EMNT-látogatás Börvelyben

Szatmári Friss Újság, 2011. január 31. – IFJ. DEÁK ENDRE borvely1

Tájékoztató körutat indított a honosítási-visszahonosítási kérelmekkel kapcsolatosan az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács szatmárnémeti szervezete, melynek képviselői először Börvelybe utaztak.

A börvelyi lakosok valószínűleg megfontolt emberek, akik szeretik alaposan átgondolni cselekedeteiket, ugyanis annak ellenére, hogy már napok óta meg
volt hirdetve, mégis kevesen jelentek meg az EMNT Szatmár megyei szervezetének első vidéki tájékoztatóján.

A Börvelyi Református Egyházközség imatermében megrendezett szombati esemény pedig több szempontból is nagy jelentőséggel bírt a helyi lakosok számára: egyrészt, mivel a szervezet abban a tiszteletben részesítette a börvelyieket, hogy körútjának első állomásaként a határ menti községbe látogattak, másrészt pedig azért, mert a helyi lakosoknak így lehetőségük volt (lehetett volna) első kézből információt kapni Veres Kupán Enikőtől, az EMNT Szatmár megyei elnökétől, valamint munkatársaitól.

A 16 órakor kezdődött eseményt Nagy Iván, valamint Bántó Zoltán, az EMNT
Szatmár megyei szervezetének börvelyi elnökségi tagjai nyitották meg egy-egy rövid beszéddel, amelyben előre is megköszönték a vendégek segítségét,
illetve a jelenlévők érdeklődését. Ezt követően át is adták a szót Veres Kupán Enikőnek, aki részletesen tájékoztatta a résztvevőket a magyar állampolgárság
igényléséhez szükséges okmányokról, és készségesen válaszolt a jelenlévők kérdéseire, majd a Szatmárnémeti Demokrácia Központ munkatársai nekifogtak a jelenlévők mappáinak összeállításához.

Az eseményen szó esett arról is, hogy a szatmárnémeti intézmény továbbra is fog segíteni a börvelyieknek. Ezek szerint a magyar állampolgárságot igénylő helyi lakosok szombatonként 16 és 18 óra között az imateremben jelentkezhetnek, ahol Nagy Iván és Bántó Zoltán várja majd az érdeklődőket, akik az elkészült mappák szállítását is elvállalták. A hivatalos okmányok fordítása Nagy Iván elmondása szerint legkönnyebben Szatmárnémetiben oldható meg, viszont a kérelemhez szükséges fényképeket egy helyi fényképész segítségével az imateremben is el lehet készíteni.

ROMÁNIA

Egyik jelöltet sem támogatják

Nyugati Jelen, 2011. január 31. – Pataki Zoltán

Több mint száz temesvári és vidéki küldött vett részt szombaton az RMDSZ Temes megyei szervezete választmányának gyűlésén, amelynek tétje a kongresszusi küldöttek megválasztása és a 2011-es év prioritásainak megvitatása volt.

A magyar iskola dísztermében megtartott találkozót, amelyen az országos Ügyvezető Elnökség részéről Juga Tibor főelőadó is részt vett, a magas részvétel (143 küldöttből 103 volt jelen) és a legutóbbi RMDSZ-gyűlésekhez képest optimista hangulat jellemezte.

Halász Ferenc megyei elnök a szervezet 2009–2010 évi tevékenységéről szóló beszámolójában részletesen taglalta az ellenzéki és a kormányzati részvétel időszakának hozadékát, amikor előbb eltávolították, majd visszahelyezték tisztségeikbe a közintézményekbe az RMDSZ által javasolt igazgatókat és aligazgatókat.

Az ellenzéki időszak hozadéka az a Hargita megyei tanács Összetartozunk szórványgondozó programja, amelynek köszönhetően intézmények, civilszervezetek és iskolák közötti együttműködések, kulturális programok valósultak meg. Eredményes volt a 2009–2010-es időszakban a bánsági szláv kisebbségekkel való együttműködés, amelynek köszönhetően temesvári tanácsosai vannak az RMDSZ-nek, és amely 2012-ben remélhetőleg a megyei önkormányzatba is visszasegíti a magyar közösség képviselőit.

A következő időszakban a KOM-ok (Kisebbségeket Oltalmazó Műhelyek) létrehozásával az együttműködést olyan településekre is kiterjesztik, ahol sem az RMDSZ-nek, sem a többi kisebbségnek nem működik szervezete. A Temes megyei elnök ugyanakkor azt is elismerte: az RMDSZ kormányzati szereplése, a Boc-kormány népszerűtlen intézkedéseinek felvállalása és a Temes megyei magyar iskolahálózat beszűkülése elégedetlenséget váltott ki a tagság körében.

Halász Ferenc és Juga Tibor ÜE főelőadó az októberi népszámlálást és 2012 évi önkormányzati választások előkészítését nevezték a következő időszak legfontosabb prioritásának. Juga Tibor szerint számbelileg biztosan megfogyatkozott a magyarság, de százalékos arányban akár nőhetett is, mert a több mint egy éve külföldön tartózkodó vendégmunkásokat ezúttal nem fogják számításba venni. A 2012 évi önkormányzati választásokkal kapcsolatban az egyfordulós választás előnyeire és hátrányaira hívta fel a figyelmet Juga Tibor, amelyeket mindenképpen figyelembe kell venni a kampánystratégia kidolgozása során.

A józsefvárosi RMDSZ-szervezet részéről Ördög Imre arra hívta fel a figyelmet, hogy a nehéz gazdasági helyzetre való tekintettel a munkahely-közvetítés lehetne a helyi RMDSZ-szervezetek egyik legfontosabb feladata.

A választmány tagjai menet közben a kongresszusi küldötteket is megválasztották. Hivatalból részt vesznek a nagyváradi kongresszuson Halász Ferenc megyei elnök, Kaba Gábor zsombolyai polgármester, valamint Păştean Erika és Takács Mihály SZKT-tagok. A Temesváron működő három ifjúsági szervezet, a TEMISZ, a TEKMEK és a TMD képviseletében Kiss Endre utazhat a nagyváradi kongresszusra. A választmány tagjai 12 jelölt közül titkos szavazással választották ki a hét kongresszusi küldöttet. A legtöbb szavazatott Pozsár József Lugosi RMDSZ-elnök és városi tanácsos kapta, következnek sorrendben Daróczy Csaba állategészségügyi aligazgató, Szilágyi Géza újszentesi, Vajda Pál újvári és Ihász János igazfalvi polgármesterek, Sütő Udvari Magda elnökségi tag és Heinrich József óteleki plébános.

Az RMDSZ Temes megyei szervezete a Markó Béla leköszönő szövetségi elnök székére pályázó egyik jelöltet sem támogatja – erre a következtetésre jutottak a választmány tagjai, akik a küldöttekre bízzák, hogy a választási programjaik áttanulmányozása nyomán arra a jelöltre adják a voksukat, akire jónak látják.

A Szociáldemokrata Tömörülés Eckstein Kovács Péterre szavazott

Népújság, 2011. január 31. – Mózes Edith

Szombaton Marosvásárhelyen tisztújító országos tanácskozáson döntött az RMDSZ Szociáldemokrata Tömörülésének platformja arról, hogy melyik elnökjelöltet támogatja az RMDSZ februári kongresszusán.

Az ülésen meghallgatták és elfogadták az elnökség beszámolóját, elfogadták a platform alapszabályzatát, szavaztak arról, hogy melyik elnökjelöltet támogatják az RMDSZ februári kongresszusán és a kongresszusi küldöttekről.
A beszámolóban Kira Miklós emlékeztetett, hogy a Szociáldemokrata Tömörülés jelenlegi formájában és felépítésében 2007. december elejétől létezik, a Demokratikus Újbaloldali Fórum és a Szociáldemokrata Tömörülés egybeolvadása nyomán. A platform a szociális kérdések reális felmérését, a gazdasági nehézségek szülte helyzet méltányos megoldásainak keresését tűzte ki céljául.

Az alapszabályzat elfogadása után került sor a tisztújításra. Titkos szavazással választották meg az elnököt és a négy alelnököt. Elnök: Gál Éva, alelnökök: Kira Miklós (ügyvezető alelnök), Bánhegyesi József (gazdasági alelnök), Gulácsi Pál (szervezési alelnök), György Ilona (kommunikációs alelnök).
A szavazást követően Gál Éva megköszönte a bizalmat, és ígérte, hogy minden erejével igyekszik majd rászolgálni erre.

A tanácskozáson jelen volt Szép Gyula, az RMDSZ ügyvezető alelnöke, aki rámutatott: az RMDSZ februári kongresszusa más lesz, mint az eddigiek, amikor Markó Bélának gyakorlatilag nem volt kihívója. A három jelölt komoly kihívást jelent, s reményét fejezte ki, hogy a következő szövetségi elnök legalább annyira egyben tudja tartani az RMDSZ-t, mint Markó Béla.
Az RMDSZ-elnökjelöltekről titkos szavazással döntöttek. A szavazás eredménye: 26 leadott szavazatból 25 érvényes, 1 érvénytelen. Eckstein Kovács Péter 17, Kelemen Hunor 8, Olosz Gergely 0 szavazatot kapott.

RMDSZ-haladék a kormánynak

Népújság, 2011. január 31. –

Kormányzati jelenléte révén az RMDSZ több, súlyos szociális kihatású kormánydöntést akadályozott meg: a szövetség most azt várja a kormánytól, hogy három hónapon belül meghozza a szükséges gazdaságösztönző intézkedéseket – nyilatkozta Borbély László környezetvédelmi és erdészeti miniszter az Erdélyi Magyar Televíziónak (ETV).

A Többszemközt című közéleti műsorban, ahol Lokodi Imre újságíróval beszélgetett, a tárcavezető kijelentette: a következő időszakban a kormánynak olyan alapvetően fontos jogszabályokat kell elfogadnia, mint a költségvetés, az egységes bérezési törvény, vagy a nyugdíjtörvény, és emiatt most alapvető érdek, hogy a kormány stabil maradjon.

– Az RMDSZ-nek nem célja a mindenáron való kormányzás, ám nem szavaz meg semmilyen bizalmatlansági indítványt – szögezte le. Borbély László szerint a jelenlegi kormány jelentős áldozatot vállalt azáltal, hogy meghozta a nehéz, ám szükséges válságintézkedéseket, és olyan reformintézkedéseket indított be, mint a nyugdíjak, illetve a bérek közötti éles különbségek kiegyenlítése, amelyet álláspontja szerint eddig egy kormány sem vállalt, a válság leküzdéséhez azonban mindez nem elég: ehhez szükségesek olyan gazdaságélénkítő intézkedések, amelyek elsősorban a kis- és közepes vállalkozások támogatására irányulnak.

Közölte: az RMDSZ a következő időszakban tárgyalásokat folytat a kormánypartnerekkel, valamint a szakszervezetekkel a lakosság szociális helyzetének javítását célzó terveiről, többek között arról, hogy az 1000 lejt meg nem haladó fizetéseket a 25%-os bércsökkentés előtti szintre emeljék, de szintén a következő hetekben dől majd el, sikerül-e növelni a minimálbért vagy csökkenteni a jövedelemadót 16%-ról 14%-ra.

– Az RMDSZ álláspontja szerint a kormánynak három hónapos haladékot kell adni arra, hogy kidolgozza ezeket a gazdaságösztönző intézkedéseket – mondta Borbély László az ETV-nek.

Menetel Kelemen Hunor

Új Magyar Szó, 2011. január 31.

Három további szórványmegye támogatja Kelemen Hunort a február végi RMDSZ-elnökválasztáson – vált ismertté a hétvégi küldöttgyűlések nyomán.

Három további szórványmegye támogatja Kelemen Hunort a február végi RMDSZ-elnökválasztáson – vált ismertté a hétvégi küldöttgyűlések nyomán.
Pénteken az RMDSZ Arad és Szeben megyei területi szervezeteinek küldöttgyűlése döntött: Aradon a művelődési miniszter 32 támogató szavazatot kapott Olosz Gergely képviselőházi frakcióvezető 7 és Eckstein-Kovács Péter államelnöki tanácsos 3 szavazatával szemben, míg Szeben megyében 52 RMDSZ-küldött szavazott Kelemenre és 16 Ecksteinra; itt Olosz egyetlen voksot sem kapott.
Szombaton Beszterce-Naszód megyén volt a sor. Itt – Kelemen és Eckstein jelenlétében – szintén titkos szavazással a művelődési miniszter 36, Eckstein 8, Olosz pedig egyetlen voksot könyvelhetett el. A besztercei küldöttek ezzel megerősítették a megyei állandó tanács múlt heti, szintén Kelement támogató döntését.

Kelemen Hunyad megyében folytatta hétvégi „szórványkörútját", ahol megköszönte a hunyadi RMDSZ támogatását; erről a szervezet már decemberben döntött. Winkler Gyula megyei RMDSZ-elnök házigazdaként elmondta: nem volt erről nagy vita, hiszen „a hunyadiak úgy gondolják, Kelemen Hunor közülük való, mert számtalan esetben segítette az itt élő közösséget".
Nem döntött viszont egyetlen jelölt támogatásáról sem a Temes megyei RMDSZ: a választmányi ülés mintegy száz küldöttje szombaton úgy határozott: a kongresszusi küldöttekre bízzák, hogy választási programjaik tanulmányozása nyomán „arra a jelöltre adják a voksukat, akire jónak látják".

Platformvigasz Ecksteinnak

Miután a hétvégén ülésező megyei szervezetek egyike sem állt ki mellette, Eckstein-Kovács Péter egy RMDSZ-platform támogatásával vigasztalódott. A szombaton, Marosvásárhelyen ülésező Szociáldemokrata Platform 26 küldöttje közül 18 szavazott Eckstein-Kovács Péterre, 7 Kelemen Hunorra, 1 szavazat pedig érvénytelen volt.

Olosznak itt sem termett babér; a háromszéki képviselő eddig egyetlen területi szervezet, a Történelmi Máramaros támogatását élvezi, míg Eckstein mellett eddig szintén egy területi – a Kolozs megyei –, valamint három platform állt ki. Kelemen Hunor ezzel szemben már tizenkét területi szervezet támogatását mondhatja magáénak.

Tőkést hívja harcba Olosz

Olosz egyébként nem jelent meg a küldöttgyűlések egyikén sem, a képviselőházi frakcióvezető ugyanis a hétvégén „külső támogatást" keresett az RMDSZ-elnöki jelöltségéhez. Olosz Tőkés Lászlóval, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) pártalapításra készülő elnökével találkozott Nagyváradon azután, hogy csütörtökön Budapesten Orbán Viktor magyar miniszterelnök is fogadta.

Olosz Nagyváradon Tőkéssel egyetértésben az RMDSZ-t bírálta. Mint mondta, a szövetséget ernyőszervezetként szokás nevesíteni, csakhogy meglátása szerint „ez az ernyő ma lehúzott állapotban van: egyfelől azért, hogy a más véleményen lévőket kizárják, másfelől pedig azért, hogy az erdélyi magyar közösség ne láthassa, mi történik alatta".

Kritikákat fogalmazott meg az RMDSZ vezetőségével szemben Eckstein is, aki a csütörtöki, Maros megyei küldöttgyűlés megszervezését tartotta antidemokratikusnak. „A kerületi szervezetekre az RMDSZ központi apparátusa szemmel láthatóan jelentős nyomást gyakorol" – fogalmazott közleményében Eckstein.

Mint ismeretes, az RMDSZ február 26-27-én Nagyváradon rendezendő tisztújító kongresszusán az eddigi elnök, Markó Béla már nem kívánja újra jelöltetni magát. Markó Béla, aki tizennyolc éve áll a szövetség élén, nem titkolta, hogy Kelemen Hunort szeretné utódjaként látni.

Lecsökkentené az RMDSZ a választási küszöbértéket

Új Magyar Szó, 2011. január 31. – M. Á. Zs.

Az önkormányzati választások esetében a jelenlegi 5 százalékról 3 százalékra csökkentené a bejutási küszöböt Kelemen Hunor művelődésügyi miniszter, az RMDSZ egyik elnökjelöltje.

Az önkormányzati választások esetében a jelenlegi 5 százalékról 3 százalékra csökkentené a bejutási küszöböt Kelemen Hunor művelődésügyi miniszter, az RMDSZ egyik elnökjelöltje.
„Ezt a szándékunkat már bejelentettük koalíciós partnereinknek, és azon leszünk, hogy ezt a módosítást kieszközöljük" – tájékoztatott Kelemen, hozzátéve, hogy a választási törvény ezen módosítása a magyarság szempontjából szórványnak számító Hunyad, Beszterce-Naszód, Temes és Fehér megyékben előnyös lenne.
Kelemen támogatja továbbá az egyfordulós választási rendszer bevezetését a polgármesterek esetében is, szerinte ez a megyei tanácselnökök esetében jól működik, a polgármesterek megválasztásánál is kiiktatná a két forduló közötti gyanús megegyezéseket.

Cristian Preda demokrata-liberális EP-képviselő blogbejegyzésben kommentálta az RMDSZ-es politikus felvetését, szerinte párhuzamosan a helyhatósági választásokkal a parlamenti voksolás esetében is csökkenteni kellene a bejutási küszöböt. „Emlékeztetnék, hogy az 5 százalékos küszöb bevezetése két pártot (PNŢCD és PRM) kirostált a parlamentből, és meggátolta újabb alakulatok bekerülését. A felemelt bejutási küszöb nem csupán a kis pártok képviseletét gátolta, hanem ellehetetlenítette az új szereplők felemelkedését is" – érvelt Preda.

ERDÉLY

Udvarhelyen is megjelentek a honosítás hiénái

Székelyhon.ro, 2011. január 31.

A nagy tömegeket megmozgató események elmaradhatatlan velejárója, hogy azonnal létrejönnek olyan cégek és tömörülések, amelyek az emberek tájékozatlanságából próbálnak hasznot húzni. A legtöbb hasonló magáncég arra hivatkozik, hogy a konzulátus megbízásából vállalja a segítséget.

Székelyföld számos városában – akárcsak Udvarhelyen a Bethlen Gábor utcában – nyílnak olyan irodák, amelyek pénzt kérnek a honosítási folyamatban való segítségért és tájékoztatásért, jóllehet mindenkinek tudnia kell: a magyar kormány által megbízott irodákban, azaz az EMNT által működtetett demokráciaközpontokban az ehhez szükséges iratcsomó összeállítása ingyenes. A legtöbb hasonló magáncég arra hivatkozik, hogy a konzulátus megbízásából vállalja a segítséget. Eléggé pontos tájékoztatást adnak ők is arra vonatkozóan, hogy milyen iratokat kell beszereznie (felmenők bizonyítványai, kivonatok, válást igazoló iratok stb.) annak, aki igényli az állampolgárságot. A tájékoztatás még ingyenes ugyan, viszont a kérelmező életkorától függően egyetlen kérelem kitöltéséért elkérnek több mint 100 lejt. Nem is tagadják a demokráciaközpontok létezését, viszont szerintük egy egyszerű formanyomtatvány kitöltése sokaknak megér egy jelentős összeget.

Nagy Pál, az EMNT udvarhelyszéki elnöke elmondta, sok ilyen cég jogtalanul hivatkozik a konzulátusra és magyarországi partnerségre. „Nem először fordul elő, hogy arról szerzünk tudomást, mások is tájékoztatnak az egyszerűsített honosítási eljárás ügyében. Ez számunkra egyáltalán nem okoz gondot, sőt, jó is, mivel az a cél, hogy minden emberhez eljusson az információ. Azonban nem tartjuk teljesen tisztességesnek sem az ilyen magánirodák, sem pedig az RMDSZ megnyilvánulásait, mivel az ügyfelek nem azt kapják, amit igazából megérdemelnének. Természetesen a másoktól kapott információk birtokában, ha bejönnek a demokráciaközpontokba, részben megkönnyítik a dolgunkat. Tudni kell, hogy csak az EMNT által kibocsátott, lezárt aktacsomókat kezelik a konzulátuson partneri szinten. Bárki eldöntheti, hogy kinek a szolgáltatásait veszi igénybe, de a lényeg az, hogy lehetőleg az ügyintézésért az emberek ne fizessenek senkinek. Sajnálatos, hogy egyesek megpróbálnak kevés információval rendelkező embereket félrevezetni, és azért a szolgáltatásért pénzt kérnek, ami a demokráciaközpontokban ingyen van (kivéve az iratok lefordítása, de majdnem az összes fordító névjegye megtalálható nálunk, a személy dönti el, hogy kinek a szolgáltatásait igényli). Azt, hogy valakik pénzt kérnek a honosítási eljárásban való segítségért, legfeljebb tisztességtelennek nevezhetjük, mivel nem ütközik egyetlen törvénybe sem. Csakis a hiszékenységet használják ki" – fogalmazott Nagy Pál.

Az elnök ismét elmondta, az EMNT irodáinak fő feladata, hogy minden szükséges dolgot biztosítsanak, például ha valaki elront egy formanyomtatványt, azt újra segítenek kitölteni: egyszerűbben szólva, ingyen és bérmentve összeállítják a teljes iratcsomót.

A visszaszolgáltatásra várnak Hiripen

Szatmári Friss Újság, 2011. január 29. – ELEK GYÖRGY

A Hiripi Református Egyházközség az 1949–ben elkobzott egyházi javak visszaszolgáltatását várja. Jelen pillanatban a a közösségnek 141 tagja van, nagyrészük az idősebb korosztályhoz tartozik.

Hirip utcáin haladva az a benyomása az embernek, hogy egy olyan településen jár, amelyen már rég megállt a fejlődés: az utak rossz minősége miatt nehezen lehet haladni, a házak rossz állapotban vannak, a legtöbb udvar rendezetlen.
Ha egy olyan idősebb ember érkezik Hiripre, aki ott töltötte gyerekkorát, de már rég elkerült onnan, elcsodálkozik azon, hogy hová jutott ez az egykor virágzó település, ez a többnyire reformátusokból álló falu, melynek két–háromszáz
éven át több leányegyháza is volt.

A hiripi református egyházközségnek jelen pillanatban 141 tagja van, nagyrészük az idősebb korosztályhoz tartozik.
Egy ilyen kis és kiöregedő közösség számára egyre nehezebb a megmaradás: a kiadások nőnek, a hívek fizetőképessége viszont csökken, a lelkész csak
nehezen tudja felvenni amúgy is szerény fizetését.
— A templomot sikerült pályázaton szerzett pénzből felújítani — magyarázza Bartha Sándor lelkipásztor —, de a mindennapi kiadások kifizetésére
nehezen jön össze a pénz. Ahhoz, hogy az egyházközség több jövedelemhez jusson, szükség lenne az 1949–ben elkobzott javak visszaszolgáltatására. A kérelmeket még az 1990–es években eljuttattuk a megfelelő intézményekhez,
de eddig csak öt hektár szántót kaptunk vissza és még öt hektár visszaadására
van ígéret. Pedig az egyházközségnek jóval több vagyona van. Az újságban gyakran olvassuk, hogy milyen településeken került vissza az egyház tulajdonába
a régi iskola, hogy mennyi földet kaptak vissza, nálunk pedig még mindig csak az ígéretek vannak. A hívek gyakran kérdezik, hogy miért épp nálunk haladnak ilyen nehezen a dolgok, hiszen nekünk lenne a legnagyobb szükségünk az egyházi
javakra. Bartha Sándor asztalán tartja az egyházi javak birtokleveleit,
amelyek az 1600–1800–as évekből származnak, ezek roman fordítását juttatta el Bukarestbe.

EGYHÁZI JAVAK

A tanítói lak és iskola 1744–ben épült, ez 1790–ig állt, 1842–ben egy másik,
fából készült nádfedeles iskola kezdte el működését, a jelenlegi egyházi iskola
(most óvoda) 1842–ben épült.
Tanítói javadalom: 13 hold szántó, 1 hold 80 köböl erdő, 650 köböl rét,
190 köböl beltelek. Lelkészi javadalom: 21 hold szántó, 3 hold erdő, 560 köböl rét, 1900 köböl beltelek. Templom jövedelem: 22 hold szántó, 3 hold rét.
Nemesi birtok (ebből segítették a szegényeket): 1600 köböl szántó,
192 köböl rét.

MAGYARORSZÁG

Ma küldi el válaszát a kormány az Európai Bizottságnak médiatörvény-ügyben

MTI, 2011. január 31.

Várhatóan ma küldi el a magyar kormány a válaszát Neelie Kroes médiaügyekért felelős EU-biztos médiatörvénnyel kapcsolatos levelére - közölte Kovács Zoltán kormányzati kommunikációért felelős államtitkár az MTI érdeklődésére. Az Európai Bizottság január 21-én küldte el a magyar hatóságoknak azt a levelet, amelyben a médiatörvénnyel kapcsolatos aggályait fejti ki, választ kérve azokra. Neelie Kroes szóvivője, Jonathan Todd akkor azt mondta, a testület észrevétele szerint a magyar médiatörvény a más tagállamokban létesített médiavállalkozásokra az uniós irányelvben rögzített feltételeken túl is vonatkozik.

Neelie Kroes kifogásolta, hogy a jogszabály a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelményét a lekérhető audiovizuális médiaszolgáltatásokra is kiterjeszti, és ezzel kapcsolatban egyéni esetekben túl tág értelmezési lehetőséget biztosít. A harmadik vitatott felvetés a médiaregisztrációs szabályok alkalmazását érinti: a biztos szerint korlátokat szabó kritériumok hiányában fennáll a lehetősége az idevágó szabályok túlterjeszkedő alkalmazásának.

A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium közleménye szerint az Európai Bizottság levele arra hívja fel a figyelmet, hogy a médiatörvény valószínűleg nem minden tekintetben áll összhangban az uniós joggal. A tárca megerősítette: ha a testület kifogása megalapozott, a kormány a szükséges pontokon kész módosítani a jogszabályt.

Kovács Zoltán január 24-én azt közölte, hogy a kormány az arra adott válasszal együtt teszi majd közzé az Európai Bizottság levelét, amelyben a testület a médiatörvénnyel kapcsolatos észrevételeit fogalmazta meg. Neelie Kroes levele ugyanakkor még aznap kiszivárgott.

Visszavesz háborús politikájából a Fidesz Erdélyben és a Felvidéken
Hirszerző.hu, 2011. január 28. – M. László Ferenc

Konfrontatív politikával indított az Orbán-kormány a határon túli magyar szervezetekkel szemben is, ám az EU-s elnökség közeledtével visszafogta magát. A feszült európai légkörben mind a román, mind a szlovák kormány támogatására szüksége lehet, így nem nélkülözheti sem az RMDSZ, sem a Híd segítségét. Ennek ellenére a Fidesz több vasat is igyekszik a tűzben tartani, ezért továbbra is támogatja Tőkés László pártkezdeményét és a szétesőben lévő Magyar Koalíció Pártját.

A kormányváltással szemléletváltás valósult meg a nemzetpolitikában, új korszak kezdődött e téren" – jelentette be a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumának (KMKF) január 19-i ülésén Kövér László, az Országgyűlés elnöke egyben azt hangsúlyozva, hogy minden magyar állampolgárnak diszkriminációmentesen kell biztosítani majd a választójogot is.
A tavalyi választások óta valóban jelentős változáson ment keresztül a kormány – illetve a mögötte álló pártok – és a határon túli magyarok viszonya. Nem sokkal a parlament alakuló ülése után Orbán Viktor, Kövér László, Németh Zsolt és Kósa Lajos fideszes és Semjén Zsolt KDNP-s képviselőként beterjesztették a kettős állampolgárságot lehetővé tévő javaslatukat, melyet mindössze 3 nem és 5 tartózkodás mellett – tehát az ellenzék támogatásával – fogadott el az Országgyűlés. Azóta átalakult a támogatáspolitika és változóban van a határon túli politikai szervezetekhez való viszony is.

Ám a kezdeti egység később megtört, az elkövetkező hónapokban felszínre törtek a jobboldali pártszövetségben a különböző irányzatok közti nézetkülönbségek. Az utóbbi hónapokban pedig egyfajta versengés alakult ki a Fidesz-KDNP prominens politikusai között, hogy ki lépjen hamarabb a határon túli magyarok ügyében. Kövér László ugyanis a harmadik olyan kormánypárti politikus, aki határozottan kiállt a külhoniak választójoga mellett mintegy felülbírálva a korábbi elutasító álláspontot.

Választójogi licit

„A Fidesz-frakcióban ez a vita már lezárult, már csak az a kérdés, hogyan szavazhatnak és milyen formában kapnak képviseletet a magyar országgyűlésben" – mondta a Hírszerzőnek Gyulás Gergely, a Fidesz-frakció alkotmányozásért felelős szakpolitikusa. A fideszes képviselő szerint az egyik lehetőség, hogy külön listákra fognak a szavazni határon túliak, és a pártok a körükben elért eredményüknek megfelelő számú – adott esetben külföldön élő – képviselőt küldhetnek a parlamentbe. A másik verzió az lenne, hogy a határon túli magyarok a pártok országos listájára adhatnák le a voksukat.

A kettős állampolgárságról szóló törvény elfogadását megelőzően még az volt a hivatalos álláspont, hogy a külhoniak állampolgársága nem fogja tartalmazni a választójogot. Répássy Róbert, a Közigazgatási és Igazságügyi minisztérium államtitkára a parlament alkotmányügyi bizottságának májusi ülésén még azt mondta, bár elvileg lehetséges, a Fidesz elképzeléseiben nem szerepel, hogy szavazati jogot adjon a határon túliaknak.

A nagyobbik kormánypárt ezzel szembement a Jobbik kezdeményezésével, ugyanis az ellenzéki párt még májusban benyújtott egy módosító indítványt a parlament elé, amely a választójogot is garantálta volna. Répássy az [origo]-nak akkor azt nyilatkozta, a Jobbik ötlete nem jó, mert teljesen felborítaná a hazai választási rendszert.
Öt hónappal később, Gulyás Gergely egy televíziós interjúban viszont már azt mondta, „személyes véleménye", hogy az állampolgárság és a választójog nem választható szét. Néhány héttel később a határon túli magyarokért felelős miniszterelnök-helyettes, Semjén Zsolt szögezte le, hogy ő sem tudja elképzelni a honpolgárság megadását szavazójog nélkül, szerinte nem támasztható érv a határon túliak választójogával szemben. Végül a külhoniakért mindig is felelősséget érző Kövér állt ki a KMKF ülésén a szavazati jog mellett.
Az „erdélyi atombomba"

„Kövér évek óta azt hangsúlyozza: a nemzeti egység azt jelenti – választójoggal vagy nélküle –, hogy a határon túliak beleszólhatnak az anyaország ügyeibe. Ám szerinte ez kétoldalú folyamat, ezért az MSZP-vel szemben úgy gondolja, a kormánynak, illetve a Fidesznek igenis jogában áll beleszólni a határon túli politikai szervezetek ügyeibe" – mondta a Hírszerzőnek egy neve elhallgatását kérő fideszes politikus.

Az utóbbi hónapokban úgy tűnt, a nagyobbik kormánypárt feleleveníti azt a konfrontatív politikát, melyet 1998 és 2002 között is folytatott. A májusi kormányváltást követően látványosan a Tőkés László vezette Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) mellé állt a magyarságot a bukaresti parlamentben képviselő RMDSZ-szel szemben. A kabinet az EMNT által működetett „demokrácia központokat" bízta meg – megfelelő díjazásért cserében –, hogy készítse fel a lakosságot a honosításra.

Ez jelentős infrastrukturális segítséget jelent az EMNT-nak: a 2001-ben elfogadott kedvezménytörvény után az RMDSZ is jelentős előnyre tett szert azzal, hogy a kormány a Szövetséget bízta meg a magyarigazolványok kiadásával foglalkozó irodák működtetésével. Az EMNT vezetői decemberben be is jelentették: párttá alakulnak, rövidesen létre fogják hívni az Erdélyi Néppártot.

„Az RMDSZ-szel szembeni párt szervezése évek óta napirenden van Erdélyben, pedig a fideszesek is tudják, hogy mit kockáztatnak az egyre kisebb lélekszámú magyarság megosztásával. Olyan ez, mint az atombomba a hidegháború idején, bevetni senki nem merte, de jól lehetett zsarolni vele" – mondta a Hírszerzőnek egy neve elhallgatását kérő, pártja vezetésével egyébként kritikus RMDSZ-es politikus.

Évtizedes feszültségek
Az előző Orbán-kabinet is sokszor konfrontálódott a nagyobb határon túli szervezetekkel és többnyire a hivatalban lévő vezetőiket támadó belső ellenzéket támogatták. Így az RMDSZ tiszteletbeli elnökének, Tőkés Lászlónak az oldalára álltak Markó Bélával szemben, de beavatkoztak a vajdasági, kárpátaljai és felvidéki pártok belügyeibe is, ám ezek kevésbé voltak olyan látványos viták, mint az erdélyi magyarok belháborúja.
Igaz, ebben az időszakban is voltak nézetkülönbségek a Fideszben. Míg Kövér az RMDSZ rivális szervezetének kiépítését szorgalmazta – ez lett a korábbi székelyudvarhelyi polgármester, Szász Jenő által irányított Magyar Polgári Párt (MPP) –, az első Orbán-kabinet külügyi államtitkára, Németh Zsolt továbbra is jóban volt az RMDSZ-szel, illetve inkább az Orbán Viktor által favorizált, az RMDSZ-ből 2003-ban távozó Tőkés és szervezete, a MPP-vel is vitázó Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács mellé állt. Az EMNT eredetileg a területi autonómia népszerűsítésére hozták létre, de a szervezet vezetői már az elején is határozott politikai célokat követtek.
A kettős állampolgárság megadásában sem volt egységes a Fidesz: 2004 nyarán Németh Zsolt még élesen bírálta a Magyar Világszövetségének népszavazásai kezdeményezését, ám a referendum előtti kampányban az ellenzéki párt már egységesen buzdított az igenre.
Az RMDSZ és a Fidesz viszonya a népszavazás után rendeződött, bár továbbra is feszültségek terhelték. Markó Béla, az RMDSZ elnöke 2005 nyarán közösen adott elő Orbánnal a Fidesz szervezte tusnádfürdői táborban, a 2008-as romániai helyhatósági választások után pedig a Kövér-irányzat elbukni látszott: az MPP nem tudott országos szervezetté válni, mindössze 11 polgármesteri széket szerzett az RMDSZ 178 győzelmével szemben. Ráadásul Szász is vesztett a Hargita megyei önkormányzati elnöki tisztségért folytatott versenyben a Szövetség jelöltjével szemben. Szász Jenőt csütörtökön még székelyudvarhelyi alpolgármesteri tisztségéről is leváltották.

Mindenkinek jár egy esély

Információink szerint a határon túli magyarok ügyeivel foglalkozó fideszes politikusok – tanulva az MPP bukásából – egyelőre nem forszírozzák az új párt megszervezését, inkább kivárásra játszanak: bevárják az RMDSZ-es elnökválasztás eredményét. Pontosan tudják ugyanis, hogy Romániában nem könnyű országos szervezetet kiépíteni: 18 megyében – tehát a Kárpátokon túli színromán régiókban is – alapszervezet kell állítani, és 25 ezer támogató aláírást kellene begyűjteni.

Több fideszes forrás is azt mondta a Hírszerzőnek, hogy nekik nem az RMDSZ-szel van bajuk – a Szövetség székelyföldi vezetői, egyes platformjai kifejezetten jó viszonyt ápolnak a nagyobbik kormányerővel –, hanem a Szövetség jelenlegi vezetőségével, különösen Markó Bélával. „Orbánék nem fogják megbocsátani neki, hogy 1998-ban már az első forduló után gratulált az MSZP-nek, pedig látta, hogy mi állunk nyerésre. Megbízhatatlannak tartják, aki gyakran 'leadta a drótot' a szocialistáknak" – mondta egy fideszes parlamenti képviselő.

Az RMDSZ-s források szerint Markót figyelmeztette a kormány akkor is, amikor ősszel a támogatás megvonásával, illetve csökkentésével számos erdélyi – különféle szálakkal az RMDSZ-hez kötődő – lapokat hozott kilátástalan helyzetbe. Végül az RMDSZ elnöke „engedett a nyomásnak": decemberben bejelentette, 18 év után visszavonul, igaz, közben mindent megtett azért, hogy felfedezettjét, Kelemen Hunort állítsa a Szövetség élére.
„Meg kell adni Hunornak az esélyt, főleg, hogy látványosan közeledik a Fideszhez" – mondta egy kormánypárti forrás. Információink szerint három dolgot várnak a jelölttől az esetleges támogatásukért cserébe: jutassa nagyobb befolyáshoz a székelyföldi szervezeteket, emelje maga mellé a posztra szintén pályázó, a KDNP-vel jó kapcsolatban álló Olosz Gergelyt és biztosítsa Tőkést arról, hogy az RMDSZ támogatni fogja európai parlamenti újraválasztását.

Megkegyelmeznek Bugárnak?

Nemcsak a legnagyobbik határon túli szervezettel, az RMDSZ-szel, de a 2010-es szlovákiai 8 százalékos eredményt szerző, a pozsonyi kormányba beemelt Híd-Most-tal is ellenséges a kormánypártok viszonya.
A szlovák és magyar politikusokat tömörítő, a Magyar Koalíció Pártjából (MKP) kilépett Bugár Béla vezette szervezetet eddig látványosan mellőzte az Orbán-kabinet és a Fidesz. Nem hívták meg a hat év után novemberben ismét összehívott Magyar Állandó Értekezletre, a Szlovákiába látogató jobboldali politikusok kerülték a találkozókat Bugárékkal, de a Híd nem tagja Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumának sem.

A Hírszerzőnek több fideszes forrás is azt mondta, a szlovák támogatókkal bíró Híddal elsősorban az a bajuk, hogy nem illeszthető a kormány nemzetpolitikai koncepciójába, amely az etnikai érdekvédő pártokra alapoz. Bár Markóval ellentétben 1998 és 2002 között Bugár a Fidesz fő határon túli szövetségese volt, az utóbbi hónapokban tett kijelentése feszültté tette a két szervezet közti viszonyt. (Bugár májusban az nyilatkozta, hogy a magyar kormánypártok „politikai bűncselekményt" követtek el, amiért a szlovákiai választások előtt fogadták el a kettős állampolgárságról szóló törvényt). Még a tavaly júniusi szlovákiai választások előtt egy nemzetpolitikai ügyekben befolyáásos fideszes politikus azt mondta a Hírszerzőnek, számukra a "worst case szcenárió", ha a Híd bejut, az MKP kiesik - ez történt.

Csakhogy információink szerint az utóbbi hetekben a Híddal szembeni bizalmatlanság is csökkent. Bár a helyhatósági választásokon az MKP jobban szerepelt, a szlovákiai közvélemény-kutatások adatai arra utalnak, hogy a Híd nem egy átmeneti jelenség, komolyan kell venni. Ráadásul a pozsonyi parlamentből kiesett MKP sincs jó állapotba: a fiatalítás jegyében tavaly választott vezetőség nem tölti ki egy éves mandátumát, a párt április 16-án tisztújítást tart.

A közeledésre utal, hogy Semjén Zsolt októberben még „nem hivatalos találkozón" egyeztetett Bugárral, majd december 21-én Németh Zsolt külügyi államtitkár már az együttműködés lehetőségeiről tárgyalt a Híd elnökével. Némethnek egyébként korábban is megvoltak a kapcsolatai a Hídnál: Bugár legfontosabb politikai szövetségese, a Híd-Most parlamenti képviselője, Vörös Péter hosszú évek óta az államtitkár fő szlovákiai kapcsolata.

„Szinte az egyetlen tagállam, amely nem ugrott neki a médiatörvény miatt a magyar kormánynak, és ezt díjazni kell, jól jöhet még a támogatásuk az fél éves EU-s elnökségünk alatt. Nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a pozsonyi kabinetnek a Híd is tagja" – beszélt az enyhülés okairól a Fidesz egyik befolyásos parlamenti képviselője.

EURÓPAI PARLAMENT/EURÓPAI UNIÓ

Sikeres a brüsszeli meghallgatás – Tájékozatlanság, rosszakarat és felületesség is volt a kérdésekben – mondta Pálffy István

MTI, 2011. január 28.

Egyértelműen sikeresnek értékeli a magyar kormánytagok héten tartott brüsszeli meghallgatását Pálffy István kereszténydemokrata országgyűlési képviselő. Tegnapi budapesti sajtótájékoztatóján a kisebbik kormánypárt frakciószóvivője úgy fogalmazott, hogy a meghallgatások három napja megnyugtatta Európát, a magyar miniszterek és államtitkárok semmi kétséget nem hagytak, és megmutatták, hogy méltóképpen tudják vezetni az unió miniszteri tanácsait az elkövetkező hónapokban.

A kormánytagok válaszai megnyugtatóak voltak, „Magyarország újra Európa erős motorja" – vont mérleget a 17 magyar miniszter és államtitkár 23 európai szakbizottsági meghallgatása után, ahol – mint kiemelte – több száz témában több száz kérdés merült fel.
Pálffy István szerint ugyanakkor tájékozatlanság, rosszakarat és felületesség jellemezte a liberális és szocialista képviselők felszólalásait. Ennek egyik forrása mindenképpen a magyarországi ellenzéki pártoknál keresendő – mondta a KDNP-s politikus, hozzátéve: a szocialisták és liberálisok mindent megtettek azért, hogy ne legyenek sikeresek a meghallgatások.
A frakciószóvivő a szerinte „bornírt" és „buta" kérdésekre példaként felidézte, volt olyan felvetés, hogy „Magyarországon dúl az antiszemitizmus", s volt olyan képviselő, aki Kínához hasonlította Magyarországot.

Kérdésre válaszolva a Magyar Nemzetben tegnap megjelent információkról, miszerint „a szocialisták adtak muníciót Orbán Viktor miniszterelnök ellen, aki egy hete mutatta be soros elnökségi programját az Európai Parlament előtt", azt mondta: szó sincs arról, hogy európai parlamenti képviselőket ne lehetne tájékoztatni oda-vissza. De ha ez a nemzeti érdekek ellen szól, az igencsak felveti a nyilvánvaló politikai rosszakarat, ellenségeskedés és Magyarország egyértelmű lejáratásának szándékát – emelte ki a kormánypárti képviselő.

Mint mondta, szerinte nem egyetlen ilyen anyag van. Egészen biztos vagyok benne, hogy a különböző „anyagcserékben" találnánk még egyéb bizonyítékokat is, akár konkrét ügyekre vonatkozóan, akár ilyen átfogó anyagokat – jegyezte meg.
Pálffy István kitért Mesterházy Attila amerikai útjára is, ahol az MSZP elnöke azt mondta a sajtónak: meglepően felkészültek az amerikaiak. Érdekes, vajon ki készítette fel őket? – tette fel a kérdést, hozzátéve: azt nem feltételezi, hogy a CIA készíti fel az amerikai tárgyalófeleket, hogy mi zajlik Magyarországon például a médiatörvény ügyében.

Románia schengeni felkészültségéről fogadtak el jelentéseket Brüsszelben

2011. január 28. 17:22

Elfogadta Brüsszelben a Romániáról szóló jelentéseket a schengeni csatlakozáshoz szükséges technikai felkészültséget vizsgáló szakértői bizottság - jelentette be pénteken Bukarestben Marian Tutilescu román belügyi államtitkár. A schengeni csatlakozásért felelős államtitkár elmondta: a testület nem fogadta el a Bulgáriáról készült jelentéseket, ami - mint közölte - megnehezíti Bukarest dolgát, mivel a két országnak a tervek szerint egyszerre kellene csatlakoznia 2011-ben a schengeni övezethez, ahol az emberek mozgását nem akadályozzák határok.
Az államtitkár szerint a brüsszeli lépés annak elismerését jelenti, hogy Románia eleget tett a csatlakozáshoz szükséges technikai feltételeknek. A testület egy korábbi ülésén Franciaország képviselője haladékot kért a jelentések alaposabb tanulmányozására, de a pénteki ülésen a francia bizottsági tag is fenntartások nélkül fogadta el a Romániáról szóló anyagot - magyarázta az államtitkár.

Ugyanakkor elismerte, hogy a Bulgária esetében tapasztalt hiányosságok Románia számára is akadályt jelentenek.

Korábban Franciaország és Németország a technikai jellegűeken túl általánosabb kifogásokat is emelt. Berlin és Párizs például a korrupció elterjedtsége miatt is ellenzi a két ország schengeni integrációját.

(MTI)

Bár biztonságosak a határok, késik a Schengen-csatlakozás?

ÚMSZ | 2011-01-30 23:21:52

Műszaki szempontból Románia teljesítette a schengeni csatlakozás feltételeit, viszont Bulgária lemaradása, valamint az igazságügyi reform késlekedését és az elterjedt korrupciót kifogásoló francia és német ellenvélemény miatt egyelőre nem csatlakozhat az európai határmentes övezethez.
A brüsszeli döntésről beszámoló Marian Tutilescu, a schengeni csatlakozásért felelős államtitkár elismerte, hogy a bolgár jelentés elhalasztása megnehezíti Bukarest dolgát, mivel a két szomszédos országnak a tervek szerint egyszerre kellene csatlakoznia 2011-ben a határmentes övezethez.

Az államtitkár szerint a brüsszeli lépés annak elismerését jelenti, hogy Románia eleget tett a csatlakozáshoz szükséges technikai feltételeknek. A testület egy korábbi ülésén Franciaország képviselője haladékot kért a jelentések alaposabb tanulmányozására, de a múlt pénteki ülésen a francia bizottsági tag is fenntartások nélkül fogadta el a Romániáról szóló anyagot – magyarázta Tutilescu.
A kialakult helyzetet feloldandó a magyar EU-elnökség azt javasolta, hogy Romániát és Bulgáriát két szakaszban „schengenesítsék", már márciusban csatlakozhassanak a műszaki feltételeknek megfelelő légi közlekedési folyosóikon keresztül. A szárazföldi és tengeri Schengen-csatlakozás esetében viszont meg kellene várni, amíg a bolgár–török határt biztonságossá nyilvánítja az illetékes szakbizottság.

Korábban Franciaország és Németország a technikai jellegűeken túl általánosabb kifogásokat is emelt. Berlin és Párizs például a korrupció elterjedtsége miatt is ellenzi a két ország schengeni integrációját.
Az EU két alapító tagállamának ellenkezése korábban heves indulatokat váltott ki Bukarestben, Teodor Baconschi külügyminiszter azt sem tartotta elképzelhetetlennek, hogy ellenlépésként Románia megvétózza Horvátország EU-csatlakozását. Ezt a diplomáciai bakit korrigálta a hétvégén Traian Băsescu államfő, amikor Bukarestben megnyugtatta Jadranka Kosor horvát miniszterelnököt, hogy Románia fenntartások nélkül támogatja a horvát EU-integrációt.
Mint ismeretes, a magyar soros EU-elnökség is kiemelt fontosságúnak tekinti, hogy a Horvátországgal folyamatban levő csatlakozási tárgyalások 2011 első felében lezáruljanak.

INTERJÚK, ELEMZÉSEK, PUBLICISZTIKA

Éledező dzsinn

Új Magyar Szó, 2011. január 28. – Cseke Péter Tamás

Nem kellett sokáig várni arra, hogy a magyarországi honosítási eljárás megkönnyítése után az a bizonyos szellem feszegetni kezdje a palack dugóját. S könnyen elképzelhető, hogy ha kijut börtönéből, gonosz dzsinnként kiszabadulása elősegítője ellen fordul.
A szellemet a szabad demokraták nevezték nevén a kedvezményes honosításról szóló 2004-es magyarországi népszavazáskor, amikor azt mondták: ha az igenek győznek, a határon túli magyarok nem adózó, de állampolgári jogaikkal élő tömegként jelennek majd meg, ezzel túlterhelve a magyar államháztartást.

A referendum érvénytelen volt, így a gonosz dzsinnre egy időre rászorult a dugó.
Orbán Viktorék hatalomra kerülése után a honosítási eljárás megkönnyítéséről szóló törvény megszavazásával a szellem újra éledezni kezdett. A palack dugóján csavarintott egyet, amikor az is felmerült: a magyar állampolgársággal szavazati jognak is járnia kell. S néhány hétre rá megmutatkoztak annak a jelei, amiről annak idején Kuncze Gáborék beszéltek: a határon túli magyarok – nem adózóként – részüket kérik a magyarországi ellátói rendszerből.

Természetesen Kiss István, a Magyar Polgári Párt alelnöke nem a határon túli magyarságot, hanem alakulatát képviselte akkor, amikor gyermeknevelési segélyt kért Budapesttől az erdélyi magyar kismamák számára. A politikus ravaszul élt azzal a kampánylehetőséggel, amelyet az Orbán-kormány „új nemzetpolitikája" nyújtott számára. Budapest most kétségbeesetten visszagyömöszölte ugyan a dugót a palackba azzal, hogy Kissre reagálva közölte: gyermekgondozási segélyt csak magyarországi állandó lakóhellyel rendelkező magyar állampolgár kaphat.

Ám semmi garancia arra, hogy néhány nap múlva nem jelentkezik egy másik politikus, aki esetleg a már honosított erdélyi kisnyugdíjasok számára kér majd pótjárandóságot a magyar kincstárból, netán egy harmadik, akik ösztöndíjat akar majd valamennyi Magyarországon tanuló erdélyi magyar diáknak.

És vajon mi történik akkor, ha ezt a politikust nem Kiss Istvánnak, hanem Tőkés Lászlónak hívják, aki éppen az Erdélyi Magyar Néppárt megalakulása környékén fordul Budapesthez hasonló kéréssel? Számíthatunk-e arra, hogy az Orbán-kormány a mostanihoz hasonló vehemenciával utasítja majd el az állami kincstárt is érintő külhoni igényeket?

Nem tudjuk. De azt igen, hogy a Kuncze Gáborék által megnevezett szellem, ha kiszabadul, pusztító hatással lesz a magyarországi szavazókra. És ezt minden bizonnyal Orbán Vikor is tudja.

Mit gondolnak rólunk a románok? – És nem csak az értelmiségiek

Szabadság, 2011. január 31. ASZTALOS LAJOS.

A feleségemmel nemrég – mondhatni a napokban – történt három eset eszembe juttatta Kiss Olivérnek jó egy éve közölt, hasonló című írását arról, hogy úgy tűnik, nem ismer bennünket a többség. Ha így van, fölmerül a kérdés: miért nem ismer, és mi ennek az oka? Mert valamilyen oknak lennie kell.

Régi ismerősével találkozott a feleségem az egyik trolibusz megállóban. Közeledett a troli, amivel hazajöhet. Elköszöntek. Természetesen magyarul beszéltek. Futólag úgy látta, mintha a közelükben álló, középkorú, félig vidékies öltözetű nő nézné, netán figyelné őket. Fölszállt a trolira, helyet foglalt. Nem sokkal ezután elébe állt az illető nő, és letegezve, románul szólt rá: „Állj föl!". „Miért?" – kérdezte a feleségem. „Azért", jött a válasz, „mert ebben az országban a románoknak van elsőbbségük". A feleségem persze nem állt föl, és méltatlankodva leteremtette az illetőt, már csak azért is, mert a „nagy honleány" jóval fiatalabb volt nála. A hangoskodásra több utas is fölfigyelt, és lehordták az elsőbbségeskedőt.

Néhány nap múltán egyik unokatestvérét akarta fölhívni. Miután a vonal másik végén fölvették a kagylót, magabiztosan, magyarul kérdezte: „XY család?" Az illető válasz helyett fölcsattanva, éles hangon, románul, kérdéssel felelt: „Miii? Miféle nyelv ez?" A „téves kapcsolás" elmaradt.

Alig két napra rá szomszédokkal beszélgetett a ház előtt. Egyikkel románul, a másikkal magyarul. Egy férfi közeledett feléjük kerékpáron. Leszállt, kerékpárját a kerítés mellé támasztotta, odalépett a feleségemhez, aki épp magyarul beszélt, és a fülébe köpött. Azzal, mint aki jól végezte dolgát, felült a kerékpárjára és indult. A feleségem utána kiáltotta, „Mit akar? Mi baja? Ki maga?" Az illető a pedált taposva, félig visszafordulva, románul, durván anyázni kezdte.

Ez a három eset nem értelmiségi válaszféle a címben föltett kérdésre.

Saját intézményeink szükségessége

Nem általános jelenség, de időnként előfordul. Vajon azért, mert nem ismernek bennünket? Mert, amint Kiss Olivér írta, kolozsvári, erdélyi magyarként úgymond légmentesen elzárt világban élünk? Mert külön színházunk, operánk, újságunk, folyóiratunk, műszaki, tudományos társaságunk, barlangász klubunk, műemlék- és állatvédő egyesületünk, óvodánk, iskolánk, egyetemünk, természetjáró egyesületünk, talán méhész, bűvész és sírkőfaragó egyesületünk is van? Mert külön szervezeti életet élnek a magyar közgazdászok, jogászok, környezetvédők, néptáncosok, cserkészek, zenészek, újságírók stb.?

Mindez nem különcködés, nem befelé fordulás, nem elzárkózás, hanem a lehető legtermészetesebb szerveződés. Valamennyi iskolára, egyetemre, egyesületre, társaságra szükségünk van ahhoz, hogy nyelvünket, nemzeti tudatunkat megtartsuk, és tovább fejlesszük. Közhely, de igaz, hogy nyelvében él a nemzet. A fordulat előtti parancsuralomban megtanulhattuk – a lényegében spanyolfalként használt egyetemünket, iskoláinkat, lapjainkat mindinkább sarokba szorították, rendre felszámolták, intézményeink, egyesületeink, szervezeteink nem léteztek, mert a hatalom nyelvünket, öntudatunkat, létünket fenyegette.

1919 óta, a kisebb ereszdmegekkel együtt, arra akart kényszeríteni, hogy beolvadjunk vagy kivándoroljunk. Vagyis föl akart számolni bennünket. És ez ellen jóformán semmit sem lehetett tenni. A sorainkból kikerült és különleges helyzetbe emelt lakájok, talpnyalók pedig itthon és külföldön azt bizonygatták, hogy márpedig milyen jó nekünk. És csakis így jó. Aki, ne adj isten, mégis föl merte emelni a szavát, azt nyomban elővették, a román nép, az ország befeketítőjének, ellenségének, a „feddhetetlen, imádott" vezér rágalmazójának, lejáratójának kiáltották ki. És ez csak a kezdet volt. A nemzeti „egységállam" építése, ha enyhébben is, de töretlenül folytatódik. Vagyis: olvadjunk be vagy tűnjünk el. Amennyire lehet, ennek ellensúlyozására szükséges a sok saját intézet, szövetség, egyesület stb.

Történelem: hazugság és szégyentelenség között

Az iskolában tanított „történelemmel", a „történelmi tárgyú" filmekkel, a sajtóban menetrendszerűen közölt „történelmi" anyagokkal, az időnként szervezett nagy „történelmi" fölhajtásokkal azt verték, sulykolták az emberek fejébe, hogy az „egységes nemzetállam" több mint kétezer éve létezik, hogy a többségi nép ősidőktől itt él, innét soha tapodtat sem mozdult. És mindezt a szentség, a megkérdőjelezhetetlenség rangjára emelték. Ezek alapján megismerhettek bennünket? A cél nyilván ennek ellenkezője, a hazugságok terjesztése volt.
Amikor a nyolcvanas évek közepén megjelent a háromkötetes Erdély története, hisztérikus kampányt szerveztek a magyar „történelemhamisítás", „történelemhamisítók" ellen.

Ezért mind többen bennünket is ferde szemmel kezdtek nézni. De a hatalom azért kegyesen „megengedte", hogy hellyel-közzel – amikor úgy érezte –, szemszúrásból a nemzeti kisebbségek is szóba kerüljenek. De csakis úgy lehetett őket bemutatni, mint akik az évszázadok során idetelepedtek az „örökös" őslakók mellé. Az iskolai történelemkönyvben például az állt, hogy a magyarok, ez az ázsiai mongol horda, csupán háromszáz évi kegyetlen harc után igázta le a hősiesen védekező erdélyi román államokat. Azok a nemzedékek, amelyek ezen a tanításon nőttek föl, eme „ismeretek" alapján megismerhettek bennünket?
Mindennek a gyümölcse az 1989. évi fordulat, a parancsuralom bukása után érett be. Hosszú évekig a bőrünkön érezhettük a sokak részéről megnyilvánuló, mérhetetlen gyűlöletet – marosvásárhelyi pogrom, kolozsvári „polgármester" stb.

Hazugság az alapja a nemismerésnek

A hosszú évekig tartó, felsőbbrendűséget sugalló politikának köszönhető, hogy nem ismernek bennünket, hogy szinte semmit nem tudnak rólunk, vagy ha mégis valamit, az is többnyire hazugság. Ezért ütköznek meg, jobb esetben csodálkoznak azon, hogy miért beszélünk nyelvünkön, amit nem értenek, ezért várják el, hogy előttük egymás között is az ő nyelvükön beszéljünk.

Persze, vannak, akik az agymosás ellenére is értelmes, művelt emberek maradtak. De ezek között is egyesek, amint Kiss Olivér írta, úgy vélik: nosztalgiázunk, a múlttal foglalkozunk, siránkozunk, érzékenyek vagyunk, sértődékenyek, érthetetlenek, ufólény-szerűek, akik hirtelen megjelennek, és ismét kérnek valamit a történelem nevében. A dicső múlt nevében. Mert szerintünk az nekünk jár és kell. Mert az a jussunk. Úgy tartják, hogy relikviák vagyunk, mert a múltban élünk. Temetővel, Házsongárd Alapítvánnyal foglalkozunk a vállalkozások támogatása helyett. Miért a múzeumokkal? És mi az, hogy Erdélyi Múzeum-Egyesület? És miért nem foglalkozunk, mondjuk, a kortárs művészek kiállításaival? Hiányolták ugyanakkor, hogy a Szabadság miért nem közöl legalább a világhálón román nyelvű összefoglalót a magyarság kérdéseiről.

Érdemes elolvasni Kiss Olivérnek a világhálón olvasható írásához fűzött megjegyzéseket. Van, aki szerint új himnuszra lenne szükségünk e helyett, a több mint százötven éves avíttság helyett, mert a mostani csak a múltra emlékeztet. Érdekes, Sabin Gherman, a Torkig vagyok Romániával című írás szerzője épp azt emlegette, hogy mikor lesz a románoknak olyan himnusza, amit nem váltogatnak állandóan.

Másik, ugyancsak magyar hozzászóló Kolozsvár helytörténetének, a magyar történelemnek a román nyelvű változatát hiányolta. Ez valóban jó lenne. A kérdés csak az, melyik román kiadó vállalná a hazaáruló megbélyegzést azzal, hogy olyan könyvet, mi több, könyveket adna ki, amelyek az úgynevezett dák–román folytonossági elméletet cáfolják?

Az általunk írt román nyelvű lap, az 1991 áprilisa és 1993 júliusa között, a megyei RMDSZ által kiadott Puntea – amelynek egyik kezdeményezője, szorgalmazója, majd szerkesztője voltam –, ma is elkelne. Sajnos ezt a mieink akadékoskodása, rövidlátása szüntette meg. Pedig volt érdeklődés iránta.
Néhány román fiatal hozzászólása Kiss Olivér írásához igen figyelemre méltó. Jól ismerik a magyarság helyzetét, sőt Erdély valós történetét is. Vannak tehát, akiket érdekel ez a kérdés és igyekeznek minél többet megtudni róla.

A megoldást elősegítő két eszköz

A kérdés azonban így nem oldódik meg. Ehhez két dologra lenne szükség. Az egyik, hogy a dák–román folytonosság mítoszának alaptalanságát ne csak néhány történész ismerje föl, de kezdjék el tanítani az iskolában is. Ez, sajnos, egyelőre nehezen kivihető, mert szorgalmazóira azonnal rásütnék a hazaáruló bélyeget. Előbb-utóbb azonban mind többen fognak rájönni arra, hogy a porhintés mögött ott vannak a tények – amelyek, mint mondják, fölöttébb makacsok –, a helynevek, beleértve a kis folyók nevét is. Ha valóban a románok lennének az őslakók, akkor nem a magyaroktól vették volna át ezek nevét – Almás (kettő is), Aranyos, Békás (kettő is), Berettyó, Borsa, Lápos, Sajó, Sebes, Székelyjó stb. –, hanem a magyarok tőlük, mert ők adtak volna nevet ezeknek. Ugyanígy a települések döntő többségének a neve.

A másik pedig, hogy ott, ahol kisebbségek élnek, az iskolában kötelező legyen az illető kisebbség nyelvének, valós, rövid történetének tanítása. Ezt Finnországban úgy oldották meg, hogy a körülbelül hat százalék svéd lakosság gyermekei számára az első kötelező idegen nyelv a finn, a többségi finnek számára az első idegen nyelv a svéd. Az abói (turkui) egyetem svéd tannyelvű, ezen kívül Helsinkiben svéd tannyelvű műszaki egyetem és női tanárképző főiskola működik. De a Helsinki és még két másik egyetemen minden tantárgyat svédül is előadnak. Azokon a településeken, ahol svédek is élnek, minden felirat kétnyelvű, elől a finn, utána a svéd. Ahol viszont a svédek vannak többségben, a svéd az első, második a finn.

Közelebbi példát is fölhozhatunk. A sokat szidott, sőt fasisztának is kikiáltott Horthy-rendszerben, a románok által megszálltnak mondott Észak-Erdélyben, a magyar tannyelvű iskolákban kötelező volt a román nyelv tanítása. Székelyföldön is. A pénzjegyeken minden magyarországi kisebbség nyelvén feltüntették azok értékét. Így például a tízpengősön ott állt a cirill betűs szerb és ruszin, a latin betűs német, horvát, szlovák, szlovén mellett a román zece penghei is.
Az említettekhez hasonló megoldást nálunk is alkalmazni lehetne. Amikor ezt román értelmiségi fiataloknak elmondtam, volt, aki hevesen ellenezte még a gondolatát is. Ami az autonómiát, vagyis a területi önkormányzatot illeti, a román politikusok az egész ország érdekében jobban tennék, ha nem kiáltanának rá kígyót-békát, hanem belátnák, ez nem az ország feldarabolásával, hanem a gazdaság föllendülésével jár.

Ki jön Markó után? Vezércsere az RMDSZ-ben

Markó Béla tizenkilenc év regnálás után letészi az RMDSZ-elnöki lantot. Ez most már tény, hosszas lebegtetés után tavaly év végén bejelentette, tulipános bajtársaim, szevasztok, ők meg hosszantartó, ütemes tapsviharral [sic!] fogadták a hírt, és az erdélyi néplelket alanyi jogon tükröző RMDSZ-es állóvíz rögvest alaposan fel is keveredett, hogy a megfelelő képzavarral éljünk. Kicsiny népünk lánglelkű vezérdalnokát viszont korai lenne temetni, marad miniszterelnök-helyettes és szenátor, illetve ha a forgatókönyve bejön, akkor a háttérben továbbra is meghatározó figurája lesz a romániai magyar politikának. Meg hát tizenkilenc év hosszú idő, Bélánk a kézivezérlés híveként a maga képére és hasonlatosságára formálta a rendszert, az érdekvédelmi szövetség jelenleg olyan, négyévente harci kutyává átphotoshoppolt palotapincsi, ami nagyon hasonlít a gazdira.

Markó Béla döntésének okát sokan sokféleképpen magyarázzák, én maradnék a legegyszerűbbnél: tizenkilenc év tényleg baromi hosszú idő, váteszünk nagyjából elért mindent, amit ebben a pozícióban el lehetett érni (most már másodjára miniszterelnök-helyettes), nemigen látom, mi motiválhatná a további elsősoros küzdelemben.

De Markó – amint arra a manna.ro vitaindítójában rámutattak – úgy megy, mintha maradna. Mindenki szíves figyelmébe ajánlotta Kelemen Hunor kulturális minisztert, akit a rossz nyelvek szerint már régóta kiszemelt-kinevelt utódjának, és a jelölőgyűlések során több meghatározó területi szervezet vezető grémiuma értette a finom célzást, lelkesen támogatják a szintén költő Kelement, aki ráadásul a fiatalítás nemes eszméjének is megfelel.

Sima történetnek tűnt tehát a vezércsere, és mivel a választáshoz az erdélyi magyarság köréből 555 embernek van egyáltalán köze, ezért különösebb hullámokat nem vetett az ügy, Markó Hunor vagy Kelemen Béla, egykutya, legyintett az ucca fia. A vájtszeműbb újságolvasók még egy darabig kivártak, mert mintha-mintha kacsintgatott volna az elnökségre Borbély László jelenlegi környezetvédelmi és erdészeti miniszter is, és ez az RMDSZ belső viszonyainak ismeretében érdekes átrendeződéshez vezethetett volna. (Borbély annak a néhány meghatározó figurának az egyike, akik – egy közkeletű kép szerint – immár két évtizede az asztal körül ülnek, és míg a pincérek, illetve a kocsma közönsége cserélődött, ők fel nem álltak volna semmi pénzért; az ezredfordulóra ugyan félseggnyi helyet szorított magának egy-két új oligarcha, de a lényeges döntések közelébe őket sem engedték. A főmuftik között az egyensúlyt éppen Markó biztosította.) Oszt' sikerült kiegyezniük, Borbély nagy valószínűség szerint ügyvezető elnök lesz (vagyis a reális hatalom az ő kezébe fog kerülni), Kelemen Hunor pedig az ártatlanság hímporával elnöki szárnyain megköti azokat a politikai paktumokat, amelyek a hullafoltos tulipános lepke túlélését biztosítják, hogy neki is jusson a képzavarból.

Mert az RMDSZ nagy bajban van. A folyamatos hatalomközeliség erodálta a szervezet hitelét (1996 óta csupán egy évet linkeltek ellenzékben, és érdekességképpen jegyezném meg, hogy épp addigi legengedékenyebb ex-partnerük, a szocik golyózták ki őket a kormányból); a belső választások elszabotálása, a kritikus hangok partszélre szorítása, illetve a kontraszelektív káderpolitika a belső megújulást akadályozta meg. Ezt fejelték meg azzal, hogy amint lehetőség adódott rá, vinnyogva szaladtak vissza a kormányrúdhoz, pedig ha valakik, akkor ők pontosan tudták, hogy az ország szarban van. Románia csődközeli állapotában – melyért, bár nem szeretik hallani, ők is felelősek – érdemi mozgásterük nemigen maradt, az IMF romáiai országfelelőse, Jeffrey Franks gyakorlatilag megszabja számukra (is), hogy merre van az előre. Pénz kellett a költségvetési hiány csökkentésére, tehát pénzt vettek el a Zemberektől, valamint az önkormányzatoktól, sok RMDSZ-es polgármester gondolkodik most azon, hogy ciklusfelezőn túl mi a fenéből fog aszfaltoztatni, mert a göröngyös utat és a sötét éjjelt a székelyek is csak a himnuszban kedvelik.

Ráadásul a Tőkés László vezette Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) is bejelentette pártalapítási szándékát, amit már csak azért is komolyan kellett venniük, mert az új nemzetpolitikai konstellációban az EMNT felértékelődött (a Fidesszel hagyományosan szoros barátságban lévő EMNT-sek eddig félellenzéki szerepjátékként évről-évre Tusványoson mondták meg a tutit, ezzel a döntésükkel viszont kiléptek a védett akolmelegből, lesznek még utcai harcok a 2012-es önkormányzati választásokon, az előcsatározások már a könnyített honosítás kapcsán elkezdődtek).

Hogy még bonyolultabb legyen a helyzet, az elnökjelölti posztra két további politikus is bejelentkezett, időrendben elsőként Eckstein-Kovács Péter, a román államfő jelenlegi kisebbségi tanácsadója, a szabadelvű platform vezetője. Itt szükségesnek tűnik megjegyezni: Magyarországgal ellentétben Erdélyben az égadta világon semmit sem jelent a zsidó származás, a históriai térben és időben eltévedt kurucolvasók elméjén kívül nem létezik zsidókérdés; és bár liberális értelmiségünk néha szívesen csatlakozik az anyamagyar rettegőkórushoz, befolyásuk nagyjából egyenlő a nullával, Erdélyben a liberalizmus elefántcsonttoronyban ülő értelmiségiek és agresszíven egydimenziós logikájú fiatalok szűk körének hitvallása. Ecksteinra RMDSZ-es belső körökben hamar rásütötték a billogot, hogy az elnök embere, Traian Băsescu rajta keresztül akarja szétverni a pártot, suttogják, és a kollégák csak azért nem röhögik őket szembe, mert a kollektív ellenségkép ilyet nem tesz lehetővé.

A másik aspiráns némiképp meglepetés, Olosz Gergelynek hívják a háromszéki képviselőt, és róla – azon kívül, hogy igen-igen jó barátságot ápol Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettessel, és hogy a napokban fogadta Orbán Viktor is – annyit lehet tudni, hogy Markó akaratával szemben választották meg képviselőházi frakcióvezetővé. Oloszt egyébként a suttogó propaganda a román Demokrata-Liberális Párthoz (Băsescu holdudvarához) köti, tény, hogy jó viszonyban van Elena Udrea fejlesztési miniszterrel, akit mindannyiunk hajóskapitánya különösképpen kedvel.

Itt tartunk most. Mindhárom jelölt a változás szükségességével korteskedik, hívószavaik közé tartozik a szolidaritás és az autonómia is, midhárom jelölt szorosabbra fűzné a viszont a Fidesszel (Markó annak idején – az általa hangoztatott egyenlő távolság elvével ellentétesen – már két forduló között gratulált Medgyessynek, és ezt a fideszesek nem felejtették el neki). A kártyavető politológusok szerint inkább Kelemen Hunornak van esélye a trón elfoglalására. Mert túl az atyai pártfogón a pártapparátus is alá dolgozik, a két másik jelölt azzal vádolja a rendszert, hogy tisztességtelen előnyhöz juttatják az új üdvöskét. Tehát innen nézve valószínűnek tűnik, hogy sikerül erőből átnyomni Hunort (amint azt a Kelemen 2009-es államfőjelöltsége előtti belső viták is megmutatták, nagyjából az történik, amit Markó akar, akkor Hunort akarta megfuttatni, és lőn), vagyis amennyiben Eckstein vagy Olosz nyerne, nem csak én lepődnék meg.

A lényeges kérdések amúgy nem az elnök személye körül forognak: a kongresszushoz közeledve egyre erőteljesebben fogalmazódott meg – főleg a székelyföldiek részéről – a megyék feletti regionális szerveződések iránti igény, illetve az önkormányzati vezetők döntéshozatali súlyának növelése. A megyei tanácselnökök, valamint városállamaink polgármesterei részt követelnek az irányításból, amit csak az eddig erőteljes Bukarest-központúság rovására lehet megvalósítani. Egy erős székelyföldi RMDSZ keresztbe tud feküdni országos szinten is, meglehetősen nagy érdekérvényesítési ponteciával bírhat, és ez a játék az RMDSZ-en belül még szokatlan.

A másik kérdés, hogy Hunor (Péter, Gergely) az így többletbefolyáshoz jutó – és eddig többnyire a Markó-Borbély vonalhoz becsatolt – regionális kiskirályok között képes lesz-e megteremteni az együttműködéshez szükséges konszenzust. Mert bár minden normális ember úgy gondolná, hogy Székelyföld mint belső anyaország gazdasági megerősítése Közép-Erdélynek és a Partiumnak is érdeke, a romániai kialakult gyakorlat szerint ami ide megy, az onnan fog hiányozni. És nem csak azért, mert a románok nem bolondok nemzetállamuk érdekei ellen dolgozni – hanem azért is, mert nincs pénz az államkasszában. Nagyon nincs, és ahogy kinéz, a közeljövőben nem is lesz. Ami kevés pedig ott csörög, az a nagyobb kormánypártnak is kell, már amennyiben a 2012-es választásokon egyáltalán labdába akarnak rúgni. A közös kassza kulcsa mindenesetre náluk van.

2012-re tehát az a polgármester fog biztosan aszfaltozni (közművesíteni, színházat gründolni, iskolát renoválni, munkahelyeket megmenteni stb.), akinek ezekre sikerül uniós pénzeket megpályáznia, vagy más forrásokat is be tud vonni.

Ahogyan Gyimesi Éva szabadelvű tanárnő megaszonta: az a jó fej vezető, aki képes az öngondoskodásra. És a cikóriakávé zacc-stratégiája szerint innen már csak egy lépés az önrendelkezés.

Ezt én ugyan kétlem, de legalább jól hangzik.

tempetőfi
2011. január 30. mandiner.blog.hu

Cimkék: