|
EP-ALELNÖK
Nagyváradi beruházás bosszantja Tőkést
Népszava, 2011. március 31. – Lokodi Imre (Marosvásárhely)
Az RMDSZ nem használt fel kampánycélokra anyaországi támogatásokat, a Szövetség minden egyes forinttal el tud számolni - nyilatkozta Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke a bukaresti Új Magyar Szó (ÚMSZ) című napilapnak azt követően, hogy Tőkés László azt szorgalmazta, a magyar kormány Budai Gyula elszámoltatási kormánybiztos hivatalán belül egy határon túli elszámoltatási kormánymegbízottat is nevezzen ki, aki hivatott lenne a külhoni támogatási pénzek felhasználásának kivizsgálására.
Tőkés hét eleji nagyváradi sajtótájékoztatóján azt mondta, a magyar állam adományából származó nevelési-oktatási támogatás elosztásának "eddigi monopóliumát" az RMDSZ alig leplezett módon, saját választási kampánycéljaira használta fel. Tőkés vádaskodására reagálva Kelemen Hunor elmondta, "a jelenlegi magyarországi kormányzat is tartott már ellenőrzést. Külön kiemelték, hogy a nevelési-oktatási támogatás elosztásakor körültekintően jártunk el."
A politikus szerint Tőkést évek óta egy nagyváradi beruházás bosszantja. "Aki százmillió forintokat kap a magyar államtól demokrácia-központok létrehozására, annak jobb dolga is lehetne, mint nem létező pénzügyeket keresni az RMDSZ-ben" - fűzte hozzá Kelemen. Tájékoztatása szerint a román és a magyar illetékes szervek évente ellenőrzik az RMDSZ által elköltött költségvetési pénzeket, és soha semmilyen kifogásuk nem volt.
Budai Gyula kormánybiztos az MTI-nek nyilatkozva elmondta: megállapodott Tőkés Lászlóval abban, hogy a magyar kormány által a határon túli magyar szervezeteknek és egyéb intézményeknek nyújtott állami támogatásokat érintően is szükséges elvégzi azt a munkát, ami Magyarországon az elszámoltatás területén már zajlik. A két politikus abban egyezett meg, hogy a határon túli szervezetekkel összefüggő vizsgálatok Budai Gyula hivatalán belül zajlanak majd.
Teljes a hírzárlat a magyar kormány által biztosított oktatási-nevelési támogatás körül. Az Új Magyar Szó szerint az Iskola Alapítvány munkatársai tárt karokkal fogadják azokat a szülőket, akik a korábban megszokott határidőig, április 15-ig szeretnék megpályázni a mintegy 300 lejes juttatást, ugyanis Budapest nem tájékoztatta az alapítványt arról, mi is várható a továbbiakban.
Tőkés: az EU érzéketlen volt délen
Buxinfo, 2011. március 29.
Európa ignoráns és érzéketlen volt az észak-afrikai országokkal szemben – jelentette ki Tőkés László, az Európai Parlament alelnöke a totalitárius rendszerekről szóló közmeghallgatás után. A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium államtitkára szerint a nyugat-európaiaknak nincs elég információjuk arról, hogy mi is történt Kelet-Európában a II. világháború után.
A nyugat-európaiak is elismerik, hogy az 1945 után kialakult békés demokráciák lakóinak nincs pontos képük arról, hogy mit éltek át a II. világháború után szovjet befolyás alá került országok állampolgárai, illetve korábban több nyugat-európai állam lakói is. Legalábbis ez derült ki a totalitárius rendszerek mai megítéléséről tartott európai parlamenti közmeghallgatáson, ahol az EP kulturális bizottságának német elnöke azt mondta, ő személy szerint csak 2005-ben fogta fel igazán, hogy milyen is volt az élet 1945-1989 között a kelet-európai országokban.
Doris Pack felidézte, az EU 2004-es bővítése után, főként az új tagállamok szorgalmazására az Európai Parlament elfogadott egy határozatot, amely kimondta, a II. világháborút lezáró béke csak a kontinens egyik részében hozott valódi békét, „a berlini fal túlsó oldalára került országok diktatúrába kényszerültek". Az önkritikus véleménnyel több nyugat-európai ország EP-képviselője is egyetértett, és többen hangsúlyozták, a jövőkép kialakításához fontos a múlt pontos ismerete.
Hasonló gondolatokat fogalmazott meg az Európai Parlament alelnöke is, aki szerint a mai fiatalok nem értik, hogy mit jelentett a 60-70-es években az NDK-ban, vagy Romániában élni. De ugyanide sorolta Franco Spanyolországát, és Salazar Portugáliáját is. „Ennek a fele sem tréfa, hiszen nemcsak a fiatalok, de még az EP-képviselők sem értik ezt" - fogalmazott Tőkés László, aki igyekezett a diktatúrák megítélését az aktuális eseményekkel párhuzamba állítani.
A BruxInfo kérdésére a romániai magyar politikus azt mondta, „Európa épp olyan ignoráns és érzéketlen volt az elmúlt években az észak-afrikai országokkal szemben, mint a Nyugat annak idején Kelet-Európával szemben". Tőkés László szerint az EU, és korábban az Európai Közösség egyszerűen nem akart arról tudomást venni, hogy a szomszédságában diktatúrák működnek.
Hozzátette, hogy a múltat nem lehet a szőnyeg alá söpörni, és minél előbb meg kell nyitni a titkosszolgálati levéltárakat. „Melyik posztkommunista országnak áll érdekében szembenéznie múltjával?" - tette fel a kérdést Tőkés László.
A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium államtitkára elmondta, hogy a magyar uniós elnökség Lengyelországgal közösen készít egy értékelést a diktatúrák megítéléséről. Rétvári Bence azt mondta, az elnökségi periódus végére kész lesz a papír, a következő, lengyel elnökség alatt pedig tanácsi konklúziókat fogadhatnak el róla a tagállamok. A politikus különböző uniós tájékoztató programok elindítását is sürgette azzal a céllal, hogy „elriasszák a fiatalokat ezektől az eszméktől".
RMDSZ
Kovács Pétert javasolja az RMDSZ főtitkári tisztségére Kelemen Hunor
Transindex, 2011. március 31.
Kovács Pétert javasolja Kelemen Hunor az RMDSZ főtitkári tisztségére. Az RMDSZ-elnök a Transindexnek elmondta, a szövetségi ügyvezető alelnöki tisztséget betöltő Kovács ismeri az RMDSZ-t, a területi szervezeteket, jó szervező, olyan ember, akiben meg lehet bízni, és akinek megvannak a kvalitásai ahhoz, hogy a főtitkári teendőket megfelelően el tudja látni.
A Szövetségi Képviselők Tanácsát szombatra hívta össze Kelemen Hunor. Az ülés napirendjén a szövetségi elnök beszámolója, az RMDSZ főtitkárának és politikai alelnökének megválasztása szerepel. (hírszerk.)
Korodi: a magyarországi üzenetekről szóló nyilatkozat elvetése nem az RMDSZ győzelme
Transindex, 2011. március 31.
Az RMDSZ képviselői kedden kijelentették, a magyarországi vezetők üzeneteiről szóló nyilatkozatot nem fogadta el a képviselőház, mivel nem volt meg a szükséges szavazatszám, de ezt nem tartják az RMDSZ győzelmének.
Korodi Attila, a képviselőház külügyi bizottságának elnöke szerint a nyilatkozat „politikai eszköz volt az ellenzék" számára, és nem ment át az alsóházon.
Arra a kérdésre, hogy ez az RMDSZ győzelme-e, Korodi Attila a következőket válaszolta: „Nincs győzelem, azt hiszem, ebben az egész történetben csak veszteség van, függetlenül attól, hogy mikor és mit szavazunk meg, mert a legnagyobb bűn lángra lobbantani olyan dolgokat, amelyek már csak túlzott gesztusok révén is rosszat hozhatnak a jövőben".
Kelemen Hunor RMDSZ-elnök kijelentette: a szabály értelmében több szavazatra lett volna szükség a nyilatkozat elfogadásához.
„A mi álláspontunk szerint a jelenlevők többsége nem fogadta el a nyilatkozatot, és ilyen szempontból úgy véljük, hogy a nyilatkozat Románia Parlamentjének nyilatkozataként nem létezik", szögezte le Kelemen Hunor.
A képviselőház keddi ülését vezető Ioan Oltean előbb bejelentette a magyarországi vezetők üzeneteiről szóló nyilatkozat elfogadását, majd néhány perc múlva visszakozott, és azt mondta, nem volt meg a szükséges kvórum.
Ioan Oltean ülésvezető előbb közölte, hogy a nyilatkozatot 142 szavazattal a 110 ellenében, 25 tartózkodás mellett elfogadták.
A bejelentést tapssal és üdvrivalgással fogadta az ellenzék, Oltean bezárta az ülést, és a honatyák kezdtek távozni a teremből.
Néhány perc múlva azonban Oltean újra megnyitotta az ülést, és közölte: a nyilatkozatot tulajdonképpen elutasította a plénum, hiszen elfogadásához 143 szavazatra lett volna szükség. (mediafax)
Lakatos: Téves az ellenzék stratégiája, hogy a nacionalista kártyával törjék meg a koalíció egységét
Nyugati Jelen, 2011. március 31.
Lakatos Péter RMDSZ-es parlamenti képviselő a magyarországi vezetők üzenetéről szóló nyilatkozat elfogadásának javaslata kapcsán leszögezte: „Téves az ellenzék egy részének stratégiája, hogy a nacionalista kártya kijátszásával törjék meg a koalíció egységét."
„Ezekben a hetekben olyan próbálkozásoknak vagyunk tanúi, melyek a parlament bevonását célozzák egy olyan diverzióba, amelynek következményei beláthatatlanok (...), és az alkotmány biztosítja a kormány felelősségvállalásának lehetőségét, de egy szó sincs a parlament felelősségvállalásáról" – vélekedett Lakatos Péter az alsóház plénumában elhangzott politikai nyilatkozatában.
A képviselő annak kapcsán szólalt fel, hogy az ellenzék egyes tagjai javasolták, a törvényhozás vállaljon fel egy álláspontot a március 15-i eseményekről, Avram Iancu szimbolikus felakasztásáról és egyes magyarországi vezetők üzenetéről.
Lakatos Péter leszögezte: az RMDSZ világosan állást foglalt mindkét esetben, ennek ellenére a sajtó és egyes ellenzéki politikusok politikai célokra használták fel azt.
„Egy idegengyűlölet által elvakított, vélhetően sötét erők által pénzelt agyament feltett a Youtube-ra egy filmecskét, amelyen bemutatja hőstettét. A felvételt azonnal átvette a sajtó, és ismételten lejátszották azt, pedig az RMDSZ és a romániai magyar közösség más vezetői is elítélték Csibi Barna megbocsáthatatlan tettét. Miután a lobbanékony hangulatot előkészítették, kipattant a szikra is. Magyarország nagykövetének színésznői babérokra vágyó felesége – a diplomáciai szokások ellenére – Orbán Viktor magyarországi miniszterelnök üzenetéhez hozzáfűzte saját, idézetekkel teletűzdelt gondolatait, érzéseit. Zűrzavar keletkezett, és egyesek maximálisan kihasználták ezt a parlamentben, a különféle televíziók műsoraiban anélkül, hogy ellenőrizték volna, vagy ismerték volna a történteket" – fejtette ki az RMDSZ képviselője.
Lakatos Péter szerint téves az ellenzék egy részének stratégiája, mely azon alapszik, hogy a nacionalista kártya kijátszásával megtörhetik a koalíció egységét. „Mi több, még erősítik a koalíció egységét, alternatíva nélkül hagyva az RMDSZ-t" – vélekedett Lakatos.
Szerinte ez a magatartás egyik félnek sem tesz jót, főként a kisebbségi törvény és a régióátszervezési törvény közelgő vitája miatt.
A nyilatkozat végén Lakatos „több bölcsességet" kért a honatyáktól, és arra intette őket, ne vonják be a parlamentet a nacionalista intolerancia veszélyes spiráljába.
A képviselőház keddi ülését vezető Ioan Oltean előbb bejelentette a magyarországi vezetők üzeneteiről szóló nyilatkozat elfogadását, majd néhány perc múlva visszakozott, és azt mondta, nem volt meg a szükséges kvórum.
Ioan Oltean ülésvezető előbb közölte, hogy a nyilatkozatot 142 szavazattal a 110 ellenében, 25 tartózkodás mellett elfogadták. A bejelentést tapssal és üdvrivalgással fogadta az ellenzék, Oltean bezárta az ülést, és a honatyák kezdtek távozni a teremből. Néhány perc múlva azonban Oltean újra megnyitotta az ülést, és közölte: a nyilatkozatot tulajdonképpen elutasította a plénum, hiszen elfogadásához 143 szavazatra lett volna szükség.
Aura Vasile, a Szociáldemokrata Párt (PSD) képviselőházi frakcióvezető-helyettese kedden közölte: Az egyes magyarországi vezetők üzeneteiről szóló nyilatkozatot a képviselőház elfogadta, így a hatalom számára az egyedüli megoldás az lehet, ha az Alkotmánybíróságon fellebbezik meg azt.
Az RMDSZ képviselői kedden azt állították, a magyarországi vezetők üzeneteiről szóló nyilatkozatot nem fogadta el a képviselőház, mivel nem volt a meg a szükséges szavazatszám, de ezt nem tartják az RMDSZ győzelmének.
MIÉRT: építjük Erdélyt, a szórványban és Partiumban is
Háromszék, 2011. március 31.
A sikeres székelyföldi szakasz után tegnaptól a szórványban és Partiumban folytatódik az RMDSZ ügyvezető elnöksége és a Magyar Ifjúsági Értekezlet (MIÉRT) által szervezett Építjük Erdélyt elnevezésű, 18 hónapos képzéssorozat.
Kovács Péter ügyvezető alelnök szerint a fiatalok szakmai felkészítésére fokozottan odafigyelnek. „Ezeken a területeken sok esetben az RMDSZ az egyetlen szervezet, amelyhez a magyar emberek fordulhatnak kéréseikkel, mindennapi gondjaikkal, és amely a magyar közösség érdekeit képviseli. Ez okból is kiemelten fontos, hogy kialakuljon egy ifjúsági réteg, amely közösségi vízió- és küldetésmeghatározó szerepet vállal, és amely aktívan részt vesz a társadalomszervezésben, a közösségi élet fejlesztésében" – fejtette ki. Az Építjük Erdélyt közösségi vezetőképző szakasza március-májusban párhuzamosan zajlik a két régióban, a problémakezelés, a konfliktusmenedzsment, a közpolitikák, valamint az imázs és kommunikáció témaköreiben. A 17, illetve 15 személyből álló csapatokat az őszre tervezett népszámlálási kampányba is bekapcsolják, hiszen itt a legnagyobb a kihívás, sok a vegyes házasság, nehezebb az identitásvállalás.
ROMÁNIA
Antonescu az ellenzék jelöltje
Új Magyar Szó, 2011. március 31.
„Még tanulnom kell ahhoz, hogy megpályázhassam az államfői tisztséget, ezért minden kétséget kizáróan kijelenthetem, hogy a Szociál-Liberális Szövetség (USL) elnökjelöltje Crin Antonescu" – jelentette be tegnap Victor Ponta, a Szociáldemokrata Párt (PSD) elnöke. Ezzel eloszlatta azokat a feltételezéseket, hogy a PSD nem támogatná Antonescu indulását és saját soraiból szeretne jelöltet állítani.
„Még tanulnom kell ahhoz, hogy megpályázhassam az államfői tisztséget, ezért minden kétséget kizáróan kijelenthetem, hogy a Szociál-Liberális Szövetség (USL) elnökjelöltje Crin Antonescu" – jelentette be tegnap Victor Ponta, a Szociáldemokrata Párt (PSD) elnöke. Ezzel eloszlatta azokat a feltételezéseket, hogy a PSD nem támogatná Antonescu indulását és saját soraiból szeretne jelöltet állítani.
Geoană is készült
Nem zárkózna el egy újabb államfői kampánytól Mircea Geoană, a szenátus szociáldemokrata elnöke, aki a Der Western című lapnak adott interjúban kijelentette: továbbra is „látható marad" a román politikában, de nem viszi túlzásba. Mint ismeretes, Geoană több mint ötmillió szavazatot gyűjtött be a 2009-es elnökválasztás második fordulójában, alig pár ezer vokssal kevesebbet, mint a későbbi győztes, Traian Băsescu.
Bevonják Oprescut?
Az USL-t alkotó két nagy párt kapcsolatának elmélyüléséhez nagymértékben hozzájárulhat az is, hogy a függetlenként főpolgármesteri mandátumot nyert Sorin Oprescu bevonásával körvonalazódni látszik a mindeddig problémásnak mutatkozó bukaresti együttműködés. Ponta és Antonescu várhatóan ma találkozik Oprescuval a „főváros gondjainak megtárgyalása céljából".
Újságírói kérdésre Antonescu nem zárta ki, hogy az USL támogatná Oprescut egy újabb főpolgármesteri mandátum elnyerése céljából, de leszögezte, erről nem született döntés az ellenzéki szövetségben.
Távolságtartó Johannis
Victor Ponta PSD-elnök tegnap Nagyszebenben megpróbálta megnyerni az USL javára Klaus Johannist, az erdélyi város szász polgármesterét is, aki nem zárkózott el az együttműködéstől, de leszögezte, elsősorban a nagyszebeniek támogatására számít. Mint ismeretes, 2009 őszén Emil Boc miniszterelnök megbuktatása után az ellenzéki pártok – az RMDSZ és a nemzeti kisebbségek támogatásával – Johannist javasolták kormányfőnek, de Traian Băsescu államfő nem őt bízta meg
kormányalakítással.
Verestóy Attila az RMDSZ legnagyvonalúbb támogatója
Krónika, 2011. március 31. – Balogh Levente
Több mint 300 ezer lejnyi adományt kapott az RMDSZ a 2010-es évben magánszemélyektől, a legnagyobb összeget Verestóy Attila adományozta a szövetségnek.
Verestóy Attila, a szövetség tehetős üzletemberként is ismert Hargita megyei szenátora – akit, mint arról beszámoltunk, a WikiLeaks által kiszivárogtatott amerikai követségi táviratok egyikében a romániai oligarchák között említenek – 33 200 lejt fizetett be az RMDSZ számlájára.
A Hivatalos Közlönyben megjelent adatok szerint az RMDSZ tavaly magánszemélyektől összesen 307 160,81 lejt kapott, jogi személyektől pedig 14 395 lejt.
A tagdíjakból az RMDSZ számlájára összesen 724 111,1 lej érkezett.
Borboly Csaba, a Hargita Megyei Tanács elnöke és Kerekes Károly képviselő a maga 750, illetve 6000 lejes befizetésével meghaladta a tíz bruttó minimálbérnyi összeget. Az előbbieken kívüli forrásokból az RMDSZ tavaly 101 728,27 lejt kapott.
A nagyobbik kormánypárt, a Demokrata-Liberális Párt (PDL) jóval nagyobb összeget – 1 148 276 lejt – kapott koalíciós partnerénél magánszemélyektől. Monica Macovei 8100, Theodor Stolojan 48 ezer, Cristian Preda pedig 52 ezer lejt adományozott pártjának.
Tagdíjakból és egyéb befizetésekből összesen 4 349 937 lej folyt be a PDL pártkasszájába, az egyéb forrásokból pedig 310 357 lej.
ERDÉLY
Várhatóan Emil Boc is eljön a Mátyás-szobor avatóünnepségére
Transindex, 2011. március 31.
Várhatóan Emil Boc miniszterelnök is eljön a Mátyás szoborcsoport szombati, hivatalos avatóünnepségére. Kelemen Hunor művelődési tárcavezető kérdésünkre elmondta, nagyobb annak az esélye, hogy a kormányfő megtiszteli jelenlétével a rendezvényt, mint annak, hogy távol marad, noha végleges válasz a délután folyamán várható.
A Magyar Köztársaság és Románia kormánya azonos mértékű finanszírozásának köszönhetően felújított szoborcsoport hivatalos átadása holnapután 14 órakor kezdődik Kolozsvár Főterén, ahol a helyi önkormányzat vezetői köszöntik az egybegyűlteket.
A román kormány részéről ünnepi beszédet mond Emil Boc miniszterelnök, Kelemen Hunor, kulturális és örökségvédelmi miniszter, valamint Vasile Timiș államtitkár.
A magyar kormány részéről felszólal Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, Réthelyi Miklós, a Nemzeti Erőforrás Minisztériumának vezetője és Szőcs Géza államtitkár.
Beszédet mond továbbá Tőkés László, az Európai Parlament alelnöke és Kántor Lajos, a Kolozsvár Társaság elnöke. Az erdélyi magyar történelmi egyházak vezetői áldást mondanak a szoboravatón, az ünnepi program során fellép a hóstáti kórus és reneszánsz táncokat ad elő a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium tánckara. Az ünnepséget koszorúzás zárja. (hírszerk.)
Cáfol az Iskola Alapítvány – Nagy Zoltán szerint nem voltak visszaélések az oktatási támogatások körül
Új Magyar Szó, 2011. március 31. – S. M. L.
Visszautasítja Nagy Zoltán, a kolozsvári székhelyű Iskola Alapítvány igazgatója azokat az inszinuálásokat, miszerint a magyar államnak a határon túli magyar diákoknak szánt oktatási-nevelési támogatásai arra nem jogosultakhoz is eljutottak volna.
Visszautasítja Nagy Zoltán, a kolozsvári székhelyű Iskola Alapítvány igazgatója azokat az inszinuálásokat, miszerint a magyar államnak a határon túli magyar diákoknak szánt oktatási-nevelési támogatásai arra nem jogosultakhoz is eljutottak volna. Mint arról tegnapi lapszámunkban hírt adtunk, Ulicsák Szilárd, a határon túli támogatások összeállításáért és beindításáért felelős miniszteri biztos a vajdasági Magyar Szó című napilapnak azt nyilatkozta: szigorítják a pályázat feltételeit, és a helyszínen ellenőrzik, hogy valóban az arra jogosultakhoz jut-e el a pénz.
„Eddig nem magyar oktatásban részesülők vagy nem magyar nemzetiségűek is kaptak pénzt oktatási-nevelési támogatás címén" – mondta a lapnak a miniszteri biztos. Ulicsák Szilárd úgy vélte, a határon túli szervezeteknek érdekük volt minél jobban szélesíteni a támogatottak körét, mert százalékos arányban részesültek a kiosztott összegekből.
„Semmilyen visszaélésről nincs információnk, mi minden forinttal elszámoltunk. Amikor az új budapesti kormány hatalomra jutott,
átnézték a tavalyi pályázatokat, és ezért is csak nagy késéssel, idén januárban utalták a tavalyi pénzt, miután már a sajtó is feszegette a késlekedés okát" – fejtette ki tegnap lapunknak Nagy Zoltán.
Mint hozzátette, voltak olyan esetek, hogy – főleg roma nemzetiségű – gyerekeket beírattak magyar osztályba a támogatás reményében, majd nem járt iskolába az illető diák, de ezeket az eseteket kiszűrték, és a támogatást nem fizették ki. „Munkatársaink rendszeres kapcsolatban vannak az iskolaigazgatókal, helyszíni ellenőrzéseket végeznek, a visszaélési kísérletek fennakadnak a szűrőnkön" – szögezte le az igazgató.
Az oktatási-nevelési támogatások kiosztásával Romániában megbízott szervezet vezetője ugyanakkor érthetetlennek nevezte Ulicsák megjegyzését, miszerint eddig nem magyar nemzetiségű gyerekek is kaptak oktatási támogatást. „Nemzetiségi kitétel nem létezik: a támogatásra vonatkozó magyar–román kormányközi egyezmény értelmében az egyetlen kritérium, hogy a támogatott diák a teljes tanévben magyar osztályban végezze tanulmányait. Nem is lehetne nemzetiségi kritériumokat alkalmazni, hiszen az diszkriminációnak minősülne" – szögezte le Nagy Zoltán.
Ami a támogatásokkal foglalkozó romániai szervezet megváltoztatására vonatkozó feltételezéseket illeti, az Iskola Alapítvány igazgatója szerint ehhez újabb kormányközi egyezményre volna szükség, hiszen az érvényben levő leszögezi, hogy a lebonyolító szervezet az Iskola Alapítvány. „Ehhez indoklás kellene, illetve bizonyíték arra vonatkozóan, hogy az alapítvány rosszul végezte a dolgát. Márpedig az nincs" – fogalmazott Nagy Zoltán. Az igazgató szerint Budapest alighanem valóban
megpróbálja kiiktatni az Iskola Alapítványt, és mivel „nem talál rajta fogást", időhúzásra játszik.
Mint arról tegnapi lapszámunkban hírt adtunk, egyre több szülő érdeklődik Erdély-szerte az illetékes irodáknál: miért nem lehet benyújtani pályázatokat a Szülőföldön magyarul program oktatási-nevelési támogatására. Ulicsák Szilárd sem tegnap, sem tegnapelőtt nem válaszolt kérdéseinkre, és nem tudtuk elérni Répás Zsuzsanna nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkárt sem.
Engedelmeskedik Tőkésnek az elszámoltatási biztos
A magyar kormány által a határon túli magyar szervezeteknek és egyéb intézményeknek nyújtott állami támogatások ügyében is vizsgálódik majd a magyar kormány elszámoltatási biztosa. Budai Gyula erről hétfőn nyilatkozott az MTI-nek – mindjárt azután, hogy Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke nagyváradi sajtótájékoztatóján felkérte erre.
Tőkés azért tartja ezt szükségesnek, mert szerinte az RMDSZ „egymaga diszponál az erdélyi magyar közösségnek kijáró összes romániai és magyarországi költségvetési forrás fölött, kizárólagos monopóliumot élvezve a román adólejek és a magyar adóforintok százmilliói fölött". Kelemen Hunor szövetségi elnök a vádakra lapunk megkeresésére úgy válaszolt, „az RMDSZ minden egyes forinttal és lejjel el tud számolni".
Mint rámutatott: a román és a magyar illetékes szervek évente ellenőrzik az RMDSZ által elköltött költségvetési pénzeket, és soha semmilyen kifogásuk nem volt.
Felavatják Mátyás szobrát
Új Magyar Szó, 2011. március 31. – Sipos M. Zoltán
Az RMDSZ Kolozs megyei szervezete és a város önkormányzata szervezi a Mátyás-szoborcsoport hétvégi átadási ünnepségének hivatalos részét. Amint László Attilától, Kolozsvár alpolgármesterétől megtudtuk, a napokban véglegesített program szerint szombaton délután két órától Sorin Apostu polgármester és az alpolgármester köszöntő beszédével kezdődik a szoboravatás hivatalos ceremóniája.
Az RMDSZ Kolozs megyei szervezete és a város önkormányzata szervezi a Mátyás-szoborcsoport hétvégi átadási ünnepségének hivatalos részét. Amint László Attilától, Kolozsvár alpolgármesterétől megtudtuk, a napokban véglegesített program szerint szombaton délután két órától Sorin Apostu polgármester és az alpolgármester köszöntő beszédével kezdődik a szoboravatás hivatalos ceremóniája.
A kormány részéről beszédet mond Kelemen Hunor kulturális és örökségvédelmi miniszter, Emil Boc miniszterelnök – aki még nem igazolta vissza jelenlétét –, valamint Vasile Timiş kulturális államtitkár. A magyar kormány részéről felszólal Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, Réthelyi Miklós, a Nemzeti Erőforrás Minisztériumának vezetője és Szőcs Géza művelődésügyi államtitkár.
Beszédet mond továbbá Tőkés László, az Európai Parlament alelnöke és Kántor Lajos, a Kolozsvár Társaság elnöke. Az erdélyi magyar történelmi egyházak vezetői áldást mondanak a szoboravatón, az ünnepi program során fellép a hóstáti kórus és reneszánsz táncokat ad elő a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium tánckara. A szalagvágás és koszorúzás után a szervezők állófogadást szerveznek a Szépművészeti Múzeumban.
A hivatalos programmal párhuzamosan az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) is ünnepi műsort szervez több kolozsvári civil szervezet bevonásával, Vivat Mathias címmel. Ennek keretében lesz gyerekfoglalkozás, csoportos látogatások a Farkas utcai Mátyás- és a Szent Mihály-templomban, történészek vezetésével.
Kolozsi Tibor szobrászművésznek, az alkotás restaurátorának a Mátyás-szoborcsoportról szóló vetített képes előadására a Szabók bástyájában kerül sor. Ugyanitt A Mátyás-szobor és alkotója, Fadrusz János címmel kiállítás is nyílik. Este a Ghymes zenekar koncertezik az Apáczai Csere János Líceum udvarán.
Újra költözhet a Kölcsey?
Szatmári Magyar Hírlap, 2011. március 31. – György Brigitta
Ilyés Gyula, Szatmárnémeti polgármestere tegnap sajtótájékoztató keretében ismertette azt a határozatot, mely a Szatmárnémeti Kölcsey Ferenc Főgimnázium újabb esetleges költözéséről szól, és amely ma kerül a Városi Tanács elé döntéshozatalra.
Ha a tanácsosok elfogadják a határozatot, akkor a Kölcsey a Zárda épületéből az Unio Líceum egykori épületébe költözhet, mely szintén a Szatmárnémeti Római Katolikus Püspökség tulajdonában van, és amely az iskolák újraszervezése során szabaddá vált.
Ilyés Gyula szerint a csere mindenképp kedvezően érintené az iskolát, a Zárda épületén nemrég végzett felújítási munkálatok ellenére, ugyanis így udvaruk is lehet majd. „Az Unio líceum volt épülete sokkal jobb körülményeket tudna biztosítani a Kölcseynek, udvarral is rendelkezik, és sokkal jobb állapotban van, mint a Zárda épülete. Ennél nincs szükség nagyszabású felújításra, csupán kisebb javításokra, emellett pedig a bérleti díj is kisebb lenne.
Jelenleg az iskola két épületszárnyban, két külön épületben működik, a diákoknak át kell járniuk az úton. Szükségmegoldásnak annak idején jónak mutatkozott, de hosszú távon további nehézségeket vet fel.
Ilyen esetben tulajdonképpen megszűnne egy bérleti szerződés, de helyette létrejönne egy másik, mely kevesebb pénzbe is kerülne" – nyilatkozta a polgármester.
A pénz, melyet a Tanügyminisztérium rendelt ki a Zárda épületének felújítási munkálataira, megtérül, ugyanis a püspökséggel kötött szerződés alapján, költözés esetén ezeket a költségeket az épület eredeti tulajdonosa állja.
Kereskényi Gábor alpolgármester lapunkhoz eljuttatott tanulmánya rámutat arra, hogy a Kölcsey Ferenc Főgimnázium költözésének lépése miért lenne fontos és előnyös a város szempontjából is. A tanulmányból kiderül, hogy a költözés során a város közel 11 500 lejjel kevesebb bérleti díjat kellene havonta fizessen a püspökségnek, ez évente közel 137 800 lej megtakarítást jelentene. A Mihai Eminescu utca 1. szám alatt található épület ugyanakkor nem szorul nagymértékű javításokra, a Zárda épületének eddigi felújítására költött 905 ezer lejből végre lehetne hajtani a kisebb javításokat, így a városnak nem lenne pluszkiadása. Ahhoz, hogy a Zárda épülete teljes mértékben használható és egy iskola tevékenységének megfelelő körülményeket nyújtson, még körülbelül 4 145 861 lejre lett volna szükség, melyet az elkövetkezendő négy-öt évben nem lehetne előteremteni. A volt Unió Líceum épületét azonban iskolának tervezték eredetileg is, ezért tökéletesen megfelelne a jelenleg 786 diákkal és 57 tanárral rendelkező, színvonalas és elismert oktatási intézménynek.
Pataki Enikő, a Kölcsey Ferenc Főgimnázium igazgatója lapunknak elmondta, ők mindenképp pozitív lépésként fognák fel a költözést, ugyanis így nem több szárnyba kellene az iskolát elosztani, hanem egyetlen épület lenne, nagy udvarral és laboratóriumokkal is rendelkezne az iskola, a tanítás pedig sokkal jobb körülmények között folyhatna.
EURÓPAI PARLAMENT/EURÓPAI UNIÓ
Joseph Daul: Irányt mutat a tervezet
Magyar Hírlap, 2011. március 31.
A szocialisták újabb lejárató kampányt indítottak az Európai Parlamentben
Óriási politikai bűnnek nevezte Szijjártó Péter, a kormányfő szóvivője, hogy az MSZP külföldön indított lejárató kampányt az alkotmánytervezet kapcsán.
Joseph Daul, a néppárti frakció elnöke kiállt a magyar alkotmányozás mellett.
A Magyar Országgyűlésben ugyan nem tartja fontosnak a részvételt az alkotmányozás vitájában az MSZP, annak azonban – a médiatörvény ügyéhez hasonlóan – elengedhetetlen szükségét érezte, hogy európai parlamenti képviselőin keresztül ismét külföldről támadja meg a magyar kormányt. A Tabajdi Csaba vezette négytagú szocialista delegáció március 29-i keltezésű, brüsszeli körlevele tételesen sorolja a párt kifogásait az alkotmánytervezettel kapcsolatban, valamint azokat az érveket, amelyekre hivatkozva nem vesznek részt az alkotmányozás folyamatában. Ezúttal Bokros Lajos EP-képviselő is csatlakozott hozzájuk, a Veszélyben a demokrácia és a jogállam Magyarországon című levelével.
A szocialisták tovább folytatják a hazugságokra alapuló kampányukat külföldön – reagált Szijjártó Péter. A miniszterelnök szóvivője hangsúlyozta, óriási politikai bűn, ha valaki pártérdekek alapján egy egész ország ellen lejárató kampányt indít külföldön. Az MSZP ezzel kárt okoz Magyarországnak – tette hozzá.
Deutsch Tamás fideszes EP-képviselő lapunknak úgy nyilatkozott, minden uniós ország szuverén döntése, milyen alkotmányt fogad el, aki pedig a tagállamok szuverenitását megkérdőjelezi, az magának az Európai Uniónak a közös jogköreit is megkérdőjelezi. „Ha egy EP-képviselő feljelenti saját hazáját az uniónál olyan kérdésben, melybe az EU-nak nincs is beleszólása, nos, az képtelen állapot" – fogalmazott.
Közben Szájer József, a Fidesz–KDNP alkotmányszövegező bizottságának vezetője internetes naplójában válaszolt az elmúlt napok vádaskodásaira, amelyek során a Népszabadság és több civilszervezet azt állította, a kormánypártok titkolják az uniós képviselők előtt az új alkotmányt, illetve pontatlanul tájékoztatják őket a tervezetről. Közölte: az Országgyűléshez benyújtott tervezetet már négy nap múlva kézbe vehették az EP képviselői. Ezt éppen a médiatörvény vitája indokolta, hiszen ha van fordítás, nehezebb a rosszindulatú félremagyarázás. Mivel a bevezetőnek szánt Nemzeti Hitvallás fordításával Szájer elégedetlen volt, csak később csatolták a szöveghez, amelyet közben tovább finomítottak.
„A magyar alkotmánytervezet a közös európai hagyományokon és értékeken, az emberi méltóság és szabadságjogok tiszteletén, a demokrácia és jogállamiság elvein alapul. A tervezet választ ad a 21. századi kihívásokra, a jövő nemzedékekért való felelősség és a fenntartható fejődés szempontjaira pedig különös hangsúlyt fektet" – jelentette ki tegnap Joseph Daul, a néppárti frakció elnöke. Hozzátette, a magyar alkotmányozók azzal, hogy az Európai Unió Alapjogi Chartáját belefoglalják az alkotmányba, elősegítik az uniós integráció mélyítését, és irányt mutatnak Európának.
A CÖF bővítené a civilek jogait
Módosító indítvánnyal fordult az alkotmányügyi bizottsághoz a Civil Összefogás Fórum (CÖF), amely az állampolgárok törvénykezdeményezési jogát deklarálná az alaptörvényben. Csizmadia László, a CÖF egyik alapítója lapunknak elmondta, tervezetük szerint ötvenezer aláírás esetén a parlamentnek kötelező lenne napirendre tűznie a civilek által beterjesztett jogszabálytervezet. „Ez a jogosítvány a demokrácia alapvető eleme kell, hogy legyen" – hangsúlyozta Csizmadia. (BR)
Baranya Róbert, Ottlik Judit
Brüsszelben bemutatták a moldvai csángók helyzetét elemző könyvet
Nyugati Jelen, 2011. március 31.
Sógor Csaba, az RMDSZ európai parlamenti képviselője megbízásából „Mük szeretünk itt élni" címmel tájékoztató és összefoglaló jellegű, háromnyelvű (magyar–román–angol) kiadvány készült a moldvai magyar csángók helyzetéről.
A kötet az Európa Tanács 1521/2001-es Ajánlásának 10. évfordulója alkalmából jelent meg. Elsősorban idegen ajkú európaiak számára készült, de a moldvai csángó közösség helyzete és kultúrája iránt érdeklődő hazai olvasók számára is hasznos kézikönyv. Bemutatására konferencia keretében, kedden, 2011. március 29-én került sor az Európai Parlamentben.
Sógor Csaba meghívására a rendezvényen a könyv szerzői, Pozsony Ferenc egyetemi tanár, Smaranda Enache és Gabriel Andreescu emberjogi aktivisták, valamint Solomon Adrian, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének elnöke ismertették a kötet tartalmát. Ádám Gyula fotóművész, a borítólap tervezője, az alkalomra vetített fotómontázst készített.
Bevezető beszédében az erdélyi magyar képviselő hangsúlyozta a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége (MCSMSZ) tevékenységének fontosságát. – Az egyesület helyhatósági hivatalosságok, rendőri karhatalom és egyházi tiltás vagy megfélemlítés ellenére önkéntes tanárokkal, oktatási központok kialakításával, sok anyagi ráfordítással és emberi áldozatkészséggel ma is végzi azt a munkát, amelyet reményeink szerint a román állam helyi hivatalosságai is felvállalnak majd.
Az „európai" olvasásra szánt, csángó tematikájú kiadvány bevezető tanulmányát Pozsony Ferenc, a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem etnográfia professzora készítette. A professzor a csángó nyelv értékhordozó szerepére hívta fel a hallgatóság figyelmét. Érvelése szerint, ha az anyanyelvhasználatot a templomban nem korlátoznák, a csángók archaikus nyelvjárásának presztízse emelkedhetne. Ehhez hivatalos keretek között szervezett iskolai oktatásra és anyanyelvű médiára is szükség van. A professzor azért interpellálta az európai döntéshozókat, hassanak oda, hogy a térségben a római katolikus egyház mozduljon el tiltó álláspontjáról, és ne maradjon megválaszolatlan a moldvai magyar ajkú csángó hívek kérése.
– A Mük szeretünk itt élni című kötetet figyelemfelkeltésnek szántam – mondotta Sógor Csaba. Úgy vélem, sok még a tennivalónk annak érdekében, hogy a csángók anyanyelve, a hagyományuk és kultúrájuk az európai örökséget gazdagíthassa. A moldvai magyarok az egykori történelmi Magyarország területén kívül évszázadokon keresztül megőrizték anyanyelvüket és kultúrájukat., értelmiségiek nélkül, legtöbbször ellenséges egyházi környezetben is. Moldva a magyar nyelv bölcsője is: 1430–1435 között itt, Tatros várában született meg az első magyar bibliafordítás is, az ún. huszita biblia. Számunkra elsősorban emberjogi kérdés, hogy azok, akik még őrzik a magyar nyelvnek ezt az archaikus formáját, tanulhassák és taníthassák, utódaiknak is átadhassák, iskolában és templomban egyaránt használhassák anyanyelvüket – mondta a politikus.
Ma már nagyrészt a moldvai magyarok sorából kerülnek ki a csángó szervezet vezetői, a magánházaknál, néhány iskolában tanító tanárok, akik emberfeletti erőfeszítéssel végzik a mindenkori írástudók kötelességét: betűvetésre tanítják a csángó gyerekeket. Köszönet, hála, tisztelet nekik – összegezte az elhangzottakat a házigazda jogán Sógor Csaba EP képviselő.
INTERJÚK, ELEMZÉSEK, PUBLICISZTIKA
Szemléletváltás?
Krónika, 2011. március 30. – Benkő Levente
Jobb híján a nacionalista és mondvacsinált honféltés retorikájához nyúlva igyekszik politikai tőkét kovácsolni magának az ellenzék.
Romániában klasszikusnak, s egyben hagyományosnak is mondható eljárás az ilyen, főleg ha arra gondolunk, hogy a Nemzeti Liberális Párt és a Szociáldemokrata Párt hangadói jól tudják: lassan elkezdődik a jövőre várható parlamenti választások kampánya; a magyarellenes hangnem talán hozhat némi szavazatot a konyhára. A hisztéria gyökerei azonban alighanem ennél mélyebbek. A román politikum ugyanis – akár kormányzati partnerség okán leplezetten, akár az éppen soros ellenzéki helyzetéből adódóan nyíltan – azzal szembesül, hogy az Európa-, sőt világszerte hangoztatott jelszó – miszerint a romániai magyar nemzeti közösség minden jogok élvezője – még olyan körülmények között sem fedi a valóságot, hogy azért magunk sem tagadhatjuk: a jogérvényesítés tekintetében messze nem ott állunk, ahol például az 1989-es rendszerváltozás utáni első években álltunk.
De hozzá kell tennünk, hogy ott sem, ahol számbeli jelenlétünk szerint is állnunk kellene.
És talán lehetne. Márpedig, ha ezt a romániai magyarság egyetlen parlamenti, sőt kormányzati képviselete nem mondja ki, akkor kimondja bizony a honi magyarságnak az a része, amely látni kívánja a fától az erdőt, s kimondják bizony az anyaország képviseletében azok a legitim politikusok, akik az egyazon testet alkotó nemzet egyesítésében gondolkodnak.
Amúgy mind a magyarországi kormányoldal diskurzusa, mind a mai román ellenzék reagálása hasznos lehet(ne), ha a március 15-i beszédek vagy azokban megfogalmazott gondolatok okán a romániai magyar politikusok kihasználnák az alkalmat, és egyfajta közvetítőként a normális mederbe terelnék az autonómia, vagyis az önrendelkezés kérdéskörét, ezáltal is közelítve egy kicsit az álláspontokat. Mert lám, a legfrissebb felmérés szerint a románság magyarságképe nem is olyan rossz, miként azt gondolnánk. S mert lám: ha a románok szinte kétharmada lassan elfogadta és jónak találja március 15-e megünneplését, akkor egyszer talán az autonómia gondolatát és gyakorlatát is megszoknák. És a nacionalista és mondvacsinált honféltés retorikája már nem lenne adu.
Marosvásárhely fekete márciusa – Sütő András: Szemet szóért (2.)
Háromszék, 2011. március 31.
Tudtuk, hogy nő a veszély, ám ellene semmit sem tehettünk. Autós barátaink közül ketten-hárman vállalkoztak arra, hogy bejárják a várost, hírt hoznak a várható eseményekről. Lakásomat figyelték, az RMDSZ székházát hasonlóképpen. Így attól a lehetőségtől is megfosztottak, hogy szükség esetén orvost hívhassunk.
Komikus, apró lények lehettünk a hatalom nagyítóüvege alatt. Nyilván, röhögtek is ijedt kapkodásunkon.
Közelünkből már korábban eltűntek mindazok, akik funkciójuk tekintélyével, súlyával próbáltak volna rendet teremteni.
Kincses Előd életveszélyes támadás elől vidékre menekült.
Király Károly, Maros megye hivatalos vezetője, aki elvileg a helyi hatalom fölött is rendelkezett, előző nap utazott vissza Bukarestbe.
Helyettesének (I. Scrieciu tábornok) szerepét, felelősségét, mulasztásait és cinkosságát a pogromszervezőkkel alaposan ki kellett volna vizsgálni. Nem volt, aki ezt testületileg követelje, véghezvitesse. Ehelyett önmaga fordult a legfelsőbb ügyészséghez olyan vádirattal, amelyben Tőkés, Kincses, jómagam és mások elítélését kérte. Hazugságainak elképesztő gyűjteménye alapján elképzelhető, miként viszonyult a márciusi pogromhoz, annak szervezőihez.
Amikor már minden jel arra mutatott, hogy a tüntetésen kívül támadással is számolnunk kell, legfőbb gondunk az lett, hogy elhárítsuk valamiképpen a román–magyar véres összetűzést. Fejszével levert utcatáblák, bevert kirakatok, letépett, felgyújtott magyar nyelvű színházi plakátok jelezték a pogrom kezdetét. Szemtanúk szerint a Petőfi téren a költő nevét hirdető táblát diadalordítás közepette verték le a falról, majd tűztáncot járva – hiszen a Vatra Românească tűzhelyt, tűzfészket jelent – fejszével próbálták darabokra vágni. A meggyalázott táblát valaki kimentette Budapestre, ahol az MDF, mementóként, falra helyeztette. Följajdult erre a Magyar Narancs nevű újság: „Már megint bántják a marosvásárhelyi románokat!"
De nemcsak aggódott, hanem röhögött is ez a magyar újság; ifjú olvasóit próbálta elszórakoztatni négykézlábjáró szellemeskedéssel, miszerint: annak a Sütőnek a marosvásárhelyi pogrom alkalmával ki is verték, meg nem is a szemét, hi-hi-haha! – világritkaságok gyűjteményébe való. (Mint az ötlábú borjú, meg a sörivás, gombócevés rekorderei.)
Ennél már Judea ezredes úr is humánusabb módon vélekedett, azt állítván a helyi napilapban, hogy olyan szemet, amely nem létezett, nem lehet kiverni. Ezt a román tévé marosvásárhelyi tudósítója nemzetközi konferencián is hazafias hévvel hangoztatta.
Nos, a megyeháza elé vonult, gyújtogatásra és öldöklésre kész román paraszti tömegek követelésének engedve a Front-tanács beadta a derekát.
Alelnöki megbízatásáról lemondatta Kincses Elődöt. Elképzelhető, mennyire ismerték a Görgény völgyéből, Libánfalváról, Hodákról, Dédabisztráról, a Mezőség közeli falvaiból behozott parasztok Kincses Előd politikai tevékenységét a megyei Front-tanács keretében. Talán még azt sem tudhatták, hogy fiú-e vagy leány. Azt cselekedték, amire a Vatra Românească vezérei fölbujtatták őket.
Volt, aki Kincses lemondása miatt ellentüntetést javasolt.
Ezzel nem értettem egyet. Véres áldozattal járó felelőtlenség lett volna.
Kincses Előd törvénytelen, puccsszerű megfosztása közügyi megbízatásától: fölháborító, de ő maga sem helyeselné, hogy ezért fegyvertelen magyarokat vonultassunk tüntetésre fejszés-láncos-dorongos tömegek ellen; minden kegyetlenségre képes őrjöngők ellen, akiket „diszkréten" a hadsereg, a rendőrség egységei is támogatnak.
ind aggasztóbb híreket hoztak a városból. Tájékozódni kellett volna mindenről, ami történik, ám ehhez nem volt semmilyen „információs bázisunk". Nem működött az RMDSZ megyei szervezete, nem létezőnek bizonyult az országos központ, így hát arra tettem kísérletet, hogy az ország vezetőjét, Ion Iliescut tájékoztassam a várost fenyegető véres veszélyről.
Csak közvetett módon sikerült hírt adnom magunkról.
Gálfalvi Zsoltot március 19-ének délelőttjén három vagy négy ízben hívtam föl telefonon Bukarestben, s arra kértem: vegye föl a kapcsolatot Király Károllyal, kérje meg nevemben is, hogy azonnal tájékoztassa Ion Iliescut, akinek határozott, rendteremtő intézkedéseit várjuk. Gálfalvi mindannyiszor visszahívott engem, jelezvén, hogy mit sikerült, mit nem sikerült elintéznie. A harmadik vagy negyedik hívása fölcsillantotta bennem a reményt, ám a keserű kételyt is. Királynak sikerült Iliescuval beszélnie, tájékoztatta őt a marosvásárhelyi állapotokról, de a szigorú és gyors intézkedés dolgában „meglehetősen bizonytalan, kétértelmű ígéretet kapott".
Aztán újabb hír jött.
Ellentüntetésekre készülnek mégis a gyárak magyar munkásai.
Az én telefonomat már kikapcsolták a központban. Gyorsan autóba ülve olyan házba mentünk valakihez, ahol még működött a telefonkészülék. Azonnali körhívással próbáltuk megállapítani: valós hír-e az ellentüntetés kezdete? Új helyünkön is elnémult a tárcsahang. Követtek bennünket, és valószínűleg CB-rádión utasították embereiket az elszigetelésünkre.
Akik még velem voltak – pl. Borbély László –, terepszemle végett elindultak az üzemek felé. De senki sem térhetett már vissza.
Én átmentem az Erdélyi Figyelő szerkesztőségébe.
Ott még működött a telefon. Évát próbáltam fölhívni a lakásunkon. Nem sikerült. Papírt kértem a gépírótól. Valamikori főszerkesztői szobámban elkezdtem írni egy
fölhívást a város magyar lakosságához.
A rádiónak szántam, de már nem juthatott el a stúdióba.
Fél év múlva láttam viszont egy borítékban, melyet sógornőm tett félre számomra. Vértől ázott kabátomat mosva bukkant rá annak belső zsebében. Befejezetlen kézirat. Arról szóltam benne, hogy Kincses Előd és Jakabffy Attila leváltása ellen tiltakozunk, de maradjon minden magyar otthon vagy a munkahelyén. Ne tegye ki senki magát az agyonveretésnek. Arra kértem őket, hogy a várost megmocskoló csürhét ne azonosítsák a román néppel, sem Marosvásárhely becsületes román lakosaival.
– Menni kell azonnal! – lépett be N., akit szövetségünk Bolyai téri székházából küldtek értem.
A félbemaradt kiáltványt zsebre vágtam, majd Évát próbáltam újból fölhívni. Az volt az érzésem, hogy sokáig nem fogjuk látni egymást.
A szerkesztőség telefonja is süket volt.
Akkor már egymagam voltam. Társaim, akikkel lakásomról elindultam, még mindig nem jöttek vissza. Volt, akit csak '90 nyarán, Amerikából való hazatérésem után kérdezhettem meg: mi történt vele? Hová tűnt el azon a napon?!
Menni kellett a székházba. Amikor elfogadtam a megyei elnöki tisztséget, azt mondtam: csak életbe vágóan fontos ügyekben számítsanak rám.
Ez most olyan ügy volt.
A szerkesztőség előtt kísérőm autójába ültem. A Bolyai tér felé haladva, figyelmesen nézelődve minden irányba, azt tapasztaltam, hogy a nyugalom helyreállt. Csak ne lenne látszat! Ettől tartottam.
Fölmentem az emeleti gyűlésterembe. Valaki hangtölcsért adott a kezembe, hogy az ablakból szóljak azokhoz, akik a székház előtt, a téren tájékoztatást, eligazítást vártak tőlem, tőlünk. Talán tízvalahány perces mondandómat részint helyeslés, részint rosszallás fogadta. Nagyjából arról szóltam, amit a rádiónak szánt felhívásban is papírra vetettem. Csitító, nyugalomra intő szavaimra sokan felmordultak.
A jogos felháborodáson nem csodálkoztam. Azok az emberek látták, egyesek saját bőrükön tapasztalhatták, mit műveltek a városban a vatrások. Mégis azt kellett többször is hangsúlyoznom: szervezett, gyilkos szerszámokkal fölfegyverzett bandák provokálnak. E mostani állapotunkban ki kell térnünk az útjukból. Csupasz kézzel sokszoros túlerővel kerültünk szembe.
Időt is kértem az egybegyűltektől, mondván: az RMDSZ megyei vezetőségének közös határozat alapján kell tisztáznia, mi lehet a józan és eredményes cselekvés a váratlan támadások visszaverésére. Azt, hogy határozatunk nem helyben született meg, azonnali cselekvést hirdetve, bizonytalankodásnak, érthetetlen passzivitásnak vélték. Jómagam pedig egyszemélyes döntésként nem közölhettem velük, hogy szövetségünk sztrájkra fogja fölszólítani a város munkásságát. De ha lett volna is ilyen határozat: annak időnap előtti meghirdetése csakis a pogrom szervezőinek kedvezett volna. Minden lehetőségük megvolt ahhoz, hogy még 19-én este riasszák az üzemek román igazgatóit, mozgósítsák a román munkásokat a magyar munkások ellen. (...)
Ezután elkezdtünk tanácskozni. Húszan-harmincan lehettünk. Ám lehet, hogy kevesebben. Úgy látszott: az ígéretnek, hogy a teendőket alaposan megbeszéljük, eleget tehetünk.
Nem így történt.
Valakinek épp azt próbáltam kifejteni, hogy legfőbb gondunk a vérontás elkerülése, amikor kiáltást hallottunk:
– Itt vannak!
Mindannyian az ablakokhoz tódultunk.
Botokat, láncokat, baltát lóbálva román férfiak csapata rohant fölfelé a Bolyai utcán a székház felé. Vérfagyasztó volt az üvöltésük, szuronyrohamra emlékeztető, fanatikus elszántságuk. Aki útjukba került, feladhatta minden reményét. Aki naiv módon, emberi szóval fordult hozzájuk: mi történt, emberek? – mintha megvadult elefántcsordát faggatott volna.
Rátámadtak a székház előtt várakozó magyarokra. Talán közülük kerültek ki a pogrom legelső sebesültjei. Nem kegyelmeztek az asszonyoknak, a gyerekeknek sem.
Akik már nem menekülhettek el, behúzódtak a kapu alá, majd azután a székház termeibe. Vesztükbe futottak.
Néhány perc alatt kiderült, hogy a támadók legfőbb célpontja: az RMDSZ székháza.
Miután a kapu előtt békésen nézelődő magyarokat agyba-főbe verték, szétkergették, ostromra készülődve egybegyűltek, vezéreik újabb utasításait várták.
Lezártuk, elbarikádoztuk az ajtókat, és megállapítottuk, hogy egyebet semmit nem tehetünk.
Bukarest tudta, mi történik a városban. A kormány tudta, mi történik a városban. Az államelnök tudta, mi történik a városban. Éppen ezért senki sem mozdította az ujját érettünk.
Nem áll módomban megszólítani azokat, akik az RMDSZ és a megyei Front-tanács részéről a pogrom kezdetének láttán és főleg miután az 20-án borzalmas méreteket öltött, Bukarest segítségét, közbelépését kérték és várták.
Bukarest úgy nézte végig a véres színjátékot, mintha maga rendezte volna távlati célokkal. Hűvös figyelme arra irányult, hol és mit kell még korrigálni a drámán.
Így rajtam is például, a dráma egyik főszereplőjén. A bukaresti Katonai Kórházban – hordágyon-e? műtőasztalon? – félig eszméletlenül fölém hajló ismerős arcot véltem fölismerni.
– Iliescu úr – mondtam, ha mondtam, hiszen lehetséges, hogy ez is ama hangtalan, benső kiáltások közül való, amelyeket rajtam kívül senki sem hallott Marosvásárhelyt, sem a katonai teherautón.
Az elnök úr meglátogatott engem az említett kórházban, bizonyára együttérzéssel, sajnálattal nézett végig rajtam, majd azt mondta Évának: nyugodjék meg, a tettesek, akikről tudomása van, elnyerik méltó büntetésüket.
Nem nyerték el. A védekezőket büntették! Az áldozatokat!
Az elnök urat azóta egyetlenegyszer sikerült közelebbről is látnom; azon a marosvásárhelyi megbeszélésen, amikor arra kértem őt, vesse latba minden tekintélyét, hogy beszüntessék az RMDSZ II. kongresszusának ügyében ellenünk indított vatrás hadjáratot. Városunk román politikai köreiben ugyanilyen erélyesen, sőt, fenyegetőleg tiltakoztak az ellen, hogy itt rendezzük meg a kongresszust. Amikor Iliescu úr ez ügyben állást foglalt, államelnöki „érvelése" így hangzott: az előkészítő munkálatok végső fázisában a kongresszus megtartását nem lehet betiltani. Ezt tudomásul vették a tiltakozók, valamint azt is, hogy a következő alkalommal korábban kell fölkelniük.
Ki korán kel, betiltható RMDSZ-kongresszust lel. Remélhetőleg államelnöki segédlettel, kormánytámogatással.
(folytatjuk)
Kossuth utcanév: hetvenezer marosvásárhelyi arculcsapása
Népújság, 2011. március 31.
Másodszor semmisíti meg a bíróság a marosvásárhelyi tanács törvényesen meghozott, a prefektúra által is jóváhagyott döntését. Marosvásárhelyen a 90-es évek hangulata érződik, háttérből a régi szekuritáté, illetve különböző szélsőséges szervezetek nyomást gyakoroltak a craiovai ítélőtábla bíráira – jelentette ki tegnap sajtótájékoztatón dr. Benedek István közgyűlési képviselő, a marosvásárhelyi RMDSZ elnöke.
– A craiovai ítélőtábla bíráira politikai nyomást gyakoroltak bizonyos szélsőséges szervezetek, aminek eredményeképpen az ítélőtábla semmissé nyilvánította a marosvásárhelyi tanács Kossuth utca nevét visszaállító döntését. – A tanácsi határozatot kétszer is megszavazták, mindkét esetben román pártok képviselői is voksukat adták a Călăraşilor utca Kossuth utcává való visszakereszteléséhez, köztük Oproiescu Florin, a Vatra Românească országos elnöke, aki a leghevesebben ellenzi a Kossuth Lajos utcanevet. Érthetetlen és elfogadhatatlan számunkra, marosvásárhelyi magyarok számára, hogy 20 évvel a rendszerváltás után még mindig megtörténhet ilyesmi, hogy a polgármester enged a szélsőséges csoportok nyomásának, amelyek célja éltetni az 1990 márciusi események légkö-rét – jelentette ki Benedek István elnök.
Csegzi Sándor alpolgármester az RMDSZ városi választmányának elnöki minőségében kifejtette, hogy bár független, pártatlan igazságszolgáltatásról beszélnek, a bírák döntéseiket időnként politikai nyomásra hozzák meg, mint ahogy ez a Kossuth utca ügyében is történt legutóbb Craiován. – A bíróság döntésének indoklása még nem ismert, de a tanács törvényes határozatának megsemmisítése alátámasztja álláspontunkat, miszerint politikai nyomásgyakorlásról van szó. Az ítéletet mindenféle ürüggyel persze meg lehet indokolni, de furcsa, hogy egy teljesen törvényes tanácsi döntést hatálytalanít a bíróság – öt év alatt kétszer is – jelentette ki Csegzi Sándor.
Mózes Levente közgyűlési képviselő szerint a craiovai ítélőtábla határozata 70 ezer marosvásárhelyi magyar arculcsapása.
– A XXI. században elfogadhatatlan, hogy ilyen hangulat legyen Marosvásárhelyen. Mint ahogy az is, hogy a város szélén elhelyezett helységnévtáblákon a magyar nyelvű megnevezést ma is lemázolják, azon kérésünket pedig, hogy a városvezetés cseréltesse ki a táblákat, semmibe veszik – jelentette ki Mózes Levente. A kétnyelvűség kapcsán Benedek István elmondta, annak ellenére, hogy városi tanácsi határozatok vannak érvényben az utcanevek magyar fordítására, illetve a feliratozás módjára vonatkozóan, Dorin Florea polgármester, ígérete ellenére, nem tartja be ezeket, mint ahogy a tanintézmények esetében sem érvényesül a kétnyelvűségre vonatkozó törvénykezés. Ez a demokráciateszt is elbukott – jelentette ki Benedek István, aki azt nyilatkozta, első lépésként írásban szólítja fel Dorin Floreát a törvények betartására, a Kossuth utca perében pedig megteszik a további lépéseket is a határozat érvényben tartása érdekében, ha pedig szükség lesz rá, akkor újra tanács elé terjesztik a határozattervezetet.
|
