Marko Bela: Domnul Tokes Laszlo face o mare greşeală cu noul partid
AGERPRES, 6 Octombrie 2010
Preşedintele UDMR, Marko Bela, a declarat miercuri, în cadrul unei conferinţe de presă, că dezaprobă intenţia lui Tokes Laszlo de a înfiinţa un nou partid al maghiarilor din România.
'Eu cred că este o mare greşeală din partea d-lui Tokes Laszlo şi din partea colegilor domniei sale, de a preconiza înfiinţarea unui nou partid al maghiarilor. Ei au încercat acest lucru şi în urmă cu câţiva ani, când au înfiinţat Partidul Civic Maghiar (PCM), tot din iniţiativa d-lui Tokes', a spus Marko Bela.
Liderul UDMR a evidenţiat că între timp politicienii maghiari care au înfiinţat PCM şi-au dat seama că această formaţiune "nu a devenit ceea ce dânşii doreau probabil să devină şi acum încearcă printr-un alt partid să atingă acelaşi obiectiv". "Cei care au încercat să creeze o alternativă la UDMR prin PCM, s-au certat şi s-au despărţit între timp, aşa că, după părerea mea, ei continuă divizarea grupării care se află în afara UDMR. Dar, vă daţi seama că oricum, nu mă bucur şi, repet încă o dată, cred că este o greşeală din partea d-lui Tokes. Noi le-am oferit o colaborare şi, de fapt am şi colaborat", a menţionat liderul UDMR. De asemenea, Marko Bela a ţinut să amintească faptul că Tokes Laszlo a intrat în Parlamentul European pe lista UDMR, adăugând că tocmai de aceea nemulţumirea lui nu este justificată.
Conducerea Consiliului Naţional al Maghiarilor din Transilvania (CNMT), prin Tokes Laszlo, preşedinte, şi Toro T. Tibor, preşedinte executiv, a anunţat la sfârşitul săptămânii trecute, la Oradea, intenţia înfiinţării unui nou partid pentru etnicii maghiari, care ar urma să susţină hotărât obiectivele privind autonomia maghiară pe diferite niveluri şi regiuni.
ERDÉLY
Apátiából egységbe
Háromszék, 2010. október 6. – Simó Erzsébet
Tőkés László és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács pártalapító szándéka máris rajzolja a kérdőjelt: szükséges-e újabb politikai alakulat szűkebb pátriánkban?
Hisz van nekünk egy érdekszövetségből már-már diktatórikus párterővé avanzsált RMDSZ-ünk; lenne, ha hihetnénk is benne, egy Magyar Polgári Pártnak nevezett, meglehetősen elkopott és hitelét vesztett kispártunk. Nemrég Csíkból érkezett a hír, hogy Erdélyi Erő néven újabbacska, de lényegében az RMDSZ irányelveit követő, jelentéktelen párttal kísérleteznek, a bejelentés óta viszont csend van, bizonyítékaként annak, hogy az élet időnként keresztbe tesz a fellegnézésnek. Politikai mozgalomként a Székely Nemzeti Tanács is meg-megszólal, zászlóján és célkitűzései között az autonómia szó a leghangsúlyosabb.
Lenne tehát, aki a magyarság háromszintű autonómiaigényét — az egyénit, kulturálisat és területit — képviselje. S valahogy még sincs.
Az RMDSZ az országos politizálással tölti az idejét, már-már Băsescu-Boc csicskásává válván, de mert tisztújító kongresszus közeledik, mint ilyenkor mindig, ismét a megújulás szükségességéről beszél. Az MPP hitelét vesztette, az Erdélyi Erő nem létezik, az SZNT elévülhetetlen érdeme: ha cselekvésképtelenül is, de meg-megkondította az autonómia szükségességének kolompjait.
Úgy tetszik, az erdélyi magyarság mély apátiába zuhant. A tömeges kivándorlás, az egyre nehezebb életkörülmények, az ismétlődő csalódásokba gubózva veszíti a változás lehetőségébe vetett hitét. Ha mégis felmérésekre, nyilatkozatokra alapozunk, úgy tűnik, az autonómia megszerzésének lehetősége az egyetlen, mely egy zászló alá terelhetné e nemzetrészt, s ebben Tőkés László személye, több mint húsz éve tartó következetes kiállása toborzóerővé válhat. Hisz — áll vasárnapi nyilatkozatukban — mindenkire számítanak, „aki önös érdekein túllépve a nemzeti autonómiákért és a magyar nemzetegyesítésért akar dolgozni". Természetesen, azzal is tisztában vannak, hogy a hatszázalékos választóbázissal rendelkező erdélyi magyarságot nem szabad, nem tanácsos szétbomlasztani, tehát „keresni fogják a lehetőségét is, hogy mind az MPP-vel, mind az RMDSZ-szel, továbbá az SZNT-vel és más politikai-közéleti szereplővel is megtalálják a közös hangot".
És ez lesz nehéz, a legnehezebb. Az ellenpropaganda már elkezdődött, s kétség sem férhet hozzá, folytatódni fog. De egy autonómiaigény mentén szerveződött, morális alapokon nyugvó, nemzetegyesítő erdélyi pártra nagyon rászorulna a magyarság. S mert mára e program az anyaországban is megosztottságokat fölülnéző győzelemre verekedett, ha van még élni és megmaradni akarás bennünk, jövősnek kell lennie.
Az RMDSZ útkeresése
Háromszék, 2010. október 6. – Farkas Réka
Vízválasztó előtt az RMDSZ, jövő februári kongresszusának új irányvonalat kell meghatároznia, nemcsak a kudarcos kormányzás, de a Tőkés-féle párt várható megjelenése miatt is. Sokféle érdekcsoportosulás körvonalazódik a szövetségben, legtöbbjük egyetért azzal, hogy frissíteni kell programjukon, a holnap elvárásaihoz kell igazítaniuk alapszabályzatukat.
Né¬zetkülönbségek elsősorban az eljövendő elnök személyével (s az általa fémjelzett új iránnyal kapcsolatosan) merülnek fel, két tábor tűnik elő: egyik szerint új időkben új ember kell, másik szerint jelen pillanatban nincs alkalmas utód, Markónak kell folytatnia tizenhét éve megkezdett irányító tevékenységét.
Kívülálló keveset lát az RMDSZ-en belüli harcokból, helykeresésekből, ám észlelheti, az oly sokat emlegetett nagy egység már a szövetségen belül is recseg-ropog. Néhányan egyértelműen pályáznak az elnöki székre, mások befolyásukat, erejüket fitogtatják, hátulról próbálják diktálni a játékszabályokat. Sokak számára nyilvánvaló, Frunda György megpályázza az elnöki széket, a Maros megyei szenátor népszerű, és nyugdíjasok melletti kiállásával, televíziós szerepléseivel, olykor populista retorikájával akár esélye is lehetne, ha a tömegek vagy a román sajtó voksolna. Az RMDSZ különböző döntő fórumaiban azonban támogatók nélküli magányos farkas, kollégái távolságtartása a legutóbbi SZKT-n is szembetűnő volt. Jelentősebb funkcióra pályázna Borbély László is, ő főként az önkormányzati vezetőket igyekszik megnyerni, miniszteri funkciója, pénzosztogatása segíti ebben, szervezői képessége elismert, ám nagyon sokan nem fogadják el, egyebek mellett a román politikummal való üzleti összefonódásait kifogásolják. Régóta potenciális trónörökösként emlegetik Kelemen Hu¬nort, őt nevelte, formálta utódjának Markó Béla, ám minden jel szerint hiányzik belőle az az erő, amely egybetarthatná az RMDSZ-ben körvonalazódó sok érdeket és nézetet.
A partiumi vezetők a majdani kongresszus házigazdájaként Markó tisztségben maradása mellett látszanak lobbizni, de a sajtó potenciális jelöltként emlegeti Cseke Attila egészségügyi minisztert. Nem jelezte még senki szándékát székelyföldi önkormányzati berkekből, Borboly Csaba Hargita megyei tanácselnök befolyása vitathatatlan, de jól értesültek szerint Olosz Gergely elsősorban gazdasági hatalma, magyarországi kapcsolatai sem elvetendőek, ha valamelyikük indul, vagy közösen támogatnak egy jelöltet, akár esélyes is lehet. A háromszéki helyi nagyágyúk, Tamás Sándor és Antal Árpád egyelőre nem nyilvánítottak véleményt, Székelyföld fontosságát, az egységet, az összefogást emlegetik legfontosabb célként.
Megkezdődött hát a hatalmi harc az RMDSZ-ben, s csak hab a tortán, hogy Tőkés László is bejelentette, pártot alapít. A szövetségben már elindultak a találgatások, jelentős személyiségek, nagy nevek átsorolódásáról szól a fáma, várható, akár a patkányok, menekülnek majd a süllyedő hajóról azok, akik hatalmukat, érdekeiket, pénzüket látják veszélyben. A jelenlegi kudarcos kormányzás után ugyanis nem lesz könnyű ismét talpra állnia a szövetségnek, olyan meggyőző üzenetet megfogalmaznia, amely 2012-ben is önkormányzati, parlamenti funkcióba segíti embereit.
Ilyen körülmények között érthető Markó Béla óvatossága. Ha hinni lehet szavainak, lemondana az elnökségről, de nem látja, ki tudná összetartani a szerteágazó erőket, érdekeket, kinek lenne akkora hitele, ereje, hogy megfékezze az elvándorlást, megakadályozza a szövetség szétesését. Sokan kacsingatnak Tőkés pártja felé, sokan törnek hatalomra az RMDSZ-ben, s minél nagyobb lesz a harc, a viszály, annál bizonyosabb: még legalább két évig Markó Béla marad az RMDSZ elnöke.
Új Erdélyi Magyar Párt? – Hogyan tovább, összefogás?
Háromszék, 2010. október 6. – Sylvester Lajos
Új magyar párt létrehozásának igénye körvonalazódik az erdélyi magyar politikai mezőnyben. Ennek gondolata az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács nagyváradi választmányának ülésén merült fel, s amennyiben a november 27-én összeülő EMNT Országos Gyűlése áldását adja az elképzelésre, elindulhat a Tőkés László által képviselt értékeket megjelenítő párt szervezése.
E sorok írójának, aki az elmúlt húsz esztendő alatt a Tőkés László által képviselt politikai irányvonalat támogatta, az új párt¬alakítás ügyének több sarkalatos kérdésé¬ben vannak észrevételei.
Toró T. Tibor, az EMNT ügyvezető elnöke a Transindex október 5-i kiadásában közölt interjúban érzékenyen és hozzáértően elemzi a magyar pártviszonyok és pártkapcsolatok alakulását a hazai politikai mezőnyben. Az elemzésből és személyes tapasztalatainkból is egyértelműen kiderül, hogy a romániai magyar politikai térben szükség van egy „hiteles és az autonómia felé mutató politikai érdekképviseletre", amelyre az EMNT és az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF) vállalkozott, de amelyet a jelenlegi párttöredezettségben és szervezeti felépítésben képtelen hatékonyan érvényesíteni. Toró értékelése szerint az RMDSZ, bár autonomista retorikát használ, de politikai döntései és cselekvései nem afelé mutatnak, a szövetség vezetése és a területi szervezetek képviselői a bukaresti kijárásos politikai attitűdöt képviselik, amelyek utakat, aszfaltozást, csatornázást,
infrastrukturális fejlesztéseket eredményezhetnek, de ennek a politikának a finomítása soha nem hoz áttörést a magyar nemzetpolitikában. Soha nem eredményez autonómiát, hanem a hálálkodó szerepébe szorítja a magyar képviseletet. Az elemző szerint az MPP sem képes az RMDSZ alternatívájává válni, bár az autonómia kérdésében biztatóan indult, de mára már „a jóravaló restség bűnébe esik, és nem teszi a dolgát".
Az új erdélyi magyar párt — én éppen a megvalósíthatóság érdekében munkacímként sem használnám a Tőkés-párt kifejezést —, szóval, az új autonomista párt létrehozásának felvetése elsősorban arra lenne jó, hogy ébren tartsa a különböző pártformációkban és az erdélyi magyarság minden rétegében az autonómiaigényt. Ez rendkívül fontos, mert jelenleg az autonómiáért retorikai szinten folytatott harcban a közös nevezőre hozott elképzelés pontosítása és e mögül a tömegakarat markáns megjelenése, a lakossági felhajtó erő hiányzik. Enélkül pedig akárhány párt alakulhat, egy tapodtat sem lehet előbbre lépni.
Figyelembe veendő az is, hogy a Kárpát-medencében egyre inkább érvényt szerző magyar politikai irányzat az autonómia kérdésében is a pártok egységes, konszenzusos fellépését preferálja. Magyar vonatkozásban jó példa erre éppen az EP-választás, amikor is a majdnem teljes értékű-mértékű összefogás erős romániai magyar képviseletet eredményezett, sőt, ez a Fidesz—KDNP felismerésének köszönhetően Kár¬pát-medencei dimenziót kapott, és alkalmassá vált a magyar érdekek általános megjelenítésére is. A magyar külpolitikában erre alapozva történnek olyan elmozdulások, mint amilyeneket a vajdasági magyarság és Erdély esetében is tapasztalhatunk. A nemzeti egység megteremtéséért Sólyom László köztársasági elnök, Orbán Viktor, akkor még az EP néppárti alelnöke és Fidesz-elnök személyesen is ellátogatott a Vajdaságba, hogy a kulturális autonómia megszerzésének útját egyengesse, ami sikerrel is járt. Az egységes érdekképviselet felkarolását tapasztalni a romániai magyar kérdésekben is, az új magyar nemzetpolitika ezért alapoz elsősorban és érzékelhetően az EMNT-re, mérsékelve a szétaprózott személyi kötődésű kapcsolatok és szimpátiák súlyát, ami természetesen nem mindenkinek tetszik.
Ebben minden kétséget kizárón rendkívüli szerepe van Tőkés László személyiségének, politikai karizmájának.
A magam részéről tehát az esetleges új pártalakítás folyamatában is az érdekképviselet vitáját tartom fontosnak. Mindig is vallottam, hogy szükség van olyan fórumokra, politikai csoportosulásokra, olyan személyekre/pártokra, akik/amelyek olyan magas mércét állítanak céljaik megvalósításának során, amelyből szükség esetén lehessen alkudni, kompromisszumos megoldásokat keresni, mert még mindig jobb az ösztövér alku, mint a bírónak a kövér végzése.
A pártalakítások, fórumok folyamán máris annyi betűszavunk született, hogy ezeket már csak a beavatottak tudják kibetűzni. Van RMDSZ, MPP, EMNT, EMEF... Ezek mellé — bizonyára lesz elképzelés, hogy ezek fölé — szerveződő új erdélyi magyar párt (ÚEMP), illetve ezek együttese csak akkor lehet sikeres, helyi és összmagyar nemzeti érdekeket is képviselni képes, ha alapvető kérdésekben, mint amilyen az autonómia, a parlamenti választások, egységesen, választási koalícióban tud fellépni.
Kinek veszély, kinek esély
Háromszék, 2010. október 6. – Farcádi Botond
Ha a Tőkés László és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács új párt létrehozását célzó szándékára érkező első reakciókat nézzük, máris jogosnak ítélhetjük a kezdeményezést. Az RMDSZ és az MPP képviselői ugyanis egyaránt pártpolitikai szempontból, elsősorban saját szervezetük érdekeit szem előtt tartva viszonyulnak a hét végi bejelentéshez.
Kelemen Hunor az RMDSZ régóta rögződött egység-dogmája szellemében azzal érvelt, hiba lenne egy újabb alakulat létrehozása, hiszen az nem az összefogást, a közös fellépést erősítené. Valamivel árnyaltabb a szövetség háromszéki vezetőinek álláspontja: a rossz kormányzás miatt uralkodó kiábrándultságot érzékelő helyi politikusok jóval óvatosabban nyilatkoznak, Tamás Sándor szavaiba pedig némi taktikázás is vegyül, amikor partnerségről beszél — arra számítanak ugyanis, hogy ezzel végleg kiszorítanák az MPP-t. A polgáriak képviselői ugyanakkor kizárólag vetélytársuk lehetséges gyengülése tükrében értelmezik a történteket, előre isznak a medve bőrére, és azt számolgatják, hány voksot veszíthet a Markó Béla vezette érdekvédelmi szervezet az új politikai erő megjelenése után.
Kitetszik mindebből: jóllehet van már két pártja az erdélyi magyarságnak, mindkettő elsősorban saját pozícióinak megtartására, erősítésére törekszik, az eredeti, programjukban szereplő célkitűzéseket pedig egyre inkább háttérbe szorítják a pártérdekek.
Pedig ha ezeken felülemelkednének, azt is beláthatnák, hogy az új alakulat nem veszélyt jelent, hanem sokkal inkább esélyt teremt: a közösség számára, a következetes autonómiaküzdelem számára, egy új politikai magatartás térhódítására, az összefogás kiteljesítésére az egyazon célért küzdő szervezetek bevonása révén — és nem utolsósorban a már meglévő két magyar párt számára, hiszen a jelenlegi helyzetben számukra talán nem is az újabb kezdeményezés, hanem a pártpolitikából való kiábrándultság jelenti a legfőbb veszélyforrást. Amelyet pedig elhárítani képtelenek a Tőkés László által képviselt értékrend, a következetesség, a nemzeti érdek előtérbe helyezése nélkül.
Szász: Tőkés elkésett
Krónika, 2010. október 6. – Dénes Emese
Húsz évet késett Tőkés László az új magyar párt megalapításával – jelentette ki Szász Jenő. A Magyar Polgári Párt (MPP) elnöke tegnapi sajtótájékoztatóján ezekkel a szavakkal reagált arra, hogy az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) vezetői bejelentették: új pártot hoznak létre.
Szász hozzátette, egyébként pozitívan viszonyul a pártbejegyzéshez, mivel – mint mondta – ő maga is az RMDSZ politikai monopóliumának megtöréséért harcol, és úgy tartja, ha Tőkés Lászlót és Markó Bélát sikerül szétválasztani, akkor a magyar közösség pluralizmusának megteremtésében is sikereket érhetnének el.
A polgáriak álláspontja szerint az RMDSZ-en belüli válság megbízható jele az, hogy Tőkés László európai parlamenti képviselő egy új erdélyi magyar párt megalapítását tervezi. Ez a lépés kizárólagosan az RMDSZ-ről állít ki egyfajta bizonyítványt, hangsúlyozta a politikus.
„Húsz évvel ezelőtt Tőkés Lászlónak ildomos lett volna pártot bejegyezni, ha komolyan gondolta volna a posztkommunista RMDSZ-szel szembeni vagy melletti alternatívát. De mivel húsz évet késett, az én véleményem az, hogy ezzel végérvényesen el is késett. Pártot bejegyezni nem egyszerű kihívás, ezt mi megtapasztaltuk, nekünk is huzamosabb időbe telt" – fejtette ki Szász Jenő. Mint ismeretes, a pártbejegyzéshez országos szinten legalább huszonötezer támogatót kell szerezni, és ezt a polgáriak nem tartják elképzelhetetlennek.
Szerintük ebben az EMNT segítségére lehetne, ha a szervezet különböző néppárti mozgalmakban fel tudna mutatni valamit, és akkor talán nagyobb támogatottságot élvezhet. „Egy olyan szervezet vezetőjeként, amely a választás szabadságát hirdeti, minden olyan kérdésre, amely az erdélyi magyar társadalom demokratizálódását szolgálja, és tevékenységével érdemi munkát tud felmutatni, elmondhatom: az akár támogatásra is érdemes volna" – hangsúlyozta Szász.
Hozzátette, párttársaival egyébként kíváncsian várják, hogy Tőkés László hogyan intézi az RMDSZ-szel való viszonyát, s ha esetleg megszakítja a szövetséggel való érdemi kapcsolatot, akkor mi lesz majd a mandátumával, amit „az RMDSZ színeiben szerzett". Az MPP vezetője szerint az új alakulat megosztja majd az RMDSZ szavazóbázisát, attól azonban nem tart, hogy az MPP-től sokan elpártolnának, sőt annak sem zárja ki a lehetőségét, hogy az általa vezetett szervezet együttműködik majd a Tőkés által létrehozandó új alakulattal.
Izzasztó aláírások
Krónika, 2010. október 6. – Gazda Árpád
Van-e esélye a Tőkés Lászlót körülvevő csapatnak arra, hogy újabb romániai magyar pártot jegyezzen be? Lesz-e hatalmi hátszél vagy hatalmi ellenszél a formai követelmények teljesítéséhez?
A problémafelvetés egyáltalán nem mellékes. Az országos szintű kiábrándultság ugyanis nemcsak a hatalom oldalán érezhető; a magyar ellenzék táborában is renyhül a lelkesedés. A szövetséggel szemben szervezkedők próbálkozásai közül talán a 2004-es önkormányzati választás előtti, a Magyar Polgári Szövetség által szervezett aláírásgyűjtés, majd a 2007-es európai parlamenti választások előtti, Tőkés László független jelöltségét biztosító aláírásgyűjtés rendelkezett azzal a felhajtóerővel, amely a mögöttük álló politikai célokon is lendített.
A Magyar Polgári Párt 2008-as bejegyzését megelőző aláírásgyűjtés már korántsem volt olyan dicsőséges menetelés. Pártbejegyzés esetén a törvényi követelmények is szigorúbbak. Úgy kell összegyűjteni a 25 ezer aláírást, hogy két Erdélyen kívüli megyében és Bukarestben is legkevesebb hétszáz legyen. Ez pedig román segédlet nélkül nehezen megy. A Tőkés–Orbán–Băsescu kapcsolati szálakon keresztül akár román segítség is jöhetne, hiszen Szász Jenőék regáti terepmunkáját is a Demokrata-Liberális Párt aktivistái végezték el annak idején. De lehet-e most is hasonló segítségre számítani, amikor Emil Boc pártját csendes koalíciós társként éppen az RMDSZ tartja kormányon?
Markóék ugyanis már eddig is megmutatták: csak akkor puhányok, ha a magyar egyetemért, az autonómiáért kell fellépni. Ha a hatalmuk bebiztosítása, megőrzése a tét, könyörtelenül latba vetik a zsarolópotenciált. A Tőkés-pártnak talán az adhat reménységet, hogy a volt püspöknek – amint a 2007-es EP-választáson megmutatkozott – regáti román támogatói is vannak. Az aláírásgyűjtőknek tehát őket kell valahogy megtalálniuk a Kárpátokon túli megyékben. Erdélyben pedig azokat a magyarokat, akik újabban – esetleg a gazdasági megszorító intézkedések nyomán – ábrándultak ki a szövetségből. A régebben kiábrándultak aláírásai ugyanis Szász Jenő pártjának a bejegyzését biztosították, és egy személy két pártnak nem lehet tagja. A Magyar Polgári Párt egykori támogatói csak akkor írhatnának alá Tőkés László pártjának is, ha előbb írásban kérik nevük törlését az MPP taglajstromáról.
Az aradi vértanúkra emlékeznek
Új Magyar Szó, 2010. október 6.
A hagyományokhoz híven idén is budapesti politikusok részvételével emlékeznek Aradon a 13 vértanú tábornok kivégzésére. Ma Hende Csaba honvédelmi miniszter, Újhelyi István, az Országgyűlés alelnöke, Hoffmann Rózsa oktatási államtitkár helyez el koszorúkat a Román–Magyar Megbékélési Parkban, illetve a vesztőhelyen.
A hagyományokhoz híven idén is budapesti politikusok részvételével emlékeznek Aradon a 13 vértanú tábornok kivégzésére. Ma Hende Csaba honvédelmi miniszter, Újhelyi István, az Országgyűlés alelnöke, Hoffmann Rózsa oktatási államtitkár helyez el koszorúkat a Román–Magyar Megbékélési Parkban, illetve a vesztőhelyen.
A megemlékezéseken részt vesz Markó Béla kormányfőhelyettes, RMDSZ-elnök, illetve Füzes Oszkár, Magyarország bukaresti nagykövete és Szilágyi Mátyás kolozsvári főkonzul – tájékoztatott Király András, az RMDSZ aradi szervezetének elnöke.
„Más évekhez hasonlóan nagy számban várjuk az aradiakat" – tette hozzá a politikus. A megemlékezések az arad-belvárosi római katolikus templomban tartott szentmisével kezdődnek, amelyet Potyó Ferenc pápai káplán, az Erdélyi Római Katolikus Püspökség általános helynöke celebrál. Ezt követően előbb a vesztőhelyen, majd a Szabadság-szobornál tisztelegnek a megemlékezők.
Az RMDSZ és az MPP sem örül a harmadik magyar párt alapítása ötletének
MTI, 2010. október 5.
Sem a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ), sem a Magyar Polgári Párt (MPP) nem nézi jó szemmel a Tőkés László által vezetett Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) pártalapítási ötletét - írta kedden az Új Magyar Szó című napilap. A román fővárosban megjelenő magyar nyelvű újság Szász Jenőt, az MPP elnökét idézi, aki szerint "Tőkés László húszéves késéssel alapít pártot, hiszen 1990-ben kellett volna létrehoznia a politikai alakulatot". Szász szerint egy új politikai párt létrehozása Romániában még Tőkés László számára is komoly és nehéz vállalkozás lehet.
A lap emlékeztet arra, hogy az RMDSZ berkeiben sem örvendenek az új pártalapítási ötletnek. Kelemen Hunor romániai művelődésügyi miniszter, a tárcavezetői mandátuma idejére az RMDSZ felfüggesztett ügyvezető elnöke szerint „populista és demagóg azoknak a szemlélete, akik szerint az egység szaporodással oldható meg". Szerinte az RMDSZ-ben minden feltétel adott ahhoz, hogy az egységet megteremtsék, de ezt nem új magyar politikai párt létrehozásával lehet megvalósítani.
Toró T. Tibor, az EMNT ügyvezető elnöke a Transindex erdélyi magyar hírportálnak adott interjúban kijelentette: nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy az EMNT által alapítandó úgynevezett Tőkés-párt az RMDSZ ellenében indul majd a 2012-es romániai önkormányzati és parlamenti választásokon. "Az egyezség a feleken múlik. (...) Csak úgy tudom elképzelni az együttműködést, hogy az olyan program köré szerveződik, amely az autonómia irányába mutat, és amely az EMNT által képviselt integrált autonómia-koncepció köré épül" – fogalmazott Toró.
A Krónika című erdélyi napilap keddi kommentárjában arra hívja fel a figyelmet, hogy pártbejegyzés esetén a romániai törvényi követelmények szigorúak, hiszen úgy kell összegyűjteni 25 ezer aláírást, hogy két Erdélyen kívüli megyében és Bukarestben is legkevesebb hétszáz legyen belőlük. A szerző szerint a "Tőkés-pártnak" az adhat reménységet, hogy a volt püspöknek – amint a 2007-es romániai európai parlamenti választáson megmutatkozott – a Kárpátokon túli megyékben is vannak román támogatói, az aláírásgyűjtőknek pedig őket kell megtalálniuk.
INTERJÚK, ELEMZÉSEK, PUBLICISZTIKA
Hősök, mártírok áldozatvállalása
Háromszék 2010. október 6. – Kádár Gyula
1849 nyarán, a másfél évig tartó katonai erőfeszítések ellenére, a túlerő győzedelmeskedett, a magyar forradalmi hadsereg Világosnál letette a fegyvert. A fegyverletétel után megkezdődött a megtorlás báró Julius von Haynau altábornagy irányításával.
A „bresciai hiéna" azzal az elhatározással fogott a rendteremtéshez, hogy „gyökerestül" fogja „kiirtani a gazt". Egyik levelében, melyet Radetzky tábornoknak küldött, így fogalmaz: „a főkolomposoknak lógniuk kell". A megtorlással egyetértett a Schwarzenberg-kormány és a császári udvar is. Az osztrákok nem tudták megbocsátani a birodalmukat ért gyalázatot, a magyar forradalmi seregektől elszenvedett vereséget, és azt, hogy a magyar szabadságharcot csak a cári hadsereg közbelépésével lehetett eltiporni.
Október 6-án, a vértanúk napján emlékeznünk kell mindazokra, akik életüket áldozták a magyar nép függetlenségéért. A magyar forradalom és szabadságharc igazságos, haladó jellegét beszédesen mutatja, hogy a magyar honvédsereg soknemzetiségű. A hadseregben ezrével harcoltak osztrákok, németek, bánsági és partiumi románok, szerbek, horvátok, örmények, lengyelek és mások. A halált azért vállalták, mert tudták, hogy a szabadság eszméje egyetemes érték. 1849. október 6-án vált mártírrá az első felelős magyar kormány miniszterelnöke, gróf Batthyány Lajos, aki Pesten súlyosan sebesülten, de nagy lelki jelenléttel és bátorsággal vezényelte le saját kivégzését. Ugyanezen a napon került sor az aradi tizenhárom magyar honvédtábornok kivégzésére is.
Az aradi hősök áldozata előtt azzal tisztelgünk, hogy idézzük azokat a szavakat, amelyeket kivégzésük napján mondtak.
Az első, aki vértanúhalált halt az aradi vár mellett, Kiss Ernő altábornagy volt. A halála előtti órákban is a magyar nép jövője, sorsa foglalkoztatja: „Árpádok dicső szentjei, virrasszatok a magyar ifjúság felett, hogy Krisztusé legyen a szívük és a hazáé az életük." A sor Dessewffy Arisztid altábornaggyal folytatódik. Ő is úgy gondolja, hogy halála a haza érdekében hozott áldozat: „Tegnap hősök kellettek, ma mártírok... Így parancsolja ezt hazám szolgálata." Lázár Vilmos ezredes vallomását is áthatja a népe sorsa iránti felelősség: „Ki tehet arról, hogy ilyen a magyar sorsa? (...) bitófa tövében kell forradalmárrá érni a magyar lelkeknek." Nagysándor József a halál értelmén töprengve így fogalmaz: „De rettenetes volna most az elmúlásra gondolni, ha semmit sem tettem volna az életemben! Alázatosan borulok Istenem elé, hogy hőssé, igaz emberré, jó katonává tett." Schweidel József úgy gondolja: „A mai világ a sátán világa, ahol a becsületért bitó, az árulásért hatalom jár. Csak egy igazi forradalom, a világ új forradalmi embersége söpörheti el ezt az átkozott, meghasonlott világot." A német birodalmi származású gróf Leiningen-Westerburg Károly úgy véli, hogy áldozata nem lesz hiábavaló: „A világ feleszmél majd, ha látja a hóhérok munkáját."
Őt követi a halálba a magyarországi német polgárság soraiból kiemelkedő Aulich Lajos, kinek utolsó gondolatai mély hazaszeretetről tanúskodnak: „Szolgáltam... és halálommal is szolgálni fogok! Forrón szeretett magyar népem és hazám, tudom, megértik ezt a szolgálatot." Lahner Györgynek a halála előtti percekben Krisztus keresztje és a bitófa közötti hasonlóság, valamint a közösségért hozott áldozat jut eszébe, úgy érzi, hogy „az isteni áldozat mellett" „törpe az én áldozatom". A szerb származású Damjanich János, a csaták bátor hőse e szavakkal búcsúzik az élettől: „Legyőztük a halált, mert bármikor készek voltunk elviselni azt." A horvát származású Knézich Károly így elmélkedik: „Milyen különös, hogy Haynau báró is keresztény, és én is az vagyok. Csak az ördög keverhette így össze a kártyákat!" Az osztrák gyökerű Pöltenberg Ernő úgy látja, hogy az igazságért küzdők vértanúhalálára „az ellenség dühös bosszúja" miatt került sor. Török Ignác, a polgári átalakulást támogató magyar középnemesség képviselője arról vall, hogy hamarosan az „Isten legmagasabb ítélőszéke elé" fog állni, de tiszta szívvel teszi, mert „mindig csak Őt" szolgálta. A magyar arisztokrata Vécsey Károly is isteni akaratot emleget: „Isten adta a szívet, lelket nekem, amely népem és hazám szolgálatáért lángolt."
A pesti és az aradi vértanúk mellett még közel hatszáz forradalmárra mondták ki a halálos ítéletet. Nemzetközi nyomásra nagyobb részük kegyelemben részesült, büntetésüket átváltoztatták kényszermunkára és várfogságra. Mintegy 1200 volt császári-királyi katonatisztet is ¬bebörtönöztek. Bű¬nük az volt, hogy csatlakoztak a magyar sza¬badság¬harchoz. A magyar forradalmi hadseregben harcoló, mintegy negyven-ötvenezer tisztet és közkatonát közlegényként soroztak be az osztrák hadseregbe, és vezényeltek Olaszországba, Cseh¬országba és Galíciába. A civil lakosság sem mentesült a zaklatástól. Több ezer, állami hivatalban dolgozó tisztviselő, akire rábizonyult a forradalom és szabadságharc támogatása, elvesztette állását.
Az 1849 októberében kivégzettek mártírhalála és több tízezer ember áldozatvállalása ma is példaértékű. Ha elődeink képesek voltak életüket áldozni a szabadságért, akkor mi, a kései utódok miért nem merjük együtt kiáltani, hogy önrendelkezést, autonómiát akarunk azon a földön, amelyért elődeink annyit harcoltak? További küzdelmeinkre adjon erőt és hitet a vértanúk elszántsága, hogy a székely nép kivívhassa Székelyföld területi autonómiáját, az erdélyi magyarság a kulturális és helyi önkormányzat jogát.
Levél a székely falvak és városok közösségeihez, a települési és széki tanácsokhoz
2010. október 05., kedd
A Magyar Parlament Elnökével, Dr. Kövér Lászlóval történt előzetes egyeztetés után, egyetértésben a Székely Nemzeti Tanács Állandó Bizottságával, a Székely Nemzeti Tanács soron következő ülését a Magyar Országgyűlés épületébe, a főrendiház gyűléstermébe hívtam össze ez év november 19-ére.
Fontos leszögezni: előzmény nélküli, hogy az elszakított területek magyar közösségeinek valamelyik közképviselete, Magyarország Országházában ülésezzen. Meggyőződésünk, hogy a székely autonómiatörekvés beilleszthető a magyar nemzeti együttműködés rendszerébe, és ennek szellemében le tudjuk tenni az Országházban egy hosszú távú együttműködés alapjait a magyar állam intézményeivel.
Megemlékezünk az 1918. november 18-án Budapesten, Jancsó Benedek, Sebes Dénes, Ugron Gábor és Urmánczy Nándor által létrehozott Székely Nemzeti Tanácsról, amely a kor kíméletlen kihívásaira válaszolva nemcsak a székelység, de egész Magyarország számára kereste a Trianoni tragédiát megelőző és elhárító méltányos béke útját.
Ilyen fontos eseményre felkészülten kell jönnie minden küldöttnek, a helyi közösségek hiteles felhatalmazásával. Ezért elengedhetetlen, hogy a székely falvak és városok közösségei alakítsanak ott is székely tanácsokat, ahol eddig ez nem történt meg, illetve tartsanak új küldött-választásokat ott, ahol működnek a székely tanácsok.
A választások során tiszteletben kell tartani az alábbiakat:
A küldöttek megválasztása nyilvánosan és idejében meghirdetett állampolgári közgyűléseken történjen, amelyen az adott település minden polgára részt vehet, választhat és megválasztható.
Minden székely falu vagy város állíthat legalább egy küldöttet a Székely Nemzeti Tanácsba, aki települését a széki tanácsban is képviseli, azokon a településeken pedig, amelyeken több mint 1500 magyar nemzetiségű lakos él, minden újabb 3000 magyar nemzetiségű lakos után egy-egy küldöttet lehet jelölni.
Az alakuló, illetve tisztújító gyűléseket tíz nappal korábban meg kell hirdetni, nagyobb településeken a sajtóban, kisebb településeken pedig falragaszokon, és erről tájékoztatni kell a Székely Nemzeti Tanács Állandó Bizottságát.
Az alakuló gyűléseken ismertetni kell a Székely Nemzeti Tanács alapításának dokumentumait, az általa 2004. január 19-én megszavazott törvénytervezetet, valamint Gyergyóditrói Nemzetgyűlés határozatát, amely megerősítette az autonómia célkitűzését, mint az államon belüli önrendelkezés demokratikus formáját.
Marosvásárhely 2010. október 5.
Izsák Balázs
A Székely Nemzeti Tanács elnöke
|
