Antal Árpád: össze kell fogni Tőkéssel
Krónika, 2010. december 22. – Gyergyai Csaba
Az RMDSZ székelyföldi szervezetének létrehozását sürgeti Antal Árpád András, az RMDSZ sepsiszentgyörgyi elnöke. A Krónikának adott interjújában a háromszéki politikus hangsúlyozta, az újonnan létrehozandó regionális szervezet jobban össze tudja hangolni és hatékonyabban tudná irányítani a térség autonómiapolitikáját. Szerinte a román kormányban szerepet vállaló RMDSZ-nek együtt kell működnie a magyar kormány támogatását élvező Erdélyi Magyar Nemzeti Tanáccsal és Tőkés Lászlóval.
Több alkalommal is hangot adott azon véleményének, miszerint létre kell hozni az RMDSZ székelyföldi szervezetét. Miért tartja ezt szükségesnek?
– Erre vonatkozóan már az alapszabály módosítását célzó javaslatunkat is beterjesztettük. Szükség van egy olyan regionális szervezetre, amely össze tudja hangolni, irányítani tudja a térség autonómiapolitikáját. A szövetség jelenlegi felépítése nem tette lehetővé, hogy hangsúlyosan megfogalmazzuk a régió igényeit, így egy közös székelyföldi szervezetben kell gondolkodnunk. Mint ismeretes, Háromszéken egyesítettük a területi szervezeteket, de a széki szervezetek autonómiáját növeltük.
Az RMDSZ székelyföldi szervezetének az lesz az elsődleges célja, hogy irányítsa a régió közpolitikáit, összehangolja a székek munkáját, stratégiákat tervezzen, és megvalósítsa azokat, hangsúlyosan képviselje a régiót és törekvéseit. Nekünk úgy kell kialakítanunk a régiókat, hogy azok magukban foglalják Székelyföld autonómiájának a keretét. És nemcsak a Székelyföldben kell a szervezetnek regionálisan gondolkodnia, hanem véleményünk szerint a Partiumban is.
Olyan vélemény is megfogalmazódott, miszerint a szórvány érdekeit sértené a székelyföldi RMDSZ megalakulása.
– Ellenkezőleg: mi továbbra is fenntartjuk azt a tapasztalaton alapuló véleményünket, hogy egy erős Székelyföld minden erdélyi magyarnak érdeke. A Székelyföld a szórványnak is belső anyaországa tud lenni mind adottságai, mind affinitása alapján. Nemzetpolitikai szempontból Erdélyben csak akkor lehet előre tervezni, ha számolunk egy erőteljes és versenyképes Székelyfölddel. Az egyéves fennállását ünneplő Székelyföld–Szórvány Program sikere azt mutatja, régiónk nemcsak felelősen érez a szórványban élőkkel szemben, de felelősen is cselekszik. Ezt a programot a jövőben tovább terjesztenénk.
Számos bírálat érte önt amiatt, hogy több sajtónyilatkozatban is az RMDSZ és az alakuló Erdélyi Magyar Néppárt összefogásának fontosságára hívta
fel a figyelmet. Miért tartja ezt fontosnak?
– Én 2004 óta politizálok, és azóta hiszek az együttműködésben, abban, hogy az erdélyi magyar szervezeteknek közös célkitűzéseik kell legyenek. Az összefogás hatékonyságára a legjobb példa a legutóbbi EP-képviselő-választás Háromszéken, amikor az RMDSZ-lista Tőkés Lászlóval az első helyen több szavazatot kapott, mint korábban a szövetség és Tőkés külön-külön. A szavazópolgárok egy részét éppen az összefogás mozgósítja szerintem. Az új párt alapítása lehetőség, ugyanakkor veszélyeket is rejt az Erdélyi Magyar Néppárt bejegyeztetése. Vállalkozóként bátran ki merem jelenteni: hiszek abban, hogy a politikai verseny előreviheti a romániai magyarság ügyét.
A politikai vezetők hozzáértésén múlik, hogy ezt a lehetőséget mire használják: egymást erősítik, vagy egymás ellen harcolva gyengítik az alakulataikat. A felelős politikusoknak tudniuk kell, hogy szükség van az összefogásra, hiszen másként nem érhető el a parlamenti bejutáshoz szükséges 5 százalékos küszöb. Egyértelmű most, hogy az új magyar kormánynak Tőkés László és az EMNT a partnere, így az erdélyi magyarság számára két erőforrás mozgósítható: az RMDSZ a román kormányban való részvételével, az EMNT a magyar kormány támogatásával segíthet. Ha ezt a két erőforrást egymással szembeállítjuk, kioltják egymást, ha egymás mellé állítjuk, erősek vagyunk.
Elképzelhető, hogy ön egy másfajta kapcsolat kialakítását is szorgalmazza az EMNT által alapítandó párttal?
– Értem, mire céloz. Én nem örülök személy szerint az új párt megalapításának – egy téglával sem fogok hozzájárulni az új szervezet létrehozásához –, és nem is támogatom ezt az ügyet, az együttműködést azonban továbbra is támogatni fogom az RMDSZ képviselőjeként. Ez két külön dolog.
Nem tart attól, hogy ez az állásfoglalás szankciókat vonhat maga után?
– Nem félek a büntetéstől. Autonóm politikusok vagyunk egy olyan szervezetben, amely az autonómiáért küzd.
A február végére időzített nagyváradi kongresszuson 18 év után tisztújításra kerül sor az RMDSZ-ben. Elképzelhető, hogy a szövetség háromszéki szervezete, vagy a székelyföldi RMDSZ, ha úgy tetszik, előrukkol egy önálló elnökjelölttel?
– A Kovászna megyei RMDSZ azt fogja javasolni a háromszéki küldötteknek, hogy fontolják meg Kelemen Hunor elnökké választását, hiszen személyében székelyföldi politikus kerülhet az elnöki tisztségbe. Januárban hivatalosan is döntünk arról, hogy a jelenlegi két elnökjelölt közül kit támogatunk a szavazatainkkal. Ha jól tudom, már a Hargita megyei RMDSZ is közölte, hogy Kelement támogatják, míg a Maros megyeiek részéről Borbély László is úgy nyilatkozott, jó megoldásnak tartja Kelemen Hunor jelölését az RMDSZ élére. Véleményem szerint meglepetésekre már nem nagyon lehet számítani. De talán túlságosan is sokat beszélünk az elnök személyéről.
Az RMDSZ reformja semmiképp sem egyetlen személyen fog múlni, ezt mi közösen kell hogy kivitelezzük. Csak együtt tudjuk elérni azt, hogy a szövetség megújuljon. A nagyváradi kongresszus után véleményem szerint az RMDSZ-nek az lesz a legfontosabb feladata, hogy egy vonzó jövőképet tudjon felmutatni az erdélyi magyarok számára, hogy az itt élők érezzék: ez a mi otthonunk, itt érdemes
tervezni a jövőt, érdemes itthon gyereket vállalni.
Most még tárgyalna Tőkésékkel Eckstein-Kovács Péter
Nyugati Jelen, 2010. december 21.
Hétfőn délután a Kós Károly Közösségi Központban mutatkozott be a sajtó képviselőinek Eckstein-Kovács Péter, aki elsőként jelentette be, hogy megpályázza a Markó Béla mandátumának lejárta után megüresedő RMDSZ-elnöki tisztséget.
„Nem Markó Béla és nem Traian Băsescu jelöltje vagyok, hanem a saját magam jelöltje – nyilatkozta Temesváron Eckstein-Kovács. – Nem azért jelöltettem magam, hogy legyen egy rangosabb beosztásom az RMDSZ-ben és nem indulok valaki ellen. Én jelentettem be elsőnek a jelölésemet és megígértem a saját (Kolozs Megyei RMDSZ –szerk.) szervezetemnek: nem fogok senki javára visszalépni, ha elindultam ezen az úton, akkor végigmegyek rajta."
Az államelnök kisebbségvédelmi tanácsosa hangsúlyozta: „Ha Kelemen Hunor azt mondja, hogy ő a folyamatosságot képviseli, akkor én azt mondom, hogy a változást képviselem!" Az újságírók kérdésére, hogy milyen változások elé nézne az RMDSZ Eckstein-Kovács Péter elnöksége alatt, az elnökjelölt árnyaltan fogalmazott: „Megtartó változást szeretnék, mert az RMDSZ olyan márkanév, amely alatt futottam én is húsz évet és az RMDSZ-esek olyan emberek, akikkel együtt szeretném tovább folytatni a politizálást. Van néhány téma, amelyekben markáns véleményem van: a korrupció-ellenes törvényhozás kapcsán szerintem az RMDSZ nem állt ki elég keményen, Verespatakkal kapcsolatban pedig az az álláspontom, hogy nekünk nem kell cián Erdélyben! Erénynek tartom, hogy az RMDSZ koalícióban volt az összes jelentős román párttal, szerintem a választók elvárják, hogy kormányon legyünk, mert akkor védve érzik magukat, szükség van arra, hogy a fővárosban legyen, ahová bekopogtatni és Jó napot!-tal köszönni. Ha viszont a kormányzati szerepvállalás a parlamenti bejutásnak a kárára van, akkor azt kell mondani, hogy viszontlátásra, fogni a kalapot és kilépni a kormányból! Nem mondom, hogy ezt most tegyük meg, mérlegelni kell, de ezt a lehetőséget korántsem zárom ki."
Az újabb magyar párt megalakulásával kapcsolatban Eckstein-Kovács Péter kijelentette: „Hibás döntésnek tartom, hogy az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsból egy új pártot akarnak létrehozni, ugyanakkor szerintem hibás döntés volt a tiszteletbeli elnöki címet megvonni Tőkés Lászlótól, ezt a szatmári kongresszuson is megmondtam. Ameddig nem lesz bejegyezve az új párt, szeretnék velük tárgyalni, meggyőzni őket, amikortól párt lesz, akkor már ellenfél, akkortól nincs mit tárgyalni. Megmérettetés után folytathatnánk a tárgyalásokat, de az már a jövő zenéje, a választásokon mi a saját szavazatainkat kell hozzuk. Úgy néz ki, hogy az RMDSZ változatlanul bírja a választók kétharmadának, 70%-ának a bizalmát. Akár egy párt, akár kettő indul ellenünk, ez az arány megmarad. Feladatomnak érzem viszont, hogy az elbizonytalanodott, megkeseredett tagságnak adjak egy új lehetőséget, új impulzust, hogy ne távolodjanak el a szövetségtől".
Az RMDSZ elnökjelöltje Temesváron azt is elmondta: elismeri Markó Béla jelenlegi elnök érdemeit, akinek a „fő bűne" az, hogy már 18 éve az RMDSZ elnöke. Ugyanakkor jobb kommunikátornak érzi magát, mint Markó, mind a választók, mind az RMDSZ partnerei felé.
Năstase akkor fizet, ha Tőkést lecsukják
Paprika Rádió 2010. december 21.
„Semmi bajom a cigányokkal, csak a bűnözőkkel" – nyilatkozta a Gândul napilapnak Ilie Năstase. A volt teniszcsillagot 600 lejre bírságolta az Országos Diszkriminációellenes Tanács (CNCD), miután egy interjúban azt nyilatkozta a ProSportnak, hogy ha ő lenne Románia elnöke, az összes romát Hargita megyébe telepítené, hogy megváltoztassa a térség etnikai arányát.
„Nem tudtam a büntetésről" – mondta Năstase -, „és nem is szándékozom kifizetni." Majd hozzátette: „Akkor fizetem ki, ha majd Tőkés László a doftanai börtönbe kerül a románok ellen tett kijelentései miatt." A Gândul-ból kiderül, hogy a volt sportoló Tőkésnek azt a kijelentését tartja ilyen súlyosnak, miszerint december 1. gyásznap a magyarság számára. „Ez támadás a román nemzetbiztonság ellen" – véli Năstase.
ROMÁNIA
Eckstein-Kovács Péter: „A változások embere vagyok"
Nyugati Jelen, 2010. december 21. – Pataki Zoltán
Hétfőn délután a Kós Károly Közösségi Központban mutatkozott be a sajtó képviselőinek Eckstein-Kovács Péter, aki elsőként jelentette be, hogy megpályázza a Markó Béla mandátumának lejárta után megüresedő RMDSZ-elnöki tisztséget.
„Nem Markó Béla és nem Traian Băsescu jelöltje vagyok, hanem a saját magam jelöltje – nyilatkozta Temesváron Eckstein-Kovács.
– Nem azért jelöltettem magam, hogy legyen egy rangosabb beosztásom az RMDSZ-ben és nem indulok valaki ellen. Én jelentettem be elsőnek a jelölésemet és megígértem a saját (Kolozs Megyei RMDSZ –szerk.) szervezetemnek: nem fogok senki javára visszalépni, ha elindultam ezen az úton, akkor végigmegyek rajta." Az államelnök kisebbségvédelmi tanácsosa hangsúlyozta: „Ha Kelemen Hunor azt mondja, hogy ő a folyamatosságot képviseli, akkor én azt mondom, hogy a változást képviselem!" Az újságírók kérdésére, hogy milyen változások elé nézne az RMDSZ Eckstein-Kovács Péter elnöksége alatt, az elnökjelölt árnyaltan fogalmazott: „Megtartó változást szeretnék, mert az RMDSZ olyan márkanév, amely alatt futottam én is húsz évet és az RMDSZ-esek olyan emberek, akikkel együtt szeretném tovább folytatni a politizálást. Van néhány téma, amelyekben markáns véleményem van: a korrupció-ellenes törvényhozás kapcsán szerintem az RMDSZ nem állt ki elég keményen, Verespatakkal kapcsolatban pedig az az álláspontom, hogy nekünk nem kell cián Erdélyben! Erénynek tartom, hogy az RMDSZ koalícióban volt az összes jelentős román párttal, véleményem szerint a választók elvárják, hogy kormányon legyünk, mert akkor védve érzik magukat, szükség van arra, hogy a fővárosban legyen, ahová bekopogtatni és Jó napot!-tal köszönni. Ha viszont a kormányzati szerepvállalás a parlamenti bejutásnak a kárára van, akkor azt kell mondani, hogy viszontlátásra, fogni a kalapot és kilépni a kormányból! Nem mondom, hogy ezt most tegyük meg, mérlegelni kell, de ezt a lehetőséget korántsem zárom ki." Az újabb magyar párt megalakulásával kapcsolatban Eckstein-Kovács Péter kijelentette: „Hibás döntésnek tartom, hogy az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsból egy új pártot akarnak létrehozni, ugyanakkor szerintem hibás döntés volt a tiszteletbeli elnöki címet megvonni Tőkés Lászlótól, ezt a szatmári kongresszuson is megmondtam. Ameddig nem lesz bejegyezve az új párt, szeretnék velük tárgyalni, meggyőzni őket, amikortól párt lesz, akkor már ellenfél, akkortól nincs mit tárgyalni. Megmérettetés után folytathatnánk a tárgyalásokat, de az már a jövő zenéje, a választásokon mi a saját szavazatainkat kell hozzuk. Úgy néz ki, hogy az RMDSZ változatlanul bírja a választók kétharmadának, 70%-ának a bizalmát. Akár egy párt, akár kettő indul ellenünk, ez az arány megmarad. Feladatomnak érzem viszont, hogy az elbizonytalanodott, megkeseredett tagságnak adjak egy új lehetőséget, új impulzust, hogy ne távolodjanak el a szövetségtől". Az RMDSZ elnökjelöltje Temesváron azt is elmondta: elismeri Markó Béla jelenlegi elnök érdemeit, akinek a „fő bűne" az, hogy már 18 éve az RMDSZ elnöke. Ugyanakkor jobb kommunikátornak érzi magát, mint Markó, mind a választók, mind az RMDSZ partnerei felA kolozsvári RMDSZ-elnökjelölt a sajtó után a Temes megyei RMDSZ-es tisztségviselőkkel találkozott.
Szórólappal tájékoztat a kettős állampolgárság- ról a háromszéki RMDSZ
Paprika Rádió 2010. december 21.
A Kovászna megyei RMDSZ kampányt indított, amelynek keretében tájékoztatja a magyar nyelvű lakosokat a magyar állampolgárság megszerzésével kapcsolatos tudnivalókról. A megyében lakók postaládájába több ezer szórólapot osztanak ki. Tischler Ferenc, az RMDSZ Kovászna megyei szervezetének ügyvezető elnöke hétfőn a MEDIAFAX tudósítójának elmondta, a Szövetség kampányt indított, amelynek keretében tájékoztatják a magyar lakosságot a magyar állampolgárság megszerzésének feltételeiről, procedúrájáról. Az idézett forrás szerint az első fordulóban 20 000 szórólapot osztanak szét a Kovászna megyei lakosok postaládáiban, de a becslések szerint ezek száma a kampány végén körülbelül 60 000-re emelkedik.
Akár két évvel is kitolódhat a schengeni csatlakozás
Krónika, 2010. december 22.
Akár egy vagy két évvel is halasztódhat Románia és Bulgária schengeni csatlakozása – jelentette ki szerdán a Radio France Internationale-nak (RFI) nyilatkozva Leonard Orban, az államfő európai ügyekben illetékes főtanácsadója, az Európai Bizottság korábbi többnyelvűségi biztosa annak nyomán, hogy Párizs és Berlin kedden levélben kérte a két ország márciusra tervezett felvételének elhalasztását.
Bukarest a schengeni csatlakozás játékszabályainak betartását kéri európai partnereitől, Emil Boc kormányfő szerint Románia nem tekinthető az EU „fekete bárányának".
„Nincs B terv, de jelenleg nagyon kevéssé valószínű, hogy a két ország a tervezett 2011 márciusi időpontban csatlakozhatna. Ebben a helyzetben csak annyit tehetünk, hogy megpróbáljuk elérni, hogy a halasztás időtartama a lehető legrövidebb legyen. Ha azt vesszük alapul, milyen teljesíteni valói vannak még Romániának az igazságügyi reform folyamatának megfigyelésére hozott együttműködési és ellenőrzési mechanizmus keretében, akkor azt kell mondanunk, legkorábban 2012 közepére zárulhat le a folyamat. Az Európai Bizottság ugyanis a gyakorlatban is látni akarja, hogyan működik az új polgári és büntető törvénykönyv, erről pedig 2011 vége előtt nem lehet érdemi adatokat közölni. Vagyis jóval hosszabb időtartamról van szó, mint amilyent szeretnénk" – mutatott rá Orban, aki szerint a francia-német kezdeményezés károsan érinti majd a két ország Romániával fenntartott kapcsolatait.
Az EB egyelőre nem kommentálja a francia és német kérelmet
Megkapta az Európai Bizottság a német és a francia belügyminiszter levelét, amelyben azt kérik, hogy az Európai Unió halassza későbbre Románia és Bulgária 2011 márciusára tervezett schengeni csatlakozását – jelentette be Cecilia Malmström belügyi biztos szóvivője szerdán. Hozzátette ugyanakkor, hogy nem kívánják kommentálni a tényt. Mint arról beszámoltunk, Brice Hortefeux és Thomas de Maiziere keddi levelében egyebek között a korrupció és a szervezett bűnözés elleni harcban mutatkozó hiányosságokra hivatkoztak álláspontjuk indoklásakor. Mivel az EU-tagországok között határellenőrzés nélküli átjárást biztosító schengeni övezet bővítéséhez a tagországok egyhangú határozatára van szükség, a német és francia ellenszavazat azt jelenti, hogy a 2007 óta uniós tag Bulgáriának és Romániának várnia kell a csatlakozással.
Emil Boc: Románia nem az EU „fekete báránya"
A román csatlakozás halasztásával kapcsolatosan Emil Boc kormányfő kedden este kijelentette: Romániának meg kell győznie európai partnereit arról, hogy az országot nem tekinthetik az EU fekete bárányának, és kifejtette: Bukarest csupán annyit kér, hogy tartsák be a schengeni csatlakozás játékszabályait, vagyis azt, hogy ugyanazokat a követelményeket támasszák Romániával szemben is, mint a többi országgal. „Többször is megismételtem: Románia teljesítette és teljesíteni fogja a schengeni csatlakozáshoz szükséges összes technikai feltételt. Bármilyen más, politikai megközelítés a csatlakozási szerződés megsértésének minősül" – mutatott rá Boc. A kormányfő egyúttal leszögezte: Románia tisztában van azzal, mekkora felelősséget jelent az Unió külső határának őrizete. Mint arról beszámoltunk, Traian Băsescu államfő a keddi nap folyamán diszkriminációnak nevezte Romániával szemben a német és a francia kezdeményezést.
Titus Corlăţean, az ellenzéki Szociáldemokrata Párt (PSD) szenátora az ügy kapcsán arról beszélt: értesülései szerint a német-francia kezdeményezés azért született meg, mert a román kormány „afrikai szintű" kenőpénzt követelt a francia Vinci cégtől azért cserében, hogy neki ítélje a Brassó-Comarnic autópálya-szakasz megépítését.
Párbeszédet sürget a bolgár elnök
A bolgár államfő szerdán az Európai Unióval folytatandó párbeszéd mellett tette le a voksot a schengeni csatlakozás ügyében. Georgi Parvanov bolgár elnök elismerte, hogy a francia és német álláspontot a bulgáriai és romániai romák franciaországi kiutasítása befolyásolhatta. Az igazi magyarázat mégis az, hogy „munkánkat nem jól láttuk el" – mondta. „Meg kellene értenünk, hogy még milyen feladatokat kell elvégeznünk" – jelentette ki a a bolgár elnök.
Băsescu: diszkriminál a francia–német Schengen-levél
Új Magyar Szó, 2010. december 22. – M. Á. Zs.
„Nem teljesült minden feltétel Románia és Bulgária schengeni csatlakozásához. Úgy gondoljuk, a csatlakozásról szóló döntést csak akkor kellene meghozni, amikor az aggodalomra okot adó kérdéseket sikerül megoldani, vagyis amikor sikerül visszafordíthatatlan eredményeket elérni a korrupció és a szervezett bűnözés elleni küzdelem terén" – áll abban a levélben, amelyet Brice Hortefeux francia és Thomas de Maiziere német belügyminiszterek közösen küldtek Cecilia Malmströmnek, az Európai Bizottság belügyi biztosának.
„Nem teljesült minden feltétel Románia és Bulgária schengeni csatlakozásához. Úgy gondoljuk, a csatlakozásról szóló döntést csak akkor kellene meghozni, amikor az aggodalomra okot adó kérdéseket sikerül megoldani, vagyis amikor sikerül visszafordíthatatlan eredményeket elérni a korrupció és a szervezett bűnözés elleni küzdelem terén" – áll abban a levélben, amelyet Brice Hortefeux francia és Thomas de Maiziere német belügyminiszterek közösen küldtek Cecilia Malmströmnek, az Európai Bizottság belügyi biztosának. A közös francia–német kezdeményezést megkapta az EU elnökségét jelenleg ellátó Belgium illetve a januártól elnöklő Magyarország is.
Párizs és Berlin álláspontja szerint nem lehet figyelmen kívül hagyni azokat a hiányosságokat, amelyeket az Európai Bizottság is megállapított az igazságszolgáltatás reformját nyomon követő együttműködési és ellenőrzési mechanizmus keretében végrehajtott ellenőrzés során. Álláspontjuk szerint az említett hiányosságok súlyos következményekkel járnának az Európai Unió belső biztonságára nézve, mivel sebezhetővé teszik a külső határokat és a schengeni adatbázist. Emiatt irreális és felelőtlen lépés volna elsiklani a hiányosságok fölött – állapítják meg.
Mint ismeretes, Franciaország már korábban is többször kifejtette azon álláspontját, hogy túl korai lenne Románia márciusi csatlakozása a schengeni övezethez. „Párizs tenni fog azért, hogy ne legyen automatikus Románia és Bulgária bekerülése a schengeni övezetbe, és a döntést ne hozzák meg a jövő nyár előtt" – jelentette ki novemberben Pierre Lelouche, francia európai uniós ügyekért felelős államtitkár. Később Hollandia is csatlakozott ehhez a nézethez.
Traian Băsescu államfő tegnap koraesti rendkívüli sajtónyilatkozatában diszkriminációnak nevezte a francia–német schengen-levelet. „Kérésük ellentmond Románia csatlakozási szerződésének és további visszaéléseket vonhat maga után. Küzdeni fogunk jogainkért, ugyanolyan feltételeket kérünk, amilyeneket az előttünk csatlakozó országoknak biztosítottak" – fogalmazott harciasan a román államfő, leszögezve, hogy az Európai Parlament konzultatív döntését követően a végső szó az Európai Unió tanácsáé lesz.
Egy héttel ezelőtt Marian Tutilescu, a román belügyminisztérium schengeni csatlakozásért felelős igazgatóságának vezetője kijelentette: Románia számára kedvező eredménnyel zárult az ország schengeni csatlakozására irányuló ellenőrzés-sorozat utolsó technikai vizsgálata.
ERDÉLY
„Volt-e értelme?" – Az 1989 decemberi áldozatokra emlékeztek Erdély-szerte
Új Magyar Szó, 2010. december 22. – Antal Erika, Sipos M. Zoltán
Az 1989-es forradalom áldozataira emlékeztek tegnap Románia-szerte. Kolozsváron több politikai és civil szervezet képviseltette magát a Forradalom Igazságáért Egyesület által szervezett megemlékezésen. A résztvevők koszorúkat és virágokat helyeztek el a forradalmárok emlékművénél, a város központjában.
Az 1989-es forradalom áldozataira emlékeztek tegnap Románia-szerte. Kolozsváron több politikai és civil szervezet képviseltette magát a Forradalom Igazságáért Egyesület által szervezett megemlékezésen. A résztvevők koszorúkat és virágokat helyeztek el a forradalmárok emlékművénél, a város központjában.
„Az elmúlt huszonegy év alatt a leggyakrabban arra a kérdésre kellett válaszolnom, hogy volt-e értelme a 29 kolozsvári fiatal véráldozatának. Erre a kérdésre értelmes választ nem tudok adni. Mindenesetre annyit elértek azok a fiatalok, akik akkor életüket vesztették, hogy a ma élőknek van szólás- és mozgásszabadsága" – fogalmazott beszédében Aurel Coltor, a szervező forradalmárszervezet elnöke. Hozzátette: szeretnék, ha a jelenleg Egyesülés térnek nevezett kolozsvári főtér visszakapná korábbi nevét, és az áldozatok emlékére a Szabadság tér nevet viselné.
Marosvásárhelyen tegnap délben emlékeztek meg az 1989. december 21-i eseményekről, amikor a város gyáraiból, üzemeiből elinduló tömeg a főtéren követelte a kommunista diktátor lemondását. Az esti órákban több ezer ember gyűlt össze, a tömeg eloszlatása céljából a karhatalom közéjük lövetett. Hatan veszítették életüket, emléküket őrzi az egykori helyszínen felállított, fából készült emlékmű. Tegnap gyertyákat gyújtottak a forradalom hőseinek emlékére, majd koszorúkat helyeztek el a forradalmárok, a polgármesteri hivatal és a Maros megyei tanács nevében.
MAGYARORSZÁG
Küzdünk a román és a bolgár schengeni csatlakozásért
hírTV, 2010. december 22.
A magyar kormány továbbra is támogatja Románia és Bulgária csatlakozását a schengeni övezethez – közölte a miniszterelnök szóvivője a Hír Televízió Rájátszás című műsorában. Szijjártó Péter kijelentette: a kabinet a magyar uniós elnökség alatt mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy a két ország a határmentes közösséghez tartozzon.
„A magyar miniszterelnök világossá tette – többek között francia kollégájának is –, hogy ő személyesen és a kormány is a soros elnökség időszaka alatt oroszlánként fog küzdeni a román és a bolgár schengeni csatlakozásért, mert egyrészt ez Európa erősítése irányába mutat, másrészt pedig mind a két ország kormánya sokat tett annak érdekében, hogy csatlakozhassanak a schengeni övezethez, illetve a schengeni szerződéshez" – fejtette ki Szijjártó Péter. „Természetesen tiszteletben tartva más államok véleményét, mindenben segíteni fogjuk román és bolgár barátainkat, hogy minél előbb tudjanak majd csatlakozni a schengeni övezethez" – tette hozzá.
EURÓPAI PARLAMENT/EURÓPAI UNIÓ
Halasztanák a schengeni csatlakozást
Krónika, 2010. december 21. – Balogh Levente
Hivatalosan is Románia schengeni csatlakozásának elhalasztását kérte Franciaország és Németország. A két nyugat-európai ország belügyminisztere közös levélben fordult Cecilia Malmströmhöz, az Európai Bizottság belügyi biztosához, amelyben kifejtik: Romániának és Bulgáriának tavasszal még nem kellene csatlakoznia a belső határellenőrzés felszámolása révén egységes térséggé vált schengeni övezethez. „Nem teljesült minden feltétel a két ország schengeni csatlakozásához. Párizs és Berlin álláspontja szerint ugyanis még mindig hiányos a két ország felkészültsége a biztonság és az igazságszolgáltatás terén, és még mindig nem sikerült leszámolni a korrupcióval és a szervezett bűnözéssel" – mutatnak rá.
Álláspontjuk szerint az említett hiányosságok súlyos következményekkel járnának az Európai Unió belső biztonságára nézve, mivel sebezhetővé teszik a külső határokat és a schengeni adatbázist. Emiatt irreális és felelőtlen lépés volna elsiklani a hiányosságok fölött – állapítják meg
„Úgy gondoljuk, a csatlakozásról szóló döntést csak akkor kellene meghozni, amikor az aggodalomra okot adó kérdéseket sikerül megoldani, vagyis amikor sikerül visszafordíthatatlan eredményeket elérni a korrupció és a szervezett bűnözés elleni küzdelem terén" – áll a francia és a német belügyminiszter levelében.
Nem meglepetés a francia álláspont
Mint ismeretes, Franciaország már korábban is többször kifejtette azon álláspontját, hogy túl korai lenne Románia márciusi csatlakozása a schengeni övezethez. „Párizs tenni fog azért, hogy ne legyen automatikus Románia és Bulgária bekerülése a schengeni övezetbe, és a döntést ne hozzák meg jövő nyár előtt – jelentette ki novemberben Perre Lellouche, francia európai uniós ügyekért felelős államtitkár. Laurent Wauquiez francia Európa-ügyi miniszter december elején leszögezte: hazája álláspontja szerint Románia és Bulgária még nem készült föl a belső határellenőrzés felszámolását jelentő schengeni csatlakozásra. Később Hollandia is csatlakozott ehhez a nézethez.
Egy héttel ezelőtt Marian Tutilescu, a román belügyminisztérium schengeni csatlakozásért felelős igazgatóságának vezetője kijelentette: Románia számára kedvező eredménnyel zárult az ország schengeni csatlakozására irányuló ellenőrzés-sorozat utolsó technikai vizsgálata.
Bukaresti külügy: Románia minden feltételt teljesített
Mivel a schengeni övezet bővítéséhez a tagországok egyhangú határozatára van szükség, a német és francia ellenszavazat azt jelenti, hogy a 2007 óta uniós tag Bulgáriának és Romániának várnia kell a csatlakozással. A bukaresti külügyminisztérium reakciójában bírálja a francia és a német felvetést, azzal érvelve, hogy jogilag semmi sem indokolja a a csatlakozás és az igazságügyi reform összekötését. Leszögezik: az ország minden feltételt teljesített és teljesít a schengeni csatlakozás érdekében, többek között a külső határok ellenőrzése terén is, lévén hogy a francia-német EADS cég jóvoltából vadonatúj, utolsó generációs berendezésekkel rendelkezik, és a schengeni információs rendszer (SIS) adatainak kezelésére szolgáló számítástechnikai géppark is a legújabb elemekből áll.
Traian Igaş belügyminiszter szerint az általa vezetett tárca mindent megtett a csatlakozásra való felkészülés érdekében, az ország teljesítette a feltételeket, de a döntés politikai lesz. Ugyanígy nyilatkozott elődje, Vasile Blaga is.
Mircea Geoană szenátusi elnök szerint a levél kemény csapás Románia számára, és a felelősöknek fizetniük kell. Teodor Meleşcanu PNL-s szenátor, volt külügyminiszter pedig jogtalan, erkölcstelen és diszkriminatív gesztusnak nevezte a két miniszter levelét. Cristian Diaconescu volt külügyi vezető, az UNPR tiszteletbeli elnöke szerint inkorrekt és igazságtalan álláspontról van szó. Egy német szakértő szerint egyébként Bulgária csatlakozását hat hónappal késleltetik majd, mivel kérdéses a bolgár-török határ biztonságossága.
A schengeni egyezmény
A Schengeni Egyezmény az Európai Unió (EU) első és harmadik pillérének része, amely elsősorban a belső határőrizet megszüntetését és a külső határok közös ellenőrzését jelenti. Az egyezménynek nem minden unióbeli ország a tagja, és vannak nem EU-beli tagjai is. Az egyezményt nem minden aláíró tagország alkalmazza. EU-tagállamként Ausztria, Belgium, Csehország, Dánia, Észtország, Finnország, Franciaország, Görögország, Hollandia, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Luxemburg, Magyarország, Málta, Németország, Olaszország, Portugália, Spanyolország, Svédország, Szlovákia és Szlovénia alkalmazza, nem EU-tagként pedig Izland, Norvégia és Svájc. Románia és Bulgária mellett Ciprus is olyan EU-tagállam, amely nem része az egyezménynek.
A luxemburgi Schengenben 1985. június 14-én az Európai Gazdasági Közösség öt tagja - Belgium, Hollandia, Luxemburg, Franciaország és a Német Szövetségi Köztársaság - által a Princesse Marie-Astrid nevű hajó fedélzetén aláírt megállapodás mindössze a résztvevő államok közötti közös határaikon gyakorolt ellenőrzés fokozatos megszüntetéséről szólt. A megállapodás még csak egyszerűsítette a határátlépés formaságait, de már kilátásba helyezte a határok teljes lebontását is. A megállapodást 1990. június 19-én kibővítették a Schengeni Végrehajtási Egyezménnyel, amely meghatározta a megállapodás megvalósításának folyamatát, egyúttal életképessé tette azt. A személyforgalom belső országhatárokon történő ellenőrzésének megszüntetésével párhuzamosan erősítették meg a részes államok külső határellenőrzésüket.
A megállapodás és az egyezmény végül teljes mértékben 1995-ben lépett hatályba az öt alapító, valamint Spanyolország és Portugália részvételével. Később más államok is csatlakoztak a schengeni övezethez A jelenlegi schengeni határok összesen 24 országot érintenek. A schengeni megállapodást és a schengeni vívmányokat az 1997-es amszterdami szerződés emelte az EU keretébe. Az Egyesült Királyság és Írország az amszterdami szerződés szerint továbbra is fenntartja önálló határellenőrzési rendszerét.
INTERJÚK, ELEMZÉSEK, PUBLICISZTIKA
Markó: az RMDSZ-nek a jobbra-, illetve a balratolódás veszélyével kell szembenéznie
Transindex, 2010. december 21.
Az RMDSZ-nek a jövőben két veszélyforrással kell szembenéznie: a jobbra-, illetve a balratolódás veszélyével – jelentette ki Markó Béla miniszterelnök-helyettes az Erdélyi Magyar Televízió (ETV) Közbeszéd című műsorában. Az RMDSZ és az erdélyi magyarság jövőjéről, lehetőségeiről szóló beszélgetésen a szövetségi elnök kifejtette: a jövőben is arra kell törekedni, hogy az RMDSZ-re ható erők egyensúlyban maradjanak, de legfőképpen arra, hogy ezek a gondolatok, eszmék maradjanak meg egy szövetségben.
"Jelenleg kétféle nyomás, húzóerő éri az RMDSZ-t: az egyik egy nagyon radikális, helyenként már szélsőjobb retorika, amely azt sugallja, hogy az RMDSZ-nek el kellene mennie egyfajta politikai radikalizmus irányába, vagy akár egy politikán kívüli radikalizmusba. A másik nagy húzóerő a baloldalról érkezik, amely azt mondja, hogy az RMDSZ-nek szociálpolitikában kellene gondolkodnia, és nem elsősorban a nemzeti célokkal, hanem szociális kérdésekkel kellene foglalkoznia" – mondta Markó Béla, aki szerint a szlovákiai példa igen szemléletes a politikai eltolódás veszélyét tekintve. "A szlovákiai magyar politikum ezt a dilemmát nem tudta megfelelően kezelni: volt egyrészt a Magyar Koalíció Pártja (MKP), amely a nemzeti retorikába kapaszkodott, de eredményeket nem tudott felmutatni, mert ellenzékben volt, és közben megszületett a nyelvtörvény is. Aztán létrejött egy új párt, amely az együttműködésről, a szlovák-magyar közösségről beszélt, és a választókat olyan helyzetbe hozták, hogy az embereknek választaniuk kellett. A helyes megoldás az, hogy ezek a gondolatok, eszmék maradjanak meg egy szövetségben" – mutatott rá az ETV-ben Markó Béla.
Politikai és politológiai szempontból igen jelentős eseménynek nevezte Takács Csaba Markó Béla bejelentését, melynek értelmében nem vállal újabb elnöki mandátumot. A megbízott ügyvezető elnök, aki szintén az ETV vendége volt, úgy értékelte: ez egy felelős politikus döntése, aki tisztában van döntésének súlyával.
Az RMDSZ kongresszusának feladataival és a várható belső strukturális változásokkal kapcsolatban az ügyvezető elnök úgy nyilatkozott, a szövetség új felépítésének továbbra is biztosítania kell a pluralizmust, valamint az erős parlamenti és önkormányzati képviseletet. Az Ügyvezető Elnökség esetleges átszervezésével kapcsolatos felvetésekről szólva kifejtette: az Ügyvezető Elnökség egy olyan modellre épült, amely a közösségi önszerveződést segítette elő. Ennek, álláspontja szerint nagy jelentősége volt '90-es évek ellenzéki időszakában, ám mára megváltoztak a politikai körülmények és a társadalomszervezési kompetenciák. "Az Ügyvezető Elnökség érdeme, hogy nagyon hamar megerősödött az erdélyi magyar civil társadalom, és egy nagyon jó társadalmi beágyazottságú közösségi élet alakult ki, amely idővel túlnőtte a kereteket. Ilyen körülmények között vannak olyan vélemények, hogy változtatni kell. Nem ragaszkodunk a jelenlegi struktúrához, mert meg kell engedni, hogy egy új politikai vezetés meghatározza, beleszólhasson abba, hogyan kívánja biztosítani a szövetség politikai működtetését, a közösségépítést" – mutatott rá Takács Csaba. (hírszerk.)
Melyik lesz jobb?
Háromszék, 2010. december 21. – Kuti János
Nemrég ünnepeltük 2004. december 5-e hatodik évfordulóját. Akkor volt az a bizonyos népszavazás a magyar állampolgárságról. A szavazásra jogosult mintegy nyolcmillió állampolgárból nem sokkal többen, mint másfél millióan akarták azt, hogy mi is kapjunk magyar állampolgárságot.
Most vajon mire szavaznának? Szerencsére, hogy a magyar kormány átvette a román modellt, és az kaphat magyar állampolgárságot, aki csak kéri. Sokkal jobb nekünk, mint a szlovákiai magyaroknak, akik elvesztik szlovák állampolgárságukat, ha megkapják a magyart. Ott a kettős állampolgárság csak azoknak jár, akik más ország állampolgárai, és szlovák állampolgárok akarnak lenni. Ha valaki lemond szlovák állampolgárságáról, és felveszi például a magyart, utána viszont felveheti a szlovákot. Amikor a híres szociológus, Hankiss Elemér szociológiai előadást tartott Brüsszelben történelmi utalásokkal, akkor az egyik szlovák küldött annyit szólt hozzá, hogy a tatárokat nem a magyar királyok tartóztatták fel, hanem a szlovák hegyek (?!). Ezek után nincs is mit mondani.
Szerencsére mi sokkal jobb helyzetben vagyunk. Már hazai magyar szervezetek is igyekeznek segíteni a magyar állampolgárság elnyerését. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács szerződést kötött erről a magyar kormánnyal. Ezt az úgynevezett demokrácia-központok intézik. „Az RMDSZ még nem kereste meg a magyar kormány illetékeseit (...) hasonló ajánlattal, és a magyar kormány nem zárkózik el ettől a lehetőségtől" — mondta Répás Zsuzsanna helyettes nemzetiségi államtitkár.
Ennek ellenére az RMDSZ már kétszázezer (más források szerint hatvanezer) tájékoztató füzetecskét nyomtatott. Nem tudom, az MPP miért nem lépett már ez ügyben. De még nem késő. Most vajon kihez kell fordulnunk, hogy állampolgársági ügyben jobban járjunk? Számít-e az, hogy milyen szervezet segít a papírok intézésében? És ha igen, akkor miként járunk jobban? Számon tartják-e, hogy kihez fordultunk, fel?
Lehetséges, hogy több vonalon indítom el a magyar állampolgárság kérelmezését, több konzulátust célozva meg vele. És szerzek vagy három állampolgárságot mindenféle érdekvédelmi szervezetünkön keresztül azért, hogy ne tévedjek. Aztán majd azt rántom elő, amelyikről úgy gondolom, hogy az adott helyzetben jobb.
Vigyázni kell, mert az államtitkárság indoklása szerint már „több önjelölt szervezet, egyesület jött létre, melyek a jelentkezőknek pénzért vagy egyéb juttatásért cserébe ellenszolgáltatást nyújtanak a magyar állampolgárságot igénylőknek". Szatmár megyében már megjelentek honosítással foglalkozó szélhámosok is. Ezek olyan szolgáltatásokat ajánlanak, mint például magyarnyelv-tanulás a magyar gyökerű, de magyarul nem tudó állampolgároknak, akik magyar állampolgárok is akarnak lenni. Sajnos, Csíkszeredában a magyar konzulátus túlterhelt, ezért félő, hogy nálunk is megjelennek a széltolók, akik megígérik, hogy pénzért készen házhoz szállítják a magyar állampolgárságot.
Háborús jelentés
Erdélyi Riport, 2010. december 10.
Sajátos képet mutat jelenleg a romániai magyar politikai berendezkedés. Van egy, jelenleg éppen hatalom is lévő szervezet, amely nem tekinti magát politikai pártnak, akkor sem, ha a legtöbben így tekintenek rá, s funkciói alapján is erre emlékeztet. Van egy létező politikai párt is, amely néhány helyi önkormányzatot leszámítva sehogyan sem működik, legalábbis nem tölti be azt a szerepet, amiért létrejött, hogy az első versenytársa legyen, elhozva Erdély magyarjainak a választás szabadságát.
S van ugye szombat óta a harmadik, amely persze még nincs, csak a neve, s arra hivatott, ami a másodiknak nem sikerült. Nem titok: e harmadik pártot ugyanaz az ember kezdeményezte, aki a másodikat, s ugyanõ jelenleg az első, a formailag nem párt színeiben képviselõje és alelnöke az Európai Parlamentnek. Hogy másfélről jut-e háromra, az még a következő hónapok kérdése, az viszont kétségtelen, hogy az első szervezet, az RMDSZ ellen meglehetősen öszszehangolt, kétfrontos politikai háború folyik, amit a megtámadott ahhoz képest viszonylag jól tűr, hogy e háborúról mintha nem is venne mindig tudomást, s két pofon közt arról beszél, milyen remek lehetõségek mutatkoznak a békés megegyezésre.
Pufogtathatnám, persze a szakállas közhelyt, hogy mindenkinek olyan a politikai ellenfele, amilyet megérdemel, de hát nem is biztos, hogy ez minden esetben igaz. Az viszont igen, hogy az új Tőkés-párt most sokkal erősebb hátszéllel indulhat, mint pár éve az MPP, s az alapító ezúttal aligha követ el olyan hibát, hogy elnökké olyan embert nevezzen ki (bocsánat, válasszon szigorúan demokratikusan), akiben önálló gondolatok csíráznának, netán ellentmondana. Apropó, ellentmondás, kevesen figyeltek fel arra a napokban, hogy a Tőkés által tavaly őszig vezetett egyházkerület milyen határozottan tette volt püspöke számára érthetővé, hogy legyen már oly kedves békében hagyni az egyházkerületet, s a gyűlölet további szítása helyett engedni őket dolgozni, megbékélni. Ilyen nyíltan és határozottan ellentmondani talán még az RMDSZ elnökségének sem lenne bátorsága. Le is fogják szalámizni őket szép lassan, baráti fideszes segédlettel, az összefogás jegyében persze. (Vagy talán az egyház határozott fellépése elgondolkodtatja Budapesten azokat, akik eddig az RMDSZ gondos szétverésében látták felfényleni az erdélyi magyar jövőt, illetve nem minden fideszes vagy kereszténydemokrata szíve vágya, hogy egy kanál vízbe fojtsa a tulipánt...)
Igazából érthető, hogy a bukaresti parlamenti hadakozások, az oktatási törvényért vívott küzdelemtől a gyermekgondozási időszak vitáján túl az ellenzékkel folytatott párbajokig csupa, országos, bukaresti történés köti le az RMDSZ-döntéshozók figyelmét, illetve a sok lobbizás azért, hogy eléggé el nem ítélhető módon mindenféle nyilvános vita, transzparens párbeszéd nélkül döntsék el a február végi kongresszus személyi kérdéseit.
Jó lenne végre azzal is foglalkozni, hogy a következő évekre kikkel, mire, milyen feltételek mellett kötnek szövetséget, egyáltalán milyen tartalma marad e szövetségi jellegnek, s mit lehetne tenni, és főleg kikkel, hogy a választók 2010-ben még vevők legyenek erre a Szövetségre.
Erdélyi magyarság: csökkenő létszám, változatlan arány
Krónika, 2010. december 17.
A 2011. évi romániai népszámlálás közeledtével érdemes röviden áttekinteni az erdélyi magyarságot érintő demográfiai folyamatokat, hiszen az ezredfordulót követően jelentős eltérések figyelhetők meg a kilencvenes évekhez viszonyítva.
A kilencvenes évek
1992 és 2002 – a két korábbi népszámlálás időpontja – között Erdélyben a magyarság lélekszáma és a lakosságon belüli aránya is igen gyors tempóban csökkent.
A magyar nemzetiségűek száma a tágan vett erdélyi területeken 1 604 000 főről 1 417 000 főre esett vissza ebben az időszakban, így a magyar lakosság aránya 20,8%-ról 19,6%-ra csökkent.
A 90-es évekbeli erdélyi magyar népességcsökkenés három fő okra vezethető vissza: a kivándorlásra, a természetes népességfogyásra, illetve a vegyes házasságok következtében fellépő intergenerációs asszimilációra.
Mindhárom tényező negatív hatást gyakorolt a népesség létszámára, ugyanakkor egymással szoros összefüggésben lévén, egymás hatásait is felerősítették. Az 1992-es és 2002-es népszámlálás között Romániából mintegy 100 000 erdélyi magyar vándorolt ki, jellemzően – de nem csak – Magyarországra. A kivándorlók között a népességhez viszonyított arányukhoz képest felülképviseltek a fiatalok, a családalapítás előtt állók. Így a kivándorlók nemcsak közvetlenül, hanem közvetetten is csökkentették a magyar közösség létszámát, hiszen a későbbiekben gyermekeik nem Erdélyben születtek. Ez volt az egyik fő oka annak, hogy a magyar közösség korszerkezete elöregedett, és a kilencvenes években lényegesen nagyobb volt az elhalálozás, mint ahány gyermeket vállaltak az erdélyi (pontosabban az Erdélyben maradt) magyar nők.
A demográfiai helyzetet tovább rontotta az a jelenség, hogy a magyarok gyermekeinek egy nem elhanyagolható része román nemzetiségű lett. Ez az úgynevezett intergenerációs asszimiláció a vegyes házasságokra vezethető vissza. Ahhoz ugyanis, hogy a vegyes házasságok ne járjanak egy kisebbségi közösség számára létszámveszteséggel, az lenne szükséges, hogy az etnikailag vegyes párkapcsolatban született gyermekek fele a kisebbséghez tartozó (jelen esetben magyar nemzetiségű) legyen. Ez az arány azonban Erdélyben egyharmad körüli, azaz a vegyes házasságot kötő magyarok gyermekeinek körülbelül egyharmada lesz magyar nemzetiségű.
Figyelembe véve, hogy a magyarok 17-18%-a köt vegyes házasságot, a női termékenységhez viszonyítva a magyarok asszimilációs vesztesége mintegy 6,5%. Ez a folyamat természetesen jelentős regionális eltéréseket mutat. A Székelyföldön a vegyes házasságok aránya 5% alatti, a vegyes házasságokon belüli etnikai szocializáció pedig sokkal kiegyenlítettebb. Ezzel szemben egyes dél-erdélyi vagy bánsági megyékben (Temes, Hunyad, Szeben, Krassó-Szörény) a házasságra lépő magyarok többsége román párt választ magának, a vegyes házasságban felnövő gyermekek pedig az erdélyi átlagnál jóval nagyobb eséllyel mozdulnak el a többségi identitás irányába. Erdélyben – a közvélekedéssel szemben – az asszimilációnak ez az intergenerációs fajtája a jellemző, és a „hagyományos", az egyéni életúton belüli nemzetiségváltás sokkal ritkább. Ez utóbbi elsősorban nem is a magyar–román, hanem a magyar–cigány, valamint a magyar–német (sváb) etnikai viszonylatokban jellemző.
Az ezredforduló óta – kivándorlás
Az ezredfordulót követő években alapvető demográfiai változások következtek be Erdélyben. A legfontosabb változást a kivándorlás idézte elő. Egyrészt az erdélyi magyarok Magyarországra irányuló migrációja a 2000-es évek közepétől jelentős mértékben csökkent, sőt a két ország közötti gazdasági, jóléti különbségek csökkenésével párhuzamosan (bár minimális mértékben) az Erdélybe történő visszavándorlás jelensége is megjelent.
A románok körében viszont igen erőteljes volt az elvándorlás, és az ország uniós csatlakozása révén nyújtott lehetőségeket kihasználva tovább növekedett. A hivatalos adatokat összesítő Eurostat szerint 2009-re kétmillió főre nőtt a más tagországokban élő román állampolgárok száma. (A legfőbb célországok Olaszország és Spanyolország.) Ehhez még hozzáadódnak a nem hivatalosan külföldön tartózkodók, illetve az EU-n kívüli országokba (pl. USA, Svájc) kivándorlók. Így szinte bizonyos, hogy Románia 2002. évi lakosságának ma legalább 10%-a él az ország határain kívül, tehát az ország tényleges lélekszáma 20 millió fő alá csökkent.
A kivándorlás Románia régióit nem egyenletesen érintette, de erről pontos adatok nincsenek. Az azonban bizonyos, hogy Erdély egyes román többségű területein (Máramaros, Beszterce vidéke) igen erőteljes volt az elvándorlás. Ugyanakkor a románság tömeges kivándorlása az erdélyi magyarok vándorlási stratégiáit sem hagyta érintetlenül. Így közülük is mind többen vándorolnak Magyarország helyett nyugat-európai célországokba. Összességében azonban a magyar népességet kevésbé érintette ez az új kivándorlási hullám, így az ezredfordulót követően kisebb arányban vesztett lélekszámából a kivándorlás miatt, mint az erdélyi románság. Noha az erdélyi románok vélhetően valamelyest kisebb arányban vesznek részt a kivándorlási mozgalomban, mint az óromániai területeken élők, az feltételezhető, hogy az erdélyi nem magyar lakosság mintegy 8-11%-a, illetve a gyermekvállalási korban lévők mintegy 12–17%-a elhagyta Erdélyt az ezredforduló óta.
Az ezredforduló óta – termékenység
Ahogy az évek múltával az ideiglenes külföldi munkavállalás egyre többek számára életvitelszerű kinttartózkodássá, majd kivándorlássá alakult, ez a folyamat meghatározó jelentőségűvé vált a romániai népszaporulatra nézve is, hiszen a kivándoroltak gyermekeiket már jellemzően nem Romániában szülik meg. (Spanyolországban például a 2001-es 999 főről 2008-ra 13 631 főre nőtt a román állampolgárságú nők által szült gyermekek száma, ami már az összes romániai születéshez viszonyítva sem elhanyagolható – 6,3%).
Míg az ezredforduló körül Romániában a románok és a magyarok termékenysége (az intergenerációs asszimilációs veszteséget figyelmen kívül hagyva) szinte teljesen megegyezett, az azt követő években jelentős különbség alakult ki a magyar nemzetiségűek javára. 2005–2006-ban a magyar nemzetiségű nők termékenysége már olyan nagy arányban meghaladta a románokét, hogy ez a többlet képes volt ellensúlyozni a mintegy 6,5%-nyi intergenerációs asszimilációs veszteséget is. (Azóta ez a többlet valamelyest csökkent, de továbbra is jelentős, mintegy 5%-os.) A románokétól hátrányosan eltérő korstruktúrájuk miatt a magyarok nagyobb gyermekvállalási kedve azonban jelenleg – a gyermekszámot tekintve – nem jelent ekkora előnyt, de ez a helyzet a románok korstruktúrájának folyamatos romlása miatt gyorsan változhat.
Az erdélyi magyarok jobb termékenységi mutatói speciális társadalomszerkezeti okokra vezethetők vissza. Míg az alacsonyan és közepesen iskolázott társadalmi csoportokban nincs jelentős különbség a gyermekvállalási kedvet tekintve a románok és a magyarok közt, addig a magyar nemzetiségű diplomás nők eltérő termékenységi mintákat követve lényegesen több gyermeket vállalnak, mint a jellemzően gyermektelen, vagy egy gyermeket vállaló román társaik (lásd az alábbi táblázatot). Még hangsúlyosabb az eltérés a kívánt gyermekek számát tekintve a fiatalok körében a 2008-as vizsgálatok szerint (1. ábra). Ez a szerkezeti eltérés, valamint a székelyföldi magas – a mindenkori romániai átlagot hagyományosan meghaladó – gyermekvállalási kedv arra utal, hogy az erdélyi magyarság termékenysége a következő évtizedben tartósan meghaladhatja a románságét. Ez a többlet – ha a vegyes párkapcsolatok aránya nem nő tovább – akár képes lehet ellensúlyozni az intergenerációs asszimilációs veszteségeket is.
E folyamatok eredőjeként az feltételezhető, hogy a 2002-es és a 2011-es népszámlálások közötti időszakban az erdélyi magyar nemzetiségű lakosság lélekszáma 1 430 000 főről 1 265 000–1 300 000 főre csökken. A románok kivándorlását figyelembe véve Erdély valós állandó népességszáma az 1992-es 7,7 millió, illetve a 2002-es 7,2 millió fő után 2011-ben 6,45–6,65 millió fő körül lehet majd. A tágan vett Erdély területén az említett időszakban a magyarság aránya tehát a 19,6%-ról feltehetően nem csökkent tovább.
Bizonytalanságok és problémák
A becslések kapcsán azonban fel kell hívnunk a figyelmet három országos specifikus bizonytalansági tényezőre. Egyrészt kérdéses, hogy megvan-e az akarat a román hivatalos szervek részéről arra, hogy valóban szembenézzenek az országot sújtó kivándorlási hullámmal, vagy megpróbálják – legalább papíron – a 2011-es népszámlálás során a lakónépességhez sorolva számba venni a valójában életvitelszerűen már régóta külföldön élő családokat. Az Eurostat ajánlásai szerint azokat a személyeket, háztartástagokat, akik legalább egy éve külföldön élnek, nem lehet a népszámláláskor az állandó népességbe beleszámolni. Romániában azonban 2002-ben minden román állampolgársággal rendelkező háztartástagot összeírtak, függetlenül attól, hogy mióta él külföldön, majd utólag vonták ki a teljes létszámból a régóta külföldön élőket.
Ha ez az eljárás megismétlődik 2011-ben, elég komoly torzításokhoz vezethet. Ez a „kettős könyvelési" lehetőség ugyanis akár egy-két millió főnyi „fiktív lakossággal" is felduzzaszthatja Románia hivatalos lélekszámát. Amennyiben sok ilyen fiktív lakos kerül be a népességbe, ez ahhoz vezethet, hogy – legalábbis papíron – folytatódik a magyarság arányvesztése Erdélyben. A kivándoroltak esetleges összeírása ugyanakkor az egész EU népességadatainak hitelességét is veszélyezteti, hiszen ezek a személyek valós – külföldi – lakóhelyükön is összeírásra kerülnek majd, így duplán jelennek meg az EU népességében.
Másrészt kérdéses a magyarsághoz kötődő cigányság önbevallásának változása. Kérdőíves kutatások eredményei szerint jelenleg mintegy 90 ezer főre tehető az Erdélyben élő, magyar anyanyelvű, és további mintegy 50 ezer főre a magyar nyelvhez igen erősen kötődő cigányok száma. Ha e csoport körében megerősödik egy disszimilációs tendencia, az negatív, míg az esetleges asszimiláció pozitív irányban módosíthatja a magyar nemzetiségűek létszámát. Harmadrészt általános tapasztalat, hogy – hacsak nincs kifejezetten ezt ellensúlyozni kívánó állami akarat – minden népszámlálás esetén már önmagában is van egy „természetes nyomás", amely a kisebbségi önazonosság vállalása ellen hat.
A korábbi romániai népszámlálások alkalmával ez a nyomás nemzetközi összehasonlításban is átlag feletti volt. Például 2002-ben az összeíróíven az etnikumnál és az anyanyelvnél a „román" kategória volt az egyetlen előre nyomtatott, közvetlenül bejelölhető válaszlehetőség, mellette a 10-es (Romániában a legjobb iskolai osztályzatot jelölő) kóddal. Ha valaki más nemzetiséget vagy anyanyelvet kívánt megadni, akkor az a „más nemzetiség/anyanyelv" címkéjű sorban került beírásra, és utólag – a válaszadó által nem ismert módon és kategóriák szerint – kódolásra. 2011-ben a tervek szerint ez módosul, és a román mellett a többi nemzetiség is – létszámuk szerinti sorrendben – szerepelni fog az összeíróíveken. Ugyanakkor – az európai sztenderdekkel szemben – kisebbségi vagy kétnyelvű összeíróívek továbbra sem készülnek Romániában.
A nemzeti önazonosság vállalását a kisebbségek számára megnehezítő nyomást az elmúlt két népszámláláskor az RMDSZ a nemzetiség bevallására felhívó népszámlálási kampánnyal próbálta meg ellensúlyozni. Amennyiben 2011-ben ez a kampány elmaradna, vagy sikertelen lenne, az csökkentené a szórványterületeken élő magyar nemzetiségűek pontos számbavételének esélyét. Ugyanakkor, ha sikerülne valóban előrelépni a népszámlálás európai sztenderdekhez közelítő, kisebbségbarát gyakorlati megszervezésében (például kétnyelvű öszszeíróívekkel), az pozitív elmozdulást jelenthetne az eredmények hitelességét illetően is.
Hová tűnnek az erdélyi magyar gyermekek?
Ha az utóbbi évtizedben az erdélyi magyar közösség gyermekvállalási kedve pozitív volt, akkor joggal tehető fel a kérdés, hogy mi az oka a magyar oktatási rendszer utóbbi években megfigyelhető leépülésének. A helyzet értelmezéséhez először is fontos tudni, hogy az oktatási rendszer leépülése Erdélyben nem általános: a jelenség elsősorban a szórványosodó területeken (községekben és városokban) figyelhető meg, a tömbvidékeken kevésbé. Továbbá a leépülés fő oka nem az, hogy csökken a gyermekek száma, hanem az, hogy a magyar szülők gyermekei egyre csökkenő arányban kerülnek magyar nyelven oktató iskolába. Ennek a jelenségnek három fő oka van.
Egyfelől a szórványosodó nagyvárosokban a magyar oktatás szinte kizárólag a magyar elit igényeit szolgálja ki, a kevésbé ambiciózus – jellemzően lakótelepeken lakó, falvakból bevándorló magyar családokbeli – gyermekeknek nem nyújt valós alternatívát. Mivel ráadásul ezekben a városokban gyakorlatilag nem létezik magyar nyelvű szakoktatás sem, ezen szülők – érthető módon – nem adják gyermekeiket a „nem nekik való" iskolákba. Így például Kolozsváron öt belvárosi „elit" magyar iskola működik, miközben az elmúlt öt évben tízről ötre csökkent a lakótelepi magyar tagozatok száma. Az eredmény döbbenetes: a „kincses városban" mintegy 340–350 elsős korú magyar gyermekre csupán 229 magyar nyelven tanuló elsős jut (valószínű közülük is jó néhányan nem kolozsváriak). Eközben Kolozs megye vidéki területein (ahol a pedagógusok egyesével szedik össze a gyermekeket) tíz magyar nemzetiségű kisdiákból kilenc anyanyelvén kezdi meg a tanulmányait. Másfelől komoly „területi zsákutcák" is kialakultak a rendszerben: egyes területeken a magyar oktatás csak alsó fokon valósul meg, így a szülők számára értelmetlenné válik a belépés. Például Resicabányán a négy elemi után már nincs magyar oktatás, a legközelebbi magyar nyelvű ötödik osztály mintegy 65 kilométerre (Lugoson) található. Nem meglepő, hogy idén egyetlen gyermek iratkozott be itt magyar elemibe.
A Fekete-Körös völgyében hiába él mintegy ötezer fős magyar közösség, mivel középfokú magyar nyelvű oktatás csak Nagyváradon (60 kilométerre) van, ezért a magyar oktatás már az elemi tagozatokon bukdácsol. Végül meg kell említeni, hogy néhány területen az egyetlen – így monopolhelyzetű – magyar iskola/tagozat minőségi problémákkal küszködik, szinte taszítva a helyi magyar gyermekeket a román tagozatokra.
A 2. ábra (lennebb) jól mutatja azt a folyamatot, ahogyan egy erősen szórványosodó területen (Szeben megyében) a magyar származású gyermekek száma „elfogy", mire magyar nyelvű iskolába kerülnek. Látható, hogy a csaknem 800 magyar gyökerekkel (legalább egy magyar nemzetiségű szülővel) rendelkező gyermekből csak 404-et regisztrálnak magyar nemzetiségűként születéskor, és közülük is mindössze 129-en tanulnak magyar nyelven.
Szerzők:
Kapitány Balázs a Népességtudományi Kutatóintézet (Budapest),
Kiss Tamás a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet (Kolozsvár) munkatársa.
Megjelent a magyar Központi Statisztikai Hivatal Népességtudományi Kutatóintézet KorFa népesedési hírlevelében.
Új Magyar Szó, 2010. december 22. – Farkas István
Megszavazta a magyar parlament a január elsején hatályba lépő, médiatörvényt, amely Európában egyedülálló módon az internetes tartalmakat is érinti. Az új törvény az Erdélyben is népszerű televíziós csatornákat is szabályozni fogja.
Hiába tiltakoztak a civilek, a sajtó képviselői és az ellenzéki politikusok a Fidesz médiatörvénye ellen, az országgyűlés tegnapra virradó éjszaka kormánypárti képviselők szavazataival elfogadta a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló 180 oldalas indítványt, amely többek között szabályozza a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság jogköreit, meghatározza a médiapiaci szereplők jogait és kötelességeit, illetve rendelkezik a rájuk kiróható szankciókról is.
„Disznóság, ami történik, a Fidesz az '50-es évekbe viszi vissza a magyar sajtót" – értékelte korábban az ÚMSZ-nek a helyzetet Vörös T. Károly, a Népszabadság főszerkesztője. „A héják legyőzték a galambokat" – hangzott el az ellenzék soraiban a szavazás előtt.
Sajtócenzúra – határok nélkül
A magyar kormánypárt médiatörvénye Magyarország határain kívül is éreztetni fogja hatását: a romániai magyarság például nagy arányban fogyasztja az anyaországi médiát, a televízió- és rádióadóktól kezdve a nyomtatott és online sajtóig. „Hivatalos, nyilvános adatai a román Országos Audiovizuális Tanácsnak nincsenek arra vonatkozóan, hogy az erdélyi magyarság körében melyik a legnézettebb csatorna, de magyarországi televíziók márciusi vitája (a Duna Tv és a Magyar Televízió nézettségről való vitája – szerk. megj.) bizonyíték arra, hogy a magyarországi közcsatornák aduászai az erdélyi nézők" – fogalmazott az ÚMSZ-nek Szász Attila.
Az audiovizuális tanács tagja szerint a kedden hajnalban megszavazott – magyarországi és nemzetközi szakemberek által élesen bírált – médiatörvény hangsúlyosan fogja érinteni az erdélyi médiafogyasztókat is.
Az új médiatörvény hatálya alá tartozik egyébként januártól „minden Magyarországon letelepedett médiatartalom-szolgáltató és itt kiadott sajtótermék, valamint bizonyos esetekben a más országból nyújtott, de ide irányuló, itt terjesztett vagy közzétett médiaszolgáltatások is" – áll a törvény szövegében. Eszerint elméletileg a romániai – esetenként Magyarországon még a hazainál is olvasottabb – magyar nyelvű kiadványokat, internetes portálokat, vagy itteni lapok online változatait is büntetheti a szomszéd ország médiahatósága.
Románia jobban áll
Szász Attila szerint a CNA által szinte hetente kirótt büntetések jelzik, hogy Romániában sincs minden rendjén a média körül. Úgy véli, hogy – bár minden bizonnyal a Magyarország területén élők jobban belelátnak a helyzetbe – nem feltétlenül egy ilyen szigorú, politikaközpontú törvénnyel kell „jobb belátásra bírni a sajtót". „Nem mondom azt, hogy a romániai médiaszabályozáson nem lehetne jobbítani, de úgy gondolom, hogy megfelelően működik" – válaszolta Szász lapunknak arra a kérdésére, hogy lehet-e számítani a közeljövőben Romániában is új médiatörvényre.
Hozzátette, egy ilyen szabályozás elfogadása csak megfelelő politikai erővel hozható létre. „A magyarországi médiatörvénynek voltak hiányosságai, az Országos Rádió és Televízió Testületnek például nem volt olyan komplex hatásköre, mint a román CNA-nak, de az az érzésem, hogy túlságosan előre mentek" – véleményezte a törvényt az audiovizuális tanács szakembere, aki szerint annak egyik nagy újdonsága, hogy Európában egyedülálló módon az interneten megjelenő tartalmakat is szabályozni fogja.
Emlékeztetett arra, hogy Romániában is voltak „ilyen aberrált törekvések", de a parlament elutasította valamennyit. Azt, hogy Szalai Annamária, a Fidesz médiapolitikusa kilenc évig áll a magyar médiahatóság élén, Szász Attila nem kívánta hosszasan kommentálni, csupán annyit mondott: „Romániában a mi hat évünket is sokallják az emberek, de Szalai kilenc éve nem csak ezért sok".
„Bődületes ostobaság"
„Mélyen hamis, demokráciaellenes, jogállamellenes és állampolgárellenes dolognak tartom a sajtó Fidesz általi megrendszabályozását, mellyel olyan fenyegetettségnek teszik azt ki, amely óhatatlanul öncenzúrát eredményez. A kilátásba helyezett büntetésrendszerrel létében veszélyeztetik a magyar sajtót, és ezzel olyan helyzetet teremtenek, amelyben visszaszorul a sajtóban a kritikus hangnem" – kritizálta korábban lapunknak az új médiatörvényt Vörös T. Károly.
A Népszabadság főszerkesztője „bődületes ostobaságnak" tartja Szalai Annamária kijelentését – amely szerint végülis megalkották a médiatörvényt –, melyben sajátos fogalmat adott a sajtószabadságról: „a vélemény-, a szólás-, a sajtószabadság már nem öncél, hanem a közösség érdekét, a társadalom integritását szolgálja".
Máris hatott a törvény
A médiatörvény megszavazása után néhány órával az MR1 Kossuth Rádió két újságíróját, Mong Attilát és Bogár Zsoltot az intézmény egy hónapja kinevezett vezérigazgatója, Jónás István felfüggesztette állásából. A két rádiós ugyanis a közrádió reggeli, 180 perc című műsorában egyperces csenddel tiltakozott a frissen elfogadott médiatörvény ellen.
Kik voltak a terroristák?
Új Magyar Szó, 2010. december 22. – Bogdán Tibor
Az 1989. decemberi események mindmáig tisztázatlan rejtélye az, hogy kik is voltak azok a titokzatos terroristák, akik pókemberként mászták meg a falakat, minden testhelyzetből tüzeltek, rémületben tartva a lakosságot.
Huszonegy év sem volt elegendő idő, annak a furcsa körülménynek a tisztázásra, hogy miért haltak meg sokkal többen Ceauşescuék menekülése után, mint a diktátorpár által elrendelt véres megtorlások idején?
Az „össznépi védekezés"
Ma már több mint egyértelmű, hogy terroristák – legalábbis az iliescui értelmezésben – nem léteztek. Katonai források szerint létezett viszont az úgynevezett R-hálózat. Az 1989 előtti időszak katonai doktrínája az „össznépi védekezésre" épült. Ennek megfelelően háború esetén a reguláris hadsereg és egyéb fegyveres struktúrák mellett megyénként mintegy ezerfős alakulatot verbuválhattak össze, a katonai szolgálatukat különleges egységeknél letöltő tartalékosokból.
Ezeknek az egységeknek a létezését már a kilencvenes évek elején elismerte maga Ştefan Guşă tábornok is, aki nem tartotta kizártnak, hogy tagjaik szervezték meg a legkülönfélébb diverziós akciókat. Azt viszont ő sem tudta megmondani, ki adott számukra utasítást a fegyveres akciókra. Az R-hálózat megszervezésére és működtetésére vonatkozó dossziékat ugyanis később érintetlenül, lepecsételve találta a Védelmi Minisztérium épületében, azokhoz tehát nem férhetett hozzá senki.
Az R-hálózat
Az R-hálózat kiépítését a kommunista hatalom 1968-ban kezdte meg, a Varsói Szerződés tagállamainak csehszlovákiai inváziója nyomán, Románia megszállásától tartva. Mivel Románia erőteljesen elítélte az akciót, Bukarest és Moszkva viszonya rendkívül feszültté vált. Ekkor jöttek létre Ceauşescu utasítására országszerte az első különleges alakulatok, amelyeknek az volt a feladata, hogy az „ideiglenesen megszállt területekről" információkat gyűjtsenek és juttassanak el a vezérkarhoz.
Az 1989. decemberi események idején egyébként ez a hálózat maradt az egyedüli hírszerző struktúra, miután a Szekuritáté december 22-étől már nem volt olyan helyzetben, hogy információkat gyűjtsön.
A hálózat kiépítése jelentősen felgyorsult az 1987. évi brassói munkásmegmozdulást követően; ekkor a hadsereg számos struktúrájában megkezdték a tisztek felkészítését az ellenállás különböző formáira. Nagy részük a hazafias gárdák soraiban ténykedett, ami kiváló álcázást jelentett számukra.
Katonatörténészek nemrégiben a hazafias gárdák vezérkari főnöksége által összeállított titkos dokumentumra bukkantak, amely „az ideiglenesen megszállt nemzeti területeken végrehajtandó ellenállás előkészítésére és végrehajtására" vonatkozott. Ebből kiderül, hogy a fő szempontok a következők voltak: az ellenállási mozgalom párt általi vezetése, a legnagyobb fokú konspiráció és a területi elv.
Az ellenállási egységeknél mellőzni kellett a sablonokat, és „rendkívül rugalmas struktúra" kialakítására kellett törekedni. Egy-egy ellenállási csapat parancsnokból, politikai megbízottból, parancsnokhelyettesből és 10-15 „harcosból" állott. A csapatokat községek, vállalatok, lakónegyedek szintjén szervezték meg, megyénként 70-90 csapat létesült, 1 000-1 200 „harcossal". Több csapatból jött létre az ellenállási csoport, ezekből pedig további 3-5 hozta létre az ellenállási különítményt. Ezek egy-egy földrajzi régiót, vagy egy-egy várost és környékét fedték le.
Feladatok, kiképzés
Az R-hálózat legfontosabb feladata az ellenséges erők körében végzett hírszerzés, diverziók megszervezése, propaganda- és szabotázsakciók végrehajtása volt. Tagjai igen széles társadalmi skálát öleltek fel, értelmiségiektől – elsősorban tanároktól – kezdve egészen a munkásokig, földművesekig. „Hivatalos tevékenységük" csupán álcázásra szolgált, akcióikat előre meghatározott jeladás vagy jelszó megadása nyomán hajtották végre.
Kiválogatásuk szempontjai között élhelyen szerepelt, a haza iránti odaadás, az ellenség kérlelhetetlen gyűlölete, az áldozatkészség, az erkölcsi erő, nem utolsósorban pedig a párt politikájának alapos ismerete. A tagok kiváló felkészítésben részesültek, bírták a hosszas fizikai megerőltetést, az időjárási viszontagságokat, mesterei voltak a közelharcnak, jó hegymászók, úszók, sízők voltak és értettek a legkülönfélébb fegyverek kezeléséhez is.
Mindezek olyan tulajdonságok, amelyekkel az Iliescuék által felemlegetett terroristák rendelkeztek.
Ceauşescu 1989 nyarán több figyelmeztetést is kapott, miszerint külföldi körök a rendszer megdöntésén dolgoznak. Ştefan Dinu, a hadsereg hírszerző igazgatóságának vezetője szerint jugoszláv kollégája közölte a belgrádi román katonai attaséval, hogy Budapestről, Moszkvából és Szófiából származó értesüléseinek megfelelően az akciót két lépcsőben bonyolítanák le: az elsőben turistáknak álcázott diverziósok szítanák az elégedetlenséget az országban, elsősorban a kevésbé homogén lakossággal rendelkező határ menti településeken, majd lázadásokat robbantanának ki több nagyvárosban.
A hadsereg és a Szekuritáté átállása után Ceauşescu már csak az R-hálózatban reménykedhetett. Létezéséről azonban minden bizonnyal tudtak a szovjetek – már csak azért is, mert a hálózatot elsősorban ellenük építették ki, de a struktúráról értesülhettek a rögtön december 22-én honvédelmi miniszterré kinevezett Nicolae Militaru tábornoktól is, aki bizonyítottan a szovjet hírszerzés, a GRU embere volt. Moszkvának így könnyű volt semlegesítenie a hálózatot, amelynek legfeljebb elszórt egységei léphettek akcióba. Az általuk keltett diverzió viszont megközelíthette az Iliescu-féle „terroristák" akcióit.
|
