Tartalomjegyzék

EMNT/EMNP/D.K.

Közlemény

Új Magyar Szó 2011. október 3.

Kolozsvári előfizetőink jelezték, hogy az Erdélyi Magyar Néppárt népszámlálási szórólapjait találták az Új Magyar Szó hétvégi számának lapjai közé helyezve.

Olvasóink azzal a kérdéssel fordultak szerkesztőségünkhöz, hogy az illető politikai párt szórólapjának terjesztése kiadónk tudtával történik-e.

Ezzel kapcsolatban közölni kívánjuk, hogy az Erdélyi Magyar Néppárt szórólapja kiadónk tudta és beleegyezése nélkül került be az Új Magyar Szó Kolozsváron terjesztett hétvégi lapszámainak egy részébe, saját mellékletként terjesztve. A „kakukkfióka-kampánykiadvány" lapunkkal való társítása körülményeinek kivizsgálása jelenleg folyamatban van.

RMDSZ

Markó: a népszámlálás eredményeitől függ számos alapvető kisebbségi jog is

MTI, 2011. október 2.

A romániai magyar közösség valós létszámától függ több olyan alapvető jog is, amely az anyanyelvhasználathoz kapcsolódik – jelentette ki Markó Béla miniszterelnök-helyettes a hétvégén Marosvásárhelyen tartott kerekasztal-beszélgetésen.

A Kós Károly Akadémia Alapítvány és az Erdélyi Magyar Televízió szervezésében rendezett beszélgetésen a közelgő romániai népszámlálás volt az egyik fő téma. A népszámlálás eredménye rendkívül fontos az erdélyi magyarság közérzete szempontjából, de ennek jelképes üzenetén túl, konkrét jogi tétje is van – hangsúlyozta a politikus, aki szerint a magyar közösség valós létszámától függ több, az anyanyelvhasználathoz kapcsolódó alapvető jog is.

A miniszterelnök-helyettes, aki a Kós Károly Akadémia Alapítvány elnöke is, kifejtette: a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) az előző népszámlálásokhoz képest lényegesen nagyobb és átfogóbb mozgósító kampányt indított, amelynek célja, hogy mindenki bátran vállalja nemzeti hovatartozását.

Markó Béla a magyarság létszámával kapcsolatosan emlékeztetett az anyanyelvhasználattal kapcsolatos húsz százalékos küszöbre, amelyet az RMDSZ-nek hosszas politikai küzdelmek nyomán sikerült elérnie 1999-ben. Ennek értelmében, azokon a településeken, ahol a magyarság aránya eléri a 20 százalékot, kötelező módon biztosítani kell a magyar nyelv használatát a közintézményekben, a közigazgatásban.
A törvény ezt nem zárja ki a 20 százalék alatti népességarány esetében sem, de ez már a helyi önkormányzat döntésén múlik. Ennek kapcsán bejelentette: az RMDSZ azt a célt is megfogalmazta, hogy a nyelvhasználati küszöböt 10 százalékra csökkentsék.

Székely István politológus előadásában rámutatott, hogy amióta Románia az Európai Unió tagja, bizonyos játékszabályokat be kell tartania. Felhívta a figyelmet, hogy minden kérdezőbiztosnál van magyar űrlap ott, ahol a magyarság aránya eléri a 20 százalékot. Ez internetről is letölthető (www.nepszamlalas.ro), a honlapról az érdeklődő mindent információt megkaphat.

Székely István szerint az erdélyi magyarság demográfiai tendenciái általánosságban pozitívak, szemben a román nemzetiségűek negatív mutatóival. A szakember rámutatott: a 2007-es európai uniós csatlakozást követően megugrott a romániaiak külföldi munkavállalása, ebben a folyamatban azonban a romániai magyarok kis hányadot képviselnek. Mindez arra enged következtetni, hogy – bár abszolút számokban lesz csökkenés-, az erdélyi magyar közösség az országon belül tartani tudja eddigi számarányát – tette hozzá.

Hangsúlyozta: a népszámlálás során kétszintű kódolással összesítik az eredményeket: azok, akik székelynek vagy „ungurnak" vallották magukat, azokat a második kódolásnál mind magyaroknak nyilvánítják. A csángók esetében ezt nehezebb lenne elérni, ezért aki csángónak vallja magát, az „egyéb" rovatba kerül.

Útjára indult az RMDSZ népszámlálási karavánja

Népújság, 2011. október 1.

Tegnap, szeptember 30-án útjára indult Kolozsvárról az RMDSZ Főtitkársága által koordinált népszámlálási karaván, mely a következő hetekben – október 23-ig – 14 napon át járja Erdély különböző vidékeit.

„A karaván célja az október 20–31. közötti időszakban sorra kerülő népszámlálásról tájékoztatni. Szeretnénk eljuttatni minden fontos technikai tudnivalót az emberekhez, arra buzdítva mindenkit, hogy bátran és büszkén vállalja magyar identitását, anyanyelvét és vallási hovatartozását" – ismertette Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára. Kiemelte, a népszámlálási karaván elsősorban a szórványban élő magyarokra koncentrál, útja során 10 megyében több mint 100 olyan települést érint, ahol a 2002-es népszámlálási adatok alapján a magyarság számaránya 18 és 22 százalék között van. Az ezekben a kisvárosokban, községekben, falvakban élő magyarok többségükben román környezetben szocializálódtak, esetenként vegyes házasságokban élnek, románul tanulnak és dolgoznak – az RMDSZ számára kiemelten fontos eljutni ezekhez az emberekhez, megerősíteni őket identitásukban, és ennek felvállalására bátorítani őket.

A karaván az első két napon Kolozs megye több településére látogat el: Tordatúr, Ajtony, Györgyfalva, Magyarlóna, Kisbács, Tordaszentmihály, Aranyosgyéres, Aranyosegerbegy, Magyarfráta, Mezőkeszű, Magyarszovát és Melegföldvár magyarságát szólítja meg. Ezt követően vasárnap a 15 személyből álló csapat Szilágy megyében Ketesd, Váralmás, Középlak, Nagypetri, Szilágyballa és Zilah magyar lakosainak hívja fel a figyelmét a népszámlálás fontosságára. A hátralevő időszakban Bihar, Arad, Kovászna, Hargita, Szatmár, Máramaros, Maros és Fehér megye szórványtelepülései kerülnek sorra.

„A népszámlálási karaván során a szórólapozás és hangosbuszozás mellett beszélgetésekre is sor kerül a helyi véleményformálókkal, ugyanakkor lakossági fórumok keretében, ahol erdélyi hírességek buzdító üzeneteit is levetítik, a népszámlálás fontosságára hívják fel a figyelmet a szövetség helyi, megyei és országos képviselői. Emellett a karavánhoz olyan neves erdélyi humoristák is csatlakoznak, mint a Szomszédnéni Produkciós Iroda, az Openstage humortársulat és Zsók Levente, az Erdélyi Humorfesztivál nyertese, akik naponta két-két településen lépnek fel" – tájékoztatott Kovács Péter.

Az RMDSZ karavánjával párhuzamosan zajlik a Magyar Ifjúsági Értekezlet (MIÉRT) és az Országos Sport- és Ifjúsági Hatóság közös szervezésében egy szórványkaraván, melynek célja hasonlóképpen a népszámlálással kapcsolatos információszórás. A karaván helyszínein fellép Dancs Annamari és a kisbácsi néptáncegyüttes. A szórványkaraván Arad, Fehér, Hunyad, Brassó, Szeben és Beszterce-Naszód megyéket érinti.

A főtitkár emlékeztetett, hogy a szeptember 5–8. időszakban Marosvásárhelyen, Székelyudvarhelyen, Kolozsváron és Nagyváradon sorra kerülő Quimby koncertsorozat (az RMDSZ is partner) keretében a népszámlálással kapcsolatos tájékoztatásra is sor kerül.

A karavánnal kapcsolatos bővebb információk, továbbá a népszámlálás hasznos tudnivalói, klipek, valamint az RMDSZ által készített tájékoztató anyagok a nepszamlalas.ro és az rmdsz.ro oldalakon találhatók meg.

Népszámlálási kerekasztalt tartottak Marosvásárhelyen

Transindex, 2011. október 3.

A népszámlálás eredménye, „sikeressége" rendkívül fontos az erdélyi magyarság közérzete szempontjából, de ennek a szimbolikus üzeneten túl konkrét, jogi tétje is van: a magyar közösség valós számától függ ugyanis több, az anyanyelvhasználathoz kapcsolódó alapvető jog is – jelentette ki Markó Béla miniszterelnök-helyettes pénteken, Marosvásárhelyen tartott kerekasztal beszélgetésen.

A Kós Károly Akadémia Alapítvány és az Erdélyi Magyar Televízió által közösen szervezett eseményen Markó Béla miniszterelnök-helyettes, a Kós Károly Akadémia Alapítvány elnöke, Székely István politológus, valamint Kapitány Balázs, a magyarországi Népességtudományi Kutatóintézet tudományos titkára tartott előadást a népszámlálással kapcsolatos kérdésekről. Moderátor Ungvári Zrinyi Imre egyetemi tanár volt.

A miniszterelnök-helyettes kifejtette: a népszámlálás fontosságát jelzi, hogy az RMDSZ az előző népszámlálásokhoz képest lényegesen nagyobb és átfogóbb mozgósító kampányt indított, amelynek célja, hogy mindenki bátran vállalja nemzeti hovatartozását. Mint mondta, nem híve a szimbolikus gesztusoknak, cselekedeteknek, az azonban tény, hogy a „hányan vagyunk" kérdésnek fontos jelképes üzenete van, amely befolyásolja az egész közösség közérzetét, jövőképét.

Markó úgy látja, a nemzeti identitás megőrzését szolgáló eszközöknek elvileg nem kellene az adott közösség számától függniük, ez jelenleg mégis számos kisebbségi jog esetében igaz: ilyen az anyanyelvhasználattal kapcsolatos húsz százalékos küszöb, amelyet az RMDSZ-nek hosszas politikai küzdelmek nyomán sikerült elérnie 1999-ben. Ennek értelmében, azokon a településeken, ahol a magyarság aránya eléri a 20%-ot, ott kötelező módon biztosítani kell a magyar nyelv használatát a közintézményekben, a közigazgatásban. A törvény ezt nem zárja ki a 20% alatti népességarány esetében sem, ám ez már a helyi önkormányzat hatáskörébe tartozik.

Ennek kapcsán bejelentette: az RMDSZ célként fogalmazza meg a nyelvhasználati küszöb 10%-ra való csökkentését. A népszámláláson való részvétel és a nemzeti identitás megvallása bizonyos értelemben egy szolidaritási aktus is, hiszen a nemzeti hovatartozás kinyilvánítása meghatározza nemcsak a magunk, hanem a nemzettársaink jogi helyzetét, kilátásait is – hangsúlyozta a miniszterelnök-helyettes.

Székely István politológus rámutatott, hogy amióta Románia az EU tagja, bizonyos játékszabályokat be kell tartania. Felhívta a figyelmet, hogy minden olyan településen, ahol a magyarság aránya eléri a 20%-ot, a kérdezőbiztosnál van magyar űrlap, amelyik az internetről is letölthető a www.nepszamlalas.ro honlapról. Székely elmondta, hogy az állam által szervezett hivatalos kommunikációnak is van magyar összetevője.

A politológus szerint az erdélyi magyarság jelenleg demográfiai szempontból „nem áll rosszul", a felmérések ugyanis már évek óta azt mutatják, hogy az erdélyi magyarok demográfiai tendenciái általánosságban pozitívak, szemben a román nemzetiségűek negatív mutatóival. A szakember rámutatott: a 2007-es európai uniós csatlakozást követően megugrott a románok külföldi munkavállalása, ebben a folyamatban azonban a romániai magyarok jelentősen alulreprezentáltak. Mindez arra enged következtetni, hogy - bár abszolút számokban lesz csökkenés-, az erdélyi magyar közösség az országon belül tartani tudja eddigi számarányát. Hangsúlyozta, hogy a népszámlálás során két szintű kódolással összesítik az eredményeket: azok, akik székelynek vagy „ungurnak" vallották magukat, azokat a második kódolásnál mind magyaroknak nyilvánítják. A csángók esetében ezt nehezebb lenne elérni, ezért aki csángónak vallja magát, az „egyéb" rovatba kerül.

Kapitány Balázs egy átfogó körképet adott a népszámlálás európai gyakorlatát illetően. Előadását a szlovákiai tapasztalat bemutatásával kezdte, ahol a nyelvhasználat jogát 20%-ról 15%-ra csökkentették, de csak a következő népszámlálás után, vagyis 10 év múlva vezetik be. A népszámlálás kérdésében is vannak európai standardok, van egy keretrendszer, ám az Unió számos kérdésben szabad kezet ad a tagországoknak, nem várja el például, hogy a nemzetiségekről adatokat gyűjtsenek, minden ország szabadon dönti el, hogyan és mit kérdez.

A szakember elmondta, Magyarországon a következő két hétben zajlik a népszámlálás, a kérdezett interneten töltheti ki a kérdőívet, majd két hét után eljön a biztos. Szlovákiában és Bulgáriában csakis interneten kell kitölteni a kérdőíveket, míg Ausztriában október 31-én az ország összes adatbázisát összekapcsolják, és csak azoknak kell az önkormányzatokhoz bemenniük, akik esetében hibákat, nagyobb eltéréseket észleltek az összesítés során. (hírszerk.)

Elkezdődött a kampány – két hétig tájékoztat a népszámlálásról az RMDSZ

Krónika, 2011. október 3.

Útjára indult pénteken Kolozsvárról az RMDSZ Főtitkársága által koordinált népszámlálási karaván, mely a következő hetekben, október 23-ig, két héten keresztül járja Erdély különböző vidékeit.

„Szeretnénk eljuttatni minden fontos technikai tudnivalót az emberekhez, arra buzdítva mindenkit, hogy bátran és büszkén vállalja magyar identitását, anyanyelvét és vallási hovatartozását" – mondta Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára. Kiemelte, a karaván elsősorban a szórványban élő magyarokra koncentrál, útja során tíz megyében több mint száz olyan települést érint, ahol a 2002-es népszámlálási adatok alapján a magyarság számaránya 18 és 22 százalék között mozog.

„Ezekben a kisvárosokban, községekben, falvakban élő magyarok többségében román környezetben szocializálódtak, esetenként vegyes házasságokban élnek, románul tanulnak és dolgoznak - az RMDSZ számára kiemelten fontos eljutni ezekhez az emberekhez, megerősíteni őket identitásukban, és ennek felvállalására bátorítani őket" – hangsúlyozta a főtitkár.

A karaván az első két napon Kolozs és Szilágy megye több településére látogatott el, a hátralevő időszakban Bihar, Arad, Kovászna, Hargita, Szatmár, Máramaros, Maros és Fehér megye szórványtelepülései kerülnek sorra. Kovács Péter elmondta, hogy a szórólapozás és hangos-buszozás mellett beszélgetésekre is sor kerül a helyi véleményformálókkal, ugyanakkor lakossági fórumok keretében a népszámlálás fontosságára hívják fel a figyelmet a szövetség helyi, megyei és országos képviselői. Az RMDSZ karavánjával párhuzamosan a Magyar Ifjúsági Értekezlet (MIÉRT) és az Országos Sport és Ifjúsági Hatóság közös szervezésében egy szórványkaraván is útnak indult, mely Arad, Fehér, Hunyad, Brassó, Szeben és Beszterce-Naszód megyéket érinti.
Lélekszámfüggő jogok

Pénteken Marosvásárhelyen kerekasztal-beszélgetést is tartottak a népszámlálásról, amelyen Markó Béla miniszterelnök-helyettes arra hívta fel a figyelmet, hogy a népszámlálás eredménye, „sikeressége" rendkívül fontos az erdélyi magyarság közérzete szempontjából, de ennek a szimbolikus üzeneten túl, konkrét, jogi tétje is van: a magyar közösség valós számától függ ugyanis több, az anyanyelvhasználathoz kapcsolódó alapvető jog is.

A Kós Károly Akadémia Alapítvány és az Erdélyi Magyar Televízió (ETV) által közösen szervezett eseményen Markó Béla miniszterelnök-helyettes, Székely István politológus, valamint Kapitány Balázs, a magyarországi Népességtudományi Kutatóintézet tudományos titkára tartott előadást a népszámlálással kapcsolatos kérdésekről. Moderátor Ungvári-Zrínyi Imre egyetemi tanár volt.

A miniszterelnök-helyettes, aki az alapítvány elnöke is, kifejtette: a népszámlálás fontosságát jelzi, hogy az RMDSZ az előző népszámlálásokhoz képest lényegesen nagyobb és átfogóbb mozgosító kampányt indított. Mint mondta, nem híve a szimbolikus gesztusoknak, cselekedeteknek, az azonban tény, hogy a „hányan vagyunk" kérdésnek fontos jelképes üzenete van, amely befolyásolja az egész közösség közérzetét, jövőképét. Markó Béla ugyanakkor úgy látja, bár a nemzeti identitás megőrzését szolgáló eszközöknek elvileg nem kellene az adott közösség számától függniük, ez jelenleg mégis számos kisebbségi jog esetében igaz: ilyen az anyanyelvhasználattal kapcsolatos húsz százalékos küszöb. Bejelentette: az RMDSZ célként fogalmazza meg ennek 10 százalékra való csökkentését.
„Nem állunk rosszul"

Székely István politológus felhívta a figyelmet, hogy van magyar űrlap minden kérdezőbiztosnál ott, ahol a magyarság eléri a 20 százalékot. Hozzátette, az erdélyi magyarság jelenleg demográfiai szempontból „nem áll rosszul", a felmérések ugyanis már évek óta azt mutatják, hogy az erdélyi magyarok demográfiai tendenciái általánosságban pozitívak, szemben a román nemzetiségűek negatív mutatóival. A szakember rámutatott: az uniós csatlakozást követően megugrott a romániai külföldi munkavállalása, ebben a folyamatban azonban a magyarok jelentősen alulreprezentáltak. Mindez arra enged következtetni, hogy – bár abszolút számokban lesz csökkenés –, az erdélyi magyar közösség az országon belül tartani tudja eddigi számarányát. Hangsúlyozta, hogy a népszámlálás során kétszintű kódolással összesítik az eredményeket: azok, akik székelynek vagy „ungurnak" vallották magukat, azokat a második kódolásnál mind magyaroknak nyilvánítják. A csángók esetében ezt nehezebb lenne elérni, ezért aki csángónak vallja magát, az „egyéb" rovatba kerül.

Kapitány Balázs egy átfogó körképet adott a népszámlálás európai gyakorlatát illetően. Elsőként a szlovákiai tapasztalatot mutatta be, ahol a nyelvhasználat jogát 20-ról 15 százalékra csökkentették, de csak tíz év múlva vezetik be.

ROMÁNIA

Megkezdődött az alkotmányvita – az RMDSZ megtette javaslatait

Kossuth Rádió, 2011. október 1.

A héten elkezdődött az alkotmányvita a parlamentben. Bár nem sok esély van arra, hogy befejeződik a jövő évi választásokig, a kormányon lévő RMDSZ megtette a maga javaslatait.

A román politikát a verespataki bányaterv és a kisebbségek jogállásáról szóló törvénytervezete is megosztja.

Kelemen Hunor elmondta, hogy a most leadott alkotmánymódosító csomagban az RMDSZ ismét törlésre javasolta a nemzetállami kifejezés meghatározást, mert egy olyan országban, ahol a lakosságnak 11%-ka nem román nemzetiségű, hanem valamilyen kisebbséghez tartozik, nem lehet beszélni nemzetállamról. Mindenképpen a közösségek kezébe kell adni a döntést.

Többek között kiemelte az anyanyelv használatának biztosítását a közintézményekben, az iskolákban, az oktatásban, és a mindennapi életben, majd beszélt a kisebbségi törvény vitájáról, a Sapientia Erdélyi Tudományegyetem akkreditációjáról, illetve a Verespatakkal kapcsolatosan a régészeti mentesítési bizonylat került tárgyalásra.

Új parlamenti ülésszak prioritásokkal, pártmozgásokkal és magyar–magyar vitával

Szabadság, 2011.október 3. – BORBÉLY TAMÁS

Új parlamenti ülésszak kezdődött a bukaresti törvényhozásban. Akárcsak eddig, most is vannak deklarált prioritások, de ezek közül kimagaslik egy, amely valamennyi többit felülírja. A pártok már nyakig benne vannak a választási kampányban, mostantól kezdve pedig minden lépésüket a választási kampányok logikája határozza meg. S ebben a logikában kiemelt szerepe van az új választási törvénynek, amelyet jó romániai szokás szerint csak ezután fog valamikor megalkotni a parlament, feltételezve, hogy a kormánykoalícióban sikerül közös nevezőre jutniuk a feleknek.

Miután mindenki alaposan lehurrogta a jelenleg még hatályban lévő választási törvényt, feltételezhetően túl kínos kudarc lenne, ha módosítás nélkül a jelenleg hatályos jogszabály maradna érvényben, így elképzelhető, hogy a megegyezés minden koalíciós párt számára parancs. Kérdés, hogy miként egyeztetik össze a saját érdekeiket. Mert az érdekek kétségtelenül különböznek. A Demokrata-Liberális Párt (PD-L) továbbra is az egyfordulós többségi egyéni választókerületes szavazási rendszer után áhítozik, ami elfogadhatatlan az RMDSZ és általában a romániai magyarság számára.
Az őszi és talán még tavaszi nagy parlamenti harcokat is meghatározza majd a választási rendszer körüli iszapbirkózás, amelynek másik lényeges mellérendelt szempontja a választások időpontja, hiszen az önkormányzati és a parlamenti választások összevonása tekintetében megvan az egyetértés a koalícióban, de ennek a tervnek a véglegesítése a választási rendszerről szóló megegyezést is feltételezi.

A parlamenti harcok tétje: a választási rendszer
A nagy parlamenti harcok alfáját és ómegáját tehát az új választási rendszer kidolgozása jelenti, a kisebbségi törvénytervezet, a régiók átszervezése, valamint az alkotmánymódosítás csak a díszletei lesznek ennek a vitának. A pártok eljátsszák majd, hogy a különböző tervezeteket megvitatják, de már most borítékolható, hogy a felsorolt három tervezet közül egyikből sem lesz hatályos jogszabály. A kisebbségi törvényből azért nem, mert azzal csak az RMDSZ és a nemzeti kisebbségek értenek egyet, ami sajnos túl kevés az elfogadásához, a régióátszervezéssel pedig az RMDSZ nélkül nem igen lehet mit kezdeni. Továbbra is megalapozott az a feltételezés, hogy a régióátszervezést, ha nem is kizárólag, de jórészt azért találta ki a nagyobbik kormánypárt, hogy sakkot adjon a szövetségnek, és meghiúsítsa a kisebbségi törvény elfogadását. Különben a választási kampányok logikája is azt mutatja, hogy választások előtt nem szokták már a pártok elfogadni olyan törvényeket, amelyek megosztják a közvéleményt, ami nagyobb politikai veszteséget jelenthet számukra, mint hasznot. Márpedig a kisebbségi törvény eme voltáról a PD-L meg van győződve, ezt mutatja, hogy körülbelül csaknem egy éve még mindig az erre a célra kijelölt koalíciós bizottság egyezteti a jogszabály vitatott pontjait. Ezt amúgy meglehetősen átláthatatlanul teszi, igazából azt sem tudjuk, hogy történik-e érdemi egyeztetés, vagy csak a munkavégzés látszatának megőrzésére megy ki a játék. Az RMDSZ keze kétségtelenül meg van kötve, hiszen Romániában még mindig – és még egy jó ideig – az a párt fog számítani, amelyik hatalmon van. A népszámlálás sikeres lebonyolítása, valamint a jövő évi választásokon való eredményes szereplés arra kényszeríti az RMDSZ-t, hogy kormányon maradjon, és beletörődjön koalíciós partnere újabb szószegésébe.

Pártpolitikai költözködések
A prioritások közé tartoznak a pártmozgások is, hiszen az ellenzék és kormányoldalon egyaránt elkezdődtek a taktikai helyezkedések. Amint az várható volt, az ellenzéki Szociálliberális Unió (USL) berkeiben látványosan kirobbant az első konfliktus. Természetesen, a helyek elosztásán kaptak össze a felek, miután a Konzervatív Párt (PC) csak „maradékokat" kapott. Dan Voiculescu megpróbálta megzsarolni Victor Pontát és Crin Antonescut, meglebegtetve, hogy amennyiben a konzervatívok kilépnek a szövetségből, a két párt nem indulhat a választásokon az USL jele alatt. Az sem tartható kizártnak, hogy a PC háttérbe szorítása egy átfogóbb terv része, amely a konzervatívoknak az ellenzéki szövetségből való kiebrudalására irányul, hiszen az USL támogatottsága kétségtelenül nőne, ha megszabadulnának a Voiculescu nevéhez ragadó zsebpárttól. Kérdés azonban, hogy ez megéri-e összességében a szociáldemokratáknak és a liberálisoknak, hiszen az említett jogi aggályok mellett jelentős médiaszereplési lehetőségtől is elesnének, ami a végső számításban akár meghatározó szempont is lehet.
A kormányoldalon a PD-L az egyelőre csak fantom Népi Mozgalom életre hívásával foglalatoskodik. Kétségtelen most már, hogy a demokraták új bőrbe kívánkoznak abban a reményben, hogy feledtetni tudják választóikkal a kudarcaikat, és egy új- szélesebb párttal, amely népszerű közéleti személyiségeket is magában foglal – akikről egyelőre semmit nem lehet tudni –, nagyobb esélyekkel vághatnak neki a jövő évi választásnak. Egyelőre azonban alapos gyanúja merült fel annak, hogy a PDL-ben továbbra is háború dúl az úgynevezett régi és új gárda között, és a párt tapasztalt politikusai nem akarják kiengedni kezükből a Népi Mozgalom nevű kezdeményezést. A harc arról szól, hogy ki nyúlja le ezt a kezdeményezést: a Traian Băsecu és a neki hű, „reformistának" nevezett csoportosulás, vagy a híres BBV-hármas (Blaga–Berceanu–Videanu) neve fémjelezte régi gárda.

Befolyásoló tényező a gazdasági válság
Ezek a pártmozgások azonban eltörpülhetnek, ha valóban beigazolódik, hogy újabb világméretű gazdasági válság következik 2012-ben. Románia még ki sem tudta heverni a 2009-es krízist, és máris újabb hullám leselkedik rá. Ez a valóság meghiúsíthatja a főbb pártok taktikai helyezkedési terveit. Az ellenzék profitálhat a helyzetből választási szempontból, de csak akkor teheti meg, ha a válságnak nem lesznek előreláthatatlanul súlyos következményei. Mert egy erőteljes második válsághullám sokkal inkább a szélsőséges pártoknak, mint a hagyományos nagypártoknak kedvezne.

A romániai magyarság szemszögéből ugyancsak számos kérdőjelet vet fel a következő egy év. Nem vitás, hogy lesz bőven politikai acsarkodás, miután az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács sikeresen bejegyeztette az Erdélyi Magyar Néppártot. Egyelőre nem világos, hogy milyen keretek között marad ez a háborúskodás. Nagymértékben függ attól, hogy milyen választási rendszerről születik megállapodás, illetve mikor kerül sor, és milyen formában a következő választásokra.

Magyar–magyar pártharc: lesz-e győztese a versenynek?
Ha egyszerre lesz ugyanis az önkormányzati és a parlamenti választás, akkor elképzelhető, hogy előzetes tesztelések nélkül az RMDSZ megkockáztatja az egyedül indulást, hiszen kétlem, hogy az EMNP-sek a szövetség jele alatt indulnának, vagy fordítva. Egy új választási párt létrehozásának az esélyei is korlátozottak, hiszen az RMDSZ még joggal érezheti magát elég erősnek ahhoz, hogy megkockáztassa a magyar–magyar harcot. Az RMDSZ-nek jelenthet előnyt a választások egyidejű megtartása, hiszen az önkormányzati képviselők, polgármesterek és alpolgármesterek személyes érdekeltségű kampányolása révén a szövetség joggal remélheti, hogy parlamenti jelöltjeinek győzelmi esélyei javulhatnak. Tartalék megoldásként pedig ott van az alternatív választási küszöb, amely ha hatályban marad, akkor az RMDSZ-nek biztosítja a parlamenti jelenlétet. Az más kérdés, hogy a jelenleginél jóval kisebb frakciócsoport behatárolná a szövetség jövőbeli mozgásterét a román belpolitikában. Az EMNP-nek viszont még sokat kell dolgoznia ahhoz, hogy neki is esélye legyen az esetleges alternatív küszöb elérésére. Azonban mindenki számára világosnak kell lennie, hogy egy ilyen küzdelemnek a sikere nem csak a magyar közösségtől függ, hiszen sokat nyom a latban majd például, hogy mekkora lesz a választáson az országos részvételi arány, amit nagymértékben befolyásolhat a gazdasági válságról szóló hipotézisek beigazolódása vagy elmaradása. Ugyanakkor az is igaz, hogy a „csillagok állása" jelenleg az új pártnak kedvez, hiszen a Magyarországról jelentős politikai hátszélnek örvendő szervezet komoly anyaországi anyagi erőforrásoknak örvendhet, ami meghatározza majd az új párt kiépítésének sikerét. Az új politikai alakulatnak előbb meg kell neveznie saját vezetőit, főbb jelöltjeit ahhoz, hogy az RMDSZ felmérje, mennyire komoly ellenféllel áll szemben, és a választók is képet alkossanak az új pártról. Ezek a részletek mind kihatással lesznek arra a döntésre, hogy a romániai magyar politikai elit vállalja-e az egymással szembeni nyílt politikai megmérettetést, vagy jobbnak lát egy kompromisszumot azért, hogy ne vesszen el a romániai magyarság politikai közképviselete.

ERDÉLY

Marosvásárhely: MOGYE-tüntetés helyett október 6-i megemlékezés

Krónika, 2011. október 3. – Szucher Ervin

Némileg csalódott a marosvásárhelyi magyar politikusokban Ádám Valérián, a Romániai Magyar Orvos és Gyógyszerész Képzésért Egyesület (RMOGYKE) titkára, aki az RMDSZ, a Magyar Polgári Párt (MPP) és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) közös sajtótájékoztatóján értesült a jelenlévők döntéséről, miszerint október 6-án nem szerveznek tüntetést a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar tagozatáért.

Ádám, aki a sajtóértekezlet közben hívatlanul állított be az RMDSZ Dózsa György utcai székházában, arra szerette volna rávenni a három magyar politikai alakulatot, hogy az október 6-ára bejelentett közös megemlékezést egyben tüntető megmozdulásnak is szánják. Csütörtökön 17 órától, a Székely Vértanúk oszlopánál a három párt az aradi tábornokokra és a vásárhelyi Postaréten kivégzett hősökre kíván emlékezni.

RMDSZ: rendeződnek a dolgok

„Még az autonomista párt is kihátrált az akcióból" – jegyezte meg keserű szájízzel a politikusok sajtótájékoztatója után Ádám Valérián, aki elmondása szerint a leginkább a Tőkés László által fémjelzett alakulatban csalódott.

A politikai vezetőknek nem csak az RMOGYKE kérése, hanem a szervezet két, orvosi ruhába beöltözött tagjának megjelenése sem jött kapóra. Arckifejezéseikből ítélve Ádám a lehető legrosszabbkor és a számukra lehető legkényelmetlenebb kéréssel toppant be.

A RMOGYKE titkára elképzelésében a postaréti gyülekező kiváló alkalom lett volna az orvosi egyetemem uralkodó magyarellenesség ügyében állást foglalni. A közös rendezvény RMDSZ-es szervezői, Benedek István városi elnök valamint Csegzi Sándor alpolgármester meggyőződésüknek adtak hangot, miszerint október 6-ig rendeződik a MOGYE magyar tagozatának ügye.

„Nincs szükség semmiféle utcai tüntetésre. A magyar tagozat kérdése már meghaladja az egyetem diákságát meg tanári gárdáját, a politikusoknak kell rendezni" – vélekedett Benedek. Csegzi hozzátette: biztos értesülései szerint a kérdést magas szinten, a kormánykoalícióban, az új oktatási törvény szellemében intézik.

A kihátrálással vádolt EMNT utólag egy homályosan megfogalmazott közleményben jelezte, hogy valamelyest mégiscsak felkarolja a RMOGYKE törekvéseit. „Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Maros megyei szervezetének kezdeményezésére az RMDSZ-szel és az MPP-vel közös megemlékezést tart Marosvásárhely magyarsága október 6-án, csütörtökön 17 órakor a Postaréten, a Székely Vértanúk emlékművénél. Hirdetjük, hogy Ne legyen vértanú a magyar orvosképzés! Üdvözöljük az RMDSZ és az MPP helyi vezetőinek a döntését, hogy közösen emlékezzünk meg a 13 aradi és a 4 székely vértanúról, így egységet és erőt felmutatva gyűlünk össze és adunk hangot a magyar orvosképzés ellehetetlenítése elleni tiltakozásunknak" – áll a szerkesztőségünkhöz eljuttatott nyilatkozatban.

Egyedi és egyszeri összefogás

A csütörtökre hirdetett hárompárti összefogás egyedi, azonban egyszeri is. Mindhárom alakulat jelezni szeretné, hogy legalább a történelem és a hősök iránti tiszteletből képes összefogni és egyformán gondolkodni. „Politikailag sok mindenben különbözünk, de közös történelmünk még mindig összeköt. Legalább a megemlékezésen álljunk egymáshoz közelebb" – fejtette ki László György, az MPP megyei elnöke.

A polgári vezető egyébként borúlátónak bizonyult a további együttműködést illetően. Erre Benedek István bejelentése is rászolgált; az RMDSZ marosvásárhelyi elnöke szerint az októberi megemlékezés utáni héten a szervezet megnevezi saját polgármester-jelöltjét. Egy ilyen lépés kizárná a jövő évi összefogást, ugyanis mind az EMNT, mind az MPP csakis egy közös jelölt támogatását vállalja fel, és nem hajlandó felsorakozni egy, az RMDSZ által nevesített „pártkatona" mögé.

Népszámlálási trükkök – konferencia Sepsiszentgyörgyön

Háromszék, 2011. október 3. – Csinta Samu

A küszöbön álló népszámlálás demográfiai, társadalom¬átala¬kulási „környezetét", de az október 20-án kezdődő folyamat né¬hány mögöttesét is körüljárta az elmúlt hétvégén Sepsiszent¬györgyön rendezett Népszámlálás 2011 elnevezésű konferencia.

Az Erdélyi Magyar Ifjak és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács által szervezett tanácskozáson Székely István, az RMDSZ társadalomszervezésért felelős fő¬tit¬kárhelyettese, a szövetség első számú „népszámlálója" több fontos részletkérdésre hívta fel a figyelmet. Az uniós statisztikák szerint ugyan csak 1,8 millió román állampolgár tartózkodik életvitelszerűen az ország határain kívül, a külföldön élők reális száma azonban a 4,3 mil¬lióhoz közelít. Ez a munkaügyi miniszter által is visszaigazolt állapot viszont annak veszélyét vetíti előre, hogy a nép¬számlálás jóval húszmillió alá csökkent romániai lélekszámot regisztrál. A népességcsökkenés pedig kevesebb európai parlamenti helyet jelent, illetve a jelenleginél jóval kevesebb uniós pénzt.

A helyzeten a jelek szerint úgy próbálnak kozmetikázni a romániai felelős szervek, hogy arra biztatják a polgárokat: azokat a külföldön élő rokonaikat, akik az elmúlt tizenkét hónap folyamán hazalátogattak, diktálják be itthon élőkként a kérdezőbiztosoknak.

Székely szerint az elvándorlás jóval kevésbé befolyásolja a romániai magyarok lélekszámát, ennek ellenére mindenkinek azt ajánlja, hogy a magyarok is éljenek a központilag ajánlott módszerrel. A fokozott éberségre azért is szükség lehet, mert a népszámlálási ívek az indokoltnál jóval bonyolultabbak, és míg a tartósan külföldön élők ügyét egyetlen íven „le lehet rendezni", addig az itthon élőkkel kapcsolatban több íven át terjedő kérdéssorozatra kell válaszolni – amit esetleg szívesen megspórolna a számlálóbiztos.

Elsősorban nem háromszéki jelentőségű, de korántsem elhanyagolható az egyetemi központokban élők esete. Az előírások szerint ugyanis az egyetemre, főiskolára járókat az egyetemi központokban kell nyilvántartásba venni. Ismerve azonban a gyakorlatot, miszerint a főiskolások többsége félhivatalosan vagy teljesen „feketén" lakik tanulmányai helyszínén – Kolozsváron közel húszezerre tehető a magyar egyetemisták száma –, sokan egyenesen bujkálnak a hasonló hivatalos számbavétel elől. Ezért a magyar szervezetek arra készülnek, hogy esetleg népszámlálási központok létesítésével tennék könnyebbé az egyetemisták megszámlálását, illetve felszólítják a szülőket, nagyszülőket arra, hogy diktálják be a számlálóbiztosoknak a diák státusban távol lévő fiatalokat is. Az esetleges kettősségeket a személyi szám alapján az adatfeldolgozás során amúgy is kiszűri a központi statisztikai rendszer. A kolozsvári magyarság arányának húsz százalékra való feltornászása az egyetemisták nélkül elképzelhetetlen – jelentette ki Székely István.

A magyar pártok közösen emlékeznek meg október 6-áról

Népújság, 2011, szeptember 30.

„Ha tőlünk függ, akkor lesz Păunescunak szobra Vásárhelyen, amikor Guşának, vagyis soha"

Benedek István, az RMDSZ marosvásárhelyi szervezetének elnöke, László György, a Magyar Polgári Párt megyei elnöke és Jakab István, az Erdélyi Magyar Néppárt megyei elnöke tegnap sajtótájékoztatón jelentette be, hogy a három magyar politikai alakulat közösen emlékezik meg október 6-án az aradi vértanúkról, illetve a marosvásárhelyi székely vértanúkról.

A sajtótájékoztatón jelen volt Csegzi Sándor, az RMDSZ marosvásárhelyi választmányának elnöke, hangsúlyozni kívánta, hogy a megemlékezésnek nem lesz kampányjellege, jó alkalom arra, hogy az összefogásra utaló, Európát átfogó eseményre való megemlékezés kapcsán „mutassunk egyértelmű összefogási szándékot Marosvásárhelyen a magyar politikai szervezetek között".
Jakab István hangsúlyozta: – A marosvásárhelyi magyarság mindig is lelki motorja volt az erdélyi magyarságnak. Nagyon fontos, hogy október 6-án a magyar politikai pártok együtt kívánnak megemlékezni az aradi és a székely vértanúkról. Az emlékezés kegyelete, amely összhangot teremt bennünk, azt is jelzi, hogy egységesek tudunk lenni minden olyan ügyben, amely a magyarság számára fontos, és együtt tudunk hangot adni minden olyan történésnek, amely a magyarság jövőjét biztosítja.

László György: – Ha Marosvásárhelyen – de Erdélyben is – a magyar közösséget képviselő politikai szervezetek megpróbálnak együttműködni, akkor az csakis e közösség politikai múltjának tudható be. Most, félretéve a politikai hovatartozásunkat, arra hivatkozva, hogy ha nem sok közös van bennünk, mégis van egy történelmünk, közös múltunk, így a magyar közösség érdekében félreteszünk minden nézeteltérést, és október 6-án Marosvásárhelyen együtt fogunk emlékezni. Remélem, ez az első jó lépés annak érdekében, hogy életképes érdekképviseletet tudjunk létrehozni az erdélyi magyarságért.

Október 6-ig megoldódhat a MOGYE ügye
Újságírói kérdésre válaszolva Benedek István kijelentette: Az egyetem problémája reális, egy rossz menedzsmentnek és egy rossz charta megszavazásának az eredménye, ami nem vette figyelembe a jelenlegi tanügyi törvényt. Ezt nem teheti meg egyetlen egyetem sem az egyetem autonómiájára hivatkozva, és remélem, hogy Markó Béla miniszterelnök-helyettes úr, aki a tanügyért is felelős, illetve Tőkés László, az Európai Parlament alelnöke megteszi személyesen is a szükséges lépéseket, s különösen Markó Béla tud hatni az egyetem vezetőségére és a tanügyminisztériumra, s felszólítja őket, hogy a törvényeket be kell tartani. „Úgy gondolom, hogy a miniszterelnök-helyettes és az Európai Parlament alelnökének személyes jelenléte az egyetemen, illetve a tárgyalások a következő napokban meghozzák az eredményt".
Ádám Valérián, az RMOGYKE ügyvezetője, aki egy kolléganőjével együtt bejött a sajtótájékoztatóra, bejelentette, hogy ha az RMDSZ és a magyar szervezetek „visszavonulót fújnak" a MOGYE ügyében, akkor az október 6-át követő héten tüntetést szerveznek a civil szervezetek.
Az RMDSZ-politikusok reményüknek adtak hangot, hogy október 6-ig megoldódik a marosvásárhelyi orvosi egyetem ügye. Kiss István, az MPP alelnöke szerint a magyar pártok közösen lépnek fel a MOGYE ügyében.

Iskolaneveket a magyar lakosság arányának megfelelően!
Arra a kérdésre, mi a véleménye arról, hogy Adrian Păunescunak szobrot akarnak állítani Marosvásárhelyen, illetve hogyan viszonyulnak az iskolanévadáshoz, Benedek István kijelentette: – Ez nagyon egyszerű. Az iskola nevét az iskola vezetőtanácsa dönti el, majd a városi tanács szavaz róla. Ami csak konzultatív jellegű. Sajnos, az iskolák vezetőtanácsaiban Vásárhelyen a román tanárok többségben vannak. Mivel Marosvásárhely magyar lakossága kb. 46%, úgy illett volna, hogy az iskolák 46%-ának is magyar neve legyen. Magyar íróról, tanárról, az iskolaalapító Bernády Györgyről iskola legyen elnevezve. Ez nem történt meg. Azt gondolom, az elkövetkezendőkben lesz elegendő politikai józanság az iskolák vezetőségeiben részt vevő tanárokban, s belátják, ez így nem mehet tovább. Ragaszkodunk ahhoz, hogy az iskolák neve a magyar lakosság arányának megfelelő legyen Marosvásárhelyen. Meg kell találni ennek a módját.

A Păunescu-szoborral kapcsolatosan azt mondta: „Akkor lesz Marosvásárhelyen szobra Păunescunak, ha tőlünk függ, amikor Guşának. Vagyis soha!"

Harmincöt új magyar állampolgár

Szatmári Friss Újság, 2011. október 3.

Pénteken Szamosbecsen harmincöt szatmárnémeti, szamoskrassói és avasújvárosi lakos tette le a magyar állampolgársági esküt.

Az egyszerűsített honosítási kérelmet ez év májusában iktatták, azóta izgalommal várták, hogy megérkezzen a jóváhagyás. Az esküt tevőket Sipos László szamoskrassói református lelkipásztor kísérte el. Nagy volt az izgalom, hiszen a minden korosztályt összefogó csoport között volt az avasújvárosi 72 éves Kölcsey Ferenc, aki a nevére is büszke, és aki számára sokat jelent az, hogy ismét magyar állampolgár lehet. Ugyanúgy rég várta ezt a napot a szamoskrassói Fedák György, aki azért, mert az átkos rendszerben felvállalta magyarságát, politikai elítéltként megjárta a börtönt is, most jött el számára az a pillanat, amikor ugyan nem kárpótolták az elszenvedett éveket, de a magyar haza befogadta, annak egyenjogú állampolgára lett, és szülőföldjén sem üldözik amiatt, mert magyarnak vallja magát. Személyigazolványát három éve cserélte ki, azért, hogy magyarul szerepeljen az okmányban a neve.

Eskütétel és ünneplés
A megfelelő előírások szerint a harmincöt új magyar állampolgár Fodor Attila, Szamosbecs alpolgármestere és Póti Zoltánné anyakönyvvezető előtt tette le az állampolgársági esküt. Amikor átvették a Magyar Köztársaság elnökének az aláírásával ellátott bizonylatot és felcsendült
a Himnusz és a Szózat, szinte valamennyiük szeméből kicsordult a könny. Az ,,itt élned, halnod kell" számukra szülővárosukat, szülőföldjüket jelenti.

A hivatalos eskütétel után az új magyar állampolgárok a szamosbecsi polgármesteri hivatal rendezvényterme előtt megterítették az asztalt, előkerült az avasújvárosi bor és pálinka, az otthonról hozott ételek, begyújtották a tüzet a bogrács alatt, és az otthonról hozott alapanyagokból főztek bográcsost. Közben a hangulat is emelkedett, felcsendültek a rég ismert magyar népdalok és nóták, majd csak az estig tartó mulatság után tértek haza.

Erdély 2020 a fejlődésért

Erdély Tv, 2011. október 1. – Gergely Tünde

Szükség van egy Erdély 2020-as stratégia megalkotására a már kidolgozott európai modell mellé – mondta Winkler Gyula európai parlamenti képviselő az SZKT-n. Kifejtette, csak így tudna eredményesen fejlődni a régió, és csak így lehetne a más európai országok nyomába lépni gazdasági szempontból.

Az Európai Parlament már tavaly életbe léptette az Európa 2020 nevet viselő stratégiát. Ez három kulcsterületet foglal magába. Az első terület a tudás alapú gazdaság és információs társadalom, vagyis fejlődni a technológiákban úgy műszaki, mint társadalmi szempontból. A második a zöld gazdaság, vagyis új energiahatékony technológiák megtervezése. A harmadik pedig az emberközpontúság, azaz munkahelyteremtés, szakmai és más képzések biztosítása.

Hogy ennek a stratégiának mi is szerves része legyünk, Winkler Gyula szerint a saját települési, megyei vagy regionális szintű stratégiáink is úgy kell megszülessenek, hogy ezeket az irányelveket tartalmazzák.

„Ezért javasolnám azt, hogy egy Erdély 2020-as stratégiát érdemes megalkotni. Ezen az erdélyi magyar társadalomnak a minden összetevője, mindenfajta elitje gondolkoznia és ezen dolgoznia kell. Azért, mert ha nem érezzük magunkénak ezt a stratégiát, akkor nem is fogjuk tudni megvalósítani." – mondta Winkler Gyula EP képviselő.

Hozzátette: ha elkészülne az Erdély 2020 stratégia a következőkben olyan alpontokkal kellene kiegészíteni, mint Hargita 2020 vagy Kolozs 2020. Az RMDSZ Hunyad megyei szervezete egyébként már júliusban megkezdte a Hunyad 2020 program kidolgozását. Ezt ősszel fogják bemutatni a nagyközönségnek.

Hende Csaba volt az Aradi Magyar Napok megnyitójának ünnepi meghívottja

MTI, 2011. október 2.

Hende Csaba honvédelmi miniszter volt az ünnepi meghívottja az Aradi Magyar Napoknak, amely vasárnap vette kezdetét a vértanúk emlékére rendezett idei rendezvénysorozat keretében.

A belvárosi református templomban tartott nyitó istentiszteleten Kerekes József nagyváradi rogériuszi református lelkész hirdetett igét. Baracsi Levente aradi lelkész köszöntötte a vendégeket, így a magyar honvédelmi minisztert, Füzes Oszkár bukaresti magyar nagykövetet, Szilágyi Mátyás kolozsvári magyar főkonzult, Sándor Mátyás bukaresti magyar katonai attasét.

A Nyugati Jelen című aradi lap internetes honlapján beszámolt arról, hogy az évfordulós ünnepségsorozatot megnyitó beszédében Bognár Levente alpolgármester felelevenítette a tizenhárom aradi vértanú emlékét. „E felemelő pillanatokban értékeinket is felmutathatjuk, ezek adják a lelkierőt ahhoz a harchoz, melyet majd egy évszázada folytatunk megmaradásunkért" – mondta a tisztségviselő.

Hende Csaba beszédében hangsúlyozta: mi, magyarok, bárhol is élünk, mind összetartozunk. A vértanúkra utalva kifejtette: áldozatuk ugyan drámai, megrázó és tragikus volt, de nem értelmetlen, mert az ügy, amiért vállalták az életveszélyt és a halált, végül győzött. Mindig voltak ugyanis olyanok – folytatta gondolatmenetét -, akik nyomukba léptek, és hűek maradtak az eszméhez. Így fogalmazott: a jövőnk nem a múltunkból lesz, hanem belőlünk, ha meg is csináljuk azt, amit elterveztünk.

A miniszter megállapította: az Európai Unió lehetővé teszi az együttműködést, a közös cselekvést. Hosszú ideig a határokon átnyúló utak nem vezettek sehova – tette hozzá -, most azonban eljött az idő a változtatásra, sőt a változások közepette vagyunk. Újra kell szőni a kapcsolatokat – mondta Hende Csaba. A mi nemzedékünknek jutott az a feladat – hangsúlyozta -, hogy kiegyenesítsük azt, amit a történelem összekuszált.
Király András romániai oktatási államtitkár felelevenítette az Aradi Magyar Napok történetét. Az első ilyen rendezvénysorozatot 1999-ben, a vértanúk kivégzésének 150. évfordulójára tartották, mert úgy érezték: Arad magyarságának joga is, kötelessége is megemlékezni október 6-ról.

A nap egyik érdekes színfoltja volt Göncz József és Bognár Béla Szép Arad vármegyénk. Frumosul nostru judet Arad. Unser schönes Komitat Arad című, háromnyelvű könyvének bemutatása. A két soproni szerző a régi Aradot ábrázoló számos képeslapot talált, amelyeken ma már nem látható helyeket is megörökítettek. De nemcsak Arad, hanem a környék, Borosjenő, Lippa, Apatelek, Berzava, Pécska, Csermő, Tornya, Vinga és sok más helység is szerepel néhány képeslappal a nagyszerű kivitelezésben megjelent kötetben.

Az Aradi Magyar Napok megnyitója – Kiegyenesíteni, amit a történelem összekuszált

Nyugati Jelen, 2011. október 3. – Jámbor Gyula

Jeles vendégek és számos – nem csak református – érdeklődő jelenlétében zajlott ma délelőtt az arad-belvárosi református templomban, október 6. előestéjén az Aradi Magyar Napok ünnepélyes megnyitója.

Az istentiszteleten igét hirdetett Kerekes József nagyvárad-rogériuszi lelkipásztor, majd Baracsi Levente aradi lelkész köszöntötte a vendégeket: dr. Hende Csaba magyar honvédelmi minisztert, Füzes Oszkár bukaresti magyar nagykövetet, Szilágyi Mátyás kolozsvári magyar főkonzult, Sándor Mátyás bukaresti magyar katonai attasét, a bemutatásra kerülő könyv két szerzőjét, Göncz Józsefet és Bognár Bélát, valamint az aradi Király András oktatási államtitkárt, Horváth Levente alprefektust, Faragó Péter parlamenti képviselőt, Bognár Levente aradi alpolgármestert, az RMDSZ Arad megyei elnökét.

Megnyitó beszédében Bognár Levente az Aradi Magyar Napok kapcsán a 13 vértanúra utalt, akikre a napokban emlékezünk, s e felemelő pillanatokban értékeinket is felmutathatjuk. Ezek adják a lelkierőt ahhoz a harchoz, hangsúlyozta, amelyek majd egy évszázada folytatunk megmaradásunkért.

Dr. Hende Csaba a saját mappáján és az asztalon elhelyezett virágvázán lévő magyar címer látványából kiindulva fogalmazta meg, hogy mi, magyarok, bárhol is élnénk, mind összetartozunk. A vértanúkra utalva kifejtette: áldozatuk ugyan drámai, megrázó és tragikus volt, de nem értelmetlen, mert az ügy, amiért vállalták az életveszélyt és a halált, végül győzött, mert mindig voltak, akik nyomukba léptek, és hűek maradtak az eszméhez. A bemutatandó könyvről (amelyhez ő írt előszót) elmondta: képeslapokból rögzíti a mi Aradunkat, pompás épületeket és tisztességes kunyhókat, azt a munkát, amely a várost, az együtt élő nemzetek munkájával, felvirágoztatta. Végül kiemelte: a jövőnk nem a múltunkból lesz, hanem belőlünk, ha meg is csináljuk azt, amit elterveztünk. Az EU lehetővé teszi az együttműködést, a közös cselekvést, ami mindannyiunk közös érdeke. Hosszú ideig a határokon átnyúló utak nem vezettek sehova, most eljött az idő a változtatásra, sőt a változások közepette vagyunk. Újra kell szőni a kapcsolatokat, mondta, és nagyra értékelte e törekvésben az aradi polgármester, a megyei tanács, a román kormány erőfeszítéseit. A mi nemzedékünknek jutott az a feladat, mondta befejezésként, hogy kiegyenesítsük azt, amit a történelem összekuszált.

Ujj János történész az Arad vármegyénk. Frumosul nostru judeţ Arad. Unser schönes Komitat Arad c. háromnyelvű könyvről beszélt, amelynek szövegét ő fordította román nyelvre. A két soproni szerző egykori képeslapokból összeállított munkájában, vallotta be, több, általa eddig ismeretlen, a régi Aradot ábrázoló képeslapot talált, amelyeket olyan helyeket is megörökítettek, amelyek ma már nem láthatók. De nemcsak Arad, hanem a környék, Borosjenő, Lippa, Apatelek, Berzava, Pécska, Csermő, Tornya, Vinga és sok más helység is szerepel néhány képeslappal a nagyszerű kivitelezésben megjelent kötetben.

A két szerző a kötet keletkezéstörténetéről szólt. Bognár Béla negyven éve gyűjti a képeslapokat, s pár éve arra gondolt: a ritkaságokat másokkal is meg kellene ismertetni. Ebben talált partnerre Göncz Józsefben, így születtek meg az első kötetek, a Biharországról és Krassó-Szörényről szólók. A harmadikat Aradnak szentelték, a negyedik a temesvári lesz.

Baracsiné Dávid Zsuzsa aradi tiszteletes a magyarországi vendégeknek és Ujj Jánosnak az esemény tiszteletére emlékérmet nyújtott át, amelynek egyik oldalán a református templom látható, a másik oldalán egy ószövetségi idézet van: Mindeddig megsegített minket az Úr.

A rendezvény szónokainak sorát Király András zárta. Felelevenítette az Aradi Magyar Napok kezdetének történetét – 1999, a vértanúk kivégzése 150. évfordulójára rendezték az elsőt, mert úgy érezték: Arad magyarságának joga is, kötelessége is megemlékezni október 6-ról. Az első rendezvény egybeesett a Szabadság-szobor kiszabadításával. A szónok az istentiszteleti igehirdető és a honvédelmi miniszter egy-egy gondolatához kapcsolódva kifejtette: sokszor az érzelem diktálta, mit kell tenni, s azt az értelem erejével valósították meg. Végül Leiningen tábornokot idézve (a fények lassan kihunynak, csak a csillagok fénye marad), így fejezte be: ezek a csillagok vezéreljenek bennünket az értelem és az érzelem útján.
A Himnusz eléneklése után a szerzők dedikálták könyvüket, a Jelen Házban pedig állófogadásra került sor.

MAGYARORSZÁG

Bekérette a szerb nagykövetet a budapesti külügy

MTI, 2011 szeptember 27.

Németh Zsolt szerint nem viszi közelebb Szerbiát az Európai Unióhoz a szerb parlament által hétfőn elfogadott kárpótlási törvény, hanem éppen hogy eltávolítja tőle. Közölte: bekérette Szerbia budapesti nagykövetét, és tájékoztatta a magyar kormány álláspontjáról.

A magyar külügyminisztérium parlamenti államtitkára a kormány álláspontját ismertetve keddi sajtótájékoztatóján elmondta: olyan formában fogadta el a szerb parlament a törvényt, amely a kollektív bűnösség elvét „újból életre keltette". Holott a nemzetközi és az európai jog is az egyéni felelősség elvét mondja ki, vagyis csak az rekeszthető ki bármilyen jog élvezéséből, akit bűnösnek találnak - tette hozzá.
Mint emlékeztetett, a hétfőn elfogadott vagyon-visszaszármaztatási és kárpótlási törvény úgy fogalmaz, hogy mindazokat, akik 1941 és 1945 között a megszálló erők tagjai voltak, vagy azok leszármazottai, kirekesztik a kárpótlásból. „Ezzel gyakorlatilag az egész vajdasági magyarságot kirekesztették ennek a törvénynek a hatálya alól" - emelte ki.

„A második világháborúban mindenkit besoroztak a magyar hadseregbe", ez nem okozhatja azt, hogy háborús bűnösök lennének azok, akik eleget tettek sorkatonai kötelezettségüknek - mutatott rá.

Németh Zsolt közölte: bekérette Szerbia budapesti nagykövetét, és tájékoztatta a magyar kormány álláspontjáról, továbbá arról, hogy az EU tagjelölti státuszának egyértelmű feltételei vannak, és ezeknek a most elfogadott szerb törvény nem felel meg.
Mint mondta, a magyar kormány kész a párbeszédre Belgráddal, és mindenben támogatja a Vajdasági Magyar Szövetséget (VMSZ) - amely ellenezte a jogszabály elfogadását - és a vajdasági magyar közösséget. Az államtitkár felidézte: Pásztor István, a VMSZ elnöke arra kérte Boris Tadic szerb államfőt, hogy ne hirdesse ki a törvényt.

Úgy fogalmazott, azért is fontos, hogy megoldást találjanak a problémára, mert az elmúlt években jól alakultak a magyar-szerb kapcsolatok, beleértve a kisebbségi kérdéseket is. Példaként említette, hogy „megkezdődött a párbeszéd az 1944-1945-ös atrocitások tudományos igényű feldolgozásáról" is. „Abban vagyunk érdekeltek, hogy ez a folyamat folytatódjon" - utalt a két ország közötti kapcsolatokra.
Kérdésre válaszolva az államtitkár kijelentette: Magyarország eltökélt abban, hogy mindenképpen megoldást kell találni a problémára, ha Szerbia az unió tagja akar lenni. Magyarország jelzi a Szerbia tagjelölti státuszával kapcsolatos álláspontját Brüsszelnek - fűzte hozzá.

Felidézte, hogy Martonyi János külügyminiszter már korábban is jelezte a magyar aggodalmakat Szerbiának, és Schmitt Pál államfő is tárgyalt a kérdésről Boris Tadic szerb köztársasági elnökkel.

A köztulajdonról szóló törvény a közvagyon három tulajdonosi szintjét határozza meg: az államot, a tartományt, valamint a helyi közigazgatást. A törvény egyebek között leírja, hogy mi értendő az országban természeti kincseken és közjavakon, s kimondja, hogy ezeket nem lehet elidegeníteni, viszont használatba, vagy bérbe lehet adni őket.
A Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) parlamenti képviselői, jóllehet a VMSZ tagja a kormánypárti koalíciónak, nem támogatták a tervezet elfogadását, mert a szerb kormány nem adott helyt módosító indítványaiknak. Ezekben egyebek között sürgették a vajdasági vasúti infrastruktúra egy részének, valamint a Vajdaság felszíni csatornahálózatának a visszajuttatását tartományi jogkörbe.

A kisajátított vagyon visszaadásáról és a kárpótlásról szóló törvény a restitúció gerincét hivatott képezni, és kimondja: ahol csak mód van rá, a természetbeni visszajuttatás jön szóba. Azokban az esetekben, ahol ez lehetetlen, a volt tulajdonosokat pénzben, vagy kötvényekkel kell kárpótolni. A kötvényeket euróban fogják kibocsátani 2015-től kezdődően, lejáratuk pedig 15 év.

A törvény szabályozza a kisajátított vagyon visszaadásának, vagy a vagyonért járó kárpótlás törvényi feltételeit, módját és eljárási rendjét. Csak azok a vagyonok adhatóak vissza, illetve azokért jár kárpótlás, amelyeket Szerbia területén 1945. március 9. után vettek el tulajdonosaiktól. A törvény hatálya kiterjed azokra is, akik vagyonukat Szerbia mai területén a holokauszt következtében veszítették el. A holokauszt azon áldozataival, akiktől elvették vagyonukat, de nincsenek élő és törvényes örökösök, külön törvény foglalkozik majd.

A kisajátított vagyon visszajuttatására és kárpótlásra nem tarthatnak igényt többek között azoknak a megszálló erőknek a tagjai, akik a második világháború idején Szerbia területén tevékenykedtek. A restitúcióból ezen személyek utódait is kizárja a most elfogadott törvény. Ez alól csak a rehabilitált személyek képeznek kivételt.

Sütő András szobrot avattak Sopronban

stop.hu/MTI, 2011. október 3.

Szobrot állítottak Sütő András erdélyi írónak, az egyetemes magyar irodalom kiemelkedő személyiségének Sopronban. A köztéri alkotást pénteken, az író halálának ötödik évfordulóján avatták fel a Deák tér nyugati szegletében, nem messze Deák Ferenc és Kölcsey Ferenc szobrától.

A közadakozásból megvalósult bronz mellszobor Bocskay Vince szovátai szobrászművész munkája. Ez az első köztéri alkotás a Kárpát-medencében, amely emléket állít az Anyám könnyű álmot ígér című regény és a Csillag a máglyán, illetve az Egy lócsiszár virágvasárnapja című drámák szerzőjének.

Úry Előd, a szoborállítást kezdeményező helyi Erdélyi Kör és Kálvin Kör képviseletében üdvözölte az egybegyűlteket, köztük Mádl Dalmát, a korábbi köztársasági elnök özvegyét, az ünnep védnökét és az Erdélyből érkezett félszáznál több vendéget. Köszöntőjében szólt a soproniaknak a sütői életmű iránti elkötelezettségéről, amelyet jelez a szoborállítás hírének hallatán megmutatkozó adakozási kedv.

Sütő András művei erőforrások, erőt adnak tovább élni, a kisebbségi létben is felemelkedni – fogalmazott az író életművének központi gondolatiságáról ünnepi beszédében Görömbei András irodalomtörténész. Méltatásában elmondta: Sütő András regényeiben az örök értékek vállalását, drámáiban a hatalommal szembesülő embert mutatta meg, és valamennyi munkájában az anyanyelv meghatározó voltáról szólt.

Az alkotást a civil szervezetek a város tulajdonába adták. Sopron befogadta Bocskay Vince szobrát – mondta az ünnepségen Fodor Tamás polgármester.

A szobor megkoszorúzását követően a református templomban emlékestet tartottak, amelyen részletek hangzottak el Sütő András műveiből.

L. Simon erősebb Jankovicsnál? – Kultúrfinanszírozás - Személycsere a Nemzeti Kulturális Alap élén

Népszabadság, 2011. október 1. – Varsányi Gyula

Közös megegyezéssel távozik a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) éléről Jankovics Marcell, helyére L. Simon Lászlót, az Országgyűlés kulturális bizottsága elnökét nevezte ki a Nemzeti Erőforrás Minisztérium (Nefmi) vezetője október 15-től – tette közzé tegnap a tárca. Hozzátéve: a személycsere oka, hogy a jövő évi költségvetés más koncepciójú irányítást kíván az NKA-nál, és a tárca továbbra is számít Jankovics tudására és munkájára.

Az eddigi NKA-elnök határozottan cáfolta lapunknak azt a föltételezést, hogy maga mondott le a sorozatos pénzügyi visszafogások miatt. Mint megjegyezte: önálló, elkülönült pénzalapnak tekintette az állami mecénás szervezetet, amelynek elnöki posztját továbbra is betöltötte volna. Távozásának hátteréről azonban nem kívánt nyilatkozni. Tavalyi hivatalba lépésekor elmondta érdeklődésünkre, nem a miniszterelnök, hanem Halász János, a Nefmi politikai államtitkára felkérésére vállalta el ismét – miután 1998 és 2002 között már egyszer betöltötte – e tisztséget. Akkoriban a kulturális államtitkár, Szőcs Géza nyilvánosan közölte, neki más jelöltje lett volna a posztra. (A tárca ugyanakkor pénzzel támogatta, hogy a Kossuth-díjas filmrendező-író befejezhesse Az ember tragédiája évtizedek óta készülő animációs feldolgozását.)

Tehát kezdetben is utaltak jelek arra, hogy Jankovics személye körül mintha nem lenne teljes politikai konszenzus a kormányoldalon, és egyebek között a tavaly augusztus óta az NKA-t sújtó sorozatos pénzügyi elvonások is azt a látszatot keltették, hogy pozíciója nem elég erős. Most úgy váltották le, hogy „kárpótlásul" megbízatást ajánlottak fel neki a Nefminél, amivel kapcsolatban Jankovics érdeklődésünkremegjegyezte: erről Halász Jánossal fog a közeljövőben tárgyalni, ha értelmes feladatról van szó, akkor érdekes lehet számára. Hozzáfűzte, ha csak írásos anyagokat kell gyártania, amelyekből soha sem lesz semmi, nem vállal minisztériumi munkát, mert alkotó embernek tartja magát, és további könyv- és filmtervei vannak.

L. Simon László költőként és az Írószövetség korábbi titkáraként vállalt politikai szerepet a Fidesz értelmiségi holdudvarában, majd a kormánypárt képviselője és a parlament kulturális bizottságának elnöke lett. Mostanáig több önálló kezdeményezése volt, többször szembement a kormány kultúrát sújtó „keményvonalas" törekvéseivel. Így például ellenezte a mozgókép-közalapítvány és az állami filmfinanszírozás azonnali megszüntetését; vagy legutóbb kifogásolta a kulturálisművészeti szervezetek támogatásának visszatartását. Érdeklődésünkre tegnap arról tájékoztatta lapunkat, változtatásokat tervez az NKA-nál, így például egyszerűsíteni kell a szakkollégiumi rendszert, a pályáztatást, az ügyintézést, amiről már részben előkészítették a szükséges kormányrendelet-módosításokat.

HIRDETÉS
Azzal kapcsolatban, hogy korábban erőteljes kifogások érték az NKA-t a jobboldalról, mert a kurátorok személye úgymond nem kiegyensúlyozott politikailag, megjegyezte: nem a személyi összetétel, hanem az ésszerű szakmai működés érdekében tervezi a kollégiumok számának csökkentését és a testületek közötti más feladatmegosztást. A financiális problémák kapcsán elmondta, igyekezett minél jobb pozícióba hozni a mecénásszervezetet a jövő évi költségvetésben, ami persze korántsem kielégítő, de „majd meglátjuk, tudunk-e tenni még valamit ennek érdekében" – fűzte hozzá.

Újabb gyűlölködés Magyarország ellen

MNO, 2011. október 2.

Magyarország „echte fasiszta állam", a magyarok pedig ostobák; „a magyar fasizmus butaságra épül, ezért nagyon szilárd alapokon áll" – fogalmaz Bartus László, az Amerikai Népszava főszerkesztője legfrissebb cikkében, hozzátéve, „a rendőrség politikai megrendelésre dolgozik. Az ügyészség bárkit megvádol, akit akar, a kijelölt bírók pedig elítélik, akiket eléjük tesznek". Szerinte a magyar társadalmat leginkább Kertész Ákos botrányos kijelentéseivel lehet leírni.

Bartus és közössége

Az Amerikai Népszava blogteret nyújt azoknak, akik írásaikat ott közzétéve így egyfajta közösséget vállalnak a Bartus fémjelezte lappal. Ők többek között Andrassew Iván, Para-Kovács Imre, Buják Attila, Kozák Márton, Ungváry Tamás, Tamás Gáspár Miklós, Vásárhelyi Mária, Ungváry Rudolf, akiknek blogja a magyar társadalom elleni folyamatos gyűlöletkeltés és kirohanás ellenére ma is ott látható a nepszava.com oldalon.
A New Yorkban megjelenő Amerikai Népszava tette közzé szeptember elején Kertész Ákos rasszista sorait, aki szerint a magyarok „genetikailag alattvalók", s egyedül felelősek a holokausztért. Kertész mondandóját néhány balliberális publicistán és politikuson kívül minden gondolkodó elítélte – sokan elhatárolódtak tőle –, a Fővárosi Közgyűlés pedig visszavonta Kertész díszpolgári kitüntetését méltatlan mondatai miatt.

Bartus László főszerkesztő ma ott folytatja Kertész munkáját, ahol az abbahagyta, s rá is hivatkozva a Nepszava.com-ra egy újabb uszító, rasszista és gyűlöletkeltő cikket írt. Többek között így fogalmaz: „Magyarország végigmegy azon a katasztrófán, ami előtte áll. (...) Borzalmas évek jönnek, félelem és rettegés. Kényszermunka és rabszolgatartás következik, munkaszolgálat a cigányoknak, a hajléktalanoknak, a rokkantaknak, és az állásuktól megfosztott politikailag megbízhatatlanoknak, ahonnan nem vezet már vissza út a polgári életbe. Maguk is bűnbakok, és ehhez kell más bűnbakok bebörtönzése. A frusztrált tömeg gyűlöletét a kijelölt bűnbakokra kell irányítani. A széplelkek nem szeretik, ha leírjuk, ezért csak azért is megtesszük: ez echte fasiszta állam. A fasiszta rendszereket pedig az irigység és a gyűlölet élteti. A magyar fasizmus butaságra épül, ezért nagyon szilárd alapokon áll." A hazai demokratikus intézményrendszereket így jellemzi: „A rendőrség politikai megrendelésre dolgozik. Az ügyészség bárkit megvádol, akit akar, a kijelölt bírók pedig elítélik, akiket eléjük tesznek."

A Fővárosi Önkormányzattal ellentétben a magyar diplomácia egyelőre nem lépett fel a hazánkat folyamatosan gyalázó Amerikai Népszavával szemben, Dán Károly New York-i főkonzul a Magyar Nemzet kérdésére nem kommentálta Kertész rasszista sorait. A mai cikkével azonban Bartus a külföldön a magyar diplomácia által képviselt Magyarországot fasisztának minősíti, ami árthat hazánk nemzetközi megítélésének.

KÁRPÁT-MEDENCE

Hedvig

Új Szó (Sk), 2011. október 2. – Juraj Hrabko

Szlovákia hivatalosan bocsánatot kért Malina Žák Hedvigtől minden megaláztatásért, amit az ország miatt valaha el kellett szenvednie. Valaha, azaz Robert Fico kormánya idején, amelynek tagja a Hedvig-ügyben fontos szerepet játszó Róbert Kaliňák belügyminiszter volt.

Kétségtelen, hogy mind a mai napig felmerülnek kétségek, úgy játszódott-e le Malina Hedvig megtámadása, ahogyan elmesélte, vagy teljesen másként történt. Ezer százalékra csak ő tudja, senki más. Nincs okunk arra, hogy kételkedjünk a szavaiban, de mindenkinek jogában áll, hogy ne higgyen neki. Nem ez a gond. Azonban súlyos probléma, ahogyan az állami szervek viszonyultak a kérdéshez. Kétséget kizáróan hibáztak.

Amikor öt évvel ezelőtt az STV Riporterek című műsorának forgatókönyvét írtam erről az ügyről, nyomozati anyagok tucatjait olvastam el. De ma sem változtatnám meg annak a szövegnek egyetlen szavát sem, amelyet Eugen Korda felolvasott a riportban. Ugyanis csak összehasonlítottam Róbert Kaliňák szavait, amelyeket a vizsgálati anyagra hivatkozva mondott azokkal, amelyek a vizsgálati anyagban voltak. Az elemzésből világosan kitűnt, hogy a miniszter bizonyos dolgokat megszépített, néha szabadjára engedte a fantáziáját, máskor kitalált ezt-azt. Például azok a tények, hogy Hedvig röviddel megtámadása előtt telefonált, hogy nem zároltatta a bankkártyáját, hogy megtalálták a nyálát, mindez és sok minden más nem szerepeltek a vizsgálati anyagban, mégis elhangzott a miniszter szájából.

Szlovákia úgy kért bocsánatot Hedvigtől, hogy ő cserébe visszavonja strasbourgi feljelentését, de nem kap kártérítést azért, amit az államtól elszenvedett. Állítólag ilyen a bírósági egyezség, s ha ez így van, kijelenthetjük, hogy az állam jól járt, mert ezt a pert biztosan elvesztette volna. Mást is elveszt, de a sérelemért fizet, viszont nem kér bocsánatot. Érthető, hogy Hedvig – aki ma már két gyermek anyja – végre békességet akar, a múlt eseményeit sutba akarja dobni, ezért állt rá a megegyezésre. Érthetetlen lenne azonban, ha ugyanez vezérelné az államot – nem lenne helyes, ha visszavonnák a Hedvig ellen hamis tanúzásért emelt vádat, s ha legalább nem igyekezne megbüntetni azokat, akik ebben az ügyben úgy jártak el, ahogyan a törvény értelmében nem tehették volna.

Semjén Zsolt: nem fogadjuk el a kollektív bűnösség elvét

MTI, 2011. október 2.

Magyarország nem fogadja el a kollektív bűnösség elvét, amely teljesen ellentétes az Európai Unió alapelvével, a legalapvetőbb emberi jogokkal és a magyarság érdekeivel – jelentette ki Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes vasárnap Szabadkán.

Messzemenőkig elkötelezettek vagyunk Szerbia európai integrációja mellett, de kollektív jogfosztást tartalmazó törvényekkel nem reális az uniós csatlakozás – mondta a politikus a Magyar Nemzeti Tanácsnak a szabadkai városházán rendezett ösztöndíjünnepségén.

Mindent megteszünk Szerbia csatlakozásáért, de az Európai Unió alapelvével, a legalapvetőbb emberi jogokkal és a magyarság érdekeivel ellentétes szabályozás esetén kénytelenek vagyunk átgondolni Szerbia tagjelölti státusának kérdését – hangsúlyozta Semjén Zsolt.

Hozzátette: bízik benne, hogy erre nem lesz szükség, és a belgrádi törvényhozás módosítja a vagyon-visszaszármaztatási törvény elfogadhatatlan részleteit, megnyitva ezzel a lehetőségét a magyar közösség kárpótlása előtt.

Újabb gerillaakció a magyar nyelvhasználatért Dunaszerdahelyen

bumm.sk, 2011. október 2.

Vasárnap reggelre ismeretlenek festékszóróval néhány dunaszerdahelyi óriásplakátra a következő feliratokat írták fel: „Ha kell a pénzünk, kérjétek magyarul is!"
A Vasút utca hirdetőtáblái egy kivételével kizárólag szlovák nyelven hirdetnek. A 80%-ban magyarok lakta városban a reklámfelületek túlnyomó többségére jellemző a szlovák egynyelvűség.

Mint arról korábban beszámoltunk, a csallóközi településen június végén jelentek meg a magyar feliratok követelő matricák. Az akciót az önkormányzat részéről egy határozat követett, melyben felszólítják a város területén működő vállalkozásokat és intézményeket a kétnyelvűség elvének következetes betartására. Mivel a vállalkozások többsége mindezidáig nem tett eleget a felszólításoknak, úgy tűnik, hogy a követelés radikálisabb eszközökhöz folyamodik.

A kétnyelvűséget követelő matricakampány a nyár folyamán indult és terjedt el egész Dél-Szlovákiában. A kezdeményezés nyomán Komárom, Somorja és Dunaszerdahely után egyre több település fogadott el olyan határozatot, mely felszólítja a városban tevékenykedő vállalkozásokat, intézményeket a kétnyelvű feliratok használatára. Hasonló határozat született a kelet-szlovákiai Szepsiben, és Nagymegyeren is.

Az MKP és a Híd is kampányolni kezdett a kétnyelvű feliratokért, Berényiék óriásplakátokkal, Bugárék matricákkal.

INTERJÚK, ELEMZÉSEK, PUBLICISZTIKA

Erdély

Hargita Népe 2011. október 3. – Isán István Csongor

Követve a közösségünkben végbemenő változásokat, egy szomorú és egyre erőteljesebb jelenségre lehet felfigyelni. Arra, hogy lassan csak nyúlványai leszünk a magyarországi közéletnek (illetve a bukaresti románnak). Közben egyre kevesebbet figyelünk itthoni helyzetünkre, közös helyzetünkre. Tájékozottabbak vagyunk arról, hogy ki mondjuk Debrecen polgármestere (vagy Bukaresté), mint arról, hogy ki Szatmárnémeti magyar városvezetője. Mi több, míg sokan Győzikét előszeretettel beengedik otthonukba (képletesen szólva, természetesen), addig a nem székelyföldi magyarokkal szemben egyre bizalmatlanabbak vagyunk (és ez a bizalmatlanság onnan errefelé is igaz).

Miközben a magyarországi közéletről határozott véleményünk van, importáljuk onnan a törésvonalakat is. Törésvonalakat, amelyeknek ott talán megvan az értelme, Erdélyben azonban semmi szükség rájuk. Az erdélyi magyar közösség széttöredezik: nem tudtunk kiépíteni egyetlen saját központot, közösségi, politikai életünk központját, amely a központ minden vonzásával, de szervezőerejével is bírjon. Így apróbb gócpontok létesültek, és ezek pedig a közösség életére meghatározó befolyással bíró nagy központok felé (Bukarest és Budapest) egyedi módon kezdenek tájékozódni. Erre játszanak az említett hatalmi centrumok is, amikor folyamatosan alakítják viszonyukat a romániai magyar társadalommal.

Az RMDSZ első kongresszusán komoly vita alakult ki arról, hogy milyen központú legyen a szervezet. Akkor az érdekképviseleti és szervezeti központ kettősségének kényszere alatt döntöttek a „kétfejűség mellett": vagyis Kolozsvár a központ, de Bukarestben a legerőssebb a jelenlét. A közösség széttöredezésének jelenségét a média tükrözi a leginkább: a székelyföldi médiafogyasztó helyi, budapesti és bukaresti hírekkel szembesül elsősorban (az ezek közötti sorrendet ki-ki maga választja meg), a sorstársaira vonatkozó (nem katasztrófaszerű) hírekre fel sem figyel, időt sem szentel az ilyen típusú információkra.

Erdélyben oda jutunk lassan, hogy nem ismerjük egymást (még a Székelyföldön belül is komoly problémává növi ki magát ez a jelenség). És nem ismerjük az elitjeinket sem. Ismerjük a helyi eliteket, de a kolozsváriakat például már nagyon kevesen. Nincs is olyan, Erdély-szerte jelentős médiaerőt képviselő platform, amelyik ezeknek megnyilvánulási fóruma lehetne. Ez komoly veszélyeket rejt magában. A legnagyobb ezek közül talán az, hogy lassan nem fogunk tudni a köznép szintjén megfogalmazni egy olyan közös célt, ami mindegyik erdélyi magyarra érvényes, amit bármelyikünk felvállal.

Ahogy az idő telik, úgy válik a folyamat egyre nehezebben visszafordíthatóvá. És az, ami évszázadokon keresztül egy meghatározott gondolkodási és politikai tér volt – vagyis Erdély – kolóniává válik. A konkvisztádorok már itt vannak, és érdekeiket egyforma kegyetlenséggel próbálják győzelemre vinni, mindegy, hogy keletről vagy nyugatról jönnek. Ellenállni csak akkor tudunk, ha Erdély fogalmát újra élővé tesszük.

Újabb kirohanás az Amerikai Népszavában

2011. október 3.

Magyarország „echte fasiszta állam", a magyarok pedig ostobák; „a magyar fasizmus butaságra épül, ezért nagyon szilárd alapokon áll" – fogalmaz Bartus László, az Amerikai Népszava főszerkesztője legfrissebb cikkében.

A New Yorkban megjelenő lap vezetője szerint „Magyarországon borzalmas évek jönnek, félelem és rettegés. Kényszermunka és rabszolgatartás következik, munkaszolgálat a cigányoknak, a hajléktalanoknak, a rokkantaknak, és az állásuktól megfosztott politikailag megbízhatatlanoknak, ahonnan nem vezet már visszaút a polgári életbe. Maguk is bűnbakok, és ehhez kell más bűnbakok bebörtönzése. A frusztrált tömeg gyűlöletét a kijelölt bűnbakokra kell irányítani." Bartus László úgy véli, a magyarországi rendőrség „politikai megrendelésre dolgozik. Az ügyészség bárkit megvádol, akit akar, a kijelölt bírók pedig elítélik, akiket eléjük tesznek." Mint ismeretes, az Amerikai Népszava tette közzé szeptember elején Kertész Ákos nagy felháborodást kiváltó sorait, amelyek szerint a magyarok „genetikailag alattvalók", s egyedül felelősek a holokausztért. Kertész mondandóját számos magyarországi politikus és gondolkodó elítélte – sokan elhatárolódtak tőle –, a Fővárosi Közgyűlés pedig visszavonta Kertész díszpolgári kitüntetését méltatlan mondatai miatt.

Mi jár Erdély magyar népének?

Krónika, 2011. szeptember 30. – B. Kovács András

Nem húsz éve vajúdó kérdés Erdély magyar népének önmeghatározása és tipológiai besorolása, de az utóbbi két évtized politikai-közéleti vitái, közvetve vagy közvetlenül, e dilemma körül forognak. A világ nemzeti kisebbségei, etnikai csoportjai, néptöredékei vagy leszakadt nemzetrészei, népközösségei ugyanis rendkívül sokfélék, s olyan széles ölelésű skála alkotható adott szempontok szerint belőlük, melyben a kritériumtól függően, hol ide, hol oda kerülnek a sorban.

Ha önállósági, önigazgatási, önrendelkezési igényszintjüket nézzük, nyilván ég és föld a különbség azok lehetőségei között, melyek saját adminisztrációval tulajdonképpen soha nem rendelkeztek, és valahol a Északi-tenger és az Ob mellékén vándorolnak ma is rénszarvasnyájaik mögött, s ábécét is pár évtizede kaptak – hogy több távoli nyelvrokonunkra utaljak –, és mondjuk az osztrák nemzetről az I. világháború után nagyhatalmi diktátummal leszakított, majd békeszerződésben is Olaszországnak ítélt dél-tiroli/alto adigei németek közt. Akik kilencven éve nem feledhetik, hogy ők alig három emberöltővel korábban minden nemzeti sérelemtől mentesen élhettek egy olyan területen, melyen akkor még 93 százalékos többséget képeztek. Nyilvánvalóan más a két népcsoport lehetőségmezeje is mind politikailag, mind kulturálisan, tehát nem csoda, hogy eltérő igényeket támasztanak azzal a többségi állammal és a nagyvilággal szemben, melyben élniük adatott.

Hatalmas azonban az eltérés e tekintetben a kontinens szerencsésebb, polgárosult felében létező kisebbségi népcsoportok közt is, mert létüknek valósága más-más dimenzióba helyezi nem csupán törekvéseit, még a vágyait is. Például a Bretagne-félsziget kelta maradékainak, vagy a baszk és katalán nacionalistáknak, illetve, hogy valahol közöttük elhelyezkedő típust említsünk, a belgiumi, illetve dániai német közösségeknek. Az általuk a mai napig elért önrendelkezési fokon persze legalább annyira lemérhető saját igényességük, mint többségi államaik toleranciája, de egyúttal az egymás közti háborús erőszakot, mondhatni, ellehetetlenítő EU-s integráció erőterének kényszere és szabadsága is. No, de hol helyezkedünk el a lehetőségek és adottságok szorításában mi, erdélyi magyarok, és vajon milyen kapcsolat áll fönn politikai pártjaink új lendületet vett gyarapodása és önmeghatározásaink többfélesége közt?

Új alkura van szükség

Az immár három magyar politikai párt közt eddig dehonesztáló módon jobbára marakodásba és kiátkozásba fúló erdélyi vita pontosan elvétett, ködösítést szolgáló volta miatt elfedi a lényeget. Az egységkötés szükségességére való örökös hivatkozás sem tesz sokszor egyebet, mint olyasmit vár el a politikusoktól, amire esetleg a kérdések tisztázása, átbeszélése után kerülhetne sor. Amíg a porhintés szándéka és valósága uralja az érintkezést, vajmi kevés az esélye annak, hogy a pártpluralizmus szükségessége, hasznáról nem is beszélve, elismerést nyerjen az elit vezető és hangadó köreiben. Mindaddig csupán arra van mód, hogy mindenik a magáét hajtogatja megszállott módon, és a párbeszédet éppúgy kerüli, mint az egyezkedést, holott egyre világosabb, hogy a tárgyalás kikerülhetetlen, a valamilyen formában való országos kiegyezés pedig egész egyszerűen kicselezhetetlen lesz. Hiába ámítja magát azzal ez vagy az a pártvezér, hogy majd marginalizálja és megfojtja a másikat, azt ugyanis csak az erdélyi magyarság egésze esélyeinek rombolása árán teheti meg, és ezért alighanem keményen megfizet majd a választásokon, még inkább a jövő nemzedék ítélőszéke előtt.

Az erdélyi magyarságban ugyanis nagy lehetőségek rejlenek, és azok felszínre hozatala, tudatosítása a feladat ahhoz, hogy azokból valami az országos és össznemzeti valóságba is átkerüljön. Nem a tizenöt éve megkötött kényszerű kompromisszumokhoz való elvakult ragaszkodás vezet népközösségi életünk kiteljesedéshez, hanem egy újabb alkura való felkészülés a többséggel és államával, annak megkötése minél előbb és minél kedvezőbb feltételekkel.
Nép, mely nemzetrész

No, de vissza a tipológiához. Mi nem elesett és az önépítés elemi lépéseinél tartó, apró töredékközössége vagyunk a kontinensnek, hanem évezrede őshonos népe egy multikulturális, többnemzetiségű tartománynak, melynek persze, ha e minőségét fokozottabban elismerné a román nemzetállam, az mindenképp javunkra válna. No, de egy korlátozó érvényesülése e tényállásnak létezik, minden ellenkező törekvés ellenére ugyanis, e tény ereje átüt a homogenizációs kényszeren. (Innen egész jogállapotunk átmenteti jellege, korlátozottsága. Van, de még sincs – miközben azért létezik bizonyos fokig.) Adott a történelmi igazság, hogy egy már létrejött polgári nemzeti egység megbontása, erőszakos felszabdalása volt az, mely mai sorsunkba taszított, s hogy ez a mai Európában merőben új módon ellensúlyozható és gyógyítható a határok fölötti egyesítés formájában.

Hatalmas fölény, hogy nagy lélekszámú népközösséget alkotunk, s hogy belső tagoltságunk, a székelység külön népi öntudata sem szétszakítólag hat, hiszen napnál világosabb, hogy a székelyföldi területi autonómia is úgy elérhetőbb és fenntarthatóbb, ha a magyar nemzeti összefogásra támaszkodik, és nem más utakon (?) indul el.

Másik ütőkártyánk, hogy tagolt társadalmi struktúránkat viszonylag épen megtartottuk, majd minden réteg, osztály, szakmai kategória megtalálható sorainkban, mely egy külön nemzetiségi társadalmat életképessé tesz. A nemzeti identitástudat termelésében létfontosságú értelmiség jól teljesít. Hogy e relatív önállóság összefonódása a többségi társadalommal tulajdonképpen a történelmi kiegyezést kellene hogy elősegítse, ez ma persze még sajnos nemcsak hogy nem nyilvánvaló a román elit köreiben, hanem pontosan a visszaélésre sarkall, kiszolgáltatottsággá változtatnák át, de ezt szerintem, sokáig nem erőltethetik anélkül, hogy maguk látnák kárát. A függés ugyanis, ha más mértékben is, de mégis kölcsönös, és ennek érvényt lehet szerezni előbb-utóbb. (Nem is beszélve ugye a jóhiszemű egymást segítésről.)
Saját társadalom

E társadalomnyi saját világ olyan intézményhálózatot működtet, és szül újra, tart fenn és fejleszt, melynek egységesülését ugyan folyton fékezik, de az mégis folyamatban van ilyen vagy olyan formában, habár hol elégedetten, hol meg – jellemzően ugyanarra is – elégedetlenül tekintünk rá. Parlamenti és pártképviseletünk, a javunkkal számoló önkormányzatok, oktatási hálózatunk, egyházaink, sajtónk és közvéleményünk, az üzleti világban nemzetiségileg is szervezkedő gazdasági életünk annak minden ágában, a köréjük csoportosuló civil társadalmi egyesületek és mozgalmak egy rendkívül színes és összetett világot alkotnak, mely nem ok és főleg nem esély nélkül törekszik arra, hogy ún. kultúrautonómia formájában elnyerhesse önrendelkezése számára kielégítő formáját.

Egy szó, mint száz: aki az erdélyi magyarság nagyra hivatottságában hisz, abban, hogy rá a kontinensen még akár úttörő szerep is várhat a kisebbségi emancipáció új módozatainak kimunkálásban, annak alighanem igaza lehet. Ne vegye el a kedvünk, hogy egyelőre azok példájára hivatkozva kívánunk előbbre jutni – és bizony a Balkán becsületére nem szolgál, hogy sokan vannak, és jellemzően nem itt –, akik nálunk többre vitték Katalóniától az Aland-szigetekig és Skóciától a Moldvai Köztársaságig vagy – hogy közelebbi példával szolgáljunk – délvidéki nemzettársainkig, akiknek persze még végig kell járniuk művelődési önállóságuk bejáratásának rögös útját is, mielőtt valóban követendő példa gyanánt ajánlhatnánk őket bárkinek.

*

No de hogyan viszonyulnak e lehetőségmezőhöz és e feladatsorhoz erdélyi magyar pártjaink?

Mindenképpen minősíti őket, hogy nemzetépítő (tulajdonképpen nemzetregeneráló) vonalon mozognak-e, és bővíteni igyekeznek-e politikai eszközeiket, gyarapítani és megújítani szövetségeiket és szövetségeseik számát, vagy egy szűkkeblű, maghaladott, a többséggel korábban megkötött, de már idejétmúlt kompromisszumhoz való ragaszkodó álláspontot foglalnak-e el, elutasítva még az anyaország részéről újabban érkező készséget is arra, hogy támaszt nyújtson a belső önrendelkezés továbbépítéséhez?
Ki meri ezt „magyar" és emberi érdeknek nevezni?

Átalakult a mai Európában, különösen az Unióban a nemzetállam is mind szerepében, mind hatókörében, ez elkerülhetetlenül az eddigi román nemzetépítésben is módosulásokat idéz majd elő, s az alighanem kihat az általa alkalmazott diszkriminatív technikák jövőjére is. A nációk és államaik viszonyainak újrafogalmazása napirenden van, s bár ennek tartalma nyilván ellentmondásos lesz – egy biztos, mi sem maradhatunk ki belőle. Akkor meg dőreség erdélyi magyar–magyar viszonylatban a mai cseppet sem rózsás állapotok befagyasztására törekedni. Menjünk úgy elébe a változásnak, hogy szövetségessé tesszük azt, aki egy belső demokratikus játékban persze ellenfelünkként léphet fel nemegyszer, de akkor sem lesz, nem lehet halálos ellenséggé – mert ő is mi vagyunk.

Magányos harcosok klubja

Manna.ro, 2011. szeptember 28. – Parászka Boróka

Székelyudvarhely elrettentő példa az egész Székelyföld számára: a hely, amely beleroskadt a saját konfliktusaiba, amely önmaga elől vette és veszi el a lehetőségeket. Ahol a verseny egyenlő a kontraprodukcióval.

A székelyföldi politika attól egyedi, hogy a személyi, a státuszkérdéseknek sokkal nagyobb jelentősége van, mint amit ezeknek más régiókban tulajdonítanak. Máshol is számít, hogy ki kicsoda, és mitől az, aki, de Székelyföldön súlyosbítja a helyzetet, hogy kis és zárt közösség tagjai vállalkoznak politikai versenyre.

Nincsenek tiszta lapok,

és nincsenek a személyközi viszonyoktól tehermentesített politikai csapatok. Mindig mindenki valakinek a valakije. Kitalált szerepek, kitalált helyzetek, jól bejáratott dramaturgia mentén működik mindenki. Szász Jenő és Bunta Levente karakterei is jól csiszolt figurák.

Szász több partitúrát is elfogyasztott már: ő volt a (Fidesz és Orbán, majd Kövér által kívülről) támogatott ifjú reménység, aztán ő lett a hitelt, lendületet és erejét vesztett öreg motoros. Ő volt egy időben az, aki az RMDSZ vezette megyében szembe tudott és akart pisilni a széllel, és ugyancsak ő volt az, akit demonstratívan, pedagógiai céllal, pofonegyszerű taktikával kukoricára tudtak térdepeltetni. Nagy győzelmek és nagy bukások embere.

Bunta egyetlen forgatókönyvet játszik újra és újra: ő a taktikus csapatjátékos, aki mögött ott áll az RMDSZ Cosa Nostrája, aki mindig tudja, hol kell állni ahhoz, hogy se túl elől, se túl hátul ne legyen. Nem kockáztat sokat, és nem merészkedik messzire. Így aztán nem nyer, nem veszít, de stabilan túlél. Ellenpontozza Szász Jenőt.

A lakatlan bolygó szuperhőseinek tánca

Az alapvető különbségek ellenére ugyan akörül a konfliktus körül táncol a két fő- (adott perspektívából mellék-) szereplőnk is, meglepően ugyanúgy. Mindketten úgy kommunikálnak, mintha egy lakatlan bolygó egyetlen, vörösköpenyes szuperhős lakói lennének, akik ellen összefogtak a galaxis sötét erői. A sikereket saját bicepszükből, vörös köpönyegükből rázzák ki, (a rajtuk kívül álló okok miatt bekövetkező) kudarcaikat pedig nem elbukják, hanem elszenvedik.

Szembesülünk két, helyi, közösségi problémákat felvállaló politikussal, akik egy – állítólag szeretett és tisztelt – kisváros legbelsőbb ügyeiről beszélnek, és nem sejlik fel beszámolójukból egyetlen arc, név, személy sem. Székelyudvarhelyen nincsenek rátermett (vagy éppenséggel eltévedt) iskolaigazgatók, sikeres (vagy kudarcos) színház (könyvtár, művház stb.) vezetők, mecenatúrát gyakorló (fukar, pénzéhes, közösségi célok iránt érzéketlen) üzletemberek.

A város, amelynek összefogása révén lehet sikeres bármi: nem látszik. Politikusai a felszínen élnek, és a felszíni árral sodródnak, nem irányítják a személyközi viszonyokat, nem alakítják azokat, csupán kényelmesen belakják azt a teret, amit a politikai árkok között belakhatnak.

Hasonló az is, ahogyan a készen kapott vitaeszközöket rutinszerűen használják. Szász Jenő reflexből kommunistázik és kisztitkározik, Bunta Levente tolvajt kiált. Pedig lekommunistázni ma egy politikust legalább olyan fantáziátlan, mint amennyire erőtlen letolvajozni valakit. Aligha éri el a választó ingerküszöbét.

Az (amatőr) politikus és a (profi) választó

közötti különbség abból adódik, hogy míg az előbbi személyes, kisajátítható terepnek látja a politikát, ahol a játék mandátumra megy, addig az utóbbi a közösségi pragmatizmus felől közelít. Sikeres székelyföldi politikus az lehet a következőkben, akik az eddigiekkel megtanul háttérben maradni, csapatot építeni, aki úgy van jelen mindenhol, hogy jelenléte érzékelhető, de nem bántó. Aki érzi, hogy a közéleti ember a nyilvános és a magánszférát gondosan, előrelátóan illeszti össze biztonságos, jól tagolt egységbe.

Bunta érzi ennek a szükségességét, de nem érti a mikéntjét. A gyerek mellől elmulasztott évek megbánása, a lelkes asztaliteniszezés felvillantása még nem tesz hiteles civillé. Ehhez tudni kell tényleg szeretni azt a várost, amelyért, amelyben dolgozik az ember. (Kiváló ellenpélda az utóbbi hónapokban nagyon tudatosan építkező megyei tanácselnök, Borboly Csaba, aki családapa szerepét több fronton – Facebook, blog, saját honlap –, sok eszközzel lopja be a nyilvánosságba.)

Szász is érzi, hogy a kilencvenes évekből örökölt, egészpályás letámadás, politikai frontharc már nem elég, és túl agresszív. Szükség lenne az engedékenységre, a tapintatra, az empátiára és a riválisok eredményeinek elismerésére is. Ezt pedig gyakorolja is – kár, hogy csak maga felé. (Egészen megható, amikor Buntával kapcsolatban így fogalmaz: „Ha sportszerű lenne, akkor meghívhatott volna a Mária Valéria épületének vagy a park avatásához, mert »Jenő, ezt még te kezdted el«". Amikor azonban Bunta teljesítményére kerül a sor, akkor azzal kapcsolatban nincs olyan, hogy »Levente, ez a te teljesítményed«.

A programok, az ötletek, a javaslatok is csupán az adok-kapok képlete mentén fogalmazódnak meg: az én javaslataim az ő bírálata. Amit én mondok, az jó, amit a másik mond, az rossz. Egyszerű, hatásosnak gondolt, de tulajdonképpen primitív retorika, és azt jelzi, hogy

a szereplők rá vannak varrva egymásra.

Feltételezik egymást, mert egyébként nincs önálló ötletük, javaslatuk, képtelenek újdonsággal előhozakodni. Bunta nélkül nincs Szász, Szász nélkül nincs Bunta. Szomorú perspektíva.

Székelyudvarhely elrettentő példa az egész Székelyföld számára: a hely, amely beleroskadt a saját konfliktusaiba, amely önmaga elől vette el és veszi el a lehetőségeket, ahol a verseny egyenlő a kontraprodukcióval. A hely, ahonnan hiányoznak olyan bűvszavak, mint koprodukció, kreativitás, korporatív szellem, innováció. Itt érdemes megtanulni, hogyan ne.

Kinek kell a demokrácia?

Új Magyar Szó, 2011. október 3. – Ágoston Hugó

A budapesti tüntetéseknek, amelyek ismételten jelzik, hogy a magyar népet nem lehet sorozatosan becsapni, vannak tanulságai Románia számára is. A demokráciát nem szabad és nem lehet megsérteni.

Nem véletlen, hogy Magyarországon a társadalmi elégedetlenség ismét kivonultatta az embereket az utcára. Nem véletlen, hanem a politikai konstelláció eredménye, hogy – öt évvel a súlyos rendzavarásos megmozdulások után, amelyeket az akkori ellenzék manipulált, s amelyek „Bejrúttá változtatták Budapestet" – most nem az alig létező, tagolatlan ellenzéké, hanem a hivatásuk magaslatára emelkedett szakszervezeteké a hibát hibára halmozó kormány elleni szolidaritásra hívó szó. És nagyon reméljük, hogy a régideje nem tapasztalt méretű tüntetések pillanatig sem térnek ki demokratikus medrükből.

Mert nem véletlen az sem, hogy a felvonulások és nagygyűlések szónokainak – az igazságtalanságok, konkrétabban az új adórendszer és a készülő új munkatörvénykönyv elleni tiltakozás mellett – leggyakrabban használt szava: a demokrácia. A legfőbb kincs egy ország életében, egy társadalom számára. Az, aminek szabályaitól sohasem szabad megválnia vagy eltekintenie egy magát mégoly legitimnek tartó hatalomnak sem.

Már-már úgy tűnt országainkban, hogy a demokrácia csupán akadémikus viták, legfeljebb politikai kommentárok tárgya és kifejezése, amelyet minél inkább idéz az ellenzék, annál inkább kerül a hatalom. Most pedig a budapesti tüntetés egyik szónoka baljós határozottsággal azt mondja: „A demokrácia párbeszédet jelent, s ahol ezt nem tudják, ott háború lesz!"

Nemrég az egyik vezető budapesti lapban fontos cikk jelent meg arról, miként határozta meg a demokrácia alapvető ismérveit a legkiválóbb magyar politikai gondolkodó, Bibó István, és ezek fényében miért állítható, hogy az Orbán-rezsim gyakorlatilag felszámolja a demokráciát.

A fő ismérvek alapján, a mai magyar valóság ismeretében, magunk is tévedhetetlenül rájöhetünk megsértésük tényére: „Bibó nyolc intézményt sorol föl a demokrácia nélkülözhetetlen tartozékaként: 1. a hatalommegosztást, 2. a demokratikus választást, 3. a kormányzat korlátozott idejű mandátumát, 4. a független igazságszolgáltatást, 5. az alkotmánybíróságot, 6. a szabad sajtót, 7. egyéb alapjogokat, 8. erős önkormányzatot. Ha ezek bármelyikét kiiktatják a rendszerből, a demokrácia egésze roncsolódik."

A budapesti tüntetéseknek, amelyek ismételten jelzik, hogy a magyar népet nem lehet sorozatosan becsapni, vannak tanulságai Románia számára is. A demokráciát nem szabad és nem lehet megsérteni. A játékszabályokat nem lehet menet közben megváltoztatni. Az igazságszolgáltatásnak függetlennek kell lennie. A parlament nem a szavazatok meghamisításának, hanem a pluralizmus kifejeződésének helye. Az önkormányzatokat nem szabad átpolitizálni. A választási csalás az egyik legnagyobb merénylet a demokrácia – igen, a népakarat! – ellen.

Sajnos a hatalom Romániában is többször megszegte a demokrácia szabályait. Sajátos a helyzete az RMDSZ-nek, amelynek már azért is óvatosnak kell lennie a cinkosságban, mert a demokrácia minden deficitje elsősorban a gyengéket, a kisebbségeket sújtja. A történelem ítéletéről nem is beszélve.

BERNÁDY-KULTUSZ VÁSÁRHELYEN – A boldog békeidők - Bernády emlékezetének mechanizmusai

Transindex, 2011. október 3. – György Imola

Bernády György alakjának kiemelt szerepe van a közösség etnikus identitástudatának fenntartásában.

György V. Imola magyar-néprajz szakot végzett 2007-ben a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán. 2008-ban mesterizett ugyanott a Magyar Néprajz és Antropológia Tanszék programjában. Jelenleg magyar nyelv és irodalom szakos tanár, és a Babeş-Bolyai Tudományegyetem Hungarológiai Tudományok doktori iskolájának hallgatója. Kutatási területe: kulturális emlékezet.

Az emberek örökös igénye a múlt eseményeit megőrizni emlékezetükben. Az emlékezés kultúrája mindig egy bizonyos csoport ügye, és minden csoportnak megvan a maga eseménytömege, amit megőrizni törekszik. Így jönnek létre bizonyos szokásesemények, technikák, melyek magukban hordozzák a kollektív emlékezés lehetőségét, az identitás és a közösségi hovatartozás nyilvános vállalásának szükségességét. Mindezek központjában állhat egy kultúrhős, amely emlékezetének szerepe éppen a közösségi identitásformák megteremtésében és fenntartásában, a társadalmi kötelékek létrehozásában érhető tetten. Ilyen kultúrhős Marosvásárhelyen Bernády György, aki 1902 és 1913 között a település polgármestereként jelentős városfejlesztő tevékenységet fejtett ki.

1989 után, amikor megszűntek a kommunista rezsim tiltásai, Marosvásárhely nyilvános szférájában is megjelenhettek a magyar etnicitás elemei. Az RMDSZ politikai párt tagjai tevékenykedni kezdtek annak érdekében, hogy Bernády György egykori polgármester emlékezetét publikus diskurzusokba helyezzék ki. 1992-ben hozták létre véglegesen a Bernády György Közművelődési Alapítványt, hivatalos keretet nyújtva az emlékezet ápolásának, és elkezdődhetett az emlékezet helyeinek megteremtése. Az emlékezet tartósságának tétele különösen vonatkozik olyan elemek megőrzésére, amelyeknek szerepük van a közösség etnikus identitástudatának ébrentartásában. Esetünkben Bernády György alakjának kiemelt szerepe van a közösség etnikus identitástudatának fenntartásában, ugyanis egy olyan vezető egyéniségről van szó, aki a 20. század eleji békeidőkben fellendítette az akkor még szinte teljesen magyar etnikumú város gazdasági és kulturális életét.

A Bernády György alakja és tevékenysége által meghatározott időszak Marosvásárhely számára korszakfordulót jelentett. A történelmi eseményeknek ez a vetülete a hivatalos és helyi történetírásban egyaránt megegyezik. Makrotörténeti dimenziókban azonban

Bernádynak csekélyebb a jelentősége,

mint amilyent a helyi elit tulajdonít neki. A város múltjában sorsfordító időszakként szerepel a 20. század eleje. Ezzel a korszakolással egy kettős retorikai mozgás megy végbe, egyidőben következik be az idő térbeliesülése és a tér időbelivé válása. Itt egyben identitásalakításról is szó van. A 20. század eleje, mint korszakhatár, egy ilyen identitásképző önreflexiós pillanatként jelenik meg. A múltat az adott közösség veszi birtokba és változtatja örökséggé, patrimóniummá. Az ennek mentén kialakított terek, a lokalitáshoz kötődő kimagasló egyéni életút emlékművei egyfajta mentális térképet képeznek a közösség tudatában. Az észlelt térbeli elemek szubjektív jelentését a közösség érzelmi úton is feldolgozza, azaz identitása részévé teszi.

(...) ugyanakkor térfoglalás is történik. Itt például egy úgymond Bermuda-háromszög alakult ki, a románok tekintetében. Mer' ott van Petőfi, most e' kicsivel errébb jött Aranka György, ott van Bernády, s ha tovább megyünk a Bolyai-téren ott van a Bolyai-szobor meg utána a pszeudoszféra, és (...) ez itt a miénk. Ott van Rákóczy, ott van Borsos Tamás, tehát azt a részt, ami igazán magyar volt, most már magyarokkal be is népesítettük. (...) s ők is beállították oda a várhoz közel Mihai Viteazult, ott arrább egy kicsit Petru Maiort, csakhogy a mi szobraink szebbek – meséli Nagy Miklós Kund.

Azzal, hogy az adott közösség történetének helyhez kötött eseményeit emlékművekkel jelöli meg a térben, egyben birtokába veszi a teret. Így a történelem, az idő vertikális dimenzióját a szinkronitás mindenkori jelenidejévé alakítja. A marosvásárhelyiek számára is kitüntető jelentősége van a történelmi építészeti emlékeknek, a róluk szóló narrációknak, a Bernádyhoz kapcsolódó emlékműveknek. Az ilyen emlékhelyek révén válik a tér a közösség történetével összeforrott térré, szülőfölddé. Az etnikus/kulturális identitás őrzését hasonlóan igényli a város román közössége is, aki szintén a tér birtokbavételére törekszik.

Így egyfajta párhuzamos létezés alakul ki.

A közösség identitásfenntartó mechanizmusainak egyike a szoborállítás folyamata. A Bernády György Közművelődési Alapítvány tagjai kezdettől fogva folyamatosan tevékenykednek a Bernády-kultusz kiépítése érdekében. Első lépésként 1994-ben Bernády György-szobrot állítottak fel a róla elnevezett téren. A város további történelmi személyek emlékét is felvállalta. A már említetteken kívül a közelmúltban Petőfi Sándor, Borsos Tamás, II. Rákóczi Ferenc és Aranka György szobrait is leleplezték. Az említett szobrok avatásai közül a Bernádyé volt a legnagyobb esemény. Ez egyrészt azzal magyarázható, hogy a felszabadult politikai helyzetben lehetőség nyílt a csoporttudat, a közösségi identitás nyilvános felvállalására, másrészt jelzi, hogy Bernády György valóban kiemelkedő szerepet foglal el a helytörténetben.

Bernády emlékezetének a nyilvános szférában különböző emlékhelyei vannak. A közalapítvány 1995-ben nyitotta meg a Bernády György Kultúrközpontot, mely különböző kulturális rendezvényeknek ad otthont. 1996-ban Bernády-mellszobrot helyeztek el a székház nagytermében. 1998 óta évente megrendezésre kerülnek a Bernády-napok. 1998. október 16-án, az első rendezvény alkalmával avatták fel az egykori polgármester mellszobrát a Kultúrpalota tükörtermében. 1999-ben emléktáblát helyeztek el Bernády György egykori lakóházának homlokzatán.

2002-ben polgármesterré választásának 100. évfordulójára Bernády Györgyöt ábrázoló domborművet állítottak a Maros Megyei Tanács, az egykori Városháza épületében. Nyílt illetve burkolt kritikai beszéd nyilvánult meg a dombormű kapcsán, melyet a rendezvény megnyitásával egyidőben Pop Dumitru, a Nagy-Románia Párt szenátora önkényesen levert a falról. Helyére a párt másikat állított, amely az épület pincéjében meggyilkolt románoknak állított emléket. Egy nappal később a közművelődési alapítvány munkatársai a plakettet visszafüggesztették és felavatták. 2004 őszén újabb emléktáblát lepleztek le a Bolyai Farkas Elméleti Líceum amfiteátrumában, és a helyiséget Bernády György Teremnek nevezték el. Ennek indoka a polgármester évekig tartó kollégiumi főgondnoksága volt. 2007-ben a Kultúrpalota első emeletén avatásra került a Bernády-emlékszoba.

A fenti emlékápolási eljárások többnyire a minden év őszén megrendezett Bernády-napok alkalmával kerültek sorra. Ezeken az alkalmakon más kultusz-generáló cselekvések is teret kapnak.

Rendszeressé váltak például a kis- és középiskolásoknak szervezett helytörténeti, városismereti vetélkedők. Szintén évente a városért legtöbbet tett polgárt Bernády-emlékplakettel tisztelik meg. Az ismétlődés, a hasonló előírt eljárások, ennek érték- és értelemadó szerepe az eseményt ünneppé, sőt rítussá teszik.

Az alapítvány által kezdeményezett emlékállítások részben a szimbolikus térfoglalás konkretizációjaként könyvelhetők el. A folyamatosan fennálló rákészültség, a kampányszerűen felbukkanó saját illetve idegen térfoglalási gyakorlat kikristályosította azokat az eljárásokat, amelyeket az elit a leghatékonyabb térfoglalási, térbirtoklási módozatoknak tartott. A birtoklás legfontosabb jelei – azaz a szimbolikus súlyú közéleti beszéd, középületek birtoklása, új építkezések beindítása, iskolák, utcák, terek átnevezése; köztéri emlékművek állítása; szimbolikus súllyal felruházott közösségi rendezvények stb. – Bernády György kultuszának kapcsán is megjelennek a lokális és egyben nemzeti identitás fenntartásaként. Ilymódon a szimbolikus térfoglalás évről évre tágabb körben terjeszthető.

Marosvásárhelyen három szobor áll, amelyek az építő polgármester iránti tiszteletet jelképezik. Az egyik, a már említett teljes alakos szobor a Vártemplom előtti Bernády-téren helyezkedik el. Felállítása után két évvel a Bernády György Kultúrközpontban avattak fel egy mellszobrot, és végül szintén mellszobrot állítottak a Kultúrpalotában is. A szobrok elhelyezését figyelve, nyilvánvalóvá válik, hogy a kultusz építése az etnikai kisebbség identitásának erősítését szolgálja. Az első, teljes alakos szobrot a Vártemplom, a Teleki-ház, a központi katolikus plébánia és néhány magyar főúri család fennmaradt régies stílusú háza fogja közre. Egyrészt az épületek adott kort idéző jellege, másrészt az a tény magyarázhatja az elhelyezést, hogy itt úgynevezett steril környezetben állhat a szobor. Azaz körülötte semmilyen más, a másik etnikum által emelt és tisztelt emlékmű nincs.

Az emlékezetet forgalmazó diskurzusokban felelevenítődnek a korabeli események és politikai helyzet, az ún. boldog békeidők, amely példaként kerül elő minden ismétlődő rítusban. A szobrot évente megkoszorúzzák, körülötte emlékbeszédek hangzanak el. A Bernády-napokon a teljes alakos szobor előtti téren és a Kultúrpalotában álló mellszobornál is ünnepélyesen tisztelegnek a városlakók, inkább az értelmiségi réteg.

Az emlékművek születéséhez, életéhez, eltűnéséhez kapcsolódó események bővelkednek méltán elítélhető, kifigurázható, lekezelhető gesztusokban. Ilyen gesztust magával hordozó esemény volt 2002-ben a Bernády-emléktábla kifüggesztése a Megyei Tanács épületében. Az emlékmű-állítás történetében a helyi társadalom etnikumközi viszálykodása érhető tetten. Az arcképet ábrázoló dombormű körüli vita egyrészt a szimbolikus térfoglalási cselekvések egyike, ezek a cselekvések pedig mindkét etnikum részéről intenzívek. A megyei tanács épülete a két csoport terének ütközési pontja, kritikus helyszín. Ezt érzékelteti az ellentétezés, amely folytatódott néhány hónap elteltével is: a Nagy Románia Párt tagjai újra eltávolították a domborművet, és élénk vita alakult ki a megnyilvánulások körül. A konfrontációban a két etnikum eltérő történetírása is tetten érhető. Míg a magyar etnikum büszke a nagymúltú elődjére, addig a román etnikum várostörténetében Bernády alakja és tevékenysége nem jelent kimagasló korszakhatárt,

amelynek emléke előtt tisztelegni kellene. Azt, hogy Bernády kultuszának fenntartására igény van, jelzik az említett ünnepségek, emlékestek, szoboravatások, nevének különböző helyeken való szerepeltetése. A gyerekek Bernádyval való megismertetése főként azokban az iskolákban történik, amelyeket egykor Bernády építtetett (az iskolaépületekben általában szintén emléktábla áll). A pedagógusok fontosnak tartják megismertetni a diákokkal a város történelmének ezt a szegmentumát. Ugyancsak az ismertetés általi önazonosságtudat-fejlesztésen van a hangsúly akkor, amikor a Bernády-napok alkalmával a diákoknak helytörténeti vetélkedőket rendeznek, és itt alapvető súllyal szerepelnek Bernády György kultusz-tárgyai.

Bernády nevének politikai kampányokon való elhangzása ugyancsak azt jelzi, hogy a kultusz nagymértékben hozzájárul a kisebbségi magyar öntudat acélozásához. Ugyanakkor a mai politikusok tisztában vannak azzal, hogy a mítosz bizonyos értelemben sebezhetetlen. A védelmezés és népszerűsítés érdekében a politikusok módszeresen járnak el, jól előkészített, megfontolt lépéseket tesznek. A politikai elit a mitizálódó hős alapértékeit itt is érzelmileg fűtötten, már-már a szakrális nyelvezet határát súroló módon fogalmazza meg. A tudatos hagyományteremtésben a kultuszt elsősorban az érzelmekre alapozzák A kampányon belül felelevenített Bernády-kultusz bizonyos mértékben propagandaként szolgál, és emellett célja a kultusz éltetése.

Az évek során a szertartásokon elhangzó szövegek, az emlékezet kiváltotta attitűd jellegében némileg változott. Ez azt is bizonyítja, hogy a hős nem végleges, eleve adott figura, hanem folyamatos újraalkotások sorozatában létezik. A kultúrhős érdemeinek hangoztatása néhol redundánsnak tűnik, akárcsak a követésére buzdító felhívások. Erre vonatkozóan a helyi közösség sztereotip epikus kliséket és állandósult nyelvi fordulatokat forgalmaz., mint például: „ilyen emberekre van szüksége az erdélyi magyarságnak";

„mindannyiunk erkölcsi kötelessége" valamit tenni a hagyomány ápolása érdekében vagy Bernády emlékezetének fenntartása érdekében; hozzuk vissza, éljük meg újra a „boldog békeidők" korát; „Bernády György városa" virágzott és virágoznia kell; „Marosvásárhely jótevője", „a városépítő Bernády" szellemi örökségét ápolnunk kell.

Bernády személyét nemcsak a kultusz hagyományai, hanem intellektuális igényű elemzések is kísérik. Az érdeklődést, a tiszteletet illetve a lokális identitás megőrzési szándékát bizonyítják a helyi kiadványok és azok széles érdekeltségi köre. Ezek a kiadványok a Bernády György Közművelődési Alapítvány gondozásában jelennek meg. A sort az 1993-ban megjelent Bernády György városa című képesalbum nyitja, amelyet az egész alakos szoboravatásról szóló kis füzet követ, címe Bernády – emléknap. Majd következett a Bernády György emlékezete című kötet, A Megtartó Másság - Tuenda alteritas című fényképalbum, A Dr. Bernády György Közművelődési Központ magyar nyelvű bemutatkozó füzete, Bálint Zsigmond fotóalbuma Karácsonytól Pünkösdig címmel, Bandi Kati textilművész albuma, a Dr. Bernády György Közművelődési Alapítvány Bernády Ház című újabb bemutatkozó füzete, a Bernády György városa című, Marosi Barna-féle dokumentum-riport második, bővített kiadása. 2007-ben Nagy Miklós Kund szerkesztésében Bernády György emlékiratok jelentek meg. 2008-tól 2010-ig minden évben egy-egy újabb színes albumot adtak ki A Városháza, Galéria a Bernády Házban, Dacolva sorssal, idővel címekkel. A kiadványok mindenike minőségi, igényes szerkesztésű, színes képekkel ellátott. A szövegekre többnyire pátoszos beszédmód jellemző, amelyet a szerzők az érzelmi hatás kiváltásának és a mitikus idő és tér hangsúlyozásának okán használnak. A szintén igényes nyomtatású, valósághű képek többnyire kultusztárgyakat ábrázolnak.

Hasonló módon több internetes oldal is működik, melyeknek vagy kifejezetten a Bernády-kultusz éltetése a céljuk, vagy a város egykori képének, történelmének és neves személyiségeinek is a megismertetése – ennek pedig jelentős részét a Bernády-kultusz teszi ki. A helyi kiadványokhoz hasonlóan a világhálón is Bernády György életművét ismertető szövegek jelennek meg, amelyeket helytörténeti írások kísérnek. A szerkesztők célja itt is az emlékezet életben tartása, módszerben pedig hasonlóan az érzelmi szférára hagyatkoznak. A nyomtatott illetve elektronikus közegben láthatóvá váló szövegek és képek ugyanúgy nevezhetőek az emlékezet helyeinek, mint a kultusz térbeli elemei.

Az 1989 után hirtelen lendületet vett Bernády György-kultusz tehát a helyi közösség identitásőrzési és -erősítési mechanizmusainak jelentős eleme. A létrejövő lokális társadalmi emlékezet jól körvonalazható társadalmi gyakorlatok, megemlékezési szertartások, és ennél általánosabb kulturális konstrukciók, hagyomány, mítosz és identitás együttesét képezi. Ez megmutatja, hogy a közösségnek milyen a múlthoz való viszonya. A 20. század eleji konjunkturális idők közösségi emlékezetben való megtartása egyben a közelmúlt, a kommunista rezsim emlékezetből való kihagyását is implikálja. Bernády György korszakának kultusza tehát egy felejtési folyamat része is.

IWIW Twitter Facebook Yahoo MyWeb Google
Cimkék:   
Kapcsolódó cikkek