Tisztújítás és Demokrácia Központ
Népújság, 2010. november 18.
November 15-én új elnököt és vezetőséget választottak az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Maros megyei szervezete élére, valamint aláírták a Mihai Viteazul utca 40. szám alatti ingatlan bérlésére vonatkozó szerződést, itt kezdi meg hamarosan tevékenységét a Demokrácia Központ. A következő egy évben Jakab István tölti be az elnöki tisztséget, tevékenységét három alelnök segíti Ábrám Noémi, Tőkés András és Kali István személyében, valamint Portik Vilmos, Hegedűs Tivadar és Kocsis Lóránt elnökségi tagok.
„Eljött a cselekvés és az összefogás ideje. A Maros megyei EMNT olyan csapattal vág neki az előttünk álló építkezésnek, amely képes nem csak megfogalmazni, de véghez is vinni terveit. Ember-, polgárközeli tevékenységet tervezünk, és arra buzdítok mindenkit, hogy felelős hallása legyen: történelmi időket élünk! Az autonómia elsősorban lelkületi kérdés" – mondta Jakab István elnök, aki a továbbiakban a szervezetépítésre, megerősítésre törekszik.
ROMÁNIA
Változtatnák az etnikai arányokat Romániában
Nyelv és tudomány, 2010. november 18.
Eljutott a román képviselőházba az a törvénytervezet, amelyet Nicolae Dobra demokrata-liberális párti képviselő nyújtott be, és amely a lakosság számától tenné függővé a romániai településeknek városi, illetve községi rangra való átminősítését, ez viszont megváltoztatná az etnikai arányokat - írta szerdai számában a Szabadság.
A kolozsvári napilap szerint a jogszabály-tervezetben az áll, hogy az 5000 lelket meg nem haladó községközpontokat falukká minősítik át, a 10 000 fős lakosságot meg nem haladó városok pedig községközpontokká (azaz alacsonyabb rendű közigazgatási egységgé) válhatnak.
Ha elfogadják a törvénytervezetet, Kolozs megyében Bánffyhunyad községgé minősülne vissza, hiszen az Országos Statisztikai Hivatal adatai szerint csak 9700 lakosa van - írja a lap. Megjegyzi: Kolozs megyéből 66 község „tűnne el", azaz válna faluvá, és mindössze 9 község – Egeres, Apahida, Kisbács, Bonchida, Szászfenes, Gyalu, Alsó- és Felsőszentmihály, Kissebes és Aranyosergerbegy – tarthatná meg eddigi státusát.
A tervezet kezdeményezője szerint az intézkedéssel csökkenne a közigazgatásban dolgozó alkalmazottak száma. Ha a jogszabályt megszavazzák, 2012-ben 67 Kolozs megyei település polgármesteri széke üresedne meg. Fekete Emőke, a Kolozs Megyei Tanács alelnöke szerint nincs sok értelme annak, hogy a városi és a községi rangról pusztán a lakosok számát figyelembe véve döntsenek.
„Az említett jogszabály-tervezetet a szenátusban már elutasították, jelenleg a képviselőház bocsátotta vitára. Nem hiszem, hogy az RMDSZ megszavazna egy ilyen törvénytervezetet, mert tisztában vagyunk azzal, hogy ily módon főleg a szórványban élő kisebb magyar közösségeket fenyegetné egy román többségű önkormányzatba való beolvadás veszélye, és a törvény talán az európai uniós pénzalapok lehívására is negatívan hatna" - vélekedett Máté András Levente, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) parlamenti képviselője, aki szerint szükség van a közigazgatás reformjára, de azt nem ilyen módon kell megvalósítani.
Felforgatnák Erdély rendjét – Szórványban élő közösségeket olvasztanának be
Magyar Hírlap, 2010. november 18.
Romániai települések rangját minősítené vissza az a kormánypárti törvénytervezet, amelynek a vitáját elkezdték a képviselőházban.
A demokrata-liberális Nicolae Dobra azt javasolja: azok a városok, amelyekben a lakosság száma nem éri el a tíz¬ezret, minősüljenek vissza községekké, az ötezernél kisebb létszámú községközpontok pedig falvakká.
A javaslattevő szerint az intézkedéssel jelentős megtakarítást érhetnének el, mert kevesebb polgármestert kellene fizetnie az államnak. Magyar elöljárók szerint a jogszabály – ha elfogadják – nem sok előnyt biztosít, viszont a romániai magyarságot negatívan, de akár katasztrofálisan is érinthetné.
A székelyföldi Gyergyószentmiklós nem lehet municípium, Borszék nemhogy város, de még község sem lehet, több gyergyószéki község is csak falu lesz, polgármesteri hivatal és önkormányzat nélkül.
Mezei János, Gyergyószentmiklós polgármestere szerint akár előnyös is lenne az egyszerű várossá válás, másrészt a megyei jogú város cím elvesztése számos hátránnyal is járna. Kolozs megyében Bánffyhunyad községgé minősülne vissza, míg Szilágy megyében Szilágycseh város lakossága nem éri el a városi ranghoz szükséges létszámot.
„A jogszabálytervezetet a szenátusban már elutasították. Nem hiszem, hogy a (koalíciós társ) Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) megszavazna ilyen törvényt, mert tisztában vagyunk azzal, hogy főleg a szórványban élő magyar közösségeket fenyegetné román többségű önkormányzatba való beolvadás veszélye, és az uniós pénzalapok lehívására is negatívan hatna" – jelentette ki a kolozsvári Szabadság napilapnak Máté András Levente RMDSZ-es parlamenti képviselői. Antal János, Körösfő község polgármestere szerint ha a tervezetből jogszabály lesz, az visszalépés a kommunizmusba.
Érvénytelenítette a Kolozs Megyei Bíróság az aranyosgyéresi önkormányzat 2008-as döntését a román, magyar és német nyelvű helységnévtábla elhelyezéséről.
A helyi önkormányzat annak ellenére döntött a többnyelvű feliratozásról, hogy a helyi magyarság számaránya nem haladja meg a nyolc százalékot sem.
Szász Jenő: Kelemen Hunor mondjon le!
Stop.hu, 2010. november 18.
Lemondásra szólította fel Szász Jenő, az erdélyi Magyar Polgári Párt (MPP) elnöke Kelemen Hunor romániai művelődésügyi minisztert, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) vezető politikusát, akinek a nevében a román művelődési minisztérium sajtóosztálya korábban megemlékező szöveget adott ki Adrian Paunescu román nacionalista költő halála alkalmából.
Az MPP elnöke szerdai székelyudvarhelyi sajtótájékoztatóján elmondta: megdöbbenéssel és megütközéssel értesült Kelemen Hunornak "az Adrian Paunescu temetésén mondott gyászbeszédéről".
Szász emlékeztetett arra, hogy a román nemzeti kommunista ideológia oszlopos tagjaként ismert Paunescu "ifjúsági agymosó népünnepélyeket szervezett, 1989 után pedig a román Szocialista Párt tagjaként a visszarendeződés és a sovén-nacionalista diskurzus híveként vált hírhedtté az erdélyi magyar közösség körében". Szász szerint búcsúbeszédében Kelemen Hunor nemcsak az erdélyi magyarokat nem képviselte, hanem az európai értékeket sem, ezért követelik a lemondását.
A miniszter sajtóirodája által szintén szerdán kiadott közlemény szerint "manipulál, ferdít és valótlanságot állít Szász Jenő", hiszen a miniszter nem vett részt a temetésen. - "Nem tartózkodtam az országban a temetés napján, így nem is vettem részt rajta, gyászbeszédet sem mondtam. Ugyanakkor visszautasítottam minden olyan kérést, amely arra vonatkozott, hogy Paunescu halálának napját nemzeti gyásznappá nyilvánítsák" - mondta Kelemen Hunor. Leszögezte: az az üzenet, amelyet Szász Jenő gyászbeszédnek vélt, csupán a román kulturális és örökségvédelmi minisztérium hivatalos sajtószolgálatának rövid megemlékezése volt.
Paunescu november 5-én hunyt el. A román lakosság zöme a "nemzeti értékek" legfőbb tolmácsolójának tekintette, de a romániai magyar közösség szemében a román nacionalizmus egyik vezető szellemi képviselője volt.
MAGYAR TAGOZATOT ALAPÍTOTT BOC PÁRTJA?
Háromszék, 2010. november 18.
Olosz Gergely, az RMDSZ képviselőházi frakciófőnöke, Felső-Háromszék honatyája az Antena3 esti politikai műsorában bemutatta a szövetség jelenlegi politikai arcát: bólogatni, helyeselni, esetleg még rá is licitálni a demokrata-liberálisokra. Az ifjú nemzedék, melyet az RMDSZ legújabban a tévévitákban szerepeltet, Borbély Károlytól Gyerkó Lászlón át Tánczos Barnáig vagy Olosz Gergelyig, úgy mutatkozik a képernyőn, mintha a Demok¬rata Liberális Párt megalapította volna magyar tagozatát.
SZOMORÚ STATISZTIKA. Rendkívül magas a gyermekhalandóság. A statisztikai adatok szerint ezer élve született csecsemő közül tíz meghal. Ez kétszer magasabb az európai átlagnál. A Gyermekmentő Szolgálat nemrég közreadott hosszú távú programjával próbál javítani a helyzeten, de egyelőre oly nagy a szegénység, s oly gyenge az orvosi ellátás, hogy csak későn lehet eredményre számítani. (Transindex)
FOGY A KÖZSZFÉRA. 2008 végén 1,4 millió közalkalmazottat tartottak nyilván, egy évre rá számuk 1,38 millióra apadt. 2010 szeptemberében már csak 1 316 047 alkalmazott dolgozott a közszférában, és év végéig további 26 047 dolgozót fognak elbocsátani, hogy jövőre elérjék a kívánt 1,29 milliós személyzeti létszámot. A Capital szerint ez a teljesítmény korántsem a kormány érdeme. Az ezer lakosra számított 5,5 fős természetes halálozási rátával számolva 2009 decembere és 2010 vége között 7000 közalkalmazott ,,halt ki" a rendszerből. A statisztikák szerint idén 38 000 közalkalmazott éri el a nyugdíjkorhatárt, ezek együttesen már a felét kiteszik az elbocsátottak számának. Miután levágták a fizetésüket, sokan kérvényezték az előnyugdíjaztatást. Mások önszántukból hagyták ott a közszférát, vagy éppen a helyi tanácsok által létrehozott cégekhez vették fel őket, és ugyanazt a munkát végzik, mint azelőtt.
MIÉRT A NOSZTALGIAHULLÁM? Kerekes Károly RMDSZ-es képviselő napirend előtti parlamenti felszólalásában az Adrian Păunescu temetése kapcsán láthatóvá vált, kommunizmus iránti nosztalgia veszélyeire figyelmeztetett. Elmondta: olyan kisebbséghez tartozik, mely ellen a nemzeti-kommunista főpap gyakran irányította patetikus, gyűlölködő gondolatait. Fölöttébb elkeserítő — mondta Kerekes —, hogy a politikai elit egy lépéssel megint lemaradt. Annak ellenére, hogy legtöbbjüknek egyáltalán nem kedvez e nosztalgiahullám, nem hajlandóak erről tudomást szerezni.(Sajtóközlemény)
ADÓZNÁNAK A BOSZORKÁNYOK. Hallgatólagosan túljutott a szenátuson a jósnők megadóztatását előíró törvény. Igaz, a képviselőháznak még meg kell vitatnia és el kell fogadnia a jogszabályt, mely adót róna ki a Románia-szerte gombamód elszaporodott jósnőkre, javasasszonyokra. A magukat előszeretettel boszorkányoknak vagy paranormális erővel megáldott személyeknek nevező, nagyrészt roma származású hölgyeknek nincs kifogásuk a jogszabály ellen, pénzükért cserébe azt kérik, hogy rendelőket nyithassanak, és a televíziókban reklámozhassák tevékenységüket. (Antena3)
ERDÉLY
Az SZNT Budapestre tart
Új Magyar Szó, 2010. november 18. – K. Zs.
Száznál több háromszéki küldött utazik ma Budapestre, hogy jelen legyen a Székely Nemzeti Tanács munkaülésén – tudtuk meg Gazda Zoltántól, a Sepsiszéki Székely Tanács elnökétől. Gazda hozzátette, hogy a háromszékiek nagyon markánsan fogják megfogalmazni igényeiket a magyar kormánnyal szemben.
Száznál több háromszéki küldött utazik ma Budapestre, hogy jelen legyen a Székely Nemzeti Tanács munkaülésén – tudtuk meg Gazda Zoltántól, a Sepsiszéki Székely Tanács elnökétől. Gazda hozzátette, hogy a háromszékiek nagyon markánsan fogják megfogalmazni igényeiket a magyar kormánnyal szemben. „Bízunk a magyar kormányban, hogy nem követ el olyan hibákat, amelyek következtében elhomályosodik a székely jövő" – húzta alá Gazda.
Hozzáfűzte: biztató kezdet, hogy az SZNT ülését a magyar országházban tarthatják meg. Mint ismeretes, pénteken Budapesten rendezi meg következő munkaülését a Székely Nemzeti Tanács. Gazda Zoltán szerint felkérik a magyar kormányt és a magyar állam intézményeit, hogy a nemzetközi fórumokon támogassák Székelyföld autonómiatörekvését, továbbá fordítsanak kiemelt figyelmet Magyarország és Románia viszonyában a Székelyfölddel való kapcsolattartásra.
A Székely Nemzeti Tanács fontosnak tartja, hogy a magyar EU-elnökség idején kapjon kiemelt figyelmet az unió tagállamaiban őshonos nemzeti, etnikai és nyelvi közösségek védelme. Az SZNT igényli az európai közösség támogatását, hogy Székelyföld mint történelmi európai régió, kapjon képviseletet a Régiók Bizottságában, és Brüsszel fordítson kiemelt figyelmet a veszélyeztetett kis népek védelmére, továbbá dolgozza ki megvédésük szabályait.
Autonómiaharc Budapesten
Háromszék, 2010. november 18. – Farkas Réka
A Székely Nemzeti Tanács majdnem háromszáz tagja utazik Budapestre, hogy részt vegyen a testületnek a magyar Or¬szág¬gyűlésben holnap sorra kerülő ülésén.
A Székelyföld területi autonómiájáért harcoló közképviselet a magyar közvélemény figyelmét kívánja felhívni fő célkitűzésére, de számít a magyar kormány támogatására, s arra, hogy a jövőben esedékes EU-elnökség közelebb viheti az autonómiához. Izsák Balázs, az SZNT elnöke bizakodóan készül a magyar fővárosba.
„Az SZNT-nek mindig célja volt a helyi közösségek, a helyi tanácsok és a helyi önkormányzatok megerősítése, ám eddig nem használhattuk ki az anyaországon keresztül vezető utat, bár tudtuk, Magyarország támogatása nélkül nehéz eredményt elérnünk" — fejtette ki Izsák Balázs. Rendkívül fontosnak tartják a magyar közvélemény felrázását, hogy ráirányítsák a figyelmet az autonómia ügyére, s ennek legkézenfekvőbb módja a budapesti SZNT-ülés. „Fontos, hogy félreértések nél¬kül fogják fel céljainkat, ne legyen olyan tévhit senkiben, hogy konfrontációt vagy akár feszültséget akarnánk a két ország között" — mondta.
A pénteki SZNT-ülésen több határozattervezetről döntenek, ezek mindenike kötődik valamilyen formában az anyaországhoz. Egyik például Székelyföld autonómiaügyének beépítéséről szól a Fidesz-kormány által meghirdetett nemzeti együttműködés rendszerébe, megfogalmazza a székelység elvárásait Orbán Viktor kabinetjének nemzetpolitikájával szemben.
Egy másik határozat az európai őshonos nemzeti kisebbségek és a kulturális sokszínűség védelméről szól, bevallott célja Magyarország 2011-es EU-elnökségének ki¬használása, ennek a hat hónapnak a viszonylag szűk mozgásterét igyekeznek minél jobban érvényesíteni — mondta el Izsák Balázs. El¬várásokat fogalmaztak meg, uniós szintű előrelépést szeretnének elérni, „ha egy székelység méretű közösséget fenyeget az asszimiláció, ez nyilvánvalóan ellentétes az EU elképzeléseivel is" — véli az elnök, s megemlíti az egyáltalán nem sokadrangú feladatot: Székelyföldet kívánják népszerűsíteni Ma¬gyar¬országon, Európában.
A helyben megrendezett SZNT-ülések egyikének sem sikerült ekkora tömeget toboroznia, mint most a budapestinek, 297-en jelentkeztek, hogy a helyi közösségek képviselőiként jelenlétükkel hitelesítik a magyar Országgyűlésben lebonyolítandó gyűlést. Izsák Balázs nem számít itthoni vagy ottani támadásokra, „nem konfrontálódni készülünk, hanem együttműködésre" — hangsúlyozta a Három¬szék érdeklődésére.
A székelyföldi autonómiáról tárgyalnak pénteken a magyar parlamentben
MTI, 2010. november 18.
A Székely Nemzeti Tanács majdnem háromszáz tagja utazik Budapestre, hogy pénteken részt vegyen a testület ülésén a magyar Or¬szág¬gyűlésben - írta honlapján a Háromszék című sepsiszentgyörgyi napilap. A Székelyföld területi autonómiájáért tevékenykedő Székely Nemzeti Tanács a magyar közvélemény figyelmét kívánja felhívni fő célkitűzésére. Az SZNT számít a magyar kormány támogatására, és arra, hogy a 2011 első félévében esedékes magyar uniós elnökség is hozzájárulhat ahhoz, hogy a Székelyföld közelebb kerüljön az autonómiához - jelentette a sepsiszentgyörgyi lap.
Izsák Balázs, az SZNT elnöke a lapnak elmondta, hogy az SZNT-nek mindig célja volt a helyi közösségek, a helyi tanácsok és a helyi önkormányzatok megerősítése, ám - mint fogalmazott - eddig nem használhatták ki az anyaországon keresztül vezető utat, pedig Magyarország támogatása nélkül nehéz eredményt elérniük.
Az SZNT rendkívül fontosnak tartja a magyar közvélemény "felrázását", hogy felhívja a figyelmet a székelyföldi autonómia megteremtésének ügyére, és ennek legkézenfekvőbb módjának a budapesti SZNT-ülést tartja a szervezet. Az ülés célja az is, hogy népszerűsítsék a Székelyföldet Ma¬gyar¬országon és Európában.
A pénteki SZNT-ülésen több határozattervezetről döntenek a küldöttek, olyan kérdésekről amelyek mindegyike kötődik valamilyen formában az anyaországhoz. Az egyik határozattervezet elvárásokat tartalmaz Orbán Viktor kormányának nemzetpolitikájával szemben. Egy másik elfogadásra váró határozat az európai őshonos nemzeti kisebbségek és a kulturális sokszínűség védelméről szól. Ezzel európai uniós szintű előrelépést szeretnének elérni a kisebbségek védelmében. Izsák Balázs szerint ugyanis "ha egy székelység méretű közösséget fenyeget az asszimiláció, ez nyilvánvalóan ellentétes az EU elképzeléseivel is".
Aláírásgyűjtés Csíkszeredában
Duna Tv, 2010. november 17. – Csúcs Mária
Aláírásgyűjtés kezdődött Csíkszeredában azért, hogy népszavazást írjanak ki a város hivatalos román nevének magyarra változtatásáért. Ezt a csíkszeredai lakosság öt százalékának, 1865 lakosnak kell támogatnia. Ha a referendumon igent mondanak a civil kezdeményezésre, akkor is a bukaresti parlament dönt a témában.
Csibi Barna a népszavazás kezdeményezője elmondta: „Most van az, hogy Beregszász is népszavazás útján visszakapja a hivatalos nevét. Ők úgy érvelnek: 1000 évig jó volt Beregszász , akkor most is jó kell legyen. Szerintem ez Csíkszereda esetében is megállja a helyét".
Ezért kezdett aláírásgyűjtésbe és kéri a csíkszeredaiak támogatását Csibi Barna és Csiszér Lóránd.
Kovács Csaba hozzátette: „Én úgy gondolom, hogy Csíkszeredának az kell legyen a neve, hogy Csíkszereda. Én el sem tudom képzelni másképp. Az, hogy annak idején, Ceauşescu-időben még a magyar újságban is Miercurea Ciuc-ot kellett írni, az szerintem nem jó dolog". – Csíkszereda az mégis Csíkszereda, szerintem pozitívan fogják abszolút fogadni.
- Rendhagyó lenne, hogyha sikerülne. Mert könnyen politizálható témáról van szó, mondja a város alpolgármestere.
Antal Attila hozzátette: „Nem jó hogyha a közéleti szereplők ennek a zászlóvivői. Ez egy civil kezdeményezés és amennyiben Csíkszereda lakossága erről véleményt nyilvánít és túlnyomó többségben ezt támogatják, akkor a törvényhozónak is ez szerint kell kezelni a kérdést".
A névváltoztatásról majd a bukaresti parlament dönt. Tőlük függ, hogy a 86%-ban magyarok lakta Csíkszereda hivatalosan visszakapja-e a félezer éves dokumentumokban is szereplő nevét, vagy továbbra is a Trianon utáni erőltetett román fordítású Miercurea-Ciuc szerepel a hivatalos papírokon.
Vita a magyar iskolaalapításról Szalontán
Krónika, 2010. november 18. – Nagy Orsolya
Aláírásgyűjtéssel tiltakozik a nagyszalontai Arany János Főgimnázium tanárainak egy része az ellen, hogy az iskolából kikerüljenek a magyar osztályok, és így önálló magyar tanintézet alakuljon. Az alpolgármester egy felméréssel bizonyítja a szétválasztás iránti igényt.
Széthúzás. Megoszlanak a vélemények az Arany-gimnázium kettéválásáról
Aláírásgyűjtéssel tiltakozik a nagyszalontai Arany János Főgimnázium tanárainak egy része az ellen, hogy az iskolából kikerüljenek a magyar osztályok, és ezekből a városban színmagyar tanintézet jöjjön létre. Az aláírásgyűjtést egy román és egy magyar tagozatos tanár, Romulus Boeriu és Illyés Lajos informatikatanár kezdeményezte – utóbbi a hírrel lapunkat is megkereste.
Illyés Lajos azt mondja, nem azt kifogásolja elsősorban, hogy Nagyszalontán magyar gimnázium létesüljön, hanem azt a módot, ahogyan ennek terve kialakult. Elmondása szerint ugyanis sem az iskola tanárait, sem a diákokat, se a szülőket nem kérdezte meg arról senki, hogy szeretnének-e a továbbiakban külön tanintézetbe kerülni. „Meglepetésként ért bennünket, hogy benyújtották a pályázatot erre a célra" – fogalmazott lapunknak a tanár.
„A baj az, hogy valamennyi magyar osztályt kiemelik az iskolából, és automatikusan beírják az új iskolába. Nem hagyják meg a választás lehetőségét. Tulajdonképpen a magyar a magyart diszkriminálja" – folytatta. A pedagógus azt mondja, mindennek a tetejébe a diákok és szülők többsége sem ért egyet a különválasztással – ezt volt és jelenlegi tanítványaival folytatott beszélgetésekből szűrte le. Arról van ugyanis szó meglátása szerint, hogy „a város fiatalságát mesterségesen kétfelé választanák, mégpedig nemzetiségi alapon".
Nagyszalonta alpolgármestere, Illyés Lajos (a névazonosság puszta véletlen) arra hivatkozott, hogy a projekt elkészítése előtt szociológiai tanulmány készült a szétválasztás iránti igényről. A tanulmányban egyebek közt az is szerepel, hogy a vegyes tannyelvű iskolában a kisebbségi gyerekeket állandóan zaklatják többségi társaik. Az informatikatanárnak azonban más a véleménye: azt mondja, a gyerekeknek kifejezetten előnyös, ha már az iskolai évek alatt megszokják más nyelvű, más kultúrájú diákok társaságát, megismerik egymás nyelvét, és ugyanez érvényes a tanári karra is: mint elmagyarázta, a román és a magyar anyanyelvű tanárok megtanultak a másik nyelvén is kommunikálni. Az iskola tanárai közül 57-en írták alá azt a levelet, amelyben egyebek közt az áll, hogy a hivatkozott tanulmány nem releváns, hiszen összesen tizenkilencen szólalnak meg benne: 8 diák és 11 felnőtt. Az oktató azt is elmondta, biztos abban, hogy az aláírók közül azért csak hat magyar van, mert bár a többiek is előzetesen egyetértettek a tiltakozással, félnek vállalni a véleményüket.
Az alpolgármester a Krónikának azt is elmondta, hogy tudtával épp az informatikatanár az egyik kezdeményezője a projektnek, hiszen korábban ő maga sérelmezte, hogy az iskolában kevés a magyar felirat, a magyar osztályokat pedig az ábécésorrendben a románok után következő betűkkel jelölik. Az oktató lapunknak többször is hangsúlyozta: teljes mértékben támogatná, hogy a városban színmagyar iskola alakuljon, de nem ilyen módon – az eredeti elképzelés szerint ugyanis, mint arról már mi is beszámoltunk, nem állami, hanem református iskoláról lett volna szó, arról pedig nem, hogy a fiatalságot kettéválasszák.
Török László polgármester akkor azt nyilatkozta lapunknak, hogy az egyházi iskola szakította volna ketté Nagyszalonta magyar fiatalságát, ezért találja üdvösebbnek a magyar tagozatnak a mostani vegyes tannyelvű főgimnáziumból való kivonását és önállósítását. Az informatikatanár azt is elmondta: az a háromezer aláírás, amire a projekt kezdeményezői hivatkoznak, valójában nem erre a kérdésre, hanem a református intézet létrehozásának támogatására született.
MAGYARORSZÁG
Mégsem lesz koccintás a Nemzetiben Színházban Erdély elcsatolására
MTI , 2010. november 17.
Alföldi Róbert, a Nemzeti Színház főigazgatója visszavonja a teátrum bérlésére vonatkozó szóbeli megállapodást a Budapesti Román Kulturális Intézettel. Ennek következményeként a rendezvény helyszíne nem a Nemzeti Színház lesz – írta Alföldi Róbert az MTI-hez szerda este eljuttatott közleményében. A megállapodás szerint a román nemzeti ünnep alkalmából rendezvényt tartottak volna november 30-án a Nemzeti Színházban.
INTERJÚK, ELEMZÉSEK, PUBLICISZTIKA
Trianon, és ami után jött – 4. rész
Erdély.ma, 2010. november 17.
A most ismertetésre kerülő írás 1919. januárjában született. Alig egy hónappal a hódító hadsereg bevonulása után, az addigi hatalmi központoktól való tökéletes elszigeteltségben, reménytelenül várva a békediktátumot, először született meg annak a gondolata, hogy az anyaországtól elszakítva csak önálló államban tud fennmaradni a székelység.
Szakemberek, történészek kritikája szerint az elgondolás utópisztikus, de mit is lehet elvárni hódítók kényszerében egyetlen nap alatt készült írástól? Célja csak az elgondolás ismertetése, valami remény keltése volt – ahogyan jelezték azt az előző részekben ismertetett feljegyzések. Tartalmán akár mosolyogni is lehet, mégis ez volt az első írás, mely felvetette a székely önállóság gondolatát. Azon önállóságét, mely ma is csak álom, ködös, bizonytalan, ma sem túl konkrétabb (annál divatosabb) tartalmú fogalom.
P.G.
------------------------------------------------------------------------------------
Emlékirat a semleges, független székely államról (részletek)
Nyugodtan át kell látnunk a helyzetet, hogy a háború leszerelése után támadt zavarok nem végső összeomlás tünetei voltak, s így ezekből reménytelenségeket nem meríthetünk. Ellenkezőleg, azok a zavarok az életösztön keresései voltak a bizonyosság után. Mindenki mindenét bizonytalanságban látván, a jövendőre készülődött, gyűjteni és szerezni akart. A pénz után mindenki kapkodott, földet is akart osztani, lázongott az igazságtalan vagyonharácsolások miatt, és maga is harácsolni kezdett. Azért a lélek nem veszett el, és a távolabbi jövendők megerősítésének az eszménye bárkiben felkelthető. Sőt, éppen ebben a bizonyosságkereső lázasságban és zavarban a legkészségesebb minden lélek a magasabb bizonyosságok megsejtésére és mind melegebb átérzésére. Most a néplélek olyan meleg és olyan forró, hogy formába önthető, csak éppen jó forma kell hozzá.
A Székelyföld népe magyarsága miatt is, sokat szenvedett elszigeteltsége miatt is, a mostan közvetlenül reáhullott román megszállás előérzése miatt is Magyarország többi népénél sokkal bizonytalanabbul érezte és érzi magát. Innen volt és van a nyugtalansága, mely azonban aránytalanul kisebb, mint a magyarországi egyéb rendbontások. Ha tehát itt formát, bizonyosságot és eszményt talál a nép lelke, aránytalanul nagyobb államalkotó erő támad ebből, mint bárhol máshonnan. Meg kell adunk ezt a bizonyosságot a székely köztársasággal (...)
Úgy képzelem a székely köztársaságot, mint a székely nemzet történelmi jogán s közgazdasági életképességén felépített külön semleges államot. Nem akarom Utópia szigetét újraálmodni, de sok mindent megvalósíthatónak látok az álomból Székelyföld külön államként való megszervezésével. Sokan vágják rá a külön székely köztársaság eszméjére, hogy az a köztársaság megélni nem tudna, hiszen elég gabonája sem terem. Óriási felületesség!
Hiszen Svájcnak meg éppen semmi gabonája nem terem, s mégis a világ legféltettebb kicsi állama, minden emberiességi eszmének a menedékhelye. A világbékének leglényegesebb előmozdítója, a világ szellemeinek és politikájának a találkozó piaca. Azzá tette népének életrevalósága és területeinek nyelvhatárokon, tehát forgalmi határokon is álló fekvése. Székelyföld fekvése Kelet-Európa küzdő nyelvhatárai között hasonló nyugvópontot jelent, tehát hivatása is a svájci helyzetre hasonlít. Azonban erről később szólhatunk (...)
A Székelyföld legfeltűnőbb gazdasági alapja mintegy 750 ezer hektárnyi erdőterülete. Szerszámfa, épületfa, hajófa bőven terem itten, s már az ifjú, de nagyokra törekvő román impérium észre is vette ezt a rengeteg kincset. A budapesti Fabank és a hozzá tartozó érdekeltségek már el is kezdték a tárgyalást a nagyszebeni román kormányzótanáccsal az erdélyrészi (értsd, mert mást nem érthetsz: székelyföldi) faüzemek fölvétele és szállításainak biztosítása dolgában. Íme a nemzetközi tőke első megnyilatkozása már a székely erdőket ölelgeti, hogy kivonja a mi kebelünkről és a mi lábunk alól.
Hát persze! Ez csak következetes folytatása annak a sok disznóságnak és csalárd kihasználásnak, amivel a tőke reárontott a székely tőkékre. A székely a faáruiból boldogan tudott élni, nem igénytelenül, hanem világba járt sok tapasztalással és vidámsággal. A pénz nem volt az istene, hanem cserélt fáért mindent, amire távolibb tájakról volt szüksége. Így nevelt nemzedéket nemzedékre, mely szinte ontotta az értelmiséget és a szívós, kemény koponyájú magyart Nyugat felé. De jött a fürgén szimatoló nemzetközi tőke, milliókat csillogtatott a jámbor nép előtt; a székelyföldi természeti gazdaságot az erdők területén robbanásszerűen pénzgazdaságra változtatta. Nem engedte meg azt a természetes fejlődést, hogy a nép a maga közös szövetkezései útján fejlesszen ki olyan erdőipart, mely hasznosítja is, de meg is tartja az erdőt. Ez az átmenetnélküliség használt egypár pénzembernek és egypár spekulánsnak, de egy nemzedék alatt megrendítette a gazdasági alapot. Ez időtől kezdve lesz a pénz az úr a székelyek között. Hiszen ha az erdőjében levő gazdasági alapot megrendítették, az erdők értékéhez képest századrésznyi árakon valósággal ellopták, a székely is igyekszik legalább pénzben menteni, ami menthető (...)
Csak vázlatos odavetésekre törekedtem; ki lehet dolgozni ezeket a kialakításokat vidékenkénti igények szerint. De ennek az egész belső átalakulásnak egyszerűsége és természetessége csak úgy tud a néplélekben kibontakozni s vérré válni, ha megfelelő közművelődés a népet öntudatra, a maga ereje és környezete megbecsülésére s ekként a kis állam kölcsönös összeműködésére rá tudja szoktatni. Az iskolák tanítási rendje ezt a célt kell hogy felkarolja, s a templomok hangulata ezt az életet kell hogy az emberekbe lelkesítően beleöntse. Ehhez képest az iskoláknak és minden templomnak állami intézménnyé kell válnia, a tudományon és a valláson épült közéletet az államban fenn kell tartani. A tanító és a pap tehát az állam hivatalnoka lenne, sőt különösen a falukban ők lennének az állami közigazgatás kizárólagos tényezői (...)
A háborús kibontakozásnak Wilson eszméje világító sugárt adott, mikor a népek önrendelkezési jogának és a népek barátságos szövetségének a szükségességére rámutatott. Állítom, hogy a világháborúból nem került ki győztes és legyőzött nép, csak ez a győztes eszme egy csomó kifáradt nép között. Mi magyarok is csak kifáradt, sokat szenvedett és másért vérzett népként állottunk ki a harcrendből, s talán több győzelemmel dicsekedhetünk azon a címen, hogy mi hamarabb beláttuk a vérontások hiábavalóságát, hamarabb legyőztük a magunk hiúságait, mint azok az elleneink, akik a mai győzelmüktől meglepetve még mindig a kezükben felejtették a fegyvert. Pedig ők is csak olyan fáradtak és elvérzettek, mint jómagunk. Hanem az ő feledékenységük mégsem jogosítja őket arra, hogy a kezükben feledett fegyverrel most már reánk rohanjanak, mikor mi már öntudatos utálattal félredobtuk ezt a fegyvert. Az ilyen védtelenre törőnek nincs jó jellemzése.
A népek önrendelkezési jogának tehát fegyver nélkül érvényesülnie kell minden küzdő nép között. A magyar elment addig, hogy a maga területén levő más nemzeteknek a maga testét odakínálta osztozásra. Ebből nem következik az, hogy tiszta magyar területeket, egész nagy néptömegeket is szabad már most más nemzeteknek kisajátítania. Ilyen jelentős néptömb a székely, mely századokon keresztül nemcsak etnikai, hanem államjogi alapon is külön nemzetként már szerepelt, külön törvényhozása, hadszervezete, kormányzata volt, és külön önállása, mely a magyarországi adózásokban nem vett részt, pedig Magyarországban saját faja volt az államalkotó. Az ilyen saját fajrokonával szemben is különálló székely nemzet most 800 ezer főnyi tömeget számlál, 4 vármegye területén tömör egymásmellettiségben terjed ki, s azonkívül a brassói csángókkal, a volt aranyosszéki székelyekkel is, meg a Kolozs megyei magyarsággal is megvan a rokoni összefüggése. Ezt a néphelyzetet elnyelnie és megsemmisítenie senkinek sem lehet a természet megtorló visszahatásai nélkül. A székely magára nézve csak azt a helyzetet ismerheti el kötelezőnek, hogy a magyarországi nagyobb magyar területektől őt a szász és román népnek széles övezete vágja el, s így ezt a széles övezetet magyar területként, a maga összefüggése érdekében nem vitathatja.
De annál inkább vitatnia kell magára nézve a külön népjogot. A vitatás a faji összefüggés érzéséből táplálkozik, ami ki nem irtható. Ellenkezőleg, minden ellentmondó ráhatás csak izgatja, csak tüzeli, csak fellángoltatja, s ezzel az emberiség belső békéje a székely néptömb területén nem tud érvényesülni. Pedig ugye ez a belső béke az emberiség érdeke? Ha igen, akkor az emberiség érdeke parancsolja, hogy a székely különállás meglegyen, s a népek önrendelkezési joga a székely nemzet javára is megadassék.
Ettől az általános szemponttól eltekintve a székely nemzet külön államisága a világ szempontjából a magyar fajiság rendezése végett is szükséges. Románia egyoldalúan kimondotta Magyarország felének az elvételét; az antant hatalmaknál kellett is hogy legyen ehhez a kimondáshoz valami bátorító rokonszenv. Csakhogy Románia a világbéke osztozkodásainál Besszarábiához, Bukovinához és Dobrudzsához is hozzájut, s így hirtelen nagyhatalommá válik, aminek azonban a nagyhatalmisághoz még nincs meg a kellő belső ereje. Ha még fele Magyarországot is magához akarja csatolni, akkor ebben a fele Magyarországban a magyar a román fajjal szemben túlsúlyban marad, s az amúgy is gyönge belsejű román nagyhatalmat itt még gyengébbé teszi. Viszont azonban a megmaradó Magyarország is megcsonkított egyéniségével beteg gyöngeség fog lenni. Két ilyen gyönge államalkattal a világ gazdasága és rendje Európa keletén nem tud boldogulni, csak azt érezheti, hogy a magyar fajiság államalkotó és gazdasági ereje hiányzik a világ egyensúlyából. Új Balkán lesz itten lázongó Magyarországgal, Európa teste közepén bizonytalan közéleti viszonyokkal, s Európának Ázsiával való összeköttetése útjában folytonos forgalmi zavartságokkal, napról napra értéktelenedő természeti javakkal és tönkretett népközségekkel.
A világnak tehát, hogy ezt a magára nézve igazán rossz kifejlődést megelőzze, azért Magyarország gazdasági egységben maradását kellene követelnie. Azonban Románia felébresztett éhsége és vérszemet kapott imperializmusa ennek a kialakulását most már a másik véglettel fogja fenyegetni. Így nincs más módja a világnak, hogy a magyar fajiság gazdasági használhatóságát megtartsa, mint a székely állam kialakítása s ennek Románia és Magyarország közötti gazdasági szövetségbe helyezése. Ez Románia érzékenységét is ki fogja békíteni, mert megtarthatja Romániának a magyarországi román területekkel való összefüggését és azt a hitét, hogy a székely államot bizonyos átmenetek során mégis elnyelheti. Viszont azonban ez a megoldás Magyarországnak is megadja azt a lehetőséget, hogy a tiszta magyar területekkel való gazdasági összefüggése megmaradhasson és nagyobb súllyal érvényesülhessen. Aztán a magyar fajiság területeinek ilyen összefüggése az erőteljesebb gazdasági fejlesztéseket is kiérleli, s végeredményben néplázongások helyett élénk gazdasági versenyek fognak Magyarország és Románia között felébredni, amik Európa közepén a világforgalomnak új meg új anyagokat és erőforrásokat adnak.
Ezért a kibontakozásért, ezért a produktív népküzdelemért van leginkább szükség a székely államra. De már korábbi fejtegetéseimben is érintettem, hogy a külön székely állam éppen a maga megélhetéséért egy elhanyagolt földterület kincseit tárná föl, s hogy a világforgalom egyik legélénkebb pontja fog lenni, mely új társadalmi berendezésekkel és megnyugtatóbb vagyonbeli elosztásokkal adna példákat a világnak. Az ilyen társadalomjavító lökéseket a világ nem nélkülözheti. A nyelvhatárokon álló kis államoknak nagyobb az egységes akarata, s így több az emberiségvidító erkölcsi hatása. Ezeket a hatásokat a világ szomjúhozza, és a sors kikényszeríti. Székelyföld is a román nép új fejlődésekor és elhatalmasodásakor valóságos tűzálló jegecedésként mutatja a fajiságok ütköző határait. Intő pont a világnak, hogy itt egy új és egy tiszteletreméltó régi között igazságot kell tenni. Svájcnak, Luxemburgnak s más apróbb semlegeseknek mind ilyen intelmektől támadt a területe és a világbékét jelző őrállása. Európa keletén a legpokolibb világháború még nem tudott rendezni semmit, ellenben föltámasztotta a kommunista társadalmi harcokat és háttérben az ázsiai sárga faj hegemonikus törekvéseit. A világnak tehát a jövendőtől való félelmeiben ismét egy őrállást kell teremtenie, mely a társadalomgazdasági átalakulásoknak is megnyugtató képét mutassa, s az európai és ázsiai fajok kibékülésének a jövendőjét is jelezze. A Székelyföld ősi kommunizmusának a magántulajdonnal való vegyülete s a Székelyföld népének ázsiai eredete az egyetlen pont Európa keletén, hol az a jövendőkbe mutató új semlegesség létesíthető.
Tehát a semleges székely állam létesítése világkényszer. Lehet, még nem látjuk, de az előbbi meglátásokból nyilvánvaló, s így kivihetősége is bizonyos. Magyarországnak a maga integritása érdekében is kívánnia kell ezt a kialakulást, mert vagy lesz magyar integritás, és akkor a székely állam ezt nemhogy csonkítaná, de tartalmasítja; vagy nem lesz magyar integritás, és akkor a megmaradó Magyarországnak is jobb lesz, ha a székely nemzet révén is a magyar fajiság számára egy szuverén területet megmenthetett. A kivitel érdekében tehát minden fokozatos alkudozás nélkül magának Magyarországnak is a világbéke tárgyalásaiba bele kell dobnia a semleges székely állam igénylését. Ezzel új nemzetközi alanyt és egyéniséget állít harcba a magyar területek megtartása érdekében.
A székely semleges állam képének és hivatásának a kidomborítása mindazon nemzetek érdekévé fog válni, melyek a Balkán rendezésében érdekelve vannak. Ez a nyugvópont kell annak a világtudataként, hogy a magyar az Európa és Ázsia közti világforgalmi utakon megbékülten áll, s csak a maga gazdasági fejlesztésére törekszik, de semmi revánseszme nem háborgatja. Tehát a nyugodtság zálogát jelentő székely állam külön is, Magyarországon keresztül is sokszálú biztosítékkal kell hogy megvédve legyen a maga semlegességében. Románia, Szerbia, Lengyelország, Csehország, Oroszország, Anglia, Amerika és Japán egyaránt le kell hogy kösse kölcsönösen magát a semlegesség tiszteletben tartására. Viszont Románia is megkövetelheti, hogy vele gazdasági összefüggésben legyen, de a székely állam is ez összefüggést a Magyarországgal való hasonló összefüggés kikötésével veheti magára. És a világnak ezt a kettős összefüggést is garantálnia és védenie kell, ha a világbékét őszintén akarja.
Ezek a székely állam külső feltételei. A nemzetek érdeke, békevágya, mardosó féltékenysége és barátságkereső kínálkozása egyaránt köréje kapcsolódik, csak emelkedjék ki az eseményekből (...)
De az Istenre kérek mindenkit, aki illetékes, hogy fogja kézbe a székely külön állam ügyét. Látni való, hogy a román urak már elintézettnek tudják a magyar integritás kérdését, s most már csak a székely édesgetésén dolgoznak. Szegény tisztviselők terrorizálásával, csábítgatásával egyaránt sietnek, hogy a világbékekor a székelyekkel való megegyezésre mint döntő tényezőre hivatkozhassanak. Hát vágjunk eléje ennek, míg nem késő! Olyan fájdalmas arra gondolni, hogy a székelynek ne legyen hazája, s hogy Magyarországot a székelység megkísértései révén tudják majd Nagy-Románia alkatrészévé tenni. Lehetetlen, hogy a székely állam ne a legélesebb késként hasítson bele ebbe a fojtogató hálóba.
Megfenyegettek főbelövéssel, ablakom előtt is topog az őr, folytonos felkiáltójelként bevillog a szuronya. Ez mind semmi. Helyzetkép. Idegesítő alkalmatlanságok, mikből lehet még elhurcolás, I. Ferdinánd elleni felségsértés bűnügye, családom elárvulása. Ez is mind semmi. De ha ez mind hiába történt volna, az rettenetes valami lenne.
Székelyudvarhely, 1919. I. 13.
Paál Árpád
Közzéteszi: Paál Gábor
Honosítás: aki lemarad, kimarad?
Új Magyar Szó, 2010. november 18. – B. T.
Hivatalosan január 1-jétől lehet benyújtani az illetékes magyar hatóságokhoz a honosítási kérdést, de a lehetőség iránt máris nagy az érdeklődés. Magyarország csíkszeredai konzulátusán már a következő esztendő első három hónapjára előjegyezték a jelentkezőket, a kolozsvári konzulátuson is csak január második felére lehet már „helyet foglalni" a kérelem benyújtásához.
A magyar Országgyűlés idén májusban fogadta el a magyar állampolgárságról szóló 1993. évi törvény módosítását, bevezetve az egyszerűsített honosítási eljárást. Ennek lényege az, hogy nem kell Magyarországon letelepedniük a határon túli magyaroknak a magyar állampolgárság megszerzéséhez, nem kell állampolgársági vizsgát tenniük, elegendő a magyar nyelv ismerete és nem kell a magyarországi lakóhelyet és megélhetést sem igazolni.
Szükséges iratok
Honosítási kérelmet az nyújthat be, aki ő maga, vagy akinek felmenője magyar állampolgár volt vagy valószínűsíti magyarországi származását, igazolja magyar nyelvtudását, a magyar jog szerint büntetlen előéletű és büntetőeljárás nincs ellene folyamatban, továbbá honosítása nem sérti Magyarország közbiztonságát és nemzetbiztonságát.
A kérelmezőnek mellékelnie kell a születési anyakönyvi kivonatát és a családi állapotát igazoló okiratokat (házassági anyakönyvi kivonat, válást igazoló dokumentum stb.), valamint a magyar származást igazoló dokumentumokat (például a felmenők születési anyakönyvi kivonatai, plébánosi/lelkipásztor igazolás vagy régi magyar okirat, például illetőségi bizonyítvány, iskolai bizonyítvány, katonakönyv stb.).
A magyar származás igazolásánál fontos, hogy a családi kapcsolat, azaz a leszármazás végig követhető legyen. Mellékelni kell egy magyar nyelven, saját kézzel írt önéletrajzot és két darab igazolványképet (külföldön élőnek egyet). A honosításért folyamodó személynek nyilatkoznia kell arról, hogy büntetlen előéletű és nem folyik ellene büntetőeljárás, valamint arról, hogy az elmúlt öt évben elmarasztalta-e valamely bíróság szándékos bűncselekmény miatt.
A folyamat
A kérelem benyújtható a magyarországi anyakönyvvezetőknél, a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal regionális igazgatóságainál, illetve külföldön a magyar külképviseleteken a magyar konzuli tisztviselőknél.
A közigazgatási és igazságügyi miniszter előterjesztése alapján a kérelemről a köztársasági elnök dönt. A miniszter az előterjesztést a kérelemnek a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatalhoz történő beérkezésétől számított három hónapon belül nyújtja be a köztársasági elnöknek. Ebbe az időtartamba azonban nem számít bele: a hiányzó iratok pótlására szólító felhívás és annak teljesítése közötti idő, az eljárás felfüggesztésének időtartama, a közbiztonsági és nemzetbiztonsági véleményezés időtartama, így a kérelemre a benyújtást követő 4–5 hónap után várható válasz.
A honosított személy választása szerint állampolgársági esküt vagy fogadalmat tesz. Az esküt vagy a fogadalmat a honosított vagy magyarországi polgármester előtt, vagy a magyar külképviselet vezetője előtt teszi le. A cselekvőképtelen személy nevében az esküt vagy fogadalmat a törvényes képviselője teszi le.
A honosított a magyar állampolgárságot az eskü vagy fogadalom letételének napján szerzi meg. Ez azonban nem jelenti egyszersmind a magyar útlevél megszerzését is. Ennek előfeltétele ugyanis a magyar állampolgárság, így magyar útlevelet csak az igényelhet, aki már magyar állampolgár – azaz megkapta a honosítási okiratot és letette az esküt.
Az egyszerűsített honosítási eljárással a határon túli magyarok egyidejűleg kérhetik saját vagy felmenőjük egykori magyar születési családi nevének visszanyerését, többtagú születési családi névből egy vagy több tag, születési és házassági névből a nemre utaló végződés vagy névelem elhagyását, utónevük magyar megfelelőjét. A külföldön anyakönyvezett utónév magyar megfelelőjeként csak a Magyar Tudományos Akadémia által elismert utónévkönyvben, vagy a Nemzeti és etnikai kisebbségek utónévkönyvében megjelölt utónév fogadható el. A kérelmező nyilatkozata határozza meg a név magyar megfelelőjét egyes esetekben (például a Matej-nek Máté és Mátyás is lehet a megfelelője).
Iratok hitelesítése
Az idegen nyelvű okiratokat nemzetközi szerződés eltérő rendelkezése vagy viszonossági gyakorlat hiányában hiteles magyar nyelvű fordítással, és ha ennek elháríthatatlan akadálya nincs, diplomáciai felülhitelesítéssel ellátva kell az állampolgársági kérelemhez csatolni.
Hiteles fordítást, fordítás hitelesítését, valamint idegen nyelvű hiteles másolatot a Magyar Köztársaság területén az Országos Fordító és Fordításhitelesítő Iroda készíthet. A Magyar Köztársaságnak a külügyminiszter által egyes közjegyzői feladatok végzésére felhatalmazott konzuli tisztviselője – egyebek mellett – okiratról hiteles fordítást készíthet vagy a fordítás helyességét tanúsíthatja. Érvényesnek minősülnek a hiteles fordításra feljogosított külföldi hatóság, szerv vagy személy által készített fordítások is.
A hatályos jogszabályok alapján a magyar állampolgárság és a magyar igazolvány kizárják egymást, de törvénymódosításokkal azt szeretnénk elérni, hogy aki nem telepszik át Magyarországra, tehát nem létesít Magyarországon lakóhelyet, továbbra is jogosult legyen a magyar igazolványra és az azzal járó kedvezményekre. Az Országgyűlés valószínűleg decemberben dönt erről a módosításról.
Az érdeklődő minderről többet megtudhat a www.allampolgarsag.gov.hu honlapon.
|
