Toró T. Tibor a Döntsünk közösen! programról
Erdély Tv, 2012. február 3. –  Székely Blanka

Melyek azok a kérdések, amelyek az erdélyi magyarságot közvetlenül foglalkoztatják? Közösségi tanácskozási programot indított az Erdélyi Magyar Néppárt Döntsünk Közösen! címmel. A program ismertetőjén elhangzott, a Néppárt szeretne közvetítő lenni az RMDSZ és az emberek között.

„Mi hiszünk abban, hogy rólunk nélkülünk nem szabad határozni, ezért kérjük ki az Önök véleményét néhány fontos kérdésben. Döntsünk közösen.” Ez áll a EMNP tanácskozási programjának űrlapján. Toró T. Tibor elmondta: kezdeményezésük nem közvélemény-kutatás, hanem közvetlen kommunikációt szeretnének megvalósítani a közösséggel.

Toró T. Tibor országos megbízott elnök, EMNP: „A teljességre törekszünk, minden embert meg szeretnénk kérdezni, mert mindenkinek a véleménye fontos és a „Döntsünk közösen” éppen azt jelzi, hogy ezeknek alapján próbáljuk meghatározni a keretprogramból eredő cselekvési terveket, és ott figyelembe venni az embereknek a véleményét.”

Az űrlap nyolc kérdést érint: milyen irányba haladnak a dolgok Romániában? Hogyan látják az erdélyi magyarok az egészségügy, a korrupció, az állami költségvetés, a nemzeti kisebbségeknek szánt támogatások, az autonómia illetve az Erdélyi magyar politikai pluralizmus kérdését?

Gergely Balázs megbízott országos alapító alelnök, EMNP: „A mi feladatunk az, hogy megkérdezve az embereket, nem feltétlenül ugyanazokat a kérdéseket, de hasonló kérdéseket feltéve igyekszünk egy közvetítő szerepet betölteni a kormányzati pozícióban levő RMDSZ között és az emberek között. Tehát a nyomásgyakorlásnak is lehet egy eszköze, de mindenféleképpen szeretnénk tisztán látni azt, hogy az emberek hogy viszonyulnak azokhoz a kormányzati tevékenységekhez, döntésekhez, amelyek nagyon-nagyon közvetlenül érintik őket.”

A kérdőívet 400 ezer példányban juttatják majd el az erdélyi magyar családokhoz a párt helyi szervezetein, illetve önkéntesein keresztül. Az EMNP internetes oldalán is válaszolni lehet a kérdésekre.


Nyilatkozat

Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Maros megyei szervezete köszönettel és elismeréssel adózik történelmi egyházaink marosvásárhelyi lelkészeinek a magyar együttműködés érdekében kifejtett tevékenységükért és egységes kiállásukért. Korábban hasonló, támogató álláspontot fogalmaztak meg a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem és a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem marosvásárhelyi professzorai is, akiknek szintén köszönjük felelősségteljes hozzáállásukat. Megnyugvással vesszük tudomásul, hogy jelöltünk rátermettségét és felkészültségét ilyen hiteles személyek is elismerték.

Úgy tűnik azonban, hogy még ez sem volt elég ahhoz, hogy a Maros megyei RMDSZ vezetősége felülkerekedjen szűk pártpolitikai érdekein. A február 2-i egyeztetésen ugyanis Kelemen Atilla megyei elnök felrúgva szervezete korábbi álláspontját, ellentmondást nem tűrve közölte: Vass Leventét csak az RMDSZ színeiben kívánják indítani a helyhatósági választásokon.

A tárgyalások során az EMNT az elmúlt évben következetesen a magyarság érdekeit a szervezeti érdekek fölé helyezte, és az egy éve tartó tárgyalássorozaton folyamatosan két fronton harcolt: az egyik oldalon a Magyar Polgári Párt destruktív hozzáállását igyekeztünk szelídíteni, a másik oldalon az RMDSZ román pártokkal alkotott többszörös kormánykoalíciós tapasztalatára és helyzetfelismerésére apelláltunk.

Marosvásárhelyen a magyarság érdeke megkívánja, hogy valós együttműködéssel mozgósítsuk a magyar választópolgárokat, és sajnálattal vesszük tudomásul, hogy a tervezett formában a „szövetség” önös érdekei miatt ez nem valósulhat meg. Csalódás ugyanakkor, hogy az RMDSZ újfent bizonyítja: vezetői adott szavában nem lehet megbízni. Az Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem, a Bernády György általános iskola, a Bodor Péter kút, a Guşă szobor, az utcanévtáblák kétnyelvűségének kérdése, a kisebbségi törvény, vagy az autonómia ügye után a közös magyar polgármesterjelölt esetében is bebizonyosodott, hogy a hangzatos szavak mögött sem felelősségteljes szándék, sem papírra vethető egyezség nem létezik.

Az EMNT Maros megyei szervezete továbbra is hisz abban, hogy Marosvásárhely magyarságának jövőjére nézve létfontosságú az egyetlen közös magyar polgármesterjelölt indítása.

Dr. Vass Leventéről az elmúlt hónapokban számtalan köztiszteletnek örvendő marosvásárhelyi személyiség pozitívan nyilatkozott és támogatásáról biztosította. Ennélfogva az EMNT továbbra is fenntartja dr. Vass Levente polgármester-jelöltségét. Azonban, annak tudatában, hogy jelenleg a tényleges magyar összefogás és választói mozgósítás csak a pártok felett, Marosvásárhely magyarságának közvetlen bevonásával lehetséges, egyetlen megoldásnak azt tartjuk, hogy dr. Vass Levente formailag független polgármesterjelöltként induljon a júniusi választásokon. Az ehhez szükséges aláírások összegyűjtését az EMNT tagjai és támogatói örömmel vállalják.

Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Maros megyei elnöksége nevében,

Jakab István elnök


Az RMDSZ kizárja a koalíciót
Székelyhon.ro, 2012. február 3. – Gáspár Botond

A marosvásárhelyi összefogást sokan mintának tartották

Nem lesz magyar pártkoalíció Marosvásárhelyen annak érdekében, hogy dr.Vass Leventét ebben a formában indítsák egyetlen közös magyar polgármesterjelöltként a júniusi választásokon – derül ki az EMNT Maros megyei szervezetének pénteken reggel kiadott közleményéből. Az ok: az RMDSZ nem akar koalíciót kötni. Az EMNT továbbra is dr.Vass Leventét támogatja, de immár függetlenként.

Miután a magyar történelmi egyházak marosvásárhelyi lelkészei közös nyilatkozatban állástfoglaltak amellett, hogy dr.Vass Leventét (fotó) támogatják – és korábban ugyanilyen nyilatkozatot adtak ki a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem, valamint a Sapientia egyetem magyar professzorai is –, és ez ügyben az EMNT és az RMDSZ mielőbbi konkrét megállapodását sürgették, az EMNT pénteki közleményében ezért köszönetet mondott nekik, de mint írják: „Úgy tűnik azonban, hogy még ez sem volt elég ahhoz, hogy a Maros megyei RMDSZ vezetősége felülkerekedjen szűk pártpolitikai érdekein. A február 2-i egyeztetésen ugyanis Kelemen Atilla megyei elnök felrúgva szervezete korábbi álláspontját, ellentmondást nem tűrve közölte: Vass Leventét csak az RMDSZ színeiben kívánják indítani a helyhatósági választásokon”.

Továbbá: „A tárgyalások során az EMNT az elmúlt évben következetesen a magyarság érdekeit a szervezeti érdekek fölé helyezte, és az egy éve tartó tárgyalássorozaton folyamatosan két fronton harcolt: az egyik oldalon a Magyar Polgári Párt destruktív hozzáállását igyekeztünk szelídíteni, a másik oldalon az RMDSZ román pártokkal alkotott többszörös kormánykoalíciós tapasztalatára és helyzetfelismerésére apelláltunk. Marosvásárhelyen a magyarság érdeke megkívánja, hogy valós együttműködéssel mozgósítsuk a magyar választópolgárokat, és sajnálattal vesszük tudomásul, hogy a tervezett formában a „szövetség” önös érdekei miatt ez nem valósulhat meg. Csalódás ugyanakkor, hogy az RMDSZ újfent bizonyítja: vezetői adott szavában nem lehet megbízni. Az Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem, a Bernády György általános iskola, a Bodor Péter kút, a Guşă-szobor, az utcanévtáblák kétnyelvűségének kérdése, a kisebbségi törvény, vagy az autonómia ügye után a közös magyar polgármesterjelölt esetében is bebizonyosodott, hogy a hangzatos szavak mögött sem felelősségteljes szándék, sem papírra vethető egyezség nem létezik”.

Az EMNT Maros megyei szervezete immár egyetlen megoldásnak azt tartja: dr. Vass Levente formailag független polgármesterjelöltként induljon a júniusi választásokon.


Demográfiai dráma: a magyarok száma közel 200 ezerrel, az összlakosságé több mint kétmillióval csökkent
Krónika, 2012. február 3.

Románia lakossága tíz év alatt 12,1 százalékkal csökkent. Az Országos Statisztikai Intézet (INS) csütörtökön ismertette a tavalyi népszámlálás nem végleges adatait, amelyek szerint az ország állandó lakossága 19 042 936 fő, ez 2 638 038 fővel kevesebb, mint 2002-ben, amikor összesen 21 680 974 személyt írtak össze. Az előzetes eredmények szerint a romániai magyarság létszáma 1 238 000 fő, 193 807-tel kevesebb, mint 2002-ben – ez 13,6 százalékos csökkenést jelent. Szakértők meglepőnek tartják a magyarság lélekszámának az összlakosságéhoz képest nagyobb mértékű apadását.

A lakosság 88,6 százaléka (16,87 millió) románnak vallotta magát, a magyarok száma 1 238 000, ez az összlakosság 6,5 százalékát jelenti. Cigánynak vallotta magát 619 ezer személy (3,2 százalék). Ukránnak 51 700 személy, németnek pedig 36 900 ember vallotta magát.

A 2002-es adatokhoz képest a romániai magyarok számaránya 13,6 százalékkal csökkent, akkor 1 431 807 személy (az összlakosság 6,6 százaléka) vallotta magát magyarnak. A mostani előzetes adatok szerint a magyarság számaránya az összlakosságon belül 6,5 százalék.

A cigány lakosság létszáma nőtt 2002-höz képest, amikor 535.140 személy (2,45 százalék) vallotta magát e nemzeti közösséghez tartozónak.

A romániai németek esetében csökkenés tapasztalható, 2002-ben 59 764 személy vallotta magát németnek.

A megszámlált lakosság 0,3 százaléka (59 200 ember) nem közölte nemzetiségét, vagy nem volt jelen.

A legmagasabb a magyarság aránya Hargita megyében (84,8 százalék), majd következik Kovászna (73,6 százalék), Maros (37,8 százalék), Szatmár (34,5 százalék), Bihar (25,2 százalék) és Szilágy megye (23,2 százalék).

A romániai cigányok aránya Maros megyében a legmagasabb (8,8 százalék), ezt követi Călăraşi (8,1 százalék), Szilágy (6,9 százalék) és Bihar megye (6,1 százalék).
Az előzetes adatok szerint Románia állandó lakossága 7,1 millió háztartásban él. A 2011 októberi népszámlálás során 8,5 millió lakást írtak össze, az épületek száma 5,1 millió, ebből mintegy 15 ezer társasház vagy tömbház.

A stabil lakosság 52,8 százaléka városon él, 47,2 százaléka vidéken.

Megyei bontásban a legtöbben Prahova megyében élnek (735, 9 ezer személy), következik Iaşi (723,6 ezer), Kolozs (659,4 ezer), Temes (649,8 ezer), Konstanca (630,7 ezer), Dolj (618,3 ezer), Suceava (614,5 ezer).

A legkisebb a lakossága Tulcea megyének, ahol 201,5 ezer ember él, majd következik Kovászna (206,3 ezer), Szilágy (217,9 ezer), Mehedinţi (254,6 ezer), Ialomiţa (258,7 ezer), Giurgiu (265,5 ezer), Krassó-Szörény (274,3 ezer) és Beszterce-Naszód (277,9 ezer).

Horváth István szociológus: meghökkentőek az adatok

„Meghökkentőek az adatok, azonban nem meglepőek” – szögezte le a Krónika kérdésére Horváth István kolozsvári szociológus, a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet elnöke, amikor arról faggattuk, lehetett-e számítani a romániai népesség ilyen arányú fogyására. Mint részletezte, előre látható volt, hogy 19 millióra csökken a lakosság száma, s a magyarság részaránya terén is hasonló számadatra számítottak. Kérdésünkre, mivel magyarázható az a tény, hogy a magyarok száma 1,5 százalékkal nagyobb arányban csökkent, mint a lakosság egésze, Horváth elmondta, ez a számadat valóban meglepetést okozott.

„Azt hittük, hogy a migráció nagyobb a románok esetében” – indokolta a meglepetés okát a szociológus. Ugyanakkor szerinte ezeket a számadatokat fenntartással kell kezelni, mivel míg a befogadó államok által regisztrált migrációs adatok szerint az egyévesnél hosszabb tartózkodási engedéllyel ott élő romániaiak száma decemberben elérte a 2,8 milliót, addig a nem végleges népszámlálási adatok szerint 910 ezer román állampolgár él tartósan, míg mintegy 659 ezer ideiglenesen külföldön, a különbség pedig több mint egymillió fő. „Feltehetően tehát jobban áll a magyarság, mint a népszámlálás során regisztrált adat” – vallja a szakember, aki szerint azonban hosszú távon nem lehet megmondani, hányan térnek haza, és hogyan alakul a későbbiekben a lakosság száma, összetétele.

Horváth ugyanakkor arra is kitért, hogy a Trianon utáni első, 1930-as népszámlálás óta először fordult elő, hogy a kisebbségek részaránya nem csökkent az előző cenzushoz képest – 2002-ben 10,5 százalékot tettek ki a kisebbségek, most pedig számarányuk elérte a 11,4 százalékot. Főként a romák száma gyarapodásának tudható be a mutató alakulása, de nőtt a tatárok, illetve az ukránok számaránya is.


Romániában 1 millió 238 ezer magyar él
MTI, 2012. február 3.

A román országos statisztikai intézet közölte: 1 millió 238 ezer magyar él Romániában, a kisebbség a lakosság 6,5 százalékát teszi ki.

A tavalyi népszámlálás most közzétett első részleges eredményei szerint Romániában a magyarság képezi továbbra is a legnagyobb nemzeti kisebbségi közösséget.

Abszolút értékben a romániai magyarok száma csaknem 194 ezer fővel csökkent a 2001-es népszámláláshoz képest, számarányuk azonban lényegesen nem változott, hiszen akkor 6,6 százalék volt a magyarság aránya.

Románia lakossága a korábbi 21,6 millió főhöz képest most már alig éri el a 19 milliót; tíz év alatt 2,6 millió fővel fogyott a népesség.

A magyarság két megyében alkot többséget: Hargita megyében a lakosság 84,8 százalékát, Kovászna megyében pedig 73,6 százalékát teszik ki a magyarok. Jelentős magyar nemzetiségű lakossággal rendelkezik még Maros (37,8 százalék), Szatmár (34,5 százalék), Bihar (25,2 százalék) és Szilágy (23,2 százalék) megye.

Abszolút értékben Hargita megyében él a legtöbb magyar (258 615 fő), a második legnagyobb magyar lakossággal rendelkező megye Maros (200 989), a harmadik Kovászna (151 787). Ezek után következik Bihar (138 441), Szatmár (113 541), Kolozs (103 457) és Szilágy megye (50 659).

A magyar kisebbség után a második legnépesebb közösséget a romák alkotják, akik a lakosság 3,2 százalékát teszik ki. Számuk 619 ezer, ami növekedést jelent a tíz évvel ezelőtti 535 140 főhöz képest.

A tavalyi népszámláláson lényegesen magasabb volt azok száma, akik nem nyilatkoztak etnikai hovatartozásukról. A statisztikai intézet által közölt adatok szerint csaknem 60 ezer ilyen személy van.


Arányban majdnem ugyanannyi, számban 194 ezerrel kevesebb
Szabadság, 2012. február 3.

Románia lakossága drasztikusan 20 millió alá zuhant

Megdöbbentő számokat és arányokat közölt tegnap az Országos Statisztikai Intézet a tavalyi népszámlálás előzetes eredményeivel kapcsolatban. Románia lakossága mintegy 2,6 millió fővel kevesebb, ezen belül a magyar közösség száma 194 ezerrel mutat kevesebbet – az ország összlakossága 19 042 936 főre csökkent a 2002-ben számlált 21 680 974-hez képest. Az 1 238 000 fős magyar kisebbség a népesség 6,5 százalékát teszi ki a tíz évvel ezelőtti 6,6-tal szemben – és ezzel még mindig a legjelentősebb kisebbség –, a többségi román lakosság részaránya viszont szinte egy teljes százalékponttal csökkent: 89,47 százalékról 88,6-ra esett az arányuk. A második legnépesebb kisebbség a roma közösség, amelynek 619 ezer személye az összlakosság 3,2 százalékával egyenlő. Az adatokat a késő délutáni órákban közölte a statisztikai hivatal, az első szakértői és politikusi kommentárok pedig lapzártánk után hangzottak el.

Alig több mint 19 millió lakossal számolnak a tavalyi népszámlálás előzetes eredményei. Az Országos Statisztikai Intézet honlapján tegnap közölt előzetes adatok szerint 2,6 millió lakossal csökkent Románia népessége: a 2002-ben számba vett 21 680 974-hez képest már csak 19 042 936 személyről árulkodnak az adatok, akik közül 659 ezren időszakosan nem tartózkodnak az országban. Az 1 238 000 fős magyar lakosság továbbra is az ország legjelentősebb kisebbségét képezi (6,5 százalék), a roma közösség 619 fővel az összlakosság 3,2 százalékát teszi ki.

A két magyar többségű megyében, Hargitában és Kovásznában 84,8, illetve 73,6 százalékos a „kisebbségi többség”.

Az arányok magas magyar jelenlétről árulkodnak Maros megyében (37,8 százalék), Szatmár (34,5), Bihar (25,2), és Szilágy (23,2) megyében. Kolozs megyében 15,6 százalék a magyar jelenlét.

A roma közösség részaránya Maros megyében a legjelentősebb: a közigazgatási egység lakosságának 8,8 százalékát teszi ki. A román többség éppen Maros megyében a „legvékonyabb”: 52,6 százalék a többség „javára”.

További öt olyan kisebbségről tanúskodnak az adatok, amelyek 20 ezernél több személyt számlálnak: 51,7 ezer ukrán, 36,9 ezer német, 28,2 ezer török, 23,9 ezer lipován, és 20,5 ezer tatár él az országban.

A 16,87 milliós román lakosság az ország népességének 88,6 százalékával egyenlő. Országos szinten 59,2 ezer ember nem vallotta meg a nemzeti hovatartozását.

A statisztikák szerint 10,05 millió ember városban él (52 százalék), 8,98 millió pedig falun (48 százalék). Kiderült: 22 megyének kevesebb, mint 400 ezer lakosa van, és mindössze kettő rendelkezik 700 ezernél több lakossal. Bukaresti lakcíme 1 678 000 főnek van (az összlakosság 8,8 százaléka).

A lakosság élőhelye szempontjából 13 megyében több a városi lakos a falusinál. A legmagasabb az érték Hunyad megyében – itt a lakosság 74,1 százaléka városon él –, a legalacsonyabb pedig Giurgiu megyében, ahol mindössze 27,9 százalék a városi lakosság aránya. Kolozs megye lakóinak 65,9 százaléka él városi környezetben, ezzel Hunyad, Brassó és Konstanca megyét követően a negyedik helyen áll.

A legnépesebb megye Prahova 735,9 ezer lakossal, megelőzve Iaşi megyét (723,6 ezer lakos). Kolozs megye a harmadik helyen áll a maga 659,4 ezer lakójával. Népesség szempontjából Tulcea a sereghajtó 201,5 ezer lakossal, az utolsó előtti helyen pedig Kovászna megye áll (206,3 ezer lakos).


Az RMDSZ ellen készül tüntetni az MPP
Krónika, 2012. február 3. – Szucher Ervin

Az RMDSZ kormánypolitikája ellen készül utcai tüntetést szervezni Szász Jenő, a Magyar Polgári Párt országos elnöke. A politikus február 10-ére a marosvásárhelyi Köcsög utcába hívja a gazdasági, társadalmi és kisebbségi sorsukkal elégedetlen magyarokat.

Szász azért célozza meg az RMDSZ egykori elnöki hivatalának székhelyét, mert a jelenleg a Kós Károly Alapítvány által használt ingatlan továbbra is Markó Béla irodájának ad helyet. „Ő a legmagasabb állami tisztségben lévő romániai magyar, az RMDSZ-ből neki a legnagyobb a felelőssége abban, ami az országban történik. Nem volna erkölcsös a részemről, ha magyarként a Demokrata-Liberális Pártot kezdeném kritizálni, és a PDL székháza elé hívnám tüntetni az életszínvonalukkal elégedetlen magyarokat” – indokolta a helyszín megválasztását csütörtöki, marosvásárhelyi sajtótájékoztatóján az MPP vezetője.

Szerinte a kisebbik kormánypárt nagyot tévedett, amikor lakossági megszorításokkal próbálta helyrebillenteni a gazdasági mérleget. „Magyarországon nem fizetéseket meg nyugdíjakat nyirbáltak, hanem a bankokat és a hipermarketláncokat adóztatták meg. Nálunk minden intézkedés a lakosság kárára ment, s ebben komoly szerepe van az RMDSZ-nek is” – háborgott az utcai megmozdulás kezdeményezője. Kérdésünkre, hogy akciójához eddig kik csatlakoztak, Szász Jenő egyelőre két biztos támpontot említett meg.

Az első a Székely Nemzeti Tanács, melyet stratégiai partnernek nevezett, és számít a részvételére, a második az RMDSZ, melyről tudja, hogy semmiképpen nem támogat egy Markó-ellenes tüntetést. A Krónika arra is kíváncsi volt, hogy milyen eredményre számít az MPP. „A legjobb az volna, ha az RMDSZ eltűnne. Nemcsak a kormányzásból, hanem a romániai politikai palettáról” – szögezte le Szász Jenő, aki szerint most már éppen itt az ideje, hogy a magyar választók leszámoljanak a posztkommunistákkal.

„Van kivel helyettesíteni őket, az alternatíva az MPP, az Erdélyi Magyar Néppárt és a Székely Nemzeti Tanács, azaz a jobboldal lenne. Most minden Tőkés Lászlón áll vagy bukik. Ha ő valóban egy antikommunista harcos, akkor nem az RMDSZ-szel, hanem velünk lép koalícióra” – vélekedett Szász, aki mondandóját néhány, 1990 utáni párhuzammal támasztotta alá.

Míg a román posztkommunisták a Nemzeti Megmentési Frontot hozták létre, a magyarok az RMDSZ-t alakították meg; míg a románság élére az Editura Ştiinţifică bukaresti kiadó vezetőjét, Ion Iliescut helyezték, a magyarság szervezetét a Kriterion Kiadó igazgatójára, Domokos Gézára bízták. „Csakhogy a románok már jó húsz évvel előttünk járnak, ők tudják, mi az a politikai pluralizmus, mi azonban még nem” – fejtette ki Szász Jenő.

Lapzártánkig nem sikerült elérnünk Markó Béla miniszterelnök-helyettest, sajtótanácsosa, Csernik Attila pedig nem volt hajlandó reagálni az MPP bejelentésére. Csak annyit mondott, hogy az RMDSZ elnöki hivatala már nem a Köcsög utcai épületben működik. Kelemen Hunor megválasztása óta az intézmény Kolozsvárra költözött, az impozáns marosvásárhelyi udvaros magánházban egy, jelenleg szintén Markó által elnökölt civil szervezet, a tíz évvel ezelőtt elhunyt Finna Géza által létrehozott, hajdanán kizárólag kulturális tevékenységet kifejtő Kós Károly Alapítvány működik.

Az SZNT biztosra vett részvételét illetően Biró Zsolt marosszéki elnök pontosítani kívánt. „Nem mondtam, hogy elégedettek lennénk az RMDSZ autonómiapolitikájával, de azt sem, hogy mi mindenképpen utcára vonulunk. Ha egy ilyen megkeresés érkezik az MPP részéről, előbb fontolóra vesszük” – nyilatkozta lapunknak Biró. Csütörtökön délben a marosvásárhelyi városháza illetékesei még nem tudtak arról, hogy valaki jóváhagyta volna a jövő heti RMDSZ-ellenes tüntetést. Különben Szász Jenő belátta, ennek megszervezését továbbá az időjárási viszonyok is kérdésessé tehetik.


Teret veszített a magyarság Maros megyében
Székelyhon.ro, 2012. február 3. –Fancsali Attila

Itt él a legnagyobb roma közösség

Jelentősen csökkent Marosvásárhely és Maros megye lakossága a 2011-es népszámlálás csütörtökön nyilvánosságra hozott részadatai szerint. A megyeközpontban 22.192-vel, a megyében 49.471-gyel kevesebben élnek. Románia szinten a megyében írták össze a legtöbb roma nemzetiségű állampolgárt a biztosok.

Az Országos Statisztikai Intézet és a Maros Megyei Statisztikai intézet is csütörtökön hozta nyilvánosságra a 2011-es októberi népszámlálás részadataiat. Mind az országban, mind Maros megyében is jelentősen csökkent a lakosság létszáma.

Maros a romák megyéje

Maros megyében a 2002-es népszámlálás idején 580.851 személyt írtak össze a számlálóbiztosok. 2011-ben már csak 531.380-at. Mind a román, mind a magyar lakosság körében jelentős létszámcsökkenés tapasztalható: a román ajkú lakosság száma 309.975-ről 279.488-ra csökkent, míg a magyar lakosság 228.275-ről 200.989-re fogyatkozott. Jelentősen nőtt viszont a romák száma: míg 2002-ben 40.425-en lakták a megyét, addig 2011-ben 46.637 roma nemzetiségű személyt írtak össze – országos szinten a legtöbb romát itt jegyezték. Nem csak számban, hanem százalékarányban is csökkent a magyar lakosság száma: 10 évvel ezelőtt még 39,3 százaléka volt magyar nemzetiségű a megye lakosságának, az októberi népszámlálás adatai szerint azonban ez a szám már csak 37,82 százalék. A román ajkú lakosság százalékaránya 53,26-ról 52,59-re csökkent, míg a roma lakosságé 6,96-ról 8,77-re nőtt.

A megyeközpont lakossága is csökkent

Marosvásárhelyen is csökkent a lakosság száma. 2002-ben még 150.041 személy lakta a megyeközpontot, 2011-ben ez a szám 127.849-re csökkent. Marosvásárhely lakossága nemzetiségi felosztásban (zárójelben a 2002-es népszámlálás adatai): román – 66.441 (75.533), magyar – 57.362 (70.108), roma – 3134 (3660). Százalékarányban – a teljes megyéhez hasonlóan – itt is teret veszített a magyarság: a román lakosság 51,96 (50,34 – 2002) százaléka a város lakosságának, a magyar 44,86 (46,73) százalék. Érdekesség, hogy Maros megye lakosságának közel negyede (24 százaléka) Marosvásárhelyen él.

A „legmagyarabbak”

Maros megye lakosságának csaknem fele (49,64 százalék) városi környezetben él. A legtöbb magyar Marosvásárhelyen él, de százalékarányban Szováta a „legmagyarabb” város: itt a lakosság 89,4 százaléka magyar anyanyelvű. A legkevesebb román anyanyelvű lakos (555) Nyárádszeredában él. A legkevesebb magyar, szám szerint 576, Nyárádtő városában lakik.

A megyében 267.568 személy él a községekben. Ezek közül Marosszentgyörgyön él a legnagyobb magyar ajkú közösség (4672 fő). A „legmagyarabb” község Kibéd, itt a lakosság 96 százaléka magyar nemzetiségű, a legkisebb magyar közösség pedig Kozmatelkén él (mindössze három fő). A legkevesebb román lakost Havad községben írták össze (öt fő).

 

Nincs idő kihelyezni a magyar feliratokat

Krónika, 2012. február 3. – Nagy Orsolya, Kiss Előd-Gergely, Babos Krisztina

Bár Nagykárolyt és környékét jelentős számú magyar és német lakja, a turisztikai minisztérium által a város különböző pontjain kihelyezett turisztikai információs táblákat kizárólag román nyelven feliratozták, a városi önkormányzat pedig egyelőre nem kezeli prioritásként, hogy többnyelvű táblák kihelyezését javasolja. Nem jobb a helyzet Kolozsváron sem, ahol továbbra sem kerültek ki a műemlék épületekre magyar fordítást is tartalmazó többnyelvű feliratok, s bár a helyi RMDSZ több mint két éve „agitál” az ügyben, László Attila alpolgármester szerint a probléma orvoslására „még nem volt idő”.

Bár Nagykárolyt és környékét jelentős számú magyar és német lakja, a idegenforgalmi minisztérium által a város különböző pontjain kihelyezett turisztikai információs táblákat kizárólag román nyelven feliratozták. A barna alapon fehér feliratos – egyébként az útjelző táblákra nagyon hasonlító –, műemlékeket és egyéb turisztikai látványosságokat jelző fémtáblák tavaly decemberben jelentek meg a városban. Kovács Jenő polgármester a téma kapcsán úgy nyilatkozott a Krónikának, az idegenforgalmi minisztérium helyeztette ki a táblákat, így nem volt beleszólásuk a dolgokba.

„Többnyelvű táblákat kellene csináltatni helyettük, azonban mindeddig nem volt időm ezzel foglalkozni, nem tartozott a prioritások közé – fejtette ki az elöljáró. – Úgy gondolom, hogy először az infrastruktúrát kellene felfejleszteni, például hoteleket kellene létrehozni, aztán kellene csak a népszerűsítéssel foglalkozni.”

Szatmár megyében – ahol a magyar lakosság számaránya körülbelül 40 százalékos – nem ez az első eset, amikor figyelmen kívül hagyják a legnagyobb létszámú etnikai kisebbség nyelvi jogait. Tavaly például a megyei tanács egyik turisztikai, EU-s finanszírozású projektje keretében információs táblákat helyeztek ki a megye legfontosabb látványosságai elé. A 2011 nyarán megjelent pannók azonban kizárólag román nyelvűek voltak. Csehi Árpád megyei RMDSZ-elnök, megyei tanácselnök akkor azt nyilatkozta, év végéig kicserélik a táblákat, az újakon pedig többnyelvű felirat szerepel majd.

Azóta az eredetileg kihelyezett táblák közül némelyik hátulján megjelent a magyar, a német és az angol nyelvű felirat. Azonban többnyire csak a városokban levő pannókon tüntették fel több nyelven a szöveget, sok esetben pedig a felirat csak a forgalmas úttestről olvasható. Ilyen jellegű gondok felmerültek 2008 tavaszán is Szatmárnémetiben, amikor a megyei műemlékvédelmi igazgatóság román, angol és francia nyelvű feliratokkal akarta ellátni a műemlékeket. A Krónika jelzése nyomán akkor Csehi Árpádnak sikerült elérnie, hogy később a magyar és a német szöveg is felkerült a hirdetőkre.

Kolozsvár: prioritás, de nincs idő rá

Nem jobb a helyzet Kolozsváron sem, ahol továbbra sem kerültek ki a műemlék épületekre a magyar feliratok, s mint megtudtuk, egyelőre nem is fognak. Mint arról beszámoltunk, a  helyi RMDSZ 2009 novemberében 11 pontos javaslatcsomagot nyújtott át az akkor még szabadlábon levő Sorin Apostu polgármesternek, amelyben többek közt az kérték, hogy a város műemléképületeire kihelyezendő táblákon szerepeljen a magyar nyelv is.

Csoma Botond, a városi önkormányzat RMDSZ-frakciójának vezetője, a javaslatcsomag kezdeményezője a Krónikának elmondta: ez volt az a javaslatuk, amelyre azonnal kedvező választ kaptak a román városvezetéstől, s bár megígérték, hogy a magyar változat is szerepelni fog a táblákon, az ügyben nem történt előrelépés. László Attila, Kolozsvár alpolgármestere kérdésünkre elmondta: bár prioritásként kezelik az ügyet, egyelőre nem született döntés arról, hogy mikor helyezik ki a műemlék épületekre a többnyelvű, magyar feliratot is tartalmazó tájékoztató táblákat.

„Erre nem volt még időnk” – jegyezte meg az elöljáró. Az RMDSZ kérései között egyébként szerepelt a háromnyelvű (magyar, román, német) helységnévtábla elhelyezése is, amelyet azóta sem teljesített az önkormányzat.

Nagyvárad a pozitív példa

Ezzel szemben Nagyváradon már 2008 nyarán húsz belvárosi műemlék épületre helyezett el háromnyelvű információs táblát a helyi önkormányzati testület RMDSZ-frakciója. Az elsőt a főtéri Szent László római katolikus templom falára szerelték föl, 2008 áprilisában. A táblaavatók egész nyáron folytatódtak, így háromnyelvű táblát kapott egyebek közt a két Poynár-ház, az egykori Rimanóczy szálló és gőzfürdő, a Stern-palota, a neológ zsinagóga, a Fekete Sas-palota és számos más, műemlékstátusú váradi épület.
Tavaly április 18-án, a műemlékek nemzetközi napján táblát kapott a szintén főtéri görög katolikus püspöki palota és a Holdas-templom. A román, magyar és angol nyelven írt táblákon feltüntették a műemlék hivatalos „rendszámát”, de az is kiderül róluk, melyik évben épült a palota vagy templom, kinek a tervei alapján, illetve néhány részletet megtudhatunk az épület eredeti rendeltetéséről és építészeti stílusáról is.

Hátrányos átszervezés: a bihariaknak messze van Berettyóújfalu
Krónika, 2012. február 3. Nagy Orsolya

Túl messzire kerülnek a tervezett magyarországi járásközpontok a román határtól, főképp a Bihar megyével határos térségben – vélik az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) partiumi vezetői.

Zatykó Gyula régióelnök és Szilágyi Ferenc érmihályfalvi elnök a jövő év januárjától életbe lépő közigazgatási újraszervezés erdélyi magyarokat is érintő kérdéseihez írt javaslatait is elküldte a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumnak, és nem hivatalos levelezésben már ígéretet is kaptak arra, hogy kéréseiket figyelembe veszik majd.

A könnyített honosítási eljárásnak köszönhetően mintegy tízezer Bihar megyei magyar kérte a magyar állampolgárságot, és a felmérések szerint még legalább ugyanennyien tervezik benyújtani irataikat – mondta el Zatykó Gyula. Ezeknek az állampolgároknak a továbbiakban egyre több ügyet kell majd a magyarországi anyakönyvi hivatalokban, illetve az okmányirodákban intézniük – hiszen igény szerint a magyar útlevelet is ott kell átvenni, de be kell jelenteni a házasságkötéseket, születéseket és halálozásokat is, éppúgy, mint a romániai hivatalokban. A partiumi magyarok többsége ezeket az ügyeit a határ menti magyar települések önkormányzatainál intézi, ám ha a járások létrejönnek, ezeken a kisebb településeken megszűnik mind az anyakönyvi hivatal, mind az okmányiroda, ezek ugyanis átkerülnek a járásközpontokba – magyarázta Szilágyi Ferenc.

A Bihar megyével határos Hajdú-Biharban tíz járás jön létre, ám a nagyváradiak számára legközelebb, mindössze 15 kilométerre lévő és tömegközlekedéssel megközelíthető kisváros, Biharkeresztes a jóval távolabb eső Berettyóújfalu járásközponthoz tartozik majd. Az EMNP-sek arra kérték Semjén Zsolt és Navracsics Tibor miniszterelnök-helyetteseket, illetve Répás Zsuzsanna nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkárt, járjanak közben, hogy Biharkeresztes ne veszítse el anyakönyvi hivatalát és okmányirodáját. Zatykó Gyula azt mondja, a Szatmár megyeiek számára Csenger járásközpont, az aradiaknak pedig Gyula határközeli elhelyezkedése miatt ezekben a megyékben nem okozna akkora problémát az átszervezés, mint Biharban.


Mégiscsak református a Székely Mikó Kollégium?
Erdélyi Napló, 2012. február 2. –  Somogyi Botond

A többéves kivizsgálás leállította az egyházi visszaszolgáltatást

A Székely Mikó Kollégium épülete Sepsiszentgyörgyön

Sokak számára meglepő, de mégiscsak igazságos ítélet született nemrég a buzăui bíróságon: ez ugyanis jogerősnek ismerte el a brassói ítélőtábla azon (több évvel ezelőtt született) határozatát, amely szerint a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium mindenestül a református egyház tulajdonát képezi. Közben teljesen leállt az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatása.

Amint arról lapunkban korábban már beszámoltunk, a Mikó Kollégium ügye évek óta húzódik a bíróságokon, s ezzel egyidejűleg leállt a visszaszolgáltatási folyamat is.
A 2000-es évek elején a református egyház visszakapta a szentgyörgyi épületet, a hozzátartozó tanári lakásokat azonban nem, azokat ugyanis a város lakásgazdálkodási cége törvényellenesen eladta magánszemélyeknek.

A bonyodalom akkor kezdődött, amikor életbe lépett az 501/2002-es számú törvény, amely lehetővé tette, hogy a korábban törvénytelen módon szerzett ingatlanok adásvételi szerződését a jogos tulajdonos megtámadhassa. Így került sor arra, hogy az egyház kérte: a kollégiumhoz tartozó tanári lakások adásvételi szerződését a törvényszék semmisítse meg, hiszen azokat az ingatlankezelő a kilencvenes években törvénytelen módon adta el. Ekkor két személy, Benedek Levente valamint Fejér Zoltán feljelentést tett, azt állítva, hogy az iskola (és nyilván a hozzátartozó ingatlanok) nem is voltak soha a református egyház birtokában. Először a rendőrségen, utána az ügyészségen, majd a korrupcióellenes hatóságnál (DNA) tettek feljelentést. Ez utóbbi vizsgálódni kezdett, és azt állította, hogy a restitúciós bizottság tagjai hamis iratok alapján hozták meg a döntést, amikor a Mikó épületét az egyháznak adták. A vizsgálat nyomán per indult, amelynek három vádlottja van, Markó Attila államtitkár, a romániai Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának vezetője, Marosán Tamás, az Erdélyi Református Egyházkerület volt jogtanácsosa, valamint Silviu Clim, a román igazságügyi minisztérium volt jogi tanácsadója. Ők voltak a tagjai az előbb említett bizottságnak. Ellenük nagy értékre elkövetett hivatali visszaélés címén emeltek vádat a korrupcióellenes ügyészek, akik szerint a református egyháznak juttatott ingatlan által a bizottsági tagok 1,3 millió lej kárt okoztak az államnak.

A többéves kivizsgálás és pereskedés a múlt héten meglepő fordulatot vett: a buzăui bíróság helyt adott annak a 2007-es bírói ítéletnek, amelyet a brassói ítélőtábla hozott meg jogerősen. Ez elismerte, hogy az ingatlan a református egyház tulajdonát képezi. Abban a perben az iskolához tartozó tanári lakások tulajdonosáról döntött a bíróság, de Marosán Tamás jogtanácsos szerint az akkori ítélet az egész kollégiumi vagyonról rendelkezett.

Lapunk megkeresésére Bustya János lelkipásztor, a kollégium egykori igazgatója elmondta: már voltak pozitív előjelek, ugyanis a döntés előtt több előzetes kifogást is emeltek a DNA részéről, azokat azonban a bíróság eleve elvetette. Ezért már lehetett számítani a kedvező döntésre.

A vádlott, egykori jogtanácsos szerint a döntés fordulatot hozhat, és már első fokon felmenthetik őt és társait, ami a remények szerint a legközelebbi februári tárgyaláson, vagy legkésőbb az utána következőn megtörténhet. Tamás Emőke egyházkerületi jogtanácsos szerint azonban a per még legalább egy évet eltarthat, hiszen a vádhatóság (DNA) a számára kedvezőtlen döntés miatt valószínűleg fellebbezni fog, így a jogerős ítélet kimondására később, egy másik szinten kerülhet sor.

A szomorú az, hogy a többéves kivizsgálás ideje alatt teljesen leállt a visszaszolgáltatási folyamat. A református egyház egyetlen épületet sem kapott vissza. A jelenlegi bizottság tagjai állítólag azért nem dolgoznak, mert félnek, hogy a Mikó-ügyhöz hasonlóan az általuk hozott döntéseket mások is megtámadhatják.

A több éves herce-hurca végül is két sepsiszentgyörgyi magyar ember feljelentéséből indult. Mint kiderült, az illető személyeknek nem is lett volna szükségük a szóban forgó tanári lakásokra. Jómódban élő, gazdag sepsiszentgyörgyi lakosok, akiknek saját villájuk is van a városhoz közeli falvakban.

Az egyiknek, Benedek Leventének különben most amúgy sincs szüksége lakásra, hiszen jelenleg börtönben ül. Ugyanis a szentgyörgyi kórházmaffiaperben korábban megállapítást nyert: Benedek tíz évvel ezelőtt a megyei kórház gazdasági igazgatójaként 120 millió lej csúszópénzt vett el. A törvényszék bűnösnek találta, és két év tíz hónap letöltendő börtönbüntetésre ítélte. A feljelentő tehát tavaly ősztől börtönben ül, néhány polgári jogától meg is fosztották, az általa kirobbantott ügy azonban tovább folytatódik.

IWIW Twitter Facebook Yahoo MyWeb Google