Uniós védelmet sürgetett a csángóknak Tőkés László
Kossuth Rádió / MTI, 2010. október 26. – Keleti Miklós
Az Európai Uniónak hatékony eszközöket kellene találnia az emberi jogokkal, azon belül a kisebbségekkel kapcsolatban fennálló problémák megoldására – hangoztatta Tőkés László, az Európai Parlament azon a brüsszeli közmeghallgatáson, amelyen a moldvai csángók helyzetéről tájékozódtak az EP-képviselők.
A moldvai csángó magyarok kultúrájának védelmében szervezett közmeghallgatást az Európai Parlamentben a Romániát képviselő Tőkés László.
Az erdélyi magyar képviselő veszélyeztetett kisebbségnek nevezte a csángókat, akiknek – mint fogalmazott – „az elrománosítása az utóbbi húsz évben is folytatódott".
Tőkés László kifogásolta, hogy az unión belül élő kisebbségi közösségek problémáinak kezelésében az EU szinte tehetetlen, miközben a kívül élő csoportok ügyét határozottan képviseli. Példának hozta a felvidéki magyarság ügyét a szlovákiai államnyelvtörvény esetében, de említést tett a szerbiai románok, valamint a Timok-völgyi vlachok és a görögországi macedónok nehéz helyzetéről is. A kolozsvári egyetem ügyében is húsz év alatt csak apró lépéseket sikerült megtenni. „Jó, hogyha a média ingerküszöbének szintjére tudjuk juttatni ezeket a problémákat" – fogalmazott.
Több más EP-képviselő mellett részt vett és felszólalt a meghallgatáson Tytti Isohookana Asunmaa, aki az évtized elején az Európa Tanács jelentéstevője volt a csángók kérdésében. Tőkés László úgy fogalmazott, hogy eddig a finn politikus érte el a legnagyobb eredményt a csángók védelmében. Mint mondta, fontos lenne, hogy az EU átvegye az Európa Tanács joganyagát az emberi jogi kérdésekben.
A meghallgatás tárgyát képező kisebbséget mások mellett Solomon Adrián, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének elnöke, valamint Hegyeli Attila alelnök, oktatási programvezető képviselte. Jelen volt Nyisztor Ilona alelnök, énekművész, aki csángó népdalokkal is megismertette a hallgatóságot. Tőkés László elmondta, hogy a csángók közül a korábbi 250 ezerrel szemben ma már csak mintegy 50 ezren beszélik a nyelvet, a gazdasági nyomor következtében pedig a fiatalság menekül a térségből. Hozzátette, hogy az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elkötelezte magát a csángómentés mellett.
Újságíróknak az EP-alelnök arról is beszélt: személyes véleménye szerint nem érzékelhető, hogy van már alapjogi biztosa az uniónak. Mint mondta, a nyelvtörvénynél például az Európai Bizottság és az EP is lebénult. Tőkés olyan monitorozást, felülvizsgálati módszereket szorgalmazott, amelyek mellett „nem ülhetnek páholyban a nyilvánvaló törvény- és jogsértők".
Az európai parlamenti meghallgatásoknak általában nincs folytatásuk. Az ott elhangzottak ritkán vannak hatással a szakbizottságok munkájára, vagy a plenáris ülések napirendjére. Tőkés László szerint azonban minden fórumot fel kell használni, hogy egyszer végre megszülessenek azok a jogszabályok, amelyek az unión belüli őshonos kisebbségeket védik.
Uniós védelmet a csángóknak!
Stop.hu, 2010. október 26.
Az Európai Uniónak hatékony eszközöket kellene találnia az emberi jogokkal, azon belül a kisebbségekkel kapcsolatban fennálló problémák megoldására - hangoztatta Tőkés László, az Európai Parlament azon a brüsszeli közmeghallgatáson, amelyen a moldvai csángók helyzetéről tájékozódtak az EP-képviselők.
Az erdélyi magyar képviselő veszélyeztetett kisebbségnek nevezte a csángókat, akiknek - mint fogalmazott - "az elrománosítása az utóbbi 20 évben is folytatódott".
"Ha az erdőket és a medvéket védjük, akkor méltó, hogy ezt a jobb sorsra érdemes magyar nemzeti közösséget még inkább védelemben részesítsük" - fogalmazott.
Tőkés László kifogásolta, hogy az unión belül élő kisebbségi közösségek problémáinak kezelésében az EU "szinte tehetetlen", miközben a kívül élő csoportok ügyét határozottan képviseli. Példának hozta a felvidéki magyarság ügyét a szlovákiai államnyelvtörvény esetében, de említést tett a szerbiai románok, valamint a Timok-völgyi vlachok és a görögországi macedónok nehéz helyzetéről is. A kolozsvári egyetem ügyében is 20 év alatt csak apró lépéseket sikerült megtenni. "Jó, hogyha a média ingerküszöbének szintjére tudjuk juttatni ezeket a problémákat" - fogalmazott.
Több más EP-képviselő mellett részt vett és felszólalt a meghallgatáson Tytti Isohookana Asunmaa, aki az évtized elején az Európa Tanács jelentéstevője volt a csángók kérdésében. Tőkés László úgy fogalmazott, hogy eddig a finn politikus érte el a legnagyobb eredményt a csángók védelmében. Mint mondta, fontos lenne, hogy az EU átvegye az Európa Tanács joganyagát az emberi jogi kérdésekben.
A meghallgatás tárgyát képező kisebbséget mások mellett Solomon Adrián, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének elnöke, valamint Hegyeli Attila alelnök, oktatási programvezető képviselte. Jelen volt Nyisztor Ilona alelnök, énekművész, aki csángó népdalokkal is megismertette a hallgatóságot.
Tőkés László elmondta, hogy a csángók közül a korábbi 250 ezerrel szemben ma már csak mintegy 50 ezren beszélik a nyelvet, a gazdasági nyomor következtében pedig a fiatalság menekül a térségből.
Hozzátette, hogy az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elkötelezte magát a csángómentés mellett.
Újságíróknak az EP-alelnök arról is beszélt: személyes véleménye szerint nem érzékelhető, hogy van már alapjogi biztosa az uniónak. Mint mondta, a nyelvtörvénynél például az Európai Bizottság és az EP is "lebénult".
Tőkés olyan monitorozást, felülvizsgálati módszereket szorgalmazott, amelyek mellett "nem ülhetnek páholyban a nyilvánvaló törvény- és jogsértők".
ROMÁNIA
Kommunikálás
Szabadság, 2010. október 27. – BORBÉLY TAMÁS
Minden jel arra mutat, hogy a parlament által ma megvitatott bizalmatlansági indítvány kudarcra van ítélve. A Szociáldemokrata Pártot (PSD) és a Nemzeti Liberális Pártot (PNL) továbbra is mély szakadék választja el egymástól. A már jól ismert ideológiai nézeteltérések mellett azonban most sokkal többet nyomott a latban, hogy az ellenzék sem gondolja komolyan a hatalomátvételt. Az ország nehéz gazdasági helyzete miatt a PSD-nek nem fűlik a foga kormányzásra, hiszen egy dolog biztosnak látszik: függetlenül attól, hogy melyik párt jön most kormányra, nagyjából ugyanazt kell tennie, mint a Boc-kormánynak. Az irányok adottak, kérdés, hogy melyik párt tudna gyorsabban haladni a Nemzetközi Valutaalap által kijelölt célok felé, amelyek megteremtik a gazdaság növekedési pályára kerülésének a lehetőségét.
Ha a populizmus és a demagógia mellőzésével veszi szemügyre valaki a gazdasági adatokat, akkor világosan látszik, hogy a kiadáscsökkentés és a közszféra megreformálása elkerülhetetlen Románia számára. A PSD nemrég lezajlott kongresszusán bemutatott és elfogadott kormányprogram-tervezet meglehetősen vicces dolgokat tartalmaz. A PSD azt ígéri egyebek között, hogy kormányra kerülése esetén azonnal érvényteleníti a júliusi 25 százalékos általános bércsökkentést, emellett olyan progresszív adózást vezet be, amely szerint az ezer lej alatti béreket adómentessé teszi, a kétezernél kisebb bérek esetében pedig a személyi jövedelemadót 15 százalékra csökkenti a jelenlegi egykulcsos 16 százalék helyett. A PSD az alapélelmiszerek esetében a csökkentett áfát is bevezetné.
Ezek mind jól hangzanak, csakhogy a szociáldemokraták nem neveznek meg forrásokat, amelyekből pótolnák az adakozás következtében keletkezett hatalmas költségvetési lyukat, hiszen Romániában a kétezer lejnél kisebb jövedelmek a fizetéseknek körülbelül a háromnegyedét teszik ki, a négyezer lejnél magasabbak pedig csak alig öt százalékot képeznek a hivatalos statisztikák szerint. Tehát Romániában papíron nincs olyan sok gazdag, aki eltarthatná a 75 százalékot, vagyis az európai uniós bérezési mérce alapján szegényeknek nevezhetőket. Ezt korábban már Mugur Isărescu, a nemzeti bank kormányzója is kifejtette.
Romániában ma egyetlen eszközzel érhet el látványos gazdasági sikereket egy párt. Ez az eszköz nem más, mint a pénzügyi fegyelem megszigorítása, és a feketegazdaság egy részének a kifehérítése, amivel rendszerváltás után valamennyi kormány adós maradt. A liberális kormány ért el némi sikereket ezen a téren 2005-ben, az egységes adókulcs bevezetésével, de ez csak pireuszi győzelemnek bizonyult, hiszen a Tăriceanu-kormány 2007-ben teljesen elvesztette az ellenőrzést az adópolitika fölött, ez a folyamat végül a 2008-as hatalmas államháztartási hiányban csúcsosodott.
A feketegazdaság visszaszorításához azonban elsősorban az államapparátus reformjára, és a politizálás eszközeinek gyökeres megújítására van szükség. A Romániában meghonosodott, klientúra-építésre szakosodott rendszer, amelynek segítségével a politikai pártok fenntartják önmagukat, már csírájában elfojtja a reformkísérleteket. A pártok és azok vezetői rájöttek, hogy csak úgy tudnak biztosan fennmaradni évtizedeken keresztül, és elkerülni a többi kelet-közép-európai államokban választások alkalmából időnként bekövetkező politikai kataklizmákat, ha átláthatatlanul, önkényes szempontok alapján osztják el az állami anyagi forrásokat. Úgy osztanak, hogy az később politikai hasznot hozzon. Ez a haszon nem egyéb, mint a párt megsegítése a klientúra potentátjai által, akik anyagi gyarapodásukat nagymértékben a szubjektív állami forráselosztásnak köszönhetik. Jó példa a klientúra-építésre a pénzügyminisztériumban kirobbant pótlékbotrány is, amely felszínre hozta, hogy a minisztériumi igazgatók önkényesen osztogatták a pótlékokat, amelyeknek egy része visszatért kenőpénzként magánzsebbe vagy pártkasszába. De ugyanez vastagon kitapintható a közbeszerzési pályázatok lebonyolításában, valamint az állami intézmények pályáztatásain és versenyvizsgáin.
Rendszerváltás óta egyetlen párt és pártvezető sem mert lelépni erről a könnyebbik útról, és rátérni a nehezebbikre, így a feketegazdasággal sem mert ujjat húzni senki. Pedig Romániának a gazdasági válságból való kilábaláshoz pénzre, minél több pénzre van szüksége, amit legolcsóbban az európai uniós alapok lehívási és felhasználási arányának növelésével, valamint a feketegazdaság visszaszorításával lehet megszerezni.
A mostani rendszer azonban nem ösztönzi a törvényesség betartását. A rendszer például magukat a fináncokat sem a nagy adócsalók leleplezésére kényszeríti, hanem egyaránt jogos és jogtalan pénzbírságok kivetését serkenti. A fináncok tehát nem a valós, nagy adócsalókat keresik, akikről nagyon sok esetben ők maguk is tudják, hol rejtőznek, milyen körülmények között folytatják a törvénytelen gazdasági tevékenységeiket, hanem a sok kicsi bírság kivetésével törekszenek „normájuk" teljesítésére.
Persze, Romániában vagy például Görögországban a pénzügyi fegyelem és az adófizetésre való hajlam soha nem fogja elérni a németországi szintet. Ehhez ismét tömegesen kellene németeket telepíteni Romániába, de még talán ez sem biztosíték a németes fegyelem meghonosítására. A bizánci hagyományok gyökereit nem lehet kiirtani, ehhez szó szerint újjá kellene születnie több millió embernek, ami nonszensz. Javulni azonban mindig lehetséges, csakhogy a pártok még jelét sem adják annak, hogy hajlandók a mai politizálási mentalitásuk radikális reformjára. A PSD kormányprogramja sokkal hitelesebb lenne, ha a szociáldemokraták ¬valóban szakítani szeretnének a fent leírt rendszerrel.
A Demokrata Liberális Párt (PD-L) is az „elaljasodott rendszer" felszámolását ígérte 2004-ben, Traian Băsescuval az élen, de több mint öt év után egyértelmű, hogy kudarcot vallottak. Az államfő legutóbbi nyilatkozata is megerősíti ezt. Băsescu hétfőn kijelentette, hogy változtatni kell a parlament működési szabályzatán, és véget kell vetni a házelnökök „diktatúrájának", akik úgy küldenek az államfőhöz a parlament által elfogadott törvényeket, hogy alapvető szabályokat hágnak át.
Băsescu a nyugdíjtörvény kapcsán mondta ezt, amit a parlament döntésképtelenül fogadott el, vagyis a tervezetet támogató honatyák számának meghamisításával. A hétfői nyilatkozatban Băsescu gyakorlatilag elismerte, hogy évek óta hamisítás és törvényszegés zajlik a parlamentben, hiszen nem ez az első eset, amikor ilyen elítélendő eszközökhöz folyamodik a hatalom. 2000 és 2004 között a PSD is szavaztatott meg a parlamentben laza kézfelemeltetéssel törvényeket futószalagon anélkül, hogy ennek bármilyen következménye lett volna.
Viszont az államfő is, ebben az esetben a könnyebbik utat választotta. A nyugdíjtörvényt ugyanis nem csak a nyugdíjkorhatárra való hivatkozással kellett volna visszaküldenie a parlamentnek, hanem már egyből a szavazás törvénytelenségével is érvelnie kellett volna. Mostani nyilatkozata nem más, mint a probléma elmaszatolása, hiszen senki nem mondhatja már: az államfő szemet hunyt egy ilyen súlyos szabálysértés felett. Ugyanakkor nem is tette helyre a dolgokat kellő időben, így Băsescu nem tett eleget alapvető államfői kötelezettségének.
Az ilyen jellegű kijelentések, mint például „módosítani kell majd a parlament működési szabályzatát", jellegzetesen olyan eset – legalábbis nálunk, ahol a nyilatkozatok tartalma, valamint a valóság közötti nyilvánvaló szakadék dacára a nyilatkozó nem válik hiteltelenné –, amikor egy személy csak kommunikálni akar, közmegítélésének javítása céljából, a valós változtatás szándéka helyett. Az ellenzék bizalmatlansági indítványának is több esélye lenne, ha Pontáék és Antonescuék nem érnék be a kommunikálással.
Ha szép szóval nem megy
Népújság, 2010. október 26. – Antalfi Imola
Két évtizede képtelen a román állam arra, hogy megoldja a vagyoni kárpótlások ügyét. Egy szűk rétegnek sikerült csupán jogorvoslatot szereznie, azonban becslések szerint ma is mintegy 2 millió ingatlannal kapcsolatos per van folyamatban a bíróságokon.
És akkor még nem szóltunk arról a több ezer perről, amelyeket a román állam ellen indítottak az Emberi Jogok Európai Bíróságán (CEDH), amely millió eurós nagyságrendű kárpótlás fizetésére kötelezte Romániát az elmúlt évek során.
Mindez, úgy látszik, nem térítette jobb belátásra a hazai jogalkotókat. A bíróságok továbbra is meghozzák kedvezőtlen ítéleteiket, a nép ügyvédje nem túl eredményesen képviseli a népet, a Központi Kárpótlási Bizottság csigalassúsággal teszi a dolgát, a Tulajdonalap pedig a kárpótlásra várók töredékét fizette ki. Legalábbis ezt bizonyítják az adatok: a 2001. évi 10-es törvény alapján például 202 ezer kérést tettek le a helyi hatóságokhoz, amelyek 56.000 esetben javasoltak kárpótlást. A Központi Kárpótlási Bizottság 10 ezer esetben hozott kárpótlási határozatot, a többi ügy elbírálása folyamatban van. Az 1991. évi 18. valamint a 2000. évi 1-es törvények alapján közel 1,5 millió visszaigénylési/kárpótlási kérést nyújtottak be a helyhatóságokhoz, kárpótlást 11 ezer (!) esetben ítéltek meg. A 2005. évi 247-es törvény alapján benyújtott 800 ezer kérés egynegyedét (!) oldották meg. A kárpótlásra jogosultak számára kifizetendő összeg értékét 21 milliárd euróra becsülik.
Akinek elege lett az egészből: az Emberi Jogok Európai Bírósága. Rájött, a több ezer panasz ugyanarról szól: Románia tehetetlenségéről vagy érdektelenségéről. Romániában nem tartják tiszteletben a tulajdonjogot, illetve a peres ügyek megoldása túl hosszú ideig tart – állapította meg a CEDH a hazai igazságszolgáltatásról.
Idén szeptember 12-én a CEDH úgy döntött, felszólítja Romániát, hogy rendezze a restitúcióval kapcsolatos problémákat. Alapvetően a törvénykezés módosítását kéri az országtól, azt, hogy a vagyoni kárpótlásra vonatkozó jogszabályok előreláthatók, egyszerűsítettek legyenek, a kárpótlási eljárásokban illetékes intézmények pedig váljanak funkcionálissá. Tizennyolc hónapot kapott Románia, hogy eleget tegyen a CEDH határozatának, ezalatt a CEDH szünetelteti a román állampolgárok panaszainak elbírálását. A dolog ezúttal komoly, hiszen a határozat nem teljesítése esetén az országot akár ki is zárhatják az Európa Tanácsból.
Másfél év alatt hogyan lehet kijavítani 20 év hanyagságát – nos, erre tényleg kíváncsiak vagyunk!
Dupla ostrom alatt Boc – Ma szavaznak az ellenzék által benyújtott bizalmatlansági indítványról
Új Magyar Szó, 2010. október 27. – Kovács Zsolt, Moldován Árpád Zsolt
„Személyesen írtam össze azoknak a kormánypárti honatyáknak a jegyzékét, akik ígéretet tettek arra, hogy szavazatukkal támogatják a Boc-kabinet megbuktatását" – válaszolt Victor Ponta szociáldemokrata pártelnök arra az újságírói kérdésre, hogy mekkora esélyt lát a ma szavazásra bocsátott bizalmatlansági indítványt sikerére.
„Személyesen írtam össze azoknak a kormánypárti honatyáknak a jegyzékét, akik ígéretet tettek arra, hogy szavazatukkal támogatják a Boc-kabinet megbuktatását" – válaszolt Victor Ponta szociáldemokrata pártelnök arra az újságírói kérdésre, hogy mekkora esélyt lát a ma szavazásra bocsátott bizalmatlansági indítványt sikerére. Ekkor még négyre taksálta a hiányzó szavazatok számát, amely a délutáni órákra háromra csökkent Liviu Câmpanu független szenátor átállásával.
A PSD elnöke azzal a felhívással fordult a koalíciót támogató honatyákhoz, hogy ne fogadják el a vezetőik által rájuk osztott „birka szerepet". „Felszólítom őket, hogy viselkedjenek felelős politikusokként, nem pedig Marian Oprea, Elena Udrea és Borbély László által karámba zárt birkák módjára" – fogalmazott Ponta.
Az ellenzék feladatát nehezíti, hogy a Demokrata–Liberális Párt (PD-L) és az RMDSZ vezetői korábban bejelentették: honatyáik részt vesznek ugyan a kezdeményezés vitáján, de nem fognak szavazni, ezáltal hárítva el a „rejtőzködő árulás" veszélyét. Mi több, a korábbi hírekkel ellentétben a nemzeti kisebbségek képviselői még az ülésen sem vesznek részt.
Valeriu Steriu, az Országos Szövetség Románia Haladásáért (UNPR) szóvivője tegnap demagóg és politikai előnyöket hajhászó gesztusként értékelte az ellenzéki kezdeményezést és leszögezte, a Marian Oprea védelmi miniszter nevével fémjelzett UNPR-frakció – a PD-L-hez és az RMDSZ-hez hasonlóan – részt vesz ugyan a bizalmatlansági indítvány vitáján, de nem szavaz róla.
Számok és számítások
A Boc-kabinet megbuktatásához a 470 honatya közül minimum 236-nak meg kell szavaznia a bizalmatlansági indítványt. A jelenlegi erőviszonyok alapján a koalíciós alakulatok 258, az ellenzék pedig 212 szavazatra számíthat, ami azt jelenti, hogy a PSD-nek és a PNL-nek 24 képviselőt vagy szenátort kellene a maga oldalára állítania. Victor Ponta nyilatkozatából kiindulva 21 kormánypárti honatya dacolva alakulata korábbi döntésével, ma mégis az urnához vonul szavazni.
Kelemen „udvarias"
A tegnap délutáni órákban egy, Kelemen Hunor művelődésügyi miniszter által vezetett RMDSZ-es küldöttség „udvariassági látogatást" tett a PSD képviselőházi frakciójánál, a találkozó előtt és után is leszögezve, hogy a szövetség nem fog saját kormánya ellen szavazni, és meggyőződésének adva hangot azzal kapcsolatban, hogy esélytelen az ellenzéki kezdeményezés.
Victor Ponta PSD-elnök tudomásul vette az RMDSZ döntését, majd hozzátette: a mostani elutasítás ellenére maga mellé várja a szövetséget a bizalmatlansági indítvánnyal megbuktatott Boc-kabinet helyét átvevő válságkormányban.
Erdélyből elindultak a szakszervezetiek
Az erdélyi és bánsági megyékből már tegnap több tucat autóbusz indult el, hogy időben Bukarestbe érjen a szakszervezetek által a parlamenti szavazás idejére meghirdetett nyolcvanezer fős tüntetésre. Temesváron több mint ezren, Kolozsváron pedig közel ötszázan ültek fel a szakszervezetek által rendelkezésre bocsátott járművekre.
Földrajzi közelségének köszönhetően Kovászna megyéből csak ma reggel indul el az a mintegy háromszáz költségvetési alkalmazott, akik a fővárosi tüntetésen kívánnak részt venni. Vasile Neagovici, a Frăţia szakszervezet Kovászna megyei elnöke az ÚMSZ-nek elmondta: három autóbusszal 150 egészségügyi alkalmazottat, pénzügyőrt és közigazgatásban dolgozót szállítanak a fővárosba.
Bong Vilmos, az Alfa Kartell szakszervezet Kovászna megyei elnöke szerint 160 rendőrrel, közigazgatási dolgozóval és több intézmény alkalmazottjával vonulnak fel Bukarestben. Ugyanakkor a Kovászna megyei liberálisok is bejelentették, hogy ma sztrájkőrséget állnak a kormánypártok háromszéki székházai előtt.
Mădălin Guruianu, a PNL sepsiszentgyörgyi elnöke arról tájékoztatta lapunkat, hogy 10 órakor a PD-L Csíki utcai székháza előtt tüntetnek, majd 11 órakor az RMDSZ Martinovics utcai székháza elé vonulnak tüntetni, ezáltal is kifejezve a kormány megbuktatásának fontosságát.
A PSD nem akar kétszer bukni, a tanügyi törvényt „békén hagyná"
Ha ma a bizalmatlansági indítvány nem buktatja meg a Boc-kabinetet, akkor minden esélye megvan annak, hogy átvészelje a másnapi felelősségvállalást is, ugyanis a szociáldemokratákhoz közeli források szerint a legnagyobbik ellenzéki párt nem kíván újabb bizalmatlansági indítványt benyújtani a tanügyi törvény ellen.
Érvelésük szerint kicsi az esélye annak, hogy a bizalmatlansági indítvány esetleges elutasítása után ilyen rövid idővel megváltozzanak a parlamenti erőviszonyok, és ezért nem akarnak „belefutni" egy újabb kudarcba. Ugyanazon források szerint viszont a PSD bizalmatlansági indítvánnyal válaszolna az egységes bértörvény kormányzati felelősséggel való elfogadására.
ERDÉLY
Továbbra is szobrot akarnak a tömeggyilkos román tábornoknak
MTI, 2010. október 26.
Marosvásárhely városvezetése továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy szobrot állítsanak a városban az 1989-es romániai forradalom idején temesvári tüntetők közé lövető Stefan Gusa tábornoknak - írja internetes oldalán a Krónika című kolozsvári napilap.
Miután júniusban a Maros megyei törvényszék közigazgatási tanácsa helyt adott Tőkés László európai parlamenti képviselő panaszának, és megsemmisítette a marosvásárhelyi tanács döntését a Stefan Gusa-szobor felállításáról, a városháza fellebbezett az ítélet ellen. Marosvásárhely polgármestere, Dorin Florea továbbra is ragaszkodik eredeti álláspontjához, és emléket állítana Stefan Gusának.
A Krónika emlékeztet arra, hogy tavasszal, a Tőkés Lászlóval folytatott tárgyaláson a polgármester ígéretet tett arra, hogy leállítja a szoborállítási procedúrát.
Marosvásárhely önkormányzata még 2009-ben szeretett volna emléket állítani az 1989-es romániai forradalom hőseként emlegetett tábornoknak. Miután egyértelművé vált, hogy Stefan Gusát az ügyészség tömeggyilkosság miatt bűnösnek találta, a kezdeményezők azzal érvelnek, hogy néhány évig az akkor még ezredesi rangban lévő tiszt foglalta el a marosvásárhelyi kaszárnya parancsnoki posztját, ezért érdemes arra, hogy szobrot állítsanak neki.
Kincses Előd, aki Tőkés Lászlót képviselte a marosvásárhelyi tanáccsal szemben, a Krónikának azt mondta, az ügy hátterében az húzódhat meg, hogy a tábornok lánya jelentős összeget ajánlott fel arra a célra, hogy apjának emlékművet állítsanak Marosvásárhelyen. Ha felállítják, Gusa mellszobra az eredetileg a háborús bűnös Ion Antonescu marsall szobrának szánt talapzatra kerülne.
Tanulmánykötet az erdélyi magyar oktatásról
MTI, 2010. október 26.
Az erdélyi magyar felsőoktatás hátterét feltáró gazdasági-, munkaerőpiaci-, valamint közép- és felsőoktatási elemzéseket tartalmazó tanulmánykötetet mutattak be hétfőn Budapesten. A kolozsvári székhelyű Bolyai Kezdeményező Bizottság másfél évvel ezelőtt kezdeményezte egy tanulmánysorozat elkészíttetését, amely a romániai magyar felsőoktatás távlati fejlesztésének irányvonalait alapozná meg. Ennek a stratégiának az első fejezete a hétfőn bemtatott kötet. A szakmai munka célja, hogy 2011-ben megszülessen az egységes erdélyi magyar felsőoktatási stratégia minden lényeges alapeleme.
A nemzetpolitikai államtitkárság MTI-hez eljuttatott hétfői tájékoztatása szerint az elmúlt 10 év tapasztalatai alapján elindult az erdélyi magyar felsőoktatás középtávú stratégiai elemeinek kialakítása. A tanulmány ennek a munkának az első lépéseként, a Bolyai Kezdeményező Bizottság indítványára, és az OTP Bank támogatásának köszönhetően készülhetett el. A szakemberek feltérképezték a romániai magyar közép- és felsőfokú oktatást a gazdasági és társadalmi sajátosságok tükrében, s azt látták, hogy egy igen átgondolt összehangolásra van szükség.
A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem csíkszeredai Gazdaság- és Humántudományok Kara által készített, 255 oldalas tanulmány többek között kitér arra, hogy a felsőoktatási kínálatnak, ezen belül az erdélyi magyar felsőoktatásnak legalább három követelmény keresztmetszetében kell kialakulnia. Figyelembe kell venni a jelenlegi és jövőben valószínűsíthető munkaerő-piaci igények mellett a felsőoktatási keresletet, amely sok esetben nem igazodik a munkaerő-piaci kereslethez.
Kitérnek arra is, hogy Romániában 144 középfokú magyar nyelven is oktató intézmény működik 9.688 magyar helyet kínálva, továbbá 10 felsőfokú alapképzést biztosító egyetem működik, 5978 magyar helyet hirdetve.
Az állam által oktatásra szánt összeg elmarad az európai átlagtól és diákok és szüleik elvárásaitól is. A középfokú képzés szakirányai és az egyetemi képzési ágak között nincs megegyezés, ám a diákok választási preferenciáit tekintve sem feltétlenül van szoros a kapcsolat aközött, hogy milyen szakon járt középiskolába egy fiatal és hogy milyen profilú egyetemen tanul tovább.
Annak érdekében, hogy az egységes erdélyi magyar felsőoktatási stratégia 2011-ben elkészülhessen, a demográfiai-szociológiai és egyetemszervezési tanulmányok munkálatai töretlenül folytatódnak.
Szász Jenő: takarodj RMDSZ a kormányzásból
Udvarhelyi Híradó, 2010. október 27.
A holnapi bizalmatlansági indítvánnyal kapcsolatban mondta el véleményét Szász Jenő, az MPP elnöke.
„Azt tapasztaljuk a bőrünkön, hogy az elmúlt időszakban megnyúzták, megkopasztották az embereket. A kormányzás okozta baj miatt állandósul a szegénység" – mondta a megszorító intézkedésekről a polgáriak elnöke. Mint elhangzott, „a 36-37 ezres Udvarhelyen ez 2500 családot jelent és ha ezt beszorozzuk néggyel, akkor az 10 ezer embert jelent, azaz minden negyedik székelyudvarhelyit érinti. A lakosság egynegyedének kevesebb a bevétele, mert 25 százalékkal megvonták a fizetésüket."
Aztán áttért a nyugdíjtörvény-módosításra, miszerint „65 évtől mehetnek az emberek nyugdíjba, holott az átlagéletkor nincs is 65 év a férfiaknál. Nincs olyan kategória, amit közvetetten vagy közvetlenül ne érintett volna az a döntéssorozat, amit a pártunk, az RMDSZ meghozott" - vázolta Szász Jenő. Szerinte „megannyi pillanat volt, amikor kényszerhelyzetet tudtak volna teremteni, annak érdekében, hogy valami érdemi előrelépést tapasztalhasson az erdélyi magyar közösségünk."
„Képzeljék el, hogy az RMDSZ szavazataival megbukna a kormány - az a kormány melynek egyébként ő is tagja - és mindazt a rosszat meghozták amit fentebb felsoroltunk. Az új oktatási törvény, ami szerintük sikeres lesz, nem rendelkezik az állami magyar egyetem visszaállításának ügyével. Még, mint minimál követelmény sincs benne a Magyar Állam által ezelőtt 10 éve megalapított, mára már akreditációt nyert Sapientia Egyetem a Román Állam által történő finanszírozása sem."
Az autonómia törekvések hiányát is vázolta a polgári politikus: „Egy autentikus közigazgatási reform sincs terítéken, ami külön rendelkezne mondjuk Hargita, Kovászna és Maros megyék által alkotott régióról. Gyakorlatilag úgy nyúz meg bennünket az RMDSZ, hogy nem kapunk cserébe semmit, mint magyar közösség. Úgy sorvasztja ezt a mára már másfélmilliós közösséget, hogy cserébe nem kapunk érdemben semmit."
„Ha azt látnám, hogy van állami magyar egyetem, holnaptól, amikor az indítványt elutasítják avagy, ha nincs is területi autonómia, de van Székelyföld Régió, akkor azt mondanám: Kedves honfitársaim, kedves magyarok, nagy árat fizetünk érte, de azt látom, hogy a kényszerhelyzetből fakadóan a közösségünk nyer is valamit és a közös teherviselésnek van is eredménye, ami a magyar közösséget illeti. De így azt tudom mondani, hogy takarodj RMDSZ a kormányzásból, mert csak rosszat csinálsz. Nincs olyan magyar ember, akit ne súlytana az a kormányzási politika, amit az RMDSZ a Demokrata Párttal folytat" – összegezte a mondandóját Szász.
Egyszerűsített honosítási eljárás
Hargita Népe, 2010. október 27. – Takács Éva
Január elsejétől érvénybe lép az egyszerűsített honosítási eljárásról szóló törvény. A magyar hatóságok ezekben a hónapokban készítik elő a feltételeket az igénylések benyújtásához és az állampolgárság megadásához. Balogh György csíkszeredai konzul az egyszerűsített honosítással kapcsolatos kérdésekre válaszolt.
Nem kampányidőszakra szól a magyar állampolgárság igénylése, a lehetőség január elsejétől folyamatosan biztosított lesz – hangsúlyozta Balogh György azzal kapcsolatban, hogy mennyire tudnak felkészülni az igénylések fogadására. Nagy gondot jelent számukra, hogy nem lehet előre látni a jelentkezések ritmusát. Tekintettel arra, hogy a folyamat elindítása téli hónapokra esik, amikor mind az utazás, mind a várakozási idő eltöltése nehézségekbe ütközik, azt tervezik, hogy kizárólag előzetes bejelentkezés alapján fogadják az ügyfeleket: telefonon vagy interneten lehet majd időpontot kérni a magyar állampolgárság igénylésének benyújtására. Balogh György konzul hangsúlyozta: nem változott meg a magyar végrehajtó szervek elkötelezettsége az ügy iránt, mindössze azt igyekeznek elérni, hogy a jelentkezők a lehető legegyenletesebb elosztásban tudják benyújtani kérelmeiket. A jelentkezők programálásával tudják megelőzni a hosszas várakozásokat.
Új irodát nyit a konzulátus
A Hargita Népe értesülése szerint a magyar konzulátus új irodáját a Lazarus Házban nyitják meg. Ezt az információt Balogh György nem kívánta sem cáfolni, sem megerősíteni. Kis türelmet kért az új iroda hollétének bejelentéséig, államtitkári szintű döntés az épületről ugyanis ezen a héten történik.
Arra vonatkozóan pedig, hogy hány új alkalmazottja lesz ennek az irodának, elmondta: a magyar külügyminisztérium részéről az új főkonzul mellé még egy új konzult neveznek ki erre a munkára (tehát három konzul fog dolgozni Csíkszeredában), és december közepén hat új adminisztratív ügyintéző érkezik. Amennyiben az igénylések száma nagyobb személyzetet kíván, a külügyminisztérium állományának tartalékából azonnal munkába állíthatók további munkatársak. Ami pedig a helyi alkalmazottakat illeti, a konzul elmondta: anélkül, hogy meghirdették volna, milyen állásokra várnak jelentkezőket, ötven önéletrajz van máris az asztalán. Ezeknek átvizsgálását, kiválogatását a héten kezdik el. Egyelőre nem tisztázott, hány személyt tudnak alkalmazni, mindenkit interjúra sem hívnak be, de azt megígérte Balogh György, hogy minden kérelmezőnek választ adnak.
Friss hír, hogy minden valószínűség szerint szombattól lesz élő a www.allampolgarsag.gov.ro portál, ahol az érdeklődők minden, a magyar állampolgárság igényléséhez szükséges tudnivalót megtalálnak.
EURÓPAI PARLAMENT/EURÓPAI UNIÓ
Magyar néppárti megemlékezés az Európai Parlamentben
MTI, 2010. október 27.
Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc 54. évfordulója alkalmából ünnepi megemlékezést tartott kedd este az Európai Parlament (EP) brüsszeli székházában a magyar néppárti EP-delegáció. A Magyar Hullám Kulturális Egyesülettel, valamint a Brüsszeli Magyar Kulturális Intézettel együtt az EP-székház Antall Józsefről elnevezett szárnyában szervezett rendezvényen Gyürk András, a magyar néppárti delegáció vezetője köszöntötte a megjelenteket, majd Tőkés László, az EP alelnöke mondott ünnepi beszédet.
Felhívta a figyelmet arra, hogy az 1956-os magyarországi forradalom nyomán Romániában is voltak megtorlások, amelyek nem csupán magyar, hanem román halálos áldozatokat is követeltek. Felemelte szavát annak érdekében, hogy valamennyiüket részesítsék rehabilitációban.
Az ünnepi műsort a pusztinai csángó népi táncegyüttes, valamint a Heveder nevű csíkszeredai társulat szolgáltatta.
INTERJÚK, ELEMZÉSEK, PUBLICISZTIKA
Nem lehet emlékmúzeum Kölcsey sződemeteri szülőháza
Impulzus.ro, 2010. október 25. Végh Balázs
Nem működhet emlékmúzeumként Kölcsey Ferenc szülőháza a Szatmár megyei Sződemeteren, ugyanis az a helyi román görög katolikus parókus szolgálati lakása. A templom melletti házacska is csak egy szerényen berendezett kiállításnak ad otthont. A Krónika kezdeményezésére több hazai és magyarországi politikai és szakmai szervezet is ígéretet tett, foglalkozik a a Kölcsey-emlékház kialakításának kérdésével.
Szinte járhatatlan úton juthat el a kíváncsi látogató nemzeti imánk szerzőjének szülőfalujába. A helyiek tudomása szerint bár Tasnád felől jobb és rövidebb az út, szinte mindenki Érkőrös irányából, a gyümölcsösön át keresi fel a falut, sőt még a GPS műholdas térképek is a rosszabbik utat mutatják a vándornak. Abból az irányból útjelző táblát is csak nemrég helyeztek ki. Az alig 400 lelkes községközpont főtere meglepően impozáns, és azt két templom, egy református, amely kisebb dombon fekszik, illetve egy görög katolikus uralja. A 100 éves román görög katolikus templom mellett található az egykori Kölcsey-kúria, amelyben ma a görög katolikus paplak működik.
Kiözvegyült falvacska
„1991-től újra felvették a helyiek a görög katolikus hitet, amelyről 1945-ben az államhatalom nyomására kénytelenek voltak lemondani, így jelenleg egyetlen ortodox hitű sincsen a faluban" – vezeti fel helytörténeti beszélgetésünket Florin Ilarie Holhoş, aki hat éve parókus Sződemeteren. A pap szerint a lakosság nagy része idős özvegyasszony, és hihetetlenül kevés a fiatal. A helyiek nagyrészt gyümölcstermesztésből és pálinkafőzésből élnek, ám sokan külföldön vagy az ország más vidékein keresnek boldogulási lehetőséget.
Széthúzó magyarok
A 2002-es népszámlálási adatok szerint Kölcsey szülőfalujában mindöszsze 56 magyar él. „Nagyon kevesen járunk a református templomba, ahol minden hónap első vasárnapján tart istentiszteletet a Tasnádról ingázó lelkész. Jó, ha egy-egy alkalommal öten összegyűlünk, nagyobb ünnepekkor esetleg 25–30 ember is van a templomban pappal, illetve máshonnan érkezett vendégekkel együtt" – meséli Varga Gizella, a helyi harangozó felesége. Vargáék pár éve költöztek ide Nagybányáról, hogy gondját viseljék egyedül élő, idős édesanyjuknak. Azóta unokájuk is itt él, aki román iskolába jár, mivel a faluban megszűnt a magyar oktatás. Sződemeteren a legtöbb magyar Kölcsey születésnapján van, amelyet 20 éve már hagyományosan az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) szatmári szervezete rendez meg az augusztus 8-ához legközelebb eső pénteken.
Vargáné szerint a legnagyobb gondot még ebben a hihetetlenül kicsi református magyar közösségben is a széthúzás jelenti. „Állandóan vitatkozunk, marakodunk, nem tudunk sohasem megegyezni semmiben. Amint véget ér az istentisztelet, máris egymásra kiabálunk kígyót-békát" – panaszkodik Varga, aki férjével elvállalta, hogy gondját viseli a templomnak, minden érdeklődőnek megmutatja azt, illetve Kölcseyről mesél az ide látogatóknak. A gondnoknő ugyanakkor lapunknak azt is elpanaszolja, régebb, a közösségen belüli állandó viták miatt nagyapja kikeresztelkedett, és átállt hívőnek, azaz csatlakozott az egyik neoprotestáns gyülekezethez.
Több száz zarándok évente
Varga Sándor harangozó úgy számolja, mintegy ezren látogatnak évente Sződemeterre, és keresik Kölcsey szülőházát. „A legtöbben természetesen magyarországiak, de a világ szinte minden részéről érkeznek magyarok. Sok a buszos iskoláscsoport, nyugdíjasklub, viszont vannak, akik egyénileg, autóval érkeznek" – részletezi a templomszolga, aki szerint Sződemeteren délben csak a görög katolikus templomban harangoznak, a reformátusban nem húzzák meg a harangkötelet. A látogatók, ha előzetesen nem egyeztettek telefonon, a templom körül kérdezősködve juthatnak el Vargáékhoz, akik elmondásuk szerint egy előre megírt szöveggel fogadják a látogatókat, amely a költő életének főbb mozzanatait idézi fel.
Mi a román parókustól értesülünk arról, hogy merre laknak Vargáék, ám nem könnyű megtalálni őket a szűk, sáros kis utcákon, ahova autóval csak a bátrabbaknak ajánlott behajtani. Náluk van a templomkulcs, illetve abba a templom melletti házacskába is ők engedik be az érdeklődőt, amely az 1990-es évek eleje óta szerényen berendezett kiállításnak ad otthont. A kétszobás, valamikor a református kántortanító szolgálati lakásaként működő házikóban többnyire fali tablók mutatják be Kölcsey életpályáját, illetve kéziratainak és kiadványainak reprodukciói is láthatók a falakon függő képeken.
A ház és a templom között látható Kő Pál 1994-ben felállított egész alakos Kölcsey-szobra. A bronzszobron, a kisház ablakában, a templomban és a templomajtó kilincsén is számtalan nemzeti színű szalaggal díszített koszorút látni, és a vaskos emlékkönyv betelt lapjai is arról árulkodnak, sokan jönnek el megnézni, hol született a magyar Himnusz szerzője. A legtöbben azonban vegyes érzelmekkel távoznak, hiszen nem találnak a közelben lévő Érmindszenten berendezett Ady-emlékmúzeumhoz hasonló létesítményt. Sőt magát a tényleges szülőházat is csak kívülről nézhetik meg.
Magántulajdonná vált nemzeti kincs
„Amikor itthon vagyok, nagyon szívesen megmutatom a házat, és a legtöbben le is fényképezik a folyosón található korabeli emléktáblát. Arra viszont nem kérhet senki, hogy mutassam meg a lakásomat belülről, és nem is lenne értelme, mert nem hinném, hogy sokakat érdekelne, hol alszom, vagy hol tartom a személyes tárgyaimat" – mosolyodik el a görög katolikus pap. A parókus tudomása szerint az egyház törvényes úton jutott az ingatlanhoz, amelyet a 20. század első felében a helyi önkormányzattal elcserélt egy telekért, ahova később óvodát építettek. A csere idején Kölcsey szülőházában az állami rendőrség helyi egysége működött. Arra a kérdésünkre azonban, hogyan került önkormányzati tulajdonba az ingatlan, senki nem tud pontos választ adni; van, aki azt állítja, hogy adásvétel útján, de hogy kitől, azt teljes homály fedi.
Annyi bizonyos mindössze, hogy 1945-ben már az egyháztól államosították. Holhoş szerint sokan érkeznek hozzá, és mindenkit rosszallás nélkül beenged. Korábban, az előző parókus nem szívesen fogadta a Kölcsey-zarándokokat, és sokan nem tudtak bemenni a kúria folyosójára, megnézni az ott lévő emléktáblát. Az épület egyébként folyamatos átalakításokon ment át az utóbbi évtizedekben, és további munkálatokat is terveznek. A görög katolikus pap egy korabeli fotón mutatja meg érdeklődésünkre, hogy nézett ki egykor a Kölcsey-ház. Ehhez képest azonban az ingatlan mára már teljesen elveszítette udvarházjellegét. A ház előtt konyhakert és szőlőlugasok vannak, az oszlopos, boltíves tornácot beüvegezték és befalazták. „Nemrég műanyag hőszigetelő nyílászárókat szereltettünk fel a tornácból lett folyosóra, mert a régi üvegezés megrongálódott. A vinklivas keretből kiszáradt az évtizedes gitt, és a szél úgy rázta éjjelenként az üveget, akár egy rémfilmben" – ecseteli Holhoş. A beltéri padlókat felszedték, és Olaszországból adományba kapott járólapokra cserélték. A szülőház-parókia kissé beljebb van a főúttól, és az előtte lévő kert miatt is nehezen észrevehető. Emellett a látogatókat két, méretes házőrző eb fogadja, amelyek láthatóan nincsenek hozzászokva az idegenekhez.
A ház oldalán egyébként 1990-ben a román és magyar művelődési minisztérium közösen kétnyelvű, márvány emléktáblát helyezett el. Ez akkor a nyilvánosság teljes kizárásával történt, ám a tábla rövid időn belül eltűnt. Két év múlva a Szatmárnémeti Kölcsey Kör és az EMKE elkészíttette az emléktábla másolatát, hivatalosan is felavatták, de egy hét múlva az is eltűnt, és a templom mellett találtak rá kettétörve. Az összeragasztott táblát azóta annak a helyi református templomnak a szószéke alatt őrzik, amelyben annak idején Kölcseyt keresztelték. Jelenleg a ház belső teraszán az az emléktábla látható, amelyet 1890 augusztusában a zilahi székhelyű Szilágyvármegyei Wesselényi Egyesület állított Kölcsey emlékére. A 120 éves márványlap kitűnő állapotban van, annak ellenére, hogy a kommunizmus évei alatt befalazva pihent, és látható módon vigyáznak rá.
Lesz-e méltó zarándokhely?
Egy, a Himnusz szerzőjéhez méltó emlékház kialakításának fontosságát firtató kérdésünkkel a Szatmár megyei önkormányzat RMDSZ-es elnökét, illetve a román kormány szintén RMDSZ-es művelődési miniszterét, illetve a magyar kormány erdélyi származású kulturális államtitkárát is megkerestük.
Csehi Árpád, a Szatmár megyei közgyűlés elnöke lapunk kérdésére úgy nyilatkozott, érdemben foglalkoznak Sződemeter kérdésével. „A közelmúltban felújítottuk a Tasnád felől bevezető út egy szakaszát, és tovább dolgozunk majd rajta, de már így is problémamentesen járható. A Kölcsey-emlékház kérdése viszont összetettebb. Az eredeti kúria nem rendezhető be, ugyanis az a görög katolikus egyház törvényes tulajdona. A legkézenfekvőbb megoldás egy közeli ház megvásárlása lenne" – részletezte a megyei tanácselnök. Csehi szerint erre idén, a jelenlegi szűkös anyagi keretek között sem a helyi, sem a megyei önkormányzatnak nincsen lehetősége, de jövőre várhatóan tesznek lépéseket az ügyben. Csehi leszögezte, sokat segítene, ha a román és magyar állam is felkarolná ezt a kezdeményezést. Ezzel kapcsolatban Hegedűs Csilla, Kelemen Hunor kulturális és örökségvédelmi miniszter szaktanácsosa a Krónikának elmondta, amenynyiben az önkormányzatok konkrét elképzelést terjesztenek elő, minden lehetőséget megragadnak, hogy segítsenek annak kivitelezésében.
„A minisztérium igyekszik minden esetben felkarolni a hasonló kezdeményezéseket, ám szükségünk van konkrét tervekre" – fűzte hozzá Hegedűs. Szőcs Géza marosvásárhelyi származású költő, a Magyar Köztársaság Nemzeti Erőforrás Minisztériumának kultúráért felelős államtitkára üdvözölte a létrehozandó emlékmúzeum ötletét, és reményét fejezte ki, hogy „a látogatók a közeljövőben olyan méltó emlékhelyen tehetik tiszteletüket, amely eleget tesz kulturális igényeiknek" – írta a Krónika megkeresésére adott válaszlevelében az államtitkár. Szőcs szerint a magyarországi és nemzetközi magyar irodalmi muzeológiai tevékenység és az emlékházakkal kapcsolatos szakmai koordináció a budapesti Károlyi-palotában működő Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) kiemelt feladatai közé tartozik. E. Csorba Csilla, a PIM főigazgatója kérdésünkre elmondta, 2007 óta egy magyarországi kormányprogram keretében, a múzeum szakmai irányításával több irodalmi emlékház is megújul. Erre azért van folyamatosan szükség, mivel a kiállítások – a sződemeteri Kölcsey-házhoz hasonlóan – gyakran tartalmilag is elavultak, „vizuálisan elfáradtak", az épületek egyre rosszabb állapotba kerülnek, s már nem tudják többé jelentőségük fontosságát a közönség számára érdekessé tenni.
„Eddig még nem volt lehetőség határokon átívelő tárlatok rendezésére a magyarországi forrásokból. Korábban, az 1990-es években, Farkaslakán segítettük a Tamási Áron-kiállítás berendezését, Illyefalván rendeztünk Jókai-, Mikszáth-kiállítást, illetve európai uniós nyertes pályázat segítségével a Szlovák Nemzeti Múzeum – Magyar Kultúra Múzeumával a Madách-emlékhelyek felújítását vállaltuk 2009-ben, továbbá szintén európai uniós pályázat keretében veszünk részt a kassai Márai-emlékszoba felújításában, 2012–1013-ban" – tette hozzá az intézményvezető, aki úgy véli, az irodalmi emlékhelyek egyben a magyar nyelv emlékhelyei, így a nemzeti identitás őrhelyei is.
Megígért szakmai segítség
Magyarországon egyébként az emlékházak újszerűségükkel kezdetben sok látogatót vonzottak, ám az irodalmi kánon átalakulásával, a befogadás megváltozásával az érdeklődés az 1980-as években jelentősen csökkent. E. Csorba Csilla a magyarországi Kölcsey-emlékhelyekkel kapcsolatban elmesélte, az álmosdi Kölcsey-kiállítást hat éve készítették, és állapota kielégítő, a szatmárcsekei Kölcsey-kiállítás pedig előreláthatóan pályázaton szerzett támogatás segítségével újul meg a közeljövőben. A szakember véleménye szerint Sződemeteren egy korszerű, esetleg nagyobb térben megvalósuló kiállítást lehetne rendezni.
Múzeum létrehozását azért nem látja valószínűnek, mivel az egykori szülőháznak nincs birtokában eredeti tárgyi anyag, dokumentum, gyűjtemény, amely a tárlat anyagául szolgálhatna. „Amennyiben a Petőfi Irodalmi Múzeum felkérést kap egy, a 21. század igényeit kielégítő, interaktív – versek hallgatása, számítógépen futó életrajz, történeti aláfestő program, a Himnusz története, utóélete, és egyéb hasonló látnivaló – kiállítás megteremtésére, s ehhez a szükséges anyagi fedezet is rendelkezésre áll, készek vagyunk összes eddig szerzett tapasztalatunkat latba vetve megfelelni a Krónika által is támasztott elvárásoknak, azaz a kultuszhoz méltó kiállítás létrehozásának" – fogalmazott a főigazgató.
Különösen fontos lenne a közeljövőben egy sződemeteri Kölcsey-emlékház megvalósítása, ugyanis az Orbán-kormány kétmilliárd forinttal támogatja évente a magyarországi diákok nyári tanulmánykirándulását a trianoni békediktátummal elszakított területekre. Ezzel azt kívánják elérni, ne kerüljenek ki magyar gyerekek úgy az iskolapadból, hogy nem tudják, Magyarország határain túl is élnek magyarok. Tudomásunk szerint a legtöbb csoport erdélyi útitervében szerepel Nagykároly és környéke, így Ady és Kaffka Margit szülőháza mellett a Kölcsey-emlékhelyet is felkeresik.
Az irodalmi emlékházak létesítésének kérdése egyébként egyre aktuálisabbá válik Szatmár megyében, és újra napirenden szerepel az Érmindszenten létesítendő Ady-központ kérdése, illetve Nagykároly önkormányzata is tervezi Kaffka Margit szülőházának múzeummá alakítását, amelyhez szintén a PIM ígért szakmai segítséget.
Gyűlöletre nem lehet építeni – A civil szervezeteknek közösen kellene fellépniük
Népújság, 2010. október 27. – Mózes Edith
Nemrég Marosvásárhelyen került sor az erdélyi magyar civil szervezetek fórumára. A rendezvényen meghívott előadóként jelen volt Cristian Pîrvulescu politológus, egyetemi tanár, a Pro Demokrácia Egyesület elnöke. Előadásában a civil társadalom szerepét emelte ki. Ezekről a témákról beszélgettünk a tanácskozás egyik szünetében.
Ön, a román társadalom egészének elemezése nyomán, egyebek mellett arra hívta fel a figyelmet, hogy a civil szervezeteknek nemcsak a saját céljaikat kellene követniük, közeledniük kellene egymáshoz, s közösen kellene fellépniük a politikum visszásságai ellen, mert kompromittált politikai intézményekre nem lehet stabilitást építeni.
– Amikor a társadalom egésze válságban van, válságban van a civil társadalom is. Így a megoldás a válságból való kilábalás lehet. Ám a megoldások a gazdaság és a civil szféra esetében eltérőek. Azt hiszem, a civil társadalomnak demokratikusabbá, nyitottabbá kell válnia, ugyanakkor szorosabb összefogásra van szükség a román, a magyar vagy a roma civil szervezetek között. Általában nincs kommunikáció ezek között a szervezetek között, ami gyengíti magát a civil társadalmat. A kulturális vagy a hagyománybeli különbségeken túl az érdekeink azonosak. Ezért közösen kellene fellépnünk és nyomást gyakorolnunk a kormányra, hogy – politikai elvárások nélkül – átlátható finanszírozást biztosítson a nemkormányzati szervezetek számára, amelyek másként nem képesek megmaradni.
Azt állította, hogy amellett, hogy maga a társadalom nem demokratikus, a civil szervezetek sem igazán demokratikusak. Sőt, akár rasszista beütésűek is lehetnek...
– Ez így van, éppen ezért kell úttörő szerepet vállalniuk a demokratizálódási folyamatban. A társadalom nem demokratikus, egyetlen társadalom sem született demokratikusnak. A demokráciákat olyan emberek építették ki, akik hittek az értékekben. Nálunk is épp elég olyan ember él, aki hisz az értékekben, természetesen mindegyik a saját területén. Amikor szociális értékek mentén demokratizálódunk, akkor a demokrácia, az egész társadalom nyerhet. A jó példák nagyon fontosak. A demokrácia az általános jólét ígérete. Ha nincs ez a prosperitás, akkor nagyon nehéz lesz. Azt hiszem, a nemkormányzati szervezetek nagyon fontosak ma, hiszen sokkal nagyobb hitelük van, mint a politikai pártoknak vagy akár az állami intézményeknek. Közelebb állnak a társadalomhoz, tehát képesek jobb kommunikációt kialakítani és válaszolni az emberek szükségleteire.
Gondolja, hogy a romániai civil szervezeteknek lesz erejük, hogy „demokratizálják" a jelenlegi kormányt, érzékenyebbé tegyék az emberek szükségletei iránt?
– Abszolút meggyőződésem, hogy képesek erre. A politikusok mindig impulzusokra reagálnak. Ha a civil szervezetek megszervezik önmagukat, föderációkba tömörülnek országos szinten, nagyobb nyomást tudnak gyakorolni a kormányra. Mi több, elképzelhetőnek tartom akár az együttműködést a civil társadalom szervezetei – szakszervezetek, patronátusok, vallási szervezetek stb. – között. Együtt rendkívüli dolgokra lennének képesek. A válság miatti felelősség óriási, s ez nem csupán a kormány felelőssége, hanem mindannyiunké. Teljesen világos, hogy a politikum vagy a kormány nem képes megoldani a problémát.
Ha prognózist kellene felállítania, mennyi időre lenne szüksége Romániának ahhoz, hogy valóban demokratikus állammá váljék?
– Három generációnyira. Minden társadalomnak három generációra van szüksége, ezen sohasem lehetett túllépni. A diktatúrák általában mindig akkor következtek be, amikor a harmadik generáció volt alakulóban. A két háború között az a generáció, amelynek demokratizálnia kellett volna a társadalmat, teljesen antidemokratikus volt. Ha nem teszünk erőfeszítést, ha nem próbáljuk meg befolyásolni a polgári nevelést nemcsak az iskolában, hanem a társadalmi tevékenységben is, arra ébredhetünk, hogy egy antidemokratikus, katasztrofális fiatal generáció alakul ki. Mert lényegi demokrácia nélkül nem létezik stabilitás. Enélkül konfliktusok robbanhatnak ki, előtérbe kerülnek a sztereotípiák, a revans vágya. Ezért hangsúlyozom a civil szféra szerepének fontosságát. Mert gyűlöletre semmit sem lehet építeni.
Közönségszolgálat - Tájékoztató az egyszerűsített honosítási eljárásról
Népújság, 2010. október 27.
( Múlt heti lapszámunkban Moldován-Horváth István a magyar állampolgárság elnyerésének kitételeiről írt. Mivel az erdélyi magyarokat az utóbbi időben a kettős állampolgárság megszerzése foglalkoztatja, közreadjuk azt a dokumentumot, amely ezzel kapcsolatos és amelyet Kali István juttatott el rovatunknak.)
Az Alkotmány 6. § (3) bekezdése kimondja, hogy „a Magyar Köztársaság felelősséget érez a határain kívül élő magyarok sorsáért, és előmozdítja a Magyarországgal való kapcsolatuk ápolását". A világban és a Kárpát-medencében élő magyarság körében az elmúlt 20 évben időről időre felbukkant igényként, hogy az anyaországgal való kapcsolattartásban és magyarságuk megtartásában komoly segítséget jelentene – külföldi példák nyomán – egy egyszerűsített honosítási eljárás bevezetése. A magyar Országgyűlés 2010. május 26-án fogadta el a magyar állampolgárságról szóló 1993. évi LV. törvény módosítását, bevezetve az egyszerűsített honosítási eljárást. Az egyszerűsített honosítási eljárás lényege, hogy nem kell Magyarországon letelepedni a határon túli magyaroknak a magyar állampolgárság megszerzéséhez.
Az egyszerűsített, kedvezményes honosítást kérheti a Magyarországon élő (függetlenül az ott-tartózkodás időtartamától, jogcímétől) és a szomszédos államokban élő mellett a nyugat-európai, tengerentúli kérelmező egyaránt.
Az új szabályokat a 2011. január 1. után benyújtott kérelmekre kell alkalmazni, de nincs időbeli korlát, évek múlva is be lehet – azonos feltételek mellett – nyújtani a kérelmet.
A kérelem benyújtása: A kérelem benyújtása előtt érdemes alaposan tájékozódni az ügymenetről, célszerű már az igénylés előtt összegyűjteni a szükséges okiratokat.
Az állampolgársági kérelmet be lehet nyújtani a magyarországi anyakönyvvezetőknél, a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal regionális igazgatóságainál, illetve külföldön a magyar külképviseleteken a magyar konzuli tisztviselőknél. Az egyszerűsített honosítási eljárás lefolytatása illeték- és igazgatási szolgáltatásidíj-mentes.
Az állampolgársági kérelmet egyénileg és csak személyesen lehet benyújtani. A korlátozottan cselekvőképes, illetőleg a cselekvőképtelen személy nevében a törvényes képviselője terjesztheti elő a kérelmet. Változatlanul maradt az együtt élő családtagok közös kérelembenyújtásának lehetősége.
A kérelem benyújtásakor igazolni kell a személyazonosságot. A személyazonosság igazolására elfogadható okmányok: az érvényes útlevél, ennek hiányában az érvényes személyazonosító igazolvány vagy a tartózkodási jogot igazoló okmány, az érvényes vezetői engedély, ha ez utóbbi a kérelmező állampolgársága szerinti államban is felhasználható e célra (vezetői engedély pl. Kanada, Amerikai Egyesült Államok).
Kérelmet az nyújthat be, aki a kedvezményes honosítás következő (együttes) feltételeinek maradéktalanul megfelel:
– maga vagy felmenője magyar állampolgár volt vagy valószínűsíti magyarországi származását,
– magyar nyelvtudását igazolja (ezt a kérelmet átvevő szerv ellenőrzi),
– a magyar jog szerint büntetlen előéletű, büntetőeljárás nincs ellene folyamatban, és honosítása nem sérti Magyarország közbiztonságát és nemzetbiztonságát. A magyar nyelvtudás ellenőrzése a kérelem átvételekor történhet a nagykorú kérelmezővel folytatott beszélgetés, illetve a kérelemmel összefüggésben feltett kérdések alapján.
Ha az állampolgársági kérelem hiányos, vagy az elbíráláshoz szükséges okiratokat a kérelmező nem csatolta, az eljáró szervek a hiány pótlására határidő tűzésével felszólítják.
Benyújtandó okiratok:
Az állampolgársági kérelem mellett a kérelmezőnek be kell nyújtani a születési anyakönyvi kivonatát és a családi állapotát igazoló okiratokat (házassági anyakönyvi kivonat, válást igazoló dokumentum stb.), valamint a magyar származást igazoló dokumentumokat (például a felmenők anyakönyvi kivonatai, de lehet plébánosi/lelkipásztori igazolás vagy régi magyar okirat, például egykori állampolgársági bizonyítvány, honosítási/visszahonosítási, elbocsátási okirat, névváltoztatási okirat, korabeli magyar katonakönyv, útlevél, személyi igazolvány, munka- vagy cselédkönyv, lakcímbejelentő lap, illetőségi bizonyítvány stb.).
A magyar származás igazolásánál fontos, hogy a családi kapcsolat, azaz a leszármazás végig követhető legyen. Mellékelni kell még a kérelemhez még egy magyar nyelven, saját kézzel írt önéletrajzot és két darab igazolványképet (külföldön élőnek egyet), valamint magyarországi lakóhellyel rendelkező kérelmezőnek személyazonosító igazolvány kiadásához szükséges adatlapot is csatolnia kell.
A mellékletek közül eredetiben kell a kérelemhez csatolni a saját születési és a családi állapotot igazoló okiratot, míg a többi okirat esetében hiteles másolat is elfogadható (így a kérelem átvevőjénél az eredeti bemutatása mellett is lehetséges másolatot hagyni, aki összevetheti a másolatot az eredetivel). (Folytatjuk)
Szlovákia enged, Magyarország tovább nyomul
Kitekintő.hu, 2010. október 22. – Pap Szilárd István
A jobbközép szlovák kormánykoalíció célegyenesbe érkezett két szimbolikus jelentőségű jogszabály módosításával. A nyelvtörvény illetve a szlovák állampolgársági törvény is úgy változhat, hogy az kevésbé legyen káros a magyar kisebbség számára. A budapesti kormányzatnak más tervei vannak ugyanezzel a közösséggel: szavazati joggal kívánja őket felruházni.
Felforgatják a ficói rendet
Az elmúlt napokban több hír is napvilágot látott azokról a szlovákiai törvényekről, amelyek rengeteg tiltakozást és visszatetszést keltettek a felvidéki és az egész kárpát-medencei magyarság köreiben. Kedd este a szlovák törvényhozásban az államnyelvtörvény módosításáról vitáztak, ezután pedig 78 igen és 66 nem szavazat mellett ez a második olvasat fázisába került. A javaslatot az Iveta Radičova által vezetett kormánykoalíció terjesztette be, célja, hogy eltörölje azokat az irracionális szankciókat, amelyek a szlovákiai kisebbségeket sújtották. Bár nem tervezik az összes büntetés eltörlését, ám jelentősen csökkenteni akarják azok körét.
Az elképzelést több oldalról is ellenezték, ám kidolgozója, Daniel Krajcer kulturális miniszter szerint biztosan jó, ha Budapest, a Smer, az Szlovák Nemzeti Párt (SNS) és a Magyar Koalíció Párja (MKP) együtt támadja. A tárcavezető beszédében elmondta: „Az értelmetlen, kisebbségellenes megszorításokat eltörli, az államnyelvet megvédi". A Felvidék.ma azt a nyilatkozatot is idézi, miszerint a törvénynek mindenképpen biztosítania kell, hogy az ország minden polgára hozzájusson államnyelven a számára fontos információkhoz. Büntetni csak az államnyelv szándékos megsértéseit fogják. Ekörül az alapelv körül alakult ki konszenzus a kormányerőt alkotó felek között.
Az egyetértés azonban nem teljes, Krajcer párttársa, Somogyi Szilárd, a Szabadság és Szolidaritás (SaS) képviselője úgy vélte, igaz, hogy a törvény általános felfogás szerint akkor tartható be, ha szankciókat is tartalmaz, a szlovák államnyelvtörvény azonban 10 éven át jól működött szankciók nélkül is, tehát a gyakorlat bizonyította, hogy ezekre nincs szükség. A Polgári Konzervatív Párt (OKS) Híd-Most listáján mandátumhoz jutott képviselői szintén teljesen eltörölnék a bírságokat.
Összességében tekintve kétségtelenül előrelépésnek számít, hogyha a parlament elfogadja a javaslatot. Szintén javulás készül a Fico-kabinet azon válaszlépése kapcsán, mely a magyar Országgyűlés kettős állampolgársági törvénye ellen született. Mint ismeretes, az intézkedés értelmében megfosztottak volna szlovák állampolgárságától minden olyan személyt, aki más országbelit is igényelt volna. A külügyminisztériumi beadvány szerint ezt a korlátozást eltörölnék, és visszahelyeznék jogaiba azokat, akik az állampolgársági jogszabály nyomán szenvedtek. A Bumm.sk tudósítása szerint, egyébként eddig két nő veszítette el szlovák állampolgárságát, amiért egyik magyart, a másik pedig olaszt vett fel.
A Felvidék.ma tolmácsolja Mikuláš Dzurinda külügyminiszter nyilatkozatát, amely szerint már novemberben elfogadásra kerülhet az indítvány. A dolgok azonban még ebben az esetben sincsenek lefutva ugyanis a koalíció egyik pártja, a Kereszténydemokrata Mozgalom (KDH) júliusban támogatta a szankciók elfogadását, most pedig kijelentette Ján Fígeľ pártelnök hangján keresztül, hogy nem fogja támogatni a jelenlegi kezdeményezést.
Jó tett helyébe...
Az üdvözölhető fejleményekkel párhuzamosan a magyar kormányoldalon egy olyan újabb gondolattal rukkoltak elő, mely zavarhatja a szuverenitására igen érzékeny Pozsonyt. A korábbi tagadások ellenére úgy tűnik, hogy a magyar kormány komolyan fontolgatja a szavazati jog megadását azoknak a határon túli magyaroknak, akik jövő év január elsejétől élnének a kettős állampolgárság intézményével. Ez derült ki Gulyás Gergely, az új alkotmányt előkészítő parlamenti bizottság fideszes tagjának nyilatkozataiból. A Felvidék.ma a kisebbik kormánypárt, a Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) frakcióvezetőjét, Harrach Pétert is idézi, aki szerint alakulata támogatna egy ilyen irányú kezdeményezést.Ugyan még nem létezik hivatalos álláspont a magyar kormány szintjén, de az elmúlt időben egyre gyakrabban, több politikus szájából is felmerült az ötlet, így nincs okunk kételkedni annak valószerűségében.
Előre vetíthető azonban, hogy a szlovák fél reakciója nem lesz olyan tartalmú, hogy az tovább javítana a két ország viszonyán. Az imént említett engedmények a nyelvtörvény valamint az állampolgársági jogszabály kapcsán nem ingyen megtett lépések, Szlovákia hasonló gesztusokat vár déli szomszédjától is. Erre enged következtetni Dzurinda következő kijelentése is: „nagyon fontos számunkra az, hogy a saját térfelünkön rendet tegyünk, hiszen csak ezt követően kérhetjük meg majd Budapestet, küszöbölje ki hibáját, szüntesse meg a közöttünk kialakult vita eredendő forrását". E fenti mondatban tetten érhető a szlovák diplomácia vezetőjének az elvárása, hogy Magyarország változtasson az állampolgársági politikáján, amellyel kapcsolatos ellenszenvét egyébként sohasem titkolta. Valószínűleg a határon túli magyaroknak adandó szavazati jog nem szerepelt az elvárt magyar lépések között.
...jót ne várj!
A világnak ezen a részén igen erősen működnek a tükörmechanizmusok a nemzeti kérdéseket illetően. Az elmúlt évtizedek során Magyarország szomszédai az ország nemzetpolitikáját érintő területeken gyakran erős intenzitású válaszlépéseket tettek, a szlovák állampolgársági törvény Fico-féle módosítása csak utolsó ebben a sorban. Ugyan a szavazati jog kérdésében még nem születtek hivatalos nyilatkozatok előrevetíthető, hogy Pozsony kifejezetten neurotikus megközelítést fog alkalmazni. Még az sem enyhítő körülmény, hogy nem az előző kabinet populista-nacionalista paradigmája dominál a szlovák diplomáciában, hiszen például a státusztörvény kapcsán született feszültségek a jelenlegihez hasonló összetételű Dzurinda-kormányhoz fűzhetőek.
A szavazati jog ügye megér egy külön misét (sőt többet is), de az elkövetkező időszakban erre bőven lesz alkalom, párhuzamosan azzal, ahogyan az elképzelés egyre inkább praktikus formát ölt. Itt csak azt érdemes megjegyezni, hogy rengeteg bonyodalom kiváltója lehet egy olyan koncepció alkalmazása, amely a területelvű állampolgárság intézményét teljesen más kaptafára húzná rá. A szavazati jog intézménye ugyanis egy területileg körülhatárolt állam polgárait köti össze a vezetőivel, az etnikai elv pedig problémásan használható. Ezek a komplikációk nemcsak az államközi kapcsolatokban jelenhetnek meg, de a határon túli magyar kisebbségek szintjén is.
Ellenérvként persze felhozható a román példa, hiszen Románia is szavazati jogot biztosít a határain kívül élő állampolgárainak, sőt a legutolsó elnökválasztások során például ezek a szavazatok billentették el a mérleget Traian Băsescu javára. Ennek legitimitását is igen sokan megkérdőjelezik, ahogyan az az esetleges magyarországi tervvel kapcsolatban is meg fog történni.
|
