|
ROMÁNIA
Átszabdalt tanügyi törvény
Új Magyar Szó, 2010. november 10. – Cs. P. T.
Alaposan átszabdalta a tanügyi törvény képviselőház által elfogadott változatát a szenátus oktatási bizottsága, a jogszabályba pedig – ellenzéki javaslatra – egy kisebbségellenes előírás is bekerült – tudtuk meg Bokor Tibortól, a testület RMDSZ-es tagjától.
Alaposan átszabdalta a tanügyi törvény képviselőház által elfogadott változatát a szenátus oktatási bizottsága, a jogszabályba pedig – ellenzéki javaslatra – egy kisebbségellenes előírás is bekerült – tudtuk meg Bokor Tibortól, a testület RMDSZ-es tagjától. Mint ismert, a törvény május óta vesztegel a bizottságban, vitája csupán a múlt héten gyorsult fel, amikor a kormánypárti szenátorok – a testület elnöke, Mihail Hărdău kivételével – nem vettek részt az üléseken.
Bokor tájékoztatása szerint a Boc-kabinet felelősségvállalására váró kormánypárti honatyák hiányában az ellenzék két nap alatt 51 cikkelyt és számtalan módosító javaslatot fogadott el. Köztük Ioan Mang szociáldemokrata szenátornak azt az indítványát, hogy az elemi osztályokban a román nyelv és irodalmat ne tanítók, hanem román nyelv és irodalom tanárok oktassák.
„Ezt a butaságot is megszavazták, annak ellenére, hogy a bizottságban korábban közösen úgy döntöttünk: csak akkor bocsátunk szavazásra javaslatokat, ha mindenki jelen van az ülésen" – mondta az RMDSZ-es politikus.
Bokor azt is kifogásolja, hogy a bizottság „ide oda ugrál" a törvényben. A szenátorok a jogszabály közoktatásra vonatkozó részét még nem zárták le, ám tegnap már a felsőoktatási részre vonatkozó cikkelyeket tárgyalták. A közoktatási részből – Bokor Tibor korábbi javaslatára – nem történt még szavazás a jogszabály egyik „legkényesebb" cikkelyéről. Ez előírja, hogy a román nyelv és irodalom kivételével valamennyi tantárgyat (beleértve a földrajzot és a történelmet) a diákok anyanyelvén tanítanak a közoktatásban.
Ezt a cikkelyt az RMDSZ szenátora a bizottság mai ülésén szeretné szavazásra bocsátani. „Az lesz a kérésem, hogy zárjuk le a közoktatásra vonatkozó fejezetet, s szavazzunk erről a paragrafusról is. Ha ez nem sikerül, azt is megfontolom, hogy többet ne vegyek részt az üléseken" – mondta lapunknak Bokor.
Hărdău a helyén maradt
Mint ismert, korábban az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek nyilvánította azt, hogy a kormány felelősségvállalási eljárással terjesztette a parlament elé a tanügyi törvényt. Ez nehéz helyzetbe hozta a kormánypártokat, ugyanis a jogszabály végső változatáról a szenátus dönt, a koalíciónak pedig nagyon törékeny többsége van a felsőházban.
Az új helyzetben a Demokrata-Liberális Párt vezetősége felszólította Mihail Hărdăut, hogy jövő hét végéig fejezzék be a törvény bizottsági vitáját. Bokor szerint ez a határidő elvileg tartható, ám úgy véli: fontos lenne megvárni az Alkotmánybíróság indoklását. A politikus értésünkre adta: az indoklás függvényében az is elképzelhető, hogy a felelősségvállalási eljárás folytatódik, így a bizottsági munka „feleslegessé válik".
Erre a lehetőségre egyébként több kormánypárti politikus is utalt korábban. „Ha az indoklás nem változtat a helyzeten, csak negyven százalék esélyt adok annak, hogy a szenátus plénumában az RMDSZ által kért formájában fogadják el a törvényt" – tette hozzá Bokor.
Az is ismert, hogy az RMDSZ korábban nagyon megorrolt az oktatási bizottság vezetőjére, Mihail ugyanis látható örömmel fogadta az Alkotmánybíróság döntéséről. Ennek nyomán elterjedt a hír, hogy a politikust a nagyobbik kormánypárt leváltja tisztségéből, ez azonban nem történt meg. „A bizottsági elnöki szék a demokrata-liberálisoké, nem akarunk beleszólni abba, hogy leváltsák-e Hărdăut vagy sem" – mondta az ÚMSZ-nek Bokor.
Mi változott?
A szakbizottságban a múlt héten a törvény jelentős változásokon esett át: 12 éves lesz a kötelező oktatás, 12 osztályig néhány tantárgy esetében csak minősítést kapnak a diákok, a humán profilon a történelem érettségi tantárgy lesz, a középiskolai oktatás profiltól függetlenül pedig négy évesre csökken. A kormány által kidolgozott verzió szerint jövőtől 10 osztály lett volna kötelező. A 12 évesre nyúló kötelező oktatás magába foglalja az óvodai felkészítő csoportot, az elemi oktatást, a gimnáziumot és a líceumot vagy szakiskolát.
Borbély: nem csak nekünk jó az oktatási törvény
Krónika, 2010. november 10. – Balogh Levente
Ha év végéig nem sikerül elfogadni az oktatási törvényt, az RMDSZ nem tudja folytatni a koalíciós együttműködést – jelentette ki tegnap Borbély László környezetvédelmi miniszter, a szövetség ügyvezető alelnöke.
A politikus leszögezte: „az oktatási törvény rendkívüli fontossággal bír az ország egésze számára, nem csupán a kisebbségeknek kedvez, ha pedig a jogszabályt nem fogadják el az év végéig, akkor úgy tekintjük, hogy nem tudjuk folytatni a koalíciós együttműködést". Mint kifejtette, álláspontja szerint itt az ideje, hogy a kormánykoalíció bebizonyítsa: valóban többséggel rendelkezik a szenátusban, és tegyen meg mindent az oktatási törvény elfogadtatásáért.
„Nem csupán a kisebbségek számára hasznos, hanem az egész romániai társadalom számára fontos, hogy január elsején meglegyen az új oktatási törvény, így az új tanévet problémák nélkül kezdhessük" – mutatott rá Borbély László. Mint arról beszámoltunk, a kisebbségek számára több kedvező cikkelyt – így Románia történelmének és földrajzának anyanyelven való tanulását lehetővé tevő, illetve a román nyelv különleges tankönyvből való elsajátítását előíró részeket is – tartalmazó tervezetet a képviselőház elfogadta, ám a szenátus oktatási bizottságában elakadt.
Ezért a kormány úgy döntött, hogy a parlamenti vitát megkerülve felelősségvállalással fogadtatja el, ám az alkotmánybíróság szerint ez nem alkotmányos olyan jogszabály esetében, amely a parlament előtt van. Az RMDSZ ennek nyomán árulással vádolta a PDL-t, mondván, a Traian Băsescu által kinevezett alkotmánybíró szavazata döntött, és a hétfői koalíciós egyeztetésen Markó Béla RMDSZ-elnök kijelentette: év végéig adnak ultimátumot a PDL-nek.
A szenátus oktatási bizottsága egyébként tegnap elkezdte a jogszabály tárgyalását. A 330-ból eddig megtárgyalt 105 cikkelyhez 117 módosító indítványt nyújtottak. A módosítások az eredeti tíz helyett tizenkét évben szabják meg a kötelezően elvégzendő osztályok számát, a gimnázium pedig négyéves maradna. Az érettségiben emellett kötelezően szerepel a történelem.
ERDÉLY
Időhúzás jellemzi az egyházi vagyonok visszaszolgáltatását
Duna Televízió, 2010. november 9. – Csúcs Mária
Az erdélyi magyar történelmi egyházak két évtized alatt sem tudták visszaszerezni mindazt, amit egyetlen tollvonással koboztak el tőlük 60 évvel ezelőtt. A törvényes keret megvan a visszaszolgáltatásokra, ám a politikai akarat hiányzik. Így jogos tulajdonaikat végeláthatatlan és Strasbourgig nyúló pereskedésekkel próbálják visszaszerezni az egyházak.
Ha valaki a romániai visszaszolgáltatások témáját piszkálja, azt a választ kapja: az ügy folyamatban van. Hogy mi bujkál az időhúzásra menő játék mögött? Erre Emil Constantinescu volt államfő egy alkalommal a történelmi egyházak elöljáróival folytatott beszélgetésén adott választ.
„Nyíltan kimondta, hogy ami az egyházi vagyon visszaadását illeti, ne reménykedjünk, hogy mindent visszakapunk, mert a történelem kerekét nem lehet visszafordítani. Egyszerű példa: Kolozsvár főterén minden komolyabb épület a négy történelmi egyház tulajdona volt 48-ig, és most román kézen van. Következik ebből, mondta az államelnök, hogy a középkorban a magyar urak a falun laktak a román jobbágyokkal, és a városban német és magyar polgárok voltak. Most pedig románok laknak a városokban, például Kolozsvár főterén is. Ezért nem kívánhatjuk azt, hogy a románok menjenek vissza falura, és a városi központokat adják vissza a volt kisebbségi és nemzetiségileg kisebbségi egyházaknak" – mondta Jakubinyi György római katolikus érsek.
Ha a hazai politikumban már nem is, a strasbourgi igazságszolgáltatásban még sokan bíznak Romániában. Remélik: egyszer csak elfogynak a képtelen kifogások és visszakapják jogos tulajdonukat.
Háromszékiek az önrendelkezésért (SZNT-ülés Budapesten)
Háromszék, 2010. november 10.
Küldöttek és meghívottak, több mint százan utaznak a jövő hét végén a Székely Nemzeti Tanács november 19-i budapesti ünnepi ülésére. Az elmúlt hetek népszerűsítő munkája új energiákkal töltötte fel az autonómiaküzdelmet felvállaló közképvi¬seletet, néhány településen új helyi tanácsok alakulhattak, bővült azok száma, akik cselekvően kívánnak részt venni a Székelyföld területi autonómiájáért vívott harcban.
Sepsiszékről 35 küldött és öt meghívott utazik Budapestre, új helyi székely tanács Bitán alakult, és cserélődött néhány megbízott, a hét évvel ezelőtti alakuláskor jelentkezők helyett mások vállalták a további munkát — mondta Gazda Zoltán széki elnök. A szervezet meghívottja a Gábor Áron-díjas Tulit Zsombor, és úgy döntöttek, nyitnak az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács felé, ezért megyei elnökét, Jakabos Jankát kérték fel, vegyen részt a rendkívüli jelentőségű rendezvényen.
Kézdiszékről húszan utaznak, tizenhat küldött és négy meghívott. Az elmúlt hetekben Csernátonban, Ozsdolán és Sárfalván sikerült életre hívniuk a helyi tanácsot, s bár lekésnek a budapesti ülésről, jövő héten megalakul a berecki és a szentkatolnai székely tanács is. Külön üzenetet nem kívánnak megfogalmazni, de kiállnak az önrendelkezésért, természetesen a román államhatárokon belül — számolt be lapunknak Péter János, a kézdiszéki tanács elnöke.
Orbaiszékről tizennégy küldött és négy meghívott megy az SZNT ünnepi ülésére. Az október végi széki ülésen megfogalmazták, szeretnék, ha elképzeléseik bekerülnének a budapesti ülés határozattervezetébe, fontosnak tartanák megjeleníteni a székely identitásmegőrzést, a magyar nyelv hivatalosítását. Lényegesnek tartják megfogalmazni, hogy a székely nép a magyar államalapító nemzet része volt, és az is kíván maradni — közölte a széki ülés után Ferencz Botond széki elnök.
Erdővidék minden településén működik helyi székely tanács, és ők vállalták fel a Brassó megyében levő, de Székelyföldhöz tartozó települések toborzását is. Ürmösön sikerült, Apácán még nem tudták megalakítani a helyi tanácsot, de még próbálkoznak — fejtette ki Szabó Miklós bardoc-miklósvárszéki elnök. Erdő¬vidék harminc küldöttel és hét meghívottal lesz jelen Budapesten, rendkívülinek tartják, hogy a magyar Országgyűlés ad otthont az autonómiaharcot vállaló közképviselet soros ülésének, nemzetközivé válhat így az ügy, és közelebb kerülhetnek a célhoz, az önrendelkezés megvalósításához — véli az erdővidéki elnök.
Nemzetpolitikáról, integrációról értekeznek Kolozsváron
Krónika, 2010. november 10. – Kiss Előd-Gergely
Elsősorban a soros magyar uniós elnökségről, illetve a megváltozott nemzetpolitikai lehetőségekről lesz szó az Európa közepén?! elnevezéssel idén ötödik alakalommal megszervezendő Kárpát-medencei Fiatal Politológusok Konferenciáján – jelentette be Toró Tibor, az eseményt koordináló Integráció Alapítvány képviselője tegnap a kincses városban.
Mint mondta, Erdély első ízben adhat otthont a rendezvénynek, a november 11–14. között Kolozsváron tartandó konferencia főszervezője a magyarországi Politológiai Párbeszéd Társasága, a rendezvényen ismert magyarországi, illetve hazai magyar és román politológusok, politikusok tartanak előadásokat.
„Az 5., jubileumi Kárpát-medencei Fiatal Politológusok Konferenciájának célkitűzése a nemzeti érdek három nagy fontossággal és aktualitással bíró pillérének – az európai integrációnak, a környező országokkal kialakított stratégiai partnerségnek és a nemzetpolitikának – körüljárása, amely nagyban meghatározza Magyarország, de Románia és az erdélyi magyarság mozgásterét és célkitűzéseit is.
Mindezt egy olyan sajátos erdélyi szemlélettel fűszerezve, amely árnyalhatja az erdélyi magyarságról kialakított képet, egyben betekintést engedve ennek belső vitáiba, paradigmatikusan különböző megközelítéseket biztosítva az érdeklődő résztvevő számára" – áll a szervezők tájékoztatójában. Toró elmondta, a konferencián 120 résztvevővel számolnak, 90-en Magyarországról, a Felvidékről, illetve Kárpátaljáról érkeznek, a rendezvénysorozat fő támogatója a Szülőföld Alap.
A magyarországiak részvételi díjat fizetnek, de az erdélyiek díjmentesen vehetnek részt az előadásokon. A konferenciát Magyari Tivadar, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem rektorhelyettese és Tonk Márton, a Sapientia EMTE Természettudományi és Művészeti Karának dékánja nyitja meg. A bevezető előadást Magyarország nemzet- és külpolitikai stratégiája az EU-elnökség fél évére címmel Prőhle Gergely, a magyar Külügyminisztérium helyettes államtitkára tartja.
INTERJÚK, ELEMZÉSEK, PUBLICISZTIKA
Az asszimiláció ellenszere a magyar állampolgárság – Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes az újraéledő nemzetpolitikáról
Erdélyi Napló, 2010. október 4. – Makkay József
– Ön a nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes a magyar kormányban. Hogyan jellemezné az elmúlt húsz év magyar nemzetpolitikáját?
Nemzetpolitikai szempontból az elmúlt húsz év nem váltotta be a magyar nemzet reményeit. Reményt adott ugyan Antal Józsefnek az a mondata, hogy lélekben tizenötmillió magyar miniszterelnöke, az elmúlt időszak azonban messze nem teljesítette e mondat lényegét. Legnagyobb fájdalmunk 2004. december 5-e volt, amikor az MSZP-SZDSZ kormány, személy szerint Gyurcsány Ferenc – kicsinyes pártpolitikai megfontolásokból – nemzete elleni kampányával lelki Trianont idézett elő. Az idei országgyűlési választások után, a kétharmados felhatalmazás birtokában természetesnek tartottuk, hogy az új kormány megalakulása előtt az Országgyűlés elé kerüljön az állampolgársági törvény: tudtuk, egy percet sem szabad várakozni. Számos oka van annak, hogy ezt miért tettük. Először is ez a dolgok természetes folyamata. December ötödike fájdalmát leginkább azzal tudtuk enyhíteni, hogy az Országgyűlés első teendői közé soroltuk az állampolgárság megadását. Tisztában voltunk azzal, hogyha a törvénytervezetet azonnal benyújtjuk, a szocialisták között is lesz jóérzésű ember, aki megszavazza. Tudtuk: ha a szocialista pártban Gyurcsány Ferenc ismét szerephez jut, meg fogja akadályozni a szocialista képviselőket abban, hogy lelkiismeretük szerint szavazzanak. Megtörténhetett volna, hogy egyedül Szili Katalin szavazza meg az MSZP-ből a törvényt. Nem volt tehát közömbös számunkra, hogy az Országgyűlés 98 százalékban, vagy 85
százalékban szavazza meg a magyar állampolgárság törvényét a határon túli magyarok számára. Kegyelmi pillanatnak tartom, hogy a Magyarország határai körül levő hét országból hat támogatja állampolgársági törvényünket. Ezt nem volt szabad elodázni. Ebben a kérdésben Szlovákia nem vehető komolyan: a Fico-Slota féle szocialista-fasiszta koalíció részéről – bármilyen állampolgársági törvényt is szavazunk meg – ugyanilyen magyarellenes hisztéria következik. Fő irányelvünk: emberi jogokon nyugvó nemzeti érdekeinket soha többé nem rendeljük alá egyetlen ország belpolitikai hullámverésének sem.
– Az elmúlt nyolc esztendő rombolása mély nyomokat hagyott a nemzetben. Ön szerint ezek a sebek gyógyíthatóak-e? Sikerül új fejezetet nyitni a magyar nemzetpolitikában?
Az állampolgársági törvény, úgy gondolom, önmagában új fejezetet nyit: nem csak az elmúlt nyolc évet, nem csak az utóbbi húsz esztendőt, és nem csak az 1944 óta tartó időszakot írja felül, hanem történelmi értelemben nyitja meg az utat a nemzet közjogi újraegyesítése előtt. Fontos látni, hogy egyfelől a magyar nemzet kultúrnemzet, ami a nyelv, a kultúra és a történelmi sorsközösség alapján áll, másfelől a magyar nemzet Szent István óta politikai nemzet volt, amelyet a közjog tartott egyben. Gondoljunk a Szent Korona jelentőségére. A magyar nemzet közjogi egysége meghaladta a magyar nemzet etnikai határait. Ebből következik, hogy ezer éves államiságunk történelmében a magyar nemzet nem csak kultúrnemzet volt, hanem közjogi nemzet is: a közjogi nemzetegyesítés nagyon erős impulzust jelent a magyar identitás megőrzésében. Láthatóan fölgyorsult a határon túli magyar nemzetrészek asszimilációja: ezt pusztán támogatási formákkal már nem lehet megakadályozni. A Szülőföld Alapon keresztül történő
támogatások fontosak, de önmagukban nem elégségesek: erős impulzust kellett adni a magyarság számára, olyan impulzust, amely képes megállítani, megfordítani az asszimilációt. Az állampolgársági törvénnyel a magyar nemzetrészeket közjogi értelemben is a nemzethez kötjük.
– Kishitűek szerint európai uniós keretek között az elcsatolt nemzetrészek számára biztosított magyar állampolgárság nem hoz újat. Ezt ön hogyan kommentálja?
Ez tételesen nem így van. Nyilvánvaló, hogy az állampolgárság alapvetően nem egzisztenciális, hanem identitásbeli megfontolásból kell a határon túli magyarságnak. Az erdélyiek és a felvidékiek a román és a szlovák állampolgárságuk mellett ugyan uniós állampolgárok is, ez mégsem pótolja a magyar identitásnak megfelelő magyar állampolgárságot. A vajdasági és a kárpátaljai magyarságnak egzisztenciális szempontból is fontos a magyar útlevél, hiszen ez biztosítja a szabad közlekedésüket. Én azt tartom természetesnek, hogy a magyarság többségének nem egzisztenciális okokból, hanem az identitás megőrzéséhez kell a magyar állampolgárság. Hadd mondjam el, hogy erdélyi gyökereim vannak. Bátyám a hetvenes években disszidált Svédországba. A rendszerváltás után besétált a stockholmi magyar nagykövetségre, és bemutatta régi útlevelét — időközben megkapta a svéd állampolgárságot —, és postafordultával visszakapta magyar útlevelét is. Édesanyám erdélyi rokonsága, aki szülőfaluját nem hagyta el, nem lehetett magyar állampolgár. Ezt mélyen igazságtalannak éreztem. Nyilvánvaló, hogy ezt a diszkriminációt fel kellett oldani. Ennek a feloldása az, hogy mindenki megkapja a magyar állampolgárságot, akinek ősei a magyar királyság területéről származtak, és aki valamilyen szinten beszél magyarul.
- Erdélyi és bukaresti útján első kézből kapott információt arról, hogy a román hivatalosságok hogyan viszonyulnak az új állampolgársági törvényhez. Milyen benyomásokkal tért haza?
Az erdélyi és a bukaresti útnak két alapvető értelme van: az állampolgársági törvény szempontjából kulcsfontosságú, hogy 1918 óta először nem állt össze ellenünk a Kisantant. Az új törvény elfogadtatását nagymértékben segíti az, hogy a magyar állampolgársági törvény a román állampolgársági törvény vitáját követi. Ha Románia havi tízezer útlevelet adhat ki, elsősorban a Moldáv Köztársaság területén élő románoknak, akkor nekünk sem mondhatja senki, hogy nem biztosíthatunk magyar állampolgárságot akár az erdélyi, akár a kárpátaljai magyarságnak. Az Unió sem szólhat bele, hiszen Moldova, akárcsak Kárpátalja az Unió határain kívül fekszik. Ha Románia megteheti, akkor megtehetjük mi is. A román állampolgársági törvény lehetővé teszi például a Besszarábiában élő románoknak is a román állampolgárság megadását. Nehéz elképzelni, hogy egy besszarábiai románnak papírjai lennének arról, hogy ősei román állampolgárok voltak: az ortodoxiában hol van anyakönyvvezetés, hol nincs, tehát okiratilag felettébb nehéz ezt bizonyítani. A román állampolgársági törvényben van egy tudatos homályosság: úgy fogalmaz, hogy vélelmezhető, valószínűsítő a kérelmező őseinek román származása. Ez számunkra lehetővé teszi, hogy csángómagyar testvéreinkre is kiterjesszük a magyar állampolgárságot, hiszen a csángóknak csak töredéke tudná bizonyítani, hogy őse a Magyar Királyság területéről vándorolt ki. Ha Románia megteheti, hogy valószínűsítés és vélelmezés alapján állampolgárságot ad, ugyanazt mi is megtehetjük. Számunkra fontos ebben a kérdésben a Romániával való jóviszony: Románia támogatja a magyar állampolgárság megadását. Băsescu elnök úrnak, akinek szívügye, hogy a moldáviai románoknak román állampolgársága legyen, a hasonló elvekre épülő magyar állampolgárság megadását is támogatnia kellett. Ez nekünk politikailag fontos üzenet.
– Új tisztségében számos erdélyi magyar politikussal tárgyalt. A Fideszhez hagyományosan közelebb álló polgári politikusok közül nem mindenki örül annak, ha az új magyar kormány úgymond egyforma közelséggel kezeli a két erdélyi politikai oldalt. Köztudott, hogy az előző kormányzatnak egyedül az RMDSZ volt a kegyeltje. Lesznek-e új partnereik Erdélyben?
Az erdélyi magyarság tekintetében mi nem szeretnénk beleszólni a szervezetek életébe. Ugyanakkor néhány szempontot érdemes megfontolni. Az első, ami számunkra Erdélyben és a Felvidéken egyaránt kulcsfontosságú: a Fidesz csak etnikai alapú magyar pártokat támogat. A vegyes pártok csúszást jelentenek az asszimiláció irányába. Nem az a megoldás, hogy román pártban legyen magyar tagozat: kisebbségi létben etnikai magyar politikára van szükség. Világosan kell látni, hogy az erdélyi magyar politika sokszínű. Az erdélyi magyar politikának, elsősorban az RMDSZ-nek ugyanakkor el kell gondolkodnia a folyamatos szavazatvesztés okai felől. Ennek nem pusztán az elvándorlás a magyarázata: egyfajta kiábrándulás tapasztalható a magyar képviseletből. Viszont azt is látni kell, hogyha a magyar politika kiesik a román nagypolitikából, a bukaresti parlamentből, akkor a magyar értelmiség ideológiai alapon román pártokba integrálódhat, ami a magyar etnikai politikai képviselet végét jelentené. A sokszínűség megőrzésével, a kritika jogosságának elismerésével a megoldás mégiscsak a magyar egység megtartása: ez lehet a garanciája annak, hogy a magyar etnikai politika megmaradjon a román parlamentben. Természetesen nem akarom megkerülni a kérdését: ezt a problémát alapvetően több dimenzióban kell kezelni. Nem csak politikai mezőny van: létezik az egyházak, a civil szerveződések világa is. A támogatások zöme alapvetően ezekhez a kisközösségekhez kell eljusson. Ők őrzik a magyar identitás lángját. A nagypolitika tekintetében azt tudom megerősíteni, hogy nem a magyar állam feladata igazságot teremteni az erdélyi magyar szervezetek között. Feladatunk az, hogy minél inkább az értékek mentén történő együttműködést munkáljuk. Nem titkolom, hogy személy szerint Tőkés Lászlót tekintem iránytűnek, aki az Európai Néppárt színeiben az Európai Parlament alelnöke, Erdély legmagasabb rangú politikusa. Az anyaország és az erdélyi magyar nemzetrészek között a helyes viszony szerintem az, ha a magyar kormány — az egyetemes magyar nemzetpolitika képviselőjeként — nemzetpolitikai kérdésekben nem dönt az erdélyi magyarság meghallgatása nélkül. Ugyanakkor a magyar kormány nem mondhat le arról, hogy üzenetet intézzen bármely nemzetrészhez. Ezek azok az alapelvek, amelyek keretében az erdélyi magyarság és a magyar kormány viszonyának működnie kell.
– Az előző magyar kormányzat határon túliak irányába fenntartott támogatáspolitikája közismert volt. Erre leginkább a néhai kommunista diktátor, Rákosi Mátyás híres mondása a jellemző: aki nincs velünk, az ellenünk van. Hogyan tervezi a Fidesz-kormány a Kárpát-medencei új támogatáspolitikát?
Úgy fogalmaznék, hogy aki nincs ellenünk, az velünk van, és mindenki ide tartozik, aki a magyar identitás megőrzését tekinti céljának. Korábban valóban úgy volt, hogy az MSZP-kormány politikai szimpátia alapján osztogatta a támogatási pénzeket. Sok visszaélésre derül fény: nem véletlen, hogy zsákszámra próbálták eltüntetni ezek bizonyító iratait. Vélelmezhető, hogy ezen a területen is súlyos visszaélések történtek: ezek kivizsgálása folyamatban van. Az előző kormány átláthatatlan, bonyolult intézményeket hozott létre a támogatások leosztására: a magyar élet jelentős részére nem figyelt, ugyanakkor politikai indíttatású területekre párhuzamos intézményeken keresztül hihetetlen mennyiségű pénzeket juttatott. Ezt a rendszert akarjuk gyökeresen megváltoztatni egy tárcaközi bizottság létrehozásával, amelynek feladata lesz pontos térképet készíteni szakterületenként a határon túli magyarság szükségleteiről. Ezzel megszüntethetők a párhuzamosságok, ugyanakkor, ahol eddig hiány volt, azt pótolni tudjuk. Az új támogatáspolitika fő ismérve az átláthatóság lesz.
– Mennyiben fog változni a támogatások nagyságrendje?
Mindenképpen növelni szeretnénk a jelenlegi támogatások mértékét. Az első Fidesz-kormány idején alakult ki az az új támogatáspolitika, amelynek az egyházi támogatás is szerves része volt: ennek tíz százaléka kötelezően a határon túli magyarságot illette meg. Az általunk akkor elképzelt és kidolgozott rendszert a szocialista kormány fokozatosan elsorvasztotta, leépítette. A szocialista kormányzat ránk hagyott gazdasági öröksége jelentősen leszűkítette lehetőségeinket. Ahogy az ország gazdasági helyzete javulni fog, a határon túli magyarság támogatására szánt pénzösszegek is folyamatosan nőni fognak.
A nemzet én vagyok... – Magyar az, aki helyesli azt a politikát, amelyet a kormányzat folytat, vagyis aki rám szavaz.
Új Magyar Szó, 2010. november 10. – Bíró Béla
A várva várt MÁÉRT kelet-közép európai aspektusban egyik legmeghökkentőbb mozzanata az volt, hogy a szlovákiai Híd-Most pártot a szervezők (azaz a magyar kormány képviselői) nem hívták meg az értekezletre.
A várva várt MÁÉRT kelet-közép európai aspektusban egyik legmeghökkentőbb mozzanata az volt, hogy a szlovákiai Híd-Most pártot a szervezők (azaz a magyar kormány képviselői) nem hívták meg az értekezletre. Az érv, miszerint a Híd-Most meghívása esetén olyan nacionalista szlovák, szerb, román, ukrán pártok is igényt támaszthattak volna a meghívásra, akiknek van egy-két magyar szavazójuk is, nem áll meg a lábán. Ezek meghívását ugyanis a mindenkori szervezők azzal utasíthatnák el, hogy ezeknek a pártoknak a politikája éppen azt zárja ki, amire a MÁÉRT törekszik, azaz a határon túli magyarokra jellemző többes identitások szabad képviseletét.
A Híd-Most politikája azonban éppen a kölcsönösen vállalt többes identitás példaszerű megnyilvánulása, ennek keretében ugyanis nem csak a magyarok vállalják a szlovákokhoz és a Szlovákiához való kötődést, hanem a párt szlovák képviselői is a szlovákiai magyarsághoz, implicite az egykori és a mai Magyarországhoz való kötődést. Következésként, ha valakinek, hát nekik föltétlenül jelen kellett volna lenniük a tanácskozáson.
Annál is inkább, mert a magyar kormány miniszterelnök-helyettese, Semjén Zsolt felvezetőjében hangsúlyosan Isten áldásában részesítette azokat a magyarországi kisebbségieket, akik kettős identitásukat vállalva anyaországaik állampolgárságát is felveszik. Sőt a nyugati diaszpóra vonatkozásában – nézetem szerint nagyon helyesen – még a magyar nyelv nem ismeretét sem tekintette a magyarsághoz való tartozás akadályának.
A nemzeti érzelmek fenntartásának, illetve bizonyos nemzeti kultúrákhoz való kötődésnek a nyelvismeret hiánya valóban nem akadálya. Én például egy kukkot sem tudok kínaiul, de ez nem akadályozott meg abban, hogy a Lao Ce vagy Konfucius tanait illetve Csü Juan vagy Li Taj Po költeményeit, s ezáltal a kínai kultúra jelentős részét gyerekkorom óta a sajátomnak is tekinthessem. (Igaz, emiatt még nem fogok kínai állampolgárságért folyamodni.)
Az azonban mindenképpen meglepő, hogy az állampolgárság odaítélésénél már nem elegendő a felmenők egykori magyar állampolgársága, a magyar kultúrához és államhoz való ragaszkodás, hanem a magyar nyelv ismerete is megkívántatik. Igaz, hogy nem sok értelme lehet a magyar állampolgárságnak, ha valaki a magyar nyelvet nem ismeri vagy nem szeretné elsajátítani, de ezt okosabb volna a kérelmezőkre bízni.
Jogos az ellenvetés, hogy ezzel olyan románok, szlovákok, szerbek is magyar állampolgársághoz juthatnának, akiknek felmenői egykor a magyar királyság feldarabolásában meghatározó szerepet játszottak. Úgy vélem azonban, az a kár, amelyet ezek az újdonsült állampolgárok Magyarországnak okozhatnak, jóval kisebb, mint az a haszon, amit a határon túli magyar kisebbség és a többségi államok népessége közti közeledés vonatkozásában hajthatnak.
Ahogyan Rudolf Chmel szlovák miniszterelnök-helyettes is többet használhat a szlovákiai magyarságnak, mint az értekezleten meghívottként jelen lévő Magyar Koalíció Pártjának teljes tagsága.
Ha a nyelvismeret a nyugati magyarok esetében nem kritérium, a környező államok magyarjai, illetve nem-magyarjai esetében miért válhat kizáró kritériummá? A magyarsághoz való tartozásnak vagy kötődésnek egyetlen kritériuma lehet, az egyén szándéknyilatkozata. Ha valaki magyar identitásúnak (vagy annak is) vallja magát, azt a magyar állam el kell hogy ismerje magyarnak (vagy magyarnak is).
Sajnos, Semjén miniszterelnök-helyettes úr a fogalmi zavart még fokozta is, azt állítván, hogy nem minden magyar, ami magyarul van. Ami egyben azt is jelenti, nem mindenki magyar, aki annak mondja magát. Ez pedig azt jelenti, hogy az önmagukat magyarnak mondó nem-magyarokat meg kell különböztetni az önmagukat magyarnak mondó magyaroktól. Hogy melyek a megkülönböztetés kritériumai, arra nem kaptunk közvetlen választ.
A Híd-Most-nak a MÁÉRT-ról való kizárása azonban nyújt némi eligazítást a kérdésben. Magyar az, aki helyesli azt a politikát, amelyet a kormányzat folytat, nem magyar az, aki helyteleníti.
Magyarán: magyar az, aki rám szavaz. Punktum. Ez pedig, enyhén szólva, kockázatos elgondolás...
Két országban szavazhatunk?
Erdélyi Riport, 2010. október 15.
Az alkotmány-előkészítő bizottság egyik munkacsoportjának fideszes elnöke, Gulyás Gergely azt tartaná helyesnek, ha az alkotmányban a választójoggal kapcsolatban a magyarországi lakóhely kikötése nem szerepelne, csak a magyar állampolgárság. Álláspontja szerint indokolt, hogy a határon túli magyarok választójogot kapjanak valamilyen formában. A munkacsoport szükségesnek tartja, hogy az országgyűlési képviselők választásán valamennyi magyar állampolgárnak választójoga legyen, ezért elhagynák a megszorítást, amely a választásra való jogosultságot magyarországi lakóhelyhez köti.
Volt már rá példa, s nem is olyan rég Romániában, hogy a határon túli szavazók voksai döntötték el, ki legyen az államfő. (Péter I. Zoltán)
Amikor megszavazták a kettős állampolgárságot, akkor nyilvánvaló volt, hogy a szavazati jog megadása a cél. 1996-ban az azóta kispadra szorult Mikola István megmondta, a határon túli szavazatokkal a Fidesz bebetonozhatja magát legalább 16 évre a hatalomba. Vagy húszat mondott? (Simon Judit)
Szeretnék Szlovákiában is szavazni, meg Szerbiában is. (Gáspárik Attila)
A Fideszt az ihlette meg, hogy Traian Băsescut a külföldiek szavazataival választották másodszor is elnökké. (Székely Ervin)
Miért ne lehetne elfogadott gyakorlat, hogy a helyhatósági választásokon mindenki a lakóhelyén szavaz – állampolgárságától függetlenül, elvégre Európában szavatolt a szabad mozgás és letelepedés joga –, a parlamenti választásokon pedig minden magyar állampolgár szavazhasson, elvégre az Országgyűlés valamennyiüket érintő kérdésekben dönt?! (Sarány István)
A kettős szavazás könnyen megvalósulhat, de akkor majd kétfelé kell az adot is fizetni? (Tamás Pál)
Kérjük azt is bepikkelyezni, hogy az RMDSZ örökös tagja minden romániai és magyarországi kormánykoalíciónak. (Kinde Annamária)
Jó lesz ez felgyülemlett indulataink levezetésére: ezután nem csak a román(iai), de a magyar(országi) honatyákat is kedvünk szerint szidhatjuk! (Sike Lajos)
A magunk megnyugtatása végett emlékeztetek – nem, nem 2004. december ötödikére, hanem egy minapi spontán tesztelésre. Egy magántévé spontán felmérése szerint a válaszadó nézők 86 százaléka nem adna nekünk választói jogot odaát. (Szilágyi Aladár)
|
