álmos szenátor, aki korábban több éven át vezette az RMDSZ alsó-háromszéki szervezetét. Mint mondta, meg kell várni a jelentkezési időszak végét, hiszen a két jelöltön kívül mások is versenybe szállhatnak, programjaikat sem ismerni még teljességben. Nehéz, de inkább jó időszak következik az RMDSZ életében, új politikai kihívásokra kell válaszolnia a leendő elnöknek — vélekedik Albert Álmos, aki örvendetesnek tartja a versenyhelyzetet. Szerinte az RMDSZ-nek olyan vezetőre van szüksége, aki eléggé erős ahhoz, hogy nem csak az RMDSZ-t, hanem az egész romániai magyarságot összefogja, ugyanakkor a tömbmagyarság, a régiók kérdését is kezelni tudja. Ő is Székelyföld hangsúlyosabb megjelenítését várja el az új szövetségi elnöktől.
Várható volt Markó Béla visszavonulása, meg kell újulnia a szervezetnek, vissza kell fordulnia a választók felé — vélekedett lapunk kérdésére Olosz Gergely felső-háromszéki képviselő. A szövetség alsóházi frakciójának vezetője azonban fenntartásainak adott hangot az SZKT-n elhangzott retorikával szemben. Meglepőnek tartja, hogy mind Markó Béla, mind Kelemen Hunor a független, önálló politizálást hangsúlyozta, szerinte ez nem jelenthet bezárkózást, a párbeszéd elutasítását, de egyenlő távolságtartást sem, hiszen nem lehet ugyanúgy viszonyulni Gyurcsány Ferenchez, mint Orbán Viktorhoz. Szorosabb kapcsolatra van szükség az anyaországgal, az összmagyarság vonatkozásában pedig nem újabb frontokat kell nyitni, hanem megoldásokat kell találni az RMDSZ-en belül — fűzte hozzá. Jó, hogy van alternatíva, választási lehetőség, meg kell nézni a jelöltek programját, de nem lehet kizárni újabb jelentkezőket sem, a legfontosabb, hogy az új elnök integratív személyiség legyen, és megtalálja az utat az RMDSZ összetartására. Kérdésünkre, hogy ő maga versenybe száll-e, Olosz kitérő választ adott, nem is erősítette meg és nem is cáfolta azokat a sajtóinformációkat, melyek szerint megpályázná az elnöki tisztséget. Az elnök személyénél azonban fontosabb a csapat — szögezte le.
Irányt vált az RMDSZ? – Markó Béla visszalépése a román kormánykoalíciót is boríthatja
Népszabadság, 2010. december 14. – Szőcs Levente
– Nem a saját generációmnak akartam üzenni – fogalmazott Markó Béla, az RMDSZ elnöke tegnap, amikor Traian Basescu román államfő nekiszegezte a kérdést: „Egyidősek vagyunk, hogy értsem azt, hogy visszavonul?" A rövid párbeszédre azelőtt került sor, hogy az újságírókat kitessékelték az elnöki hivatal tárgyalóterméből, és megkezdődött a konzultáció a parlamenti pártok képviselőivel az év vége törvényhozási prioritásairól.
Markó Béla szombaton, a Szövetségi Képviselők Tanácsa előtt jelentette be, hogy nem jelölteti magát ismét az RMDSZ elnökének. Hosszasan ecsetelte, hogy akik első elnökké választásakor születtek, jövőre már szavazhatnak. – Tizennyolc év rettenesen sok idő – véli Bíró Béla politológus. – Valószínűleg ő maga is ráébredt arra, hogy újításra van szükség, arra, hogy tágabb keretek között folyjon a munka. Ezeknek a kereteknek a kialakítására Markó nem igazán alkalmas. Rendkívül fontos vonása, hogy ezt felismerte, és képes megtenni a megfelelő lépést
Egyes erdélyi magyar lapok szerint Markó visszavonulása csak látszólagos, hiszen – mint a Krónika utal rá – az RMDSZ elnöke biztosítottnak látja a védencének tekintett Kelemen Hunor győzelmét a jövő februári tisztújító kongresszuson. Bíró Béla szerint viszont Markó legfeljebb a preferenciáit jelezheti. – Az RMDSZ következő elnökének személye Nagyváradon, egy már valóban demokratikus közdelemben fog eldőlni – vélte a politológus, hozzátéve: mióta pár hónapja felmerült Markó visszalépése, szemmel láthatóan elindult a platformok újjászervezése, revitalizációja.
A román lapokat kizárólag a lehetséges irányváltás érdekli. – Bármilyen megállapodás az ellenzéki szociáldemokraták és a liberálisok között okafogyott, ha a képletből hiányzik a legfontosabb elem: az RDMSZ – magyarázza a Gandul című napilap kommentátora. Florin Negrutiu szerint szinte mellékes, hogy a két ellenzéki párt vezetői között sincs egyetértés, ugyanis a kormány megbuktatásának feltételei közül az RMDSZ meggyőzése a legnehezebben teljesíthető. A Gandul szerzője biztosra veszi, hogy Kelemen Hunor vagy Eckstein-Kovács Péter elnöki tanácsos megválasztása esetén az RMDSZ a jelenlegi kormányzó partnerrel, az államfő Demokrata-Liberális Pártjával megy tovább. Az Adevarul feltételezi, hogy a későbbiekben a versenybe beszáll az egyelőre tartózkodó Frunda György szenátor, illetve Borbély László alelnök is. Előbbi csak a koalíciót hagyná ott, utóbbi viszont egyértelműen egy szociáldemokrata–liberális koalíció felé kormányozná az RMDSZ-t.
Hess, Mohács!
Új Magyar Szó, 2010. december 14. – Sike Lajos
Mohács rémképe ötlött fel bennem, amikor hírét vettem a harmadik erdélyi magyar párt megalakításának! Szapolyai János erdélyi vajda, aki mindenáron Magyarország királya akart lenni, több tízezres seregével Szegednél hallgatta a mohácsi ágyúk dörgését, nem sietett II. Lajos segítségére. Fontosabb volt számára személyes ambíciója, mint a nemzete sorsa.
Könnyű elképzelni: mennyire másképpen alakulhatott volna a csata, ha Lajos király 24 ezres csapatát, Szapolyai 40 ezer harcosa segíti! Talán más lenne a mai Magyarország is, ha az öntelt és fölöttébb hiú vajdának népe érdeke a fontosabb.
Az olvasó könnyen kitalálhatja: ki akar ma, mindenkit lába elé fektetve, király lenni Erdélyben? (De lehet nem is csak itt!) Ki az, akit nem érdekel, ha ennek ára az lesz, hogy a magyarság a hatalom minden fontosabb állásából kiszorulhat, ha nem lesznek parlamenti képviselőink, ha Székelyföldön leváltják a magyar prefektusokat és igazgatókat, s máshol is leszedik a magyar feliratokat! Vajon gondolt-e ilyesmire az a pesti magas beosztású köztisztviselő, aki az új párt alakuló konferenciáját úgy üdvözölte, hogy jelenlétével a magyar összefogást erősíti! Hogy pár órával később már az erdélyi magyar politizálás három részre való szakadását tapsolja, nagyvonalúan megfeledkezve, ez éppen az összefogás ellen hat!
Az új párt programjának címét is megismerhettük: Magyarnak lenni jó! Ez igaz, csak kérdés, hogy mikor jó... A jelszó értékét eleve lerontja születésének pillanata. A legtöbb erdélyi magyar éppenséggel szomorú és dühös volt, amikor azt látta, hogy felelőtlenül tovább bomlasztják egységünket, készakarva rontják helyzetünket.
S az időben visszamenve, nemcsak ama hírhedt decemberi népszavazás lesújtó eredménye nem erősítette magyarságunkat, de az sem, hogy két-három évvel előbb a mai miniszterelnök azt mondta: a kettős állampolgárság nem időszerű, jóllehet akkor lett volna rá igazán szükségünk, nem most, amikor az uniós-igazolvánnyal a fél világot bejárhatjuk!
Persze, így is jó volt magyarnak lenni, amikor a mostani kormány mégis megadta, de pirult az arcunk, hogy ugyanez a kormány a szlovákiai Híd pártot és a kárpátaljai UMDSZ-t, s vele sok tízezres támogatóját kitessékelte a magyar nemzetből. S micsoda cinizmus: az összefogás jelszavával most ugyanezt teszi az RMDSZ-szel és több százezres szavazótáborával!
Ez mi másra, ha nem arra kell hogy késztessen bennünket, hogy még jobban kapaszkodjunk az erdélyi magyar öngondoskodás testamentumába, Kós Károly Kiáltó szójába!
Az igazi tét
Krónika, 2010. december 14. – Benkő Levente
Kelemen Hunor bejelentéséből, miszerint megválasztása esetén erős, következetes, szavahihető és az embereket meghallgató, gondjaikra odafigyelő szervezetté kovácsolná az RMDSZ-t, azt lehet kiolvasni, hogy a miniszter és szövetségi elnökjelölt egyszerre szeretné visszaadni a maradék, illetve a lemorzsolódott tagság és szavazótábor elvesztett bizalmát.
Ezzel cseng össze Tamás Sándor első reagálása is, amelyben a háromszéki megyei tanácselnök előnyösnek tartja Kelemen személyét, hiszen a művelődésügyi miniszter, székelyföldi lévén, jobban érzi és érti az ott, tömbben élő magyarság elvárásait. Mindkét üzenet világos, hiszen a szövetség a jelek szerint olyan vidékek magyarságát veszi célba, ahol a magyarság jelentős számban vagy arányban él, de ahol a Szász Jenő nevével fémjelzett Magyar Polgári Párt, illetve az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács táborából verbuválódni látszó új(abb) magyar párt már éppen elég embert maga köré gyűjtött – Eckstein-Kovács Péter helyénvaló megjegyzését parafrazálva – az RMDSZ balfogásainak is köszönhetően.
Az itt vázolt szándék sikerét eldönti majd az idő. Az viszont tény, hogy az RMDSZ eddigi elnökei közül Domokos Géza is székely volt, Markó Béla is az, a szövetség autonómiatörekvése, pontosabban a magyarság jelentős részének ilyen irányú elvárása mégis annyit haladt előre, amennyit a kezdeti pisszegésektől a mostani közbeszédbe való beemeléséig, majd elaltatásáig „előrelépett". És az igazság kedvéért hadd tegyük hozzá: amennyire a hely adta körülmények, azaz nemzetiségi arányok folytán a valóságban meg is tudott valósulni.
Ezért óriási a kihívás mindkét eddigi jelölt és esetleges majdani pályázó számára. Mert ahhoz kétség nem fér, hogy ha az RMDSZ élére nem kerül mind a román többséggel, mind a magyarsággal – és annak különféle hangsúlyokat megfogalmazó szervezeteivel, pártjaival vagy pártocskáival – érdembeli párbeszédet folytatni képes és akaró elnök és csúcsvezetés, maholnap három párt megannyi elnöke és híve mutogat majd egymásra Erdélyben. Parlamenti képviselet nélkül. S mert ahhoz sem fér kétség, hogy a mostani magyar–magyar marakodás közepette a szigetek olvadnak, s már-már olyan vidékeken kell szórványprogramokat indítani, mint a Székelyföld, Belső-Erdély és a Partium – még tömbmagyar vidékei.
Maradva menni
Krónika, 2010. december 14. – Rostás Szabolcs
Nemcsak a megilletődöttséget és a Markó Béla iránti odaadást lehetett leolvasni az RMDSZ SZKT-jának hét végi ülésén a miniparlament tagjainak arcáról a bejelentés nyomán, miszerint a szövetségi elnök nem pályázik újabb mandátumra. Hanem egy kis ijedtséget is amiatt, hogy mekkora belső hatalmi harcokat generál majd Markó visszavonulása, lesz-e irányváltás az alakulat politikájában, és ha igen, milyen irányú, s talán a legfontosabb kérdés: mennyire lesz képes egyben, a bukaresti és az erdélyi magyar politikai életben pedig meghatározó pozícióban megtartani az RMDSZ-t.
Márpedig ezek a dilemmák hatványozottan jelen lesznek a következő időszakban, amikor a szövetségnek – elsősorban a 2012-es helyhatósági és parlamenti választások perspektívájában – rendkívül nehéz lesz eladnia a magyar választóknak, hogy a gazdasági válságra adott rossz vagy elmaradt kormányzati válaszokhoz, a megszorításokhoz neki nincs köze, csak a reformokhoz. Nem beszélve az újabb, az MPP-nél sokkal jelentősebb politikai konkurencia, a Tőkés-féle párt megjelenéséről, amely e téren talán a legfajsúlyosabb kihívást jelenti fennállása óta az RMDSZ számára.
Az RMDSZ-es politikusok azonban hamar fellélegezhettek, hiszen Markó egyértelművé tette: 18 év elteltével csak az elnöki tisztségről mond le, annak tulajdonképpeni gyakorlásáról viszont nem, hiszen a politikai életből nem vonul vissza. Róla amúgy is nehezen képzelhető el, hogy elődjéhez, Domokos Gézához hasonlóan felhagy az aktív politizálással. Vagyis Markó úgy megy, hogy mégis marad, és erre a helyzetre kiválóan alkalmas lesz az elnöki székben legnagyobb politikai pártfogoltja, a posztra általa kiszemelt Kelemen Hunor.
Aki minden bizonnyal már most felajánlotta volna mesterének a tiszteletbeli elnöki tisztséget, ha a 2003-ban rendezett RMDSZ-kongresszus – Tőkés László nyilvánvaló kiszorításának szándékával – meg nem szüntette volna azt. Pályájának markói egyengetése ellenére viszont Kelemen részéről hiba volna, ha már most előre inna az elnöki tisztségre, a nála esélytelenebbnek tűnő Eckstein-Kovács Péteren kívül ugyanis nehezebb ellenfelet kaphat a szövetséget minduntalan a román szociáldemokraták oldalára csábítgató Frunda György szenátor vagy Borbély László miniszter személyében. A küzdelem csak most kezdődik igazán.
Vallásháború
Új Magyar Szó, 2010. ecember 14. – Salamon Márton László
Méltán tölt el büszkeséggel minden erdélyi magyart, hogy a határon túli magyarok kultúrájának, identitásának megőrzését szolgáló anyaországi támogatások szétosztására hivatott intézményt Bethlen Gáborról, a XVI–XVII. században önálló államként létező Erdély nagy fejedelméről keresztelik el.
Méltán tölt el büszkeséggel minden erdélyi magyart, hogy a határon túli magyarok kultúrájának, identitásának megőrzését szolgáló anyaországi támogatások szétosztására hivatott intézményt Bethlen Gáborról, a XVI–XVII. században önálló államként létező Erdély nagy fejedelméről keresztelik el. A történelemnek olyan időszakára emlékeztetve ezzel, amikor a vallásháborúk vérzivatarában gázoló keresztény Európának az Erdélyi Fejedelemség egy csendes kis szigete volt, ahol megtűrték a különböző keresztény vallási felekezetek békés egymás mellett élését.
Amikor – egy olyan korban, amikor Európa-szerte irtották egymást az emberek, csupán amiatt, hogy más-más keresztény vallási felekezethez tartoztak – ritkaságszámba menő vallási toleranciájával Erdély menedékül szolgált az üldöztetések elől ide menekülő, egészen kis vallási felekezetek képviselőinek is. Amikor az erdélyi fejedelmek, bár megmaradtak katolikus, illetőleg református hitükön, a többi felekezet vallásgyakorlását sem korlátozták, és egyikük sem erőltette saját vallását az egész országra.
Nos tehát, erdélyi magyarokként büszkék vagyunk, hogy Magyarországon a Szülőföld Alapot Bethlen Gábor Alapra keresztelték. Büszkék vagyunk, és elégedettek. Valami miatt azonban mintha mégsem lenne teljes az örömünk. Valami nem hagy nyugodni.
Nem hagy nyugodni a kétely. Az a makacs gondolat, hogy a budapesti keresztszülők mintha nem lennének tisztában vele, ki is volt valójában Bethlen Gábor. Mintha nem lennének tisztában vele, hogy a bethleni politika révén az öreg földrész legszörnyűbb vallásháborús időszakában egy olyan ország létezhetett a Kárpátok gyűrűjében, ahol a legkülönfélébb üldözött felekezetek tagjai is szabadon gyakorolhatták vallásukat.
Ennek a politikának ugyanis Budapesten ma az ellenkezőjét művelik. A huszonegyedik századnak a középkorinál kifinomultabb, de nem kevésbé agresszív „vallásháborúját" vívó magyar kormány nem válogat az eszközökben, amikor politikai ellenfeleivel, illetve az „eretnek sajtóval" szemben lép fel, szigorú inkvizítorként. Amikor az anyagi ellehetetlenítéstől a fizikai megsemmisítésig menően mindent bevet azért, hogy az ő vallásától, az egyviktorhittől eltérő „felekezetek" könyveit, folyóiratait, heti- és napilapjait máglyára vethesse.
Noha az Erdélyi Fejedelemség még két évszázadig sem állt fent, önálló államisága máig ható történelmi emlék és örökség. Bethlen Gábor példája pedig arra biztat, hogy egy harminc évig tartó vallásháborúban is Erdély a normalitás kis szigete maradhat. Hát még egy (reméljük, csak) négy évig tartóban?
|
