|
EP-ALELNÖK
EP-konferencia Brüsszelben a totalitarizmusról
Krónika, 2011. március 30.
Meg kell értetni az ifjú nemzedékekkel, hogy közös múlt nélkül a közös jövendő is elképzelhetetlen, Európa egységének megteremtése a történelmi múlt integrációját is megköveteli – jelentette ki Tőkés László, az Európai Parlament alelnöke az EP brüsszeli épületében a Mit tudnak az európai fiatalok a totalitárius rezsimekről? címmel rendezett közmeghallgatáson, tegnap.
Az idősebb nemzedékek fejében is rendet kell teremteni ebben a tekintetben, mert különben torzan és hamisan adják át a múlt tényeit és következtetéseit az ifjúságnak – tette hozzá Tőkés azon a konferencián, amelyet Sandra Kalniete litván képviselővel és a szlovén néppárti delegációvezető Milan Zverrel közösen szervezett, és amelyen részt vett Rétvári Bence, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium államtitkára is. Tőkés László rámutatott: politikai érdekek is próbálnak beleszólni abba, hogy a posztkommunista országok hogyan próbálnak szembenézni a múlttal, rámutatni a valódi problémákra, „amelyek ma is mint egy háború után felszedetlen aknamező, úgy vannak jelen a volt kommunista társadalmakban".
„A múltat nem lehet szőnyeg alá seperni" EP-konferencia Brüsszelben a totalitarizmusról
Szabadság, 2011. március 30.
Meg kell értetni az ifjú nemzedékekkel, hogy közös múlt nélkül a közös jövendő is elképzelhetetlen, Európa egységének megteremtése a történelmi múlt integrációját is megköveteli – jelentette ki Tőkés László erdélyi magyar képviselő, az Európai Parlament alelnöke az EP brüsszeli épületében Mit tudnak az európai fiatalok a totalitárius rezsimekről? címmel rendezett közmeghallgatáson, kedden.
Az idősebb nemzedékek fejében is rendet kell teremteni ebben a tekintetben, mert különben torzan és hamisan adják át a múlt tényeit és következtetéseit az ifjúságnak – tette hozzá sajtónyilatkozatában a konferencián, amelyet Sandra Kalniete litván képviselővel és a szlovén néppárti delegációvezető Milan Zverrel közösen szervezett, és amelyen részt vett Rétvári Bence, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium államtitkára is.
Tőkés László rámutatott: politikai érdekek is próbálnak beleszólni abba, hogy a posztkommunista országok hogyan próbálnak szembenézni a múlttal, rámutatni a valódi problémákra, „amelyek ma is mint egy háború után felszedetlen aknamező, úgy vannak jelen a volt kommunista társadalmakban".
A közmeghallgatás egyik előadója Schöpflin György (Fidesz) volt, aki az MTI-nek nyilatkozva egyebek között azt emelte ki: a fiatalok szempontjából nagyon fontos, hogy a témáról színes képet kapjanak, akár ellentétes véleményekből, amelyek alapján közelebb juthatnak a múlt problémáinak megértéséhez.
Kiemelt a jelentősége annak, hogy mindenki megértse a totalitarizmust és annak az örökségét – hangoztatta a képviselő.
Úgy fogalmazott: a társadalom számára katasztrófa a hatalom felhalmozása, beleértve azokat is, akik e hatalmat gyakorolják. Ahol monopolhatalom van, mindig vannak visszaélések – tette hozzá. Úgy vélekedett, a Nyugat egyik hibája, hogy sok esetben azt mondják: fontos a demokrácia, de a stabilitás még fontosabb.
Tőkés László hangoztatta: az ifjú nemzedékek sokszor még nem kellően tájékozottak ezekről a témákról. „Nagyon fontos, hogy a történelmi folytonosság megőrzéséhez és a jövőépítéshez szükséges múltfelfogásról gondoskodjunk egy olyan Európában, amely hajlamos az amnéziára", fogalmazott.
Ő is úgy vélte, hogy „a nyugatiak rövid emlékezetét is meg kell említeni": húsz évvel a vasfüggöny leomlása után hajlamosak elfelejteni, mi volt annak túloldalán. Hozzátette: ez a jövőre nézve is kihatással lehet, tovább kell küzdeni a kommunizmus visszahúzó örökségének továbbélése szempontjából.
Az EP alelnöke sajtótájékoztatóján arról is beszélt: a kontinensen rendezni kell a totalitárius múltból is származó szembenállásokat, mert különben „illúziókra és homokra építjük az egyesült Európát".
Az arab világban most zajló eseményekkel kapcsolatban Tőkés László úgy vélte, hogy az arab és a volt kommunista diktatúrák bukásának időszaka között párhuzam vonható abban az értelemben is, hogy mindkettő rámutat arra: a múltat nem lehet szőnyeg alá söpörni, nem lehet letudni, igazság nélkül nincsen megbékélés.
– Fel kell fedni a titkosszolgálati levéltárakat, le kell vonni az abból az időből származó követeztetéseket, csak így lehet továbbhaladni a nemzetenkénti fejlődés és egy egyesült Európa irányába – szögezte le az erdélyi képviselő.
RMDSZ
Nem pártosodásról, felelősségmegosztásról van szó
Kolozsváron ülésezik szombaton az SZKT
Népújság, 2011. március 30. – Mózes Edith
Szombaton Kolozsváron tartja a Szövetségi Képviselők Tanácsának a nagyváradi kongresszus utáni első ülését a Romániai Magyar Demokrata Szövetség. A kongresszuson megválasztott új szövetségi elnököt, Kelemen Hunort kérdeztük a napirendről és a várható legfontosabb döntésekről.
– Gyakorlatilag két döntést fogunk meghozni: egyrészt a politikai alelnököt fogjuk megválasztani, másrészt pedig a főtitkárt. Ez az SZKT két legfontosabb napirendi pontja. Ezenkívül lesz egy politikai vita.
A felvetésre, hogy a főtitkári funkció bevezetése nyomán sokan pártosodással vádolják az RMDSZ-t, az elnök kijelentette: – Ez csak látszat, nem igaz. Gyakorlatilag az egykori ügyvezető elnöknek a munkáját osztjuk ketté: egy politikai és egy szervezési részre. A főtitkár szervezéssel, a szervezet pénzügyeivel, a területi szervezetekkel fog foglalkozni, nem hoz politikai döntéseket, a politikai alelnök pedig átveszi az ügyvezető elnöktől azokat a feladatokat, amelyek a politikai feladatok közé tartoztak. Nem történt egyéb, mint felelősségmegosztás, és semmilyen formában nem visz ez a pártosodás felé. Aki elolvasta az alapszabályzatot, tudja, hogy nincs szó pártosodásról, nem is lenne indokolt, nem is lenne szerencsés.
A kérdésre, hogy milyen rendeltetést szánnak a marosvásárhelyi volt elnöki hivatalnak, az elnök azt mondta, az épület a Bernády Alapítvány tulajdona, az RMDSZ az alapítványtól bérelte eddig. Mostantól a Kós Károly Alapítvány fogja bérelni, annak lesz a székhelye. „Gyakorlatilag annyi változás történik, hogy mivel én Kolozsvárhoz kötődöm, és Kolozsváron van az ügyvezető elnökség, ugyanott fog működni a Szövetségi Elnöki Hivatal. A bukaresti elnöki hivatal is megmarad, de az erdélyi jelenlétemnek Kolozsvár lesz a központja". Ez azonban, tette hozzá, nem jelenti azt, hogy Marosvásárhelyre nem figyel oda. „Marosvásár-helyen lesz a politikai alelnök is, már többször elmondtam, hogy Borbély Lászlót fogom erre a tisztségre javasolni, itt van a volt szövetségi elnök, akinek a tekintélye és a tapasztalata számunkra ezután is fontos lesz, és Marosvásárhelyt megőrizzük mint az SZKT-k helyszínét, ami nem jelenti azt, hogy nem lehet máshol SZKT-t szervezni, mert például az április 2-i ülésre is Kolozsváron kerül sor".
A kolozsvári helyszínt ezúttal azért választották, mert egybekapcsolják a Mátyás-szoborcsoport felavatásával.
ROMÁNIA
Kelemen Hunor: az RMDSZ minden pénzzel el tud számolni
Erdély.ma, 2011. március 29.
Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke visszautasította Tőkés László felszólítását, miszerint az RMDSZ számoljon el minden általa elköltött pénzről.
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) minden egyes forinttal és lejjel el tud számolni – jelentette ki Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke.
Kelement az Új Magyar Szó című napilap keddi száma idézi, miután Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke hétfőn felszólította az RMDSZ-t, haladéktalanul adjon számot a romániai magyar közösségnek az általa kezelt és felhasznált, elköltött és elosztott román és magyar költségvetési pénzekről.
Tőkés szorgalmazza azt is, hogy a magyar kormány Budai Gyula elszámoltatási kormánybiztos hivatalán belül egy határon túli elszámoltatási kormánymegbízottat is nevezzen ki, aki hivatott volna a külhoni támogatási pénzek felhasználásának kivizsgálására, illetve „a határ túloldalán elkövetett pénzügyi visszaéléseknek járna utána".
Kelemen Hunor elutasította Tőkés vádjait. Hangsúlyozta: nem használtak fel magyarországi támogatásokat kampánycélokra, minden egyes forinttal és lejjel el tudnak számolni. Rámutatott: a román és a magyar illetékes szervek évente ellenőrzik az RMDSZ által elköltött költségvetési pénzeket, és soha semmilyen kifogásuk nem volt.
Mint mondta, a jelenlegi magyarországi kormányzat is tartott már ellenőrzést, és külön kiemelték, hogy a nevelési-oktatási támogatás elosztásakor körültekintően jártak el – nyilatkozta Kelemen. Hozzátette: „aki százmillió forintokat kap a magyar államtól demokráciaközpontok létrehozására, annak jobb dolga is lehetne, mint nem létező pénzügyeket keresni az RMDSZ-ben" – mondta az RMDSZ
elnöke.
Bukarest: elutasították a magyar politikusokat elítélő nyilatkozatot
Független Hírügynökség, 2011. március 29.
Egy - azóta is vitatott - vokson múlt, hogy nem kapta meg a szükséges szavazatszámot kedden a bukaresti parlamentben a magyar politikusok március 15-i kijelentéseinek elítéléséről szóló nyilatkozattervezet. Az ellenzéki kezdeményezésre előterjesztett dokumentum így elutasítottnak tekinthető.
A képviselőházi ülésvezető ugyanakkor rosszul számolta a voksokat, így a bukaresti honatyák azon civódnak, hogy szerintük elutasították vagy elfogadták a nyilatkozatot. Az ellenzék állítja: a nyilatkozat elfogadottnak tekinthető, a kormány mindössze óvással fordulhat az Alkotmánybírósához. Érvei szerint az ülésvezető már bejelentette a nyilatkozat elfogadását, az ülést is lezárták, így a korrigálás már egy újabb képviselőházi ülésnek tekinthető.
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) politikusai egyértelműen elutasítottnak tekintik a nyilatkozatot. KorodiAttila képviselő szerint a dokumentum nem kapta meg a szükséges szavazatszámot. Hasonlóan vélekedik Kelemen Hunor RMDSZ-elnök is, aki hangsúlyozta: a nyilatkozatot nem fogadták el.
Az elítélő nyilatkozatról tartott keddi szavazás után az ülésvezető először azt jelentette be, hogy a képviselőház 142 mellette vokssal megszavazta a javaslatot - ezt üdvrivalgással fogadták az ellenzéki képviselők. Az ülést lezárték, az ülésvezető azonban pár percre rá sietve helyesbített: az elfogadáshoz 143 szavazatra volt szükség, a teremben azonban nem volt meg a létszám, így az előterjesztett dokumentum elutasítottnak tekinthető. A képviselőházban 284 honatya volt, a nyilatkozat elfogadásához pedig a jelenlevők számának fele plusz egy szavazat szükséges, vagyis 143 voks.
A dokumentum magyar vezetőknek "az Európai Unió és a modern világ számára idegen, nacionalista felhangú politikai retorikája" ellen foglal állást. A nyilatkozatban az áll: egyes magyar politikusoknak az etnikai alapú területi autonómiát támogató nyilatkozatai elfogadhatatlanok. A jó szomszédság és a kölcsönös tisztelet, valamint Románia és Magyarország eddigi együttműködése megfelel a két nép érdekeinek, a nemzeti kisebbségek pedig pedig annak a társadalomnak a részét alkotják, amelyben élnek.
A román politikusoknál az verte ki a biztosítékot, hogy március 15-i ünnepségek alkalmával Kövér László országgyűlési elnök autonómiatámogató kijelentéseket tett. Politikai botrány lett abból is, hogy az állami Agerpres hírügynökség tévesen Orbán Viktornak tulajdonította a miniszterelnök beszédét 15-én Marosvásárhelyen felolvasó Bajtai Erzsébet - Füzes Oszár bukaresti nagykövet felesége - néhány gondolatát.
ERDÉLY
Nacionalista nyomásgyakorlás miatt nem lesz Kossuth utca Vásárhelyen?
Krónika, 2011. március 30. – Szucher Ervin
A craiovai táblabíróság engedett a román nacionalista szervezetek hangulatkeltésének, és úgy hozott ítéletet a marosvásárhelyi Kossuth Lajos utca ügyében, melynek értelmében a 2005-ben Călăraşilorra keresztelt utca mégsem viselheti a magyar forradalmár nevét – nyilatkozta a Krónikának az önkormányzat ügyvédje, Kerekes Károly. Az RMDSZ-es parlamenti képviselő szerint már csak egy esetleges semmisségi beadvánnyal lehetne fordítani az ügyön.
Bár az ügyvéd szerint a craiovai tárgyalás korrekt körülmények között zajlott le, nem adva lehetőséget Kossuth-ellenes kirohanásokra és magyargyalázásra, Kerekes mégis úgy érzi, a felperesek képviselőinek nyomásgyakorlása – mint ismert, az Avram Iancu Kulturális Egyesület, a Vatra Românească Szövetség, a Nagy-Románia Párt több tízfős hangoskodó csapattal képviseltették magukat a tárgyalóteremben – hozzájárult a per kimeneteléhez. „Ellenfeleim minden lehető nyomásgyakorlási eszközt igénybe vettek nemcsak Marosvásárhelyen vagy Craiován, hanem az egész országban. Nyomást gyakoroltak a bírákra a médián keresztül, illetve személyes jelenlétükkel és megnyilvánulásukkal a tárgyalóteremben is.
Számos honlapon, így az ortodox egyházhoz közel álló körök, a tartalékos katonatisztek érdekvédelmi szervezetek, újságírói szövetségek és sok más egyesület és alapítvány internetes oldalán a tárgyalás előtti napokban készítették elő a hangulatot" – magyarázta Kerekes. Szerinte valamelyest érthető is, hogy ilyen körülmények között a táblabíróság képtelen volt objektív döntést hozni. Az önkormányzat jogi képviselője szerint a csíkszeredai székely gárdás Csibi Barna bábuégetése, illetve a március 15-i beszédek körül kialakult félreértések is jócskán hozzájárultak a magyarellenes hangulatban hozott döntéshez. „Akkor, amikor a román közvélemény március 15. óta Kossuth Lajos és Avram Iancu ellenséges viszonyáról is beszél, ember legyen a talpán az a román bíró, aki igazságosan, elfogulatlanul dönt ebben az ügyben" – látta be Kerekes Károly.
Ennek ellenére jogilag mégiscsak megengedhetetlennek tartaná, ha az ítélőtábla azzal indokolná döntését, hogy az utcanév-változtatás román érdekeket vagy jogokat sért. Ha viszont azért találná jogszerűtlennek a marosvásárhelyi tanács határozatát – mint ahogy egyébként tette a Maros megyei törvényszék –, mert az önkormányzat azt sürgősségi eljárással fogadta el, akkor ezzel lényegében megsértené a helyhatóságok önrendelkezési jogát.
Politikai lépést fontolgatnak
Csegzi Sándor alpolgármester szerint, amennyiben az önkormányzat nem tehet több jogi lépést, és kénytelen elfogadni a bíróság ítéletét, ismét közigazgatási és politikai útra kellene terelnie a kérdést. „Mi korábban már kétszer megszavaztuk az utcanévcserét. Amennyiben román kollégáink között szerzünk legalább két támogatót, harmadszorra is megtehetjük. De ahhoz, hogy a határozatot életbe is tudjuk léptetni, a kérdést magas szintű politikai síkon kellene kezelni, mert a marosvásárhelyi Kossuth utca körüli hercehurca rég túlhaladta a jogi kereteket" – fejtette ki az alpolgármester.
Hasonlóan látja a helyzetet Kerekes Károly is, aki szerint Kossuth személye nem véletlenül éppen Marosvásárhelyen vált ki ellenérzést bizonyos román körökből. „Az senkit nem zavar, hogy a magyar forradalom kiemelkedő személyisége szobrot kapott Nagyszalontán, a román többségű Zilahon pedig utcát neveznek el róla. Ennek a kérdésnek Marosvásárhelyen van tétje, és ez sok mindent elárul" – vélekedett Kerekes Károly.
MAGYARORSZÁG
A határon túli szervezeteket is megvizsgálják
MTI, 2011. március 30.
A magyar kormány által a határon túli magyar szervezeteknek és egyéb intézményeknek nyújtott állami támogatások ügyében is vizsgálódik majd az elszámoltatási kormánybiztos.
Budai Gyula ezt azután nyilatkozta az MTI-nek, hogy Tőkés László, az Európai Parlament alelnöke, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke szorgalmazta: a magyar kormány az elszámoltatásért felelős kormánybiztos hivatalán belül egy határon túli elszámoltatási kormánymegbízottat is nevezzen ki, aki hivatott volna a külhoni támogatási pénzek felhasználásának kivizsgálására, illetve a határ túloldalán elkövetett pénzügyi visszaéléseknek járna utána.
A kormánybiztos az MTI-nek nyilatkozva elmondta: a kérdésben már tárgyalt Tőkés Lászlóval, és meg is állapodtak abban, hogy a magyar kormány által a határon túli magyar szervezeteknek és egyéb intézményeknek nyújtott állami támogatásokat érintően is szükséges elvégzi azt a munkát, ami Magyarországon az elszámoltatás területén már zajlik. A két politikus abban egyezett meg, hogy a határon túli szervezetekkel összefüggő vizsgálatok Budai Gyula hivatalán belül zajlanak majd.
Tőkés László hétfői, MTI-hez eljuttatott nyilatkozatában azt kérdezte: „Minő anyagi erők és biztonságtudat munkál abban az RMDSZ-pártban, mely az erdélyi magyar közösségnek kijáró összes romániai és magyarországi költségvetési forrás fölött teljesen egymaga diszponál, kizárólagos monopóliumot élvez a román adólejek és a magyar adóforintok százmilliói fölött?" Megismételte azt a korábban is hangoztatott felhívását, miszerint az RMDSZ haladéktalanul adjon számot a romániai magyar közösségnek az általa kezelt és felhasznált, elköltött és elosztott román és magyar költségvetési pénzekről.
„Az anyaországi támogatási politika illetékeseit ezúton is felkérjük, hogy az eleddig a Medgyessy–Gyurcsány-kormányzat kedvezményezettjei sorába tartozott, zsákmányszerző RMDSZ-es körök iránt a kellő kritikát tanúsítsák és az illő megszorításokat alkalmazzák" – olvasható a nyilatkozatában.
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) minden egyes forinttal és lejjel el tud számolni – jelentette ki Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke, akit az Új Magyar Szó című napilap idézett keddi számában Tőkés László közlése nyomán. Kelemen Hunor rámutatott: a román és a magyar illetékes szervek évente ellenőrzik az RMDSZ által elköltött költségvetési pénzeket, és soha semmilyen kifogásuk nem volt. Mint mondta, a jelenlegi magyarországi kormányzat is tartott már ellenőrzést, és külön kiemelték, hogy a nevelési-oktatási támogatás elosztásakor körültekintően jártak el.
Orbán: Választójogot kapnak a határon túli magyarok
MTI/Index/Erdély.ma, 2011. március 29.
A miniszterelnök szerint ma már nem a határon túl élő magyarok választójoga a kérdés, hanem annak majdani formája. Orbán Viktor erről a TV2 Tények című műsorának kedden adott interjúban beszélt, amelyben kitért arra is, szerinte az Alkotmánybíróságnak (Ab) sokkal hasznosabbá válik a munkája azzal, hogy a törvényekről már azok elfogadása előtt véleményt mondhat majd.
Arra a kérdésre, hogy miért csak akkor kapja vissza eredeti jogköreit az Ab, ha az államadósság a GDP 50 százaléka alá csökken, Orbán Viktor azt mondta kedden a TV2 Tények című műsorában: ez egy kompromisszumos megoldás. „Ma a gyors, biztos és azonnal hatályba lépő gazdasági döntések jelentik a legfontosabb eszközét a válság elleni küzdelemnek. (...) Miután nekünk ezt a gyors döntéshozatalt az államadósság csökkentése érdekében kell használnunk, és gyorsan is kell haladnunk, ezért minden akadályt az útból el kell távolítani" – fejtette ki.
Hozzátette ugyanakkor, „sokan vagyunk a frakcióban", akik úgy gondolják, hogy az Ab jogkörét érintő korlátozó rendelkezés egy átmeneti szabály, de „általában is érdemes elgondolkodni arról, hogy az Alkotmánybíróság jogköre teljes legyen-e". Megítélése szerint egyébként azért nem fenyeget annak veszélye, hogy egyes törvények esetleg nem állnák ki az alkotmányosság próbáját, mert a fenntartott korlátozás mellett bővül az Ab jogköre, ugyanis a testület már a jogszabályok elfogadása előtt véleményt mondhat majd azokról. „Így az Alkotmánybíróságnak sokkal hasznosabbá válik a munkája" – hangsúlyozta.
Az új alkotmányba várhatóan bekerülő önvédelemhez való jogról a miniszterelnök úgy fogalmazott: „ne essünk át a ló másik oldalára, de menjünk el egész odáig, amíg nem válik a magyar közélet túl agresszívvá és erőszakossá az önvédelem jogának kiterjesztése miatt".
A gyermekek után járó szavazati jog lehetőségének elvetéséről kifejtette: egy „nagy félelem" működik ezzel összefüggésben, „az első reflexe nagyon sok embernek az az, hogy miután a roma családokban több gyermek van, mint a nem roma családokban, a romák részesedése a szavazóközösségben megnőne. És ezt nagyon sokan nem akarják". Ez egy nagyon erős vélemény – utalt a nemzeti konzultáció válaszaira. Hozzátette azonban, a konzultációs kérdőív tartalmazott egy olyan megoldást is, hogy családonként csak egy plusz szavazat járjon, és ez nem eredményezné „a cigány és a magyar népesség közötti arányok megváltozását", de az emberek ezt is elutasították.
Orbán Viktor kitért a határon túli magyarok választójogára is, amellyel kapcsolatban azt mondta: az nyilvánvaló, hogy az emberek a határon túli magyarokkal való összetartozást az egyik legfontosabb értéknek tekintik. „Szerintem ennek természetes eszköze a választójog" – közölte, kijelentve: nem az a kérdés, hogy van-e választójoguk a határon kívül élő magyaroknak, hanem, hogy azt milyen formában tudják kifejezni. A határon túli magyarok szavazati jogáról a választójogi törvény rendelkezik majd.
Az új alkotmányt megerősítő népszavazás lehetőségéről szólva megjegyezte, elméletileg nem lehet kizárni, hogy érdektelenség jellemezné a voksolást, vagy egy olyan politikai kampány indulna, amely elterelve az alkotmányról a figyelmet, a kormány elleni szavazásba csaphatna át. A valóság azonban az, hogy „mi nem a többség alkotmányát akarjuk megalkotni", hanem mindenkiét, ezt azonban konzultációval, nem pedig népszavazással lehet elérni – fűzte hozzá.
A kormányfő a tévéműsorban beszélt arról is, hogy a médiatörvény ügyét soha nem sorolta a problémás ügyek közé, hiszen ahhoz már hozzá lehetett szokni, hogy ha egy olyan területhez nyúlnak, mint a médiatörvény, az alkotmány, a bankadó vagy mint – ahogyan az az elkövetkező időszakban várható – a nemzeti vagyon védelme, „ahol külföldi érdekeket is sértünk", akkor megmozdul a világ, és ki kell állni – a politikusoknak Magyarország mellett, a magyaroknak meg az ügyek mellett.
A magyar európai uniós elnökséget érintően szerinte a legtöbb esetben indokolt sikerességről beszélni – példaként említette a gazdasági kormányzás ügyét, a közös energiapolitikát, az energiafüggetlenség növelését Közép-Európában -, de vannak területek, ahol sokkal lassabban haladnak, mint szerettek volna. Ezek közé sorolta Horvátország EU-csatlakozását, amelynek esetében sok politikai természetű akadállyal találják szemben magukat, csakúgy, mint Románia és Bulgária schengeni övezethez történő csatlakozását illetően. A mérkőzés azonban még nem dőlt el, csak rosszul áll – fogalmazott Orbán Viktor.
A munkahelyek ügyében azt mondta: jelenleg olyanok a statisztikai adatbázisok, hogy nem lehet pontosan megmondani, ki milyen jogcímen, milyen jövedelempótló támogatást kap, és mennyi a munkanélküliek száma. Egy átfogó kép azért fontos – folytatta -, mert a kormány politikájának célja az, hogy azok, akik a piacon nem jutnak munkalehetőséghez, ne segélyt kapjanak, hanem közmunka-lehetőséget például csatorna-, gát- vagy víztározó-építéseken, útfelújításokon. Ezért országos közmunkatervet készítenek.
Orbán Viktor kérdésre közölte azt is, hogy a Rogán Antal vezette bér- és adómonitoring bizottság várhatóan április elejére tesz jelentést számára. „Június után már tényleg nem szabad Magyarországon olyan embernek lennie, aki az adórendszer miatt kap kisebb jövedelmet" – hangsúlyozta.
Külföldről támad az MSZP
Tabajdiék fúrják Brüsszelben a magyarok választójogát • Bokros is csatlakozott
Magyar Nemzet, 2011. március 30.
Összehangolt támadást indított uniós szinten hazánk ellen az ellenzéki MSZP, hasonlóan ahhoz, amit a médiatörvény esetében láthattunk. A szocialisták, akik a magyar Országgyűlésben nem vesznek részt az új alaptörvény vitájában, európai parlamenti (EP) képviselőik segítségével próbálják – számos hazugsággal, csúsztatással – lejáratni az országot. Hazájuk imázsát minél sötétebbre festenék annak érdekében, hogy ezzel ártsanak az európai uniós elnökséget gyakorló magyar kormánynak. Kifogásolják – sok más mellett – az embrió, a nő és férfi házasságán alapuló család védelmét, a kereszténységre való hivatkozást.
A Tabajdi Csaba által vezetett négytagú MSZP-s európai parlamenti delegáció a lapunk birtokába került hatoldalas levélben „tájékoztatja" kollégáit arról, hogy a Fidesz „szemináriumot" rendez az új magyar alkotmány előkészítéséről és megalkotásáról. Ezen azonban a szocialisták sajnálatukra nem tudnak részt venni, mivel Athénba szólítja őket a kötelesség. Az általuk említett szeminárium alatt a magyar alkotmánytervezetről tegnap a néppárti frakció által rendezett közmeghallgatást értették. A szocialisták brüsszeli levele ezt követően tartalmilag elemzi az alkotmánytervezetet. Már a bevezetőben hangsúlyozzák, hogy az életbe lépő alkotmányi passzusok nemcsak az ország demokratikus intézményeire lesznek hatással, de következményekkel járhatnak Magyarországnak az unión belül elfoglalt helyzetére is. Véleményük szerint a kormány monopolizálni akarja a politikai rendszert.
A levél ezután így fogalmaz a magyar helyzetet nem ismerőknek: a Fidesz „hatályon kívül helyezte azt a korábbi alkotmányos szabályt, amelynek értelmében négyötödös többség kell egy új alkotmány elfogadásához, ami lehetővé teszi az uralkodó pártoknak azt, hogy az ellenzék támogatása nélkül döntsenek" – olvasható a Magyar Nemzet szerdai számában, melyből további részleteket is megtudhat.
Oktatási támogatás: titkolóznak Budapesten
Új Magyar Szó, 2011. március 30. – Baloga-Tamás Erika
Teljes a hírzárlat Romániában a magyar kormány által biztosított oktatási-nevelési támogatás körül. Ulicsák Szilárd miniszteri biztos egy vajdasági lapnak azt nyilatkozta, szigorítanak a feltételeken, mert sok a visszaélés: nem magyar nemzetiségűek is kaptak pénzt támogatás címén.
Egyre több szülő érdeklődik aggódva Erdély-szerte az illetékes irodáknál: miért nem lehet benyújtani pályázatokat a Szülőföldön magyarul program oktatási-nevelési támogatására, holott hat év alatt az arra jogosultak megszokták, hogy április 15. a kérelmek leadásának határideje.
Egyelőre még a programot lebonyolító kolozsvári székhelyű Iskola Alapítvány sem tud érdemi információval szolgálni azzal kapcsolatban, hogy mi akadályozza a pályáztatás megkezdését, az alapítvány munkatársai az ÚMSZ-nek elmondták: még azt sem tudják, lesz-e egyáltalán támogatás az idén.
Baljós előjelek
A fennakadások nem most kezdődtek. A tavalyi magyarországi kormányváltás után átszervezték a határon túli támogatások rendszerét. Míg 2009-ig minden évben pontosan megkapta mindenki a járandóságát, addig a 2010-es évre szóló összegek folyósítása több hónapot késett.
A késés okát lapunknak január végén azzal indokolta az Iskola Alapítvány, hogy a budapesti Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Nemzetpolitikai Államtitkársága késve folyósította a fennmaradt összegeket. Decemberben még a magyar kormány illetékesei azt nyilatkozták: a 2010/2011-es tanévtől az iskolások mellett az óvodásokra is kiterjesztik a körülbelül 300 lejnek megfelelő éves juttatást.
Az ÚMSZ kérdésére Nagy Zoltán, a kolozsvári székhelyű Iskola Alapítvány igazgatója elmondta, annyit tudnak, hogy a Szülőföld Alapot a Bethlen Gábor Alap váltja, így az összes támogatást ez utóbbi intézmény kezeli: ez vonatkozik az oktatási-nevelési, a tankönyv- és taneszköz-, illetve hallgatói támogatás folyósítására is.
Az Iskola Alapítvány vezetése nem sokkal a Bethlen-alap létrehozása után hivatalos levélben fordult Répás Zsuzsanna nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkárhoz, és információt
kért arról, milyen ütemterv szerint folyik az idén a pályáztatás, Budapest azonban azóta sem tájékoztatta a kolozsváriakat.
Hol van már a tavalyi pályázat?
A 2009–2010-es tanévben a Szülőföldön, magyarul program keretében 122 ezer magyarul tanuló iskoláskorú gyerek és 5212 egyetemi hallgató kérelme részesült pozitív elbírálásban, idén ugyanennyien várják a támogatást.
A szülők nagyon aggódnak, sokan már előre kikérték a pályázathoz szükséges iskolai igazolásokat, vannak, akik a tavalyi űrlapokat töltötték ki és tették postára, mert attól féltek, kifutnak a (meg sem hirdetett) határidőből. Nagy Zoltán hangsúlyozta, ezek a pályázatok érvénytelenek, a folyamodványokat nem tudják elfogadni addig, amíg Magyarországon nem teszik közzé hivatalosan az idei évre érvényes kiírást.
Mihály Péter, az Udvarhelyszéki Tájékoztató Iroda vezetője lapunknak elmondta, naponta több tíz érdeklődő keresi fel az irodát, szülők, sőt iskolák részéről érkeznek kérdések. „Sajnos egyelőre mi sem tudjuk, hogy tulajdonképpen mi az oka a hallgatásnak, így válaszolni sem tudunk érdemben a hozzánk érkező kérdésekre" – nyilatkozta Mihály Péter.
„Felháborítónak tartom, hogy nincs tájékoztatás az ügyben. Senki nem mondja el, hogy mire számítsunk, egyáltalán számítsunk-e még a pályázati pénzre. Pedig iskolakezdéskor nélkülözhetetlennek bizonyult ez az összeg" – fakadt ki lapunknak Tamás Emese székelyudvarhelyi szülő. „Marosvásárhelyen már kérés nélkül kiállítják és hazaküldik a pályázathoz szükséges iskolalátogatási igazolást az intézmények. Így történt az idén is, fel sem merült, hogy
késik a pályáztatás" – tette hozzá Ferencz Borbála szülő, aki elszomorítónak tartja a most tapasztalható eljárást.
Ulicsák: szigorítunk
Lapunk megkereste az ügyben illetékes kormányzati tisztségviselőt. Ulicsák Szilárd, a határon túli támogatások összeállításáért és beindításáért felelős miniszteri biztos azonban lapzártánkig nem válaszolt kérdéseinkre, és nem tudtuk elérni Répás Zsuzsannát sem.
Ulicsák a vajdasági Magyar Szónak azt nyilatkozta: nem szűnik meg a támogatás, de szigorítják a pályázat feltételeit, és a helyszínen ellenőrzik, hogy valóban az arra jogosultakhoz jut-e el a pénz.
„Eddig nem magyar oktatásban részesülők vagy nem magyar nemzetiségűek is kaptak pénzt oktatási-nevelési támogatás címén" – mondta a lapnak a miniszteri biztos. Ulicsák Szilárd úgy vélte, a határon túli szervezeteknek érdekük volt minél jobban szélesíteni a támogatottak körét, mert százalékos arányban részesültek a kiosztott összegekből.
EURÓPAI PARLAMENT/EURÓPAI UNIÓ
Közmeghallgatás Brüsszelben
Magyar Hírlap, 2011. március 30. –
Az Európai Parlament (EP) magyar néppárti csoportja Brüsszelben tegnap közmeghallgatást tartott az alkotmányozásról. Szájer József, az EP néppárti frakciójának elnökhelyettese kiemelte, az alkotmánytervezet gazdasági-pénzügyi, környezeti és demográfiai értelemben egyaránt megfogalmazza a fenntarthatóság követelményét, és új elem benne a hatalmi ágak egymástól szétválasztásának elve az eddigi alkotmányhoz képest.
Szili Katalin országgyűlési képviselő arról beszélt, hogy az alkotmányozás az egész társadalom ügye, ezért ellenzékiként is részt kell venni a vitában mindaddig, amíg esély van arra, hogy pártja, a Szociális Unió által fontosnak tartott érékek megjelennek majd a 21. századi alaptörvényben. Szili az ökoszociális piacgazdaság megteremtése és a kétkamarás Országgyűlés mellett érvelt beszédében, és kitért arra is, hogy helyes lenne népszavazással megerősíteni az új alkotmányt.
Schöpflin György fideszes EP-képviselő az emberi méltóság védelmének jogfelfogásáról beszélt, hangsúlyozva, hogy a magzat védelmének elve nem az abortusz tilalmát jelenti. A távirati iroda tudósítása szerint Szájer József is bekapcsolódott az erről szóló vitába, kijelentve, hogy a magzatvédelem az állam gondoskodási kötelezettségében ragadható meg, vagyis abban, hogy pél¬dául egészségügyi intézményeket kell működtetni.
A vita során felmerült, hogy a gyermekek utáni szavazati jog sértené az egy ember, egy szavazat elvét. Szájer József jelezte, hogy a visszaküldött lakossági kérdőívek tanúsága szerint az elképzelést a többség elutasítja, amit ő egyébként nagyon sajnál. Hozzátette, nem valakinek a plusz szavazati jogáról lett volna szó, hanem arról, hogy a gyermeket is állampolgári alapon megillető szavazati jogot a szülő gyakorolhatta volna. Egy liberális képviselő szerint aggályos, hogy a tervezet kizárólag férfi és nő kapcsolatában határozza meg a család fogalmát. Szájer pontosított, hogy ez a házasság, és nem a család definíciójánál szerepel.
INTERJÚK, ELEMZÉSEK, PUBLICISZTIKA
A NÉPSZÁMLÁLÁS KÜSZÖBÉN –Tudatosítási kampány: célcsoportok beazonosítva
Transindex, 2011. március 30. – Kertész Melinda
Az RMDSZ a vegyes házasságban, a szórványban élőket, a csángókat, svábokat, a magyar ajkú romákat és a közel 20%-os magyar lakosságú települések lakóit akarja elérni.
Az idén esedékes, európai szintű, Romániában október 22-31. között zajló népszámlálás kapcsán egy határozatot fogadott el legutóbbi, februári Kongresszusán az RMDSZ. A dokumentum szerint az RMDSZ tájékoztatási kampányt indít annak érdekében, hogy felhívja a figyelmet a magyar identitás vállalásának fontosságára: így járulna hozzá ahhoz, hogy minél valósabb kép alakuljon ki a romániai magyarság számarányát illetően.
A tájékoztatási kampány szervezésének részleteiről Kovács Pétert, az RMDSZ Népszámlálási Munkacsoportjának megyei szervezetekkel való kapcsolattartással megbízott tagját, kampányszervezőt kérdeztük.
Kovács Péter: - Nem egy hagyományos választási kampány, ugyanis a mi előkészületünk éppen arra alapoz, hogy azokat a kiemelt célcsoportokat kell beazonosítanunk, akik úgymond kényesek, avagy sorsdöntőek lehetnek egy ilyen népszámlálásban. Hiába megyünk mi például Csíkszeredában ajtóról ajtóra arra buzdítani az embereket, hogy vállalják fel magyar identitásukat, mert ők így is úgy is megteszik. Ugyanúgy Kolozsváron sem a magyarul tanuló diákok csoportját kell megcélozzuk, mert nekik is szilárd a magyar identitásuk. Hiába hozunk le a Transindexen fizetett hirdetést, mert aki a portált olvassa, nagy valószínűséggel magyarnak fogja vallani magát.
Éppen ezért hat olyan kiemelt célcsoportot azonosítottunk be, amelyeket a kampányunk által meg szeretnénk célozni. Az első célcsoport az olyan települések, ahol a magyarság aránya 20% körül billeg, és ahol a kisebbségi jogok gyakorlása szempontjából meghatározó fontosságú lehet az, hogy 19,99% avagy 20% lesz a népszámláláskor mért számarány.
A másik kiemelt célcsoportot azok a, zömében magyarok által lakott települések, ahol magas számú magyar ajkú roma is él. Székelyföldön is nagyon sok az olyan település, ahol meghatározó számú roma él, azonban ők magyarnak szokták vallani magukat. A harmadik célcsoportunk a vegyes házasságban élők, a negyedik pedig a nagyvárosi, elsősorban a lakótelepi szórvány – nemcsak az RMDSZ-nek, hanem bármelyik más politikai pártnak a nagyvárosokban élő választóihoz a legnehezebb eljuttatni az üzenetét. A lakótelepek esetében tudjuk a legkevésbé betájolni a megcélzott embereket.
Az ötödik célcsoportunk a csángók, a hatodik kategória pedig a svábok csoportja. Elsősorban Szeben és Szatmár megyében számos olyan német illetve sváb él, akik a családjukban magyarul beszélnek: egy részük svábnak, más részük magyarnak vallja magát. Ezeket a kiemelt célcsoportokat azonosítottuk be és ebben az időszakban azon dolgozunk, hogy miként lehetne a legkönnyebben megközelíteni őket. Ez azt jelenti, hogy mind a hat kategóriára külön stratégiát kell kidolgozni. Most még arra a kérdésre nem tudok válaszolni, hogy milyen kampányeszközöket fogunk használni, idáig még nem jutottunk el.
A Kisebbségkutató Intézet korábban készített egy olyan felmérést, amely révén megpróbálta beazonosítani a romák valós számát Hargita megyében. A felmérés kapcsán felmerült, hogy a népszámlálás során a kérdőívben szerepelhetne egy arra vonatkozó kérdés, hogy a válaszoló érez-e affinitást egy másik nemzeti identitáshoz, így árnyaltabb lenne a kép, amelyet a népszámlálás nyújtana Románia lakosságának nemzetiségi hovatartozási kérdésében. Várhatóan tartalmazza-e majd a kérdőív ezt a plusz kérdést?
Ebben a pillanatban az az űrlap, amelyet kitöltésre szántak, ilyen kérdést nem tartalmaz. Nálunk a prioritás – a kiemelt célcsoport beazonosítás mellett – egy másik fontos csapás, amelyen elindultunk és nekifogtunk dolgozni azok az űrlapra vonatkozó jogi vagy törvénykezési feladatok.
Mint tudjuk, a népszámlálást az Országos Statisztikai Hivatal szervezi, a kormányt a szervező bizottságban Markó Attila, az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának vezetője képviseli. Ő "házi feladatként" négy feladatot kapott. Az egyik feladata azt megoldani, hogy a népszámlálási űrlapok legyenek többnyelvűek. Erre az Európai Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Chartája értelmében van lehetőség. Azt célozzuk, hogy a magyarok vagy németek által legalább 20%-ban lakott településeken az űrlapok legyenek kétnyelvűek, mert egyáltalán nem mindegy, hogy milyen nyelven hangzik el a kérdés még akkor is, ha a kérdezőbiztos beszél a kérdezett nyelvén.
A Kisebbségkutató Intézet munkatársai már le is fordították magyarra a népszámlálási űrlapot, és ezt elő is terjesztettük. A másik jogi és törvénykezési feladat, az az állami hivatalos kommunikációnak a többnyelvűsége. Tehát amikor majd megjelennek a szórólapok, a rádió- tévé-, újsághirdetések, plakátok, amelyek tájékoztatják a lakosságot arról, hogy népszámlálás folyik, az a 20%-ban egy kisebbség által lakott településen legyen kétnyelvű.
A harmadik fontos kérdés a kérdezőbiztosoknak a kétnyelvűsége: egyáltalán nem mindegy, hogy egy magyar nyelvű űrlappal egy magyar kérdezőbiztos vagy román űrlappal egy román kérdezőbiztos megy be egy vegyes házasságban élő, vagy egy roma családhoz: meghatározó különbségeket lehet elérni. Nekünk meggyőződésünk, hogy pozitívan tudja befolyásolni a magyarok megszámlálását, hogyha minden lehetőséget biztosítunk ennek érdekében.
A negyedik feladat a tartósan külföldön élőknek a helyzete, hiszen ez a népszámlálás európai szintű: idén mind a 27 tagállamban megszámolják a lakosságot és ha valaki tartósan külföldön él, akkor azt külföldön számolják meg, mert ellenkező esetben kétszer kerülne megszámolásra, és Európai szinten nem kapnánk pontos adatokat. Ez a szempont a romániai magyarság számára előnyös lehet, mert arányaiban a magyaroknál több román dolgozik vagy tartózkodik huzamosabb ideig külföldön.
A tudatosítási kampány szervezését illetően hol tartotok?
Szervezési-logisztikai szinten négy síkon indítottuk el a munkát. Először is az önkormányzatainknak a felkészítése indult el. A magyar dominanciájú önkormányzatokat arra kértük, hogy figyeljenek oda az idővel kialakulandó népszámlálási bizottságok összetételére. Olyan embereket kell a népszámlálási bizottságba beválogatni, akik tudják, hogyan kell ezt a kérdést kezelni.
Emellett a kérdezőbiztosok beszervezésekor oda kell figyelniük, hiszen elsősorban önkormányzati alkalmazottak, pedagógusok és vakáción levő egyetemi hallgatók fognak számolni, és minél több magyar kérdezőbiztost kell ezeknek a magyar dominanciájú önkormányzatoknak toborozniuk. Ahol nincs többségünk, ott is oda kell figyelni, hogy legalább egy magyar ember legyen a népszámlálási bizottságokban és minél több magyar kérdezőbiztost tudjanak toborozni.
A megyei szervezeteink azt a feladatot kapták, hogy település-szinten vegyék fel a kapcsolatot a helyi véleményformálókkal, és kérjék fel őket, hogy vállalják el a kérdezőbiztosi szerepet, illetve hogy a kérdezőbiztosok kiválasztásakor tudjanak szerepet vállalni. Szervezési szinten továbbá felvettük a kapcsolatot az egyházakkal: nagyon fontos, hogy az egyházak pozitívan álljanak hozzá a népszámláláshoz, valamint az is, hogy együttműködjünk az ügyben. A negyedik kategória a társult civil szervezeteknek, illetve a társult civil szervezetek bevonása, hiszen általuk ki tudunk alakítani egy olyan hangulatot, amely elsősorban az említett hat kategória felé azt üzeni, hogy megéri vállalni a magyar nemzeti identitást.
Kilátásba helyeztetek-e egy olyan képzést, amely a tudatosítási kampányt lebonyolító önkénteseket igazítaná útba, például abban, hogy az általad említett kategóriák esetében miként közelítsék meg a nemzetiségre vonatkozó kérdést?
Amint minden választási kampányunkban, most is fentről lefele strukturált, és mind nagyobb és nagyobb tömegekhez elérő kampánygépezetet képzelünk el, most is a Főtitkárság szintjéről lesz irányítva ez a kampány. Minden megyei szervezetünk szintjén meglesz a felelős, az önkormányzataink szintjén, ahol van polgármesterünk, vagy alpolgármesterünk szintén lesz felelős.
Ahol nincs önkormányzati vezetőnk, ott a helyi RMDSZ-szervezetek szintjén lesz bevonva az a személy, aki a kampányt lebonyolítja. Összeállítunk szakmai anyagokat arról, hogy miként kell elvégezni ezt a munkát, mire kell odafigyelni. Beterveztük azt, hogy a megyei szervezeteink esetében a Főtitkárság munkatársai tartják meg a képzést, és ők majd a legkisebb településre is eljuttatják ezeket az információkat.
Szemléletváltás?
Krónika, 2011. március 30. – Benkő Levente
Jobb híján a nacionalista és mondvacsinált honféltés retorikájához nyúlva igyekszik politikai tőkét kovácsolni magának az ellenzék.
Romániában klasszikusnak, s egyben hagyományosnak is mondható eljárás az ilyen, főleg ha arra gondolunk, hogy a Nemzeti Liberális Párt és a Szociáldemokrata Párt hangadói jól tudják: lassan elkezdődik a jövőre várható parlamenti választások kampánya; a magyarellenes hangnem talán hozhat némi szavazatot a konyhára. A hisztéria gyökerei azonban alighanem ennél mélyebbek.
A román politikum ugyanis – akár kormányzati partnerség okán leplezetten, akár az éppen soros ellenzéki helyzetéből adódóan nyíltan – azzal szembesül, hogy az Európa-, sőt világszerte hangoztatott jelszó – miszerint a romániai magyar nemzeti közösség minden jogok élvezője – még olyan körülmények között sem fedi a valóságot, hogy azért magunk sem tagadhatjuk: a jogérvényesítés tekintetében messze nem ott állunk, ahol például az 1989-es rendszerváltozás utáni első években álltunk. De hozzá kell tennünk, hogy ott sem, ahol számbeli jelenlétünk szerint is állnunk kellene.
És talán lehetne. Márpedig, ha ezt a romániai magyarság egyetlen parlamenti, sőt kormányzati képviselete nem mondja ki, akkor kimondja bizony a honi magyarságnak az a része, amely látni kívánja a fától az erdőt, s kimondják bizony az anyaország képviseletében azok a legitim politikusok, akik az egyazon testet alkotó nemzet egyesítésében gondolkodnak.
Amúgy mind a magyarországi kormányoldal diskurzusa, mind a mai román ellenzék reagálása hasznos lehet(ne), ha a március 15-i beszédek vagy azokban megfogalmazott gondolatok okán a romániai magyar politikusok kihasználnák az alkalmat, és egyfajta közvetítőként a normális mederbe terelnék az autonómia, vagyis az önrendelkezés kérdéskörét, ezáltal is közelítve egy kicsit az álláspontokat. Mert lám, a legfrissebb felmérés szerint a románság magyarságképe nem is olyan rossz, miként azt gondolnánk. S mert lám: ha a románok szinte kétharmada lassan elfogadta és jónak találja március 15-e megünneplését, akkor egyszer talán az autonómia gondolatát és gyakorlatát is megszoknák. És a nacionalista és mondvacsinált honféltés retorikája már nem lenne adu.
Păcală, a pór
Új Magyar Szó, 2011. március 30. – Bíró Béla
A rablónak nem bűn túljárni az eszén, őt nem bűn átverni, kirabolni, sőt megalázni sem, hiszen bőven rászolgált.
Adrian Severin botrányának egyik legérdekesebb aspektusa: miért éppen őt szúrták ki az angol újságírók? Én a román európai képviselők közül éppen őróla feltételeztem volna a legkevésbé, hogy lépre vihető. A '90-es évek elején gyakran találkoztunk a Bálványosi ifjúsági táborban. Kifejezetten kellemes benyomást keltett.
Adrian Severin botrányának egyik legérdekesebb aspektusa: miért éppen őt szúrták ki az angol újságírók? Én a román európai képviselők közül éppen őróla feltételeztem volna a legkevésbé, hogy lépre vihető. A '90-es évek elején gyakran találkoztunk a Bálványosi ifjúsági táborban. Kifejezetten kellemes benyomást keltett.
Az akkori nacionalista légkörben meglepően européer, kiegyensúlyozott és intelligens álláspontot képviselt. Igaz, később, amikor szocialista külügyminiszterként találkoztam a nevével, kissé valóban meghökkentem – mit keres ez azok között? Aztán azzal nyugtattam magam, hogy bizonyára őszinte híve a szocialista eszméknek, mint ismerőseim közül sokan. És hát a többiek sem jobbak, mint a szocialisták...
A kísértésnek, amelyet az állobbisták ajánlata jelentett, egy, a román társadalomban szocializált embernek rettenetesen nehéz lehetett ellenállni. A kockázat látszólag minimális volt, a leleplezés gyakorlatilag lehetetlen. Nehéz feltételezni, hogy akadt volna román politikus, aki visszautasíthatta volna az ajánlatot.
Bizonnyal ebben a feltevésben rejlik Severin egyébként érthetetlen makacssága is, amellyel elutasítja a mandátum visszaadását. Miért éppen én? Miközben mások csak azért nem sétáltak be csapdába, mert nem kaptak ajánlatot. Severin számára a helyzetet megkönnyítette, hogy az újságírók nem hozták nyilvánosságra, kik utasították vissza az ajánlatot, illetve, hogy milyen megfontolások alapján válogatták meg a „kísérleti személyeket".
Persze továbbra is érthetetlen, hogy a politikus, akinek mentségeit európai képviselőtársai látványosan ki is fütyülték, s akit az Európai Parlament szocialista frakciója is lemondásra szólított fel, miért ragaszkodik továbbra is mandátumához. Hiszen már a puszta tény, hogy a lobbikísérletről nem tett jelentést a parlament vezetőinek, terhelő bizonyítéknak tekinthető. A pénz elfogadásáról nem is beszélve.
A legmeghökkentőbb azonban Adrian Severin védekezése. A képviselő ugyanis azt állítja: lényegében átverte az állobbistákat, hiszen olyan törvénytervezet beterjesztéséért fogadott el pénzt, amely már a törvényhozás asztalán feküdt. Magyarán Severin becsületét igazolja, hogy őt átverni szándékozó állobbistákat is átverte: olyan bűnért fogadott el pénzt, melyet voltaképpen nem követett el.
Az esetről egy amerikai újságírónő híres könyve jut eszembe, Az ortodox szakadás, amely a '90-es évek elején – Huntington még híresebb, A civilizációk konfliktusa című művének megjelenése táján – arról próbálta meggyőzni az amerikai olvasót, hogy az ortodox kultúrájú államok polgárai számára a nyugati állampolgár erkölcsi kategóriái nem érvényesek.
Az újságírónő egyik kedvenc példáját a román folklór Păcală-történetei jelentették. Ezekben ugyanis Păcală nem csak túljár mások eszén, de ezt mindenféle erkölcsi gátlás nélkül teszi. Másokat becsapni e szerint a logika szerint nem bűn, hanem erény. A társadalmilag alárendelt szerepben lévő ember tiszta lelkiismerettel becsaphatja urait, hiszen azok is lelkiismeretlenül visszaélnek előnyös helyzetükkel.
Az európai lovagi kultúrában a nemes eredendően a jobbágy védelmezőjének számított. Ő volt az, aki a paraszt számára megteremti a nyugodt és viszonylag kockázatmentes munka feltételeit, aki, ha kell, vérét ontja parasztjaiért. Akik ennek fejében arcuk verítékével tartják el őt.
Az ortodox kultúrában azonban az úr idegen, aki nem védelmez, hanem kirabol. A török uralom ezeket a reflexeket csak felerősítette. A rablónak nem bűn túljárni az eszén, őt nem bűn átverni, kirabolni, sőt megalázni sem, hiszen bőven rászolgált minden büntetésre.
Severin csak eurokonformmá próbálta tenni Păcalăt. Az, aki a lobbistákat megbünteti, nem követ el bűnt. Sőt a jópofa csínyt minden tisztességes embernek méltányolnia kell. Hiszen ők is ugyanígy pórul járhattak volna...
Hősünk úgy vélheti: sajnos ezeknek a nehézfejű, képmutató nyugatiaknak nincs egy falás humorérzékük sem.
Adjunk nekik némi gondolkodási időt, hátha észhez térnek...
Alkotmányos monarchia?
Új Magyar Szó, 2011. március 30. – Ady András
Az eddigi „arab tavasz" alatt láthattuk, ahogy a szociális problémákkal, kényuralmi rendszerekkel, korrupcióval elégedetlen tömegek szinte a semmiből felkelve a semmibe taszították szolidnak tűnő hatalmasságaikat. Világszerte divatos ugyanakkor az elemzői elmélet, miszerint az igazi nagyok (Líbia, Algéria, Irak, Szaúd Arábia) forrongása nem csak egy, az 1971-1973-as évekhez hasonló olajár-boomban, hanem egyenesen egy apokalipszisben fog kiteljesedni, s ez aggasztja Amerikát, Európát.
Az eddigi „arab tavasz" alatt láthattuk, ahogy a szociális problémákkal, kényuralmi rendszerekkel, korrupcióval elégedetlen tömegek szinte a semmiből felkelve a semmibe taszították szolidnak tűnő hatalmasságaikat. Világszerte divatos ugyanakkor az elemzői elmélet, miszerint az igazi nagyok (Líbia, Algéria, Irak, Szaúd Arábia) forrongása nem csak egy, az 1971-1973-as évekhez hasonló olajár-boomban, hanem egyenesen egy apokalipszisben fog kiteljesedni, s ez aggasztja Amerikát, Európát.
A „megfoghatatlan", szociálisan motivált forrongásmagyarázatok mellett ez utóbbi egy valósabb, bár gyanúsan egyszerűsítő „világ utáni" képet fest. A harc jobbára a minőségi „könnyű és édes" (édesként jelölt, hisz kevés benne a kén), könnyen benzinné, dízelolajjá finomítható líbiai fekete arany, és a gyenge minőségű „nehéz, keserű" szaúdi olaj között fog dúlni, a valószínűsített eredmény pedig: kiismerhetetlen piacok és ár-kiszámíthatatlanság.
A sötétszürke és éjfekete világképek variációi között, a régiós túlsúlyosok látványos menesztése közepette észrevétlen maradt egy monarchia mindeddig pozitív példája. A bányász, pásztor és halász Marokkót ugyanis nem szennyezik olajfoltok, és az eddigi forrongások nagy része is csupán a kibertérben zajlott, a politikai reformokat írástudatlanság, a szociális kirekesztettség és a nyomor ellen intézkedéseket követelők és a saját hatalmukat védők között.
Az országló VI. Mohamed király fejét senki sem követelte, s a marokkói csendes forradalom egyik fő sajátossága éppen az, hogy a koronás fő, aki egyben a legfőbb egyházi szomitás is, s mint ilyen Mohamed próféta leszármazottjának számít, sérthetetlen.
VI. Mohamed nem csak ezért vonzó figura az alattvalók szemében, hanem azért is, mert 1999 után – a szegények uralkodójaként, reformorientált döntnökként és a mindig kavaráskész iszlamista frakciók jól inspirált egyensúlyban tartójaként – a vezetés és a vezetettek relatív biztonságérzetét szavatolta. VI Mohamed egyik legutóbbi, ritka televíziós megjelenésével jószerivel elejét vette a forradalomnak, ígérete szerit ugyanis: június 30-ig egy különleges bizottság felvázolja az ország politikai és törvényhozó nyitásának kereteit.
A furcsa módon éppen itt megvalósuló, angol mintájú alkotmányos monarchiát, amelyet a beígért erősödő parlamentarizmus, szabad választások fognak szavatolni, egyelőre mintha csak a zavarosban halászó Al Adl wal Ihsane iszlamista csoportosulás, valamint a Nyugat-Szahara (volt Spanyol Szahara) megtartásának nacionalista kérdésfelvetése lobbanthatná lángba. Meglátjuk...
|
