Tartalomjegyzék

ROMÁNIA

A román külügyminisztérium érdemdíjjal tüntette ki Járóka Líviát

MTI, 2010. október 31.

A román külügyminisztérium a kisebbségek társadalmi befogadásának elősegítése érdekében kifejtett tevékenységéért érdemdíjjal tüntette ki Járóka Lívia fideszes európai parlamenti képviselőt.

A díjat a nyomorban élő gyermekek oktatási integrámaertciójával foglalkozó Ovidiu Rom nevű romániai civil szervezet bukaresti jótékonysági estjén vehette át, amelynek sztárvendége Nicolas Cage színész volt. A kitüntetést Teodor Baconschi román külügyminiszter adta át Járóka Líviának. Az esemény alkalmából a magyar politikus az MTI-nek elmondta, hogy a díjat azoknak a civil szervezeteknek ajánlja fel, amelyek helyi szinten dolgoznak a roma és általában a szegény gyerekek integrációjáért.
A díjátadást követően beszédében felhívta a figyelmet arra, hogy abban az időszakban kapja a díjat, amikor egész Európa kezdi felismerni: a mintegy 12 millió európai roma kirekesztése olyan közös probléma, amely európai megoldást igényel.

A néppárti politikus szerint a díj odaítélése azt üzeni, hogy a romák társadalmi befogadása az Európa előtt álló egyik legégetőbb stratégiai kihívás. Járóka Lívia kifejezte reményét, hogy az Európai Unió képes lesz útnak indítani egy olyan stratégiát, amely rövidtávon megakadályozza a mélyszegénység átörökítését, középtávon kiegyenlíti a leszakadó kistérségek hátrányait, hosszútávon pedig képessé teszi a ma reménytelenségben és nyomorban élő tömegeket, hogy egyenlő európai polgárokká váljanak.

Az MTI-nek nyilatkozva hangsúlyozta, hogy a romák integrációja érdekében kidolgozandó európai stratégia ennek a hosszas fejlődési folyamatának a kiinduló 10 százalékát biztosíthatja, a célok sikeres megvalósítása érdekében azonban a tagállamoknak és az önkormányzatoknak további 20-20 százalékkal kell hozzájárulniuk tevékenységükkel. A fennmaradó 50 százalék viszont - mint mondta - a romákon múlik, ezért elengedhetetlenül fontos, hogy megerősödjön a cigány önszerveződés Európában.

A politikus hangsúlyozta, hogy Európában a roma gyerekeknek közel fele hátrányos iskolába jár és gyenge minőségű oktatásban részesül, ami nem teszi lehetővé a továbbtanulásukat. "Márpedig Magyarországnak alapvető érdeke ennek megváltoztatása, hiszen a munkaerő tekintetében ezeknek a gyerekeknek óriási jelentőségük lesz évtizedeken belül" - mondta Járóka Lívia.

Bizalmatlanságit „kapott" a tanügyi törvény is

Új Magyar Szó, 2010. november 1.

Százharminchét liberális és szociáldemokrata honatya aláírásával nyújtották be az ellenzéki pártok azt a bizalmatlansági indítványt, amelyet az váltott ki, hogy a kormány múlt csütörtökön felelősséget vállalt a tanügyi törvényért.

Százharminchét liberális és szociáldemokrata honatya aláírásával nyújtották be az ellenzéki pártok azt a bizalmatlansági indítványt, amelyet az váltott ki, hogy a kormány múlt csütörtökön felelősséget vállalt a tanügyi törvényért. A 22 oldalas kezdeményezés benyújtásakor Ecaterina Andronescu volt oktatásügyi miniszter tanügyellenesnek és románellenesnek nevezte a jogszabályt.
Az alkotmány értelmében a felelősségvállalás pillanatától számított három napon belül bizalmatlansági indítványt lehet benyújtani, amelyet a parlament két házának együttes ülésen, öt napon belül kell ismertetni. Újabb három nap múlva következik az indítvány vitája és a szavazás. Ha az indítványt elfogadja a parlament, a kormány megbukik, ha viszont elutasítja, a felelősségvállalás tárgyát képező törvénytervezet elfogadottnak minősül.
A kormány megbuktatásához legalább 236 szavazat szükséges, ez azonban több, mint amennyivel az ellenzék rendelkezik. A múlt szerdai szavazáson a PSD és a PNL kezdeményezésére 219-en szavaztak. A kormánypártok – PD-L, az RMDSZ és az UNPR – úgy döntöttek, hogy képviselőik és szenátoraik nem szavaznak, és tartózkodott a szavazástól a nemzeti kisebbségek képviselőházi frakciója is.
Maga Victor Ponta PSD-elnök sem hisz az újabb indítvány sikerében, mint mondta: realista szemmel nézve nem valószínű, hogy változna a szavazatok megoszlása a múltkori voks eredményéhez viszonyítva. Hangsúlyozta: újabb lépésükkel a szociáldemokraták egyértelműen jelezni kívánják a pedagógusoknak, hogy ha a PSD hatalomra kerül, megváltoztatja „ezt az ostoba és visszás jogszabályt, a Funeriu–Boc-törvényt".
A szociáldemokraták és a liberálisok egyébként a felelősségvállaláskor kivonultak a parlament két házának együttes üléséről, az ellen tiltakozva, hogy a kormány úgy vállal felelősséget az oktatásügyi törvényért, hogy nem várja meg az Alkotmánybíróság november 3-án esedékes döntését, miután Mircea Geoană, a szenátus szociáldemokrata elnöke benyújtotta az ellenzék kifogásait a törvény ellen.
Az ellenzék azt is megengedhetetlennek tartja, hogy a kormány egy olyan tervezetért vállal felelősséget a törvényalkotási folyamat közepén, amelyet előzőleg elfogadott a képviselőház, a szenátus pedig elkezdte a vitáját.

Antonescu-kultusz a marosvásárhelyi iskolában?

Krónika, 2010. november 1. - Szucher Ervin

Az 1991-ben kiadott Ion Antonescu şi Garda de fier (Ion Antonescu és a Vasgárda) című kötet ékesíti a marosvásárhelyi Serafim Duicu kéttagozatos általános iskola vitrinjét. A kötet – borítóján a háborús bűnös marsall portréjával – a főbejárattal szemben álló kirakat közepén kapott helyet. Radu Botez iskolaigazgató azzal mentegetőzött, hogy a könyv az iskola névadójának munkásságát képezi, ráadásul a vitrint így „örökölte" elődjétől. Dumitru Matei főtanfelügyelő a Krónikának megígérte, hogy eltávolíttatja az iskolából a Duicu özvegye által adományozott kötetet. Ion Antonescu és a Vasgárda népszerűsítése a fasiszta jelképek kultuszát tiltó 2002/31-es sürgősségi kormányrendelet előírásaiba ütközik.

Miután a legtöbb településen a hatóságok alkalmazkodtak a 2002/31-es számú sürgősségi kormányrendelethez és eltávolították a háborús bűnösöknek emléket állító szobrokat és emléktáblákat, megváltoztatták az utcák, terek és intézmények nevét, Marosvásárhely egyik általános iskolájában előkelő helyen, a főbejárattal szemben elhelyezett vitrinben díszeleg a Ion Antonescu şi Garda de fier (Ion Antonescu és a Vasgárda) című kötet - tudósít a Krónika.ro. A háborús bűnösnek nyilvánított marsall könyvborítóra nyomtatott képe az erdélyi román történelem kiemelkedő személyiségei, Gheorghe Şincai, Petru Maior, Alexandru Papiu Ilarian, Octavian Goga társaságában tekint a belépőre.
A kötet közel húsz évvel ezelőtt, Serafim Duicu irodalmár és közíró és az iskola későbbi névadójának tollából, a Rom-Edition Kiadóházban látott napvilágot. Szerzője, aki az 1990-es évek elején mind a közéletben, mind a helyi Cuvântul Liber napilapban számtalanszor tett tanúbizonyságot nacionalista eszméiről, tisztára mossa Ion Antonescut, akit nemzeti hősként állít be. Ezelőtt tizennégy évvel bekövetkezett haláláig Duicu számos kisebbségellenes cikket írt, Maros megye művelődési főfelügyelőjeként pedig nemcsak a magyarokat, hanem az európai gondolkodású románokat is megpróbálta lejáratni, vagy legalábbis háttérbe szorítani. Halála után előbb iskolát, majd – az RMDSZ-tanácsosok döntő szavazataival – utcát neveztek el róla Marosvásárhelyen.

A gyerekeket nem zavarja

A Bodoni utcai iskola folyosóin a gyerekek, pillantást sem vetve a vitrinre, rohangálnak az épület egyik végéből a másikba. Amikor a Krónika újságírója találomra egyikükre rákérdezett, hogy tudja-e, ki az a katonatiszt, akiről könyvet írtak, képe meg ott díszeleg a borítón, nemet int. Aztán, hogy ne tűnjön teljesen tudatlannak, kiböki, hogy „biztos valami hős". Elmondja, hogy ő a román tagozat hatodikosa, szereti nézni az akciófilmeket, de eddig egyikben sem látta Antonescut. Társa viszont magabiztosan állítja, hogy „egy nemzeti hős, akivel Románia megnyerte a második világháborút".
Egy náluk valamivel nagyobb magyar fiú is a világégéshez kapcsolja Antonescu nevét. „Valamit hallottam róla, hogy állítólag Hitlerrel meg Horthyval együtt vívták a világháborút. A nagytatám mesélte, hogy nagyon sok zsidó életéért felelős. De egyszer az egyik román katona- vagy rendőrtiszt szomszédunk azt mondta, hogy ebből semmi sem igaz, a zsidókat csak a németek meg a magyarok ölték. Ezek után fogalmam sincs, hová tegyem ezt az embert" – mondja a tizenhárom éves fiú, megvallva: eddig meg sem fordult a fejében, hogy Romániának is vannak háborús bűnösei.

Az illetékesek csak csodálkoznak

Radu Botez iskolaigazgató szerint a Ion Antonescu şi Garda de fier című kötet eddig nem keltette fel senkinek a figyelmét, alulírott az első, aki szóvá teszi. „Félreértés ne essék, mi nem Antonescunak szeretnénk emléket állítani. A vitrinbe iskolánk névadója munkái kerültek, azok a könyvek, amelyeket Serafim Duicu özvegye adományozott nekünk. Ha valakit zavar – és valóban zavarhat is –, minden további nélkül kivehetjük onnan" – fejtette ki a Krónikának az igazgató. Mentségül Botez hozzáfűzte, a könyv sokkal régebbről ott van, mint amennyi ideje ő vezeti az iskolát, és megígérte, hogy hamarosan ő is elolvassa.
A Krónika.ro kérdésére, hogy mi a véleménye a kiállított tárgyról, Dumitru Matei főtanfelügyelő is meglepődésének adott hangot. Kijelentette: nem tudott arról, hogy a kötet ki van állítva, de utánanéz a történteknek és eltávolíttatja onnan. „Egyértelmű: egy ilyen kötetnek nincs mit keresnie az iskola vitrinjében" – szögezte le a főtanfelügyelő, megköszönve az értesítést.

ERDÉLY

Az udvarhelyszéki RMDSZ elnöke lenne Verestóy Attila

Marosvásárhelyi Rádió 2010. november 2.

Dr. Verestóy Attila szenátor indul az udvarhelyszéki RMDSZ-elnök választáson, ugyanakkor lemondott a tisztújítást koordináló testületi tagságáról. Az augusztusban visszalépett Bunta Levente helyett új vezetőt kell választania az udvarhelyszéki szervezetnek, a tisztújítás koordinálására nemrég alakult meg egy testület. 421 küldött szavaz majd az új udvarhelyszéki RMDSZ elnök személyéről. A széki Alapszabályzat értelmében az elnökjelöltek a jelölést elfogadó nyilatkozaton kívül, meg kell szerezzék a Küldöttgyűlésen képviselettel rendelkező legalább két testület támogatását, amelyek közül az egyik kötelezően települési támogatás kell legyen. A tisztújító küldöttgyűlést november 26.-án, vagy december 9.-én tartják, a végső döntést a napokban hozza meg a testület, ezt követően sor kerül a tisztújítás hivatalos meghirdetésére is.

Tizenkét pont (s néhány vessző)

A székely Don Quijote szerepére kell keresni valakit, Sancho Panza már van.
Új Magyar Szó, 2010. November 12. – Székedi Ferenc

Nevezzük Z-nek, aki elküldte nekem Marosvásárhelyről Szász Jenő MPP-elnök beszédét a Magyarok XXI. című konferencián, és arra kért, írjam meg róla a véleményem. A tanácskozást, mint ismeretes, Schmitt Pál, a Magyar Köztársaság elnöke szervezte romániai látogatása alkalmából, a polgári elöljáró szavaiban pedig amúgy sincs semmi titok, hiszen ott olvasható pártjának honlapján.
Mindenekelőtt egy kis összefoglaló. Szász Jenő úgy vélekedik: 1. A Kárpát-medencében a magyarság egysége nem csak nyelvi, kulturális, mentális egységen alapul, hanem egyfajta politikai sorsközösségen is. 2. Az autonómiatörekvéseket a magyar alkotmányban szentesíteni kell, az anyaországot, mint oltalmazó hatalmat, ezirányú kötelezettségekkel kell felruházni.
3. Az erdélyi és székelyföldi magyarok teljes joggal vegyenek részt a magyarországi általános választásokon, a képviselőházban legyenek fenntartott helyek a határon túli magyar közösségek számára. 4. A magyar állampolgárság nem csak jogokról, hanem kötelezettségekről is szól. Következésképpen fizessünk egészségügyi biztosítást Magyarországra is, amelyből Székelyudvarhelyen a magyarországi Országos Egészségügyi Pénztár létrehozhatna egy kórházat.
5. A szórványvidékek magyar gyerekeit Székelyföldre kell hozni tanulás céljából. Ha itt szocializálódnak, itt vernek gyökeret, kevésbé veszélyezteti őket az asszimiláció illetve a kivándorlás veszélye. 6. Közös erővel tovább kell fejleszteni a Sapientia és a Modern Üzleti Tudományok Főiskolája által működtetett egyetemi hálózatot. Küzdeni kell az Állami Magyar egyetem visszaállításáért.
7. Minden eszközzel támogatni kell, hogy a mindenkori „román" bajnok például jégkorongban és teremfutballban székely csapat legyen. 8. Magyar állami tulajdonban lévő vállalatok biomassza alapú, a zöld energia termelését célzó hőerőműveket telepítsenek Gyergyó-, Udvarhely-, Csík- és Kézdiszék központjaiba. Magyarországi tőkével kellene értékesíteni a víz- és ásványvíz-kincsekben, illetve a turizmusban rejlő lehetőségeket is.
9. A Székelyudvarhely és Csíkszereda közötti 13/A országút mellett fekvő, Cekend-tetőn létesítsenek repülőteret a Székelyföldnek. A reptérnek kijelölt hely gyakorlatilag Székelyföld mértani közepe, és egy órára csökkentené a Budapest–Székelyföld utat. Így Schengen után Székelyföld gyakorlatilag a magyar világ részévé válik.
10. A székelyföldi és erdélyi gazdák megsegítésére alakuljon értékesítéssel foglalkozó szövetkezeti hálózat. 11.Vezessenek be székely pénzt, azaz pénzt helyettesítő utalványt. 12. Filmesítsék meg a székelység több, mint ezeréves szabadságharcát. Csaba királyfi szerepére kérjenek fel egy Mel Gibson-i szereplőt és egy hollywoodi produkcióval feledtessék „drakulát".
A véleményem: 1. A politikai sorsközösség nem szerepel egyetlen nemzet jellemzői között sem. 2. Magyarország és Románia uniós és NATO-tagok, egymás viszonylatában egyik sem hatalom. 3. Eldöntendő, hogy az Országgyűlés állami vagy nemzeti intézmény. 4. A jelenlegi, feketén még egyszer megfizetett egészségügyi szolgáltatásokért egy helyen adózni is sok. 5. A gyermekeket elszakítani családjuktól – janicsárság.
6. A MÜF kilőtte a PKE-t, azaz a Partiumi Keresztény Egyetemet a hálózatból. 7. A székelyföldi csapatok legalább fele, nem csak a két említett sportágban, külföldi vagy román 8. Senki nem gátolta meg, a piac mindenhol hazai és nemzetközi. 9. A járatok legyenek fenyőfapadosok, a forgalmat a Zöld Erdély és a Zöld Székelyföld egyesületek közösen irányítsák.
10. A Romániai Magyar Gazdák Egyesülete és más székelyföldi gazdaegyesületek éppen most birkóznak egymással, hogyan tapossanak az édes anyaföldbe bármilyen jóravaló kezdeményezést. 11. A székely pénz egy nap múlva olyan lesz, mint a vatikáni valuta.12. A székely Don Quijote szerepére kell keresni valakit, Sancho Panza már van.
Kedves Z.! Bocsásson meg a tömörségért, a politikusoktól eltérően a még mindig nyomdapapírt használó újságírók a szerkesztők megszabta terjedelmi korlátok között fogalmazzák meg mondanivalójukat.

KÁRPÁT-MEDENCE

Hat év után újra tanácskozik a Magyar Állandó Értekezlet

Magyar Nemzet, 2010. november 2.

Összehívja a magyar kormány a Magyar Állandó Értekezletet (Máért), a hatéves szünet után pénteken a Parlamentben rendezendő tanácskozás témái között az oktatási-nevelési támogatás és a státustörvény módosítása szerepel.

Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes a keddi budapesti sajtótájékoztatón elmondta: a Máért programját a határon túli szervezetektől beérkezett vélemények alapján állították össze. Kiemelte: alapvető követelése volt a határon túli magyar szervezeteknek, hogy miután a Gyurcsány-kormány évekig nem hívta össze a Máértet, az új kormány ezt tegye meg, s a nemzetpolitikai kérdéseket vitassák meg. Nekünk is egy identitásbeli kérdés, hogy próbáljuk meg jóvá tenni, amit az előző kormány elrontott – mondta, hozzátéve: ez egy egységes nemzet, a magyar nemzetpolitikai koncepciót nem lehet kialakítani a külhoni magyarok nélkül.

Közölte, hogy a szlovákiai Híd–Most nem kapott meghívást a Máértra, mert – a meghívott határon túli magyar szervezetek véleményével összhangban – a tanácskozást legitim magyar szervezetek fórumának tekintik. Ez fundamentális kérdés a magyar megmaradás érdekében – emelte ki a miniszterelnök-helyettes. A Híd–Mosttal – amely többször deklarálta, hogy nem magyar pártnak, hanem vegyes pártnak tekinti magát – ugyanakkor korrekt, partneri viszonyra törekednek – fűzte hozzá Semjén Zsolt.

A korrekt partneri kapcsolat az egy dolog, és a Máértra való meghívás az egy másik dolog – fogalmazott a kereszténydemokrata politikus. Semjén hozzátette: ha ezen túlléptek volna, és magyar pártok helyett vegyes pártok is meghívást kaptak volna, akkor „ennek nem lenne vége". Példaként említette, hogy a Szerb Demokrata Pártban három magyar is mandátumot szerzett. Minden olyan nem magyar identitású párt is joggal kérhetné ezentúl meghívását, ahol létrehoztak magyar tagozatot, vagy magyar emberek, vagy magyar nevű emberek szerepelnek a politikusaik között. Ez a magyar jelleg feladását jelentené, ami az asszimilációt segítené elő – fogalmazott.

Közölte azt is, hogy elkészült a kettős állampolgársággal kapcsolatos tudnivalókról szóló honlap, amely minden technikai és tartalmi információt tartalmaz. Kérdésre válaszolva ismét megerősítette: személyes és pártja véleménye, hogy a határon túli magyarok szavazati jogot kaphassanak, az az Országgyűlés bölcsessége, hogy milyen megoldást választ. Hozzá a horvát példa áll a legközelebb, ahol a külhoniak pártlistán adhatják le voksaikat. A konzultációk során egyértelművé vált, a határon túli magyarság ragaszkodik a szavazati jogához.

Répás Zsuzsanna nemzetpolitikai helyettes államtitkár kiemelte: a Máért legfontosabb mondanivalója az újjáalakulás. Újrakezdjük a munkát, újra rendszeres fórumot szeretnénk biztosítani a magyar szervezetek számára – fogalmazott, hozzátéve: ez egy olyan fórumot jelent, ahol közösen megbeszélhetik a valamennyiüket érintő ügyeket.

Jelezte: újraindítják a Máért melletti bizottsági rendszert. Napirenden lesz a státustörvény módosítása is, amit azért kell megtenni, mert mostani formájában azok, akik magyar állampolgárságot szereznek, nem tartozhatnának hatálya alá. Azt is szeretnék, ha az oktatási-nevelési támogatás újra vonatkozna az óvodásokra is.

Felidézte, hogy a Máért 1999. február 20-án alakult meg intézményes formában, előzménye az 1996-ban kétszer ülésező magyar–magyar csúcs, amit azonban az akkori Horn-kormány nem folytatott. Semjén Zsolt emlékeztetett arra, hogy a Máértet utoljára 2004 novemberében Gyurcsány Ferenc hívta össze, amikor azonban a határon túli magyar szervezetek nem osztották álláspontját a kettős állampolgárság kérdésében, „dühében többet nem hívta össze".

A magyar kormány, a parlamenti pártok, a határon túli magyar szervezetek és európa parlamenti képviselettel rendelkező szervezetek részvételével tartandó értekezletre meghívást kapott Erdélyből a Romániai Magyar Demokrata Szövetség, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, és a Magyar Polgári Párt, a Felvidékről a Magyar Koalíció Pártja, a Vajdaságból a Vajdasági Magyar Szövetség és a Vajdasági Magyar Demokrata Párt, Kárpátaljáról a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség és az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség, Horvátországból a Horvátországi Magyarok Demokratikus Közössége és a Magyar Egyesületek Szövetsége, Muravidékről a Muravidéki Magyar Önkormányzati Nemzeti Közösség. Meghívást kapott a Nyugat-európai Országos Magyar Szervezetek Szövetsége, három képviselőt hívnak meg az USA-ból, a Kanadai Magyar Kultúrközpont, a Kanadai Magyar Kulturális Tanács, a Latin-Amerikai Magyar Országos Szervezetek Szövetsége és Ausztráliából az Új Dél-Walesi Magyar Szövetség.

Semjén Zsolt kérdésre válaszolva beszélt még arról, hogy szeretné, ha a Máért az uniós magyar elnökség alatt is tartana majd ülést. Kitért arra is, hogy reményei szerint a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumát még az idén összehívja Kövér László házelnök.

Gyenge magyar szereplés Kárpátalján

MTI, 2010. november 1. |

A KMKSZ-nek egyetlen egyéni képviselőjelöltjét sem sikerült bejuttatnia a megyei tanácsba, az UMDSZ négy egyéni mandátumot
szerezhetett a a vasárnapi ukrajnai helyhatósági választásokon. Mindkét kárpátaljai magyar szervezetben kérdésesnek tartják, hogy pártlistán elérik a megyei tanácsba való bejutáshoz szükséges háromszázalékos küszöböt.

Nem végleges adatok szerint a várakozásoknál jóval gyengébben szerepeltek a kárpátaljai magyar szervezetek a vasárnapi ukrajnai helyhatósági választásokon; a voksolás magyar szempontból fontos eredményeire vonatkozó, megbízható információk később várhatók.

Az MTI érdeklődésére a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetségben (KMKSZ) elmondták, hogy a szervezetnek egyetlen egyéni képviselőjelöltjét sem sikerült bejuttatnia a megyei tanácsba (közgyűlésbe), míg az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) választási stábjában azt közölték, hogy minden bizonnyal négy egyéni jelöltjük mandátumot szerez a megyei képviselőtestületben. Mindkét szervezetben kérdésesnek tartják, hogy pártlistán elérik a megyei tanácsba való bejutáshoz szükséges háromszázalékos küszöböt.
Kárpátalján a választásra jogosultak közel 55 százaléka vett részt a szavazáson. A voksolás előzetes eredményei szerint megyei szinten és a járások többségében a munkácsi Viktor Baloga vezette Egységes Centrum (JC) párt szerezte meg a szavazatok többségét, maga mögé utasítva a kormányzó Régiók Pártját. A JC minden magyar körzetben indított magyar nemzetiségű jelölteket, akik a legtöbb helyen legyőzték a magyar szervezetek jelöltjeit.

Előzetes adatok szerint Gajdos Istvánt újraválasztották Beregszász polgármesteri tisztségében, s ugyancsak megkapta a következő ciklusra a választók bizalmát Lengyel Zoltán, Munkács polgármestere is. Ungváron valószínűleg Viktor Pogorelov váltja a botrányaival nemzetközi ismertségre szert tett Szerhij Ratusnyakot a polgármesteri székben. Pogorelov korábban már állt a megyeszékhely élén.

A város történelmi nevének visszaállításáról Beregszászon vasárnap tartott helyi népszavazás végeredménye szakértői vélemények szerint csak napok múlva válik ismertté. A zakarpattya.net.ua kárpátaljai hírportál úgy értesült, hogy a referendumon a szavazatok nagyjából fele-fele arányban oszlottak meg. Ez egyébként, ha így van, tükrözi a város magyar és nem magyar nemzetiségű lakosainak az arányát.

Az 1944-es megtorlás áldozataira emlékeztek a vajdasági magyarok

Népszava, 2010. November 1.

Az 1944-es vajdasági magyarellenes szerb megtorlás áldozataira emlékeztek Csúrogon (Curug) a vajdasági magyarok - írta a szerbiai magyar sajtó.

A fölszólalók hivatalos szerb bocsánatkérést követeltek a dél-bácskai településen tartott vasárnapi megemlékezésen, amelyen részt vett többek között Ékes Ilona, a Fidesz parlamenti képviselője, Egeresi Sándor, a vajdasági tartományi parlament elnöke, Korsós Tamás, Magyarország szabadkai főkonzulja és Pásztor Bálint, a Vajdasági Magyar Szövetség szerbiai parlamenti képviselője.

1942 január-februárjában 3-4 ezer ember, szerbek, zsidók és magyarok vesztették életüket a horthysta honvédségi és csendőralakulatok "partizánvadász" razziáiban és kivégzéseiben. 1944 őszén kezdődött az akkori jugoszláv katonai hatalom megtorlása, amelyben egyes becslések szerint 40 ezer délvidéki magyar vesztette életét. A vajdasági magyarokat, németeket és horvátokat háborús bűnösöknek nyilvánították, vagyonukat elkobozták, hozzátartozóikat megbélyegezték.

Az egyik legkegyetlenebb megtorlás színhelyén, Csúrogon és két szomszédos településen, Zsablyán (Zabalj) és Mozsoron (Mosorin) összesen nagyjából 1300 embert öltek meg; szinte a teljes magyar férfilakosságot kiirtották. Csúrogon minden évben fakeresztet állítanak az áldozatok emlékére; az elmúlt 16 évben eddig mindegyik keresztet ismeretlenek megrongálták, illetve elvitték.

A nőket, a gyerekeket és az időseket 1945 januárjában nyitott marhavagonokban és gyalog indították el a Járek (Backi Jarak) településen létesített gyűjtőtáborba, ahol hat-nyolc hónapot kellett eltölteniük. Több mint száz településről deportáltak embereket a járeki táborba, szinte kizárólag magyarokat és németeket. Több mint hatezren belehaltak a nélkülözésbe, köztük több száz gyerek. A járeki csak egy volt az ez idő tájt a Vajdaságban működtetett 41 munkatáborból; ezekben összesen 140 ezer németet és több ezer magyart tartottak fogva.

Tavaly októberben a magyar és a szerb államfő megállapodott arról, hogy a két ország tudományos akadémiái felállítanak egy közös, magyar-szerb történész vegyes bizottságot az 1941 és 1945 közötti vajdasági események kivizsgálására. A Magyar Tudományos Akadémián már korábban megalakult ez a testület, a Szerb Tudományos Akadémián csak nemrégiben jelölték ki azt a kilenc szakembert, akik tagjai lesznek a vegyes bizottságnak.

INTERJÚK, ELEMZÉSEK, PUBLICISZTIKA

Elkopott a színes ernyő

Háromszék, 2010. november 2. – Simó Erzsébet

Antal Árpád polgármester, Sepsiszentgyörgy RMDSZ-szervezetének elnöke lemondását fontolgatja — derült ki hét végi nyilatkozatából. Nem ellenfelei hozták ki a sodrából, hanem — mit ad Isten — politikai eszmetársai.

Kár, hogy szavaiból nem derült ki pontosan, mi háborította fel, csak annyit tudtunk meg, rosszallja a klientúra tülekedését a szervezeten belül, s vágyai szerint a hozzáértésen és értékelvűségen nyugvó személyi politika szószólója lenne. Dicséretes elvek, kérdés csak az, s nem ártana, ha erre válaszolna, ki miért és miként akadályozta e vágyának beteljesülését, vagy kik is távolodtak el eme dicséretes alapelvektől.

Ilyen összefüggésben szemlélve a sepsiszentgyörgyi RMDSZ-elnök felkunkorodását, csak annyi olvasható ki szépen görgetett szavaiból, hogy vélhetőleg karcos ellentétek ütköztek össze a HKT egy éve halogatott újraalakításakor a sajtó kizárásával tartott ülésén. Rossz ómen, mert bizonyítja, amit kívülállók rég látnak s felrónak: az RMDSZ már jó ideje minden erejét a kormányzásban való részvételre, állás- és funkcióosztogatásra fordította, keveset törődött megyei, városi, községi szervezeteinek, illetve az alapszabályban rögzített tágabb, bővebb demokráciát biztosító testületeinek működtetésével. Azt is látni, a szövetség meglehetősen felületesen kezeli tagságát, hivatkozik ugyan rá, mint mögötte fölsorakozott erőre, de véleménye hidegen hagyja, s ami még lehangolóbb, fütyül a demokratikus vezetés igényének jegyében született testületek működtetésére. Példa erre legmagasabb fóruma, az SZKT, melyet két-három hónaponként összehívnak ugyan, de sem igazi, termékeny elemzést, sem a vezetést ellenőrző, rossz vagy kétes döntéseit elvető testületként nem jut szerephez. Funkciója annyi csupán, hogy a fontos döntések után a bólogatójánosok végighallgatják, megtapsolják a csúcsvezetés határozatait, s post festum szavazataikkal is megerősítik azt. A valódi döntések ellenben igen szűk körben, jóval korábban születnek. Ráadásul — csak az nem tudja, ki nem akarja — rég kikoptatták soraikból azokat, akik halvány ellenvéleményt fogalmaznak meg.
Már csak hab a tortán, hogy bizalmi embereik vezetik az önkormányzatokat, s hogy hiba a kalkulusba ne csúszhassék, övék, csakis övék a helyi politikai döntések joga is. Akárcsak huszonegy évvel ezelőtt, a Ceauşescu-rezsimben, amikor a megyei, városi, illetve községi első titkár dirigálta a néptanácsokat. Mondják, akkor diktatúra volt.

Az RMDSZ megszületése óta — több mint húsz éve — demokráciával, decentralizációval és ernyője sokszínűségével kampányol. Vizet prédikál, bort iszik.

Hiába áldozták életüket, szabadságukat mártírjaink?

Erdély.ma, 2010. november 1.

Ültem a Bogdánffy Szilárd vértanú Boldoggá avatásának szentmiséjén, hallgattam a felemelő beszédeket, a kórus csodálatosan szép énekét, és végig ugyanaz a lüktető gondolat motoszkált a fejemben: szegény Szilárd püspök úrnak, lehet, hogy rengeteg szép, jó gondolata, terve volt, de azoknak a kimondására sem adott esélyt az akkori világ... Jóformán még meg sem száradt a szentelése után az olaj, és már a börtönben, a vallató, kínzó kamrákban volt. Ők, a megannyi vértanúval, elítélttel megszenvedtek azért, hogy most, ma nekünk esélyünk legyen arra, hogy kimondjuk, megvalósítsuk a jó Istenre figyelő lélekkel mindazokat az igéket, válaszokat, melyeket a világunk lázasan keres.

Ott voltam Márton Áron dolgozó szobájában Gyulafehérváron, és ott is ugyanez a gondolat motoszkált a fejemben... Nekik nem volt lehetőségük alkotni, teremteni, szép, értékes gondolataikat megvalósítani, kivitelezni, nekünk ma ellenben hihetetlen tág teret biztosít az Isteni gondviselés.. Püspököket, papokat tüntetnek ki a legmagasabb állami elismeréssel, jelezve ezzel, hogy csak bátran beszélj, szólalj meg, mutass utat, vezessél bennünket...

Merünk-e megszólalni? Merjük-e kimondani a Márton Áronok, a Boldog Bogdánffy Szilárdak hitét, álmait, terveit, gondolatait? Merünk-e a tettek mezejére lépni, és átfogó népneveléssel, szervezéssel, a Szeretet országát tovább építeni? Merjük-e felemelni azt a zászlót, melyet szentéletű elődeink kezéből kivert a kommunizmus, vagy leragadunk a sebeink nyalogatásánál, a tragikus múlt feletti sopánkodásnál?

Isten akaratát kereső lélekkel Szentatyánk XVI. Benedek pápa meghirdette keresztény világunk újraevangelizálását, e célból intézményeket kreált.... Merünk-e szembe nézni ezzel a nagy feladattal? Élve a megannyi lehetőségünkkel, felvállaljuk-e a munkát?

Ilyen ez a szekularizált világ mondogatjuk! Ez igaz is, de a nagy kérdés az, hogy milyennek álmodta a mi Urunk Jézus Krisztus a világunkat? És milyennek álmodta Boldog Bogdánffy Szilárd és boldog emlékű Márton Áron püspök atyánk? Ők nem léphettek a tettek, a kivitelezés mezejére, de ma nekünk esélyünk van, nemcsak kimondani, hanem bölcs egymásra figyeléssel, alázattal valóra váltani mindezt amiért ők életüket, szabadságukat áldozták.

Erdő Péter Bíboros úr, egy „megnemmagyarázható fáradságról" beszélt mely ránehezedik a ma emberére, a Szilárd püspök Boldoggá avatásának elmélkedésében Nagyváradon. Biztos, hogy a gonosz ma a nyílt rabláncok helyett másfajta láncokkal próbál megállítani, megbénítani bennünket. A célja ugyanaz, maradjunk veszteg, ne merjük kimondani Istennek életadó igéit, ne merjünk az élet útján, akár gyöngeségünk tudatával is tovább menni, építeni a Szeretet Országát. Olyan jó lenne, ha ezt a láthatatlan láncot is szét mernénk, tudnánk tépni, és Isten akarata szerint megszólalnánk, cselekednénk!

Kisebb testvéri alázattal én ezért imádkozom, hogy Népem, Egyházam ne sodródjon, hanem nagy elődeink szellemében éljen és cselekedjen!

szeretettel, Csaba t.

IWIW Twitter Facebook Yahoo MyWeb Google
Cimkék:   
Kapcsolódó cikkek