|
EP-ALELNÖK
Tőkés: Magyarnak lenni Európában – ez a mi munkánk
Magyar Nemzet, 2011. április 22.
A húsvétot megelőző nagyböjt hagyományosan a testi-lelki felkészülés és elmélyülés időszaka. Ennek kapcsán Tőkés László, az Európai Parlament alelnöke válaszolt a Fidelitas kérdéseire. Az 1989-es romániai forradalom hőse 1990-től 2009-ig a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke volt. Brüsszelben és Strasbourgban 2007-óta politizál.
Tavaly, a temesvári népfelkelés és forradalom 20. évfordulóján gondoltuk végig ezt a kérdést barátaimmal és harcostársaimmal. Akkor a „Temesvártól Brüsszelig" címet adták a kollégáim az emlékezésnek. Az elmúlt több mint két évtizedet viszont jobban kifejezi az évfordulós rendezvénysorozat jelszó tömörségű főcíme: „Küzdelem és építés". A kettő egybejátszása írja le gyakorlatilag azt a folyamatot, amelynek – Istennek hála – tevőleges résztvevője lehettem én is – felelte Tőkés László arra a kérdésre, hogy hogyan látja saját életútját két évtized távlatából.
Tőkés László az interjúban elmondta, hosszú utat tettek meg, ám még korántsem értek a végére. Két évtizeddel a rendszerváltozás után „a kommunizmus kísértete még mindig köztünk jár" – mondta, és hozzátette, nap mint nap a múlt visszahúzó árnyaival kell szembesülniük. „Mindennapi életünkben is tetten érhetőek a múltbéli reflexek, gondoljunk csak a köztulajdon elértéktelenedett voltára, vagy akár arra a fajta felelősségáthárításra, melynek tulajdoníthatóan a volt szovjet tömb államai mind a mai napig következmények nélküli országoknak tekinthetők" – emlékeztetett. Hozzátette, hogy nem lehet megkerülni a múlttal való őszinte szembenézést, mert ezzel a jövőt is kockára tennék.
A kettős állampolgárság nem csak szimbolikus
Sok tízezer határon túli magyar kérelmezhette a magyar állampolgárságot az egyszerűsített honosítási eljárás keretében, „ez egy nagyon fontos döntés volt, felért egy nemzetpolitikai rendszerváltozással" – vélekedett az EP-képviselő, aki hozzátette, ha csupán mennyiségi megközelítést alkalmazunk, már az is erős érvnek tűnik, hogy tízmillió magyar helyett ezután egy közel tizenötmilliós nemzetről beszélhetünk Európában – s ezáltal már az erős középnemzetek mezőnyébe lépünk előre. „De ennél is fontosabb számunkra az ügy tartalmi oldala. Az egyesülő Európában újbóli történelmi lehetőség adatik, ami egyben erkölcsi korparancs, hogy magyarságunk magára találjon, és millenáris örökségének folytatásaképpen – remélt jövője érdekében – talpra álljon" – felelte Tőkés László a kettős állampolgársággal kapcsolatosan.
Az új alkotmány a szabad Magyarország kulcsa
„Nem építhetjük meg közös magyar hazánkat a 21. században egy, a 20. századot épp lezáró, toldozott-foldozott, ideiglenes alkotmány foglyaként. Többen azt állítják, hogy nem volt alkotmányozási kényszer – ám a kényszer és a kötelesség között lényeges különbség van, és megítélésem szerint a nemzeti kormánynak – ahogyan egyébként az eddigi kormányok mindegyikének – kötelessége volt új megalapozást adni annak, amit szabad Magyarországként elterveztünk, megálmodtunk. Történelmi időket élünk. Nemzeti feltámadásban gondolkozunk és reménykedünk" – mondta el Tőkés László a napokban elfogadott új alkotmánnyal kapcsolatban. Az EP-képviselő úgy véli, hinni kell saját erőinben és abban, hogy ezek az erők összeadódnak.
Véleménye szerint az elfogadott új alaptörvény „emberi s magyar – és ez a lényeg". „Másfelől olvasom a posztkommunistáknak, vagy a velük a hatalom kedvéért elvtelenül kiegyező áldemokratáknak a fanyalgásait, és önkéntelenül felötlenek bennem ezen kényszeres »véleményvezéreknek« az őszödi beszédet igazoló apológiái. Ellenpontként kívánni sem lehetne jobbat: van egy korszerű alaptörvényünk szemben a hazugság-dömpinggel" – mondta el.
Az Orbán Viktor vezette kétharmados többségnek volt bátorsága felvállalni magyar múltunkat és keresztény gyökereinket, szemben például az Európai Unióval, ahol a kétezer éves keresztény Európát egyfajta félreértelmezett „politikai korrektség" jegyében egyetlen tollvonással áthúzták – szögezte le.
Ez egy komoly feladat, nem lehetett csak úgy letudni
Nemrég egy magyarországi politikus ismerősöm kifakadt, hogy „Európában mindenkinek mindent szabad, kivéve a magyaroknak". 2011-re nagyjából idáig sikerült letornászni az 1956-ban (és azelőtt) szerzett hírnevünket azáltal, hogy „hazudtunk reggel, délben, este". Az Orbán-kormány 1956 örököseként nem engedhette meg magának, hogy tájba simulóan „letudja" az EU-elnökséget, hogy példás magaviseletű, ámde önálló elképzelés és akarat nélküli „jótanulóként" elvtelenül alárendelje magát Európa „békediktátumának" – fejtette ki véleményét Tőkés László a soros elnökségről.
A múlt a krisztusi feltámadásban fordulhat jóra
„II. Rákóczi Ferenc szabadságharcának 300. évfordulóján a kereszt és a feltámadás jegyében idézem meg Nagyságos Fejedelmünk imádságában formát öltött és áldozatos életében gyümölcsözött nemes hitét. Megváltó Istenünkbe vetett élő hittel kérem az Ő gazdag áldását életünkre, nemzetünkre és húsvéti ünnepünkre. Nemzetünk megszenvedett múltja a krisztusi feltámadásban fordulhat jóra" – mondta el Tőkés László azzal a kérdéssel kapcsolatban, hogy a Húsvét milyen üzenetet hordoz a 21. században.
RMDSZ
Kisebbségi törvényt és régióátszervezést kér az RMDSZ
Krónika, 2011. április 22. – Bíró Blanka
Ragaszkodnak a Székelyföld fejlesztési régióhoz a háromszéki RMDSZ-es elöljárók. Tamás Sándor és Antal Árpád csütörtökön sajtótájékoztatón válaszolt Traian Băsescu államfő Kovásznán megfogalmazott felvetéseire, miszerint a fejlesztési régióknak nem etnikai, hanem gazdasági alapon kell szerveződniük, és az RMDSZ-nek a koalícióban nem voltak teljesíthetetlen feltételei. Az államfő ugyanakkor kijelentette, a szélsőségesek nem alhatnak nyugodtan.
Tamás Sándor, a Kovászna megyei RMDSZ elnöke hangsúlyozta, a koalícióban akkor lesz továbbra is béke, ha a parlament elfogadja az RMDSZ két benyújtott jogszabálytervezetét, a kisebbségi törvénytervezetet, valamint a fejlesztési régiók újrafelosztására és a Székelyföld önálló régióként való megjelenítésére vonatkozó tervezetet. Antal Árpád, a szövetség sepsiszentgyörgyi elnöke üdvözölte az államfő kezdeményezését, hogy a régió fogalma az alkotmányban is megjelenjen, szerinte ezt az RMDSZ már húsz éve szorgalmazza, csak a román politikusok „későn érnek".
A politikus szerint EU-konform érvekkel támasztják alá a Székelyföld régió megalakításának szükségességét: a térség közös gazdasági, szociális, földrajzi és történelmi kapcsolódási pontokkal rendelkezik. Antal Árpád a spanyol példával rukkolt elő, a spanyol alkotmány első cikkelye kimondja, hogy Spanyolország egységes nemzetállam, a második cikkely azonban leszögezi, hogy Spanyolországnak vannak autonóm régiói. Tamás Sándor hozzátette, az Unió 27 országa közül tizenegy államban van valamilyen típusú autonómia. „Nem vallunk szélsőséges nézeteket, ezért nyugodtan alszunk" – hangsúlyozta a poltikus.
ERDÉLY
Végkiárusítás az MPP-nél
Háromszék, 2011. április 22. – Demeter J. Ildikó
Szezon végi leértékelés, végkiárusítás van a Magyar Polgári Pártnál: a Fidesz Tőkés László új alakulata mellé állt, a polgáriak pedig már senkinek sem kellenek – nyilatkozta tegnap Tamás Sándor megyeitanács-elnök, aki szerint az arcátlanság magasiskolája, amit az MPP művel.
Először Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester cáfolta a Kulcsár-Terza József és Bálint József MPP-s politikus szerdán elhangzott kijelentéseit, miszerint csak a központot szépítik, csinosítják: térképpel a kezében mutatta, hogy melyik városszélen melyik utcát javították meg az elmúlt két és fél évben – többek között most lát először aszfaltot a Forrás utca is, ahol Bálint alpolgármester lakik.
Kétségtelenül sok még a megoldani való feladat, de mindennap teszünk is valamit, és jó lenne, ha bár egyetlen megvalósítással az MPP is eldicsekedhetne. Beszéljenek arról, hogy ők mit tettek, miközben az RMDSZ pénzt lobbizott ki a kormánytól egy-egy utca felújítására, valóban nehéz most bemenni a Csíki negyedbe, de aki rántottát enne, annak a tojást fel kell törnie, nem lehet gázt, vizet, csatornázást, villanyhálózatot úgy megjavítani, hogy ne legyen por és sár – magyarázta Antal Árpád. Szerinte valószínűleg a nemrég indított városi konzultáció bosszantja a polgáriakat, de így, a különböző utcákban lakók igényeinek, gondjainak felmérésével kezdték a mandátumot 2008-ban is, és pontosan tudják, hogy hol mit kell megoldani, 17 000 család válaszolt a kezdeményezésre.
Sepsiszentgyörgy három év alatt huszonegy uniós pályázatot nyert meg, az MPP kezén levő Barót pedig egyetlenegyet sem nyújtott be legalább, és a szintén MPP-s többségű Kézdivásárhely csak hármat, azok is gyengék – egészítette ki az elhangzottakat Tamás Sándor, aki szerint a céhes várost 605 éve, megalapítása óta nem érte ekkora szégyen, mint Rácz Károly kenőpénzügyével. Három év alatt koszossá, elhanyagolttá züllesztették a települést, holott óriási költségvetése van; nem hozták létre a magyarországi segítséggel ígért 850 új munkahelyet sem, és versenytárgyalás nélkül kötöttek 2,6 millió lejes szerződést a Mé¬zesdomb felújítására, csak utólag derült ki, miután a megyei tanács is belepótolt, hogy Bálint József cége végzi a munkálatokat – magyarázta.
Meggyalázták a kökösi Gábor Áron-emlékművet
Háromszék, 2011. április 22. – Demeter J. Ildikó
Négy tettes ellen tett bűnvádi feljelentést a megyei ügyészségen Tamás Sándor megyeitanács-elnök és Antal Árpád András sepsiszentgyörgyi polgármester tegnap sírgyalázás, emlékműgyalázás, közszeméremsértés, csendzavarás és diszkriminációra való felbujtás miatt.
Egy mindössze húsz másodperces filmet mutattak be, amely közel egy éve, 2010. május 30-tól látható a világháló egyik videomegosztó honlapján, és amelyre alig egy hete a Facebook közösségi portálon egy „ismeretlen ismerős" hívta fel a megyevezető figyelmét. A jelenet a következő: egy fiatalember – szájában cigaretta, kezében kólásüveg – levizeli a Gábor Áron 1848-as őrnagy halálának helyszínét jelölő, felvirágozott kökösi emlékművet, egy másik pedig nadrágját letolva mutatja, hogy mit tesz a magyarok történelmére. A kisfilm címe: A magyaroknak ("pentru unguri"), szerzője „yrronic1". Most már csak bizonyos korlátozásokkal tekinthető meg, átkerült a 18 éven felülieknek szánt kategóriába, teljes törlését viszont nem tartották szükségesnek. A két látható tettest azonosították: a vizelő Florin Bogdan Sava, 1980-ban született Brassóban (lakhelye ismeretlen), székelést mímelő társa, Constantin Gheorghe Bobeşiu pedig 1992-ben született Nagy¬sze¬benben (az ő címét sem tudni).
Rajtuk kívül a filmet rögzítő és a világhálón megjelenítő személyek ellen is panaszt emeltek az elöljárók, hangsúlyozva, hogy ugyanúgy elítélik az efféle megnyilvánulásokat, mint ahogy a csíkszeredai Csibi Barna tettével sem értenek egyet. Kiemelték azt is, hogy a Gábor Áron-emlékmű meggyalázása nem az Avram Iancu akasztására adott válasz, hiszen ez idén márciusban történt, a román fiatalok aljas tette pedig tizenegy hónapja folyamatosan szerepel a világhálón. Érdekes, hogy senkit sem zavart, míg Csibi ügye a parlamentben is napirendre került, de a két RMDSZ-politikus szerint a hazai igazságszolgáltatásnak most alkalma lesz bebizonyítani, hogy egyenlő mércével osztja a büntetést a magyar és a román szélsőségeseknek.
Feljelentések magyar emlékművek megrongálása miatt
Krónika, 2011. április 22.
Az aradi városháza után a megyei RMDSZ is feljelentést tesz az ügyészségen a Szabadság-szoborcsoport megrongálása miatt, miután az utóbbi hetekben az alkotás több bronzból készült eleme is eltűnt. Kovászna megyében is feljelentik azokat a személyeket, akik egy évvel korábban meggyalázták az 1849-es kökösi csatában elesett Gábor Áron emlékművét. Háromszéki magyar vezetők sérelmezik, hogy az igazságszolgáltatás semmit nem tesz a tettesek felelősségre vonása érdekében, holott az emlékmű-gyalázásról készült videó egy éve a YouTube-on látható.
Az utóbbi napokban eltűnt a Román-magyar megbékélés parkjában álló Szabadság-szoborcsoport több bronzból készült eleme, emiatt az Arad megyei RMDSZ feljelentést tesz – közölte csütörtökön Király András, a szervezet elnöke, aki szerint egy diadém, egy tőr és egy kard tűnt el a szobrokról.
„Értesítettük a városházát, amely be is nyújtotta feljelentését az ügyészségen" – mondta Király. Hozzátette: javasolni fogja, hogy a városi vezetés ismét üzemelje be a néhány évvel korábban felszerelt kamerás megfigyelőrendszert a Román-magyar megbékélés parkjában.
Bognár Levente aradi alpolgármester elmondta: ellenőrizni fogják, hogyan volt lehetséges a bronztárgyak eltűnése, mivel a megbékélés parkjának szomszédságában egy rendőrőrs működik.
Az alpolgármester azt is elmondta, hogy a szoborcsoport alkotóelemein kívül más tárgyak is – 22 díszoszlop, két pad és néhány szemeteskosár – eltűntek a parkból.
Nem az aradi Szabadság-szoborcsoport az egyetlen magyar vonatkozású emlékmű, amelyet megrongálnak az utóbbi időszakban. Mint arról tájékoztattunk, egy héttel korábban Wass Albert marosvécsi sírjáról tűnt el a bronzplakett.
Feljelentés a kökösi Gábor Áron-emlékmű meggyalázói ellen is
Tamás Sándor, a Kovászna megyei tanács elnöke, valamint Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester csütörtökön bejelentették, hogy büntetőjogi feljelentést tesznek három férfi ellen, akik a tavaly meggyalázták az 1849-es kökösi csata helyszínén álló Gábor Áron-emlékművet, az erről készült filmfelvételt pedig feltöltötték egy videomegosztó portálra.
Tamás elmondta, nemrég szerzett tudomást „A magyaroknak" című, az internetre egy évvel korábban feltöltött félperces felvételről, amelyen az látható, ahogy egy férfi vizel az emlékmű előtt, egy másik férfi pedig a meztelen fenekét fordítja a márványtábla felé.
Antal Árpád és Tamás Sándor közölték: sikerült kideríteni a két férfi identitását: a 31 éves brassói Sava Florin Bogdan, illetve a 19 éves nagyszebeni Bobeşiu Constantin Gheorghe „akcióját" egy harmadik személy rögzíti kamerával, egy 24 éves személy pedig yrronick1 név alatt a YouTube-ra töltötte fel a felvételt.
A háromszéki elöljárók hangsúlyozták: nem a Csibi Barna Avram Iancu-akasztására adott válasz a felvétel, hiszen az a csíkszeredai fiatalember március 14-i akciója előtt egy évvel történt.
Mindketten sérelmezték, hogy az illetékes hatóságok nem intézkedtek a Gábor Áron-emlékmű meggyalázása kapcsán. „Hangsúlyozzuk, hogy ellenezzük a szélsőségességet, bármelyik oldalról is érkezzen (...), ellenezzük az ilyen megnyilvánulásokat, de azt akarjuk, hogy az igazságszolgáltatás nem csak az ilyen tetteket elkövető magyarok, hanem a románok esetében is intézkedjen. Hatalmas botrány volt a médiában a csíkszeredai incidens kapcsán, még a parlamentben is erről vitatkoztak, ez a film azonban egy éve ott van a YouTube-on, az igazságszolgáltatás azonban nem vett róla tudomást.
Felhívás a Kárpát-medencei magyar szobrok és emlékhelyek védelme érdekében
Közös húsvéti felhívással fordult a szlovákiai Magyar Koalíció Pártja (MKP) és a magyarországi Emberi Méltóság Tanácsa (EMT) a Kárpát-medencei magyarsághoz, fogjon össze a régióban található magyar emlékhelyek megvédéséért, és emelje fel szavát a szoborgyalázások ellen.
„Az idei évben négy hónap alatt közel tucatnyi magyar emlékhelyet, szobrot rongáltak meg a Kárpát-medencében" – hívja fel a figyelmet Berényi József, az MKP és Lomnici Zoltán, az EMT elnöke egy közös nyilatkozatban.
„A kassai Esterházy-szobor és a vereckei honfoglalási emlékmű után erre a sorsra jutott az Ungvár főterén álló Petőfi-szobor is. Az erdélyi Marosvécsen Wass Albert síremlékét gyalázták meg, Aradon a Magyar-román Megbékélés Parkjában álló Szabadság-szoborcsoportot rongálták meg. Néhány héttel ezelőtt pedig a délvidéki Adán takarták le Damjanich János szobrát, és további emlékhelyeket is megrongáltak" – emlékeztet Berényi és Lomnici.
Közös véleményük szerint ezeknek az utóbbi időben rendkívüli módon elszaporodott cselekedeteknek az elkövetői a kegyelet jogát vonják kétségbe.
„Magyar emlékhelyeink, szobraink közös történelmünket, kultúránkat szimbolizálják. Múltunk, nemzeti méltóságunk megőrzése mellett a nemzetiségek közti együttműködést is jelképezik" – fogalmazott Berényi és Lomnici.
Közös nyilatkozatukban felhívják az anyaországi és határon túli magyarok figyelmét, fogjanak össze az emlékhelyek védelme érdekében, és egységesen emeljék fel szavukat a sorozatos rongálások ellen.
Ki védi meg az alsórákosi magyarokat?
Háromszék, 2011 április 22. – BARÁT ISTVÁN, Alsórákos
2010 augusztusában hívott meg a Brassó megyei település lelkészének. Itt szembesültem azzal a szomorú ténnyel, hogy a falura, a szó szoros értelmében, rátelepedtek a cigányok.
Jelenleg kb. 1500-an élősködnek itt, nem dolgoznak, lopnak, rabolnak, a házakba betörnek. A lakosság tehetetlen, a rendőrség beszámíthatatlan, az önkormányzat szavazati erőt lát bennük. Az emberek az egyháztól várnak segítséget, de sajnos, nincs jogi lehetőségünk nagyot lépni.
Mégis: mit lehet tenni? Egy hete fényes nappal betörtek a parókiára is. Az anyagi kár jelentéktelen, kb 150 lej, de van négy kiskorú gyerekem, egyévestől nyolcévesig. Még mindig nem sikerült feldolgozni, hogy mi lett volna, ha egyikük szembemegy a börtönviselt tolvajjal?
De nem csak rólam van szó. Sajnos, napirenden a betörés, rablás, lopás, verés, fosztogatás, és már kevés az a család, mely valamilyen szinten nem szembesült ezzel a kérdéssel. Sajnos, ez magyarokat tönkre tenni akaró törekvés. Nem elszigetelt esetről van szó, Székelyföld ezzel küzd eredménytelenül már évek óta. A Brassó megyében legnagyobb magyar település lakossága nem akar arra gondolni, hogy gyengíteni, tönkretenni akarják. Nem akarjuk hinni, hogy az ország képtelen megvédeni adófizető polgárait az állami segélyeket zsaroló sehonnai bitangoktól.
Nem jelentéseket szeretnék írogatni, vasárnap közgyűlést tartunk, hogy megtanácskozzuk a lehetőségeinket. A közelmúltban (nem az én lelkészségem alatt) történtek próbálkozások, úgy tudom, még a belügyminisztérium asztalára is került egyfajta memorandum. Aztán ennyi. Va¬sárnap az istentisztelet keretében meghívott az egész falu lakossága: reformátusok, unitáriusok, ortodoxok, katolikusok, evangélikusok, a helyi önkormányzat testületileg, az iskola vezetősége és a helyi rendőrség, és közösen akarunk megfogalmazni egy segélykiáltást: ne tegyenek minket tönkre.
A temetőkben a sírokat körülvevő vaskerítéseket is letörték már. A vaskerítéseket, kapukat elhordták az ócskavasashoz, a bánya épületeit úgy elpucolták, mintha soha nem lettek volna. És a lakosság ki van szolgáltatva. Oda törnek be, ahol még van majorság, háziállat, bor, értékesebb háztartási eszköz vagy bármi más, amiből pénzre lehet szert tenni.
Ha valaki tetten ér egy betörőt, azzal szembesül, hogy eltussolják ügyét, már senki nem tesz feljelentést, mert nincs értelme. Sőt, sokszor a saját tulajdonát, magánterületét, javait, családját védelmezőt jelentik fel brutalitásért, és követelnek tőle kártérítést. A földek parlagon hevernek, senki nem látja értelmét a megmunkálásnak, ha a termés nem az övé. Az óriási erdőséget pedig úgy termelik már a "szomszédok", hogy fakitermelő cég nem tud velük versenyre kelni. Senki nem állítja meg őket, bár nyilvánvaló a lopás. Még kamerákat is felszereltek, de nem lát senki semmit.
Az iskola közveszélyes terület, ahol gyerekeinket naponta megverik, de ha ők kapnak, akkor megint jelentés van, fenyegetőzés. Ha ki is rónak egy pénzbírságot egy cigányra, nem fizet, mert nincs, miből, a büntetés elévül, és úgy marad.
Sajnos, a falu forr, ennek így nem lesz jó vége. Lelkészként a békességet hirdetem, de meddig? Sokan már nem bírják, és fizikai erőszakhoz szeretnének folyamodni. Akkor pedig beláthatatlanok lesznek a következmények. És sajnos, mi fogjuk a rövidebbet húzni...
Évekkel ezelőtt a Pro Tévé készített a helyzetről egy riportot, amikor megvertek három magyar embert, egyet pedig megöltek, és a falu elindult tisztogatni. A csendőrség egyszerűen a falu és a cigányság közé állt, és védte a falu ellenében a "románokat". A tévében az lett, hogy Alsórákoson a magyarok diszkriminálják a románokat, nap mint nap életüket veszélyeztetik a román államban, és csak a csendőrség bátor közbelépése menti meg őket a túlkapásoktól.
Hát dióhéjban ez van. A saját családom története csak megerősített abban, hogy gyülekezetemet, faluközösségemet, népemet csak így tudom megmenteni, ha hangot adunk panaszunknak, és nem az erőszakot választjuk, mert akkor valóban elveszünk.
A legújabb fejlemény: 2011. április 8-án este, habár közben folyik a csendes szervezkedés a bűnözés megállítása és a rend visszaállítása érdekében, sajnos, bizonyítékmentesen és vékonyan ellenőrizhetően, szándékos provokációként néhány cigány, mert másképpen nem minősíthetőek, ismét megvert három fiatalembert. Az egy-kettőre összecsődült emberek – mintegy ötven fő – villákkal, bunkókkal, feszítővasakkal felszerelve, még mindkét háborút megjárt szurony is akadt, elindultak ismét saját kezű törvényt tenni. Hála legyen az Úrnak, hogy sikerült addig késleltetni a felbőszült tömeget, amíg a rendfenntartó erők megérkeztek. Így is lassan kiért a tömeg a cigányrészre, de ott a már megszervezett roma bandákkal kellett szembesülnie. A nehezen beletörődő tömeg hazaoszlott, de utána lövéseket is lehetett hallani.
Akaratlanul is felmerül: kinek áll érdekében a rend- és csendvisszaállító szervezkedést megakadályozni? Mit szeretett volna a provokátor elérni? Mikor akar konkrét, határozott lépéseket tenni a karhatalom, "kinek kezében pedig azért van fegyver, hogy a vérontást megakadályozza"? Véletlen áldozat-e a polgármester fia és két sógora?
Az unió minden tagállamában vannak romák, de nem mindenhol verik meg büntetlenül a magyarokat.
A legtöbb roma putri alsórákosi emberek magánterületén áll. Házaikat törvényellenesen, engedély nélkül húzták fel, áramellátásban részesülnek, szintén megkérdőjelezhető módon. Mit lehet tenni?
Az embereknek már elegük van mindenből: az elnyomásból, a cigányok garázdálkodásaiból, az állami struccpolitikából. Most egyelőre csend van, de a cigányság bosszúra éhezik. Halálosan megfenyegették a polgármestert és családját, a falut felgyújtással fenyegetik. Sajnos, az állam által húsz év alatt bátorított lustaság és a szociális juttatások nekik kedvező rendszere most meghozta keserű gyümölcsét. Az alsórákosi ügyben a főispán úr megígérte, hogy soron kívül, azonnali hatállyal vissza kell adni a levágott szociális támogatást, de a kanalasokat részesítik előnyben, a magyar cigányokat pedig kihagyják.
A szombati gyűlésen nekünk ismét, megint feladták a leckét.
Nem mi vagyunk a gonosztevők. És elegünk van ebből a rendreutasításból is. Mikor lesz végre a magyar adófizető polgárnak is ugyanolyan joga a román JOGállamban, mint a romának? A román falvakat miért nem teszik tönkre cigányok betelepítésével és támogatásával? Elvették a földeket, erre építkeztek, most még újabb földet ajánlottunk fel nekik önként, senki által nem kényszerítve, prefektusi sugallatra, hogy dolgozzanak – ki tűnik győztesnek? Megoldás lesz-e valaha? A prefektusi kitanult roma alkalmazott vadiúj autóval jött, és arra bátorítja a fajtáját, hogyan jelentse fel a magyarokat, mert megtámadták őket. Miért nem szólnak a hatósági jelentések arról, hogy amire kiértek a magyarok, már egy jól megszervezett, felfegyverzett, több szekér követ készenlétbe helyezett csapattal találta szembe magát? Miért nem ellenőrzik le a helyi rendőrparancsnok helyzetjelentését az incidens elejéről, amikor azt vallotta a csendőrségnek, hogy itt nincs nagy baj, csupán tíz részeg ember rendetlenkedik, a csendőrséget konkrétan az ispánság küldette ki? Miért kell bűnözőnek lenni, mert érdekeinket, családjainkat, tulajdonainkat védjük, legalábbis megpróbáljuk, törvényes keretek között?
Példátlan egyházi összefogás Alsórákosért
Szabadság, 2011. április 22. – HOVER ZSOLT
Az elszaporodott erőszakos bűncselekmények, a közbiztonság tragikus megromlása, illetve a hivatalos szervek magatehetetlensége késztette az erdélyi és partiumi lelkészeket arra, hogy közös istentiszteleten vegyenek részt Alsórákoson. A helybéli és betelepedett cigány lakosság miatt már senki nem érezheti magát biztonságban a Brassó megyei településen, ami odáig vezetett, hogy nemrég lincshangulat alakult ki a községben. Az istentiszteleten több mint negyven lelkész és harminc gyülekezeti tag volt jelen, együtt imádkozva a közösség békességéért.
Alsórákoson a közbiztonság annyira megromlott, hogy a gyerekek félnek kimenni az utcára, futva szaladnak haza az iskolából, nehogy bántalmazzák őket cigány iskolatársaik. Lelki terror alatt tartják az óvodásokat is, akiknek a rajzain gyakori motívumként fordulnak elő földön fekvő, vérbe borult, gyakran megcsonkított gyerekek. A mezőgazdasági munka teljesen reménytelen, mert a cigányság helybenhagyja a földjükre kimerészkedő embereket, ha pedig sikerül valamit elvetni, a betakarítást már nem a gazdák végzik el. A hatóságok úgy tűnik teljességgel tehetetlenek, egyáltalán nem tudják kordában tartani a kialakult tragikus helyzetet.
Mivel a helybéli lelkész Barát István és családja is a fent említett körülmények között végzi szolgálatát, a lelkipásztori közösség úgy döntött, hogy a maga eszközeivel fejezi ki a szolidaritását szolgatársuk és a község mellett. Szerdán az ország minden tájáról az alsórákosi református templomba gyülekeztek a református lelkészek. Több mint negyvenen gyűltek össze a bűnbánati istentiszteleten, ahol a helybéli lelkipásztor a nagycsütörtöki alvó tanítványokról beszélt. Igehirdetésében kiemelte, hogy nem aludhat az, akire Isten reábízta anyaszentegyházát.
A helybéli gyülekezeti tagok meghatódottsága nem csupán az igehirdetésnek szólt, hanem a megtapasztalt együttérzésnek, és a megoldásba vetett reménységnek. A lelkészek a bűnbánati istentisztelet után közös nyilatkozatot írtak alá. „Az apostol intése szerint mindenkinek csendesen kellene munkálkodnia, és a maga kenyerét ennie. Tudjuk, hogy Alsórákoson nem mindenki cselekszik ekképpen. Jogotok van hozzá, hogy elvonjátok magatokat mindenkitől, aki rendetlenül él, és azzal ne társalkodjatok, hogy megszégyenüljön. Mindazonáltal ne ellenségnek tartsátok, hanem atyafiakként intsétek őket" – áll az Alsórákosi Nyilatkozatban.
Akik nem vehettek részt az istentiszteleten, azok otthon a maguk templomában imádkoztak a közösség megbékéléséért, s szeretettel kérik a református és más felekezetű egyházközségek lelkészeit, hogy a feltámadás ünnepén közösen imádkozzanak a megbékélésért, az alsórákosiak sorsának jobbrafordulásáért.
Nem lesz Funar-tábla a talapzaton
Szabadság, 2011. április 22.
Az utóbbi napokban felröppent hír szerint a kolozsvári önkormányzatnak szándékában áll visszahelyezni a Nicolae Iorga történész sorait tartalmazó táblát a Mátyás-szobor talapzatára. László Attila alpolgármester elmondta: az önkormányzat nem tesz eleget a helyi szociáldemokrata párti ellenzék és Radu Moisin alpolgármester óhajának. Az RMDSZ-es tisztségviselő ugyanakkor élesen bírálta Gheorghe Funar szélsőségesen nacionalista és magyarellenes ex-polgármestert, aki 1992-ben elhelyezte a feliratot a talapzaton.
– Ha bármelyik PSD-s elröffenti magát, hogy a Mátyás-szobor talapzatán ismét szeretné látni azt a táblát, amelyet 1932. december 10-én este 10 órakor vasgárdista fiatalok helyeztek el, s csak hosszú idő után vettek le, majd egy őrült az 1990-es évek elején ismét feltette, attól az még nem kerül vissza – fogalmazott.
Hozzátette: a kérdésről semmiféle beszélgetés, egyeztetés nem történt a városháza vezetői között. – Ezért nem értem Radu Moisin alpolgármester kollégámnak a visszahelyezésre vonatkozó kijelentéseit. A restaurálási tervek készítésekor voltak viták, de ezek akkor történtek, és nem most – mondta.
A tisztségviselő hangsúlyozta: elsősorban építkezési engedélyre van szükség ahhoz, hogy bárki bármit elhelyezhessen a szobor talapzatára. Mi több, László Attila szerint kevés a valószínűsége annak, hogy míg a műemlékvédelmi bizottságot olyan emberek is vezetik, mint Virgil Pop, addig engedélyt adjanak a Iorga-idézet ismételt elhelyezésére.
Ugyanakkor emlékeztetett arra, hogy az országos műemlékvédelmi bizottság a művelődési tárca alárendeltségébe tartozik. – Ilyen megvilágításban nulla esélyt látok arra, hogy bárki is képes lenne jóváhagyást kapni a tábla visszahelyezésére. Egy dolog biztos: a kolozsvári önkormányzat nem fogja kezdeményezni a felirat kitételét – szögezte le.
László Attila derűlátó arra vonatkozóan, hogy míg az RMDSZ képviselői jelen vannak az önkormányzatokban és a kormányban, addig az ilyen jellegű kezdeményezések kudarcot vallanak. – Kötelességünk és feladatunk, hogy a hasonló megnyilvánulásokat időben kezeljük – fogalmazott.
Az RMDSZ megyei elnöke úgy véli, hogy a választási kampány közeledtével „még fogunk találkozni" ilyen próbálkozásokkal.
– Remélem, nem elhelyezni, hanem ellenkezőleg, eltávolítani fogunk sértő táblákat a városunkban. Gondolok itt azokra a feliratokra, amelyeknek semmiféle dokumentációja nem volt, s tekintettel arra, hogy a törvényesség betartására törekszünk, ezeket a helyzeteket megoldjuk – jegyezte meg.
László Attila nem nyilatkozott arról, hogy jelenleg hol található a Funar-féle tábla.
KÁRPÁT-MEDENCE
Janukovics az egyházi vagyon visszaszolgáltatásáról
umdsz.uz.ua /president.gov.ua, 2011. április 21.
Az államnak oda kell figyelnie arra, hogy visszaszolgáltassák az egyházak vagyonát, ellenőriznie kell ezt a folyamatot — közölte az ukrajnai egyházi vezetőkkel való mai találkozója során Viktor Janukovics, az ország államfője, megjegyezve, hogy nagyon érzékeny az egyházi vagyon kérdése.
„Meggyőződésem, hogy e problémák megoldása hozzájárul a történelmi igazság helyreállításához" — mondta az ország elnöke.
Viktor Janukovics emellett fontosnak nevezte az egyházak jótékonysági tevékenységének elősegítését. Elmondása szerint megoldásra várnak az egyházak által fizetett közüzemi díjakkal kapcsolatos kérdések is.
Az államfő külön szólt arról, hogy az országban az idén méltatják Ukrajna függetlenné válásának 20. évfordulóját. „Az ideiglenes nehézségek ellenére mégis van mivel büszkélkednünk. Az eltelt időszak alatt elért vívmányaink közé tartozik a szabad vallásgyakorlás is" — húzta alá.
EURÓPAI PARLAMENT/EURÓPAI UNIÓ
Az EP liberális frakciója az új magyar alaptörvény felülvizsgálatát kéri Barrosótól
MTI 2011. április 21.
Az Európai Parlament liberális frakciójának fenntartásai és aggodalmai vannak az új magyar alaptörvénnyel kapcsolatban, s a képviselőcsoport vezetője ezért látta szükségesnek egy nyílt levél megfogalmazását Manuel Barrosónak, az Európai Bizottság elnökének - fejtette ki telefonon az MTI-nek Neil Corlett, a liberális frakció szóvivője.
A szerdán nyilvánosságra hozott levélben Guy Verhofstadt, a liberális frakció vezetője arra kérte Barrosót, hogy tartsa be a korábban, az EP áprilisi plenáris ülésén tett ígéretét és vizsgálja felül, hogy a magyar alaptörvény sérti-e az európai közösségi jogot.
Mint Corlett kifejtette, maga Orbán Viktor miniszterelnök is azt mondta, amikor a múlt héten találkozott Barrosóval és Jerzy Buzekkel, az EP elnökével, hogy kész átadni az EB-nek az új alaptörvényt.
Kedden az EP Alkotmányügyi Bizottságának a magyar alaptörvényről tartott vitáján a képviselők hozzászólásaikban, egyes kritikai észrevételeik mellett megerősítették, hogy az alkotmányozás kizárólagos nemzeti hatáskörbe tartozik.
INTERJÚK, ELEMZÉSEK, PUBLICISZTIKA
Heller helyeselte a véres megtorlást
Magyar Hírlap, 2011. április 21.
A filozófus barátait és mentorát, Lukács Györgyöt is elárulta 1959-ben az MSZMP-nek írt levélben
Nem tudni, Heller végül miként bizonyította be hűségét, miután ebben a levélben név szerint feljelentette társait, és megtagadta a forradalmat
„Az ellenforradalmat is egy ideig helytelenül értékeltem" – írta Heller Ágnes filozófus az MSZMP Központi Bizottságának 1959-ben. „Március lett, mire eljutottam odáig, hogy lássam, a párt lényegében helyes politikát folytat – fogalmazott Heller, majd hangsúlyozta: – Politikai hibáim közé tartozik, hogy vak voltam ellenforradalmárokká vált volt barátaimmal szemben." A levelet az országos levéltárban Hankiss Ágnes, a Hamvas Intézet vezetője lelte fel. „Heller 1959-ben gyakorlatilag üdvözli az »ellenforradalom« leverését, ami azért is rettenetes, mert ekkor már a legtöbb bebörtönzés és kivégzés megtörtént. Ma ugyanő a demokrácia fő védelmezőjeként folytat lejárató kampányt a Fidesz-kormány ellen" – nyomatékosította Hankiss.
Koherens keretbe foglalt öt évtized
„Régi bűnnek hosszú az árnyéka" – idézett lapunknak egy régi mondást Hankiss Ágnes. A Hamvas Intézet vezetője néhány héttel ezelőtt a Fidesz EP-képviselőjeként maga is részt vett az Európai Parlamentben azon a meghallgatáson, amelynek Heller Ágnes filozófus volt a főszereplője. „Az volt az egészben a megdöbbentő, hogy ott ül egy okos ember, aki egykor az erkölcsről írt filozófiai műveket, mára pedig a gyurcsányizmus elkötelezett propagátorává lett, és aki tagadta, hogy embereket súlyosan bántalmaztak a pesti utcákon 2006. október 23-án. Ez a levél és az a jelenet, ahogyan néhány hete az MSZP-től átveszi a kitüntetést, lehangoló, bár elég koherens keretbe foglalt öt évtizedet..." – hallhattuk Hankiss Ágnestől. Hozzátette, utána elgondolkodott, hogy mi lehet a magyarázata Heller hisztérikus haragjának és elfogultságának. „Aztán eszembe jutott, hogy több évvel ezelőtt, a Magyar Országos Levéltárban folytatott kutatásaim során találtam egy iratot, amely akkor is eléggé elborzasztott. Ebben az 1959-es levélben Heller gyakorlatilag üdvözli az »ellenforradalom« leverését, ami azért is szomorú és rettenetes, mert ekkor már a legtöbb bebörtönzés és kivégzés megtörtént. Ma pedig Heller Ágnes a szabadság és a demokrácia fő védelmezőjének szerepében folytat lejárató kampányt Európa-szerte a Fidesz-kormány ellen..." – hangsúlyozta a Magyar Hírlapnak Hankiss Ágnes.
Gellert kapott Heller Ágnes magyarázata
Magyar Hírlap, 2011. április 22.
Heller Ágnes az MTI-nek a lapunk tegnapi számában megjelentekre reagálva elmondta: első férje, Hermann István hatására fogalmazta meg a levelet, amely pusztán két és fél bekezdésnyi volt, s ebben – más mellett – valóban leírta, hogy hajlandó önkritikát gyakorolni, de nem tett olyan kijelentéseket, amelyek a tegnap megjelent levél elején olvashatók.
Mint állította: a levélben foglaltaknak valójában a megtörtént események is ellentmondanak, hiszen az 1956-os szerepvállalása miatt kizárták az egyetemről, és hosszú évekig nem publikálhatott.
Hozzáfűzte: az is előfordult, hogy az 1956-os forradalom miatt perbe fogott emberek ügyében védőtanúként szerepelt, illetve hogy akkori, külföldi útjai során megpróbálta elérni, a francia és a lengyel írószövetség támogassa a disszidens magyar írószövetséget. A filozófus szerint a levelet, ahogy lapunk is közzétette, írógépen írta, ezért könnyű lehetett „elé tenni" a hamis részeket. Heller Ágnes szerint egyébként azért vált el az akkori férjétől, mert ő „politikailag nyomás alá helyezte". Ezt követően ment hozzá második férjéhez, Fehér Ferenchez.
Lánczi András filozófus tegnap a Magyar Hírlapnak minderre úgy reagált, hogy érdemes lenne megnézni, hogy Heller Ágnes két önéletrajzi írásában miképpen írt ezekről az évekről. Mezei Balázs filozófus pedig azt mondta, hogy Heller nemzedéke a rendszerváltás előtt nem tett eleget kötelességének a hazai és a nemzetközi közvélemény előtt, ugyanis nem tisztázták, hogy pontosan hogyan vettek részt a diktatúra fenntartásában az ominózus években.
Hankiss Ágnes úgy reagált, hogy meglepő az ügy emberi oldala, hiszen Heller Ágnes volt férjére hivatkozik, aki már nem tud a vitához hozzászólni. „Meglehetősen érzékenyen figyelem a nyelvi finomságokat, és én nem vélek felfedezni stílusbéli különbséget a levél egyes részei között. Ugyanakkor Heller Ágnes az MTI-nek nyilatkozva közvetve azt elismerte, hogy a levél végét ő írta. Nos, ennek a résznek sem dicsőséges a tartalma, az pedig nem érthető, hogyan indult a levél, és mi volt a felvezetés... És hová tűnt az eleje?" – hallhattuk Hankiss Ágnestől.
Lapunk tegnapi számában jelent meg Heller Ágnes filozófus levele, amelyet Hankiss Ágnes, a Hamvas-intézet vezetője talált meg az országos levéltárban. Az eddig ismeretlen Heller-levél 1959-ben íródott, s az MSZMP központi bizottságának (KB) „kommunista kötelességként" előadott bocsánatkérést tartalmaz. A teljes levélben – amelyet lapunkban szöveghű formában közöltünk, honlapunkon pedig az eredeti dokumentumot is megtekinthetővé tettük – az olvasható: Heller Ágnes „kommunista kötelességének" érzi a párt tudomására hozni, hogy az 1959 előtti tevékenységében hibákat lát, amelyekkel szembe kell néznie, s amelyeket ki kell javítania.
A levélben az áll: Heller szerint politikai hibái közé tartozott mindenekelőtt az, hogy az 1956-os évben rendkívül alábecsülte az „ellenforradalmi veszélyt". A filozófus levele végén arra kérte az „elvtársakat", hogy segítsenek neki hibáit kijavítani. „Tudom, hogy anélkül, hogy a párt aktuális ideológiai harcaiban részt vennék, marxista filozófus nem lehetek" – tette hozzá. A levél utolsó sorában Heller Ágnes azt is felajánlotta, hogy szívesen megírná például saját etikai jegyzete önbírálatát, „ha erre szükség mutatkoznék".
Tegnapi számunkban a levél felfedezőjét, Hankiss Ágnest is megszólaltattuk. Mint írtuk, a Hamvas-intézet vezetője néhány héttel ezelőtt a Fidesz EP-képviselőjeként maga is részt vett az Európai Parlamentben azon a meghallgatáson, amelynek Heller Ágnes filozófus volt a főszereplője. Hankiss Ágnes a meghallgatást követően elgondolkodott, mi lehet a magyarázata Heller Ágnes hisztérikus haragjának és elfogultságának. „Eszembe jutott, hogy több évvel ezelőtt a Magyar Országos Levéltárban folytatott kutatásaim során találtam egy iratot, amely akkor is eléggé elborzasztott. (...) Ma pedig Heller Ágnes a szabadság és a demokrácia fő védelmezőjének szerepében folytat lejárató kampányt Európa-szerte a Fidesz-kormány ellen" – mondta tegnapi számunkban Hankiss Ágnes.
Fráter Olivér történész szakértői véleménye:
„A közzétett levélen szerepeltetett 288/49/2 őe. (őrzési egység) a Magyar Országos Levéltár iratállományába tartozó dokumentumot jelöli. A 288-as fond a volt MSZMP Központi Szerveinek iratait jelöli, amelyen belül a 49-es csoport Kállai Gyula titkári iratait tartalmazza.
Kállai Gyula nem ismeretlen a korszak kutatói számára. Kállai számos állami tisztséget töltött be. Volt a Dobi-kormány külügyminisztere, az úgynevezett magyar forradalmi munkás-paraszt kormány tagjaként népművelésiminiszter-helyettes, majd művelődésügyi miniszter, később államminiszter. De egy időben az Országgyűlés elnökének tisztségét is ő töltötte be.
Mindezen állami tisztségek betöltése mellett Kállai 1956-tól egészen 1989-ig az MSZMP Központi Bizottságának, 1957 februárjától pedig a Politikai Bizottságnak volt tagja, amely mellett – a levél keletkezésének időpontjában – a Központi Bizottság titkára is ő volt. Ezen utóbbi szervezeti egység iratai között található az a levél, amely most közzétételre került.
Kállai Gyula forradalomhoz történő politikai viszonyulása mindvégig egyértelmű volt. Ő volt az, aki egyebek között egy 1957-ben az MSZMP egyik vezető testületének ülésén beszámolt a Nagy Imre-csoporttal való romániai tárgyalásairól, és felvetette a csoport bírói úton való felelősségre vonásának lehetőségét és szükségességét. Szellemi hagyatékaként pedig ránk hagyományozta az 1957-ben megjelent A Magyarországi ellenforradalom a marxizmus-leninizmus fényében című munkáját, amelyben az 1956-os forradalomról alkotott értékítéletét ismerhetjük meg.
Az irat hitelességét illetően a következők mondhatók el. Annak jelzete, az abból következő szervezeti egység (az MSZMP KB Titkársága) megnevezése és a levél megszólításában szereplő címzés (Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának) egyezősége a levél eredetiségét látszik alátámasztani. Az irat tehát tematikailag a megfelelő helyre lett iktatva, és a levéltár is a megfelelő helyen tartja nyilván azt. Emellett az, hogy a levél logikai felépítése és gondolatvezetése teljesen koherens szöveget vázol elénk, szintén annak hitelességét látszik bizonyítani. Kutatói tapasztalataim alapján azt tudom mondani, hogy az egykori pártiratok korabeli manipulációjára, mint ahogyan az állambiztonsági iratok utólagos hamisítására vonatkozólag mindeddig nem találtunk bizonyítékokat. Azok eredetiségét és hitelességét tehát jelen esetben nincs okunk kétségbe vonni."
Magyar termék élősúlyban
Erdélyi Riport, 2011. április 21.
Rájöttem végre, mire emlékeztet a honosítósdi. Hálózatépítés folyik. Multi level marketing. Áru ugyan nincs még benne, a hálózatban egyelőre csak mézesmadzagot forgalmaznak, jelszavakat, nemzeti érzelmek mákonyát. De ez még nem a termék.
A termék mi vagyunk.
Sepsiszentgyörgyön a Születés hete rendezvénysorozatra készülnek. A rendezvénysorozatról szóló híradásból azt is megtudjuk, hogy a szentgyörgyi kórház szülészeti osztálya nem örvend túl jó hírnévnek, a nők máshova mennek szülni. A tudósításból nem derül ki, hogy hova... Ugye, nem lehet véletlen, hogy erről meg az jut eszünkbe: talán a honosító kirándulások mintájára már szülőtúrákat is szervezhetnének Magyarországra a székelyföldi városból. Folyik a nemzetépítés, kellenek a magyar gyerekek.
Az Erdély.ma tájékozatlan cikkírója azon aggódik, hogy románok is kérik a könnyített honosítást. Persze, kizárólag haszonszerzés céljából: „Magyarok szeretnének lenni, mert magyarnak lenni jó dolog: vízum nélkül lehet utazni külföldre, valamint számos olyan kedvezményben lehet részesülni, ami megkönnyíti egy nyugati országban a boldogulást."
A nemzet tisztaságáért aggódó kolléga valószínűleg még nem tudja, amit már a Budapesten is tájékozódott ungvári Zakarpatszka Pravda is megírt: „Logikus, amit a hivatalos Budapest állít, azaz hogy az állampolgársággal járó juttatások igénybevételéhez magyarországi lakóhellyel kell rendelkezni, és a magyar költségvetésbe kell az adót befizetni." Az ungvári újságíró Budapesten Répás Zsuzsanna nemzetpolitikai helyettes államtitkárnál tájékozódott a kettős állampolgárság kérdésében – írja a Magyar Távirati Iroda nyomán a Hírszerző.hu. Az ungvári lap konklúziója: „Csalódniuk kell azoknak a magyar gyökerekkel rendelkező kárpátaljaiaknak, akik arra számítottak, hogy ugyanolyan jogosítványokkal rendelkeznek majd a magyar állampolgárság birtokában, mint a Magyarországon élők. Ez közel nincs így." Répás Zsuzsannát idézik is, aki hangsúlyozta: „A magyar törvény nem ismer különböző kategóriájú állampolgárt, ám több olyan jogosítvány létezik, köztük a szociális és egészségügyi juttatások, amelyek nem az állampolgársághoz, hanem a lakóhelyhez kötődnek."
Mindeközben Dr. Czeizel Endre genetikus éppen Csíkszeredában okítja a magyarokat a helyes fogamzástervezésre. Ugyanis 1,3 gyereket szülnek csupán átlagosan a magyar anyák, és ez nem elég. Még nem elég! 2,4 gyereket kellene szülni ahhoz, hogy fenntartható legyen – a nemzet. Miután kiokosították őket a gyerekcsinálásról, az ifjú házasok már be is adhatják a könnyített honosítást, aztán meg tervezni kezdhetik az áttelepülést, hiszen a nagyapát, aki valaha magyar állampolgár volt, el is kell majd tartania valakinek Magyarországon. Merthogy előbb-utóbb csak oda kell majd költözni, ugye, másként nem jár a szociális ellátás. S ha kórházra szorul az ember, ma mégiscsak jobb az ellátás Magyarországon. Munka meg mindig akad annak, aki dolgozni akar. Kiváló magyar(országi) szakmunkások lesznek a székelyekből: ők tudnak is, meg akarnak is dolgozni. A gyerekeiknek meg az lesz majd a haza. Jó magyarok válnak belőlük, javítják a kishaza nemzetiségi összetételét. Az értékesítési hálózatban a termék mi, erdélyi magyarok vagyunk.
Ceauşescu annak idején pénzt kapott a németekért. Bennünket sem ingyért ad oda Băsescu. Kivárhatja – ha nem ő, akkor valamelyik utódja – azt a tíz évet, amíg a Székelyföld is szépen kiürül. Azt akkor majd prímán be lehet telepíteni moldáviaiakkal, akik boldogok lesznek, hogy románok lehetnek végre. Tiszta vállalkozás, akárcsak Milo Minderbinderé A 22-es csapdájában: mindenki részesedik belőle.
Tőkésre egyebek mellett a nagy példakép szerepét osztotta a Fidesz: neki az a dolga, hogy előbb elbódítsa, aztán magyar földre terelje a jó székelyeket. És innen a közös érdek generálta barátság Băsescuval. Az RMDSZ-t pedig, amely lassíthatja ezt a folyamatot, el kell lehetetleníteni, fel kell darabolni, szavazóbázisát meggyengíteni, mindenáron. Ez az erdélyi Fidesz-aktivisták másik harci feladata. Mert egy szétcincált, erőtlen szervezet nem bír majd keresztbe tenni a nagy nemzetegyesítési tervnek.
És ezek után érthető az is, miért dekretálta Orbán Viktor azt, hogy megszűnik a határon túli magyar kifejezés. Állítólag határon túl élő magyart kell mondani helyette ezután.
Pillanatnyilag még a határon túl élő magyart.
Heller 1959-ben alábecsülte az „ellenforradalmi veszélyt"
Magyar Nemzet, 2011. április 22.
Heller Ágnes filozófus az MSZMP KB-nek 1959-ben írt levelében kifejtette, hogy a forradalom alatt alábecsülte az „ellenforradalmi veszélyt", a „polgári restauráció főveszélyét", a párt pedig helyes politikát folytat. Kahler Frigyes történész szerint a most előkerült dokumentum az írástudók árulásának egy újabb bekezdése. A gondolkodó 2007-ben azt nyilatkozta az MTI-nek, számára 1956 olyan szent volt, mint semmi más.
Kommunista kötelességétől vezéreltetve 1959-ben levelet írt Heller Ágnes filozófus a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) Központi Bizottságának (KB), amelyben arra kérte elvtársait, hogy segítsenek hibái kijavításában – a dokumentumot a Magyar Hírlap közölte tegnap. A gondolkodó írásából kiderült, hogy 1956-ban alábecsülte az „ellenforradalmi veszélyt", a „polgári restauráció főveszélyét". A tudós azt is közölte, egy ideig helytelenül értékelte az ellenforradalmat.
Heller Ágnes az MTI-nek elismerte, hogy valóban küldött egy levelet a pártközpontba, azt azonban szerinte meghamisították. Védekezése szerint volt férje tette ezt, aki egyébként már nem él. A filozófus közölte, első férje, Hermann István (1925. okt. 10.–1986. szept. 12.) hatására fogalmazta meg a levelet, amely pusztán két és fél bekezdésnyi volt, s ebben – más mellett – valóban leírta, hogy hajlandó önkritikát gyakorolni, de nem tett olyan kijelentéseket, amelyek a csütörtökön megjelent levél elején olvashatók. Heller azt nyilatkozta, hogy a szöveget írógépen írta, ezért könnyű lehetett „elé tenni" a hamis részeket. Heller Ágnes elmondta azt is, hogy egyébként azért vált el az akkori férjétől, mert ő „politikailag nyomás alá helyezte", ezt követően ment hozzá második férjéhez, Fehér Ferenchez. A filozófus kifejtette azt is, hogy a levélben foglaltaknak valójában a megtörtént események is ellentmondanak, hiszen az 1956-os szerepvállalása miatt kizárták az egyetemről, és hosszú évekig nem publikálhatott. Heller hozzátette: az is előfordult, hogy az 1956-os forradalom miatt perbe fogott emberek ügyében védőtanúként szerepelt, illetve hogy akkori külföldi útjai során megpróbálta elérni, a francia és a lengyel írószövetség támogassa a disszidens magyar írószövetséget.
– Aki itt élt, annak óvatosan kellene fogalmaznia, amikor másokat vádol. Lám, Heller Ágnesről is kiderült, hogy – finoman szólva – az ő életútja sem egyenes, és ő is csak korunk gyereke, esendő, mint még sokan mások – kommentálta a Magyar Nemzetnek a nyilvánosságra került 1959-es levelet Keresztes Lajos történész. Kifejtette: bebizonyosodott, hogy a balliberális oldal „nagy bölénye" a tudományos máz mögött évek óta játszhatta a politikai színárnyalatnak megfelelő szerepét, mozgósíthatott külföldön. – Miközben a baloldali értelmiség nem érti meg, hogy néhány lépést meg kell tenni, gondolok itt az új alkotmányra vagy a médiatörvényre, addig elvárják, hogy őket értsék meg, és múltjukat csak az adott korszak körülményei között értékeljék – mutatott rá a történész. Rávilágított: a baloldal prekoncepciója szerint a jobboldal alpári és primitív, ám a baloldal száz éve külföldi segítséggel próbálja meg „civilizálni" az országot. De mindezt Jászi Oszkártól Heller Ágnesig úgy teszi, hogy kiszolgálja a külföld igényeit. Mostanra azonban a magyar társadalom átlátta e színjátékot, és a tavalyi váltás óta az is kiderült: lehetséges kulturális rendezvény Heller Ágnes nélkül.
– Heller Ágnes levele az írástudók árulásának egy újabb bekezdése – vélekedett lapunk kérdésére Kahler Frigyes történész, a modern kori magyar történelem szakértője. Hozzátette: ismét nyilvánvalóvá vált, hogy a magukat baloldalinak definiáló értelmiségiek mindenáron fenn akartak és akarnak maradni; úgy tűnik, gyógyíthatatlan betegségük, hogy a hatalmat ki akarják szolgálni. Hozzáfűzte: nem is lehet csodálkozni azon, hogy nem változott semmi az elmúlt évtizedekben, Heller Ágnes 1959-es viselkedéséből egyenesen következik mai szerepe, így az is, hogy a nyugati sajtóban egyszerűen letagadja a 2006-os szemkilövéseket, illetve hogy külföldön támadja a médiatörvényt. – Az mindenképpen leszögezhető: ez a magatartásforma nem követhető – nyomatékosított Kahler Frigyes.
A levél felfedezője Hankiss Ágnes, a Hamvas Intézet vezetője, aki a Magyar Országos Levéltárban folytatott kutatásai során bukkant a dokumentumra. A Magyar Hírlapnak elmondta, Heller a demokrácia fő védelmezőjének szerepében folytat lejáratókampányt Európa-szerte a Fidesz-kormány ellen. Szerinte a filozófus „hisztérikus haragjának és elfogultságának" gyökereire világíthat rá ez a levél, amelyben gyakorlatilag üdvözli az „ellenforradalom" leverését, ami azért is szomorú és rettenetes, mert ekkor már a legtöbb bebörtönzés és kivégzés megtörtént. Heller Ágnest idén márciusban kitüntette az MSZP nőtagozata egy közéleti díjjal. Az eseményen ott volt Mesterházy Attila pártelnök és Gurmai Zita, a nőtagozat elnöke, EP-képviselő is. Tegnap egyik politikust sem tudtuk elérni. Heller Ágnes a közelmúltban az Európai Parlamentben arról beszélt, hogy 2006 őszén nem lőttek az emberekre.
Lakkírozás
Magyar Nemzet, 2011. április 22. – Körmendy Zsuzsanna
Egy 1959-ben a Pártnak írt, egyszerre vádaskodó, önvádló és alázatoskodó hangú levél tartja izgalomban az újságot olvasó, hírekre éhes embereket. Írója Heller Ágnes. Ha a levél elolvasása után összes gyomorizmunkat megfeszítve émelygésünkön úrrá lettünk, akkor is nagyon nehéz azt éreznünk, hogy Heller nem tehetett mást, bűne bocsánatos.
Nem. A levélből kiderül, hogy írója nem az életéért, hanem csak a Párt általi elfogadottságáért, azaz saját karrierjéért küzdött, igen kétes eszközökkel. (Pl. bevádolt barátját név szerint említi.) Az iromány hemzseg a helyesírási hibáktól, Heller még az általa idézett Anatole France nevét sem tudja helyesen leírni, de erre most ne vesztegessünk szót. Ennél sokkal fontosabb a levél tónusa. Heller Ágnes levelében megveszekedett megfelelni akarás rejlik. Mint írja, sokáig várta a felsőbb pártszervektől, hogy rámutassanak hibáira, és mivel ez nem történt meg, a dolgok elébe megy. Biztosítja az elvtársakat arról, hogy 1956-ot ellenforradalomnak tartja, bár erre csak a leverése előtt döbbent rá: „leverése után részben lakkírozni (sic!) kezdtem – bizonyos értelemben még egy forradalmi szakaszáról is beszéltem – másrészt úgy véltem, hogy belső erőből is le lehetett volna verni". Lebilincselő okfejtés, az pedig különösen megragadó, hogy eszerint volt előképe Heller agyában a védtelen lakosság ellen mozgósítható felfegyverzett erők iránti bizalomnak, amelynek az Európai Parlamentben is hangot adott. Azon kívül, hogy hazugságával megtévesztette a brüszszeli fórumot, idehaza egyet biztosan elért: ma már pesti szállóige, a cinizmus mértékegysége a „nó van sat, nó van torcsörd". Mondhatni: „lakkírozás".
Heller már 1959-ben is mindenen és mindenkin túl akart tenni. Önmagán is. Az elvtársakon is. Hiszen, mint olvashatjuk, ő volt az, aki várta a kommunistákat, hogy vívódásait orvosolják. (Legalább várta őket valaki.) De ők elhanyagolták feladataikat. S mit tett erre Heller? Elvégezte azoknak az elvtársaknak a dolgát, akik lusták voltak őt elintézni. Leírt nekik saját hibáiról, politikai vakságáról mindent, hogy lássák őt szellemi pőreségében. Lukácsista nézeteit kívánságra másképp fésülte. Feltétlen hűségét bizonygatta. Muszáj volt önként jelentkeznie, és leírnia sokszor: ellenforradalom volt! Nyilvánvalóan ellenforradalom volt!
Ehhez képest 2007-ben Heller Ágnes egy berlini látogatása után azt nyilatkozta az MTI-nek: „Számomra 1956 olyan szent volt, mint semmi más. Életem legnagyobb politikai élménye az 1956-os forradalom volt." Aztán még csőcselékezett kicsit, merthogy a csőcselék idehaza elrontja az ő ötvenhat szentségére emlékező ünneplését. Ah! Berlinben amúgy a magyar forradalomról tartott előadást, mint a kérdésben legavatottabb.
Vajon hallgatóságának idézett-e abból az 1959-ben írt levélből, amely most a levéltárból előkerült? És sosem jutott eszébe, hogy azért voltak más lehetőségek is? A nagy magyar filozófus, Hamvas Béla, akinek tudása Hellerével össze sem vethető, de világhíre, ismertsége huszadakkora sincs (talán rosszul választotta meg jellemét és barátait), raktárosként dolgozott 1951-től egészen 1964-ig. Biztosak lehetünk benne, hogy ha 1959-ben felkerekedik, elmegy az inotai postahivatalba, és ott olyan szép levelet ír a Pártnak, mint Heller Ágnes, ő sem erőművekben, fizikai munkásként dolgozta volna végig a fél életét.
Nem az ítélkezésre szakosodtam, inkább a megértésre. Szeretném megérteni Heller Ágnest is. De még azt sem tudom neki megbocsátani, amit Kosztolányi Dezső és Babits Mihály ellen vétett. Előbbit némi áttétellel lefasisztázta, utóbbit polgári liberalizmussal gyanúsítgatta, ami akkor felért egy pedofilváddal. Kosztolányi szerinte „végiggondolva az erkölcsi relativizmus gyakorlatát, egy olyan politikai nihilizmus körvonalát vetíti előre, melyet majd a fasiszta »rend« valósít meg". Vagyis a „köpönyegforgató" Kosztolányi is bekapta a fasiszta mételyt. (Legközelebbi lefasisztázásunkkor nyugtassuk meg magunkat, hogy Kosztolányi is velünk van, jó a társaság.)
Miféle erkölcsi magaslatot képzelt maga alá Heller Ágnes, hogy egy Babitsot és egy Kosztolányit tett a hűvösre rosszindulatú és hazug szavaival? És ma? Ma miféle erkölcsi magaslatról osztja ítéleteit ő, éppen ő, a „szolgalelkű magyarokról"? Azokat a „szolgalelkű magyarokat" '56-ban felakasztották, börtönbe csukták. Azok ítélkeztek felettük, akiknek lábaihoz Heller, levele tanúsága szerint, három évvel a levert forradalom után alázatosan odadörgölőzött. Akkor hát ki a szolgalelkű? Az, aki végigharcolta a forradalmat, és ezért kivégezték vagy börtönbe csukták, vagy az, aki kimegy Brüsszelbe, hogy elhazudja a tényeket Magyarországról? Az, akit halálra ítéltek, mint Wittner Máriát, és egy sötét cellában ült hosszú évekig, vagy az, aki árulásokkal teli, meghunyászkodó levelet írt a Pártnak, és önként kaserolta magát a gyilkosok előtt?
Erős fényeket vet ez a Pártnak írt levél Heller mai megnyilvánulásaira. Hirtelen megértjük, hogy miért kellett neki Orbán Viktort állandóan Mussolinihez hasonlítania, miért populistázta őt le, miért féltette tőle a demokráciát, s egyáltalán miért jajong, miért vádaskodik örökké, miért olyan elfogult, és miért szorult belé annyi gyűlölet. Az ember egy idős nőn nem szívesen veri el a port. De megvallom, a jellem ilyen fokú korrodálódásával, mint ami Hellernél történt, ritkán lehet találkozni.
|
