|
EP-ALELNÖK
Tőkés László a magyarság hátrányos megkülönböztetése ellen
ma.hu, 2011. május 13.
Lomnici Zoltán, az EMT elnöke Nagyváradon pénteken bejelentette: a magyarság hátrányos megkülönböztetését, a magyarokkal szembeni atrocitások elszaporodását tapasztalták kárpát-medencei körútjuk során az Emberi Méltóság Tanácsa (EMT) vezetői, ezért felkérték Tőkés Lászlót, az Európai Parlament (EP) alelnökét, hogy az európai fórumokon erre hívja fel a figyelmet.
A Tőkés Lászlóval közösen tartott tájékoztatóján Lomnici Zoltán kritikusnak nevezte a helyzetet, s aggasztónak, hogy egyre több politikus vesz részt a környező országokban a magyarellenes megnyilvánulásokban.
Ismertetése szerint az év első harmadában több mint húsz magyar emlékhelyet, illetve szobrot gyaláztak vagy rongáltak meg.
A Felvidéken meggyalázták, majd megrongálták Esterházy János szobrát, Kárpátalján megrongálták, majd meggyalázták a vereckei Honfoglalás emlékművet, Ungváron letörték a Petőfi szoborról a kardot, Erdélyben idén 15 magyar szobrot, emlékművet és emlékhelyet rongáltak meg, köztük az aradi Szabadság szoborcsoportot, Wass Albert síremlékét és Nagyváradon 8 emlékművet, köztük Szacsvay Imre szobrát. Délvidéken több magyar emlékhelyet gyaláztak meg, s le akarják bontani Damjanich János szobrát Adán – sorolta Lomnici Zoltán.
Hozzátette: az Emberi Méltóság Tanácsa elítéli a hátrányos megkülönböztetés valamennyi formáját, így a magyarellenességet is.
A szervezet felhívja az európai közvélemény és az anyaország figyelmét arra, hogy a nemzetiségi jogok és a nemzeti méltóság sorozatos megsértése elfogadhatatlan a 21. századi Európában – mutatott rá a Legfelsőbb Bíróság volt elnöke.
Lomnici Zoltán elítélte a Tőkés László elleni halálos fenyegetést, amit a román vasutak járatain terjesztenek. Felkérte a politikus, hogy az európai fórumokon vesse fel a sorozatos jogsértéseket, különös tekintettel arra, hogy az uniós és más szervek Magyarország esetében részletesen és lankadatlanul vizsgálják az emberi, kisebbségi jogok betartását.
Tőkés László szerint az Európai Uniónak önálló kisebbségvédelmi rendszert és az emberi jogok védelmének hatékony módszertanát kell kidolgoznia.
A volt nagyváradi református püspök felidézte a közelmúltban boldoggá avatott II. János Pál pápa alakját, aki „az emberi méltóságot, az emberi jogokat és a kommunizmus alóli felszabadulást szolgálta". Isten saját képére formálta az embert, így az emberi méltóság isteni méltóság is – mondta, hozzátéve: magyart, románt, cigányt, isten minden teremtményét megilleti a méltóság.
Az EP alelnöke elfogadta az EMT felkérését, s bejelentette: a magyarokat ért atrocitásokról tájékoztatni fogja az európai egyházi vezetők közelgő brüsszeli csúcstalálkozóját, amelyen részt vesznek az Európa Tanács, az Európai Parlament és az Európai Bizottság elnökei is.
Tőkés László megerősítette: a meggyilkolására buzdító cikket tartalmazó újságot terjesztenek a román államvasutak szerelvényein. Az ügy kapcsán jogi eljárás megindítását fontolgatja – közölte az EP alelnöke.
A magyarságot érő jogsérelmekről tárgyalt Tőkés László és Lomnici Zoltán
Krónika, 2011. május 16.
A magyarországi Emberi Méltóság Tanácsa felkérte Tőkés Lászlót, hogy az európai fórumokon vesse fel a határon túli magyarságot érő sorozatos jogsértéseket.
Tőkés László, az Európai Parlament alelnöke nagyváradi irodájában fogadta pénteken Lomnici Zoltánt, az Emberi Méltóság Tanácsának elnökét és Szunai Miklóst, az Emberi Méltóság Tanácsának főtitkárát.
A közös sajtótájékoztatójukon Lomnici Zoltán elmondta: az Emberi Méltóság Tanácsa az elmúlt időszakban egyfajta tényfeltáró körúton vett részt a Kárpát-medence magyarlakta területein, ennek tapasztalata alapján állíthatja, hogy kilenc évtizeddel a trianoni békediktátum után, a határon túli magyarság olyan emberi jogaiért kell ismét síkra szállni, amelyek akkor evidensnek tűntek és a gyakorlatban megvalósultak.
Felvidéken és Erdélyben a magyar anyanyelv használatának jogát politikai erőn vonják kétségbe, és sokakat hátrány ér a magyar nyelv használatáért, a kétnyelvű feliratok több, Magyarországgal szomszédos országban folyamatosan vita tárgyát képezik – sorolta az elnök. Hozzátette: a magyar nyelvű oktatás elsorvasztása évtizedek óta problémát jelent és a tisztán magyarlakta területeken is csak komoly harcok árán lehet elérni, hogy magyar történelmi alakokról nevezzenek el utcákat.
Az év első harmadában csaknem húsz magyar emlékhelyet, illetve szobrot gyaláztak vagy rongáltak meg – emelte ki Lomnici.
Konkrétumokra is kitért a magyar Legfelsőbb Bíróság volt elnöke: Felvidéken meggyalázták, majd megrongálták Esterházy János szobrát, Kárpátalján megrongálták, majd meggyalázták a vereckei honfoglalási emlékművet, Ungváron letörték a Petőfi-szoborról a kardot, Erdélyben idén 15 magyar szobrot, emlékművet és emlékhelyet rongáltak meg, köztük az aradi Szabadság-szoborcsoportot, Wass Albert síremlékét és Nagyváradon nyolc emlékművet, köztük Szacsvay Imre szobrát. Délvidéken a magyarirtás több emlékhelyét gyalázták meg és letakarták, sőt, egy párt le akarja bontatni Damjanich János szobrát Adán – mondta.
Lomnici arra is felhívta a figyelmet, hogy a jogsértéseket több országban politikusok követték el és mindenütt jelentős médiafelületet kapnak a szélsőséges magyarellenes pártok, például Felvidéken magyarellenes óriásplakátok jelentek meg országszerte.
Tőkést kérték fel a jogsértések európai ismertetésére
Lomnici Zoltán bejelentette: az Emberi Méltóság Tanácsa, miután tárgyalt a felvidéki, kárpátaljai és délvidéki magyarság vezetőivel, felkéri Tőkés László püspököt, az EP alelnökét, akit a magyarság nemzetközileg elismert, hiteles képviselőjének tartanak, hogy az európai fórumokon vesse fel a sorozatos jogsértéseket, különös tekintettel arra, hogy az uniós és más szervek Magyarország esetében részletesen és lankadatlanul vizsgálják az emberi, kisebbségi jogok betartását.
Tőkés László erdélyi képviselő elfogadta a felkérést, mivel – mint mondta – az Európai Parlamentben mint a Jogi Bizottság tagja munkája során – többek között – eddig is az emberi jogok és az emberi méltóság védelmében tevékenykedett.
Az EP alelnöke rámutatott: „az emberi méltóság keresztény szempontból a teremtett ember Istenarcúságára vezethető vissza, másfelől pedig – szemben az álliberális felfogással – az egyéni jogok nem függetleníthetőek annak a közösségnek az állapotától, amelynek az adott személy a tagja". Éppen ezért – tette hozzá – jogosan vetődik fel a nemzeti méltóság kérdése: példának okáért Szlovákiában az egész magyar közösséget, tágabb értelemben pedig a magyar nemzetet megsértik méltóságában azáltal, hogy elvitatják jogukat az anyanyelvük használatától. Hangsúlyozta, az Unióban annál is inkább fontos a kérdés napirenden tartása, mivel miközben Magyarországot folyamatos célkeresztben tartják az emberi méltóság és az emberi jogok vélelmezett megsértése tárgykörében, aközben egész Európa hallgat a Benes-dekrétumok 21. századi továbbélése kapcsán. A kettős mércét nem fogadhatjuk el, jelentette ki az EP-képviselő.
Tőkés László hozzátette: Romániában egészen elképesztő módon politikai szintű sérelmek érik a magyarságot: míg Victor Ponta, a Szociáldemokrata Párt (PSD) elnöke Orbán Viktor magyar miniszterelnök és Traian Băsescu román államfő összeesküvését képzeli az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) megalapítása mögé, amely Románia érdekei és az RMDSZ ellen irányulna, addig a Nemzeti Liberális Párt (PNL) szövetségese, Bogdan Diaconu, a szekusok pártja, a Konzervatív Párt (PC) elnöke egyenesen betiltaná az etnikai pártokat. Huszonegy évvel a rendszerváltozás után ott tartunk, hogy a román politikum a demokratikus értékeket vitatná el a magyar közösségtől – mutatott rá az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke.
Szunai Miklós főtitkár a sajtótájékoztató zárásaként bejelentette: az Emberi Méltóság Tanácsa őszire Dunaszerdahelyen szeretne szervezni egy nemzetközi koncertet az emberi méltóságért, amelyen elsősorban Kelet- és Közép-Európa művészei lépnének fel, hiszen a kultúra a legjobb eszköz a nemzetek közötti békesség megteremtéséhez. A helyszín választása nem véletlen, válaszolta újságírói kérdésre Szunai, Tőkés László hozzátette: a nemzetközi művészeti esemény a „jóval győzd meg a gonoszt" jegyében szerveződik.
Szélsőséges kiadványt terjesztenek a romániai vonatokon
Lomnici Zoltán ehhez kapcsolódva jelezte: nemrégiben a romániai vasútvonalakon olyan kiadványt terjesztettek, amelyben konkrétan Tőkés László meggyilkolására uszított bizonyos Florin Bucovianul. „Hát senki nincs ebben az országban, aki golyót eresztene ennek a hazaárulónak a fejébe?" – teszi fel a kérdést Tőkés Lászlóra utalva egyik nemrég megjelent cikkében a Ştefan cel Mare hetilap.
A Vocea Ceferistului (A vasutas hangja) című kiadvánnyal együtt a Román Vasúttársaság (CFR) járatain terjesztett lap Florin Bucovianul tollából származó cikke rendkívül durva hangnemben ír az EMNT elnökéről egy korábbi nyilatkozata kapcsán, miszerint „a magyarok nem jövevények Erdélyben, hanem elvesztették hazájukat/országukat", és az általa vezetett szervezet arra törekszik, hogy törvénybe iktassák a kisebbségek kollektív jogait.
„Nem szégyelli magát ez a szerencsétlen bozgor? Hogy képes meggyalázni azt az országot, ahol született, ahol megkapta mindazokat a jogokat, amelyek minden román állampolgárt megillettek ebben az országban? Miért nem költözöl Magyarországra, miért nem hagyod el ezt az országot, ha nem tetszik neked valami?" – olvasható az önmagát nemzetinek, politikainak és függetlennek nevező, Románia függetlenségéért, szuverenitásáért, integritásáért és újraegyesítéséért küzdő kiadványban, amelynek munkatársa ezután felteszi a kérdést: „Hát senki nincs ebben az országban, aki golyót röpítene ennek a hazaárulónak a fejébe?" A szerzőként feltüntetett név valószínűleg a két kiadvány igazgató-főszerkesztője, Mihai-Florin Nahorniac álneve.
Az önmagát a közgazdasági tudományok doktoraként és a román hadsereg tartalékos tábornokaként feltüntető Nahorniac nem ismeretlen a hazai közéletben: korábban megpályázta már az államfői, valamint Bukarest főpolgármesteri tisztségét, és olyan, a politikai palettán sok vizet nem zavaró alakulatokat hozott létre, mint például a Szabad Román Republikánus Szocialista Demokratikus Párt. A szélsőséges hangvételű lapok vezetője egyébként előszeretettel állítja magáról, hogy szoros kapcsolatot ápol a világ befolyásos politikusaival, közöttük Tony Blair volt brit kormányfővel, Jacques Chirac volt francia államfővel vagy Vlagyimir Putyin orosz miniszterelnökkel.
A Krónika szerette volna megszólaltatni az ügyben Nahorniacot, aki azonban többszöri próbálkozásunkra is elutasította a válaszadást. Hasonlóképpen megpróbáltuk megtudakolni a CFR-től, van-e köze a vasúti társaságnak az uszító kiadványokhoz, a cég szóvivője azonban nem válaszolt hívásunkra.
Tőkés László az eset kapcsán azt nehezményezte, hogy a Román Vasúttársaság –mint állami vállalat – járatain ilyesfajta uszító anyagokat minden további nélkül, senki által nem zavartatva lehet terjeszteni. Újságírói kérdésésre jelezte, hogy fontolóra veszik a jogi lépések megtételét.
Számba vették a magyarokat ért sérelmeket
Magyar Hírlap, 2011. május 14.
Tőkés Lászlónak, az Európai Parlament alelnökének meggyilkolására uszít egy a román vonatokon terjesztett kiadvány szerzője
Tőkés Lászlót kérte fel az Emberi Méltóság Tanácsa (EMT), hogy uniós fórumokon vesse fel a Kárpát-medencei magyarokat ért sorozatos jogsértéseket. Az EMT az ősszel Dunaszerdahelyen nemzetközi koncertet is szervez az emberi méltóságért.
„Kilenc évtizeddel a trianoni békediktátum után, a határon túli magyarság olyan emberi jogaiért kell ismét síkra szállni, amelyek akkor evidensnek tűntek, és a gyakorlatban megvalósultak" – jelentette ki tegnap Nagyváradon Lomnici Zoltán, az Emberi Méltóság Tanácsának (EMT) elnöke, aki Tőkés Lászlóval, az Európai Parlament (EP) alelnökével folytatott megbeszélést. Lomnici elmondta: az EMT Kárpát-medencei tényfeltáró körútján megállapították: a Felvidéken és Erdélyben sokakat hátrány ér a magyar nyelv használatáért, a kétnyelvű feliratok több, Magyarországgal szomszédos országban vita tárgyát képezik, a magyar nyelvű oktatás elsorvasztása évtizedek óta gondot jelent, és a tisztán magyarlakta területeken is csak komoly harcok árán lehet elérni, hogy nemzetünk történelmi alakjairól nevezzenek el utcákat. Az év első harmadában csaknem húsz magyar emlékhelyet, szobrot gyaláztak vagy rongáltak meg, köztük az aradi Szabadság-szoborcsoportot.
Tőkés László elfogadta az EMT felkérését, hogy az európai fórumokon vesse fel a sorozatos jogsértéseket. „Miközben Magyarországot folyamatos célkeresztben tartják az emberi méltóság és az emberi jogok vélelmezett megsértése miatt, egész Európa hallgat a Benes-dekrétumok 21. századi továbbéléséről. A kettős mércét nem fogadhatjuk el" – jelentette ki az EP-alelnök. Lomnici nehezményezte azt is, hogy a romániai állami vasúttársaság vonatain olyan kiadványt terjesztettek, amelyben Tőkés László meggyilkolására uszított bizonyos Florin Bucovianul. „Nem szégyelli magát ez a szerencsétlen »bozgor« (hazátlan – a szerk.)? Hát nem lesz már valaki ebben az országban, aki golyót ereszt ennek a hazaárulónak a fejébe? " – írta a szerző. Tőkés jelezte, hogy fontolóra veszi jogi lépések megtételét.
Vajdasági győzködés
Szerbia uniós csatlakozási tárgyalásainak megkezdése után a vajdasági magyarok már az előcsatlakozási alapokból is részesülhetnek – hangsúlyozta tegnap Budapesten Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnöke a Polgári Magyarországért Alapítvány és a Konrad Adenauer Alapítvány szervezésében az EU bővítéséről tartott workshopon. A VMSZ az őszig kétezer magyar családhoz kopogtat be, hogy meggyőzze őket arról, taníttassák anyanyelvükön iskolaéretté váló gyermekeiket. (KRL)
Kristály Lehel
Jogsértések regiszterével kérték Tőkés közbenjárását
Új Magyar Szó, 2011. május 16. Totka László
A kisebbségi magyarságot ért jogsérelmek nemzetközi szinten való képviselésére kérte fel a hétvégén Tőkés László európai parlamenti alelnököt az egy éve alakult Emberi Méltóság Tanácsa (EMT).
A kisebbségi magyarságot ért jogsérelmek nemzetközi szinten való képviselésére kérte fel a hétvégén Tőkés László európai parlamenti alelnököt az egy éve alakult Emberi Méltóság Tanácsa (EMT).
Nagyváradi látogatásuk alkalmával Lomnici Zoltán és Szunai Miklós, a szervezet elnöke illetve főtitkára tájékoztattak a Kárpát-medence magyarlakta területeit érintő tényfeltáró körút tapasztalatairól. Szerintük kilenc évtizeddel a trianoni békediktátum után a határon túli magyarság olyan emberi jogaiért kell ismét síkra szállni, amelyek akkor evidensnek tűntek és a gyakorlatban megvalósultak.
Felvidéken és Erdélyben a magyar anyanyelv használatának jogát politikai erők vonják kétségbe, és sokakat hátrány ér a magyar nyelv használatáért, a kétnyelvű feliratok több, Magyarországgal szomszédos országban folyamatosan vita tárgyát képezik, sorolta Lomnici. Hozzátette: a magyar nyelvű oktatás elsorvasztása évtizedek óta problémát jelent, és a tisztán magyarlakta területeken is csak komoly harcok árán lehet elérni, hogy magyar történelmi alakokról nevezzenek el utcákat.
Az év első harmadában csaknem húsz magyar emlékhelyet, illetve szobrot gyaláztak vagy rongáltak meg – emelte ki a magyarországi Legfelsőbb Bíróság volt elnöke. Tőkés László elmondta, az EP emberjogi bizottságának tagjaként ezen ügyeket eddig képviselte.
EMNT
Megint egy új magyar párt?
168 óra, 2011. május 15.
Május elején a bukaresti törvényszéken benyújtották az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) bejegyzéséhez szükséges dokumentumokat. Toró T. Tibor, a párt ideiglenes elnöke szerint közel harmincezer támogató aláírást sikerült összegyűjteniük a törvény által előírt 25 ezerrel szemben, 18 megyéből és Bukarestből.
Toró lapnyilatkozatában leszögezte, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) az elmúlt két évtizedben mintegy hatszázezer szavazót veszített, elsősorban őket kívánnák mozgósítani.
- Valóban ilyen arányú a szavazatvesztés? Ez mennyiben indokolja újabb magyar párt életre hívását? – kérdeztük Winkler Gyulától, az RMDSZ Déva megyei elnökétől, aki egyúttal az RMDSZ egyik képviselője az Európai Parlamentben.
– Lemorzsolódás a választók körében valóban tapasztalható, ám ez messze nem magyar sajátosság Romániában. Valamennyi párt bázisa lényegesen szűkült, az RMDSZ esetében ez teljesen megfelel az országos trendnek. Tehát az arány, ami húsz évvel ezelőtt a romániai pártszínképet jellemezte – benne a mintegy 6-7 százalékos magyar szavazótáborral – jottányit sem változott napjainkra.
- Elképzelhetőnek tartja, hogy az új párt megjelenése hozzájárul a magyar választópolgárok aktivitásának növeléséhez? Toró T. Tibor azt állította, hogy azt az űrt kívánják betölteni, ami sem az RMDSZ-nek, sem pedig a később, Szász Jenő székelyudvarhelyi polgármester által alapított Magyar Polgári Pártnak (MPP) nem sikerül.
– Ez az optimizmus enyhén szólva is megkérdőjelezhető. Vegyük a romániai magyar nemzeti közösséget másfél milliós tömegnek. Ezeknek az embereknek egyharmada él a Székelyföldön, a magyar többségű megyékben. Másik harmada lakik a nyugati határhoz közel eső területeken, a Partiumban és a Bánságban, itt már kisebbségben, de még jelentős létszámban. És harmadik harmada a szórványban, ahol a helyi önkormányzatokba történő bejutásuk is komoly eredménynek számít. Ha három párt verseng a voksukért, biztos, hogy a harmadik csoportban ez a lehetőség elvész, de a középső harmadban is bizonytalanná válik. Jómagam, akinek – dévaiként – a harmadik csoport, a szórvány érdekeinek védelmében különösen sok a tennivalója, most ettől tartok a leginkább.
– És országos szinten?
– Ott több magyar erő indulása esetén, ha lehet, még rosszabbak a kilátások. A parlamenti bejutás küszöbje öt százalék. Ezt az RMDSZ-nek mindeddig sikerült megugrania. Ha most többen pályáznak ugyanazon magyar szavazók voksaira, nyilván egyikük sem éri el ezt a küszöböt. De ha két párt összeáll egy választási koalícióba, az sem segít, mert akkor a törvény értelmében nyolcszázaléknyi szavazatot kell összegyűjteniük, s ez a jelen politikai helyzetben teljességgel irreális. Toró Tibor szerint a pártjuk jobbközép irányultságú, modern európai néppárt lesz – az RMDSZ éppenséggel ezt képviseli Szövetségként, az erdélyi Magyar Összefogás meghatározó tagjaként. Otthon is, az Európai Parlamentben is.
– Az Európai Parlament egyik alelnöke Tőkés László. Toró T. Tibor szavai szerint Tőkés az új pártalakulat "mentora". Mit kell értenünk ez alatt?
– Ezt Toró úrtól kellene megkérdezni. A romániai magyar közéletben Tőkés László megkerülhetetlen, és ennek ő is a tudatában van. Bár hosszú ideig az RMDSZ tiszteletbeli elnöke volt, rendre kiállt új szerveződések létrehozása mellett, ott bábáskodott az MPP alapításánál is (később azonban eltávolodott Szász Jenőtől), ő vezeti az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsot, hallatja hangját minden kérdésben, ami közösségünket érinti. Az Európai Parlamentben együtt dolgozom vele és Sógor Csaba képviselőtársammal, mi hárman reprezentáljuk a romániai magyarságot. Korábban volt ugyan egy negyedik magyar nemzetiségű képviselő – Csibi Magor –, ő azonban a romániai liberálisok listájáról került be az EU parlamentjébe, és ugyanez a párt tette később kieső helyre az újabb uniós választási listáján...
De visszatérve Tőkés Lászlóhoz: van egy felület, ahol nemcsak én, de más sem tud vele közös nevezőre jutni. Ez pedig a romániai magyar politizálás lényege: az erdélyi magyarok életét alapvetően befolyásoló döntések Románia parlamentjében születnek! Lehetséges ugyan ezt befolyásolni, elsősorban Erdélyből, nyilván Brüsszelből is, evidens, hogy Budapestről is – ám ha nem vagy jelen a bukaresti törvényhozásban, akkor eredményeket elérni több mint kétséges. Ezért a magyar politikai erő, az RMDSZ, kormánykoalíció tagjaként vagy ellenzékben, de pozitív befolyást tudott gyakorolni az itt élő magyarság életének alakítására. Nos, Tőkés László képviselőtársam ezzel eleddig nem tudott egyetérteni. Szerintem viszont ezt a lehetőséget csak egységes magyar politikai képviselettel lehet megóvni. Akik nem osztják ezt a nézetet, azok kísérleteznek egyre újabb pártokkal, politikai formációkkal. Ám övék a felelősség is, ha a kísérlet nem sikerül. Egy lejárató kampány ellenünk, az RMDSZ ellen az adott körülmények között súlyosan veszélyezteti a romániai magyarság jövőbeni esélyeit, a fiaskót pedig valamennyien megszenvedjük.
Winkler Gyula 1964-ben Vajdahunyadon született, nős, egy gyermek apja. Elektronikai és távközlési mérnök, okleveles közgazdász. 1991-től RMDSZ tag, 2001-től a Hunyad megyei szervezetet vezeti. 2000 és 2004 között bukaresti parlamenti képviselő. 2004 és 2007 között a román kormány külkereskedelemért felelős minisztere, majd a távközlési tárca vezetője.
2007 decemberétől európai parlamenti képviselő, az EP külkereskedelmi és regionális fejlesztési bizottságaiban dolgozik. Mint életrajzában fogalmaz: "RMDSZ-es képviselőként ragaszkodtam ahhoz, hogy ugyanazt az üzenetet képviseljem itt Brüsszelben, mint kollégáim Bukarestben és Erdélyben, mert csak a következetes munka, egységes fellépés vezet eredményhez."
ROMÁNIA
Az RMDSZ és Emil Boc tervei
Hargita Népe 2011. május 16. – Isán István Csongor
Emil Boc megnyugtató fölénnyel megnyerte a PD-L elnöki tisztségét. Első ránézésre azt lehetne hinni, hogy ez a garanciája annak, hogy minden folytatódik, minden marad úgy, ahogy eddig volt. De a holnapi Emil Boc nem biztos, hogy ugyanaz, mint a múlt heti miniszterelnök. A PD-L várhatóan még a nyári parlamenti vakáció előtt elkezdi a választásokra való készülődést, és immár a kongresszuson túljutva, kezdi meg beazonosítani azokat a kampánytémákat, amelyekre alapozva a legjobban szerepelhet majd a jövő tavaszi helyhatósági és az azt követő parlamenti választásokon. Az RMDSZ számára két fontos kérdés van ebben a helyzetben.
Az első az, hogy a választásokra való készülődés és az ezzel járó stratégiaváltás vajon változással jár-e majd a kormányzati struktúrákban is. A válasz nagyon fontos (hiszen sok helyi projekt kormánypénzekre alapul), és Kelemen Hunor meg az őt körülvevő vezérkar biztosan megpróbálja ezt mihamarabb kideríteni és feldolgozni. A változtatás esélye megvan, és a forgatókönyvek közül vannak a szövetség számára rosszul hangzók is. A második fontos kérdés, hogy a választási kampány burkolt időszakába lépve mennyire lesz engedékeny a nagyobbik kormánypárt az RMDSZ magyar szempontból fontos követelményeivel szemben. Hiszen a közvélemény-kutatások azt mutatják, hogy a szélsőséges diskurzus megint elég jelentős mennyiségű román szavazót tud megmozgatni. Ugyanakkor az ellenzék biztosan ilyen oldalról is támadni fogja a kormányt. Bármennyire szeretik magukat toleránsnak feltüntetni, Crin Antonescu és Victor Ponta úgyis csak a populizmus politikai stratégiáját ismerik. Már meg is mutatták, hogy a nacionalista érveket akkor is hangosan tudják kiabálni (és párttársaikkal skandáltatni), ha azok nyilvánvalóan hazug tényekre alapulnak.
Az RMDSZ, szintén a választások közeledtére gondolva, nem hagyhatja, hogy a kisebbségi törvény kérdése megint csak megragadjon a parlament különböző bizottságainak és procedúráinak útvesztőjében. A tanügyi törvény átment, azonban a szövetségnek szüksége van egy ennél is hangzatosabb eredményre. Olyan eredményre, ami tipikusan a bukaresti politizáláshoz kapcsolható. Ezzel megerősíthetik érvrendszerüket: az egységes képviselet nélkül nem sikerült volna a kulturális autonómia (és ezáltal az etnikai alapon megadott autonómia) fogalmát bevinni a román jogrendszerbe.
A kisebbségi törvény és a kulturális autonómia a kulcsmondatai lesznek annak a kampánynak, amivel az RMDSZ majd megpróbálja kivédeni a Tőkés-párt támadásait. Hiszen míg azok azt ígérik, hogy az autonómia kivívása lesz politikai programjuk mennyezetköve, addig az RMDSZ már kivívott autonómiaformákról számolhat be választóinak, ezzel is hitelesítve stratégiáját, hogy a román törvényhozásban folyamatosan egyensúlyozva, kivárva, a megfelelő pillanatban el tudja érni azt, amit kívülről, erőből politizálva biztosan nem lehetne megvalósítani. Ezek az érvrendszeri megalapozások már most látszanak.
A kampánystratégiát illetően érdekes lesz azt is nyomon követni, hogy a gazdasági kérdések hogyan kerülnek be majd a politikusok érvrendszerébe. Remélhetőleg egyik oldal sem próbálja meg kiiktatni a gazdasági témákat a kampányból. Ellenkező esetben teljesen hiteltelenné válhat bármilyen egyéb eredmény. Az RMDSZ ebben az irányban is nyitni próbál: gazdasági tanácsot hoztak létre. És várhatóan ezen a vonalon is lesz néhány alapvető téma, amit majd a közbeszéd szintjére emelnek.
Mindezek sikere nagyban függ attól, hogy az immár átváltozott, kampányra készülő Emil Boc milyen irányt próbál majd megszabni pártjának. Az elkövetkező hetek koalíciós háttércsatározásai ezt a témát vitatják majd.
Nem óhajtja a Moldovai Köztársaság és Románia egyesülését a besszarábok túlnyomó többsége
Transindex, 2011. május 15.
Míg a romániaiak közel fele szerint Romániának és a Moldovai Köztársaságnak egyesülnie kellene, addig a Prutontúliaknak csupán 3%-a osztja ezt a véleményt - derült ki a Soros Alapítvány felméréséből.
A romániaiaknak egyébként zűrzavaros elképzeléseik vannak a Moldovai Köztársaság ország-identitását, illetvelakosságának identitását illetően, hiszen a megkérdezettek 46%-a nem tud választ adni olyan egyszerű kérdésekre, mint például az, hogy mit jelent a Moldovai Köztársaság a romániai románok számára. A romániaiakat nem foglalkoztatják a szomszédos ország történései, kirándulni sem járnak oda: a 10%-ot sem éri el azoknak a megkérdezettek a számaránya, akik megfordultak már Moldovában, és ezeknek is zöme üzleti ügyben tett látogatást.
Románia és a Moldovai Köztársaság egyesülése azonban folyamatosan jelen van a romániai kollektív tudatban: a megkérdezettek majdnem 50%-a nyilatkozta azt, hogy a két országnak egyesülnie kellene, és 64%-uk úgy vélekedett, ez elsősorban a besszaráboknak kedvezne.
A felmérésből az derül ki, hogy a romániaiak úgy gondolják, a moldovaiak nagyonis óhajtják a két ország egyesülését, azonban ez koránt sincs így: csupán a megkérdezett moldovaiak 3%-a egyezne bele az egyesülésbe.
A válaszadó romániaiak 46%-a szerint az egyesülés a Moldovai Köztársaságnak az Európai Unióhoz való csatlakozásával következhetne be legegyszerűbben. Az egyesülést pártoló romániaiak "kemény magját" az 51 éves házas és középszintű tanulmányokkal rendelkező férfiak alkotják. A román válaszadók fele úgy gondolja, hogy az egyesülésnek mindenképpen végbe kell mennie, még akkor is, ha ez az életszínvonal arányának 25%-os csökkenéséhez vezet.
A felmérésben részt vevő személyek 74%-a úgy véli, a moldovai nem egy, a romántól különálló nyelv, ennek ellenkezőjét a válaszadók 13%-a állítja.
Emil Boc maradt a PDL elnöke
Krónika, 2011. május 16.
Emil Boc pártelnöknek szavaztak újabb mandátumot a Demokrata Liberális Párt (PDL) hétvégi tisztújító kongresszusán. A három elnökjelölt közül a kezdettől fogva a legesélyesebbnek tartott jelenlegi miniszterelnök 868 szavazatot kapott a szombati pártelnökválasztáson, Vasile Blagát 499-en támogatták, míg Theodor Paleologu mögé mindössze 24 küldött sorakozott fel szavazatával. A kongresszuson megjelent Traian Băsescu államfő is, aki beszédében egyértelműen Emil Boc újraválasztása mellett foglalt állást. A kongresszus második napján az 1400 küldött megválasztotta a PDL alelnökeit is.
A kongresszusi küldöttek előtt mondott beszédében Emil Boc kifejtette, megválasztása esetén három fő célt fog követni: tovább kívánja vinni az ország modernizációjának folyamatát, folytatni kívánja a kormányzást, valamint a PDL megreformálásán is dolgozni fog.
„Belső versengés folyik, ez azonban nem konfrontáció. Az összecsapás a párton kívül van, a Szociálliberális Unióval (USL), amelynek ott kell maradnia, ahol a helye van, vagyis ellenzékben" – fogalmazott Emil Boc, majd a megválasztása utáni felszólalásában hangsúlyozta: a PDL vezetésében szükség van a másik két elnökjelöltre, Vasile Blagára és Theodor Paleologura is.
A közgyűlésig az alakulat főtitkári tisztségét betöltő Blaga a párt megújulására helyezte a hangsúlyt, szerinte „új kezdetre" van szükség, hogy a jövő évi parlamenti választásokig a PDL-nek sikerüljön kormányon maradnia, majd megnyernie a választásokat. A politikus éles kritikával is illette a régi-új pártvezetést, szerinte az alakulat „nem működik", az állandó tanács hosszú ideje semmiféle döntést nem volt képes meghozni, márpedig a 2012-es megmérettetések megnyeréséhez, a hatalom megtartásához alapvető stratégiai váltásra van szükség.
Vereségét követően Blaga leszögezte: sem ő, sem a jelölését támogatók nem fogják elhagyni az alakulatot. Blaga kudarcát különben elsősorban Traian Băsescunak „köszönheti", aki már korábban egyértelművé tette, hogy a Boc jelképezte folytonosságot támogatja a 2005-ig általa vezetett párt élén. A kongresszuson mondott beszédében az államfő – aki több alkalommal elérzékenyült, szeme könnybe lábadt – elismerően szólt a kormány eddigi tevékenységéről, a gazdasági megszorítások következetességéről, és a reformok folytatására biztatta a kormányt.
Emil Boc távozhat a miniszterelnöki székből
A Mediafax hírügynökség demokrata liberális forrásokból úgy tudja: Traian Băsescu államfő új kormányt szeretne, ezért Emil Boc visszaadja miniszterelnöki megbízatását. Az idézett források szerint a párton belül megoszlanak a vélemények ezzel kapcsolatban: egyesek azt szeretnék, hogy Boc pártelnökként továbbra is kormányfő maradjon, mások azonban attól tartanak, hogy a Boc távozásával létrejövő új kormány nem lesz képes megszerezni a parlament támogatását.
Hangsúlyozta: noha a PDL-n belül is többen a reformok lassítását szorgalmazzák választási megfontolásból, az ország átalakítását folytatni kell, ellenkező esetben a párt is veszíteni fog. „Románia többé nem viseli el a félmegoldásokat, és felelős politikusokra van szüksége, akik befejezik az elkezdett munkát. Ha megálltok, semmi esélyetek megnyerni a 2012-es parlamenti választásokat" – figyelmeztette híveit Băsescu, megköszönve Emil Bocnak, hogy miután hat évvel ezelőtt átadta neki a 13 százalékos népszerűségnek örvendő PDL irányítását, később sikerült 35–36 százalékra feltornásznia a támogatottságot.
Párton belüli források szerint egyébként az államfő a hétvégén többször találkozott Bockal, Blagával és támogatóikkal, akiket az egység fenntartására szólított.
A kongresszus második napján a küldöttek megválasztották a PDL első alelnökeit is, a négy tisztséget Roberta Anastase, Teodor Baconschi, Gheorghe Flutur és Sorin Frunzăverde tölti be.
A PDL főtitkárává Ioan Olteant választották.
Ugyanakkor a PDL frissen megválasztott 15 alelnöke között található Elena Udrea, Theodor Paleologu, Sever Voinescu, Dorin Florea és Monica Macovei.
Engednek Budapestnek? – Az oktatási támogatásokról is tárgyal a román és a magyar külügyminiszter
Új Magyar Szó, 2011. május 16.
A román Külügyminisztérium adatvédelmi szempontok miatt aggályosnak tartja, hogy a Budapest figyelmen kívül hagyja az oktatási támogatásokról szóló kormányközi megállapodást – értesült lapunk.
A magyarországi oktatási-nevelési támogatás kérdése lesz az egyik napirendi pontja Teodor Baconschi román és Martonyi János magyar külügyminiszter csütörtöki találkozójának – tudta meg lapunk. A juttatások ügyét a június elején ülésező román-magyar kisebbségi vegyes bizottság is napirendre tűzi. Mint ismert, a támogatások azután váltak diplomáciai kérdéssé, hogy az Orbánkormány idéntől már nem az Iskola Alapítványon keresztül kívánja folyósítani a magyar oktatási intézményekben tanuló diákok számára a húszezer forintnak megfelelő összeget, hanem egy hatályban lévő román-magyar kormányközi megállapodást megszegve a Romániai Magyar Pedagógus Szövetséget kérte fel a pályáztatás lebonyolítására.
Az intézményváltásnak nemcsak diplomáciai következményei vannak: kitolódik a pályázat határideje, az eddigiekkel ellentétben nem júniustól, hanem várhatóan csak ősztől kezdik folyósítani a támogatást. Változik a pályázat benyújtásának módja (az adatközlő űrlapokat a szovátai Teleki Oktatási Központhoz postán kell eljuttatni), illetve módosul a pályázati összeg kiutalásának rendszere is, amelyet a kedvezményezettek postai úton már nem, csak banki átutalással kaphatnak meg. Az ÚMSZ külügyminisztériumi forrásoktól úgy értesült: a bukaresti diplomácia adatvédelmi szempontok miatt tartja aggályosnak, hogy Budapest figyelmen kívül hagyja a támogatást szabályozó kormányközi megállapodást.
A magyar fél olyan adatokhoz jut a támogatási rendszer adminisztrációja révén, amelyekhez jogszerűen a román államnak is csak szigorú feltételek teljesítése mellett lehet hozzáférése. Az oktatási nevelési pályázat kiírója ugyanis olyan személyes adatok közléséhez (nemzetiség, lakcím, személyi szám, személyi igazolvány másolata, oktatási intézmény adatai, családi állapot, telefonszám) köti a támogatást, amelyeknek a rögzítésére és tárolására a magyar hatóságok nem jogosultak, s amelyeket a román állam is csak akkor rögzíthet, ha teljesíti az érvényes adatvédelmi előírásokat.
Budapestnek mindegy A szulofoldonmagyarul.ro webhelyről letölthető adatközlő lapon szereplő adatvédelmi záradék így hangzik: „Alulírott hozzájárulok a támogatás tényének nyilvánosságához, az igénylőlapon, valamint az adatlapon és a pótlapon szereplő személyes adatoknak a pályázat elbírálásával kapcsolatos kezeléséhez, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségére, valamint a Bethlen Gábor Alapra vonatkozó hatályos adatvédelmi jogszabályok szerint."
A kiíró a 2001/677-es számú romániai adatvédelmi törvényt nevezi meg jogi alapként, azt azonban nem tisztázza, hogy a magyarországi jogi személyiséggel és felelősséggel bíró Bethlen Gábor Alap milyen nemzetközi szempontból is érvényes jogszabályok szerint jár el. A kormányközi szerződés egyébként – jelezte a román külügy neve elhallgatását kérő munkatársa – az Orbán- kormány a jelenlegi feltételek mellett nem is mondhatja fel egyoldalúan, ezért a következő hetek tárgyalásaitól függ, folyósítható-e az oktatási nevelési támogatás a magyar fél által szorgalmazott módon.
„Úgy látom, hogy a magyar diplomáciának egyelőre teljesen mindegy, hogy lesz-e ebből diplomáciai konfliktus, vagy sem, valóban eljut- e az a támogatás a romániai magyar gyerekekhez, vagy sem. A magyarok abban bíznak, hogy a felmerülő problémák az Orbán Viktor, Emil Boc és Traian Băsescu közötti jó kapcsolat révén rendezhetők" – tette hozzá forrásunk.
Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke lapunk megkeresésére jelezte, nem kíván ebben a kérdésben állást foglalni, közölte: a tárgyalások kimenetele a külügyminisztériumi egyeztetésektől függ. Még szerződés sincs A Romániai Magyar Pedagógus Szövetség (amelyet a kiíró „adatgyűjtőként" nevez meg a kiírásban) elnöke, Burus Siklódi Botond az ÚMSZ-nek elmondta: az RMPSZ nem vesz részt a pályázati pénzek kezelésében, és egyelőre szerződést sem kötött a magyar kormánnyal a pályázat lebonyolítására.
A szakmai szervezet vezetője szerint minden tőlük telhetőt megtesznek azért, hogy a romániai magyar diákok és óvodáskorú gyermekek pályázatának adminisztrációja rendben menjen. „A támogatás átutalásának mikéntjéről nem áll módomban nyilatkozni" – hárította el kérdésünket Burus Siklódi Botond. Az ÚMSZ többször fordult nyilatkozatért a Bethlen Gábor Alaphoz, de lapzártánkig nem kaptunk választ arra vonatkozóan: hogyan történik majd az oktatási nevelési támogatás átutalása, ha azt nem a romániai lebonyolító szervezet adminisztrálja, mint ahogyan azt sem tudni még milyen bankszámlára kapják meg a kedvezményezettek a pályázat összegét.
ERDÉLY
Az Erdélyi Magyar Ifjak a Kisebbségi Törvényről – Közlemény
Erdély.ma, 2011. május 13.
Az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) megalakulása óta különös figyelmet fordít nemzeti sorskérdéseinkre, és a Kárpát-medencei magyarság nemzetpolitikájának tevőleges erdélyi szereplőjeként működött és működik. Céljainknak megfelelően, ez év elején megalakítottuk az EMI nemzetpolitikai szakcsoportját, melynek első témája az idén ismét napirendre került, de fontosságához képest keveset vitatott hazai kisebbségi törvénytervezet.
A 2005-ös sikertelen előterjesztés után, az elmúlt évek gyenge kormányzati eredményeinek ellensúlyozására, az RMDSZ idén ismét megpróbálja átkényszeríteni a bukaresti törvényhozáson kisebbségi „magántörvényét". Sokat elárul az előterjesztők demokráciakoncepciójáról és közéletünk jelen állapotairól a tény, hogy amíg hat évvel ezelőtt legalább a konszenzuskeresés látszatát igyekeztek megteremteni, ezúttal már ennek leghalványabb szükségét sem látták: a társadalmi vita lefolytatásának szükségessége idén fel sem merült. A hat évvel ezelőtti tiltakozáshullám jeleit sem tapasztalhatjuk. A civil szervezetek, politikai alakulatok és az egyházak talán úgy gondolják már kifejtették álláspontjukat évekkel ezelőtt és fölösleges újra elmondani, de hangsúlyozzuk, ismét ugyanaz a számunkra elfogadhatatlan kisebbségi törvény van napirenden. A törvénytervezet részletes elemzése alapján a következő tényeket tartjuk kiemelésre fontosnak:
- az előterjesztők által kerettörvénynek nevezett szöveg sehol, még utalás formájában sem foglalkozik a területi autonómia lehetőségével.
- a tervezet a másfél milliós erdélyi magyarságot egy szinten kezeli további 19 romániai nemzeti és etnikai kisebbséggel, melyek többsége alig pár ezer lelket számláló, az asszimiláció és a nyelvvesztés előrehaladott állapotában lévő közösség, valamint rájuk és igényeik szerint tervezett szabályozással kíván megoldást adni országnyi közösségünk létkérdéseire.
- a tervezet nem rendelkezik önálló, állami magyar egyetemek létrehozásának kötelezettségéről, továbbá említést sem tesz önálló, állami fenntartású közszolgálati médiaorgánumok létrehozásáról.
- a tervezet, az eddigiekhez képest, a nyelvhasználat területén semmilyen többletjogot nem biztosít.
- a tervezet a kisebbségi jogok részletes kibontása helyett arra fordít kiemelt figyelmet, hogyan adjon olyan szabályozást, mellyel ellehetetlenítse az RMDSZ-en kívül más kisebbségi magyar szervezet létrehozását.
- a tervezet valamennyi romániai kisebbségi szervezetet egy közvetlenül a kormány alá rendelt gyűjtőszervezetbe kényszerítene, miközben azt semmilyen döntéshozatali jogkörrel nem ruházza fel.
- a tervezet, homlokegyenest szembemenve az önkormányzatiság és a szubszidiaritás elveivel, felülről lefelé „építkezve", centralizált, országos működésű úgynevezett Kulturális Autonómia Nemzeti Tanácsokat javasol, melyek – esetleg – létrehozhatnak területi, azaz megyei szervezeteket, de csupán egyszerű jogi személyi státusszal. Helyi szervezetekről egy szó sem esik.
- a tervezet kulturális autonómia-elképzelésének alapját jelentő Kulturális Autonómia Nemzeti Tanácsokat olyan belső választásokon választanák meg, melyek lebonyolítását a mindenkori kormány szabályozná és az illető kisebbség reprezentatív szervezetére, esetünkben az RMDSZ-re bíznák.
- a tervezet teljes egészéből hiányoznak a végrehajtást illető garanciák, illetve az eseteleges szankciók.
(Fentiek egy az EMI nemzetpolitikai szakcsoportja által készített nagyobb terjedelmű elemzés kivonatát képezik, mely május 20-án a Krónika napilapban megjelenő Szempont melléklet közölni fog.)
Fontosnak tartjuk elmondani, hogy az 1993-as első kisebbségi törvénytervezet óta az RMDSZ olyan súlyos mértékben hátrált meg közösségi jogaink tekintetében, hogy az a tervezet legitimitását alapvetően kérdőjelezi meg, és több mint kétségessé teszi, hogy az erdélyi magyarok valódi igényeire jelenthetne akárcsak részleges megoldást.
Összegzésképpen tehát, egyértelműen és határozottan vissza kell utasítanunk az RMDSZ újbóli próbálkozását „egyszemélyes" kisebbségi törvénytervezete elfogadtatására, valamint, ahogyan azt 2005-ben a Székely Nemzeti Tanáccsal (SZNT), az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanáccsal (EMNT), Magyar Ifjúsági Tanáccsal (MIT) és az Magyar Polgári Szövetséggel (MPSZ) közösen tettük, nevezett politikai alakulatot felszólítjuk, vonja vissza törvénytervezetét, térjen vissza az erdélyi magyarság területi autonómiájának képviseletéhez és legyen partner széleskörű társadalmi vita lefolytatásához egy a magyar közösség valódi érdekeit szolgáló kisebbségi kerettörvény megalkotásához és beterjesztéséhez.
2011. április 13.
Nagyvárad/Kolozsvár
Csomortányi István, EMI nemzetpolitikai szakcsoport vezető
Soós Sándor, EMI-elnök
EMI-közlemény
Temesvári konferencia a szórvány és a nemzetépítés jövőjéről
Krónika, 2011. május 16. – Pataky Lehel Zsolt
A szórvány védelme nemzetpolitikai feladat kell hogy legyen, ennek kései felismerése a magyarság fogyását, asszimilációját gyorsítaná fel – hangzott el a temesvári szórványkonferencián.
A magyarság számának csökkenése megállítható, és a folyamat vissza is fordítható, ha sikerül körültekintő, minden régió sajátosságának megfelelő stratégiát kidolgozni a szétszórtan élő magyar közösségek számára – hangzott el a Szórvány és nemzetépítés című konferencián, amit a temesvári Szórvány Alapítvány szervezett pénteken és szombaton a Kárpát-medence majdnem minden nyelvterületéről érkezett szakemberek részvételével.
Vándorló közösségek
A közösségelvű magyar nemzetpolitika egy ilyen stratégia elkészítésén dolgozik, aminek lényege, hogy az elszigetelten élő magyar közösségeket szülőhelyükön erősítsék meg, segítsék az önépítkezésben, a magyar jövőkép kialakításában – fejtette ki Répás Zsuzsanna, nemzetpolitikáért felelős helyettes magyar államtitkár. „Erre nincs általános recept, hanem a hely és az adott közösség igényei szerint kell kialakítani" – fogalmazott a szakpolitikus, aki szerint a szórvány mindig újratermelődik.
Felgyorsulhat az asszimiláció
Bodó Barna politológus, a Szórvány Alapítvány elnöke ezt a gondolatot továbbszőve fejtette ki, hogy a szórvány nem szűnik meg, hanem vándorol. „Resicabányáról a szórvány Temesvárra költözött, és ha itt eltűnnek a magyarok, azzal nem a szórvány tűnik el, hanem a temesvári magyarság. A szórvány legfeljebb Kolozsváron alakul ki" – magyarázta előadásában, hozzátéve, hogy ennek a veszélynek a kései felismerése a magyarság fogyását, asszimilációját gyorsítja fel.
Bodó Barna szerint a szórvány jelenti a nemzet határát, és ezeknek a „hátrahagyott helyőrségeknek" (idézet Gecse Géza budapesti rádiós szerkesztőtől) a védelme a nemzetpolitika feladata. „A szomszédos nemzetek nyelvében a diaszpóra kifejezés nem azonos a magyar szórvány fogalmával, hiszen a diaszpórában élők önszántukból vagy kényszerből szóródtak szét a világban, míg a mi szórványközösségeink soha nem hagyták el szülőföldjüket – hívta fel a figyelmet a főszervező. – Ezért a magyar szórvány fogalom »hungarikum«."
A kétnapos konferencián – melynek célja a szórványstratégia tudományos vizsgálata volt – az asszimiláció, a nemzetiség és anyanyelv vállalása, a közösségi önszerveződés és intézményépítés kérdéskörében tartottak érdekes előadásokat hazai és a határon túlról érkezett szakemberek.
MAGYARORSZÁG
Orbán: Európa vagy keresztény lesz, vagy nem fog létezni
MTI, 2011. május 13.
Isten említése az alaptörvényben nem jelenti a nem keresztény lakosság kirekesztését - mondta Orbán Viktor a Frankfurter Allgemeine Zeitungnak adott interjújában. A magyar uniós elnökség által eddig elért eredmények közül a miniszterelnök kiemelte az energiapolitikai megállapodást, illetve azt, hogy júniusban vélhetően első ízben fogadnak majd el közös romastratégiát.
Bottom of Form
A nemzeti önbecsüléssel rendelkező országok az erősek" címmel Orbán Viktor miniszterelnökkel közölt interjút péntek este a Frankfurter Allgemeine Zeitung internetes kiadása, mely a lap szombati számában jelenik meg. Az interjút Georg Paul Hefty, az újság magyar származású szemleírója készítette.
Az egyik fő téma az új magyar alaptörvény volt. Orbán Viktor szerint az új alkotmány szellemi kereteit és tartalmát az elmúlt két évtized tapasztalatai határozták meg. Mindezt - mint mondta - egy mondatban lehet összefoglalni: "ha egy ország saját önbecsülésében, saját magában nem biztos, ha nem ismeri saját szellemi alapjait, akkor gazdaságilag sem lehet sikeres". Szerinte Európában azok az országok lesznek erősek, amelyek nemzeti önértékelése, nemzeti önbecsülése erős.
Arra a kérdésre válaszolva, hogy a Szent Korona miért szerepel az alaptörvény preambulumában, elmondta: az állampolgároknak kiküldött 8 millió kérdőív magában foglalta azt a kérdést is, hogy mit tartalmazzon feltétlenül az alkotmány, és 900 ezerben a koronát megnevezték.
Orbán elutasította azt a feltételezést, amely szerint a korona Nagy-Magyarországot testesíti meg, és ezáltal sérti az ország szomszédainak érdekeit. A miniszterelnök szerint nem létezik semmifajta Nagy-Magyarország. "Mi mindig a történelmi Magyarországról beszélünk" - mondta, hozzátéve: az, hogy Magyarország korábban nem ugyanolyan nagyságú volt, nem ugyanarra a területre korlátozódott, mint ma, nem legenda, nem fikció vagy ideológia, hanem történelmi tény. "A korona tehát nem területeket szimbolizál, hanem valamennyi magyar összetartását", amelynek semmi köze területi revízióra vonatkozó igényhez vagy vágyhoz - mondta.
Orbán szerint Isten említése az alaptörvényben a nem jelenti a nem keresztény lakosság kirekesztését.
A miniszterelnök elmondta, hogy az alkotmány a himnusz első sorával kezdődik, és Istent csak ezen az egy helyen említik. "A himnusz azonban valamennyi magyar számára fontos, a hívők számára éppúgy, mint a nem hívők számára" - fogalmazott, ugyanakkor azt is hozzátette, hogy Magyarország, Európa a jövőben vagy keresztény lesz, vagy nem fog létezni.
A magyar uniós elnökség által eddig elért eredmények közül a miniszterelnök kiemelte, hogy sikerült megállapodást elérni az energiapolitikáról. Itt annak az alapelvnek a rögzítésére utalt, amely szerint minden országnak két, egymástól független energiaforrással kell rendelkeznie. Orbán nagy eredménynek tartja azt is, hogy sikerült megállapodni a többi 26 tagállammal arról a hat jogszabályról, amely szükséges az európai gazdasági kormányzáshoz. Harmadrészt kiemelte, hogy első ízben fogadnak majd el közös romastratégiát, szerinte biztos, hogy erre az állam- és kormányfők júniusi csúcstalálkozóján sor kerül. A negyedik fő eredménynek azt nevezte, hogy sikerült fenntartani Horvátország reményét a csatlakozási folyamat lezárására, mégpedig olyan időben, amikor szembenállás tapasztalható az EU mindenfajta bővítésével.
KÁRPÁT-MEDENCE
Bugár Béla: Veszélyes falfirkák
Bugár Béla blogja, 2011. május 15.
Az elmúlt hetekben ismét felütötte fejét a nacionalizmus. Különböző feliratok jelentek meg épületek falain, melyek a magyarokat, zsidókat gyalázzák. Azon tűnődtem, vajon mi visz rá egy huszonéves fiatalembert arra, hogy ilyen feliratotokkal fújja fel egy ház oldalára
Legyinthetnénk egyet az ügy felett, végül is nem új keletű dolog ez, effajta falfirkákra volt már példa nem egyszer. Az azonban mindenképpen elgondolkodtató lehet, hogy mikor jelentek/jelennek meg. Talán nem túlzás párhuzamot vonni a Szlovák Nemzeti Párt parlamenti munkássága és az egyre erősödő nacionalizmus között.
Meggyőződésem, hogy a gyűlölködés akkor kezdett ekkora méreteket ölteni, amikor a Slota által vezetett párt bejutott a parlamentbe és kormánypárttá vált. Egyre erélyesebben kezdték hangoztatni, hogy az egyetlen igaz nemzet a szlovák és minden kisebbség csak terhet és veszélyt jelent Szlovákia számára. Emlékezzünk csak vissza például a 2010-es parlamenti választások előtt zajló kampányukra, amikor hatalmas plakátokon óva intettek mindenkit a magyaroktól és a romáktól. És ez csak egy példa a sok közül.
Amennyiben sokat győzködünk valakit arról, hogy a kisebbség veszélyes, előbb utóbb el fogja hinni. Akkor is, ha még életében nem találkozott magyarral, romával, vagy ruszinnal. A reklámnak, győzködésnek, ijesztgetésnek hatalmas ereje van.
Meggyőződésem, hogy ez történik a jelen helyzetben is. A Szlovák Nemzeti Párt kampányt indított, petíciót gyűjtenek egy népszavazás kiírásához, hogy a szlovák nyelv válhasson az egyetlen hivatalos nyelvvé Szlovákiában. Óriásplakátokon hirdetik: „Nebuďme doma cudzincami! Nechceme žiť vo Felvidéku! „ (Ne legyünk idegenek itthon! Nem akarunk Felvidéken élni!) Az emberek többsége észre sem veszi ezeket a plakátokat, vagy legyint felettük, esetleg megbotránkozik. De itt van ez a fiú, aki fogta magát és befújta a házfalat gyalázkodó feliratokkal. És vajon beéri ennyivel, vagy hamarosan ismét egy Malina Hedvighez hasonlatos esettel kell majd szembesülnünk?
Nem értem, miért ez a gyűlölet. Én úgy gondolom, hogy elsősorban mindannyian emberek vagyunk, csak aztán szlovákok, magyarok, lengyelek, németek, ukránok.... Minden nemzet hagyományai, kultúrája, gondolkodásmódja csak gazdagíthatja, sokszínűbbé teheti a másik nemzetet. Ideje lenne felnőniük egyeseknek és tudatosítaniuk ezt!
INTERJÚK, ELEMZÉSEK, PUBLICISZTIKA
Visszavágtunk Trianon keserű veszteségéért
Magyar Hírlap, 2011. május 15.
Kivéreztetett, megrabolt Magyarországban indult újra az élet a trianoni békediktátum után. Több történész véleménye szerint az első világháborúban győztes hatalmak nem megcsonkítani és megbüntetni akarták az országot, hanem megsemmisíteni. Ehhez képest az 1927-ben bevezetett pengő idővel Európa hatodik legerősebb pénze lett, a magyar tudományos élet pedig fénykorát élte a két világháború között. Mintha csak erejét és elszántságát, de tehetségét is bizonyítani akarta volna ez a nép.
Klebelsberg Kunó annak idején azt mondta, a politikai Trianonnal nem lehetett mit kezdeni, azt kényszerűségből el kellett fogadni. De a magyarság kulturális fegyverletétele már nem kényszer, hanem önkéntes fegyverletétel lenne. Nem tette hozzá, hogy nemcsak önkéntes, de egyben önpusztító is.
Tőkéczki László történész szerint már korábban elindult egyébként Magyarország tudományos és kulturális fejlődése. Példa erre a két jelentős, 1912-ben alapított új egyetem, az egyik Debrecenben, a másik Pozsonyban. A pozsonyit a kolozsvárival együtt aztán egy 1921-ben született törvény alapján a megcsonkított Magyarországra költöztették, mentve minden tudást és reménységet, amely a két intézményhez kapcsolódott. A kolozsvári egyetem Szegedre, a pozsonyi pedig Pécsre került. Ezzel négy jelentős egyeteme lett az országnak, amely az újonnan alakuló közgyűjteményi, levéltári, könyvtári rendszerrel együtt fel tudta szívni azoknak a menekült értelmiségieknek a hatalmas tömegét is, akik az elszakított országrészekből érkeztek. Sőt Klebelsberg reményei szerint ennek a struktúrának kellett a későbbiekben státust és egzisztenciát biztosítania a magyar középosztály gyermekeinek. Ujváry Gábor történész arra hívja fel most a figyelmet, hogy Klebelsberget a négy nagy egyetem miatt folyamatos támadások érték a parlament költségvetési vitáiban, de a sajtó sem kímélte őt, mondván, nagy luxus ez egy harmadannyi országnak. Klebelsberg azonban nem tágított. Nemcsak a négy egyetemet védte meg, de tíz százalékra tornáztatta föl a kultúra, az oktatásügy, a tudomány központi költségvetési támogatását. Érdemes valami másra is figyelni ezen a ponton. Klebelsberg számos alkalommal elmondta, a kultúra és a tudomány terén vágunk vissza Trianonért. Tőkéczki László szerint azonban Klebelsberg ennél szélesebb horizonttal rendelkezett. Tanulmányozta azt a német modellt, amelyben a tudományos kutatások rendszerét és eredményeit közvetlen módon becsatornázták a gazdasági életbe, azaz a termelésbe. Ez a módszer huszonöt év alatt a legfejlettebb és legerősebb hatalmak csoportjába repítette a németeket. Igaz, a többi között épp ennek következtében tört ki az első világháború, hiszen a német fejlődés miatt felborult a nagyhatalmak kényes erőegyensúlya.
A miniszter praktikái
Ujváry Gábor történész úgy véli, az 1920-as évtized elsősorban az egyetemi fejlesztések időszaka volt. Ez kevés pénzt követelt a kivéreztetett országtól, de kézzel tapintható eredményeket hozott. Klebelsberg Kunót Hóman Bálint követte a kultuszminiszter székében, ő már 13 százalékra tornázta fel a tárca költségvetési támogatását, s a pénz döntő többségét az oktatásra és a tudományra fordította az állam. A tudomány mindvégig igényelte is a támogatást, s nem csak a kutatással is foglalkozó egyetemekre kell gondolni, hanem az 1920-tól alapított magyar intézetekre, vagyis a collegium hungaricumokra is. Bécs, Berlin, Róma, Párizs... Általában egy évre szóló állami ösztöndíjjal érkeztek ide diplomás magyar fiatalok, akik aztán továbbképezhették magukat e nagyvárosok egyetemein és tudományos műhelyeiben. Mindenütt az adott profilnak megfelelően. Bécsben a jogászok, orvosok, történészek, Berlinben szintén a történészek, de idővel ez lett a reáltudományok centruma is, Rómába pedig főként azok érkeztek, akik a képzőművészetek, a művészettörténet, valamint a régészet terén tevékenykedtek, és így tovább. Az volt a cél, hogy a világ lehető legjobb képzését kapják ezeken a területeken a magyar pályakezdők.
Egy-két fontosabb név mutatóba: Rómában tanultak Aba-Novák Vilmos, Szőnyi István, Molnár C. Pál festők, Párizsban Pátzay Pál szobrász, Bécsben Bibó István történész és Keresztury Dezső irodalomtörténész, író, költő, illetve a szintén történész Kosáry Domokos és Jakó Zsigmond, Benda Kálmán, Berlinben Bay Zoltán fizikus, Tamás Lajos nyelvész. Egy Zürichben létrehozandó collegium hungaricum is szerepelt a tervekben, amely főként az ottani műszaki egyetemhez kapcsolódott volna, de erre már nem jutott pénz. Egyébként Szent-Györgyi Albert is kapott magyar állami ösztöndíjat.
Ujváry Gábor történész szerint léteztek más ösztöndíjformák is, például az úgynevezett kézi ösztöndíjak. Itt egy összegben megkapták a pályázók a nekik szánt pénzt, s maguk dönthették el, hová mennek. Így járták be a világot, az Egyesült Államoktól kezdve Európán át egészen Japánig tudományos vagy művészeti pályájukra készülő magyar fiatalok.
Klebelsberg Kunó híres volt műszaki érdeklődéséről, a gépek, motorok iránti vonzalmáról. Talán ez is szerepet játszhatott abban, hogy létrehozta a Széchenyi Társaságot a hazai természettudományos kutatások támogatására. Az intézmény alapját tőkeadományok jelentették. Ez azonban nem a korabeli gazdasági elit adakozó kedvére utal, hanem Klebelsberg politikai képességeire, aki különféle eszközökkel és praktikákkal, de beindította az adakozás folyamatát, mondja Tőkéczki László történész. Amúgy szokásban volt az is, hogy iparbárók, nagyüzemek tulajdonosai maguk küldték tehetséges embereiket tanulni különféle tudományos műhelyekbe.
Bethlen Gábor szelleme
Ujváry Gábor történész arra utal, hogy már az 1920-as években is mérhetően és jól láthatóan fejlődött a magyar gazdaság, s ebben a fejlődésben így vagy úgy, de jelentős szerepet játszott a tudomány. Oly mértékben konszolidálódott a magyar gazdasági élet 1926-ra, ami külföldön, de itthon is meglepett mindenkit. Hiszen a trianoni békediktátum megszületésekor az egész világ életképtelennek hitte a megcsonkított Magyarországot.
A rangsort egyébként a történettudomány vezette. Ujváry Gábor szerint a 18–19. század eseményei kerültek a kutatások fókuszába, s az volt a legfőbb kérdés, hogy milyen folyamatok vezettek el Magyarország 1920-as megcsonkításához. Mai szemmel nézve megdöbbentő, de ki tudták szorítani az akkori történészek a napi politikát tudományos munkáikból. Persze nagy iskola volt ez, olyan, amelyet többek között Szekfű Gyula, Hóman Bálint, Mályusz Elemér neve fémjelzett.
Hogy jön ide a gazdasági fejlődés? Talán úgy, hogy a spirituális, morális megerősítéseknek és tisztázásoknak alapvető társadalompszichológiai fontosságuk van egy nemzet életének minden területén. A termelésben is.
Beindultak a látványos építkezések is. Itt például Székesfehérvár építkezéseit, fejlesztéseit kell megemlíteni, vagy a szegedi Dóm teret, de fellendültek a híd- és útépítések is, mindezek mögött többek között az az ifjak álltak, akik Rómában voltak ösztöndíjasok. Említésre érdemes a magyar járműipar látványos fellendülése is, aminek egyik legékesebb bizonyítéka a magyar motorvonatok nemzetközi sikere.
De színre léptek a nagy orvosdi-nasztiák, például a Korányiak, de itt kell megemlíteni Hajnal Imre nevét is. A matematikában pedig Riesz Frigyesét és Fejér Lipótét. A magyar földrajztudósok munkásságát is megismerhette a világ, főként Teleki Pálét, Bulla Béláét, Mendöl Tiborét. Ugyancsak ismert név Gerevich Tibor művészettörténész neve, akinek több mint száz doktorandusza volt, ez afféle világcsúcsnak számított.
Ujváry Gábor szerint a magyar tudományos élet az 1930-as években a világ középmezőnyébe, egyes területeken pedig az élvonalába tartozott. Ezt jelzi Szent-Györgyi Albert 1937-es Nobel-díja is. Középszint? Már az is dicsőség?! Nem szabad elfelejteni, hogy mindezt egy tönkretett, forrásaitól megfosztott ország produkálta. Helyzetéhez, a neki szánt sorshoz képest ez hatalmas teljesítmény volt.
Érdekes a két történész eltérőnek tűnő véleménye. Ujváry Gábor szavaiból úgy tűnik, mintha a magyar tudomány fejlődésének titkát az új, Trianon utáni kultúrpolitikai döntésekben, egy új struktúrában és kultúrpolitikában kellene keresni. Tőkéczki László szerint viszont elsősorban a koponyákon, azaz a tehetségeken múlott minden, illetve azon a kiválasztási, ha úgy tetszik, egyre fejlődő tehetséggondozási filozófián és rendszeren, amely a kort jellemezte.
Kétségtelen, hogy új szemléletmód került be ezzel a politikai gondolkodásba is. Új? Tőkéczki László szerint Klebelsberg Kunó Tisza Istvántól merítette az „emberi tőke fontosságának s az abba való befektetésnek" a gondolatát, ami egyébként a protestáns egyházak gyakorlatán alapult, s a magyar vonatkozásokat illetően egészen Bethlen Gábor szellemiségéig nyúlt vissza.
Kihagyhatatlan egyébként a népi írók tevékenységének megemlítése. Nemcsak irodalmi program volt ez, sőt főként nem az. Hanem már a szociológia tudományosságához közelítő társadalom-átalakító program, mely felhívta a magyar falu sorsára a figyelmet. Mindez különösen Hóman Bálint kultuszminiszter törekvéseit erősítette, aki elődjével, s ha úgy tetszik mentorával, Klebelsberg Kunóval szemben nemcsak a középosztályi tehetségek felkarolására koncentrált, hanem a népi tehetségek pártfogolására is.
Örülhetett Kádár
Szintén kihagyhatatlan az 1925-ben indított rádióadások szerepe is. Ebben is az európai középmezőnybe kerültünk, s nem mellesleg idővel világhírűek lettek a hazai Orion gyár rádiókészülékei. A rádió egyrészt magasabb színvonalú tudományos ismeretterjesztő programokat is sugárzott, de volt kifejezetten a falunak, a gazdálkodóknak szóló műsora is, amely új termelési-termesztési eljárásokról tájékoztatott.
Egyébként amíg felfelé ívelt a tudományos élet pályája, addig a magyar társadalomi berendezkedésben nem történt lényeges változás Ujváry Gábor szerint. Bántó ellentmondás. Elmaradt az átfogó földreform, s amikor 1926-ban beindult a népiskola-építési program, Klebelsberg Kunó arra kérte a hazai nagybirtokosokat, hogy ők is áldozzanak erre. A nagybirtokosok kilencven százaléka azonban nemet mondott, mert szerintük „fölösleges a buta parasztot írni-olvasni tanítani". De így viszonyultak a tudomány egészéhez is.
Meglepő, sőt megdöbbentő, amit Tőkéczki László történész mond. Szerinte ugyanis a két világháború között kialakult magyar tudományos élet igazi haszonélvezője a Kádár-rendszer volt. Egészen a hetvenes évek közepéig tevékenykedtek a tudományos életben azok a tehetséges magyar tudósok, akik még a két világháború közötti Magyarország állami ösztöndíjaival tanultak külföldön, s tanulmányaik során fontos ismeretségeket, kapcsolatokat is kötöttek. És ezeket a kapcsolatokat a nagy politikai viharok és földindulások sem tépték szét. A állampárti rendszer rendkívül méltatlanul járt el sok tudóssal szemben, de a műszaki és a reáltudományok terén saját jármába hajtotta őket.
A kulturált „veszekedés" tudománya – Beszélgetés Füzes Oszkárral
Háromszék, 2011. május 14. – Csinta Samu
A soros magyar elnökség alatti uniós együttműködés szorosabbá, kiegyensúlyozottabbá tette a magyar–román kapcsolatokat, olyan alapokat teremtett, amelyekre a későbbiekben is építeni lehet – véli Füzes Oszkár, a Magyar Köztársaság bukaresti nagykövete. A diplomata kijelentette: Magyarországra védőhatalomként is számíthat a romániai magyar közösség, és az autonómiatörekvéseket is támogatják.
A magyar uniós elnökség időszakában sokat javultak a román–magyar kapcsolatok – véli Füzes Oszkár, Románia bukaresti nagykövete. A diplomata az egyszerűsített honosítási eljárást tekinti az elmúlt év legnagyobb eredményének, ugyanakkor a gazdasági válság érdekes hozadékának tartja, hogy a két ország vállalkozói még inkább „felfedezték" egymást a krízis alakította kényszerhelyzetben.
– Milyen különleges feladatok hárulnak az Európai Unió soros elnökségét ellátó ország bukaresti nagykövetére?
– Nem ugyanazok, mint bármelyik más magyar külképviseleten, és ez nagyon jó hír. Különlegesen szoros és bizalmi kapcsolat alakult ki ugyanis a román és a magyar fél között, aminek továbbélésére a féléves kiemelt periódust követően is van remény. Már nem csak formai és kényszeredett az együttműködés, hanem tényleges az összehangolás. Nem kétséges, hogy többen összeállva hatékonyabbak tudunk lenni Brüsszelben, főleg, ha két olyan országról van szó, amelynek kapcsolatát nem elhanyagolható történelmi terhek nehezítik.
– Részleteiben hogyan nyilvánul meg ez a szinte tökéletes uniós együttműködés?
– Mindenképpen ide tartozik a schengeni csatlakozás kérdése, a Duna-stratégia, de ide sorolnám – bár még nagyon az elején tart – az európai romastratégiát is, amelyben Románia és Magyarország együtt egészen nagy súllyal tud szerepelni. Álságos lenne azt mondani, hogy megszűnt mindenféle vita, hiszen március 15-e vagy az autonómia ügye ma is állandó vita forrása, de úgy érzékelem, hogy ezekben a kérdésekben is megtanultunk – legalábbis a politika szintjén – kulturáltan viszonyulni egymáshoz. Tudunk már úgy „veszekedni", hogy közben ne dőljön össze körülöttünk a világ.
– A romastratégia ügyében zajló együttes lobbizás közepette azonban nem téveszthető szem elől, hogy a romakérdés romániai dimenziója és optikája is lényegesen különbözik a magyarországitól. Hogyan lehet összefésülni ezt a két látásmódot?
– Valóban két lényegesen különböző látásmódról beszélhetünk, de azért van egy elem, ami összeköt bennünket. Míg a gazdagabb Nyugat a romakérdést nem tekintette uniós ügynek – mindenki kezelje a saját romáit, ahogy jónak látja –, Magyarország és Románia már évek óta hajtogatja, hogy bizony európai ügyről van szó, tíz-tizenkétmillió emberről, akik mozognak az egyesült Európában. A kivezető utat nem a mozgás korlátozása jelentheti, hanem az, hogy használható megoldásokat találjunk e népcsoport civilizációs, kulturális és gazdasági problémáira. Persze, hiba lenne uniformizált válaszokat alkotni, hiszen a kis létszámú nagy-britanniai romaközösségnek például másak a gondjai, mint a szlovákiainak. De erre egyrészt uniós pénzt kell elkülöníteni, ugyanakkor át kell gondolni azoknak az összegeknek a felhasználását, amelyek léteznek az uniós pénztárakban, de az eredeti célok eléréséhez már nincs szükség rájuk. Nem utolsósorban pedig, igenis, európai ügy egy romakonfliktus kezelése, történjen az bárhol. Ha mi közösen nemzeti kisebbségi kérdésként kezeljük a romakérdést, akkor annak egyrészt nagyobb a hatékonysága, másrészt a minta a többi nemzeti kisebbségre is kiterjeszthető.
– Ne feledkezzünk meg azonban a román többség kisebbség iránti érzékenységének szelektivitásáról...
– Mindig abból indulunk ki, hogy minél jobb egy kisebbség helyzete egy országban, annál jobb a többség számára. Ezzel az állásponttal bizonyára a románok számára sokkal könnyebb azonosulni a romakérdésben, mint amikor az erdélyi magyarság ügye a tét, a témakezelés közben pedig a gondolkodás is változik. Óvatosan merem megfogalmazni, de közeledést érzek a két ország nemzetpolitikai és -filozófiai nézetei között. Románia elfogadja a kettős állampolgárságot, a romániai magyarságnak az anyaországgal való szabad kapcsolattartását, az összes identitásmegőrző program lebonyolítását, annak anyaországi finanszírozását. Az esetleges vitáink is kulturáltan zajlanak, egészen addig, míg egyes politikai erők be nem szállnak – nyilvánvaló belpolitikai célzattal. De még ez is árnyaltabb, mint korábban, hiszen míg a március 15-i szövegértelmezés kérdésében a parlamentben ment a cirkusz, a kormánnyal korrekt módon egyeztettünk.
– Bár Magyarország a korábbinál jóval szókimondóbban és egyértelműbben foglal állást az autonómia kérdésében, hangsúlyozott a romániai magyarság igénye a védőhatalmi státus kinyilvánítása és érvényesítése tekintetében. Mi várható e tekintetben a magyar kormánytól?
– Ezt a szerepet már hivatalosan és nem hivatalosan is eljátssza a magyar kormány, és támogatjuk az autonómiatörekvéseket azzal a kikötéssel, hogy békés úton valósuljon meg. A retorika tekintetében a józan ész dönti el, mikor kell keményebben fogalmazni, illetve csöndesebben, visszafogottabban érvényesíteni az álláspontunkat. A védőhatalmi szerep betöltése tekintetében Magyarország eltökéltsége egyértelmű retorika és tettek szintjén egyaránt.
– A magyarországi kormányváltás után szerkezeti átalakítások, a korábbi tevékenység felülvizsgálása címszó alatt néhány támogatási folyamat megtorpant, ami elbizonytalanította az embereket. Nem tart attól, hogy ez alááshatja a romániai magyarság és az anyaország közötti bizalmi viszonyt?
– Magam is érzékelem a bizonytalanságot, a furcsálkodást, a türelmetlenséget. A dologra lehet úgy tekinteni, hogy már eltelt tizenegy hónap, és még semmi nem történt, de érdemes abba is belegondolni, hogy ennyi idő alatt kellett egy teljesen új rendszert felépíteni. Bizonyára sok esetben okozott gondokat ez a csúszás, késlekedés, de most már valóban csak nagyon kevés türelmet kérek, a célegyenesben tart az építkezési folyamat.
– Az egyszerűsített honosítás viszont egyértelműen sikertörténetnek tekinthető...
– Ki merem jelenteni, hogy ilyen léptékű államigazgatási feladatot a magyar közigazgatás Mária Terézia óta nem hajtott végre. Több tízezres nagyságrendű ügycsomóról van szó, 2010 nyarától 2011 januárjáig felállítottunk egy teljesen új közigazgatási apparátust, amely nagyon jól működik – nem utolsósorban azért, mert az embereink többsége reggeltől estig dolgozik ebben a rendszerben. Ezzel együtt tisztában vagyunk, hogy például Csíkszeredában képtelenek vagyunk a lakosság által elvárt ütemben kielégíteni a kéréseket, annak ellenére, hogy a csíkszeredai a legnagyobb magyar külképviselet. Ezért én is csak megerősíteni tudom Zsigmond Barna konzul tanácsát: ha valakinek tényleg nagyon sürgős, forduljon anyaországi hivatalhoz, ott sokkal kisebb a leterheltség, mint a határokon túli képviseleteinken.
– Bukaresti kiküldetése gyakorlatilag egybeesett a gazdasági krízissel, ami jócskán megnehezíthette a két ország közötti gazdasági kapcsolatok elősegítését, fejlesztését. Ezt a területet mínusz vagy plusz jellel látná el?
– Talán meglepő, de csak egészen kis visszaesést tapasztalhattunk. A tőkemozgás visszaesése nem érte el a tíz százalékot, ami a válság globális súlyosságát tekintve akár sikernek is nevezhető. De a krízisnek hozadéka is van: a korábban nyugati irányultságú üzletemberek felfedezték maguknak Romániát, ahol sokkal kevesebb a nyelvi akadály, és szélesek a lehetőségek. De a román vállalkozók sem csak ugródeszkának használják Magyarországot, hanem egyre inkább célállomásként kezelik. Kijelenthetem, hogy nagyobb a hasznunk a román piacon, mint a válság előtt, de ez nem egyirányú folyamat. Márpedig a hasonló, kölcsönös érdekeken alapuló kapcsolat a legstabilabb.
Lengyel László: A határon túli magyarok csapdája
Népszabadság,| 2011. május 15. – Lengyel László
A félkör háromszögesítése
A határon túli magyarok csapdába kerültek. 2010 tavaszán, a jobboldali, kétharmados többséggel megválasztott nemzeti politikusnak, Orbán Viktornak megadatott a történelmi lehetőség, hogy ne csak kiegyezésre, hanem megbékéléshez is jusson valamelyik vagy akár mindegyik határos nemzettel.
Csak a nemzet által támogatott, jobboldali De Gaulle és a konzervatív Adenauer kezdeményezhette a francia–német megbékélést a hazaárulás vádja nélkül. Csak Orbán Viktor nyújthatott volna kezet a nemzeti alapon álló, de megegyezésre kész román, szlovák, szerb, ukrán politikusoknak. Csak ő fogadtathatta el, s nem a nemzetköziség, a baloldali hazátlanság „gyanúja alatt álló" Horn, Medgyessy, Gyurcsány, Bajnai, hogy a jövő amagyar–román,magyar–szlovák,magyar–szerbmegbékélésé, olyan történeti és hitbeli szimbólumok alatt, amit mindkét fél elfogad. Csak egy jobboldali államférfi öntheti formába, hogy érték és érdek egybeesik, amikor keressük és elfogadjuk egymás kezét. De Gaulle és Adenauer megtalálták nemcsak az európai közös alapot, de a kölcsönös kulturális és civilizációs tradicionális teret, ahol nemcsak a két állam, de a két nemzet is kiegyezhet, megbékélhet.
Orbán Viktor nem élt az alkalommal. Ellenkezőleg. Megpróbálta akkor érvényesíteni egyoldalúan a magyar fölényt, amikor ehhez se gazdasági, se politikai, se kulturális feltételek nem adottak, amikor csak veszíthetünk e magatartással. Nem szakított az 1867 és 1918, majd az 1919 és 1944 közötti politikai mentalitással, hanem folytatta. A kettős állampolgárság gyors és egyezség nélküli előterjesztésével Magyarország elveszítette kezdeményezési lehetőségeit a térségben, mint azt maga Orbán is elismerte. Nem csodálhatjuk, hogy a szlovák, a román, a szerb vagy ukrán politikusok is országaik, politikáik rossz hagyományait folytatják, lehetetlenné téve a másik oldalról is a pozitív kezdeményezést, a kiegyezést. De ne rájuk mutogassunk. A magyar lehetőség megvolt. A jobboldal és természetesen mi magyarok valamennyien, nagyon fogjuk bánni, hogy vezetőink nem éltek vele.
2011-ben a budapesti kormány újabb csapdát ás, amikor a kettős állampolgárság folyományaként a szavazati jog megadását is tervezgeti. Úgy vélem, hogy a magyarországi választásokra, a magyar politikai szerkezetre a jogkiterjesztés nem lesz érdemi hatással. De befolyásolhatja a határon túli magyarok politikai intézményeit és érdekérvényesítő képességét.
A szavazati jog megadása látszólag nagyszámú potenciális szavazót érint már a következő magyar parlamenti választásokon is. Addigra, elvileg, százezres nagyságrendben vehetik fel amagyar állampolgárságot határon túli magyarok. (Most eltekintek attól, hogy az amerikai, az izraeli, az ausztráliai és az európai diaszpórákmagyarjai milyen meglepetést kelthetnek az állampolgársági vágyaikkal és lehetséges szavazataikkal.) Ha csak a számokat nézzük, akár még lehetne is hatása a határon túli magyar szavazatoknak. Ám, a politikai választás mindenkor az erős kampány és választói érdekeltség függvénye. A határon túli kampány és érdekeltség nagyon korlátozott, ennek következtében a részvétel még az EP-választás részvétele alatt maradhat. Ehhez járul a választás politikai kockázata, annak közvetlen előnye nélkül. A szlovák és az ukrán hatóságok már most ellenségesen tekintenek a kettős állampolgárságra. És nehezen kiszámíthatók a román és a szerb álláspontok, de ez utóbbiak se lesznek barátságosak egy nyílt és tömeges szavazással szemben. Ezért titkon, a választás tényét is eltagadva kellene tömegesen szavaznia egy, a választásból közvetlen előnyt nem látó, nehezen mozdítható szavazótábornak.
Ekkor kerülnek a határon kívüliek, és mindenekelőtt politikai intézményeik csapdába. A választások csak akkor kampányolhatóak végig sikeresen, ha a határon túli magyar pártok aktívan részt vesznek benne. Orbánnak láthatóan az a terve, hogy létrehoz, illetve megkülönböztet „igazi magyar" és „nem igazi magyar" pártokat. Az igazi magyar pártokat – a szlovákiai MKP-t és a romániai Tőkés-féle EMNP-t – a Fidesz meghosszabbított karjaként, hajtószíjaiként alkalmazza. Ezzel szinte kizárja őket az anyaországok politikai közéletéből. Lehetetlenné teszi, hogy velük szlovák vagy román párt kiegyezzen, koalícióra lépjen. A nem igazi, szlovákként vagy románként azonosított Híd-Mostot és RMDSZ-t vagy kizárja a magyar–magyar párbeszédből és a kettős állampolgársági kampányból, vagy perifériára tolja, ezzel csökkentve bejutási esélyeiket az anyaországi parlamentekbe.
Ha sor kerül a választójog megadására, a Fidesz arra fogja késztetni a pártokat és a szavazókat, hogy valljanak színt, szervezzék a kampányt, és el fogja ítélni mindazokat, akik erre nem hajlandók. Lám, a Híd-Most vagy az RMDSZ, netán a szerbiai VMSZ politikusai és szavazói kimutatják a foguk fehérjét, nem akarnak egy igaz magyar ügyben részt vállalni. (Ezeknek a magyar pártoknak a választások hallgatólagos bojkottján túl, egy kiútja marad: a határon túli magyar pártoknak – RMDSZ–Híd–VMSZ –egy közös listán indulása, kitéve a többi hatumapártot annak, hogy vagy velük indul, vagy feloldódik a magyarországi pártokban.) Így lesznek magyar pártok, amelyeket legitimál Budapest, de nem fogad el Bukarest, Pozsony, Kijev és Belgrád, ezért semmit se érhetnek el az anyaországaik közéletében. És lesznek olyan magyar pártok, amelyek integrálódnak anyaorszá gaik politikai szerkezetébe, elfogadottá válnak gazdasági, társadalmi és kulturális tekintetben, de amelyeket Budapest nem igazol magyarként. A csapda bezárul. Erre mondta keserűen Benedek Elek Kisbaconban: Ha a pesti urak szép Erdélyországért ennyit nem dolgoznának, mi ezt az országot el nem veszítettük volna.
A magyar pártok közötti ádáz harc csak felerősíti a magyar szavazók távolodását e pártoktól. Tovább közelednek a román, szlovák, szerb, ukrán pártok felé, amelyek felveszik programjaikba a magyar ügyeket és elindítanak listáikon magyar nemzetiségűeket.
A választási részvétellel a Magyarországra nyíltan szavazókat kiteszik az anyaországi zaklatásoknak, és mintegy a magyarországi kivándorlást ajánlják menekülő útként. Lehet, hogy a kettős állampolgárság megadásának ez a végső célja. Fel akarják váltani a magyar politikában az 1990 óta konszenzussal vallott elvet „a határon túli magyarok boldogulását anyaországaikban kell a magyar államban segíteni" a „világ magyarjai telepedjetek le Magyarországon, ahol védelmet és boldogulást nyerhettek" céllal. Az 1985-ös monori ellenzéki csúcson, Konrád György és Bence György már fölvetették, hogy a Kádár-rendszernek magáévá kellene tennie a német és az izraeli alkotmányos elvet, hogy minden magyarnak alkotmányos joga Magyarországra be-, illetve visszatelepülnie. Ha az Orbán-kormány, a demográfiai és a foglalkoztatási helyzetre tekintettel erre gondol, akkor ezt célszerű lenne kimondania.
Hozzá kell tennünk, hogy Magyarország gazdasági és társadalmi válságával párhuzamosan vonzását veszítette a határon túli magyarok körében. Már nem epedve vágyott munkavállalási és/vagy kivándorlási célpont, mint a Kádár-rendszer idejének, és a rendszerváltás első tíz-tizenöt évének Magyarországa. Sőt miközben Romániában, Szerbiában és Szlovákiában visszaszorulóban vannak a szélsőséges pártok és mozgalmak, Magyarországon előretörnek, és rémes példát nyújtanak, hogyan lehet szóval és tettel kisebbségeket megalázni és üldözni. Lehet, hogy a határon túli magyarok egy kisebbségét vonzza az „egy vérből valók vagyunk, te meg én" politika cigányozó, zsidózó, oláhozó, tótozó szenvedélye, és a 2006 ősze óta utcai erőszakban is megnyilvánuló dübörgése, de a többséget elriasztja Magyarországtól és a magyar közélettől. Mikor vágják az ő arcukba, hogy tót vagy oláh, és takarodjon haza? Szégyenkezniük kell a magyar gazdasági leromlás, a civilizálatlan politizálás, a vesztett tekintély miatt a mindennapi életben. Magyarország immár nem példa és mérce szomszédjai előtt, hanem egy rossz út áldozata.
Orbán Viktor a magyarországi „forradalmi kísérletet" kiterjeszti határainkon túlra. Kálnoky László írta A félkör háromszögesítése című versében: „Ők, a tudós kísérletezők, / akik hormonokkal kezelik a kerti törpéket, / hogy felnőhessen az óriások nemzedéke. / Ők a bábáskodók, akik az újszülöttet kiöntik / a fürdővízzel együtt, majd a placentát / a leggondosabb nevelésben részesítik."
UTÓDLÁSI HARC – Miért fontos a PDL elnökválasztása a magyarságnak?
Transindex, 2011. május 13. – Kertész Melinda
Mi a tét és ki lenne a "jobb elnök" a magyarság, illetve a politikai érdekképviselet szempontjából? Bakk Miklós és Szász Alpár Zoltán válaszol.
A PDL elnökválasztási kongresszusa küszöbén egyre inkább közbeszéd témája a PDL, a három jelölt - Theodor Paleologu, Vasile Blaga, Emil Boc - esélyei, illetve az, hogy miként befolyásolja a párt további lépéseit egyik vagy másik jelölt megválasztása, milyen hatással lehet az önkormányzati, illetve parlamenti választásokon való teljesítés szempontjából az, ha Emil Boc új mandátumot nyer. Paleologu minden bizonnyal csekély eséllyel indul a megmérettetésen, a harc Emil Boc és Vasile Blaga között fog eldőlni. Az eredmény már nem is annyira borítékolható, mint a belső kampány kezdetén, hiszen egy szerdai, a párt körében készített felmérésből az derül ki, hogy az eredetileg legtöbb eséllyel induló Emil Boc a szavazatoknak csupán a 36%-át lesz képes összegyűjteni, míg Vasile Blaga
befutó lehet a voksok 44%-ával.
Paleologu csupán 6%-ot kapna. Emil Boc egy olyan kabinet elnöke, amely egy megállapodás mentén kormányoz az RMDSZ-szel. Azonban a hírek szerint Traian Băsescu azért szán új pártelnöki mandátumot Boc-nak, mert kivenné a kormányzást a kezéből, a kabinet vezetését pedig valaki másra bízná. Így elképzelhető, hogy egy új miniszterelnök megjelenése változásokat idéz elő a két koalíciós partner együttműködése kapcsán. Másrészt az RMDSZ Vasile Blaga pártfőtitkárral hagyományosan jó kapcsolatot ápol, amennyiben ő nyerné meg a párt vezetőségi tisztségét, az valamilyen szinten garantálná a szövetség és a demokrata-liberálisok közötti jó viszony fennmaradását.
Bakk Miklós és Szász Alpár Zoltán politológusokat arról kérdeztük, hogy a romániai magyarság, illetve a kormánytag RMDSZ számára mi (lehet) a tétje ennek az elnökválasztásnak, ki lenne a "jobb elnök" a magyarság, illetve a politikai érdekképviselet szempontjából.
Bakk Miklós: - A PDL-nek nagy megújulásra, víziókra lenne szüksége, de nagy alternatív programokat jelenleg, a mostani vezetők révén nem tud kidolgozni.
Az egyetlen jelölt, aki határozottabb ideológiai alapra szeretné helyezni a pártot, Theodor Paleologu, egyben a legesélytelenebb jelölt. Ennek a helyzetnek az oka kétségtelenül Traian Băsescu: a „demokraták" pártja túlságosan is one-man-show-vá, egy emberre épülő párttá vált, akinek hipertaktikus énje elnyomta azokat, akik átfogó, értékalapú programokban gondolkodtak. E helyzetből következően nincs jelentős különbség Blaga és Boc között, mindkét politikus a Băsescu mögötti taktikázással építette ki táborát. Igaz, az is fontos, hogy ebben a helyzetben
sérültebb imázzsal Boc rendelkezik:
kormányfői pozíciójából adódóan az ő esetében vált nyilvánvalóbbá, hogy nincs sok autonómiája Băsescuval szemben. Ez az alapvető tényező abban a kérdésben, hogy az RMDSZ-nek melyik személyi alternatíva lenne előnyösebb. Vagyis: nincs lényeges különbség a két jelölt között, még akkor sem, ha „retorikai múltjukat" kutatva Blaga esetében több olyan szimpatikus, józan mérlegelésre utaló kijelentést találunk, amely ígéretesnek tűnhet az RMDSZ számára, mint Boc esetében.
Boc magyarokkal kapcsolatos politikai előéletét minden bizonnyal jelentős mértékben az formálta, hogy kolozsvári polgármesterjelöltként meg kellett hódítania Gheorghe Funar szavazótáborának egy jó részét. Az RMDSZ szempontjából meghatározó PDL-döntésekre valószínűleg csak az önkormányzati választások után kerül sor, a parlamenti választások előtt – majd után.
Addig mind a PDL, mind az RMDSZ számára a koalíció kényszerpálya, amely elhagyható, de csak komoly kockázatok vállalásával. Az RMDSZ nem nélkülözheti most a kormányzati pozícióból származó előnyöket, hiszen erőforrásokra van szüksége a komoly riválissá válható Erdélyi Magyar Néppárttal szemben. A PDL pedig nem mondhat le a kormányzásról, míg elő nem készíti – a párton belül – a Băsescu utáni érát.
Szász Alpár Zoltán: - A Demokrata-Liberális Párt hétvégi elnökválasztásának minden bizonnyal két esélyese van: Emil Boc jelenlegi párt- és miniszterelnök, valamint Vasile Blaga volt belügyminiszter, a párt főtitkára.
Úgy gondolom: a majdani pártelnök személyén sok múlhat a 2012. év politikai eseményei, a soron következő önkormányzati és parlamenti választások szempontjából. Jelenleg a PDL-nek a legfőbb célja az, hogy javítson imázsán, kozmetikázza azt ki minél jobban, hiszen a közvélemény minden bizonnyal a gazdasági recessziót kezelni képtelen pártként gondol rá. Ezért kérdés, hogy mi jobb a pártnak: ha Emil Boc megmarad miniszterelnöknek meg esetleg pártelnöknek is, vagy az államfő akarata szerint csak pártvezető marad.
Az enyhülő válság, a némileg jobb gazdasági mutatók körülményei között, amikor talán végre remélhető javulás, talán nem a legjobb ötlet új kormányt alakítani úgy, hogy a választást megelőző időszaknak a PDL élén a korábbi sikertelen miniszterelnökkel vág neki.
A pártnak tán jobb, ha Emil Boc tovább kormányoz, és – mivel erre esély mutatkozik – kiköszörüli a csorbát, vetélytársa pedig a pártban hajt végre olyan intézkedéseket, amelyek a népszerűségét növelik, illetve amelyek segítségével a jelenlegi „bizalmi indexéhez" viszonyítva jobb eredményeket remélhet a választásokon.
Ha Emil Boc továbbra is a párt élén marad, elképzelhető, hogy a pártelnöki feladatokat megosztja munkatársaival, esetleg valaki másra ruházza át – hiszen minden bizonnyal tisztában van a választásokig hátra lévő idő prioritásaival.
Ha a PDL vonatkozásában érzem is hétvégi választás fontosságát, úgy gondolom, az RMDSZ és a romániai magyarság szempontjából
alig van tétje.
Egy koalíciós megállapodás általában nem valamely pártvezető személyének a függvénye, és ez hatványozottan igaz, amennyiben az esetleges kormányváltás nem kedvezne a kormányzó pártoknak.
Mivel a felek érdeke a kormányon maradás, a koalíciós együttműködés feltételein aligha változtatna valamit, ha a pártelnöki tisztséget az a Vasile Blaga szerezné meg, aki különben is jó kapcsolatokat ápol az RMDSZ-szel, s aki a hazai román–magyar etnikumközi viszonyok terén a javulás meg a harmónia híve.
Ha pedig a PDL jelenlegi párt- és miniszterelnöke megőrzi mindkét funkcióját – értelemszerűen – minden marad a régiben. (Ugyanis az sem valószínűsíthető, hogy Emil Boc pártja népszerűségét a koalíciós partner rovására szeretné helyreállítani.)
|
