EP-ALELNÖK

Tőkés László nyilatkozata a marosvásárhelyi polgármester-választás tárgyában

Nagyvárad, 2011. november 7.

A napokban az etikus és ügyszerű nemzeti politikától teljességgel idegen hangnemben nyilatkozott a polgármester-jelölésről az RMDSZ Maros megyei elnöke. A Vass Levente jelölésével kapcsolatos hasonló megnyilatkozások egyben félrevezetőek is.

Megengedhetetlen, hogy a kisebbik kormánypárt egyes tisztségviselői az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, illetve az Erdélyi Magyar Néppárt együttműködési készségét – közvetlen vagy közvetett módon – az RMDSZ egyoldalú választási kampány- és propaganda-céljaira használják fel.

Mindezeket szem előtt tartva, ezúton tartjuk szükségesnek tisztázni, hogy – a helyzet jelenlegi állása szerint – nevezett Vass Levente nem az RMDSZ és az EMNT/EMNP közös, hanem kizárólag a Maros megyei/marosvásárhelyi RMDSZ saját polgármester-jelöltje.

Mi a plurális és demokratikus magyar összefogás hívei vagyunk, s ennek megfelelően nem az RMDSZ jelöltjét, hanem a marosvásárhelyi magyarok közös jelöltjét kívánjuk a helyhatósági választásokon elindítani és támogatni. Vass Levente pedig – Smaranda Enache mellett – csupán egyike a szóba jöhető közös jelölteknek.

Éppen ezért, a koalíciós egyezség alapján álló, közös jelöltállításra a továbbiakban is készek vagyunk, és ennek értelmében a mihamarabbi megállapodást szorgalmazzuk.

Tőkés László, az EMNT elnöke 

EMNT/EMNP/D.K.

Toró szerint nem elfogadható, hogy az RMDSZ kisajátítsa Vass Leventét

Transindex 2011. november 7.

A marosvásárhelyi polgármesteri tisztséget megpályázó közös jelöltnek olyan személynek kell lennie, aki sikerrel fel tudja venni a harcot Dorin Floreával, aki időközben bebetonozta magát a polgármesteri tisztségbe. Széleskörű összefogásra és együttműködésre van szükség, éppen ezért nem elfogadható az, hogy a szövetség rátelepedjen és kisajátítsa Vass Leventét, mint az RMDSZ jelöltjét, elvárva azt, hogy a többi politikai alakulat felsorakozzon mögéje - mondta el megkeresésünkre Toró T. Tibor.

Az Erdélyi Magyar Néppárt ideiglenes elnökét arra kértük, hogy kommentálja Tőkés László mai közleményét. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke ugyanis sajtóközleményében azt írta, hogy Vass Levente "a helyzet jelenlegi állása szerint nem az RMDSZ és az EMNT-EMNP közös, hanem kizárólag a Maros megyei és a marosvásárhelyi RMDSZ saját polgármester-jelöltje".

Az egészségügyi miniszter tanácsosának jelölését éppen az EMNT helyi szervezete kezdeményezte, elsőként biztosította őt a jövő évi polgármesteri választás kapcsán a támogatásáról. Nemrég az RMDSZ hasonlóképpen döntött, így Vass Leventének már csak az MPP támogatását kellett volna megszereznie ahhoz, hogy közös jelöltként indulhasson a választáson.

Toró elmondta, a mai közlemény jelzés értékű, hiszen Vass Levente nem egy pártnak a jelöltje kell legyen. Szerinte további egyeztetésekre lesz szükség ahhoz, hogy kiderüljön, ki a legmegfelelőbb jelölt. Toró szerint - noha Vass Leventét alkalmasnak tartja - az is kiderülhet, hogy Smaranda Enache emberjogi aktivista, a Pro Európa Liga társelnöke megfelelőbb, és akkor Vass Levente valószínűleg támogatni fogja, amint az fordított esetben is megtörténhet.

Toró hangsúlyozta: "a végleges jelölt széleskörű támogatására lesz szükség, a közösségi érdekeknek kell előtérbe kerülniük, hiszen két alkalommal is bebizonyosodott, hogy másként nem lehet győzni: Borbély László, korábban pedig Kelemen Atilla jelölésekor az RMDSZ saját akaratát érvényesítette, figyelmen kívül hagyva azt, hogy sokan nem értettek egyet a döntéssel. Ezért nem is sikerült magyar polgármestert állítani Marosvásárhely élére" - véli Toró.

A közös jelölt indítása kapcsán a tárgyalásokat az EMNT helyi szervezete kezdte el, most azonban Tőkés az országos szervezet nevében nyilatkozott, és az EMNT mellett az EMNP álláspontját is képviselte, annak ellenére, hogy korábban kijelentette: az alakuló Erdélyi Magyar Néppártban semmilyen tisztséget nem óhajt vállalni.

Kérdésünkre, mely szerint a végső döntést az EMNT, illetve az EMNP berkeiben országos avagy helyi szinten fogják meghozni, Toró úgy nyilatkozott: elvileg a helyi szervezeteknek kell dönteniük, azonban a kérdés túllép a helyi kompetencián, hiszen azt is figyelembe kell venni, hogy Marosvásárhely szimbolikus jelentőségű város. Így természetes az, hogy a magyar politikai szervezetek országos prioritáslistáján is szerepel a marosvásárhelyi polgármester-jelölt állításának kérdése.

NYILATKOZAT

Marosvásárhely közös magyar polgármester-jelöltjének ügyében
 

A Maros megyei EMNT elnöksége megérti Tőkés László elnök úr aggodalmát a marosvásárhelyi választási együttműködés tekintetében, és osztozik benne mindaddig, amíg ennek a formájáról írásos megállapodás születik.

Azt is tudjuk, hogy olyan különleges és kulcsfontosságú helyeken, mint Marosvásárhely, nagyfokú körültekintésre és türelemre van szükség a magyar politikai szervezetek együttműködésének kiteljesedéséhez. A magyar egység olyan koalíciós keretek között kell megteremtődjön, amely az egyetlen eszköz lehet Marosvásárhely polgármesteri székének és önkormányzati többségének visszaszerzéséért folytatott küzdelmünkben. Az EMNT Maros megyei elnöksége minden döntését ennek a célnak rendelte és rendeli alá. Tudjuk, hogy ez az út csak szövetségesekkel együtt járható.

Hittel és meggyőződéssel állítjuk, hogy Marosvásárhelyen példaértékű együttműködés van kialakulóban. Ennek az együttműködési útnak minden állomásán következetesen a koalíciós egyezséget szorgalmaztuk, és ennek a pártszövetségnek az élére közös polgármester-jelöltnek Vass Levente urológus főorvost javasoltuk és határozottan fenntartjuk.

Valljuk, hogy a marosvásárhelyi együttműködést szilárd alapra építjük, olyan alapra, ami a koalíciós egyezség megszületését eredményezi, és amelynek keretében dr. Vass Leventét az EMNT/EMNP formailag is a saját jelöltjének tekintheti, továbbá azon munkálkodhat, hogy a marosvásárhelyi magyarság is a leendő saját közös polgármesterét lássa benne.

Értékeljük tehát Tőkés László elnök úrnak a koalíciós megállapodást sürgető nyilatkozatát, mert szavai mind az útját és identitását kereső MPP-nek, mind az együttműködési keretek pontos rögzítésétől idegenkedő RMDSZ-nek bátorításul szolgálhatnak a megállapodásban.

Az EMNT Maros megyei elnöksége nevében

Jakab István elnök
Ábrám Noémi alelnök
Tőkés András alelnök
Kali István alelnök
Portik Vilmos elnökségi tag
Kocsis Lóránd elnökségi tag
Hegedűs Tivadar elnökségi tag

 
Marosvásárhely, 2011. november 07.

RMDSZ 

Az Maros megyei RMDSZ állásfoglalása az újabb nyárádszeredai üggyel kapcsolatban

Erdély.ma, 2011. november 8.

Az RMDSZ Maros megyei szervezetének Állandó Tanácsa aggodalommal veszi tudomásul a megye prefektusának szokatlanul durva jogi lépését, a nyárádszeredai önkormányzati tanácstestület tagjai ellen indított kártérítési pert. Megítélésünk szerint az eljárás nem a vitatott telekügy megoldását szolgálja, hanem további nemkívánatos etnikai és felekezeti feszültségeket kelt a nyárádmenti városban, illetve a megye román és magyar lakosainak viszonyában.

Meglátásunk szerint a hosszú évek óta húzódó telekvita politikai töltettel terhelt, ezért nem talál megnyugtató megoldást. A nyárádszeredai önkormányzat több ízben is kivitelezhető megoldást ajánlott a vita rendezésére, de a kormányhatóság által elfogultan támogatott ortodox egyház rendre elutasította ezeket, makacsul ragaszkodva azon álláspontjához, melynek Nyárádszeredában nincs sem lakossági, sem önkormányzati támogatottsága. Meggyőződésünk, hogy a közügyeket, a társadalmi összhang érdekében, csakis a helyi közösség véleményének figyelembevételével lehet eredményesen kezelni.

Az RMDSZ úgy gondolja, hogy a prefektus súlyosan visszaélt politikai hatalmával, ezért felszólítjuk, hogy azonnal vonja vissza a tanácsosok ellen kezdeményezett perindítványt, és a társadalmi összhang érdekeit szolgálva, a helyi önkormányzattal együttműködve támogassa a vitás ügy békés megoldását!

RMDSZ, Maros megyei szervezetének
Területi Állandó Tanácsa

Tőkés: Vass Levente nem közös jelölt Marosvásárhelyen, koalíciós egyezség szükséges

Krónika, 2011. november 8.

Vass Levente nem az RMDSZ és az EMNT/EMNP közös polgármesterjelöltje Marosvásárhelyen – figyelmeztetett Tőkés László, aki koalíciós egyezségre alapuló megállapodást szorgalmaz.

Az EMNT elnöke tegnapi nyilatkozatában leszögezte: „az etikus és ügyszerű nemzeti politikától teljességgel idegen hangnemben” nyilatkozott a polgármesterjelölt-állításról az RMDSZ Maros megyei elnöke. Kelemen Atilla a múlt héten arról beszélt, hogy az RMDSZ és az EMNP Vass Leventét támogatja a marosvásárhelyi polgármesteri tisztségbe, és szerinte a Magyar Polgári Pártnak (MPP) is fel kell sorakoznia a döntés mögé. Kelemen Atilla azt is elmondta, az RMDSZ nem tudja támogatni sem Benedek Imrét, sem Smaranda Enachét a polgármesteri tisztségbe, miután László György megyei MPP-elnök korábban közölte, hogy a párt a két személy egyikét jelöli marosvásárhelyi polgármesternek.

Megállapodást szorgalmaz

Nyilatkozatában Tőkés hangsúlyozza: „a jelenlegi állás szerint” Vass Levente nem az RMDSZ és az EMNT/EMNP közös, hanem kizárólag a Maros megyei/marosvásárhelyi RMDSZ saját polgármesterjelöltje. „Mi a plurális és demokratikus magyar összefogás hívei vagyunk, s ennek megfelelően nem az RMDSZ jelöltjét, hanem a marosvásárhelyi magyarok közös jelöltjét kívánjuk a helyhatósági választásokon elindítani és támogatni” – áll a nyilatkozatban, amely szerint Vass Levente csupán egyike a szóba jöhető közös jelölteknek, Smaranda Enache mellett. Az EMNT és az EMNP a közös jelöltállításra a továbbiakban is készen áll, ha ez koalíciós egyezségen alapul, ennek értelmében pedig a mielőbbi megállapodást szorgalmazzák – írja Tőkés. Szerinte megengedhetetlen, hogy az RMDSZ egyes tisztségviselői a szövetség egyoldalú választási kampány- és propagandacéljaira használják fel az EMNT és az EMNP együttműködési készségét.

Többszöri próbálkozásunk ellenére, lapzártánkig nem sikerült megismernünk az EMNT marosvásárhelyi szervezetének álláspontját. Kali István, az EMNT Maros megyei alelnöke ugyanakkor a Transindexnek elmondta, a megyei elnökség este ül össze és állásfoglalást fogalmaz meg a marosvásárhelyi közös polgármester-jelölt kapcsán. Mint ismeretes, az EMNT helyi és megyei vezetői a nyár elején maguk javasolták Vasst az RMDSZ-nek mint közös jelöltet.

EMNT–MPP-összefogás?

A Magyar Polgári Pártot nem lepte meg Tőkés László állásfoglalása. Bár Kelemen Ferenc, a marosvásárhelyi szervezet elnöke lapunktól értesült a közlemény tartalmáról, elmondta, ő nem csodálkozik a volt püspök megállapításain. „Én inkább azon csodálkozom, hogy eddig miért támogatták Vass Leventét. Egyébként Tőkés Lászlónak az október 6-án a székely vértanúk emlékoszlopánál mondott beszédéből világosan ki lehetett olvasni, hogy ő Smaranda Enache mellé állt” – vélekedett Kelemen. Erre utal Tőkés egyik, október eleji rádióinterjúja is, valamint az, hogy nemrég kitüntette a neves marosvásárhelyi emberjogi harcost.

Az új helyzet fényében a polgáriak vezetője úgy véli, Marosvásárhelyen ismét van esély az EMNT–MPP jobboldali összefogásra. Bár Tőkés állásfoglalása kellemetlenül érinti Vass Leventét, az RMDSZ-es orvos-politikus az EMNT korábbi, augusztus 10-én kiadott nyilatkozatához tartja magát, melyben a helyi szervezet a támogatásáról biztosította. „Tudomásom szerint a mai napig is az EMNT marosvásárhelyi vezetőinek támogatását élvezem” – nyilatkozta a Krónikának Vass, aki az RMDSZ belső választásán Csegzi Sándor jelenlegi alpolgármestert győzte le. Leszögezte, amennyiben Marosvásárhely visszaszerzése az EMNT-nek is kiemelt fontosságú célja, akkor a szervezetnek fel kellene hagynia a politikai csatározásokkal. Mint ismeretes, eddig úgy tűnt, Vass Levente lesz az RMDSZ és az EMNT közös jelöltje, míg az MPP Smaranda Enache és Benedek Imre közül választana

ROMÁNIA

RMDSZ-esek ellen is feljelentést tett az ANI

Krónika, 2011. november 8.

Hat parlamenti képviselő – két RMDSZ-es, három szociáldemokrata és a nemzeti kisebbségek egyik képviselője – ellen tett feljelentést a legfőbb ügyészségen az Országos Feddhetetlenségi Ügynökség (ANI). A magas rangú tisztségviselők vagyonosodását vizsgáló intézmény kedden közölte: érdekkonfliktus bűntettének gyanúja miatt indokolt a vizsgálat a hat politikus ellen, akik rokonaikat alkalmazták képviselői irodájukban. Az ANI szerint ezáltal a rokonok összesen 165 073 lejt (mintegy 39 ezer eurót) kaptak fizetésként.

A feddhetetlenségi ügynökség gyanúja szerint Pető Csilla és Pál Árpád RMDSZ-es képviselők, Marian Neacşu, Florin Costin Pâslaru és Vasile Ghiorghe Gliga (PSD), valamint Ghervazen Longher, a nemzeti kisebbségek frakciójának tagja megszegte a 2003/161-es törvényt, amely a köztisztséggyakorlás és az üzleti tevékenység átláthatóságáról, a korrupció megelőzéséről szól.

A feddhetetlenségi ügynökség 2010 novemberében indított vizsgálatai során kiderült, hogy Pető Csilla-Mária Bihar megyei RMDSZ-képviselő 2009 februártól lányát, Pető Dalma Csillát alkalmazta képviselői irodájában, aki eddigi munkájáért 34 333 lejt kapott.

Pál Árpád Hargita megyei képviselő szintén a lányát, Pál Katalint alkalmazta 2008-ban, aki eddig összesen 33 939 lejt kapott fizetésként.

Ghervazen Longher 2005-től testvérét, Iosif Longhert alkalmazta, ő összesen 31 402 lejt kapott fizetésként.

Marian Neacşu lánya, Cristina Monica Neacşu 2009 júniusától 16 642 lejt kapott apja Ialomiţa megyei képviselői irodájának alkalmazottjaként, Florin-Costin Pâslaru Galac megyei képviselő pedig fiát, Florin Alexandru Ioan Pâslarut foglalkoztatta 2009-től, összesen 21 662 lejért.

A Maros megyei Vasile Ghiorghe Gliga felesége, Elena Gliga 2009 január-2011 március között 27 095 lejt kapott fizetésként férje képviselői irodájának alkalmazottjaként.

A feljelentés mellett az ANI kérte a gyaníthatóan törvénytelenül kötött munkaszerződések érvénytelenítését is.

Az ANI szeptemberben előbb öt parlamenti képviselő – köztük az RMDSZ-es Máté András Levente –, majd két másik honatya – köztük az RMDSZ-es Kerekes Károly – ellen kért ügyészségi vizsgálatot, mivel mivel mindannyian rokonaikat alkalmazták a képviselői irodájukba.

A feddhetetlenségi ügynökséggel kapcsolatban egyébként nemrég éles vita alakult ki a kormánykoalícióban, miután Márton Árpád RMDSZ-es képviselő olyan javaslatokat tett a független Tudor Ciuhodaru által benyújtott törvénymódosításhoz, amelyek jelentősen megnyirbálták volna az ANI hatáskörét.

Ciuhodaru végül visszavonta törvénymódosítási kezdeményezését. Úgy fogalmazott: az ő indítványa „a korrupt cápák” elleni harc eszköze lett volna, a módosítások azonban „kismacskákkal való játszadozássá” változtatták volna a törvényt.

ERDÉLY

MPP: az ideális jelölt Smaranda Enache – Közlemény

Erdély.ma, 2011. november 7.

A Magyar Polgári Párt Marosvásárhelyi és Maros Megyei Szervezete határozottan kitart azon korábbi álláspontja mellett, hogy Marosvásárhelynek egy pártok feletti, köztiszteletben álló polgármesterre van szüksége.

Ennek értelmében felkérjük az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács helyi szervezetét, hogy vizsgálják felül korábbi álláspontjukat és válasszák azt a lehetőséget, amely összhangban van a létrejöttük céljával.

 


Véleményünk szerint a jelen helyzetben az ideális jelölt Smaranda Enache, ezért a Magyar Polgári Párt Marosvásárhelyi és Maros Megyei Szervezete a fentiek okán felkéri az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács helyi szervezetét, hogy támogassák ők is az MPP által felvállalt, igazi polgári értékeket valló, nemzetközi hírű jogvédőt, Smaranda Enache asszonyt a jelenlegi magyarellenes polgármester egyetlen esélyes ellenfeleként.

Marosvásárhely, 2011. november 7

Négyezerrel kevesebben vagyunk Székelyudvarhelyen

Udvarhelyi Híradó, 2011. november 7. – Lázár Emese

Bár az idei népszámlálás első hivatalos részeredményeit csak 2012-ben teszik közzé, az már a napnál világosabb: csökkent az ország lakossága. Udvarhely is fogyott.

Románia lakossága 20 millió alá csökkent, azaz közel kétmillióval vagyunk kevesebben, mint a 2002. márciusi népszámláláskor – derült ki az Országos Statisztikai Hivatal november 1-jén közzétett előzetes gyorsjelentéséből. Ezek szerint az országban összesen 19 599 506 személyt számoltak meg és 8 387 153 háztartást írtak össze a biztosok.

Hargita megyében összesen 304 765 lakost számoltak és 132 450 háztartást jegyeztek be. A 2002. március 18-i népszámlálás hivatalos jelentésében szereplő 326 222 lakos valamint a 2008. július 1-jén közzétett népességstatisztikai felmérésben szereplő 325 081-es adatokhoz viszonyítva a mostani előzetes eredmény egyértelműen jelzi: megyénkben sem rózsás a helyzet.

Az utóbbi tíz évben több ezerrel apadt a megye lakossága – a csökkenés minden településen, de főként a városokban tapasztalható. Csíkszeredában 37 013 lakost számoltak meg és 16 137 háztartást – a statisztika szerint a megyeszékhelyen ötezerrel laknak kevesebben, mint a legutóbbi számláláskor. A mínuszos toplistán rajta van még Gyergyószentmiklós (-2500), Maroshéviz (-2000) és Balánbánya (-1800) is. Székelykeresztúron 200-zal, Tusnádfürdőn 102-vel, Borszéken 230-cal, Szentegyházán 280-nal élnek kevesebben.

Székelyudvarhely lakossága sem szaporodott

Városunkban összesen 32 846 személyt és 13 471 háztartást számláltak össze és jegyeztek be. Az udvarhelyiek száma négyezerrel csökkent, 2002-ben még 36 846 lakost jegyeztek a statisztikák.

Nem szülnek, inkább elvándorolnak

Nem szül, nem vállal gyermeket, és ha teheti, elvándorol az országból román, magyar és mindenféle nemzetiségű állampolgár egyaránt. A szakemberek szerint a nagymértékű népességfogyás képlete egyszerű: a natalitás csökkenése és a kivándorlás megnövekedése a negatív statisztika legfőbb oka.

Gyötrelmesen megy az iskolák magyar névadása itthon

Erdély.ma, 2011. november 8.

Politikai alku tárgya egy általános iskola neve Marosvásárhelyen. A kérdés, hogy el lehete-e nevezni az erdélyi városban működő tizenhárom iskola közül legalább egyet magyar személyről.

Noha Marosvásárhely lakosságának közel fele magyar nemzetiségű, az iskolák román többségű irányító tanácsain és a megyei tanfelügyelőség szintén román többségű vezetőségén múlik az oktatási intézmények névadása. Az úgynevezett 2-es iskola magyar szülői közössége és a Civil Elkötelezettség Mozgalom emberjogi szervezet nemrégiben aláírásgyűjtésbe kezdett, hogy a tanintézmény Bernády György városépítő polgármester nevét viselhesse, aki egyébként az intézményt is építette.

A több mint hétezer aláírást tartalmazó petíciót egy kerekasztal-beszélgetés keretében adták át az RMDSZ politikusainak. Szigeti Enikő, a Civil Elkötelezettség Mozgalom ügyvezető igazgatója szerint az akció szempontjából sikernek számít, hogy találkozhattak olyan közéleti emberekkel, döntéshozókkal, akik különböző politikai alkuk, illetve lobbizás révén esetleg elérhetik, hogy a 2-es iskola az egykori híres városvezető nevét viselhesse, aki a múlt század elején, majd a húszas években is viselhette a polgármesteri címet. „Viszont nem egyértelmű, hogy ezt hogyan lehet politikailag elérni” – tette hozzá Szigeti Enikő.


Borbély László, az RMDSZ alelnöke, a bukaresti kormány környezetvédelmi minisztere elmondta, a civilekkel abban állapodtak meg, hogy a mozgalom tovább folytatja az akciót, ugyanakkor a tanács vállalta, hogy az iskolaszékben magyar nemzetiségű lesz a testület képviselője. Emellett felhívást intéztek a szülőkhöz is, akik között több a magyar, mint a román, és így van ez a gyerekek esetében is. A szülők ezért, ha kell, tudják érvényesíteni az akaratukat, hogy a magyaroknak többsége legyen a héttagú iskolaszékben. Borbély László szerint ezt az akaratot a delegáló tanácsban kell keresztül vinni, és persze politikai egyeztetéseket is folytatni kell az RMDSZ román koalíciós partnerével, a Demokrata Liberális Párt (PD-L).

Sajnos jelenleg politikai döntéseken múlik az iskolanévadás, ezért is lenne szükség egy kisebbségi törvényre, amely világos rendelkezéseivel elkerülhetővé tenné, hogy ilyen alkuk kelljenek az iskolák magyar személyről történő elnevezéséhez – tette hozzá Borbély László. 

Tüntettek Verespatak-ügyben

kolozsvariradio.ro, 2011. november 8.  

Ma reggel 8 órakor természetvédő aktivisták zárkóztak be az egykori New York szálloda épületébe, akik a verespataki ciános aranybányászat ellen tiltakoztak. Egy törött ablakon keresztül jutottak be és bejáratukat asztalokkal, székekkel és egyéb bútordarabokkal torlaszolták el. Akár egy hétig is hajlandóak lettek volna bent maradni, ha szükséges. Az erkélyre feliratot tűztek: „a forradalom Verespatakon kezdődik". OccupyConti Preoccupy Cluj nevű akciójukkal kívánják felhívni a figyelmet a Gabriel Ressources által Verespatakra tervezett bányaprojekt veszélyességére.

A „Mentsétek meg Verespatakot” mozgalom aktivistái közleményt juttattak el a sajtóhoz, amelyben felkérik Traian Băsescu államfőt, a környezetvédelmi és a gazdasági minisztériumot, hogy ne népszerűsítsék a kitermelési terveket, ugyanakkor kérik a tévéadókat, ne tűzzék műsorra a projekt reklámját. A kiáltvány aláírói Mihnea Blidariu zenész-író, Paul Socol színész, Bogdan Buta távközlési mérnök, Raluca Dan PR-szakértő, Ana Banica építészmérnök, Bianca mérnök és Ramona Duminicioiu jogi tanácsadó.

Az aktivistákat végül karhatalmi erővel, két csoportban távolították el az épületből. A rendőrség a sajtó és a jelenlévők nyomására a második csoportból két fiatalt ideiglenesen szabadon engedett. A rendőrség az aktivistákat végül 2500 lej pénzbüntetéssel sújtotta illegális plakátolásért. A Polgármesteri Hivatal képviselői úgy nyilatkoztak, a tüntetőkkel a 130/2009-es törvénynek megfelelően jártak el, amely a nyilvános hirdetményezést szabályozza. A rendőrségen magántulajdon-háborításért állítottak össze bűnügyi dossziét a hat fiatalnak.

Az akció facebook oldalán vita folyik a történtekről, jelenleg az aktivisták több mint száz civil támogatója tartózkodik a Continental szálló előtti járdán.

Az EMNT megállapodást szorgalmaz Marosvásárhely magyar polgármesterjelöltjéről

MTI, 2011. november 8.

Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) megállapodást szorgalmaz a marosvásárhelyi magyarság közös polgármesterjelöltjéről, és leszögezi, hogy Vass Levente csak az egyik támogatható személy – olvasható a szervezet hétfői nyilatkozatában.

A Tőkés László EMNT-elnök által aláírt dokumentum leszögezi, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) által polgármesterjelöltnek megválasztott Vass Levente egyelőre kizárólag a szövetség jelöltjének tekinthető. Ő ugyanis csak az egyike azon személyeknek, akik szóba jöhetnek – áll a nyilatkozatban.
A romániai magyar politikai szervezetek közös polgármesterjelöltet akarnak indítani Marosvásárhelyen a jövő évi önkormányzati választásokon, de eddig nem sikerült megállapodniuk.

Tőkés a nyilatkozatban azt kifogásolja az RMDSZ egyes tisztségviselőinek magatartásában, hogy az EMNT és az idén bejegyzett Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) együttműködési készségét „egyoldalú választási kampány- és propagandacélokra használják fel”.

Leszögezi: az EMNT nem az RMDSZ jelöltjét, hanem a marosvásárhelyi magyarok közös jelöltjét kívánja támogatni, Vass Levente pedig Smaranda Enache mellett csupán a szóba jöhető személyek egyike.

A Szász Jenő vezette Magyar Polgári Párt (MPP) korábban jelezte, hogy nem kívánja támogatni Vass Leventét, ők az RMDSZ-ből 2008-ban kizárt Benedek Imre orvost, vagy az EMNT nyilatkozatában is említett Smaranda Enachét támogatnák.

A magyarul kiválóan beszélő Enache asszony a marosvásárhelyi Pro Europa Liga társelnöke, aki emberjogi harcosként egyebek között a romániai magyarság jogai mellett is kiállt. Ő függetlenként szeretne indulni a választáson.
A majdnem 50 százalékban magyarok által lakott városnak 2000 óta román polgármestere van.

DARÁZSFÉSZEK – Marosvásárhely: zűrzavar a magyar polgármester-jelölt ügye körül


Transindex, 2011. november 8.

Az EMNT helyi szervezete koalíciós egyezség megszületését szorgalmazza, de továbbra is Vass Leventét tartja a megfelelő jelöltnek. Kelemen Atilla szerint a helyi EMNT-t elbizonytalanította Tőkés.

A koalíciós egyezség megszületését szorgalmazza az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Maros megyei szervezete Marosvásárhelyen, a közös polgármester-jelölt ügyében. Ezért helyesli azt a közleményt, amelyet Tőkés László, az EMNT elnöke tegnap küldött ki, és amelyben kihangsúlyozza, hogy Vass Levente "a helyzet jelenlegi állása szerint nem az RMDSZ és az EMNT-EMNP közös, hanem kizárólag a Maros megyei és a marosvásárhelyi RMDSZ saját polgármester-jelöltje Marosvásárhely közös magyar polgármester-jelöltjének ügyében".

"A Maros megyei EMNT elnöksége megérti Tőkés László elnök úr aggodalmát a marosvásárhelyi választási együttműködés tekintetében, és osztozik benne mindaddig, amíg ennek a formájáról írásos megállapodás születik" - írják a Maros megyei szervezet vezetői.

Hangsúlyozzák, Marosvásárhely kulcsfontosságú város, ahol "nagyfokú körültekintésre és türelemre van szükség a magyar politikai szervezetek együttműködésének kiteljesedéséhez".

Szerintük a magyar egységnek koalíciós keretek között kell létrejönnie, mert csak így lehet eredményes a Marosvásárhely polgármesteri székének és önkormányzati többségének visszaszerzéséért folytatott küzdelem.

A koalíciós egyezség kialakulását szorgalmazzák, amelynek eredményeként közös polgármester-jelöltként Vass Levente urológus főorvost, az egészségügyi miniszter tanácsosát támogathatják mindannyian.

"Valljuk, hogy a marosvásárhelyi együttműködést szilárd alapra építjük, olyan alapra, ami a koalíciós egyezség megszületését eredményezi, és amelynek keretében dr. Vass Leventét az EMNT/EMNP formailag is a saját jelöltjének tekintheti, továbbá azon munkálkodhat, hogy a marosvásárhelyi magyarság is a leendő saját közös polgármesterét lássa benne" - jelentik ki.

Előzmények

Vass Levente jelölését különben az EMNT helyi szervezete kezdeményezte, elsőként biztosította őt a jövő évi polgármesteri választás kapcsán a támogatásáról. Nemrég az RMDSZ hasonlóképpen döntött, így Vass Leventének már csak az MPP támogatását kellett volna megszereznie ahhoz, hogy közös jelöltként indulhasson a választáson. Azonban a polgáriak három lehetséges jelölt - Biró Zsolt rádiós újságíró, Smaranda Enache emberjogi aktivista és Benedek Imre orvos - valamelyikének a támogatását fontolgatják.

Miért írt Tőkés?

Tőkés László beavatkozását Kelemen Atilla, az RMDSZ Maros megyei szervezetének elnöke váltotta ki azzal a nyilatkozatával, mely szerint az RMDSZ és az EMNT Vass Leventét támogatja, és meglepőnek tartja, hogy az MPP nem hajlandó melléjük állni. Kelemen Atilla még azt is hozzátette, hogy úgy véli, a közös polgármester-jelöltnek a magyar lakosság érdekeit kell szolgálnia, és ehhez egy lendületes, fiatal személy szükséges, Benedek Imre vagy Smaranda Enache pedig nem megfelelő alternatíva.

Az EMNT elnöke úgy érezte, az RMDSZ rátelepedik és a szövetség számára kisajátítja Vass Leventét. Megengedhetetlen, hogy az RMDSZ egyes tisztségviselői "az EMNT, illetve az EMNP együttműködési készségét az RMDSZ egyoldalú választási kampány- és propaganda-céljaira használják fel" - olvasható Tőkés László sajtóközleményében, amelyben a Maros megyei RMDSZ-szervezet elnökének nyilatkozatára reagál.

Másrészt Smaranda Enache nemcsak az MPP-nek, hanem Tőkés Lászlónak is favoritja: közleményében Vass Levente mellett az egyik lehetséges jelöltként említi a Pro Európa Liga társelnökét. "Mi a plurális és demokratikus magyar összefogás hívei vagyunk, s ennek megfelelően nem az RMDSZ jelöltjét, hanem a marosvásárhelyi magyarok közös jelöltjét kívánjuk a helyhatósági választásokon elindítani és támogatni, Vass Levente pedig – Smaranda Enache mellett – csupán egyike a szóba jöhető közös jelölteknek" - áll a Tőkés által aláírt dokumentumba.

Kelemen Atilla nem kívánt reagálni Tőkés nyilatkozatára

Kelemen Atilla nem kívánta kommentálni Tőkés László tegnapi közleményét. "Nem akarok további polémiát szítani, Tőkés László nem volt ott, amikor megpróbáltunk megegyezni. A marosvásárhelyi RMDSZ-nek van egy jelöltje, Vass Levente, úgy gondolom, hogy oda lehet mellé állni. Úgy nézett ki, hogy az EMNT esetében sikeres volt ez a megegyezés, azóta visszalépés történt" - mondta el megkeresésünkre a Maros megyei RMDSZ elnöke.

Úgy látja, hogy jelen pillanatban az EMNT helyi szervezete Tőkés nyilatkozata következtében elbizonytalanodott, és most csak "fél szájjal" támogatja Vass Leventét. "Továbbra is tartjuk magunkat ahhoz, hogy Vass Levente mellé fel lehet sorakozni. Ha minden igaz, csak 14 hónap múlva lesznek választások, így még bőven van idő a tárgyalásra" - mondta el a megyei elnök. Hangsúlyozta, úgy gondolja, Marosvásárhely szinten kell a döntést meghozni, nem pedig máshonnan irányítani a döntési folyamatot.

Kérdésünkre, mely szerint az RMDSZ hajlandó lesz vagy sem egy koalíciós egyezséget aláírni, amint azt az EMNT szorgalmazza, Kelemen Atilla úgy vélekedett: annak is eljön az ideje, azonban politikai játszmaként jellemezte azt, hogy az aláírt egyezség hiányában az EMNT kihátrál. "Volt egy elvi megegyezésünk, amit, úgy nézett ki, hogy a marosvásárhelyi magyar választópolgárok nagy többsége támogatna, ehhez kell valamilyen módon visszanyúlni, nem pedig ilyen mondvacsinált indokok mögé bújva próbálni ez alól a megegyezés alól kibújni" - mondta.

Az MPP is megszólalt az ügyben

Tőkés tegnapi közleménye az MPP berkeiben is hullámokat csapott, ugyanis a Maros megyei és marosvásárhelyi polgáriak ma egy közleményt küldtek, amelyben leszögezik: határozottan kitartanak korábbi álláspontjuk mellett, amely szerint "Marosvásárhelynek egy pártok feletti, köztiszteletben álló polgármesterre van szüksége".

Szerintük a jelen helyzetben az ideális jelölt Smaranda Enache. Az MPP marosvásárhelyi és Maros megyei szervezete arra kéri fel az EMNT helyi szervezetét, hogy támogassák ők is Smaranda Enachét, akit a jelenlegi "magyarellenes polgármester", Dorin Florea egyetlen esélyes ellenfelének tartanak.

Tőkés kihátrálna Vass mögül

Új Magyar Szó, 2011. november 8. – Antal Erika

„Erre nincs mit mondani, ez a Tőkés László véleménye” – fogalmazott lapunknak Kelemen Atilla, az RMDSZ Maros megyei elnöke, akit annak kapcsán kerestünk meg, hogy az Erdély Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke tegnap közleményben figyelmeztette a szövetséget: Vass Levente egyelőre nem tekinthető a két szervezet közös marosvásárhelyi polgármesterjelöltjének.

„Erre nincs mit mondani, ez a Tőkés László véleménye” – fogalmazott lapunknak Kelemen Atilla, az RMDSZ Maros megyei elnöke, akit annak kapcsán kerestünk meg, hogy az Erdély Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke tegnap közleményben figyelmeztette a szövetséget: Vass Levente egyelőre nem tekinthető a két szervezet közös marosvásárhelyi polgármesterjelöltjének.

Kelemen furcsállotta a Tőkés László által szétküldött nyilatkozatot, ugyanis – mint fogalmazott – az EP-alelnök nem volt ott a tárgyaláson, ezért beleszólása sem lehetett abba. „Az EMNT megyei szervezetével megkötöttük az együttműködési szerződést, de természetesen még sok mindenről lehet tárgyalni. Egyelőre úgy néz ki, hogy 14 hónap múlva lesznek helyhatósági választások, addig erre még bőven van idő” – nyilatkozta az ÚMSZ-nek Kelemen.

Tőkés László azzal vádolta Kelemen Atillát, hogy a napokban „az etikus és ügyszerű nemzeti politikától teljességgel idegen hangnemben” nyilatkozott a marosvásárhelyi polgármester-jelölésről. „Megengedhetetlen, hogy a kisebbik kormánypárt egyes tisztségviselői az EMNT, illetve az Erdélyi Magyar Néppárt együttműködési készségét – közvetlen vagy közvetett módon – az RMDSZ egyoldalú választási kampány- és propaganda-céljaira használják fel” – vádolt Tőkés.

Mindezek után az EP-alelnök leszögezte, hogy a helyzet jelenlegi állása szerint Vass Levente nem az RMDSZ és az EMNT/EMNP közös, hanem kizárólag a Maros megyei/marosvásárhelyi RMDSZ saját polgármester-jelöltje. „Mi a plurális és demokratikus magyar összefogás hívei vagyunk, s ennek megfelelően nem az RMDSZ jelöltjét, hanem a marosvásárhelyi magyarok közös jelöltjét kívánjuk a helyhatósági választásokon elindítani és támogatni. Vass Levente pedig – Smaranda Enache mellett – csupán egyike a szóba jöhető közös jelölteknek” – fogalmazott Tőkés László. Hozzátette: az EMNT továbbra is készen áll, hogy koalíciós egyezség alapján közös jelöltet állítson és ennek érdekében mihamarabbi megállapodást szorgalmaz.

Mint ismeretes, az EMNT Maros megyei szervezete augusztus 10-én döntött úgy, hogy Vass Leventét jelöli polgármesternek. Az akkori sajtóközlemény szerint Vass Levente az a személy, akit „a magyar politikai szervezetek és a teljes magyar közösség magáénak tekinthet, elfogadhat, és aki szakmai irányítást képes biztosítani a város számára”. Az EMNT támogatása nyomós érvként szólt Vass mellett az RMDSZ megyei választmányában is Csegzi Sándor jelenlegi alpolgármester ellenében.

EMNT-fordulat Marosvásárhelyen

Háromszék, 2011. november 8.

Az EMNT megállapodást szorgalmaz a marosvásárhelyi magyarság közös polgármesterjelöltjéről, de leszögezi: Vass Levente csak az egyik támogatható személy.

Az RMDSZ által polgármesterjelöltnek megválasztott Vass Levente egyelőre kizárólag a szövetség jelöltjének tekinthető – szögezi le a Tőkés László EMNT-elnök által aláírt dokumentum. Mint ismeretes, a romániai magyar politikai szervezetek közös polgármesterjelöltet akarnak indítani Marosvásár­helyen a jövő évi önkormányzati választásokon, eddig azonban még nem sikerült megállapodniuk a támogatandó személyben.


Tegnapi nyilatkozatában Tő­kés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke azt kifogásolja az RMDSZ egyes tisztségviselőinek magatartásában, hogy az EMNT és a nemrég bejegyzett Erdélyi Ma­gyar Néppárt (EMNP) együttműködési készségét "egyoldalú választási kampány- és propagandacélokra hasz­nálják fel." Leszögezi: az EMNT nem az RMDSZ jelöltjét, hanem a marosvásárhelyi magyarok közös jelöltjét kívánja támogatni, Vass Levente pedig – akár­csak Smaranda Enache – csupán a szóba kerülő személyek egyike.


A Magyar Polgári Párt (MPP) korábban jelezte, hogy nem kívánja támogatni Vass Leventét, ők az RMDSZ-ből 2008-ban kizárt Be­nedek Imre orvost, vagy az EMNT nyilatkozatában is említett Smaran­da Enachét támogatnák

MAGYARORSZÁG

„Nincs A és B típusú magyar állampolgár” – A nemzetpolitikában a magyar kormány legfontosabb partnerei a civil szervezetek

Népújság, 2011. november 8.  – ANTALFI IMOLA

A kettős állampolgárság és az autonómia a ma fontos kérdései – jelentette ki pénteken Marosvásárhelyen Répás Zsuzsanna, a magyar Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium helyettes államtitkára, akit az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Maros megyei szervezete által létrehozott Magyar Állampolgárok Klubja látott vendégül.

A marosvásárhelyi Demokráciaközpontban lezajlott Voltunk, vagyunk, leszünk! címmel megszervezett találkozón Jakab István, az EMNT Maros megyei elnöke köszöntötte a résztvevőket.

Répás Zsuzsanna helyettes államtitkár a magyar politika elmúlt két évtizedének fontos állomásait elevenítette fel. Hangsúlyozta, a kettős állampolgárság megadásának kérdése a környező országokban, a nemzetközi trendben elfogadottá vált, Magyarország pedig kiemelt fontosságúként kezelte az egyszerűsített honosítási eljárás ügyét, az állampolgársági törvény módosítását. Ami az autonómiát illeti, e kérdésben a határon túli közösségek szintén előreléptek. Míg korábban tabutémának számított az önrendelkezés igénye, sőt, a határon túli magyar vezetők kérték, hogy ezt a kérdést az anyaország ne feszegesse, vannak országok – például Szerbia is – ahol az autonómia bizonyos formái megvalósultak. Erdélyben immár a politikai diskurzus a mindennapok témája – jelentette ki Répás Zsuzsanna.

A helyettes államtitkár röviden ismertette mindazt, amit a magyar kormány az elmúlt időszakban tett azért, hogy az „összetartozásunk valósággá váljon, amit a mindennapjainkban tudjunk megélni”. Beszélt arról, hogy új, a politikában a nemzetpolitika helyét megerősítő alkotmány lép életbe, Budapesten, a Budai várban készülnek megnyitni az interaktív múzeumként működő Magyarok Házát, Nemzetpolitikai államtitkárság létrehozása is fontos cél. Dr. Vass Levente egészségügyi miniszteri tanácsosnak a magyar állampolgárság megadásával járó jogok biztosítását, az ezzel járó anyagi teherviselést – elsősorban az egészségbiztosítást –, a társadalombiztosítási rendszer részleges magánosítását érintő kérdéseire Répás Zsuzsanna kifejtette, nincs A és B típusú állampolgára Magyarországnak, a határon túl élő magyar állampolgároknak a választójogi törvény módosításával várhatóan a szavazati jogot is biztosíthatják. „A társadalombiztosítási rendszer nehéz kérdés, a szociális jogosítványok nem állampolgárság, hanem járulékfizetéshez kötöttek, gazdasági alapjai vannak.

Ezt a problémát a gazdasági életre kell bízni, le kell választani a politikáról” – tette hozzá. A Magyar Polgári Párt marosvásárhelyi elnöke, Kelemen Ferenc érdeklődésére, miszerint a demokráciaközpontok példájára tudná-e a magyar állam támogatni az MPP által működtetett állampolgársági irodákat illetve az autonómia ügyét, illetve Ábrám Noémi kérdésére, hogy stratégiainak tartja-e és támogatja-e a magyar állam, hogy Marosvásárhelynek magyar polgármestere legyen, Répás Zsuzsanna kifejtette, „a határon túli akarat megfogalmazását tudjuk támogatni. Magyarország tud nyújtani támogatást, de az itt élő közösségnek kell megfogalmaznia, hogy mit akar, mi az érdeke, milyen irányba szeretne haladni. Hogy lesz-e a magyar szervezeteknek közös polgármester-jelölte Marosvásárhelyen, a magyar kormány nem tudja megmondani. Ha az itteni politikai erők meg tudják fogalmazni a közös polgármesterjelölt indításának igényét, az autonómiát, tudunk segíteni. A közösségnek képesnek kell lennie az öngondoskodásra, de ez nem azt jelenti, hogy magára van hagyva. A nemzetpolitikában a legfontosabb partnereink a civil szervezetek, ők tudják közvetíteni a helyi társadalom igényeit. A magyar kormány sokrétű szerződést kötött a demokráciaközpontokkal, amelyek ingyenes szolgáltatást nyújtanak az embereknek, akkor, amikor minden államigazgatási eljárás pénzbe kerül. Az itt dolgozóknak képzést nyújtottunk”. A helyettes államtitkár a MOGYE kérdését fontosnak tartotta, kijelentette: a magyar főtanszék létrehozása érdekében politikai támogatást nyújt.

KÁRPÁT-MEDENCE

Paradigmaváltás vagy parasztvakítás?

Paraméter.sk, 2011, november 7.  – Barak László

Úgy tűnik, a Magyar Koalíció Pártja Országos Tanácsának szombati ülésén valamilyen kollektív megvilágosodás nyomán földrengésszerű ideológiai paradigmaváltás ment végbe.

Kétségkívül lehet egy ilyen magyarázata is annak a testületi döntésnek, amely szerint a pártelnöknek, Berényi Józsefnek az „egyenrangúságon” alapuló választási együttműködésről kell tárgyalásokat kezdeményeznie Bugár Béla pártjával, a Híddal. Mintha kő kövön nem maradt volna abból a zsigerivé érlelt egyéni és kollektív utálatból, amit a Híddal és annak politikusaival szemben tápláltak eddig az MKP vezetői. Önmagukban, a párttagságban és általában a szlovákiai magyarok körében.

Még konkrétabban, azt is jelentheti a szóban forgó elhatározás, hogy szombat délutántól az emkápésok számára a Híd politikusai egyszeriben már nem antimagyar kollaboránsok, nem a szlovákiai magyarok érdekeit áruba bocsátó nyerészkedő labancok, a Híd továbbá nem holmi szlovák-magyar öszvérpárt, amely minden jónak elrontója, és arra sem érdemes, hogy szóba álljon vele egy önmagára valamit is adó tisztességes, öntudatos szlovákiai magyar és „anyaországi“ politikus…

Nos, ha minden így van, nyilván bele is lesz, avagy van írva abba a levélbe, amelyet az MKP OT döntése értelmében Berényi Bugárnak küld/ött.

Merthogy minimum egy ilyen, khm, több mint gesztus kellene, az holtbiztos. És egyáltalán nem Bugárék kényes lelki világa miatt…! Hanem főként azért, hogy legyen érkezésük magukhoz térni a hirtelen „gyűlöletmegvonás” okozta sokkból azoknak a szlovákiai magyar választóknak, akik azzal voltak masszírozva eddig, hogy a Híd számukra tulajdonképpen maga a megtestesült istenverte árulás, önfeladás, az asszimilálódás pestise, Szodoma és Gomorra stb. Hogy a kínkeserves kompromisszumok árán kialkudott estleges választási együttműködést őszinte, önzetlen, ezért katartikus összeborulást követő „egységként” élhessék meg. És a márciusi előrehozott parlamenti választásokon már hosszú, tömött sorokban nyomuljanak az urnákhoz megdönteni az eddigi választási részvételi rekordokat.

Hát nem egy szuper happy end-nek lennénk a részesei itten egységesen, magyar véreim?

Csakhogy mielőtt a szlovákiai magyarság himnuszává avatnánk Katona Klári Gömbölyű dalát, minden kétséget kizáróan meg kellene győződni arról, hogy az MKP-ban valóban paradigmaváltás történt-e. És nem egy kampánynyitó parasztvakítás áldozatai már megint a szlovákiai magyarok, hogy vígan és dalolva tartsák a gyertyát egy olyan érdekházasságra szomjazó pár(t)nak, amelyet kizárólag a hozományvadászat motivál. Vagyis a lehető legtöbb parlamenti mandátum megszerzése. Hogy aztán a választások után azonnal ugyanolyan acsarkodással fűszerezett könyörtelen pozícióharc, kiszorítósdi folytatódjék az „egyenrangúság“ jelszavával, mint amilyennek ez idáig tanúi lehettünk.

Az olyan választási, majd az esetleges parlamenti együttműködésre azonban már most keresztet lehet vetni, amely kizárólag a szavazatmaximálás kényszerén alapul: az egy magyar szavazat se vesszen kárba zsarolástól szagló lózungja jegyében. Az olyan szövetséget ugyanis mielőbb el kell felejteni, amelynek aktorai annyira egyenrangúak akarnak lenni, hogy az első adandó alkalommal leszarják majd a csapatjátékot, amely a parlamenti politizálás alfája és omegája! És ezért nem mernek majd hátat fordítani egymásnak, nehogy késsel a hátukban végezze bármelyikük. (Lásd a választásokig kénytelen-kelletlen ügyvezetőként regnáló jelenlegi hat párti, vagyis „hat érdekű/értékrendű“ kormánykoalíció által előadott szomorújáték végkifejletét.)

Egy ilyen helyzet ráadásul, minden ellenkező feltételezéssel szemben, egyáltalán nem az érintett politikusok, esetünkben a Híd meg az MKP politikusainak problémája lenne. Hanem megint azoknak a szlovákiai magyaroknak a megvezetése, tragédiája, akikre ők oly átszellemülten szoktak hivatkozni, amikor éppen a támogatásukra hajtanak!

INTERJÚK, ELEMZÉSEK,  PUBLICISZTIKA

Székelyföld: Népszavazás vagy régióátszervezés?

Új Magyar Szó, 2011. november 8.  

Korábbi álláspontját felülbírálva Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke a hétvégén kiadott közleményében „örvendetesnek” nevezte a Kovászna megyei népszavazás kiírását, viszont nem tért ki arra, hogy az általa vezetett testület is szándékszik-e hasonló dokumentumot elfogadni.

Mint imsert, a háromszékieknek 2012. március 11-én két kérdésre kell választ adniuk: egyetértenek-e azzal, hogy Kovászna megye határai módosuljanak úgy, hogy öt bodzavidéki település ne legyen része a megyének, illetve egyetértenek-e azzal, hogy létrejöjjön a Székelyföld közigazgatási egység, amelynek része legyen Kovászna megye?

Borboly Csaba hangsúlyozza, hogy Székelyföld autonómiájának megteremtése nem képzelhető el az itt élő román közösség ellenében. „Felelős székely vezetőként nekünk azon is dolgoznunk kell, hogy – dél-tiroli mintára – a kölcsönös garanciák széles körű rendszerét építsük ki, melyek biztosítják az itt élő közösségek együtt boldogulásának lehetőségét” – fogalmaz az RMDSZ-es elöljáró.

A Hargita Megyei Tanács vezetője hangsúlyozta Marosvásárhely „visszaszerzésének” fontosságát. „Meggyőződésem, hogy Marosvásárhely és Marosszék nélkül egységes székelyföldi régió, térség nem képzelhető el, s ehhez a következő lépés Székelyföld fővárosának visszaszerzése” – mutatott rá Borboly.

Tiltja a törvény?

Múlt heti csíkszeredai látogatása alkalmával Borbély László környezetvédelmi miniszter, az RMDSZ politikai alelnöke a három székely megye egyesítését céljául tűző népszavazás kapcsán emlékeztette a kezdeményezőket, hogy a népszavazási törvény szerint ha egy város vagy megye önkormányzata helyi kérdésekről kíván dönteni, kiírhat népszavazást az ügyben, azonban amikor a kérdés túllépi a megyehatárt, a parlament jóváhagyására is szükség van.

Ladányi László Zsolt, Hargita megye prefektusa elmondta, ha a Kovászna Megyei Tanács mintájára a Hargita megyei is jóváhagyná a Székelyföld egységéről szóló határozatot, megtámadná azt a közigazgatási bíróságon. „A prefektusok nem írják a törvényeket, hanem alkalmazzák őket” – indokolta a mondottakat a kormánymegbízott.

Nem fogalmazott ennyire kategorikusan Erdély András, a Kovászna megyei prefektúra szóvivője, aki korábban azt nyilatkozta, hogy a megyei önkormányzattól még nem kapták meg a határozatot, amikor ezt megkapják, elemzik, és közlik álláspontjukat.

A PDL fejlesztene, az RMDSZ enklavizál?

A megyék újraszervezését kezdeményező Demokrata Liberális Párt (PDL) azt rója fel az RMDSZ-nek, hogy etnocentrikusan közelíti meg az ország területi-adminisztratív átszervezésének kérdését. Sever Voinescu, a nagyobbik kormánypárt szóvivője a hétvégén, marosvásárhelyi látogatása alkalmával szembeállította a PDL és az RMDSZ álláspontját.

„A mi tervünk az ország fejlesztési prioritásait tartja szem előtt, olyan megyéket javasolunk, amelyek fel tudják venni a versenyt az Európai Unió többi régióival. Az RMDSZ erre etnikai érvekkel válaszolt. Őket nem érdekli a mi fejlesztésen alapuló érvrendszerünk, ők nem akarják feladni a jelenlegi többségi státusukat a két székelyföldi megyében” – fogalmazott Voinescu. Hozzátette: a két kormánypárt közötti nézeteltérést az okozza, hogy teljesen más szemszögből közelítik meg a területi-adminisztratív átszervezés kérdését: a PDL fejlesztési régiókat akar, az RMDSZ pedig etnikai enklávékat.

A régióátszervezés kérdését Traian Băsescu államfő múlt csütörtökön ismételten az őt felköszöntő a demokrata liberálisok „figyelmébe ajánlta”, arra kérve híveit, hogy az év végéig – akár kormányzati felelősségvállalással is – vigyék dűlőre a dolgot. Egy nappal később Emil Boc kormányfő arról beszélt, hogy a közigazgatási átszervezés továbbra is a PDL és a koalíció egyik fontos célkitűzése, a koalíciós alakulatok folyamatosan egyeztetnek a kérdésről, de egyelőre még nem jutottak közös nevezőre.

Konstancai precedens

Népszavazással dönthettek tegnap a Konstanca megyeiek arról, hogy egyetértenek-e vagy sem a megye megszüntetésével. A reggel nyolctól este nyolcig tartó referendum eredménye akkor lesz érvényes, ha a szavazással rendelkező 632 ezer polgárnak legalább a fele leadja voksát.

A népszavazás kiírásáról a megyei tanács ellenzéki többsége döntött június 22-én, közvetlenül azután, hogy a Demokrata Liberális Párt bejelentette az ország közigazgatási átszervezésére vonatkozó tervét. A referendum kiírását megtámadta a Konstanca megyei prefektúra, de a tengerparti város fellebbviteli bírósága a megyei tanács javára döntött.

15 év után súlyos veszteség érheti a magyarokat

Kovács András

MNO, 2011. november 07., hétfő 10:52

Romániában országgyűlési és önkormányzati voksolást is tartanak jövőre, amelyen a legfőbb cél a magyarság számára, hogy minél nagyobb számban képviseltesse magát a képviselőházban és az önkormányzatokban. Ukrajnában október 28-án fognak majd voksolni, és a választási rendszer módosításának a következtében ismét esély nyílik arra, hogy magyar képviselő kerüljön Kijevbe.

Romániában a 2008-as választásokat követően nagykoalíciót hozott létre a Demokrata-Liberális Párt (PD-L) és a szociáldemokraták (PSD), amely egy év múltán szétesett. Az új kormányt a PD-L és az RMDSZ alkotta, amelyet a parlament kisebbségi képviselői is támogatnak. A világgazdasági válság hatására a GDP 2009-ben 7,1 százalékkal, 2010-ben 1,3 százalékkal esett vissza, miután a kormány szigorú költségvetési konszolidációs programot hirdetett.

Ennek a hatása természetesen az lett, hogy a kormánypártok népszerűsége jelentősen megcsappant, a PD-L támogatottsága 20 százalék alá zuhant, míg az RMDSZ a bejutás környékén imbolyog. Az ellenzéki oldalon egyesült a Nemzeti Liberális Párt (PNL) és a PSD, és létrehozták a Szociálliberális Szövetséget (USL), amelynek népszerűsége 50 százalék fölé emelkedett, így a jövő évi választások legnagyobb esélyesévé lépett elő.

Nőhet a feszültség

Sok van még hátra a választásokig, és rengeteg tényezőn múlik, hogy mennyire kerülnek a célkeresztbe a magyarok – mondta el az MNO-nak Bakk Miklós politológus. Rámutatott arra, hogy egyelőre nem lehet tudni a voksolás pontos időpontját sem, és azt sem, hogy összevonják-e az országgyűlési megméretést az önkormányzatival. Vélhetőleg még a voksolás előtt sor kerül a választási törvény megváltoztatására, amelynél két opció versenyez – tette hozzá.

Bakk kifejtette, hogy az egyik változat szerint a többségi rendszerek irányába mozdulnának el, ami a két nagy pártnak kedvezne, így a magyarokkal kapcsolatos témák háttérbe szorulnának. A másik opció szerint a vegyes rendszer erősödne, ami a magyar képviselet szempontjából előnyösebb lenne, és természetesen hangsúlyosabban jelennének meg a magyarokkal kapcsolatos témák is – tette hozzá. A szakértő úgy látja, hogy a magyar pártok közötti ellentétek is erősíthetik a magyar–román politikai feszültségeket a verseny jellegéből adódóan.

Megtörhet a hagyomány

A kampány várhatóan attól is függ, hogy milyen irányt vesznek az európai gazdasági folyamatok, valamint a régiósítás ügye is befolyásolhatja a témákat – fogalmazott a politológus. Úgy látja, a magyar–román ellentétek nem juthatnak el olyan szintre, mint korábban a szlovák–magyar. Az elmúlt évtizedekben az RMDSZ a román pártok nagy részével alkotott már koalíciót, így általában, aki a magyarokat támadta, az a román ellenzék soraiból került ki – emlékeztetett Bakk.

A politológus arra is fölhívta a figyelmet, hogy a román pártok között van egy hallgatólagos konszenzus, miszerint az ország államjogi berendezkedése megbonthatatlan, és a magyarellenesség alapvetően kontextusfüggő. Bakk szerint úgy tűnik, az USL szakít azzal az 1995–96. óta létező hagyománnyal, hogy az RMDSZ része a kormánynak, ami természetesen attól is függ majd, hogy sikerül-e egyedül megnyerniük a választást. 

Előretörtek a szélsőségesek

Legnagyobb keleti szomszédunknál várhatóan 2012. október 28-án választanak majd új parlamentet, ráadásul már egy új szisztémában kerül sor a voksolásra. Az eddigi teljes listás rendszer helyett a képviselők felét egyéni körzetben fogják megválasztani, így ismét lehetősége nyílik a kárpátaljai magyarságnak, hogy képviselőt delegáljon a parlamentbe. Mint ismert Ukrajnában 2002-ben választottak utoljára egyéni körzetes rendszerben, és akkor a visszaélésektől sem mentes küzdelemben Gajdos István győzött a beregszászi kerületben.

Bár Ukrajnában a magyarság nem játszik központi szerepet, a kormányzati politikában az utóbbi időben Kárpátalján is felerősödött a magyarellenesség. Ennek „remek” példája volt a Vereckei emlékmű felgyújtása. Az elkövetők a Szvoboda ukrán nacionalista szervezet tagjai közül kerültek ki.

A párt erősödését jól mutatja, hogy a tavalyi önkormányzati választáson három megyében is az első helyen végzett, és a legfrissebb felmérések szerint népszerűségük országos szinten hat százalék körül van, így biztos bejutó helyen állnak. Ez annak fényében számít jelentős előretörésnek, hogy a 2007-es parlamenti választáson csupán 0,76 százalékot értek el, bár akkor is a nyugati megyékben szerepeltek a legjobban.

 

Dél-Tirol útja az autonómiához

Erdély.ma, 2011. november 8. – Nagybaczoni Molnár Ferenc 

A nemrégiben napvilágot látott Dél-Tirollal kapcsolatos ismertetések viszonylag kevés figyelmet fordítottak a hatékonyan működő kis térség pár évtizedes küzdelmének lefolyására. Az alábbi összegzés e hiányosság pótlásának igényével készült.

Az olasz és német lakosságú Dél-Tirol (Südtirol) megszerzésére szóló ígéret, Olaszország antanthatalmak oldalán való 1915. évi háborúba lépésének egyik feltétele volt. Ausztria mint vesztes hadviselő fél, 1919-ben a Saint-Germain-i békeszerződés nyomán kénytelen volt átengedni a területet az arra jogot formáló szomszéd országnak. Az új határ mélyen belehasított a tiroli németek egybefüggő tömbjébe, miközben a két nép egymástól élesen elkülönülő települései között igazságos néprajzi választóvonal lett volna húzható. Csakhogy Olaszország a Brenner-hágón túli Etsch (Adige) folyó vízgyűjtő térségére pályázott, ezzel elkerülhetetlenné vált egyes dél-német tömörülések hozzácsatolása. A tiroli veszteség ellentételezéseként kapta meg végül Ausztria, a vele addig államközösségben élő Magyarország rovására Burgenlandot.

Ebben az időben szó sem lehetett bármiféle önigazgatásról az olasz alárendeltségbe jutott németek részére. Ráadásul a hamarosan hatalomra került Mussolini önkényuralmi rendszere minden kisebbségi elképzelésnek gátat vetett, kormányhű olasz rendfenntartókkal és tisztviselőkkel árasztotta el a németség által lakott vidéket, durva akadályokat állítva az anyanyelvhasználat valamennyi formája elé. Később a német őstelepesek asszimilációjának előmozdítására, nagyarányú olasz betelepítést hajtottak végre, aminek következtében kiéleződött a két népcsoport viszonya.


Hitler, mihelyt Ausztriának Németországgal végbemenő egyesüléséhez Olaszország tudomásulvételét kieszközölte, nem avatkozott a dél-tiroli németeket ért fokozódó atrocitások kimenetelébe. Folytatódott az olaszok tömeges benyomulása, főleg a nagyobb városok felé, amelyekben ez idő tájt csappant meg lényegesen a németek aránya. A fajvédő germán nemzetvezér cserbenhagyta ottani honfitársait. Mindössze annyit tett „érdekükben”, hogy az önálló osztrák állam megszűnésekor Mussolinival kötött egyezség, többek közt a dél-tiroli németek áttelepítését is lehetővé tette a Német Birodalom tartományaiba. Sok tízezren éltek is vele, utóbb a II. világháborút követően ezeknek egyharmada, mintegy 25 000 személy visszaköltözött eredeti lakhelyére. Dél-Tirol akkori olasz elnevezése a legnépesebb helyi város: Trident, latinul Tridentinum (ma már Trient olaszul Trento) nevéből kreálva, előbb Venezia-Tridentina, majd a háború befejezésétől Tridentina lett. Az 1943. évi olasz átállás bekövetkeztével, a németek lakta részt Németország szállta meg.

A Szövetséges Hatalmaknak Olaszországgal 1947 során aláírt békeszerződése magában foglalta az előző évben Karl Gruber osztrák, és Alcide de Gasperi olasz külügyminiszterek közötti – Dél-Tirolra vonatkozó – megállapodást, ami első volt az 1945-től nemzetközileg keletkezett kisebbségvédelmi okmányok sorában, emiatt jelentősége túlmutat a közvetlenül érintetteken. Tartalmazta a német nyelv jogegyenlőségét, valamint kötelezte Olaszországot törvényhozó és végrehajtó szervekkel felruházott német autonóm körzet létrehozására, megsemmisítve a lakosság kitelepítésével összefüggő korábbi határozatokat. Emellett jövőbeni tárgyalásokat javasolt a határforgalom fejlesztésének, és a tanintézményi oklevelek egymás általi elismerésének tekintetében. Ausztria védőhatalmi státuszra emlékeztető funkciókat tölthetett be. Az új szabályok az 1948. évi alkotmánnyal léptek volna hatályba.

Csakhogy a megvalósítás nem ment ilyen könnyen. Az önkormányzatot – a kormányszervek értelmezésére alapozva – Dél-Tirol északi felén alakult német Bozen tartomány helyett az egyidejűleg a délen szerveződött Trento tartományt is felölelő olasz többségű immár Trentino-Alto Adige nevezetű teljes régió kapta meg. Nyelvi egyenjogúságuk, elsősorban a hatósági ügyek vitelének terén, szintén papíron maradt, a közhivatalokat túlnyomóan olasz nemzetiségűekkel töltötték fel. Így az egyezmény majdnem minden betűje csorbát szenvedett, és központi befolyásolással újra megindult az olasz bevándorlás. A Trentino kifejezés, Trento olasz tartománynévnek a régió szintjére átvitt alakzata, míg az Alto Adige jelölés Felső-Adigé-re, azaz az Adige folyó felső szakaszára utal. Német neve ettől kezdve két évtizeden át Tiroler Etschland lett, szintén az Adige (Etsch) folyóra utalóan.

A németek történelmi és kulturális szerepének ténye, illetve ennek nemzeti büszkeséget tápláló tudatosulása, valamint a megállapodás semmibe vételéből eredő halmozott feszültség, erőszakos tettlegességig fajuló ellenállásban csúcsosodott ki. Eleinte a civil közösségek figyelemfelhívó akciókkal próbálkoztak. (Egynémely nemzetiségeknek mintául szolgálóan valódi és hagyományosan létező) jelképeik minden elképzelhető helyszínen történő kifüggesztésével, tüntetőleg világítottak rá az óhajtott viszonylagos önállóság megalapozottságára.

Miután 1956-ban egy olasz tisztviselő felderítetlen hátterű halálesete miatt sok német gyanúsítottat bizonyíték nélkül bebörtönöztek, rövidesen megalakult a Dél-Tiroli Felszabadítási Bizottság és kézbe vette a radikális nemzeti mozgalom szervezését. A jogérvényesítési harcban új korszak kezdődött. Az ottani német társadalom érdekeit legálisan képviselő Dél-Tiroli Néppárt, amely éveken keresztül hasztalan próbált közös nevezőre jutni az olasz hatalmi struktúrával, 1957-től az újonnan választott vezetősége révén szintúgy más módszerekhez folyamodott. Aminek következményei a politikai befolyásolás sikerein kívül, a nemzeti öntudat és az olaszoktól való egyre nagyobb elkülönülés fenntartásában mutatkoztak meg.

Ettől fogva egymást váltogatták a könyörtelen megfélemlítő cselekmények. Általánossá lett a lakó és középületek, hidak, utak, vasutak, állomások, erőművek, távvezetékek felrobbantása, nem egyszer emberéleteket követelve. Az olasz hatóságok megtorlásként tömegével vetették fogságba a vélt vagy igazi tetteseket, gyakran kegyetlen kínzásoknak vetve alá őket. Eljárásuk ugyancsak halálos áldozatokkal járt.

Mindezzel párhuzamosan a dél-tiroli németek anyaországukhoz fordultak támogatásért, hogy nemzetközi fórumok elé vigyék sérelmeiket. Az osztrák kormány a védőhatalom megtestesítőjeként, valamennyi kínálkozó lehetőséget megragadva, eredményesen tartotta számos világszervezet napirendjén a tiroli kérdést. Felszólalt az ENSZ-ben, az Európa Tanácsban, és az Emberi Jogok Európa Bizottságában, ahol előtárta a tartomány problémáit, közbenjárásuk szükségességének adván hangot.

Ennek is köszönhetően, 1961-ben egy robbantássorozat után tárgyalóasztalhoz ült a dél-tiroli németek valamint az olasz államvezetés küldöttsége, és a fennálló nehézségek megvitatására tizenkilenc tagú bizottság alakult. Innentől nyolcévi huzavona indult útjára, de az álláspontok áthidalhatatlan távolsága miatt a felek nem juthattak egyetértésre. A merényletek ezalatt sem szűntek meg, amelyekbe most már az ausztriai és németországi szélsőségesek is „besegítettek”. Ezzel ugyan hátráltatták a tárgyalások menetét, viszont a végső kifejlet előnyös alakulására paradox módon mégiscsak hatást gyakoroltak.

Noha az effajta brutális tettek szemben állnak mind az emberi jogi alapelvekkel, mind a tételes magatartási normákkal, és általában elítélendőek, az ezektől megtisztított nemzeti összefogás példaértékű lehet az önmagukért megmozdulni képtelen népek számára.

Olaszország társadalma nem szemlélte közömbösen az eseményeket. A polgári szerveződések, továbbá választóikkal együtt a különböző mérsékelt politikai irányzatok sorra elégelték meg a hiábavaló kötélhúzást, és sürgetően várták saját államvezetésüktől a zűrzavaros helyzet mielőbbi rendezését, ami aztán tartós belpolitikai válsághoz vezetett.

Az ENSZ ajánlására Ausztria és Olaszország 1969 során megint tanácskozásba kezdett a különböző nézetek közelítése céljából. A kényszerítő körülmények nyomására Kurt Waldheim és Aldo Moro külügyminiszterek koppenhágai megbeszélésén olyan kölcsönös engedményekben alkudtak meg, ami minkét érintett nemzetet kielégítette. E méltányos egyezség az 1946-os szerződésre épült, kiegészítve, konkretizálva, és garanciákkal látva el azt. Az olasz kormány sietős intézkedései azt jelezték, hogy ezúttal eltökélten le akarta zárni a közhangulatot és a két állam viszonyát régóta mérgező súlyos dilemmát. Még abban az évben parlamenti különbizottságot neveztek ki a Dél-Tirolra alkalmazandó rendelkezések kidolgozására, majd az 1971. évi alkotmánymódosítással végérvényesnek látszóan eligazították és hatékony biztosítékokkal bástyázták körül a régión belüli német Bozen tartomány ügyét. Ausztria ekképpen teljes értékű védőhatalommá vált.

Ennek alapján Dél- Tirol (Trentino Alto Adige) régió egészében is autonóm körzetet képez, a központi hatalomtól jórészt független törvényhozó és végrehajtó apparátussal. Képviselői az olasz és német népcsoportból kerülnek ki, a létszámarányok okán itt értelemszerűen olasz túlsúly figyelhető meg. A régió kettő – megyének is mondott –, szintén autonómiát élvező tartományra oszlik. Az északi valamivel nagyobb kiterjedésű részen a német kisebbség Bozen tartománybeli nemzeti önkormányzata működik, míg a déli kisebb hányadot az olasz népességű Trento (Trient) tartomány foglalja el hasonlóképpen széles önigazgatási jogokkal. Trento természetesen nem minősül nemzeti autonómiának, de a nyelvi sajátosságokat kivéve, hatáskörei nagyjából megegyeznek Bozen tartományéval. A két autonóm terület illetékességébe tartozó teendők nagy száma következtében, a régiónak életviszonyokat szabályozandó feladata nem sok maradt. Létezése leginkább történelmi és alkotmányos okokkal magyarázható.

Az alkotmány ide tartozó szakaszai végrehajtási utasításainak, és a német nemzetiség egyre bővülő közhatalmi jogcímeinek lefektetése két évtizedet ölelt fel, érdemileg 1992-ben fejeződött be.

E folyamathoz nem direkten kapcsolódó, a terület jövőjét illetően mégis tanulságos adalék, hogy Francesco Cossiga volt olasz államfő 2006-ban a népek önrendelkezési jogára hivatkozással és a bővítendő önállóságot szorgalmazó erőket figyelembe véve alkotmánytervezetet készített, amelyben Bozen tartomány német népe számára népszavazáson realizálandó választási lehetőségeket kínált. Ennek alapján vagy maradnak Olaszország keretében, vagy független állammá válnak, de csatlakozhatnának Ausztriához vagy Németországhoz! is. A tervezetet az összes érdekeltek – köztük a hosszas hezitáláson túlesett német népcsoport – elejtették, mert nem akartak nemzetközi összeütközést keletkeztetni a kényes ügy kezelésének ilyetén fordulatával. Ezzel analóg megoldásokat egyedül az erős nemzeti programon álló jobboldali Szabadságpárt szokott néha felvetni.

Végezetül ajánlatos tudatosítani egy elvétve sem publikált tényezőt. A dél-tiroli német tartománynak nincsen birtokában a területi autonómiát jellemző sajátosságok egész köre. Jogosítványai elmaradnak úgy az irányadó elméleti követelményektől, mint a gyakorlatban példaadó Finnországi Aland-szigetek, vagy Baszkföld, saját felettes államától átvett hatalmi jogköreitől. Ennek oka nyílván az esetleges elszakadási gondolatok megvalósíthatóságának akadályozási szándékában keresendő. Dél-Tirol német fele egyfajta korlátozott területi autonómiaként határozható meg, azonban így is csak alig megközelíthető célként lebeghet a még ilyen szintre sem kapaszkodott népcsoportok előtt.

Cimkék: