Együttműködés a magyar kormány és az EMNT között
Erdély.ma, 2010. november 24.
Az egyszerűsített honosítás végrehajtásá- hoz kapcsolódó együttműködési megállapodást kötött a magyar Külügyminisztérium, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium, valamint a romániai Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács. A szerdán Budapesten aláírt megál- lapodás értelmében az úgynevezett Erdélyi Demokrácia Központok hálózata ingyen fogja segíteni a külhoni magyarok tájékoztatását.
Németh Zsolt külügyi államtitkár a megálla- podást mérföldkőnek nevezte a kettős ál- lampolgárság megadásának folyamatában. Kifejtette: az együttműködés értelmében – amelynek ötlete Tőkés Lászlótól, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnökétől származik – az Erdélyi Demokrácia Központok révén tájékoztató irodahálózat jön létre azzal a céllal, hogy segítsék a külhoni magyarok eligazodását, és felvilágosítást nyújtsanak számukra.
Az államtitkár hangsúlyozta: az új polgári kormány komoly nemzetpolitikai intézkedéseinek sorában az elsők között volt a kettős állampolgárságról szóló jogszabály. Elmondta, közeledik január 1-je, a törvény hatályba lépésének időpontja, és öles léptekkel halad a magyar államigazgatás a törvény végrehajtási feltételeinek megteremtésében. A Külügyminisztérium a konzuli szolgálattal, illetve a külképviseleti hálózattal vállal oroszlánrészt ebben a munkában, „azon dolgo- zunk, hogy egy akadálytalanul, jól működő rendszer jöjjön létre" – tette hozzá.
Németh elmondta: a külügyi és a közigazgatási tárca vállalja, hogy ingyen kiképzi az erdélyi hálózat munkatársait, akik ugyancsak ingyen végzik majd tájékoztató munkájukat. Ez nagy könnyebbséget fog jelenteni az erdélyi magyaroknak, hiszen a demokráciaközpontokon keresztül megkapják majd a szükséges információkat ahhoz, hogy teljes dossziéval jelenhessenek meg a magyar külképviseleteken – fejtette ki.
megállapodást az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács részéről Toró T. Tibor ügyvezető elnök látta el kézjegyével. Elmondta: nagyon szívesen ajánlották fel segítségüket a könnyített eljárással történő honosítás felgyorsítására. Kifejtette, azt szeretnék elérni, hogy a honosítási ügyintézés minél barátságosabb és zökkenőmentesebb legyen. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács által működtetett demokráciaközpontok hálózatában húsz irodát szeretnének működtetni Erdély-szerte, jelenleg hatvan ember vesz részt a munkában, és további hatvanat szeretnének bevonni, több száz önkéntes is segíteni fog – tájékoztatott.
A megállapodást szintén aláírta Répás Zsuzsanna, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium helyettes államtitkára, valamint Wetzel Tamás, az állampolgársági törvény módosításának végrehajtásáért felelős miniszteri biztos. A helyettes államtitkár kiemelte: az egyszerűsített honosításról szóló törvény gyakorlati megvalósításában a magyar államigazgatás sok nehézségbe ütközött, „rájöttünk, hogy sok szempontból kevesek vagyunk a feladathoz". Hangsúlyozta, hogy összefogás jött létre, „nem vagyunk egyedül (...) határon túl is tudunk találni olyan partnereket, akikkel együtt tudunk működni".
A miniszteri biztos úgy fogalmazott, hogy az egyszerűsített honosítási eljárás „hatalmas tömegeket" fog megmozgatni. Úgy becsülte, akár 50-70-szeresére növekedhet a kérelmek száma, az első évben 250-400 ezren jelentkezhetnek. Németh az MTI kérdésére elmondta: a magyar kormány nyitott arra, hogy a megkötött megállapodás mintájára – megfelelő igény és partner esetén – hasonló együttműködést alakítson ki a többi határon túli magyar területen is.
Megalakultak az EMNT háromszéki szervezetei
Erdély.ma, 2010. november 25.
2010 október 20-án került sor az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács tisztújító ülésére Sepsiszentgyörgyön. Megválasztották az új elnökséget, ami a következőképpen tevődik össze: Jakabos Janka – elnök, alelnökök: Banu Gabriella – gazdaságfejlesztés és pályázatok, Bedő Zsolt – agrárügyek, mezőgazdaság, Bokor Gábor – monitoring, Fodor László – kis- és középvállalkozások, Nagy D. István – media, Nemes Áron – sport, Nemes Előd – ifjúsági és civil szervezetek, Para Zoltán – környezetvédelem, Pál Csaba – kultúra.
November 22-én Kovásznán is megalakult az EMNT orbaiszéki szervezete, a jelenlevők elnöknek Szabó Tündét javasolják. Szabó Tünde magyar szakos tanár a kovásznai Kőrösi Csoma Sándor Líceumban, vállalta a megbízatást és a küldöttek listájának összeállítását, hiszen Orbaiszék három küldöttet delegál az EMNT Székelyudvarhelyi országos gyűlésére, melyre december 4-én kerül sor.
November 23-án Baróton alakult meg az EMNT erdővidéki szervezete, az ülésen jelen volt Kovács Csaba országos EMNT igazgató is. A szervezet újdonsült tagjai kitöltötték a belépési nyilatkozatokat, a helyi szervezet vezetőjéről azonban a későbbiekben döntenek. Sikerült kijelölni a küldötteket az országos gyűlésre Fábián László, Zsombori Csaba és Szép Béla személyében.
November 24-én Kézdivásárhelyen Nemes Előd, az EMNT háromszéki ügyvezető elnöke közel ötven érdeklődőnek mutatta be a szervezet tevékenységét, eddigi megvalósításait. Ezt követően sor került az EMNT felsőháromszéki szervezetének a megalakulására, elnöknek Bardócz Csaba református lelkipásztort javasolták. Bardócz Csaba már részt vett az EMNT országos tevékenységében, de vezetője volt a Magyar Ifjúsági Tanácsnak (MIT) is, főszervezője a Tusványosi Nyári Szabadegyetemnek. Felső-Háromszék hét küldöttet delegál az EMNT Székelyudvarhelyi országos gyűlésére.
A Háromszéken szervezett lakossági fórumok során az érdeklődőket a magyar állampolgárság igénylésének lehetőségéről is tájékoztatták, hiszen a magyar Külügyminisztérium, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium együttműködési megállapodást kötött az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanáccsal. A november 24-én Budapesten aláírt megállapodás értelmében az EMNT által létrehozott Erdélyi Demokrácia Központok hálózata ingyen fogja segíteni a külhoni magyarok tájékoztatását.
EMNT közlemény
Sepsiszentgyörgy
ROMÁNIA
Folytatható az alaptörvénybe ütköző felelősségvállalás
Krónika, 2010. november 24. – Balogh Levente
Folytatódhat a felelősségvállalási procedúra az oktatási törvény kapcsán, miután az alkotmánybíróság szerdán úgy döntött, hogy alkotmányos jogi konfliktus van a kormány és a parlament között, mivel a törvényhozás megtagadta a felelősségvállalás után benyújtott bizalmatlansági indítvány megvitatását, holott ez a folyamat az alaptörvény értelmében nem állítható le. Az alkotmánybíróság ezzel gyakorlatilag ellentmondott két héttel korábbi döntésének, amelyben az alaptörvénybe ütközőnek találta a felelősségvállalást, hiszen a bizalmatlansági indítvány vitája éppen a felelősségvállalás folytatását feltételezi.
Az ügy előzménye, hogy a kormány – vélhetően az RMDSZ nyomására, amely a koalícióban maradás feltételéül szabta, hogy a jogszabályt azzal a cikkellyel együtt fogadják el, amely biztosítja, hogy a nemzeti kisebbségekhez tartozó diákok anyanyelvükön tanulják Románia történelmét és földrajzát – a törvény szenátusi megfeneklését követően úgy döntött, kiiktatja a parlamenti vitát, és felelősséget vállal a törvénytervezetért. Ez annyit jelent, hogy a vita ugyan elmarad, de az ellenzéknek jogában áll bizalmatlansági indítványt benyújtani. Ha az indítványt leszavazzák, a jogszabály elfogadottnak tekinthető.
Mircea Geoană, a szenátus szociáldemokrata elnöke ugyanakkor alkotmánybírósághoz fordult, mondván: alkotmányellenes egy olyan törvényért felelősséget vállalni, amely már a parlament előtt van. A taláros testület először neki adott igazat, ám ezt követően Emil Boc kormányfő is az alkotmánybírósághoz fordult, azzal, hogy állapítsák meg: alkotmányos konfliktus áll fenn a kormány és a parlament között, mivel a törvényhozás megakasztotta a felelősségvállalási procedúrát. A taláros testület szerdai állásfoglalásával ezen beadványnak adott helyt, vagyis folytatódhat az ellenzék által már benyújtott bizalmatlansági indítvány vitája.
Emil Boc miniszterelnök szerdán közölte: folytatódik a felelősségvállalás procedúrája. „A parlamentnek kötelessége kitűzni a bizalmatlansági indítvány vitájának az időpontját, és ha Mircea Geoană továbbra is bojkottálja az eljárást, kérni fogjuk leváltását a szenátus elnöki tisztségéből" – szögezte le a kormányfő.
Markó Béla miniszterelnök-helyettes, az RMDSZ elnöke az ítéletet kommentálva kijelentette: annak nyomán folytatni kell a felelősségvállalási folyamatot, így hamarosan olyan oktatási törvénye lesz az országnak, amely megreformálja az egész oktatási rendszert. A koalíciónak ugyanakkor át kell mennie a parlamenti vizsgán – mutatott rá Markó, arra utalva, hogy a kormánypárti képviselőknek a bizalmatlansági indítvány ellen kell szavazniuk.
Mircea Geoană ugyanakkor úgy vélte: a felelősségvállalás folytatása nyomán alkotmányellenesnek tekintendő az így elfogadott törvény, a két kamara házbizottságainak pedig mindent meg kell tenniük annak érdekében, hogy feloldják a fennálló jogi ellentmondásokat.
Tudor Chiuariu liberális (PNL) parlamenti képviselő, korábbi igazságügyi miniszter szégyenteljesnek nevezte az alkotmánybíróság döntését, amely homlokegyenest ellentmond a testület korábbi állásfoglalásának. Chiuariu hozzátette, pártja a Velencei Bizottsághoz fordul, és azt is hangsúlyozta, hogy módosítani kell az alaptörvény előírásait az alkotmánybíróság összetételét és a tagok kinevezését illetően.
Mint arról beszámoltunk, egy adott pillanatban két oktatási törvény is létezett: a kormány változata, amelyért felelősséget vállaltak, és amelyben a kisebbségek számára kedvező cikkely is benne van, és az, amely a szenátus előtt van, és amelyből a felsőház oktatási bizottságának ellenzéki tagjai kiiktatták a szóban forgó cikkelyt. Ez utóbbit viszont az alkotmánybíróság szerdai ítélete semmissé teszi.
Borbély László RMDSZ-es környezetvédelmi miniszter a nap folyamán, még az ítélet kihirdetése előtt megjegyezte: nem hiszi, hogy az alkotmánybíróságnak jogában állna beavatkozni a törvényhozási procedúrába, és eldönteni, mely törvényért vállalhat felelősséget a kormány, és melyikért nem. Leszögezte: az alkotmány értelmében a kormány felelősséget vállalhat bizonyos törvényekért, függetlenül attól, hogy azok a parlament előtt vannak-e vagy sem.
Az alkotmánybíróságot egyébként egy, a 22 című lapnak adott interjúban Eckstein-Kovács Péter, az államfő kisebbségügyi tanácsadója is bírálta. Eckstein úgy vélte: az „ősbűn" az volt, hogy az alkotmánybírákat politikai hűségük alapján nevezték ki, így az a képzet alakult ki, hogy a testület a kormánypártok meghosszabbított karja.
Eckstein-Kovács: Változások mellett nem forgatnám fel az RMDSZ-t
Duna Televízió, 2010. november 24. – Pintér Attila
Nem forgatná fel az RMDSZ-t, de erőteljesebben nyitna más pártok, köztük a többi magyar szervezet felé is Eckstein-Kovács Péter, aki nemrég bejelentette: indul az RMDSZ elnöki posztjáért a februári tisztújításon. Az RMDSZ-es erdélyi politikus, aki jelenleg Basescu román államfő kisebbségügyi tanácsosa, azt mondta a Duna Televízió Közbeszéd című műsorában kedd este: számukra a tanügyi reform sikere létfontosságú kérdés, a kormányzatban vállalt szerepük pedig nem lehet öncélú, nem szakadhat el a romániai magyarok érdekeinek képviseletétől és megjelenítésétől.
Most jött el az ideje – így indokolta sommásan döntését Eckstein-Kovács Péter, aki bejelentette: ringbe száll a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöki posztjáért. Az erdélyi magyar politikus, elnöki tanácsos, aki húsz éve politizál az RMDSZ-ben, úgy látja: most állt elő egy olyan helyzet, amikor ténylegesen verseny lesz a szövetségi elnöki posztért. Emellett azt érzi, mostanra „érett be"; „most van egy olyan projektem, egy olyan elképzelésem, amely a jelenlegi, nem túl könnyű pillanatban megfelelő lehet az erdélyi magyar közképviselet megújítására" – szögezte le a politikus.
Szélesítené a párt bázisát, minél befogadóbbá tenné az RMDSZ-t, nyitna a romániai pártok felé és a többi romániai magyar szervezet felé – címszavakban az RMDSZ politikájában ez markánsan jelen volt eddig is, más kérdés, mennyiben valósult ez meg – hangzott a Közbeszéd felvetése.
„Egy időben ez működött, most pedig nem igazán – és ha ez a helyzet, akkor egy kicsit váltani kell" – mondta Eckstein-Kovács. Hozzátette: úgy érzi, kicsit újat és mást tudna felmutatni, és képes lenne további „hozzáadott értéket" bevinni az RMDSZ-be. „Nem fogom felforgatni a világot, sem az RMDSZ-t, hogyha oda jutok. De úgy érzem, hogy a tapasztalatommal, alkatommal, politikai credomon keresztül tudok valami újat és pluszt hozni" – mondta a politikus.
Ön az RMDSZ liberális szárnyát képviseli. Hogyan lenne képes jobban nyitni a konzervatívabb irányt képviselő magyar szervezetek és vezetők, Tőkés László és Szász Jenő felé? – kérdezte a Közbeszéd.
„Tőkés László egyelőre RMDSZ-t képviselő európai parlamenti alelnök. Egyelőre egy olyan szervezetnek, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsnak a vezetője, amelynek az elképzelései teljesen kompatibilisek az RMDSZ elképzeléseivel" – mondta Eckstein-Kovács, hozzátéve: ebben a kérdésben látna esélyt az együttműködésre. „De itt van a Székely Nemzeti Tanács. Velük mi a probléma? Miért nem lehet velük közös célok megoldásában együttműködni? Van egy tiszteletre méltó céljuk – hajrá, dolgozzunk együtt" – mondta a politikus.
A tanügyi reform sikere – létkérdés
Komoly koalíciós feszültség alakult ki az RMDSZ és a másik kormányzó párt között. Hogy látja ez t a feszültséget, hogyan az oktatási reform helyzetét és annak lehetséges megoldását? RMDSZ-elnökként koalíciós szakítópróbának tartaná-e a tanügyi reform esetleges bukását? – hangzott a Duna Televízió felvetése.
„Az erdélyi magyaroknak az oktatás egy szent tehén – tetszik, nem tetszik, ez így van" – mondta Eckstein-Kovács Péter. Az, hogy az oktatásügy területén egy nagyobbat lehessen előbbre lépni, a az RMDSZ-nek életfontosságú kérdés.
A magyar lakosság többsége elvárja tőlük a kormányzatban való jelenlétet, ám ez nem lehet öncél – szögezte le Eckstein-Kovács. „Hogyha a mi népszerűségünk, a mi parlamentbe jutási képességünk ezen múlik, akkor viszlát kormányzati pozíció, viszlát, miniszteri székek. Nekünk fő szempontunk mégiscsak megjeleníteni az erdélyi magyar érdeket a román politikában" – mondta a politikus.
Milyen viszonyt tudna kialakítani a magyarországi kormányzó pártokkal, úgy, hogy az RMDSZ vallottan liberális szárnyát vezeti – kérdezte a Közbeszéd.
Eckstein-Kovács erre úgy reagált: ha szövetségi elnökké választanák, nyilván lemondana a liberális platform irányításáról, hiszen akkor már többet kellene képviselnie az RMDSZ-en belüli szűkebb rétegnél.
„Ha az RMDSZ-ben volt valami jó, akkor az az volt, hogy a gerincét mindig megőrizte. Soha nem lett sem romániai, sem magyarországi pártnak utánfutója. Ebben nem kívánok változtatni. Ugyanakkor Magyarországon van egy majd hetven százalékos népszerűséget élvező kormánypárt – azzal jó kapcsolatot építeni kötelesség. Ez feladat, és én ezt feladatomnak tartom, ha oda kerülök" – szögezte le a politikus a Duna Televízióban.
Független képviselő az autonómiatörekvések ellen
Krónika, 2010. november 25.
A Székelyföld autonómiáját a román állam és a Demokrata-Liberális Párt cinkosságával szervezik" – jelentette ki tegnapi sajtótájékoztatóján Călin Potor Fehér megyei független képviselő.
„Lépésről lépésre, kihasználva, hogy a PDL-s kormánypartnerek szemet húnynak, a magyar kisebbség RMDSZ-es képviselői elérik a Székelyföld önrendelkezésének a kikiáltását" – véli a honatya, aki szerint „a törvénytelenségekre és az alkotmányellenes lépésekre történő felbujtás fő szószólója nem más, mint Markó Béla RMDSZ-elnök, aki figyelmen kívül hagyva romániai miniszterelnök-helyettesi tisztségét, áldását adta a Székelyföld közigazgatási és kulturális autonómiájára".
Éppen ezért a képviselő azt kéri a politikumtól, hogy védjék meg a nemzet érdekeit, védelmezzék az ország szuverenitását, illetve területi integritását, és akadályozzák meg a föderalizációt, „ami ellentmond a hatályos törvényeknek".
„Sajnos a helyzet ellenőrizhetetlenné vált. Az RMDSZ-elnökhöz csatlakozott Tőkés László európai parlamenti képviselő is, aki azt szeretné, ha Nagyvárad is enklávé lenne Romániában, szintén mint egyfajta Székelyföld" – állítja Călin Potor, aki szerint éppen azok hallgatnak, vagy tesznek mindössze halovány nyilatkozatokat, akiknek ez ellen fel kellene lépniük.
Példaként az állami szerveket, az államfőt, illetve a miniszterelnököt említette. Ugyanakkor Potor szerint George Maiornak, a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) elnökének ki kellene állnia a képviselőház elé, és tájékoztatnia kellene a honatyákat „ezen románellenes megnyilvánulások reális helyzetéről".
Borbély László még nem döntött a jelölésről
Szabadság, 2010. november 25.
Borbély László nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy megpályázza az RMDSZ elnöki tisztségét a jövő évi februári nagyváradi kongresszuson – jelentette ki tegnapi kolozsvári látogatása alkalmával a környezetvédelmi miniszter. Az RMDSZ politikusa közölte: az ügyben végső döntést csak a Szövetségi Képviselők Tanácsának (SZKT) december 11-i marosvásárhelyi ülése után fog hozni.
A politikus ugyanakkor kijelentette: a jelenlegi kormány „áldozati", mert olyan népszerűtlen, de szükséges intézkedések meghozatalára kényszerül, amelyeket az előző kabinetek mellőztek. Ami a tanügyi törvénytervezet sorsát illeti, kifejezte reményét, hogy az Alkotmánybíróság nem ad helyt semmiféle vétónak.
Fekete Szabó András: a szenátus oktatásitörvény-verzióját meg kell buktatni
Transindex, 2010. november 25.
Az Alkotmánybíróság mai döntése szerint a kormány elfogadhatja felelősségvállalással az oktatási törvényt, ám ez nem vonja automatikusan maga után a szenátusban levő tanügyi törvénytervezet kapcsán folyó munka leállását - tudtuk meg Fekete Szabó Andrástól, a szenátus RMDSZ-frakciójának vezetőjétől. "Törvényileg nem áll le a folyamat, a szenátusban levő törvénnyel mindenképpen kell valamit kezdeni. Normális körülmények között a szenátusi verziót meg kell buktatni, mert egyidejűleg nem létezhet két oktatási törvény" - mondta Fekete Szabó András.
A szenátor többféle variánst is vázolt. Elmondta, abban az esetben, ha a kormány folytatja a felelősségvállalást, három napon belül a már benyújtott bizalmatlansági indítványt fel kell olvasni a parlament együttes ülésén.
Ha nem olvassák fel az indítványt, akkor az államelnökhöz a kormány verziója megy kihirdetésre, és a Hivatalos Közlönyben történő megjelenését követően érvénybe lép.
"A szenátusban levő tervezettel pedig kell valamit kezdeni, mert mindig az utolsónak elfogadott törvény marad érvényben. A kormánykoalíciót támogató szenátoroknak meg kell ezt a törvényt buktatniuk, mert a szenátus oktatási bizottsága által összeállított jelentés semmiképpen nem felel meg a kormánykoalíció politikájának és a törvény filozófiájának" - hangsúlyozta a frakcióvezető.
Mint ismeretes, a szenátus oktatási bizottságának ellenzéki tagjai egy törvénytelenül összehívott ülés keretében, hétvégén alapjaiban módosították a kormány verziójához közel álló, a képviselőház által elfogadott oktatási törvényt.
Az Alkotmánybíróság mai döntését követően Mircea Geoană azt hangoztatta, hogy a taláros testület eredeti, múlt heti döntését tartja továbbra is érvényesnek, és a felelősségvállalás esetén az oktatási törvény alkotmányellenességére figyelmeztet.
Fekete Szabó András szerint az Alkotmánybíróságnak mindig az utolsó döntése az, ami érvényes, nem pedig az, amit Mircea Geoană annak tekint. "Van egy mai döntés, amely kimondja, hogy a kormány folytathatja a felelősségvállalást, amit elkezdett. Ez procedurálisan el van indítva. A bizalmatlansági indítvány felolvasása esetén erről szavaznak, ha pedig nem olvassák fel, akkor az oktatási törvény megy kihirdetésre az államelnökhöz" - sommázott a szenátor. (hírszerk.)
ERDÉLY
Magyar vezetők az Új Jobboldal akciójáról
Krónika, 2010. november 25.
Az Új Jobboldal által a „magyar szeparatista nyomás" ellen december 1-jén Marosvásárhelyen tervezett felvonulás „az olcsó és meghaladott nacionalizmus" kifejeződése, a városvezetésnek pedig nem kellene engedélyeznie a rendezvényt – szögezte le tegnap Borbély László környezetvédelmi miniszter.
Mint arról beszámoltunk, egy nappal korábban a magát a Vasgárda utódjának tekintő szervezet közölte, tüntetést szerveznek Vásárhelyen. „Ha eleged van a magyar szeparatista nyomásból, ha nem vagy közömbös a Hargita, Kovászna és Maros megyei románok sorsa iránt, akik idegenné váltak a saját hazájukban, ha román vagy, és erre büszke is vagy, gyere a felvonulásra a nemzeti ünnepen.
December 1-jén, a te és az összes román napján várunk Románia szívébe, Marosvásárhelyre, hogy megünnepeljük Erdély és az anyaország egyesülésének 92. évfordulóját" – áll a szervezet honlapján közzétett felhívásban.
Borbély László úgy véli, egy ilyen szervezetnek nem kell különösebb figyelmet szentelni, mivel akcióiknak nincs hatásuk az emberekre. Szerinte 25–30 ember vesz majd részt a felvonuláson, amely nem vezet feszültségekhez, mivel „a polgárok okosabbak, mint ezek az unatkozó emberek".
László György, az MPP Maros megyei szervezetének vezetője provokációnak tartja a román szélsőségesek által tervezett felvonulást, ezért arra kérte a magyarokat, hogy ne válaszoljanak a provokációra, és maradjanak otthon. László úgy véli, a marosvásárhelyi polgármesteri hivatal engedélyezni fogja a felvonulást, mivel a kormány és a Demokrata-Liberális Párt (PDL) népszerűsége csökkent, így minden alkalmat megragadnak a szavazatszerzésre.
„Ha Dorin Florea (PDL) polgármester európainak tartja magát, nem engedélyezi az ilyen soviniszta megmozdulásokat" – tette hozzá. László György szerint a felvonulás elfajulhat, mivel a jelenlegi gazdasági helyzetben az embereket könnyen fel lehet bőszíteni. „Félek, nehogy a magyarok körében is akadjon néhány bolond" – fogalmazott a Maros megyei MPP-elnök.
Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke azt nyilatkozta: nem érdekli az Új Jobboldal felvonulása. „Húsz éve láthatunk-hallhatunk ilyesmit. Nincs mit hozzáfűznöm, semmi érdekes nincs ebben a kérdésben" – fogalmazott.
Egy időben tart rendezvényt a román Új Jobboldal és a Székely Gárda
Duna TV 2010. november 24.
A „magyar szeparatizmus" ellen szervez tüntetést december elsején Marosvásárhelyen az Új Jobboldal (Noua Dreapta) elnevezésű román szélsőséges szervezet, ugyanezen a napon a Székely Gárda Egyesület is megemlékezést tervez Kolozsváron – jelezte szerdai számában a Krónika.
Az Új Jobboldal az egykori Vasgárda szellemi örökösének tekinti magát. „Ha eleged van a magyar szeparatista nyomásból, ha nem vagy közömbös a Hargita, Kovászna és Maros megyei románok sorsa iránt, akik idegenné váltak a saját hazájukban, ha román vagy és erre büszke is vagy, gyere a felvonulásra a nemzeti ünnepen. December elsején, a te napodon és az összes román napján várunk Románia szívébe, Marosvásárhelyre, hogy megünnepeljük Erdély és az anyaország egyesülésének 92. évfordulóját" – idézi a lap a szervezet honlapján közzétett felhívását.
A marosvásárhelyi polgármesteri hivatal közlése szerint az Új Jobboldal már kérelmezte a felvonulás engedélyezését, és az illetékes városházi bizottság pedig a következő napokban bírálja el a kérelmet. Ugyanez a szervezet tavaly Sepsiszentgyörgyön és Gyergyószentmiklóson is szervezett hasonló megmozdulásokat.
A Krónika tudomása szerint az Új Magyar Gárda Kulturális és Hagyományőrző Mozgalom Győri Wass Albert Zászlóaljának Székely Szakasza ebben az évben is megemlékezne Kolozsváron a Székely Hadosztály megalakulásáról december elsején. A rendezvényre már toborozzák a résztvevőket a legnagyobb magyar közösségi portálon, az iwiwen. Csibi Barnától, a Székely Gárda Kulturális és Hagyományőrző Egyesület alelnökétől a lap megtudta: a szervezet már tájékoztatta szándékairól a városházát, hogy december elsején egy legfeljebb 30 fős csoport megemlékezést fog tartani a Főtéren, majd átvonulnak a Farkas utcai Szent György-szoborhoz, ahol koszorút fognak elhelyezni.
Kulcsár-Terza József a régi-új elnök (Tisztújítás a megyei MPP-nél)
Háromszék, 2010. november 25.
Két év munka következik, komoly feladat vár a Magyar Polgári Pártra, annak vezetőire, hogy sikeresen szerepelhessenek a 2012-es önkormányzati választásokon, majd eredményt érjenek el a parlamenti választásokon is - fejtette ki Kulcsár-Terza József, a párt régi-új elnöke a tegnap délutáni megyei tisztújító közgyűlésen.
A megyei könyvtár Gábor Áron Termében a nyolcvan küldöttből ötvenöt jelent meg, alig néhányan az egykori kezdeményezők, alapítók közül. Az alapszabályzat kétéves mandátummal ruházta fel a 2008 áprilisában megválasztott vezetőséget, s elnöki beszámolójában Kulcsár-Terza József tulajdonképpen erre az időszakra, sikerekre és kudarcokra tekintett vissza. Le-het, nem végezte mindig mindenki megfelelően a dolgát, de itt az ideje, hogy össze-fogjanak a párton belül, csak így tudnak véget vetni az RMDSZ politikájának - mondotta. Munkához kell látniuk már holnap, hogy két év múlva eredményt tudjanak felmutatni, és labdába rúghassanak, amikor az erdélyi magyarság nevében kell itthon vagy külföldön véleményt nyilvánítani.
Kulcsár után a gyűlést lebonyolító ügyvezető elnök, Nagy András szólt: nem a mennyiségre, a minőségre kell törekednie az MPP-nek, mert amellé felsorakoznak az emberek - mondotta. Fazakas Tibor Szász Jenő országos elnök üzenetét tolmácsolta, és felszólaltak még többen, az együttmű-ködés fontosságát, az RMDSZ helyi és központi hatalomból való eltávolításának szükségességét hangsúlyozták, no meg azt, van jövője, van ereje az MPP-nek.
A választás zökkenőmentes volt, minden tisztségre egyetlen jelölt lévén, izgalomra nem adott okot. Elnöknek visszaválasztották Kulcsár-Terza Józse-fet, alelnök lett dr. Fülöp Csaba. A héttagú elnökségben helyet kapott Csáki Attila, Benedek Barna, Fekete Károly, Jancsó János, Bokor Ferenc, Kisgyörgy Tünde és Fejér Levente. A megyei elnök bejelentette egy tanácsadói testület létrehozatalát is, Gazda Zoltánt, Tulit Attilát, Cseh Bélát, Márton Istvánt és Ferencz Botondot kérte fel, ötleteik-kel, elképzeléseikkel segítsék további munkáját.
László támogatja Ecksteint
Új Magyar Szó, 2010. November 25. – Cs. P. T.
Borbély László környezetvédelmi és Kelemen Hunor kulturális miniszter csak a Szövetségi Képviselők Tanácsának (SZKT) december 11-i ülésén kívánja hivatalosan bejelenteni, megpályázza-e az RMDSZ elnöki tisztségét az RMDSZ februári kongresszusán. Borbély László ezt tegnap újságírói kérdésre válaszolva egy kolozsvári sajtótájékoztatón közölte.
Borbély László környezetvédelmi és Kelemen Hunor kulturális miniszter csak a Szövetségi Képviselők Tanácsának (SZKT) december 11-i ülésén kívánja hivatalosan bejelenteni, megpályázza-e az RMDSZ elnöki tisztségét az RMDSZ februári kongresszusán. Borbély László ezt tegnap újságírói kérdésre válaszolva egy kolozsvári sajtótájékoztatón közölte. Kelemen Hunor a köztelevízió magyar adásának Sajtóban című keddi műsorában beszélt jelöltségéről.
A politikus közölte, döntésének hivatalos bejelentésével megvárja az SZKT ülését, ám elismerte, már tárgyalt az RMDSZ területi szervezeteivel az esetleges támogatásukról. Hozzátette, az eddigi konzultációk alapján öt nagyobb szervezet támogatná, ha megpályázná a tisztséget.
Leszögezte, hogy a jelöltségről szóló bejelentésekor nemcsak a megmérettetésen való részvétel tényét akarja közölni, hanem javaslatokkal áll elő az RMDSZ alapszabályzatáról, működéséről. Egyben elhárította az ÚMSZ munkatársának azt a felvetését, hogy a Kelemen jelöltetéséről folytatott konzultációk arra utalnak: Markó Béla nem pályázik újabb mandátumra.
Mint ismert, mindeddig egyetlen politikus, Eckstein-Kovács Péter jelentette be, hogy az RMDSZ elnöke szeretne lenni. Az államfő kisebbségügyi tanácsadójának szándékát a Kolozs megyei RMDSZ-szervezet elnöke is támogatja. László Attila a Szabadságnak elmondta, a volt szenátor jelölésével versenyhelyzetet teremt az elnöki pozícióért folytatott harcban, programja pedig korrekt és tisztességes. Ugyanakkor kifejezte reményét, hogy a Kolozs megyei küldöttek támogatni fogják a kolozsvári jelöltet a kongresszuson.
Emlékeztetett arra, hogy Eckstein-Kovács Péter az elmúlt években alaposan kivette részét a szervezésből, a választási kampányokban mindenkin segített, és sokan felnőttek az általa gerjesztett „hátszélben". „Most itt az alkalom, hogy ezt meghálálják neki" – mondta a kolozsvári napilapnak László Attila.
MAGYARORSZÁG
Több mint egy milliárd forint a határon túli magyar szervezeteknek
Duna Televízió/MTI 2010. november 25.
A Szülőföld Alap őszi pályázatain összesen 1,315 milliárd forint támogatást osztottak szét 1181 támogatott pályázat között – mondta el Ulicsák Szilárd miniszteri biztos az MTI-nek. Kiemelte: a keretösszegből a romániai pályázók 38 százalékkal, a szlovákiaiak 14 százalékkal, az ukrajnaiak 18 százalékkal, a szerbiaiak 21 százalékkal, a kis régiók és Magyarország mindösszesen 9 százalékban részesültek.
A miniszteri biztos közlése szerint az oktatási kollégium pályázatán magyarországi szervezetek összesen 38,7 millió forintot nyertek el. Ebből a határon túli magyar diákok magyarországi szakmai gyakorlaton, tanulmányi versenyeken, programokon való részvételének támogatására 20 millió forint jut majd, felnőtt és szakképzésre 13,7 millió forint.
A romániai szervezetek összesen 284,9 millió forintot nyertek el. A felnőtt-, szak-, illetve tovább- és átképzési programok támogatására 90 millió forintot, magyar nyelven is oktató felsőoktatási intézmények és/vagy háttérintézmények működési, kutatási és eszközfejlesztési-, valamint szakmai programjainak támogatására 52 millió forintot, magyar nyelven is oktató intézményekben, háttérintézményekben a tudományos kutatások, kiadványok támogatására; konferenciák, szakmai fórumok szervezésére 35 millió forintot, iskolai tanítók és tanárok számára felnőttképzési projektek, illetve szakmai továbbképzések támogatására 15 millió forintot osztanak szét. A szórványvidéken működő magyar nyelvű oktatási intézmények és háttérintézményeik fejlesztési és működési támogatására, valamint szórványoktatást segítő intézmények oktatóknak és diákoknak szóló szakmai programjainak segítésére 25,9 millió forintot ítéltek oda. Magyar nyelven oktató szakiskolák laboratóriumai és tanműhelyei felszerelésének és oktatási projektjeinek támogatására 42 millió forintot szavaztak meg, míg lebonyolító szervezetek részére szakképzési, felnőttképzési, felsőoktatási programok támogatására továbbpályáztatás céljából 25 millió forintot.
Szlovákiai szervezetek 106,1 millió forintos támogatást kapnak összesen. A felnőtt-, szak-, illetve tovább- és átképzési programok támogatására 33 millió forintot, szlovákiai magyar nyelvű felsőoktatás támogatására 30 millió forintot, szakképzési és felnőttképzési programokat megvalósító intézmények és szervezetek működési és eszközbeszerzési támogatására 20 millió forintot kapnak. A szórványban levő intézmények által, vagy szórványban élők számára nyújtott felnőtt- és szakoktatási, szakképzési programok és működési költségek támogatására 13,5 millió forintot ítéltek meg.
A szerbiai pályázók 157,5 millió, az ukrajnaiak 135,5 millió, a horvátországiak 14,7 millió forintot, míg a szlovéniai és osztrák szervezetek egyaránt 7,1 millió forinthoz juthatnak. Kitért arra is, hogy a kulturális kollégiumnál előfordult, hogy közel tízszeres túljelentkezés volt a megítélhető támogatási keretre. Ezért 2011-ben különös hangsúlyt kell fektetni az identitástudatot megerősítő kulturális és egyházi intézményi programokra – hangsúlyozta.
Közölte: a határon túli magyarok részvételével a Magyarországon megvalósuló művészeti, közművelődési, közgyűjteményi, örökségvédelmi rendezvények, fórumok, képzések megvalósítására 246,192 millió forintot nyertek el a kulturális és média kollégium pályázatán.
A kollégium romániai szervezetek támogatására 145 millió forintot ítélt oda. Támogatást nyújtanak többek között művészeti és közgyűjteményi, közművelődési intézmények, és szervezetek működésére és programjaikra 35,4 millió forint értékben, magyar kulturális internetes portálok, napi és hetilapok támogatására 22 millió forint értékben. A magyar nyelvű folyóiratokat, könyvkiadást és a kulturális szellemi örökség digitalizálását összesen 45 millió forinttal segítik.
A kollégium szlovákiai szervezeteket 52,1 millió forinttal támogatja. Ebből a kulturális, művészeti, közgyűjteményi, közművelődési intézmények, szervezetek számára országon belüli tájolási programok és új produkciók megvalósítására, illetve a szlovákiai magyar alkotóművészeti intézmények és szervezetek (képző-, ipar- és fotóművészet) programjainak a támogatására 22,5 millió forintot ítélt oda. Magyar nyelvű lap- és könyvkiadók támogatására 6 millió forintot, a magyar nyelvű elektronikus média működési és beruházási költségeinek támogatására 4 millió forintot hagyott jóvá. Épített kulturális örökség, tájházak és egyházi épületek állagmegóvásának és felújításának támogatására 17 millió forintot szavazott meg,kulturális, művészeti, közgyűjteményi, közművelődési intézmények, szervezetek működésének és programjainak támogatása továbbpályáztatás céljából pedig 2,6 millió forintot.
Az ukrajnai pályázók összesen 68,2 millió forintot, a szerbiaiak 79,26 millió forintot nyertek el a kollégium pályázatain. A horvátországi pályázóknak 9 millió forintot ítéltek oda, míg a szlovéniaiaknak 9,8 millió forintot. Ausztriai magyar szervezetek 3,8 millió forinthoz juthatnak.
Az önkormányzati és informatikai kollégium pályázatán a magyarországi szervezetek 9 millió forintot, a romániaiak 65,63 milliót, a szlovákiaiak 24,5 milliót, a szerbiaiak 36,4 milliót, az ukrajnaiak 29,24 milliót, míg a horvátországiak 3,5 milliót nyertek el.
Ulicsák Szilárd elmondta, hogy az utalások a szerződések megkötése után azonnal kezdődnek. Ezek már folyamatban vannak, tehát a legtöbb pályázó már idén hozzájuthat a forrásokhoz. A felhasználásról, tekintettel arra, hogy 2010-es költségvetési forrásokról van szó, 2011. június 30-ig kell elszámolni. Aki nem számol el határidőre, nem nyújthat be érvényes pályázatot a soron következő kiírásra, illetve más közpénzből sem kaphat támogatást.
1,315 milliárd támogatás a határon túli magyar szervezeteknek
MTI, 2010. november 25.
A Szülőföld Alap őszi pályázatain összesen 1,315 milliárd forint támogatást osztottak szét 1181 támogatott pályázat között - mondta Ulicsák Szilárd miniszteri biztos az MTI-nek. Kiemelte: a romániai pályázók 38 százalékkal, a szlovákiaiak 14 százalékkal, az ukrajnaiak 18 százalékkal, a szerbiaiak 21 százalékkal, a kis régiók és Magyarország mindösszesen 9 százalékban részesültek. Közlése szerint az oktatási kollégium pályázatán magyarországi szervezetek 38,7 millió forintot nyertek el. Ebből a határon túli magyar diákok magyarországi szakmai gyakorlaton, tanulmányi versenyeken, programokon való részvételének támogatására 20 millió forint jut majd, felnőtt és szakképzésre 13,7 millió forint.
A felnőtt-, szak-, illetve tovább- és átképzési programok támogatására 90 millió forintot, magyar nyelven is oktató felsőoktatási intézmények és/vagy háttérintézmények működési, kutatási és eszközfejlesztési-, valamint szakmai programjainak támogatására 52 millió forintot, magyar nyelven is oktató intézményekben, háttérintézményekben a tudományos kutatások, kiadványok támogatására; konferenciák, szakmai fórumok szervezésére 35 millió forintot, iskolai tanítók és tanárok számára felnőttképzési projektek, illetve szakmai továbbképzések támogatására 15 millió forintot osztanak szét.
A szórványvidéken működő magyar nyelvű oktatási intézmények és háttérintézményeik fejlesztési és működési támogatására, valamint szórványoktatást segítő intézmények oktatóknak és diákoknak szóló szakmai programjainak segítésére 25,9 millió forintot ítéltek oda. Magyar nyelven oktató szakiskolák laboratóriumai és tanműhelyei felszerelésének és oktatási projektjeinek támogatására 42 millió forintot szavaztak meg, míg lebonyolító szervezetek részére szakképzési, felnőttképzési, felsőoktatási programok támogatására továbbpályáztatás céljából 25 millió forintot.
Közölte: a határon túli magyarok részvételével a Magyarországon megvalósuló művészeti, közművelődési, közgyűjteményi, örökségvédelmi rendezvények, fórumok, képzések megvalósítására 246,192 millió forintot nyertek el a kulturális és média kollégium pályázatán
EURÓPAI PARLAMENT/EURÓPAI UNIÓ
Az Európai Bizottság a szlovák nyelvtörvény módosítását várja
MR/MTI - 2010. november 24.
Andrulla Vasziliu, a többnyelvűségért felelős európai biztos öbbnyelvűségért felelős európai biztos reményét fejezte ki, hogy Szlovákia a Velencei Bizottság ajánlásainak megfelelően módosítja az ország nyelvtörvényét.
Reményét fejezte ki Andrulla Vasziliu, az oktatásügyért, kultúráért, többnyelvűségért és ifjúságpolitikáért felelős európai biztos, hogy Szlovákiában az új kormány a Velencei Bizottság ajánlásainak megfelelően módosítja a nyelvtörvényt - jelentette be strasbourgi közleményében Gál Kinga fideszes európai parlamenti képviselő.
Vasziliut a magyar képviselő elnökletével működő kisebbségi EP-munkacsoport hallgatta meg, a találkozó fő célja az volt, hogy a biztos a kisebbségi és regionális nyelveket érintő témákról egyeztessen a bizottság tagjaival.
A nyelvtörvénnyel kapcsolatban Vasziliu felhívta a figyelmet, hogy amennyiben a nyelvtörvény az uniós jogot és az alapvető jogok
uniós chartáját is megsérti, eljárás kezdeményezhető ellene az Európai Bíróságon - derül ki a közleményből.
INTERJÚK, ELEMZÉSEK, PUBLICISZTIKA
VÖRÖS ERDÉLY – Rákattan a román közönség a Magyar Autonóm Tartományra
Transindex, 2010. november 25.– kérdezett:B. D. T.
"Meg kéne érteni, hogyan működhetett ez az ország a 80-as években, hogy is nem omlott össze" - Stefano Bottoni román nyelvű könyvéről és a kutatás további irányairól.
A román történetírásban mindeddig kiaknázatlan területeket nyit meg a Transilvania Roşie, például 1956 eseményeinek romániai hatástörténetével mindeddig nem igazán foglalkoztak a kutatók – méltatta Vasile Puşcas egyetemi professzor Stefano Bottoni történész román nyelvű kötetét a hétfői kolozsvári bemutatón.
Zsúfolásig telt a Gheorghe Bariţiu Történelmi Intézet konferenciaterme, sokan kíváncsiak voltak a Sztálin a székelyeknél című, a Magyar Autonóm Tartomány (1952–1960) történetét feldolgozó kötet rövidebb, román nyelvű változatára, amely voltaképpen Bottoni olasz nyelvű doktori disszertációjának kiegészített fordítása. Bottoni politikatörténetből és módszertanból is jelesre vizsgázott, és olyan új kutatási területeket nyitott meg, hogy
akár száz kutatónak is elég munka lenne
továbbgördíteni a felvetett témákat – mondta a professzor, kiemelve a fiatal történész „bátorságát", amellyel kutatási témájához nyúlt. Ugyanakkor hiányolta például, hogy a román nemzetiségű kommunista nomenklatúrával kapcsolatos forrásokat, például emlékiratokat kevésbé használt fel az író, főként a kisebbségi, magyar kommunista pártvezetőkről esik szó a könyvben.
Lucian Nastasă-Kovács, a George Bariţiu intézet kutatója a forrásanyag gazdagságát emelte ki, megjegyezve, hogy bár eltelt 20 év a '89-es fordulat óta, nem igazán dolgozták fel és publikálták a kommunizmus korszakára vonatkozó párt- és egyéb dokumentumokat. Bottoni munkája igazi interdiszciplináris kutatás, és sikerült, amennyire lehetett, eseményeket és szálakat rekonstruálnia benne a Magyar Autonóm Tartomány létrehozása és működése kapcsán. Az adatok és sokszor megbízhatatlan források dzsungelében nehéz GPS nélkül tájékozódni – tette hozzá –, ám Bottoninak mégis sikerült, ellenállt a bizonytalan vagy hiányos dokumentumok „provokációinak", és igényes munkát tett le az asztalra. Egy román történész, hacsak nem ismeri a magyar és német nyelvet, nem tudott volna írni erről a témáról, jegyezte meg.
A román történészek ugyanakkor felhívták a figyelmet a könyv fordításbeli hiányosságaira, terminológiai problémákra is, ám mint elhangzott, nehéz volt a fordító dolga, hiszen a nemzetközi kapcsolatok területének nincs is igazából kidolgozott román szakterminológiája. Horváth István, a román nyelvű könyv társkiadójának, a kolozsvári Kisebbségkutató Intézetnek a vezetője az utóbbi két év kiadványairól beszélt. Az autonómiadiskurzust nem lehet megérteni a MAT történetének ismerete nélkül – hívta föl a figyelmet.
Stefano Bottoni 2002-ben kezdte el a kutatást. Egyrészt az érdekelte, hogyan „született" és hogyan „nőtt fel" az a kommunista diktatúra, amelyet Ceauşescu-rezsimként ismerünk, hiszen erről még mindig nagyon keveset lehet tudni; illetve hogy a Magyar Autonóm Tartomány
valódi autonómiát biztosított-e
a romániai magyar kisebbségnek, vagy egy formális sztálinista kreáció volt, tartalom nélkül. Arra a következtetésre jutott, hogy ez egy szovjet típusú autonómia volt, amely voltaképpen nem a nemzetiségi jogok bővítését szolgálta, hanem hogy „magyarul is lehessen építeni a szocializmust". Ez az utópia pedig „sokak előtt elfedte, hogy öntudatlanul is segédkeznek egy rendkívül kemény diktatúra kiépítésében". 1956-ig még egyes magyar vezetők is elhitték, hogy a MAT „kis magyar világ" lehet, ám a magyar forradalom hatására más irányt vettek a dolgok, a román hatóságok átértelmezték a magyar nemzetiségi kérdést, megtorlások voltak, 1959-60-ra átszervezték és elsorvasztották a MAT-ot is. (Bővebben lásd a Sztálin a székelyeknél című kötetben, amely elérhető az Adatbank.ro-n itt.)
Bottoni vázolta a kutatás további lehetséges irányát is a kolozsvári könyvbemutatón. Egy néhány éven belül tervezett folytatásban azt a kérdést próbálja majd megválaszolni, hogyan kezdődhetett el a 60-as évek második felében a liberalizáció korszaka, és hogyan vált a 80-as évekre keményen elnyomó, represszív rezsimmé? Miért volt ennyire stabil a Ceauşescu-rezsim? Mi történt az átmenetkor, és hogyan reagált Románia az „új korszak" kihívásaira? Az etnikai problémákat minél tágabb társadalmi perspektívában kell majd értelmezni – tette hozzá.
Arra számítottam, sokkal több román nemzetiségű jön el a könyvbemutatóra, mert ugyan zsúfolt volt a terem, de a közönség fele magyar volt.
Stefano Bottoni: – A könyvemet is magyarok vásárolták főleg, román nyelven talán csak egyet dedikáltam. Bukarestben azonban lesznek. Másrészt meg ki ér rá délután 3-kor könyvbemutatóra jönni? De amikor beléptem, és láttam, mennyire tele van a terem, azt mondtam, rendben van. A lényeg az volt, hogy bemutassuk a könyvet a román közönségnek.
Mit gondolsz a Vasile Puşcas által megfogalmazott kritikáról?
– Teljesen igaza van, és ha most kellene megírnom a könyvet, nem így írnám meg. Mikor tavaly szó volt egy új kiadásról, már akkor felmerült ez bennem, hiszen azóta kicsit változott a perspektíva. Nem így közelíteném meg a témát, nem a nemzetiségi szempont lenne az elsőrendű.
Többet foglalkoznál a román forrásokkal?
– Nemcsak a román forrásokkal, hanem a románokkal. Meg a németekkel. Nagyobb tere nyílt volna az összehasonlításnak, elhelyezni Erdélyt, Európa-szinten összehasonlítani Jugoszláviával, Szlovákiával – sokkal jobban ki lehetett volna domborítani ezt az összehasonlító perspektívát. Nyilván még több időt, energiát kellett volna rááldozni.
Nem kizárt, hogy lesz még ennek a könyvnek egy kiadása, de nem ezt a könyvet kell még egyszer megírni. Olyant viszont meg lehetne egyszer írni, amely 1945-től 1989-ig dolgozza föl a korszakot. Az lehetne majd a folytatás, néhány hibát korrigálva.
Puşcas kitűnő ember, nagyon jó olvasó, jól látta a gyengeségeket, és jó, hogy szóvá tette. Szóval, én is töprengtem, hogy új könyvet írjak, nagyon belenyúljak a régibe? Végül alig nyúltam bele, csupán néhány új szakirodalommal bővítettem ki.
A könyvbemutatón is beszéltél arról, hogyan lehetne folytatni a kutatást. Korai erről bővebben mesélni, vagy már vannak kialakult terveid?
– Tervek vannak, a megvalósítás odébb van. Akár az EU-projekteknél, a pályázat első részénél vagyunk (nevet). Van az alapötlet: meg kéne érteni, hogyan működhetett ez az ország a nyolcvanas években, hogy nem omlott össze – és ha nem történik ez a '89-es dolog, abszolút nem is omlik össze. Semmi jele nem volt az ellenzékiségnek, ellenzéki mozgalmaknak, civil társadalom nem létezett. Olyan könyvekre támaszkodom, amelyek most jelentek meg, az egyik Stephen Kotkin: Societatea necivilă című munkája. Ez a könyv letarolja a civil társadalmas mítoszokat Kelet-Európában. Társadalom nem létezik – szólt Thatcher híres mondata. Nos, társadalom lehet létezik, ám civil társadalom valóban nem létezik! Legalábbis itt nem létezett.
Most, hogy egy nagy amerikai professzor megmondta a tutit, már el lehet indulni bizonyos irányokba, pontosabban bátrabban lehet kijelenteni olyan dolgokat, amit szerintem már sokan éreztek, hogy ez a nagy civil társadalmas teória kicsit recsegett-ropogott. Valószínűleg ki lehet jelenteni, hogy a román forradalmat nem lehet felfogni a civil társadalom győzelmeként – mert nem a civil társadalom robbantotta ki. Nem a civil társadalom robbantotta fel a kommunizmust, és nem az antikommunisták, akik gyakorlatilag nem voltak. Hanem egy egészen váratlan esemény, amit nem lehet a KGB-vel és Moszaddal és a magyar titkosszolgálattal magyarázni, mert igenis voltak belső mozgatórugói. Meg kell érteni, hogy mi.
Ezt a hosszú folyamatot, ezt a hosszú forradalmat, amely 1989. decemberben indult, és júniusig, legalább a bányászjárásig eltartott, ezt az elhúzódó, nagy politikai konfliktust, ennek a logikáját csak úgy lehet megérteni, ha előtte megértjük, mi van mögötte. Milyen volt a Ceauşescu-rendszer, és mi volt a legitimációs forrása? Hogyan lehetséges, hogy ez a rendszer, amely a nyolcvanas években gazdasági-társadalmi viszonylatban egyre rosszabb, egyre borzasztóbb, mégis fennmarad? És nincsenek reformok, számottevő belső erjedések stb. Ez az igazán nagy probléma.
Ha valami nem történik egészen véletlenül Temesváron, gyakorlatilag az ország többi része mozdulatlan marad. És az ország nagy része otthon marad, amikor a megmozdulások vannak, ez az a forradalom, amit mindenki a tévében néz, de amire kevesen mennek ki. Ez arról árulkodik, hogy valószínűleg sokkal többen meg voltak elégedve valamilyen szinten ezzel a rendszerrel, mint ahogy gondoltuk volna. S ez problémákat vet fel, mert hogy lehet élni egy ilyen rendszerben? Mik a túlélés stratégiái, hogyan élik túl az emberek ezt a rendszert?
Ebből a szempontból mondtam, hogy nem jó kizárólag a kisebbségi perspektíva, mert nyilvánvaló: kisebbségi perspektívából ez a rendszer borzalmas volt. Magyarnak lenni a nyolcvanas években valami katasztrófa volt. Ez egyértelmű. De románnak lenni milyen volt? Moldvában, Olténiában, valahol Arad megyében? Lehet, nekik sokkal jobb volt, és sokan észre sem vették, hogy milyen burokban élnek.
Ebből az is következik, hogy az értelmiségi, illetve a kisebbségi perspektíva nagyon torzít. Nyilván kialakul az a jellemző frusztráció, hogy gyakorlatilag van egy borzasztóan elmaradt társadalom, ahol nincs mit kezdeni. A hülye nép mítosza. Hogy mi márpedig szeretnénk valamit kezdeni a "poporral", de az buta. Hagyja magát irányítani, nem határoz, nem dönt, nem tiltakozik.
De azt kéne kideríteni, hogyan élte meg ezt az egészet a "popor", a nép, az egyszerű emberek, régi terminológiával élve a munkások és a parasztok. Ezen dolgozom, de itt nemcsak források kellenek, hanem először a megközelítést kell megtalálni. Mert az, amit eddig olvastam a Ceauşescu-rendszerről, nem volt teljesen meggyőző. Vannak már jó elemzések, de Ceauşescu és az a 20-25 év még mindig olyan megfoghatatlan. És 20 év után még mindig téma, sokkal mélyebb nyomokat hagyott, mint gondolták volna 10-15 éve, mikor azt hitték, hogy a fiatalok egy egészen más világban nőnek fel.
Lehet, hogy a fiatalok nem tudják, mi volt akkor. De érzik. Az, ami volt, nagyrészt ma is meghatározza az életterüket. Ezt kellene valahogy megfogni.
A Transilvania Roşieben szerinted melyik az a téma, ami leginkább újszerű lesz a román értelmiség számára?
– A Magyar Autonóm Tartományra rácuppantak, az nyilván érdekes téma, mert ők is hallottak erről elég sokat, de csak legendaszerűen vagy említés szintjén. Most kapnak egy kemény, dokumentumokon alapuló, 40 oldalas narratívát arról, hogy ez milyen volt. Illetve arra is fel lehetne figyelni, hogy az erdélyi kommunista építkezést mennyire meghatározzák a magyarok és egyáltalán a kisebbségiek a negyvenes-ötvenes években. Rendben van, hogy nemcsak a zsidók meg a magyarok hozzák be a kommunizmust, de igenis benne vannak, tehát ez az egész sztálinista kurzus igenis egy kisebbségi építkezés is. Akár arra is lehetne hivatkozni, hogy én ezzel visszaigazolok bizonyos állásponthoz, de úgy látom, Puşcas sem ilyen irányba vitte el a kritikát.
Ami viszont jó lenne, ha bekerülne a köztudatba, az 1956. Két '56-os fejezet is van, a könyv felépítésében elég hangsúlyos '56 szerepe és az 1956 utáni megtorlások. Jó lenne, ha ezen a vonalon el lehetne indítani a fiatal kutatókat. Rengeteg jó doktori témát lehetne adni ennek a könyvnek valamelyik szeletéből, mert amibe én belemarkoltam, az egy elsietett dolog.
Én siettem, rengeteg mindenbe fogtam bele, és nagyon sok helyen csak utaltam a problémákra. Viszont ezek olyan problémák, amelyek egy normális országban 10 doktori disszertációt indítanának el. Ideje annak, hogy megszülessenek végre az igazi mélyfúrások.
Hiába mondják, hogy amit én csináltam, az mélyfúrás: nem igaz. Egy-két fejezet eléggé mélyfúrás, de a többi nagyon felszínes. A probléma az, hogy mihez képest volt felszínes... Most eljött az ideje annak, hogy még mélyebbre ássanak.
Autonómia a Székelyföld széttagolása ellen
Háromszék, 2010. November 25.
Új támadás készül a Székelyföld ellen, fenik már a szalámiztató masinákat. Talán tervezik már a romániai regionalizáció kapcsán és ürügyén a ,,Két Haza" közül a (Magyarország felől nézve) másik magyar haza (hajdan egész Erdély, ma Székelyföld) mainál is gyökeresebb szétszaggatását, alattomos tovább gyarmatosítását.
Bő négy évtizeden át érlelő-dött és aszalódott a kondukátor Ceauşescu és a korábbi pártvezér, Gheorghiu-Dej "szüretelésének", a magyar területi autonómia tagolatlan román annexiójának cefréje. Nekirontottak már a hatvanas években az autonóm területi tagolásnak - és a naiv magyarok talán azt is hitték, hogy örökre beérik eme "eredményeikkel", a helyi magyar többség földjén az átnevezett, átformált megyék, a román közigazgatási nyelv és helységelnevezés kialakításával, az autonóm terület kifejezés tabuvá tételével. A hosszú érlelés a boszorkánykonyha-működtetőknél nem jelenti a soha többé továbblépést; a soviniszta tervcsinálók megint összesúgnak, összehajolnak, és jó sok idő után dünnyögik: csak tovább, tovább...
Egységessé rajzolt autonóm területből bizonyos mértékig átnevezgetett,
összevonogatott megyékké téve, de több megye együttese mégis csak kirajzolta, kirajzolja a Székelyföld egészét; a most bontakozó tervek talán úgy szelnék szét a székelyek országát, hogy csonkultságai román többségű egységek akár elhanyagolható jelentőségű részeivé váljanak. Átlátszó trükk...
Úgy vélik, hogy majd fél évszázada eltávolodva az egységes székely területtől, most ideje tovább lépni, változtatni. Persze, e lépés iránya ,,előre" lenne, még távolabb az egységes székely területiségtől. De törököt fognak ötletükkel! Valóban lépni kell, de a régi új felé, ha felkavarják a székely területiség vizét, úgy aktualitást és lendületet adnak a nemzetek önrendelkezése világunkat megalapozó jogának sárba tiprását emelt hangon, rendületlenül történő visszautasításának.
A még erősebb betagolás szándéka aktualizálja és felerősíti az autonóm területiség visszakövetelését, érzékenyebbé teszi a némelykor fáradt magyarországi közvéleményt is. Ám e tervek nélkül is időszerű lenne mindez. A nyugalom keresése néha azt sugallja, jobb lenne nem küzdeni az autonómiáért, be lehet talán rendezkedni a jelenlegi de facto helyzetre is. Ám Szlovákia példája megmutatta, nagy naivitás lenne ezt hinni. Ott ugyanis már megtörtént, ami a Székelyföldet még csak fenyegeti. Széttagolták és közigazgatásilag szlovák többségű ,,megyékbe" sorolták a tömbmagyar területeket, de még ennél is továbbmentek: nyelvtörvény, majd állampolgárság-fosztás következett. Nem hoz békességet a lemondás az autonómiáról, ellenkezőleg, utóbbi inkább a békesség és kiegyensúlyozottság forrása, garanciája.
A reformkorban gyakran használt kifejezéssel élve, a magyarok két hazája közül egyiktől sem vitatható el, hogy magyar többsége okán, korunkbeli szóval, magyar entitás (az egyik ország, állam, míg a másik ma is, korábbi eltörlése jogtalansága okán, de jure autonóm) és egyszersmind a helyi többségi nemzet mellett az ott, hazájukban élő kisebbségeknek is hona. És nem csupán a szétszaggatásra ítélt, de a magyarok egyik Hazája sem tűrheti el bármelyik honnak a felmorzsolását.
Az apák nevében – Beszélgetés Markó Béla miniszterelnök-helyettessel, az RMDSZ elnökével
Új Magyar Szó, 2010. november 25. – Salamon Márton László
„Kétségtelen, hogy egy parlamenti rendszer akkor működik, ha van kormányoldal, és van ellenzék. Ha a kormányoldalt minden pillanatban bírálhatja, támadhatja egy erős ellenzék. Ezért azt, hogy az ellenzék megpróbálja elakasztani a kormány kezdeményezéseit, valóban nem lehet elítélni. Viszont én azt gondolom, hogy a kormány–ellenzék szembenállásnál vannak sokkal fontosabb politikai kérdések. Például az, hogy az etnikai kérdéseket hogyan kezeljük."
Elnök úr, a napokban öntől szokatlan vehemenciával bírálta az ellenzéket amiatt, hogy a tanügyi törvényt „fű alatt" a szenátusi szakbizottságban kizsigerelte. Nem az a dolga az ellenzéknek, hogy a kormány terveit a parlamentben keresztülhúzza?
– Kétségtelen, hogy egy parlamenti rendszer akkor működik, ha van kormányoldal, és van ellenzék. Ha a kormányoldalt minden pillanatban bírálhatja, támadhatja egy erős ellenzék. Ezért azt, hogy az ellenzék megpróbálja elakasztani a kormány kezdeményezéseit, valóban nem lehet elítélni. Viszont én azt gondolom, hogy a kormány–ellenzék szembenállásnál vannak sokkal fontosabb politikai kérdések. Például az, hogy az etnikai kérdéseket hogyan kezeljük.
Éppen ezért én óriási felelőtlenségnek tartom, hogy az ellenzéki pártok a pillanatnyi érdek oltárán megpróbálják feláldozni az etnikumközi jó viszonyt, amely jelentős tényezője Románia társadalmi békéjének. Mert mit is tettek az ellenzéki pártok? Napok alatt szétszedték az oktatási törvényt, és készítettek egy törvényellenes jelentést, melyben minden jobbítást kiiktattak a kisebbségi jogokkal kapcsolatosan.
Az RMDSZ-en akarnak bosszút állni azért, hogy az RMDSZ a kormány oldalán áll, de ezzel a kisebbségi, a magyar gyerekeken állnak bosszút. Kiábrándultan szemlélem ezt, és időnként az az érzésem, hogy akár a Szociáldemokrata Párt vezetését nézzük, akár a Nemzeti Liberális Pártét, az apák túl korán adták a fiúk kezébe a vezetést, és ennek következtében esik szét minden, s a nyáj is szalad szanaszét...
Nem fordulhat elő ugyanez az RMDSZ-szel, ha Markó Béla jövő februárban nem indul szövetségi elnöki mandátumért?
- Az RMDSZ nem politikai párt. Aki az RMDSZ-ben feladatot vagy tisztséget vállal, tudnia kell, hogy ez egy olyan kihívás, amely alapvetően különbözik attól, mint ami egy politikai pártban van. Ami azt illeti, hogy nekem át kellene-e adnom a stafétát vagy sem, itt nemcsak életkori kérdésekről van szó. Valóban komolyan gondolkozom a váltáson, és ekörül mindenféle találgatás van, s látom, már vannak jelöltek is...
...Eckstein-Kovács Péter volt RMDSZ-es szenátor, Traian Băsescu államfő jelenlegi tanácsosa jelentette be, hogy megpályázza a tisztséget...
– Én mindenkit szeretnék megkérni, várják meg türelemmel december 11-ét, amikor Marosvásárhelyen ülésezik a Szövetségi Képviselők Tanácsa, ahol úgyis kell hoznunk döntéseket a februári kongresszussal kapcsolatban. Ott én is egyértelműen nyilatkozni fogok arról, hogy mit gondolok a magam további szerepéről.
Visszatérve a tanügyi törvényre: megszokottá vált, hogy ha az RMDSZ egy román párttal együtt kormányoz, akkor annak ellenfeleinél felerősödik a nacionalista elem. Sőt, a koalíciós partnereknek is szoktak lenni nacionalista elhajlásaik. Gondoljunk Mihail Hărdăura, a szenátus tanügyi szakbizottságának demokrata-liberális elnökére, akinek a testület üléseit kellene vezetnie, de aki leplezetlenül ujjongott az Alkotmánybíróság korábbi, a felelősségvállalást elutasító döntésének bejelentésekor.
– Hărdău nem egy magányos szenátor, hanem a fő kormánypárt tagja. Ahogy én értettem, ők leültek és megbeszélték vele ezt a dolgot. Az pedig nem egy formai, ceremonális kérdés, hogy ki hívja össze a szakbizottság ülését, hanem lényegi. Ami a tanügyi törvénnyel történt és történik még, annak van számunkra egy nagyon fontos tanulsága. Éspedig az, hogy mi történne akkor, ha nélkülünk döntenének a tanügyi törvény kérdésében és más hasonló kérdésekben.
Íme, össszeült egy ad-hoc bizottság a parlamentben nélkülünk, és máris hozzányúltak a tanügyi törvény kisebbségeket érintő kérdéseihez. Ez figyelmeztetés kellene hogy legyen: itt nem arról van szó, hogy Romániában a kisebbségi jogok Isten által ránk ruházódtak, és már nem veheti el tőlünk senki, akár vannak magyarok a parlamentben, akár nincsenek.
Sajnos húsz év után azt kell mondanom, pillanatok alatt szét lehet szedni mindent, s ez ellen egyetlen eszköz van: hogy a romániai magyarság jelen legyen a román parlamentben. Akik most azt sugallják, hogy nyugodtan alakíthatunk ahány pártot csak akarunk, mert úgyis Brüsszelben fog eldőlni az, hogy velünk mi lesz, azok csak áltatják a magyar közösséget.
Apropó, nem tart attól, hogy miközben az RMDSZ Bukarestben vesződik a kormányzással, és elhanyagolja szavazóbázisát, az ön által is említett pártalakítók ezt kihasználják?
– Én remélem, hogy az RMDSZ nem hanyagolta el szavazóbázisát, hiszen megpróbál kiküzdeni újabb és újabb jogokat. Hogy nem vagyunk eléggé jelen Erdély különböző régióiban, az lehetséges. Ahányszor kormányon van az RMDSZ, ez mindig felmerül, mert kénytelenek vagyunk reggeltől estig és estétől reggelig arccal a kormány felé fordulni, és azzal foglalkozni, hogy mit tesz a kormány. Nekem is van egy ilyen hiányérzetem, és lehet, hogy ezt mások megpróbálják kihasználni.
Az RMDSZ-nek a kongresszusig erre is meg kell találnia a megfelelő válaszokat. Alapvetően két kihívással kell szembenéznünk. Erdélyben folyik egyrészt az RMDSZ retorikájára rálicitáló ultraradikális ígérgetés, el egészen a szélsőjobbig. S ha már itt tartunk: Csaba királyfi számomra egy szépséges gyerekkori legenda, de hogy egyesek szobrokat találnak ki, nos, ez csak arra jó, hogy lejárassuk a mítoszainkat, hogy paródiát csináljunk belőlük.
Másrészt legalább ekkora presszió van a szociális problémák érzékenyebb kezelésére, azok részéről, akik szerint itt az igazán nagy kihívás a gazdasági helyzet, a szociális kérdések. Ezt a két pólust kell valahogy összefognunk.
Ha már eljutottunk a gazdasági kérdésekhez: beszéljünk a lecsökkentett fizetések részleges visszanöveléséről, az egységes bértörvényről, a büdzsétörvényről.
– Most az történik, hogy a kormány szintén felelősségvállalással fogadja el a bértörvényt, mert nincs idő másképpen cselekedni, hisz rögtön utána el kell fogadni a jövő évi költségvetési törvényt is, amely mindenképp át kell menjen a parlamenten. Ami a bérek visszanövelését illeti, a lehető legegyszerűbb megoldásnál maradtunk, az egyforma arányú – a mostani csökkentett bérekhez képest 15 százalékos – növelésnél, bár én bevallom: ennél jóval árnyaltabb új törvényt szerettem volna.
Azt szerettem volna, hogy a kis fizetéseket, ezer lejig, nagyobb mértékben növeljük, a nagyobb fizetéseket pedig kisebb százalékaránnyal. Akkor lett volna lehetőség arra, hogy a kis fizetések visszakerülhessenek a csökkentés előtti szintre vagy legalább annak közelébe. Erről sok vitánk volt az RMDSZ-ben is, és én nem nagy örömmel mondtam le róla, de nem sikerült többséget kialakítani a koalícióban. A fizetésalap adott, 39 milliárd lej, ezt kell így vagy úgy elosztanunk. Azt viszont nem tudjuk elfogadni, hogy további csökkentések legyenek, hiszen sehol Európában nem volt ennyire drasztikus, 25 százalékos bérlevágás.
Ennek ellenére most újabb megszorítás híre röppent fel: a gyermeknevelési segély időtartamának csökkentése. Ezt a tervet a kormány magáévá tette, vagy csak a munkaügyi miniszter partizánakciójáról van szó?
– Most, amikor az emberek amúgy is el vannak keseredve, ennek az intézkedésnek nem látom értelmét. Ezzel a munkaügyi miniszter nem takarítana meg semmit, hiszen azoktól, akik most kapják ezt a támogatást, úgysem szabad elvenni. Ha valaki úgy tervezte, hogy két évig gyermeket nevel, és elkezdte már ezt az időszakot, attól nem lehet elvenni a juttatást, úgyhogy egy ilyen intézkedésnek jövő évben semmilyen hatása nem lenne a költségvetés szempontjából.
Tudok a tervről, még nem tárgyaltunk róla a koalícióban, de fogunk erről is, és más szociális jellegű javaslatokról is. Van elég probléma, amit meg kell oldani, például az, hogy Romániában nagyon sokan nem fizetnek egészségügyi biztosítást, miközben ez a rendszer 22 millió embert kellene ellásson. Itt valóban vannak megoldásra váró problémák.
A Magyar Állandó Értekezlet nemrégiben, sok év után megtartott budapesti üléséről nem sok konkrétum hangzott el, pedig sok függőben levő dolog van, például a határon túli támogatások kérdése.
– Ez a Máért-ülés ünnepi jellegű volt, tekintve, hogy hosszú idő után ez volt az első. Konkrétumokról valóban kevés szó esett, a támogatási rendszerről is csak érintőlegesen lehetett hallani, bár ebben a pillanatban még mindig nem tudjuk, jövőre hogyan működik majd a támogatás, a Szülőföld Alappal mi a helyzet. Úgy érzem, ezek még mindig nyitott kérdések, meglátjuk, hogy a következőkben mi alakul ki, és hogy lesz-e mód szűkebb vagy tágabb konzultációra.
A magyar kormánypártok látványosan támogatják az RMDSZ ellenzékét...
– Azt hiszem, azt az erdélyi politikai szervezeteket kellene támogatni morálisan, politikailag. Azoknak a szervezeteknek a véleményét kellene figyelembe venni, amelyeket az erdélyi magyarság támogat. Márpedig ebben a pillanatban a romániai magyarok túlnyomó része az RMDSZ-t támogatja, a legutóbbi választások eredményét figyelembe véve, beleértve az önkormányzati választásokat is.
Másnak is volt támogatottsága, de kimutatható, hogy az sokszorosan kisebb volt, mint az RMDSZ-é. Egy távlatos magyarországi politikának erre kellene figyelnie, én más mércét ezzel kapcsolatosan nem tudok elképzelni. Ha itt klienspártokat képzel el valaki a jövőben, akkor a határon túli magyar politika tönkremegy.
A magyar állampolgárság igénylési folyamata beindult, a csíkszeredai főkonzulátuson már nagyüzem van. A román politika, ha lehet így mondani, nem vette fel ezt a kesztyűt, még az ellenzéki pártok sem foglalkoznak a dologgal. Románia ugyanakkor EU-s tagország, vélhetően a schengeni övezetbe is bekerül, mire az első erdélyi magyar igénylő megkapja a magyar útlevelet... Mi is itt a tét tulajdonképpen?
– A román politika aligha tudna túllépni azon, hogy Bukarest is hasonló módszerrel ad állampolgárságot a határon túli románoknak, mint ahogyan Budapest a magyaroknak. Ez nem jelenti azt, hogy nem találhatna a román politika ürügyet arra, hogy feszegesse ezt a kérdést, de jelenleg nem érdeke vitába keveredni. Az erdélyi magyarság számára, főleg ha a schengeni rendszer életbe lép, a magyar állampolgárság felvétele azonnali, fontos gyakorlati következményekkel nem járna.
Megkönnyíthetné viszont egyeseknek a Magyarországra való áttelepülést, az ottani elhelyezkedést, ami lehet jó is, de lehet rossz is. Nekünk alapvetően nem érdekünk, hogy Romániából sok magyar elmenjen, és kérdésesnek látom még, hogy lesz-e ilyen elszívó vagy itthon marasztaló hatása a kettős állampolgárságnak, de ez bizonyos idő után ki fog derülni.
Elsősorban arra kell figyelnünk, ami itt van, hiszen mi innen kapjuk a kisebb vagy nagyobb fizetést, a kisebb vagy nagyobb nyugdíjat, ebből a költségvetésből vezethetjük be vagy sem a vizet, építhetünk vagy sem utakat. Nekünk az itteni
döntésekbe kell beleszólnunk.
Székelyek üléseztek az Országházban
Kitekintő.hu, 2010. november 24.
Székely zászló lobogott múlt pénteken az Országház homlokzatán a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) budapesti ülésének alkalmából. Közel háromszáz székely képviselő gyűlt össze a magyar parlament felsőházi termében. A nemzetpolitikai rendszerváltás által meghirdetett nemzetegyesítés egy újabb szimbolikus lépésének lehettünk tanúi, amely révén a magyar kormányzat újra felvállalta a székelység autonómiatörekvéseinek képviseletét és támogatását.
November 19-én, pénteken a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) 270 küldöttje vett részt a székelység autonómia-fórumának ülésén, melynek házigazdája Kövér László, a magyar Országgyűlés elnöke volt. A rendezvény dátuma is szimbolikus volt, hiszen 92 esztendeje, 1918-ban ugyanezen a napon alakult meg Bethlen István későbbi miniszterelnök kezdeményezésére a Székely Nemzeti Tanács. Ezt a szimbolikus összeköttetést a 21. századi intézmény is megerősítette, az Budapesten elfogadott három határozat egyike ugyanis kimondta „a történelmi folytonosságot az 1918. november 19-én Budapesten és a 2003. október 26-án a székely falvak és városok közösségeinek akaratából Sepsiszentgyörgyön létrehozott Székely Nemzeti Tanácsok között".
A Háromszék beszámolt arról, hogy az esemény első mozzanataként a jelenlévők a Kupolateremben, a Szent Korona előtt hitet tettek az autonómiaküzdelem mellett. Ezután következett Izsák Balázs SZNT-elnök és Kövér László beszéde, majd a fórum széki üléseinek vezetői is felszólaltak. Az érdemi munka a határozatok elfogadásából állt, ezek főként a Székelyföld és az anyaország viszonyát tekintették.
Beszédében (amely az SZNT honlapján is olvasható) Izsák Balázs felsorolta az általa vezetett közösség legfontosabb megvalósításait, megemlítve két, a Székelyföld területi autonómiájára vonatkozó jogszabálytervezet kidolgozását, az autonómia témájának közéleti meghonosítását, az önkormányzati nagygyűlések összehívását, illetve a témával kapcsolatos népszavazás megszervezését is. Ez utóbbi alkalmával több, mint 210 ezer polgár nyilvánította ki támogatását az autonómiaharc iránt. Izsák azon véleményének is hangot adott, hogy
„a cél, amelyet kitűztünk nemcsak a székelyek megmaradását szolgálja, hanem az egész magyarság javát".
Sokszor elmondott gondolatát is megismételte, amely szerint az autonómia nem önmagában vett cél, m az egyetlen intézményes keret, amely garantálhatja a kisebbségi közösségek méltóságát és kultúrájának megőrzését.
A szervezet által folytatott küzdelem mikéntjéről is szót ejtett, kihangsúlyozva, hogy nem feszültségkeltés, a román-magyar viszony és a térség stabilitásának a felrúgását akarják, hanem „(á)llamközi és nemzetközi együttműködést akarunk, amely a jog és a demokrácia eszközeivel egy őshonos nemzeti közösségnek megteremti hosszútávon a megmaradás intézményi kereteit".
A magyar Országgyűlés elnöke a magyar nemzet európai keretek között megvalósuló egyre szorosabb integrációjáról, a békés nemzetegyesítésről beszélt. Eszmefuttatásának felütésében Kövér László kijelentette, a tény, hogy a székelyek képviselői a magyar törvényhozás épületében üléseznek, azt jelenti, hogy az Országgyűlés nemcsak az Ország Háza, de a Nemzet Háza is. Párhuzamba és ellentétbe állította a 20. és 21. századot, elmondása szerint az előző a határok földrajzi elhelyezkedésével és ellenségeskedéssel volt elfoglalva, az utóbbi pedig a békés együttműködés jegyében teszi fel a kérdést, hogy élhető „marad-e számukra a fizikai határoktól mentesülő szülőföld, miként növelhető ezen szülőföld megtartó ereje"?
A Fideszes politikus véleménye szerint a magyar nemzet békés egyesítésének két eszmei alapja van. Az első az, hogy nincs többé határon inneni és túli magyar ügy, csak egyetlen összmagyar ügy van. A második ilyen alapelv az egyenlő méltósággal élhető élet igénye, amelyet a nemzeti kisebbségek számára csak az autonómia adhat meg. Zárszóként az Országgyűlés teljes támogatásáról biztosította az egybegyűlteket.
Már említettük a budapesti ülés alkalmával elfogadott határozatok egyikét, amely a múlt századi és a jelenlegi Székely Nemzeti Tanács közötti történelmi folytonosságot mondja ki. A Krónika erdélyi napilap összefoglalója közli a másik két határozat tartalmát is. A kettes számú révén felkérték a magyar kormányt és a magyar állam intézményeit, hogy a rendelkezésükre álló minden eszközzel
támogassák Székelyföld autonómiatörekvéseit a nemzetközi fórumokon, valamint a Magyarország és Románia közötti államközi kapcsolatokban. A harmadik pontban az SZNT képviselői kitértek a jövő évi EU-s elnökség adta lehetőségekre is. Arra kérték a magyar kormány, hogy az elnökség ideje alatt „kapjanak kiemelt figyelmet az EU tagállamainak az őshonos nemzeti, etnikai és nyelvi közösségek védelmére, valamint Európa kulturális sokszínűségének fenntartására vonatkozó kötelezettségvállalásai". Emellett támogatást kértek azért is, hogy Székelyföld, mint történelmi európai régió, kapjon képviseletet a Régiók Bizottságában.
A múlt pénteki rendezvény tökéletesen illeszkedik abba a szimbolikus politizálási keretbe, amelyet a második Orbán-kormány alkalmaz hivatalba lépése óta. A meghirdetett nemzetpolitikai rendszerváltás a praktikusabb megvalósítások mellet bővelkedett ilyen jelképes intézkedésekben és eseményekben. A Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes által közjogi értelemben vett nemzetegyesítésnek nevezett folyamat elengedhetetlen elemei az ilyen jellegű találkozások, amelyek azt sugallják, a határon túli magyarság politikai-közjogi értelemben is a magyar állam szerves része. A Székely Nemzeti Tanács tökéletes szereplő ilyen gesztusok megtételére, hiszen megvan benne egy – igaz, halvány – áthallás a „régi" Magyarország rendi hagyományaira.
Az esemény legfontosabb hozadéka persze az, hogy Kövér László személyében a magyar állam újra megerősítette a határon túli magyar autonómiatörekvések aktív
támogatásának ígéretét.
Amikor a kisebbség nyomja el a többséget
Kitekintő.hu, 2010. november 25.
A nemzeti (magyar) kisebbségnek nyújtott „többletjogok" hátrányos helyzetbe hozzák a többségi, román nemzetet – fogalmazzák meg román akadémikusok az oktatási törvénytervezet kisebbségi oktatással foglalkozó fejezete kapcsán készült jelentésükben anakronisztikus félelmüket.
A kommunizmus „fénykorának", vagy – ami „holtverseny" – az 1990-es évek elejének sovén, magyarellenes hangulatát idézi fel, mintegy húsz évnyi késéssel a Román Akadémia oktatási törvénytervezetről készült jelentése, amely a jogszabály kisebbségi oktatást szabadabbá tevő demokratikus előrelépéseit szedi ízekre.
Az Iliescu-korszak szellemében
A Román Akadémia Etnikai Kérdéseket Tanulmányozó Európai Központja a törvényhozás szenátusnak kérésére jelentést készített az oktatási törvénytervezet kormány által elfogadott formában történő alkalmazásának a következményeiről. A testületet a Nagy-Románia Párt volt tagja, Olguţa Vasilescu jelenlegi szociáldemokrata szenátor, a felsőház esélyegyenlőségi bizottságának elnöke kérte fel a kérdés tanulmányozására.
Mivel a dokumentumot az etnikai kérdésekkel foglalkozó központ készítette el, a jelentés természetszerűen a jogszabály kisebbségi oktatásra gyakorolt kihatásait elemzi – különös tekintettel a magyar anyanyelvű oktatásra.
Készítői, mintegy Ion Iliescu korai, kilencvenes évekbeli szóhasználatát felújítva az „etnikai kritériumok alapján történő szegregációban" az etnikumközi feszültségek kiéleződésének illetve Hargita és Kovászna megye enklavizálódásának veszélyét látják. Az akadémikusok attól tartanak, hogy a nemzeti (magyar) kisebbségnek nyújtott „többletjogok" hátrányos helyzetbe hozzák a többségi, román nemzetet. A dokumentum már a szenátus házbizottságánál van, amely a törvénytervezet plénumbeli vitáján szándékozik nyilvánosságra hozni azt.
Pozitív diszkrimináció – csak románoknak
A Román Akadémia magyarellenes, jogfosztó érvelését a demokrácia elveire alapozza, leszögezve, az oktatási törvénynek az európai értékekkel összhangban a nacionalizmus visszaszorításához kellene vezetnie, ehelyett jelenlegi formájában az integráció helyett éppen az elkülönülést szorgalmazza. Mindez megakadályozza „a tanulók közötti interkulturális interakciót" – hangzik az akadémikusok tudományosnak szánt álláspontja.
A Román Akadémia kutatói a román nyelv „írásban és szóban történő használatának korlátozásától" igyekeznek megóvni a nemzeti kisebbségi (elsősorban magyar) iskolásokat. Egyben úgy értékelik, hogy a törvény idegen nyelvvé teszi a románt a kisebbségi iskolákban – megfeledkezve a tényről, hogy a nem román anyanyelvű gyermekek számára a román valóban idegen nyelv.
A jelentés aláírói szükségtelennek tartják azt is, hogy az iskolák és megyei tanfelügyelőségek vezetőségében a kisebbségek is képviseltethessék magukat, mivel a jelenlegi romániai törvénykezés nem tartalmaz etnikai alapú jogkorlátozásokat. Mi több, azoknak a megyéknek az esetében, amelyekben „a többség helyi kisebbséggé változik", „parancsoló szükségszerűségként jelentkezik" annak követelménye, hogy a szakminisztérium szintjén az oktatási miniszter mellett külön tanácsosi tisztséget hozzanak létre, az érintett megyékben pedig a helybeli románok javaslatára, a román közösséggel foglalkozó felügyelőt nevezzenek ki a megyei tanfelügyelőségeken.
„Szuperdiszkrimináció"
Az akadémikusok veszélyt látnak abban is, hogy a kisebbségek számára sajátos tankönyveket hozzanak be az országba: szerintük ezzel „Románia önként feladná az államrend alkotóelemei közé tartozó kulturális folyamatok fölötti ellenőrzést".
De nem csak elvi, hanem egészen konkrét, már-már aprópénzre váltott gyakorlati kifogásokat is felhoznak az oktatási törvénytervezet kormány által elfogadott változata ellen. Így például nem értenek egyet azzal, hogy ott, ahol igény mutatkozik a kisebbségi nyelven történő oktatás iránt, kisebb létszámú osztályok is indulhassanak, aminthogy ellenzik azt is, hogy a kisebbségi iskolával nem rendelkező településeken élő tanulókat meghatározatlan távolságig szállíthassák a legközelebbi, kisebbségi nyelven oktató tanintézetbe, a román iskolások számára csak 50 kilométeres körzetben biztosított a szállítás – ami, az akadémikusok szerint „további szuperdiszkrimináció".
„Túlzott támogatásnak" minősítik a jogszabály-kezdeményezésnek azt a kitételét is, miszerint a kisebbségi tanulók anyagi támogatást kapnának a szállítás költségeinek fedezésére, és ingyenes elszállásolásban, étkeztetésben részesülnének. „Mindez előjogok mechanizmusát alakítaná ki a modern korszak kellős közepén" – fogalmazzák meg félelmeiket a 21. század első évtizedének román akadémikusai.
A magyarok is?
A jelentés szerzőinek állítása szerint a vizsgálódásokat idén novemberben, Hargita és Kovászna megyében végezték „román és magyar nyelven beszélő, különféle nemzetiségű tanulók, tanárok, tanfelügyelők, felelős politikusok, helyi tanácsosok soraiban". Mindennek nyomán arra a következtetésre jutottak, hogy „a román és a magyar etnikumúak véleménye szerint a román nyelv egyetem előtti oktatásban történő korlátozásának legfőbb következményét az enklavizálódás hangsúlyosabbá válása" jelenti.
A dokumentum aláíróinak állítása szerint „mind a román, mind a magyar fiatalok elismerik az etnikai megalapozottságú feszültségek létezését, amelyeket legfőképpen az iskolák nyelvi szempontú különválasztása okoz". A román és magyar nyelvű tanárok véleményének megfelelően a feszültségek fő forrása szintén az iskolák különválasztása, amely egyben „a történelem tankönyvek elpolitizálásához" is vezet.
„A történelem tankönyvekben már jelenleg is politikai behatás érezhető, az országon kívül nyomtatott történelem tankönyvek pedig csak tovább fokozzák majd politikai-ideológiai tartalmát" – fogalmazzák meg végül anakronisztikus félelmeiket az akadémikus-kutatók.
|
